Hagyományápoló munka a TIB szervezeteiben
és az 1956 Magyar Nemzetőrségben

Bevezető gondolatok
Majd két évtized
A Történelmi Igazságtétel Bizottság Bajai Szervezete momentumairól
Cegléd - Fésűs Ferenc emlékei
56-os zászlóalj Petőfi hagyományain - Kiskőrös
1956 Magyar Nemzetőrség Kiskunfélegyházán
Tudományos műhely a Bács-Kiskun megyei TIB keretében

Visszatekintés 1956-ra, személyes emlékek

Forradalom Kecskeméten - a rabszabadító főügyész-helyettes
Kilenc évtized Nagykőrösön - Prikkel Pál emlékei
1956-os események Jakabszálláson
Császártöltés 1956
Tiszakécske 1956 október 27 - Bagó Imre életmentő szállítása
Vitéz Lovag Gyenes Sándor
Sárbogárd 1956-ban - Novák Ferenc emlékei
Vasutasok 1956-os emlékei
56-os villanások Jászberénytől Kelebiáig
Miért nincs 1956-nak Rákosi Viktora?
Zárszó

Képek jegyzéke

Bevezető gondolatok

Több mint két évtizede szerveződött meg a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az 1956 Magyar Nemzetőrség Kecskeméten és Bács-Kiskun megyében.

Az 1989-90-es rendszerváltás mára már történelmi távlatba került. Az 56-os forradalom ekkor még élő résztvevői, de családjaik is az élet árnyékos oldalán kellett, hogy leéljék a megelőző 33 évet.

A hazánk, nemzetünk számára új perspektívákat megnyitni látszó rendszerváltás első cselekedete 1956 forradalma és szabadságharca hősei, kisebb-nagyobb szereplői rehabilitációja kellett hogy legyen. Befeketített, tönkretett életutaknak kellett visszaadni a tisztességet és méltóságot, történelmi események valós lefolyását kellett megtisztítani a rádobált hazugságokról.

E feladatot vállalta a Történelmi Igazságtétel Bizottság országosan, de helyileg Bács-Kiskun megyében és Kecskeméten is.

A kezdet, a megszerveződés lendülete, tüze, igazságkeresése mindörökre emlékezetes marad. Az életükben visszaszorított, üldözött emberek, értékek a TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség segítségével ismét megtalálhatták méltó helyük, elismertségük. Nehéz azonban a nemzeti gondolkodástól, a hazaszeretettől részben megfosztott tömegekben tudatosítani 1956 és szereplői tettei értékét, súlyát. Erre tett és tesz igen sok erőfeszítést a TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség.

Az élet szomorú törvényszerűségei miatt az induló létszámból már sokan nem lehetnek közöttünk.

E kis kiadvány célja a több mint két évtizedes munka felidézése, és a tisztelet kifejezése a már távozott bajtársak előtt és a két évtizedes tevékenységre történő visszatekintés.

A TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség tagjai nem mindnyájan Kecskeméten, vagy a megyében élték át a forradalmat és szabadságharcot. Az ország különböző területeiről vetette őket ide a sors.

Szervezeteink rövid története és képes illusztrációja mellett helyt adunk tagjaink a kecskeméti, a megyei, vagy az ország bármely pontján lezajlott eseményekben történt részvételére történő visszaemlékezéseknek. Tudjuk eltérő tartalmú, megközelítésű, terjedelmű, mélységű írások kerültek e kiadványba.

Célunk azonban az emlékek megőrzése, 1956 örök értékeinek és hagyományainak átadása.

Országosan fontos évfordulóhoz érkeztünk, 1988-ban alakult meg a rendszerváltásban jelentős szerepet játszott Történelmi Igazságtétel Bizottság. Emlékezünk, 1989 februárjában Pozsgay Imre államminiszter történelmi súlyú bejelentést tett: 1956-ot népfelkelésnek minősítette. Nyilvánvalóan a volt 56-osok, nemzetőrök sohasem fogadták el a Kádár-rendszer 1956-ra vonatkozó megítélését, de az említett bejelentés abban a tekintetben is nagy jelentőséggel bírt, hogy megkezdődhetett 1956 történéseinek helyes megítélése, vizsgálata, a forradalom és szabadságharc szereplői előléphettek az addigi másod-, vagy harmadrendű állampolgár státusából.

Természetesen a TIB országos szervezete létrejöttét a megyei, helyi szervezetek kiépülése követte. Kecskeméten is megindult 1989-ben a szervezőmunka, mely 1990 elején a Bács-Kiskun megyei TIB létrejöttéhez vezetett. Novák Ferenc bajtárs ebben kezdeményező szerepet játszott. Ebben az időszakban szerveződtek meg a testvérszervezetek: Nemzetőrség, POFOSZ, 56-os Szövetség.

A TIB Bács-Kiskun megyei szervezete majd két évtizedes fennállása alatt igen szerteágazó munkát végzett. Első lépés az volt, hogy méltó emlékművet kellett állítani a forradalom és szabadságharc kecskeméti hőseinek, eseményeinek. Így került a TIB megyei szervezete kezdeményezésére emléktábla a Rákóczi úton a Nemzetőrség hajdani székhelyére 1991-ben. 1993-ban kopjafa lett elhelyezve a kecskeméti köztemetőben az 1956-ban hősi halát haltak emlékére. A kopjafát körülvevő műkő lapokat Fellegi Tamás vállalkozó adományozta. Ezekre lettek vésve az 56-os hősök nevei. 2004-ben a kopjafát felújították. Kecskemét központjában 2003-ban készült el a TIB kezdeményezésére a városi emlékhely a volt Kodály-emlékmű helyén. Hasonlóképp egyik kezdeményezője volt a TIB a 2006-ban a Végh Mihály téren felállított ökumenikus emlékhelynek. A legutóbbi ilyen kezdeményezésünk volt, hogy az 1956-os forradalom jánoshalmi mártírjáról, dr. Szobonya Zoltánról legyen utca elnevezve Kecskeméten. Javaslatunk idén áprilisban realizálódott. A forradalom jánoshalmi mártírja, a Kecskeméten 1958 szeptemberében kivégzett Dr. Szobonya Zoltán nevét immár utca, közterület és egy emlékkő örökíti meg városunkban.

Jelentős feladat hárult a TIB szervezetre 1956 résztvevői rehabilitációját illetően. 1989-90 óta több száz főt terjesztettünk fel jogi rehabilitációra, ezáltal értünk el számukra semmisségi határozatot, jogi rehabilitációt, sőt érdemeiknek megfelelő állami kitüntetésekre, előléptetésre terjesztettük fel őket. Szintén hasonló számú volt 56-os számára sikerült segíteni a nyugdíjazási feltételeik javításában, a nemzeti helytállási pótlék biztosításában. Folyamatos a szociális segélyekre történő felterjesztés és sajnálatosan a temetkezési támogatások biztosítása. Minden év karácsonyán ajándékcsomagot tudunk átadni rászoruló bajtársaink és családtagjaik számára. 1998-ban a hű 56-os feleségeket köszöntöttük. Orvos, jogász, könyvelő tagjaink szakterületükön ingyenesen segítettek. Együttműködési megállapodást kötöttünk Kecskemét megyei jogú város és Bács-Kiskun megye önkormányzatával. A TIB, így Bács-Kiskun megyei szervezete fő feladata 1956 és a többi nemzeti hagyományunk ápolása, a forradalom eszméi, igaz története átadása a fiatal generációk számára. Mondhatni sok száz rendhagyó történelemórát szerveztünk a város és a megye több települése általános- és középiskoláiban, főiskoláin. Így a fiatalok találkozhattak Maléter Pálné Gyenes Judittal, Wittner Máriával, Regéczy-Nagy Lászlóval, Balázs-Piri Lászlóval és a forradalom számos további személyiségével.

Rendszeres résztvevői vagyunk Kecskemét város és több környező település különböző megemlékezéseinek. Koszorúzunk minden év március 15-én, Hősök napján, augusztus 20-án, október 6-án, október 23-án a városi megemlékezéseken. Saját, külön megemlékezést tart a TIB BKM szervezete az 56-Magyar Nemzetőrséggel együtt a kecskeméti városháza dísztermében minden év október 23-án, valamint a kecskeméti köztemetőben lévő kopjafánál minden november 4-én. Résztvevői vagyunk a trianoni megemlékezéseknek, 2000-ben a Stumpf István minisztertől átvett milleniumi zászlót a TIB és az 56- Magyar Nemzetőrség nevében Novák Ferenc és nemzetőregység adta át a város akkori polgármesterének dr. Szécsi Gábornak. 2005-6 folyamán részesei voltunk a megye és a város 50 éves jubileumi emlékbizottságának, ünnepi programjai megszervezésének. 1956-ról szóló tudományos konferenciához adtuk hozzájárulásunk, a középiskolai diákság számára vetélkedőt szerveztünk 1956 országos és helyi eseményeiről.

Jelenleg számos település számára adtuk-adjuk át az 56-os lukas zászlót forradalmunk és szabadságharcunk emlékei, hagyományai méltó ápolásáért. A bajai szervezet különállóan működik, ezért itt tevékenységére nem térhetünk ki. Együttműködésünk azonban folyamatos.

A TIB Bács-Kiskun megyei szervezete és a vele együttműködő 56-Magyar Nemzetőrség számára mindezek nem elsősorban kötelességet, hanem felemelő feladatot jelentenek. Mindenképp említést érdemel, hogy egyre jobb kapcsolat és együttműködés épült ki a Nemzetközi Szent György Lovagrend és az 56-os Vitézi Lovagrend szervezeteivel.

TIB BKM elnöksége és Novák Ferenc megyei elnök

Ezen összefoglaló visszatekintés korábban rövidített változatban megjelent a Történelmi Igazságtétel Bizottság lapja a Parázs 2009 júniusi számában is.

Csak röviden kívánok a szervezet életéből, helyi történéseiből egynéhányra visszatekinteni. Jómagam 1993-ban lettem a szervezet tagja. Megvallom őszintén, hogy ezt megelőzően nem hallottam a szervezetről, sem a többi 56-os szervezetről. Én az azóta elhunyt Héry Tibor bajtársam által kerültem a TIB-hez. Engem ugyanis az 56-ban tanúsított magatartásom miatt eltávolítottak a rendőrség állományából, megfosztottak katonai rendfokozatomtól. Ezeket a tényeket akkor tudomásul vettem, bár megvallom őszintén, sohasem tudtam magamban feldolgozni a vádat, hogy én katonai eskümet megszegtem 1956 októberében, amiért a nép oldalára álltam. Emlékeim szerint az eskü szövegében a nép mellett tettünk hitet, hogy ellene sohasem cselekszünk. Mind a mai napig úgy érzem, hogy amikor abban az időben a forradalom mellé álltam, katonai esküm szellemében cselekedtem. Tudom, hogy ezt "ők" másképpen értelmezték.

Feltétlenül szót kell ejtenem a rehabilitálásomról, melyet kizárólag nejemnek, Schmidtné Nagy Máriának köszönhetek, mert az ő bíztatása nélkül soha sem kértem volna a mentesítésemet. Én abban a hitben éltem, hogy talán hivatalból kellene a hatóságoknak ezt elvégezniük. Végül is engedtem a kérésnek, megkerestem a belügyet és a HM-et is. Így történt, hogy semmisnek vették a közigazgatási eljárás során történteket, és nyugállományú rendőr őrnaggyá léptettek elő. Később alezredessé. A honvédség furcsa módon adta vissza hadnagyi rendfokozatomat, melyre még egy fokozatot rátett. Nem értem, ez kissé sérelmes, hiszen 1953-ban őrnagyi beosztásom volt. Ezt követően a Bács-Kiskun Megyei Rendőr Főkapitányság 1991-es ünnepi állománygyűlésén kaptam meg többek között az 1956-os emléklapot. Az eseményekről a Petőfi Népe is tudósította az olvasókat. Ez vezetett végül a TIB soraiba, mert Héry Tibor bajtársam ezt olvasva megkeresett és meghívott a szervezet soraiba. Így kerültem kapcsolatba a bajai 56-os szervezetekkel, ahol remek bajtársakat ismertem meg, akik elszánt hittel dolgoztak azért, hogy a szervezetek működőképesek legyenek., hogy segítsenek azokon, akik 56-ban sérelmeket szenvedtek el. Hamar bekapcsolódtam a munkába.

Figyeltem és igyekeztem tanulni, ami sohasem szégyen. Rövidesen már a vezetőség soraiban találtam magam. Élveztem ezt a munkát, közben kerestem az utat új dolgok felé. Sok itt megismert bajtársamról eddig nem tudtam, pedig itt éltünk Baján. Rájöttem, hogy igen remek közösség tagja lettem. Akkoriban több szervezet is működött, ma is együtt tartják heti összejöveteleiket. (TIB, POFOSZ, Nemzetőrség) Hiszen alapelveink, érdekeink, eszméink azonosak. Azóta csatlakozott az 56-os Vitézi Rend és a Szent György Lovagrend is.

Az 56-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulója felé közeledve mi azon voltunk, hogy erre az ünnepre épüljön egy emlékmű a Déry-kertben. Baja volt ugyanis az első város, ahol már 1956 október 25-26-án egy 56-os emlékmű, az Októberi Szabadság emlékműve épült. Ezt szertettük volna időt állóbb anyagból felépíteni, de nem sikerült. A várossal 1995-ben kezdtük el a tárgyalásokat. Segítőkészek voltak, ám az MSZP-s vezetésnek más elképzelései voltak és másféle emlékművet kaptunk 96-ra, de megkaptuk. Az elsők között voltunk az országban!

Ezekben az időkben még senki sem emlékezett meg november 4-ről, hazánk szégyenteljes lerohanásáról. Kezdeményezésemre 1996 november 4-én elmentünk az emlékműhez, ahová meghívtam Bácskai Keve Sándor ciszteri szerzetes atyát, hogy szentelje fel az emlékművet. Ez meg is történt. Ezt követően minden esztendőben ott voltunk és emlékeztük, 10-15-en jöttünk össze. A kezdeményezés helyességét igazolja, hogy mára városi rendezvénnyé, ünnepséggé nőtte ki magát ez a nap, ahol már szép számmal vesznek részt Baja lakói, szervezetei.

Egyre több eseményre kaptunk meghívást a város vezetői részéről. Jó lelkiismerettel tudom mondani, hogy jó kapcsolatunk épült ki a várossal.

