« KÖZGAZDASÁG. Irta Vaszary Mihály, a prímási uradalmak h. igazgatója. KEZDŐLAP

Esztergom vármegye

Tartalomjegyzék

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET. Irta Rózsa Vitál. »

117KÖZOKTATÁSÜGY.
Irta Rózsa Vitál, benczés főgimnáziumi tanár
1. ELEMI OKTATÁS.
Történelmi áttekintés.
A nemzetek megtérítésével mindíg és mindenütt karöltve járt a tudományosság és műveltség terjedése. A kath. egyház fáradhatatlan volt mindkettőben; s azért, a mint csak lehetett, a megtért népeket iskolákkal látta el; a felnőtteket a templomban, a fiatalokat az iskolában tanította.
A magyar egyház külföldről kapta papjait és tanítóit, a kik hazánkba is átültették az egyetemes egyház határozatait, hogy minden püspöki székhelyen és kolostorban legyen iskola, a melyben olvasáson kívül zsoltárt, éneket, számvetést és nyelvtant tanúljanak az iskolák növendékei.
Az Árpádkorban.
A keresztény-hitvallással egy időben keletkezett iskoláink háromfélék: alsó, vagy elemi, közép- és felső-iskolák. A templomok mellett elemi iskolákat találunk, a melyekben a gyermekeket első sorban a vallás elemeire oktatták. A püspöki székhelyeken, a káptalanok és kolostorok mellett középiskolák voltak; ezekben, a vallás tanításán kívül, az úgynevezett hét szabad művészetből tartottak előadásokat. Ilyen iskolák voltak Székesfehérvárott, Csanádon, Nyitrán, Kalocsán, Győrött, Pozsonyban, Esztergomban és másutt. A felsőbb iskolákban az egyház papjai nyerték kiképeztetésüket. Ilyenek voltak pl. Pannonhalmán és Esztergomban.
Sz. István királynak azt a rendeletét, a mely szerint minden tizedik községben plébánia és mellette iskola állítandó föl, a magyar kereszténység első századaiban, a dolog természeténél fogva, Esztergom környékén hajtották végre a legpontosabban.
Némethy Lajos, ny. esp.-plébános hiteles okíratok alapján összeállította az esztergomi főegyházmegye legősibb és legújabb plébániáinak történetét. Ez összeállítás szerint Bajót, Bucs, Dömös, Farnad, Héreg, Kéty, Kéménd, Magyar- és Német-Szőgyén, Magyaros, Mocs, Muzsla, Nagy- és Kis-Bény, Nagysáp, Nyergesújfalu, Sárisáp, Tát már a XII. vagy XIII. században részint önálló, részint fiókegyházak voltak. Mindeme plébániák mellett természetesen iskolák is voltak, melyekben őseink gyermekeinek erkölcseit és értelmét fejlesztették. Hogy Esztergomban kezdettől fogva volt plébánia és iskola, az kétségtelen.
A plébániák mellett fönnálló elemi, vagyis fárai iskolákba nem csupán azok jártak, a kik papokká és egyházi hivatalnokokká akartak lenni; nem is azért állították ezeket az iskolákat, hogy a pór-osztály papnak szánt gyermekeit itt kiszemeljék, hanem hogy a keresztény műveltség alapismereteinek elsajátítását lehetővé tegyék. E végből írásra, olvasásra, számvetésre és hitbeli dolgokra tanították a gyermekeket.
Mennél inkább terjedt és erősödött a kereszténység, annál jobban szaporodtak az elemi iskolák, úgy hogy az Árpádok idejében Esztergom vármegye népoktatásügye határozottan virágzónak mondható; plébániája és iskolája majdnem minden községnek volt, a hol a jobbágyok és nemesek gyermekeit egyaránt tanították.
Humanisták kora.
Az olasz humanisták és általában a külföldi tudósok főleg a magasabb műveltséget terjesztették ugyan hazánkban és így Esztergomban is; de a velük való érintkezés folytán a műveltség szeretete, továbbfejlesztése természetszerűen 118fokozódott azok körében is, a kiknek nem volt kizárólagos czéljuk a tudományokban való alaposabb kiképeztetés. Emelkedtek a kolostorok és székesegyházak iskolái; de emelkedett ezáltal a plébánosok szellemi látóköre, tudományszeretete; emelkednie kellett tehát környezetük szellemének is. A nagyműveltségű Vitéz érsek udvari tudósainak szellemi világossága a magasabb színvonalon álló városi iskolától kezdve, a legfélreesőbb fárai iskoláig mindenűvé eljutott, s így terjedt a szellem a nép között is.
A hitújítás kora.
S vajon hová fejlődött volna a szépen virágzó iskolaügy, ha a későbbi szerencsétlen korszak nemzetünket haladásában meg nem akasztja? A török uradalomhoz hozzájárult a hitújítás. A kath. papok megöletvén vagy elűzetvén, a főpásztorok az 1629-iki zsinat beleegyezésével, világi férfiakkal, úgynevezett licentiatusokkal igyekeztek némileg pótolni a paphiányt. A Pázmány érsek alatt 1630-ban tartott zsinaton több ily licentiatus is megjelenik a török hódoltság alatt levő vármegye területéről; így Kőhídgyarmatról Garay György, Tátról Bernát Orbán, Farnadról Lirati Benedek, Nagyölvedről Dobay Mátyás, Kéméndről Bátorkeszy Gáspár. 1650 körül oly nagy volt a lelkész-hiány, hogy a legtöbb plébániát csak nős licentiatusokkal lehetett betöltetni; Esztergom vármegye területén összesen csak 3 pap és 12 licentiatus volt található. A török szivesebben tűrte a protestáns elemet, mint a királypárti katholikus magyart.
A török hódoltság előtt való időkben Esztergom vármegye el volt ugyan látva a népoktatásra szolgáló iskolákkal; de az ezekre vonatkozó adatok sem a városi, sem a plébánia írattárában nem találhatók, minthogy a török foglalás alkalmával megsemmisültek. Ép így hiányzanak a hódoltság idejére vonatkozó fölvilágosítások is; csak a XVII. század utolsó éveiből származó adatok maradtak fönn.
A visszafoglalás után.
A visszafoglalást (1683.) követő első években a török uralom idejében elpusztult és üresen álló falvakat be kellett népesíteni; a jobbára romokban heverő templomokat újra föl kellett építeni és fölszerelni; az iskola, lelkészlakás is vagy hiányzik, vagy rozzant állapotuk miatt hasznavehetetlen.
