« Fiume és a magyar-horvát tengerpart földtani viszonyai. Írta Matisz János, kiegészítette Lóczy Lajos. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Halászat a magyar-horvát tengerparton. Írta Matisz János. »

366A tenger természeti viszonyai a fiumei öbölben.
(Lorenz és Luksch József adatai alapján)
A Quarnero fizikai viszonyait már a hatvanas években tanulmányozta alaposan és behatóan dr. Lorenz, a kinek kutatásait a későbbi tanulmányozások csak kiegészítették, de meg nem másították.
Fiumei öböl mélysége.
A Quarnero, illetőleg ennek az a része, melyet fiumei öbölnek hívunk, fenekét tekintve, kevéssé hullámos mélysík, melyet a határoló isztriai, liburni Karszt s az ezek folytatásául tekinthető szigeti hegységek amfitheatrumszerűleg vesznek körül. Az általában lapos fenékből csak néhány sziklagerinc emelkedik ki, melyben kevés mélyebb medence van. Az öböl közepes mélysége 40-80 méter; csak igen kevés helyen sülyed 100-120 méternyire.
A parti hegyek majd mindenütt meredeken merülnek a tengerbe. A part szélétől be a tengerbe hatolva, három fokozatot különböztethetünk meg: egy keskeny, sekélyebb vizű peremet, melyet csucskás kőszirtek tömege borít, néhol homok- vagy iszapréteg közé ékelve; egy meredek sziklás lejtőt; végre sík feneket, agyaggal, durva homokkal, törmelékkővel és kagylótöredékkel borítva.
Tengerfenék.
A törmelékkőzet közt, mely a lejtőket s a fenék egy részét borítja, leggyakoribbak a mogyoró- és galambtojás nagyságú görgetett mészkövek. Az ökőlnyi, gömbölyűre vagy tojásdad formára súrolt kövek is elég gyakran fordulnak elő; de már a 10-20 kilós, fejnagyságú töredékkövek nem csiszolódnak gömbölyűre, hanem soklapúak maradnak.
A karszti mészkövek a törmeléken és mészdarán kivül még elmállanak egy bizonyos fajta földnemmé is, mely, a minő jellemző a tengerfenék földjére nézve, olyan nagy fontosságú a művelés szempontjából a szárazon. Ez a sötétveres agyagföld, mely, a tömött kőzeteken is erek és fészkek alakjában, nagy mennyiségben huzódik át. Az esőzések és az erős hullámcsapások, melyek a kemény mészkőzetet csak hosszú időn át támadják meg, az agyagföldet folyton mossák ki belőle s a lejtőkről a tengerbe sodorják, a hol finomra mosott, lágytapintatú, nem idomítható vasvörös iszapot képez.
A közép kréta-képlet dolomitos homokkövei finom, szürkés-zöld homokká hullanak szét, eredetileg finom agyagos, nem idomítható iszappal keverten, mely a homoktól elválva, messzebb vonul be a tengerbe, és csak a nagyobb mélységekben rakódik le. Minthogy a homokkő nem bocsátja át a Karszt 367hasadékain leszivárgó vizeket, hanem föltartóztatva, források, patakok útján juttatja fölszinre, eme folyó vizek által is sok finomszemű homok jut a Quarneroba. A darás finom homok az egyetlen földnem, mely a Quarneroban nagy terjedelmű feneket alkot.
A nummulit-homokkő sohasem mállik homokká, hanem nehéz, idomítható agyagot vagy tályogot alkot, mely rendesen sárgás, a mélyebb fekvő helyeken kékes- vagy zöldes-szürke, gyakran különvált mésztartalmú fészkekkel beerezve. A tenger alatt agyagos pépet képez, melynek vízjárta felső része rendesen híg és sárgás-szürke, alsóbb része már szívós, tiszta szürke vagy kékes- és zöldes-szürke. A kissé durvább szemecskék s a darabkákra szétesett mészerek egy része néha módosulatlanul megmarad s az agyagos péppel sűrűn folyó, vakolathoz hasonló keveréket képez.
Források.
