« NEGYVENEGYGYEDIK SZAK. Szemtelenek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENHARMADIK SZAK. Szerencsések. »

259NEGYVENKETTEDIK SZAK.
Szépek.

A’ szépért, és jóért meszsze kell fáradni.

Könnyű a’ szépet szépen le festeni.

A’ rút is szereti a’ szépet.

Ha az égre nézel rútnak tecchet a’ főld.

Szebb festékje, mint orcája.

Nehezen egygyeznek meg a’ szép aszszonyok.

Szép, mint a’ tulsó sor, innencsőhöz képpest.

Inkább is szeretem egy cifra tehénnél.

Remek munka.

A’ tövis is szép volt, még fiatal volt.

Ha ollyan nem volna, még is szép volna.

A’ mi igen szép, nem tartós.

A’ szép tavasz is hamar el múlik.

Kép alá való leány.[1]

Szép ugyan termete, ha híre is volna.

Ha ő szép, a’ légy is madár.

A’ törzsők is szép, ha szépen fel ruházzák.

Nem adnám egy söveg ördögért.

Elég szép a’ firfi, csak azért: hogy firfi.

260Nincs oly szép, kiben gáncsot ne lellyenek.

A’ szép leány (ha meg vénűl) rosz üdőben él.

Akár minő szép a’ virág; de üdővel el hervad.

Nincs a’ szépség, mely szebb ne lehessen.

A’ rózsa is addég szép, még fiatal.

A’ szép nem mind végig szép.

Akkor volt szép a’ disznó, mikor malac volt.

Nincs se kedvesebb, se rövidebb a’ szépnél.

Nincs oly szép virág, mely el ne hervadgyon.

Ki sok szép szót ád, keveset segít.

A’ szép szó pénzbe nem kerűl.

A’ majomnak is szép a’ maga fia.

A’ szép Isten áldgya megnek, szép a’ fogadgyIstene is.

A’ szép almákban is vannak savanyúk.

A’ leg szebb virág leg hamarébb oda van.

Szép a’ kémény füstös hússal.

Le szedi az üdő orcákrúl is a’ rózsát.

Almának is a’ szépét költi fel.

Szép volt Görög (vagy Tündér) Ilona, de irtóztató sok károkat is tött.[2]

Szép a’ város egy héjján.[3]

Üdővel levele is le húll a’ rózsának.

Sértő tövisek köztt szedik a’ szép rózsát.

A’ rózsát akkor kell szedni, mikor virágzik.

261Szép, mint (liliomok között) a’ piros rózsa.

A’ szépség se tart örökké.

Szép volt ötven esztendő előtt.

Szép voltam én is valaha. – Isten előtt.

Szebbnél szebb.

A’ rózsa Pünkösd tájban leg szebb.

Kiki akarna a’ fehér tyúknak fia lenni.

Ez is a’ szőke tehénnek borja.

Egész teste’ bőre merő bársony.

Az ördög is szép volt hat ezer esztendők előtt.

Rózsa orca. – Liliom homlok.

A’ nyári szép almák őszkor télen szépek.

A’ gyönyörű testben szép lélek lakhatik.

Aludt tejnél fehérebb a’ nyaka.

Szép a’ színe, de szebb a’ szíve.

Elefánt csont foga.

A’ szép ég is a’ szépeket szenvedi.

Szép, mint légy az aludt téjben.[4]

Szépnek szép a’ neve, ha Rútnak nevezik is.[5]

Szép mint a’ ragyogó csillag.

Ég szín szeme.

Szép, mint füvön a’ harmat gyöngy.

Szőke hajja, kék szeme.

Szép, mint Pünkösdkor bimbójábúl ki nyiló rózsa.

Dereka gyertya, keze gömbölű.

262Szép, mint a’ virágos kert.

Szépnek lehet mondani a’ rutak között.

Szép, mint a’ rendes hadi sereg.

Szép volt annak annya is.