Elnézést kell kérnem, nem mindig a kronológiai sorrendet követem. Álmom volt, kötelességemnek éreztem, hogy egy, a forradalomban ifjan elhunyt unokaöcsémnek emlékművet állítsak egy határ menti kis községben.

Ő Schmidt Antal volt, a budapesti Arany János Gimnázium 18 éves tanulója. Budapesten fegyveres felkelőként harcokba keveredtek, és november 9-én nyugat felé menekülve Szár községnél fegyveres összeütközésbe keveredtek a szovjet csapatokkal, ahol többen életüket vesztették.

Hosszas harc után tudtam álmom megvalósítani, az emlékmű 2005-ben került felszentelésre,

E célom megvalósításában sok segítséget kaptam Rutay Pista barátomtól, aki remek vezető, de a társszervezeteket is segíti. Természetesen sok nevet említhetnék még. Egyikünk sem a saját személye fényesítésén dolgozik. Számunkra a közösség, eszméink szolgálata az elsődleges.

Sajnos sok kitűnő társunk távozott már az élők sorából, akik ott voltak az indulásnál és áldozatkészen segítették a munkát. Sajnos ez az élet törvénye, senkit nem felejtünk el és megemlékezünk róluk.

Minden évben október 23. tájékán kis "házi ünnepséget" tartunk fehér asztal mellett. Az ünnepség elején néma megemlékezésen gondolunk a már távozottakra és gyertyát gyújtunk emlékükre. Általában ezeket az alkalmakat megtiszteli a polgármester és az országgyűlési képviselő is. Itt kerülnek átadásra az esetleges elismerések is.

Itt kell megköszönnünk a város mindenkori vezetőinek, hogy ingyen bocsátanak helyiséget rendelkezésünkre és az említett ebéd költségeit is a város téríti.

Nem kizárólag 1956 emlékét ápoljuk. Baja városában a 40-es években működött egy cserkészekből és gimnáziumi diákokból álló csoport, ám ezt a Rákosi-féle hatalom 1948-ban betiltotta. A csoport azonban illegálisan tovább folytatta munkáját. 1952-ben bekövetkezett a lebukás, 36 személyt tartóztattak le, súlyos - köztük halálos - ítéletek születtek.

A kivégzett hajdani vezetők emlékére egy emléktábla elgondolása merült fel. Szirmai József bajtársunkkal megkerestük a III. Béla Gimnázium akkori igazgatóját, és ha pár év elteltével is, de sikerült az emléktábla elhelyezése. A kivégzettek emlékére festő és éremművész barátom Bartos Endre készítette el a plaketteket.

Bár a tervtől a megvalósulásig évek teltek el, eredménynek tekinthetjük, hogy minden év február 25-én itt koszorúzhatunk a kommunizmus áldozataira emlékezve.

Fontosnak érzem tehát, hogy közösségünk, szervezeteink munkája megörökítésre kerüljön.

Ismételten fontosnak érzem megemlíteni, nagyon jó kapcsolat épült ki a város polgármesterével, vezetőivel, az országgyűlési képviselőnkkel. Irodánkat térítésmentesen kapjuk, csak a közüzemi díjat kell fizetnünk. Ez igen nagy segítség számunkra. E kedvezmény elérését a már sajnos elhunyt Héry Tibor bajtársunknak köszönhetjük. A bútorzat, a berendezés kialakításában Schön Pálné és Rutay István jelentős szerepet játszottak.

Az általunk kezdeményezett megemlékezések: november 4., február 25. már városi rendezvénnyé váltak. Itt kell a város felé hálánk kifejezni, hiszen a koszorúink költségeit is az önkormányzat fedezi.

Sokan felvetik, miért tartjuk együtt megemlékezéseinket mi 56-os szervezetek. Akik megkérdezik, nem értik, hogy céljaink, eszméink közösek. Így tehát nem látjuk értelmét az elkülönülésnek.

Természetesen nem állunk meg, céljaink elérésében tovább haladunk. Bár a városi 56-os emlékmű elkészült, de szerettük volna azt is, ha elkészül egy emléktábla a kommunizmus összes áldozatának nevével. A város ebben is partnernek bizonyult, már ezt is eredményként könyvelhetjük el.

Jelentős feladat volt 1956 október 23. az 50 évfordulójára történő felkészülés. Méltóképp tudtunk megemlékezni a fél évszázaddal ezelőtti dicsőséges napokra. Az akkor megválasztott új, jobboldali városvezetés is segítőkészen viszonyult terveinkhez. Így sorra megvalósultak felvetéseink

Rutay István bajtárs elérte, hogy egy 1956-ban lelőtt fiatal méltó sírhelyet kapjon a várostól. Mindegyik 56-os szervezet kérte, hogy a Nemzeti bizottság volt elnöke postumus kaphassa meg Baja díszpolgári címét.

Emellett még azt is sikerült elérni, hogy dr. Vágvölgyi Ferenc 56-os polgármester és dr. Antony János volt Nemzeti Bizottság elnöke tiszteletére márványtábla lett elhelyezve a városháza aulájában. Baján már 1956 október 26-án, a népakarat békés kifejeződésének megfelelően ők vették át a város vezetését. Egy rövid kommunista hatalomátvételt leszámítva, november 4-ig ők vezették a várost, fenntartották a rendet, a köznyugalmat, megkezdték a nemzetőrség megszervezését, a szabad, demokratikus élet újjáindítását.

Ezenkívül 2006 október 23-án 27 bajai 56-os részesült elismerő emlékéremben. A közösségi Ház nagytermében, mintegy 100 fő jelenlétében történt e megható megemlékezés, melyet a Szent László ÁMK színjátszó csoportja Dely László tanár remek felkészítésével tett emlékezetessé.

Az 50. évforduló eseménysorozata emlékezetes marad. Lázár János Baja testvérvárosa polgármestere, vagy részünkről Végh Barnabás POFOSZ elnök beszéde nagy elismerést váltott ki. Az ünnepségsorozat része volt az 1956 áldozataiért a belvárosi Péter-Pál templomban bemutatott szentmise. Ezt követően került sor a városháza aulájában az 56-os városvezetők emléktáblája leleplezésére, melyre a családtagokat kértük fel, majd Schmidt István emlékbeszéde hangzott el.

Bajaszentistvánon is szentmise volt, majd a templom melletti emlékműnél dr. Révfy László az újonnan megválasztott polgármester mondott beszédet. Majd Simity Ferenc síremlékének felavatására és felszentelésére került sor. Miközben városunkban emelkedett ünnepségek zajlottak, egymást követően érkeztek a hírek a Budapesten történtekről. El sem akartuk hinni, hogy egy felelős kormány egy jubileumi évfordulót így megalázott.

Büszkék vagyunk arra, hogy itt Baján minden évben összefogva, méltósággal ünneplünk. A város protokolláris rendezvényeire mindig meghívást kapunk. Kezdeményezésemre Baja város egy kitüntetést, "Az Ötvenhatos forradalom emlékdíja" címmel alapított, melyet minden év decemberében megkap egy 56-os a városi képviselőtestület ülésén.

Tevékenységünkhöz hozzátartozik, hogy a város diákifjúsága számára "élő" történelemórákon szeretnénk átadni 1956-os emlékeinket. 2005 után Eleki Barbara és Polgár Judit az önkormányzat előadói körlevelet küldtek az általános- és a középiskolák részére felajánlva ezt a lehetőséget. Eddig csak a Bajaszentistváni ÁMK igazgatója Osztrogonácz József élt a lehetőséggel. Rutay István ezredes úrral sikeres előadást tartottunk ebben az iskolában a fiataloknak. Öröm volt látni az átszellemült arcokat. Diákokat és tanárokat egyaránt.

Mi az 56-os szervezetek jelen vagyunk a város minden ünnepi rendezvényén, az egyházi és az állami ünnepségeken egyaránt, Így a cserkészek által megrendezett Hősök Napi ünnepségen is.

Visszatekintve két évtizedes működésünkre, úgy érzem nincs szégyellnivalóm működésünket illetően. Felismertük, hogy akadály esetén nem meghátrálni kell, hanem fokozott akarattal dolgozni a megoldáson. Legtöbbünket már betegségek gyötörnek, de a közösségért vállalt kötelezettségünknek eleget tettünk és teszünk ezután is.

Úgy érezzük, hogy nemcsak 56-ban álltunk helyt, amiért mindnyájan megszenvedtünk, hanem 56 szelleme életünk állandó részévé vált. Mindenkor szeretettel és megrendülten gondolunk azokra, akik a harcokban életüket áldozták ezért a maroknyi, sokat szenvedett népért és Hazáért!

Történelmi Igazságtétel Bizottság
Bajai Szervezet
1992-2011 évi szervezeti tevékenységének
rövid összefoglalója

Szervezetünk megalakulásának ideje:

A megalakulásunk előtti időben rövid "Felhívást" adtunk ki a helyi sajtón keresztül.

Felvettük a kapcsolatot az országos TIB Szervezet vezetőségével, hogy megjelenésükkel és segítségükkel megalakulhasson a bajai szervezetünk.

A megalakuló gyűlésen az országos vezetést Stelcz Gyula a TIB országos alelnöke és a katonai szervezettől Újvári József ny. alezredes bajtársak képviselték.

Megalakulásunk ideje:

1992 május 29-én Baja, Bajcsy-Zsilinszky út 5. DÉMÁSZ épületében, annak éttermében alakultunk meg. (A helységet az akkori igazgató bocsátotta rendelkezésünkre.

Alapító tagok:

v. Rutay István nyá. ezredes, v. Kovács János nyá. alezredes, v. Liptai László nyá. alezredes, v.l. Héry Tibor nyá. alezredes, v.l. Siska János, Bakos István nyá. dandártábornok, Juhász Márton t. hadnagy, ifj. Meszes Károly

Megalakulást követően megválasztásra került vezetőség:

Elnök: v. Rutay István nyá. ezredes

Vezetőségi tagok: v.l. Héry Tibor nyá. alezredes, Juhász Márton t. hadnagy

A bajai TIB szervezetünk feladatának tekintette és tekinti, hogy a politikai okokból bebörtönzöttek, internáltak és más módon az 1945-89 közötti időszakban meghurcoltak teljes politikai, erkölcsi és jogi rehabilitációban részesüljenek.

Különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői rehabilitációját és az azt követő események tárgyilagos és elfogulatlan feldolgozását, a törvénysértések feltárását és következményeinek felszámolását.

A kezdeti időkben nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, hogy életképes szervezetté váljunk. Összejöveteleinket és üléseinket az akkori KPVDSZ igazgatója által biztosított irodában tudtuk megoldani - ez is csak az esti órákban volt lehetséges. (Deák Ferenc u. 5.)

A taglétszámunkból adódóan még nem tudtuk önállósítni magunkat, így az Országos Elnökség olyan döntést hozott, hogy azt a kevés ellátmányát, melyet számunkra megszabott, a már megalakult Bács-Kiskun megyei TIB szervezet biztosította számunkra.

Így a kapcsolat felvétele megtörtént v. l. Novák Ferenc dandártábornokkal, aki számunkra biztosította azt az összeget, amely fenntartásunkat lehetővé tette.

A felhívásunk során a tagság létszáma bővült, s a megalázott bajtársak értesültek arról, hogy megalakult egy szervezet, mely az ő érdekvédelmi feladataikkal foglalkozik, és sérelmeik orvoslása érdekében tesz lépéseket.

Az 1993-as év meghozta azt az eredményt, hogy bajai TIB szervezetet az országos vezetés önálló TIB szervezetté nyilvánította és így a további időkben már az éves költségvetésnek megfelelően kaptuk meg az ellátmányunkat.

A kapcsolat, mely a megyei vezetéssel elkezdődött, a mai napig fennáll, és igyekezünk is ezt fenntartani, hiszen az egymás segítségére vagyunk utalva.

Baja város önkormányzata és polgármestere felfigyelt szervezetünk munkájára és ennek alapján elértük, hogy a Tóth Kálmán utca 19. számú helyiségben elhelyezést kaptunk úgy, hogy érdekvédelmi munkánkat tisztességesen tudtuk folytatni.

Ezen időben már megalakult a Bajai Nemzetőrség, amelynek vezetője v.l. Héry Tibor bajtársunk volt, valamint a POFOSZ szervezete, melynek elnöke dr. Vágvölgyi Ferenc volt.

E három szervezet saját önállóságát megtartva közös összefogás keretében dolgozott. Ez a mai napig tart.

Szükségesnek tartottuk 1995-ben, hogy az összefogásunk alapján egy méltó 1956-os emlékmű épüljön városunkban.

Létrehoztuk az "1956-os Alapítványt", melynek elnöke v. Rutay István volt, tagjai v.l. Siska János, és Szamos Ferenc bajtársak voltak.

Az adományok több százezer forintot tettek ki. Így lehetségessé vált, hogy a polgármester (Szél Péter) úr felé olyan javaslattal éltünk, hogy támogassák ennek megvalósulását.

A polgármester úr segítségével az önkormányzat megszavazta a létesítését, és így az országban elsőként, 1996 október 23-án Baján felavatásra került az emlékmű.

A felavatott emlékművet a helyi katolikus egyház felszentelte.

A taglétszám növekedése, valamint az érdekvédelmi munkánk során elismert szervezetté váltunk úgy a város, mint a vonzáskörzet vidéki települései számára.

Több száz meghurcolt bajtársunknak tudtunk segíteni. Ebbe beletartozott a katonai, de a civil rehabilitációs kérelmek intézése is. E munkánkban a város vezetésétől is nagyobb erkölcsi és anyagi támogatásban részesültünk.

Az eltelt évek során kapcsolatot létesítettünk Érsekcsanád, Szeremle, Bácsszentgyörgy polgármestereivel, és az ünnepségeken megtisztelnek minket jelenlétükkel. A viszontlátogatás részünkről ugyanígy megtörténik.

A kölcsönös bizalom, mely akár a városi, akár a községi polgármester urakkal létrejött, nagyban hozzájárult, hogy szervezeteinket elismerve támogatásukkal még eredményesebb munkát tudunk végezni.

Az anyagi támogatás, melyben jelenleg részesítenek nagyban elősegíti, hogy fennmaradásunk továbbra is biztosítható, hisz abból a keretből, melyet a TIB országos vezetése ad számunkra nehéz lenne megteremteni a feltételeket a további fennmaradásunkhoz. Megalakulásunk óta mindig megkaptuk a támogatást, az önkormányzatok pártösszetételétől függetlenül.