Esztergom szab. kir. város, a mint a török uralom alól 1683-ban felszabadult, plébániájával együtt népiskoláját is nemsokára visszaállította, s a plébánoséval egy időben Lendvay László iskolamester fizetését is szabályozta. A város, a bevándorolt német polgárságra való tekintettel, mindjárt kezdetben két népiskolát állított; egyet a magyar, egyet a németajkú gyermekek részére. Eleinte csak a magyar iskolának volt önálló tanítója, kik "rector scholae" névvel jelölnek az íratok; míg a német iskolában "praeceptor" tanított, ki a rectornak alá volt rendelve, neki a templomi zenében és éneklésnek is segített és házánál tartózkodott. Egyúttal templomszolga is volt. A városból járó fizetése évi tíz forint, három akó bor, félmázsa marhahús. Lendvay iskolamester járandósága pedig: kántorsága czímén 50 forint, továbbá 12 komáromi mérő gabona, hat szekér fa, négy akó sör, három akó bor, két mázsa marhahús, 50 font só; tanításért minden gyermek után évnegyedenként 25 denár (50 fillér), temetésért 15 denár, halott mellett való éjjeli zsoltáréneklésért egy frt.
1732-ben két (magyar és német) elemi iskola van a szabad királyi városban. A német tanítóról - talán alárendelt helyzete miatt, - az egyházlátogató nem tesz említést. A magyar iskola épülete jó karban van. Iskolamester Karsai Ferencz, négy gimnáziumi osztályt végzett; 40 magyar tanítványa van, a kiktől fejenként 40 denárt kap minden negyedben. Készpénzfizetése és egyéb járandósága az előbbihez képest némileg javúlt; egy polgári teleknek megfelelő szántóföldjei és rétjei is vannak, a melyeket maga művel.
1756-ban az iskolamester Makay Lőrincz, képzett egyén, az énekben és tanításban kifogástalan. Fizetése - a sör és élelmi szerek törlése fejében - 25 forinttal, 14 pozsonyi szapu (vagyis mérő) gabonával és 9 akó borral javúlt. Azt a megelőző időben dívott szokást, hogy a kántortanító az előkelőbb polgárokat születésük napján, - bizonyos kijáró jutalomért, - zenével tisztelte meg, a város megszüntette; a mellékjövedelem csökkenéséért azonban tíz forinttal kárpótolta. A németajkú gyermekek iskolamestere, Haász András, szintén megfelelő képzettségű, az éneklés és tanítás terén buzgón végzi kötelességét. Javadalma: készpénzben 62 forint, 12 pozsonyi szapu gabona, tíz akó bor, az írást és olvasást tanúló gyermekektől hetenként öt, a többiektől pedig két és fél denárt kap. A születésnapi zeneváltság czímén ő is tíz forint kárpótlásban részesűl.
119A vízivárosban, az 1701-iki főesperesi jegyzőkönyv adata szerint, ekkor már van iskola, melynek tanítója, Miklós Márton, egyúttal a kántori tisztet is teljesítette. Az 1732. évi följegyzés szerint Vízivárosnak, Szenttamásnak és Szentgyörgymezőnek a Vízivárosban volt iskolája. A vármegye legtöbb népiskolájáról 1701-ben találjuk az első adatot; mint Tokod, Tát, Nyergesújfalu, Pilismarót, Bajna, Nagysáp, Bajót, Bart, Kéty, Ebed, Farnad, Kéménd, Bény, Köbölkút, Sárkány, Mocs, Muzsla, Szölgyén; Dorog iskolájáról 1728-ban, Dömöséről 1736-ban, Béla és Párkányéről 1755-ben, Kirváéról 1786-ban történik először említés. A többi iskola eredete bizonytalan idejű, vagy újabb keletű.
Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a Vízivárosban az iskolaépület jó. Az iskolamester Berényi Mihály, négy gimnáziumi osztályt végzett. Készpénzül kap a várostól 34 forintot; továbbá - a rendes mellékjövedelmeken kívűl - öt szekér fát, tíz pozsonyi szapu gabonát, három akó bort. Párkányban az iskolaépület megfelelő. Az iskolamesteré, Lendvai István, négy gimnáziumi osztályt végzett; van tizenöt tanítványa, a kiktől fejenként 25 denárt kap minden évnegyedben. A falutól kap 11 forint fizetést; ezenkívül - a szokásos mellékjövedelmek mellett, - négy pozsonyi szapu földjét részben a község míveli.
A vármegye területén 33 katholikus kántortanító és egy protestáns iskolamester volt. A leányegyházakban az anyaegyház iskolamestere végzi a szükséges kántori teendőket. A protestánsoknál a jegyző valószínűleg egyúttal tanító is. Van 17 jó és 10 rossz iskolaépület; 16 faluban nincs szó az iskolaépületről. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, az egész vármegye területén csak 9 kath. iskolát látogatnak, a melyeknek összesen 98 tanulója van. A Jézus-társasági atyák vízivárosi hatosztályú gimnáziumban három tanár és a praefectus vezetése alatt 167 a tanulók száma. Ezekkel együtt tehát az elemi és középiskolai kath. tanulók száma: 265.
Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, a Vízivárosban az iskolaépület kívülről tatarozásra szorul. Az iskolamester (egyúttal harangozó és egyházfi) Ziwecki Mátyás, hat gimn. osztályt végzett és zeneértő. Kántori és tanítói kettős hívatásának teljesen megfelel. Tanítványai után fejenként egy frt. jár. A temetésért, énekes gyászmiséért, esketésen és keresztelésen való segédkezésért, harangozásért külön díjazásban részesül. Kap még a leányegyházaktól (Sz.-Györgymező, Sz.-Tamás) is készpénzt és terményben való fizetést. - Párkányban az iskolaépület kissé szűk. Az iskolamester, Jurikovics József, a kántorságra és tanításra egyaránt alkalmas; az iskolás gyermekektől egy évre fejenként egy forintot kap. Rendes jövedelme: 15 frt és 30 pozsonyi szapu gabona. A falu míveli a rétjét és részben hat szapu gabonára való földjét.
1755-ben 39 kántortanító és 35 iskola van a vármegyében és városban; az iskolalátogatók számáról azonban nincs tudomásunk. A gimnáziumot 284 tanuló látogatta, a kiknek egyharmada esztergomi illetőségű.
