« E KÖTETEK FEJEZETEIT FELÜLVIZSGÁLTÁK:. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye II.

Tartalomjegyzék

BÁCS-BODROG VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Irta Reiszig Ede dr. »

1BÁCS-BODROG VÁRMEGYE ŐSKORA.
Irta Gubitza Kálmán
Bács-Bodrog vármegye őskori süppedt területén a szárazföldi tenyészet a diluviális vizek leapadása után, az alluviális üledéknek a lerakódásával kezdődött. Igaz ugyan, hogy e vármegye területén is gyakrabban találtak már olyan ősállati csontvázmaradványokat, a melyek a diluviumra vallanak, de kétségtelen, hogy ezek mint a vizek hordalékai jutottak el ide.
A térszín alacsonyabb helyein visszamaradt víztömeg még az alluviumban is óriási mocsarakat alkotott. Annyi bizonyos, hogy a vármegye első szárazföldje a diluviális képződményű Telecska és a titeli fennsík volt. Az új alluviális fedőréteg az idők folyamán helyet nyújtott a szárazföldi flórának és faunának. De még ezután is hosszú időnek kellett eltelnie, míg e vidéken az első ember megjelent.
Kőkorszak.
Megtelepülésének nyomait az egész vármegyében az alluviális üledéknek meglehetősen a tetején találjuk, a miből kétségtelennek látszik, hogy a megtelepülés itt jóval később történt, mint hazánk egyéb vidékein. Ez az időhatár alig nyúlhat beljebb a neolith-kor végső szakaszánál.
Ha a vármegye geológiai viszonyait és geográfiai helyzetét tekintjük, fel kell tennünk, hogy a szárazföldi élet a telecskai dombokon és a titeli fennsíkon kezdődött. Következésképen az ősemberi megtelepülések első nyomait is itt kellene keresnünk. Eddigi kutatásaink azonban feltevésünket még nem erősítették meg, de sejtetni engedik, hogy mind a telecskai-dombok déli oldala, mind a titeli fennsík is, a neolith-korban már népes volt.
Az utóbbi évtized alatt folytatott kutatások eredményei a Duna mellékére vezetnek bennünket, a hol ma már az ősemberi telepeknek egész lánczolatát ismerjük. De ismerünk néhány helyet a Tisza vidékén is. E nyomok tehát azt látszanak igazolni, hogy a terjeszkedés a két folyó partján indult meg.
Leggazdagabb telep a Duna mellett a gombosi. E község határában az ősemberi megtelepülés nyomaival is találkozunk. A legnevezetesebb ezek közül a "Kántor- és Papszállás"-nak nevezett helyen van, a hol a téglamunkások 18-20 őskori lakást, nehány vermet, sírokat, tűzhelyeket, különféle kő- és cseréptárgyakat találtak. Cziráky Gyula is folytatott itt ásatást, melynek során még hét lakásgödröt és egy vermet kutatott át. A figyelmes kutató feljegyzéseiből tudjuk, hogy az ősemberi lakások egy része árok-alakuan volt a földbe vájva, melyet faalkotmánynyal összetartott rőzse- és nádtetőzet védett az időjárás viszontagságai ellen. A másik alak a lengyeli telepről ismeretes méhkas-alakú verem. Ez utóbbiakban magtartó-edények, cserepek, hamu és konyhahulladékok fordultak elő. Ilyen vermek szolgáltak a gombosi ősember temetkezési helyéűl is. A feltárt 7-8 veremsírban a csontvázak zsugorított helyzetben feküdtek. Némely sírgödörben négy-öt csontváz is volt. Az egyik sír feneke nagy cserépdarabokkal volt kibéllelve; a benne fekvő zsugorított váz, sőt a melléhelyezett marhacsontváz0 is, cserepekkel volt befödve. A verem-sírokból finomabb mívű mészbetétes 2edények cserepei kerültek felszínre. Mészbetétes edényekkel, a kőkort annyira jellemző zsugorított helyzetben való temetkezést találunk Romániában; Erdélyben: Vládházon, Bedelőn és Gyertyámoson; Horvát-Szlavon területen: Vučedolban, Vukováron és Eszéken. Ez az útirány Gombosra is elkísér bennünket s megjelöli azt, mint a mészbetétes díszítésű edények éjszak felé való terjeszkedésének egyik zónáját. A leírt telep egyik lakásgödrében egy rézgyöngyöcskét s valami tűforma vörösréz-eszközt is találtak. A gombosi leletek legnagyobb részét a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társuklat muzeuma őrzi.
Az apatini kőkori telepeket Weigang János éveken át folytatott kutatásának eredményéből ismerjük. A vármegyei muzeumban kiállított nagy számú leletek nem kevesebb, mint hét neolith-kori telepről nyújtanak adatot. Az egyik a "római sáncz" mellett levő Becker-féle területen fekszik. E helyről egy kőkalapács-töredéket, egy őrlőkődarabot, s több cserépedényt ismerünk.
Apatintól keletre 3-4 km.-nyire van az ú. n. "Teknősbéka-halom." Az itt végzett ásatások során, egy űlőhelyzetben eltemetett csontváz mellett, több őrlőkőtöredéket találtak. E helyen számos őskori edény, sok edénytöredék, 8 drb egy-egy és fél kg. súlyú hengeralakú agyagnehezék fordult elő. A konyhahulladék között az őstulok szarvtöredéke elég gyakori. Az "új-sáncz" vagy "kis-sáncz" néven ismert őstelepről három nucleust, s mintegy 27 drb edénycserepet őriz a vármegyei muzeum. A "temető-szőlők"-ben fekvő Marekovics-Tessényi-féle szőlőterületekről csinos bögrék, szilkék és talpas edény-töredékek kerültek felszínre. Az ú. n. "téglaégető-telep"-ről is több agyagnehezéket és őrlőkő-töredéket ismerünk. A legszebb kőeszközök a bácsszentiváni úton, az erdőőri lak mellett elterülő kincstári "Szikes"-en fordultak elő. Ezekből Thim József dr. 23 drbot gyűjtött össze. Ezek részben nyílhegyek és késpengék. Kettő obsidián, a többi kova. Az egész a vármegyei muzeumba került. Weigang is ásatott a "Szikes"-en. Mintegy 18 drb különféle kőeszköz-töredék és számos edénycserép jutalmazta fáradságát. Érdekes neolith-kori telep végre az ú. n. "Zsírhalom". Az itt talált edény-töredékek mind nagy magtartó edények cserepei.
Az apatini telepekkel egysoron találjuk a szilágyit. Az innen származó korongolatlan edények cserepei és az őrlőkő-töredékek mind olyan sajátságot mutatnak, a melyekből az apatiniakkal rokon telepesekre következtethetünk.
A dunamenti neolith-kori telepek lánczolatába esnek a monostorszegiek. Ezeket Gubitza Kálmán fedezte fel és kutatta át. A legnevezetesebb telep a községtől éjszakra, az "Opoljenik"-dűlőben fekszik. A putri-lakások helyét jelölő dombokból mintegy 10-et-15-öt sikerült megállapítani. Sárral simított tűzpadjaikat a lakásoktól elkülönítve építették és azokra rőzse-vázzal alakított méter átmérőjű kemenczéket raktak. A telep szomszédságában talált sírnál a zsugorított temetkezési módot konstatálták. Melléklete nem volt. A telepen összegyűjtött kőszerek között számos őrlőkődarabot, silexből és jaspisból hasított késpengéket (közöttük egy obsidián-szilánkocskát is), nucleusokot, csíszolt véső-baltákat és szerpentinből való nyéllyukas fejszetöredékeket találunk. Csonteszközök alig vannak. Az égetett agyageszközökből a délmagyarországi leletekből ismeretes csörlő, a csonkagúla-alakú tűzikutya, az agyagbunkók és agyagkarika-töredékek szolgáltatják a legjellemzőbb tárgyakat. A keramikai produktumok között leggyakoribbak a rövid talpcsöves tálak és a nagy magtartó edények cserepei. Az agyagkészítmények között egy négylábú állatot utánzó agyag-szobrocska is van. A telep leggyakoribb állata az őstulok (Bos tauros L.) és a jug (Ovis aries L.) E kettő már háziállatként szerepelhetett. A konyhahulladék között volt az Ovis musimon Sch. (mufflon) csontvázmaradványa is. Ennek az érdekes állatnak előbb két homlokcsontja, később egy különálló szarvcsapja került felszínre. A szarvcsapok előfordulása világot vet ez állat korábbi elterjedésére; de egyébként is érdekes adatúl szolgál, mert az Ovis musimon Sch. a monostorszegi lelet útján jutott legelőször Magyarország praehistóriájába.
A legkiterjedtebb telep a Szauerborn-féle szálláson van. E hely a bácskertesi határszélen fekvő "Runyevác" nevű dombnál kezdődik és a téglagödrökig húzódik, a hol az ismert hossznégyszögű földvár ellaposodott sánczainál ér véget. A téglagödrök oldalfalában előtűnő putrilakások 100-1200 cm. mélyek és 2-3 m. szélesek. Az őslakosok sírjai is a lakások között vannak. Az eddig feltárt három sírban, a csekély mélységben eltemetett csontvázak, oldalt fektetve, szintén szugorított helyzetben feküdtek. Az egyik mellett egy jáspopál kőkéspenge 3és egy vadkan-agyar töredék volt. Számos kőkéspenge, vakaró, sziláőnk és nucleus; egy porphyritból csíszolt nyéllyukas kőbaltatöredék, orsónehezék és több parittyakő gazdagítja az e helyről származó leletek gyűjteményét. Az edénycserepek sokaságában a legváltozatosabb díszítési elemekkel találkozunk.
A Sziga-szigeten, a "Sztára-szelo"-nak nevezett földhatáron, az ott lakó erdőőr egy kis szalagfüles bögrécskét, két orsógombot és egy nyéllyukas kőkalapácsot talált.
A bezdáni czigánygödrökből egy kovakőből való késpenge és három kisebb kőszilánk jutott a vármegyei muzeumba. Bezdán határának más részein is találtak neolith-kori emlékeket: Így: a "Zöld-halom"-ban, a "Paka-halmon" és a Bachrach-szálláson is.
A dunamenti telepek ismertetésével kapcsolatosan kell felemlítenünk azt a kővésőt, mely Vajszkáról került a tört. társulat gyűjteményébe. Az újabb kutatások során Bátmonostor és Dávod is ama helyek közé sorakoznak, a hol az ősemberi megtelepülés kétségtelenűl konstatálható. Mindkét helyről nyéllyukas kőbaltákat, csíszolt kővésőket és neolithkori edénytöredékeket őriz a vármegyei muzeum.
A tiszamenti telepeknek leletekben való gazdagsága a "Délmagyarországi Tört. és Rég. Muzeum-társulat" részéről eszközölt ásatásokból eléggé ismeretes. Bár a bácskai részen rendszeresen átkutatott neolith-kori telep nincsen, de az alkalmilag felszínre került leletek mégis figyelemre méltó adatokkal szolgálnak.
Branovácsky Tódor magángyűjteményében van egy Titelről származó, szépen csíszolt nyéllyukas szerpentin kőfejsze, egy agyag-orsógomb és egy lapos, korongalakú hálónehezék. E tárgyakat Janity titeli tanító szőlőföldjén, rigolozás közben találták. E helyről a zentai városi muzeum is őriz két hálósúlyt. Az egyik kúpalakú.
A vármegyei, valamint a szegedi muzeum Adáról is sok érdekes leletet őriz. A telepek a község mellett, a régi Tisza medrét határoló partokon levő téglagyárak táján terülnek el. A község nyugati oldalán levő téglagödrökből is sok neolith-kori tárgy került felszínre. Az adai ősember kőszerei szegényesek és primitívek. Edénycserép azonban bőven találkozik. A Komlós-féle téglagyár közelében, az új komp-átjáráshoz kivezető mű-út készítése alkalmával, két-három egymáshoz igen közelálló sírt találtak. A sírok mellett egy bögrét, benne egy nyéllyukas kőbaltát és egy földpátból csíszolt almaalakú kőbuzogányt találtak. Ez utóbbit a vármegyei muzeum őrzi.
A zentai "Orom"-ról és "Híres sorról" is ismerünk néhány neolith-kori cserepet, melyeket Érdujhelyi Menyhért 1902. évi ásatásából - népvándorláskori leletek társaságában - nyert a vármegyei muzeum. - A "Karjad" alatti réten húzott lecsapoló-csatorna ásása alkalmával szintén nagymennyiségű neolith-kori cserepet és égett agyagrögöket találtak.
Bácsföldvár alatt egykoron Marsigli is ásatott, az ottani régi, elhagyott földvár belsejében, a hol különféle edénycserepeket, agyagsúlyokat, merítőket talált.
A vármegye belső területére való terjeszkedés nyomait Bácskeresztúron az ú. n. "Jurahai-telep" emlékei igazolják. E telepet Kuzimák Sándor kutatta át. Számos edénytöredék, faszénnel és hamuval vegyes csonthulladék s több tűzpad volt az első nyom. A tűzpadok mellett, az őskori edénycserepek nagy sokasága között, néhány szarvas-agancstöredéket, orsógombot, hálónehezékűl szolgáló agyagrögöket és több őrlőkőtöredéket talált. A Liliomos irányában vonuló vízlevezető árok mellett gyűjtött őskori cserepek szintén valamely neolith-kori telepről tesznek tanúságot.
A bajsai határból, a "Dubokapusztá"-ról Roediger Lajos egy agyaggyöngygyel és két jellegzetes edénytöredékkel gyarapította a vármegyei muzeumot. Ugyanott megtalálta az őstelepesek temetőjét is.
A "Magyar Nemzeti Muzeum" naplójában Doroszlóról származó több őskori durva cserépedényről, egy zöldes porphyrból való kőbaltáról, egy szarvasagancs-töredékről stb. van említés. A pacséri ref. iskola kertjében őskori sírokat találtak. Az innen származó neolith-kori cserepekből Szendy Lajos ref. lelkész a vármegyei muzeumnak is juttatott egyet. Roediger Lajos a kossutfalvai határban fekvő "Roglaticza-pusztán" a Fernbach-szálláson, a Bács-ér balpartján őstemetőt konstatált; Bácsborsódon pedig veremlakásokat talált. A Szabadka keleti részén levő téglaégetőgyár tájáról a városi muzeumba került cserepek egyes darabjait 4szintén e csoportba kell soroznunk. Ugyanott a partos oldalakban veremlakások nyomai láthatók. A vermek egyike sírkamráúl is szolgált, melyben a csontvázat guggoló helyzetben temették el. Még 1875-ben találtak itt egy fekete réteges kőből készült, csiszolt éket; 1882-ben egy szintén csiszolt, átfúrt sötét szerpentin kalapácsot, 1892-ben pedig egy világos kőből készült csiszolt vésőt, melyhez hasonló alakú kőszerszámot 1894-ben húztak ki a halászok hálójukkal a Palicsból. Ez utóbbi is szerpentinből volt csiszolva. De találtak e területen még egy óriási bölényszarv-töredéket és egy átfúrt szarvasagancsot is.