Jelentősebb eredményeink, tevékenységünk:

1. Az 1956-os emlékmű megvalósítása, mely 1996 október 23-án került felavatásra.

2. A kommunizmus áldozatainak emléktáblájának elhelyezése 2002 október 23-án történt kezdeményezésünkre, melyet Szél Péter polgármester úr támogatott.

3. A Cserkész Szövetséggel együttműködve került a III. Béla Gimnázium aulájában elhelyezésre az 1953-ban kivégzett mártírok emléktáblája. Ebben Schmidt István bajtársunk jelentős kezdeményező szerepet töltött be.

4. Bácsszentgyörgy községben szervezetünk kezdeményezésére közös adományokból emlékoszlop létesült az 1956-os forradalom idején hősi halált halt Schmidt Antal emlékére 2005 október 23-án. Az emlékoszlop tervezője Schmidt István nyá. alezredes bajtársunk volt.

5. Baja város Polgármesteri hivatal aulájában emléktábla őrzi a város két 1956-os vezetője: dr. Antony János a Forradalmi Bizottmány elnöke, és dr. Vágvölgyi Ferenc polgármester emlékét.

6. A bajaszentistváni temetőben kezdeményezésünkre a polgármester úr segítségével megújult Simity Ferenc nemzetőr sírja, akit a karhatalmisták kivégeztek. Felszentelése 2006 október 23-án történt.

7. Tovább bővültek az 56-os szervezetek Baján, mivel létrejött a Szent György Lovagrend és az 56-os Vitézi Rend

8. Együttműködésünk a város polgármesterével, önkormányzatával, az országgyűlési képviselővel rendkívül sikeres, eredményes. Rendezvényeinket megtisztelik, támogatják munkánkat.

9. A TIB szervezetünk 2007-ben javaslatot terjesztett a polgármester úr és a helyi képviselőtestület elé, hogy a városi kitüntetések keretében alkossanak egy olyan elismerő díjat, mely az 56-os forradalom még élő és már elhunyt résztvevői számára adományozható. Így jött létre az "1956-os forradalom emlékdíj." Az elismerést és a vele járó 120000 ft. összeget eddig a következők kapták:

Kitüntetettek:

1956-os Emlékéremmel:

Bakos István nyá. dandártábornok, v. Rutay István nyá. ezredes, v.l. Szügyi Lajos, v. Liptay László nyá. alezredes, Pilisi Xavér, v.l. Szirmai József ny. tanár

1956-os Emléklappal:

Búzás János nyá. százados, Hernády Tibor nyá. százados, v. Schmidt István nyá. r. alezredes

"1956-os Vitézi Rend" tagjai:

Élő:

v. Bereczki Károly, Kiskőrös
v. Bene Ferenc tartalékos főhadnagy, Ausztrália
v. Liptay László nyá. alezredes Kiskőrös
v. Lehoczky Ferenc t. hadnagy Baja
v. Mándity Péter Baja
v. Nievel Lajosné Baja
v. l. Mészáros Ferenc Baja
v. Rutay István nyá. ezredes Baja
v. Schmidt István nyá. r. alezredes
v. Szügyi Lajos Baja
v. Szeile Lajos Baja
v. l. Szirmai József ny. tanár Baja
v. Schőn Pálné Baja

Elhunytak:

v.l. Héry Tibor nyá. alezredes Baja
v. Horváth György Baja
v. Kovács János nyá. alezredes Baja
v. Kapots Szaniszló Baja
v.l. Siska János Baja

Elhunyt bajai TIB bajtársnők és bajtársak:

A Történelmi Igazságtétel Bizottság Bajai Szervezet tagsága

1. Bakos István nyá. dandártábornok
2. Búzás János nyá. százados
3. v. Bene Ferenc t. főhadnagy
4. Béres Sándorné
5. v. Berecki Károly
6. v. Csík Gáborné
7. özv. Bakó Tiborné
8. Décsi Sándorné
9. Filákovics Márton
10. özv. Héry Tiborné
11. Juhászné Héry Györgyi
12. Hernádi Tibor nyá. százados
13. Horváth János
14. Juhász László
15. özv. Kovács Jánosné
16. özv. Kelle Lászlóné
17. özv. Koszty Barnáné
18. Kalapos Zoltán
19. v. Liptai László nyá. alezredes
20. v. Lehoczky Ferenc t. hadnagy
21. özv. Lei Istvánné
22. ifj. Meszes Károly
23. Miklósváry Antal
24. v. Mándity Péter
25. v. Nievel Lajosné
26. Pék Tibor
27. Palásti Mihály
28. Pilisi Xavér
29. Pilisi Xavérné
30. v. Rutay István nyá. ezredes
31. Rutay Istvánné
32. Rutay János t. őrmester
33. v. Schmidt István nyá. rendőr alezredes
34. v. Schmidtné Nagy Mária
35. özv. Siska Jánosné
36. v.l. Szügyi Lajos
37. v. Szeile Lajos
38. v. Szeile Lajosné
39. v.l. Szirmai József
40. Szirmai Józsefné
41. özv. Schön Pálné
42. Tóth Zsolt
43. Vigh Nándor

Az elmúlt húsz év során a sok nehézség ellenére tagságunk növekedett. Így sikerült szervezetünk fennmaradását biztosítani, viszont ehhez nagyban hozzájárult az a segítség, melyet Baja város önkormányzatától és polgármesteritől kaptunk.

Ezért köszönet jár Éber András, Széll Péter, Révfy Zoltán és Zsigó Róbert polgármester uraknak.

A jelenlegi TIB vezetése és tagsága mindent megtesz, hogy azokat az érdekvédelmi feladatokat, melyeket vállaltunk továbbra is fenn tudjuk tartani és az 1956-os forradalom eszméit átadjuk az ifjúságnak.

Az 1956-os forradalom idején katonatisztként szolgáltam, tábori tüzértiszt voltam Cegléden. A forradalom napjai alatt a forradalmi katonatanácsnak lettem tagja. Egyébként közismert, hogy a forradalmi katonatanácsok létrehozását a Nagy Imre kormány és a honvédelmi miniszter rendelte el.

A bukás után börtön, megélhetési gondok következtek egészen 1971-ig, mikor megkaptam az ítélet és a büntetett előélet alóli mentességet. Utána könnyebb lett a helyzetem, de az 56-os múltat mindig éreztették velem. Állami gazdaságban, majd termelőszövetkezetekben dolgoztam számviteli munkakörökben.

Amint az első lehetőségek megteremtődtek a kommunista rendszer elleni fellépésre, tettre kész voltam. Az első-nem a párt által szervezett-megmozduláson, az "erdélyi" tüntetésen 1988 júniusában Pesten, a Hősök terén részt vettem. Még azon év őszén beléptem az MDF-be és decemberben tizedmagammal létrehoztuk a ceglédi alapszervezetet.

Egyik legfontosabb célunk volt 1956-nak emléket állítani. Ez talán az országban elsőként, Cegléden 1989 október 23-án megvalósult. Ez akkor 400000 forint összeget tett ki - ma négymillió lenne -, melyet az MDF tagsága adott össze. Akkor még tanácselnök elvtárs volt, aki nem akart megfelelő helyet adni az emlékműnek. A református egyház segített ki minket és a Nagytemplom melletti saját területén tette lehetővé a megvalósulást.

A következő évben, 1990-ben betöltöttem hatvanadik életévemet és nyugdíjas lettem. Ősszel megválasztottak önkormányzati képviselőnek, majd a város alpolgármestere lettem. Sikerült elérnem, hogy a pályaudvaron emlékmű őrizze az 1944 augusztusi amerikai légitámadás mintegy 40 ártatlan civil áldozata emlékét.

1991-ben a honvédség rehabilitált, melynek során alezredesi rendfokozatot kaptam, és ennek megfelelő honvédségi nyugellátást.

Ebben az időben alakult meg a Tartalékos Katonák Országos Egyesülete, melynek mint volt katona lelkes tagja lettem. A TKOE ismert okok miatt nem tudta céljait megvalósítani, ezért ottani munkám okafogyottá vált és négy év után kiléptem. Tevékenységem jutalmául a vezérkari főnök a TKOE elnökségének javaslatára 1993-ban ezredessé léptetett elő. A TIB-be 1995-ben léptem be Budapesten a katonai tagozatba. Kissé féltem a TIB-től, mert sok rosszat hallottam róla, példaként, hogy igen erős benne az SZDSZ befolyása. Úgy voltan vele, ha mindez igaz, akkor kilépek.

Szerencsére jól alakultak a dolgok, mert úgy döntöttem, hogy nem maradok a budapesti szervezetben, inkább a vidéket, Kecskemétet választottam, ahol örömmel fogadtak. A Bács-Kiskun megyei szervezetben jól mentek a dolgok. Egy idő után az Etikai Bizottság tagjává, majd elnökévé választottak. Itt Cegléden nincs TIB szervezet, ezért aki TIB-tag, az mind Bács-Kiskun megyében tevékenykedik. Sajnos mind kevesebben, mert a földi élet véges. Sok kitűnő 56-os ceglédi bajtársunk, példaként Kurdics József távozott már.

Március 15-én és október 23-án a városi ünnepségeken másodmagammal helyeztük el a koszorút. Sajnos jelenleg a "másodmagam" sincs már. Tizenöt éven keresztül rendszeresen részt vettem a BKM szervezet elnökségi és egyéb gyűlésein, számos esetben a jegyzőkönyvet is vezettem.

Ami a TIB mint országos szervezet létezését, munkáját illeti, az erősen romlik. Ez egyrészt belső, másrészt külső okoknak betudható. A hosszantartó kommunista államvezetés eleve sokat ártott és a pozitív rendszerváltás eddig még csak a jelszavak szintjén mozog. Nekem semmi anyagi igényem, gondom nincsen, de azt látom és tudom, hogy a forradalom még élő és büntetést szenvedett résztvevői a mai napig sem kaptak igazságos kártalanítást, és erről most sem esik szó.

Az 1956 Magyar Nemzetőrség Kiskőrös és a környékbeli települések egységei zászlóaljba tömörültek, melynek névadója vitéz lovag Héry Tibor nyugállományú honvéd alezredes, nemzetőr vezérőrnagy, 56-os hős.

Két évvel ezelőtt alakult meg Kiskőrösön az 1956 Magyar Nemzetőrség egy 12 fős egysége vitéz lovag Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes, országos főparancsnok jóváhagyásával. Vitéz Bereczki Károlyt Kiskőrös és környéke parancsnokává nevezte ki.(Alföldi Tükör 2010)

A bátor kis csapat, mely 2009 nyarán tett esküt Petőfi szülővárosában az 1848-49-es szabadságharc hagyományaira épülő 56-os nemzetőrségben, úttörő munkát végzett a nemzetőrség elfogadtatásában. Mert a nemzetőrség fogalma, mely egy olyan alulról szerveződő, erős társadalmi támogatottságú, de hierarchikus szervezeti felépítettségben működő, hangsúlyozottan pártoktól függetlenül működő és politikamentes társadalmi szervezet, mely az állampolgárok önként vállalt, a hon védelme iránt érzett személyes elkötelezettségére alapszik. Fő feladatai a hagyományőrzés és az érdekképviselet még nem voltak ismertek Kiskőrösön és környékén, mondhatni, hogy az egyenruhától is féltek az emberek. Az egység szorgalmas munkával érte el a jelenlegi méretét és elismertségét.

A legfontosabb tevékenységünk a nemzettudatunk megőrzése, magyarságunk hagyományainak ápolása. Ezt tesszük mikor nemzeti ünnepeinket megünnepelve, a megemlékezéseket megszervezve díszőrséggel, koszorúzásokkal emlékeztetjük az embereket hovatartozásukra, tanítjuk a fiatalságot a hősök, a hazáért meghaltak tiszteletére.

A megalakulást követő első hónapokban választott mottó hatja át azóta is a szervezet működését: "Istenért, a Hazáért, a Család és a tulajdon szentségéért!"

Istenért: Több útszéli kereszt felújítását, felszentelését segítettük. Ez történt Kecelen, Kiskunhalason, Harkakötönyben, Soltvadkerten. Évente megtartjuk a hazáért az ökumenikus istentiszteleteket. Minden évben aktív résztvevői vagyunk a Nemzeti Katonai Zarándoklatnak Makkosmárián.

Hazáért: A már fent említett nemzettudat nevelő tevékenységünk célja, hogy ne hagyjuk fiataljainkból kiölni a Haza szeretetét. Ez a legtöbb tevékenységünk mozgatója. Az ünnepségeken történő részvételen túl ápoljuk a katonasírokat, emlékműveket és környezetüket.

Családért: Közösségünkben megtalálható minden korosztály. Elsősorban a nemzetőr bajtársak gyermekei, köztük a karon ülők is velünk vannak megemlékezéseinken. A gyermekek zászlót lobogtatnak, verset mondanak, átveszik a hazafias értékrendet. Ott vagyunk az örömünnepeken, de a hősi halát halt katonák újratemetésén is. Kadetjainkkal együtt végezzük Kiskőrösön és környékén szociális és karitatív munkánkat.

Nemcsak Kiskőrösön voltunk és vagyunk jelen, tevékenységükkel, segítségünkkel. 2010-ben több nemzetőregység is alakult: Kiskunhalason, Soltvadkerten, Kecelen, Császártöltésen.

Ezen egységek vezetői közös elhatározásból úgy döntöttek, hogy zászlóaljjá szerveződnek. A zászlóalj az egységesülés felé vezető út az 1956 Magyar Nemzetőrségben, ezért a kapcsolódó egységek a következő területeken kidolgozták és elfogadták az egységesülés követelményeit: ruházat (társasági és gyakorló), tagfelvételi rendszer, kinevezési és előléptetési rendszer, ünnepségek arculatának egységesítése, eskütétel, hagyományteremtés.

2010 október 16-án örömmel és tisztelettel fogadtuk nemzetes özvegy Héry Tiborné, Katika nénit, aki hozzájárulását adta, hogy a június óta tevékenykedő zászlóalj felveheti férje nevét és így őrizheti emlékét. Ő pedig a zászlóanyaságot vállalta.

2010-ben kétszer hallhatták a kiskőrösiek a nemzetőr esküt felhangzani az 56-os kopjafa mellett, ahol a támogató és együttműködő társszervezetek, politikai vezetőink is képviseltették magukat: Kiskőrösi Polgármesteri Hivatal, Domonyi László Kiskőrös polgármestere, vitéz lovag Novák Ferenc nemzetőr altábornagy, Szedmák Tamás a BKM Közgyűlés képviselője, Filus Tibor laptulajdonos, az 1956-os Szövetség, POFOSZ, 1956-os Dél-Alföldi Vitézi Rend, TIB, Kiskőrös Ifjúságáért Alapítvány, Woker-Trade KFT, MNHLSZ.

