Latin: Hodie mihi, cras tibi.
Német: Heute mir, Morgen dir.

Német: Heute für Geld, Morgen umsonst.

Azaz uj; p. ma sült gróf, ma sült nemesember, ki ebben aztán már kevély is.

Dugonics Apor Péter után régi magyar tánczból hozza le e km. keletét. De a mi Peldb. 2. k. 140-1 lapon áll ama régi tánczról, nehezen volt magyar táncz, s ugy látszik nem egyebet irt le Apor mint az ugy nevezett füzértáncznak (cotillon) egy figuráját, mondván: "egyik legény elvitte a másik sorban álló leányt; vagy kétszer tánczolt, megkerülvén mind közben mind kivül a két sorban állókat. – Ugy aztán a leány maga helyére, a fiu is maga helyére állott. – Aztán a mellette álló legény a más sorban álló leányt vitte el. És a táncz mind addig tartott, mig valahány legény és leány volt a két sorban." – E km. értelme am. törekedj czélod után, s előfordul többnyire minden népi játékban, hol fiunak leányt, s leánynak fiut kell utólérni, minő a bolhácska, koszoru vagy körülálló.

Német: Wenn die Katze auszer dem Hause ist, tanzen die Mäuse.

Német: Die Katze möchte der Fische wol, sie mag aber die Füsze nicht nasz machen.

Német: Sieht doch wol die Katze den Kaiser an.

Német: Man musz die Katze nicht im Sacke kaufen.
Franczia: Achéter chat en poche.

Azaz tetten kapásnál elbánnak az emberrel, mint macskával, ha egyszer tejen kapják, mert ugy belé verik orrát, hogy lélekzeni is alig tud.
Nyalakodjunk, nincs most ben
Módja a banyának,
Hogy az orrát a tejbe
Verje a macskának. Horváth A.

Német: Er geht drum herum wie die Katze um den heiszen Brey.
Franczia: Tourner autour du pot.

Egy (némelyek szerint Csáky gr. nagy-váradi) püspök, ebédre hivatá Madalit, egy falusi predikátort, oly meghagyással hogy a mint lelik, ugy hozzák el udvarába. Vágyván a tréfára melyet vele üzni fognak, gondolkodtak a jelenlevők, mint fogadják. Egyik a vendégek közül ugy látszik barát, kiköté magának a fogadást, noha eléggé volt figyelmeztetve hogy ne tréfáljon Madalival. És imé jő Madali otthonias pongyolában. A barát kérdezé: mit keres Saul a próféták között? Madali folytatá: "az ő anyjának szamarait és örül hogy egyet meglele," s ekkor a barátra mutatott.

Német: Kleine Vöglin, kleine Nestlin.

Német: Es ist ein böser Vogel, der in sein eigen Nest hofiert.

Legjobb madár a méh. Igen hires talány a népnél, öszszefoglalva egymás mellé e hármat: "A legjobb ételt soha asztalra nem teszik; a legjobb fából soha nem építnek; a legjobb madarat soha meg nem lövik." Mi az?

Latin: E cantu dignoscitur avis.
Német: Den Vogel kennt man am Gesange.

Német: Jeder Vogel singt, wie ihm der Schnabel gewachsen ist.

Mondatik minden uj és nehezen találtató dologra; igy tömérdek közmondás formáltatik általa.
Latin: Rara avis.

Mondatik ironice és feddőleg: "itt vagy te gyönyörü madár." Lumpaci vagabundus vagy a három jó madár."

Az a madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka. Népd.

E kifejezéssel igen nagy távolság értetik. Meséinkben az alvilágba jutott királyfiakat, tündérhősöket, kik az elrablott királykisasszonyokért szállnak alá, rendesen igy szólitja meg az alvilági, megismervén külsején idegen voltát: hol jársz itt, hol (onnan, ti tőletek) a madár sem jár.

Különösen lóra mondják, mely nem hizékony, de jó vérü; aztán emberre is.

Azaz meszünnen hozott, p. czipó, vásárfia.

