« Gömör-Kishont vármegye közegészségügye. Írta dr. Löcherer Tamás. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Józsa Antal. »

322Gömör-Kishont vármegye törvénykezése.
Írta dr. Szeless Ödön
A magyar törvénykezés mindig országos jellegű volt. A nemzet egységesítő géniusza ösztönszerűleg adta meg a magyarság uralkodó nemzetségeinek az irányt, a melylyel az államhatalmat egységes szerkezetben alkotta meg, mint hogy ha előre sejtette volna, hogy nemzete ezer évet fog túlélni, de hogy e dicsőséges jövőt, a nemzet törzsét, ágait, lombjait, koronáját folyton veszélyeztető külhatalmi támadások, benső forrongások ellen csak úgy tudja megvédeni, ha az államhatalomban rejlő erkölcsi és anyagi erőket szét nem forgácsolja a partikuláris uralmak körei között.
Magyarország ezeréves fennállásának egyik varázsereje, fentartó talizmánja tagadhatatlanul az államhatalomban rejlő felségjogoknak egységesítése volt. Ezzel uralkodott e földön, a melyet természetes határai között fentartani tudott, ezzel védte egységes fegyveres hatalma útján a hazát a külföld támadásai és a meghódolt benszülöttek lázadásai ellen, ezzel biztosította külhatalmi vonatkozásait, hogy a magyar uralmat tiszteltté, sőt nem egyszer rettegetté és kiváló külhatalmaktól keresetté tette. Az állami egység ezen kifejezői mellett egységes volt a törvénykezésben megnyilatkozó bírói hatalom is. Egységes volt a bírói hatalom a vérszerződés meghozatalától a legújabb időig.
A királyság megalapítása a törvénykezési egységet tagadhatatlanul csak fokozta, midőn a bíráskodást, mint felségjogot, teljesen összpontosította a király személyében, a kinek e részben való felségjogát oly szépen örökíti meg a nemzeti hagyományok alapján Verbőczy Tripartitumában, midőn azt mondja, hogy a király az igazságszolgáltatás kútfeje. Ő gyakorolja a bírói hatalmat a királyság első századaiban a királyi tanácscsal (regie curia) és megmarad ezen intézményével történeti fejlődési korszakai után is az egységesség kapcsa. - A királyi bírói hatalomnak támadnak új és új tényezői, így a nádori és országbírói méltóság, de a nemzet törvénykezési egysége meg nem szakad.
A királyság megalakulásával szervezett várszerkezet teljesíti az első alsóbb funkcziót; a XIII. században a vármegyei bíróságok lépnek helyükbe és a bírói hatalom gyakorlása részben önkormányzati joggá lesz, kifejlődnek a tárnokmester alá rendelt városi bíróságok, a földesúri székek a jobbágyok feletti bíráskodása s mint kivételes bíróságok az egyházi bíróságok, a kúnok, a szászok s székelyek kivételes bíróságai, de sem a magyar jogrendszer, sem a törvénykezés szervezete, soha sem nyúlik el a partikulárizmus ama körébe, a hol az egyes körök kicsúszhatnának az egységes törvénykezési felségjog legfelsőbb uralmi köréből és újabb, önálló, független hatalmú bírói uralmat alkothatnának.
A mult a történelem lapjaira tartozik, de mi, a kik a jelen krónikásainak szegődtünk be, szárnyalhatunk annyit az elmultak emlékein át, a mennyiből megérthetjük a mai magyar törvénykezésnek is azon sarkalatos elvét, hogy az teljes mértékben egységes.
Az egységesség fogalma azonban sohasem zárja ki azt, hogy egyes városok bizonyos törvénykezési kiváltságokat ne élvezzenek, a melyek a városoknak adományozott privilégium-levelekben voltak biztosítva.
323Privilégiumokat bírtak: Rimaszombat, Rozsnyó, Jolsva, Dobsina, Nagy-Rőcze, Csetnek, Pelsőcz, Sajó-Gömör és Tiszolcz.
Rimaszombat privilégiumai.
Rimaszombat jelenleg rendezett tanácsú város és Gömör-Kishont vármegye székvárosa, régi bányaközség volt, a mely első jogállását 1268-ban a Vancsay István kalocsai érsektől nyert diplomában kapja. Első privilégiumát, a melyben törvénykezési jogai is biztosítva lettek, úgy mint Budának, Róbert Károly királytól nyeri.
1441-ik évben Giskra cseh vezér ítélkezik itt. Mátyás király hadai őt kiverve, a Széchy, majd Guthy-Országh családok bírják. 1553-ban törökök által elfoglalva, a füleki szandzsák alá kerül és török főhatóság alatt gyakorolja megmaradt jogait, a mely igából 1593-ban szabadul fel s ismét élvezetébe lép I. Ferdinándtól 1514-ben megerősített jogainak.
A pallosjog.
Rimaszombat előjogai közül kiváló szerepet játszott a pallos-jog. Széchy Tamás, Rimaszombat földesura adja e jogot a városnak 1601-ben s jogát gyakorolja is, de a kanczellária ezen adományozás jogosultságát a királyi felségjogoknál fogva elismerni vonakodott, mígnem 1735-ben III. Károly német-római császár (e néven VI. Károly) magyar király, gróf Batthyány Lajos kanczellár útján kiadott diplomájában a pallos-jogot mintegy újra adományozza, - a következő értelemben: ". . . Különös kegyelmünknél és királyi hatalmunk teljességénél fogva tehát azon polgároknak és fentemlített Rimaszombat város közönsége jelenlegi lakosainak és utódainak kegyesen beleegyezni és nekik megengedni véltük, miszerint arra nézve teljhatalmat adjunk és tulajdonítsunk, hogy a fentnevezett Rimaszombat város területén akasztófát, kerékbetörő eszközt, pallost és egyéb kínzó eszközöket rendezzenek be, minélfogva azok, a kik a város igazi határán belül s a város területén mint tolvajok, latrok, lélekkufárok, ördöngösök, gyújtogatók, méregkeverők, varázslók, kuruzsolók, gyilkosok, kéjelgők, vérfertőztetők, rablók és más gonosztevők nyiltan és nyilvánosan találtatnak, legyenek azok nemesek vagy nemtelenek, ha tetten éretnek, vagy rajtakapatnak, személy szerint letartóztassanak s a mint fentemlített Magyarországunk közigazgatósága, a törvények is önként megkövetelik, azok kihágásait és büneit méltó büntetéssel illessék stb., a nemesség bírója a hiteles táblabíróval együtt intézkedjék, de ha szükség hozná magával, a közgyűlésen előadni tartoznak."
Rimaszombat pallos-joga alapján a XVIII. század elején volt az utolsó kivégzés. Abban az időben a város mostani főterén, a Hamaliár-féle ház helyén, a Goetz nemesi család kúriája állott. Egy napon a város templomainak tornyaiban tüzet jeleztek a harangok; egy polgárnak a háza gyuladt ki, a lángok csakhamar átcsaptak a szomszéd házakra is és sokan hajléktalanokká, koldusokká lettek. Ez az esemény annál jobban felizgatta a város polgárait, mert akkortájt a tűzesetek napirenden voltak. Megindult a szorgos kutatás és kitünt, hogy a gyakori tüzek okozója a Goetz nemesi család szépséges, gyönyörű hajadona. A városi tanács kiadta az elfogatási parancsot; de a nemesi család megtudva, hogy gyermekének bűne bebizonyosodott, a legnagyobb gonddal rejtegette a szerencsétlen leányt, a ki pyromániában szenvedett. Végre a tanács fortélyhoz nyult. A városba majomtánczoltatók jöttek és azok a Goetz kúria előtt játszottak a leghosszasabban és legérdekesebben. A Goetz kisasszony az ablakból gyönyörködött a majmok játékán és nem tudta megállani, hogy közelről ne élvezze a látványt. Egy őrizetlen pillanatban elhagyta a házat, de a mint a kapun kilépett, elfogták. A tárgyalást a szerencsétlen leány ügye fölött megtartották, halálra itélték és a városi polgárság gyülekezete előtt, a főtéren felállított vérpadon a hóhér a város bárdjával levágta a leány fejét. Az 50-es évek elején is volt kivégzés Rimaszombatban, pallossal, de nem a pallos-jog alapján, hanem mert nőket és nemeseket pallossal szoktak kivégezni. Az utolsó, ki pallos alatt halt meg, egy Varga Mária nevű gyilkos nő volt, kire háromszor sújtott a kassai hóhér bárjda, míg a fej a törzstől elvált.
Jolsva privilégiumai.
Jolsva városnak a fölötte emelkedő hegyen állott várától vette nevét az Ilsvay vagy Jolsvay család. Jolsvay György 1430 körül elzálogosítja a várost a Bebek családnak; ez ellen contradictiot jelentenek be a rokon Lorántffyak, IV. Béla pedig zálogbirtokként a Perényieknek adja oda; a 324Bebek és Perényi család hosszas pert folytat egymás ellen a város birtokáért, tényleg azonban a Bebek család kezén marad. Ennek kihaltával a Széchy családra, majd pedig a fiscusra száll, 1700-ban pedig Koháry István veszi meg. Királyi privilégiumok alapján önálló bíráskodással bír és a levéltárában levő nagyszámú percsomók élénk bizonyságot tesznek erről. 1861-ben rövid időre törvényszéke is van a városnak. Bíráskodási jogát megerősítette Szapolyai János nemzeti király, a ki 1539-ben Jolsvának pallos-jogot adományoz s a város e jogát gyakorolja is, amikor bizonyos Mali János nevű embert lefejeztet. Régi bíróságának kiterjedt hatáskörét igazolja az, hogy még csődperek is találhatók a levéltárban.
Dobsina privilégiumai.
Dobsina város első privilégiumát Zsigmond királytól kapta 1417-ben. Ez az oklevél Dobsinát már városnak (oppidum) nevezi. Ez idő után, a XVII. századig Dobsina rövid időközökben szabad bányaváros volt, többnyire azonban a csetneki Bebek család birtoka s bár egyes belügyeiben a földesuraság kiküldöttjének elnöklete alatt választott bírája és tanácsa bíráskodott, törvénykezési ügyekben a földesúri szék fenhatósága alatt állott. A XVII. század eleje körül Dobsinának oly bányamestere volt (Bergmeister), a ki az összes bányapereket és bányaügyi kérdéseket végérvényesen intézte el, Dobsina tehát ugyanazon jogok és kiváltságok birtokában volt, mint a többi kiváltságos bányavárosok, a Miksa császár-féle bányajog szerint. A XVIII. században szabad bányaváros lett s a bíró elnöklete alatt ülésező tanács intézte ügyeit. A XIX. században ismét földesúri fenhatóság alá került s a bíró és tanácstagok választása mindig az uradalom felügyelete és ellenőrzése alatt történt. Ez az állapot 1848-ig tartott, a midőn Dobsina a pert a földesura ellen megnyervén, a város autonom jogokat szerzett. A szabadságharcz leveretése után Dobsina összes jogait és kiváltságait elveszítette és törvénykezés szempontjából a Rozsnyón székelő cs. kir. collegiális bíróság alá került. Az alkotmányosság helyreállításával, a megyei bíróságok, illetőleg 1872-ben a rozsnyói kir. járásbíróság és a rimaszombati királyi törvényszék alá tartozik törvénykezési szempontból.
Rozsnyó privilégiumai.
Rozsnyó jelenleg r. t. város, II. Endre király idejében még mint királyi birtok volt ismeretes. III. Endre Ladomér esztergomi érseknek adományozza, de már I. Lajos király privilégiumában a városok sorába emeli és ezzel Rozsnyó kir. bányavárossá lesz, úgy hogy jogait Demeter bíboros érsek is elismeri 1382-ik évben kelt okiratában. Rozsnyó 1496-ban a csehek hatalmába jutott, de Mátyás király felmentette a csehek uralma alól. Törvénykezési szempontból érdekes az a határper, a melyet a város 1578-tól 1630-ig az Andrássyakkal folytatott.
Rozsnyó előjogai között nem csekély jelentőségű volt, hogy saját bányavárosi törvényszéke volt. A város jogait az osztrák uralom is respektálta. A bányavárosi törvényszék a királyi bíróságoknak 1872-ik évben történt szervezésével oszlott fel és a törvényszék iratait 1872-ik év január hó 18-án Szerecsen Lajos városi főjegyző közreműködése mellett adták át, mert Rozsnyónak is csak annyi joga van a törvénykezés terén, mint minden más rendezett tanácsú városnak.
A többi szabadalmas városokban a törvénykezés terén nem igen voltak feljegyzésre érdemes momentumok. Legfeljebb Csetneket említhetjük még fel, mely várost Mária Terézia fosztotta meg szabadalmaitól azért, mert egy Vozár Mária nevű asszonyt 300 korbácsütésre itélt és az ítéletet végre is hajtotta.
Boszorkányperek.
A XVII. század második felében és a XVIII. század elején ismét felszínre kerülnek a boszorkányperek, mint azt a Rimaszombat város levéltárában is feltalálható oklevelek bizonyítják. Megtörténik, hogy a boszorkányokat iszonyú kínzások között megégetik.
A boszorkányperek még a megyei törvénykezésbe is beleveszik magukat. Mint igazságügyi kuriózumot közöljük az 1720. évi június hó 1-én Nébeszt György vármegyei alispán elnöklete alatt tartott ülésen Tóth Katalin poszobai lakos ellen letárgyalt boszorkányper egyes részleteit.
Az első tanú Georgius Kováts, Fáy Gábor jobbágya, ki hosszasan előadja, "hogy hallotta Szabó Gergelytől egy alkalmatossággal, hogy a Varga Istvánné kemenczéjéből egy tálból vett ki egy csomó füvet, a melyet is a 325maga tehenének adván, azon a nyáron tejet nem ehetett, hanem csak tejfele volt. Hallota a fatens Fazekas Andrástól, hogy mikor a Szabó Mihály tehene megromlott, bőgött." Második tanú Balogh Erzsébet. Ez a tanú hallotta, hogy a Varga Istvánné tehene az ablakon benézett és ott bebőgött. Varga Istvánné megcsapta a tehenet elől ruhájával, a tehén akkor az ajtóra ment és ott bőgött be. Hallotta, hogy mondotta Varga István a feleségének, "a nagy Istenért kérlek jó Kata, mindeneket elhagyj, mert ha a vármegye kezébe akadsz, ki nem mégy onnan könnyen." Gál Katalin tanú panaszkodik, hogy a leánya lába megdagadt, mert Varga Istvánné házánál járt s férje azt izente neki "hogyha a lábad jobban nem lészen, szolgabíró uramhoz megyek panaszra, úgy aztán másnapra kelve, mingyárt jobban lett a leány lába," és aztán "látott valamely füvet is, oly szennyes volt, a melyből is vett egy marékkal, annak utána adván a maga tehenének, tejet sem ehetett azon a nyáron, mert csak tejfellé és vajjá vált." Babus András tanú "egy alkalmatossággal látta vala Varga Istvánnét hajnalban az udvaron a kutágast fejni." A többi tanú is így teszi vallomását, mire a bíróság Tóth Katát 60 botbüntetésre ítélte. Hogy a delikvens túlélte-e a 60 botütést, arról hallgat a krónika.
Megyei törvénykezés. Rögtönítélő bíróság. Nemzetiségi perek.
A megyei törvénykezés szempontjából az 1848 évet vesszük kiindulási pontul.