Példamutató tevékenységünknek köszönhetően a 2011-es év március idusán újabb nemzetőr eskütételt és kopjafaavatást tervezünk, miközben egyszerre három új egység (Jánoshalma, Mélykút, Tabdi) kapcsolódik zászlóaljunkhoz.

A Nemzetőri eskütételünkön megjelent vitéz lovag Dömötör Zoltán nemzetőr vezérezredes is, ezzel kifejezve elismerést a zászlóalj tevékenysége iránt. Az elismerés kifejezéseképpen vitéz Bereczki Károlyt dandártábornokká nevezte ki. Ekkor és itt kapta meg vitéz lovag Novák Ferenc altábornagyi előléptetését is.

Vitéz lovag Dömötör Zoltán a nemzetőrség országos értekezletén a kiskőrösi zászlóalj, az állomány munkáját példaértékűnek minősítette.

Munkánkban a Petőfi Sándor által megjelölt utat követjük: "A néppel tűzön vízen át"

Mint inkább a tettek, mint a szavak emberei röviden, majdnem tőmondatokban foglaljuk össze, tekintjük át a kiskunfélegyházi egység történetét, eddigi munkáját.

Az 1956 Magyar Nemzetőrség Bács-Kiskun-megyei szervezete részeként alakult meg a nemzetőrség Kiskunfélegyházán 2003 novemberében, összesen két fővel.

2004-től folyamatosan töltődött az állomány, 2010-re már 16 aktív nemzetőr lett Kiskunfélegyházán és létszámbővítés folyamatban van.

2008-tól Keserű Pál lett a kiskunfélegyházi alegység vezetője. A kiskunfélegyházi nemzetőrök 2005-től folyamatosan részt vesznek az 1956 Vitézi Lovagrend avatásain. Jelenleg 9 fő lett közöttünk vitézzé avatva.

2009-ben a nemzetőrség hivatalos elnevezése megváltozott, így lettünk az 1956 Magyar Nemzetőrség Dél-Alföldi egység kiskunfélegyházi alegysége.

Kiskunfélegyházi szervezetünk Kecskemét megyei egységéhez tartozik, a szakmai tevékenységet Félegyháza önállóan látja el, kivéve a közös rendezvényeket.

A kiskunfélegyházi egység tevékenységei:

Aktívan részt veszünk a megye több településén ünnepi koszorúzásokon és egyéb rendezvényeken. Hagyományossá vált Kiskunfélegyházán a Karácsony előtt a jótékonysági ebédosztás a rászorultak részére. (2010-ben például 280 adag melegételt osztottunk szét.) Itt hivalkodás nélkül szeretnénk megemlíteni, hogy a jótékonysági ebédosztás költségeit tagjaink finanszírozzák.

Több alkalommal vettünk részt az árvízvédelmi munkákban, és a kárelhárításban (5 fő, mintegy 120 munkaórát telesített).

Folyamatosan tartunk állománygyűléseket, melyen naprakészen informáljuk a nemzetőr bajtársainkat az országban, a megyében történő, a nemzetőrséggel kapcsolatos eseményekről.

Civil szervezetek kérésére különféle feladatokat látunk el, (kiállításoknál, asztalok, sátrak összeszerelése, különféle rendezvényeken, ünnepségeken biztosítás, díszőrség adás stb.)

További terveinkben szerepel az ifjúság tájékoztatása a magyar nemzetőrség múltjáról, nemzeti sorskérdéseinkről és az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéről. E célból folyamatban van a kapcsolat felvétele Kiskunfélegyháza általános- és középiskoláival.

Mi, kiskunfélegyházi nemzetőrök hazánk, városunk, a közösség érdekében szeretnénk folytatni munkánkat, a hazaszeretet és 1956 eszméitől indíttatva.

A tisztelt olvasó e könyv mellékletében bőséges képanyagot találhat életünkről, munkánkról.

A TIB Bács-Kiskun megyei szervezete és az 1956 Magyar Nemzetőrség keretében élénk tudományos, értékátadó, ismeretterjesztő tevékenység folyik.

A tevékenység egyik része a tanulóifjúság és 1956 szereplőinek találkozása. Ez általában rendhagyó történelemórák keretei közt valósult meg. Így példaként Kecskemét és több környékbeli település általános és középiskolás tanulói személyesen találkozhattak Maléter Pálné Gyenes Judittal, Balás Piri Lászlóval, Regéczy-Nagy Lászlóval és a forradalom más jelentős résztvevőivel, de helyi résztvevőkkel is. Így érezhetik át a mai fiatalok azt a lelkületet, mely a forradalom és szabadságharc résztvevőit áthatotta azokban a dicsőséges napokban, és megérintheti őket a történelmi pillanatok atmoszférája.

A TIB jutalomkönyvekkel és egyéb elismerésekkel támogatta a városban a nemzeti történelem és az egyetemes kultúra elmélyítését szolgáló tanulmányi vetélkedőket.

Tevékenységünk átlépte a trianoni országhatárokat is. Példaként 1999-ben Bátki Ferenc és dr. Károlyfalvi József Kárpátaljára, Aknaszlatinára utaztak. Nem csak élelmiszert, édességet juttattak a plébánián keresztül az ottani gyerekeknek, hanem szellemi táplálékot is, nagyszámú magyar nyelvű irodalmi, történelmi könyvet és előadásokat tartottak.

Tagjaink a város közéletéhez is hozzájárulnak, számos tudományos konferencia, történelmi megemlékezés elismert előadói.

A TIB saját belső körei számára is szokott előadásokat szervezni - nem kizárólag 1956 témájában. Feladatának tekinti minden nemzeti és hazafias érték átadásának közvetítését

Nagyszámú helytörténeti, egyetemes történeti, a magyarság történelmével foglalkozó mű bemutatása történt meg a TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség szervezésében.

Nehéz felsorolni a művek széles skáláját melyek bemutatásra kerültek. Saját tagjaink, példaképpen Kenyeres Dénes bemutatták már hadtörténeti műveiket, dr. Molnár Sándor filozófiai művei is ismertetésre kerültek. Az elszakított magyarság története is fontos téma a TIB programjaiban: 2010 februárjában nagy érdeklődés mellett került sor Délvidéki S. Attila Lángoló temetők című műve bemutatójára. De sok esetben szerveztük meg Gergely Ernő és dr. Henkey Gyula őstörténeti, Horák Béla, Tiszaugi Szabó Tamás helytörténeti művei bemutatóját.

Több tagunk alkotó kutató munkásságot végez. Így Kenyeres Dénes már a tizedik hadtörténeti művénél tart. Művei számtalan területet átfognak: a kecskeméti katonai repülés történetét, a helyőrség történetét, a katonai kitüntetések történetét. Az utóbbi években haditechnikai könyvekkel jelentkezik. Dr. Perbíróné Nagy Márta főorvosnő jelentős adalékokkal járult hozzá férje, dr. Perbíró József jogászprofesszor, az 1956-os Csongrád Megyei Forradalmi Tanács elnöke történelmi szerepe megvilágításához. V.l. Gyenes Sándor kiemelkedő grafikusművész, számtalan kiállítása bilincselte már le az érdeklődő közönséget, albumai, kiadványai jelentek meg.

Baján Hernádi Tibor folytatott elmélyült hadtörténeti kutatásokat és adott ki műveket főként a második világháború történetéről.

Kecskeméten részletes politika- és hadtörténeti kutatásokkal járult hozzá dr. Károlyfalvi József a város és második világháborús történelmünk egyes kérdéseinek feltárásához, megismertetéséhez. Kecskemét-Hetényegyházán Kalmár József alelnökünk rendkívül kiterjedt és elmélyült vallástörténeti munkásságot folytat.

A kecskeméti TIB és Nemzetőrség soraiban működik Fejős Jenő magyar nóta énekes. Kecskemét számára is dicsőség az általa szervezett, már hagyománnyá vált, a nemzeti kultúrát gazdagító nótaest sorozat. A művész úr veje Bogdándy Ferenc önkormányzati képviselő és a művész úr fia is erősíti a TIB és Nemzetőrség munkáját.

E kiterjedt, értékteremtő tevékenység talán bizonyítja, 1956 elkötelezettjei a forradalom és szabadságharc örökösei, hagyományai őrzői magukénak vallják és tovább akarják adni a magyar kultúra és múlt értékeinek egyetemességét.

Az alábbi névsor azon bajtársaink, tagtársaink nevét örökíti meg,
akik helytállását 56-os emléklappal, emlékéremmel ismerték el.
Többen már nincsenek közöttünk.

Forradalom Kecskeméten - a rabszabadító főügyész-helyettes

Az alábbi gondolatsor dr. Karácsonyi István visszaemlékezése édesapja, szintén dr. Karácsonyi István rabszabadító fellépésének felidézésével a kecskeméti forradalmi eseményekre.

A budapesti forradalmi hangulat a Rákosi-rendszer által kulákvárosnak tekintett, ezért a különféle fejlesztésekből is kimaradó megyeszékhelyen is felerősödött

A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a katonai propaganda eredménye volt a 26-iki tüntetés, hanem Kecskemét lakosságának érzelmi világában is keresendők az okok. Senki sem számított arra, hogy 10.000-es tömeg megy ki az utcára. A tüntető tömeg egyöntetűen vonult a Megyei Börtön elé, és megkezdődött az azóta már tv műsorokban is rögzített történetű rabszabadítási akció.

A felkelők legnagyobb meglepetésére a börtön udvar ajtaja tárva nyitva volt. A rabszabadítás célja kizárólag a börtönben őrzött politikai foglyok szabadon engedése volt.

Egyértelmű a visszaemlékezések alapján, hogy a kecskeméti fegyveres felkelés a börtönnél vette a kezdetét.

Október 26-án késő délután, az este folyamán is az ÁVH és a Gyurkó vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka által kivezényelt karhatalmi egység sortüze következtében változott a békés tüntetés fegyveres felkeléssé.

Másnap 27-én a rendőrségre vonultak a felkelők vezetői, hogy a rendőrség segítségét kérjék a járőrözéshez, és hogy ne kerüljön sor olyan súlyos eseményekre, mint Budapesten. A rendőrség ebben segítséget nyújtott, és viszonylag nyugalom volt néhány napig Kecskeméten. Már a forradalom budapesti győzelmét követően, 29-én ellentámadásba lendült Gyurkó vezérőrnagy, letartóztatta és rögtönítélő bíróság elé állíttatta a felkelők vezetőit.

A tárgyalásra a homokbányai szovjet laktanyában került sor, törvénytelenül, védők nélkül. Két kérdést intéztek a felkelőkhöz. Az első, hogy részt vett-e a fegyveres felkelésben. Erre mind igennel feletek. A második, hogy önként abbahagyta-e a felkelést. Erre mindenki nemmel felelt.

A rögtönítélő bíróság tízperces tanácskozásokat követően, a hírhedt Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezetésével golyó általi halálra ítélt mindenkit.

A halálraítélteket a laktanyából átszállították a Kecskemét, Mátyás utcai börtönbe, és ott várták az ítélet végrehajtását.

Az eseményekről Bátki Ferenc személyes beszámolója a következő: "Az őrség ötösével, hatosával kísért fel minket a cellákba. Arra lettünk figyelmesek, hogy 10 percenként nyitnak egy-egy cella ajtót, majd csendes léptekkel viszik a foglyokat. Meggyőződésünk volt, hogy kivégezni viszik társainkat. Majd eljött a perc, a mi ajtónkat is nyitják. Kezet fogtunk, majd kinyílt az ajtó. Előttünk egy alacsony, törékeny alkatú ember állt, dr. Karácsonyi István főügyész (Bátki Ferenc itt téved a beosztást illetően). Hosszú szürke nagykabátban, karján széles nemzeti színű karszalaggal, és így szólt: " Barátaim, győzött a forradalom, önök szabad emberek. Kérem csendben vonuljanak el. Figyelmeztetem önöket, hogy sok veszély leselkedik önökre, kérem legyenek óvatosak. Csak mellékutcákban, vigyázva haladjanak. A vidékiek közutakra ne menjenek, csak föld- és dűlőutakon közlekedjenek. Fiúk, a kijárati portánál mindannyian iratkozzanak be. Készüljenek fel rá, hogy a helyzet konszolidálása után mindannyiójuk nemzeti hőssé lesz nyilvánítva, és szép jövő vár önökre"

Végül sikerült távoznunk. A halál helyett elindultunk az életbe."

Ekkor kapcsolódott be a történelmi eseményekbe id. dr. Karácsonyi István főügyész-helyettes, aki szabadon engedte a kivégzés előtt pár órával a 8 halálraítéltet. Ezért posztumusz, halálát követően 11 évvel a Hazáért Érdemkereszt Arany fokozata kitüntetést kapta.

Itt meg kell említeni, hogy még október 26-án kizárólag a politikai elítélteket engedte szabadon, a köztörvényeseket nem, egyúttal megakadályozta hivatali főnökének, a megyei főügyésznek, dr. Szabó Sándornak a meglincselését.

Itt kell ismét megemlíteni, hogy id. dr. Karácsonyi István birtokában volt, maradt egy olyan általa készített hiteles névsor, amely a felkelésben részt vettek adatait tartalmazta. Ha ez bármilyen módon a forradalmi eseményeket követően a Kádár-rezsim birtokába került volna, beláthatatlan súlyos ítéleteket, tömeges halálbüntetést vont volna maga után.

Ezen névsort akkor égette el, amikor Nagy Imrét és társait kivégezték, tehát 1958 június 16-án. Többek között ez az oka annak is, hogy a felkelők nevét, akik hősök voltak, ma már nem ismerhetjük meg. De ugyanakkor, így életben maradhattak.

Sor került október 27-én egy törvénytelen kivégzésre is. Bírói ítélet nélkül, az ÁVH-sok részéről. Ismert, hogy a László Károly utcai Kiegészítő parancsnokság udvarán végeztek ki két elfogott fegyveres felkelőt: Belényesi Mihályt és egy azonosíthatatlan M.I. tetoválású 16-18 év körüli fiút.

Ez volt az egyetlen, az események alatti törvénytelen kivégzés. Ezt azért nem tudta id. dr. Karácsonyi István megakadályozni, mert nem jelentették be az ügyészségre a kivégzés idejét. E kivégzés egyébként katonai hatáskörben, Gyurkó vezérőrnagy előzetes parancsa alapján történt.