Mézes madzagot vinni száján, azaz egy kis jót izleltetni szoktatóul, melyre majd keserüség következik.

Azaz van fogékonyság valamire. Péld. beszélj a népnevelésről, ott jó földbe esik a meg.

Latin: Manu serendum, non thylaco.

Tud valami ördögi mesterséget. Van olyan ember, ki magában elkezd beszélni, a földre nézvén, oda függed tekintetével, s mintegy fenszóval gondolkodik. Ilyenre használják a közmondást.

Ő a fő bünös; mert gyakran megesik hogy a tolvaj, elforditnia magárul a figyelmet, szinte tolvajt kiált.

Igy világosittatik Kis-Viczaynál: Intra pelliculam se continere; csak addig nyujtózzál, meddig a lepel ér.

Ily latin közmondást: "Quin propriam calcans terram, querceta teneto" magyarít vele Kis-Viczay. Előjött már egyszer 648. szám alatt, hol bátyja h. bátya olvasás áll. Én egyebütt soha nem olvastam mint nála; de fölvettem a gyüjteménybe, ha ugyan tiszta határzott értelme s formája élne vagy föleleveníthető volna még.

Latin: Nec sibi nec aliis utilis.

Kikerülő felelet ily kérdésre: mit csinálsz? Magaméval játszom.

Átok fogta meg a magyart,
Mert az soha együtt nem tart. Népd.

Mert a németnek csak inge van, a barátnak meg ez nincs, ellenben a magyar mind a kettőt viseli. D.

Két értelmü km. Teheti: a magyar olyan mint az ökör, a német mint a kutya, az oláh mint a disznó; vagy: legszebb a magyar ökör, a német kutya, az oláh disznó.

Nem magasságát nézik a magyar termetnek, hanem széles, csontos voltát. Ez igen elterjedett vélemény, s azonnal Átillát hozzák példaul, kiről mindnyájan tanultuk: alacson termetü, szélles vállu, stb.

Ugy látszik, oly dologra szokta ezt használni a magyar, mi erővel, kitartással jár, p. Magyar Miskásan megfogni; Magyar Miskásan elverték, stb. A Miska névben lusta erő fogalma rejlik, minő gyakran a süketek, némák, bolondoké. És van bolond vagy bohó Mizsi is. Magyar ember azt hiszi hogy megőrült ember nem fél kilencz akárminő erős legénytől, mikép a veszett kutya is megver kilencz magánál erősebb kutyát.

Azaz épen ugy mint van: őszintén, kereken, egyenesen.

Latin: Simiarum pulcherrima deformis est.

Káros szülei szeretet, minővel fia iránt volt a majom, az az addig ölelgette, hogy megfojtotta.

Népmesei személy, igen kis ember, olyan mint egy maknyi mak. Ez általánosan ellensége a mese hősének; igen erős, azért rendesen meggyőzi az idősebb királyfiakat, de a legkisebbet soha. Jelleméhez tartozik nagy ehetősége, falánksága, hányivetisége.

Azon időkre emlékeztető km., mikor a szentföldre tábort jártak őseink II. Endre király alatt, tehát 1217. év után eső időszakbul eredhető.

Német: Wenn das Ferkel geboten wird, soll der Sack bereit sein.

Valaki egy nem forgó malmot okosnak monda fecsegő társa mellett, kinek egyre járt a szája. D.

Kedvez neki a szerencse; aztán: sokat beszél.

Német: Wer zuerst zur Mühle kommt, mahlt zuerst.

Manó, rokonnak látszik a latin "manes" szóval, jelent valami hitregés lényt. Mondják: mi a manó! vigye el a manó! hová a manóba! – Hasonlít reá az "izé"; mely megint az "iz" szóbul jő. "Egye meg az iz." Igen mondják Gömörben.

Kis-Viczaynál ez: Maragarodjába menni, latinul: eamus Athenas. – Jelenti azt a megbánást, mikor valaki jobb sorsát elhagyva olyanba jutott, honnan visszakivánkozik. Rokon vele: mért nem ültél veszteg, ha ott is jó volt dolgod.