Az 1848. év május hó 26-án Pelsőczön, primóczi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt tartott megyei közgyűlésen olvastatott fel Deák Ferencz igazságügyminiszter 349 szám alatt május hó 5-ikéről kelt rendelete, a melylyel Gömör-Kishont t. e. megye törvényhatóságának bejelenti, hogy a felügyeletet az összes polgári s büntető bíráskodás felett átvette és a jövőben az igazságszolgáltatás terén mindazon jogokat fogja gyakorolni, melyek azelőtt a m. kir. udvari kanczelláriát megillették; bejelenti, hogy a kir. fiscus jogköre a pénzügyi s örökösödési ügyeket kivéve, a melyek tekintetében a kir. pénzügyminiszternek van alávetve, csakis annyiban áll fenn, a mennyiben az állami vádhatóságot jogosítva van képviselni. Bejelenti, hogy a kegyelmezési jogot Ő Felsége magának továbbra is fentartotta s az úrbéri perek a királyi ítélő-tábláig felviendők.
Nemsokára megküldi Deák a sajtóvétségekre vonatkozó miniszteri rendeletét, megjelölve a kassai sajtóbíróságot illetékes esküdtszéki bíróságnak.
Az 1848 szept. 4-iki közgyűlésen felolvassák Deák Ferencz rendeletét, a melynél fogva látva a bekövetkezhető nehéz és nagy következményekkel járható időket s nyilván nem bízván a királyi fiscus egyéneiben, a közszabadság védelme érdekében és a nemzeti érdekek megoltalmazására felkéri a megyét, hogy sürgősen egyik megyei ügyészét terjeszsze fel állami közvádlóvá leendő kineveztetés végett.
Alig múlik el Deák igazságügyminisztersége alatt egy megyei gyűlés, hogy fel ne olvastatnék 10-15 rendelete.
Meglepő, mennyi körültekintést, népszeretetet, igazságszeretetet és bölcseséget sugároznak ki ezek a rendeletek.
A megyei törvényszék és a szolgabírák a törvénykezés szolgálatában a 48-iki harczok alatt is híven teljesítették kötelességüket, sőt a jegyzőkönyvek tanúsága szerint fokozott erővel őrködtek a polgári és állami rend fentartása fölött.
Különösen a sűrűn tartott megyei törvényszéki ülések jegyzőkönyvei tesznek erről fényes bizonyságot, midőn az alsóbb néprétegek selejtesebb elemeiben az akkori viharos idők könnyen azt a bűnös hajlamot ébresztették fel, hogy büntetendő cselekmények elkövetésére, anyagi előnyök tiltott úton való szerzésére használják fel a zavaros állapotokat. Nem egy erőszakos birtokfoglalás történik s nem egy rablás és gyilkosság. A megyei törvényszék azonban a jogrend teljes fentartását szigorúan védi; 1858-ban a megyei törvényszék 430 érdemleges intézkedést tesz polgári és büntető ügyben és midőn 49-ben az önvédelmi harcz teljes mértékben folyik, rögtönítélő bíróságot eszközölnek ki a vármegye területére.
Az 1849. év január hó 11-én Pelsőczön tartott törvényszéki ülésen történik beszámolás a Máriássy Jób elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróság működéséről. Jelen vannak primóczi Szentmiklóssy Antal első alispán, ki később 326mint nemzetőr parancsnok részt vesz a szabadságharczban, Fáy Gusztáv másod-alispán, később, az alkotmányos korszakban, hosszú időn át Gömör vármegye főispánja, Szuhay József, Marikovszky Gábor, Rosty Imre s a többi táblabírák, fő- és alszolgabírák s jegyzők. A jelentés azonban azt mutatja, hogy az alkotmányos magyar nép nem barátja a kivételes bíróságoknak. A rögtönítélő bíróság jelenti, hogy tapasztalhatók egyes lázítások, de ezek, mert semmi hatást nem gyakorolnak, komolyan nem vehetők. Így Lindner József lucskai lakost is az állami rend elleni izgatással vádolták, de tettét részegségben követte el; Kristóf András Betlérről szintén az úri rend ellen izgatott, de mind a két esetet a rendes bíróság elé utalják. A fentjelzett rendes törvényszék ezután Lindner Józsefet dorgálásra ítéli, Kristóf Andrást ellenben lázítás bűntettéért "egy esztendei vas- és kényszermunkában kiszenvedő" börtönre.
Törvényszéki ülés tartatik Pelsőczön márczius hó 10-én, majd márczius hó 29-én. Az utóbbin ismét a Putnokon, 1848 április hó 5-én működött rögtönítélő bíróság tesz jelentést, hogy id. és ifj. Kakas Márton lázítási ügyét is a rendes bíróság elé utalta.
De a közönséges bűntettek és polgári jogrendelleni cselekmények, kisebbszerű lázítások megfékezésén kívül a törvénykezés ezen nagy idők alatt itt e megyében éberen őrködött az új állapotok ellen netán támadható minden nemzetiségi izgatás felett is.
A megyei ügyészek éber figyelemmel kísérték a tót nemzetiségek mozgalmait, a melyek a magyar nemzeti törekvések sikereinek, a márczius 15-iki események lélekemelő erejének és végre az 1848-iki törvényeknek április hó 11-én történt szentesítésének határai alatt ébredezni kezdettek.
A megyei közgyűlésen Sziklay Ede megyei ügyész jelentette be Daxner István tiszolczi ügyvédet (a provizórium alatt Gömör-Kishont vármegye másod-alispánja és így a törvényszék elnöke is, később pedig debreczeni törvényszéki elnök 1867-ig), hogy a magyar alkotmány és nemzetiség ellen izgat. A nyomozás tovább folyt és az éberséget megkettőztették. A főügyész ugyan jelentette, hogy a Daxner Istvánnak tulajdonított lázításoknak Tiszolcz vidékén nyoma nincsen, a nyugalom normális, de a vármegye attól tartva, hogy a hamu alatt parázs is rejlik, elrendelte a további vizsgálatot.
És csakugyan, ez az ügy napról-napra újabb meglepetéseket hozott és a nemzetiségi izgatások teljes erővel törtek ki. E mozgalmak élén Daxner István, Francisci János és Bakulinyi Mihály állottak, a kiket a vármegyei közgyűlés által kiküldött rögtönítélő bíróság elé állítanak, a mely őket halálra is itéli, azonban Szentiványi Károly teljhatalmú kormánybiztos a halálositélettel szemben a kegyelmet gyakorolja azon törvényes joga által, hogy a nevezettek politikai bűnperét a megyei törvényszék elé utasítja. Így ítélkezik a vádlottak és társaik ügyében a Pelsűczön 1848 november hó 7-én összeülő bíróság.
A tárgyalási jegyzőkönyv és ítélet teljes ismertetése által egészen tárgyilagos forrás ismerteti meg e politikai bűnper minden részletét.
Az eredeti jegyzőkönyv a következőleg szól:
"Az 1848-ik év november hó 7-ik napján Pelsőczön Bornemisza László elnöksége alatt Mumhard János, Dapsy Pál, Szontagh Pál táblabírák, Sziklay Ede közügyész, Szontagh Gyula főszolgabíró, Tasko József rimaszombati esküdt és Jánosdeák András főjegyző jelenlétében tartott rendkívüli különösen megyeileg kiküldött törvényszéken felvétettek s elintéztettek következő tárgyak: 376. Sziklay Ede főközügyész és Szontagh Gyula főszolgabíró, mint Daxner István, Francisci János, Bakulinyi Minály, Francisci Károly, Lojko Dániel, Hudecz József és ezeknek több társaik által elkövetett lázítás és bujtogatás és az ebbeli tettekbeni részvétel nyomozására kormánybiztosilag kiküldött biztosok , nyomozásuk befejezésével hivatalos jelentésöket kiküldő kormánybiztos úrnak beadván, ennek a megyei választmányi gyűlésre tett terjesztése után, onnan egy rögtön itélő bíróság úgy küldetett ki, hogy mennyiben a kinyomozott tények a rögtön itélő bíróság eljárására nem alkalmaztathatnák, annyiban ezen törvényszék azonnal összeüljön s a tárgyat bírálat alá vegye, minek folytában az iratok felolvasása után fővétkesek egyikének feltűnő, az eddigi kiváltságos osztályból való, így ügyének tárgyalása mellett rendes formák 327megtartása követelhető Daxner Istán kikérdeztetett az iránt, kivánja-e ügyét rendes vádper folytatása nélkül, többi vádlottakkal egyszerre elitéltetni? - mire ő kinyilatkoztatta, hogy az eddigi különböző kiváltságok a nélkül is nézeteivel teljesen ellenkeznek, az egyenlőség elvénél fogva is ügyét minden formák, tehát rendes pör felvétele nélkül rövid úton és más vele együtt vádlott egyénekkel elitéltetni kéri, - minek következtében Itéltetett:
A felmutatott számtalan okíratok, tanú és önkényes vallomásokból kitűnik s Daxner István is elismeri, hogy az ismeretes, az íratok közt 3 ·/. és bb. jegyek alatt előforduló tót proclamatiót, melyben a tót ajkú értetlen népnek más nemzetiség elleni felingerlése czélul ki volt tűzve, melyben különösen ily lázító szavak: "Nekünk is becsűletes szlávok megkondult a szabadság harangja és ha mink most egyedűl nem emelkednénk, ismét jönnének reánk az urak pálczáikkal, korbácsaikkal és sarkantyúikkal és törnének és vernék testeinket és szúrnának az ájúlásig. Gyakran halljátok nagy igéreteit a szabadságnak s könnyebbítésnek, de kérdés, nem vesztitek-e ti el mind ezeket vagy három év alatt? De ha minden községi, megyei és országos ügyek, a mi nyelvünkön fognak tárgyaltatni, akkor stb. nyelveteket undorodottá tették s bemocskolták az urak és bérletjeik s benne már egyebet nem hirdettek mint hogy botot vágnak rátok, mikor kell robotba mennetek, mint kelljen a nagyságos úrnak térdig fejet hajtani s kalapot ragadni, nem hallottatok a tótról egyebet, mint a szamár, hunczfút, te pórbarom, feküdj le, fogj be stb." Ezekhez hasonló s a magyar nemzetiség megdöntésére czélzó számtalan szavak foglaltatnak, ezen vádlott számtalan példányokban széjjel osztogattattak, melyek által a nép a magyar nemzetiség ellen bujtogattatni, panszlavisticus irányokra vezettetni czéloztatott; - továbbá önvallomásából világos hogy Magyarország iránya, fenmaradása, s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó liptói gyűlésbe nem csak maga el ment, de oda i. i. alatti levele szerint másokat is meghivott, - a tót érdekekben a népnek más helyeken is leendő fellázitása iránt e levél által lépéseket is tett, t. t. alatt levő levele szerint a vele összeköttetésben volt népnek ily czélokra tett fellázitásával dicsekedett, a törvénynek rendeletét a nép előtt bújtogatási czélból "fortélynak" magyarázta, általa "bobcoveczi" lakomának nevezett valami nevezetes nap bekövetkezését s a nép azon gondolatára, hogy nem a horvátok, de inkább a magyarok ellen kiván harczolni, a "rendelt idő közeledését" örömmel említette, ezek után, 24. 25. 27. 29. ·/. alatti tanú, leginkább pedig f. g. l. m. betűkkel jegyzett önkéntes, sőt vádlottnak: 0. alatti tulajdon vallomásából s NB-vel jelzett nyilatkozatából is felderűl, hogy ő a tiszolczi népet gyakori, sőt majdnem naponkénti összejövetelekre szoktatva, az ily összejövetelekben a legközelebbi törvények által nyert nagyszerű szabadságokat aránytalanoknak, főleg a tót ajkú lakosokra nézve csekélynek hirdette, ily módon a nép elégületlenségeit előidézni, s túlságos kivánatait ébreszteni törekedett; hogy e részben czélt érve, rosz irányú nézeteivel megbarátkoztatott társait folyó év szeptember 27-én 37 ·/. alatti tanúskodás szerint előre rosz czélból kiszámitott tanácskozásra Polhorára elvezette, melyből kiindúlva maga és társai vallomások, de leginkább a. alatti levélből kitetsző kezdetet, azon körülmények összevetése mellett, hogy Hurban rabló csapatja ez országot már a polhorai tanácskozás idején elkezdette, sőt már ezen rablók számára Beszterczebánya városában szállások rendelkezése is terjesztetgetett, e hellyel szomszédos Breznóbánya városába tervezett népgyűlés épen nem békés szándoknak, de a rabló ellenséghez nagyobb erővel kívánt csatlakozásnak vétethetik; - hozzá járul egy kérdéses polhorai összejövetben az országba lázító és pusztító módon beütött Hurbán nevű rablót Hodzsát és Stúrt éljenezte, ezeknek a dúlásban haladásukat örömmel hirdette s hozzájuk csatlakozásra társait előkészítette s ezeket fegyverrel, elegendő lőszerekkel biztatta; hogy felhivott 16. 17. 18. 19. és 22. ·/. alatti tanuvallomások szerint nemcsak a nemzetőrség kiállitására nézve tervbe vett sorhúzás megtagadására vádlottnak mint századosnak századjába tartozott tizedeseket fortélyosan úgy utasította el, hogy általa e tekintetben teendő hivatalos felszólítás után is az ily sorshúzást erélyesen tagadják meg; de az ujonczállításra vonatkozó sorshúzás ellen is izgatott, sőt a nemzetőrség 328kiállitásában megtagadott sorshúzás miatt jönni gondolt karhatalomnak is ellenszegűlni, nem csak társait, de más helységek lakosait is ingerelte, s hogy e szerint a felsőbb rendeletnek és a törvényes hatóságnak magát nyilván ellene szegezte; miből folyt, hogy a magát előadott első alkalomnak, midőn t. i. vádlott és társa Francisci János elfogattak, a tiszolczi nép által a hatóság kezéből kivétettek, s igy a hatóság elleni szegűlés legelső esetben is tetlegességre ment. Melyek ellenében bár vádlott azt adja elő, hogy akár kérdéses tót proclamatio terjesztése, akár társainak értekezésekre való összehivása nem voltak egyebek, mint a nép befolyásának általa elvileg óhajtott terjesztése iránti vágyak ébresztése, mivel mind ezek akkor történtek, midőn a nép-befolyás törvényileg már biztosítva volt, ebbeli mentegetése nem hogy figyelembe vétethetnék, sőt terheltetését annyival inkább súlyosbítja, mert a nép vágyainak fölébresztése után azt törvénytelen utakra vezette el, s a haza ellenségének czéljait akkor törekedett előmozditani, midőn ezeknek nemcsak segítségük, de ellenük minden lehető erőnek fel nem használása is legnagyobb vétek. Mindezeknél fogva vádlott egyrészről panszlavisticus irányban bujtogató, a haza ellensége iránt a népben rokonszenvet sőt segedelmezésre is hajlandóságot ébreszteni törekedő, - más részről a felsőbb rendeleteknek, törvényeknek balramagyarázásával a hatóság elleni szegűlésre lázító illy vétekbe a legszomorúbb következéseket meg sem gondolva, egész környéket bevezetni iparkodónak tűnvén fel: mint ilyen két évi és háromszázhatvan napi, - magány tömlöczben, a szükség úgy hozván magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéreni és vízeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkűlözése mellett eltöltendő fogságra s bűnténye kinyomozása és elitéltetése körűl okozott kőltségeknek társa Francisci Jánossal egymásért jótállva leendő megtérítésére itéltetik.