Külön meg kell említeni, hogy az ÁVH-t azonnal feloszlatták október 30-án, és amikor az ÁVH-sok menedéket kértek id. dr. Karácsonyi Istvántól, - akivel egyáltalán nem voltak jó viszonyban, mert ő gyakorolta felettük a törvényesség felügyeletét, mint ügyész - akkor azt javasolta nekik, hogy ha nem akarnak úgy járni, mint a pesti ÁVH-sok, akkor mindaddig, amíg törvényes úton ki nem vizsgálják az ügyüket maradjanak biztonsági őrizetben.

A forradalom bukását követően ugyanezek az ÁVH-sok azért jelentették fel, hogy úgymond letartóztatta és börtönbe záratta őket. Azt persze elfelejtették mondani, hogy így voltak biztonságban.

Id. dr. Karácsonyi Istvánt 2 évig nem keresték, de 1958-ban, egyébként akkor, amikor a fent említett nevezetes névsort elégette a kádári hatóságok célkeresztjébe került. Úgy tűnt, hogy vele szemben is elindul a büntető eljárás, de a megyei főügyész, erkölcsi kötelességének eleget téve el tudta érni, hogy nem indult ellene eljárás. Egy vállalatnál jogtanácsosként helyezkedett el, ahol 5 évig munkabérének 50%-át kapta csak kézhez. Az ügyészi karrierje ezáltal le is zárult.

1993-ban indultak be az '56-os események helyi felülvizsgálatai. Ezek során tanúként hallgatták meg. Voltak, akik tudtak arról, hogy volt egy névsor a birtokában a felkelőkről, ha esetleg emlékezetből el tudná mondani a neveket, azt megköszönnék. Nyilatkozott, hogy tudhatja már mind a 80 nevet pontosan? Sem most, sem később soha senkinek el nem fogja mondani, mert becsületbeli kötelességének tekintette, hogy ne fedje fel a neveket. Más szempontból viszont a történelmi események rekonstruálása, megőrzése szempontjából fontos lett volna.

A rendszerváltást követően nem jelentkezett, mint ahogy sokan tették, hogy elismerést és nyugdíjemelést kapjon, és az 1996-ban bekövetkezett halálát követőn 10 évvel kapta meg a Hazáért Érdemkereszt arany fokozatát posztumusz.

Kilenc évtized Nagykőrösön
Prikkel Pál emlékei

1921 szeptember 16-án születettem Nagykőrösön. A család régi nagykőrösi família, a XVI. századig vezethető vissza. Megvan a családi címer is. Az egyik, apai ágon visszavezethető ősömet kitüntették az 1848-49-es szabadságharcban.

A gazdatiszt nagypapa korán meghalt, három gyerek maradt utána. A nagybácsik kettőt kitanítottak, apámat kőművesnek adták. Gimnazista diákként is mindennapjaim része volt a munka, téglát hordtam, maltert kevertem. A Benedek-cégnél és Rosenfeldéknél gyümölcsös ládákat pakoltam, a kis-városháza előtt uborkát válogattam.

A negyedik gimnázium után tanítóképzőben folytattam a tanulmányaimat. Tizenhat évesen kihagytam egy évet. Elhatároztam, hogy pilóta leszek. Szolnokon indult egy tanfolyam, ahol előbb vitorlázó-, majd motoros repülőgép vezetői vizsgát tettem. Visszatértem a tanítóképzőbe, 1942 nyarán eredményes képesítő vizsgát tettem kántor-tanítóként.

A korabeli nagykőrösi társadalmi életben éles határok voltak a különböző rétegek között. A legrosszabb helyzetben a nincstelen kétkezi munkások, napszámosok voltak. Kedvezőbb volt a kisgazdák, iparosok helyzete. Legfelül a tisztviselők, diplomások, kereskedők, módos nagygazdák voltak.

A társadalmi ellentmondások ellenére a város gondolkodását erős hazafiság jellemezte. Különösen az értelmiség és a diákifjúság gondolkodását hatotta át a Trianon gyalázata elleni elszántság. Az akkori generációt nem lehet a maiakkal összevetni. A levente-mozgalom is a hazaszeretetet, a katonai előképzést szolgálta.

1942-ben egy hónapot tanítottam, majd SAS behívóval Székesfehérvárra behívtak katonának. Gyorsított kiképzést kaptam, repülőtisztnek képeztek ki, majd Debrecenbe helyeztek. A kiképző repüléseken több géptípussal repültem: Junkers 86-ossal, Heinkel 131 felderítővel, Caproni 135-ös bombázóval.

1944 nyarán, sokadik bevetésemen Kelet-Lengyelországban, Kroszno-Modelovka térségében támadást kaptunk. Az egyik motoromat találat érte, kigyulladt. Tudtam, ha kiugrom, hét társammal együtt odaveszünk. Gyorsan kellett dönteni, a bombákat kioldottam, és a zuhanó gépet a földtől 150-200 méterre megemeltem. Így sikerült vízszintesen csapódni a földhöz a krosznói műút melletti kukoricásban. Kórházi ágyon tértünk magunkhoz társaimmal.

Súlyos gerincsérülésem több helyen kezelték, Bécsben, Pesten, majd saját felelősségemre hazaengedtek. Mivel pár nap múlva sebem begyulladt, visszamentem volna a kórházba, de nem fogadtak. Debrecenben az SS alakulat orvosai rövid időn belül rendbe hoztak.

A felgyógyulást követően Székesfehérvárra kerültem, ott az újonnan felállított Szent László páncéltörő alakulathoz kerültem. Gyors kiképzést kaptam 7,5-ös páncéltörő gépágyú kezeléséből, és gyorsan a frontra mentünk. Litkér-Fűzfő térségéből, Veszprémen át Esztergomig hátráltunk. Ott volt az első komolyabb összecsapás az oroszokkal. Majd átkelve a Dunán Párkánynánától keletre az Ipolyig vonultunk, annak túlpartján készültünk fel a védelemre. Közben a kóspallagi községháza pincéjében "felejtett" magasabb egység parancsnokot kellett kimenteni, ami végül is sikerült. Majd Letkés határában ideiglenesen meghiúsítottuk a szovjetek az Ipolyon történő áttörését. Karácsony másnapján már jóval nagyobb erővel bekerítettek minket, fogságba estünk. Le kellett szaggatni az alakulat jelvényét, mert akin megtalálták az oroszok, nyomban kivégezték. Hadnagyi rendfokozatomat már ők tépték le...

Bezártak minket, de Tarajosi századossal és egy másik honvéddel megszöktünk. Napokon keresztül kerülgettük a lakott településeket, lábon álló kukoricát, havat ettünk. Hatvannál egy járőrbe botlottunk, Tarajosit elfogták, másik társammal el tudtunk menekülni. Január elején érkeztük Kőrösre, nagyanyám is alig ismert meg.

A városban a megszállók kíméletlenül viselkedtek, egy félreértés miatt majdnem engem is kivégeztek. Csak Bodri János és Freytag Alajos személyes kiállása mentett meg.

A nyár folyamán az Igazoló Bizottság elé előtt be kellett számolni, hogy mit csináltam a háború alatt. Végül is eltiltottak a városban történő tanítástól, így 1945 szeptemberétől kilenc éven át Fegyverneken voltam tanító.

1954-től az élelmiszeripari szakmunkásképző kollégiumában voltam nevelőtanár, később több tanári képesítést szereztem és több tárgyat tanítottam. A Toldiból 1981-ben mentem nyugdíjba.

1956-ban mint kollégiumi nevelőtanár igyekeztem a rám bízott fiatalokat visszatartani a vehemenciától. A főtérre tervezett ifjúsági megmozduláson, tüntetésen szervezetten vettünk részt, majd visszatértünk a kollégiumba és bezárattam a kapukat. Számomra világos volt, hogy a jogos elkeseredés, a szép nemzeti és demokratikus célok ellenére a hatalmas szovjet túlerő ellen nem tehetünk semmit. A felesleges véráldozatnak pedig nincs értelme.

Megdöbbentő számomra, hogy voltak emberek, akik az idegen hatalmat kiszolgálták. Sajnos a letűnt hatalmi elit és családtagjai még jelentős hatalommal bírnak.

A TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség tagjaként a hazafias értékrendet szeretném szolgálni. Sok elismerést, kitüntetést kaptam, tartalékos ezredessé, dandártábornokká léptettek elő.

Úgy érzem, éltem így volt teljes, ahogyan történt. Személyes fájdalmam, hogy több mint ötvenévi házasság után elvesztettem feleségemet. Mindemellett sajnálom az oktatás hatékonysága elvesztését. Még oktatunk, de hová lett a nevelés?

Fercsi László, Trungel Nagy György, Meggyesi István, Holéczi István, Holéczi Béla és Fokti László a tanácsháza előtt követelte a vörös csillagok eltávolítását. Valamikor a nap folyamán Orgovány felől egy teherautón harminc katona és civil érkezett. A posta előtt álltak meg. Követelésükre a postamester a posta homlokzatán lévő csillagot leragasztotta.

Tüntetés kezdődött a főutcán és a tanácsháza előtt. Fercsi László, Trungel Nagy György, Galló László, Farkas László, Nagy Sándor, Farkas Balázs, Berki Ferenc, Gál Ferenc és Kállai István követelte a csillagok eltávolítását, a begyűjtési és az adóügyi iratok elégetését. Nagy Sándor lekaparta a szövetkezeti bolt táblájáról a vörös csillagot. Utána a tanácsháza előtt gyülekezett egy ötven-hatvan fős tömeg. Ekkor érkezett egy gépkocsin ide Fődi János, régi pártszervező, a korábbi községi párttitkár. A posta előtt többen bántalmazni kezdték, alaposan megverték. Födi János egy idő után el tudott menekülni. Göröcz Béla és Csík Imre segítségével a lakására jutott, majd kerékpáron a tizennégy kilométerre lévő Kecskemétre ment, ahol a homokbányai laktanyában értesítette a történtekről a katonaságot. Itt értesült, hogy Orgoványról már kivonult Jakabszállásra egy katonai egység. Őket Baksa András tanácselnök utasítására Kurucz István vb-elnökhelyettes hívta ki. A tüntetők ezután a tanácsháza elé mentek, ahol Baksa András és Kurucz István igyekezett az útjukat állni, ennek ellenére a begyűjtési iratokat kihordták a tanácsháza elé, és elégették. Ekkor érkezett a tanácsházára Bugacról Nagy Ferenc rendőr törzsőrmester, aki körzeti megbízott volt Jakabszálláson. Telefonálni akart a bugaci rendőrőrsre, hogy utasítást kérjen. Dulakodás kezdődött, melynek során Nagy Ferencet késsel megszúrták. Utána átkísérték a körzeti megbízotti irodába, amely egy tanya volt, ahol elvették a fegyvereit, és itt is elégették az iratokat. Ekkor érkezett meg az orgoványi tüzéralakulat különítménye.

Az Orgoványról érkező katonák először a tanácsházához mentek, majd bezavarták az utcáról a házakba az összes embert. Utána Nagy Ferenc rendőr törzsőrmester lakására mentek, ahol a felkelők voltak. Ők észrevették a katonákat, és felkészültek a tüzelésre. A járőr felszólította őket, hogy tegyék le a fegyvert, egy részük ennek eleget is tett, őket letartóztatták. Ugyanekkor egy másik, száz méterre lévő tanyából ismeretlenek tüzet nyitottak a katonákra. Egy-két perces rövid tűzharc alakult ki. Ekkor nem sebesült meg senki. Két felkelőt ekkor is elfogtak, másik kettőnek azonban sikerült elmenekülnie. "Az őrizetbe vettek közül a fő szervező, aki leszúrta a rendőrt, ismét a lerakott fegyverekhez igyekezett nyúlni, és ekkor Lovász főhadnagy őt agyonlőtte. Ezután a rend lényegében helyreállt.

Más adatok szerint a tanya udvarán a katonákat vezető tiszt felszólította a csoportot a fegyverek eldobására. A felszólítás hatására eldobták fegyverüket, és Galló László valamint Kállai István kivételével elmenekültek. Az ítélet szerint Galló László ismét meg akarta fogni az egyik fegyvert, mire a katonák parancsnoka agyonlőtte. Kállai István közben az istálló mögé húzódott egy másik eldobott fegyverrel, és öt lövést adott le a levegőbe, majd elmenekült. A katonák elfogták, de hamarosan elengedték.

Jakabszálláson is megalakult a forradalmi bizottság, elnöke Wolfold Mihály lett. Tagok: Sike Mihály, Sári János, Tombácz Lajos, J. Szabó Bálint, Tóth József, Zsoldos Sándor.

A nemzetőrség parancsnokának Bíró Ferencet választották, helyettese Egyed Lajos rendőr törzsőrmester lett. Tagok: Fercsi László, G. Nagy János, Balogh Gyula, Meggyesi István, Petrányi Gyula, Holétzi András, Kiss László, Gál M. Jenő, P. Kocsis István, Szemerédi Károly, Sike Mihály, Sári János, Tombácz Lajos, J. Szabó Bálint, Tóth József, Zsoldos Sándor.

Megalakult a Jakabszállási Gépállomás Munkástanácsa, melynek Mold József lett a vezetője, és bekerült a vezetőségbe Bíró Ferenc, valamint Jankó Lajos is. Mint tudjuk a szabadságharcot országosan leverte a szovjet hadsereg.

Balogh Gyula: Jakabszálláson született 1927-ben. Anyja neve Varga Katalin. Foglalkozása gépkocsivezető. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Berki Ferenc: Tiszasülyön született 1914. január 14-én. Anyja neve Hagyó Veronika. Iskolai végzettsége 5 elemi. Önálló földműves volt. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 7 év 6 hónap börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 11 év börtönre és 10 év jogvesztésre súlyosbította az ítéletét.

Bíró Ferenc: Szabadkán (Jugoszlávia) született 1909-ben. Anyja neve Buzman Mária. Iskolai végzettsége gépészeti technikum. A Jakabszállási Gépállomás igazgatója volt. A forradalom alatt a nemzetőrség parancsnoka lett.

Farkas Balázs: Kocséron született 1888. január 9-én. Anyja neve Czeczon Erzsébet. Iskolai végzettsége 6 elemi. Önálló földműves volt. 1945-48 között az FKgP községi vezetője volt. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 6 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 8 év börtönre és 10 év jogvesztésre súlyosbította az ítéletét.