A kőkori népek temetkezési szokásait annyira jellemző zsugorított csontvázas sírokkal Kulán, Cservenkán, Nemesmiliticsen, Bezdánban és Szilbereken is találkozunk. A guggoló és zsugorított csontvázas sírok a Földközi-tenger vidékére vezetnek bennünket. Ez a körülmény vizsgálódásunk közepette világosságot gyújt abba a homályba, hogy a vármegye területén letelepedett neolith-kori néptörzsek honnan eredtek.
A tüzetesen átvizsgált dunamenti telepek tanúlságai kétségtelenné teszik, hogy a vármegyét a neolith-korban nemcsak átvonúló néprajok, hanem állandóan megtelepedett törzsek népesítették be. Sőt egyes helyeken, mint Gomboson, Apatinban, Monostorszegen, Adán és Zentán nyomukba a bronz-kultúra képviselői léptek.
Az itteni ősember jobbára pákász-, halász- és vadász-életet élt. E mellett pásztorkodott. Ismerte a gabonát is. Eszközeinek nagy részét, mint a kő- és a csontszerszámokat, maga készítette. Egyéb szükségleteit importált czikkekből fedezte. Cserekereskedését a két nagy folyón bonyolította le. Helyi ipari műhelyük termékei gyanánt tekinthetjük az agyagipari tárgyak legnagyobb részét. Kivételt talán csak a gombosi mészbetétes edények elbírálásánál tehetünk. Ezek bizonyára a vándoriparosok révén, vagy cserekereskedés útján jutottak a telepre s bizonyosan már abban az időben, amikor a bronz-kultúra - tőlünk nem is olyan távoli részeken - már javában virágzott. Ha most még hozzávesszük, hogy a gombosi mészbetétes edénycserepek mellett néhány réztárgy is jelentkezett, megmagyarázható a neolith-kori műveltséggel bíró ősember és a szomszédos, fejlettebb kultúrával dicsekvő néptörzsek között való érintkezés kapcsolata. S mentől inkább vizsgáljuk a vármegye területéről összegyűjtött emlékkészletet, annál inkább megerősödik az a véleményünk, hogy Bács-Bodrog vármegye kőkori kultúrája a neolith-kor végső szakára esik, s mint ilyen, átmenetet nyújt, sőt bele is nyúlik a bronz-korszakba.
Bronzkorszak.
A bronzkori műveltség emlékeivel több helyen is találkozunk. Rendszeresen átkutatott telepekkel azonban nem dicsekedhetünk. Épen ezért csak a szórványosan előfordult leletekkel összefüggő adatok egymás mellé sorozásával rajzolhatjuk meg azt a képet, mely a vármegye bronzkorát halványan visszatükrözheti.
A gyüjtelékes leletek között első helyen áll a szabadkai bronz-kincs, a melyet a "zentai temető" táján épült téglagyárnál 1882-ben találtak. A lelet mintegy 50 kg-ot nyomott. Legnagyobb részét széthordták és beolvasztották. A megmaradt csoport a főgimnázium gyűjteményébe került. E tárgyak között voltak sarlók, kardmarkolatok, fűrészek, tokos vésők, lándsa-hegyek, kar- és lábgyűrűk, sodronydarabok, öntvény-rögök, egy vonaldíszszel czifrázott lapocska és egy félgömb-alakra kidomborított füles gomb. Az 1883. év folyamán is találtak itt több kis bögrét; a későbbi időkben pedig bronzkarpereczek darabjait. A telepet környező tájon, egyrészt a városban, a Szent György melletti téren, másrészt a túlsó oldalon, a gyepmesteri ház körül s a Palics partján; sőt távolabb, a "Vértó" környékén is találtak a bronzkori típusoknak megfelelő tárgyakat. Iványi említi, hogy Csantavéren két orsóforma, hosszú, nagyfejű bronztűt találtak.
Előkelő hely jut e csoportban a zombori (sáponya-pusztai) leletnek, mely 1897-ben került felszínre. A csoportban egy nádlevél-alakú bronzkardot, két bronzcsákányt, kilencz bronztűt, három bronzkarpereczet, három urnát és emberi csontvázmaradványokat találunk. A tárgyakat a vármegyei muzeum őrzi. A csákányok alakja a bronzkor végső szakára enged következtetést. A sáponya-pusztai bronzleletnek méltó párja a nagybaracskai lelet, a melyet a Borsai-féle gyűjteményből ismerünk. Van a leletben hat tömör bronzkarperecz, három bronztű, négy bronzsodronytekeres, egy bronzgyűrű és három bronz csüngődísz. A karpereczek díszítése fejlett ízlésre vall.
Zomborban, a vasúti indóház mögött, a Szemző-szálláson, az ú. n. "Bukováci" 5erdőségben is találtak bronzkori edényeket, a bronzkor végéről ismeretes formákkal., Ez időből valók a vármegyei muzeumban őrzött regőczei edényoldal-töredékek is: Zentán, az ú. n. "Orompartok"-on, a "Pap-halom" közelében, 1898-ban, házépítés közben egy elkorhadt csontváz mellett egy bronzgyűrűt, egy bronz kardpengét, egy csákányt, egy C-alakúra hajlított bronz-karpereczet és egy 25 cm. hosszú bronztűt találtak. A lelet a zentai gimnázium régiségtárába került. A tárgyak a zombori sáponyai leletekkel analog jellegűek. Ugyanott, a csárdai műút készítése alkalmával, az ú. n. "Lapos-halom" vonalán, szintén több őskori sírt találtak. Az egyikből egy tömör bronzkarpereczet és egy a hallstatti ízlést jellemző tekercs-fibulát emeltek ki. A karpereczek analogiáját a szabadkai leletek között találjuk. A leletek elkallódtak.
Érdújhelyi Menyhért oromi ásatásából - máskorbeli leletek társaságában két edényoldal-töredéket ismerünk, a melyeket szintén az e csoportbeli emlékek közé kell soroznunk.
A Bácsból származó leletek között találunk egy bronzkardot, mely a Magyar Nemzeti Muzeumba került. E kard stílus és technika tekintetében megegyezik a szeged-öthalmi leletekkel. A "Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat" gyűjteményében is van egy szárnyas bronzvéső, mely innen származik.
Az apatini dunamenti téglaégető-telepekről özv. Schwerer Jánosné egy szárnyas bronzvésővel, Thim József dr. pedig a bronztárgyak egész sorozatával gazdagította a vármegyei muzeum gyűjteményét. A Thim-féle gyűjteményben van több sima és sodrott bronzhuzalból való karika és karikatöredék; egy levélalakú köpűs bronzlándzsa; két harántos és hosszvonalakkal díszített karperecz és egy 22.3 cm hosszú gömbfejes bronztű. Az érdekes leletet egy rhomboid-alakú, három szeglyukkal ellátott bronz tőrpenge egészíti ki. Ugyancsak Apatinból, a "római-sáncz" melletti téglagödrökből egy olvasztott réz-szeg, számos edény és edénytöredék került a vármegyei muzeumba. Az ú. n. "temető-szőlők"-ből pedig egy kilencz cm. magas, öt bütyökkel díszített urnát és egy kisebb bögrét ismerünk. A bronzkor végéről származó produktumoknak tarthatjuk a Tessényi-féle szőlőkből való mélyített fenekű mericzét és az egyik tálczikát is. Az 1899. év őszén, e szőlőkben, a "római sáncz"-tól délre elvonuló mocsár déli partján, egyéb cserepek társaságában, egy 44 cm. magas s négy oldalbütyökkel ellátott urnát találtak, melyben hamu és az égetés nyomait magán viselő embercsonttöredék volt. Az urnasírok a környéken elég gyakoriak. A Bogner-féle szőlőkből való edények feketék, kihajló peremmel és a száj fölé emelkedő fülekkel. E szőlő mellett, a "római sáncz" árkában egy hibátlan fekete urnát is találtak. A többivel együtt ez is a vármegyei muzeumba került. A "római sáncz" déli lejtőjénél elvonuló mocsár éjszaki partján, Bekker Jakab egy 35 cm. magas talpcsöves edény talptöredékére bukkant, a melyben szintén hamu és csontmaradvány volt. Ugyanott egy szélesfenekű fekete urnát is találtak. A Bekkor-féle szőlőből előkerült leletek között leginkább a talpas edények vannak képviselve. E kecses alakú edénykék 5-8. cm magasak, sárgás agyagból készítvék. Szájnyílásuk rhombus; oldaluk és peremük két átellenes csücskével és fülekkel bír.
Hasonló edényeket Bácsszentivánon is találtak. Ez utóbbiak feketére fejtett agyagból valók s felső részük - bütyök helyett - körülfutó vonalakkal van díszítve.
A bácskeresztúri leletekből szintén figyelemreméltó bronztárgyakat őriz a vármegyei muzeum. Ezek között különösen érdekes egy bronz tokos balta, mely félhold-alakú, élénél fogva a ritkább minták közé tartozik. Egyszerű körülfutó és két-két lefutó vonallal van díszítve. Onnan való egy kardmarkolathoz hasonló bronz-dísztárgy is.
Gomboson a "Puszta-falu"-nak nevezett szőlők éjszaki oldalán, a bácsordasi határ felé húzódó részen, a talaj őskori cserepekkel van beszórva. E tájon már két ízben is találtak hamuval és égett csontdarabokkal telt urnákat. Hasonló urnákra bukkantak a község belterületén, a templomtéren keresztül ásott nagy árokban is. Egy másik érdekes pont az erdőtársaság téglakemenczéje táján van; ugyanilyen hely az ú. n. "Kis-város"-ban Ujházy udvara is, a hol a házépítési czélokra használt gödörben egy fekete, bütykös s felfelé nyíló kis lyukkal ellátott aprófülű edényben, hamu között, égett csontdarabkákat találtak. A vármegyei muzeumba került gombosi mészbetétes urnatető díszítése szintén a bronzkori ízlés és technika fejlettségéről tesz tanúságot. Az edény jól iszapolt 6agyagból, vörösre van égetve; oldala ívezetesen hasas; nyaka különtagolt; pereme kifelé kanyarodó. Indás és spirális motívumokban gazdag ornamentikája feltűnően díszes külsőt kölcsönöz az edénynek. Analogiáját az Al-Duna vidékén előforduló leletek között találjuk. A lelethez tartozik egy bronz varrótű és egy bronz sodronytekercs. A varrótű, mint e kor ritka szerszáma, becses darabja a vármegyei muzeumnak.
Adán, a már fentebb ismertetett neolith-kori telepeken ütötte fel tanyáját a bronzkori ősember is. A régi Tisza-meder környékén levő téglagödrökben együtt találjuk a bronzkor kezdetéről és végéről származó edénycserepeket is. Ez emlékek között a festett keramika termékei is helyet foglalnak.
A monostorszegi bronzkori telepeket is legnagyobbrészt a neolith-kori telepek fölé emelték. A Kígyós mentén, a bronzkor elején dívó mintákkal díszített edénytöredékeket, az ú. n. Szauerborn-féle telepen pedig már a bronzkor végső szakára emlékeztető cserepeket találunk. Ez utóbbi helyen igan gyakori az üstforma edénytípus. Feltűnő jelenség, hogy bár ezen a helyen nagyobb ásatások folytak, a bronz jelenlétét nem konstatálhatták. Valószínű, hogy az itt lakó őstelepesek a kőeszközök használatát még a bronzkorban is megtartották.
A neolith-korban szokásos zsugorított temetkezési eljárás a bronzkorban már letűnt. A csontvázas sírok azonban még elég gyakoriak. A bronzkor előrehaladottabb szakában fellépő halottégetéssel azonban az urna-temetkezés mind általánosabbá lett. A vármegye területén elég sűrűn találkozunk urna-sírokkal. Ilyen sírok tartozékai az apatini és a gombosi hamut és csontmaradványokat tartalmazó edények is.
Monostorszegen a Periskics-féle szállás építése alkalmával, több urnát találtak. Oldalukon bütyökfülek, tetejükön pedig tányérforma fedők voltak. Némely fedő bütyökfogantyús volt. Az urnákban, hamuval és csonttörmelékkel kevert földön kívül egyebet nem találtak. A Szauerborn-féle telepen is előkerült egy nagyobb vörös edény, mely hamut, faszéntörmeléket és földet tartalmazott. Az urna mellett még két kisebb edény is volt. Az egyik felálló peremű, dudordíszes bögre, a másik pedig élesre csípett csücskökkel díszített, kisebb csésze lehetett.
A monostorszegi Periskics-szállásbeli leletekkel analóg jellegű urnákat találtak Moholon is, azon a helyen, a hol most az epreskert van.
Az urnasírok egész temetőjére akadtak Baja környékén, Csávolyon, a honnan több példány a Magyar Nemzeti Muzeumba került; Csantavéren is sok régi cserepet és urnát találtak. Bronzkori hamvvedrekre akadtak még: Doroszlón a Mosztonga közelében, a Szent János-szobor melletti partos oldalon, Zentán, a tornyosi pusztán és Bácsordason.
A bronzkori lakóhelyeket gyakran védőművek körítették. A vármegye sík területén fennmaradt földvárakat és halmokat ma még korok szerint osztályozni lehetetlen, mivel behatóbb kutatások eddigelé csak egyes helyeken történtek és azok eredményei is nagyon eltérő véleményeket látszanak igazolni.
A Kr. e. VI-V. században talán még fennállott a bronzkor hazánkban, de néhány századdal később már nálunk is a vas használata jöhetett szokásba. A vármegye területén összegyűjtött emlékek között az ú. n. La-Tène típuscsoport található. A La-Tène fibulák számos példányát és a keramikai készítmények között általánosan ismeretes szürke korongolt edények és edénycserepek egész halmazát őrzi a vármegyei muzeum.
La-Tène korszak.
A La-Tène-kor emlékei eredetükben összeesnek a Kr. e. V-IV. sz. körül a nyugatról ide érkezett kelta törzsek megtelepedésével. Az ókori írók szerint e nép az Istros (Duna) környékén telepedett meg. Bár e harczias jövevények jobbára a Dunántúlt lepték el, egyes törzsek e vármegye vidékét is megszállhatták. sőt a Duna-Tisza közéről benyomultak a Balkánra is. (Taurunum-Zimony, Singidunum-Belgrád, kelta város volt.)
Uralmuk a IV. század folyamán már meggyökeresedett és azt félezer éven át fenntartották. Reánk maradt emlékszerű hagyatékaikra annyira reásütötték nemzeti ízlésük bélyegét, hogy ma már nem nagy feladat a keltáknak tulajdonított emlékcsoport kiválasztása.
