« A FELSŐMAGYARORSZÁGI MUZEUM. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

KASSAI NÉPSZOKÁSOK ÉS BABONÁK. »

196A SZINÉSZET KASSÁN.
ALIG ébredt még uj életre a magyar irodalom, a magyar szinészetet pedig meg sem teremtették apostolai: midőn a német szinészet már állandó házban ápolta a német kulturát Pozsonyban, Pesten, Kassán.
Kassai szinház épitése.
1781-ben nyitották meg a kassai szinházat. A szinház Kiesling György épitész trvei szerint készült s Hilderding német szinigazgató társulata játszott benne először. A német társulatok jó pártfogóra találtak az akkor még német főnemességben és polgárságban. 1816-ig nem hangzott magyar szó a kassai szinpadon.
Az első magyar szinésztársaság, melyet több vármegyével együtt Abaujvármegye is támogatott, (az első években 100 forint adománynyal, azonkívül járásonkint a szolgabírákkal gyűjtést rendelvén, míg a királyhoz a nemzeti színház fölépítése végett feliratot intézett), alig öt évi vergődés után 1796-ban nagy kudarczczal feloszlott. A belső villongás mellett a hivatalos körök bűnös közömbössége, a német szinházbérlő makacskodása és uzsoráskodása, az akkori Pest város tanácsának alattomos magyarellenessége, végül a magyar közönség elégtelensége és a magyar szinészet iránt való érzéketlensége okozta bukását. Valamivel szerencsésebb volt a második szintársulat, mely 1807-től 1815-ig küzködött Pesten és Budán; de ez is kimerült s kénytelen volt vándorbotot fogni.
Hogy a magyar szinészet nem semmisült meg a kétszeri válság után, az Kolozsvár mellett Kassának érdeme.
Pesti társulat Kassán.
Az 1815-ben Pesttől elbúcsuzott társulat Pestmegye ajánló levelével Miskolczra ment. Innen rándult ki Kassára először 1816-ban Murányi Zsigmond vezetése alatt. A kirándulás határozott erkölcsi és anyagi eredménynyel járt. Az idegen ajku polgárság is szivesen felkarolta a társulatot, mint azt Déryné meleg elismeréssel irja meg Naplójában. 1817-ben ismét átrándult a társaság. A polgárság ugyanazzal a kedvezéssel fogadta; Abaujvármegye pedig 500 forinttal segitette. A társulat legjobb tagjai voltak: Déryné, Murányiné, Balog, Benke, Láng, Murányi, Vásárhelyi.
Tizenegy évig megint elhallgatott a magyar szó a kassai szinpadon. A szinészek nagyobb része Székesfejérvárra ment, onnan vendégképen berándult Pestre; tekintélyesebb tagjait az 1821-ben megnyilt kolozsvári állandó szinház vonzotta magához. Kolozsvár ebben az időben, a rossz alföldi utak miatt nagyon messze esett Kassától. De mikor Kolozsvárott is 197válságos lett a szintársulat helyzete a pénzügyi zavarok miatt, az erdélyi társaság 1828-ban Kassára vonult.
Ez időtől fogva beszélhetünk igazán kassai szinészetről, sőt a kassai szinészet virágzó koráról. A kassai dal- és szinjátszó társaság, mint magát nevezte, művelé Magyarországon a magyar nyelven előadott operák előadását. Az akkor létező magyar szinészek legjobbjai alkották a kassai társulatot, mely nélkül nem jöhetett volna létre a budai társaság, e nélkül meg a nemzeti szinház megteremtése is még sokáig késhetett volna. E szerencsés nemzeti misszió teljesíthetését első sorban Berzeviczy Vinczének köszönheti, a ki Abaujvármegye felhívására elvállalta az intendánsságot.
Berzeviczy Vincze.