Ratio Educationis.
Esztergom iskolái a XVIII. század második felében a szükségnek megfelelően tovább fejlődtek. 1756-ban mindkét iskolának önálló tanítója volt. Mellettök és nekik alárendelve, még két praeceptor is működött a kétosztályúvá fejlődött iskolákban. Midőn Mária Terézia 1777-ben életbe léptette a Ratio educationist, mely a nagyvárosi iskolánál három tanítót kívánt három külön teremmel, Esztergomnak már négy tanítója volt, kik négy külön teremben tanítottak vegyest, fiúkat és leányokat. Egy darabig a két felső fiúiskolában a Szent Ferenczrendiek, a két alsóban világiak tanítottak; ez az átmeneti állapot azonban csakhamar megszünt és alakult egy háromosztályú iskola a fiúk, és egy egyosztályú a leányok számára, a melyekben egy mester és mellette három praeceptor végezte a tanítást.
Midőn 1806-ban az új Ratio megjelent, az iskolák szervezete a követelményeknek megfelelt ugyan, de a tanítók helyzete, az iskolák elhelyezése nem volt teljesen kielégítő. Az 1824-46-ig terjedő időközben a városi elemi iskolái nagyot fejlődtek. A háromosztályú elemi fiúiskola mellett, mely "normalis" iskola rangjára emelkedett, állított a város még egy tanítóval bíró "elemi" iskolát is, (az ú. n. "kapuiskolá"-t), a város külső részében, vegyest, fiúk és leányok számára, az egyosztályú elemi leányiskolát pedig kétosztályúvá bővítette ki, két teremmel és két tanítóval.
A XIX. század.
1853-ban a város a kath. elemi iskolák számára díszes iskolaépület emeltetett, a melyben a háromosztályú elemi fiúiskolát és a kétosztályú elemi 120leányiskolát elhelyezte; ott talált egy ideig otthont a tanítóképző-intézet is, valamint az 1857-ben két osztálylyal megnyílt reáliskola, vagy mint akkor mondták: ipariskola.
Elemi iskolák.
1855-ben, a budai iskolai hatóság felhívása folytán, a város felállította a IV. osztályt, olyképen, hogy az eddigi I. osztályt két osztályra bontotta, és mivel az iskolai épületben hely nem volt, a segédtanítók szobáját foglalta le az I. osztály számára. Ennek folytán még abban az évben a kir. Helytartótanács Esztergom szab. kir. város négyosztályú elemi fiúiskoláját főelemi iskolává emelte. 1908. óta a hatosztályúvá kiegészült iskolában hat tanító működik. A főelemi iskola mellett nem feledkezett meg a város a külső elemi iskola fejlesztéséről sem. Az 1861-2. iskolai évben az egyosztályú intézet kétosztályúvá bővült; 1877-8-ban állították a III-ik, majd a IV. osztályt, s így a helyi viszonyoknak megfelelően teljessé lett ez az intézet.
A két osztályból álló leányiskola továbbfejlesztése az 1882-3. isk. évben kezdődött, a mikor a város közönsége a III. majd IV. osztályt szervezte, külön tanítónő vezetése alatt. 1885-ben felállította az V-VI. egységesített osztályt, szintén külön tanítónővel; 1886-tól kezdve az I. és II. osztályt is tanítónők vezetik. Végre 1894-ben az V. és VI. osztályok szétválasztatván, az elemi leányiskola is teljessé lett.
1901-ben a város közönsége a város határában levő, "Kenyérmező" birtokon és gyártelepen, - a birtokos Krausz Izidor dr. hozzájárulásával, - iskolát létesített fiúk és leányok számára.
Így tehát a régi szab. kir. város területén a város közönségétől fönntartott négy elemi iskola van: kettő a fiúk, egy a leányok számára, és egy vegyes. A fiúiskolák hat illetve négy osztályúak, ugyanannyi tanítóval; a leányiskola hat osztályú, hat tanítónővel és külön kézimunka-tanítónővel. Az osztott fiúiskolákat 220-250, a leányiskolákat 350-370 növendék látogatja. Az iskolák igazgatója: Fehér Gyula dr. praelatus-kanonok.
Víziváros.
A vízivárosban már a törökök kiűzését követő években keletkezett iskola, melybe a szentgyörgymezei és szenttamási gyermekek is jártak. Erről az iskoláról az egyházi vizsgálatok sorozata tesz említést, azzal a megjegyzéssel, hogy a plébánia-templomtól távol esik (a prímási vasgyár közelében) és hogy igen elégtelen. A bajon Rudnay Sándor herczegprímás segített, midőn a Vízivárosban "nemzeti iskolát" építtetett két tanítóval. Az érseki elemi iskola 1893-ban tanítóképző-intézeti gyakorló-iskolává lett.
Szenttamás.
Szenttamás községben 1840-ig nem volt külön népiskolája; a tankötelesek a szomszéd városrészek iskoláiba jártak. Rosenbach Jakab Vincze, főegyházmegyei pap († 1840.) összes vagyonát a Szenttamás községben fölállítandó iskolára hagyta; a mihez járult még Miskolczy Márton, esztergomi nagyprépost, Scitovszky herczegprímás és mások alapítványa. Kezdetben egy terem szolgált helyiségül a fiúk és leányok számára. 1865-ben a leányok az irgalmas nővérek vezetésére bízott vízivárosi leányiskolába kerültek; de még így is szűk volt a helyiség a mind nagyobb számban jelentkező fiúk számára. 1876-ban egyesek, főleg Simor János nagylelkű támogatásával az épület csinosabb, nagyobb alakot nyert. 1878-ban az osztatlan négyosztályú elemi fiúiskolának csupán az első és második osztálya maradt Szenttamáson, a harmadik és negyedik osztályt a vízivárosi fiúiskolában oktatták. 1893-ban második tanteremmel bővült s az iskola, a Vízivárostól külön választatván, négy-osztályúvá fejlődött egy igazgató-tanítóval és egy segédtanítóval. A négy külön város, illetve község 1895-ben törvényesen egyesíttetvén, a szenttamási fiúiskola a szükségnek megfelelően tovább fejlődött; és ez idő szerint négy tanító vezetése alatt négy osztályból áll, melyek közül a III. és IV. osztály egyesített. Az iskola igazgatója: Keményfy Kálmán, vízivárosi plébános.