Szép, mint a’ tavasz.

Sokan imádgyák a’ szépet.

Szép, mint a’ tavaszi reggelek.

Szép, mint a’ hajnal.

Szép és jó, nem kis csuda.

Szebb az eleven, mint a’ festett kép.

Szép, mint a’ sárga rigó.

A’ széprűl szépen szoktak szóllani.

Ki magát szépen viseli, ha rút is, szépnek tartatik.

Szép, mint a’ csigás kantár.[6]

Szépség a’ jósággal Istennek nagy adománnya.

Szép a’ szépet hamar reá veheti.

Szép volt a’ komor is, még bika volt.

Elég szép, ki mindennek szép szót ád.

Szép is, jó is, kegyes is.

A’ gyümölcsnek is a’ szép kellemetes.

Szépnek szép a’ baráttya.

A’ fekete főldben terem a’ szép búza.

Szép, ki a’ szép szót soha nem sajnállya.

263Az igen fényes nap se szép.

Szép lehet az álorca, de nincs veleje.

Rút apának ritkán szép fia.

Szép anyának szép a’ leánya.

Szép volt Kleopatra is de meg hólt.

Héjjában szépitik, a’ mi rút.

Szép aszszonnak akkor szép a’ fia is, ha rá üt.

Héjjába szapulod a’ szerecsent.

Szép síp szó.[7]

Héjjába festik szép festékkel az ördögöt.

Szebb a’ remeknél.

Nem minden szép, a’ mi tündöklik.

A’ szép is utóllyára rút.

A’ szépnek szájjába Cigány nyelv is illik.

Szép mint az eleven kép.

A’ szép aszszony
      I. A’ szemnek paradicsoma.
      II. Az erszénnek purgátoriuma.
      III. A’ Léleknek pokla.

A’ rútbúl lehet cifrát csinálni, de nem szépet.

A’ szépet el nem rútíttya a’ sírás, hanem ékesebbnek mutattya, ellemben a’ rútat még rútabbnak látattya.

A’ széppel szépen kell bánni.

Szép a’ leány üdeig, huszonnégy esztendeig.

264 Szép a’ legény üdeig, harmincnégy esztendeig.

Híres a’ szép.

Ha szép a’ menyaszszony, arrúl is panaszolkodhatni.

Leg könnyebb a’ szépet szeretni.

Ha a’ szépnél szebb nem lenne, a’ szép magát el bizhatná.

Annak szép a’ rút, ki szépet nem látott.

Mártva szépűl a’ vászony.

A’ szép teremtésnek még árnyéka is kellemetes.

A’ varas béka még kis korában se volt szép.

Szép lehetett valaha a’ vén aszszony is.

A’ mi igen szép, közel van a’ cifrához.

Szép volna a’ halál is, ha életben volna.

Szép a’ liliom, ha bár szaga rút is.

A’ szépnek könyvei is szépek.

A’ farkasok között is egygyiknek szebb a’ bőre, mint a’ másiknak.

Tőrűl vágott ember.[8]

Nincs oly rút, ki magát szépnek ne tarcsa.

Isteneknek kezeik között is remek lehetne.

Akkor szép a’ katona, mikor véres.

Orcáján hordozza a’ lépet.

Orcáján hordozza az ajánló levelet.

Szép a’ rút is, ha teccik.

A’ szépen még a’ rongy is szépen áll.

265Páratlan szépség volt ez előtt, de már most páratlan.

Végtére a’ szép hám is el kopik.

A’ ló is a’ szépre nyerít.

Szép a’ gyermek annya előtt, ha taknyos is.

Szebb a’ szép kép is, ha kis árnyékot festenek melléje.

Szép szó az arany pöngés, ha nem hangos is.

A’ leg szebb rózsák arany bimbók voltak.

Akkor szép a’ deák mikor rongyos.

Azt a’ halat tartyák leg szebbnek, mely a’ hállóbúl ki ugrik.

