« KECSKEMÉT Történetét irta 1867-ig ifj. Reiszig Ede dr., 1867-től és a mai viszonyok ismertetését Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

KISKUNFÉLEGYHÁZA. Irta Szalay Gyula. »

359CZEGLÉD.
Irta Hübner Emil dr.

Czegléd czímere.
Fekvése.
A budapest-szegedi vasútvonalon utazva, a vasút majdnem párhuzamosan halad a Cserhát szelíd esésű nyúlványaival; Czeglédberczel községet elhagyva, ketté vágja a Cserhát végső magaslatait s a mint az erdős és szőlővel beültetetett dombok közül kiérünk, előttünk áll nagy kiterjedésű házsoraival, magas templomaival: Czegléd rendezett tanácsú város. Budapesttől 73, Nagykőröstől 17, Szolnoktól pedig 29 kilométer távolságban fekszik, kedvező forgalmi vonalak csomópontjában.
Őskora.
A város történetének őskori részét teljes homály fedi. Rendszeres archaeologiai kutatások hiányában a véletlenül előkerült őskori leletek, kőbalták, hálósúlyok, agancsok, agyagedények, kisebb-nagyobb urnák bizonyítják, hogy az őskorban a város területe lakott volt, de kultúrájára s egyéb viszonyaira a talált leletek bővebb fényt nem vetnek. A római korból sem maradtak reánk emlékek; valószínű, hogy a rómaiak itt nem is laktak. Néhány római pénz, a mit itt találtak, az itt lakott néphez csak a kereskedelmi forgalom útján kerülhetett.
Középkor.
Czegléd oklevélben először 1290 márczius 5-én tünik föl, mikor Kun László király Czegléden tartózkodott. Már ez időben királyi birtok lehetett, mert 1358-ban úgy említik, mint régi királyi birtokot. A tatárjárás nem pusztította el teljesen, sőt a szomszédos kisebb helységek elpusztulásakor valószínűleg azok lakosai is itt találtak új lakóhelyet, mert egy XIV. századbeli határjárás alkalmával Czegléd határában négy elpusztult templom romjait említik, ú. m. a sőregi határon a Bold. Szűzről czímzettet, a szelei határon a Szent Demeter vértanúról czímzettet, a szőkeegyházi és kishegyesi egyházakét. Az egyházak körül hajdan bizonyára kis helységek lehettek, a melyeknek életben maradt lakosai a tatárjárás után Czegléd népességét szaporították. 1332-37-ben már plebánia van Czegléden, 1350-ben pedig nyoma van annak, hogy a Szent Anna-kápolna fennállott. Mint királyi birtokot, Lajos király 1358-ban Erzsébet királynőnek adományozta s már ez oklevélben helységként (possessio) szerepel. Erzsébet királynő birtokait különféle vallásos intézmények czéljaira eladományozván, Czeglédet 1368-ban az óbudai Klarissza-apáczáknak adta, a mely adományt Lajos király még ugyanez évben megerősítette. Az apáczák birtokba iktatása alkalmával tartották a határjárást a budai káptalan közbenjöttével s ebben az oklevélben vannak leírva a helység határai.
A Klarissza-apáczák tisztjeik útján igazgatták nagy kiterjedésű czeglédi birtokaikat, melyektől távol lévén, a szomszéd birtokosok állandóan háborgatták őket, innen is, onnan is igyekezvén elfoglalni egy-egy darabot. Ezért az apáczák már 1407-ben megújíttatják Zsigmond királylyal Lajos király 1368-iki privilégiumát. Ilsvai Leusták fiai 1418-1425 között a czeglédi erdőben okoztak sok kárt a Klarisszáknak, a kik e miatt szüntelenül protestáltak. A Nyárasapáti család tagjai már hatalmasabbal léptek föl s az apáczákat Derékegyháza, Bessenyőtelke, Feketehalom birtokaiban háborgatták. E viszályok 1444-től 1470-ig tartottak; ezalatt a kir. kúrián is egymást érték a hatalmaskodási perek. Ugyancsak 360ez időtájt pereskedtek az apáczák Szerecsen Péterrel, Györgygyel és Ferenczczel, a kik a szintén Czeglédhez tartozott Kölesdet követelték. Határperek is voltak bőven, a Kusalyi Jakcs familiával.
Ezalatt a helység fejlődése sem akadt meg. Ebben a korban építették a Klarisszák, valószínűleg az 1417 előtti években, a Szent Anna kápolna mellé a templomot, melyet a Szent Kereszt feltalálása emlékére szenteltek fel. A XV. század végén Hunyadi János kormányzó az apáczák kérelmére Czegléden vásárjogot engedélyezett. Az apáczák czeglédi birtokukat provizorok útján igazgatván, 1416-ban János presbitert nevezték ki czeglédi plébánossá s egyben a czeglédi birtokok kezelését is rábízták. Hogy miként gazdálkodott, mutatja, hogy 1459-ben Dénes esztergomi érsek bizottságot küldött ki, a mely őt a jövedelmekről megszámoltassa. Az ilyen provizorok a jobbágysággal szemben is a maguk hasznát keresték. Ez arra vezetett, hogy sok összeütközés volt a jobbágyok és a tisztek között, így 1510-ben az apáczák czeglédi gondnokát, Sebestyén deákot, a czeglédi jobbágyok felháborodásukban meg is ölték.
Nem csodálható tehát, ha 1514-ben az elnyomott jobbágyok a szabadulás reményében Mészáros Lőrincz plébánosuk vezetésével úgyszólván teljes számmal csatlakoztak Dózsa György seregéhez. Mészáros Lőrincz ugyanis a keresztes háború kihirdetése után Czeglédről és környékéről mintegy 2000 főnyi sereggel vonult fel Pestre. Mikor itt a keresztes hadjárat lázadássá fejlődött, Dózsa seregének egyik részét Mészáros Lőrincz vezetése mellett délnek indította, a ki Czegléden megállt a sereggel, hogy itt bevárja Dózsát, a ki a május 26. előtti napokban ért ide a sereg zömével. Az egész község hívének vallotta magát s ezért itt ütötte fel főhadiszállását. Czegléd ezután a további események egyik gyúpontja. Dózsa itt szervezi seregét. Innen bocsátja ki május 26-27-én kiáltványát, melyben Czeglédre való gyülekezésre hívja fel a népet. Körülbelül egy heti itt táborozás után újból gyűlést tartott, melyen beszédet mondott a nemesség ellen. Június 2-3-án indult el innen seregével Várkony felé, magával vivén a helység fegyverbíró jobbágynépét, a kiknek nagy része nem tért többé vissza. Bár a Dózsa-féle mozgalomhoz való csatlakozás miatt megmenekült Czegléd attól, hogy elpusztíttassék, mégis mérhetetlen kár származott abból, hogy az eltávozott lakosság a harczmezőn és a háború utáni bujdosásban elpusztult.
A hódoltság korában.
Alig heverte ki e csapást Czegléd, nemsokára a mohácsi vész után bekövetkezett török dúlás legveszedelmesebb sodrába került. A hagyomány szerint Ibrahim nagyvezér seregei Czeglédet mindjárt a mohácsi vész után, 1256 szeptember 25-26-án elpusztították. A következő években az itt állandóan keresztülvonuló török seregek néhány évig megakadályozták, hogy a határban elszéledt lakosok a helységet újra rendbehozzák. Az állandó török hódoltság kora 1541-ben kezdődik. Czeglédet, mint nagyobb helységet, szultáni kincstári birtoknak hagyták meg, a melynek lakosai sokféle kiváltságban részesültek; ezek legjelentősebbike volt az, hogy ide a jobbágyok szabadon beköltözhettek. E fontos szabadalom magyarázza meg, hogy a helység a török uralom alatt meglehetős fejlődésnek indult, úgy hogy 1552-ben a házak száma 150-re emelkedett, a miből következtetve, mintegy 2500 ember lakhatott Czegléden, 1559-ben pedig már 184 volt a házak száma. Azonban a fejlődést ebben a háborus időben nem lehetett állandóan megtartani. A török hadjáratban résztvett tatár seregek 1596-ban Czegléden is keresztülvonultak és nem törődve szultánjuk védőleveleivel, a várost majdnem teljesen elpusztították, úgy hogy csak 80 ház maradt meg, a melyeknek lakóit is mindenükből kifosztották. Pár év alatt ez a kevés lakosság is szétoszlott a szomszéd községekbe, úgy hogy 1600-ban Czegléd teljesen néptelen volt. A szultán védőlevelekkel, adóelengedéssel igyekezett a pusztuláson segíteni s az elszéledt lakosságot visszaédesgetni. Ebben segélyül jöttek a város földesasszonyai, a Klarisszák és a váczi püspök is. Ezeknek köszönhető, hogy alig egy évtized alatt a város ismét virágzásnak indult, annyira, hogy 1614 óta a város kiheverte az előző két pusztulást; 1627-ben már 39 háztól, 1633-ban pedig 40 háztól adózik. Nemcsak lakosságban szaporodott a város, hanem lakosai vagyonilag is gyarapodtak s az 1683-ig következő békésebb időkben úgyszólván mindenük megvolt, a mi a nyugodt polgári élethez szükséges.
A város a török hódoltság alatt, mint kincstári birtok (khász), a budai basa fennhatósága alatt állott. Adó fejében tizedet fizettek marhaszám után, az ú. n. iszpendzsét ház után és az ú. n. császár adóját. Ezenkívül fát és szénát 361kellett a pasa számára felhordaniok. Ezeket az adókat két részletben, Szent György és Szent Demeter napkor kellett Budára beszállítani. E mellett Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét lakosai tartoztak a budai puskaporgyárhoz szükséges salétromot, a kovácsoknak pedig bizonyos mennyiségű szöget kellett beszolgáltatniok. A salétrom beváltási árát a summa adóba beszámították; a szegnek való vasat a császári kincstár adta. Bár a szultáni kiváltságok szerint a város fel volt mentve a robot és ajándékok alól, e czímen igen sokszor megterhelték a lakosokat a telhetetlen basák és alsóbbrangú tisztviselők. A virágzó császári birtokok szép jövedelmet hajtottak a kincstárnak. 1562-1563-ban a defterek szerint Czegléd város 86.525 akcse, (200-250 akcse - 1 arany) 1559-60-ban 90.000 akcse, 1562-63-ban 87.503 akcse jövedelmet hozott. E jövedelmeket a kincstár időközönként bérbe adta. 1555-58-ban Czeglédet Mimár Türki bírta; 1565-67 július 1-ig több más falu bérletével együtt Abdi bin Haszán szolnoki zsoldos vitéz bérelte a czeglédi jövedelmeket 429.000 akcséért; a következő évtől csak Czeglédért 242.500 akcse bért fizettek.
Magának a városnak külső képe a hódoltság alatt nem éppen díszes. A város sánczokkal volt körülvéve, a melyeken át kapuk vezettek s e kapuk rendszerint zárva állottak. A város belső életében majdnem teljes autonomia érvényesült. A földesúr tényleges hatalmat nem gyakorolván, azt a városi tanács gyakorolta. Magának a városnak kellett belső kormányzatáról gondoskodnia s az igazságszolgáltatást végeznie. Igy a voltaképen jobbágy-községben a városi önkormányzat olyasféle alakja állt elő, mint a kiváltságos városokban. A város élén két bíró állott, mellettük a tizenkét esküdtből álló városi tanács működött, a kik mellett még más városi alkalmazottak is voltak. Jegyzője is volt a városnak. A török korszaknak legérdekesebb intézménye volt az ú. n. "három város törvényszéke." A városban felmerült polgári és bűnügyeket akként intézték el, hogy a városi tanácsba meghívtak Nagykőrösről és Kecskemétről két-két tanácsbelit s ezek együttesen itéltek. Nagykőrösön és Kecskeméten ugyanígy alakult a bíróság. Ez a törvényszék főbenjáró ügyekben is itélt, a török és magyar hatóságok jóváhagyásával. Jóllehet a város hódoltság alatt állott és a török rendre adózott, nem mulasztotta el adózását és egyéb szolgáltatásait a magyar rendre sem. Bár fölöttük tényleges hatalmat nem gyakoroltak, pontosan teljesítették úrbéri kötelességeiket az apáczáknak, megfizették a vármegyére való adókat és megadták a püspöknek járó tizedet is, a mely utóbbi rendesen bérbe volt adva. A XVIII. század végétől, kezdve ezt a tizedet maga a város bérelte, a mi a városnak évenként tetemes jövedelmet hozott.
A hódoltság alatti zavaros birtokviszonyokat sokan felhasználták arra, hogy Czeglédet s egyes részeit az apáczáktól elvegyék. Míg a város a török uralom alatt nyögött, azalatt Czegléd birtokáért is évtizedeken át folyt a küzdelem. Már a mohácsi vész után Enyingi Török Bálintot említik forrásaink Czegléd birtokosaként. 1559-ben megint háborgathatta valaki az apáczákat czeglédi birtokaikban, mert ez évben Miksa cseh király s osztrák főherczegtől kapnak menlevelet, melyben Verancsics Antalt s az egri várkapitányt szólítja fel, hogy az apáczákat Czegléd birtokában védjék meg. Azonban éppen az egri várkapitányokkal lett később a legtöbb baj. Ungnád Kristóf egri várkapitány erőszakkal elfoglalta Czeglédet s az apáczák tisztjét nem engedte be a városba. Miksa császár 1573-ban felhívta Ungnádot, hogy adja vissza a várost az apáczáknak. Több évig tartott e miatt az eljárás, mert Ungnád több ízben leküldte Czeglédre katonáit, a kik a városban sok kárt tettek. 1577-ben Pixendorfi Rueber János, Felsőmagyarország főkapitánya, Simon Antalt nevezte ki egri várkapitánynyá és ellátására Czeglédet adta. Simon birtokba is vette a várost s az apáczákat kizárta, a jobbágyokat pedig hallatlanul zsarolta. Az apáczák a császárhoz fordultak, a ki meg is parancsolta, hogy Simon adja vissza Czeglédet. Hosszas pör után végre 1578-ban Simon Antal lemondott Czeglédre vonatkozó igényéről. 1584-ben özv. Zeleméry Miklósné Henyey Margittal s ifj. Zeleméry Miklóssal keveredtek újabb határperbe az apáczák Nyársapát határa miatt. 1628-ban Petneházy foglalta el Czeglédet a Klarisszáktól, a kik Esterházy nádorhoz fordultak, a ki azután Bethlen Gábort kérte fel, parancsolja meg Petneházynak, hogy adja vissza Czeglédet a Klarisszáknak. Mikor 1670-ben Hanvay Ferencz halálával e családnak magvaszakadt, birtokait ugyanez évben Lipót király Gimesi gróf Forgách Ádámnak és fiainak adományozta. Ez adományozott birtokok 362között szerepel Czegléd is. A beiktatásnak 1672-ben a vármegyegyűlésen az apáczák ellentmondottak, mivel a Hanvay családnak Czegléden soha sem voltak birtokai. A per, úgy látszik, az apáczák javára dőlt el, mert a Forgáchok később sem szerepelnek a város történetében.