Szentgyörgymező.
Szentgyörgymező a múltban fiókegyháza lévén a vízivárosi plébániának, külön iskolája nem volt, hanem a vízivárosi iskolát látogatták az itt lakó szülők gyermekei. 1801-ben a plébániával egy időben keletkezett az iskola is, a melyben hosszú ideig csak a kántortanító foglalkozott a tanítással. 1856-ban az iskolaépület, a község és a herczegprímás hozzájárulásával egy második teremmel bővült s egy segédtanítói állást is szerveztek. A tanköteleseknek mindinkább szaporodó száma miatt újabb tanterem fölállítása válván szükségessé,1887-ben Simor János czélszerűen berendezett óvót és leányiskolát emeltetett s ez idő óta 121a leányok, a fiúktól elkülönítve, ez iskolába jártak. A városrészek egyesítése után, a város közönsége a nevelés-tanítás és egészség követelményeinek mindenben megfelelő, új épületet emelt, melyben egy igazgató-tanító és egy osztály-tanító vezeti a négyosztályú iskolát. A leányiskolában és óvókban három irgalmas nővér működik. Az iskolaszék elnöke: Perger Lajos esperes-plébános.
Leányoktatás.
A leányoktatást, a város közönségétől fönntartott egy elemi leányiskolán kívül, három alapítványi iskola látja el, melyekben irgalmas nővérek tanítanak. Ez iskolák közül egy a régi szab. kir. város területén, egy a Vízivárosban, egy pedig Szentgyörgymezőn van. Ezek és a város közönségétől fönntartott iskolák mind róm. kath. jellegűek.
Izr. iskola.
Még az izraelita hitközség tart fönn két tanító vezetése alatt egy iskolát, melynek első és második osztályát fiúk és leányok vegyesen látogatják; a harmadik és negyedik osztályt pedig kizárólag fiúk; a leányok részint a városi, részint a zárda-iskolák felsőbb osztályaiba járnak.
Tanügyi statisztika.
A jelenleg négy kerületből álló Esztergomnak tehát tizenegy elemi népiskolája van; ezek közül r. kath. 10, izr. 1; fiúiskola 5, leányiskola 4, vegyes 2. Az iskolázásra kötelezettek száma: 3339. Iskolába járt: 3309; és pedig elemi iskolába: 1778 (876 fiú, 902 leány), gimnáziumba 223, reáliskolába 202, polgári leányiskolába 182, kereskedelmi iskolába 57, ipariskolába 417, gazdasági ismétlőiskolába 200, általános ismétlő-iskolába 30 leány, 210 fiú.
Az iskolába járó 3309 tanuló közül r. kath. 2961, gör. kath. 2, gör. keleti 1, ref. 101, ág. ev. 9, izr. 235; magyar anyanyelvű 3201, német 70, tót 37, szerb 1.
Elemi népiskolai tanítással foglalkozik 35, és pedig 18 férfi, 17 nő.
Kisdedóvás.
Óvóintézet a város területén három van. Közülök kettő alapítványi (Simor János herczegprímás létesítette): egyik a szab. kir. város területén, a másik Szentgyörgymezőn, az elemi leányiskolával kapcsolatosan; a harmadik a szab. kis. város területén levő társulati kisdedóvó-intézet, mely egyike az ország ilynemű legrégibb intézeteinek. Az "Esztergomi Kisdedóvó-Társulat" 1863 okt. 11-én tartotta alakuló közgyűlését, Zalka János apátkanonok elnöklete alatt. Az óvóintézetet Scitovszky János herczegprímás nyította meg 1863 nov. 15-én. - A három óvóintézetet 265 fiú és 324 leány látogatja.
A vármegye területén elemi népiskola van 84; és pedig állami 3 (vegyes), községi 7 (fiúiskola 4, leányiskola 1, vegyes 2) r. kath. 52 (fiúiskola 2, leányiskola 6, vegyes 44), ref. 12 (vegyes), ág. ev. 1 (vegyes), izr. 3 (vegyes), magán 6 (vegyes).
Az iskolázásra kötelezettek száma: 18.660, és pedig 9210 fiú, 9450 leány. Iskolába járt 16.901; ezek közül elemi iskolát látogatott 5729 fiú, 5647 leány. Az iskolába járó 16.901 tanuló közül r. kath. 14.335 gör. keleti 7, ref. 1770, ág. ev. 90, izr. 699; anyanyelvre nézve magyar 14.350, német 1420, tót 1107, szerb 3, horvát 1, egyéb 19.
A vármegye területén a tanítók száma: 206; és pedig 154 férfi, 52 nő.
Esztergomban, még a törvény életbe léptetése előtt, 1869 június 3-án megalakult, Höbschl Sándor tanító kezdeményezésére, az Esztergomjárási kath. néptanitók egyesülete. Elnök lett Majer István kanonok. 1905-től Bertalan Vincze az egyesület elnöke. A tagok száma (a lelkészekkel együtt) 154. 1907 május havában életbe lépett az "Esztergom-vármegyei tanitói egyesület", Fehér Gyula dr. prel. kanonok elnöklete alatt. Ide tartozik, az említett esztergomi egyesületen kívül, a párkányi és bajóti tanítói kör is, a melyek előbb különálló kört alkottak. 1908-ban megalakult az Esztergom-egyházmegyei tanítói egyesület 1400 taggal. Kebelébe tartoznak az esztergomi főegyházmegye területén levő összes tanítói egyesületek.
Óvóintézet van a vármegyében 9, a melyeket 504 fiú és 573 leány látogatott. (Az óvóköteles korban levő gyermekek összes száma: 6.763).
Érseki nevelő intézet.
Az érseki nőnevelő-intézetet Scitovszky János herczegprímás alapította, a ki az új papnevelő elkészülte után a régi papnevelő-intézet helyiségeit a nevelőintézet czéljára átalakíttatta és a kor kívánalmainak megfelelően berendeztette. Megnyílt 1865. okt. 15-én. Vezetése a szatmári irgalmas nővérekre van bízva. Van az intézetben: 1. hatosztályú elemi iskola bel- és külnövendékek számára; szervezete megegyezik a népiskolákéval; 2. négy osztályú polgári iskola; 3. továbbképző, kézimunka, zene- és nyelviskola; czélja a leánykákat állapotukhoz és rendeltetésükhöz képest a mai kor követelményének megfelelő 122magasabb műveltségre vezetni. A növendékek összes száma: 450; az 1907/8. isk. évben az elemi iskolába beíratkozott 217, a polgári iskolába 226, felsőbb tanfolyamra 7 növendék; ezek közűl bennlakó 90, bejáró 360. Az oktatást és nevelés részint irgalmas nővérek, részint világi tanítók és tanítónők teljesítik; összesen 22-en. Intézeti főnöknő: Sr. Benkő Szeréna.