Szapora Margit a népdal szerint (L. 1. k. 393. l.) világismerő városi leány, ki egyszersmind elmés is, példaul mikor a varkocsos (czopfos) viseletről igy beszél:
"Kalapok alatt lisztes zsák,
Hajokat boltbul hordatják,
Magokét eladják."
Kis leányra mondják, ha szeles vagy sebesen beszél, de a mellett kedves: óh te Szapora Margit.

Nagy ajándékért nagy ajándék van helyén.

Játékosoknál ismert szójárat. Ki szerencsével játszik, szokták mondani: marhában azaz marha, nagy szerencsében van.

E Markalfnak egykor elterjedett hirü embernek kellett lenni. Még ma is olvashatni a ponyvai irodalomban róla, mint bölcs Salamon udvari bolondjárul, holott őt a magyar Salamon király bolondjaul ismeri a hagyomány. (L. Dugonics 2. k. 75. l.)

Hét nevezetes markotai rablórul maradt Győr megyébül Markotáról. D.

Azaz ott leszek a hol voltam a következő adoma szerint: A mádi zsidó igen korán indult el Pest felé s előre örvendett hogy viradatra már jó messzi lesz. De az álom rájövén, elaludt a taligában, s egy szembe jövő terhes szekér kocsisa, mert nem tért ki előtte, lovát visszafordítá s ez vele hajnalra saját udvarkapuja előtt állott meg Mádon.

Azt tartják, minden nagy ebédnél háromszor áll be oly csend hogy szót se szól senki. Ilyenkor mondják: jó volna mákot vetni; mert a mákvetéshez igen csendes idő kell. – A latin ezt igy tevé ki: Mercurius supervenit; nekünk pedig Kis-Viczay igy sajátítá el: angyal mulék felettünk.

Ki példaul kaszátul, kapátul törést kap vagy akár vágást kezén, ezt mondják reá: kapamál, sarlómál.

Nem szokom tisztem az nekem. Davus sum, non Oedipus.

Iskolai km. Márton német grammatikájából egyszerre többen tanulván, az közös volt mindnyájokkal, innen a példabeszéd.

Más – más szókon megforduló közmondások különbséget fejeznek ki és végtelen számig szaporíthatók, megjegyezvén hogy a két tárgy egymástul különböző legyen; p. más az arany más a réz; más a veréb más a fecske; más a tövis más a rózsa; más a leány más az anyja; más kemencze más Velencze stb.

P. a szomszéd tyukja, ludja, a mint udvarunkba jő, ugy szoktuk elhajtani.

Azaz más, különböző dolog, de mivel más helyett mász áll, tehát oda jött a csusz is, mint a 85. közmondásban mosdik és kendik.

Hamar elfáradókra mondják.
Elnyugodott az urban,
Mint Máté tehene az utban. Parlagi vers.

T. i. jeget Mátyás napja.

Német: Man musz die Bärenhaut nicht verkaufen, ehe der Bär gestochen ist.

Azt a hirtelen esőt, mely az életet (gabnanemüket) ágyásban kapja, megnedvesíti, medvének nevezik a cséplők, s ki nem ismer itt reá a meder és medv vagy nedv szavak rokonságára. Tehát tulajdonkép medv-et fogni, miből szójátékkal lett medvét fogni.

Értsd elé: oly ostoba mint a borju, hogy majd megbődül. – Mondják a jól égő tüzre is: ugy ég, majd megbődül.

Mondják olyanra főleg, ki feleségével roszul él; mondják rosz szolgára s másra egyébre is, mi sok kellemetlenséget okoz.

Akkor mondja ezt a magyar ember, mikor sikerült neki valami, bár csekély, dolog, p. ha éket ver a fába, s ez hasadni kezd.

Eleven öregre mondják.

Vendégre alkalmazzák, ha valamiért visszament oda, honnan egyszer már eljött.

P. pénz, mindjárt ki kellett adnia.

Vén emberre mondják, ha szerelmes.

