« A KÖZMONDÁSOK BETŰRENDBEN. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

Á. »

1A.
Aba nem posztó.
(Aba durva, festetlen szőrszövet, melyből hajdan a cselédek ruhái készittettek.)

Abból ugyan nem eszel.

Aczéla jó, de kovács rossz.
(Jeles tehetsége van, de rosszra használja)

Aczél anyának tüzkő a leánya.

Addig a barátság, mig zsiros a konyha.

Addig a békesség, mig a szomszéd akarja.

Addig élek, a meddig akarom.
(Szójáték. Addig él az ember, a meddig a „kar”-ja.)

Addig élem világomat, mig szél fujja pántlikámat.
»Pántlikás kalapom
Fujdogálja a szél.«

Addig hajlitsd a fát, mig vessző.

Addig hamis az ember, mig eleven.

Addig jár a korsó a kutra, mig el nem törik.

Addig járt a maga esze után, mig neki ment a falnak.

Addig hántsd a hársfát, mig hámlik.

Addig játszik a macska az egérrel, mig megeszi.

Addig kapar a tyuk, mig szemre talál.

Addig legyek én szegény.
(T. i. mig valamely dolog beteljesedik.)

Addig marad távol a háztól, mig pogácsája tart.

Addig megyek, mig szememmel látok.

Addig nyalta-falta, mig elcsábitotta.

Addig nyujtózkodják, meddig a takaród ér.
(Pazarló, könyelmü emberekre szól.)

Addig papé a fára, mig benne a pára.

Addig remél az ember, mig benne a lélek.

Addig sok viz foly még le a Dunán.

Addig szolgád a szó, mig ki nem mondottad.

Addig tündöklik a hold, mig a nap helyre ér.

Addig uszik a kobak, mig egyszer elmerül.

Addig üsd a vasat, mig meleg.
(Mig az alkalom valaminek kivitelére kedvező, ideje korán fel kell azt használni.)

2Add meg a császárnak, mi a császár, Istennek, ami az Istené.

Adj a tótnak szállást, kiver a házból.

Adj innia, megtudod ki fia.

Adj neki, hogy el ne vesse borját.

Adjon Isten, ami nincs, vegye el, ami van.
(A hiányzó javakat adja meg; bút, bánatot, bűnt vegye el.)

Adjon Isten három bét.
(Bort, buzát, békességet.)

Adjon Isten három et.
(Eszet, erőt, egészséget.)

Adjon Isten három efet.
(Friss, fiatal feleséget.)

Adjon Isten minden jót.
»Adjon Isten minden jót, ez uj esztendőben,
Elegendő pénzecskét még pedig pengőben.
Legyen a bor és buzának tisztességes ára,
S fény derüljön már egyszer a szegény hazára.«

Adjon Isten minden jót, diófából koporsót.
»Adjon Isten minden jót,
Feleséget szépet, jót,
Diófából koporsót.«

Adjon Isten sok irigyet, kevés szánakodót.

Adj uram Isten, de mindjárt.

Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot.

Adós embernek sokszor kell hazudni.
(Mert ha tudja is, hogy nem tud fizetni, mégis igérnie kell.)

Adós fizess, beteg nyögj.

Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.
(Ha Isten a kért eső helyett jégesőt küld. E közmondással élünk, ha valakinek kérése teljesül ugyan, de nem ugy, ahogy ő akarta.)

Agglegényből sohasem lesz fiatal vőlegény.

Agg, mint a belső vár.
(Komáromi közmondás.)

Agyafúrt ember.

Agyarkodik, mint a vadkan.

Ajándék ajándékot kiván.

Ajándék csikónak nem nézik a fogát.
(Bármit ajándékoznak neked, fogadd szivesen.)

Ajándék lónak nem kell csikófogát nézni.

Ajándék marhának, nincs odva fogának.

Ajándék elfogadás, szabadság eladás.

Ajándék elvétel, szabadság letétel.

Ajándékkal mindent meg lehet hajtani.

Ajándék megvakitja a birót.

Ajkába harapott.
(Boszuságot, vagy nevetést fojt el.)

3Ajtóstul ront be a házba.
(Szeles emberekre mondják.)

Akad csontra kutya.

Akad hunczut.
(Ha sajnálkoznak: ki lesz már pl. a biró? igy felelnek: akad hunczut.)

Akaratos Kelemen.
(Fejes, önfejü emberre mondják.)

Akasztással is elhiresedik az ember.

Akasztófa nem sodrófa.

Akasztófa czimere, hóhér pallós levele.

Akasztófa virága.