Kisdedóvónőképző-intézet.
Az érseki kath. kisdedóvónőképző-intézet Vaszary Kolos herczegprímás alapította 1892-ben. Első évben az intézet első osztálya számára a Szent Anna-zárda elemi leányiskolájának egyik tágas terme szolgált helyiségül, a melyet a czélnak s a kor kivánalmának megfelelően rendeztek be. A következő évben ugyanama helyen, két évfolyamra berendezett új, emeletes épületet emelt az alapító s az 1893-94-ik iskolai év már az új helyiségben folyt le, melynek ünnepélyes megnyitására 1893 szept. 4-én történt. Az első osztályra beiratkozott 31, a másodikra 36 növendék. Vaszary Kolos herczegprímás nemcsak az intézet fölszereléséről és a tanárok fizetéséről gondoskodott, hanem 36 növendéket ingyenes élelmezésben is részesített.
Hogy az óvónők száma túlságosan meg ne növekedjék, az 1899-1900. évtől a váltakozó rendszer van behozva az intézetben úgy, hogy az egyik évben csak az első, a másikban a második tanfolyam áll fönn. Legutóbb az első évfolyamra beíratkozott 30 növendék, maradt az év végén 28; közöttük r. kath. 27, gör. kath. 1; magyar 25, tót 3; tíz esztergomi kivételével valamennyien más vármegyékből valók.
Az intézetnek van segítő-alapja 5000 korona vagyonnal.
Az intézettel kapcsolatos minta-óvóintézetet 21 fiú és 36 leány látogatta, kik koruk szerint két csoportra osztva, felváltva vettek részt az óvói gyakorlatban. A minta-óvóintézeten kívül még egy másik óvó is van a Szent Anna-zárdában, melyet 98 fiú és 122 leány látogatott, a kiknek megóvásáról egy okl. kisdedóvónő, 2 segéd és egy cseléd gondoskodott. Az intézet igazgatója kezdettől Számord Ignácz; kívüle még két irgalmas nővér, egy elemi iskolai tanítónő, egy tanítóképző-intézeti tanár és egy orvos tanított az intézetben.
* * *
Tanítóképző-intézet.
Az esztergomi tanítóképző-intézetet Kopácsy József herczegprímás teremtette meg, s 1842. nov. 3-án ő maga adta át ünnepélyesen rendeltetésének. Igazgatóvá Jaross Vincze kanonokot, tanárokká pedig Majer István és Rendek József káplánokat nevezte ki; helyiségül az esztergom-szenttamási alapítványi iskola egyik termét adta át. Az átellenben levő Sz. István-kápolna szolgált az ifjúságnak templomul.
Az ének és zene oktatójának javadalmazásáról a főkáptalan gondoskodott, a tanárokat a prímás fizette; ugyanő látta el az intézetet a legszükségesebb felszereléssel. Alapítványt nem tett, hanem a fenntartás költségeit az uradalmi pénztárból fizettette s így a fenntartást mintegy az érsekség terhei közé sorolta.
A helytartó-tanács felszólítására Kopácsy 1845-ben, a káptalannal tartott tanácskozáson elhatározta az addig egyéves tanfolyamnak kétéves tanfolyammá való fejlesztését, még pedig az évenként váltakozó rendszer alapján; a tananyag egyik felét az első, a másik felét a második évfolyamban tanították.
A jó hírnévnek örvendő s látogatott tanítóképző a szabadságharcz leveretése után megszünt; csak 1856 okt. 14-én nyílt meg újra, miután Scitovszky herczegprímás a kormánynyal folytatott hosszas tárgyalásokat befejezvén, az intézet felszerelését, a segéd- és helyettes tanárok fizetését, az ifjúságnak ösztöndíjakkal való segítését magára vállalta; Esztergom városa helyiséget ígért.
A visszaállított intézetben a tanfolyam kétéves lett. Az igazgató, a szervezeti szabályok értelmében, a helybeli főelemi iskolák igazgatója; a többi tanárok óra-adó tanárok voltak. Az ellenőrzést és felügyeletet, mint kizárólag kath. intézetben, a prímástól kinevezett érseki biztosok gyakorolták, kiknek helyébe később a főegyházmegyei tanfelügyelők léptek; az állam a kerületi iskolafelügyelő útján gyakorolta felügyeleti jogát, kihez az igazgató évi jelentéseit beküldte.
Nagy baj volt a tanítóképzőre nézve a fenntartó biztos alap s az önálló épület hiánya. Kezdetben a város új iskolaépületében (1907-8-ig reáliskola) húzódott meg vendégként; majd a reáliskola III. osztályának megnyíltával, a városnak szüksége lévén a teremre, az intézet a városházzal szemben levő Duna-utczai 125saroképületet kapta meg helyiségül, a hol három évig szorongott. 1860-ban ezt a helyet is felmondta a város s a tanári testület előbb a Szent Lőrincz-utczának a Kis-Dunára néző sarkán (a mai Korona-kávéház helyén), négy év mulva a vízivárosi városház épületében bérelt helyiséget.

Esztergomi érseki papnevelő.

A benczések főgimnáziuma Esztergomban.
1869-ben az intézet hároméves tanfolyamúvá lett s állandó helyiségűl a szükséges fölszerelésekkel, a vízivárosi templom átellenében, a Szent János-utcza sarkán levő prímási házat kapta Simor János herczegprímástól. 1880--81-ben, a prímási palota építésekor, az intézet helyiségeit az udvari papok foglalták le lakásul; a tanítóképző a főkáptalan egyik házában nyert ideiglenes elhelyezést, míg végre 1884-ben az intézet előbbi helyére véglegesen beköltözött.
Simor János azonkívül, hogy szerekre és szertárakra tetemes összeget adott, magára vállalta az intézet fönntartását, a két rendes és két segédtanárnak magánpénztárából való díjazását; míg az igazgató fizetésének egy részét a tanúlmányi alap fedezi.
