« SZŐLŐMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT. Irta Pettenkoffer Sándor. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

VADÁSZAT. Irta Bársony István. »

109ERDÉSZET.
Irta Kallina Károly
Pest vármegye területét hajdan hatalmas erdőségek borították, miről a m. kir. koronaruradalomhoz tartozó visegrádi, úgyszintén a váczpüspöki erdőségekben előforduló terebélyes tölgy és bükk hagyásfák, nemkülönben a Duna alsó részén levő futóhomokon álló erdőben található hatalmas fatuskók tanúskodnak. De a XVI. és XVII. században a német tartományokból történt bevándorlások és telepítések, úgyszintén a múlt században befejezett tagosítások és úrbéri birtok-rendezések miatt számottevő erdőség esett a fejsze áldozatául, hogy szántóföldeknek és szőlőknek adjon helyet. Az 1879. évi XXXI. erdőtörvény rendelkezései alapján a vármegye összes erdőterülete az állam felügyelete alá került, s a felügyeletet a budapesti kir. erdőfelügyelőség és Pest vármegye közig. bizottsága gyakorolja.
Kiterjedés.
A vármegyei erdőségek az éjszaki szélesség 47° 25'-47° 30' s a keleti hosszúság 36° 30'-37° 10' alatt 120-750 m tengerszínfölötti magasságban terülnek el és öt jelleges csoportba oszthatók: 1. a Duna jobb partján a pilisi és vértesi középhegységek lánczolatához tartozó visegrádi, szentendrei és pilisszentlászlói erdőségek; 2. a Duna balparaján a cserháti hegységhez tartozó vácz-acsai erdőségek; 3. a gödöllői és monori járásban beerdősült domborulatok és hullámos területek; 4. a Duna balpartján kelet felé terjedő szigetek és árterületek; 5. a Duna balpartjától a Tisza jobb partjáig terjedő nagy kiterjedésű alföldi rónaságon és futóhomokos területen álló erdők.
Pestvármegye összes földterülete 2.281,735 k. hold, ebből erdő 244,696 k. hold, vagyis a vármegye összes területének 10.7%-át erdő borítja. Törvényhatóságok szerint elosztva esik az erdőből Budapest székesfővárosra 3019.3 k. hold, Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott városra 15,855.3; a vármegye többi 14 közigazgatási járására 225,822,1 k. hold, mely erdőterület járásonként a következőképen oszlik fel: 1. a pomázi járásra 36,515.35, 2. a biaira 11,974.15, 3. a váczira 16,328.85, 4. a gödöllőire 20,132,00, 5. a monorira 15,373.44, 6. az alsódabasira 18,418.18, 7. a ráczkeveire 17,137.51, 8. a dunavecseire 1,711,07, 9. a kalocsaira 16,078.82, 10. a kiskőrösire 36,585.49, 11. a kunszentmiklósira 17,374.89, 12. a kiskunfélegyházira 9,083.48, 13. az abonyira 3,071.78, 14. a nagykátaira 6,037.10; összesen 225,822.1 k. hold. Figyelembe véve a vármegye területén levő 825,779 lakos számát, egy lélekre 0,21 kat. hold erdő esik, mely a helyi faszükségletet nem fedezi, különösen keleten és délen.
Birtokviszonyok.
A vármegye területén fekvő összes erdőterületből az állami erdő 29,424.9 közalapítványi 4,873.9, rendezett tanácsú városoké 7,380.3, községi 1,736.0, egyházi testületeké, személyeké 19,456.9, hitbizományi 6,495.3, volt úrbéresek tulajdona 10,636.7, egyéb közbirtokossági erdő 4,914.9, magánerdő 131,323.20; összesen 216,241.9. k. hold. A birtokhoz tartozó egyéb termékeny terület 4,491.2 és terméketlen terület 5.088; mindössze 225,822.1 k. hold.
Az állami 29,429.9 k. hold erdő magában foglalja a gödöllői m. kir. erdőhivatalhoz tartozó pomázi, biai, gödöllői és váczi járásokban fekvő m. kir. koronauradalmi erdőségeket, a közalapítványi 4873.9 k. hold erdő pedig a pilisszentkereszti és telki m. kir. erdőgondnokságokhoz tartozó erdőségeket.
A magántulajdonban levő nagyobb erdőbirtokok közül, melyek az 1500 k. hold terjedelmet túlhaladják, felemlíthető József főherczeg piliscsabai, a 110csász. és kir. családi uradalom ráczkeve-csepeli, Fülöp Szász-Coburg-Gotha-herczeg vacsi, a kalocsai járásban a kalocsai érsekség és káptalan, a váczi járásban a váczi püspöki és káptalan, gróf Tisza István nagykovácsi, gróf Vigyázó Sándor vecsési és báró Prónay Dezső acsa-csővári erdőségei.