Az itt talált La-Tène-ízlésű leletek között fölemlítendők az apatiniak. Innen már sok becses lelet vándorolt külföldre, közöttük egy 10 gramm súlyú 7szívalakú arany lánczszem is, a minők a bronzkor végétől a vaskor első szakáig fordulnak elő, melynek mását a Darnay-muzeum őrzi. Egy gazdag sírlelet ifj. Frey Imre, gyűjteményébe került. A lelet tartozéka: egy arany fibula, egy karika és egy fibula-töredék. Ez utóbbiak is aranyból valók. A korai La-Tène ízlésre vallanak.
A Marekovics-féle téglaégető-telepről származó leletek szintén igen gazdag sorozattal szaporították a vármegyei muzeum e korból származó emlékkészletét. Számos vaskés, tekercses bronz-fibula, bronz-karperecz, tű és több pasztagyöngy egészíti ki a gyűjteményt. A kések élük felé görbültek, nyélvasuk pedig aklaszeglyukkal bír; a fibulák fejrésze és rúgója egy darabból készült ismeretes forma; a karperecz sodrott végei egymásra vannak fektetve és zárókarikákra visszahajlítva; a gyöngyök sárga alapú pasztából gyúrvák s kékes és fehéres betéttel díszítettek.
Gomboson is találtak egy háromszor csavart rúgójú bronz-fibulát, egy négyszögletű köpűvel ellátott szarvascsontból faragott nyílhegyet, a melyeket szintén ebbe az emlékcsoportba kell soroznunk, bár a nyílhegy honfoglaláskorinak látszik.
A La-Tène ízlés kezdő korából származnak azok az ezüst-lapok, a melyeket állítólag Titel mellett találtak, s a melyeknek egyik példánya a Magyar Nemzeti Muzeumba került. Díszítménye: ponczczal kivert geometriai alakok. A lapok rendeltetését nem ismerjük. Hasonló lapokat találtak valahol Borsod vázmegyében is.
A keramikai készítmények hosszú sorát találjuk a monostorszegi ú. n. Szauerborn-féle és dunamenti telepeken. Szürke, simított és jól égetett, korongolt edények cserepei ezek, melyek nagyobb urnák, kisebb tálak és sacralis edények lehettek. Oldalukat bekarczolt vonalak, feneküket pedig a jellemző körszalag-benyomatok díszítik.
Gomboson a "felső-szőlők" nyugati részében, földforgatás közben, öt négyszögletes gunyhónak a helyét ásták ki. Innen került elő három durva, agyagból való, vonaldíszes korongolt fazék, közöttük egy nagyobb tál. Onnan való még néhány agyagból égetett nagyobb hálónehezék is.
Torzsa, Bácskeresztúr és Bátmonostor is ismeretes lelőhelyek. Zentáról, az ú. n. Herés-sorról való egy vonaldíszes, talpas bögre és egy peremtöredék, "Orom"-ról pedig egy simított, szürkés edényoldal. A tiszamenti lelőhelyek között Adát kell még felemlíteni, a honnan a La-Tène ízlésű edényekből több jellegzetes példány került a megyei muzeumba. Ezek között egy szürke urnát, egy talpas csészét és egy ugyanolyan bögrét ismerünk. Hasonló talpas bögrét kapott a vármegyei muzeum Pacsérról is, a melyet az ottani ref. iskola kertjében találtak.
A korsók csoportjában egy példány Zomborból, egy másik pedig Apatinból származik. Franczl Endre a bezdáni Bachrach-szálláson gyűjtött egy kettős lécz-párkánynyal ellátott szürke edényoldal-töredéket.
Ezzel egy soron kell még felemlítenünk a kishegyesi leleteket. Ezek: egy urna és egy nagyobb edény füles oldaltöredéke. Az elsőt a hegyes-feketehegyi mű-út készítése alkalmával találták, a második is ennek a közeléből származik.
Kelták.
A legbecsesebb tárgyak e vármegyében is a kelta sírokban talált mellékleletek. E sorozatot is a gombosi leletekkel nyithatjuk meg. A temetkezési módra nézve érdekes az a sírfészek, a melyet Cziráky Gyula kutatott fel. Az ott talált hamvveder szájával lefelé volt fordítva, lyukas fenekébe pedig egy kisebb, de szintén feneketlen, hosszukás fazék volt illesztve. Így borították azt az elhamvasztott keltakori halott hamu- és csontmaradványaira. Az urna a tüzelés nyomát viseli. Ugyanott kiástak még több urnát is. Egyikben a bronz tokosvésőkhöz hasonló vaseszközt találtak.
Baján, a város déli határában: a Pethön, 1895-ben szőlő alá való földforgatás közben, egy vaslánczczal körített urnát találtak, a melyet Ledniczky Ipoly mentett meg. A hamvveder magassága 11 cm., öblözetének kerülete 43 cm. A kardkötő-lánci hossza 46 cm.
A legjellemzőbb kelta emléktípusok sorozatát az a lovas, urnás sírlelet tartalmazza, melyet 1902-ben Hódságon találtak. A sír Korény Béla földbirtokos szőlejében, a "római sáncz" elegyengetett nyugati árkában, alig 70 cm. mélyen feküdt. A sírba temetett ló fel volt szerszámozva. A lovat körülvevő vaspántokból, 8melyek valamely bőrtakaróval voltak összefüggésben, csupán egy darabka került elő; a lóra alkalmazott pánczéllemezekből pedig három darab maradt fenn. A lelet többi tárgyai a lócsontok alatt egy vörös alapanyagú, de szürkére festett korongolt urna körül voltak elhelyezve. Az urnában, hamuval keverten, csontmaradványokat találtak. Az urna körül a következő tágyak feküdtek: két egyenes pengéjű, kétélű vaskard hüvelyben; egy ívben hajló élű vaskés; egy rúgós vasolló; öt levélalakú vaslándzsa és lándzsatöredék; egy vashuzalból való kéttekerületű karperecz; egy zabla és egy ismeretlen rendeltetésű, köpűs vaseszköz. A kardok és a lándzsák eredetileg többrétbe voltak összehajlítva s az égetés jelei mutatkoznak rajtuk. A lelet, a közép La-Tène-kor jellegével bír. A tárgyakat a vármegyei muzeum őrzi.
1905-ben Regőczén is találtak egy kelta sírfészket. A lelet helye Regőczétől éjszakra, a bajai országút mellett, az Idina-vize fölött, az e környéken található legmagasabb buczka tövében fekszik. E helyén Bessenyei Lukács odavaló gazda szőlő alá rigoloztatott, miközben a munkások 2 1/2 láb mélységben, egy 13.2 cm. magas, 67 cm. szájbőségű, 5 cm. széles talppal és 37 cm. kerülettel bíró, vörösre égetett urnát találtak. Az urna mellett egy háromrétbe hajlított vaskard és egy két-tekerületű vaskarperecz is volt. E tárgyak mellett, a sírban, állítólag még egy ollót és egy zablát is találtak, de ez utóbbiak elkallódtak. A kard teljes hossza 92 cm., melyből a markolatra 16 cm. jut; szélessége 5 cm. A penge markolat előli része, csúcsban végződik, alsó része pedig körívben van szabva. A kézvédő rudacska, a kardpenge tövének megfelelőleg, szintén csúcsalakot ölt. A karperecz kétfordulatú spirális sodrony, melynek egyik vége hegyben, a másik pedig tompán végződik. Átmérője: 8.2 cm. A leletet több bronztárgy-töredék és üveggyöngyszcm egészíti ki. A bronzok csoportjában egy fibula-tű csavarrésze, egy csattrészlet, egy karikatöredék, néhány lemezdarabka, s több öntvénycseppecske foglal helyet. A leletet még néhány szürke edény-cserép és egy grafitos agyagból való edényperem egészíti ki.
A leírt urna-sírokon kívül ma már több, csontvázas cirokból álló temetőt is ismerünk. Ezek közé tartoznak az ú, n. tumulus-temetők vagy halomsírok. A sírhalmok alá való temetkezésnek a kelták korából fennmaradt emlékeit különösen déli Németországban találjuk. E korból származóknak bizonyultak a madarasi tumulusok is. E halmok a községtől délre, a Kígyós mellett elterülő közlegelőn vannak. A csoport 72 sírdombból áll. A dombok szorosan helyezkednek egymás mellé. Magasságuk 1/4 és 5 m. között váltakozik. A sírokból Roediger hatot megásatott. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a sírokat már korábban kirabolták. A halmokból S-alakú vastárgyak-, vaslándzsa- és tegeztöredékek, továbbá csigahéjból és szurokból való gyöngyök; egy ólomból való orsógomb, ezüst karperecz-töredék, egy szürkés bögre és különféle vaseszköz-maradványok kerültek felszínre. Bátmonostoron egy kertben és a Csacsihegyen is találtak kelta-kori sírfészkeket, melyekből egy tűzben összehajlított kard, egy lándzsa, olló, kés és lószerszámdíszek kerültek a Borsai-féle gyűjteménybe.
Kelta-kori leleteket tartalmazott a nemesmiliticsi hármashalmok egyike is, melyet a Vármegyei Tört. Társulat megbízásából, Karagics István ásatott fel. Benne egy La-Tène-ízlésű, nádlevélalakú, köpűs vaslándzsát és egy előre görbülő vaskéspengét talált. Weigang János, az apatini ásatások során, a "római sáncz" környékén is talált egy lándzsa-töredéket; a téglagödrökben pedig egy sisakrészletet (paizstudort?) és egy kettős vaskést. Hasonló csavart nyelű, kétpengéjű kelta vaskéseket Dávodról, Bácsból, Bátmonostorról és Bácsborsódról is ismerünk. Gomboson a régi kivágott erdőrészben is találtak három ilyen kelta kést; Szilágyin pedig egy keltakori vaskardpengét.
A kelták uralmát a Kr. e. II. század második felében a rómaiak kezdték megzavarni. Ez időben a Duna és a Tiszaköze a dákok birtokában volt. A hosszantartó küzdelmekben, Kr. sz. első százada vége felé (71-ben), a kelták függetlensége megtörött s földjük Pannónia névvel római tartománynyá lett.
A szarmaták.
A megindult néphullámok gyűrűi közül e vármegyét a Kr. sz. e. évtizedekben az Al-Duna vidékén feltűnt szarmaták érdeklik legközelebbről. A Kr. e. 80-44. év között a dákok szolgálatában találjuk őket. A szövetségesekből azonban ellenségek lettek. Mint Plinius említi, a dákokat a vándor szarmaták (a jazygok) űzték el helyükről. Ebben az időben a vármegye területén a bojok tanyáztak, a kik szintén nem állhatták útját a megindult népáradatnak. Krisztus születése körül 11már a Duna-Tisza közén találjuk őket. Az új jövevények a skythákkal rokonok voltak. Strabo korában még nagyon kevesen foglalkoztak közülök földmíveléssel. Az egykorú írók szilaj, harczias és rabló természetű népként emlegetik őket. Nomád életet éltek. Baromcsordáikkal és méneseikkel kóborolva, jóformán egész életüket lóháton és szekéren töltötték. De bár területük kívül esett a római tartományokon, mégsem tartották tiszteletben a római határokat. E miatt sok bajuk volt velük a rómaiaknak. A vármegye területére szorúlt jazygok bizonyára érezték helyhezkötöttségüket s a tanyáik védelméről való gondoskodás szükségességét is. A Duna és a Tisza fűzfával és nádasokkal sűrűn benőtt mocsarai között ütötték fel tanyáikat. A hol a természet nem nyújtott elég védelmet, ott nagy kiterjedésű gyepükkel és sánczokkal vették körül területeiket.. Ez a védelmi rendszer az idehullámzott vándornépek között is fenntartotta magát. Ilyen barbár építményeknek kell tartanunk a vármegye területén ma is látható sánczokat, földvárakat és az emberkézemelte halmok egy részét is.

Leletek a gombosi őstelepről.

Leletek a gombosi őstelepről.
Római sánczok.
A rómaiaknak a jazygokkal való s mintegy négy századon keresztül folytatott csatározásaival összefüggőnek látszanak az ú. n. "római sánczok". E szembeötlő, nagyarányú földművek régóta ismeretesek ugyan, de keletkezésük és rendeltetésük felől a vélemények nagyon is elágazók. A római írók feljegyzéseiben Ammianus Marcellinusnál (XVII. 13.) találunk egy adatot, midőn megemlíti, hogy a II. Constantius császár 359-ben meg akarván békíteni a limigaut szarmatákat, egy sánczra állt (stansque in aggere celziore) s onnan beszélt hozzájuk. Frőhlich szerint (Arch. Ért. 1887.309.) a limigaut szarmaták a Tiszatorkolattól éjszaknyugat felé eső mocsaras vidéken tanyáztak; tehát itt a nagy római sánczról lehet csak szó, mely éppen befoglalja azt a területet, hova tanyáik tehetők s a mely sánczot Frőhlich egyenesen az ő művöknek tartja.
Az ú. n. "római sáncz" Apatinnál kezdődik. Elhalad Bácsszentiván és Doroszló mellett és Militicsnél a gombosi földvárban végződik. Azon túl már ellaposodik. A jelzett rész elég magas és mindkét oldalán árokkal van ellátva. Irányában gyors görbületei vannak. További vonala a Ferencz József-csatorna kölpényi része mellett, az Obrodovó-dűlőben kezdődik és elhalad Kiszács, Tiszaistvánfalva és Boldogasszonyfalva mellett; Csurognál végződik. Ez a sáncz alacsonyabb a nyugati résznél, vonulata azonban megegyez és sok görbülete van. A sáncz keleti része a Boldogasszonyfalva és a Csurog melletti részszel párhúzamosan indul, de ettől nyugatra, a Jegricska-haránál és Nádalja és Bácsföldvár között elhaladva, éjszaknak tart. Végre Óbecse és Péterréve határában elhúzódva, a Csik-ér táján nyoma vész. E sánczokat a katonai térkép "Kis római sánczok"-nak nevezi. Vonulata egyenes; hajlása kimért.
Az ú. n. "nagy római sáncz" Újvidéknél, az újvidék-zsablyai úton levő Vaskapu nevű helytől éjszakra két km-re kezdődik és Boldogasszonyfalva és Csurog határán át, Bácsföldvár felé húzódik és a Boronyi-baránál végződik. A sánci egyenes irányában csak két helyen törik meg. Szélessége és magassága tetemesebb, mint a kis római sánczok. A földmű több helyen át van vágva.
Ma már három újabb sánczvonalat konstatálhatunk. Az egyik rövidke vonal Ósóvé határában, a "kis római sáncz"-tól éjszakra és a községtől délre van. A neve szintén "római sáncz". A másik Apatintól húzódik halmon-völgyön át Szond irányában, az ú. n. "kis római sánczok"-kal párhúzamosan. Neve: "kis sáncz". A harmadik, mely a Telecska alján Nemesmiliticstől Csonoplya és Kerény határán át Kissztapár felé, majdnem Cservenkáig fut.