2-ik vádlott Francisci János az iratok közt I. H. J. K. és L. leveleiből felderül az, hogy ő még oskolai éveiben a tót nemzet mellett egy hatalomnak megállapítását óhajtva, e szándékára társait már akkor is botrányosan lázító szavakban szólította fel, s midőn a magyar társaságnak tagja lett, erre okúl meghitt társainak azt felelé, hogy ezt azért tette, "a pokolba azért szállt le, mert az ördögöt maga valóságában akarta megesmerni". - Hogy ily úton haladva Z. alatti irat szerint Magyarország iránya, felmaradása s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó tót társulatnak most is alapító tagja. - Hogy 2. pont alatt önkéntes vallomása szerint a liptói illyetén gyűlésben folyó évben is jelen volt s az ott tárgyalt pontok felolvasásával szerepelt, - hogy e. f. g. l. alatti vallomások szerint, folyó szeptember hó 27-én Polhorán tartott tanácskozásban nemcsak résztvett, de ott Stur, Hurbán, Hodzsa és Jellasich e honnak ellenségei irányában verseket az asztalra állva elszavalt s ezeket éljenezte, ezek, főleg az elsőknek az országba lett bentlétökön örvendett, a hozzájok leendő csatlakozásra a mostani vészteljes időben, midőn nemcsak az ellenséghezi csatlakozás, de ellenökbe minden lehető erőnek fel nem használása is elengedhetetlen bűn - a jelenvoltakat buzdította, lőszerekről ily esetre gondoskodott, melly szándokát Bakulinyi Mihályhoz tulajdon kezével írt - A.) betűvel jegyezett levelének azon szavai is, - melyekben Breznóbányán tartandó népgyűlésről s a dolog kezdetéről emlékezik, Hurbán rablóit "önkénteseinknek" nevezi, Mijavánál Hurbánnak beütését örömmel emlegeti - annyival inkább igazolják, mert 37 ·/. alatti tanúskodás szerint előre nevezett ezen összejövetel s abban tartandónak mintegy elhatározott 1-ső okt. népgyűlés a körülmények és A.) alatti levélnek összevetésök mellett a Hurbánhozi csatlakozás szándoka iránt bizonyosságot nyújt. - Továbbá kitetszik 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ·/. jegyek alatti tanú s d. alatti önkéntes vallomásokból az is, hogy vádlott hazánkat pusztító ellenség erejét a vele összeköttetésben volt nyustyai köznép előtt nagyítva beszélte s ezeket azzal bíztatta, hogy az ellenség a tótok érdekében jön, hogy 1/1 alatti tanúskodás szerint a nemzetőrségbeni részvételre a századjában voltaknak azt mondá "hunczfut lenne, a ki menne", hogy 2. sz. alatti önkéntes vallomás szerint inkább a rabló Hurbánhozi csatlakozását, mint honábani visszatérését bejelenté; hogy d. alatti önkéntes, sőt tulajdon vallomása szerint is Hurbán rablóhoz rokonszenve kijelentése végett követeűl elküldetni czéloztatott, úgy szinte, hogy felhívott 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ·/. 329úgy 2. pont alatti vallomásokban előadottak szerint a tiszolcziak által megtagadott sorshúzás következtében történni vélt végrehajtásnak ellenszegülendő, tiszolcziak segedelmére nemcsak századjában erőt gyűjtött, de e czélra Bakulinyi Mihályt is Kokován teendő hasonló lépések iránt felszóllította.
Melyekre nézve bár mentségeűl felhozza azt, hogy F., G., H., I. és K. alatt levő levelei ifjúsága hevében irottak s mostani higgadtabb gondolkozásának nem hű tolmácsai, hogy a tatnai tót társulatnak oly iránya nincs, hogy a polhorai állított értekezés nem előre tervezett, de véletlenűl származott összejövetel volt, s hogy ott törvény ellenes nem történt, hogy Hurbán rosz szándoka előtte tudva nem volt, hogy A.) alatti levelét elkeseredésében elérzékenyűlve írhatta, s a Hurbánhozi csatlakozást, és a nemzetőrség iránti részvétlenséget is ily állapotban mondhatta, végre hogy a tiszolcziaknak adandó segedelemről némely felhevűlt perczeiben azért gondolkodhatott, mert Tiszolczra a rimaszombati nemzetőrséget gondolta kijövendőnek, a rimaszombatiakra pedig eránta elhintett rágalmakért bosszankodott, azért ezeken bosszút állani felhevűlésében gondolatja lehetett.
Mindazonáltal mivel ifiú korában maga elibe vett utairól el nem tért, sőt a magyar nemzetiség ellen törekedő tót társulatnak most is igazgatótagja, az ifjúsága korából származó tettei beszámítást méltán érdemelnek; de mivel állítása ellenére 37 ·/. alatti tanúskodás szerint a polhorai rosz irányú összejövetel s annak teendője már előre elhatározva volt, a mellett ott csakugyan világos lázítások, a haza ellenségével való csatlakozásra czélzó előkészületek tétettek, s az ekkori tanácskozás szerint is Hurbánnak nem csak czélja, de a haza ellenségévé lett kihirdetése is közönségesen tudatott, nem csak az e részben elől adott mentekezés helyt nem foghat, de a jelen vészes időkben, midőn a hon érdekében minden erőnek felhasználása, minden honpolgárnak elengedhetetlen kötelessége - úgy az A.) alatti levél értelmét, valamint a nemzetőrség iránti ellenszenv voltát, világos haza elleni ténynek tűnteti fel, a tiszolcziaknak nyujtandó segedelmezési erő összeszerzése iránti szándok pedig világos lázítás és állomány elleni felemelkedés bélyegét viseli. - Mindezeknél fogva vádlott, mint panslavisticus érdekben a magyar nemzetiség ellen izgató, a haza ellenségeit segíteni, sőt azzal szövetkezni, másokat is a haza érdekében fellépéstől balmagyarázatokkal visszatartóztatni, sőt inkább az ellenség iránti rokonszenvre ébreszteni kívánó, a mellett a felsőbb rendeletek és hatóság határozatainak végrehajtása akadályozására fegyveres erőt öszveszedő, következőleg mint az állomány ellen felemelkedett veszedelmes bujtogató egyén tünvén fel: ebbeli rosztetteiért, két évi és háromszázhatvan napi - magán tömlöczben, a szükség úgy hozza magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkülözése mellett eltöltendő - fogságra, s bűnténye kinyomozása és elitélése körűl okozott költségeknek társa, Daxner Istvánnal egymásért jót állva, meglevő vagy lehető javaiból leendő megtérítésére ítéltetik.
3-ik vádlott. Bakulinyi Mihály kokovai oskola tanító 2., 3., 5., 6., 8., 9., 11., 13., 14., 15., 16 ·/. alatt előforduló tanú, sőt 2. sz. alatt szemlélhető önkéntes vallomása szerint is, - gyilkolásra izgató, a magyarok kiirtására lázító versezeteket, a hazát minden oldalról fenyegető tót izgatási mozgalmak idején tulajdon kezével le ír, ezt többek előtt - azok tartalmuk beteljesedése reménységének kijelentése mellett hirdeti, ezeknek több példányokbani leiratásokra másokat is felszólít, - Hurbánt, a hazának nyílt ellenségét jó barátjának nagy társaságban akkor nyilvánítja, midőn az a hazába fegyveres erővel betörni készül, ugyan akkor a panszláv ügy előmozdítására többeket felszólít, nála talált számos levelei mind a magyar nemzet ellen izgatók és lázítók, ezekből tettes kárhozatos voltát esmérve megszökik és már akkor valósággal a hazába betört Hurbán rablóhoz menekedni kíván, illy módon, mint a hazának ellenségeit pártoló s a haza érdeke ellen működő egyén érdemlett bűntetéseűl: két évig tartó, tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel s a szeszes italok általános nélkűlözésével sanyarítandó fogságra ítéltetik.
4-ik vádlott: Francisci Károly ki 1. 16. 17. 18. 19. 20. 22. 25. 28. és 30 ·/. úgy d. alatti önkéntes vallomása szerint a Tiszolczon tervezett ellenszegűlésre 330előkészítő értekezésre több békés nyústyai lakosokat behívott, azoknak a hatósággal leendő ellenkezést javallotta, e czélra azon nyilatkozattal is, hogy elegendő puskaporral ellátva vagynak, ezeket bátoritotta, testvére Francisci Jánosnak azon terveit, hogy Hurbánhoz, a haza ellenségéhez követűl indúljon, tudta és még is fel nem jelentette, így a haza ellen reménylett pártütésnek tudomásos, a hatóság ellenszegűlésének pedig előmozdító részese lett; ebbeli merényleteért fél évi katona vasban, az elébbiek irányokban kimondott sanyarításokkal eltőltendő fogságra itéltetik.
5-ik vádlott Lojko Dániel tiszolczi oskola tanító, ki a lázításra előkészítő tiszolczi gyülekezeteknek majd kertjébe, majd az oskolába helyet adott, azokban részt vett, Kellner Moricznak - a Hurbán rabló csordái s részesei szándékát közlő s lázító-levelét olvasni hallotta, annak tartalmát megértette, így a lázításnak tudományos részese lett, mégis e részben törvényes kihallgatásakor is vallani mit sem akart, sőt mindent vakmerően megtagadott így a vétket eltakarni határozottan törekedett, ebbeli tetteiért: három holdnapi fogságra itéltetik.
6. vádlott Gyurján Pálra 1. 21. 23. ·/. alatt levő tanúvallomások szerint világosságba áll az, mikép ő azon szavakat "addig nem lesz jó, míg az urakat mind ki nem ölik, nintsen egyenlőség, mert az uraknak van erdejök, a népnek nints s. a. t. mondotta, s hogy illyetén módon a népet botránkoztatólag lázitotta, a társas életre veszedelmes communistai elveket hintegette: ebbeli elveteműlt merészségeért: egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
7-ik vádlott Hudecz József, ki Daxner István fővétkessel legnagyobb összeköttetésben volt, ki a lázító kerti gyűlésekben többnyire, s mindenek közt legtöbb ízben részt vett, ki a polhorai gyűlésen is jelen volt, s az ottani értekezésbe be folyt, ki a sorshuzás ellen is ellenszegült, de e miatt várt karhatalom ellen adandó segítségre is a nyustyaiakat az ez iránt tartott gyűlésben felszólitotta, Daxner István és Francisci János elfogatását akadályozó ellenszegülők közt fegyveresen őrt állott, mind a mellett mindeneket az utolsó perczben még szembesítés után is vakmerően tagadott, így az igazság felderítésében is minden akadályokat megkisértett, mint ilyen megrögzött gonosz egyén: két évi nehéz vasban, közmunka mellett, s a szokott sanyarításokkal eltöltendő rabságra itéltetik.
8-ik vádlott Roszjár László, hasonlóúl fővétkes Daxner István meghittjei közűl való, igy a tiszolczi lázitó kerti és oskolai gyűlésekben, hasonlóúl a polhorai összejövetelben s értekezésben is részt vett, azonba a dolgot vallatáskor megvallott, igy bűnei megbánását következtető egyén, fél évi vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
9-ik Dijaniska István, ki a kerti összejövetelekben, de a polhorai tanácskozmányban is jelen volt, minthogy reá nézve tetlegesség mi sem bizonyittatik, sőt az, - hogy ezen összveértésbe mintegy erőltetve vonatott be, - fel derül, - a mellett a nyomozáskor nem csak hogy mindeneket megvallott, de a tárgy tisztába hozására is legelébb és legtöbb világositást adott, ennél fogva egyedűl azért, hogy a dolgokat mindjárt kezdetben fel nem fedezte, egy holdnapi fogságra itéltetik.
10. Szlabej László 31. és 32. ·/. szerint mintegy örömmel említé azt, no jönnek már a tótok, vagynak már embereink, sőt a kirablásra való házak is ki vagynak már jelölve, igy az összveértést nem tsak tudta, de azt előmozdítani is késznek nyilatkozott: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
11-ik Zvara János 28. ·/. alatti tanú és f. i. alatti önkéntes vallomások nyomán nem csak a kerti lázító összejövetelekbe járt, de Daxner István és Francisci János elfogatásakor a megyei hatóságnak ellen is szegűlt: azért hasonlóúl: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra ítéltetik.
12-ik vádlott Szmik Lajosra nézve 24. ·/. és 30. ·/. alatti vallomásokból felderűl, hogy ő Francisci János és Daxner István elfogatásakor "fegyverre" kiáltással a népet ellenszegűlésre első serkentette, s hogy az ellenszegűlésnél végig jelen volt, a mellett a rosz következések iránti figyelmeztetésre azt is mondá, hogy a ministerium nem embert, de lovat fog csak felakaszthatni, 331illyetén botrányos tette és szavaiért egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
13-ik Szmik János kereskedő Daxner István elfogatásakor az ellenszegűlők közt tapasztaltatván, ebbeli tetteért megdorgáltatik.
14. Brót Sámuel és 15-ik Dijaniska János, kik a megyétől jönni gondolt karhatalom alkalmával az ellenszegűlésre fegyveresen felkészűlve várakoztak: egy holdnapi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra,
16-ik vádlott Medzihradzki Sámuel, ki a törvény ellenes és a karhatlom elleni ellenszegűlést, egyuttal a sorshuzás megtagadását elhatározó gyűlésnek helyet, nem ugyan előre beleegyezve, de tudta nélkűl, az összejövetelt kertébe, mások által összehiva engedett, de kivallatáskor egyenesen mindent kivallott, egy heti fogságra itéltetnek.
17. Csipka László, ki Daxner István és Francisci János elfogatásakor az ellenszegűlésben részt vett, egy holdnapi,
18-ik Varga János, ki a czélzott sorshuzás alkalmával azt nyilatkoztatta, hogy nem a magyarok, de ha jönnek a tótok, azok mellett fognak katonáskodni: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetnek.
19. Reisz Lajos, nrőczei káplán, ki a lazító tót proclamátiót tulajdon kezével reá írtt, s köröztetést tárgyazó szavak mellett továbbozta, s ez által izgatni elég vakmerő volt, két heti;
20. Gál Lajos ratkói káplán, ki az ujonczokat összeíró bizottságtúl ezen összeírást rendelő törvényjavaslat szentesítése felől tudakozódott, s ha a szentesítés hiányát, úgy mond, tudta volna, az anyakönyv ki nem adása iránt nyilatkozott, kinél Daxner Istvánnak lázitásra felhívó levele is találkozott s ki e szerint a fővétkessel nevezetes szövetkezésbe volt, három holdnapi;
21. Vozáry Sámuel, ki Bakulínyi Mihálynak gyanús levelet írt, s ki e levél valódi tartalmát nem hogy megmagyarázni kivánta volna, de valótlanságot a Bíróság előtt állitva, arra felhívás nélkűl meg is esküdött, két héti fogságra itéltetnek.
