« Cz. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

D. »

Cs.
Csacsogó, mint a szajkó.
(Mindent kifecseg.)

Csak a levegőt rontja.
(Azaz éretlent, esetlent beszél.)

Csak a melle kivánja.

Csak most lesz a hadd el hadd.

Csak azt hidd, a mit szemeddel látsz.
(Ne higyj el mindent.)

Csak épen hogy teng, leng; – mint Toldy Miklós lova a szemétdombon.

23Csak az szabad, ami illik.

Csak madár teje nincs.
(Olyan bővelkedő, hogy mindene van.)

Csak egy jó mostoha volt, azt is elvitte az ördög.

Csak imádság tartja benne a lelket.
(Nagyon beteg.)

Csak olyan tedd-ide, tedd-oda.
(Határozatlan ember.)

Csak orvos ölheti meg az embert birság nélkül.

Csak ugy dől az eső, mintha sajtárból öntenék.

Csak úgy kutyafuttában.
(Hamarosan, hirtelen.)

Csak addig áll fogadásának, míg az ajtón kilép.

Csak addig kedves a szolga, míg hasznát vehetik.

Csak a régi nótát fujja.

Csak a készet szereti.
(Restekre mondják.)

Csak a könnyü végét fogja.
(T. i. a dolognak.)

Csak annyit aludj, amennyi elég.

Csak addig legyek én szegény ember.
(T. i. hamar bekövetkezik a dolog.)

Csak a csattig vonjad.

Csak félvállról felelget.
(Büszke, gőgös.)

Csak az szép, ami igaz.

Csak térdig ember, azon alul láb.

Csak egy czérnaszálon függött az élete.
(Majd agyonütötték.)

Csak a part mentében hajókáz.

Csak a vajasát eszi a kásának.

Csak egy paraszt hajszál hija volt.

Csalóka Péternek igaz ivadéka.
(Hazug ember.)

Csalánra vizellett.
(Rossz kedvüre mondják.)

Csalánba nem üt a menykő.

Csaló a fény, mint a remény.

Csal, mint a zsidó.

Csaljuk meg a zsidót.
(Akkor mondják, mikor pl. ketten egy gyufánál gyujtanak rá.)

Csapja a csikot a lencsével.
(Egymással össze nem férő dolgokat kever egybe.)

Csapja a levet, – vagy: szelet.
(Azaz: hizelkedik pl. egy nőnek.)

Csapon venni a lisztet.
(Rossz gazdasszonyra illik, ki a lisztet borért eladja.)

Csapkod, mint palócz az ostorával.
(Midőn kiütötte a hátul ülőnek egyik szemét, nagy kényesen felelt: hát la eén vagyon a hibás!)

Csavarog, mint a falusi kutya a nagy városban.
(Sokat kóborló embereket jellemez.)

24Csárda felé áll a kalapja.
(Félre csapta a kalapját.)

Csávába esett, – került.

Csehül van.
(T. i. rosszul.)

Csendes, mint a puszta malom.

Csendes, mint a temető.

Csendes időben könnyü kormányozni.

Csendes nap csendes éjszakát ad.

Csend van Izraelben.

Csendes, mint a tyúk a gyomban.

Csendes, mint a holdvilág.

Csendes, mint a csillagos ég.

Csendes, mint a tó.

Csendes, mint az üres korcsma.

Csengős macska nem fog egeret.

Csepeg az orra, mint a pálinkás kazán.

Cseppből lesz a folyó.

Cseppenkint a hordó is megtelik.

Csere csalával jár.
(A cserélés gyakran csalással van összekötve.)

Cserben hagyta.
(Elhagyta a bajban.)

Cserfa erdőben almát keres.
»Elment az én uram, bolond kurafi,
Cserfaerdőbe almát keresni.«

Cserebogár nem jó csősze az erdőnek, – vagy: cserjének.

Cseréptálhoz fakanál.
(T. i. való.)

Cseresnyét az urnak, magvát a parasztnak.

Csetlik-botlik, mint a vak ló.

Csetneki csizma.
(Jelent rabbilincset; mert Csetnek vidékén sok vasat gyártanak, különösen gömörmegyei rabok számára.)

Csettet vetett a szája.
(Hazudott.)

Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja.
(T. i. a cséplés és kapálás terhes két munka.)

Csibékkel kel föl, és fekszik le.
(Korán megy aludni s korán kel föl.)

Csiga postán jár.
(Igen lassu ember.)

Csigaparipán jár.

Csikó is János, mikor bojtorjános.
(Szójáték.)

Csikorgatja fogait.

Csikorog a szekér, megitta a kocsis a háj árát.
(Részeges és gondatlan kocsisokra áll.)

Csikorog, mint a talyiga kerék.

Csikorog, mint a Kun László szekere.

25Csillog a szeme, mint a macskáé.

Csillagoknak is van tisztulása.

