« H. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

J. »

I.
Idegen kutyának lába közt a farka.
(N.-Kunsági.)

Idegen ökör hazafelé bőg.

Ide igér, oda kinál.
(Nem tartja szavát.)

Ideig, óráig.
(Bizonytalan, rövid ideig.)

Idején meglátszik, mely tejből lesz jó turó.

Idejét multa.
(Késő.)

Idő eljár, senkit sem vár.

Idő folyton fogy, meg nem eszi a moly.

Idő mindent megemészt.

Idő pénz.
»Légy takarékos mindenben,
Pénzben, munkában s időben.«

Idő mindent kiderit.

Idő mindennek mestere.

81Idő próbálja meg a barátot.

Idő a bolondot is észre hozza.

Idővel hangyanyom is kitetszik a sziklán.

Idővel a vas is megvásik.

Idővel érik a gyümölcs.

Időtől kell várni, tanácstól hallgatni.
(T. i. a baj orvoslását.)

Ifju meghalhat, az öregnek meg kell halni.

Ifjuság arany alma, méltó megőrizni.

Ifjuság: bolondság, öregség: gyöngeség.

Ifjuságunkban erőnkkel, vénségünkben eszünkkel.

Ifju szokás, öreg gyakorlás.

Igaz is, nem is.

Igaz jószág el nem vész, – vagy: megkerül.

Igaz-mondás nem ember-szólás.

Igaz vagy te is, akár a zsidó font.
(Tolna m.)

Igaz embernek minden ut egyenes.

Igába fogták.
(Erős munkára kényszeritették.)

Igen facsarja a paréjt.
(Nagyon önző.)

Igen szép a rózsa, de szebb is lehetne.
(A szép, de kevély leányra mondják.)

Igérd meg, ne add meg, nem szegényit az meg.
(Szabolcsi.)

Igéret adományt vár.
(Az adott szó beváltandó.)

Igéret adóssá teszi az embert.

Igérni uraság, megadni parasztság.

Igéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Igyál torok, nincs pokol.
(A korhelyek biztatása.)

Igyál ökör, tóviz.
(Egészen elázottra mondják.)

Igyekszik, mint a rossz ló.

Igyuk meg a szent János áldását.
(Társaságokban elszéledés előtt, az utolsó pohár kinálásakor mondják; e km. onnan ered, hogy szent János ártalom nélkül üritette ki a méregpoharat.)

Igyunk szép szó, ha ihatunk, úgy jó; – ha fizetünk, nem jó.
(Székely.)

Igy fizet a világ: sokat igér, keveset ád.

Ihot vetni.
(Számba sem venni valakit; vagy valakin felül kerekedni.)

Ijedt ember saját árnyékától is fél.

Ijedtében megaludt benne a vér.
(Elveszti lélekjelenlétét.)

Ill a berek, nádak, erek.
(Megszökni. Néhol: Ill a berek, nád a kert.)

Illik, mint a halottas házhoz a hegedű.
(Épen nem illik.)

Illik neki, mint zsidónak a puska.

Illik, mint karóra a varju.
(Tolna m.)

82Illik rá, mint szamárra a bársony nyereg.
»Jobb szűrrel fedezned benned a tudományt,
Mint sem tudatlanul viselsz bársony dolmányt.«

Illik rá, mint tehénre a gatya.

Ily időben a kutyát sem kell kiverni.
(Zordon időben mondják.)

Ilyet nem látott még a nagyapám sem.

Ilyet nem evett még az öreg apám sem.
(Nem közönséges dolog, nem látni bárhol.)

Ilyet nem lehet minden bokorban találni.
»Piczi piros alma
Terem minden sorban;
De ilyen kis leány
Nem minden bokorban.«

Imádságos könyvből is imádkoznak más ellen.

Inába bizik.
(T. i. a lábába.)

Inába szállott a bátorsága.
(Megfutamodottnak mondják.)

Inába szállott az esze.

Inaszakadt ember.
(Gyenge ember.)

Inas sem volt, legény akar lenni.
(Nagyra kapaszkodó emberre mondják.)

Inasa sem lehet.
(Kevés becsü emberre v. dologra mondatik.)

Ingbe, gatyába nem fázik meg az ember, csak idő legyen hozzá.

Ingére esküszik.
(Jószágára, birtokára.)

Ingednek se higyj.
(Ki többször csalatkozott, az mondja ezt.)

Ingét is oda adja.
»Természete a magyarnak,
Hogy jussait nem hagyja,
De ha vele bánni tudnak,
Az ingét is odadja.«

Ingyen veszi, pénzen adja.
(Lopott jószágot árul; nemcsak a tolvajra, de az orgazdára is mondatik.)

Inkább vetném a sárba.
(Mint érdemetlennek adnám.)

Inkább végy hét bünnel asszonyt hazulrók mint egygyel máshonnan.

Inkább a has fakadjon, mint a gombócz maradjon.

Inkább becsüljenek, mint féljenek.

Inkább jó bor pohár nélkül, mint sem pohár jó bor nélkül.

Inkább beszélek a fejével, mint a lábával.