22. Linczeni Jósef, ki dzsidákat hatósági befolyás nélkűl, nagyobb számban készitett;
23. Daxner György, ki az oskolában tartott gyűlésen jelen volt, sőt testvére dolgait is tudhatta, még is be nem jelentette,
24. Reisz Sámuel, ki a rosz irányú s törvényellenes (olvashatlan) tót társulatnak tagja, s kihez a két fővádlottak pelsűczi útjokban is tanács kérés végett betértek, kivel e szerint bizodalmas összeköttetésbe voltak, több napokig a törvényszék helyén volt mulatásának bűntetésűl lett betudása mellett, keményen,
25. Chotvás András, ki Nyíregyházára gyanús s elégedetlen levelet írt,
26. Reisz Adolf a rőczei juh vásáron ejtett gyanús szavaiért,
27. Skultéty Agoston vádlottakkal a nála talált több rendbeli gyanús, sőt egy részben lázító tót levelek s iratokból kitetsző egyetértésért,
28. Galaj Dániel, az ismeretes lázitó tót proclamatiónak midőn kezéhez került, tovább adásáért,
29. Kaszper mihály, Sibal János és Gyurej György m-hosszúréti lakosok a sorshúzási körűlmények megtudása végett szomszéd községekbe, és nem illető előljárókhoz lett menetelökért,
30. Halyák András m-hosszúréti bíró a feljebb nevezett lakos társainak előladott végből lett kikűldetésökért, - megdorgáltatnak; - továbbá
31. Moravcsik János úgy
32. Monczol András, kiknek is vádlottakkal szorosabb esmeretségük feltünik,
33. Bartoffy András, ki nemzeti színre festve volt kapuját, Hurbán jövetelének hírére, más színre festette, s ez által a környékbeli népet valami nagy következésekkel megrémítette, - tetteik rosszaltatnak.
Ezekhez képest a költségek kiszámitások s ezeknek végrehajtás útjáni bevételök eszközlése a tárgyba befolyt közügyészi hivatalunknak, - az ítélet kihirdetése előtt eltávozott Varga János tiszolczi lakosnak mielőbb tömlöczünkbe leendő állítása, úgy Cseh János tiszolczi lakos, s Lőcsén oskolát 332végzett theologus s Roszjár Sámuel lőcsei deáknak következő törvényszékünkre leendő előállítások, vagy ha nem találtatnának, hollétük kitudása mellett személyes leírások behozása, Kis Honti jbeli főszbiránknak meghagyatik: Albínyi János szökevény személyes leírása a Belügyi Ministeriumnak felküldetik; több más megyékben lakó, s ezen lázítási merényekbe befolyással volt egyének: mint Kellner Móritz, kincstári polhorai tiszt, Csipka János breznóbányai, Dolnyan Mátyás dobronyi vagy zólyom-selmeczi, Kuhinka Mehanicus breznóbányai, Geszner testvérek polhorai lakosok, Lübek polhorai tanító, úgy Maróthy cseh-brezói pap és Krismen nevezetű nevelő kihallgatások s a körűlményekhez képesti megfenyittetésök, végre Lukács János gyanús egyénnek a gyetvai katholikus paphozi menetelre előadott szándoka folytán, azon plebános a kitétel valósága s netalán vele lehetett összeköttetése iránt kikérdeztetése tekintetéből az ezen körűlményekre vonatkozó íratok, - Zólyom és Nógrád megyéknek megküldetni rendeltetnek, - Végre a kötelessége s rendeltetése ellenére a haza védelmében nemcsak hanyagoskodott, de sőt e részben ellenkezett, a mellett a megyei hatóság rendeletének ellenszegűlni elhatározott, a csendbiztosi hivatal kezébűl a vétkesek kimentésében fő részt vett tiszólczi nemzetőrségi egyik, jelesűl Daxner István századossága alatt állott századnak feloszlatása iránti intézetek megtételére az 1848 évi 22-ik t. cz. 30 értelmében kormánybiztos s főispán Szentiványi Károly úr megkéretik. - Kelt mint fent 's jegyzette hfőjegyző: Jánosdeák András."
Újabb lázadási perek is foglalkoztatják a vármegyét, miről a következő megyei jegyzőkönyvek tehetnek tanúságot:
"Az 1848-ik év November hó 29 s több napjain Pelsőczön, kormányzó alispán Fáy Gusztáv elnöklete alatt, Hubay Miklós, Szuhay Jósef, Mumhart János sat. fő- és alközügyészeink, fő- és alszolgabiráink, esküdtjeink és helyettes jegyzőink jelenlétökben tartott törvényszéken elitéltettek s intéztettek következendő tárgyak:
378. Vályi Lajos helyettes főszolgabíránk, által bújtogatás és lázitási vétekkel vádolt s már elébbi törvényszéken elitélve volt, több egyénekkel összeköttetésben levőnek jelentett Cseh István és Roszjár Sámuelt, önkéntes vallomásaik és az ellenek előforduló más adatok bemutatása mellett előállitotta, kik is vallomásaikra ujabban kikérdeztetvén azokat megerősitették, Itéltetett:
Cseh István által Bakulinyi Mihálynak írott tót levélből kitetszvén az, hogy nevezett a tiszolczi nagyobbszerű lázitásban a fővétkesekkel egész összeértésben s hogy a megyei hatóság elleni szegűlésben részt venni s a vétkeseket az igazság sújtó vesszeje alól eltakarni elhatározva volt, vallomása szerint pedig mindeneket tagadván, megátalkodott gonoszságát annál inkább kitűntette: ezen vétkes tetteért fél évi nehéz vasban, a szeszes italok általános nélkülözése mellett, hetenként két napi bőjttel sanyaritandó rabságra itéltetik. - Roszjár Samu pedig, kinek a vétkesekkel összejövetele feltűnik a törvényszék színe előtt megdorgáltatni rendeltetik.
406. Fabriczy Valér szolgabíró által a rögtön itélőbíróság eleibe állított, de az által a törvény rendes útjára utasított Gruber János lázítás vétkével terhelt egyénre nézve Itéltetett: Bujtogatás vétkével vádolt Gruber János alperes ellen, sem tanuskodók vallomásaikból, sem egyéb körűlményekből az, hogy ő mint bújtogató rossz lélekkel és feltett s elhatározott ártani kész szándékkal nemzetünket becsmérlőleg, a békés kedélyeket felizgatni, az egyenetlenség csiráit azokban elhinteni, s nemünk szerinti lázadást előidézni kívánt volna, fel nem tűnik ugyan, azonban Lung János 1-ső és Karmarszin János 2-ik tanú vallomásaikból kivilágosodván az, hogy alperes a német katonákat, vagy azok nem jötte esetére az oroszokat rend csinálás végett állitotta Rosnyóra érkezendőknek, - a magyar nemzetet rabló czigányfajnak nevezte, erős jelenségei annak, mikép alperes az általa alig két hétig lakott honnak igaz s becsületes fia soha nem leend, ki az őt keblébe fogadó, új hazáját sértő kifejezésekkel illetni, s magát irányában első beléptével hálátlanúl viselni világ polgári bűnnek nem tartotta s ez által kimutatta azt, hogy keble nem Magyarhon dicsősége érzelmével áradoz, hanem ujan választott hazáját csak anyagi jobblét utáni vágy kerestette fel vele, mi benne a 333magasabb honpolgártársi szellemet háttérbe szoritotta, mint ilyen, egy negyedévi katona vasban elitélendő, a szeszes italoktól eltiltás mellett, hetenként két napi kenyéren és vízen való bőjtöléssel sanyarítandó fogságra itéltetik, ennek kiállása után, annak szigorú meghagyásával, hogy magát a honban mutatni ne merészelje, hazájába levén utasítandó. kelt mint fent. Coll: D. K. s. k.
Törvénykezési ügyek a megyei gyűléseken 1848/49-ben.
Az 1848-iki évben tartott rendes és rendkívüli törvényszékek szereplése mellett, törvénykezési szempontból is jelentőséggel bírnak a megyei közgyűlések.
A közgyűlésen hirdettetnek ki más vármegyék törvénykezési megkeresései és befejezett ügyek. Itt hirdettetnek ki a helytartótanács és udvari kanczellária, majd a felelős magyar kir. kormány rendeletei. Az ügyvédvallások a közgyűlésen ejtetnek meg. A tiszti hivatalos tudósítók sok érdekes magán- s büntetőjogi ügyet részletezve adnak elő és kérnek további utasítást. Nagy jelentőségűek és nagy perek előzményei az ellentmondások; ilyennel él a jászói prépostság harkácsi birtokainak foglalásával szemben. Az ellentmondások elég sűrűek.
Az 1848. és 49-iki alkotmányos idő alatt működő megyei közgyűléseken a törvénykezés szempontjából különösen és érdekkel bírnak az ott közhírré tett betáblázások és kitáblázások, melyeknek száma nagy volt. A közgyűlés elfogad polgári és büntető ügyekben panaszokat s azokat vagy a rendes bíróság elé utasítja, vagy bíróságot küld ki, nem egyszer előleges nyomozatot rendel el. Külön bíróság elé utalta 1848-ban Daxner István és társai bűnperét is a vármegye, s teljhatalmú külön bíróságot szervez 1849-ben primóczi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt.
Az 1849. év márczius 3-án megtartott megyei közgyűlésen bejelenti Szentmiklóssy Antal első alispán, hogy a császári hadakat és Hurbán tót martalóczait Muránynál Kriston Lajos és Latinák Rudolf vezérlete alá helyezett magyar nemzetőr-csapatok (a melyeket Szentmiklóssy Antal szervezett) szétverték és megsemmisítették, de hogy e bizonytalan állapotok között a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető rablóbandák garázdálkodnak, sőt a Hurbán csapataiból megmaradt egyes részek is fenyegetik még mindig a közrendet, indítványozta, hogy a vármegye, miután az 1848-ban megalakított teljhatalmú bizottmány, Fáy Gusztáv betegeskedése miatt nem működik, alakítson egy új teljhatalmú bizottmányt, a mely teljes körű birói hatalmat is gyakoroljon. Ez a kiküldés már a vészbíróság teljes jellegével bír. A közgyűlés lelkesedéssel fogadja a javaslatot és kiküldi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt Jánosdeák Andrást, Bodon Antalt, Sziklay Ede főügyészt, a teljhatalmat reája ruházza, 1000 frtot azonnal kiutalványoz s végre az önvédelem megyei eszközeire 40000 frtot megszavaz. A bizottmány működését azonnal megkezdi és így olvad össze e korban a politikai és törvénykezési hatalom egyes és ugyanazon egyének kezében.
Nem kevésbbé említésre méltó, hogy az 1849. márczius hó 28-án megtartott megyei gyűlésen olvassák fel, miszerint Szemere Bertalan, 1849 márczius hó 16-án kelt rendeletével, Szentiványi Károly helyébe, ki az országgyűlésen van elfoglalva, kormánybiztosul Ragályi Miksát nevezi ki Gömör-Kishont területére, ki viszont, mert Fáy Gusztáv betegeskedése következtében akadályozva volt az ügyek intézésében, kinevezi Bodon Antalt másod alispánnak s így egyúttal ő lett a megyei törvényszék elnöke. Ugyanekkor a sürgős ügyek sommás intézésére rendkívüli bírákat küldenek ki.
Az 1849 április 23-án megtartott gyűlésen meghatároztatik, hogy törvényszéki birákul 16 törvénytudó egyén választassék és azok űlésenként 2 frt napidíjat kapjanak.
Az 1849 május hó 18-án megtartott megyei közgyűlés meghódolva a debreczeni nemzet-gyűlésnek és forradalmi kormánynak, az egész megyei közigazgatás és törvénykezés is tényleg azok felügyelete és főhatósága alá rendeltetik és összekötő kapocsként Ragályi Miksa teljhatalmú kormánybiztos szolgál.
1849 után.
Ez időtől az események gyors egymásutánban fejlődnek. Az 1848/49-iki nagy napokról más helyen szólunk. E fejezet keretében csak a törvénykezésről és az ezzel szorosan összefüggő ügyekről lévén szó, áttérünk a vármegye kényszerült meghódolása utáni korra, a mikor a katonai megszállással bevonul 334a megyeházára Mumhardt János, császári biztos s megyefőnök, ő veszi át a vezetést, ő intézi a közigazgatást s szervezi a császári uralom érdekében az első törvénykezést nem alkotmányos úton.
Az első nem alkotmányos úton létrejött törvényszék 1849 év október hó 15-én tartja első ülését és pedig már nem Pelsőczön, hanem Rimaszombatban. A legközelebbi űlés 1849. év deczember hó 10-én tartatik meg. Több büntetőügy elintézése után, a nyitva hagyott jegyzőkönyvet nem jegyzi alá Jánosdeák András eddigi főjegyző, hanem megjelenik a bíróság körében az abszolutizmus által felszínre hozott obskurus alakok elseje és a mindent legyűrni készülő hatalom fedezetének tudatában ragad tollat és saját kezével reávezeti a jegyzőkönyvre a következő nyakatekert magyarsággal megírt záradékot:"385. A jelen törvényszéktől hátra maradt tárgyak vizsgálat vételére a jövő 1850. évi jan. 17., 18., 19-ik napjai közhírré teendő Rimaszombatba oly módon tűzetnek ki, hogy azon napok délutáni óráin árvaszék fog tartatni. Egyébiránt a T. széki itéletek fognak kihirdettetni, bármely járásban lakosokra minden különbség nélkül, a mai meghozott itéletek mindenkor a törvényszék első napján lévén kihirdetendő - azért minden jbeli tisztviselők az ítélet meghallására a törvényszék első napjára állítsa elő; továbbá ugyanaz 1-ső és 2-ik napon a ratkói és kishonti, a 2-ik és 3-ik a serki és Putnoki, a 3-ik és 4-ik a felsőjárási tisztviselők jelentéseik fognak tárgyaltatni azon megjegyzéssel, hogy a tudósító tisztviselő jelen lenni azon napokon kötelességének ösmerje. Kelt mint fent. Főjegyző ifj. Moravcsik János n. s. k."
Ifj. Moravcsik János (ki a gömörmegyei Klenócz tót községből származott, s kit Kubinyi Antal főszolgabíró két évvel előbb deresre húzatott), nem jegyez, de parancsol, rendelkezik, szervez és beoszt.
Az első űlést 1850 márcz. 6-án tartja a törvényszék. Felolvastatott Szilárdy János megyei polgári főnöknek 1849 deczember 23-án kelt rendelete, a melyben a bűntettesek üldözése iránt intézkedik. Halálra ítélik Hraskó András gyilkost, a ki czimboráját agyonütötte. A kivégzésre vonatkozó passzus így szól: "Alperes az ügylevélben felhivott 1723. évi 11. t. értelmében, élőksorából, mások rettentő példájára, hóhér pallosa által kitöröltetni itéltetvén, egyszer s mind alperesnek 40 p. forint holt dijában, boncz költség, látlelet dija fejében 6 p. frtokban, 46 krban, lemarasztaltatván, a pör törvény szerint is, de a védő közügyész feljebb hivása folytán is bővebb megvizsgálás végett feljebb küldetni rendeltetik." A halálos ítéletet - pallossal - később végre is hajtották. Kivégeztek azon kívül az ötvenes években egy Varga Mária nevű gyilkos nőt is pallossal.
Az 1850 június 4-iki gyűlésen többek között a szirki és turcsoki lázadás felett is ítélkeznek, mint az ítélet mondja "a tulajdon szentségének lábbal taposása miatt", valóban pedig, mert a nép a megegyezés miatt elégedetlen volt és a hivatalos mesgyéket szétdúlva, foglalta el a sajátjának vélt földeket. 35 embert ítéltek el rövidebb-hosszabb rabságra, 25-50 botütésre fejenként. Ugyanezen az ülésen nemes urak: Vass János és Kubissy János rablással vádoltatnak. Cseffka Pál társaságában követték el. A martonfalai Krasz János nevű korcsmárost kirabolván, 2 évi börtönre ítéltetnek. 299. szám alatt nemes Hubay Pál és József muzsikaszó mellett elkövetett kocsmai verekedésért, nemes ember létükre, az első 20 botütésre, a második 30 vesszőütésre ítéltetik. Ez az első ítélet nemes ember ellen, a mely a nemesi származást nem respektálja. Eredeti a Valkay György és neje Dalnoki Nagy Magdolna elleni bűnper, hamis bukás miatt. Az ítélet vádlottakat bűnösöknek ismeri ugyan, de felmenti őket, mert elítéltetésük által szabadságuktól megfosztván, képtelenek lesznek hitelezőik megnyugtatására rendezni vagyonukat.