Csillagok közt jár.
(Fenhéjázó vagy képzelgő.)

Csinálj magadnak bolondot, ha tudsz.

Csipkedi, mint Pethőné a malacz pecsenyét.
(Esztergom.)

Csiripel, mint a szentkuti veréb nagy bőjtben.
(Győrvidéki km. Szent-Kut falu, Győrhöz közel.)

Csiripel, mint a nádi veréb.

Csirke csipog a nád alatt.
(Elárult titokra mondják, midőn már észre kezdik venni.)

Csirkehusra fáj a foga.
(Ha idősb férfi fiatal leány után jár.)

Csiri-biri rossz emberek.
(Mátyás király mondása a mádiakról. Különben a ravasz és általában gonosz erkölcsü emberekről mondják.)

Csikót nyakán, hazugot szaván.
(T. i. fogják.)

Csirke okosabb akar lenni a tyuknál.

Csiriz rágó.
(Dunántulnak némely vidékén a csizmadiákat és czipészeket csufolják igy.)

Csiri-biri kan veréb, a bolondot küld odébb.
(Árpilisi járatásnál néhol ezt irják az elküldendő czédulájára.)

Csirájában fojts meg a rosszat.

Csisz el, csosz el bocskor.
»… Most hogy megöregedtem,
A bocskorom azt csoszogja:
Csisz el, csosz el a templomba,
Onnan meg a koporsóba.«

Csizmadiát fogott.
(Rutul felsült.)

Csizma szárába szállott az esze, a bátorsága.

Csizmaszár a torka.
(Nagyivó.)

Csizmakapczámat sem törölném hozzá.

Csizmájában sem szereti a vizet.
(Iszákosról mondják.)

Csomót köt az orrára.
(Emlékeztetőnek, hogy az ember valamit megjegyezzen.)

Csont van a hasában.
(Olyanról mondatik, ki lomhán hajol a munkához.)

Csont mellől jó a hus.
(A mészárosoknak mondják, a mikor több csontot dobnak a mérőbe s kosárba, mint húst.)

Csontjára száradt a bőr.
(Nagyon kiaszott emberre mondják.)

Csontra hizik.
(Soványodik.)

Csordultig van, mint a bogyiszlói bucsu.
(Bogyiszló Pestmegyében van.)

Csontjához forrott a gonoszság.

Csonka toronyba zárták.
(Azaz: halálra itélték. A csonka torony a Dunára dűlő egyik része volt a budai várnak, 26melybe régi királyaink alatt a sulyosabban terhelt államfoglyokat zárták, és siralomháza volt egyuttal a halálra itélteknek. Századunk elején még látható volt.)

Csoda, hogy még el nem kopott a nyelve.

Csordultig van.
(Azaz: tele, bőven.)

Csókra termett a szája.

Csóri csukának nincs mája.
(A csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás király és csuka májat akart enni csupa tréfából, mert jól tudá, hogy azt a szakácsné igen szereti. Ez felelé: nincs mája a csóri csukának. Mire a király: »de ha úgy, akkor a palotai pálczának sem lesz száma.« A csukamáj természetesen az asztalon termett. Csóri tót falu Nógrádmegyében.)

Csóválja a farkát.
(Aljas módon hizelg.)

Csöbörből vödörbe.
(Egy életmódot a másikkal, ép oly szegénynyel felcserélni.)

Csörög a szarka, vendég jön.
(Babonás közmondás.)

Csudálatos, mint a harapófogó.

Csufot üz mindenből.

Csuklik, emlegetik – vagy: Csuklom, emleget a czukrom.

Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána.
(Gazdasági közmondás.)

Csunya madár az, mely saját fészkébe rondit.

Csunya, mikor a tetü, – vagy: szunyog köhög.
(Az erősebb mondja a gyöngébbnek.)

Csunya nagyon: részeg asszony, rongyos pap, görhes disznó, vén szerelmes és gazdag fösvény.

Csunya, mint az ítélet.

Csunya, mint az éjszaka.

Csunya száju, – nagy száju, – véres száju.

Csunyább a csonka pipánál.

Csupa fül vagyok.

Csuron viz vagyok.
(Bőrömig megáztam.)

Csurgóra áll a kalapja.
»Az én sapkám csurgóra,
Mindig innám ha vóna.«

Csutora nélkül is elkér a jó bor.
»Megiszom a jó bort csutora nélkül is,
Ölelem a rózsám nyoszolya nélkül is.«

Csutora, fürész, kész az egész.
(Népies mondás, midőn valami elkészül.)

Csúszik, mint a jó bor.
(Jó itatja magát, jó kelete van.)

Csüri-csavarja a dolgot.

Csütörtököt mondott.
(Nem sikerült a terv.)

Csütörtököt mondott a puskája.
(Azaz nem sült el, csettent a puskája, mert csak a gyutacsa sült el.)

« Cz. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

D. »