Fölszabadulás.
Czegléd Budának 1686-ban történt visszavételével még török uralom alatt maradt és Egerhez csatolták, azonban nagyon megérezte a török erejének gyöngülését. Az adókat és egyéb szolgáltatásokat alig fizették, Egernek 1687-ben történt elvesztésével pedig megszünt a hódoltság Czegléden is. 1688-tól kezdve tisztán német fennhatóság alá került, mely korszak az idegen katonák pusztításai miatt még rosszabb volt a szegény lakosokra. E szomorú korszakban csak az 1694-98. évek voltak a nyugalmasabbak, mikor e vidéknek Bottyán János volt a hadi kormányzója, ki féken tartotta az idegen katonákat.
II. Rákóczi Ferencz.
A német világnak II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza vetett véget. Midőn Rákóczi 1703 szeptember 13-án Pest vármegyéhez intézett kiáltványában fegyverre hívta fel a népet, már akkor Czeglédről sokan voltak zászlói alatt. Pest vármegyében azonban csak 1704 január végén kezdődött a csapatok felállítása. A felhívásban Czegléd volt gyülekező helyül kijelölve. Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét maga állított ki egy lovas-ezredet, melybe Czegléd 150 lovast adott. Ez ezred parancsnoka Verebélyi Péter volt, a ki a szervezést és kiképzést is vezette. Rákóczi a pestmegyei seregek fölött tartott szemleútjában 1704 április 25-ike körül jött Czeglédre s itt az ezred fölött szemlét tartott. Május 24-én Czegléd még 50 szekér fegyveres hajdut, május 30-án 100 fegyveres katonát állított ki, július 30-án Czegléd és Nagykőrös együtt 173 katonát szerelt fel. A három város hadai élére Szücs István ezeres kapitányt állította a fejedelem. A Duna-Tiszaköz vezénylő tábornokává 1705-ben Bottyán János neveztetvén ki, ő ez év április 2-án Czegléd város gyalogcsapatának kiállítására Szekeres István alezredest küldötte ide. Ez a csapat Bottyán minden csatájában részt vett. Szeptember 26-28 között Herbeville egy labancz-csapatát verték széjjel Czegléd, Abony és Törtel között. 1705 végén e vidékről elvonták a fegyveres erőt, mire a ráczok kezdték fenyegetni a környéket. A ráczoktól való félelem 1707-ben is tartott, mely évben a város a fejedelemtől katonaságot kért, a melyet meg is kapott, sőt ágyúkat, puskaport és golyókat is küldött Rákóczi a czeglédieknek. A három város ezredét 1708-ban 400 emberrel egészítették ki. Élére Sőtér Tamást rendelték, a ki néhány századot hagyván hátra a vidék védelmére, Eger felé indult. Ezalatt a ráczok Nagykőröst támadták meg. A czeglédi század Vágó István vicehadnagy parancsnoksága alatt ment segélyükre, Sőtér pedig közben visszaérkezvén, 300 főnyi csapattal szétverte a támadókat. 1709-ben Czegléd is kivette részét a rácz támadásból. Márczius 21-én nagy rácz csapat hatolt be a városba s azt teljesen kipusztította. A templom kerítése közé menekült népből 63-at megöltek, negyvenet súlyosan megsebesítettek, tizennyolczat fogságba ejtettek. A kifosztott város lakosainak Rákóczi elengedte az adót s a rabok kiváltását is megigérte. A rácz pusztítás után még egy évig tartott a háború. Még 1710 február 20-án és 21-én II. Rákóczi Ferenczet vendégül látta Czegléd, de már az év őszén császári seregek szállták meg, deczemberben pedig báró Ebergényi László altábornagy jött Czeglédre, hogy a lakosságtól a hűségi esküt kivegye.
A szatmári béke után.
A szatmári béke óta köszöntött be Czeglédre az évszázadokon át nélkülözött béke. Ennek hatása alatt a város gyorsan fejlődött s anyagilag gyarapodott. Az 1741-ben, majd 1749-ben kötött úrbéri szerződésben a lakosság jobbágyi kötelezettségeit szabályozták s a község közigazgatási szervezetét is rendezték. A róm. katholikus egyház 1746-ban újra megalakult s a két felekezet egymáshoz való viszonyát is rendezték. 1782-ben II. József a klarissza-rendet eltörölvén, a rend vagyonát elkobozták s a város a vallásalap tulajdonába került. A vallásalap szintén tisztviselőkkel kezeltette a birtokot, ügyelt fel a közigazgatásra s végezte az úriszéki teendőket. Ez időszakban a Csemő iránti per is újra megindult, a melynek vége Csemő nagy részének elvesztése lett. 1784-ben a város Berczel nevű pusztájára külföldi németeket telepítettek le, ott új falu alakult s a hatalmas puszta végképen elszakadt Czeglédtől. E falu jelenleg Czeglédberczel nevet visel.
1848-49.
A város története ezután nevezetesebb eseményeket nem mutat fel. A belső kialakulás munkája csendesen folyt az 1848-iki nagy napok bekövetkezéséig. 1848 május havában a szerb felkelés hírére a nemzeti őrsereg haladéktalan kiállítása rendeltetvén el, Czegléden is megkezdődött a nemzetőrség szervezése. 363Csakhamar 1900 gyalogos és 90 lovas nemzetőrt állított ki Czegléd, a kiket a második nemzetőri kerületbe osztva, a környékbeli nemzetőrökkel együtt még május hónapban leküldtek a szerbek ellen Bácskába, hol a többi pestvármegyei nemzetőrökkel együtt Szenttamás mellett ütöttek tábort. A háború költségeire s az önálló nemzeti bank czéljaira a kormány május 19-én felhívást bocsájtott ki, mire Czegléd 400 mérő gabonát, 300 akó bort, 70 mázsa gyapjút gyűjtött össze és szállított ajándékul az államnak Pestre. A czeglédi nemzetőrök ezalatt résztvettek a bánsági csatározásokban. Sok panasz volt azonban a fegyverek hiánya miatt. A nemzetőrök ugyanis csak 500 rossz karabélyt kaptak, más részük saját fegyvereivel vonult harczba, a többinek a fegyvere egyenesre szegzett kasza volt. A város ezért 1848 július 27-én 300 szuronyos puskáért folyamodott, de eredménytelenül. A rossz fegyverzet ellenére a czeglédi nemzetőrség augusztus 27-én diadalmasan vett részt Szenttamás ostromában.
Jellasich betörésének hírére Kossuth Lajos 1848 szeptember 24-én bejelentette az országgyűlésnek, hogy Czeglédre megy és itt kezdi meg felhívni a népet a fegyveres felkelésre a haza védelmére. Ugyanaznap délben Kossuth tényleg vonatra ült Jókai Mór, Egressy Gábor, Csernátony Lajos, Rákóczy János, Vörös Antal, Lopresti Árpád s mások kíséretében. Czeglédre érve, a vasúti állomáson találta Kossuth a Földváry-féle önkéntes sereg egy csapatát, mely éppen Szenttamás mellől jött, miután letelt az idő, melyre az önkéntesek vállalkoztak. Kossuth rövid beszéddel fordult hozzájuk, melynek oly nagy hatása volt, hogy a harczban kifáradt önkéntesek kijelentették, hogy készek bárhova követni. Ezután Kossuth kíséretével s a Földváry-féle csapattal a városba vonult, melynek főterén, a városháza előtt, a város egész lakossága várta. Itt mondta Kossuth, a nép között egy asztalra felállva, ama történelmi nevezetességű beszédet, a melylyel a nemzeti felkelés szervezését megkezdte. Kossuth beszédére kigyúlt a szemekben a lelkesedés tüze, mire e két szó tört ki a hallgatóság ajakán: "Mindnyájan elmegyünk!" - Kossuth még aznap este Nagykőrösre ment át. A czeglédi nép az utczán nagy csoportokban járva szervezkedett. Még az este 1000 főnyi sereg állt készen, pár napra rá pedig 3000 lelkes ember állott a zászlók alatt s vonult a táborba Czeglédről, a "Kossuth Lajos azt üzente" nóta hangjai mellett. A gyalogosok parancsnoka Czibaki Nagy László, a lóvasoké Geiger városi hivatalnok volt. Pajor Antal czeglédi polgár selyemzászlót adott a csapatnak. Október első napjaiban érkeztek az önkéntesek Pestre, honnan Móga hadtestéhez mentek a Dunántúlra, hol Perczel és Görgey csapataival együtt kiüzték Jellasichot.
Röviddel utóbb az egész ország csatamező lett. Czegléden keresztül is jöttek-mentek a hadcsapatok. 1849 január elején Perczel vonult keresztül a magyar csapatokkal. Január végén Ottinger tábornok tartotta Czeglédet megszállva, mikor Szolnokról egy lovas dandárral és három gyalog-zászlóaljjal visszavonult. Perczel Mór mintegy ötezer főnyi sereggel követte őt s január 25-én érkezett Czegléd közelébe. Az osztrák őrszem a toronyból jelezte a magyarok közeledését, mire Ottinger d. e. 10 óra tájban riadót fúvatott s a szolnoki vasút és a város között állította fel csapatait: két zászlóalj vadász a vasúti árokban, a tűzérek a Bede-parton, a lovasság a város végén, a gyalogság és tűzérség között, helyezkedett el. Perczel előőrsei hírül vivén az osztrákok hadi készületeit, ő is készült az ütközetre. A tűzérséget balra, a törteli út felé tolta előre, a gyalogság a szolnoki út mellékén fejlődött harcznak, két szárnyon a Lehel, Württemberg és Hunyady huszárok. Körülbelül déltájban a magyar ágyúüteg a Fűzfásig nyomulván előre, megvárta, míg a huszárság és gyalogság előbbre vonult s akkor megkezdte a tüzelést. Nemsokára az osztrák üteg két ágyúját leszerelvén, az osztrák tűzérség a város alá vonult vissza, mire a magyar ágyúk a vasasok hadállását kezdték lődözni. Két órai harcz után a lovasság előrenyomult, mire Ottinger parancsot adott a visszavonulásra. A tűzérség és gyalogság a lovasság védelme alatt hátra vonult. A vadászok vonatra ültek s úgy menekültek, a tűzérség a budai úton vágtatott el, a lovasság a pesti úton húzódott vissza. A csata közben Dembinszky jelent meg Perczelnél s oly parancsot adott neki, hogy seregét vezesse vissza Szolnok felé. Ennek tulajdonítható, hogy Perczel csak az osztrákoknak Czeglédről való kiűzésére szorítkozott s messzebb nem űldözte őket.
A czeglédi csata után Jellasich, ki ekkor Kecskemét körül állott, előretolta seregét s pár napig az ő dandára táborozott Czegléden. Majd 1849 márczius második felében Windischgrätz hadserege volt itt összpontosítva; ezeknek elvonulása 364után ismét Jellasich vonult keresztül, kit Asbóth követett a magyar csapatokkal. A bicskei csata után Asbóth újra Czeglédig nyomult előre s itt magához véve a czeglédi nemzetőröket, a vasút mellett Pest felé vonult. Pest mellett a czeglédi nemzetőrség is részt vett azokban a hadmozdulatokban, melyekkel Asbóth nyugtalanította Windischgrätzet. Ez volt a czeglédiek utólsó szereplése.
Világos után.
A világosi fegyverletétel után honvédeink haza szállingóztak a városba. Sokan fogságba kerültek s az osztrák hadseregbe sorozva, Olaszországba vitték őket. 1852 tavaszán elfogták Bobory János róm. kath. plebánost is, a ki 1848-ban Kossuth fogadására készítette elő a népet, majd maga is táborba ment. Josephstadtban szenvedett öt évi várfogságot hazaszeretetéért. Hasonló sors érte Szabó Károly ref. lelkészt is, kit 15 évi várfogságra ítéltek. Czegléd a Bach-korszak alatt csendes életet élt. A város népe a hazaszeretetet táplálta szívében az osztrák uralom alatt is, tevékenységét pedig a város fejlesztésére fordította.
Legújabb kor.
A kiegyezés megkötése után kezdődik a város fejlődésének újabb korszaka.
Az új községi törvény alapján kapta, mint rendezett tanácsú város, mai közigazgatási szervezetét. Czegléd még 1848-ban önálló képviselőválasztási jogot nyert s mikor 1876-ban a város akkori képviselője: Simonyi János elhalt, a választó polgárok az az év deczember 27-én tartott képviselőválasztás alkalmával egyhangú lelkesedéssel Kossuth Lajost választották meg képviselővé. A megbízó levelet a polgárság személyesen akarta átadni és e czélból száz tagú küldöttséget alakítottak, a melynek az volt a feladata, hogy Kossuthot a mandátum elfogadására bírja. A küldöttség, a melyhez idegenek is csatlakoztak, 1877 január 16-án indult el Olaszországba. Kossuth Lajos a küldöttséget Baracconéban, január 24-én fogadta s e találkozás valóban megható volt. De sem a megrázó találkozás, sem a lelkesedés hangjai nem tudták Kossuthot hazatérésre bírni. E küldöttség volt a híres turini százas küldöttség s az első az országban, mely Kossuth Lajost száműzetésében ily nagy tömegben s politikai czélzattal kereste fel. Mint ilyen, politikailag is történelmi jelentőségű esemény volt. Czegléd város polgársága, a még élő küldöttségi tagokkal együtt, évről-évre megünnepli azt a napot, a melyen a százas küldöttség Turinban járt, mint a város történetének kiemelkedő eseményét. A város politikai életében az országgyűlési képviselőválasztások mindig jelentős, gyakran országos események voltak. A város újabb időben volt képviselői közül Verhovay Gyula, gróf Károlyi Gábor, Hegedüs Károly említendők. Jelenlegi országgyűlési képviselője Kossuth Ferencz.