Ezeken felül Rómer Flóris még egy sánezot említ, a mely Baja-Rém-Jánoshalma határán húzódik át. Ez az ú. n. "Ördögárok". Egy másik vonalat Bátmonostor és Madaras irányában is ismerünk.
Az Apatintól Óbecse és Péterréve határáig húzódó vonalat Marsigli határozottan római védműnek tartja. Ezt a véleményt Wagner és Schönwisner is osztja. Katona azonban a római eredetet kétségbe vonja. Később Rómer is Katona véleményéhez csatlakozott. Rómer szerint a sánczok vizek elleni töltések vagy pedig az ú. n. "avar gyűrűk" lehettek. Ez utóbbit Ortvay is valószínűnek tartja. Rohonyi ezekkel szemben is fenntartja a római eredetre vonatkozó véleményét és azt hiszi, hogy a sánczok határvonalak (limes) lehettek. Dudás Gyula a szarmata-jazyg eredet mellett tör lándzsát. A sánczok eredetének kérdésébe Frőhlich is beleszólt. Közvetetlenül szerzett tapasztalatai nyomán megírt tanúlmányában megdöntötte azt a feltevést, mintha a sáncz útvonal vagy töltés lett volna. Egyben 12megczáfolta a római eredetre vonatkozó kombinácziókat is. Frőhlich a bácskai nagyobb sánczot valamely népvándorláskori germán népnek, a kisebb sáncz építését pedig a rómaiak idejében itt lakott szarmatajazygoknak tulajdonítja. Az utóbbi időkben Cziráky Gyula foglalkozott behatóbban a sánczokkal. Be is utazta azokat. Tapasztalatai újabb világításba helyezik e földműveket; felfedezéseivel pedig figyelemreméltó érveket vetett a kérdés körül folytatott kétévszázados vitába.
Az apatini határban u. i. két egymással párhúzamosan futó sánczvonal van. Az egyik Apatin felső részétől a militicsi Mosztongáig megy s mindkét oldalán árok van. A másik Apatin déli sarkától, a Duna mellékágától kiindúlva, csaknem 5 km. hosszúságban a "Zigeuner-Heide" nevű szőlők nyugati sarkán átvágva, a "Szontaer-Moraszt"-nál végződik. Mellette csak egy árok van, a déli oldalon. Ugyanilyen egyárkos sánczvonal az is, mely Gombostól, helyesebben Militicstől a tiszai oldalon levő Csurogig húzódik; sőt ugyanilyen az is, mely Csurogtól a Ferencz-csatornáig s ettől Péterrévéig felmegy.
Közös sajátságuk e vonalaknak az, hogy különböző távolságokban átvágások, átjárók vannak rajtuk nagy számban. Némely átvágásnál, a sáncz éjszaki, illetőleg nyugati, de mindig belső oldalán egy-egy árkos, 12-15 m. átmérőjű kis körsáncz látható. A kétárkos vonal mellett, a bácsszentiváni határ kamarai erdőföldjén, ama ponttól, a hol a vasút a sáncz-vonalat átmetszi, 200-300 lépésnyire nyugatnak, továbbá a doroszlói és a gombosi határban is vannak ilyen egy árokkal körített kis erődítmények. Másik sajátságuk e vonalaknak az, hogy többhelyen köralakú földvárakkal vannak összeköttetésben olyan formán, mintha egyik a másikért épült volna. Kívül árokkal vannak övezve. Ilyenek: az apatiniak, a gombosi és a szondi is.
Cziráky ismertette legelőbb az apatini egyárkos és a Nemesmilitics, Csonoplya, Kerény, Kissztapár és Cservenka irányában húzódó másik új vonalat. Felfedezéseinek az ad különös érdekességet, hogy e sánczok szerkezetükben hasonlítanak az Apatin-Csurog között elterülő vonalhoz, s azzal párhuzamos irányúak. Cziráky az egy árokkal bíró, egymással megegyező vonalakat, t. i. az apatini alsó, Gombos és Csurog között fekvő és az ettől felfelé a Tisza mellett vonuló szakaszt együvé tartózónak mondja. Ott, a hol víz állta útját, ott nem építették ki. Ezt látjuk Gombos és Apatin között; ezt látjuk Boldogasszonyfalva mellett is. Ehhez a vonalhoz tartozik az Apatin-Militics között fekvő kétárkos vonal is. Sejtteti továbbá, hogy a nemesmilitics-cservenkai vonal vagy a Ferencz-csatornától Péterrévéig terjedő szakasz tartozéka, vagy az előbbinél beljebb fekvő körsáncznak a darabja. Ez esetben a tiszai sánczok mind az Apatin-Csurog közötti vonal folytatásai. Frőhlich álláspontjára helyezkedve, megczáfolja a sánczok rendeltetése körül felállított theoriákat, mintha azok útvonalak vagy vízáradás ellen készült gátak lettek volna. Kimutatja, hogy ncm lehettek egyebek, mint a nagyobb terület megvédésére készült, összefüggő stratégiai védőművek.
A sánczmaradványok még ma is azok egykori óriási arányairól tesznek tanúságot. Az Apatin és Szond közötti részen szélességük 25 m. magasságuk pedig 0,8-1 m. között váltakozik. Az árok 10 m. széles s mindenütt a déli oldalon található. Főiránya: K-Ny. A hol elég víz találkozott, ott a sánczok nem voltak kiépítve. Boldogasszonyfalvától keletre pl. a "Mala-bara" pótolta egy darabon a sánczot. Az Apatin-Militics közötti sánczvonalnak mind a két oldalán árok van. Ezt Frőhlich is feljegyezte. Ennek magyarázatát Cziráky a sánczot építő nép védelmi akcziójában véli felfedezni. Párhuzamos körív alakjukból, a sánczok mellett épült földvárak szerkezetéből és e földvárak belsejében található régibb középkori edénycserepekből, valamint a "római sáncz" kanyarulatában levő gombosi földvár mellett felkutatott barbárkori temető leleteiből avarkori építménynek tartja.
Az Újvidéktől Bácsföldvárig húzódó sánczok jóval magasabbak; vonulatuk kimértebb, Rómer és Dudás római munkának vélik. E véleménynyel szemben Érdújhelyi - a ki szintén behatóan foglalkozott a sánczok eredetének kérdésével - a barbár eredetet vitatja. Ez utóbbi feltevés a legvalószínűbb. A jövőben folytatandó intenzívebb kutatások révén talán sikerül még ezt a problémát is megoldani.
Bács-Bodrog vármegye sík területe, leszámítván a Tisza és a Duna mellékét, természet-nyújtotta védelmi vonalakban korán megtanította az embert, hogy 13miként védekezzék - habár pillanatokra is - a külső megtámadtatások ellen. A "római sánczok" hatalmas félköre, melynek belső második, s az elsővel párhuzamosan haladó sánczvonalára Cziráky hívta fel a figyelmet, szintén nem tekinthető egyébnek, mint egy nagy területet körülzáró óriási földvárnak. Kisebb-nagyobb földvárakat elszórtan az egész vármegye területén, de különösen annak déli részén, még ma is nagy számban találhatunk. Régente bizonyára több is volt, de az idő vasfoga és a szántó-vető nivelláló vasa, lassan-lassan eltüntette őket.
Földvárak
Az eddig ismert földvárakat három kategóriába sorozhatjuk: ú. m. kör alakúra, kívül meredek magas földfallal, minden árok nélkül; alacsonyabb töltésű köralakúra, melynek töltése mellett kívül árok van; végül: négyszögalakúra. A fentebb ismertetett "római sánczok"-on kívül még a következő sánczokat és földvárakat ismerjük: Alsókabol határában találjuk a "Hajdú-sánczok"-at. Az Apatin melletti "Kis-sáncz" bejárása alkalmával Cziráky két köralakú földvárat talált. Ezeket a nép "Rundell"-nak nevezi.
A Baja-Rém és Jánoshalma irányában húzódó ú. n. "Ördög-árok", Roediger feljegyzése szerint, Bátmonostornál kezdődik; Rómer szerint pedig Jánoshalmától Halas irányában tart. Bács határában, a Trsanik-pusztán és a Szent Antal-kápolnánál levő halmok mellett, négyszögalakú földvárak vannak. Az első a Mosztonga mellett van; a másik pedig "Demir-kapu" néven ismeretes." Bácsalmáson a "Gradina" dűlőben szintén régi vár nyomai láthatók. Bácsföldvár fölött, az ú. n. "Csonthalom" mellett, a "nagy római sáncz"-nál, egy nagyobb földerőd állott, melyről Marsigli is megemlékezik. Az egykori földvárat a Tisza töltésének építése alkalmával elhordták. Állítólag a község is ettől a földvártól vette a nevét. Nádalja felé, a "Nagy-járás" dűlőben, a "kis római sáncz"-tól nyugatra, még három, négyszögben épített földvár nyoma látható. Bácskertes táján feküdt az egykori Gyűrű-Hetes. Ez is valamely földvártól vagy sáncztól kapta a nevét. Bezdánban szintén sánczokat emlegetnek; Bogyán határán pedig Roediger fedezett fel földvárakat. Boróczon, a községtől keletre, Dunabökény irányában, egy körsánczczal körülvont földvár van.
A "Cservenka" szó "vár"-at jelent; e község is nyilván valamely földvártól vette a nevét. Csurogon a "nagy római sáncz" mellett szintén volt egy földerőd, melynek köralakban vonuló sánczai a Tiszára támaszkodtak. Marsigli szerint "római váracs" volt.
Dernyén, az ú. n. "Branyavina-sumá"-ban két kisebb földvár van. A dernyei és vajszkai határ között levő négyszögalakú földvárat Cziráky közelebbről is megvizsgálta. Nagysága: a déli szöglet mellett 58×38 lépés. Kapuja nyugatra nyílik. Árkába a Mosztonga vizét eresztették, a mely épen mellette folydogál. Doroszlón, az ú. n. "Róka-dűlő"-ben egy csaknem teljesen leszántott földvár nyomai láthatók. Cziráky ezt is megvizsgálta. Átmérője 140-145 m, a sánczok magassága 56-60 cm. Ugyanolyan cserepek találhatók benne, mint a gombosi földvárban: tehát azzal egykorú lehet. Ugyanott a puszta-egyházi erdőnél, a Gombosról vezető úttól 383 lépésnyire éjszakra, a "római sáncz" átvágásának befelé eső részén, két kis (27 lépés átmérőjű) földvár van. A gyűrűk egy m. magas töltésből és körülfutó árokból állanak s a nagy sáncztól mintegy 8-10 m-nyire fekszenek. - Dunabökény határában, a "Morgács-erdőben" egy körsánczos földmű ismeretes.
Gomboson két földvárat ismerünk. Mind a kettőt Cziráky fedezte fel. Alakjuk szabálytalan kör. Az első átmérője: 850 m. A sánczok szélessége 6-7 m., az ároké 3-4 m. Az árok a külső oldalán van, de már alig néhány dm. mély. A római sáncz kanyarulatában fekszik. A vár erősebb külső falát a három oldalról párhuzamosan haladó "római sáncz" alkotja. A benne talált edénytöredékek a népvándorlás-kor végéről valók. Ugyanott egy második kisebb földvár, az első földvár és a "római sáncz" között fekszik. Átmérője: 76×109 m. Ez még inkább el van laposodva. Az első földvár körül 25-30 lépés széles, 7-8 dm. magas, kerek dombocskák láthatók. Cziráky ezekből hármat megásatott. Belsejükben hamuréteg között állati csontmaradványokat és edénycserepeket talált. Ilyen körben fölsánczolt helyekről tesz említést Rónai is. Ez építményekből, a bácsszentiváni erdőben Borovszky Samu dr. egyet szintén megásatott.
Küllődön, a rétségben, közel a Dunához, az 1887. évi szárazságkor egy régi köralakú erősség nyomai fedezték fel, melyet kettős árok vesz körül. Grosschmid 14Gábor vizsgálta át. Átmérője 90×50 m. Az árok három m. széles és három m. mély. A terület neve, melyen a romok vannak: "Schlossriegel". Mint erősség már a középkorban is szerepelt.
Madarason, a "Sanacz" nevű pusztán egy földvár maradványa látható. Mellette négy halom. Magyarkanizsa határán, a "Kőrös-ér"-nek a Tiszába való torkolásánál Marsigli egy ma már ismeretlen római sánczot említ. Martonoson, a Tisza partján régi erődítések nyomai láthatók. Martonos fölött, a "Vaskapu" nevű határrészen, egy földvár romja és nem nagy távolra négy nagy halom áll. A hajdani "Vastorok" is ezen a tájon feküdt s arról a határnak ezt a részét "Ostorok"-rak vagy "Ostorká"-rak nevezik. Roediger említi, hogy Martonostól Becséig sánczok húzódnak, melyek környékén földvárak és ősemberi telepek konstatálhatók. Mélykúton, a Sánczhegy nevű halom mellett, régi földvár maradványát találjuk. Monostorszegen, a Szauerborn-féle szálláson, a Ferencz-csatornai őr háza irányában, a téglaégető gödröktől nem messze, egy négyszögű földvár ellaposodott sánczai láthatók.
Nemesmiliticsen, fenn a Telecskán, az őrszállási út mellett, körsánczok nyomai vannak, de már nehezen kivehetők, mert elszántották őket.
Kossuthfalván, a község mellett, 1840-ből egy "Vaskapu" (Demier-kapia) nevű völgy említtetik. Ez az említés összefüggésben lehet valamely földvárral, mely egykor e tájon volt. Ósóvé határában, a "Járás-földek"-en földsánczok maradványait konstatálta Roediger. Ópalánkán, az ú. n. "Obrada" dűlőben egy 175 méter átmérőjü, még ma is majdnem ép földvár nyomai láthatók. Roediger itt ásatott is. A hajdani "Vaskapu" is e tájra esik; valószínű, hogy ez, valamint a mai község is, a földvártól nyerte a nevét. Óverbászon a "Csarnokdűlő" déli részén fekvő földvárat (Ring) a Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat megbízásából Kiss Gyula odavaló jegyző kutatta át. A földvár Óverbász határának déli részén, a községtől mintegy öt km-re fekszik. Kerülete 465 m. Átmérője: ÉD irányban 192 m, KNy = 228 m. Magassága 4-6 m. Két kapu van rajta. A földvár belsejében, annak középrészén megejtett ásatás során, egy és fél m. mélységben egy felül csonka, alul lyukas kőkorsót; két és fél méter mélységben tűzhelyeket, cserépdarabokkal vegyesen csontokat találtak. Az edényfélék a népvándorlás korából származnak. U. o. a Ferencz-csatorna jobb partján, közel a szenttamási határhoz, a csatorna ősi medrétől körülbelül 18 ölnyire, egy nagy öböl közelében, egy 22 öl átmérőjű kerek magaslat áll, mely mintegy hat öl széles és fél öl mély árokkal van körülvéve. Egy kapuja van.