Akasztás sem esik ingyen.
(Nem tudni, hová való itélőszéknek nem volt hóhérja, ki egy tolvaj czigányt felakasztana. Azt határozták tehát, hogy a czigányt elküldik, hogy maga akasztassa fel magát. A czigány látván, kivel van dolga, mondá erre, hogy őt ingyen sehol sem fognák felakasztani. Ezért hát pár forintot adtak neki, melylyel elment ugyan a czigány, de felakasztatta-e magát vagy nem, erről hallgat a krónika.)

Akasztófa senkit se hí, mindenkit magához fogad.

Akasztófa virágból is lesz néha gyümölcs.
(Rossz gyermekből is válik néha jó ember.)

Akasztófára való.

Akár lopjon, akár a zsákot tartsa: egy tolvajság.

Akár a falnak beszélj.

Akár a részeg németnek beszélj, akár annak.
(Nem hallgat a békitő szóra, nem lehet megkérlelni.)

Akár a kőhez, akár a kővel: egyformán fáj.

Akár a falnak mondd, akár nekem.
(Titokban tartom. Soha ki nem mondom.)

Akár szabad, akár nem.
(A körülmények kényszerüségének fogva kénytelen így vagy úgy cselekedni.)

Akármilyen ruha ujig tart.

Akármily nagy legyen a kincs, kicsinyenként elfogyhat.

Akármint keféljék az avult mentét, nem lesz uj belőle.

Akkorát hazudik, hogy maga sem hiszi el.

Akkora a feje, mint a sajtár.
(Mámoros emberekre mondják.)

Akkora a különbség köztük, mint Krisztus és kalaposinas között, – vagy: mint ég és föld között.

Akkor becsüli ember az egészséget, mikor beteg.

Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség.

Akkor keres puskát, mikor a varju elrepült.

Akkor felelj, mikor kérdeznek.

Akkor fizet, mikor a bibicz fára száll.

Akkor higyj a parasztnak, mikor szőrt látsz a fogán.

4Akkor hiszem, ha látom.

Akkor kiméli a kolbászt, mikor elfogyott.

Akkor lássam, mikor a hátam közepét.

Akkor lássam, mikor a nagyapám lelkét.

Akkor lop a macska, ha nincs mit ennie.

Akkor még a farkas is a földön járt.
(Hát most hol jár? – a talpán.)

Akkor még a nap is melegebben sütött.

Akkor mondj hoppot, ha átugrottad az árkot.

Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát.
(Mert sok csizma kopott a tánczban.)

Akkor sem hisznek a hazugnak, ha igazat mond.

Akkor vet lakatot az istállóra, mikor már lovát kilopták.

Akkor van rosszul az orvos, mikor mások jól vannak.

Akkor volt szép a disznó, mikor malacz volt.

Akkor kel föl, mikor már hasára süt a nap.

Akkora, mint a kakasugrás.

Akkora, mint a tökmag.

Akkora, mint a veréblépés.

Akkor szép a diák, mikor rongyos.

Alacsony bokor alatt lappang a nyúl.

Alason kunyhóból is, néha nagy ember támad.

Alattomos macska nagyot ugrik.

Alábbvaló az országutnál.
(Tiszaháti közmondás.)

Alázatos, mint a barát.

Alázatos, mint a kin kifogtak.

Alázatos, mint a koldus.

Alázatos, mint a leforrázott kutya.

Alázatos, mint a pap macskája.

Alázatos, mint a verembe esett farkas.

Alázatos, mint az elcsapott szolga.

Alázatos, mint az ügyevesztett.

Alig botlik, mindjárt elesik.

Alig győzi szuszszal.

Alma nem messze esik fájától.

Almának is szépe férgesül meg.

Almának is szépét szokták felkötni.

Alkalom szüli a tolvajt.

Alkudj czigányosan, fizess becsületesen.

Alkonyodó napot kevesen imádják.

5Alvónak álom, kelőnek kalács.

Alvó róka nem fog csirkét.

Alkalmatlan vendég az éhség.

Alkalmatlan vendég a vénség.

Alkuszik, mint czigány a lóra.

Alkuszik, mint zsidó a gyapjura.

Alpári ember.
(Együgyü. Azon történeti adatból maradhatott fenn e km., mikor Alpáron meg hagyá magát csalatni Zalán, fehér lóért eladván országát.)

Alszik, mint a bunda.
(Igen mélyen alszik.)

Aludttejet is megfújja
(Rendkivül óvatos.)

Anda Pál hadába való.
(Azaz papucshős. Anda Pál a 16-ik században, feleséges lovas kapitán Miskolczon, ki mivel törvény tiltotta, hogy asszonyok járhassanak a táborral, minden héten haza kéredzett látogtóba.)

András, nem olyan ember, mint más.

Angyal szól belőled.
(Örvendetes hirt mondasz.)

Annak már megittuk az áldomását.

Annak parancsolj, kinek enni adsz.

Annak már nem fáj foga.
(Holtakra mondják.)

Annak már ütheted nyomát.