Czegléd város életében az utólsó évtizedek alatta város külső történetére fontos esemény nem történt. A város fejlődése, belső szervezkedése kötötte le az erőket. Ezekre az eseményekre vonatkozó adatokat alább ismertetjük. Itt csak megemlítjük, hogy a város újabbkori vezetői Barta Ferencz, B. Molnár Sámuel polgármesterek voltak. A mai modern Czegléd megteremtése az utólsó 25 év munkája. E korszak polgármestere Gubody Ferencz (1884-1907) volt a ki közel negyedszázadon át vezette a város ügyeit, páratlan ambiczióval és igazságszeretettel. Mindazok az intézmények, a melyek a várost régi falusi jellegéből kivetkőztették, kultúráját fejlesztették és vagyonát gyarapították, Gubody Ferencz munkásságának köszönhetik megvalósulásukat. Az ő érdemeit a város történetében nemcsak számos alkotása örökíti meg, hanem a róla elnevezett kertben felállított mellszobra is. A város fejlesztésének munkáját 1907-ben a mostani polgármester: ifj. Gombos Lajos dr. vette át, a ki nem kevesebb lelkesedéssel folytatja elődje nagy munkáját. Czegléd városa immár a modern városok sorába lépett s mindezt saját polgárainak áldozatkészségével érte el.
A város határa.
Czegléd városának nagy kiterjedésű határa van. Éjszakról kiindulva Tápiószentmárton, Tápiószele, Abony, Nagykőrös, Irsa és Czeglédberczel községekkel határos. Egész területe 49.964 kat. hold. Nagyobbrészben sík területtel, csak éjszaknyugat felé emelkedik a talaj, a hol a Cserhát végső dombos nyúlványai bocsájtkoznak le a város közepére. A város belterületén a legmagasabb pont 105 m a tenger színe felett; a külterület legmagasabb pontja 157 m, a legalacsonyabb pedig 95 m. A város külterületének kiegészítői a Kámán, Gerje, Csemő, Kistelek, Nyársapát, Kappanhalom, Kőhalom, Homok, Szőkehalom, Czifrakert, Czigányszék, Nagyszék, Durahalom, Értem, Intézet, Irtvány, Kengyel, Tőles, Ugyer, Ujerdő, Öreghegy és Varjas nevű határrészek.
Földrajzi alakulat.
Földrajzi alakulata a határnak teljesen alföldi jellegű. A határ éjszaki és keleti részén túlnyomólag szántóföldek és rétek, a többi részen szántóföldek és 365szőlők terülnek el. Az erdő immár igen csekély. A réteket és nádasokat is javarészben már feltörték. A határ vízben szegény, csak két patak csörgedezik rajta végig: a Gerje és a Perje. Mindkettő szabályozva van s összegyűjti a határban feltörő vadvizeket, mindkettő a Tiszába ömlik Tószeg alatt. A talaj felszíne részben homok, részben agyagos feketeföld, azonkívül kevés szíkes rész is előfordul. A termőtalaj alatt vastag rétegekben kitűnő agyag található. Egyedüli ásványi termék a homokkő, melyet a régibb időben nagy mennyiségben ástak, de újabban teljesen fölhagytak a bányászásával.
Általános jelleg.
Maga a város a tojásdad alakú határ kellős közepén fekszik. Hosszú, széles, egyenes utczáival nagy területet foglal el és igazi alföldi város benyomását kelti. Szabályos utczasorai, szép terei, a városban mindenütt szabályosan ültetett fák, tiszta és rendezetten épült házai kellemesen és barátságosan hatnak. A város a többszöri elpusztulás ellenére, a régi helyén fekszik. Nagyobbodása a kültelkek felé következett be. Két újabb városrésze van; az Ujváros és a Máriaváros. Az utóbbi az idők folyamán úgyszólván önmagától alakult. Az Újvárosnak nevezett városrész pedig tervszerű városrendezési törekvés eredménye. A vallásalapítványi uradalom ugyanis az 1836-iki nagy tűzvész után a város déli részén egy darab földet osztott ki a lakosságnak, melyet széles és egymást keresztező egyenes utczákra hasítottak és házhelyekre felosztva, a lakosságnak átadtak. A város belterülete közigazgatásilag jelenleg tíz, a külterület pedig 4 kerületre oszlik.
Utczák, terek.
A várost szép, egyenes, nyílt utczák jellemzik. Fő közlekedési utak a Rákóczi, Jászberényi, Pesti, Mizsei, Kőrösi és Szolnoki-utczák, melyek - az elsőt kivéve - a szomszéd községekből ide vezető útak folytatásai és a város középpontjában az Árpád- és Kossuth-téren futnak össze. Ezek közül a Kőrösi és Pesti-utczákat a szabályozás még nem egyenesítette ki, a többiek azonban sugáregyenesek. A város többi utczáiról is áll ez s igen sok utcza van, a mely teljes egyenességben visz át a városon. Ez annak a tervszerű város-szabályozási mozgalomnak az eredménye, melyet a város egykori földesura, a vallásalapítványi uradalom 1841-ben megindított. Az uradalom ugyanis ez évben egy az egész városra szóló szabályozási tervet készíttetett, a mely sokáig zsinórmértékül szolgált. Maga a város 1867-ben alkotott építkezési szabályrendeletet. Az új szabályozási terv és szabályrendelet 1892-ben kelt. Legújabban pedig 1909-ben készült el az új építkezési szabályrendelet, a modern városrendezési elvek figyelembevételével. A város minden utczája, kivéve ott, a hol a forgalmi tekintetek akadályozzák, a házak előtt mintegy másfél öl távolságra fasorokkal van mindkét oldalon beültetve. Legtöbbnyire akácz, szíl, nyár, eper, platán, vadgesztenye és eczetfát használtak e czélra. A főbb utczák már többnyire kövezettek. A Rákóczi-utcza bazalt-koczkákkal van egész hosszában borítva, a kőrös-szolnoki transverzális út legbelső része kis bazalt-koczkákkal, a többi főbb utczák pedig makadám-burkolattal vannak ellátva. Évről-évre újabb utczákat burkolnak makadámmal. A többi utczákat egyelőre agyagolással javítják és tartják jókarban. A gyalogjárókat a főbb utczákban égetett téglából készítik, a Rákóczi-út és Kossuth-tér gyalogjáróit pedig aszfalt burkolja. A városbeli közlekedési útak, tekintve a homokos talajt, általában jók s a gyalogjárók is mindenkor járhatók.
A városban levő épületek nagy része az e vidéken szokásos magyar parasztházak típusa szerint épült. Az utczára véggel állanak ki; középen van a konyha, melyből jobbra és balra is egy-egy szoba nyílik. Hátrább kamra és esetleg istálló van. A ház előtt nyitott folyosó. Az utczára 1-2 ablak nyílik. A tető a régibb házaknál nád, az újabbaknál zsindely vagy cserép. A házak fehérre vannak meszelve s udvaruk tiszta. Az újabb időben már a gazdaosztály is 4-5 szobás modern házakat épít, a melyek külső kiképzése is díszére válik a városnak. Nagyobb, monumentálisabb magánépületek is nagy számmal vannak. A középületek, a közintézmények székhelyei nagyobbrészt mind szép paloták. Nem szűkölködik a város megfelelő terekben sem. A városnak két főtere van a középpontban: a Kossuth-tér és az Árpád-tér. Az előbbi a városnak régi idő óta főtere, a melynek közepén a róm. kath. templom áll, ez egyszersmind a piacztér is. Az Árpád-tér újabb alkotás. Az 1890-es évek elején a város kisajátítás útján alkotta meg. Egyéb terek még az Eötvös-tér, Széchenyi-tér, Vörösmarty-tér, végül több apróbb köztér, mindenik szép fasorokkal beültetve.
A város leirása.
A városba érkezve, első tekintetre meglep bennünket a hatalmas pályaudvar; impozáns új épület, mely egészen a modern beosztás szerint van a közönség 366kényelmére berendezve. A vasúttól a városba vezet a Rákóczi-út, a város legszebb sugárútja, a melynek külső részén sok, elül kerttel díszített csinos ház van. Jobbra az első mellékutczán át lehet a vásártérre jutni, hol a városi villamos telepet találjuk. A Rákóczi-úton befelé haladva, balról érjük a Gubody-kertet, mely a város tulajdona. E nyilvános kert a város egyetlen közeli séta- és szórakozó helye. Középső részén találjuk a városi vigadót, mely svájczi stílusban épült. E helyen állott azelőtt a nagy uradalmi magtár, melyet a hozzátartozó telkekkel együtt a város megvásárolván, kert czéljaira használt fel. A telepítés az építkezéssel együtt 56.660 koronába került. A kert egyik virágköröndjében áll Gubody Ferencz egykori polgármester bronz mellszobra, mely Horvay János alkotása. E szobrot közadakozásból emelték a város polgárai 1909-ben. A kert város felőli részén találjuk a városi uszodát, melyet artézi víz táplál. Ezzel szemben a másik oldalon van a kétemeletes állami főgimnázium, mely Alpár Ignácz tervei szerint épült, előtte csinos kis parkkal. Ezután az utcza kissé szűkebbre szorul s a nevezetesebb épületek közül a jobb oldalon érjük az Ipar és Kereskedelmi Bank új, magyar stílű palotáját, tovább a baloldalon a Nemzeti szállodát, vele szemben a Czeglédi Népbank palotáját. Itt az út az Árpád-tér egyik oldalán végződik.
A hatalmas területű Árpád-tér déli oldalát a nagy református templom uralja, mellette a ref. elemi iskola emeletes épületével, hol a dunamelléki ref. egyházkerület levéltára is van. A református templom egyike az ország legnagyobb és legimpozánsabb ref. templomainak. Az olasz renaissance stílusban épült templom Hild József hírneves építész tervei szerint az 1835-40. években épült, azonban nem fejezték be teljesen. A ref. egyház 1890-ben mozgalmat indított az akkor már romladozó templom restaurálására. Ennek eredményeként a következő években a templomot restaurálták, illetőleg teljesen kiépítették, 160.000 kor. költséggel. Hatalmas, négy oszlopon nyugvó előcsarnokával, kupolájával és két tornyával messze kiemelkedik a város fölé. A tér keleti oldalát egészen az ág. hitv. evang. egyház bolthelyiségei foglalják le, középütt az 1895-96. években épült csinos, góth és román stílű ág. hitv. ev. templommal. Az éjszaki oldalon több magánház között áll a Népkör öreg épülete, Czegléd város régi társadalmi életének egyik főfészke s az újabb korban is a városi közélet s a politikai események megbeszélő helye. Az épület immár czélszerütlen, s mostanában indult meg a mozgalom egy új helyiség építése iránt. A Népkör telkén áll, de a Batthyányi-utczára nézve, a színház-épület is, mely azonban ez idő szerint használaton kívül van.
Az Árpád-tér közepén áll Kossuth Lajos érczszobra. Első nagyobb Kossuth-szobor az országban. Horvay János sikerült alkotása. A szobor főalakja Kossuth Lajos, azt a jelenetet ábrázolja, a mint a város népét fegyverre szólítja. Egyik kezét szívére szorítja s a másikkal előre mutat. Két mellékalakja a talapzaton a csatába induló honvéd, egyik kezében a zászló s a másikat apja szorítja. A szobor a város hozzájárulása mellett közadakozásból készült. Leleplezése 1902 szeptember 18-án volt. A szobor jelenleg minden hazafias ünnepség középpontja és gyakran idegen városokból is felkeresi egy-egy küldöttség, hogy megkoszorúzza. Az Árpád-tér helyén állott, szemben a ref. templommal, a régi evangélikus templom, a mely a kisajátításnak áldozatul esett s a keleti oldalon épült az új evang. templom. A tér egy részét piaczul használják; itt van a bérkocsi-állomás is.
Az Árpád-tér nyugati részére néz a városháza egyik szárnya. Maga a városház-palota homlokzatával a Kossuth-tér egész éjszaki oldalát foglalja el. Impozáns egyemeletes épület, mely három utczára néz. Földszíntjét bolthelyiségek foglalják el, a hivatalos helyiségek az emeleten vannak. A város levéltárában őrzik azt az asztalt, a melyen Kossuth Lajos 1848-ban Czegléden a haza megmentésére fegyverre hívta fel a népet. Ugyanitt őrzik II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos néhány levelét s egyéb régi emlékeket. Közgyűlési termében Kossuth Lajos, gróf Károlyi Gábor és Dobos János olajfestésű arczképei láthatók. A kisebb tanácsteremben van a czeglédi százasküldöttség tagjainak nagyméretű összeállított képe, a mely Kossuth Lajos tulajdonában volt s az ő hagyatékából került a város birtokába. Ugyanitt láthatók a Kossuth-szobor leleplezésekor letett koszorúk szalagjai, az egész falat elborítva. A Kossuth-tér keleti oldalát a Czeglédi Takarékpénztár-Egyesület palotája s mellette a Központi Szálloda foglalja el; mindkettő egyemeletes épület. Kissé odébb ugyanazon az oldalon a Czeglédi Hitelbank modern, újnémet stílusban épült székháza. A déli oldalon van a posta- és távíróhivatal. A nyugati részen a róm. kath. egyház telkét találjuk, 367a melyen azelőtt a r. k. elemi iskola régi emeletes épülete állott; arról nevezetes, hogy abban lakott, illetőleg tanult hírneves irodalomtörténetírónk: Toldy Ferencz, midőn az 1813-14. tanévben szülei a magyar nyelv elsajátítása czéljából Czeglédre küldték. Toldy születésének százéves évfordulója alkalmából társadalmi mozgalom indult meg s a főgimnáziumban jutalomdíj-alapítványt tett s elhatározta, hogy a telken emelendő épületen emléktáblát helyez el. Az összeget a városi pénztárban helyezték el. A r. k. egyház a közel jövőben bérházat fog oda építtetni s akkor elhelyezik rajta az emléktáblát. Mellette áll a r. k. plebánia XVIII. századból való épülete. A Pesti-út és az Eötvös-térre vezető utcza között épült az új járásbírósági egyemeletes épület, melynek telkét a város adta, az építés költségét pedig az állam fedezte.
