Véleményekben közönyös emberre mondják, ki sem egyik sem másik felekezettel nem tart; részvétlen.

Latin: Ipsa dies quandoque parens, quandoque novercca.

Német: Zeit, Ebbe und Fluth warten auf Niemand.

Azaz tisztába hoz, fölfedezi az igazságot. – Szokták mondani valami kétes dologra: majd kideríti az idő.

Minden nagy történeti szaknak megvan a maga uralkodó eszméje, módja, mondhatni: egészen saját levegője, mely még az erkölcsöket is általváltoztatni látszik. Az ez, mit Berzsenyi igy tesz ki: minden kornak van istene.

Minden órádnak leszakaszd virágát,
A jövendőség sivatag homályit
Bizd az istenség vezető kezére;
Élj az idővel. Berzsenyi.

Német: Alles hat seine Zeit.

Latin: Fugit irreparabile tempus.

Német: Zeit und Stroh macht die Mispeln reif.

Elmehetünk, ha eleget ittunk.

Akkor mondjuk, mikor valami nem birja tetszésünket. Példaul: dicsérnek egy hegedüjátszót. Ha meghallgatom és nem tetszik, mondhatom reá: tisztelem az ifiaszonyt.

Az "ifjanta" formája szerint ilyet is hallani a népnél: "lányta", azaz lánykorban.
Német: Was Gott am liebsten hat, führt er jung heim.

Német: Jung gewohnt, alt gethan.

Értik alatta a házasságot is. Egyébiránt oly hivatalt, mely semmi mulasztást nem enged.

Azaz ne hazudj következetesen, inkább czáfold meg előbbi szavadat, csak most szólj igazat.

Mikor az embernek, példaul ifjusági apró botlásait hozzák elő, de szemrehányás nélkül: szokta használni e közmondást; de egyébkor is, gyöngéd tagadással.

Azaz a nélkül hogy sérteni akarnánk vele.

Épen az, mit a diák ezzel tesz ki: amicus Plato, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas. – Széchenyi igen jól használta gyakran.

El kell veszni a világnak,
Vagy győzni az igazságnak. Népd.

Hasonlatkép a sántáktól. Tehát a ki hitében, véleményében is sántikál.

Német: Versprechen ist herrisch, halten ist bäurisch.

Német: Versprechen ist ehrlich,
Halten beschwerlich.

Álszeméremre szól, mely tetteti magát, ha rá néznek. – Egyébiránt erkölcsileg oly embert illet, kinek van oka félni az egyenes nézéstől. – "Igézt volt neki," azaz észrevette hogy lelkébe láttam.

Valakin felül kerekedni, számba se venni. B.

"Illa" régi szó és főnév, azért mondják: illára vette a dolgot, azaz futásban keresett menekülést, s jelent ugyancsak menhelyet (refugium, Zufluchsort). Utána vetve "berek, nádak, erek," mind oly dolgok, melyek a menekülést biztosítják, s ki csak egyszer hallá tiszavidéki népünk elbeszéléseit a háborus időkrül, főleg a tatárjárásrul: mikép futottak el az emberek a Tisza erei, ágai közé, nádasok és berkekbe, s tavaiban ugy rejtezkedtek el, hogy a vizilapu alá bujván, a tatároktól is el voltak rejtve, lélekzetet is vehettek stb., legott ráismer hogy ez a felső tiszai szójárás igen régi, de mutatja ó, egyszerü és rimes formája, melyben legtökéletesebben van meg az ugynevezett "lengedező" magyar zenei mérték is egyszersmind. – E km. igy van jól s ez az igaz formája. Előbbi gyüjtőknél onnan jött a tévedés, hogy roszul szaggaták meg, midőn leirták, a néptől hallott szókat; s e km. ma is igy hangzik: illa berek, nád a kerek; mely utolsót nem értvén, csináltak belőle valami érthetőbbet: "nád a kert"; de erre igen erős a magyarázat; hanem jól megszaggatva a szókat, előáll az igazi forma: illa, berek, nádak, erek. – Debreczen, Szabolcs, Borsod, Zemplén, Ung vidékén ma is igy él a nép szájában csonkítatlanul. Faludinál: Él a berek, nád a kert.

