« E. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

F. »

46É.
Ébren alszik, mint a nyúl.

Édesebb az anyatej a dajka tejnél.

Édesebb az alma, ha nincs ott a pásztor.

Édes italnak keserü az ára.

Édes mint a márcz, – méz, – czukor.
»Erősebb a csók a bornál
Édesebb is a czukornál.

Édes eszem, el ne hagyj.

Édes, mint a salánki szőlő.
(Ugocsa, Bereg és Szatmári közmondás az ottani savanyu szőlőről.)

Édes magam, ne hagyd magad.

Édes, mint az anyja csókja.

Édes, mint az anyatej.

Édes, mint a női csók.

Ég a ház a feje fölött.
(Aggódik.)

Éget, mint a fulánk.

Égett gyermek fél a tüztől.

Ég a munka a kezében.
(Gyors munkás.)

Ég, mint a homok Regölyben.
(Regöly Tolnamegyében van.)

Ég felé meredt minden haja szála.
(Ijedtében.)

Éhes disznó makkal álmodik.
(Kinek-kinek ott jár esze, amit kiván szive. Máté 6. 21.)

Éhség a farkast is kihajtja a cserjéből.

Égre követ ne vess, mert fejedre fordul.

Éhen marad, ki az asztalnál szemérmeskedik, vagy durczáskodik.

Éhség jó izt ad az ételnek.

Éhes farkasnak élesebb a körme.

Éhes, mintha csősz-akolban hált volna.

Éhes, mint a molnár csirkéje.

Éhes embernek nehéz várakozni.

Éhes, mint a farkas.

Éhes, mint a sáska.

Éhes bolha jobban csíp.

Éhes szunyog jobban csíp.

Éjjel jár, mint a bagoly.
(Ki sokat éjszakázik.)

Éjjeli madár.
(Rossz nőkre mondják.)

47Éjjel-nappal dolgozik.
(Az éjt a naphoz hasonlóvá tenni, – igen szorgalmasan dolgozni.)

Éjjel jár, mint a gonosz lélek.
(Babonás mondás.)

Éjszaka virrad neki.

Élelmes ember.

Élelmes, mint a zsidó.

Életbe vágó.

Életre való ember, – a jég hátán is megél.

Életre való ember még a kőszikla tetején is elél.

Élére állitja a dolgot.

Éles a nyelve, mint a köszörült kard.

Éles, mit a bot.
(Tompa, életlen.)

Éles, mint a sás.

Éles, mint a sakterkés.

Éles, mint a borotva.

Éles, mint a hóhérpallos.

Él-hal érte – néhol még hozzáteszik: mint a köteles a kóczért.

Élni kell az alkalmatossággal.

Élő élőnek, holt holtnak barátja.

Élt a gyanuperrel.
(Sejtette.)

Él magyar, áll Buda még!

Éli világát.

Élére rakja a sok pénzt.

Él még a magyarok Istene!
(Balsorsban vigasztalásként használt közm.)

Én a kakas, kend a tyuk.
(Én vagyok a hatalmasabb.)

Én értem is leesett a bagoly a fáról.

Én is meg vagyok lőve.
(A harminczas évek elején Lőve bécsi szinész lejött Budára; a magyarok tiszteletére közebédet rendeztek; az, ki felköszöntésével meg volt bizva, gyenge német lévén, az egész ebéd alatt főzögette toasztját, végre feláll s elkezdi: Herr von Lőve, de a conceptusból kiesvén, végleg elakadt s e szókkal leült: no én is meg vagyok lőve.)

Én sem ijedek meg a magam árnyékától.

Én sem vagyok angyal.

Én sem vagyok mai csirke.

Én sem vagyok római pápa.
(Nem vagyok csalhatatlan.)

Én ültettem az almafát, ő szedi le – vagy: más szedi le az almáját.

Én is voltam egy pénzzel a vásáron.
(Ki, nem hagyja magát megcsalni.)

48Én is láttam karón varjut.
(Próbáltam, tapasztaltam valamit.)

Én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa.
(Engem is szerettek valaha.)

Én szegény fejem!

Éppen az nem halja a dörgést, kire a menykő lecsap.

Ép testben ép lélek.
(Vagy: Ép lélek ép testben legyen. A nevelésben a szellem kiképeztetése mellett nem kell a test edzését elhanyagolni.)

Értéktelen, mint a halpénz.
(Halpénz = halpikkely.)

Érdemlés után fizet Isten.

Érik, mint az asztalt szilva.

Érti a tréfát.

Érti a csiziót.
(Ért a dologhoz.)

Érti a rajzot.
(Pl. ha a mészáros rosszul méri a hust.)

Éretlen gyümölcs hamar rothad.

Ért hozzá, mint bagoly az Áve Máriához.

Ért hozzá, mint hajdu a harangöntéshez.

Ért hozzá, mint kocsis az orgonához.

Ért hozzá, mint tyuk az ábéczéhez.

Ért hozzá, mint tyuk a regéhez.

Értik egymást.
(Bizalmas viszonyban vannak egymással.)

Értem is leesett a bagoly a fáról.
(Én is vagyok valami.)

Érzéketlen, mint egy darab fa.

Érzéketlen, mint egy darab kő.

Érzi, mint juhász a hajnalt.
(Kecskemét vidékén mondják, mert a legelőn kün háló juhász a harmatos fűről érzi a hajnal közeledtét.)

Észszel hozzá fiam! ha erőd nem birja.

Észszel indulj, okkal járj.

Észszel, ne szemmel fogj a házassághoz.

Észt nem árulnak a vásárban.

Ételt sem eszik meg oly forrón, a mint az elkészült.

Étel, ital, álom, szükséges e három.

Étel szagáért pénzhanggal fizetnek.

« E. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

F. »