E most leírt épületektől bezárt tér a Kossuth-tér, a város régi főtere. A városház és templom közötti részen mondotta el Kossuth Lajos 1848-ban történelmi emlékű, gyújtó beszédét. A tér közepén éjszak-déli irányban áll a róm. kath. templom, mely a XIX. század elején épült. Belseje elég fényes, szép mennyezetfestésekkel. A toronyban van a tűzőrség elhelyezve. A templom előtt áll a Szentháromság-szobor, Kiss György szobrász alkotása. A városháza nyugati sarkától indul ki a Jászberényi-út, melyen kevés nevezetes épület van. Jobb oldalon van a város gazdasági udvara s mellette a Kaszinó épülete.
A Kossuth-tér éjszaknyugati sarkánál kezdődik a Pesti-út, a város egyik legforgalmasabb utczája. Mindjárt a jobboldal elején van a r. k. elemi iskola emeletes épülete. Utánna következik a vallásalapítványi felügyelőség hivatala, uradalmi épületekben elhelyezve. Az utcza vége felé baloldalt találjuk a városi kórházat és a szegényházat. A Pesti-útról balra a második utczán letérve találjuk a szép izraelita imaházat és az izr. elemi. iskolát. Majd befelé fordulva, az áll. polgári leányiskola és központi kisdedóvó hatalmas földszíntes épülete tűnik szemünkbe, négy utczára szolgáló telkével. Az Eötvös-téren van a járásbíróság régi épülete, mely valamikor a szolgabíróság helyisége volt. A Kossuth-tér délkeleti sarkán-indul ki a Kőrösi-út, a melyen kifelé haladva, jobb oldalon a városi árvaházat találjuk, majd a hatalmas Vörösmarty-teret átvágva, ennek tulsó részén a r. k. és ref. elemi iskolákat látjuk. Az Árpád-tér délkeleti részén a Szolnoki-út kezdődik. Csak a végén találunk középületet, a régi huszárlaktanyát, mely most csendőr lovasiskola s a lóavató-bizottság helyisége. Kint egészen a város szélén terül el az új lovassági laktanya és a katonai kórház. Pavillon-rendszerben épült az 1904-5. években s a város tulajdona. A város keleti és nyugati részén középület alig van, azok a középponton helyezkedtek el.
A város környéke.
A város körül, részben már házaktól környezve, terülnek el a temetők, felekezetek szerint elkülönítve. A város éjszaki részén találjuk a nagy ref. temetőt, mellette a régi bezárt kath. és evang. temetőt. Azután jön az ú. n. Csengetyüs-temető, mely a katholikusoké. A város keleti részén terül el a kath. Kálvária-temető, mellette a régi ref. temető. Az Ujvároson is van katholikus, református, evangélikus és zsidó temető. A temetőkben a városnak sok elhunyt jelese nyugszik. A Kálvária-temetőben van Földváry Károly ezredesnek, a vörössipkások hős vezérének sírja, mely fölé a kegyelet szép emlékoszlopot emelt. Az 1848- 49-es hősök közül a czeglédi temetőkben nyugszanak még Csutak Kálmán ezredes, Bem hadsegéde, Laczkovich kapitány stb.
A város környékén méltán lepi meg a szemlélőt, hogy a városon kívül gyárakat nem talál. Csak néhány téglagyár és gőzmalom szegélyezi a város közvetetlen környékét. Alig lépünk ki a városból, szőllőskerteket, gabonatermő földeket találunk, élénk utalással arra, hogy Czegléd nem ipari, hanem földmívelő város. A Jászberényi utczán kiidulva, a város szélén találjuk a város halastavát, mellette a korcsolyapályát, majd a Czeglédi Gőzmalom Rt. hatalmas telepét. Nyugat felé a város fűzfa-erődítésein haladva át, a Budai-út és a Pesti-út közötti elterülő ú. n. Öregszőllőkbe jutunk. Ez a város legrégibb szőlőterülete, mely egészen föl a budapest-czeglédi vasútvonalig terjed. Felső részén van az Irtvány (Cserhátalja) szőlőtelep, túl a vasúton a Kámáni-szőlők és a város erdeje, az Istvánliget, hol a nyári mulatságokat szokták tartani. A város határának ezen a részén, a dombos, szőlővel beültetett területeken sok szép nyári lakást találunk. Vasuti megállóhely is van, a "Budai-út" s így a várossal való közlekedés könnyű. Átkelve a Cserhátaljai szőlőkön, az uradalmi erdőt látjuk, a Tőlest. Valamikor nagy és regényes erdő volt, de újabban nagy részét kiirtották.
368A pesti országúton a város felé haladva, jobbról találjuk a város rétjét, rajta a katonai lövöldével, majd a csíkos-tói tehénjárásokat, a város mellett pedig a szintén szép, fiatal városi erdőt. Itt a város szélén délfelé fordulva, balról a közvágóhídat s az állati hullaégető kemenczét elhagyva, átkelünk a Gerje-csatornán s nyugat felé elérjük az Ugyer nevű szőlőket. A Mizsei-úton kifelé, az Újerdő maradványai után mindenütt szőlők között haladva, a Csemőbe érünk, hova vasút vezet ki. Ez a hatalmas terület, mely alig egy évtizeddel előbb csak homokbuczkákból állott, ma már szőlővel van beültetve és nagy virágzásnak indult.
A Csemőtől keletre eső rész a Kőrösi-útig, majd azontúl a Törteli-útig szőlővel vegyes szántóföldekből áll. A város keleti részén, a vasút mellett van a Bede nevű sertéshízlaló-telep. Pár évtizeddel előbb még virágzó sertésszállások voltak itt s évente 50-60.000 db. sertést hízlaltak, de az utóbbi időben nagy hanyatlásnak indult. Itt van a Hunnia gőzmalom és árpagyöngy-gyár. A bedei szállások mellett van Unghváry László világhírű gyümölcsfaiskolája és szőlőtelepe. A Bede és a város között terül el a Csengeri nevű szőlőtelep. A várostól éjszak-keletre, éjszakra és éjszak-nyugatra eső részen kitünő szántóföldek terülnek el. Ez utóbbi részen nyugat-keleti irányban halad át a Perje- és Krakó-csatorna, mely a Gerje-Perje vízszabályozó-társulaté. Másik csatornája a Gerje-csatorna vagy Újárok, mely a határ déli részét vágja át, szintén nyugat-keleti irányban. A társulat 1853-ban alakult meg, azonban működése a sok üdvös határozaton kívül alig terjedt többre, mint az előmunkálatok megtételére s az 1812-16-ban kiásott Perje-csatorna és a Krakó-árok fenntartására. A társulat mai szervezetében 1873-ban alakult meg, 1879-ig önkormányzatot élvezett s azóta kinevezett kormánybiztosok alatt működik. A társulat újabb korszakában vitte keresztül a szabályozás teljes munkáját.

A czeglédi Kossuth-szobor.

A czeglédi városháza.

Czegléd. - 1. Az ág. hitv. ev. templom. - 2. A ref. templom. - 3. A r. kath. templom.
Közigazgatás.
Czegléd r. t. város közigazgatási testületének fejlett szervezete van. A képviselőtestület 200 tagból álló. A képviselőtestület előkészítő s egyszersmind a város ügyeinek közvetetlen vezető szerve a városi tanács, melyek tagjai a törvényben megjelölt tisztviselők és tizenkét tiszteletbeli tanácsnok. A város tisztviselői: a polgármester, a főjegyző, jegyző, elnöki tanácsnok, adótanácsnok, gazdatanácsnok, árvaszéki ülnök, pénztáros, ellenőr, közgyám, árvaszéki jegyző, levéltárnok, két orvos és állatorvos. A segéd- és kezelőszemélyzet 13 tagból, 16 napidíjasból és 6 végrehajtóból áll. A szolgák száma 17. A rendőrség a rendőrkapitányból, két alkapitányból és rendőrbiztosból áll. A rendőrlegénység száma 30. Van ezenkívül 10 mező-rendőr. A város a közegészségügyi teendők ellátására két városi orvost s egy szülésznőt alkalmaz. A közegészségügy czéljait szolgálja továbbá a nyilvánossági jelleggel felruházott városi kórház, azonkívül a járványkórház. A városi kórház már szűk s nem felel meg a követelményeknek, most van küszöbön egy új, modern felszerelésű kórház építése. A közegészségügyi viszonyok javítását czélozza még a várostól fúratott 14 artézi kút, továbbá az uszoda. A város területén egy reáljogú és három személyjogú gyógyszertár van. A közvilágítás ügyének megoldására a város saját tulajdonában 1909-ben megépíttette a villamostelepet s azt 50 évre bérbe adta. A telepet és hálózatot a Siemens-Schuckert Rt. czég készítette 630.000 K költséggel. A telepet Diesel-motor-űzemmel tartják fenn. A közvilágítás 800 drb fémszálas 40 gyertya fényű izzólámpával és 12 ívlámpával történik. Az űzem 1910 márcziusban indult meg.
A város vagyona, összehasonlítva a szomszéd városokéval, aránytalanul csekély. A régibb vezetőség nem szerzett földbirtokokat s így a mi vagyonnal rendelkezik a város, az különösen az újabb kor gazdálkodásának eredménye. A város vagyoni állását a következő adatok tüntetik fel: Vagyon: épületek 2.891.300 K. Földbirtokok 445.629 K 23 f. Javadalmak 473.500 K. Tőkepénzek és értékpapirok 158.852 K 91 f. Követelések 177.439 K 49 f. Ingóságok 599.999 K. Különféle alapok 332.252 K 32 fill. Összesen 4,539.973 kor. 14 fill. - Ezzel szemben teher: Magyar Jelzáloghitelbanknak 448.189 K 22 f. Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak 2,834.749 K 65 fi. Törzsvagyonalapnak 44.290 K 15 f. A házipénztár kiadási hátraléka 71.638 K 53 fill. Összesen 3,398.867 K 55 fill. Tiszta vagyon: 1,141.105 K 59 f. - A város 1910. évi költségvetésének főbb adatai ezek: Bevételek: 1. Jogok, díjak; javadalmakból 114.306 K. 2. Értékpapirok és tőkék jövedelme 2641 K 20 f. 3. Ingók és ingatlanok jövedelme 131.985 K 33 f. 4. Jogelismerési díjak 51 K 50 f. 5. Vegyesek 51.109 K. 6. Átfutó bevételek 666 K. Összesen 300.759 K 03 f. - Kiadások: 1. Személyi 371kiadások 127.044 K 52 f. 2. Adók és illetékek 73.565 K 59 f. 3. Gazdasági kiadások 93.334 K 11 f. 4. Egyházi és iskolai kiadások 44.644 K 75 f. 5. Egészségügyi kiadások 3400 K. 6. Tartozásokra 167.063 K 36 f. 7. Vegyesekre 34.102 K. 8. Átfutó kiadások 718 K. 9. Rendkívüli kiadások 2297 kor. Összesen 546.169 K 33 f. Kiadási többlet 245.410 kor. 30 fill., a melyet az állami adók után kivetendő 74.84 százalékos városi pótadóval fedeznek. A városi tisztviselők, a kezelő- és segédszemélyzet, valamint a szolgák részére a város nyugdíjalapot állított fel. Ez alap 1910 január 1-én 79.780 korona.
A város tisztikarának névsora jelenleg a következő: polgármester ifj. Gombos Lajos dr., rendőrkapitány Aranyi Lajos dr., elnöki tanácsnok Dely Károly, adótanácsnok Oroszváry Endre, gazdatanácsnok Dobos László, főjegyző Dely Béla, jegyző Kiss Gyula, ügyész Traub József dr., árvaszéki ülnök Sebők József, számvevő Marosy János, pénztárnok Banai Benő, ellenőr Kiss Dénes, közgyám Füle Ferencz, levéltárnok Dobos János, orvosok Zsivkovics Aladár dr. és Németh József dr. mérnök Bezzeg Pál, rendőralkapitányok Mezriczky Lajos és Schlosser Ferencz dr., állorv. Horváth József, árvsz. jegyző Pálinkás Vilmos. Az állami hivatalok közül a következőket találjuk a városban:
Hivatalok.
Kir. járásbiróság. A régibb időkben Czegléden székelt a megyei törvényszék, mely 1872-ben megszünt s helyette a kir. járásbíróságot állították fel.
A járásbiróság telekkönyvi hatósággal kapcsolatos és működési köre kiterjed Czegléden kívül Abony, Tápiógyörgye, Zagyvarékás, Ujszász, Tószeg, Törtet és Czeglédberczel községekre. Kebelében működik jelenleg a betétszerkesztő bizottság is. A járásbíróság személyzete áll négy bíróból, egy jegyzőből, egy joggyakornokból, három telekkönyvvezetőből, egy végrehajtóból és öt irnokból. A betétszerkesztő bizottságnál ezenkívül egy bíró s egy telekkönyvvezető működik. A járásbíróság vezetője Sárkány Gyula kir. itélőtáblai bírói czímmel és jelleggel felruházott kir. járásbíró.
Kir. adóhivatal. Hasonló területtel mint a járásbíróság. Vezetője Hajnal István adótárnok.
Vallásalapítványi gazdasági felügyelőség. Hatáskörébe tartoznak a czeglédi uradalmi birtokokon kívül még más vármegyékben fekvő uradalmi birtokok is. Előbb pénztárral volt kapcsolatban. Felügyelő Berzeviczy József.
Posta-, távírda- és távbeszélő-hivatal. Az I. számú hivatal a középpontban van, vezetője Szlavitsek Béla felügyelő. A II. számú a vasúti állomáson. Itt postamester S. Nagy Domokos.
Magy. kir. államvasutak főnöksége. Állomási főnök Wallentiny Antal főellenőr. - Máv. osztálymérnökség. Vezetője Bischitz Dávid főmérnök. - Máv. fütőházi főnökség.
Pénzügyőrség. a) Pénzügyőri biztosság, b) Pénzügyőri szakasz.
Kir. közjegyzőség. Közjegyző Molnár Albert dr.
Állami anyakönyvi hivatal.
Állami állatorvosi hivatal.