Berzeviczy Vincze báró ifjusága valóságos regény. Tizennégy éves korában katonának adták, mert a nyilt eszü gyermek nem igen tudott megbarátkozni deák tanitójának léleknyügöző oktatásával és nevelésével. Olaszországba kerülvén mint kadét, alkalma nyilt műizlésének fölébresztésére és fejlesztésére. Ott kedvelte meg a szinészetet is, melyet nemcsak élvezett, de szorgalmas tanulmány tárgyává tett. A rideg katonai élet nem elégithetvén ki vágyát, könnyelmü szenvedélylyel a kártyában keresett szórakozást. Elvesztette mindenét. A katonaságot el kellett hagynia, családjával meghasonlott, kalandorrá lőn. Bécsbe vándorolt; de utközben megismerkedett a szintén Bécsbe indult Kisfaludy Károlylyal, kinek legjobb barátja lőn. Megosztották a nyomort. Berzeviczy álnév alatt szinészszé lőn; de a sanyarúság kiábrándította. Kibékült szüleivel, vissszatért honába, atyjának nemsokára bekövetkezett halála után megházasodott s uj életet kezdett. A telet Kassán töltvén saját házában, nem állhatott ellen a megye unszolásának, hogy mint szakavatott férfiú átvegye a magyar szintársulat vezetését.
Berzeviczynek vállára nagy terhet rótt az intendánsság. Nemcsak hogy minden anyagi kellékről neki kellett gondoskodnia, hanem a fegyelmezetlen, folytonos viszálykodásban élő szinészek tapintatos megrendszabályozása is sok izgatottságot és kellemetlenséget okozott neki. Midőn magánvagyonából is jelentékeny összeget kellett feláldoznia, lemondott az intendánsságról, de addig kérte a megye és a szintársulat, míg engedett s ujra elvállalta a kormányzást. A szinészek értelmiségének emelése végett szinésziskolát akart állítani Kassán, terve azonban a pénz hiánya miatt dugába dőlt. Végre ismételten lemondván, Csáky Tivadar grófot választották meg utódjául.

KÁNTORNÉ.
(Orsz. képtár)
Szinészet Abauj vármegye pártfogása alatt.
Abaujvármegye 1830-ban három évre pártfogásába vette a társulatot, ugyanaz év február 9-én tartott gyűlésén 2630 forintot gyüjtött, miután már 1829-ben 3000 forintot gyüjtött a magyar szinészek segitségére.
Kassai társaság vándorlása.
A társulat nyáron át a megye engedelmével elrándult vendégszereplésre Miskolczra, Székesfejérvárra, Egerbe, Eperjesre, Bártfára, Ránkra.
1833-ban a kassai társulatban gyógyíthatatlan belviszály ütötte föl fejét, mely miatt az éppen Kolozsvárott játszó testület szétszakadt. Tagjai közől Szentpétery, Megyery, Szilágyi, Szerdahelyi Kolozsvárott maradtak; Kassára 198csak Fáncsy, Latabár, László és Udvarhelyi tértek vissza. A vármegye a beállott szakadás következtében 1834-ben kimondta, hogy nem tarthatja fenn tovább a társulatot, ámde Komlóssy Ferencz igazgatóval szerződést kötött 1000 forint segély mellett egy évre. A kassai társulat töredéke Budára vonult s ezzel a kassai szinészet virágkora megszünt; a vezérszerepet Buda vette át, melynek társulata 1837-ben bevonult a nemzeti szinházba.
A Kassán szerepelt szinészek közől a magyar szinészet története számára megörökítették nevüket az alább felsorolt jelesek, a kik majd mindnyájan az uj nemzeti szinház erejét alkották későbben.
Bartha János.
Bartha János, valódi nevén Magyar János, 1798-ban született. Atyja nem taníttatván őt, szabóinasnak adta; mint ilyen a kassai szintársulathoz került. Itt fölébredt becsvágya s a tűt, czérnát félredobván, az előadó szinészek közé állott. 1828. végével már Pestre ment, hol a nemzeti szinház megnyiltakor őt is szerződtették. Vörösmarty szerint igazi tragikai szinész volt, de a tanulmánytól makacsul vonakodván, naturalista maradt s tehetsége elpusztult. Vígjátéki szerepekben is több kiváló alkotása volt.
Déryné.