A Karszt hasadékaiba beszivárgott csapadékvíz nagy része a tenger tükre alatt tör elő. A felületről csak kevés víz jut egyenesen a tengerbe, a levezető erek közt egyedül a Recsina-folyó hord jelentékenyebb vízmennyiséget. Ellenben bő források nyilnak a mederben, melyek közül nem egy közismeretű. Igy Moschenizzénél a tenger fenekén tetemes édesvíz tör elő, mely száraz időben csak kevéssé különböztethető ugyan meg, de esőzések után oly bőven és nagy erővel ömlik, hogy ötven méternyi átmérőjű területen a forgó víz miatt semmiféle csónakkal sem lehet átjutni. Az ikai öbölben s másfelé is hasonló, bár kisebb erejű forrásokat ismernek.

A Canal Maltempo San-Marcoval.
(Eredeti rajz)
A Quarnero sajátszerűségének egyik jellemző vonása a szokatlanul nagy mennyiségű édesvíz, mely a tenger alatt tör elő s mint a hőfokmérések igazolják, okvetlenül magasabban fekvő részekről, tehát a Karszt vagy a Velebit magaslatairól kell származnia. Ennek bizonyításaképen érdekes kisérleteket végzett dr. Lorenz a Cherso szigetén levő, alacsony fekvésű Vranatóban, melynek nincs sem beömlése, sem látható kifolyása s melyet egy alacsony dombsor választ el a tengertől, melynek színe fölött mintegy 12 m. magasságban fekszik. A víznek, úgy mint a tenger alatt kibuggyanó források vizének, egy a tenger medre alatt elvonuló üregen át kell átfolynia, mely üregnek szája a chersoi Vrana-tó medencéje.
368Tenger fajsúlya és sótartalma.
A Quarnero vizének fajsúlya ott, a hol édesvízzel közvetlenül nem keveredett, átlag 1.023, esős időben kevesebb. A meleg és száraz időjárás növeli a sótartalmat s ekképen a fajsúlyt is; esős és hűvös időjáráskor az ellenkezőt tapasztaljuk, úgy hogy hosszantartó scirocconál 1.023, sok eső után 1.021, erős bórakor 1.025 is volt a 14 R. hőfokú víz fajsúlya a tett észleletek és mérések szerint. De észleltek már 1.028 fajsúlyú vizet is. Ott, a hol édesvizű folyócskák keverednek a tengerrel, a fajsúly leszáll 1.012-re is.
A fölszíni víz sótartalmát átlag 3.76%-nak találták. A Földközi tenger átlagos sótartalma 3.78%; az adriai tenger, illetőleg a fiumei öböl vize édesebb.
A fiumei öbölben 1876. október 15-én három izben végzett megfigyelések alkalmával Luksch a következő eredményre jutott:
Costelmuschionál:
Fajsúly Sótartalom
A tenger szinén volt... 1.0273 3.67%
5 fonálra (9.48 m.) a vízszin alatt... 1.0276 3.68%
10 fonálra (18.97 m.) a vízszin alatt...1.0277 3.71%
20 fonálra (37.93 m.) a vízszin alatt...1.0286 3.76%
31 fonálra (58.79 m.) a vízszin alatt...1.0278 3.69%

San-Marcotól keletre:
A tenger szinén... 1.0264 3.55%
10 fonálra (18.97 m.) a vízszin alatt... 1.0277 3.71%
20 fonálra (37.93 m.) a vízszin alatt... 1.0285 3.72%
32 fonálra (60.69 m.) a vízszin alatt... 1.0291 3.77%

Portorénél:
A tenger szinén... 1.0233 3.16%
10 fonálra (18.97 m.) a vízszin alatt... 1.0279 3.72%
18 fonálra" (34.15 m.) a vízszin alatt... 1.0281 3.72%
28 fonálra (53.13 m.) a vízszin alatt... 1.0290 3.76%.
A míg tehát a San-Marco scogliónál és Castelmuschio mellett a Punta Sottilenél végzett megfigyelések szerint a két hely vizének fajsúlya és sótartalma meglehetősen egyező, a Canal Maltempoban Portorénél eszközölt megfigyelések szerint a felszínen jóval csekélyebb a sótartalom, a mit a Buccarinál beömlő édesvizek hatásának kell tulajdonítani. A Fiumara édes vizének hatása nyugot felé, az isztriai part mentén érvényesül, mint azt többszörös megfigyelések bizonyították.
