« K. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

Ly. »

124L.
Laczi konyha.
(Országos vásár alkalmával összeállitott ponyvasátor, mely alatt »czigány-pecsenyét« sütnek. Nevét állitólag II. [vagy Dobzse] László királytól vevé, ki annyira elszegényedett, hogy a sátor alatti vásári konyhákból hordatott magának enni valót.)

Lajtorján ment a sirba.
(Fölakasztották.)

Lajtorjának nemcsak egy két foga van.
(Székely.)

Lakat van a száján.
(Betömték a száját, megvesztegették, hogy hallgasson.)

Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.

Lapát hátával méri a borsót.
(Hiábavaló, hasztalan munkát végez.)

Lapáttal hányják, – szórják neki.
(Bőven jut neki.)

Lapját élire forditja.
(Tüzesiti a vitát. Ennek ellentéte: »Élét lapjára forditja.«)

Lapos guta ütötte meg az erszényét.
(Nincs pénze.)

Lapos, mint a deszka.

Lapul, mint tetü a var alatt.

Lassan kullog, mintha epret szedne.

Lassan érik a jó.
»Lassan érik a jó, ugy lesz keze lába,
Ha megfogod amúgy Isten igazába.«

Lassan járj, tovább érsz.

Lassan barát a kereszttel, vagy: Lassan páter a kereszttel.

Lassan kocsis, beteg a ló.

Lassan kása, ne pötyögj.

Lassan megyünk messzire, ugy érünk a végire.

Lassan a testtel.

Lassabban a lőcs árával.

Lassu méreg, lassu halál.

Lassu táncz, nemes táncz.

Lassu, mint a csiga.

Lassu, mint az ólom madár.

Lassu víz partot mos.
(Kevés beszédü, csendes, alattomos emberekre mondják, kik látszólag a legjobbak, de tényleg egészen mások.)

Lator latrul veszi jutalmát.
(Bünhődik a gonosz.)

Lába kelt valaminek.
(Ellopták, elfogyott, elpazarolták.)

Lába sarát se kenné hozzá.
(T. i. annyira megveti az illetőt.)

Lába szárába szállott a bátorsága.
(Inába szállott a bátorsága, kurizsája.)

125Lába szárán csapja a legyet.

Lábát lógatja.

Lábába szállott az esze.

Lábhoz szokott bocskor jobb a legujabbnál.

Lába kapczája sem lehetne.

Lábáról fejik a lovat, hátáról a birkát.
(Háromszéki.)

Lágy hónapban kemény a rák.
(Lágy hónapok a »r« nélküliek: május, junius, julius és augusztus.)

Lágy kenyérrel várt vendég.
(Azaz kedves vendég.)

Lágy pásztor mellett gyapjut rug a farkas.

Lágy, mint a sár.

Lágy, mint a viasz.

Lánczhordta teremtette!
(Tréfás káromkodás-féle.)

Lányom asszonynak szólok, vejem uram is értsen belőle.
(Vagy: Lányomnak szólok, menyem is érthet belőle.)

Lássuk már a medvét.
(Az egyszeri falusi paraszt bemenvén a városi szinházba, sokáig elnézte, mint komédiáznak a szinészek a szinpadon, – végre is kifogyván türelméből, oda kiáltott: Lássuk már a medvét.)

Látod-e, hogy kinálgatja?
(Biczegőről, sántáról mondják tréfásan.)

Láttam egyébkor is ágon tar varjut.
(Azaz: nem ujság előttem.)

Láttam én már nagyobb törpét is.

Látszat gyakran csal.
(Vagy: A külszin csal.)

Leánygazdasszony: szalmatűz.

Leány jó hire olyan, mint a tükör: a lehelet is elhomályositja.

Leányvásárnak táncz a vége.
(A leány kezének elnyerését lakodalom követi.)

Leányságra szállott jószágnak el kell veszni.

Leesett az uborkafáról, mint tótok királya a fehér kanczáról.

Leesett a kerékről.
(Elvesztette állását, rangját.)

Leforrázott eb az esőtől is fél.

Lefülelni valakit.

Lefőzték.
(Keresztüljártak az eszén, rászedték.)

Legédesebb tejből is lehet csipős sajt.

