« NEGYVENNEGYEDIK SZAK. Szerencsétlenek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENHATODIK SZAK. Szomorúak. »

NEGYVENÖTÖDIK SZAK.
Szokások.

A’ hol a’ nyúl fel nevelkedik, ott’ leg örömestebb lakik.

A’ mihez szokott a’ Jancsi, azt cselekszi a’ János is.

291A’ szokás második természet.

Meg szokta, mint Cigány purdé a’ pörölyt.

A’ jó nevelés leg jobb szokás.

Elég ebűl szoktad.

A’ jó nevelés (ha bár sok pénzbe kerűl is) nem drága.

Kutya szokás a’ marakodás.

Nem szokta, mint deák a’ kapát.

A’ macskafi egerész.

Nem szokta: mint hajdú a’ kaszát.

A’ mint szokta, úgy mondtta.

A’ ki mihez szokott, ott’ akad meg szíve.

Meg szokta, mint Cigány aszszony a’ szikrát.

A’ ló is szokásbúl rugdos.

Eb szokás.[1]

A’ mint szokta, úgy fogta.

Reá szokott az Úr borára.

Természetté válik a’ szokás.

Hozzá szokott, mint szamár a’ bőjthöz.

Jó szokás, gazda a’ háznál.

Reá szokott, mint macska a’ szalonnára.

A’ mint szokta, úgy marta.

Meg szokta, mint kutya a’ tengely nyalást.

A’ süveges aszszony, eb szokás.

292Meg szokta, mint a’ vén leány a’ pártát.

Szokás a’ júhot meg nyirni.

Az aszszonnak tulajdon fegyvere a’ fenyegetés.

Ki nem szokja, nem nyallya.

Mihez Pörke szokott, Örzse el nem felejti.

Reá szokott a’ pénzes borra.

Meg nem szokhattya, mint disznó a’ nyírést.

Meg szokta, mint júh a’ sót.

Meg szokta, mint rűhes a’ vakarást.

Kézre szokik a’ szilaj is.

Meg szokta, mint baka a’ talpalást.

Meg szokta, mint disznó a’ pocsétát.

A’ veréb is meg szokja a’ lázt.[2]

Szokás a’ ruha, nem szükség.

Meg szokta, mint öreg tyúk az űlőt.

Könnyebb a’ mihez szokunk.

Nem szokta, mint lúd az esterhéjat.

A’ harag is szokás.

Neki szokott, mint gilice a’ száraz ágnak.

Ki minek szokik, azzal él.

Neki szokott, mint farkas a’ nád erdőnek.

Étel, ital, álom, nem puszta szokás.

Meg szokta, mint kalmár a’ hazugságot.

Kicsin korban szokják a’ bűnt.

Meg szokta, mint Cigány a’ lopást.

Csak addég, még hozzá szokol.

Neki szokott katona az adtának.

A’ viz is meg szokja maga árkát.

293Meg szokta, mint aszszony a’ cifrát.

Meg szokta, mint rongyos köpönyeg a’ fótot.

Szabó is csupa szokásbúl csíp.

Meg szokta, mint rosz szolga a’ szidást.

Tetű is szokásbúl van a’ var alatt.

Meg szokta, mint lusta béres a’ henyélést.

Gatya is meg szokja a’ bűzt.

Meg szokta, mint a’ Cigán ló a’ korbácsot.

Tetű is szokásbúl lakik a’ ráncban.

Meg szokta, mint régi sarú a’ sarat.

Szokni köll a’ jóra.

A’ jó anya meg szokja gyermekének szeretetét.[3]

294Meg szokta, mint Barát kukta a’ szennyet.

Medvefi szokva megy a’ mézre.

Meg szokta mint halál madár a’ huhogást.

Meg szokta hal a’ vizet, ember a’ levegőt.

Neki szokott, mint föcske a’ repdeséshez.

Ifiú szokás, öreg gyokorlás.

Neki szokott, mint hetes vászon a’ sujokhoz.

Neki szokott, mint rosz gyermek a’ veszszőnek.

Nem szokhatik hozzá a’ gyomra.

Neki szokott, mint molnár a’ dézmának.

Meg szokta bolha a’ kutyát.

Néki szokott, mint pöndöl a’ sáfránnak.

A’ tyúk is szokásbúl kapar.

Meg szokta, mint mén ló a’ kapállást.

A’ Német is szokásbúl eszi a’ levest.

Meg szokta, mint farkas az ordítást.

Kati is csak szokásbúl táncol.

Meg szokta, mint Ábrahám Zsidó a’ csalást.

Kutya is szokásbúl ugat.

Meg szokta, mint Török a’ pipát.

