« MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYEDIK RÉSZ. Nyak verések. »

HARMADIK RÉSZ.
Orr verések.

Föl vágták az orrát, mint a’ Tatár lónak.

Meg ütötték az orrát

Föl pöckölték az orrát.

Nem a’ kend orrára bizták.

Nem kötötték a’ kend’ orrára.

Jól ki fútták az orrát.

Meg lapították az orrát.

Orron fogva vitték.

Disznó orra arany perec.

Vért fujtak orrábúl.

Úgy nyak szirtbe ütötték, hogy orrán száján folyt a’ vér.

Ki ütötték orrábúl a’ piszkot.

Mint ha orra’ vére fojna.

Talán orrára esett.

Örűl, mint a’ kinek orra vére csöpög.

A’ mi előre van; ahhoz leg hamarább férhetni.

Ki orrára bukik, nagyot esik.

Eleget dugdosta, de orrára találtak.

Orron fogva hurcollyák.

Nem orrodra való az arany perec.

Orron fogva viszik akár hová.

Orron fogva vezetik.

18Szaglódik, mint a’ visla.

Orra után jár.

Bűzre talált orra.

Nem órodra bízták.

Disznó órjával jó a’ lencse.[1]

Meg látogatták Órmandi Uramat.

Vörös ór szőllő lévnek jele.

Vörös ő mind nevére, mind hajára nézve.

Eb is félti orrát.

Meg fogta az orrát.

Mindent másnak orrára ne köss.

Ki orra után jár, sokszor útat veszt.

Soknak orra az ő orája.

Mindent magad’ orrodra ne végy.

Ha bűdös a’ gané, vedd el az órod.

Néked is kettő az orrod, mint más szegény ember’ malaccának.

Tudgya: hányat ütött az óra.

Csöpög az orra, mint a’ kazány.

Tovább lát orránál.

Félti nagy orrát.

Örömest melegedne tüznél a’ kutya, ha orrát nem féltené.

Eb se szenvedi, ha meg ütik az orrát.

Ne turkáj mindenben, mint a’ sovány disznó.


[1] Tsudálatos dolog: hogy minden állatnak orra van, csak a’ disznónak van órja. Pedig bizonyossan órja annak nem ögyébb, hanem orra, melly után feje, nyaka, és háti gerince követközik. Ezt nem ögyébbnek; hanem a’ szokásnak tulajdoníthatni. Mert úgy mondatni órja és orra, mint sorja, és sorra.

« MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYEDIK RÉSZ. Nyak verések. »