Az első csődtörvényszék.
Az 1850. év július hó 26. napján alakul meg Rakovszky József elnöklete, Czeglédy Sámuel, Záborszky Károly, Lubik József ülnökökből, Jeney János tiszti főügyészből, Samarjay József szolgabíróból, Kovásznai Ernő esküdtből és Lengyel Sámuel jegyzőből Rimaszombatban, a kormánybíróilag kinevezett rendkívüli csődtörvényszék.
Ezen az űlésen Chászár József csődje elhalálozás következtében megszüntettetik és gróf Nádasdy Tamás ellen az 1844 : 22. t.-cz. alapján (tehát még magyar törvény alapján) a csőd megnyittatott, tömeggondnokul Sziklay 335Viktor, perügyelőül Dapsy Vilmos neveztetett ki. Ez volt e kornak a legnagyobb csődügye, mely azért is érdekes, mert ez időben alakul itt a rendkívüli csődbíróság.
A cs. kir. törvényszék.
1851. év január hó 14-én alakul meg a gömörmegyei cs. kir. törvényszék Rimaszombatban tartott tanácsűlésében. Jelen voltak: Abaffy János elnök, Malatinszky Ferencz, Rakovszky József, Jeney János, Záborszky Károly, Dapsy Pál ülnökök, Vihelyi Róbert, Daxner István álladalmi ügyészek, Moravcsik János, Cseh József jegyzők. Az eskűformába ekkor még nem merik belevenni a császárnak szóló hűségesküt. A bíróságok szervezésére kiküldött cs. kir. igazságügyi biztosként Melczer István szerepel. Hasonló módon alakul meg a collegialis törvényszék Rozsnyón. A gömörmegyei cs. kir. törvényszék bírósága az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék és legfelsőbb bírósága a Bécsben székelő cs. kir. legfőbb törvényszék. Alsófokon a törvénykezés szolgálatában állanak Vladár Antal élén a rimaszombati, Müller Gyula élén a csetneki, Abaffy Gusztáv élén a putnoki, Binczur János élén a rimabrezói és Vicziány József élén a rimaszombati cs. kir. járásbíróság.
A telekkönyvek szerkesztése ebben az időben kezdődik. Ezen bíróságnál működnek 1851-ben, későbbi jegyzőkönyvek szerint, Adorján Boldizsár, Gömöry Pál is mint ülnökök, Bokrányi János államügyész. Melczer István feladatát, mint a bécsi cs. kir. igazságügyminiszterium biztosa, az első szervezés körül befejezvén, tisztét az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék elnökére, Dókus Lászlóra ruházván, a gömörmegyei cs. kir. törvényszéktől az 1851. évi április hó 2-án tartott űlésben vesz búcsút.
A törvénykezés nyelve azonban még magyar, sőt az összes kezelés magyar nyelvű még, de a büntető ügyekben az 1850. évi január 17-én kiadott császári nyilt parancs szerint járnak el, váltóügyekben is nem a magyar 1844. évi váltótörvény, hanem az 1850. évi január 25-én kiadott váltórendszabályt és eljárási szabályokat követik és általában nyomról-nyomra lép előtérbe az osztrák jog, a melyet viszont a bírák nem ismervén, a tanácsüléseken, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, nagy jogi viták támadnak és nem annyira a jog, mint a "sic volo, sic jubeo" elve érvényesül.
A német nyelvű törvénykezés.
1854-ben következik be Gömörmegyében az abszolutisztikus rendszer teljes mértékű keresztülvitele a törvénykezés terén. Az 1854. évi február hó 16-án Rimaszombatban megtartott cs. kir. törvényszéki tanácsülésen megjelenik Streit Ignácz, az eperjesi cs. kir. kerületi főtörvényszék elnöke és a cs. kir. törvényszék teljes ülésében intézkedik a német nyelvű törvénykezés behozatala iránt. A jegyzőkönyv fejezete még magyar, az első három pont is még magyar, azután, elnöki rendeletre, átmegy a bíróság a német nyelvű jegyzőkönyvezésre.
Az abszolutizmus daczára a törvénykezés jó ideig magyar nyelvű volt; de a bécsi kormányzat nem sokáig tűrhette azt az állapotot, hogy jobbérzésű és reménykedő magyar elemek intézzék a törvénykezést, így jött 1852-ben a telivér cseh, Koreska József. Ez készíti elő a cs. kir. teljes német uralom részére a talajt. 1857-ben már nagyrészt cseh és német elemekből áll a törvényszék, a kiknek tagjai között ott vannak: Johann Mracek, Franz Vodriska, Karl Pater, Anton Müller (később Ránky), Ottokár Predák, Eduard von Tratter.
Úrbéri bíróságok.
Ugyanezen 1857-ik évben állították fel a külön úrbéri törvényszéket, tisztán az úrbéri és tagosítási ügyek intézésére; ezen utóbbi bíróságot azonban az abszolutizmus is jónak látta tisztán magyar elemekből szervezni, mert csakis így láthatta biztosítottnak az úrbéri ügyeknek lehetőleg egyezség útján való békés elintézését; de még így is sok helyen nem sikerült az egyezség utján való rendezés.
A cs. kir. bíróságok működése kevés jó emléket hagyott maga után; kevés érdemes feljegyezni való marad e kor bíráskodásáról, a mely az 1860. évig terjed; de igazságtalanok lennénk, ha egy igazi nagy érdemet elvitatnánk tőlük és ez, hogy a telekkönyvi rendtartásnak az 1885. évi decz. 15-iki császári rendelettel való behozatalával, megyénkben is megindúltak a telekjegyzőkönyvek szerkesztései, a tagosítási és később a telekkönyvi térképek felvételei.
336A cs. kir. bíróságok feloszlatása. A provizorium.
Az alkotmánynak 1860-ik évben a dicasterialis 48 előtti alapon való visszaállítása által a cs. kir. törvényszékek feloszlattatván, hasonló sorsra jutott a rimaszombati cs. kir. törvényszék és egyéb abszolút bíróságok.
Az ekkor feloszlatott bíróság tagjai voltak: Predák Ottokár, Ránky (Müller) Antal, Henzelman Sámuel, Mracek János, Vojszka Alajos, Páter Károly, Kanczellista Krecs József.
Az alkotmányos törvénykezés első ébredésekor a vármegye élére ismét a kiváló jellemű és magas szellemű Szentmiklóssy Antal első alispánnak és a hazafias érdemekben nem kevésbé gazdag Fáy Gusztáv másod-alispánnak s így egyúttal az alkotmányos megyei törvényszék elnökének, - Kubinyi Rudolf főjegyzőnek választatik meg.
Örült minden hazafi az alkotmányos élet derengésének, de az öröm csak rövid ideig tartott; a jobb jövőbe vetett remény ismét oszladozni kezdett; 1861-ben megjelent az októberi diploma s megkezdődött vele a provizorikus uralom. Az alkotmányos vezetőférfiak elvonulnak és ismét Koreska József áll mint kir. biztos a megye élén.
Mindjárt az októberi diploma után megalakíttatott a megyei kormányzat. Első alispánná Török Sándor, második alispánná és igy a törvényszék elnökévé Daxner István neveztetett ki, a ki később 1866-ban Debreczenben lett törvényszéki bíró. A telekkönyvi ügyek előadója és helyettes elnök Fornét Jenő lett, ez az igazán hazafias és tudós férfiú, ki állást csak azért vállalt, hogy az úrbéri, tagosítási és telekkönyvi ügyekben való szakképzettségét érvényesíthesse megyéje javára; később elnöki állással kínálják meg, de azt már nem fogadja, mert az bizalmi állás lévén, ily minőségben nem akart szolgálni.
Törvényszéki bírák lettek még Ján János, Viczian József, kinek elhunytával ennek helyére Ebeczky Emil jött, ki viszont Daxner Istvánnak Debreczenbe való távozása után a törvényszék elnöke lett; továbbá bírák voltak Létássy Alajos, Gotthard Alajos, Kessler Antal.
A kir. biztosi állást a törvényszék mellett is Koreska József tölté be, s e minőségben szolgált 1865-ig, a midőn 65-67-ben Kubinyi Rudolf áll a megyei kormányzat élén. A most vázolt provizorikus törvénykezés 1867-ig tart, az alkotmányos élet bekövetkeztéig. A tagosítás, birtokrendezés tovább folyik és a telekkönyvi intézmény kifejlődik.
Az alkotmányos törvénykezés.
A magyar törvénykezés új korszakának is hajnala a 67-iki alkotmányos ujjáébredés. Andrássy Manó az új alkotmányos főispán 1867. év április 24-én tartja meg a tisztújító közgyűlést. Első alispánnak Fáy Gusztáv, a megpróbáltatás nehéz napjaiban jelleme, esze és helyes magatartása által a közhangulat dédelgetett, tisztelt férfia választatik meg. Másod-alispánnak s így a törvényszék elnökének: Bodon Ábrahám, törvényszéki bíráknak: Fornét Jenő (helyettes elnök), Ján János, Fehérváry János, Holló Dénes, Abonyi Pál, Palóczy Ábrahám, később Török János rimaszombati városi jegyző, főügyész Molitórisz János, alügyész Csider László; a megyei törvényszéknél jegyzősködött ekkortájt rövid ideig Bornemisza László, a jelenlegi alispán is.
Az újra életre kelt megyei törvénykezés azonban már csak rövid idejű volt, mert a magyar alkotmányos államiság követelményéül a független, különvált kir. bíróságok behozatalát mindsűrűbben hangoztatták.
A bíráskodás elválasztása a közigazgatástól.
A bíráskodásnak a közigazgatástól történt elétválasztásában Gömör-Kishontban a gyakorlati átmenetet gyorsította, megkönnyítette az a körülmény, hogy az igazságügyi kormányzat a kir. bíróságok első tisztviselőiül megyei egyéneket nevezett ki, kik eddig is a megyei életben, a megyei bíróságok körében szerepeltek, s teljes helyi ismeretekkel és nagy egyéni népszerűséggel bírtak.
Az átalakulásokra vonatkozó értekezletek 1871. évi október, november és deczemberben folytak a megyeházán; Fáy Gusztáv alispán elnökölt ezeken az emlékezetes gyűléseken, s miután az átalakuláshoz minden előkészület megtörtént, 1871. évi deczember hó 30-án tartotta Rimaszombatban a megyeházán a Gömör-Kishont megyei törvényszék utolsó teljes ülését. Az ülésen Fáy Gusztáv elnökölt és miután kiemelte a történeti pillanat jelentőségét, hogy egy sokszázados intézmény zárul be 1871. decz. 31-én, érzékeny szavakban búcsúzott el a megyei törvényszéktől és a megyei törvénykezéstől, de 337egyúttal reményét fejezte ki, hogy a kir. bíróságok is az ország új, alkotmányos rendelései alapján állván, a magyar nemzeti s honfias érdekeket fogják szolgálni. A történeti emlékű ülésen mint utolsó megyei bírák jelen voltak Fáy Gusztáv I-ső alispán, Bodon Ábrahám II. alispán, elnök, Fornét Jenő, Ján János, Fehérváry János, Török János, Holló Dénes, Abonyi Pál, Palóczy Ábrahám bírák, Nagy Pál árvagyám, Molitorisz János főügyész, Csider László alügyész.
A kir. bíróságok és ügyészség szervezése.
Az 1872. évi január hó 1-én az 1869. évi 4., az 1871. évi 31., 32. és 33. t.-czikkek alapján életbeléptek a kir. elsőfolyamodású bíróságok, ügyészségek és ezzel itt megnyílt a magyar judikatura legújabb korszaka. E korszak kritikája már jogi szakmunkába való lévén, e helyre csak leírása és ismertetése tartozik, a helyi viszonyok szempontjából.
Az első szervezés nagy munkáját Marton Rudolf kinevezett kir. törvényszéki elnök végezi és őt nevezi ki a király elnökké. A kir. törvényszék, a járásbíróságok és a kir. ügyészség első szervezése gyors ütemben történik. Marton Rudolf elnök első munkatársaiként működő törvényszéki bírák voltak: Furnét Jenő tkvi bíró és elnökhelyettes, később törvényszéki elnök, Török János, Csider László, Holló Dénes, Fehérváry János, Nagy Pál, Schulcz Miksa, utóbbi bányabíró. A járásbíróságok élére állítják és pedig a rimaszombatinak Löcherer Tamást, a rozsnyóinak Feledy Ferenczet, a tornallyainak Palócziy Ábrahámot, a rimaszécsinek Kubinyi Lászlót, a nagy-rőczeinek Molitorisz Jánost kir. járásbírákul. A kir. ügyészség élére Ján János kerül.
A szervezés nehéz munkájában az első teendő volt, a vármegyétől a törvényszéki és polgári iratok átvétele. A büntető irattár átadásával, illetőleg átvételével 1872. évi január hó 25-én lett készen a megyei s törvényszéki vegyes-bizottság, míg a polgári iratok csak 1872. évi február hó 3-án adattak és vétettek át; de úgy a kir. törvényszék, mint a kir. járásbíróságok a folyamatban levő szervezési munkák daczára is akadálytalanul működnek már az első évben, bár a közönség a jogszolgáltatást már az első évben fokozódott mértékben veszi igénybe.
Úrbéri perek.
A kir. bíróságok sok úrbéri pert vettek át az előző bíróságoktól. Az 1872. évben még úrbéri és tagosítási perben érdekeltek voltak: Pelsőcz, a legnagyobb tagosítási per, a mely még 1823-ban kezdődött s 1875-ben a további bizonyítást rendelték el, továbbá Klenócz, Velkenye, Sajó-Püspöki, Rákos, Nandrás, Zeherje, Trizs, Szent-Király, Imola, Sid, Lekenye, Szásza, Borosznok, Recske, Lökösháza, Nagy-Szlabos, Felső-Szuha, Orlaj-Törék, Alsó-Szuha, Redova, Fekete-Lehota, Pápócs, Gencs, Felső-Sajó, Rekenye-Újfalu, Restér, Kis-Szlabos, Geczelfala, Ajnácskő, Alsó-Szkálnok, Zabar, Hacsava, Sőreg, Béna, Kis-Béna, Egyházasbást, Kövi, Derecsk, Martonfala, Sajó-Lenke, Szalócz, Rakottyás, Almágy, Bikszeg, Rimaszombat, Fűrész, Csobánka, Radnót-Tajti, Czikóháza, Zádorfala, Ivánfala, Tiszolcz, Kánó. E perekben mint előadók Török János és Fornét Jenő bírák szerepeltek.
Telekkönyvi hatóságok.