Fercsi László: Kecskeméten született 1919. március 1-jén. Anyja neve Zsámboki Mária. Iskolai végzettsége 2 elemi. Önálló földműves volt. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen, majd a nemzetőrség tagja lett. 1957. január 12-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 8 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 10 év börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 10 év jogvesztésre súlyosbította az ítéletét.

G. Nagy János: Orgoványon született 1922-ben. Anyja neve Dormány Anna. Foglalkozása földműves. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Galló László: Meghalt 1956-ban a szabadságharc ideje alatt. A halálos lövést a templomkert melletti epreskertben kapta.

V. L. Gál Ferenc: Kecskeméten született 1937. október 23-án. Anyja neve Kurucz Teréz. Iskolai végzettsége 4 általános. Önálló földműves volt. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 10 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 10 év börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 10 év jogvesztésre súlyosbította az ítéletét.

Gál M. Jenő: Kiskunfélegyházán született 1909-ben. Anyja neve Rigó Erzsébet. Foglalkozása tanító. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Holétzi András: Orgoványon született 1902-ben. Anyja neve Sallai Éva. Foglalkozása kovácsmester. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

J. Szabó Bálint: Jakabszálláson született 1931-ben. Anyja neve Puskás Erzsébet. Foglalkozása állami gazdasági dolgozó. A forradalom alatt a községi forradalmi bizottság és a nemzetőrség tagja lett.

Kállai István: Jakabszálláson született 1923. július 5-én. Anyja neve Beke Teréz. Iskolai végzettsége 3 elemi. Önálló földműves volt. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen és a katonákkal vívott tűzharcban. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 3 év 6 hónap börtönre és 3 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 1 év börtönre és 1 év jogvesztésre csökkentette a büntetését.

Kiss László: Kecskeméten született 1921-ben. Anyja neve Borbély Rozália. Foglalkozása földműves. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Meggyesi István: Jakabszálláson született 1922. szeptember 10-én. Anyja neve Kiss Erzsébet. Iskolai végzettsége 6 elemi. Önálló földműves volt. Október 26-án részt vett a tüntetésen, követelte a kommunista jelképek eltávolítását. A községi nemzetőrség tagja lett. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 1 év 4 hónap börtönre és 1 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 1 év felfüggesztett börtönre csökkentette a büntetését.

Mold József: Mezőkovácsházán született 1907-ben. Anyja neve Nováki Irén. 1945 előtt községi főjegyző volt. A forradalom alatt a Jakabszállási Gépállomás Munkástanácsának elnöke lett. Részt vett a községi forradalmi események és a sztrájkok szervezésében. A forradalom után állásából elbocsájtották. Bírósági eljárás nem indult ellene.

Nagy Sándor: Jakabszálláson született 1922. március 8-án. Anyja neve Farkas Julianna. Iskolai végzettsége 3 elemi. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen, és a katonákkal vívott tűzharcban. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 7 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 10 év börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 10 év jogvesztésre súlyosbította a büntetését.

P. Kocsis István: Jakabszálláson született 1930-ban. Anyja neve Lugossi Judit. Foglalkozása állami gazdasági dolgozó. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Petrányi Gyula: Kecskeméten született 1925-ben. Anyja neve Búza Eszter. Foglalkozása alkalmi munkás. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Sári János: Jakabszálláson született 1925-ben. Anyja neve Kun Mária. Foglalkozása földműves. A forradalom alatt a nemzetőrség és a községi forradalmi bizottság tagja lett.

Sike Mihály: Orgoványon született 1914-ben. Anyja neve Jancsó Teréz. Foglalkozása földműves, TSZ-tag. A forradalom alatt a községi forradalmi bizottság és a nemzetőrség tagja lett.

Szemerédi Károly: Hódegyházán született 1917-ben. Anyja neve Varga Katalin. Foglalkozása földműves. A forradalom alatt a községi nemzetőrség tagja lett.

Tombácz Lajos: Szegeden született 1934-ben. Anyja neve Sári Mária. Foglalkozása állami gazdasági dolgozó. A forradalom alatt a községi forradalmi bizottság és a nemzetőrség tagja lett.

Tóth József: Zsigádon született 1916-ban. Anyja neve Miklós Erzsébet. Foglalkozása fodrász. A forradalom alatt a községi forradalmi bizottság és a nemzetőrség tagja lett.

Trungel Nagy György: Kecskeméten született 1920. április 20-án. Anyja neve Magyar Julianna. Iskolai végzettsége 5 elemi. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen és a katonákkal vívott tűzharcban. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 9 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 12 év börtönre és 10 év jogvesztésre súlyosbította a büntetését.

Wolfold Mihály: Mohácson született 1904-ben. Anyja neve Brunner Erzsébet. Foglalkozása önálló földműves. A helyi népfront elnöke volt. A forradalom alatt a községi forradalmi bizottság vezetője lett.

Zsoldos Sándor: Orgoványon született 1917. január 13-án. Anyja neve Czirkos Julianna. Iskolai végzettsége 4 ipari iskola. Foglalkozása cipész kisiparos. Október 27-én részt vett a jakabszállási tüntetésen, és a katonákkal vívott tűzharcban. A községi forradalmi bizottság és a nemzetőrség tagja lett. 1957. február 7-én letartóztatták. A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. május 2-án 6 év börtönre és 10 év jogvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. december 2-án 9 év börtönre és 10 év jogvesztésre súlyosbította a büntetését.

A fenti áttekintést a Bács-Kiskun-megyei Levéltár munkatársai: Pető Melinda és Orgoványi István által szerkesztett, megírt 1956 megyei kronológiáját, személyi adattárárát feldolgozó mű felhasználásával állítottuk össze. Mint családunk múltja által is 1956-os érintett, hálánkat és tiszteletünket kell kifejezni 1956 hősei, áldozathozatala előtt.

Az évek óta sokasodó társadalmi elégedetlenség 1956 október 23-án jutott el a tetőpontjára.

A társadalmi elégedetlenség alapjelenségei város- és faluhelyen ugyanazok voltak, részleteikben azonban eltérőek. Néhány eltérő jelenség, melyek faluhelyen voltak jellemzőek:

- Beszolgáltatás (padlássöprés), a megtermelt mezőgazdasági termékeket jóvátétel címén be kellett szolgáltatni.

- Jegyrendszer, az előbbiekből következően nem maradt vetőmag. A kenyérhez is csak jegy ellenében lehetett hozzájutni.

- Kulák-listák, az átlagosnál nagyobb földbirtokkal rendelkező parasztok, cséplőgép-malomtulajdonosok, politikai nézet stb. miatt hozták létre. Az állam az átlagosnál jobban sarcolta meg őket, sőt deportálták és internálták is őket.

- TSZ-ek erőszakos szervezése, a földjükhöz ragaszkodó parasztságot megfosztották magántulajdonuktól. Elvándorlás, az előbbi félelem miatt a férfiak az iparba vándoroltak - családok szakadtak szét.

Az átlagosnál hatványozottabban volt jelen az elnyomó hatalom a sváb lakta településeken.

- még a háború befejezése előtt, 1944 decemberében a 16-70 éves férfiakat, és néhány nőt a Szovjetunióba "malenkij robotra" szállítottak.

- 1947-ben az 1941 évi népszámláláskor német nemzetiségűnek, vagy magukat német anyanyelvűnek valló lakosokat egy váltás fehérneművel kitelepítették.

A fent leírtak miatt robbant ki a forradalom Császártöltésen is

A tevőleges események október 26-án kezdődtek el, amikor a Pécsi Hőerőmű építkezésén dolgozók hazajöttek.

Október 27-én mintegy 4-500 főből álló tömeg gyülekezett a vendéglő előtt. A tömeg spontán, vezető nélkül vonult az akkori tanácsháza elé, ahol a Pécsről hazatérők hangadója mondott beszédet. Ismertette az országos és a pécsi helyzetet. Vázolta a faluban végrehajtandó cselekményeket.

A tömeg rendszerellenes jelszavakat kiabált. Menetközben több helyen falfeliratok készültek (példaként: Ki az oroszokkal, Vallásszabadság, Éljen a független Magyarország! stb.)

Az útba eső állami gazdaság tetejéről leverték a vörös csillagot, összetörték a Lenin-szobrot. A Rákosi-, Sztálin utca és az MDP székházáról a névtáblákról leverték.

A tanácsháza udvarán jelölő bizottságot választottak, amely feladata a Nemzeti Bizottság jelölése volt.

A Nemzeti Bizottság megválasztása október 29-én történt meg az iskola udvarán. A bizottság elnöke sváb, helyettese pedig Csehszlovákiából, a Felvidékről kitelepített magyar lett. Ennek nagy jelentősége volt. Ugyanis a svábok már említett kitelepítésével párhuzamosan Csehszlovákiából magyar származású családokat telepítettek be a svábok üresen maradó házaiba. Ez nagy feszültséget eredményezett az őslakosok és a betelepültek között. Az elnökhelyettes a villámhárító szerepét töltötte be.

Mivel a két népcsoport közötti feszültség tapintható volt a Nemzeti Bizottság első feladata a Nemzetőrség megalakítása volt. A megalapítás napjától minden éjjel 3-4 csoportban járőröztek a faluban az összetűzések megelőzése érdekében. Istennek hála, ilyen jellegű összetűzés nem történt.

A Nemzetőrség novemberig, az első szovjet harckocsi éjszakai megjelenéséig látta el a feladatát.

A jelölő bizottság megválasztása után a tömeg a "szovjet hősök" emlékművéhez vonult, melyet traktor segítségével ledöntöttek.

A helyén maradt rendőrséget civil személy felügyelte. A vadászfegyverek összeszedését a megbízott személyek elvégezték.

Az állami gazdaságban és a gépállomáson megalakultak a munkástanácsok.

A TSZ-ekben gyűléseket szerveztek. A Szabadság TSZ teljesen megszűnt, a többi TSZ-ből is sokan kiléptek.

Megindult az MSZDP és az FKGP szervezése, megalakítása. Ifjúsági szervezet jött létre.

A gépállomáson sztrájkokat szerveztek.

A tanácsi apparátus és az MDP feloszlott.

A faluban a fővárosiak megsegítésére négy gépkocsira való élelmiszert gyűjtöttek össze. A községből nyolc fő disszidált.

A szovjetek bevonulása és az MSZMP megalakulása után a választott szervezetek automatikusan megszűntek. Visszaállt a régi-új rend, melynek első intézkedései között szerepelt a megtorlás. Az első intézkedések a Kádár rendszer félelméből fakadtak. Ugyanis féltek az ujjászerveződő felkeléstől, ezért 1957 márciusában, a MUK rémétől félve négyünket előzetes letartóztatásba helyeztek.

A tanácselnök, a helyi párttitkár, a rendőrparancsnok, valamint két pártfunkcionárius feljelentése alapján megindult a forradalomban tevőlegesen résztvevők tetteinek megtorlása, elsőként a rendőrségi kihallgatás.

Szerencsére viszonylag későn, 1957 decemberében, egy hónapos tárgyalás után hirdetett ítéletet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság. A " Népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, a demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás bűntette és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett szándékos rongálás" paragrafusai miatt születtek elmarasztaló ítéletek.

Az ítéletek négy hónaptól 2 évig terjedő börtönbüntetések voltak, melyeket a Legfelső Bíróság jóváhagyott, Két vádlott börtönbüntetését már előzetesben letöltötte. Egy vádlott felfüggesztett börtönbüntetést kapott, egy főt felmentettek. A többiek az 1959 évi rendelet alapján kegyelmet kaptak, így a kiszabott büntetést nem kellett letölteni.

Tehát a bíróság 17 vádlottat ítélt el, 66 tanú meghallgatása mellett.

A vádlottaknak a perköltséget meg kellett fizetni és az új szovjet emlékművet saját költségükön kellett felépíteni.

A 17 fővádlott és büntetése:

Walter Istvánt a Nemzeti Bizottság elnökét a Kiskőrösi Járás Nemzeti Bizottsága elnökévé is megválasztották. Ezen megválasztott két tisztségében végzett tevékenysége miatt - távollétében (disszidált) - halálra ítélték, tőlünk elkülönített perben.

Az elnyomó rendszer kiszolgálóinak meg lehet bocsátani, de feledni nem lehet.

Nem irodalmi értéke, inkább a történelmi helyzet által meghatározott atmoszféra, a vidék hangulata kifejezése miatt érzem fontosnak a csengődi Sulyok István 1848 példájára, versben megfogalmazott 12 pontja részei közlését:

1. Akarunk dolgozni földünkön szabadon!
2. Búzánkat őrölni malomban szabadon!
3. Disznónkat hizlalni, s levágni szabadon!
4. Borunkat eladni bárkinek szabadon!
5. Vallást gyakorolni bárhol is szabadon!
6. Ha tehetségünk van, tanulni szabadon!
7. Pályát választhassunk, űzhessünk szabadon!
8. Földet is vehessünk mindenkor szabadon!
9. Ok nélkül ütnek - védekezni szabadon!
10. Internálni visznek - mentőzni szabadon!
11. Ha kívánságunk van, feltárni szabadon!
12. Ha panaszunk van, megírni szabadon!

Tiszakécske 1956 október 27
Bagó Imre életmentő szállítása

A családunk Tiszaalpáron élt, édesapám katonaként szolgált az első, majd a második világháborúban is.

1933-ban születtem, katonai szolgálatot teljesítettem, majd sofőrként dolgoztam a TEFU-nál.

1956 október 27-én Tiszakécskén tüntetés kezdődött, a nép először az un. Jerman-malomnál gyülekezett. Az Aradról idetelepült Jerman Béla alapította a malmot. Az öccsét magyarosított néven Jávor Pálként ismerte meg az ország-világ.

A mintegy 200 főnyi tüntető az országzászlónál, a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.

Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános miután megáldotta Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst mennyegzőjét, még három esküvőt tervezett megkötni.

Az ezüst mennyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.

A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok talán a pártbizottság kérésére, talán pánikreakciótól, vaklármától indíttatva tragikus döntést hozott. Két MÍG 15-ös vadászgép felszállási parancsot kapott a kecskeméti repülőtéren. Pár perc alatt Tiszakécske fölé érkeztek és riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás érte a békés tüntetőket

Azóta is sokan vitatják, tudatos volt a tűzcsapás a fegyvertelen tüntetők ellen, vagy a fiatal pilóta rosszul célzott. A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.

A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.

Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.