A fiumei kikötőben 1877. julius 3-án végzett mcgfigyelések pedig a sótartalomra nézve következő eredményt adták:
A felszinen1 fonál (1.90 m.)5 fonál (9.48 m.)23 fonál (43.63 m.)
vízszin alatti mélységben
Időfajsúlysótartalomfajsúlysótartalomfajsúlysótartalomfajsúlysótartalom
Reggel 8 ó.1.02543.451.02663.601.02723.661.02853.73
Reggel 10 ó.1.02563.471.02623.551.02723.671.02903.73
D. u. 2 ó.1.02583.511.02663.601.02723.661.02893.71
D. u. 6 ó.1.02423.261.02673.601.02753.681.02893.71

Czirkvenicza.
Saját felvételünk.
Fénynyomat.
A vízszinén a sótartalom egy napi ingadozása azért mutat oly nagy különbséget, mert időközben erős eső állott be; a mint látható, az 1 fonálnyi 369mélységben már nincs meg ez az ingadozás, a sótartalom itt is a mélységgel arányosan nagyobbodik. Általában a felszinen a sótartalom ingadozása 0.1% szokott lenni; az öt fonálnyi mélységben már csak 0.04-0.05%, míg a fenéken alig 0.02, a mi oly csekély, hogy a megfigyelésnél eshető hibázásnak is betudhatjuk.
A Quarneróban a tenger legnagyobb sótartalmát a fiumei öbölben, körülbelül 30 fonálnyi mélységben találták. A vízszíntől számítva igen gyorsan emelkedik a sótartalom viszonyszáma a maximumig. A fenék felé ismét csökken a sótartalom, a mi a tengeralatti édes forrásoktól eredhet, mint a hogy a Fiumara vize befolyással van a tenger felszíni vize sótartalmának csökkentésére. Nevezetesen a következő eredményeket találták:
A Fiumara kifolyásánál a felszínen 3.77%, 5 fonálnyira 3.77%, 10 fonálnyira 3.89%
A fiumei kikötőben a felszínen 3.71%, 5 fonálnyira 3.76%, 10 fonálnyira 3.84%
A fiumei öböl közepén a felszínen 3.75%, 5 fonálnyira 3.77%, 10 fonálnyira 3.84%
Tenger szine.
Az Adriai-tenger vizének csodás szépségű kék színe ismeretes. Akár borús az ég, akár derült, alkonyatkor, világos nappal bármilyen minőségű tengerfenék fölött a 30-40 méternyi víz mindig teljesen kék. Mentől kevésbbé kék az ég, annál inkább közeledik itt a tenger színe az ultramarin-kékhez. Ez a tengervíznek sajátságos, nagyobb víztömegektől fölfelé szétszórt színe. Világos nappal inkább indigó-kék, mint ultramarin a Quarnero. Ha azonban a víz sekély, úgy hogy a felülről jövő sugarak érhetik a szürkés, sárgás vagy fehéres feneket, akkor a víz zöldes színt mutat, mert a fehér napfénynek csak sárga sugarai hatnak át nagyobb számmal a vízen, a fenékre érve, visszaveretnek s a szétszórt kék sugarakkal zöld színt adnak. Körülbelül 30 méter az a maximális mélység, melynél a fehér fenék visszaverheti a sárgás sugarakat és így a víznek zöld színt kölcsönöz. Ha azonban a fenék nem tiszta fehér, hanem szürkés, akkor a zöld szín csak csekélyebb mélységekig, 20-24 méterig mutatkozik s e színnek egyéb változatai is előállanak; a kékes-zöld szín teltebb, sötétebb, 15 méternél már csak üvegzöld. Ha a fenék be van nőve tengeri fűvel, vagy ha fekete iszap borítja, akkor a víz olajzöld. A tulajdonképeni "tengerzöld" a csupasz sárgás vagy vöröses agyagtalaj felett 10-16 méternyi mélységnél látható, mint a dobrignoi öbölben Veglia szigetén.

A tenger Pontenál.
(Veglia.)