Antal a feje.
(Antal, jelző nélkül féleszüt jelent némely vidék km.-aiban.)

Antal harasztjára bocsájtani.
(Közhirré tenni, kifecsegni valamit.)

Anya nem magának neveli leányát.

Anya-szült meztelen.

Anyja után csiripel a veréb.

Anyja után szalad a borju.

Anyja hasában se volt jobb dolga.
(Igen jó módban él.)

Anyja nyelvén beszél a gyerek.

Anyjatej legédesebb.

Anyámasszony ember.

Annyi a becse, mint a kitolókásának.

Annyi a bűne, mint a fűszál.

Annyi a pénze, mint a polyva.

Annyi a pénze, mint békának a tolla.

Annyi köze van hozzá, mint kálomista embernek a szűz Máriához.

Annyi, mint fűszál a réten.

Annyi, mint a szegedi kofa.

Annyi, mint a szemét.

Annyi, mint körmöm alatt a piszok.

6Annyi, mint a bűn.

Annyi, mint a dög.

Annyi, mint a hangya.

Annyi, mint a mákszem.

Annyi, mint a Mátra-szele.

Annyi, mint a polyva.

Annyi, mint a raj.

Annyi, mint a sáska.

Annyi, mint a kurta kutya.

Annyi, mint vaknak a szemét bekötni.
(Fölösleges.)

Annyi, mint csillag az égen.

Annyi, mint Ó-Budán a zsidó gyerek.

Annyi, mint a sváb gyerek.

Annyi, neki egy forint mint nekem egy krajczár.
(Vagyonosabb nálamnál.)

Annyi neki onnét ide, mint nekem innét oda.

Annyit eszik, mint egy veréb.

Annyit él az ember, mennyit örömmel él.

Annyit ér a beszédje, mint a fületlen gomb.

Annyit ér, mint a régi kétgarasos.

Annyit ér, mint döglött lovon a patkó.
(Székely km.)

Annyit ért hozzá, mint hajdu a harangöntéshez.
(Nem ért hozzá éppen semmit.)

Annyit ér, mint pokolban egy zsidó.
(Göcseji km.)

Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábéczéhez.

Annyit hazudik, mint a bomlott óra.

Annyit tud, mint egy káptalan.

Annyira van egymástól, mint ég a földtől.

Annyira jár az igazságtól, mint a czigány lelke a menyországtól.

Apányi a böndője, de nincs hozzá tehetsége.
(Szegedvidéki km.)

Apjára ütött.
(Hasonló apjához.)

Apád átkozódása, anyád sirása, ostort fonhat nyakadra.

Apja fia, anyja leánya.

Apró pénzzel fizették ki.

Apostolok közt is volt egy Júdás.

Apostolok lován jár.
(Azaz gyalog jár.)

Aranyból sem lesz gyürü, ha meg nem verik.
(Türni kell, míg valamire jutunk.)

Aranyakat nem gyüjt, ki a fillért meg nem becsüli.

Arany hegyeket igér.
(Nagy igéreteket tesz. Olyant igér, mit nem is lehetne megtartani.)

7Aranynyal jól nekem lakik az ember.
(Pénz nem tesz boldoggá.)

Arany kereken forog a törvény.
(Az a gyanú van benne kifejezve, hogy könnyü igazságot kapni, ha az ember fizeti a birót.)

Arany, sárban is csak arany.
(A derék embernek alárendelt állapotban is megmarad a becse.)

Arany tüzben tisztul, polyva megég.
(A nagy lelket a sors csapásai még nemesebbé teszik, a hitvány ember viszontagságok közt még inkább elvetemedik.)

Aranyat is földből ássák.

Arany is fényesebb, ha kézen forog.

Arany koporsóban is féreg táplálkozik.
(Veszprémi közmondás.)

Arany kulcs minden ajtóba beillik.

Arany szép és jó, még sem békesség.

Aranyat hord a szamár, mégis bogáncsot eszik.

Aranynyal sem lehetne belőle egy szót kicsalni.

Arczán hordozza az ajánló levelet.
(Tetőtől talpig becsületes ember.)

Arczátlan, mint a kutya.

Arczul csapja a beszédét.
(Hazudik.)

Arra forditja a köpönyeget, honnan a szél fú.
(Oda hajol mindig, hol kedvezők a körülmények.)

Arról ne is álmodjál.

Arról szó se legyen.

Arról hallgat a krónika, – vagy: az irás.

Asszony nem ember.
(Azaz: nem férfi.)

Asszonyt, vásznat nem jó gyertyavilágnál venni.

Asszonyi köny hamar kiszárad.
(Minden, ami állhatatlan, hamar elmulik.)