Tyúk is a’ szóra szoktattya csirkéit.

A’ mely új fazékba fagygyú volt, fagygyú szagát alig vesztheti el.

A’ rosz szokás ki végzi az embert minden szép erkölcsbűl.

Le hánnya szőrét a’ farkas, de bőréhez igen hozzá szokott.

Fűr is meg szokja a’ tallót.

295Ki a’ kockának szokott; azt álmában is veti.

A’ szerencse is szokott játszani.

Reá szokott: mint a’ farkas a’ júh akolra.

Szokásbúl is lehet házasodni.

A’ rák is szokásbúl jár viszsza.[4]

Nehéz a’ régi meg rögzött szokást el hagyni.

Szokásbúl nyalakodik a’ kutya.

Meg szokta, mint medve a’ vadzkort.

Cigány is szántana, ha meg szokhatná.

Fában is meg van a’ szokás.

Az el fájúlt gonosz nem szokik a’ jóhoz.

Csikó is annya mellett szokik.

Ki az Istent szívébűl ki veti, nehezen tér viszszá.

A’ mi atyáink nem valának bolondok, ha valamit meg szoktak.

A’ jó életet hamar meg szokja az ember.

Ki ebbel lakik, ugatni tanúl.

A’ szokás új természetet önt az emberbe.

Eleinknek szokássaikat meg kell böcsűlnünk.

A’ mit az emberek jól szoknak, nem mondhatni eb szokásnak.

296Ha a’ verebek a’ kazalra szoktak, a’ láz se veheti el őket.

Ha a’ régi szokást vas villával kergeted is ki udvarodbúl, még is viszsza tér.

A’ (horog veszszőkorában) szokja a’ görbét.

Nem szokta Cigány az eke szarvát.

A’ jó szokás többet ér három jó cselekedetnél.

Szokva tanúl szóllani a’ szarka is.

A’ Szerecsen hamarébb változtathattya meg bőrét, és Párduc maga tarkaságát; mint tík jót tegyetek, kik a’ nem jónak szoktatok.

Néha csupa szokásból ugat a’ kutya.

A’ pad alá szokott kutyának, ha fejét asztalra húzod is; a’ pad alá vonnya.

Nem szokás a’ disznót meg nyírni.

Ki fiatal korában meg szokta a’ táncot, vénségére is ugrál.

Végtére a’ szokott tolvajnak bére vagy bot, vagy fa.

Kutya szokást vesz fel a’ ló, ha reá nem ütnek.

A’ vén embernek morgás a’ szokássa.

A’ meg kezdett hájra, hamar reá szoknak.

A’ ruhának is szokni kell az emberhez.

Kövér has meg nem szokja a’ járást.

Cifrán adtáz a’ ki meg szokta.

A’ járás is szokásbúl áll.

Macskával a’ kutya is öszsze szokhatik.

A’ ló farkat is lehet fel felé szoktatni.

Macska az egeret nagyon meg szokhatta.

Szokás a’ ludat meg mellyeszteni.

Néha az aszszonyok csupa szokásbúl vakarják fejöket.

Ha a’ halál szokás, nem tudni ki szokhatta meg.

A’ Cigányt is mihelyest fel akasztyák, meg szokja a’ fát.

297Lehet az akasztófához is szokni.

A’ szokásért is fel akasztyák az embert.

Az ó szokás, újjal üzettetik el.

A’ szokás meg könnyíti a’ nehéz munkát is.

Könnyen végzi a’ ki meg szokta.

A’ tömlöcöt is meg szokja a’ gonosz.

A’ zab kenyér is jó annak, a’ ki hozzá szokott.

Minden terh szokással meg könnyedik.

Könnyű az édest meg szokni.

Könnyű az ócsó városban meg szokni.

Nem szokás a’ kutyát meg pörzsölni.

Szokás a’ nyúl bőrt is meg veszszőzni.

Hajtó húzásra is szokni kell a’ lónak.

Szokás a’ húst meg ijeszteni, osztán a’ rostéjra tenni.

Vadászni a’ kutyát a’ szokás taníttya.

Az aszszony is szokásbúl fekszik le beteg ágyába.

A’ mint szokunk, úgy élünk.

Meg szokta a’ tehén: hogy borját elől hátúl nyallya.

Lábhoz szokott bocskor jobb a’ leg újabbnál.

A’ jó szokás tartya az országot.

Szoktatni kell a’ cselédet, ha hasznát akarják venni.

Szénára szokott bika, el jő hólnap is.

Meg szokhati (noha nehezen) a’ botokat is.

A’ víz is örömestebb jár a’ szokott úton.

Korcsmának szokássa, templom’ útálássa.