P. jó beszédet, szóval oly dolgokat, mikre tudományos és fáradsággal járó előkészület kivántatik.

Német: Es schlägt nicht immer ein, wenn's donnert.

Latin: Omnes socrus odere nurus.

Azaz mesd ketté az üres szót mint a kolbászt és lakjál jól vele, ha tudsz. Szójáték.

Német: Handwerk hat einen goldenen Grund.

Vezérszava egy játéknak, mely igy történik: Az öszszegyült vegyes ifjuságból egy választatik főnökül. Aztán mindegyik valami mesterséget mond, p. én leszek szabó, én kovács, én hegedüs stb. Ekkor leülnek asztal köré, mondván együtt és egyhangon: "minden ember a maga mesterségét folytassa." Ezt ismétlik. A főnök tartozik tudni, ki minő mesterséget választott és kezével egyik vagy másik mesterember foglalkozását utánozván, amazoknak el kell találni és utánozni őt, különben zálogot kell adniok.

Legtökéletesebb jellemzése a jó mesternek. Mielőtt vágna, jól megméri, meggondolja: helyesen lesz-e.

Sok boszuságot kell szenvednie.

Azt mondják az alvidéki mérföldekre hogy azokat az ördög mérte, annak is elszakadt a láncza, s azért olyan nagyok.

Német: Wer keinen Kalk hat, musz mit Lehm mauern.

Az a hordozható szék vagy akár két rud, melyen a koporsó vitetik.
Már engemet ide s tova
Elvisz a szent Mihály lova. Csokonai.

Egy Mihály nevü öreg czigány bement az irnoki szobába, hol nagy fekete üveg volt az asztalon tintával teli, s epedő szemeket vete rá. – "Mi az," kérdé, "üveg vagy kalamáris?" – ,Kalamáris,' felele az ifju irnok. – "Hadd lenne az kalamáris, csak én meghuzhatnám." – ,Lehet!' Ekkor a czigány szájához tevé, de mihamar elkapá, mondván káromkodva: "tinta ez, nem kalamáris!" – Alkalmazható: mikor valaki csalódik, nem azt nyervén, a mit ohajtott.

"Milyen" (minő) "olyan" szinte tömérdek közmondást formálnak, s itt rendesen az köttetik össze, mi már magátul is legszorosabb viszonyban áll egymással, p. ok és okozat, lényeg és mellék, birtokos és birtok. Legnevezetesebbek:
Minő a gazda, olyan a bor.
Milyen az aszony, olyan az eczet.
Milyen az anyja, olyan a lánya.
Minő a fa, olyan a gyümölcs.
Minő a legény, olyan a gatyája.
Minő a mosdó, olyan a kendő.
Minő a kérdés, olyan a felelet.
Minő a köszönés, olyan a fogadás.
Minő a tőke, olyan a bor.
Minő a mag, olyan a gyümölcs.
Milyen az evése, olyan a dolga.

Arra mondák, ki hivatalkeresésben minden érdeknek áldozott a pártoknál, s utoljára is kimaradt.

Bolond ugyan, de vagyonos.

Német: Müller, Schneider und Weber werden nicht gehenkt, das Handwerk ginge sonst aus.

Első esetben van keresete, azért bort iszik, ha nincs kereset (vagy mikor malmának vize nincs), vizet iszik.

Mikor a magyar ember meghallgat valakit és jónak látszik előtte a hallott dolog, e kevéssel (valami) szokta kifejezni becsülését.

Latin: Apud novercam queri.

Német: Wie die Arbeit, so der Lohn.

Aprószentek napján el szokták küldeni a gyermekeket szomszédba és tovább mustármagot kérni. A háziak már tudják, mi az, és elővevén rekettye vesszőbül font korbácsaikat, a kérő gyermeket jól elverik, mert közhit szerint ez használ az egészségnek, de fő dolog benne annak kiábrázolása, hogy vessző nélkül alig lehet gyermeket nevelni, vagyis szükséges neki a mustrálás (kedves szó, am. szigor); innen a közmondás: mustármag; szójátékkal.