Legény a gáton.
(Ugy is mondják: Legény kell a gátra.)

Legény a talpán.
(Megfelel kötelességének.)

Legénykedik, mint falusi kutya, a városi kövezeten.

Leggazdagabb, ki semmit sem kiván.

Legédesebb gyümölcs az, melyet a féreg megrág.

Leghamarább piszkosodik a fehér.

Leghamisabb viz az asszonyok könye.

126Legjobb ételt nem teszik az asztalra.
(T. i. az anyatejet.)

Legjobb az a garas, a melyik meg van.

Legjobb az első gondolat.

Legjobb Békés megyében lakni.
(T. i. ott, a hol békesség van.)

Legjobb a viz a maga forrásánál.

Legjobb futót is eléri az öregség – vagy: a halál.

Legjobb az arany középut.

Legjobb az egyenes út.
(Őszinteséget jelent.)

Legjobb buzának is van alja.

Legjobb iskola az élet.
(Igy is: »Legjobb iskola a tapasztalás.«)

Legjobb orvos az idő.
(Idővel mindent el szokott feledni az ember.)

Legjobb törvény legrosszabb erkölcsökből származik.
(A legrosszabb államnak legtöbb törvényre van szüksége.)

Legjobb utitárs a telt erszény.

Legjobb fából sohasem épitenek.
(Azaz: szőlőfából.)

Legjobb orvosság a koplalás.

Legjobb ostor az abrak.

Legjobb prókátor a tokaji Antal.
(Azaz a tokaji boros antalag. Antalag = bormérték.)

Legjobb szakács – vagy fűszer – az éhség.

Legjobb szomszéd a jó sövny.

Legjobb trágya az, melyet a gazda saruján visz a földre.
(Azaz legtöbbet mozdit a gazda, ha maga lát a gazdaság után. Gazd. km.)

Legjobb asszony, a kiről legkevesebbet beszélnek.

Legszebb gyümölcs körül legtöbb darázs rajzik.

Legszebb buza között is látni pipacsot.

Legszebb szin az elpirulás.
(T. i. az ártatlanság.)

Legszebb virág is elhervad.

Legnagyobb folyamnak is kicsi a kutfeje.

Legnagyobb kincs a jó egészség.

Legnagyobb erőn is győz a csel.

Legkésőbbre érő gyümölcs a gyermek.

Legravaszabb a róka, mikor szemeit behunyja.

Legnehezebb az üres koldustarisznya.

Legnehezebb az igaz szó.

Legtovább érni az igazsággal.

Legtovább tart, a mi becsületes.

Legtöbb a hó aratáskor.
(Hó! igy állitják meg a lovakat minden kereszt vagy csomó gabona mellett. Szójáték.)

127Legtöbb gondot ad a has.

Legyen meg az Isten szent akaratja.

Legyen neki is karácsonya.
(Legyen neki is jó napja.)

Legyen lúd, ha fehér, együk meg, ha kövér.
(Ráhagyó szólásmód, mikor valakinek állitásáról meg nem győződtünk, de nem akarunk vele vitatkozni.)

Legyen nemes, a ki nemes.

Legyeket csapkod.

Lehordta, mint halmot a zápor.

Lehet gazdagból is szegény – és szegényből is gazdag.

Lehet a szentelt vizzel is rosszra élni.

Leitta az eszét – vagy: leitta magát.
(Megrészegedett.)

Lejárta magát.
(Kifogyott a vagyonból, vagy a becsületből.)

Lejárt a garatján.
(Elitta.)

Lejtőt járja.
(Lefelé jár szerencséje, méltósága.)

Lekenyerezték.
(Elhallgatták pl. előléptetés által a hivatalnokot.)

Lekapták a tiz körméről.

Lelegeltették a toronyról a füvet, mint a rátótiak.

Leledzik, mint gyermek a gyümölcsért.
(Hihegve reszket, mint kit a hideg lel.)

Lelkét is eladná.
(Pénzsóvár emberre mondják.)

Lelke rajta.
(Számoljon érte lelkiismeretével.)

Lelkére kötni.

Lelkével is adós; – az is az ördögé.

Lelkére szól.

Lelkemre mondom.

Lelkiismeret tudja legjobban, mit ember titkon cselekszik.