Déryné, Széppataki-Schenbach Róza, a legkiválóbb magyar szinésznők és írónők egyike, a kinek naplója szinészetünk történetének kincses forrása, egy jászberényi gyógyszerész leánya volt. Özvegyen maradt anyja Pestre adta őt német szóra Rothkrepf belvárosi regenschorihoz. Róza a Hacker-szállóban játszó magyar szinészeket látván, föllelkesedett s maga ment Láng Ádámhoz, a társulat vezetőjéhez, hogy vegye föl. Itt kezdte meg pályáját. 1813-ban, husz éves korában Déry Istvánhoz ment nőül, de családi élete szerencsétlen volt és csakhamar felbomlott. 1815-ben a vándorutra kelt pesti társasággal ő is Miskolczra, majd több helyen vendégszerepelvén, Székesfejérvárra ment. Kassára a kolozsvári társulattól szerződött s 1827-től 1837-ig, míg a Nemzeti színházhoz nem szerződött, állandóan ott maradt. Nemcsak a kassai szinészetről, de a kassai társadalmi életről is érdekes és nagybecsü följegyzéseket hagyott hátra említett "Napló"-jában.

DÉRYNÉ.
(Orsz. képtár)
Egressy Gábor.
Egressy Gábor, a nagy magyar tragikus, Borsodmegyében, Lászlófalván született 1808-ban. Miskolczon járt iskolába; itt kapott kedvet a szinészetre, s két esztendei vándorlás után 1828-ban már Kassán találjuk, a hol feltünt fényes tehetségével. 1835-ben szerződött a budai társulathoz s innen a Nemzeti szinházhoz, a hol tehetsége voltaképen megtalálta kifejlésének terét, s haláláig, 1866-ig a szinház egyik legerősebb oszlopa volt.
Fáncsy Lajos.
Fáncsy Lajos már csak a Komlóssy-társulathoz, tehát a virágzás kora után került Kassára Budáról. A kassai közönség csakhamar megkedvelte, mindamellett nemsokára Debreczenbe és onnan szintén rövid idő mulva Budára, innen pedig a Nemzeti szinházhoz szerződött.
Kántorné.
Kántorné, Engelhardt Anna, a leggeniálisabb és legszeszélyesebb magyar tragika, szebeni német születésü nő volt, a ki önerejéből oly magaslatra emelkedett a magyar szinművészetben, minőre 1838-ig egy magyar szinésznő sem. Mint Girzsik német szinigazgató szolgálója, 12 éves korában került Pestre 1810-ben. Megismerkedvén Lánggal, ennek vezetése mellett tanult írni, olvasni és szavalni. 1811-ben már magyar szinésznő volt. Nemsokára igen fiatalon férjhez ment Kántor Gerzson magyar komikushoz. Férjével rövid idő mulva Debreczenbe szerződött. Nagy csapással sujtotta férjének korai halála. Kassán öt évig működött, 1828-tól 1833-ig. Itt egy komoly udvarlója megkérte kezét; de Kántorné nem ment többé férjhez. Csekély félreértés miatt maradt el a Nemzeti szinházhoz való szerződtetése is. Kántorné, egyedül művészetének élt, elvonulva a világtól, szigorú 199erkölcsös életet folytatva. Alakítása a tökéletességig emelkedett; de nagyon könnyen sértődő természete miatt folytonos kellemetlenséget szerzett magának.
Láng Ádám.
Láng Ádám János, az első szinészgeneráczió legtehetségesebb tagja. A legelső szinészek közül ő volt az egyetlen, a ki megünnepelhette a Nemzeti szinházban ötvenedéves szinészi jubileumát. Szinműiró is volt egyuttal; eredeti darabjainak száma meghaladja a huszat, fordításainak száma a százat. Kassán csak 1828-ban működött, mert nyughatatlan vére vándorlásra készteté. Egyik darabja "Mátyás deák és a lovászi deputáczió" 1824-ben Kassán jelent meg.
László József.
László József, a kolozsvári társulattal került Kassára. Intelligens, iskolázott fiatal ember volt, a ki Kolozsvárott elvégezvén tanulmányait, előbb nevelősködött és csak aztán ment a szinészethez. Mint kassai szinész, csak egyszer vendégszerepelt Budán; a Nemzeti szinház meegnyiltakor már ennek tagjává szerződött.
Lendvay Márton.
Lendvay Márton (az idősb) 1820-ban, tizenhárom éves korában lett szinész Nagyváradon, Pergő Celesztin társulatánál. Mint délczeg szerelmes és hőstenor, általában sokoldaluan használható művész, kedvelt tagja volt a vidéki társulatoknak. Nagyváradról Kassára került, innen Dunántúlra ment, majd a budai társulathoz állott, a honnan őt is átvitték a Nemzeti szinházhoz, melynek egyik dísze lett.