Egyházi hivatalok: Róm. kath. plebánia, róm. kath. hitközség, ref. lelkészi hivatal, ref. egyházközség, ág. ev. lelkészi hivatal, ág. ev. hitközség, izr. rabbiság.
Katonaság: 1. A 13. számú csász. és kir. huszárezred osztályparancsnoksága. 2. M. kir. csendőr lóidomító különítmény. 3. M. kir. csendőr-őrs. 4. Csősz. és kir. lóavató-bizottság.
Felekezetek.
A város lakosságánál a református és a kath. vallás az uralkodó. Ezután következnek az izraeliták s az ág. hitv. evangélikusok. A gör. kath., gör. kel. és unitárius hívek elenyésző csekély számmal vannak. Számszerinti megoszlásban az 1900-iki népszámlálás adatai alapján volt róm. kath. 13.309, református 15.043, ág. hitv. evangélikus 807, izraelita 913, gör. kath. 19, unitárius 7, gör. keleti 7, egyéb vallású 1. E felekezetek közül a róm. katholikusok, reformátusok, ág. hitv. evangélikusok és az izraeliták alkotnak önálló egyházközségeket. A nazarénus és baptista vallás eddig nem tudott beférkőzni a város lakossága közé. A felekezetek közötti viszony a legpéldásabb, kölcsönösen megbecsülik s tiszteletben tartják egymás vallását. A vegyes házasságok elég gyakoriak. Már a régibb századokban is teljes jó viszony uralkodott a felekezetek között. Ha volt is az idők folyamán néhány eset, mely múlólag megzavarta a jó viszonyt, csakhamar újra helyreállott az egyetértés. Ebben a felvilágosodott polgárságon kívül az egyházak lelkészeinek is nagy az érdemük, nemcsak a régi korban, de ma is.
372Róm. kath. egyház.
A római katholikus egyház első hiteles nyoma az 1332 körüli évekből való, mert az e korbeli pápai tizedjegyzékekben említést találunk "N. sacerdos Seglar" plebániájáról, mely a váczi egyházmegye pesti főesperességében fekszik. Ez a Seglar kétségtelenül Czegléd volt, a mint azt történetíróink megállapították. 1350-ben már a Szent Anna-kápolnát találjuk Czegléden, a mely góth stílben épült. 1358-ban Erzsébet királynő jutván Czegléd birtokába, a Szent Anna-kápolna mellé építtette a templomot, a Szent Kereszt feltalálásának emlékére felszentelve. 1368-ban a Klarissza apaczák tulajdonába jutott a város és vele az egyház kegyuri joga. Több plébános nevét ismerjük, a kiket a Klarisszák neveztek ki, kegyúri joguk alapján. 1416-ban János presbiter a czeglédi plébános. Kevéssel utóbb Pál presbiter az egyházi feje. Ennek halála után 1471-ben Bálint presbitert nevezik ki az apáczák plébánossá. Mészáros Lőrincz plébános Dózsa vezérévé csapván fel, árván hagyta híveit és egyházát. A városban maradt kevés katholikus a mohácsi vész után beszállongó reform-eszmék követőjévé lett. 1530 körül a templom is az új vallás használatába került a két haranggal együtt.
A török uralom nem volt alkalmas arra, hogy a kath. egyház újra gyökeret verhessen. A török hódoltság után, mikor a Klarissza-apáczák újból tényleg birtokba vették Czeglédet, a háborús idők alatt megfogyatkozott lakosság helyére 1743 körül katholikus jobbágyokat telepítettek, kiket egyházilag az abonyi plebániához csatoltak; a hívek lelki életét a ferenczrendi szerzetesek gondoztak, előbb a szabad ég alatt, majd az 1744-ben megkötött úrbéri egyezség alapján a jelenlegi parochia-épület helyén állott épületben berendezett kápolnában. A hívek szaporodása következtében a váczi püspök 1746-ban elrendelte a plébánia visszaállítását s Botka Jánost nevezte ki első plebánosul. Az új plébánia mellé 1751-ben templom építését kérelmezték a földesuraságtól. A Klarisszák megtudván, hogy a ref. templom annak idején kath. templom volt, a helytartótanácstól a templomnak a reformátusoktól való elvételét kérték. A vizsgálat eredményeként 1753 február 1-én a helytartótanács kötelezte a reformátusokat, hogy a templomot adják vissza a katholikusoknak, a mi 1753 márczius 27-én meg is történt. Ez a templom 18 öl hosszú, 5 öl széles volt, kőkerítéssel körülvéve. Tornyot csak 1761-ben építettek hozzá, orgonát pedig 1780-ban állítottak.
1782-ben a Klarissza-rend feloszlatása után az egyház a vallásalap kegyurasága alá került, mely a kegyúri jogokat ma is gyakorolja. 1783-ban a Szent Anna-kápolnát restaurálták, 1791-92-ben pedig a régit lebontván, új tornyot építettek. 1810-ben Nagy György lett a czeglédi plébános. Az ő hathatós utánjárásának eredménye volt az új templom építésének elhatározása. Az 1820 aug. 8-án kibocsájtott helytartótanácsi intézmény elrendelte egy egészen új templom felépítését, mely építkezéssel Homályossy Ferencz építészt bízták meg 50.293 frt 21 8/10 kr. költség mellett. Ebből 35.105 frt 59 krt a vallásalap viselt, a többit a hívek adakozás utján fedezték. Az új templom építését 1821-ben kezdték meg s 1825-ben fejezték be. 1825 decz. 19-én pedig ünnepélyesen felavatták. 1837-ben új orgona készült bele, 14 változatú, 1440 frtért. Nagy György plébános utódja Bobory Károly lett, a ki a szabadságharczban is nagy szerepet játszott. A szabadságharcz után el is fogták és az 1857. év végéig raboskodott.
A régibb időben az egyház vagyoni ügyeit a plébános mellett a városi tanács kath. tagjai intézték. 1810-ben az ügyeket már egy külön tanács vezeti, melynek rendes szervezeti szabályaiban bizonyos autonomia érvényesült. Ez a tanács maradt meg 1878-ig, a mikor a püspökség engedélyével az egyházközség újabb önkormányzati szabályokat készített magának. E szabályzat szerint az egyház ügyeinek vezetése az 57 tagból álló egyháztanácsot illeti. E tanácstagjait háromévenként a hívekből álló népgyűlés választja. A tanács a maga kebeléből elnököt, alelnököt, gondnokot, pénztárnokot s jegyzőt választ. A tanács tagjainak s az egyház tisztviselőinek választását az egyházmegyei hatóság erősíti meg, ugyanaz bírálja meg másodfokon a felebbezés útján eléje kerülő tanácsi határozatokat. Az egyház vagyona 1900-ban 342.050 frt 06 kr. Az évi költségvetés hiányát 18%-os, az állami adó alapján kivetendő pótadóval fedezik. Az egyház anyakönyvei közül a születési anyakönyv 1743-ban, az esketési 1745-ben, a halálozási 1746-ben kezdődik. Az egyház plébánosa és egyszersmind a czeglédi esperességi kerület esperese jelenleg Horváth József prépost.
Ref. egyház.
A református egyház a mohácsi vész után alakult. A város reformácziójáról 373annyit állapíthatunk meg csak a régi feljegyzésekből, hogy Czegléden a protestáns vallás behozatala az 1530-as évekre tehető. Ekkor az egész lakosság protestáns lett s a kath. templomot vették használatba. Az első biztos nyom 1545-ből való, a mikor Szegedi Kis Istvánt választották meg lelkipásztornak, ki itt 1549-ig maradt. A ref. egyházat a török hódoltság minden nyomorusága együtt sujtotta a várossal. Az 1596-iki pusztulás után az egyház is megszünt s mikor néhány év mulva a lakosok összeszedték magukat, Hartyáni Imre lett a lelkipásztoruk. 1683-ban újabb pusztulás érte a várost s vele a ref. egyházat is, melynek hívei papjukkal: Deáki Andrással, Nagykőrös és Kecskemét pusztáira menekültek. Csendesebb idők bekövetkeztével ismét megalakult az egyház, de az 1707 márczius 21-iki rácz támadás alkalmával, mikor a hívek a templom kerítésébe menekültek Félegyházi Tamás rektor vezetésével, a ráczok sokat leöltek s megsebesítettek közülök s ott esett el Félegyházi is. A ref. egyház ezután csakhamar virágzásnak indult, gyarapodva a Mátra vidékéről beköltözött protestáns tótokkal. Az 1753. év újabb csapást hozott, ekkor történt a templomnak a katholikusok részére való átadása. A régi templom helyett 25 öl hosszú és 14 öl széles portát kaptak, a melyre templomot építhettek. Ez alatt az iskolában és a temetőben tartották az istentiszteletet. 1754 végén már készen állott az új templom 11 öl hosszú és 3 1/2 öl széles épülete. 1762-ben a templomtól 7 ölre egy kőtornyot emeltek, a melyet a templom kibővítése czéljából 1792-ben a templommal összeépítettek s így 18 öl lett a templom hossza. Az egyház ezután békés évtizedeken át gyarapodott belső és külső életében egyaránt. Vagyonilag is megerősödött s régi iskoláit is igyekezett fenntartani, s fejleszteni. 1834 május 29-én a templom a lelkészlakkal s az iskolákkal és több száz házzal együtt leégett. Néhány év mulva nagy költséggel felépítették a jelenlegi templomot, a melyet használatba is vettek, de belső felszerelését csak 1871-ben fejezték be. Restaurálása és teljes kiképzése az 1890-es években történt. A református egyház jelenleg virágzó anyagi helyzetben van, mely nagy részben a hívek áldozatkészségének eredménye. Az egyház jelenlegi lelkésze Takács József.
Ág. h. ev. egyház.
Az ág. hitv. evangélikus egyház, hívei száma miatt, a kisebb egyházak közé tartozik. Minden valószínűség szerint Czegléd protestánsai is Luther hívei voltak előbb, de Bakonyi Albert lelkész halála után, a XVI. század végén, itt is, mint az Alföld legtöbb városában, a lakosság majdnem teljes számban Kálvin tanait fogadta el. Az evangélikus egyház hívei ezután csak a XVIII. század végén tünnek fel Czegléden, a mikor a Mátra vidékéről sok tót telepedett le a városban, majd a szomszéd (Alberti, Irsa, Pilis) községekből is lassan sok betelepedett család szaporította az evangélikus hívek számát. Ezeknek lelki szükségleteiről a tápiószentmártoni egyház gondoskodott, melyhez a czeglédi hívek leányegyházként tartoztak. Az első presbiterium 1791-ben alakult. Anyaegyháza azonban csak 1802-ben, sok küzdelem árán szervezkedett a gyülekezet, melynek első lelkésze Kutnai Zelenka Pál volt. Az új egyház első sorban templomról gondoskodott. A templom, melynek tornya nem volt, 1818-ban épült, 1831-ben szereztek bele orgonát, az első harang pedig 1834-ben szólalt meg. A kis egyház anyagi viszonyainak rendezésében nagy érdemeket szerzett Elefánth Mihály lelkész (1840-44.). Utóda Zámolyi József (1844-1874) volt, a kinek sok utánjárással sikerült kivívni, hogy az ev. egyház is kapott a legelőfelosztáskor 393 1/3 holdnyi (1100= -ölével) földet, a mely nélkül az egyház talán fenn sem maradhatott volna. A régi templom a várostól kisajátított épületek közé esvén, 1896-ban új templom építésére volt szükség, mely a hívek áldozatkészségéből fel is épült 70.000 korona költségen a bazárhelyiségekkel együtt és 1896 október 31-én adták át a használatnak. A czeglédi egyházhoz, mint anyaegyházhoz, tartoznak a következő ú. n. szórványok: Abony, Törtel, Tószeg, Jászkarajenő, Tetétlen, Nyársapát, Besnyő, Paládics. A hívek száma Czegléden 798, a szórványokkal együtt 971. Az egyházi viszonyok megerősítésén sokat fáradozott a jelenlegi lelkész, Török József, ki 1874 óta áll a gyülekezet élén.
Izr. hitközség.
Az izraelita hitközség eredete újabb keletű. 1843-ban Czegléden mindössze 7 zsidó család lakott s összes számuk 33 volt. A szabadságharcz után szaporodtak el beköltözés útján, különösen Irsáról. A hitközség 1855-ben alakult meg s a régi imaház 1868-ban épült. Ennek helyén a hitközség 1905-6-ban 168.000 kor. költséggel építtette a mostani impozáns templomot. A kongressusi alapon álló hitközség feje Feldmann József dr. rabbi.
374Lakosság.
A város lakossága, a mint a történelmi részben láttuk, a régi évszázadok pusztításai következtében nem szaporodott annyira, a mennyire egy ilyen nagy magyar városban természetszerűleg kellett volna. A XVIII. század elejétől fogva, a mikortól békés idők jártak a városra, a számbeli emelkedés állandó. 1715-ben 130 jobbágycsalád és 15 zsellércsalád volt a városban, az 1720. évi összeíráskor pedig 2 nemes és 190 jobbágy család. 1791-ben 7928 lakos volt és pedig 2792 kath., 16 gör. kath., 210 ág. ev., 4910 református. 1802-ben 3192 r. kath., 12 gör. kath., 200 ág. ev., 5830 ref., összesen 9234. 1841-ben volt a városnak 14.000 lakosa, az 1857-iki összeíráskor 19.008, 1869-ben 22.216, 1880-ban 24.872, 1890-ben 27.549.
A legutólsó, 1900-iki népszámlálás szerint 29.905 polgári és 201 katonai egyént, összesen 30.106 lakost írtak össze, a kik közül 23 külföldi, külföldön pedig 82 czeglédi volt távol. A rendes tíz évi szaporodási átlagot véve alapul, jelenleg Czegléd lakossága 34.000 lélekre tehető. A város lakossága túlnyomó részben a város belterületén lakik s csak alig 10-15% él künn a tanyákon és szőlőkben. Az 1900-iki népszámlálás adatai szerint a város lakossága nem szerint így oszlik meg: férfi 15.093, nő 15.013. Életkor szerint volt: 6 éven alúl 4490, 6-11 éves 3777, 12-14 éves 2001, 15-19 éves 3176, 20-39 éves 8163, 40-59 éves 5709, 60 éven felül 2785, ismeretlen korú 5. Családi állapotuk szerint: nőtlen, hajadon 15.745, házas 12.558, özvegy 1755, elvált 48. Anyanyelv szerint a város lakossága úgyszólván tiszta magyar. Részletesen: magyar 29.973, német 67, tót 34, oláh 2, horvát 2, szerb 1, egyéb 27. Ezek közül magyarul beszélni tudott 30.086. Tehát a város egész lakossága között csak 20 ember volt olyan, ki magyar nyelven beszélni nem tudott. Vallás szerint így oszlott meg a város népessége: róm. kath. 13.309, református 15.043, gör. kath. 19, gör. keleti 7, ág. hitv. evang. 807, unitárius 7, izraelita 913, egyéb 1.