Le nem lehet rázni, mint a koszos ködment.

Lement, mint Sütő kutyája a földről.
(Egy Sütő nevü ember ráijesztett kutyájára, mely elfutott s többé vissza nem jött. Sütő szerint a kutya lement a földről.)

Lementével – nyugtával – dicsérd a napot.
»Lemenve dicsérd a napot
És úgy emelj neki kalapot.«

Lencse, borsó, kása: mind Isten áldása, – diák táplálása.

Lencseszem a csizmában nagyobb egy hegynél.
(A kis baj is sokszor érzékenyen sujt.)

Lencsés prókátor.
(Gúnyneve a lótó-futó prókátoroknak.)

Le ne menjen a nap haragodon.
(Szentirás.)

Lepedőben viszik haza.
(Úgy elverték.)

128Lepipálták.
(Rápiritották, leszólták, lefőzték.)

Leragadt a nyelve.
(Arra mondják, a ki nem akar, vagy nemt ud beszélni.)

Lerázza magáról, mint az eb a vizet.
(Jellemtelen, szemtelen.)

Lerázni valakit – v. valamit a nyakáról.

Lerázta magáról az iskola porát.

Lesi, mint Biháné a lepényt.

Lesi-puskás.
(Orv-vadász.)

Les-, mint Büdi az eperfára.
(Szepsi, Abaujm.)

Leskelődik, mint az ördög a kolostor körül.

Lesuvadt, mint a papolczi pap a katétrával.
(Háromszéken Papolczon a kurátor haragudott a papra, kit a pap, hogy engesztelje, vacsorára hivatta szombaton este; de a kurátor, mikor a paphoz indult, megparancsolá szolgájának, hogy menjen el titkon a templomba, hogy a szónokszék lábát, melyet egy sugár faláb tartott, fürészelje be annyira, hogy csak egy kicsi tartsa; ezt a szolga meg is tevé. Másnap u. m. vasárnap reggel, felmene a pap a szónokszékbe, a kit könyörgés alatt még a szónokszék megbira, minthogy csendesen állott egy helyben, de prédikálás alatt, mint heves szónok, gestálni, mozogni, forogni, taposni kezde s azonnal a szónokszék vele együtt lehuzana; kiáltani kezdé: Jaj, jaj, ne hagyjanak, kedves hallgatóim! A kurátor, mint kötelesség szerint leghivebb tagja a gyülekezetnek, oda futa, a papot felemelé s mint szédelgőt, karon fogva haza vezeté. Mely eset szülte eme példabeszédet. Igy irja ezt szó szerint Kriza János »Vadrózsák. Székely népköltési gyüjtemény«-ében.)

Lesült a csirája.
(Megaláztatott.)

Lesz még Abán bucsu, magam is ott leszek.

Lesz még Csicsón bucsu, magam is ott leszek.
(T. i. visszaadom még a kölcsönt. Csalóközi km. Csicsó is ottani falu.)

Lesz még Pakson vásár.
(Veszprémi.)

Lesz még szőlő lágy kenyérrel.
(Rossz sors jóra fordulhat.)

Lesz fiam buza, ha terem.

Leszedték már róla a tejfelt.
(T. i. a javát.)

Lesz belőle kóficz.
(Nem lesz belőle helyes, jó dolog.)

Lesz kutyalakzi.

Lesz még annak bőjtje.
(H.-M.-Vásárhely.)

Lesz ne mulass!

Letagadná az Uristent a menyországból.

Letagadná Krisztust a keresztfáról.

Letagadná a csillagot az égről.

Letette a kanalat.
(Meghalt.)

Letéreget az országutról.
(Gyakran rosszba keveri magát.)

Letette a garast.
(Ő következik, pl. szólani, rajta van a sor.)

129Letörték a szarvát.
(Megtörték hatalmaskodását.)

Letörött a kereke.
(Átvitt értelemben: megszületett a gyermeke.)

Leütötték a lábáról.

Levegőből nem lehet megélni.

Levetette már gyermeczipőit.

Levetőt is játszik a szerencse.
»Tündér szerencsénk kénye hány, vet;
Játszva emel s mosolyogva ver le.«

Levették róla a keresztvizet.
(Kegyetlen leszidták.)