A rimaszombati kir. törvényszék kebelében lévő telekkönyvi hatóság a szervezéskor kiterjedt a rimaszombati, rimaszécsi és tornallyai kir. járásbíróságok területére, majd a tornallyai kir. járásbíróság 1894. évben telekkönyvi hatóságot nyervén, a tornallyai járás telekkönyvi ügyeit áthelyezték Tornallyára. Külön tkvi hatósággal bír a nagyrőczei (1872-ik évben a szervezéskor vált ki a rozsnyói tkvi hatóságból) és rozsnyói kir. járásbíróság, mindegyik saját járásbírósága területén. A tkvi hatóságok forgalma élénk, a mi a tkvi kimutatásokból tűnik ki. A bírói ingatlan árverések nem nagyon gyakoriak, a mi megnyugtató; a kisebb parczellák elég élénk forgalmat mutatnak, a tulajdonjog szabad kézből való átruházása tekintetében, a jelzálog hiteligények nagyok, a melyek a parasztbirtoknál gazdasági forgalmi tőkék beszerzésére, a közép és a nagyobb birtoknál azonban, sajnos, régi, épen nem produktiv, inkább túlköltekezéstől származó terhek egyesítéséből, konverzióiból és fedezéséből erednek.
A telekkönyvi átalakítások, a tagosítások az 1871. évi 53. és 54. t.-cz. alapján az úrbéri birtokok rendezéseinek keresztülvitele után eszközöltetnek, általában szerencsés eredménynyel.
Az 1886. évi 29. illetve 1889. évi 38. t.-cz. alapján foganatosítandó telekkönyvi betétszerkesztés a bíróság területén még egyik városban vagy községben 338sem nyert alkalmazást; annál gyakorlatibb jelentőségű volt megyénkben az 1892. évi 29. t.-cz.-nek a tényleges birtokos tulajdonjogának telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a tkvi bejegyzések helyesbítéséről szóló törvény, s ennek 1. §-ának a) és b) pontjai alapján egész községekben is sűrűn nyer alkalmazást s nagyban előmozdítja a tulajdonjognak tkvi rendezését. A régi 1855. évi decz. 15-én kiadott császári pátenssel életbe léptetett telekkönyvi rendtartás világosságánál fogva még ma is a leghasznosabb tkvi intézkedésünk s az újabb tkvi törvények áttekinthetősége, gyakorlati alkalmazhatósága, a hozzájuk fűzött reményeket be nem váltván, az ezen irányban való reformok elodázhatatlanok lesznek; megyénkben a tkvek körül mutatkozó nehézségek és bizonytalanságok az újabb tkvi törvények által nem lettek megszüntetve. Az összes tkvi hatóságok ügyeinek száma 1902. évben 21.332, a mi élénk tkvi forgalomra mutat.
A bányabíróság.
A rimaszombati kir. törvényszék úgy is működik, mint bányabíróság. Az 1871. évi deczember hó 25-én 10,417. szám alatt kiadott igazságügyiminiszteri rendelettel a lőcsei bányatörvényszék megszűnvén, a rimaszombati kir. törvényszék a lőcsei bányatörvényszék egyúttal Gömör-Kishont t. e. egyesített, Torna, most már Abaúj-Torna és Borsod vármegyék területére mint bányabíróság működik. Az első szervezés idején a lőcsei bányatörvényszék iratait 1872. évi január hó végén vette át Fornét Jenő törvényszéki bíró és első bányabíróként Schulcz Miksát nevezte ki az igazságügyi kormány. Az első bányabírósági tárgyalás a kir. törvényszéknél 1872. év február hó 9-én volt.
A bányabíróságnál vezettetnek a területén levő bányaművekre vonatkozó bányatelekkönyvek, a melyeknek átalakítása és ujjászerkesztése a legnagyobb igazságügyi követelmény, mit fokoz még az a körülmény is, hogy úgy az anyagi bányajog, mint az eljárási szabályok még mindig az 1854 május 23-án kiadott osztrák császári nyílt parancson alapszanak, a melyeknek revideálása égető szükség, mit itt, a hol a bányászat kifejlődött s virágzó intézmény, legjobban éreznek az érdekeltek.
Kereskedelmi és váltóbíráskodás.
A rimaszombati kir. törvényszék úgy is működött mint kereskedelmi bíróság. Perenkívül eljár a pénzintézetek és szövetkezetek ellenőrzésében, a czégjegyzésben és általában azon ügyekben, melyek mint perenkívüliek az 1875. évi 37. t.-czikk alapján köréhez tartoznak. Tíz pénzintézet és számos szövetkezet alakult 67 év óta Gömör-Kishont vármegyében, a melyek a váltóforgalmi és így az 1876. évi 27. t.-cz. szerinti váltóügyekből eredő váltóperek számát is eléggé fokozzák.
A vármegye iparának és kereskedelmének megfelel kereskedelmi törvénykezése is. 1902-ben lefolyt a rimaszombati törvényszéknél az 1875. évi 37. t.-cz.-ben közölt kereskedelmi ügyekből 11-1901-ben 23 rendes kereskedelmi per; de már élénkebb a váltóper-forgalom, mert 1902-ben befejeztetett 586, 1901-ben 753 sommás és rendes váltóper.
Csődbíráskodás.
A rimaszombati kir. törvényszék mint csődbíróság megnyitott 1902-ben 15, s 1901-ben 14 csődöt, a mi a rossz közgazdasági viszonyok eredménye.
Házassági bíráskodás.
Az 1894. évi 31. t.-cz. a házassági ügyekről intézkedvén, a házassági bíráskodás új jogalapot nyert. A törvény 1895. évi október hó 1-én lépett életbe. Az 1895. év három hónapját mellőzve, adjuk a következő adatokat:
Érkezett a rimaszombati kir. törvényszékhez rendes válóper:
1896. évben 58, 1897. évben 78, 1898-ben 72, 1899-ben 80, 1900-ban 64, 1901-ben 81 és 1902-ben 70 darab.
Mindenesetre megdöbbentő adatok a válóperek nagy számára nézve és ezek az adatok legnagyobbrészt oly válóperekre vonatkoznak, a melyek a műveletlen elemek közt folynak és a mellett szólnak, hogy az alsóbb néprétegek között a házasság erkölcsi alapjai lazák, a mi a vallástalanság terjedésének és a prostitucziónak a nép életébe való belopódzásának tulajdonítható. Fokozza a válóperek számát a kivándorlás, mert sok esetben ez töri ketté a házasságot.
Hitbizományok.
A rimaszombati kir. törvényszék, mint hitbizományi bíróság két hitbizomány ügyében jár el. Az első hitbizomány a gróf Andrássy György-féle, a melyet a nemes gróf halála után 1872 deczember 17-én hirdettek ki a kir. törvényszéknél. A hitbizomány elsőszülöttségi fiági, a mely ifj. gróf 339Andrássy Györgyre volt szállandó, azonban ennek bekövetkezett halála után változtatást szenvedett és így azt gróf Andrássy Dénes nyerte, utána pedig kétfelé oszlik a hitbizomány, az egyik része Andrássy Máriának férj. gróf Széchenyi Pálnénak, a másik része gróf Andrássy Erzsébetnek férj. gróf Maldeghennének, illetve leszármazóiknak jut elsőszülöttségi jog szerint.
A második a gróf Andrássy Manó-féle hitbizomány, a melyet jelenleg gróf Andrássy Géza élvez. Van még egy harmadik hitbizomány is, a Szász Coburg-Gothai s Koháry kettős hitbizomány, melynek jelenlegi birtokosa Fülöp Szász Coburg-Gothai kir. herczeg.
Büntető bíráskodás.
A rimaszombati kir. törvényszék, mint büntetőbíróság ítélettel befejezett 1902-ben 335, 1901-ben 263 bűnpert, a mi az elmult évek számának is megfelel. A vagyon- és személybiztonság kedvezőbb volta mellett szól ez a szám, tekintve, hogy a vármegye lakosainak a száma az 1891. évi kimutatás szerint 174,810.
Az öt kir. járásbíróság előtt lefolyt s ítélettel eldöntetett az 1902. évben vétség és kihágás 1036, s 1901 évben 960, a mi előbb felállított állításunkat nem czáfolja meg.
A főbenjáró bűnök között a legnagyobb számban a testi sértések fordulnak elő, ezek is többnyire szeszes állapotban elkövetett verekedésekből kifolyólag.
Az utolsó akasztás.
Szándékos emberölés ritkán, gyilkosság az utolsó évtizedek alatt éppen nem fordult elő és e részben nem érdektelen felemlíteni, hogy Gömör-Kishont vármegyében 1858. év óta nem akasztottak. Akkor történt, hogy a simonyi molnárnak, az öreg Alexaynak öregebbik fiát, Alexay Samut Rakosánszky István molnárlegény, szerelmi féltékenységből szülei szemeláttára, előleges érett megfontolás után egy fejszével valóságosan lefejezte.
A halálos ítéletet a cs. kir. törvényszék 1858. évi deczember hó 14-én hajtotta végre kötél által, a Rimaszombat északkeleti oldalán fekvő meredek dombon, az úgynevezett "Akasztó-hegyen".
Az új büntető perrend.
A büntető eljárás terén egész a legújabb időkig a szokásjog által megállapított szabályok voltak irányadók s a gyakorlatra legnagyobb hatással volt az országgyűlés 15 tagú bizottsága által kidolgozott törvényjavaslat; az ideiglenes bűnvádi eljárásról és az ügyészségek szervezéséről szóló 1871. évi 33. t.-cz. pedig a vád elvét jutatta ebben érvényre.
Ezt a bizonytalan eljárási rendszert szabályozta az 1896. évi 33. t.-czikk.
Az öt kir. járásbíróság által az 1902-ik évben ítélettel befejezett büntető ügyekkel szemben fellebbezés alá került, s ítélettel intéztetett el 253 darab, Tehát az első bírósági ítéleteknek mintegy 25%-a ellen élt a közönség fellebbezéssel, míg 75%-ában megnyugodott, a mi kedvező eredménynek mondható az első bíróságok működésére, még inkább, ha figyelembe veszszük azt, hogy a fellebbezés alá került ügyekből is 1902-ben csak 37 ítélet lett megváltoztatva, 30 megsemmisítve, 28 visszautasítva és 177 helybenhagyva.
Az esküdtbírósági intézményből kifolyólag az első esküdtszéki tárgyalás volt 1900. év május hó 4. napján, a melyen a törvényszék elnökének akadályoztatása következtében Medveczky Sándor elnökölt. Úgy ő, mint dr. Mészáros István kir. alügyész- és az akkor védőként szerepelt Bodon József ügyvéd, nagyszabású beszédekben méltatták az esküdtszéki intézményt.
1900-ban volt 11 esküdtszéki főtárgyalás, 1901-ben 15, 1902-ben 11, a mi a mellett szól, hogy kevés a főbenjáró bűntett a vármegye területén. A verdiktek helyességét és a bíróság korrekt eljárását bizonyítja, hogy semmiségi panaszt vagy be sem jelentettek, vagy ha igen, úgy a kir. kúria azokat elvetette.
Az új bűnvádi eljárás az ügyvédek szóbeli tárgyalási képességeit teszi próbára, sok szép szónoki erő lép sorompóba a vádhatóság és védelem részéről; a vádhatóságot állandóan dr. Mészáros István kir. alügyész, majd ügyész képviseli.
A rimaszombati kir. törvényszék mellett szervezték a kir. ügyészséget, a mely működését 1872. év január hó 1-én kezdette meg. Szervezésében résztvett az első ügyész, Ján János a ki 1872. évben vette át Molitorisz János megyei tiszti főügyésztől az ügyészségi teendőket a kir. törvényszék mellett. Mellette mint kir. alügyész akkor Kubinyi Aladár, a jelenlegi törvényszéki 340elnök működött, kinek oroszlánrésze volt az ügyészség s fogházügy szervezésében. Ő lett Ján János utódja; törvényszéki elnökké neveztetvén ki, az ügyészség vezetését dr. Hányi Győző, nyugalomba vonulása után az 1902-ik évben dr. Mészáros István vette át. Mint alügyészek működtek Kubinyi Aladár, Staniszlavszky Adolf, jelenleg zalaegerszegi kir. törvényszéki elnök, Szeredinszky Sándor (meghalt), dr. Mészáros István, jelenlegi kir. ügyész.
A pelsőczi és rimaszombati fogházak.
A kir. ügyészség a közvádlói szerepet viszi a büntetőtörvények és büntető eljárási szabályok határai között és végrehajtja a büntetéseket. Ezen utóbbi funkczióban intézi a rimaszombati fogház ügyeit és felügyeletet gyakorol a felett. Az 1872. évi szervezés alkalmával az úgynevezett "vármegyei börtön", mely a megye hajdani székhelyén, Pelsőczön volt, enyhébb elnevezést nyert, vagyis a börtönből kir. törvényszéki fogház lett. E mellett még más tekintetben is vesztett jelentőségéből a pelsőczi börtön, mivel innentúl már csupán fiók-fogház czímén szerepelt. Igaz, hogy e czím mellett ez a fogház szolgált azon súlyosabb rabok és fegyenczek elhelyezésére, kik valamely okból orsz. fegyintézetekbe szállíthatók nem voltak, míg a rimaszombati fogházban, melynek Pelsőcz fiókja volt, csak a könnyebb fogházbüntetésre elítélt foglyokat helyezték el.
A pelsőczi fogház felügyelője 1872. évtől 1885-ig Kriston György volt. Ez alatt az idő alatt a tulajdonképeni letartóztatási czélokra öt társas-zárka szolgált. Kriston György halála után helyettesítőül a rimaszombati kir. ügyészség Lokcsánszky Endrét küldte, kit később oda fogházfelügyelővé ki is neveztek. Ez időtől a pelsőczi fogház képe megváltozott, a mennyiben az orsz. fegyintézetek és több fogház túltömöttsége miatt Miskolczról és Egerből az 1885-86. évben tömeges odaszállítások eszközöltettek s több mint 100 súlyos elitéltet szállitottak át a pelsőczi fogházba, úgy hogy a létszám 130-140-re szökkent. A pelsőczi fogházban zendülés is volt, de kitörését és elfajulását megakadályozta a felügyelő veszélyt megvető személyes közbelépése.
A rabmunka 1885-ig tisztán kosárfonásra szorítkozott, 1886-1887-ben, azonban a letartóztatottak túlnyomó része, a gazdaközönség megelégedésére, a felügyelő által kieszközölt magasabb engedélylyel a földmívelésnél nyert alkalmazást.
1887. év november havában a pelsőczi fiók-fogház megszűnt. Rimaszombatban az új igényeknek megfelelő, 160-180 befogadó-képességű fogház felépült és a pelsőczi rabokat 1887 november 17-én ide szállitották.
A rimaszombati fogház, Kubinyi Aladár jelenlegi kir. törvényszéki elnök ügyészsége alatt, 1885-1887-ben épült. A rablétszám 160-180 befogadási képességgel szemben 1894. évig 210-270 között váltakozott. Egészségügyi és biztonsági tekintetben a rimaszombati fogház az elsők között áll, mivel eddig az összes halálesetek száma 7; a fogházépületből, fennállása óta csupán két egyénnek sikerült megszöknie.
A fogházban házi-ipar nincs, annak a helyi viszonyok nem kedveznek. Kísérletezés történt kefe- és seprőkötéssel, kosárfonással, azonban ezeket is be kellett szűntetni, eredménytelenségük miatt.
Halálbüntetés eddig elő nem fordult. Rablógyilkosságért egy Mravcsák János nevű egyén élethossziglan volt elítélve, ki büntetésének negyedik hónapjában elhalt. Domány András apját, anyját ölte meg és élethosszig tartó fogságra itéltetett. Kozlok András gyilkosságért ugyanarra, de büntetésének 5-ik hónapjában elhalt.
Párbajok.
A rimaszombati fogház kivételesen államfogházul is szolgál azok részére, a kik párbajvétségért a törvényszék területén elítéltettek és az igazságügyi miniszter engedélyével ide utaltatnak.