Palonán, a bácsújlaki út mellett, a "parlagi földek"-en és a "Morgácserdő"-ben ugyancsak földvár maradványai láthatók. Parragon, Hódság felé, a vasút mentén, továbbá Pinczéden, Paripás felé "Csongrád-fekete-vár" név alatt, szintén földvármaradványokat találunk.
Szilbereken, a "Belo brdo" pusztán sánczok; a "Katharinaberg" nevű határrészen pedig, egy halomcsoport közelében, földvár nyomaival találkozunk. Sajkásgyörgye határában, a községtől dél felé, a "Klisza" nevű területen vársánczok vannak. Szond táján feküdt a hajdani "Vasas-kereki". A szondi határszélen Cziráky egy 140-150 m. átmérőjű és 40-50 cm. magas körsánczú földvárat konstatált, mely a római sánczczal összefüggőnek látszik. Sztapáron, a zombori "Zsárkovácz szállás" felé húzódó hosszas földháton levő halmok mellett az egykori földvár nyomai még ma is kivehetők.
Tiszaistvánfalván, a "római sáncz" átjáróját a nép "Vaskapu"-nak nevezi, a mi összefüggésben van a nevezett sánczok vonalán található földvár emlékével. Titelről Mozsorra menve, Mozsor felett a "Titeli fennsík"-on egy kettős körsánczczal körülvett dombot találunk, a melyet "Magyarszki-grád" néven ismernek. Turján, a községtől kilencz kilométernyire, egy régi földvár körsánczai még ma is jól láthatók.
Újverbász és Kula között lehetett az egykori "Várszög". Újvidéken a "Vaskapunak" nevezett határrészen három halom és földvár maradványairól történik említés.
Vaskúton, a községtől éjszakra, tizenkét halom mellett fekszik az ország egyik legnagyobb és legépebben fennmaradt földvára. E várat Rómer fedezte fel. Alakja kör. Kívül nincsen árka, hanem a földet máshonnan hordták belé, részben a vár közepéből szedték. Belseje teknős, de úgy, hogy a sáncz lejtője lassan emelkedik. Belülről könnyen fel lehet kapaszkodni rája; külseje azonban rendkívül 15meredek: csaknem úgy áll, mint a függélyes fal. A töltés magassága 20-25 m; szélessége az alapnál 40-50, a csúcsnál 15-20 m. A köralakú erőd egész területe másfél hold lehet. Kapuja nyugatra néz. Rómer e földvárat a közelében felkutatott halmokban talált leletek után népvándorláskorinak tartja. 1903-ban Cziráky is ásatott benne. Wekerlefalván egy szabálytalan félkörű töltésű földsánczolat nyomait találjuk.
Zombor határán, a "Gradina" pusztán földvár maradványai, a "Cservenka" városrészben pedig sánczok és erődítések nyomai vannak. (Steltzer Frigyes feljegyzése.) Zsablyától keletre a Tisza és az "Almás-ér" által alkotott félszigeten régi kis erőd nyomait találta Marsigli s annak rajzát is közölte. Ugyanott Temerin felé és Mozsor felé is földvárakat találunk.
Őshalmok.
Bács-Bodrog vármegye területét lépten-nyomon halmok és halomcsoportozatok élénkítik. Különösen a Duna és a Tisza mentén gyakoriak. Legtöbbje emberkéz munkája. Mint érdekes régészeti objektumok, már régebben felköltötték a szakemberek figyelmét. A megejtett kutatások után a halmok rendeltetése iránt ma már alig lehet kétségünk; de eredetükkel és korukkal még nem vagyunk tisztában. Annyi azonban bizonyos, hogy a halmok nem egy időből valók és hogy nem egy és ugyanaz a nép hagyta azokat. Általános az a vélemény, hogy készítési idejük az ókortól a honfoglalás idejéig lenyúlik.
A halmok osztályozásánál nagyjában megkülönböztethetünk: csoportos-, hármas-, különálló- és földvárral kombinált halmokat.
A csoportos halmok rendszeres temetők voltak. Minden sírdomb egy vagy több emberi csontvázat rejt magában. Ezek az ú. n. tumulus temetők. E halmok általában alacsonyabbak és laposabbak. Sajnos, hogy legtöbbje már feldúlva és kirabolva maradt reánk.
Az apatini tumulusokat Rómer dr. feljegyzése nyomán Weigang Jánosnak 1902-ben sikerült újból kinyomoznia. Ezek a halmok Bácsszentiván felé a római sánczczal majdnem parallel vonuló, ugynevezett "kis sáncz" kiinduló pontjánál vannak. Számuk negyven és nyolcz sorban fekszenek. Magasságuk fél és egy m. között váltakozik. Legtöbbje a kiosztott és szántás alá került földeken van, s lassan-lassan ezeknek is nyoma vész. Weigang a tumulusokból kettőt megásatott. Mind a kettőben egy-egy ülőhelyzetben eltemetett csontvázat talált. Mellékletük nem volt. A sírok két méternél is mélyebbek. Egy más alkalommal Máhler Ede dr. is jelen volt a sírbontásoknál. A kutatás azonban teljesen eredménytelen maradt.
Bogyán határában négyrendbeli tumulus temető van, melyeket Roediger Lajos 1904-ik évi körútjában a bogyáni erdőben fedezett fel. Ugyancsak Roediger feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Bátmonostor-Baja-Rém és Jánoshalma határán elvonúló "Ördögárok" környékén szintén tumulusok vannak.
Gádoron, a vasúttól Őrszállás irányában, szintén van 4-5 tumulus, melyek közül az egyik - a legnagyobb - le van fejtve. Bronzkori és honfoglaláskori sírokat találtak benne.
A kátyi határrészen, a "római sáncz" mellett levő tumulusokból 1902-ben Rohonyi Gyula dr. egyet megásatott. E halomra még Frőhlich Róbert dr. figyelmeztette, a ki azt oly fontosnak találta, hogy annak felásása és az abban találandó leletek után vélte a "római sáncz" eredetét és rendeltetését megállapíthatni. A felásott halom a "római sáncz"-nak az újvidék-zsablyai és a tiszaistvánfalva-kátyi útak között levő részétől keletre 250 lépésnyire fekszik ama dűlő mentén, a mely a megjelölt két út és a sáncz érintési pontjai között - körülbelül közepétől kiindulva - a kátyi rét felé vezet. A tumulus átmérője mintegy 15 m; magassága másfél m. A tumulus felszíne alatt 3 m-nyire egy 30-35 évesnek látszó, középtermetű férfi elkorhadt csontvázmaradványait és azok mellett lócsontokat talált. Egyéb melléklete nem volt.
A kiszácsi tumulusokon a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat megbízásából, Roediger Lajos végeztetett ásatásokat. E tumulus-temető a község éjszaki oldalán, a gróf Chotek-féle uradalom területén, a vasúti állomástól éjszakra, az első őrház mellett van. A temető 28 kisebb-nagyobb sírdombból áll, melyek nagyobbrészt hármas sorban vannak elhelyezve. Az út éjszaki oldalán eső legmagasabb tumulus már többször meg volt bolygatva s az éjszaki felén vont határárok miatt meg is csonkították. Ezt a halmot tehát nem is tette kutatása tárgyává. Ásatása során megállapította, hogy az összes tumulusokat 16mindenütt 40-50 cm. mély rétegben humusz fedi, s majd mindenik tumulus a tetején be van horpadva: tehát valamikor régen megbolygatták. Roediger az általa felvett helyszínrajzon feltüntetett sírhalmokból az I-VII. számmal jelzetteket ásatta fel. Az I. számú tumulus magassága 2 m. Benne egy összevisszahányt emberi csontvázat és egy 13 cm. hosszú és két és fél cm. széles alakú vastárgyat talált. A II. számú sírhalomban egy korongolt szürke edénytalp-töredék volt. A III. számú halomból csupán egy sardonixból csiszolt gyöngyszem került elő. A IV.-ben ÉD irányban fektetve és fejjel egymásfelé fordítva két gyermekcsontvázat talált. A koponyák alatt egy durva művű népvándorláskori edény, azalatt pedig mintegy 40 cmnyire egy lófog, egy emberi karcsont és vastörmelék volt. A tovább folytatott ásatás során, a talajvizes földben egy felnőtt ember csontvázára akadt. Az V. számú tumulusból egy korongon készült szürke agyagedény oldaltöredékét és egy 10 cm. hosszú, 2-3 cm. széles S-alalakú vastárgyat talált. A további kutatás során még egy 10 cm. hosszú, lapos fejű, kovácsolt vasszeg és egy kiégetetlennek látszó agyaggyöngy került felszínre. E tumulusnál 2.7 m. mélység után értek a nyers földre. A VI. számú sírhalomban szintén egy 11.5 cm. hosszú és 3 és fél cm. széles S-alakú vastárgy fordult elő. Szétszórva a sírban mindenütt emberi csontok feküdtek. Körülbelül 2 m, mélyen, egy 6 cm. hosszú, 2 cm. széles S-alakú vastárgyra is akadt, melynek homorú részén - a hosszirányra harántosan - farostok nyomai voltak észrevehetők. A VII. számú sírdombot már korábban kirabolták. (Roediger jelentése nyomán.)
Kishegyesen, a Fodor Mihály szántóföldjén felfedezett tumulusok ásatását szintén tervbe vették.
Madarason, a községtől délre, a Kígyós-bara mellett elterülő közlegelőn 72 sírdombból álló tumulus-csoport látható. A sírdombok középrésze erősen be van horpadva, jeléül, hogy azokat már korábban kirabolták. Roediger a sírokból hatot megásatott. Az analogia után e sírok a kiszácsiakkal egykorúak.
Weigang János, Palonán jártában, négy tumulus-temetőről nyert tudomást. Az 1903. évi iskolai szünet folyamán több sírdombot megásatott. Az ásatás eredménye ismeretlen.
A pinczédi két tumulus-temetőt is Roediger Lajos fedezte fel. 1904-ben Pertschy Ferencz dr. kíséretében megszemlélte, azokról helyszínrajzot és fotografiai képeket vett fel. Az ú. n. "Veliki-Atovi" határrészen levő tumulus-temető még ma is hat nagyobb és hét kisebb tumulusból áll, de a szántott helyeken még mindig tisztán kivehető több elhordott halom helye is. A nagyobbak között nyolcz m. magasságú is akad. Az egyik tágas árokkal van körülvéve; az árkon kívül pedig alacsony kis földvár látható. Alakjára és nagyságára megegyezik a bezdáni "Zöld-halom"-mal. A halmokból négy nagyobb és két alacsonyabb a Czobrda-család tulajdona. A másik, ú. n. "Graskovina"-csoport hat nagyobb és egy-két kisebb tumulusból áll és az előbbenitől mintegy két km-nyire esik. Ez a csoport közel van a "római sánczok" éjszaki oldalához s a Tir- és a Czinczurák-család birtoka. Roediger - a katonai térkép után - Pinczéd éjszaki oldalán, az ú. n. "Csongrád" nevű helyen is tumulusokat sejttet.
A Szentfülöp éjszaki határán elterülő legelőn szintén tumulus-csoport van. Roediger ezt még 1899-ben konstatálta. 1904-ben Pertschy Ferencz dr.-ral a tumulusokon ásatásokat is végeztettek. A jelzett helyen még ma is látható négy alacsonyabb tumulus, de Pertschy dr. állítja és bizonyítják az ásatásban résztvett idősebb munkások is, hogy még a 60-as években is az e csoporttól éjszaknyugat felé, hosszú sorban elnyúló tumulus-csoport volt látható. Roediger e helyen három halmot fel is ásatott. Az elsőben szétszórt emberi csontokat és egy cserépedénytalptöredéket talált. A jelenvoltak állítása szerint ezt a tumulust földnyerés czéljából többször ásták felülről, s mivel látták, hogy alul forgatott föld van, kutatni is kezdték. E közben Lék Mihály a dombban fekvő emberi csontváz mellett egy kardot talált. Az innen 18 lépésnyire eső második sír üres volt. A harmadik is meg volt már bolygatva. Mindössze néhány emberi lábszárcsontot és egy lópatacsontot talált. A negyedik tumulust a községbeliek valami útrendezési czélra széthordták s ugyanakkor a benne talált sírt teljesen szétdúlták.
A vajszkai tumulusokat 1902-3-ban Cziráky Gyula és Tumbász István dr. ásták meg. A sírdombok az ú. n. "Okruglik" határrészen három csoportban, sűrűn sorakoznak egymás mellett. A sorok az É-D irányt követik. Az egyik 17helyen 28, másikon 21 a harmadikon még több halom van. Sokat el is szántottak már belőlük. Cziráky a halmok számát száznál többre teszi. Magasságuk 0,7-1,2 m. között váltakozik. Átmérőjük 11-15 m. Az ásatás során 33 halmot bontottak fel. Minden halom közepén 120-150 cm. mélyen egy-egy széthányt csontvázat találtak. A 2. halomból egy köpűs vaslándzsa-hegy került elő. A 3-ban egy cserépdarabot találtak. A 4.-ben két csészealakú edény cserepei voltak. A 6-ban egy simított cserépdarab az egyedüli lelet. A 7. sírdomb alatt a rendes hossznégyszögű sírgödör nyomait konstatálhatták, mely É-D irányban volt megásva. Ez is fel volt dúlva. A 8. sír melléklete egy darabokra tört szürke edény, egy rozsdaette vasdarab és egy antik bronzfibula töredéke. A 9. sírban egy tojásdad alakú vascsatkeret és egy kis elrozsdásodott vasdarab fordult elő. A 10. sírban is csak egy vasdarabka volt. A 11. sírból való egy csésze-féle edény. A 16. sír melléklete egy elgörbített rossz ezüstsodronyos karperecz. A 19.-ből római készítményű vörös edénycserepek kerültek elő. A 20. sírban néhány opál és üveggyöngyszemet találtak. A 21.-ben egy fekete cserép; a 32.-ben egy hullámvonalakkal díszített barna opálgyöngy; a 33.-ban pedig egy kézzel formált bögre töredéke volt az egyedüli lelet. A sírokban - miként a pátkai, alsószentiváni és a bakonyi keltakori "százhalmok"-nál - itt is égési nyomokat észleltek. A leletek barbár készítmények, de sajátosságaik erős római befolyást árulnak el. E körülményből Cziráky e halomsírokat a szarmata-jazyg-korból származtatja.