Az összes népességből kereső 12.570, eltartott 17.536. Foglalkozás szerint a népesség megoszlása a következő: mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó 7589 kereső, 11.696 eltartott; az őstermelés egyéb ágaival 15 kereső, 17 eltartott; kereskedelemmel és hitellel 481 kereső, 581 eltartott; közlekedéssel 391 kereső, 990 eltartott; közszolgálatban álló s szabad foglalkozású 371 kereső, 711 eltartott; véderőhöz tartozó 201 kereső, 23 eltartott; napszámos 215 kereső, 135 eltartott; házi cseléd 578 kereső, 22 eltartott; egyéb foglalkozású 504 kereső, 573 eltartott. A mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozók viszonyait az alábbiak tüntetik fel: Férfi 10.070, nő 9215. A birtokosok és bérlők száma 2943, a kik közül 100 k. holdon felüli birtokos 39, bérlő 5; kisbirtokos és bérlő 2130, kisbirtokos napszámos 710, részes földmíves 42, majoros 2, kertész 15. Ezenkívül segítő családtag 1243 férfi, 296 nő, eltartott 6709. Mezőgazdasági tisztviselő: 6 kereső, 16 eltartott. Cseléd: 802 kereső, 766 eltartott. Munkás: 2299 kereső, 4205 eltartott. A munkások közül 681-nek volt saját lakóháza. A lakosság 7061 házban lakott. Ezek közül kőből vagy téglából épült 129, kő- vagy téglaalappal vályogból, vagy sárból 829, vályogból vagy sárból 6101, végül fából vagy más anyagból 2 ház. A házak közül 443 volt cserép-, pala- vagy bádogtetővel, 2575 zsindelylyel vagy deszkával, 4043 náddal vagy zsúppal fedve.
A lakosság, jellegét tekintve, általában magyar. Azonban az igaz tipikus magyar faj tisztán nem található meg a lakosságban. Ez természetes is. A hagyomány szerint a XV. században itt huszszita-cseheket telepíttettek le, a XVIII. század elején idegen vidékről telepítettek be jobbágyokat, majd a XVIII. század végén sok tót és palócz vándorolt be. Azonkívül a török uralom s a város többszöri elpusztulása következtében a város lakossága idegen bevándoroltakkal vegyült. Mindezek a város lakosainak faji jellegét nagyban megváltoztatták. Erkölcseikben és szokásaikban megőrizték a magyar szokásokat, bár az újabb időben a hátrányos változás nagyon észrevehető. A régi népszokások már csak egyes lakodalmakkor nyilvánulnak meg.
Mezőgazdaság.
Czegléd lakosainak kétharmadrésze mezőgazdasággal foglalkozik. A XVIII. század elején oly kevés a lakosság, hogy a földesúr óriási birtokait nem tudta megmívelni. A jobbágyoknak is hol itt, hol ott adták ki az úrbéri illetményeket. Ez a bizonytalanság csak 1749-ben szünt meg, a mikor az úrbéri szerződést megkötötték. Ezekkel az úrbéri illetményekkel később is sok baj volt; az uradalom és a jobbágyok között az 1807-1821. években folyt nagy úrbéri per fejezte be a vitát. 1715-ben a jobbágyok kezén mívelés alatt alatt állott 2214 1/2 köblös szántóföld és 637 kaszás rét, 1720-ban pedig 1999 1/2 köblös szántóföld és 571 1/2 375kaszás rét. A jobbágyok úrbéri földilletményeinek tagosítása még az 1818-20. években megtörtént, a mi a jobbágyok teherviselését megkönnyítette és vagyonosodásukat elősegítette. A tagosítás alkalmával készült összeírás szerint az úrbéresek kezén mívelés alatt volt fekete agyagos szántóföld 27.283 1/2 hold, szíkes szántóföld 92 1/2, homokos szántóföld 328, jó kaszáló 5936, vizenyős kaszáló 614, szíkes kaszáló 4516, homokos kaszáló 452, vizes-szíkes kaszáló 505, vakszík 859, vízállás 144, beltelek 1245, kenderföld 106 1/2, legelő 21.285, szőlő 3154, erdő 499 hold. Az uraság saját mívelése alatt 6023 hold föld volt. A legelő a tagosításkor közös maradt és csak 1864-ben osztották ki egyénenként, az uradalom és község között megkötött szerződés alapján. A tagosításkor a 374 egész telek tulajdonosai egy tagban kapták ki illetményeiket, a többiek három nyomásban. Az újabb időben e három tagban levő földeket tulajdonosaik nagy részben csere útján összetagosították. A tagosítás eredményeként állt elő a tanyás gazdaság, a mely idővel úgy elterjedt Czegléden, mint a Duna-Tisza közén talán sehol. A gazdaosztály szempontjából a tagosítás révén a nagyobb gazda-osztály keletkezett, míg a legelőfelosztás egy új gazdaosztályt, a kis gazdák osztályát teremtette meg a régi zsellérek utódai gyanánt.
A város határának földje gazdaságilag teljesen mívelhető. A talaj különböző; az éjszaki és keleti rész kitünő fekete agyagos földjétől a futó homokig minden földnem megtalálható. Kevés szíkes terület is van. A délkeleti és déli rész homokos talajú, míg a délnyugati rész nagyobbára futó homok. A város határa gazdasági szempontból, a helyi megkülönböztetés szerint, feloszlik tanyaföldekre, bonifikákra és legelőjárandóságokra, vagy nyomási földekre. A tagosításkor egy egész telek után 93 hold (1100 -ölével számítva) földet osztottak ki. Jelenleg egy negyed telek földet 23 holddal (1100 -öles) számítanak. A legelőjárandóságokat 1200 -öles, az erdőket 1100 -öles és a szőlőket 1200 -öles holdjával számítják. Az 1902-ben befejezett új kataszteri felmérés szerint mívelési ágak szerint a határ így oszlott meg: Szántó 33518 hold 957 -öl, kert 349 h. 561 -öl, rét 4578 h. 1455 -öl, szőlő 3769 h. 957 -öl, legelő 3726 h. 978 -öl, erdő 830 h. 909 -öl, nádas 41 h. 772 -öl, terméketlen (utakkal együtt) 3118 hold 1287 -öl.
A város földmíves lakossága alig néhány évtizeddel ezelőtt még mindig a kétnyomásos gazdasági rendszernek hódolt. Túlnyomólag gabonafélék termelésével foglalkoztak, a takarmányt állandó rétek és legelők szolgáltatták. Ez utóbbiak csökkenésével ezt a rendszert a szükség belterjesebbé változtatta. Az ugar mellőzésével két gabonanem váltotta fel egymást. Például első évben őszi gabona, másodikban tavaszi búza, vagy első évben őszi búza, másodikban tengeri; különösen a három nyomásban kiosztott tanyaföldeken. Később áttértek a háromnyomásos gazdasági rendszerre, s ennek tipikus alakja ez volt: első évben ugar, másodikban őszi, a harmadikban tavaszi gabona. Ez a rendszer még ma is föltalálható. Azonban a legelőfelosztás és a vízszabályozás miatt a legelők és rétek megcsökkenése óta a gazdák leginkább a javított háromnyomású gazdálkodási módot folytatják. Ugart ennél a rendszernél nem igen hagynak, hanem e helyett részben takarmány-, illetőleg kapás és ipari növényekkel vetik be a megfelelő területet. A fekete, agyagos talajjal bíró gazdák tértek rá először e gazdálkodási módra, melynek keretén belül legelterjedtebb a következő űzemrendszer: első év tengeri, második év őszi búza, harmadik év tavaszi árpa. Egyes gazdáknál a váltórendszerrel is találkozunk, hol gabona után gabona nem következik, hanem azt kapás, illetőleg takarmánynövény váltja föl.
A szálas takarmányneműek közül leginkább a lóherét, luczernát, zabosbükkönyt, csalamádét termelik, elvétve a muhart is. A lóherét és luczernát legtöbbnyire forgón kívül helyezik el. A gabonafélék közül a búzát, rozsot, árpát és zabot termesztik s a talaj kitünő gabonát szolgáltat. Kapás növények közül a tengerin kívül termelnek burgonyát és takarmányrépát, elvétve czukorrépát is. A tengeri között tököt és babot. A takarményféléket legtöbbnyire a tengerinek szánt földterület egy részében helyezik el, úgy a répát és krumplit is. A homokos talajok legnagyobb része szőlővel van beültetve. A szántóföldi terményeknek csupán a legjobb és legkedvezőbb talajokat hagyták. Ezeken a legváltozatosabb termelés folyik; gabonanemüeket, takarmányféléket, kerti növényeket és szőlőt találunk az alig 1-2 holdnyi területeken is. A jó fekete homokon csak elvétve találkozunk őszi búzával és tavaszi árpával. Ipari növényeket itt nagyobb arányokban nem termelnek. Leginkább a dohányt termelik az uradalmi bérleteken 376s néhány nagyobb gazda a saját birtokán. Kisebb mennyiségben találkozunk repcze-, mák-, köles-, paprika-, torma- és hagymaültetéssel. Ezeket csak a helyi piacz és a magánfogyasztás részére termelik. Kerti növények közül nagyban termelik a dinnyét; a homokos részen a kítünő görög s a fekete földeken a sárga dinnyét, illetőleg ennek különféle fajait. Nemcsak a helyi piaczra, hanem évenként sok kerül belőle a vidékre és külföldre is. Nagyobb arányban termelik még a zöldséget, sárgarépát, borsót, ugorkát, malátát és paradicsomot. Az utolsó 20 év alatt a határ 1643 k. hold kaszálóval és réttel fogyott meg. Közlegelő már nincs. A város körül van még három, részben felosztatlan tehénjárás, a mely azonban alig néhány száz hold. A talaj tápanyagszükségletét a gazdák rendesen istállótrágyával pótolják. Azonban a szőlőkultúra elterjedésével óriási trágyaszükség állott be és a műtrágyák is igen el vannak terjedve. A talajmunkálásnál és gazdasági termelésnél alkalmazandó munkagépek közül a technika újabb vívmányai mind feltalálhatók. Gőzeke, cséplőgép, aratógép vételénél, társulnak a gazdák és közösen használják azokat. A cséplés már a legkisebb gazdáknál is gőz, illetőleg mótoros cséplőgéppel történik.
A mezőgazdasági termelés Czegléden igen intenziv. A város mezőgazdaságában a kisbirtok az uralkodó. Nagy birtoka csak a vallásalapítványnak van, kb. 6000 hold. Ez több nagyobb parczellában haszonbérbe van adva. Magánnagybirtok nincs. Száz holdon felüli birtokos van 39. A földek forgalmi értéke általában igen magas. Egy negyed telek fekete föld ára 16-24.000 K között ingadozik. Legelőjárandóságokból holdanként 600-1500 K árért kelnek a földek. Kenderföld, mely 150 -öl, 360-400 koronáért kel. Szőlőnek való futóhomok 600-800 K áron mindíg elkel. A munkásviszonyok általában kedvezőek. Gazdasági cseléd, napszámos kellő számban akad, bár magas munkabéreket kell fizetni. A nagy szőlőkultúra idegen munkásokat is vesz igénybe. A fönt jelzett gazdasági viszonyok következményeként az agrárszoczializmus Czegléden nem tudott hódítani. Egy évtizeddel előbb itt is megalakult a szocziálista földmívesek pártja, de nem tudott gyökeret verni és most már alig találunk szocziálista mezőgazdasági munkást. A szocziális viszonyok javítására egyébként az uradalom két bérletet kisemberek kezére adott, továbbá a város a vallásalaptól már két ízben vett kb. 1500 hold földet, melynek egyik részét munkásembereknek adta el nyereség nélkül több évi törlesztésre, míg másik részét 1909-ben parczellázás útján juttatta a kisgazdák kezére.
A város kertészete általában kevéssé fejlett. Az újabb időben a konyhakertészet fellendülésnek indult az ú. n. bolgár kertészek betelepedésével, a kik bérelt földeken űzik belterjes kereskedelmi kertészetüket. A virágkertészet elhanyagolt. Legfejlettebb a gyümölcskertészet s magántermelők is nagy számmal vannak. Kereskedelmi szempontból a város egyik nevezetessége Unghváry László hírneves gyümölcsfaiskolája a Bede mellett, melyet az 1890-es években kezdett fejleszteni, haszonbérbe vevén az egyházi földeket. Ezeket gyümölcsfákkal betelepítve, rövid időre már több száz hold gyümölcsfaiskola állott űzemben a megfelelő csomagolási, raktár- és irodahelyiségekkel. A telep évente óriási forgalmat bonyolít le, nemcsak az ország területére, hanem a külföldre is. Másik nagy faiskola Unghváry Józsefé, a ki csak nemrégiben fejlesztette ki nagy teleppé üzletét, melynek területe már 200 holdnál nagyobb.
Szőlőmívelés.