A tanképesítők az 1868-iki törvény értelmében történtek egész 1889-ig, a mióta a végzett harmadévest csak egy évi gyakorlati tanítás után bocsátották képesítőre. Ez a rendszer azonban 1896-ban megszűnt, s most az osztály elvégzése után azonnal tehetnek a növendékek képesítő-vizsgálatot. Vaszary Kolos herczegprímás az 1896-97. évben négyéves tanfolyamúvá bővítette ki az intézetet és abba új, a hittanár kivételével, minden más állástól ment, önálló tanári kart állított 1200 frt évi fizetéssel és 200 frt lakáspénz-javadalmazással. A tanári állások közül 5 rendes, 1 hittanár és 1 segédtanár. Vaszary Kolos, hogy az intézetet állandó jellegűvé tegye, a fenntartási költségeket nem az érsek, hanem az érsekség pénztárából fedezteti.
Az 1907-1908. iskolai évben a tanítóképző növendékei 2119 kor. ösztöndíjat élveztek; a segélyek és jutalmak összege pedig 10.433 korona. Van az intézetnek tápintézete, melynek alapját Somogyi Károly, kanonok vetette meg 8000 frttal. Ehhez járult Simor herczegprímás és a főkáptalan adománya. A tápintézet 1888-ban nyílt meg s 12 ifjú nyert benne ingyenes ebédből és vacsorából álló ellátást. Vaszary Kolos herczegprímás a tápintézeti helyek számát 12-ről 24-re emelte. 1897-ben alakult meg a Segítő-egyesület, melynek vagyona a múlt évben 19.205 kor. 91 fillér volt.
Beíratkozott az 1907-1908. évben 138 tanuló; r. kath. 137, ref. 1, esztergommegyei 42, maradt az év végén 125.
Az intézettel kapcsolatban van a gyakorló iskola. Vaszary Kolos herczegprímás 1893-ban a gyakorlati tanítási módszer elsajátítása czéljából az intézet közelében levő érseki fiúiskolát gyakorló-iskolává alakíttatta át, rendes gyakorlóiskolai tanítóval. A gyakorló-iskolának, mely teljes hatosztályú osztatlan elemi iskola, 42 tanulója volt.
Az intézetben Guzsvenitz Vilmos igazgatása alatt 9 tanár működik.
A népiskolai oktatás keretébe tartozó intézetek egyházmegyei főtanfelügyelője Schiffer Ferencz prel. kanonok; kir. tanfelügyelő Schwetz Vilmos.

2. KÖZÉPISKOLÁK.
Reáliskola.
A reáliskolát Esztergom sz. kir. város közönsége 1854-ben alapította; megnyitni azonban, főleg alkalmas tanárok hiányában, csak évek múlva lehetett. A jókor kiírt pályázatokra cseh és német tanárok jelentkeztek; azért a hazafias szellemű város inkább várt, míg a pesti reálintézetből megfelelő, képesített egyének kerülnek ki. Végre a szükséges felszerelések elkészülte s a kívánt tanárok megérkezte után az intézet ünnepi megnyitása 1857 okt. 15-én megtörtént s a kétosztályú reáliskola Kollár István, városi plebános igazgatása alatt megkezdte működését. Tanárokúl Wirkler Andrást, Trampitsch Károlyt és Kaan Jánost választotta meg a város hatszáz pengő forint évi fizetéssel. Az első évben a tanulók száma 44 volt; közöttük 33 magyar, 37 kath. és 7 izraelita, majdnem valamennyien esztergomiak.
Az 1860-61-ik iskolai évben három új erő alkalmazása mellett háromosztályúvá lett a reáliskola. Az igazgatóságtól visszalépő Kollár István helyét Zajnai János tanítóképző-intézeti és városi elemi isk. igazgató foglalja el, a ki tevékeny munkássággal, szívós kitartással és tekintélyes befolyásával mindent 126elkövetett az intézet anyagi ügyeinek javítására. Zajnai 1869-ben lemondván tisztéről, a város közgyűlése az iskola igazgatását Malina Jánosra ruházta, igazgató-tanárrá pedig Kaan Jánost nevezte ki, a ki 4 évig viselte ezt a hívatalt, mert 1873 ápr. 17-én úgy határozott a városi közgyűlés, hogy ezentúl az igazgató-tanári tisztet évről-évre más és más tanár foglalja el. Malina után Feichtinger Sándor dr. főorvos, több tudományos társulat tagja lett a reáliskola igazgatója 1873-ban, a mely évnek fontos eseménye az is, hogy megnyílt a reáliskola negyedik osztálya.
A város áldozatra való készségéből alapított és fönntartott intézet anyagi zavarok miatt nem egyszer került válságos helyzetbe. Ez okból az iskola fönntartása és biztosítása érdekében 1881-ben ismét és nagyobb mértékű mozgalom indult meg, a minek eredménye lett, hogy Simor János herczegprímás 2000 frtos alapítványt tett, a főkáptalan évi 300 frtot szavazott meg, Szenttamás évi 200, Vízivárosi évi 100 frtot ajánlott föl a reáliskola javára. De leghathatósabb támogatásban részesítette az intézetet Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a ki 1883. évi látogatása után a költségvetésbe évi kétezer frtot vett föl, mely összeget az országgyűlés is megszavazván, az iskola jövője az állami segítséggel biztosítva van. A fizetés rendezésével és fölemelésével csak néhány év óta javított a város a tanárok eddigi kedvezőtlen anyagi helyzetén.
Az 1886. évben a város képviselete az igazgató-tanársági változásokat megszűntetvén, erre a tisztre állandóan Obermayer Györgyöt nevezte ki, egyúttal határozatilag kimondotta a hatodik tanári állás szervezését és fönntartását. Az államilag segélyezett intézet jelenleg fokozatos fejlesztés alatt van; az 1907/8. isk. évben megnyílt az V. osztály. És minthogy az eddigi helyiség a főreáliskola elhelyezésére szűk: a város közönsége a Sz. Ferencz-rendiek épületének második emeletét bérelte ki ideiglenes helyiségül.
Van az intézetnek egy 190 koronát ösztöndíjalapítványa, melyet Szlávy Éva tett 1880-ban; továbbá két, Koller-féle 100, és egy Szentgályi-féle 80 koronás ösztöndíja. 1894-ben alakult a "Reáliskolai Segélyező-Egyesület", melynek vagyona 5100 kor. 12 fillér. Az 1907-1908. iskolai évben beíratkozott 246 tanuló, maradt az év végén 224; közöttük 168 r. kath., 1 gör. keleti, 8 ref., 2 ág. ev., 44 izr. vallású. Az intézetben, a hittanárokon és óraadó tanárokon kívül, 6 tanár működött. Igazgató: Nagy Antal.