A’ szép szó az ellenséget is meg békélteti.

A’ szép is rút, ha taknyos.

Szép lehet a’ törzsök, ha fel öltöztetik.

Szép a’ tulipán; de nincs illattya.

A’ szép piros alma gyakorta férges.

Szép azoknál, a’ kik nem értik.

Szép ott adni, a’ hol senki se kér.

Szép dolog, ha szájjal a’ szív egygyet ért.

A’ szép szó nem elég a’ hasnak.

Szebb, a’ ki magát szépnek nem ösmeri.

Ha a’ szép szépen szóll, még egyszer olyan szép.

Ha a’ szép rútúl beszéll, minden szépségét el veszti.

Ha a’ rút szépen és okossan szóll, ne adnád, azért ki szép lévén ostobáúl beszéll.

Ha a’ rút rútúl beszéll, hasonló az ördögökhöz.

Elég szép a’ leány, ha jó.

Szép fának szép a’ levele.

Úgy szép a’ leány, ha otthon űl, és dolgozik.

Csak azért szép a’ festett rózsa, mert el nem hervad.

266Csak addég szép akár mi, még szebbet nem látni.

Szép rókának szép a’ farka is.

Ha szép a’ leány és rosz, hasonlít a’ fehér liliomhoz, melynek szaga rút.


[1] Minekelőtte Országunkban a’ Processiók meg tiltattak; azon Processiókban a’ Boldogságos Szűz anyánknak képét szokták hordozni a’ falunak leg szebb leányai. Ugyan azért: ha valami szép leányrúl akartak szóllani; azt Képalávalónak lenni mondották.

[2] Errűl a’ Görög Ilonárúl eleget írtam azon könyvemben, melynek ilyen Címje vagyon: Trója veszedelme.

[3] Az az: ha nem disztelen rongyos, ha benne a’ házaknak tetejök nem körösztűl látható. Itt az alföldön a’ falut a’ ház födeleknek minéműségérűl ítélik. A’ városokat pedig az óra járásrúl.

[4] Ennek a’ köz mondásnak egy fekete leány adott alkalmatosságot, ki csupa fehér gyólcsba öltözvén; meg kérdezte leány társsait: ha szép lenne é?

[5] A’ szent Írásban neveztetik egy szép aszszony Rutnak; kitűl származott Obed, Krisztus Urunknak nemző szűlei közűl az egygyik.

[6] A’ kantárokrúl így ír Altorjai Báró Apor Péter kivált: az ifiak igen szerették viselni lovakon a’ csigás kantárt, szűgyellőt, farmatringot. Az úrfiak oly apró csigákkal, mint a’ bab rakatták meg szíj szerszámjokat, melyet gyöngyös csigának hívták. Közben közben sokféle színű öreg (mint egy kis alma) tengeri csigák lévén reá csinálva. A’ nemes ifiak másféle szerszámot csináltattak csigássan. Ez ólcsóbb volt.

[7] Ezt a’ közmondást csalogatónak mondgyák a’ Magyarok. Azt az embert, ki ezt tízszer egymás után, minden hiba nélkűl el tudgya mondani; meg dícsérik, mint olyas embert, kinek nyelve helyén van. Némelyek nehezebbre csinállyák ezt a’ közmondást, így bővitvén meg előbbit: soha se láttam oly szép síp szót, mint a’ szász Sebesi szép síp szó.

[8] Hogy a’ le vágandó fa szebb is, hoszszabb is legyen, ott szokás el vágni, hol ott’ a’ főld’ színén gyökeréhez vagy tövéhez ragad. Ezt a’ hasonlatosságot az emberekre alkalmaztatták a’ Magyarok, kikkel oly vélekedésben vannak, mintha a’ főld’ színén vágattattak volna le.

« NEGYVENEGYGYEDIK SZAK. Szemtelenek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENHARMADIK SZAK. Szerencsések. »