Vaskúton, a községtől éjszakkeletre 12 tumulus áll, melyek az említett földvárral vannak összefüggésben. A halmok átlagos magassága 20-30 cm. között ingadozik; oldaluk ma is feltűnően meredek, úgy hogy csak némely oldalról lehet rájuk felkapaszkodni. A halmok közül 1868-ban Czirfusz Ferencz, Rómer közbejöttével, négyet megásatott. Konstatálták, hogy azok emberkéz munkái és hogy temetkezési czélokra szolgáltak. A halmok mindegyike egy-egy emberi csontvázat rejtő és kemencze-alakúlag kiégetett sírbolttal bírt. A csontváz mellett, a kiszácsi és a madarasi tumulusokban talált S-alakú vastárgyon és a gereblyére emlékeztető formájú, farostokkal bevont vaskapcsokon kívül egyebet nem találtak. Rómer a halmokat, belső szerkezetüknél fogva, a geszterédi (Szabolcsvárm.) halmokkal tartotta megegyezőknek s a leletek alapján a népvándorlás korából valóknak véli. Dudás a jászszentgyörgyi halmokban talált, analog jellegű leletek után azok építésének idejét a. Kr. u. II-III. századba helyezi.
Hármas halmot találunk: Apatinban, a "Zigeuner-Heide" dűlőben levő erdőben; Bácsban, a "Trsanik-pusztán", és a "Széplaki erdő"-ben; Bácsföldváron, a községtől éjszakra, a Ferencz-csatornán túl, a "Crnabara" mellett; Csurogon, a Zsablya felé eső határszélen; Kölpényen, az "Alpár-puszta" felé eső részen; Magyarkanizsán, a telecskai magaslaton; ugyanott az ú. n. "Zákó"-, "Fehér"-, és a "Körmöczy-halmot". Martonoson, a "Nagy"-, "Pap"- és a "Kishalom" néven ismert tumulusokat; Mohol határán 3 nagyobb halmot; Nemesmilitics határszélen, Őrszállás felé szintén hármat.1 Az egyik felásott halomban keltakori fegyvereket találtak.
Hármas és többes halmokat találunk még: Palánkán, Borócz felé az erdő szélén; Szabadkán, Tavankút felé; Sztapáron, a "Zsárkovácz" felé húzódó földháton; Újvidéken, Piros felé és a "Vaskapu" puszta részen húzódó földháton; Zsablyán, a községtől nyugatra; Zomborban, a Bácsszentiván felé húzódó hosszas földháton; s végre: Zentán, az "Orompartok" alatti síkon a "Lapos"-, "Kis"- és a "Bátkai" halmot. Ez utóbbiakat Dudás Gyula megásatta. A bennük talált sírok a népvándorláskorból származnak.
A harmadik kategóriába sorozhatnók a Tisza mentén és a vármegye alsó felében található különálló halmokat. Ezeknek nemcsak nagyobb arányaik, hanem az egymástól következetes irányban és távolságban való elhelyezésük is ad némi jelleget. E halmok optikai összefüggésben vannak s így valószínű, hogy azok lánczolata annak idején stratégiai czélokra is szolgálhatott. Martonoson alul, dél felé, a halmok szakadatlan lánczolatával találkozunk, melyek részint közvetlenül a Tisza mellett, részint attól kissé távolabb, az "Orompartok"-on vannak elhelyezve. Magyarkanizsán, az "Orompartok"-on, az említett három névtelen halmon kívül találjuk a "Fehérek-halmát", a "Zákó"- és a "Körmöczy-halmot"; 18a vasúti állomásnál pedig a "Pap-halmot". Zentán, az "Oromparton" szintén öt halom sorakozik. A "Kalocsa-pusztán", a völgy partján áll az ú. n. "Pivár-halom". Moholon, a község mellett szintén van egy névtelen halom. Péterrévén, a Tisza mellett hat halom áll; a községtől nyugatra pedig szintén egy nagy halom. Borzsóky Sándor péterrévei lakos a majorsága területén levő halmok közül egyet építési czélokra felásatott s abban egy csontvázas sírkamrára talált. A halomból előkerült érem alapján a sír a Kr. u. IV. századból származik. Óbecsén is több halom ismeretes. Egy a községben, egy pedig a szerb temető helyén áll. Péterréve felé, a nagy réten, a "Perlaki-pusztán" van az ú. n. "Perlačka-lunka" nevű halom. Bácsföldvár határán, a Crna-bara mellett találjuk az ismert három halmot, közöttük az ú. n. "Csont-halmot" is. Csurogon a község belső területén áll egy nagyobb halom maradványa; határában Zsablya felé szintén három nagyobb halom. Zsablyán, Mozsor felé két halmot, a községtől nyugatra pedig három halmot találunk. Novoszelló-puszta felé Mozsorig 14 halom látható. Ezek közül 4 nagyobb vonja magára a figyelmet. Legnagyobbak a "Csicsovszki" és a "Kamen" nevűek. Szemtanúk állítása szerint tele vannak embercsontokkal. Sajkásgyörgyén, a községtől éjszakra, a zsablyai országút mellett is áll egy nagy halom; kelet felé pedig még kettő. A nyugati legelőn van az ú. n. "Csonka-halom". Sajkásszentiván határában is van 4 halom. Mozsortól Titelig, a "Titeli fennsík"-on pedig 11. Titeltől Újvidékig - a "római sáncz"-tól keletre még ma is több halom látható, melyeket Marsigli a "római sánczok"-ról rajzolt térképébe is felvett.
Az elszórtan fekvő és magányosan álló halmok közül különös figyelmet érdemel a bezdáni ú. n. Zöld halom, amelyet 1899-ben Roediger Lajos, majd Bosnyák János és Radich Tihamér ástak meg. Ez a halom 32 m. alapépítményű és felső koronájánál 25 m. átmérőjű, a környező talaj síkjából három m. magasságban kiemelkedő, mesterségesen emelt halom, melyet 10-11 m. széles és fél m. mély árok körít és egy 40-45 cm. magas, 6-7 m. széles kis alacsony töltés szegélyez. Kis földvárnak nézné az ember. A kutatások során Roediger a megásott három m. hosszú és egy m. széles árokban vékony faszén és hamuréteget talált. A Bosnyák és Radich által végzett folytatólagos kutatások alkalmával az ásatást az átvágás nyugati végén kezdték. A kiszélesített árokban, a külső földsánczczal egy vonalon, egy kővésőt, tűzpadokat és konyhahulladékokat találtak, jeléül, hogy a halmot valamely kőkorszaki telep helyére emelték. A domb középrészén, a dombtetőtől mintegy 60 cm-re, emberi csontváz és vaseszközök elrozsdásodott darabjaira és V. István ezüstpénzére akadtak. Az É-K oldalon húzott másfél m. mély árokban szintén emberi csontokat találtak V. István pénzével. A halomban összesen nyolcz sír volt elhelyezve. A koponyák mind É irányban feküdtek.
Bajmokon, a község alatt, a szabadkai úton levő dombban sírt, urnákat és római érmeket találtak. Csávoly határán is van egy "Kékhegy" nevű halom. Csonoplyán is ismerünk egy megásott halmot. A zombor-csonoplyai törvényhatósági műút építése alkalmával Fernbach Péter országgyűlési képviselő átengedte a birtokán levő és a csonoplyai út mentén fekvő, mintegy 50 m. átmérőjű és két m-nél is nagyobb magasságú dombot. A domb egész tömege hordott fekete föld volt. A mikor a földet a környező talaj színéig lehordták, 30 cm. mélységben egy teljesen ép emberi csontvázat találtak. Mellette apró, fehéres csontok (de nem emberi csontok), egy vaskéspenge, egy csat és valami nehezebb fémből, talán bronzból való karika szétporlott darabjai feküdtek. A leletek elkallódtak. Felsőszentivánon, a határ déli részén is van egy nagyobb halom. Jánoshalmán találjuk a vármegye tengerszínfeletti legmagasabb pontját, a "Banka-halmot"; továbbá a "Fehér-", "Göcs-", "Sikáros-" és "Teréz-halmot" is. A vármegye éjszaki és éjszaknyugati részén elterülő homokos vidéken a halmokat nehéz megkülönböztetni a közönséges homokbuczkáktól. A ma itt látható halomszerű magaslatokról tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy azok a többi tumulusokhoz hasonló alkotások-e, vagy a széltől összehordott homokzátonyok.
Őrszállás határán két nagy halom volt. Az egyik az ú. n. "Obere Türkenhügel", a másik, mely kisebb, az "Untere Türkenhügel". A kisebbit Béke Imre a Vármegyei Tört. Társulat megbízásából 1902-ben megásatta. Konstatálta, hogy a halom úgy van összehordva. Roediger - a ki szintén ott járt - e halmokat a vaskútiakkal egyidőseknek véli. Az ásatások során leletre nem akadtak. A halmot a tulajdonos házépítéshez széthordatta. Parragon a községtől nyugatra 21eső hosszas földháton két halom van. Pinczéden, a határnak Liliomos felé eső részén öt nagy halom látható; Paripás felé pedig négy. Regőczén, a község alatt a Telecskán egy nagy, a vasúti állomástól délnyugatra pedig egy hatalmas köralakú magaslat áll négy halommal. Szabadkán, Zenta felé is egy halom. Tataháza határában van az ú. n. "Fehér-halom". Tiszakálmánfalván, a községtől éjszakra szintén van egy halom. Torzsától Sóvé felé van az ú. n. "Terkentempel" nevű halom. Úrszentivántól délre, a község határszélén van az ú. n. "Töröksírdomb". Vaskút határában, az ismert tumulusokon kívül van egy "Kőhegy" nevű halom is. Zombor határában is van egy magányosan álló halom, az ú. n. "Akasztófa-halom".

A zentai bronzlelet és a titeli ezüst alap.

A monostorszegi szarmata-jazyg sírleletek.
A földvárakkal kombinált halmok között első helyen állanak a vaskútiak. Ugyanilyenek a bácsi határban ismert hármashalmok, valamint a bácsföldvári hármashalom is. Roediger a Bogyánban felfedezett tumulus-csoportok mellett egy nagy és két kisebb földvárra bukkant.
Madarason a "Sánácz" nevű pusztán a négy "török-halom" mellett; továbbá: Mélykút határán a "Sáncz-hegy" mellett egy-egy földvár maradványa látható. Szilbereken, Doroszló irányában, az ú. n. "Katharina-berg" felé szintén van egy földvár. E dombon ülőhelyzetben eltemetett csontvázas sírokat találtak. Szántás közben az eke ma is minduntalan sírokat vet fel. Újvidék határán, a "Vaskapu" pusztarészen, a hosszas földháton ismert hármas-halom szintén földvárral van összeköttetésben. Zsablya határán, a Mozsor felé eső két halom között is földvár terül el.
A szarmata-jazyg nép.
A szarmata-jazyg népnek, mely e vidéken lakott, bizonyára nagyobb telepei is voltak. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a harczias barbárok állandó csatározásokban álltak a rómaiakkal: önként következik, hogy telepeik és otthon maradt hozzátartozóik védelméről is gondoskodniok kellett. Védelmi rendszerük alig nyerhetett egyébben, mint az e fajta földművek építésében kifejezést. És hogy ez a védelmi rendszer a népvándorlás idejének további szakán is fenntartotta magát, erre nézve elég az avarokra utalnunk, a kiknek "gyűrűvár"-ait (hring) az egykorú krónikások le is írták. Ilyen "avar-gyűrű"-ket ismerünk is. A jövőben folytatandó kutatások eredményének egybevetése után nem lesz nehéz a felsorolt földműveket korok szerint is osztályozni.
A hosszas csatározásokban kimerült jazygok ereje Kr. u. 173-ban a győzelmes római fegyverek alatt végképen megtörött. A rómaiak ezt az alkalmat felhasználván, a határokat a Duna partján rögtönzött telepeikkel megerősítették, a legyőzötteket pedig a Dunától 76 stádiumnyira visszaszorították.
A római kolóniák nyomát a vármegye területén csak Titelen és Begecsen találjuk. Titelen őrhelyük, Begecs határában pedig kastellumuk volt. Ez utóbbit a "Bács-Bodrog vm. Történelmi Társulat" ásatásai is megerősítették.
Bács-Bodrog vármegyében több helyen is találtak már római eredetű régiségeket. Ilyen: a bátmonostori szarkofág; a monostorszegi, Bachus-alakot ábrázoló, domborműves kőkoporsó-darab; a bácsi domborműves és feliratos emlékkő; a szabadkai és almási sírkövek; a begecsiekhez hasonló, monostorszegi bélyeges téglák és a küllődi padozat-mozaik-részletek, valamint a mélykúti templom oldalába falazott faragványos kövek is. Valamennyi építőanyagként került a jelzett helyekre.
Bács-Bodrog vármegye területe sohasem volt római birtok. Ha a jazygok elvileg meg is hódoltak a rómaiak hatalmának, de a római államszervezeten továbbra is kívül estek.
A jazygok emlékei.
A szarmata-jazygok emlékeit a vármegye egyes helyein felásott temetőikből és a szórványosan előfordult régiségleletek sajátosságaiból ismerjük fel. Így: a monostorszegi sírmezőn végzett ásatásokból igen becses régiségeket szerzett a vármegyei múzeum. Az ásatások során 11 sír gazdag tartalmával ismerkedtünk meg. A feltárt sírok fekvéséből kitűnt, hogy a temető soros. A sírok iránya K-Ny. Több sírban a vázakat ülve temették el.
Az első sír tartalma egy pár ezüst-fülbevaló és számos változatos alakú és színű apróbb-nagyobb üveg-, gyanta-, kő- és paszta-gyöngy s átlyukasztott farkas- és szarvasfogak. E sírból való egy kezdetleges mívű, rosszúl égetett kis agyagedényke is. A 2. sírban egy pár bronz-szíjvég volt. A 3. sírban, a fej mellett talált edénytöredéken kívül, a nyak táján kisebb-nagyobb gyöngyök, a mellen egy bronz-csatt, a könyök táján egy elefántcsont-fésű volt. A 4. sír üres. Az 5. 22sírból kerűlt elő egy pár ezüst-fülbevaló; üveg, gyanta, szurok, koráll és különféle pasztagyöngyök; két laposfejű aranytű, egy elefántcsont-fésű, egy rossz ezüstből való gyűrű és két kis ezüstcsatt a lábról. A 6. sírból csupán egy síredény cserepei kerültek elő. A 7. sírban, az öv táján volt egy nagyobb bronz-csatt, közvetetlen mellette egy elefántcsont-fésű; a mell balfelén zománczozott bronzfibulák, üveg- és nagy szurok-gyöngyök, halfark-alakú aranyozott bronz ruhadísz, csörgők, fülbevalók és gyűrű; a czombcsontok között egy orsógomb; a lábfejeknél egy kis cserépedény, apró üveggyöngyök, átlyukasztott szarvasfog, bronzdrótra fűzött csörgők, nagyobb szurok- és gyanta-gyöngyök és azok darabjai. A 8. sírban melléklet nem volt. A 9. sír tartalma 25 szem apró üveggyöngy. A 10. sírban, mely már fel volt dúlva, csak egy bronz tűcske és egy edénytöredék volt. A 11. sírból való egy csiholóvas tűzkővel, egy kis vascsatt, egy pár ezüst csatt és egy csiptetővas elrozsdásodott darabjai, egy kis pántszeggel átütött bronzlemezzel.