Káptalani iskola.
Esztergomban már Sz. István idejében volt benczésekből alakult káptalan és káptalani iskola is. És habár abban az időben az oktatás egészen más volt, mint a jelenlegi, mégis ebben látjuk joggal a mostani középiskola eredetét.
Az esztergomi káptalani iskola hasonló szervezetű volt, mint a középkor többi kolostori és káptalani iskolái. Ezekben, az elemi tanúlmányok befejeztével, a hittani ismereteken kívül a hét szabad művészetet, a trivium és quadrivium tárgyait tanították.
A káptalan tagjai közül a lector és cantor kötelességszerűen a tanítással foglalkozott. Az iskola a lector (olvasókanonok) igazgatása alatt állott; ha azonban hívatalát teljesíteni nem tudta, vagy nem akarta, sublectort (alolvasót) fogadott. Ez az alolvasó köteles volt naponként, vasárnap és ünnepnap, valamint az énektanítás napjának kivételével, három előadást tartani és a szegény tanulókat, úgyszintén a kanonokok rokonait ingyen oktatni. A fegyelem is egészen az ő kezébe volt letéve. A lector tartozott utána nézni, megtartja-e a sublector a megszabott előadásokat.
A cantor (éneklőkanonok) az ének tanításáról gondoskodott. Helyettese volt a succentor; ez tanította az iskolában az éneket és zenét minden pénteken, szombaton, a nagyobb ünnepek vigiliáin, úgyszintén karácsony és húsvét előtt.
Ezt az iskolát leginkább az egyházi pályára készülők látogatták; de a szent király környezetében élő főemberek is elküldötték oda gyermekeiket a szükséges ismeretek elsajátítása végett. Sőt nagyon valószínű, hogy mások is fölkeresték az esztergomi iskolát; a király személyes jelenléte, a tanítás iránt való érdeklődése, buzdítása bizonyára messze vidékről ide vonzotta a tanulni vágyó ifjakat.
Az esztergomi káptalani iskola az egész Árpádkorszakon át, sőt még a XVI. század elején is virágzott, miként okírataink tanúsítják. Ezek ugyanis a XII. századtól kezdve állandóan beszélnek magister scholarumról, scholasticusról, lectorról, cantorról; a mely nevek mindegyike egy-egy tanító férfiút jelent.
127Szulejmán 1543-ban elfoglalván Esztergom várát, a káptalan elköltözésével megszűnt az iskola, s hosszú szünet állott be ezután a tanításban.
Gimnázium.
1683-ban szabadul föl Esztergom a török járom alól, s már 1687-ben Széchenyi György esztergomi érsek, 50.000 forint alapítványnyal újra gimnáziumot alapít a város falai között; magára vállalja az építkezést is, s a gimnázium vezetését a Jézus-társasági atyákra bízza. A székház a gimnáziummal és templommal együtt a Vízivárosban, a mostani prímási palota helyén épült, de csak 1696-ban készülhetett el. Ez évben nyílt meg az iskola egy tanár vezetése mellett; a következő évben két tanár tanított négy osztályban, két-két osztályra összevonva. A bekövetkezett belháború évei azonban nemcsak hogy megakasztották az intézetet további fejlődésében, hanem a már megkezdett tanfolyamnak is szünetelnie kellett 1704-től 1714-ig. Végre 1715-ben az intézet újra föléled, s a tanítás egy osztálylyal újra megkezdődik világi tanár vezetése mellett, de a rend felügyelete alatt. Csak 1729-ben vált az intézet teljes hatosztályú gimnáziummá. Ezután egész 1773-ig, a rend feloszlatásáig, Jézus-társaságnak tagjai tanítanak az ő módszerük és elveik szellemében Esztergomban is, mint ez idő szerint Magyarország legtöbb középiskolájában.
A rend feloszlatását követő három évben a szerzetnek világi papokká lett tagjai tanítottak a gimnáziumban; majd a Sz. Ferencz-rendiek vették át a tanítást. Ez időben, 1778-ban épült a kir. városban, a városház és megyeház között elterülő új gimnázium. A Sz. Ferencz-rendiek közel két évtizedig tanítottak; helyöket - minthogy nem tudtak kellő számban tanárt adni - világi tanárok foglalták el.
Végre az 1809. évben a Sz. Benedek-rend vezetése alá került a gimnázium, a mely 1852-ben főgimnáziummá egészült ki. A Sz. Benedek-rend ugyanazt az épületet kapta használatul, melyet a város a tanulmányi alapból nyert segítséggel 1778-79-ben nagy költséggel emelt. Minthogy azonban a fokozódott kivánalmaknak ez a szűk hely nem felelt meg, Esztergom városa a kormány és egyesek támogatásával 1880-ban új, díszes iskolát építtetett a benczések székháza mellett. 15 évi használat után ezt a helyiséget, mint közveszélyest, be kellett zárni; s a tanítást öt éven át a Sz. Ferencz-rendi kolostor második emeletén folyt. 1899 őszén tették le az előbbinek helyén a mostani főgimnázium épületének alapkövét, s 1900. szept. 8-án adták át ünnepélyesen rendeltetésének.
Van a főgimnáziumnak egy, az intézet kezelése alatt álló ösztöndíj-alapítványa, melyet Szlávy Éva tett 1880-ban; ez alapítvány kamataiból 3 tanuló részesül évenként 200-300 kor. ösztöndíjban. Van még 6, a főgimnáziumhoz kötött, de mások kezelése alá tartozó ösztöndíj; ezekben és másnemű idegen ösztöndíjakban 19 tanuló részesült 3370 kor. 50 fillér értékben. A főgimnáziumi Segélyző-egyesület az 1876/7. isk. évben lépett a kath. deákasztal, melynek az első évben 13 kedvezményes, 5 teljes fizetésű tagja volt. A deákasztal vagyona 1908-ban: 34.380 kor. 68 fill. 1907-1908-ban a pályamunkák és szorgalom jutalmazására fordított több db. aranyon és jutalomkönyveken kívül, a különféle segélyek és ösztöndíjak czímén, a főgimn. ifjúság 12.898 kor. segélyt kapott.