Megyeri Károly.
Megyeri Károly, családi nevén Stand, az erdélyi társulattal jutott Kassára, a hol hamar az első tagok közé küzdötte fel magát. 1833-ban Budára, innen a Nemzeti szinházba vonult. A komikus szerepkörben mesteri alkotásai voltak, ámbár más jellegü szerepekben is jól megállotta helyét; oly sokoldalu szinész, mint ő, nem volt abban a korban. Művészetének delelő pontján törte le a halál 1842-ben.
Pály Elek.
Pály Elek, eredetileg Lukács, kezdetben Pápán tanitóskodott; 1823-ban azonban már Bécsben találjuk őt a karinthiai kapu melletti operaházban. Innen hívták meg Kolozsvárra 1825-ben. A kolozsvári szintársulattal ment Kassára 1828-ban, a hol 1833-ig mradt. Énekesi talentuma mellett ritka ügyességü gazdálkodását is dicsérték; csak játéka volt hideg, mint ma is a legtöbb tenoristának. Szindarabokon kívül több operalibrettot fordított.
Szentpétery Zsigmond.
Szentpétery Zsigmond, egy rohodi, szabolcsmegyei ref. pap fia, Láng igazgatása alatt Pesten kezdte meg pályáját 1815-ben. A társulattal tett vidéki vándorlása után Kassára ment, a hol 1835-ig maradt, míg Budára nem szerződött. A kedélyes apák és nagybátyák szerepében valódi művész volt, a magyar társadalom tipikus alakjait, a táblabirót, szolgabirót, nótáriust senki sem tudta hívebben adni nálánál.

SZERDAHELYI JÓZSEF.
(Orsz. képtár)
Szerdahelyi József.
Szerdahelyi József hódmezővásárhelyi születésü szinész, iskoláit Nagyváradon végezte. Az Erdélyből odaránduló társaságok ébresztették föl kedvét a játékszin iránt. Kezdetben az erdélyi társaság tagja volt; 1827-ben Pestre ment, s itt a német szinpadon is szerencsét próbált, még pedig óriási sikerrel. Figaroját páratlan alkotásnak mondták. Minthogy Kolozsvárra való visszahívását hiába várta, 1828-ban, miután még egyszer megfordult Nagyváradon, elszerződött Kassára, a hol hét esztendőn át maradt.. 1835-ben társaival együtt Budára szerződött. Rendkívül sokoldalu szinész létére szinjátékban és dalműben, öreg és ifju szerepekben egyaránt jeleskedett; sőt zeneszerző is volt. Mielőtt a Nemzeti szinház tagjai közé lépett volna, Budáról még egyszer visszatért Kassára. Igy ő Dérynével együtt leghívebb művésze volt Kassának.
Szilágyi Pál.
Szilágyi Pál 1793-ban született Pesten. Anyai részről rokonságban állott Kelemen Lászlóval, a magyar szinészet megalapítójával. A pesti társulatnál kezdte szereplését. Kitünő jellemkomikus volt. Kassán 1828-tól 1834-ig működött és azután a budai társasághoz szerződött.
Telepy György.
Telepy György mint festő és szinész szerepelt. Valódi ezermester volt; festő, gépész, 200szinpadi építész egy személyben. 1828-tól 1833-ig állandóan Kassán működött. Sokoldaluságát még az irodalmi téren is érvényesítette, mert szinműveket írt és fordított. Eredeti szinművei: A munkácsi vár, Vadon titka, A hankóczi pusztavár, Erdői veszedelem, A hivatlan képíró.
Udvarhelyi Miklós.
Udvarhelyi Miklós 1790-ben Tisza-Abádon, Hevesmegyében született. Atyja ref. segédlelkész és tanító volt. Mint a debreczeni főiskola tanítványa csapott föl szinésznek 1810-ben. Pestről a társulat ismert bukása miatt távozni kellvén, maga szervezett társulatot s bejárta vele az ország keleti megyéit. 1824-től fogva Kolozsvárott találjuk, hol jelentékeny érdemet szerzett az opera megteremtésével. 1828-ban Kassára ment s 1835-ig állandó tagja maradt az ottani társulatnak. Nem volt nagy művész, de lelkiismeretes, szorgalmas, néha túlontúl is óvatos, de mindenben használható. Vígjátékban, tragédiában, operában egyaránt játszott.