Fekvés.
Fekvés és termőhelyi viszonyok tekintetében a vármegye erdőségei szintén öt csoportba oszthatók. Az első csoport a vármegye nyugati részén, a pomázi és biai járásokban, a Duna jobb partján terül el; nyugatról az esztergomi, délfelől a fehérmegyei Vértes hegység, keleti irányban a székesfővárosi erdőségek határolják és 48,489 k. hold összefüggő beerdősült területet foglal magában. Ezeknek az erdőségeknek a Duna felé hajló éjszaki és keleti része a pilisi hegylánczolathoz tartozik, melynek legmagasabb pontja Pilisszentkeresztnél a 750 m magas Pilisi hegy és a visegrádi határban a 640 m magas Prédikáló-szék, tehát az egész erdőcsoport a középhegység övébe esik. A völgyek, melyeket állandó forrásokból táplált patakok szelnek át, meredek, 20-30°, sőt helyenként 35° lejtésű hegyoldalak közé vannak ékelve. Az éghajlat annyira mérsékelt, hogy az erdő közvetetlen szomszédságában terjedelmes szőlők vannak, melyek jó bort teremnek. Az átlagos hőmérséklet 10 °C-ra tehető. Az altalaj trachit, a feltalaj középmélységű homokos agyag, melynek a jobb zárlatú erdőrészekben - kivált a bükkösökben - mély televénytakarója van. Az első csoport erdőinek déli része a budai hegyek és a Vértes-hegység nyúlványán terül el s legmagasabb pontja az 520 méter magas Jánoshegy. Az altalaj törmelékes mész, dolomit és homokkő, a feltalaj homokos agyag és helyenként fehér homok, a silányabb meredek rétegek pedig kopasz sziklák. Az egész erdőségben kevés a forrás és patak, a mi az egész hegység növényzetére káros. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a régen gyakorolt legeltetés a termőréteg javarészét tönkretette.
A második csoporthoz tartoznak azok az erdőségek, melyek a váczi járásban a Duna balpartján terülnek el és nyugatról a nógrádi hegységtől, kelet felől a hevesi erdőségektől, délfelől a gödöllői járástól határoltatnak és 16,328 k. hold erdőterületet foglalnak magukban. Ezek az erdőségek szintén két részre oszolnak és pedig a Duna balpartjának déli oldalán elterülő Cserhát-hegylánczolathoz tartozó erdőségek, melyek altalaja mészkő, feltalaja pedig sárga és homokos agyag. A hegyoldalak lejtése 20-25° s legmagasabb pontja Vácz határában a 650 m magas Nagyszál hegy. Az egész hegységben a források és patakok igen gyéren találhatók. Második a Galga völgyével elkülönített rész s a váczi járás keleti oldalán terjed. Ez inkább előhegység jellegű s legmagasabb pontja a 320 méteres Acsai hegy. Az altalaj bazalt és homokkő, a feltalaj kötött agyag és homokos agyag, mely helyenként 1.5-2 méter mély. Az éghajlat mérsékelt, átlagos hőmérséklete 10-12° C-ra tehető.
A harmadik csoporthoz tartoznak a gödöllői, monori és nagykátai járásokban található erdőségek, melyeket déli és keleti irányban a Rákosmező, nyugat és éjszak felől a jászkunsági rónaság határol és közel 41,541 k. hold erdőterületet foglalnak magukban. Ezek az erdőségek előhegység és dombvidék jellegével bírnak s legmagasabb pontjaik a Babatvölgy nyugati végén levő 340 m magas Margittai és Máriabesnyő határában a 280 m magas Látó-hegy. Mint minden dombvidéki erdőségben, itt is a völgyeknek némi jelentőségük van, a mennyiben a mérsékelt lejtőjű éjszaki oldalak kevésbé levén a nap szárító hevének kitéve, szép növésű, egészséges állabokat nevelnek, míg a nap szárító sugarainak kitett déli és keleti oldalak szenvedő, csúcsszáraz s igen alacsony növésű faegyedeket nevelnek. A dombokat agyag vagy homokos agyag borítja, míg a völgyeknek állandó mezőgazdasági mívelésre nem alkalmas részét homok és részint kavicsos homok fedi. A fent említett erdőterületnek az a része, mely a monori járásban a kunsági alfölddel határos, az erdőnyilvántartási törzskönyvben a futóhomokon álló erdők rovatába van felvéve és alföldi jellegű. Az egész erdőségek éghajlata átlagosan mérsékelt, az évi átlagos hőmérsék 10 °C; a legmagasabb hőmérsék 25-30 °C, a legkisebb pedig 18 °C. A tavasz korán áll be, azonban rövid; a nyár átlagosan meleg és száraz; az ősz hosszú és igen szép; a tél változékony s ezért az állandó hótakaró rövid ideig tart. Az uralkodó szél nyugati és délnyugati; a tavaszi fagyok nagy károkat okoznak a fiatal erdősítésekben.
