« a) Jenő és Világos megvétele. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

c) A mellékhadszínhelyek főbb eseményei. »

b) Belgrád sikertelen ostroma és a főseregek ezt követő hadműveletei.

XVII/25. számú melléklet.

A fősereg, melynek parancsnokává a császár Croy Jenő herceg tábornagyot nevezte ki, a császári pénztárnak üressége miatt csak a legnagyobb nehézségekkel volt felállítható és amellett fölszerelése és élelmi készletekkel való ellátása felette hiányos volt.[1] A fővezérnek adott utasítás úgy szólt, hogy az ellenség nagy túlereje esetén védelemre szorítkozzék, ellenkező esetben pedig támadólag lépjen fel és Temesvárt igyekezzék ostrom útján hatalmába keríteni. A hadsereg számára gyülekező helyűl Mohács környéke jelöltetett ki. Itt július közepe tájáig mindössze 35.000 ember volt együtt;[2] ennek ellenére a sereg parancsot kapott a Péterváradra való előnyomúlásra s Croy herceg július 22.-én ideérkezve, tekintettel arra, hogy az ellenséges főerő még nem adott életjelt magáról, Belgrád ostromát határozta el. Hogy azonban a törököket szándéka felől tévútra vezesse, elhíresztelte, hogy ő Temesvárt készül megostromolni, s ennek meg is lett az eredménye, amennyiben Dsafer pasa ruméliai béglebég, Belgrád parancsnoka, saját csapataiból 300 janicsárt tényleg a temesvári védőrség megerősítésére küldött.

Július 30.-án a császári fősereg Belgrád alá érve, a Cigányszigetnél[3] hidat vert és nyomban hozzálátott a Száván való átkeléshez, melyet a török csajkákkal folytatott rövid ágyúharc után, augusztus 1-én a seregnek egy része végre is hajtott s aztán tovább előnyomúlt az erős, és még mindig 9000 ember által védett Belgrád ellen. A császáriak már augusztus 3-án hozzáfogtak a Száva és Duna között a körülsáncolás (Circumvallationslinie) kiemeléséhez, noha a sereg zöme csak a következő napon érkezhetett Belgrád alá és az ostromlövegek még csak útban voltak.

Augusztus 6-án a törökök 2000 emberrel kirohanást hajtottak végre a sáncmunkálatokon dolgozó császáriakra, melyet csak jelentékeny veszteségek árán lehetett visszavenni. Három nappal később, augusztus 9-én, a török védőrség egy különítménye harc nélkül megszállotta Pancsovát, ahol 9 löveget és némi lőszert ejtett zsákmányúl. Augusztus 12-én a császáriak a Száva és a Víziváros között az árokfal contre-escarpe-jától mindössze 3–400 lépés távolságra, a védők igen heves tűzérségi tüze ellenére hozzáfogtak a futóárkok ásásához. A következő nap estéjén a flotillájuk által is támogatott törökök oly heves kirohanást hajtottak végre, hogy a császáriak 300 főnyi veszteség után, zavarba jöttek, meghátráltak és Croy, Heissler és Starhemberg tábornokoknak a közbevetett tartalékokkal csak nagy nehezen sikerűlt az ellenséget ismét visszaűzni. Augusztus 17-én és 19-én a törökök megismételték kirohanásaikat, de bár nehezen és jelentékeny veszteségek árán, de mindig sikerült azokat a várba visszakergetni. Augusztus 20-ikától kezdve, mely napon 4 mozsárból a vár lövetése kezdetét vette, az ostrom már nyugodtabban folyhatott.

Közben a török fősereg a fölkészült, de azt Büklü (vagy Biiklü) Musztafa, az új nagyvezír, Thököly ösztönzésére nem a császári fősereg megtámadására Pétervárad felé, hanem július 5-én Drinápolyból elindúlva és a hó 21-én Turtukájnál vagy Tutrakánnál Ruscsuk és Szilisztra között[4] a Dunán átkelve, Erdély visszafoglalására, Brassó felé vezette előre, azonban az erdélyi határhoz érve, tudomást szerzett Belgrád ostromáról, miért is Erdély visszafoglalásának tervét elejtvén, nyomban elhatározta, hogy Oláhországon és Viddinen át Belgrád felmentésére siet.

Veterani idejekorán értesült a kétkulacsos oláh vajdától, Brankovántól, az őt fenyegető veszélyről és erről Bécsbe és Péterváradra jelentést téve, egyúttal intézkedett Erdély déli határainak megfelelő védelméről[5] s bizonyára nagy volt az öröme, amikor megtudta, hogy a nagyvezír mást gondolva, odahagyta az erdélyi határt.