(Mioni felvétele)
370A tenger színét azonban megváltoztathatják a belekerült finom, lebegő anyagrészecskék. Ha ez az uszadék fehéres színű, akkor éppen olyan szerepet játszik, mintha fehér fenék volna s a legmélyebb helyek fölött is zöldnek mutatja a tengert. A fiumei öbölbe késő ősztől egész tavaszig, a mikor nagy esőzések uralkodnak, finom homokkőport és vörös agyagföldet sodornak le a Karsztról a záporpatakok. A Dalmáczia felül jövő áramlat messze elhordja magával és szétteríti ezt a málladékot. Ennek következtében 6-8 tengeri mérföldnyi távolságban is, a hol körülbelül 60-70 méter mély a víz és szárazabb évszakokban indigo-színben tündöklik, kora tavaszszal teljesen zöld, a nélkül hogy zavarosnak látszanék. Mentől átlátszóbb a víz, annál kékebb a színe, s mentől kevésbbé átlátszó, annál inkább válik zöldre. A hullámvölgyekben jelentkező zöld szín úgy magyarázható, hogy az illető hullámra következő hullám fehér tajtéka világos háttérül szolgál az előtte járó hullámnak s éppen azt az optikai hatást teszi, mint a fehér tengerfenék, miért is zöldnek látjuk a hullámvölgyeket. A kék tengervíz tehát mindig mélyebb helyet és tisztább vizet jelez; de a zöld sohasem lesz kékké, a tiszta tengervíz tulajdonképeni színe a kék, a zöld szín ennek csak módosulata.

A preluccai öböl.
(Saját felvételünk.)
Hullámzás.
A hullámzás a Quarneróban, kivált magában a fiumei öbölben kevésbbé erős és nem is oly gyakori, mint a nyilt Adrián. A napokig, sőt hetekig tartó szélcsend a tél középén s május és augusztus között meglehetős nyugodt állapotban hagyja a tengert; ellenben késő őszszel s a tél kezdetén és végén támadt bora és scirocco jelentékeny hullámzást idéznek elő. Legmagasabbak a scirocco támasztotta hullámok, melyek a szabad kikötőben 3-3 1/2 méter magasságig szoktak emelkedni; szélességük igen tetemes, 8-10 méter, hosszaságuk néha meghaladja a 30 métert.
A bóra erős hatású, helyenkint változó rohamaival rendetlenebb hullámokat kavar fel. E hullámok nem oly gömbölydedek, mint a scirocco űzte 371hullámok; fölül élesebbek, csúcsosabbak s a szertelen nagy nyomás miatt, melyet a mindig ferde síkban jövő szél okoz, alig magasabbak 2.2-2.5 méternél. Legmagasabbak a bora által támasztott hullámok Veglia keleti partja körül. Dél felé a szél erejével a hullámok magassága is gyorsan csökken.
Más fajta szelek, a viharok kivételével, sohasem idéznek elő a Quarneróban nagyobb hullámzásokat. Magasabbak és jellegzőbbek azok a hullámok, melyek derült időben délutánonkint rendszeresen keletkeznek a nyugoti és északnyugoti maestral szél következtében. Nem ritka, hogy elérik a scirocco-hullámok magasságát, de napnyugta után rendesen elcsöndesednek. A többi szelek csak 1-1.2 méter magas hullámokat keltenek; a délnyugoti libeccio alig egy harmad méternyit.

A tenger Abázziánál.
(Saját felvételünk.)
Mint minden szigettengeren, a Quarnerón is a csatornák középvonalát követik a szelek, még inkább a hullámok. E miatt egy és ugyanazon szél mellett is a különböző csatornákban különböző irányt követnek a szelek. Scirocco mellett a három nagy csatornából (Morlacca, Quarnerolo, Farasina) jövő hullámok összeérő irányban meglehetős nagy szöglet alatt találkoznak a fiumei öbölben.
A tenger színe alatt a hullámok közvetlen hatása csak a hullámmagasság feléig érezhető; tehát legfőlebb két méternyire az apálymagasság alatt. A scirocco legerősebb dühöngése mellett is a 4-5 méter mélységben fekvő ökölnyi kődarabok bántatlanul maradnak; 8 méter mélységben már a kavicsot s a homokhalmokat sem mozdítja el a hullámzás. Ellenben itt is észlelhetni a hullámzajlás következtében beállott víztorlódást a szélnek kitett szemközti partokon, míg a szél mentében fekvő partszegélyen a vízállás 372csökkenése tapasztalható. A scirocco annyira emeli a vízállást, hogy a scirocco-apály gyakran magasabb vízállást mutat, mint a bora-dagály. A hullámzás következtében feldagadt víztömegnek a scirocco után való visszaömlése rendkivül szembeötlő Fiuménál. Ilyenkor majdnem órányi távolságban láthatjuk a hullámzó víz által felkavart vörös agyagföldet, melyet a visszaömlő víz magával ragad, s az a sokáig fönnlebegő finom iszap zöldre változtatja az öböl vizének rendes kék színét.