A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az Istenes Elemér főhadnagy vetette gép, miután a rácsapás, a mélyrepülés után a pilóta felemelte gépét, a szárny alatti üzemanyagtartály leszakadt, a gép stabilitását vesztve a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótája Takács főhadnagy pár év múlva vadászatra indulva "baleset" áldozata lett. A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, két napon belül Gémes Mihály plébános elvégezte a temetéseket.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves

A későbbi Tiszakécske Tanács VB vizsgálat alapján még itt vesztették életük. Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

A helyszínen tartózkodva azonnal bekapcsolódtam a Gémes Mihály plébános és az említett orvosok által szervezett mentésbe. A kötözés után - más lehetőség hiányában - a TEFU teherautójának platóján szállítottam be a sebesülteket a kiskunfélegyházi kórházba. Két fordulót is tettem.

Az emberi kötelesség parancsa volt az akkori segítségem. Ma is ezt tenném. Sok akkori sebesülttel a mai napig találkozom.

E visszaemlékezésben saját emlékeim mellett felhasználtam Tiszaugi Szabó Tamás, az ismert történész kitűnő írását.

1956 emlékének ápolása vitt szinte már két évtizede a TIB és az 1956 Magyar Nemzetőrség soraiba.

1922 augusztusában születtem Kecskeméten. Tanulmányaim a polgári fiúiskolában kezdtem. 1938-42 között a Kecskemét Th. Jogú város Fiú Felsőkereskedelmi Iskola eminens diákja voltam. Kitűnő pedagógusok tanítottak. Dr. Hajnóczy Iván, a rendkívüli tudású igazgató a feleltetés során egyszer addig faggatott, míg gúnyosan kijelentette: "Gyenes ez nem jeles" Más egyéniség volt a Hajnóczyt követő dr. Vöröss József, aki finom, érzékeny lelkű irodalmár volt, szeretettel, megértően viszonyult a diákokhoz.

Érdekességképpen említem meg, Hajnóczy kérésére 1942-ben én terveztem meg az iskola jelvényét.

Rövid munka következett a Hitelbankban, ezután bevonultam. Tüzértiszt lettem egy tarackos tüzérosztálynál.

1944-ben részt vettünk a Dnyeszter melletti harcokban. Megsebesültem, kitüntetéséket is kaptam.

1945-ben fogságba estem, majd három és fél évig tartó hadifogság következett a Krímben. Ez követően hazatérve civil hivatásomat gyakoroltam. A pénzügyi szférában dolgoztam mint okleveles könyvvizsgáló. Orosz és rajz szakos tanári diplomát is szereztem így a tanári hivatást is gyakorolhattam. Végül is gazdasági igazgatóhelyettesi munkakörből nyugdíjaztak.

1956 október 23-át követtő napokban bátyámnál, Gyenes Józsefnél tartózkodtam Budapesten a Soroksári úton. Gyorsan, akaratlanul tűzvonalba kerültünk a Néphadsereg alakulatai és a felkelők között. Mint volt második világháborús katona nem rettentem meg a lövések hangjától. Golyózáporban hoztam haza a kenyeret a családnak, a gyerekeknek. Hazatérve Kecskemétre, a Terményforgalmi Vállalatnál, ahol számviteli osztályvezető voltam a forradalmi munkástanács tagja lettem. November 4-én nem voltam hajlandó átadni a kulcsokat a kommunista igazgatónak. Hálával emlékezem édesapámra, aki 1956 után kiállt mellettem és segített. Egy kedves munkatársnőm november 4 után magához vette, elrejtette a forradalmi munkástanács iratait. Így nem indulhatott eljárás a munkástanács tagjai ellen.

Érdemeim elismeréseképpen a Vitézi Rend, a Szent György Lovagrend tagja lettem, beléptem a Nemzetőrségbe.

A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége vezető tisztségét ellátva számos volt hadifogoly sorstársamnak intéztem a kárpótlását. Ma e munkát átadtam unokámnak, v.l. Réthy Tiborcnak. Beléptem és aktív tevékenységet folytatok a Honvéd Hagyományőrző Egyesületben.

A TIB-nek és az 1956 Magyar Nemzetőrségnek 1990 óta vagyok tagja. 2010. október 23-án vettem át nemzetőr dandártábornoki előléptetésem Novák Ferenc nemzetőr altábornagytól.

A Novák-család generációk óta élt Sárbogárdon. Tisztességes, a közösség keresztény értékrendjéhez alkalmazkodó vállalkozók, gazdálkodók voltak a felmenők, akik becsületes munka révén gyarapodtak. Nagyapám pontosan ezen okok miatt került szembe 1919-ben a vörös uralommal. Ismeretes, hogy 1919 júniusában felkeléssorozat söpört végig Tolna és megyén, a Duna-Tisza közén. A vörös terrorral szembeforduló nagyapámat ezért a Lenin-fiúk kivégezték.

Édesapám Novák Ferenc építőmérnök-vállalkozó volt, a második világháború alatt tartalékos magyar királyi honvédtiszt. Édesanyám Fekete Julianna középparaszti, tehát hasonló társadalmi helyzetű és felfogású családból származott, banktisztviselőként dolgozott. Ketten voltunk testvérek, öcsém már 1995-ben elhunyt.

A második világháború súlyos harcokkal viharzott át Sárbogárdon 1944 novemberében. Hatéves voltam ekkor, egy-két villanásra felelevenedik bennem a visszavonuló németek ügyes tűzvezetése következtében az utcát borító nagyszámú szerencsétlen szovjet elesett katona.

Gyermekkoromból a kedves helyi plébános hittanóráira emlékszem szívesen, majd az elemit még a polgári iskola épületében kezdtem, azonban az 1948-as államosítás után, mint általános iskolát fejeztem be.

Már fiatalkoromban sokat dolgoztam, édesapám a nagysismánd-mezőfalvi állami gazdaság igényes építkezésvezetője volt. Dolgoztam mellette, majd a malomipari végzettséget szerezve a malomiparban dolgoztam. 1956 tavaszától a sárbogárdi tanács pénzügyi osztályán helyezkedtem el.

1956 októbere Fejér megye számára is elhozta a megújulás, a felszabadulás reményét. A forradalom budapesti kirobbanása után Sárbogárdon is tüntetés zajlott le. Október 28-at, a forradalom fővárosi győzelmét követően Sárbogárdon is Forradalmi Tanács alakult, az újjászerveződött régi koalíciós pártok részvételével, megindult a nemzetőrség megszerveződése.

Mint nemzetőr segítettem Sárbogárd élelmiszerszállítmánya Budapestre történő eljuttatásában. Bár ez már közvetlenül a forradalom győzelme után történt, Budapesten a még szervezkedő államvédelmisek részéről tűz ért minket.

November 4-én hajnalban megindult a szovjet támadás a város ellen. A páncélos alakulatok, mint más településeken minden mozgó célra tüzet nyitottak. Mi sárbogárdi nemzetőrök eskünkhöz híven fegyverrel készültünk megvédeni a forradalom vívmányait, a szabadságot.

Én Vincze Istvánnal járőröztem, mikor a Postaközben tűz ért minket. Sajnos ő perceken belül meghalt, én be tudtam menekülni a városházára az ott tartózkodó nemzetőrökhöz.

A túlerejű szovjet támadás elől a hátsó kijáraton keresztül el tudtuk hagyni az épületet.

A letartóztatást, a vizsgálatot nem tudtam megúszni, letartóztattak, kihallgattak, majd több forradalmárral együtt szovjet területre Ungvárra vittek minket.

A forradalomban résztvevő édesapám sem kerülte el a büntetést, letartóztatták, majd szabadságvesztés következett. Az 1990-es semmiségi határozatát a mai napig őrzöm.

Kiszabadulva rendőri felügyelet alá kerültem, tanulás- és munkalehetőségeimet korlátozták. A kommunista rendszer alatt megkülönböztetett állampolgár voltam. 1989-ben megtaláltam a kapcsolatot az 56-os szervezetekkel: a Történelmi Igazságtétel Bizottsággal és a Nemzetőrséggel, és szervezésük megindítottam Kecskeméten és Bács-Kiskun megyében.

Úgy érzem, azóta munkatársaimmal együtt tesszük a kötelességünket, melyet 1956 szellemisége ró ránk.

A Magyar Királyi Államvasutak állományához tartozó személyeket nemcsak a szabályzatok, hanem az önként vállalt fegyelem, a hivatás közösséget teremtő ereje is összetartotta, formálta emberileg.

A nagy hagyományokkal, szakmai tapasztalatokkal működő MÁV szolgálata nagy elismerés volt azon fiatalok számára, akik lehetőséget kaptak a munkára akár a dualista időszak, akár a Horthy-korszak idejében.

Az orosházi gyökerű, tízgyermekes Károlyfalvi család három generációja is a MÁV hűséges, elismert dolgozója lett. A középiskola után léptek be a MÁV szolgálatába Károlyfalvi János, Károlyfalvi József és Károlyfalvi Elemér. Leánytestvéreik Olga és Aranka is rövidebb ideig szolgálták a vasutat pénztárosként. A szülők: Károlyfalvi Béla állomásfőnök, és az édesanya Szomják Ilona, aki egy ideig MÁV-pénztárosként is dolgozott indították el a gyerekeket hivatásuk útján.

Amikor a MÁV szolgálatába léptek, akkor tértek vissza Magyarországhoz 1938-41 között az elszakított területek. Így a vasutas fiuk Bácskában, Észak-Erdélyben is szolgáltak. Erdély békés volt, a Délvidéken azonban történtek csetnik és partizán támadások a magyar hatalmi szervek ellen.

Az élet, a szolgálat Erdélyben alapvetően békés, nyugodt mederben folyt, 1944 őszén azonban menekülni kellett a szovjet előretörés elől. Előtte még Tordára is kivezényelték őket, szállításokkal segíteni kellett az itt védekező honvédcsapatokat. Mint evangélikusok, a család több tagjával Budapesten, a Deák-téren élték át a borzalmas ostromot. Lehetőség szerint segítettek elesett, sebesült embereknek, rejtőzködő zsidóknak. Az ostrom végén a vasutasokat is páncélelhárító fegyverekkel látták el, de január 18-án nem látták értelmét az Erzsébet-hídon át a Budára menekülésnek. Csak azért kerültek le a szovjet lágerbe induló vonatról, mert a megszálló szovjet csapatoknak szükségük volt rájuk a MÁV, a szállítások működtetésénél.

1945 elejétől megindult az élet, a munka, sok feladat várt a vasutasokra. A magyar vasutasok szeretettel, odaadó munkával újra elindították a vasút vérkeringését. Az erős testületi szellem, a hazafiság a kommunista hatalomnak csak bizonyos ideig tudott ellenállni. Első lépés a B-listázás volt, a lánytestvérek kerültek erre a sorsra. A nélkülözhetetlenebb forgalmi, kereskedelmi területeken fontosabb volt az alkalmazottak megtartása. József, Elemér és János folytatták tovább a családból a munkát, a szolgálatot. János még a háború alatt, József 1946-47-ben végezte el a MÁV Tisztképző Intézetet. Egy kötelező május 1-i ünnepségen, felvonuláson nem voltak hajlandók felvenni a vörös zászlót. Ennek oka, hogy a kommunista párttal és agresszív ideológiájával szembeni ellenszenvet éreztek. Egyébként az FKGP fővárosi szervezeteinek tagjai voltak.

A régi MÁV elleni kommunista terror jelképes lépése volt Varga József vezérigazgató 1950-es halálos ítélete.

1949 után megváltozott MÁV irányítása, de a régi szaktudás megkerülhetetlen szempont maradt. János(1916-89) Szegeden szolgált, szakmailag elismerve 1976-ban mint a Szeged-Rókus állomás kereskedelmi főnöke vonult nyugdíjba.

Elemér (1926-92) Békés megyében, majd a Dunántúlon szolgált forgalmi területen. József (1922-2007) egyike volt az ötvenes években a MÁV legfiatalabb főtisztjeinek. Szombathelyen, Várpalotán, Zircen szolgált forgalmi területen, majd 1955-től a békéscsabai állomásra került forgalmi szolgálattevőnek.

Az 1956-os forradalom megérintette Elemért és Józsefet. Elemér Orosházán a tüntetéseken vett részt. A nemzetőrök felhívására kész volt a szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra, felmerült védelmi állás kiépítése az akkor nemrég felépült Táncsics Gimnázium épületében. A rövid helyzetfelmérés után azonban céltalannak és értelmetlennek látták a súlyos emberi és anyagi károkkal fenyegető ellenállást és inkább szétszéledtek.

Így csak egy szegény, mondhatni perifériára szorult orosházi ember, a kocsimosó Miska akart feküdni az érkező tankok elé, de azok kikerülték.

Józsefet, aki ekkor Vésztőn mint oktató-vezénylő tiszt szolgált az állomás forradalmi munkástanácsa vezetőjévé választották. Élénken emlékezett arra, hogy október végén Vésztőre érkezett Fekete Pál a megyei forradalmi tanács elnöke és beszédet mondott a községháza erkélyéről az összegyűlt tömegnek. Egyébként a kisvárosban különösebb rendzavarás nem történt, erőszakmentesen teltek el a forradalom napjai. Mindezek ellenér meglett a következmény.

1957 tavaszára az idegen haderő jelenlétén alapuló Kádár-rendszer karhatalmistái elkezdték a forradalom kisebb súlyú szereplőinek begyűjtését, megbüntetését. Végigverték az érintetteket, ezt kapta Elemér is. Józsefet anyósa orosházi lakásán keresték, ő megelőzve őket elhagyta a házat. Azonban a fenyegetések, a felszólítás hatására csak jelentkezett a Szegedi Csillag Börtönben. Ez talán azért volt szerencsésebb megoldás, mert a begyűjtött "ellenforradalmárokkal" bármit tehettek, nem kellett elszámolni velük. Itt több hétig fogva tartották. A verés esetében sem maradt el. Rövid időre térhetett vissza MÁV-hoz, Kecskemétre került, ahol például a szovjet szállításoknál nem is lehetett jelen. Ez a kommunista hatalom túlbuzgósága volt, hiszen jelenléte semmi veszélyt nem jelenthetett. Mindennek ellenére eltávolították a MÁV-tól. A jogtalan, politikai indíttatású elbocsátást a 90-es években a MÁV Szegedi Igazgatóság hivatalosan is igazolta. A kecskeméti ZIM szállítási osztályvezetőjeként ment nyugdíjba 1981-ben. Helytállásáért 1992-ben 1956-os emlékérmet vehetett át Farkas László köztársasági megbízottól. Orosházán maradt testvérének Elemérnek szintén távozni kellett a MÁV-tól.