Gömör-Kishont vármegyében a párbaj, mint társadalmi intézmény, a legnagyobb népszerűségnek örvend és az országszerte történt tragikus kimenetelű párbajok a gömöri úri társadalmat hidegen hagyták annyiban, hogy a párbajellenes mozgalom itt legkissebb visszhangra sem talált.
Az utolsó évtized társadalmi és politikai ellentétei és küzdelmei sűrűn állitottak egymással szembe a küzdő feleket. Gömörben azonban szerencsére a könnyű vívó kard a kedvelt fegyver és bár a párbajt többnyire csak nagyon könnyű bandázszsal, vagy egészen bandázs nélkül, a végkimerülésig 341szokták vívni, mégis halálos kimenetelű sebesülések, - éppen mert a férfiak a kardot nagyobbrészt jól forgatják és mert a sebészet a kardsebekkel legsúlyosabb eseteknél is, véghetetlen ügyességgel tud eljárni, - nem következtek be.
Jóllehet a párbajok száma nagy, a legújabb időkig nem adott a bíráskodásnak sok dolgot, mert a párbajokat oly diskrét körülmények között vívták meg, hogy a kir. ügyészség üldözése be nem következett, míg a mult évben egy párbajellenes egyéniség öt évre visszamenőleg a párbajokat ki nem fürkészte és a szereplőket fel nem adta. A megindított vizsgálat folyamán a vármegye gentlemanjei tömegesen kerültek a bíróság elé s a rimaszombati fogház, mint államfogház megnépesedett.
Bírósági épületek.
A kir. törvényszék és kir. ügyészség Rimaszombatban a Tompa-téren fekvő palotaszerű emeletes épületben van elhelyezve. Ékessége az épületnek a tágas, impozáns főtárgyalási terem. Az épületet 1885-ben engedélyezte az igazságügyi miniszterium, a szükséges telket és egyéb hozzájárulást pedig Rimaszombat városa adta, de azok, a kik a székhelykérdéssel még mindig Pelsőcz és Tornallya felé gravitáltak, mindent elkövettek, hogy e tervet meghiúsítsák. Hervadhatatlan érdemei vannak ez ügyben Kubinyi Aladár mostani kir. törvényszéki elnöknek, ki mint akkori kir. ügyész, az építkezés kérdését nagy erélylyel és körültekintéssel intézte.
A kir. törvényszék belső udvarán épült a fogház. Oldalt van a kir. járásbíróság elhelyezve; a rozsnyói kir. járásbíróság saját emeletes épületében, a nagyrőczei a városházán, a tornallyai és rimaszécsi kir. járásbíróságok bérházakban vannak elhelyezve.
Ügyforgalmi kimutatás.
A rimaszombati kir. trvszék szakok szerinti ügyforgalmát és tevékenységét az 1902. évből a következőkben adjuk:
A rendszeresített személyzet volt: 1 elnök, 6 törvényszéki bíró, 1 albíró, 1 jegyző, 3 aljegyző, 3 joggyakornok, 1 irodaigazgtó, 1 telekkönyvvezető, 1 segédtelekkönyvvezető, 1 irodatiszt, 7 irnok, 5 rendes díjnok, 5 hivatalszolga s így a rendszeresített személyzet összesen 36. A kir. közjegyzők száma a tvszék területén 3, a kereskedelmi ülnököké 3, az állandó szakértőké 3 és az állandó tolmácsoké 2.
Az ügyforgalom a következő volt: polgári beadvány 6910, telekkönyvi 8385, büntető 4516, fegyelmi 52, tehát összesen 19,863. A sommás felebbviteli ügyek száma 261 volt. Az év végén folyamatban maradt ügyek száma összesen 250.
A részletes ügyforgalom a következő: Polgári ügyekben az első folyamodásban az érkezett keresetek száma összesen 864. Ebből befejeztetett összesen 880. A tanácsülési napok száma 235. A hozott érdemleges ítéletek száma 237. Meg nem jelenés vagy beismerés fölött hozott ítéletek száma 26. A pert befejező végzések száma 70. Sommás váltó végzés 541. Egyezséget jóváhagyó végzés 6. Az év végén folyamatban maradt 303. Ezek közül a bíró kezén volt 14, pertárban 95 és bizonyítás alatt 115.
Telekkönyvi ügyekben az év elején elintézetlen volt 2 tkvi beadvány és 4 tkvi per és ügy. Érkezett tkvi beadvány 8385, tkvi per és ügy 6644, elintéztetett telekkönyvi beadvány 8340, telekkönyvi per 4, végreh. ügy 768, egyéb tkvi ügy 5836, tkvi per és ügy összesen 6608. Az év végén elintézetlenül maradt tkvi beadvány 47, tkvi per és ügy 40. Bányatelekkvi beadvány érkezett 261. Egyéb perenkívüli ügyekben és pedig csődügyekben csődnyitás iránti kérvény érkezett 2. Az év elején folyamatban volt csődök száma 15. A f. évben megnyitott csődök száma 1. Ezek közt közönséges 1, a hitelezők kérelmére 1, vagyonhiány miatt 2, a csődvagyon felosztásával 3. Az év végén folyamatban maradt csődök száma 11. Czégjegyzési ügyekben bejegyeztetett egyéni czég 45, társas czég 19. Töröltetett egyéni czég 4, társas czég 1. Értékpapirok és okíratok megs. ir. ügy érkezett 4, ügyvéd elleni panasz érk. 4, az év végén folyamatban maradt 2, egyéb polgári rendkívüli ügy érkezett 153. A tszéknél kezelt hitbiz. ügyek száma 2.
Felebbvitt sommás ügyekben felebbezés: Mult évről folyamatban maradt 63. Érkezett pénzkövetelést tárgyazó per 111. Az 1893: XVIII. t.-cz. 1. §-ának 2. p. alá eső per 24, 3. p. alá eső per 4. Egyéb per 54, összesen 193. Befejeztetett összesen 202. Tartatott szóbeli tárgyalás összesen 34281. Contradiet tárgyaláson elintézett ügyek száma 242. Tartatott nyilvános-előadás 35. Hozatott érdemleges ítélet 207, pert befejező végzés 73. Folyamatban maradt felebbezési ügy összesen 54. Felülvizsgálat: Mult évről folyamatban maradt 12. Érkezett összesen 41. Befejeztetett összesen 54. Felfolyamodás: Mult évről folyamatban maradt 2. Érkezett összesen 25. Befejeztetett összesen 25. Folyamatban maradt összesen 2.
Büntető ügyekben, első folyamodásban, vizsgálóbírói ügyekben a mult évről folyamatban maradt 35. Érkezett összesen 236. Elintéztetett összesen 262. Folyamatban maradt 9. A vizsgálat kiegészítése ir. ind. érkeztt 5. Bűnvádi perekben, mult évről folyamatban maradt 32. Érkezett összesen 335. Befejeztetett összesen 321. Folyamatban maradt 46. A vádtanács tárgyalásainak száma 29, üléseinek száma 67. A törvényszéki tanács üléseinek száma 158. A törvényszéki főtárgyalások száma 79. A tszéki főtárgyalások eredménye; az eljárás kiegészítése 21, az eljárás megszűntetése 11, elnapolás 129, ítélet 255. Az esküdtbírósági főtárgyalások száma 11. Az esküdtbírósági főtárgyalások eredménye: ítélet 11. Másodfolyamodásban, mult évről folyamatban maradt 37. Érkezett felfolyamodás 18, felebbezés 253, összesen 271. Befejeztetett összesen 272. Hozott ítéletek száma 220. Folyamatban maradt összesen 36.
Elnöki beadvány elintéztetett összesen 2186. Fegyelmi ügy a mult évről folyamatban maradt 3. Érkezett birósági személyzet ellen 7. Fegyelmi vizsgálat foganatosíttatott 4. Elintéztetett megszüntetéssel 2, felmentő határozattal 1, vétkesre szóló határozattal 3, összesen 6. Folyamatban maradt fegyelmi ügy bírósági személyzet ellen 4.
A közigazgatási bíráskodás.
A közigazgatási bíráskodás, a mely a közigazgatás által okozott sérelmek orvoslására hivatott, az 1896. évi 26. t.-cz. alapján 1897. évi január hó elsején lépett életbe, miután a pénzügyi közigazgatási bíróság előbb feloszlattatott. A közigazgatási bíráskodás azonban csonkaságánál fogva, a mennyibben alsóbbfoku közigazgatási bíróság nincsen, és elvi megállayitást e hatáskör tekintetében nélkülöz, életrevaló garancziát nem nyújt; legalább a gömörmegyi adatok e mellett vallanak; így pénzügyi sérelmek ellen igénybevétetett: 1897. évben 96 esetben, 1898-ban 113-ban, 1899-ben 121-ben, 1900-ban 161-ben, 1901-ben 132-ben és 1902-ben 193, tehát a törvény hatályba lépte óta összesen 816 esetben; azonban pénzügyi kérdésekben eddig is volt bíráskodás; de hogy milyen szánalmas képet mutat a közigazgatási érdek védelme, a miért pedig a nagy reform behozatott, azt a következő kimutatás bizonyitja. Ugyanis, igénybe vétetett tisztán közigazgatási ügyben, 1897. évben 6 esetben, 1898-ban 21-ben, 1899-ben 21-ben, 1900-ban 22-ben, 1901-ben 24-ben és 1902-ben 18, tehát összesen 112 esetben, azonban ezek közül számtalanszor oly esetekben, a melyeknek a törvény helyet nem ad és a panasz visszautasíttatott. Ez az eredmény tehát a törvény revideálása mellett szól.
Ügyvédek.
Gömör-Kishont vármegye törvénykezése szolgálatában Rimaszombaton 17, Rozsnyón 8, Nagyrőczén 5, Tornallyán 3, Putnokon, Rimaszécsen, 2-2 és Alsóbalogon, Csetneken, Csízben, Dobsinán, Jolsván, K.-H.-Váralján és Tiszolczon egy-egy ügyvéd, tehát összesen 44 ügyvéd áll. A Gömör-Kishont vármegyei ügyvédek a miskolczi ügyvédi kamarához tartoznak. Az ügyvédek társadalmi állása nagyon kedvező, szép pozicziókat töltenek be és a közügyek intézésében is élénken résztvesznek.
A kir. törvényszék személyes ügyei.
A rimaszombati kir. törvényszék kebelében törvényszéki bírákként működtek a bíróságok szervezése óta: Fornét Jenő (később törvényszéki elnök), Török János (†), Csider László (†), Holló Dénes (†) Fehérváry János (nyugalomban), Nagy Pál (†), Schultz Miksa, Hánrich Lajos (később táblabíró), Madarassy Dezső (meghalt mint táblabíró), Lányi Bertalan (miniszteri tanácsos, a kodifikaczionális bizottság jeles tagja), Tomcsányi László (a kassai kir. ítélő táblánál bíró), Vozáry György, Altdorfer István (a kassai ítélő táblán bíró), Sztaniszlavszky Adolf (a zalaegerszegi törvényszék elnöke), Kolbay Sándor, Medveczky Sándor (rimaszombati kir. közjegyző), Cseh István, Domján Lajos, Pongrácz Dezső.
A rimaszombati kir. járásbíróság.
A rimaszombati kir. járásbíróság körébe tartozó nagy- és kisközségek nagy része tót anyanyelvű; van néhány magyar és néhány megmagyarosodott 343tót községe is a Rimavölgyén és Szuhavölgyén. A járásbíróság ügyforgalma emelkedőben van az utolsó évtized alatt, úgy hogy új albírói állás szervezése vált szükségessé.
A rimaszécsi kir. járásbíróság.
A rimaszécsi kir. járásbíróságnál a szervezéskor Löcherer Tamás kir. jbíró működött, utódja Lengyel György kir. járásbíró, ki jelenleg sok tudással és buzgósággal vezeti a kir. járásbíróságot; mellette működnek kiváló tehetséggel és képzettséggel: szászi Kovács Géza és Langhoffer Viktor albírák; a kir. járásbíróságnál a szervezés óta a már említetteken kívül is működtek: Ethey Károly, Cseh István, Prekopa Rudolf és Szakmáry Gyula.
A rimaszécsi kir. járásbíróság kerületébe tartozó összes községek magyarok. E járásbíróság körébe 63 község tartozik.
A kir. járásbíróság élén ma Frits Ferencz kir. járásbíró, nagy képzettségű, kiváló gyakorlati judicziummal bíró férfiu áll, a ki mellett mint jeles munkatárs működik Feledy Ferencz albíró. Szervezés óta járásbírák voltak: Kubinyi László, Madarassy Dezső, Vozáry György, Lengyel György, albírák voltak Hutay Gyula, Dessewffy Árpád.
A tornallyai kir.járásbíróság.
A tornallyai kir. járásbíróság körébe is tiszta magyar községek tartoznak. E járásbíróság körébe 64 község tartozik.
A járásbíróságot ma dr. Münster Tivadar, a kassai polgármester, kiváló jogászi talentummal megáldott jeles fia vezeti. Mellette mint kiváló albíró működik: Basilidesz Barna. A szervezés óta járásbírák voltak: Palóczy Ábrahám, Borsody József, albírák voltak: Oroszi (Stiller) Gyula, Kalniczky Géza (jelenleg kir. törvényszéki bíró Rimaszombatban), dr. Nagy Iván (bpesti táblai tanácsjegyző).
A rozsnyói kir. járásbíróság.
A rozsnyói kir. járásbíróság népe túlnyomó számban tót; vannak Dobsinán németek és néhány községben magyarok is. E járásbíróság körébe 53 község tartozik.
A járásbíróságot vezeti ma Tichy Mihály kir. járásbíróság, ki e nagyforgalmú járásbíróság élén emberfeletti munkát végez; kitűnő jogász-elme s jeles judicziummal bíró férfiú. Mellette albírák: Aranyossy Béla, Rákossy Jenő. A szervezés óta járásbírák: Feledy Ferencz, Rombauer Ervin, albírák: Tóthpápay István, Bajkor Tamás, Mihályi Kálmán, Absolon Ferencz; kiváló munkása volt a járásbíróságnak Lubik Ödön telekkönyvvezető.
A nagyrőczei kir. járásbíróság.
A nagy-rőczei kir. járásbíróság népe nagyrészt tót, csakis Jolsva város vidékén van néhány magyar község. A járás körébe 51 község tartozik.
A járásbíróságot ma Dessewffy Árpád kir. járásbíró vezeti, sok gyakorlati szakavatottsággal. Mellette jeles albírák: Prekopa Rudolf és Gazda Pál. A szervezés óta járásbírák voltak: Molitorisz János, Matyasovszky Mátyás, albírák: Szecskay Antal.
Járásbíróságok ügyforgalma.
A rimaszombati kir. törvényszék területén működő kir. járásbíróságok büntető, polgári és perenkívüli tevékenységét a következő kimutatásban adjuk:
A rendszeresített személyzet: 5 járásbíró, 8 albíró, 2 aljegyző, 3 joggyakornok, 3 telekkönyvvezető, 2 segédtelekkönyvvezető, 12 irnok, 10 díjnok, 5 bírósági végrehajtó és 8 hivatalszolga s így összesen 61. Az ügyészségi megbizottak száma 5.