Kassai szinészet válsága. Német szintársulat.
A magyar közművelődés apostolainak törekvése teljesült: megnyilt az ország fővárosában az állandó magyar szinház. Ezzel megszünt a vidéki cnetrumoknak a szinészetre gyakorolt jelentősége. A kassai magyar szinészet hanyatlása meg éppen szembeötlő. Előbb derék társulatot nevelt a Nemzeti szinház számára, most meg az ébredő, tevékeny nemzeti szellem daczára ujra a németnek engedte át a tért. 1838-tól 1840-ig még a megye igazgatta a szinházat. De a közérzület, mely ezelőtt oly lelkesen istápolta a magyar szinészetet, annyira megromlott már, hogy a városi tanácsnak 1840-ben bátorsága volt nyilt kérdést intézni a lakossághoz: magyar vagy német társaságot óhajt-e inkább? Az aláirásokat gyüjtő városi tanácsos még tovább mert menni: elsikkasztotta a magyar aláirásokat, csupán a németeket kivánók aláirásait vette át. A téli időre tehát megint a németek foglalták el a szinházat. E társulatok működésének a budapesti Nemzeti szinház vendégművészei adtak fényt és érdekességet. Többnyire azok az előkelő szinészek, a kik azelőtt már szerepeltek Kassán, s a kiket a közönség örömmel látott viszont.
Magyarok visszatérése.
1861-ben, az alkotmányos élet földerültekor Kassa méltó kívánt lenni tradicziójához. Ujra magyar társulatnak adta ki a szinházat, s azóta a téli időszakban nem játszott többé német társulat. A város nem csak ingyen adta a szinházat, de kezdetben 1500 forinttal, később többel segélyezte.
Szinigazgatók 1861. óta.
Szinigazgatók voltak 1861-től fogva:
1861-63. Latabár Endre, 1863-65. Szabó József, 1865-1873. Latabár Endre, 1873-1875. Tömösváry Lajos, 1875-1878. Lászi Vilmos, 1878. Gerőfi Andor, 1879-1881. Krecsányi Ignácz, 1882. Gerőfi Andor. Ez időtől Jakab Lajos, Tiszay Dezső és Halmay Imre társulatai játszottak; 1894-ben Rakodczay Pál, 1895-ben Hatvani Károly.
Uj szinház.
Az utóbbi években ideiglenes szinházzal voltak kénytelenek beérni a kassaiak. A régi szinházat ugyanis 116 évi fenállása után tűzveszélyes volta miatt a belügyminiszter 1894. tavaszán bezáratta. Ekkor már azonban el volt határozva az uj szinház fölépitése. Csak a helyre nézve merültek föl véleménykülönbségek, míg végre eldöntötték a vitát s az uj szinház legméltóbb helyén épül föl, ugyanott, a hol a régi állott.
Szinészek.
Az 1861. óta Kassán hosszabb időn át működő jelesebb szinészek közől fölemlitjük Pálmay Ilkát, jelenleg gróf Kinsky Jenőnét, a ki Kassán nevelkedett, Szabó Pepit, Gerőfinét, Lánczy Ilkát, Ditróinét, Tolnainét, Abonyi Gyulát, Beődy Gábort, Bercsényi Bélát, Dalnoki Bénit, Gabányi Árpádot, Halmi Ferenczet, Molnár Györgyöt, Szathmáry Árpádot és Károlyt, Tihanyi Miklóst, Ujházy Edét, Németh Józsefet, Szacsvay Imrét, Tolnait (gr. Festetich Andor), a Nemzeti szinháznak 1895-től fogva kinevezett igazgatóját. Legnagyobbrészt a Nemzeti szinház tagjainak sorában találjuk őket. Molnár György, Halmi, Tihanyi a budapesti kerepesi-úti temetőben nyugosznak immár; a Gerőfi pár szintén meghalt.

« A FELSŐMAGYARORSZÁGI MUZEUM. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

KASSAI NÉPSZOKÁSOK ÉS BABONÁK. »