A város szőlőtermelése az utóbbi időben hatalmas fejlődésnek indult. A legrégibb szőlők az ú. n. Öreghegyen vannak, a melyek a XVIII. század elején már be voltak ültetve s ma is elég jó szőlők s a Cserhát végső dombsorára telepítve, kitünő bort szolgáltatnak. Ennek felső részén, túl a vasúti vonalon, van a Kámáni szőlőtelep, mely már későbbi telepítés, de a legkitünőbb és leghíresebb borokat termi. Az uradalom a Gerjében 1815-ben osztott ki néhány száz hold homokföldet, a melyet a lakosság hamarosan betelepített szőlővel. Ez a terület az Ugyer, a mely azonban már pusztulóban van. - Mintegy öt évvel ezelőtt a vallásalapítványi uradalomtól a Kámán és Öregszőlők között elterült ú. n. Irtvány-erdőt egy társaság vette meg s tagjai között ötholdas parczellákban szőlőtelepnek kiosztotta. Ma már remek szőlők díszlenek rajta. A modern szőlőkultúra igazi tanyája a Csemő. Ez a hatalmas puszta ezelőtt 15 évvel teljesen terméketlen, futóhomok területekből és egy kevés erdőből állott s alig akadt gazdája 80-100 koronáért holdanként. Az 1890-es évek elején néhány vállalkozó szellemű egyén próbált ide szőlőt telepíteni. A siker nem maradt el. Ezt 377látva, egyszerre mozgalom indult meg e kopár földek hasznossá tételére. A vallásalap, mely a Csemő nagy részét bírta, 1896-ban örömmel adott el egy jó darabot. Ma már a Csemő nagy részén hatalmas szőlőtelepek díszlenek. Legnagyobb telepek: Unghváry László, Végh Sándor, Halász László dr., Kozel Antal, Zakar Károly stb. telepei. Az egész Csemőben kb. 3000 hold szőlő van. Ezeken kívül a Kistelekben, az Újerdőben, a Nyársapáton is van nagyobb szőlőkultúra.
A szőlőfajok közül leginkább a következő borfajokat tenyésztik: fekete kadar, rizling, kövidinka, erdei, szlankamenka, ezerjó, zöld szilváni, burgundi. A csemegefajok közül a chasselas a legelterjedtebb. A czeglédi homoki borok az egész országban híresek. Régi íróink, Bél Mátyás és Losonczy István is megemlékeznek róla írásaikban. A jól kezelt borok zamatos, tüzes és kellemes ízűek. A régi szőlők termik a hegyi borokhoz hasonló borokat. Az új szőlőkben inkább a tömegtermelésre helyezik a súlyt. A szőlőkultúra kísérője a gyümölcstermelés. Czegléd már a régibb időkben is sok szép gyümölcsöt termesztett. Sárga baraczk, cseresznye, meggy, szilva és alma már azelőtt is kelendő piaczi és kereskedelmi czikke volt a városnak. A szőlőmívelés fellendülésével a gyümölcstermelés is fokozódott. Az újabb és nemesebb gyümölcsfajták mindenikét megtaláljuk a czeglédi szőlőkben, hol a gyümölcsfák sorban, tervszerűleg vannak ültetve; sok helyen pedig külön gyümölcsöskertek vannak.
Erdők.
Az erdők - sajnos - nagy pusztításnak vannak kitéve. Főként a szőlőtelepítésnek esnek áldozatul. Ma már csak két nagyobb erdőterület van: a Tőles, a vallásalap tulajdona és az István-liget, mely a városé. A csemői erdőt és az Ujerdőt teljesen kiirtották. A város igyekezett ugyan pótolni az erdőkben beállott fogyatkozást a város körüli kihasznált agyagásók beerdősítésével, de ez kevés is, meg nem is jól sikerült. Míg az 1880-as évek elején Czegléden 1348 kat. hold erdő volt, ma már az erdők összes területe csak 830 kat. hold 909 -öl.
Állattenyésztés.
A város állattenyésztése nem nagyarányu. A ló, szarvasmarha, sertés és a baromfi a nagyban tenyésztett állatok. Lótenyésztés a szó szoros értelmében nincs. A gazdák a lovat csak mint szükséges igás állatot tartják s minden további tenyésztés kizárásával szaporítják. A mezőgazdasági munkák jórészét lóval végzik. A lótenyésztésnél nyert csikókat vagy eladják, vagy felnevelik. Az értékesebbeket katona- vagy hintóslovakul értékesítik, a többiekkel az igásállományt pótolják. A lóállomány nemesítésére a nagykőrösi méntelep apaménjeit használják. A város 12-14 ménről gondoskodik.
A szarvasmarhatenyésztésre már nagyobb súlyt helyeznek a gazdák. Alig néhány évtizeddel ezelőtt teljesen visszafejlődött állatállomány volt a lakosság kezében. Ma már a helyzet egészen megjavult. Erőkifejtésre a magyar-erdélyi szarvasmarhát használják. Ezt vásárok útján szerzik be. Ujabban mind gyakrabban találni nyugati származású ökröket is. Tehénfajták közül elvétve látható a tíszta vérű magyar-erdélyi tehén. A nyugati fajtákat is inkább keresztezésben találjuk. Ezek közül a simmenthali jelleg domborodik ki, sőt már egészen tisztafajú simmenthali tehenet is tenyésztenek, valamint bonyhádit is. A fősúly majdnem teljesen a tejtermelésen fekszik, melynek fölöslegét a helyi piaczon értékesítik. 1907-ben alakult a Czeglédi Tejtermelők Szövetkezete, a melynek tagjai teheneik száma szerint jegyeztek üzletrészeket. A nyert tejet a szövetkezeteknek kell beszállítaniok. A nem értékesíthető tejet a szövetkezet megfelelő gépekkel vajjá, túróvá s sajttá dolgozza fel. A szövetkezet állami támogatásban részesül s igen szép üzleti eredménynyel működik.
Legnagyobb szerepet játszik a sertéstenyésztés. Nemcsak a házi és helyi piacz szükségleteinek kielégítésére tenyésztenek sertést, hanem kivitelre is. A város mellett a Bedében külön hatalmas sertéshizlaló telep keletkezett, a mely az 1890-es évek körül virágzott leginkább, hol egy-egy tenyésztőnek 2-3000 sertése is hízott egyszerre. A hízott sertések innen régebben Kőbányára kerültek, jelenleg Bécsbe viszik azokat. A míg a sertéshízlalásnak kedveztek a viszonyok, 30-40.000 sertést hízlaltak itt egy esztendőben. Később a sertésvész miatt igen megcsappant az üzlet. Azonban napjainkban is még mindig hízlalnak a telepen évente 10-15.000 darabot. Ezenkívül a gazdák tanyájukon mindenütt hízlalnak, sőt a városban is alig van család, hol 1-2 sertés ne volna. Czegléden a zsírsertés tenyésztésével foglalkoznak leginkább és a mangalicza-fajtát tenyésztik. Elvétve látunk yorkshireit is.
378Míg a közlegelő felosztatlan volt, annak téres mezőin 30-40.000 juh legelészett. Mióta közlegelő nincs, az egész juhállomány alig 1500 drb. - Baromfitenyésztéssel nagyban foglalkozik a város lakossága. A házi és helybeli piaczi szükségletet messze túlhaladó mennyiségben tenyésztik a gazdák a baromfiakat. Tyúkok, csirkék, pulykák, kacsák, libák minden tanyán falkástul találhatók. A tyúkfajták közül leginkább a magyar tyúkot tenyésztik, de már találunk orpingtonokat is. A pulykatenyésztésnél a fehér- és bronzpulyka az uralkodó. A méhészetnek az alkalmatlan éghajlati viszonyok miatt nincs tere. Csak kevés nagyobb méhes termel mézet kereskedelmi czélokra; néhány helyeken csak 1-2 kaptárral találunk, házi szükségletre. Azonban már túlnyomó a Dzierzon-féle kaptárok használata. - A selyemhernyótenyésztés még a kezdet legelején van. Mindössze 5 család foglalkozik vele, a kik 1908-ban 82 kg. gubót termeltek. E téren pedig szép eredményeket lehetne elérni, mert az eperfa Czegléden szépen tenyészik. - Megemlítendő még, hogy a város fenntart egy halastavat, melyben a hg. Esterházy-féle tatatóvárosi haltenyésztőből beszerzett halakat, leginkább pontyot tenyészt. Belőle a város szép jövedelmet húz.
Czegléd város állattenyésztésének felvirágzását nagyban gátolják a helyi viszonyok: a sok apró gazdaság, a legelő és rét hiánya és az anyaállatoknak a gazdálkodásban való túlságos igénybevétele. Az állattenyésztési viszonyok jellemzésére szolgáljanak végül még a legutóbbi állatösszeírás főbb adatai. Szarvasmarha volt: magyar fajta 14 bika, 46 tehén, 42 üsző, 254 ökör, 68 tinó; piros-tarka 47 bika, 2211 tehén, 1416 üsző, 1112 ökör, 216 tinó; borzderes 54 tehén, 14 üsző; egyéb tarka 249 tehén, 320 üsző, 138 ökör. Összesen 6201. Bivaly 72 ökör, 24 tinó, összesen 96 drb. - Ló: felnőtt 3266, növendék 692, összesen 3958 darab. - Sertés: felnőtt 2564, növendék 7778, összesen 10.342 darab. - Juh: felnőtt 980, növendék 444, összesen 1424 darab. - Az állatállomány összesen 22.021 drb.
Ipar.
A város ipara jelentékenyebben nem fejlődött ki, hanem csak a helyi szükségletek kielégítésére szorítkozott minden időben. A török hódoltság alatt a körülményekhez képest eléggé fejlett volt, bár a háborús idők az iparnak nem igen kedveztek. Czéhek okirati emléke e korból nem maradt ránk s anyaczéhek valószínűleg nem is voltak, hanem az itteni iparosok más városok czéheihez tartoztak. Ebben a korban Czegléden a kovács- és kádár-mesterség és a serfőzés volt jelentékeny. A XVIII. század elején a város ipara hatalmasan fejlődött. Egyre-másra alakulnak meg a különféle czéhek. Az 1715. és 1820-iki összeírás alkalmával a városban nem találtak iparosokat, csak négy malmot, a mi úgyszólván lehetetlen, mert a csizmadia-czéh 1699-ben kapta czéhszabályait. A későbbi időkből a következő czéhek czéhleveleit ismerjük: a szűcsök 1727-ben, a szabók 1727-ben, a takácsok 1773-ban, a lakatosok, órások és puskamívesek 1774-ben, a kovácsok és kerékgyártók 1766-ban, az asztalosok 1777-ben, a szíjgyártók 1779-ben, a molnár- és ács-czéh 1825-ben, a kötélgyártók 1841-ben kaptak szabadalomlevelet. A XVIII. század végén volt Czegléden 2 vizi- és 24 szárazmalom.
A czéhrendszer megszüntével itt is gyorsan szaporodott az iparosok száma; 1875-ben 127 új iparengedélyt adtak ki. Jelenleg az iparosok az 1876-ban alakult ipartestület kebelében tömörülnek. A város ipara most is a helyi fogyasztást szolgálja; jelentősebb fejlődését nagyban gátolják a közeli fővárosból beözönlő különféle iparczikkek, melyek az árakat lenyomják. Újabban több nagyobb iparvállalat alakult, melyek sikerrel veszik fel a fővárosi vállalatokkal a versenyt. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Czegléden 2235 kereső iparos volt, 2787 eltartott családtaggal. 1909-ben az Ipartestület kebelébe 797 iparosmester tartozott. Ezek iparágak szerint így oszlanak meg: csizmadia 133, szabó 93, czipész 92, asztalos 72, kőmíves 44, kovács 44, hentes 40, bognár 31, ács 18, kádár 16, lakatos 21, pék 26, borbély 25, mészáros 17, puskamíves 1, rostás 2, fazekas 1, kalapos 6, szíjgyártó 7, kéményseprő 2, szűcs 8, késes 2, mézeskalácsos 2, bádogos 6, kosárfonó 4, kárpitos 8, szobafestő 10, órás 8, kelmefestő 2, takács 6, érczöntő 1, czukrász 2, cserepező 4, orgonakészítő 1, nyerges 1, könyvkötő 5, kútfúró 1, szűrszabó 2, sírkőkészítő 1, kőfaragó 2, esztergályos 2, kefekötő 4, építőmester 1, női szabó 1, mázoló 4, kályhás 1, juhvágó 3, papirszipkagyáros 2, papucsos 1, köteles 6, fésűs 1, villanyszerelő 3, szappanos 2, nyomdász 3. E szakmák körébe 352 segéd és 315 inas tartozott.

Czegléd. - 1. és 2. Az Árpád-tér. - 3. A Kossuth-tér.

Czegléd. 1. A városi vigadó. - 2. A huszárkaszárnya. - 3. Az izr. templom.
381A nagyipar, nevezetesen a gyáripar, meglehetős fejletlen. A gyáripart két téglagyár képviseli, az Első Czeglédi Téglagyár Rt. és Fabianek Vilmos és Tsa téglagyára. Két papírszivarszipka-gyár is van, a November Ignáczé és a Halász-féle. Továbbá Sehreyer József műjéggyára. A malomipar nagyszabású. Legnagyobb űzeme van a Czeglédi Gőzmalom Rt.-nak. Egyéb malmok: a Hunnia gőzmalom Rt. árpagyöngy-gyártással, B. Farkas Elek, özv. Hunyadi Ferenczné, Holló István és B. Farkas Mihály gőzmalmai és Kartali István motorüzemű malma. A nagyobb ipartelepek közül megemlítendő a Czeglédi Faiparosok Szövetkezete, Lugosi Ferencz permetezőgyára, végül Faragó Lajos szobrásztelepe. Ezek jelentősebbjeit az ipari fejezetben részletesen ismertetjük.
Kereskedelem.
Kereskedelmi tekintetben a város viszonyai fejlettebbek. A kereskedelem főleg a mezőgazdasági üzemekből indul ki. Az ipari kereskedelem gyengébb, különösen a főváros közelsége miatt. Azonban e téren is szép eredményeket mutathatnak fel egyes kereskedők. A városban sok szép és kifejlett üzlet van. Czegléden első sorban a gabonakereskedelem hatalmas. A helyi piaczon a kereskedők megvásárolják a termelőktől a gabonát, a melyet részben a helyi malmokban dolgoznak fel, részben más városokba és külföldre szállítanak. A lisztüzlet is igen viragzó, a czeglédi liszt mindenütt keresett. Másik nagy kereskedelmi árú a bor. A czeglédi borok az országban igen elterjedtek és szüret tájban, valamint január-február hónapban úgyszólván az egész borkészlet piaczra kerül s nagy mennyiségű bort szállítanak el a városból. A borkereskedelem forgalmát nemcsak idegen kereskedők élénkítik, hanem a helybeli borértékesítő szövetkezetek és a helyi borkereskedők is. Ilyen szövetkezet kettő van Czegléden, továbbá egy egyesületi alapon álló borértékesítő társaság. Czegléden a borüzlet évi forgalma átlag 30-40.000 hektoliterre tehető.