A legutóbbi évben beíratkozott a főgimnáziumba 374 tanuló, maradt az év végén 339; közülök esztergomvármegyei 190; r. kath. 289, ág. ev. 1, ref. 3, izr. 46; magyar anyanyelvű 311, német 14, tót 14. Tanít az intézetben 15 Sz. Benedek-rendi tanár; továbbá egészségtan- és két tornatanár, a kik világiak. A főgimnázium igazgatója: Hollósi Rupert.
Egészen, vagy részben az intézet falai között végezték gimnáziumi tanulmányaikat: Baross Gábor, Bartha Béla, Csarada János, Császka György, Csernoch János, Czuczor Gergely, Feichtinger Elek, báró Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Hamar Pál, Haynald Lajos, Knauz Nándor, Lányi Károly, Kisfaludi Lipthay Sándor, Luczenbacher Pál, Majer István, Pauer Imre, Polónyi Géza, Pór Antal, Rimely Károly, Rimely Mihály, Rónay Jáczint, Samassa József, Sághy Gyula, Schenek István, Seyler Károly, Simonyi Zsigmond.

3. FELSŐBB ISKOLA.
128Papnevelő intézet.
A vármegyében felsőbb iskola a Sz. Istvánról nevezett papnevelő-intézet. A hittudományt hazánkban eleintén nem tanulták külön, hanem a többi tárgyakba szőve. Hiszen akkor minden tárgy a vallás szolgálatában állott; főleg mégis a rhetorika keretében adták elő a hittudományi ismereteket.
A XIII. század vége felé Esztergomban már külön hittudományi intézet keletkezéséről tudunk. IV. László király az Ágoston-rendűek esztergomi kolostorának kibővítésére az örmények telkét adományozta; III. Endre ez adományt 1290-ben megerősítvén, föltétlenül kitűzi, hogy itt azután a hittudományi intézet és más rendbeli iskola elhelyezhető legyen. A szerzetnek külföldi növendékei is ebben az intézetben nyerték kiképeztetésöket; a mely azonban valószínűleg csak a rend szolgálatára berendezett, egyetemszerű kolostori iskola volt.
Az első rendszeresített papnevelő-intézet Oláh Miklós, esztergomi érsek alapította 1567-ben, Nagyszombatban. Elüljárók és tanárok kezdetben jezsuiták, utóbb egyházmegyei papok voltak. De az intézet Oláh halála után hanyatlani kezdett s 1588-ban teljesen föloszlott. Forgách Ferencz érsek visszaállította az intézetet s a nevelést ismét a jezsuitákra bízta. A mit Forgách megkezdett, azt nagy utódja, Pázmány Péter még eredményesebben folytatta. Új házba telepítette az intézetet s mindent elkövetett, hogy minél több alapítványnyal biztosítsa jövőjét.
A papnevelő hírneve s növendékeinek száma egyre emelkedett, a papjelölteket már be sem fogadhatta; azért Szelepcsényi György 1678-ban új szemináriumot építtetett, a szűz Mária pártfogása alá helyezett Marianumot. Mária Terézia alatt Budára, majd Pozsonyba, 1802-ben újra Nagyszombatba került a szeminárium, hol az Oláh Miklós alapította Stephaneumot a theologusok, a Marianumot pedig a philosophusok számára rendezték be.
Ez időtől kezdve mindegyre jobban kezd kidomborodni az az óhaj, hogy a két papnevelőt áthelyezzék az érsekség székhelyére, Esztergomba. Rudnay Sándor 1821-ben le is tette a mostani szeminárium alapját; de mielőtt tervét befejezhette volna, 1831-ben meghalt. Utóda, Kopácsy József is folytatta az építkezést, de ő sem tudta befejezni; a később bekövetkezett mozgalmas idők szintén nem kedveztek az épület elkészítésének. Végre 1849-ben Kunszt József, káptalani helyettes, Esztergomba hozta át a theologiai karnak két felső osztályát s a Rudnaytól alapított, de később megszűnt presbiteriumban, a Sz. Ferencz-rend régi kolostorában helyezte el azokat. Scitovszky herczegprímás 1850-ben a másik két osztályt is ide hozta; a philosophusok továbbra is Nagyszombatban maradtak.
1861-ben folytatták a félbenhagyott szeminárium építését, s 1865-ben az épület teljesen elkészülvén, elhelyezték benne a hittudományi és az eddig Nagyszombatban maradt bölcseleti tanfolyamot: és így az Oláh és Szelepcsényi által alapított két papnevelő-intézetet egyesítették. A philosophusok kezdetben az intézet épületében nyertek oktatást, s csak az érettségi vizsgálatot tették a helybeli benczések főgimnáziumában; az 1885-86. iskolai évtől az V.-VIII. oszt. növ.-papok valamennyien a főgimnáziumban végzik tanulmányaikat.
A papnevelő-intézet egészen az új kor követelményeinek megfelelően van berendezve. Főékessége az 1894-ben ötezer forint költségen helyreállított s a maga nemében párját ritkító román-stílű kápolna. Könyvtára mintegy 10,000, jobbára theologiai művet foglal magában. Az intézetnek van földbirtoka, és kőszénbányája. Legnagyobb jótevőinek egyike Simor János herczegprímás, a ki végrendelete értelmében 250.000 forintot hagyott a szemináriumnak.
A növendékek száma az 1907-1908. isk. évben: 180; és pedig theologus 97, gimn. növendék 83. A négy évfolyamból álló hittani intézetben az ének, magyar jog és gazdaságtan előadóin kívül, hat theol. tanár működik; az intézet jelenlegi kormányzója Horváth Ferencz dr., prelátus, apátkanonok.
Források: Breznay Béla dr.: Papnevelőink a millenniumon. - Keményfy Kálmán: Az esztergomi tanitóképző megalapítása és rövid története. - Komlóssy Ferencz dr.: Az Esztergom-főegyházmegyei r. kaht. iskolák története. - Kőrösi László dr.: Az esztergomi reáliskola története. - Vojnits Döme: Az esztergomi káptalani iskola és gimnázium története. - Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából.

« KÖZGAZDASÁG. Irta Vaszary Mihály, a prímási uradalmak h. igazgatója. KEZDŐLAP

Esztergom vármegye

Tartalomjegyzék

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET. Irta Rózsa Vitál. »