Asszonynak fegyvere a nyelve.
(E példabeszéd a chinaiaknál is meg van, de igen hamis toldalékkal: »Az asszonyok nyelve – ugymond – az ő fegyverük s nem hagyják soha rozsdásodni.«)

Asszonysirásnak, ebszomoruságnak ritkán lehet hinni.

Asszonyfán is elkér a bor.
(Az asszonyok is megisszák a bort.)

Asszonyból, rosszból, uborkából mindig jobb a kisebb.

Asszony viseli a nadrágot.
(T. i. az asszony az úr a háznál.)

Asszonyt verni: ördögöt nevelni.

Asszony kormány: papucs kormány.

Asszonygazda, gyerekszolga, szalmatűz, csikóparipa, malaczszalonna, tótemberség egy se sokat ér.
(Gömöri közmondás.)

Asztagban tüt keres.
(Hiába való munkát tesz.)

8Asztal alatt keveri a kártyát.
(Jelent csalást.)

Asztal hazugja.
(Hizelkedő, tányérnyaló.)

A-tól Z-ig.
(Legelejétől legvégeig.)

Atyafiak vagyunk Ádámról Éváról.

Atyafi: Ádámról, Éváról a görbe fűzfáról.
(Mikor valaki rokonsági összeköttetését igen távolról akarja bebizonyitani, akkor e közmondást használjuk reá.)

Az az ő megölő betüje.

Az aluszik legjobban, ki nem érzi, mily keményen fekszik.

Az ám! a kutya farka.

Azé a világ, aki élveztheti, azé a menyország, aki elnyerheti.

Az élt sokáig, ki jól és hasznosan élt.

Azért van annyi bolond, mert kiki okosnak hiszi magát.

Az kiált először, kinek a háza ég.
(T. i. miben gyanus, abban bünös.)

Azóta a fák sokszor lehullatták leveleiket.

Azóta szaporodik a tolvaj, mióta sok a törvény.

Az sem éri meg a kukukszót.
(Nem sokára meghal.)

Az sem kutya.
(Az is ér valamit.)

Azt a lovat ütik legtöbbet, a melyik legjobban húz.

Azt gondolja, övé ország-világ.

Azt gondolja, hogy mind övé a Dunáig.
(Dúsgazdagnak képzeli magát.)

Azt gondolom, borju repül.
(Hazudókra mondják.)

Az is baj, ha sok van; az is baj, ha nincs.
(T. i. gyerek.)

Az nevet legjobban, ki utoljára nevet.

Azért vagyok olyan furcsa, mert a nevem Julcsa.
(Kaczér, negédes lányok mondása.)

Az ő révén ment el.

Az sem volt mátkatál.
(Annyi mint: őt sem zsákkal ijesztették. A mátkatálat süteményekkel megrakva karácsony vagy húsvét másod napján pór leány küldi a legénynek, kihez vonzalma leginkább vezeti. A küldemény elfogadása arra jogositja föl a küldőt, hogy a legényt ő s viszont a legény is őt mátkának szólithassa.)

Azt a bolondot nem teszem.

Aztán ki van.
(A dolognak vége van.)

Az óta a nap is más oldalára fordult.

Azt gondolja, ő ölte meg a gunárt.
(Azt véli, hogy derék ember.)

Azon sem adja, mijen vennie kellene.
(Hódmezővásárhelyi km.)

Az sem fenékig tejfel.

Azt sem mondja eb, vagy kutya.

Azt sem mondta, eb ura fakó.

9Azt hallottam felőle, semmi sem lett belőle.
(A nép ajkán gyakran előforduló szólás-mondás, különösen midőn szóba hoznak valakit, ki már régen távol van a háztól, vagy szülőföldétől, de ki az előtt sem jogositott vérmes reményekre.)

Azt is elfelejtette, mi a neve.

Azt hiszi, ő vezeti a kaszást.
(T. i. a kaszás csillagot. Értelme: kevély, büszke s gőgös.)

Azt igéri, mit el nem hozott, otthon sem hagyott.

Azt sem érdemli meg, a mit megeszik.

Azt sem kérdi, melyik malacz, ki ökre.

Azt sem mondta, befellegzett.

Azt sem mondta, cseréljünk pipát.
(Szó nélkül távozott.)

Azt sem mondta: papucs.

Azt sem tudja: bű-e, vagy bá.

Azt sem tudja, fiu-e, vagy leány.

Azt sem tudja, hová hajtsa fejét.

Azt sem tudja, melyik világon van.

Azt sem tudja, hány az Isten.

Azt sem tudja, tök-e, vagy turósétek?
(Pimaszra mondják.)

Azt sem tudja, hol a feje.

Azt sem tudom, hová kapjak.

Azt sem tudja, mi a neve.

Azt sem tudja, mi fán terem.

Azt sem tudom, van-e világon avagy nincs.

« A KÖZMONDÁSOK BETŰRENDBEN. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

Á. »