Levették a lábáról.
(Lebeszélték, rászedték, megcsalták.)

Légvárakat épiteni.
(Vérmes reményeket táplálni.)

Légy jobb – okosabb – az apádnál.

Légyből is elefántot csinál.
(Ugy is mondják: Szunyogból is elefántot csinál. Azaz igen kis dolgot rendkivül nagyit.)

Légynek sem árt – vagy: vét.
(T. i. olyan jó ember.)

Légy kezes másért s a kötél nyakadban van.

Lélekre dolgozzál.
(Szeged vidéki.)

Lélekszakadva futni.

Lépre került.
(Megfogták.)

Léva, Tátika lejtőt jár, de Csicsó is vendéget vár.

Léván fejkötő.
(A lévai kofákról. Értelme annyi, mint pofozkodás.)

Libából is kitör a lúdméreg.

Libából lesz a lúd.

Lidércze van.
(A babonás néphit szerint, aki kissé gyorsan gazdagszik, annak lidércze van.)

Lidércz is tudja, hova vigye pénzét.

Lidérczét imádja, hogy pénzt hozzon.

Lig-lóg, akár a Brajgesz zsidóné majkója.
(Szeged vidéki.)

Lipótmezőre való.
(Bolond. Lipótmező Budapesten orsz. tébolyda.)

Liptói sajtot ajándékoz, hogy lovat nyerjen.

Ló elli a csikót, de abrak az anyja.

Ló, ha arany kantára van is, csak ló.

Ló is jobban üget hazafelé.

Ló is szokásból rugdos.

Lónak négy lába van, mégis megbotlik.
(Az okos ember is hibázhat némelykor.)

Lónak, ludnak, leánynak nem jó hinni.

Ló döglik, hám ürül.

Lóhalálába siet – vagy: fut.

Lófejen esküdtek.
(Vadházasságban élőkre szól.)

Ló kötőfékkel jár.
(Együtt járó dolgokra mondják.)

130Lófejbe illik a nyakló.

Lóban is azt nézzük, melynek legnagyobb a szügye.

Lógatja lábát, mintha semmi gondja sem volna.

Lóra katona, tehénre hajdu.

Lóra termett a magyar.

Lóról szamárra.
(Rosszabb helyzetbe jutni.)

Lóvá tenni valakit.

Lovat ad alá.
(Elősegiti.)

Lova sincs, már is kantáron búsul.

Lovat is azt ütik, a melyik legjobban húz.

Lovát keresi, pedig rajta ül.
(Szórakozott emberre.)

Lóhátról beszél az emberrel.
(Büszke, elbizakodott.)

Lopva, halkkal jön a halál.

Lop, mint a szarka.

Lop, mint a lókötő.

Lop, mint a madarasi ember.
(Madaras, falu Bácsmegyében.)

Lop, mint a molnár.

Lop, mint a szabó.

Lopott ló mellől mindenki eláll.

Lőcsből hámfa.
(Mondatik, ha valamely dolog nem sikerült úgy, amint előre akartuk. Az egyszeri paraszt lőcsöt akart csinálni s hámfa lett belőle.)

Lőcs lábu.
(Térdnél kifelé hajló lábura mondják.)

Lökj a kutyának, nem ugat meg.

Lőrincz van a dinnyében.
(Romlott dinnyére mondják. Lőrincz nap [aug. 10.] után azt tartják, hogy már nem jó a dinnye.)

Ludas benne.
(T. i. valamely dologban bünös.)

Luddá tették.
(Bolonddá tették.)

Ludnak nem való a széna.

Lusta, mint a dög.

Lusta, mint a kutya.

Lusta Kati rest anyának a leánya.
»Lusta Kati rest Ferkóval
Sürög-forog egy korsóval.«

Lusta lónak korbács az abrakja.

Lusta még a száját is feltátni.

Lustának sokszor csikorog a hasa.

Lusta sokszor a holdnál vacsorál.

Lutheránus czigány, kálvinista kőmüves, okos orosz, döglött szamár ritkaság.

Lutriba tenni.
(Reménységet pénzen vásárolni.)

« K. KEZDŐLAP

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve

Tartalomjegyzék

Ly. »