Egy uri ember kocsin és pipázva menvén be egy faluba, kérdezé utczán átmenő helybelitől: szabad-e itt pipázni? A paraszt egyenesen, nyersen válaszolá: szabad, de nem illik.

Legelőbb rosz épitésü templomra mondták, aztán egyéb házakra, most emberekre is, kik gyöngék, erőtlenek. Mivel emberre átvitték, most már épületre is mondják visszahatólag: csak az imádság tartja benne a lelket.

Ha valaki korán reggel káromkodik, szokták reá gunyosan megjegyezni: mondja már a reggeli imádságot.

A juhásznak a temploma pincze,
Imádságos könyvecskéje az itcze. Népd.

Üldözik, nyomán vannak.

Kora előtti okos.

A mi közelebb van, az elsőbb. Értetik rokonokra, barátokra mások felett, magunkra rokonok felett, de legszebb jelentése: ha példaul becsület és haszon kérdésében alkalmazzuk e közmondást.
Latin: Tunica pallio propior est.
Német: Das Hemde liegt mir näher an, als der Rock.
A törökök ellen járván tábort Mátyás király, Bátori István fővezér haditanácsot akara tartani s kérte a királyt, rendelné hozzá valamelyik meghitt emberét. A király Magyar Balázst küldé, mint a kinek emberségérül régen meg vala győződve. Bátori fortélyt gondola, mondván: jó volna rábeszélni falusi leányainkat, hogy átmenvén a török táborba, foglalnák el a katonák idejét, mi pedig azon éjjel reájok rohanván, őket bizonyosan megvernők. – E tervet meghallván Magyar B. indult azonnal a királyhoz, s előadá szórul szóra. Most a király: közelebb az ing mint a suba; (mintha mondotta volna: előbb való a becsület, mint a haszon), mi, Balázs, maradjunk meg a becsület mellett.

Kifosztott vagy égés által tönkre jutott szerencsétlenre mondják.

Azaz semmi közöm vele.

Természete a magyarnak,
Hogy jusait nem hagyja,
De ha vele bánni tudnak,
Az ingét is odadja. Népd.

Neki készült valaminek; átvéve a birkozni, emelni akaróktul.

Ijesztés, mely debreczeni tájszólás szerint (íg, ég) van ejtve, egyébiránt az íg és ing szavak rokon hangja teszi benne a játékot, mert a ki mondja, igy szokta érteni: Ing az ing a hátadon, mi hasztalan ijesztés.

T. i. a lopott jószágot.

Nem szól. Alkalmazni szokták a nagyhéti harangszünetre; szónokra, kinek bedugták a száját.

Példaul, a ki már élete jobb részét átélte, szóval a ki tul van a közepén valami dolognak.

Rágalmazás.

Latin: Praestat invidiosum esse quam miserabilem.
Német: Besser zehn Neider als ein Mitleider.

Tapasztalt jót, roszat.

Az iskola utáni élet: hivatal, katonaság, stb.

Azaz légy mindenben figyelemmel magadra, mások és magad iránti kötelességeidre, családi s társadalmi viszonyaidra, elméd, erőd mértékére. – Legtöbb nyelven megvan; eredetileg ó görög.

Kétes vállalat, kezdet előtt mondják, megnyugodva istenben.

Régibb gyüjtőknél "falja" áll "vallja" helyett, ámbár az sem rosz vagy érthetlen, hanem ez jobb. – "Elvall" am. magáénak mond, eltulajdonít. Ezt mutatja a szónyomozás is: van, vanol, mint dan, danol, han, hanol, aztán: dall, hall, vall.

Német: Wenn Gott ein Land strafen will, nimmt er den Herren die Weisheit.

Latin: Adhuc aliquis deus nos respicit.

Példaul, mikor az utas jó időt, a gazda esőt stb. kiván. Jelenti egyébiránt e km. az emberi szükségek sokféleségét.

Német: Was man Gott entzieht, fällt dem Teufel zu.

t. i. ha jó termést ad.

Német: Gott sieht das Herz an.