Gomboson, a Papszállás éjszaki árkában, sárgaföld szedése közben, Biber Mária 35 különféle szem-színű gyöngyöt talált. A fűzérben van egy tonna-alakú nagy példány, három sardonix, tíz zöld üvegpaszta, négy kék üveg, öt fehér kagylóhéj, tíz vöröses paszta és két fehér paszta.
Zentán, a "Mákos"-nak nevezett tiszaparti szőlőkben talált csontvázas sír mellett lócsontokat; az "orom"-i két sírban edényeket, egyikben pedig egy három cm. átm. arany csüngőt; a "híres sor"-iban pedig Diocletianus érmét találták.
A bácskeresztúri jazyg-sírokat 1898-ban Kuzmiák Sándor bontogatta fel. A sírmező a bácskeresztúr-liliomosi határrészen fekszik. A leletek előfordulási körülményeinek leírását nélkülözzük ugyan, de a vármegyei muzeumba beszállított szépszámú és igen becses leletekből következtethetünk a sírmező kiterjedtségére és leletekben való gazdagságára. A bronzokból a fibulák között találunk két fogaskerék-alakút, egy áttört művűt, egy félíves kengyellel bírót és különféle más alakú fibulák töredékét; egy bronz-gyűrűt, egy pár abroncsalakú karpereczet és többek töredékét; nyitott végű sodrony- és lemezkarikákat, csattot, tükörtöredéket. Legnagyobb számban a gyöngyök vannak képviselve. A füzéreken több mint 300 szem kisebb-nagyobb különféle színű és alakú szurok, üveg, kagylóhéj, sardonix, borostyán, fehér koráll és más krétás anyagú, bordázott és betétekkel díszített pasztagyöngy van együtt. A sírokban lelt két Marc Aurelius-féle érem, mint becses korhatározó tárgy, különös figyelmet érdemel.
1898-ban Németpalánkén, a község és a Borócz közötti útra eső téglaégető gödrökben, egy sírban bronz-karpereczet, agyagcsészét és bögrét találtak. A leletek a M. N. Muzeumba kerültek. Ugyanott 1902-ben szintén igen érdekes gyöngyfüzér került felszínre. A leletet Hipp Dezsőné a vármegyei muzeumnak ajándékozta. A fűzérben van egy nagy fehér, egy sardonix, két világoskék üveg, két sötétkék, hat zöld, öt sárga négyszögletű paszta, egy barnás gyanta és hat fehér; összesen 32 gyöngy-szem.
Weindl Mór, apatini nagybirtokos földjén, a Szond és Gombos közötti, ú. n. Debeljacs-pusztán, 1900-ban nyolcz sírt kutattak át. Az 1. sírban a csontváz végtagjai rendetlen helyzetben voltak. Egyszerű bronz karperecz volt mellette. A 2. sírban egy kezdetleges díszítésű, szélesszájú urnát leltek. A 3. sír gyermek sírja volt, egyszerű bronz-karpereczczel. A 4. sírban egy 78 mm. átmérőjű, 5 mm. vastag, pontokkal díszített bronz-karperecz volt. Az 5. sírban két drb 67 mm. átmérőjű egyszerű, bronzdrótból lemetszett karpereczet, egy bronz-fibulát és 150 drb. különböző színű üveg- és ékkőből való gyöngyszemet találtak. A 6. sír gazdag tartalmához járul egy üvegkorongocska. Ezt egy hasonló nagyágú bronzfedő takarja. Mind a két tárgyat egy kezdetleges művű agyagedény alatt találták, mely közvetetlenül a koponya mellett volt elhelyezve.
Ifj. Frey Imre gyűjteményéből ismeretes a "Kudela-lelet", mely Zombor nyugati határán, a katonai kórház közelében, a Mosztonga egyik nyúlványa mellett, a Kudela Antal szőlőföldjén levő domb sírjából került felszínre. A domb területén a nagy számban előforduló csontvázak mind kelet felé fordított arczczal, É-D irányban feküsznek. Az egyik csontváz karján egy bronz-huzalból készített karperecz és egy bronz gyűrű volt. A csontváz körül még 35 gömbölyded carneol és egy vörösre égett agyag-gyöngyszem feküdt. Volt a leletben még egy durva készítményű cserépedény is. Zombor határában, a Thim-féle téglaégető területén 23még egy temetőt ismerünk, mely talán a késői jazyg-korból származik. Itt bronz-tárgyakkal vegyesen vastárgyakat is találtak. A Mérő-féle téglaégetőből való egy római utánzatú, barbár kis edény és egy fibula. Mindakettő az ifj. Frey-féle gyűjteménybe került. A fentebbiekhez csatlakozik még az a lelet, a melyet a Szemző-kerttel szemben levő téglatelepen találtak. Ebben az emberi csontvázon kívül egy vaskard, egy bronz-fibula és állítólag egy pikkelyes bronzöv is volt. A tárgyak elkallódtak.
Az Újverbászon épült kenderfonó-gyár területén, csatorna-ásás közben, egy férfi és egy nő csontvázára akadtak. A csontvázak É-D irányban, a koponyák délnek feküdtek. A női csontvázon egy primitív nyakéket, kezén ugyanolyan formájú karpereczet, a fejénél pedig egy egyszerű rugós bronz-fibulát találtak. A férfi csontváza mellett egy köpűs vaslándzsa feküdt. A csontvázak lábánál egy-egy kis bögre volt elhelyezve. Az ékszertárgyak mindegyike római ízlésre vall. E helyen már többször találtak régiségeket, közöttük egy Constantinus-féle érmet is. Az érdekes leleteket a vármegyei muzeum őrzi.
Apatinban, a "római sáncz" mellett fekvő Bekker-féle telepen számos vastárgy: kések, sarlók; a sáncz közelében levő téglagödrökben pedig bronz karpereczek, gombok, fülbevalók, fibulák, csüngő-díszek, karikák, sörényes oroszlánfejet ábrázoló lemezek, csatok, szűrő- és mécsestöredékek, bronz-lemezek és bőrmaradványok voltak. A leletek erős római befolyásra engednek következtetést. A csontvázak alig egy m. mélyen, arczczal keletnek fordítva feküdtek, a karok pedig a mellre és a medencze tájára voltak helyezve. A rendszeres ásatás során nyolcz sírt bontottak fel. Ugyanott az ú. n. "Teknősbéka-halom"-nál folytatott ásatás során feltárt sírban, egy szépalkatú koponya mellett, két bronz fülbevaló és két edényke volt.
Hunnok.
A Kr. u. II. század végén megindult néphullámok megingatták a római birodalmat. Kr. u. 259 körül Dáczia a gótok hatalmába került; 380 után Pannónia is elveszett. Az ide tartozó néptörzsek közül a IV. század végén a germán éa a szarmata néppel szövetkezett hunnok vették át a vezetőszerepet. Ez a lóhátra termett nomád nép harcziasságban, életmódban, kitartásban, erkölcsben, és szokásban nem különbözött a szilaj szarmatáktól. Birodalmukat Attila uralkodása idejében virágzásának a tetőpontján találjuk. A rettegett hunn-király félelmetes fegyvere előtt meghódoltak az összes népek, melyek a Kaspi-tengertől a Keleti-tengerig terjedő végtelen területen laktak. De bár Attila a Duna és a Tisza rónáira helyezte át hatalmának súlypontját, itt volt székhelye és udvara: maga a hunn nép tömegesen nem költözött be és nem telepedett le, hanem mindvégig ott maradt, ott tanyázott a déloroszországi pusztaságon. Ez időben tehát e vármegye területe is csak igen kis részben volt hunn, hanem a szarmata-jazygokon kívül germánokból és egyéb barbár elemekből állott. Ez oknál fogva a vármegye területén talált népvándorláskori régiségleletek osztályozásánál a részletezésekbe alig bocsájtkozhatunk.
A mult század ötvenes éveiben Óbecsén, a "római sáncz" mellett, egy csontvázas sírt találtak, melyből két fekete bögre, bronzlemeztöredékek és két fűzér gyöngy került felszínre.
1902-ben pedig Adán, az ú. n. "Orompartok"-on, földásás közben, soros sírokra akadtak. A sírokban fekvő csontvázak mellett edények voltak. Ugyanott, a Csúzdy-féle téglaégetőben is gyakran találunk csontvázas sírokat. Nagy Lajos ottani tanító elbeszélése szerint, egy ilyen sírban a munkások arany ékszereket találtak. A találók a leletet a zentai ékszerészeknél 60 koronáért értékesítették. Futakon szintén találtak egy népvándorláskori sírt. A megmentett leletekből 1896-ban Schwerer János egy kardpengét és egy vadászkést ajándékozott a vármegyei muzeumnak.
A régi Zsablya közelében, a "Novoszelo" nevű szőlők tövében, 1900-ban, töltésépítés közben, a kubikosok öt barbárkori sírt ástak fel. A sírok alig egy m. mélyen és egymástól egy és másfél m. távolra estek. A csontvázak mellett durva művű fekete edényeket és elrozsdásodott fegyverneműeket (kés, tőr, kard) találtak. A lelt tárgyak a munkások kezén elkallódtak. Egy sír felbontásánál Szikits Ferencz gátbiztos is jelen lévén, a sírban fekvő harczos csontváza mellett talált 33 cm. hosszú tokos vaslándzsát és a hozzá tartozó almaalakú bronz-lándzsanyélgombot a vármegyei muzeumnak beküldötte. A csontváz mellett egy 30-35 cm. magas fekete agyagedény is volt.
24A topolya-zobnaticzai leletek szintén előkelő helyet foglalnak el e csoportban. 1887-ben Kiss Lajos földbirtokos zobnaticza-pusztai tanyáján, részint építkezés, részint faültetés közben több sírra akadtak. A csontvázak mellett kezdetleges művű, rosszul égetett edényeket, különféle ékszertárgyakat és eszközöket találtak. Az egyik csontváz nyakán kisebb-nagyobb szemű és különféle színű gyöngy és egy bronz-fibula volt; mellette pedig egy rozsdaette vaskés feküdt. Ugyanott egy őrlőkő-párt, egy kettős sordonyből való nyakéket, egy csörgőt, két tömör karpereczet és két gyűrűt is találtak. A tárgyakat a vármegyei muzeum őrzi. E helyről 1903-ban a szabadkai városi muzeum is nyert egy bronz-fibulát és 23 gyöngyszemet.
Mátételkén 1904-ben egy eddig parlagon heverő homokos terület rigolozása alkalmával két sírra akadtak. Az elsőben a csontváz éjszak felé fordított arczczal feküdt, még pedig úgy, hogy a feje nyugati, a lába pedig keleti irányba mutatott. A csontváz nyakán volt egy összekapcsolható 43 cm. kerületű bronznyakperecz, vállán pedig egy 20 cm. hosszú, köpűs vaslándzsa. Mellette egy durva művű, fekete bögre is volt. A másik sírban hasonló feketetörésű edényt, egy kis törött sodronyfibulát és két drb. 9-11 és fél cm. hosszú, valószínűleg karperecznek használt bronzhuzalt találtak. Hasonló torquest és edényeket Adán és Kishegyesen is találtak. A mátételkei sírleletek ifj. Frey Imre gyűjteményét ékesítik.
Szépliget határának déli részén, mikor a torzsai vasúti töltéshez földet kubikoltak, az ott dolgozó munkások több sírra akadtak. A csontvázak mellett bronzkarpereczeket, elrozsdásodott vaseszközöket és bögréket találtak.
Gyulafalva telepítése alkalmával a házak telkén szintén számos sírra akadtak. Egy sírban a csontváz mellett egy fibulát, két karpereczet, egy bögrét és egy orsó-gombot találtak.
A moholi szőlőkben talált sírokban a csontvázak mellett edények voltak. Ugyanilyen sírokat tártak fel 1898-ban töltés-építés közben a mészégetők közelében is.
1892-ben Zomborban, a Szondi kaputól délnyugatra eső Kukula-féle téglaégető-telepen is találtak egy sírt, melyben a másfél m. mélyen fekvő csontváz mellett, egy 89,5 cm. hosszú, 3,5 cm. széles, nyélszeggel ellátott vaskardot; egy 17 cm. hosszú vaskés-pengét, egy bronzcsattot és egy három cm-nyi széles, négyszögletes ezüstlemezt találtak. A lelet a vármegyei muzeumba került. Ugyanonnan 1896-ban egy vaslándzsát is kapott a muzeum. Ezekhez csatlakozik a bácskeresztúri ásatásokból nyert s a vármegyei muzeumban őrzött tárgyak gyűjteménye, közöttük egy nyitott, harántrovátkás karika, bronzcsatt és csüngő; szíjdíszítmények, kapocstöredékek és egy orsó-gomb. Ott találjuk végre a monostorszegi különféle telepekről szerzett szórványos leleteket és a szilágyi, bajai és a bátmonostori népvándorláskori sírokban talált emlékkészletet.
A számbavett emlékeket bajos lenne külön-külön osztályozni, de azoknak hunn-szarmata eredetét az áttekintés során szerzett összbenyomás alapján, mégis megállapíthatjuk.
Attilának 453-ban bekövetkezett halála után a hunn birodalom feloszlott. Fiai nem tudtak egymás között megegyezni; szövetségeseik fegyvert fogtak ellenük s birodalmuk a germánok kezére jutott. A legyőzött hunnok az Al-Duna és a Dnjeper mellékére szorultak; onnan pedig az V. század utolsó negyedében teljesen visszavonultak a déloroszországi síkságra. Valószínű, hogy ez időben a vármegye területén továbbra is a germánokkal szövetkezett szarmaták utódai: a nomád életet élő jazygok és más barbár törzsek laktak.
Avarok.
A germánok száz éves uralmát az Altáji-hegység környékéről származó avarok törik meg. E lovas nép "vitézségben, hatalomban és félelmetességben" igazi utóda volt a hunnoknak. Hatalmukat egészen a Balti-tengerig kiterjesztették. A gepidák megsemmisítésével és a longobardok elköltözésével 568 körül egész Magyarország birtokukba került. Nyomdokukon az egész Alföldet a velük szövetséges szlávok lepték el. Hatalmas khagánjuk: Baján, székhelyét és ezzel az avar birodalom hatalmi súlyának középpontját is az Alföldre helyezte át.
Az avarok hosszas háborúkat viseltek a bizánczi császárokkal, miközben több véres vereséget is szenvedtek. Később azonban belvillongások gyengítették erejüket, míg végre Nagy Károly, a frankok császára, 791-ben behatol Pannóniába, sőt még a Duna-Tisza közére is, és végkép letöri őket.
Emlékszerű hagyatékaikat az alább leírt régiségleletekben véljük felismerni.