Ki a’ viznek szokott, ha bele esik, se fél.

Meg kell szokni, ha meg nem szoktad.

Szokásbúl nyírik meg a’ bajúszt is.

A’ háti bőr is meg szokja a’ bundát.

Végtére a’ tűzet is meg szokja az ember.

298Reá szokott, mint ökör a’ béres szavára.

Reá szokott a’ porcogósra.

A’ kutya is reá szokik a’ csirkére.

Meg szokta az édes málét.

Nehéz attúl el állanod, a’ mihez hozzá szoktál.

Meg szokja az ember a’ koporsót is.

Oláh után szokik a’ disznó.

Az akasztófán is csak addig nehéz lógni, még hozzá nem szokik a’ tolvaj.

Meg szokta, mint Barát a’ lencsét.

Néha (a’ mihez a’ kájha mellett szokik az ember) az piríthattya meg orcáját.

Gyapjáért szokták csak a’ júhot meg nyírni.

Meg szokta eb az ugatást, el nem hagyhattya.

Utóllyára a’ kutya se fél a’ botos bálvántúl.

A’ szántatlan főldön gazt szoktak aratni.

A’ szamár az arany lant mellett is szamár nótát ordit.

A’ meg rögzött szokás, meg köti a’ józan értelmet.

A’ vad madár is meg szokja a’ kalickát.

Szokás meg dícsérni a’ jót, a’ roszat meg fedni.

Szamár a’ fűlérűl,
Bolond beszédgyérűl
Szokásbúl ösmertetik.

Régi szokás, régi erkölcs.

A’ nap is szokásbúl kél fel.

Jó szokás, mely sokáig tart.

A’ bagoly is meg szokja a’ fént.

Jó a’ gyermeket jóra szoktatni.


[1] Eb szokásnak mondotta Mátyás király a’ régi Morváknak tettöket, kik a’ barmokat, és más marhákat, melyektűl régtűl fogva, Marahánoknak neveztetnek igen nagy szorgalommal nevelték, fiaikkal pedig igen keveset gondoltak. Azt is mondotta: hogy a’ Morváknak inkább barmok akarna lenni, mint fiok.

[2] Így van a’ mese a’ rókárúl is; mely egész életében soha oroszlánt nem látott. Első látássára szinte le rogyott. A’ másodikra csak éppen meg döbbent. A’ harmadikra hozzája is ment, és vele beszédbe eredett.

[3] Egy igazi anyai szeretetnek kiteccő példáját adta egy aszszony. Ez midőn Martinikvébűl viszszá tért, és immár a’ ki kötőtűl nem meszsze lenne csöcsömös gyermekével hajó törést szenvedett. Midőn mindnyájan kik a’ hajóban voltanak, a’ veszedelemnek képzelődéssébűl halálos félelemben lennének, mert akár hogyan törekedtenek a’ kegyetlen haboktúl el merítettek. Ez a’ szerencsétlen anya is a’ tengernek dagájos habjaiban, a’ halál és élet között lebegvén, karján hordozta szerelmes gyermekét. Egy Szerecsen ember ki ennél az Úri aszszonnál szolgálatban vala, igen jól tudván úszni, és kegyes aszszonyjának siralmas állapottyán el keseredvén, midőn éppen akarna merűlni utánna úszott. Meg ragadta őtet fiastúl. Mind a’ kettőt karja közé vevén, lábaival úszott, és kettőztetett ügyekezettel a’ part felé tartott. De midőn a’ tornyos haboktúl mind a’ hárman szinte el meríttetnének, a’ jó anya mind magának, mind gyermekének ki szabadítássára elégtelennek vélvén a’ szegény Szerecsent hozzája nagy szív szorongatássaival ezeket mondotta: kedves szolgám, látom az én ki szabadúlásomat lehetetlennek lenni. Csak arra kérlek, hogy fiamra gondod legyen. Mond meg neki, (ha az Isten meg tartya) hogy édes annya ő érette holt meg. Ezek után el bocsátotta a’ szerecsennek karját, ’s a’ vizekbe merűlt, fia meg szabadúlt.

[4] Ezt a’ közmondást igen szép Magyar versekbe foglalta egy tudós hazafi. Versei ezek:

Egy kecske rák fiók rákját
Gyakran azzal úntatta.
Előre mász, ne hátra,
Mindenkoron nógatta.
Jó apám! menny te előre
(Mond a’ kis rák) meg látod:
Hogy (mint én) te is lábodat
Gyakran hátra bocsátod.

« NEGYVENNEGYEDIK SZAK. Szerencsétlenek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENHATODIK SZAK. Szomorúak. »