A gyümölcsértékesítés valamivel kevésbé fejlett. Helybeli nagyobb gyümölcskereskedő nincs. Jobbára nagykőrösi és kecskeméti gyümölcskereskedők szedik össze a gyümölcstermést. A csemege-szőlőt is jobbára vidéki kereskedők szállítják el. Van azonban több szőlőtermelő, a kik közvetetlen összeköttetést tartanak fönn a külfölddel. A sertés-kereskedelemről már a közgazdasági viszonyok tárgyalásánál megemlékeztünk. A helyi kereskedelmet szolgálja a négy országos vásár és a hetenként, kedden és pénteken tartani szokott hetivásár is. A közgazdasági viszonyok szolgálatában állanak továbbá a helybeli pénzintézetek, melyek közül négy működik részvénytársasági alapon és van egy hitelszövetkezet. Ezek a következők:
Pénzintézetek.
A "Czeglédi Takarékpénztár Egyesület Rt.", az osztrák-magyar bank mellékhelye, 1869-ben alakult. Alaptőkéje 1,050.000 korona, tartaléktőkéje 255.467 korona. Legutóbbi évi forgalma 55,807.493 kor. 86 fillért tett ki.
A "Czeglédi Népbank Rt." 1883-ban alakult. Alaptőkéje 300.000 kor., tartaléktőke 240.260 kor.
A "Czeglédi Ipar és Kereskedelmi Bank Rt." 1892-ben alakult. Alaptőkéje 450.000 kor. Takarékalapja 207.000 kor. Forgalma 57,327.049 kor. 65 fillér.
A "Czeglédi Hitelbank Rt." szintén 1892-ben alakult. Alaptőkéje 300.000 kor., tartalékalapja 261.113 kor. Évi forgalma 39,087.767 kor. 40 fillért tesz ki.
A kereskedelemnek hathatós támasza az Ipar és Kereskedelmi Bank Termény- és Áruraktára, hol a termelők és kereskedők gabonájukat és árúikat czélszerűen beraktározhatják s arra kölcsönt is kaphatnak. Ennek forgalma 1909-ben 112.146 métermázsa volt. Raktári készlet 1909 végén 19.535 métermázsa.
Czegléd, mint nagy vasúti csomópont, egyike azoknak a városoknak, melyek legelőször részesültek a vasúti intézmény áldásaiban. A Budapest-szolnoki vonal Czegléden át 1847-ben épült ki és szeptember 1-én nyílt meg. 1853 szeptember 3-án megnyilt a czegléd-félegyházi vasútvonal. Idővel a forgalom annyira gyarapodott, hogy a régi vasúti állomás szűknek bizonyult. 1907-ben az állomás területét kibővítették, majd egy negyedkörívű hatalmas mozdonyszínt építettek, 1908 végén pedig az új felvételi épületet adták át a közhasználatnak. 1909-ben a czegléd-szolnok vonal második vágányának kiépítése nyert befejezést. A czeglédi állomásba Budapest felől naponként 18, Szeged felől 10, Szolnok felől 11 személy- és gyorsvonat érkezik s ugyanannyi indul. A negyedik irányú vasútvonal a czegléd-csemői, mely a Czeglédvidéki Helyiérdekű Vasút Rt. tulajdona, az államvasútak kezelésében. Ez a rendes nyomtávolságú vonal a máv. állomásától kiindulva, a Jászberényi-utczán, Kossuth-téren, Petőfi-utczán 382és a Mizsei-úton át a Csemőbe visz s a czeglédi határt elhagyva, a nagykőrösi határban ér véget. A vonalon a város belterületén a helyi forgalom lebonyolítására be és kifelé naponta 11-11 motorkocsijárat van a vasúti állomás és Gerje állomás között. E vasútat, melynek kiépítését Lajosmizséig tervezik, 1909 október havában adták át a forgalomnak. Tervbe vannak véve s már az előmunkálati engedélyeket is megkapták a czegléd-kécskei, czegléd-nagykátai és czegléd-monori h. é. vonalak.
A vasútakon kívül a forgalom lebonyolítására szolgálnak az állami transverzális műútnak nagykőrös-czegléd-abonyi szakaszai, makadám-burkolattal. Törvényhatósági közútak a budapest-czeglédi, czegléd-nagykátai, melyeket folyami kavicsozással tartanak jókarban. Egyéb útak a czegléd-szentmártoni, őrkényi, törteli és mizsei útak. - Az idegenforgalom czéljait szolgálja Czegléden két elsőrangú és még három kisebb szálloda.
Posta.
A városban két posta- és távíróhivatal működik. Az egyik a város középpontján van nappali szolgálattal, a másik a vasúti állomáson. E két postahivatal forgalmát a következő adatok mutatják. A városi 1. sz. postahivatalnál 1909-ben feladatott 25.887 ajánlott, 18.030 csomag- és pénzküldemény, 4123 átrovatolt küldemény, 33.091 darab postautalvány 1,738.433 kor. értékben, 665 darab postai megbízás; érkezett: 29.606 ajánlott, 39.762 csomag és pénzküldemény, 2929 átrovatolt küldemény, 26.354 postautalvány 1,942.935 kor. értékben, 388 postai megbízás. A postatakarékpénztári forgalom volt: befizetés 22.399 darab 4,297.833 kor. összegben, kifizetés 3085 drb 829.181 kor. összegben. A 2. sz. postahivatalnál feladás: ajánlott levél 5153, csomag 4016, postautalvány 3866, cheque 2929 drb; leadás: ajánlott levél 3362, csomag 1354, postautalvány 879, cheque 131 drb. E postahivatal átrovatolt darabja 86.131 volt. Az 1. sz. távíróhivatalnál 6 vezetéken feladatott 9343, leadatott 14.079, átmenő távirat 2132 drb. A 2. sz. távíróhivatalnál feladatott 5515, leadatott 795 drb. A távbeszélő-hálózat néhány évvel ezelőtt nyílt meg. A város be van kapcsolva a belföldi helyközi, a budapest-környékbeli és alsóausztriai forgalomba. A telefonközpont a városi posta és távíróhivatal helyiségében van. A központhoz jelenleg 1 nyilvános, 78 előfizető és 6 mellékállomás van kapcsolva. 1909-ben a távolsági forgalomban 46.646, a helyi forgalomban 52.361 beszélgetés történt.
Kulturviszonyok.
Kultúrális tekintetben a város a fejlődés útján van. Az értelmes lakosság korán felfogta a kultúra áldásos eredményeit, azonban a viszonyok az előhaladásra nem voltak kedvezők. De a legutóbbi évtizedek alatt fokozott mértékben hódított tért a kultúra a helyi társadalom, a város és az állam támogatása mellett. A város népe felvilágosodott, érdeklődik minden iránt s az olvasó-körökben, ujságok útján, hozzájut az irodalom ismeretéhez is. A város lakossága közül az 1900-iki népszámlálás adatai szerint 20.684 tudott írni és olvasni. Az azóta lefolyt tíz esztendő alatt ez a szám még inkább emelkedett.
A város tanügyi viszonyai igen fejlettek és a közoktatás szolgálatában számos iskola áll. A kisdednevelést a hat városi kisdedóvó, az elemi oktatást a róm. kath. egyház öt, a reformátusok öt, az ág. h. ev. egyház egy, az izr. hitközség egy és a város tíz tanyai elemi iskolája szolgálja, melyek mindegyikénél az ismétlő-oktatás is szervezve van. Magasabb iskolák a polgári leányiskola, női kézimunka-tanfolyammal és a főgimnázium. A szakoktatás szerve az alsófokú ipari és kereskedelmi iskola. A mult század közepe táján néhány évig gazdaképző tanintézet is állott fönn, de megszünt. Jelenleg a vármegyei gazdasági egyesület tart évente a téli hónapokban kosárfonó tanfolyamot. Mindezeknek az intézeteknek a történetét és mai viszonyait részletesen a közoktatásügyi fejezet ismerteti.
A felnőtteknek az iskolán kívüli oktatására, illetőleg az ismeretek népszerű terjesztése czéljából működik a városban a Szabad Lyczeum, mely 1907 január óta a téli hónapokban tart felolvasásokat a tudományok és ismeretek minden köréből. Ezenkívül a különböző egyesületekben minden évben tartanak népszerű felolvasásokat az erre felkért szakférfiak. - A színészet Czegléden sok bajjal küzd, mert nincs megfelelő hajléka. Az 1880-as évek elején a város társadalmának áldozatkészségéből a Népkör telkén épült egy eléggé kényelmes kőszínház, mely azonban idővel nagyon megromlott s 1908-ban a hatóság bezáratta. Czegléden évente hat-nyolcz héten át szokott színtársulat működni a Központi szálloda nagytermében. 1910 január havában Czegléd is belépett az Alföldi színi kerületbe, 383melyet a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület támogat s így van remény arra, hogy a színművészetnek is lesz nemsokára állandó hajléka.
Czegléden a legrégibb újság a "Czegléd" cz. társadalmi és vegyestartalmú hetilap, mely jelenleg 32-ik évfolyamát éli. A "Czeglédi Ujság" politikai hetilap, melybe annak idején a Czegléd és Vidéke czímű hetilap beolvadt s ez idő szerint 20-ik évfolyamát éli. E két elterjedt lapon kívül legújabban megjelenik a "Czeglédi Hirlap" vegyestartalmú hetilap, mely negyedik évfolyamában van. - A város szellemi szükségleteinek kielégítésére szolgálnak a könyvtárak. Nyilvános közkönyvtár nincs a városban, csak az iskolák és egyesületek magánkönyvtárai. Legnagyobb az áll. főgimnáziumé, a mely 3720 s a Czeglédi Kaszinó-Egyesületé, mely 3000 kötetből áll. A többi könyvtárak kisebbek. Van két népkönyvtár is.
A város irodalmi élete kevéssé fejlett. A hírlapokon kívül más irodalmi tertermék alig jelenik meg. A város szülöttei közül többen foglalkoztak az irodalommal s közülök néhányan szép sikerrel. - A müvészetnek, különösen a képzőművészetnek, kevés tér kínálkozik. A festőművészek közül Tury Gyula magaslik ki, kitől gróf Károlyi Gábor és Dobos János olajfestésű arczképei láthatók a városháza közgyűlési termében. A szobrászati művek közül Horvay Jánostól Kossuth és Gubody szobra áll a városban, a Szentháromság-szobor Kiss György szobrász-művész alkotása. - Az énekművészetet két dalárda ápolja: a "Városi Dalárda" és az "Ipartestületi Dalkör." Az országos dalosversenyeken már mindkettőt díjakkal tüntették ki. A zenével a "Czeglédi Zeneegyesület" foglalkozik, működését azonban a tagok gyakori változása akadályozza. A zeneoktatás magántanítók kezében van, de nyilvános zeneiskolára már nagy szükség volna.
Társadalmi élet.
A város társadalmi és közélete meglehetősen fejlett. Politikai pártállás tekintetében a függetlenségi párt az egyedül uralkodó a városban. A társadalom különböző rétegei a következő egyesületekben tömörülnek:
A város első s legrégibb társadalmi egyesülete a "Czeglédi Casinó-Egylet". Az 1840-es években alakult s a város úri társadalmának találkozó, és szórakozóhelye. Saját háza van a Jászberényi-utczában.
A város gazdatársadalmát a Népkör egyesíti magában. Szintén régen alakult. Saját házában van helyisége az Árpád-téren. A Népkörrel kapcsolatos a Gazdakör, mely tagjainak gazdasági szakismereteit bővíteni s gazdálkodási viszonyait előmozdítani van hivatva.
Az iparososztálynak az Ipartestület helyiségei, az iparos-ifjúságnak az Iparos-Ifjak Önképző-Egylete a találkozó és szórakozó helye, a vasúti alkalmazottak érdekei az Orsz. Vasutas Szövetség czeglédi fiókja gondozása alatt állanak. A városban ezeken kívül még több kisebb-nagyobb egyesület van. Ezek a következők: Katholikus Kör, Kereskedő-Ifjak Kaszinója, Árpád-Kör, Kossuth-Kör, Egyenlőségi-Kör, Széchenyi-Olvasó-Egylet, Ujvárosi Olvasó-Egylet.
A sportkedvelők a Czeglédi Sport-Egyesület kebelében tömörültek, a melybe a régi Korcsolya-Egylet beleolvadt. Az egyesület remek tennisz-pályát tart fenn a Gubody-kertben, hatalmas jégpályája pedig a Jászberényi-út végén van.
Jótékonyság.
Ezeken a most tárgyalt egyesületeken kívül több jótékonyczélú egyesület is működik a városban. A Fillér-Egylet sok munkaképtelen, szegény családot és egyént lát el évenként segélylyel. Az Izr. Jótékony Nőegylet az izraelita hitközség szegény tagjainak gyámolítója; az Ág. ev. nőegylet az evangélikus szegények támogatására alakult. Van továbbá 5 temetkezési egylet. A városban elhelyezett elhagyott gyermekekre, kiknek száma 250-300, felügyel a gyermektelep-bizottság. A város fenntart egy szegényházat, melyben elöregedett, vagy munkaképtelen szegény férfiak és nők találnak otthont. A helybeli illetőségű szegény, elhagyott gyermekek otthona a város által fenntartott városi árvaház. E jótékony intézményeken kívül maga a város közönsége is gyakorolja a jótékonyságot, melynek már sok szép jelét adta. A társadalmi életet pedig élénkítik részben az egyesületek, részben az alkalmi bizottságok által rendezett műkedvelői előadások, hangversenyek, tánczmulatságok, melyek rendszerint a jótékony czél szolgálatában állanak.
Források: Galgóczy K. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monografiája. - Török-Magyarkori Okmánytár I-II. K. - Oppel dr.: Czegléd a török alatt. - Takács J. A czeglédi ev. ref. egyház története dióhéjban. - Hübner E. dr.: A czeglédi róm. kath. egyház története. - Hübner E. dr. II. Rákóczi Ferencz és Czegléd városa. - "Czegléd" 1902. évf. 40-42. sz. - Századok 1901. évf. - Helyszínen gyüjtött adatok.

« KECSKEMÉT Történetét irta 1867-ig ifj. Reiszig Ede dr., 1867-től és a mai viszonyok ismertetését Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

KISKUNFÉLEGYHÁZA. Irta Szalay Gyula. »