Kápolnát azaz kocsmát, hol egészen mást tanul ember mint templomban. – A km. jelentése: ha kezd épülni a hit, az ördög vagy a roszlélek azonnal ellene dolgozik itt, mint egyebüt is minden jónak.
Német: Wo der liebe Gott eine Kirche baut, da baut der Teufel eine Kapelle daneben.

Igen nagyra nőtt.

Távoli, félre való helyen.

Ajándék a neve, de sokat kelle dolgozni érte. B.

Igy nevezi czigány az esett hust.

Némelyek Istókot oly typicus névnek veszik a magyar nemzetre nézve, minő a németnek "Michel," honnan "der deutsche Michel" czim alá sorozvák a német nép sajátságai, de leginkább együgyü vonásai. (5360.)

Bünös helyett büntelent ér a büntetés.

E bolond Istókot lévai születésnek hirli a hagyomány, kinek semmi egyéb kivánsága nem volt mint Debreczent meglátni. Ezért elutazott és a mint meglátta Debreczent, visszatére azonnal. – Az ország némely vidékén bolond Mihókot mondanak Istók helyett.

Az elsőt minmagunkért.
A másodikat jóakarónkért.
A harmadikat vigaságért.
A negyediket ellenségünkért. ML.

Szemtelen, buja ember.

Közhitté vált e példabeszéd magyarázatánál Kovács Pál után, kinek véleményét Szirmay, Dugonics, Ballagi egyiránt elfogadták, hogy lett volna bizonyos szent Iván nevü remete, ki a maga istenes énekeit örökké zengedezte, minek aztán se hosza se vége nem volt. Kis-Viczaynál is megvan e km., de ő nem magyarázta. – A "Népdalok és Mondák" 3. kötetében 148. lapon van közölve egy dal ily czim alatt: "Szent Iván éneke" s egyuttal magyarázat is adva kevés szóval e közmondásra vonatkozólag. Hogy az egészet érthessük, el kell mondani a következőket. Szent Iván vagy nyári, máskép virágos szent János napja néhutt az országban, nevezetesen Nyitra megyében, Kolony vidékén, bizonyos népi mulatságok ünnepe igen régi szokás szerint, mikor a helységtől távol eső, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma s rőzse tüzeket rak a falubeli ifjuság főleg a leányok, mert a fiuk inkább csak nézők, vivén magukkal párlásra szükséges "virágos" füveket, s a tüznek lángját énekszó alatt keresztülugrálják. Ilyen ének már:
Virágos szent János,
Éjszakád világos.
Mig előtted leszek,
Tiszteletet teszek.
Csak addig világos,
Légy aztán homályos.
Aztán:
Hajtsuk, hajtsuk a cseresznye ágát,
Mert most éli szép világát.
Hadd szakaszszak szépéből,
Szeretőmnek szinéből. (Regélő 1837. 2. k. 922. l.)
Abból, hogy és mikép ugorja által a tüzet valamelyik, jósolni szoktak a férjhez menésre. Innen van aztán Kovács Pálnak egy közmondása: "Elugrotta mint Perki leány a férjhez menést," (t. i. a tüzbe esett, s összeégett magát), mivel Perk hasonlóan nyitrai falu; Dugonics szinte emliti a szent Iván tüzét (Példb. 1. k. 209. l. jegyzetében), de nem a szent Iván énekét is. Ez az ének már, melyről a közmondás van, azért hoszu, mivel az ünnep vagy mulatságos szokás, két hétig szokott tartani, melynek szent Iván napja épen közepére esik s innen hoszusága természetes. Az adott magyarázatból világos, miképen ez ünnep házasságszerző ünnepek maradványa, s az ország egyéb részeiben, nevezetesen Ung alsó vidékén, is divik nem pusztán csak Nyitrában, s ugy tekinthető mint rokon a régi mythósok tüzével, melytől vette divatját a római vesztatüz, és a napimádással, mely őseink egyik hitágazata volt.

Mondják általánosan tapasztalatlanra, de a körülmények szerint alkalmazva leginkább oly ifjura, ki nem tud még a kalandok szövevényeihez.