Apály és dagály a Quarneróban naponkint egy fordul elő; s ebben a tekintetben megegyezik Quarneróval az Adriai-tenger egész keleti része, a dalmácziai szigettenger, holott a nyugoti parton, sőt már Triesztnél két dagály és apály áll be naponkint. A legmagasabb és legalacsonyabb vízállás órája nem szökik naponkint a hold legmagasabb állását követve előre, hanem több héten át állandó marad s havonkint átlag két órával halad előre, úgy hogy csak 12 hónap mulva tér vissza ugyanazon órára. Ekképen a dagály és apály naponkinti beállását minden évszakra állandóan meg lehetett határozni.
Apály és dagály.
Az apály legalacsonyabb pontjaA dagály legmagasabb pontja
JanuárbanDélután 2 órakorReggel 4 órakor
FebruárbanDélután 1 órakorReggel 2 órakor
MárcziusbanDélben 12 órakorÉjjel 12 órakor
ÁprilisbanReggel 8 órakorEste 10 órakor
MájusbanReggel 6 órakorEste 8 órakor
JuniusbanReggel 4 órakorEste 6 órakor
JuliusbanReggel 2 órakorDélután 4 órakor
AugusztusbanÉjjel 12 órakorDélután 2 órakor
SzeptemberbenEste 9 órakorDélelőtt 11 órakor
OktóberbenEste 7 órakorReggel 8 órakor
NovemberbenDélután 5 órakorReggel 6 órakor
DeczemberbenDélután 4 órakorReggel 5 órakor
A vízállás különbsége egy és ugyanazon apály és dagály közt rendes időjárás mellett 0.5-0.7 méter.
Az apály és dagály ideje beálltának változása nem függhet össze sem a hold, sem a nap legmagasabb állásával. Az összes észleletek bizonyítják ezt, nem tudván egyuttal megállapítani azt, hogy az egyszeri dagály és apály eltérés vagy rendes állapot-e az Adrián s nem kell a kétszer beálló vízszökkenést a kivételekhez sorolni. Az a két óra, melylyel az apály és dagály havonkint korábban áll be, nem egyeztethető össze semmiféle csillagászati törvénynyel.
Ezen a rendes időkülönbségen kívűl van más időszaki elhajlás is, mely a tett megfigyelések szerint összefüggésben látszik lenni a hold állásával. A legmagasabb és legalacsonyabb tengerállás a rendes időnél 4-5 órával majd korábban, majd későbben áll be, még pedig holdtölte felé a későbbi órához közeledik, újhold felé vagy a rákövetkező negyednek első napján visszafelé megy. Holdtölte után a korábbi beállás rendszerint lassankint, több napon át következik be, újhold után pedig szökésszerűen, úgy hogy például egy napon a legmagasabb vízállás esti 7 órára, másnap már délután 2 órára esik. E visszaszökés közben áll be a rendes 2 órai havi előreszökés. Ez ingadozás mindenféle szélnél észlelhető, csak az igen erős bora késlelteti körülbelül egy órával.
A fiumei öbölnek, nem is az egész Quarnerónak, van még egy időszaki módosulata. Nevezetesen február közepétől márczius közepéig némi csekély, körülbelül 25 centiméternyi naponkinti magasságkülönbség figyelhető meg az apály és dagály közt. Ugyanebben az időben a tenger fölszíne is kisebb 15-30 centiméterrel, mint máskor, s ez a jelenség augusztus végétől októberig megint ismétlődik.
Az uralkodó szelek szintén befolyással vannak az apály- és dagályáramlatokra. A borino és az állandó északkeleti szél sietteti az apály beálltát és késlelteti a végét, tehát a rákövetkező dagály kezdetét is, a szél erejéhez mérten 1/2-2 órával. Boránál tehát az apály hosszú, a dagály rövidebb tartamú; e mellett az apály mélyebb, a dagály meg kevésbé magas. Mentől 373tartósabb a szél, annál feltünőbb a tenger felszínének alábbszállása. Míg a borino nem fajul borává, megmarad a magasságkülönbségek rendes nagysága, azaz 50-70 centiméter; de tartós bora mellett legfőlebb 15-16 centimétert emelkedik a tenger színe, s mindig közel van a zerus ponthoz.
