Ez a neheze a dolognak. Sajt: nehéz, turó: könnyü.

E közmondást, Galeoti szerint, Mátyás király is használta, s igy magyarázta: a semmi roszabb mint a sajt.

Mikor Salamon király Visegrádon fogva volt, sárga tök forma, hólyag vagy más zsiros hártyábul készült lámpás égett folyosóján éjtszaka, mely kilátszott a dunai vidékre, s innen vette a nép e közmondást.

Samunak bőr nadrága volt, s megázván rajta, ugy összeszáradott, hogy magában is megállt.

Samu felhuzván először bőr nadrágát, hallott maga megett valami rejtélyes kisérteti suhogást, de hátra nézvén, nem láta semmit s annál nagyobb lön félelme. Futásnak indult tehát, s mikor elvégre haza ért, alig volt már benne lélek.

Sarkára hágni valakinek, s meglökni, könnyü a buktatás.

Ne hagyd magad. Hasonlatkép némely állatoktul, különösen a sastól, mely egészen hátuljára nehezkedve védi magát.

A sarok különben is hátul van; a km. ugy hangzik mintha ez valóságos megkötés volna, azonban csak könnyü fenyegetés.

A sarkantyu mint igen magyaros viselet szinte diszjelül volt az arany sarkantyus vitézek rende által; mind a mellett mondák későbben:
Az arany sarkantyu pedig holmi kába
Embernek illik a csizmája sarkába.
Egyedül a zászlótartóknak nem volt szabad sarkantyut viselni, mint a mohácsi napról emliti Istvánffy. – Kinek sarkantyuja nem volt, gunyosan mondák róla: szalma sarkantyuja van, mi közmondáskép olyat illet, ki nem vitéz. – De nagy szerepet játszik a szalma sarkantyu népmeséink végin is, hol a mesélő, mikor az egymástól elszakasztott királykisaszonyt és királyfit a lakodalomra összehozza, a vigaság leirása után rendesen oda veti: "én is ott voltam, szalma sarkantyum volt, kilyukasztottam egy zsákot, mely teli volt sárga lével; az engem ide hozott, a mint látjátok."

Német: Ein alter Adler ist stärker als eine junge Krähe.

Latin: Aquila non captat muscas.
Német: Adler fangen nicht Fliegen.

Mondják vigyázó öregre, ki félt szerelmet, pénzt.

Néphit szerint a sas, mikor vénségében orra ugy felhorgasodik hogy már enni sem tud miatta, sziklához veri azt s letöri kajmóját, s előjövén, ifjunak látszik.

Latin: Saul inter prophetas.
Német: Ist auch Saul unter den Propheten?

Érzette a büntetést s eltávozott.

Latin: Si juxta claudum habites, claudicare disces.

Szokta mondani vásárra menő szüle különösen leányának: "hozok neked szép, sárgaveres, kopi kék ruhát." Itt a gyermek szineket hall s megnyugszik. – Kopi kék, mert a kék leghamarabb veszti szinét azaz kopik. – Némelyek irják: "kupi kék", de az zavar a hupi kékkel, mely hup, hupál (ver, üt) igéből van, s jelent ütleg miatti kékséget.

Azaz régi nemes ember. – A sárkányok népmesékben jőnek elő s fogalmuk onnan meghatározható. – Henszlmann igy ir róluk: a szörnyek különösen a sárkány, mint a tél jelve (symboluma) igen régi; mire mutatnak már Kadmos harczai a sárkányokkal, Perseus és Bellerophon és Theseus utai, Herakles küzdelme Echydna lernai hydrával, az erymanthi vadkan, stb.; mikép a német hitregében Fasner sárkány meggyőztetése Siegfried által. A sárkány tehát a régi pogány nemzeti mondából jött át a másikba. (Szépirodalmi Szemle. 1847. 2. félév 136-137. stb. ll.) De a magyar előidőbül szinte van emlékezet a sárkányokról. Vid, Salamon király gonosz tanácsnoka felől az a hir maradt fen hogy sárkányt ölt az ecsedi lápban, s már IV. Béla király alatt sárkányrend is támadt, mikor a tatárok pusztitása után tömérdek kigyó, egyiptomi csapásként, lepte meg az országot, melyek kiirtásának jutalmaul állíttatott fel az. Igy jött be sok családi czimerbe a sárkány, s régi származásuakra mondák: apja sárkányt ölt meg talán Béla idejében. (L. Hungaria in parabolis. 81-82. ll.)

Értik alatta azt az okot, mely tömérdek eredményben születik meg ujra. Néphit szerint ugyanis, ha földbe ásod a sárkányfogat, tömérdek sárkány csirázik ki belőle, mint a szemrül való élet.

Néhány szókat igy tesz össze a nép a "se" szócskával, mely neki teljesen tagadó. Ez is közmondási elem, s elfogadható kifejezése a német un tagadónak név előtt. Nyelvünkben ez sok rövidséget szülhetne a hoszu "talanság, telenség" (igazságtalanság, hüségtelenség) helyett. Itt is jó példát vehetünk a néptől a rövidségben. Ilyenek már eddigelé a senki (semki), sehová, seha (soha), semelyik, stb.

Tizen hányan, hányan, mind jó legények, kiknek mind kapitányuk, mind közlegényök sohol senkinek hivatnak. Pázmán.
Latin: Nullus et nemo.

Azaz nincs szállása, nincs hova fejét lehajtania.

Német: Neue Besen kehren gut.
Franczia: Il fait le balai neuf.

Latin: Surdo narras fabulam.

Azaz csekély dolog, p. jól ugró gyermeknek árkot átszökni. A szó eddig ismeretlen az irodalom előtt, de méltó fölvétetni azon értelemben mint alsó Ung vidékén a nép használja: nem sok erőbe kerülő, könnyen megtehető. Gyöke alkalmasint az, mi a sil-ány szóé; tehát: sil, silol, mint jel, jelel, aztán: sillom mint jellem. Hangzása szép, származtatása tökéletes; szükség is van reá.

Akkor mondatik mikor valaki völgynek hajt; s ez természetlen. De a km. oda vág, mikor aszony viszi a házi kormányt, mi szinte visszatetsző volt mindig a magyarok előtt. – Szirmay ezt a Simon birót Anda Pállal egy időre és miskolczi biróvá teszi, ki feleségének minden aszonyi munkát elvégzett. Mind kettő vigköltészeti alak.

Azaz semmi hegedüvel, zajjal, tehát: titkon. Náni am. a czigány náne szó, azaz nincs. Gyermekek énekében maradt fen. (Lásd 3106.)