Az érkezett ügyek száma 27093. A folyamatban maradt ügyek száma 2085. - Részletes ügyforgalom a következő: polgári ügyekben sommás per a mult évről folyamatban maradt 3530. Érkezett összesen 3571. Befejeztetett összesen 3573. Az év végén, a szünetelőkön kívül folyamatban maradt 176. Egyezségi ügyek: Előterjesztett kérelmek száma 86. Létrejött egyezségek 3. Perré alakult 3. Fizetési meghagyások: Fizetési meghagyás iránti ügyek 6320. Fizetési meghagyások tárgyában érkezett megkeresések 288. Rendes örökösödési ügy a mult évről folyamatban maradt 947. Megindíttatott összesen 1774. Befejeztetett összesen 1955. Folyamatban maradt 766. Örök. és hagy. bizonyítvány iránti ügy a mult évről folyamatban maradt 10. Érkezett 40. Befejeztetett 42. Folyamatban maradt 8. Anyakönyvi ügy érkezett 225. Befejeztetett összesen 223, folyamatban maradt 2. Végrehajtási ügy a mult évről folyamatban maradt 696. Érkezett 3186. Befejeztetett 3248. Folyamatban maradt 634. Polgári megkeresés a mult évről folyamatban maradt 30. Érkezett 315. Befejeztetett 324. Folyamatban maradt 34421. Polgári vegyes ügy a mult évről folyamatban maradt 338. Érkezett 1259. Befejeztetett 1268. Folyamatban maradt 369.
Büntető ügyekben: Vétség és kihágási ügy a mult évről folyamatban maradt 167. Érkezett 2478. Befejeztetett 2547. Folyamatban maradt 98. Vizsgálóbírói ügy a mult évről folyamatban maradt 23. Érkezett 85. Befejeztetett 106. Folyamatban maradt 2. Büntetőügyi megkeresés a mult évről folyamatban maradt 26. Érkezett 380. Elintéztetett 404. Folyamatban maradt 2. Büntető vegyes ügy a mult évről folymatban maradt 20. Érkezett 640. Befejeztetett 657. Folyamatban maradt 3.
Telekkönyvi ügyekben a mult évről elintézetlenül maradt 203. Érkezett 13,247. Elintéztetett 10,371. Folyamatban maradt 64.
Elnöki ügy elintéztetett összesen 672.
Sommás perek.
Az érkezés szerint tehát a legtöbb sommás per indult meg a nagy-rőczei kir. járásbíróság előtt 966, utána a rimaszombati kir. járásbíróság 965, a rozsnyói kir. járásbíróság 694, a tornallyai 483, a rimaszécsi 463 sommásperrel. Figyelembe véve a nemzetiségi vidékeket, a melyeket már fentebb jeleztünk, úgy tapasztalható, hogy a tót és vegyes nemzetiségű vidékeken többet perlekednek.
Fizetési meghagyások.
A kimutatás szerint a fizetési meghagyások is nagy számmal vétettek igénybe. Előljár itt is a nagy-rőczei kir. járásbíróság 802, a rozsnyói 581, a rimaszécsi 428, a rimaszombati 422 és a tornallyai 263 kibocsátott fizetési meghagyással. Feltünő itt, hogy a kisforgalmú rimaszécsi kir. járásbíróság a második helyre jut, a mi annak a biztos jele, hogy e járásnak perlekedni nem szerető polgárai a fizetési meghagyásokkal igyekeznek még követeléseik érvényesítésénél is a perek elől kitérni.
Az öt járásbíróságnál kibocsáttatott 2436 fizetési meghagyás, már most, figyelembe véve azt, hogy a kimutatás szerint perré alakult 602 fizetési meghagyás, a kir. járásbíróságok előtt 1834 perrel lett kevesebb, mint hogy ha a fizetési meghagyás igénybe nem vétetett volna. De figyelembe véve még azt is, hogy végrehajtást csak 233 esetben rendeltek el, bizonyítja, hogy a fizetési meghagyás a fizetésre való kényszerítésnek egyik legbékésebb eszköze, nem is említve azt, hogy legolcsóbb módja is. A fizetési meghagyások tömeges igénybevétele azonban még egy fontos körülményt bizonyít, azt t. i., hogy a 40 kor. aluli követelésekről a községi bíráskodás egészen elveszítette jelentőségét, mert a felek a fizetési meghagyást és nem amazt veszik igénybe.
Hagyatéki ügyek.
Az öt kir. járásbíróság hagyatéki ügyforgalmát átnézve, kedvező képben bontakozik ki az 1894. évi 16-ik törvényczikk hatása e vármegyében, midőn azt látjuk, hogy 1774 hagyatéki ügy közül a hivatkozott törvény 2. §-ának 1., 2., 3., 4. és 5. pontja alapján 1616 esetben hivatalból, tehát a felek beavatkozása nélkül indíttatott meg és természetesen le is folytattatott a hagyatéki eljárás. Nagyjelentőségű ez, kivált a telekkönyvi jogok szempontjából, a midőn a hivatkozott törvény életbelépte előtt a felek a hagyatéki eljárást elmellőzve, megtörtént, hogy a vagyon az unokára került, a tkben pedig még mindig az öregszülők, sőt nem egyszer a dédszülők szerepeltek.
Végrehajtási ügyek.
A végrehajtási ügyekben a rimaszombati kir. járásbíróság jár elől, a mi szomorú statisztikai adat. 957 befejezett végrehajtást tüntet fel a kimutatás 1902. évből, utána jön a rozsnyói 663, a rimaszécsi 626, a tornallyai és nagy-rőczei mindegyeik 501 végrehajtással. A rimaszombatin kívül tehát a többi járásbíróság körülbelül egyenlő színvonalon áll.
Anyakönyvi ügyek.
Az anyakönyvvezetés államivá tétele által az 1894. évi 33. t.-cz. alapján a kir. járásbíróságok új munkakört nyertek; az öt kir. járásbíróság 223 esetben járt el 1902. évben, 328 esetben 1901. évben anyakönyvi kiigazítások stb. ügyében.
Büntetőügyek.
A büntetőügyek átnézetéből látjuk, hogy a vétség és kihágási ügyekben szintén a nagyrőczei kir. járásbíróság jár elől 662 ügygyel, utána jönnek a rimaszombati 604, a rozsnyói 443, a tornallyai 377, a rimaszécsi 392 kihágási és vétségi ügygyel, a mely körülményekből, figyelembe véve a járások már vázolt nemzetiségi vidékeit, az domborodik ki, hogy a tót vidékeknél több kihágás és vétség jön elő, mint a magyar nép vidékein.
345Telekkönyvi ügyek.
A járásbíróságok közül csak a nagyrőczei, rozsnyói és tornallyai kir. járásbíróság bír tkvi hivatallal. Itt első helyen áll Rozsnyó 3832 tkvi darabbal, utána jön Nagyrőcze 2088 darabbal és végre Tornallya 3451 darabbal. A három kir. járásbíróság területén esik 1901. évben 134 és 1902. évben 144 vételárfelosztás ingatlan árverésből, a mi csekély számú ingatlan árverésre következtet és ez elég megnyugtató jelenség.
Kir. közjegyzőségek.
Végül még csak a közjegyzőségekről akarunk megemlékezni. A m. kir. igazságügyminiszternek 1874 évi deczember hó 17-én 4164. szám alatt kiadott rendeletével Gömörben Rimaszombat, Rozsnyó és Nagyrőcze székhelylyel három közjegyzői állás rendszeresíttetett. Közjegyzőkké kineveztettek: Rimaszombatba Beliczky Viktor budapesti, Rozsnyóra dr. Markó Sándor rimaszombati és Nagyrőczére Ferdinandy János nagyrőczei ügyvédek, kik működésüket az 1875. év folyamán kezdették meg.
A közjegyzői intézménynek 1875. évi január hó elsejével történt életbeléptetése óta e vármegye területén újabb közjegyzői állás nem rendszeresíttetett s az elsőbben kinevezett közjegyzők személyében mindez ideig csupán az a változás állott be, hogy közülük Beliczky Viktor rimaszombati kir. közjegyző 1900. évben elhalt s az így megüresedett rimaszombati kir. közjegyzői állásra Medveczky Sándor rimaszombati kir. törvényszéki bíró neveztetett ki, a ki 1902. évi márczius hó első napja óta működik, továbbá, hogy dr. Markó Sándor rozsnyói kir. közjegyző, a jogszolgáltatás terén kifejtett működésének elismeréséül, 1901-ben a királyi tanácsosi czímet nyerte.
A rimaszombati kir. közjegyző működési köre a rimaszombati és rimaszécsi - a rozsnyóié a rozsnyói és tornallyai - és a nagyrőczeié a nagyrőczei és garamvölgyi közigazgatási járások területére terjed ki.
Befejezésül adjuk ama három jeles férfiúnak az életrajzát, a kik az 1872. év, tehát a kir. bíróságok újjászervezése óta az igazságszolgáltatást vezették oly módon, hogy ma Gömör-Kishont vármegye igazságszolgáltatása teljesen hivatása magaslatán áll:
Marton Rudolf.
Marton Rudolf, a rimaszombati kir. törvényszék első elnöke, született Ochtinán Gömörmegyében, 1824. évi márczius hó 25-én, meghalt 1883. évi okt. hó 16-án. Atyja Marton János, a gömöri felsőjárásnak volt főszolgabírája és nyolcz vármegyének táblabírája, a Felvidék leghíresebb jogásza, ki a legnagyobb zálogváltó és örökösödési pereket bírálta el. Ennek az iskolájában növekedett Marton Rudolf. Mikor 1848-ban az önvédelmi harcz kitört, a nagybeteg Marton János mindkét fiát, Rudolfot és Kálmánt harczba küldötte. Ő maga támasz nélkül maradt és míg fiai harczoltak, ő 1849-ben meghalt távol fiaitól, kik még temetésén sem jelenhettek meg. A szabadságharcz után a herczeg Eszterházy család tornamegyei szádvári uradalmának lett főügyésze és igazgató jogtanácsosa; 1867-ben úrbéri rendezési és tagosítási perekben való bíráskodás czéljából a megye alispánnak választotta meg, majd a bíróságok szervezésekor a közbizalom ismét feléje fordult. Ugyanekkor üresedett meg az alispáni állás is; a közvélemény az alispáni és törvényszéki elnöki állásokra Marton Rudolfot és Szontagh Bertalant jelölte s Marton Rudolf az alispáni állást Szontagh Bertalannak engedvén át, a Deák párt, a melynek tagja volt Marton is, a Tisza-párt (balközép), a függetlenségi párt vezéremberei egyhangulag őt kérték az elnöki székbe kineveztetni. Nagy jogi tudása, gazdag tapasztalatai, kitűnő szervező tehetsége tették hivatottá a jeles férfiút. A kir. törvényszék szervezése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett és a gömör-kishontmegyei bíróságok mai magas szinvonalának ő rakta le az első alapjait. Hivatalát érdemekben megőszülve haláláig viselte.
Fornét Jenő.
Fornét Jenő. Francziaországból származott be családja 1686-ban s marquis de la Quehardiera néven szerepelt. Menekülő hugenották voltak. Született Sztrázsán, 1823-ban; 1846-ban ügyvédi oklevelet nyervén, Nagy-Becskereken ügyvédeskedett, majd 1848-ban Torontálvármegye első aljegyzőjévé lett; a szabadságharcz alatt a nagy-becskereki nemzetőrség 2-ik századának parancsnoka volt, részt vett Járkovácznál, Perlásznál a ráczok elleni ütközetekben, Kiss Ernő tábornok parancsnoksága alatt; 1849-ben önkéntes nemzetőr-csapatot szervez torontáliakból s Arad alá vezeti, majd februárban Bem tábornokhoz 346csatlakozik és február 8-án csapatával hősiesen vesz részt a piskii hídnál vívott csatában, majd a székelyekkel egyesülve, Szászmedgyesig vonul. Betegeskedése miatt csapatát Csemegi Károly (a későbbi igazságügyi államtitkárnak) adja át, őt pedig kinevezik a szegedi vésztörvényszék jegyzőjének. A szabadságharcz leveretése után bujdosik; Gömörben, az alkotmányos életnek a 60-as években ujjáébredésével, vállal szolgálatot, miután előbb nőül vette a Gömörben birtokos báró Vécsey Erzsébetet. A provizorium alatt, jobb jövő reményében, szolgálatban marad. 1867-ben megválasztják megyei törvényszéki bírónak, e minőségben szolgál 1872-ig, mikor a kir. bíróságok szervezésével kinevezik kir. törvényszéki bírónak. Mint ilyen szolgál az igazságügy nagy előnyére 1883-ig, midőn Marton Rudolf halála után, ő Felsége a rimaszombati kir. törvényszék elnökévé nevezi ki. 1892-ben nyugalomba vonult és jelenleg Feleden levő birtokán gazdálkodik. Hervadhatatlan érdemeket szerzett a tagosításnál, a telekkönyvek átalakításánál, a tagosítási és úrbéri perek lefolytatásánál és kedvező befejezésénél.
Kubinyi Aladár.
Kubinyi Aladár, a rimaszombati kir. törvényszék jelenlegi elnöke, született 1847 márczius hó 23-án Várgedén. A magyar történelemben kiváló szerepet játszott, ősi felső-kubinyi és demjénfalvi Kubinyi családból származik. Középiskoláit Rimaszombatban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Az első joggyakorlatot a rimaszombati és gömörmegyei ügyvédi kar egyik leghíresebb tagjánál, Csider Károlynál nyerte, az ügyvédi vizsgát kitűnő sikerrel Budapesten tette le. A kir. ügyészség szervezése második évében, 1873-ban ő Felsége kinvezte kir. alügyésznek a rimaszombati kir. ügyészséghez, a hol kiváló jogi képzettsége, judicziuma és megnyerő modorával kiemelkedő pozicziót szerzett magának, úgy hogy 1883-ban ő lett a kir. ügyészi állásban Ján János utóda. Kiszélesedett ügykörében még teljesebb mértékben érvényesíthette szakképzettségét; a kir. ügyészség ügyeit mintaszerűen vitte és vezette, úgy hogy Kozma Sándor kir. főügyész teljes mértékű bizalmát élvezte. A kir. törvényszék s fogház mai épületeinek megalkotásában oroszlánrésze volt. Midőn Fornét Jenő elnök nyugalomba vonulása után az elnöki szék megüresedett, ő Felsége a rimaszombati kir. törvényszék elnökévé nevezte ki. A közvélemény egyhangú, meleg óhajtása teljesedett és az ünneplések impozáns sorozatával mutatta ki a nagyközönség rokonszenvét az új elnök iránt. Úgy a kir. törvényszék, mint kir. járásbíróságok helyes, jól szervezett, modern, felvilágosodott, szakszerű működése első sorban az ő ügybuzgó vezetésének tulajdonítható. Elnöksége idejébe esnek a nagy igazságügyi reformok életbeléptetése, a hol ő jogászi szellemével, gazdag tapasztalataival mindig feltalálta a helyes utat. Kiváló szerepet játszik az elnök a megyei életben is mint megyebizottsági tag, s a legnehezebb kérdésekben szívesen hallgatott szónoka a gyűlésteremnek. Az egyházi életben kiemelkedő tekintély és a kishonti ág. ev. egyház világi elnöke és felügyelője. A társadalmi téren is kimagaslik és ennek egyik kifejezése, hog a rimaszombati Kaszinónak elnöke. Mint az igazságügy vezetőjéről, mint emberről, mint a közélet férfiáról el lehet mondani: hogy "integer vitae scelerisque purus". Ezen jellemzésnek felel meg az általa vezetett bíróság működése is, a melyről el lehet mondani, hogy szakszerű, igazságos és becsületes.

« Gömör-Kishont vármegye közegészségügye. Írta dr. Löcherer Tamás. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Józsa Antal. »