A scirocco minden tekintetben a borinóval ellenkező hatást kelt. Sietteti 1-2 órával a dagály beálltát, meghosszabbítja tartamát s 15-45 centiméterrel emeli átlagos magasságát; ellenben késlelteti, megrövidíti az apályt, mely azonban ilyenkor szintén magasabb 15-30 centiméterrel a rendesnél. Az apály és dagály scirocco melletti s rendes magassága közt tehát alig van különbség. Ha a scirocco-időre mindjárt borino következik vagy megfordítva, akkor az időváltozás napján észlelt magasság- és mélységkülönbözetek a lehető legnagyobbak, minthogy ebben az esetben 24 órában egy scirocco-dagály (legmagasabb) és egy borino-apály (legmélyebb) áll be.
Áramlás.
Érezhető ezenkivül a Quarneróban az Adriai-tenger saját áramlása is. Ennek az áramlásnak főiránya az Adriai-tengerben szép időben az olasz parton Dk irányú, a dalmát parton ellenben ÉNy, a mi Fiuménál is megfigyelhető, a hol az áramlás az isztriai partok felé tart, mozgása a tengerészek kifejezése szerint az óra mutatójának mozgásával ellentétes irányú.
Az édesvizek beömlése, az apály és dagály, főleg azonban az erős DK és KÉK (bora) szelek észrevehető befolyással vannak az áramlások irányítására, sőt ki is térítik.
A mi a víz hőmérsékét illeti, a tett megfigyelések alapján a fiumei öböl, a Quarnero-volo és a zengi csatorna, az alacsony hőmérsékek igen érdekes jelenségeit tüntetik fel. Különösen a fenekén észlelhetni a hőmérsék jelentékeny csökkenését, a mit a fenéken feltóduló forrásoknak tulajdonithatunk. A nyilt tengeren Ragusa előtt például Luksch és Wolff 125 fonálnyira 13.9°, Lissánál 60 fonálnyira 14 fokot találtak, mig a fiumei öbölben ugyanaz időben 30 fonálnyira 12 fokot, sőt igen gyakran csak 11 fokot, Zengnél 9.7 fokot. Megjegyezzük, hogy mindenütt C. és + fokokat értünk.
A hőmérsék a fölszinén a deczember-márczius hónapokban a legalacsonyabb: 9-10°. Ez caak igen csekély ingadozást szenved. Áprilisban és májusban nagy ugrásokban 12° C. fokon túl emelkedik egész 20°-ig a viz hőfoka. Junius-szeptemberben mindig nagy a viz hőfoka, állandóan 20° fölött áll s fölemelkedik 24 fokig. Október-novemberben mérsékelt szökésekkel leszáll a legalacsonyabb hőfokig.
20 méter mélységben a téli hőmérsék 8-10° C., nyáron 20-22°, de ezt a hőmérséket nem tartja meg sokáig. Az őszi és téli hőmérsék ebben a mélységben átlag + 10 C. fokkal nyolcz hónapig tart, két hónappal tovább, mint a tenger fölszinén, három hónappal tovább, mint a levegőben.
40 méter mélységben januáriusban kezdődik a legalacsonyabb + 9°-ig leszálló hőmérséklet; juniusban gyorsan emelkedik 13-14°-ig, sőt szeptember közepéig 19° C.-ig is. Szeptember közepén túl deczemberig lassu hővesztéssel majdnem állandóan + 12° marad.
A legmagasabb hőmérsék általában a fölszinen junius végén, 20 méternyi mélységben juliusban, 40 méternyire augusztus elején, 60 méternyire augusztus közepén áll be, a legalacsonyabb a fölszinen januárban, 20-40 méterig februárban, 60 méternyire márcziusban. A legmagasabb hőfokok közt réteg szerint 2° eltérést tapasztalunk, a legalacsonyabb hőfokok közt azonban nincs nagyobb különbség 0.02-0.3 foknál.

« Fiume és a magyar-horvát tengerpart földtani viszonyai. Írta Matisz János, kiegészítette Lóczy Lajos. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Halászat a magyar-horvát tengerparton. Írta Matisz János. »