Közben Croy herceg tovább folytatta a vár lövetését, még pedig elég szép eredménnyel, bár járható rések még sehol sem mutatkoztak. Mivel azonban a nagyvezírnek és seregének Kladovához történt beérkezése a döntés kierőszakolását siettette, a herceg szeptember 7-én, mindenesetre elhamarkodva,[6] kiadta intézkedéseit a roham végrehajtására, azt remélvén, hogy általa a külső árokfalat még a nagyvezír megérkezése előtt, hatalmába ejtheti. A rohamhoz a herceg két rohamoszlopot alakíttatott, kétharmadrészben császáriakból, egyharmadrészben brandenburgiakból és hannoveriekből. A baloldali oszlop vezetésével Seybelsdorff bajor altábornagyot, a jobboldaliéval gróf Starhemberg Guidó tábornokot bízta meg, akiknek az est beálltával kellett volna csapatjaikat megindítani. De mire a szükséges intézkedéseket megtették, éjjeli 10 óra és koromsötét lett. A rohamoszlopok hatalmukba kerítették ugyan a külső árokfalat (contreescarpe), hanem amikor annak mentén elhelyezkedni és berendezkedni akartak, az ellenség a gránátok, égő lőporzsákok és kövek oly tömegével árasztotta el őket, hogy támogatás híjján meginogva, rendetlenségbe jutva, 1200 főnyi veszteséggel visszavonúlni kényszerűltek. A halottak közt volt többek között Seybelsdorff altábornagy is, Marsigli hadmérnökezredes pedig térdén sebesűlt meg súlyosan. Croy herceg, a szenvedett kudarc és érzékeny veszteségek ellenére másnap meg akarta ismételni a rohamot, de megállapítván, hogy a török fölmentő sereg már csak egy napi menetre van, s így 9-én a harcba beavatkozhatik, nemcsak az újabb roham eszméjét adta föl, hanem magát az ostromot is beszüntette, és szeptember 10-én meg is kezdte seregével a visszavonúlást. De az már nem ment egészen simán,[7] mert a törökök és tatárok nyomában voltak s így csak nagynehezen sikerült neki az ostromlövegeket a Száva tulsó partjára átvinni. Ámde még a Száva tulsó partján sem volt nyugta az ellenségtől, melyet számos utóvéd-harc árán tudott csak magától távoltartani. Végre a sereg elérte Péterváradot, ahol augusztus 22-én nagyobb baj nélkül átkelt a Duna balpartjára és Futak közelében ütötte fel táborát. Itt tudta meg a herceg, hogy egy tatár csoport Szabácsnál a Száva balpartjára kelt át és hogy egy 4000 főnyi ellenséges hadtest Belgrádon alúl azzal a célzattal kelt át a Dunán, hogy Temesvárt és Gyulát erősbítésekkel és élelemmel ellássa és a Tisza vidékét tönkre tegye. Főleg az utóbbiról szóló hír arra bírta Croy herceget, hogy gróf Hofkirchen tábornokot megfelelő erejű haddal Szeged felé irányítsa. Ez a had Gyula tájékán érte utól a törököket s azokat szétvervén, október 7-én vonatjuk egy részét elfoglalta. Ámde úgylátszik, hogy a török hadtestnek csak egy része szenvedett itt döntő vereséget, a többi nemcsak megoldotta feladatát, hanem a Dunán később átkelt tatárokkal egyesülve, egészen Nagyvárad és Debrecen környékéig jutott, mely utóbbi város közelében 16 helységet perzselt fel és több mint 6000 foglyot vitt magával. Ezzel a főseregek ezévi működése véget ért.[8]


[1] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. 150: „Da es an Geld fehlte, verging ein grosser Theil des Sommers, bevor das Heer en einem auch nur einigermassen schlagfertigen Zustand gebracht war und die Lücken desselben nothdürftig ergänzt werden konnten. Ebenso ungünstig sah es mit der Ausrüstung der Kaiserlichen Czaiken-Flotille aus und die Verpflegung liess fast Alles zu wünschen übrig.” – Sokáig késett a szükséges ostromanyagok és lövegek leszállítása is, mert a hajósemberek vonakodtak mindaddig munkába állani, míg bérüket meg nem kapják.

[2] A fősereg számára Bécsben 16.000 gyalogost és 12.000 lovast vettek kilátásba. Ehhez járult 6000 brandenburgi és körülbelül ugyanannyi bajor, lüneburgi és szász együttvéve s így a sereg összetes létszáma mintegy 40.000 főre volt kilátásba véve.

[3] Lásd a XVII/25. számú mellékleten.

[4] Lásd a XI/1. számú mellékletet.

[5] Veterani's Feldzüge 129–134.

[6] A Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. 151. old. ugyancsak azt mondja: „etwas übereilt.”

[7] Fessler–Klein, id. m. IV, 494: „Die Armee hatte sich vom Missmuthe über den nächtlichen Sturm noch nicht erholt, als zwei Tage später die Tataren unter Seadetgiraj, welche der türkischen Armee vorangeeilt waren, einen auf Fouragirung ausgeschickten Trupp übefielen, 200 davon tödteten und 2000 Rinder wegtrieben. Nun ward die Muthlosigkeit allgemein: man glaubte, der Grossvezir, der noch nicht über die Morava gegangen war, sei schon da, und Croy trat in der Nacht vom 10. September den Rückzug in solcher Eile an, dass viel Gepäck zurückblieb.”

[8] Hasslingen's Handbuch für den Feldzug von 1693., Arnethnél, 151. – Babocsay, Rumynál, I. 127. – Cserey id. m. 229. – Wagner, Hist. Leop. 230. – Hammer-Purgstall id. m. III. 859.

« a) Jenő és Világos megvétele. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

c) A mellékhadszínhelyek főbb eseményei. »