A XX. század megrázkódtatásai tehát ezt a lenyomatot hagyták azoknak a fiatal vasutasoknak az életében, akiknek fő életcélja a vasút, a MÁV igényes szolgálata volt.

Sajnos nem tudtunk minden tagunk 1956-os emlékeiről olyan részletes visszatekintést adni, mint az előbbiek esetében. Felvillanás-, mozaikszerűen azért szeretnénk több tagunk esetében, akár néhány mondattal is visszatekinteni 1956-ra.

Fiatal sorkatonaként teljesített a kecskeméti Sándor József katonai szolgálatot Jászberényben majd Tapolcán 1956-ban. A népi demokratikus államrend elleni izgatás miatt ítélte a Győri Katonai Bíróság két évre 1959 májusában.

Börtönbüntetést, a tiszti rangjától történő megfosztás lett a kecskeméti Glummercz Imre sorsa is. Elvett tiszti rangját csak 1991-ben kaphatta vissza. Szintén a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt ítélte el a Szegedi Katonai Bíróság Kékesi Sándor századost, aki 1992-ben kaphatta meg semmisségi határozatát.

Hasonlóképp csak 1991-ben helyezte hatályon kívül a honvédelmi miniszter a forradalom alatt Orosházán szolgált Ulrich Rudolf esetében az 1957-es, az akkori honvédelmi miniszter által kiadott törvénytelen lefokozási parancsot, és kaphatta vissza hadnagyi rendfokozatát.

Debrecenben sorkatonaként szolgált 1956-ban dr. Jósa Iván a kecskeméti tanár, irodalomtörténész. Visszaemlékező könyvében olvashatunk arról, hogyan fegyverezték le az ÁVH-t, majd őket a szovjet hadsereg.

Már nincs közöttünk Ott József, Kecskemét 1956-os rendőrparancsnoka, aki nem volt hajlandó 1956-ban tüzet nyitni a tüntetőkre, sőt segített a megszerveződő nemzetőrség felfegyverzésében. A Szegedi Katonai Bíróság 1957-ben börtönbüntetésre ítélte. Elvették századosi rendfokozatát, 1990-ben a semmisségi határozat után léptette elő őrnaggyá a belügyminiszter.

Kiskunfélegyháza 1956-os forradalmi eseményeiben, szintén a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban történő részvétel miatt született ítélet Cseri László, Nagy Imre és Nagy Imréné ellen. Bene Kálmán Zalaegerszegen vett részt a forradalmi eseményekben. Zombory Imre Kecskeméten "izgatott" a népi demokrácia ellen, ezért majd egy év szabadságvesztéssel "jutalmazták". Ugyanez lett Sándor Lajos és Kontra György Kecskeméten, Csernus László Csépán a magyar szabadságért történt fellépése eredménye is.

Kopjás Mihály, Marton József és id. Szabó Imre az 1944-45-ben tragikus események - a szovjetek magyar civilek ellen elkövetett nagyszámú gyilkosságai színhelyén - Tiszaalpáron emelték fel szavukat az elnyomó hatalom ellen. Osztályrészük szintén börtönbüntetés lett.

A magyar vidék elnyomását érezve vállalt forradalmi szerepet Gátéren Zsigó Antal, Csáky András Jakabszálláson, Tázláron pedig Dudás József. Kiállásuk következménye a jogfosztás, a szabadságvesztés lett. A Kunpeszéren élő volt sárospataki diák Komjáthy György a nyugati hadifogság majd egy éve után hazatérve a kommunizmus ellensége lett. Hazaszeretete, 1956-os fellépése miatt 1957-ben majd két éves szabadságvesztést kapott, Még 1965-ben is elítélték a Kádár-rendszerrel való szembenállás miatt.

A kiskunfélegyházi származású MÁV-műszaki ellenőr Ladányi Mihály a kecskeméti pályafenntartási főnökség dolgozói előtt jelképes koporsóba helyezte Rákosi és Sztálin képét, majd kijelentette: "Égetjük a rendszert" E bátor kiállásnak is szabadságveszés és egzisztenciális következményei lettek.

A trianoni béke által kettévágott határ menti községben, Kelebián az akkor fiatal vasutas, Nagy A. László lépett fel társaival a munkahelyi demokráciáért, a magyar szabadságért.

Asztalos István, Jákó János, Csendes István és Veres László mellett Irházi Sándor Cegléden a forradalom nyitányát jelentő tüntetésre tanárként vezette diákjait. Irházi Sándor "csak" felfüggesztett szabadságvesztésben és egzisztenciavesztésben részesült.

Mindezek talán nem a világtörténelmet meghatározó tettek voltak, de az adott helyen a hazaszeretet olyan megnyilvánulásai, melyek példaként szolgálnak.

Generációk hazaszeretetét, magyarságát, erkölcsiségét formálta a mára már csaknem elfeledett író, Rákosi Viktor. Bár az 1945-től máig működő irodalomrombolók a maguk szempontjából jó munkát végeztek, de azt is tudjuk, hogy az igazi értékek a sírból is képesek új életre kelni.

Rákosi Viktor 1860 szeptember 20-án született a Zala-megyei Ukkon földbirtokos családban. Ifjúkorában Erdélybe, Gyergyóditróra is elkerült, ahol testvére Rákosi Béla volt orvos. Ezt követően a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap munkatársa lett. 1881-től bátyja Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál dolgozott, sőt egyedül is szerkesztette a Kakas Márton című lapot. Sokoldalú egyéniségét minősíti, hogy 1902-ben rövid ideig irányította a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Humora, eredeti iróniája élet utolsó éveiben felerősödő betegsége ellenére sem hagyta el.

A századelő virágzása, lehetőségei ellenére mélyen foglalkoztatta a magyarság sorsa. A századelőn írta meg az Elnémult harangok című regényét, melyben az erdélyi falvak magyarságának gyengülésére, az öntudatosodó románság erősödésére hívta fel a figyelmet. E regényt kétszer is filmre vitték: 1916-ban és 1922-ben Garas Márton és Balogh Béla.

Generációk számára adott emberi, erkölcsi, hősi példát az 1890-es években, a szabadságharc kisember szereplőiről íródott Korhadt fakeresztek című novellagyűjteménye.

E novellákban az a nagyszerű, hogy a szabadságharc ösztönös hazaszeretettől indított kisemberei önfeláldozó hazaszeretetét mutatja be. Pedig hálásabb téma lehetett volna Kossuthról, Görgeyről, Bemről, Aulichról, vagy bármely más főszerelőről írni.

Rákosi Viktor mégis az önfeláldozó kisembereket állítja elénk. Természetesen elbeszélései nem teljesen pontosan körülírható történelmi helyzeteket mesélnek el, bizonyos tekintetben elszakadnak a történelmi egzaktságtól.

Nézzük meg közelről őket! Szereday József kapitány és pataki diákokból álló százada valahol a Kárpátokban puskatűzzel várta az orosz túlerőt. Sorsuk a hősi önfeláldozás lett.

Az előítéletekből kitörni szándékozó zsidó fiú Jákob ellenállást leküzdve lehetett nemzetőr, hogy meghaljon Magyarországért. A magyar ágyúszó mellett az öröklétbe távozó parasztfiú, a bécsi légiós, a magyar nemesifjú, aki a mellé csatlakozó osztrák tiszttel együtt Bem erdélyi harcainak részese. A becsületes fiú, akiről a császáriak menekülő szándékot feltételeztek, de visszatérve apja mellé, a kivégzőosztag elé ált. A honvédnek be nem vett, de végül önfeláldozó hazaszeretetről tanúságot tevő Gábor diák.

Biztosan sokan mondhatják, az 1890-es évek késő romantikus irodalmi stílusa már nem alkalmas 1956 kisemberei, a modern sorstragédiák és az összetettségükben hősies és tragikus életutak ábrázolására. Azt is mondhatják, hogy a történettudomány már szinte minden apró részletében feltárta 1956 történéseit.

Ennek ellenére kimondhatjuk hogy hiányzik, és szépirodalom szintjén is szükséges lenne 1956 eseményei, szereplői, történései megjelenítése, amikor a ma szépirodalma jelentős részben deviáns témákkal rombolja az olvasók lelkiségét.

1956 felemelő példái szépirodalmi szinten történő megjelenítése bizonyára emelné, gazdagítaná a nemzet, az ifjúság lelkiségét.

Megközelítőleg két évtizedes hagyományápoló munka összegzését, erőfeszítéseinkre történő visszatekintését tártuk a tisztelt olvasók elé. Ebben az összefoglalásban vagy volt 56-osok, vagy családtagok, leszármazottak kaptak szót, állítottak emléket 1956 hősies és tragikus emlékének, szereplőinek.

1956 kivívta a világ csodálatát. Szereplői indíttatása, helyzete egészen más volt, mint a XX. század más példaértékű hazafias, honvédő cselekedeteié.

1914-18 között egy világhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, a császárra és királyra felesküdött katonái és tisztjei a hátország bizalmával, támogató, lelkesítő megnyilvánulásaival indultak az olasz, román, orosz frontra az ezeréves határok védelmében.

1956-ban egészen más volt a helyzet. Egy legyőzött, sokszorosan megalázott kis ország népe, ifjúsága fordult szembe a ráerőszakolt idegen uralommal. Nem motiválhatta 1956 résztvevőit, hőseit az önbizalom, mely a Monarchia katonáit.

1956 kisebb-nagyobb súlyú résztvevőit csak és kizárólag a hazaszeretet, a demokráciáért, a magyar szabadságért érzett elkötelezettség, elkeseredett, elszánt indulat vezette. Nem számíthattak biztos hátországra, csak megtorlásra, büntetésre, sortüzekre.

Ennek ellenére szembeszálltak a magyar történelem talán legkeményebb diktatórikus rendszerével, és a korabeli világ legerősebb hadseregével.

Az itt leirt emlékek természetesen csak csöppnyi adalékot jelentenek 1956 nagyszerűségéhez, világtörténelmi szerepéhez. Ezen összeállítás szereplői, visszaemlékezői nem is feltétlenül a forradalmi események élvonalában szerepeltek. De az adott tragikus helyzetben felismerték a helyes irányt, utat és a nemzetért a demokráciáért, a szabadságért vívott küzdelem mellé álltak. Mindenki a maga helyén. Ha nem is mindenki akkora küzdelemben, mint példaként a Corvin-köz harcosai, de lehetőség szerint megtették a kötelességüket. Mindannyiuk esetében börtön, egzisztenciális szankciók lett a jutalom. Ezért is fontos a hagyományápolás, az emlékek, az életutak megörökítése.

A rendszerváltás utáni két évtized az 56-os szervezetek részéről áldozatos, hagyományápolással, az értékek átadásával, közvetítésével telt el. Természetesen e munkát elkötelezettségből, megtisztelő feladatként végezzük. Jutalmat, elismerést érte nem várunk, nem keresünk. Az erkölcsi elismerés számunkra a munkánk visszaigazolása. Ezért volt rendkívül jóleső érzés, mikor 2010 szeptemberében dr. Szobonya Zoltán emlékplakettet vehettünk át az 1958-ban kivégzett, példává magasztosult 1956-os jánoshalmi nemzetőrparancsnok leányától. Számunkra ez jelenti az igazi elismerést.

1956 emlékének ápolása ad erőt további munkánkhoz, erőfeszítéseinkhez.

1. Bajai képek - a vezetőség
2. Az 56-os díjak átadása a városházán
3. Az emlékezet virágai
4. A bajai emlékmű felszentelése
5. Ünnepségek mozzanatai
6. Ünnepség megnyitása-himnusszal
7. A kegyelet pillanatai
8. Schmidt István és dr. Vágvölgyi Ferenc
9. Koszorúzás 1999 október 22.
10. Pro Fidelia díjjal kitüntetett feleségek
11. 1999 március 15
12. Taggyűlés pillanatai
13. Maléter Pálné Gyenes Judit köszöntése Baján
14. Csoportkép 1999 március 15
15. Az asszonyok énekkara
16. A csátaljai Trianon-emlékmű
17. A bácsszentgyörgyi emlékmű
18. 2007 október 22.
19. Sólyom László Zomborban, a bajai TIB elkísérte
20. Átadási ünnepség a városházán
21. 2007 november 4.
22. Maléter Pálné és a Rutay-család
23. Baja és környéke emlékhelyei 1.
24. Baja és környéke emlékhelyei 2.
25. Baja és környéke emlékhelyei 3.
26. Emlékek - emlékezők
27. A kecskeméti 1956-os kopjafa avatása 1993
28. Boross Péter nemzetőrökkel 1990-es évek
29. Október 23 a kecskeméti városházán
30. Novák Ferenc Vincze István sírjánál
31. Regéczy-Nagy László fiatalok között
32. Dunaújvárosi 56-osok: áll Nagy Zoltán, balról a negyedik Kiss János
33. Szent György lovagok, középen Pintér József
34. Dr. Király Béla, Bártfay Antal, Telek Géza és Novák Ferenc
35. Nemzetőr ebéd, középen Kajtár Imre 1990-es évek
36. Dr. Jósa Iván, Bagó Imre, Novák Ferenc
37. Fogadáson az országházban
38. Gyenes Judit és v. l. Gyenes Pál
39. Nemzetőrök - Szent-György lovagok
40. Nemzetőrök-lovagok. Bal szélen Borbély István
41. Németh Rudolf sárbogárdi 56-os vezető
42. Dr. Zombor Gábor kecskeméti polgármester ünnepi köszöntése
43. Koszorúzás október 23-án Kecskeméten
44. Tisztelgés a Trianon megemlékezésen
45. Lukas zászló átadása Kiskunfélegyháza polgármesterének
46. A kiskőrösi városházán
47. Kenyeres Dénes nemzetőr. vezérőrnagy hadtörténeti konferencián
48. Scheibl Antal 1956-ban
49. Id. dr. Karácsonyi István 1956-ban
50. Ifj. dr. Karácsonyi István a POFOSZ koszorújával
51. A dr. Szobonya Zoltán utcanév-tábla avatásán 2009 április
52. Prikkel Pál
53. Karitatív munka Kiskunfélegyházán-ebédfőzés a rászorulóknak
54. Munka közben
55. Ebédosztás
56. Polgármesteri látogatás
57. A jól végzett munka után
58. Kötelességtudat