25A bácsfeketehegyi sírlelet tartozéka: két drb. fülbevaló, két drb. karika, egy csengetyű, egy láncztöredék, egy kisebb bronz-karika és 12 szem gyöngy. A fülbevalók ezüst-karikához csatolt, három aranyozott pánttal összetartott gömböcskéből állnak, melyekhez egy nagy, üreges félgömb csatlakozik. Ez az alsó gömb barna, zománczszerű anyaggal van befuttatva. A karika átmérője 2·1 cm; a három kis gömbé 2 cm, a nagyobbé 2·6 cm. A két karika rossz ezüstből való; átmérője 1·6-1·7 cm. Alja négy összetett gömböcskével van díszítve. A csengetyű ruhadíszül szolgálhatott. Kúpalakú, teteje bordás kupola, melynek alján egyszerű és harántvonalas abroncsok díszlenek. A kis csengetyű vert munka. Bronzból való, de meg van aranyozva. Magassága 5 cm; átmérője 2·8 cm. A bronzlánczból 4 cm, hosszú s másfél szemnyi részlet maradt fenn. A gyöngyfűzérben kék, szürke, zöld és sárga pasztából való betétes, különféle alakú és nagyságú gyöngyszemet találunk. - 1908-ban egy lovassír tartozékai kerültek napfényre, a melyet a téglagödrökben foglalkozó munkások ástak ki. Volt a leletben két hurkos fülű kengyelvas, egy lándzsa, három drb. hármasszárnyú nyílhegy, egy bronzcsatt és egy bronz pántlemez. A leleteket Kozma Dezső odavaló jegyző mentette meg s később a vármegyei muzeumnak ajándékozta. Ugyaninnen szarmatta jellegű indás és griffes szíjvég került a halasi muzeumba.
Bácsszentivánon, a "római sáncz"-ban, 1885-ben, ásás közben egy teljes csontvázra akadtak. Mellette két arany fülbevalót találtak. A függők karikájának az alján négy-négy apróbb gömböcske volt elhelyezve. A leletet a találók a zombori ötvösöknél értékesítették.
1905 tavaszán Regőczén, Bessenyei Lukács szőlőföldjén, rigolozás közben egy csontvázas sírban egy aranyfüggőt, 15 szem különféle nagyságú carneolgyöngyöt, hét darab babszem-nagyságú, tömör aranycseppet találtak, olyanfélét, a minőket a függőkön most is használnak.
A függő és három szem gyöngy a vármegyei muzeumba került. A fülbevaló párjáról mitsem tudunk. Lehet, hogy azt is, mint a hét aranycseppet és a 13 szem carneolt, a bajai ékszerészek váltották be. A függő aranylemezből van kalapálva; az egyik vége szélesebb és úgy van összehajtva, hogy a másik hegyes véget befogadhassa. A körlemez külső oldalán, arányosan elosztva, három ponton 3-3 gömbből alakított gúlácska van. A lemez szélessége 0·4 cm; a karika átmérője 3 cm.
E csoportba tartozik a bácskeresztúri fülönfüggő-díszrészlet is, mely aranylemezzel burkolt szurkos anyagból való négy kis- és egy nagyobb gömböcskéből van alakítva.
Cziráky Gyula 1898-ban fedezte fel a gombosi avarkori temetőt, melyben a sírok sorosan feküdtek. A temető az erdő-utcza külső végétől éjszaki irányban ágazó köz keleti részén lakó özv. Stetináné háza végében van. A terület azon a helyen fekszik, a melyet a "római sáncz" bekerít. Az ásatások során 43 sír gazdag és tanúlságos tartalmával ismerkedtünk meg. A sírgödrök mélysége 0·5-2·1 m. mélység között váltakozik; irányuk ÉÉNy-DDK. A gyermekeknek csekélyebb sírokat ástak; minél mélyebb a sír, annál gazdagabb leletekben. A csontvázakat kinyújtott helyzetben találhatni. Koporsó nélkül, ruhástúl vannak elhantolva. A férfi háromszárnyú nyila, az asszony kése és orsógombja csaknem mindig feltalálható. Az ékszertárgyak között gyakoriak a gyöngyökkel díszített bronzhuzalból való fülbevalók; a ruhadíszek közül a trébelt művű bronz szíjvégek, pitykék és boglárok; továbbá a késtokok díszítésére szolgált czifrázott csontlemezek. A gyermek-sírok tartozéka a bögre. Több sír fel volt dúlva. A gombosi temető korát a VII-VIII. századi avar-szláv kultúrával hozhatjuk kapcsolatba.
Még 4 sírt találunk Návay Márton gombosi lakos szántóföldjén, melyeket a fentiekkel egy sorban kell érintenünk. E sírokban vas- és bronz-csatokat, barikákat, fülbevalókat, vaskés pengéket, gömb- és dinnyemag-alakú gyöngyöket találtak. Hasonló sírt találtak a község déli részén, Asztalos András háza telkén. A csontváz lábánál egy kis bögre volt. A kishegyesi temető leleteinek mását a Pogány Jenő által felásatott gombosi vasútmenti régibb középkori temető eddig átkutatott 66 sírjából való mellékletek szolgáltatják.
Igen édekes eredménynyel járt az az ásatás is, a melyet a Várm. Történelmi Társulat megbízásából Weigang János Apatinban, a "Szikes"-en végzett. Az első sírban a csontváz arczczal keletnek fordulva feküdt; mellette vaskéstöredékek voltak. A "Szikes"-t átmetsző dombban talált sír már sokkal gazdagabb 26volt. Volt benne egy erősen megrongálódott vaskard; egy háromszárnyú vasnyíl töredéke; egy vaslándzsa-töredék; 15 drb aranyozott bronzlemezből préselt, kettős pajzs-alakú szíjdíszítmény, hét drb mélyített faragású díszítéssel ellátott elefántcsont-lemez; egy drb csont tőrmarkolat; több ívelt hajlású, vékony csontlemeztöredék. A csontlemezek analogiáját a puszta-szent-imrei honfoglaláskori leletek között is megtaláljuk. A csontváz ÉK irányban feküdt. A kiemelt koponya feltűnően nagy; hátulján sebhely látható. Az ifj. Frey-féle gyűjteményt is ékesíti hasonló korú arany fülbevaló-csüngő, a melyet Őrszálláson találtak.
Szabadkán, a Macskovics-féle téglagyárban is több alkalommal találtak népvándorláskori sírleleteket. Az 1901-ben felbontott e korbeli sírban, a hosszhelyzetben fekvő csontváz mellett, háromszárnyú nyílhegyek, ezüst lemezkék, csattok és egy halomban csontból való takácseszközök voltak. Érdekes vonatkozásban állanak az itteni leletek a szabadkai városi muzeumban őrzött díszes római edényekkel, a melyeket vermekben elrejtve, ugyanennek a téglagyárnak a területén találtak.
Ez emlékcsoportban különösen ki kell emelni a kishegyesi sírmezőt. 1906 január első felében, a kishegyes-feketehegyi törvényhatósági műút kiépítése alkalmával, Kishegyes községének délkeleti végén, az ú. n. "sárgagödör" mellett temetőre bukkantak. A sírokat a Várm. Tört. Társulat megbízásából Gubitza Kálmán kutatta fel. A sírok sorosak; mélységük 1-2 m. között váltakozik. Irányuk ÉK-DNy. Egymástól való távolságuk 3-3 és fél m. A csontvázak hanyatt nyújtott helyzetben fekszenek úgy, hogy a fej következetesen ÉK irányban van. A karok az oldalak mellett nyujtóznak. Férfiak, nők, gyermekek, szegények, gazdagok vegyesen temetkeztek. Csupán egy esetben volt tapasztalható, hogy férfi és nő közös sírba került. Feldúlt sír is fordult elő. Az elhúnytat a sírban puha aljra fektették. A sír kibélelésére szőrös bőrt, mohát, vagy turfát használhattak. A ruházat minéműségére világosságot vet az egyik övcsatt mellső oldalára tapadt szőttes lenyomat, mely finom szálaival a mai kenderfonálból készült házi-vászonra emlékeztet; ugyancsak érdekes még az egyik bronzpántba szorított heveder megmaradt foszlánya és néhány kidolgozott bőrdarab. Koporsójuk nem volt, csupán a sír oldalát bélelték ki fával. A sírokban laza, durva művű bögrék és az azok mellé helyezett kisebb-nagyobb emlősök csontjai, de főként a tyúkféle szárnyasoktól eredő csontok, tojáshéjak, halcsigolyák, faszén-törmelékek és égett állati csontdarabkák mind azt mutatják, hogy az eltemetett részére étel- és italféléket tettek a sírba. Mindezeket a lábak mellé vagy a fej közelébe helyezték. A sírok leggyakoribb melléklete a vaskés, melyet hol a jobb, hol a bal kézbe tettek. A ruházat tartozékai: az övcsat és a szíjvégek. A szegények sírjában az övcsat vasból való; a gazdagabbak felszerelése azonban bronz. A szíjdíszítmények ornamentikája a hunn-szarmata indás, griffes és állatviadalos motivumokat tárja elénk. A női sírok ékszertárgyai szintén a hazai régibb középkori sírmezőkön talált e nemű emlékek ismeretes formáihoz hasonlítanak. Az itteni leletek a szentesi temetőből származó emlékekkel vannak a legközelebbi rokonságban. Túlhaladná a rendelkezésünkre álló tér szűk keretét az eddig feltárt 78 sír részletes ismertetése, de nem hagyható említés nélkül a temető lovassírja, melynek jellemző tárgyai nem hagynak fenn kétséget azoknak a hunnavar-korból való származása iránt. A kishegyesi lovassír analogiáját fedezzük fel a dávodi és a bátmonostori leletekben. Az elsőben két kengyelpárt, két zablát, két köpűs vaslándzsát és két kést találunk; a bátmonostoriban két kengyelvas, két zabla s két zablafeszítő rúd volt. Mind a két helyről származó lelet a vármegyei muzeum újabb szerzeménye.
Még három lovas sírleletet ismerünk. Első a szeghegyi. Erre 1901-ben. ifj. Honinger György szeghegyi lakos udvarában, partásás közben bukkantak. A sírban két emberi csontváz, egy lókoponya és azok mellett a következő tárgyak voltak: egy kezdetleges művű bronz-csengő; egy 8-as alakú bronz lánczszem és annak töredéke; egy kis ezüst sodronyból hajlított karika; egy bronzcsatt; Heraclius és Heraclius Constantinus két aranyéreme; két hurkos fülű kengyelvas, egy vascsatt; egy rézüst; egy vascsákány; egy vödör vasalkatórészei; vasláncztöredékek; egy hosszú görbe kés, egy köpűs vaslándzsa, egy vassarló; egy rosszúl égetett edény s több ismeretlen rendeltetésű vasdarab. A sírgödör iránya keletnyugati. A sír korát az ott talált bizánczi érem után a Kr. u. VII. század közepére tehetjük.
271898-ban Bácsszentivánon is találtak egy lovassírra valló leletet. A lelet tárgyai: két kengyel, melyek közül az egyik hurkos fülű, a másik külön tagozással ellátott, magas fülű avartípus. Hasonlók a kishegyesi formákhoz. A leletet egy négyszögletes rúdból alakított csikó-zabla egészíti ki. Az előfordulás körülményeiből csak annyit tudunk, hogy a tárgyakat fadöntés közben találták.
A harmadik lovas sírlelet Baján, Allaga Ottó odavaló ügyvéd szőlejének rigolozása alkalmával került felszínre. A sírban fekvő emberi és lócsontváz mellett két almaalakú, magasfülű kengyelt, egy levélalakú, köpűs vaslándzsát, egy díszített vasgerelyt, két csikó-zablát, aranyozott ezüstlemezből trébelt ruha- és szíjdíszítményeket és az avarkori sírokból annyira ismeretes, karomforma véggel ellátott, kereszt-alakú szíjdíszítmények sajtoló mintáját találták. A felsorolt leletek a "Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat" muzeumába kerültek.
"Az avar-leletek egy külön emlékcsoportot tesznek - írja Nagy Géza s ha egyben-másban kereszteződnek is a velük egyidejű szarmata vagy ritkábban germán jellegű emlékekkel, mégis élesen kiválnak közülük." Lovas-sírjaik kengyel-típusait megtaláljuk a kishegyesi, a bácsszentiváni, a szeghegyi, a bajai, dávodi, bácsfeketehegyi és a hátmonostori leletekben; a paizsalakú szíjvégeket az apatini sírokban; a trébelt díszítő-elemeket a gombosi temető leletei között; az összetett gömbökből alakított díszítményeket. a regőczei, bácsszentiváni, bácsfeketehegyi és a kishegyesi fülbevalókon; a hármas szárnyú nyílcsúcsokat a gombosi, a bácsfeketehegyi és a szabadkai leletekben; s végre: a jellemző feszítő-ruddal ellátott zablát a kishegyesi és a hátmonostori lovassír tárgyai között.
Az avar uralom letörése után a szövetséges bolgár fejedelmek függetlenítették magukat; sőt az avarokat is hatalmuk alá hajtották. A letört avarok valószínűleg beleolvadtak a közöttük lakó és az akkor már számban is erősebb bolgár törzsekbe.
A bolgárok a Duna-Tisza közén, főleg a Tiszán túl laktak. Anonymus szerint a Duna-Tisza közén Zalán uralkodott a bolgárok fölött s székhelye Titelen volt.
A IX. század utolsó évtizedeiben Ázsia felől újra feltűnik egy nép: a magyar, mely hódító erővel tör nyugat felé. Útjában feltartóztathatlanúl átlép a Kárpátokon és hatalmába veszi ezt a rokon-elemektől lakott szép hazát.
Forrásművek: Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat "Évkönyv"-e. - "Arch. Értesitő." - "Arch. Közlemények." - Hampel: "A bronzkor emlékei Magyarhonban." - Hampel: "A régibb középkor emlékei." - Pulszky: "Magyarország Archaeologiája." - Wosinszky Mór: "Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége". - Dudás Gy.: "Bécs-Bodrog várm. egyet. monografiája." (Milleniumi kiadás.) - Iványi I.: "Bécs-Bodrog vármegye földrajzi és történeti helynévtára." - Gyárfás J.: "A jász-kunok története" - Szilágyi S.: "A magyar nemzet története." - Acsády I.: "A magyar birodalom története." - Iványi I.: "Szabadka története." - Érdújhelyi Menyhért: "Újvidék története" - "Bácska" 1886. és 1887. évf. "Bácsmegye" IV. évf. - A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat irattára.

0. A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat muzeuma is őriz nehány mammuthfogat és egy masztodon csípőcsontot. A Tiszából kihalászott ősállati csontvázrészeknek igen szép példányait láthatjuk a zentai városi muzeumban is.
1. Rajzunk a "Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat" albumában.

« E KÖTETEK FEJEZETEIT FELÜLVIZSGÁLTÁK:. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye II.

Tartalomjegyzék

BÁCS-BODROG VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Irta Reiszig Ede dr. »