Inkább elhiszem, mint sem oda menjek.
(Akkor mondatik, mikor valaki valami valószinütlen dolgot beszél, mely igen messze történt.)

Inkább hihetem, hogy a Duna visszafelé folyik.

Inkább hajót húznék.

83Inkább meghalni, mint kutyául élni.

Inog, mint a faszeg.

Inog alatta a föld.
(Értelme: részeg, – vagy: elvesztheti hivatalát, állását.)

Inye szerint történt.
(Kivánsága, szája ize szerint.)

Iplikre kotyogtatni.
(Azaz a sarkantyu nélküli csizmát a tánczban összeütni.)

Irigy a szomszéd szeme.

Irigyek meghalnak, de az irigység sohasem.

Irigy, mint az ördög.

Irigy, mint a kutya.

Irigy, mint a mirigy.

Irigy, mint a mostoha.

Irigy, mint a koldus.

Irigység sem találna benne hibát.
(T. i. annyira tökéletes.)

Irul-pirul, mint a főtt rák.

Ismerd meg tenmagadat.
(Már a latinoknak, valamint régebben a görögöknek is főerkölcselvük volt.)

Ismeretes társadat, jó barátodat holtig szeresd.

Ismeri a dörgést.
(Ismeri a helyi viszonyokat, szokásokat, embereket.)

Ismerik, mint a rossz pénzt.

Ismerjük már a jó madarat!

Ismerem az abroszt, szöszből fonták.
(Ismerem a dolgot.)

Ismeretlen embert ne végy föl a szekeredre.
(Székely km.)

Isten a megmondhatója!

Isten a szivet tekinti.

Isten éltesse a tótot, hogy a magyar ne hordja a drótot.

Isten a czigányt hegedűre teremtette.
(Székely.)

Isten fizessé-vel fizet.

Isten érti a némát.

Isten háta mögött lakik.
(Félre eső helyen lakik.)

Isten igazában.
(Derekasan. Pl. ha valakit nagyon megvernek.)

Isten is a bátor katona mellett hadakozik.

Isten is János.
(Én is János, kend is János, az Isten is János.)

Isten is megpihent a hetedik napon.

Isten látja lelkemet!

Isten is munkáért fizet.

Isten ments!

Isten neki fakereszt, – ha eltörik, másik lesz.
(Mondják, ha sok nógatás, rábeszélés után sikerül valakit meggyőznünk.)

84Isten nevében adni valamit.
(Azaz ingyen.)

Isten nevében fonásért.
(Ajándék a neve, de megérdemli, dolgozni kell érte.)

Isten sem nem siet, sem nem felejt.
»Rák jártával késik az Isten ostora,
De végkép nem szokott elmaradni soha.«

Isten sem veszi le róla.
(Pl. ugy elverem, hogy az Isten sem veszi le róla.)

Isten sem tehet mindenkinek eleget.

Istennel, észszel, szorgalommal boldogulsz.

Isten nem ver bottal.

Isten ott ád, esőt, a hol akarja.

Isten őrizzen a gazdag fösvénytől, úr kocsistól és vén szerelmestől.

Isten őrizzen meg ut mellett levő földtől, pap leány feleségtől.

Isten veled szép világ!

Isten panaszkép ne vegye.

Istentől elrugaszkodott ember.
(Istentől is elpártolt.)

Isten tudja, meg a tehén.
(A falusi mester hosszu nadrágszijával megköté a tehén lábát, mert rugott; de a tehén elszakitá a kötelet és elvitte magával a mestert is. Ezt látván a pap, kérdé a mestertől: hová, hová? »Isten tudja, meg a tehén« – felelé a mester.)

Istráng tartson, mig a kötél elkészül.
(Tréfás mondás a tüsszentésre.)

Iszákos ember torka olyan, mint a Duna.
»Miért nem tesz az Isten most csodát,
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna,
Hogy a Tisza belém omlana.«

Iszik, mint a bécsi német.

Iszik, mint a csap.
»Mindig iszik, ha kap,
S olyan lesz, mint a csap.«

Iszik, mint a gődény.
(Mohón iszik.)

Iszik, mint a kefekötő.
(Sokat s gyakran ivó ember.)

Iszik, mint a szivárvány.
(A néphit szerint a szivárvány fölszivja a patakok vizét a földről az égbe. A ki a szivárványon átmegy, az átváltozik. Fiúból leány s leányból férfi gyermek lesz.)

Itt a bolond, hol a zsák?

Itt a bökkenő.
(T. i. a dolog veleje, neheze.)

Itt a kezem, nem disznóláb.

Itt a vége, tedd a jégre.
(Mesék végén mondják.)

Itt a világ közepe, ki nem hiszi jőjjön be.

85Itt mézet, ott mérget főz.
(Szembe jó, hátul ravasz.)

Itt sülyedjek el, ha nem igaz!

Izibe minden jó.

Izlés dolgában nem kell – nem lehet – vitatkozni.

Izzad, mikor fal; és fázik, mikor dolgozik.
(Rest cselédre mondatik, ki evéshez siet, a munkától pedig húzódik.)

Izzad most Dobozi.
(Hihetőleg a költőink által megénekelt Dobozi Mihályról maradt fönn e mondás.)

« H. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

J. »