A negyedik csoporthoz tartoznak a Duna balpartján elterülő ártéri erdők és a Szentendre, valamint a Csepel-ráczkevei szigeteken rendes gazdasági űzemben kezelt erdőségek 17,137 k. hold kiterjedésben. Az árterületeken található 111erdőtalaj általában véve igen jó minőségű, mert vizhordta fekete homok és agyagtalaj alkotja; a vízjáratok közelében azonban kavicsos. A szigeteken levő talaj a Duna medrének régebbi időben történt átalakulása miatt igen változékony és homoksíkságból homokbuczkákra alakul át; helyenként kavics-lerakodások fordulnak elő, melyek az állabok növekvésére igen kedvezőtlen hatásúak. Mivel azonban e szigeteken a homoktalaj mindig bizonyos mértékben nedves, ennélfogva a terméketlenek közé nem sorozható s így az összes benépesített szigetek teljes mívelés alatt állanak. E szigetek felső része a vízhordalék lerakódása következtében egyre épül, holott az alsó részek elmosódásnak vannak kitéve s a lakosok partbiztosítással látják el.
Az ötödik és legnagyobb csoport azokat az erdőrészeket foglalja magában, melyek a Duna és Tisza folyam között az alsódabasi, kiskőrösi, kunszentmiklósi, kiskunfélegyházai és kalocsai járásokban terülnek el, közel 112,320 k. holdnyi területen, kisebb-nagyobb csoportban és a futóhomokon álló erdők közé vannak felvéve. A fenti terület altalaja az alluvium, víz- és szélhordta sárga agyag képződménye, melyet futóhomok borít; a futóhomokos talaj a keleti és déli szárító szelek hatása alatt kifúvásokat s befúvásokat alkot (buczkák), mely buczkák körül zsombékos lápok, szikes rétegek és helyenként kavicsos, s úgynevezett rétegkő-lerakodások találhatók. Az alföldi homok vegyi tartalma mész, magnézium és sok kálium, azonban a kifúvásokon televényes fekete homok is található, mely már 15-20 cm mélységben elegendő nedvességet tart s így a kerti és mezőgazdasági mívelésre igen alkalmas; immunis tulajdonsága miatt a szőlőkultúrának is megfelel s ezért a futóhomokot szélfogókkal és faültetésekkel igyekeznek megkötni. Az 1879. évi erdőtörvény 165. §-ának intézkedése a futóhomok további terjedésének meggátlása czéljából és közgazdasági szempontból elrendeli a talaj megkötését. E téren Coburg Ferdinánd herczeg már a mult század 40-es éveiben a dabasi járásban levő 14.000 k. holdnyi Vacs pusztát ötsoros akáczszélfogokkal tagokra osztva, a silányabb részeket beerdősíttette s a megvédett területeken majorok telepítésével a volt futóhomokot igen jövedelmező mezőgazdasági birtokká változtatta. E jó példa után ma már nagykiterjedésű volt futóhomok-területek találhatók, melyeket nagy áldozatokkal erdősítettek be.
Fanemek.
A pestmegyei erdőségekben uralkodó fanem a tölgy, mely négy fajban, ú. m. kocsányos, kocsánytalan, cser és magyar tölgy-fajban található. A kocsányos és kocsánytalan tölgy tiszta állabokban Pest vármegye nyugati és éjszaki hegységeiben, a pomázi, biai, váczi, gödöllői s a monori járásban fordul elő és 39,667 k. holdnyi területre tehető. Elszórtan a Vértes hegység déli oldalán a magyar tölgy is előfordul. A csertölgy tiszta állományban a váczi járásban, a Cserhát-hegységhez tartozó Galgavölgy éjszaki és keleti oldalán található és 10,803 k. holdnyi területet foglal magában. E fanemmel üde homokos erdőtalajon csemeték ültetésével kísérletet tettek, melyek elég sikeresnek mondhatók.
A bükk - gyertyánnal vegyítve - nagyobb összefüggő állabokban a pilisi hegységhez tartozó visegrád-szentendrei, nemkülönben a váczi járásban a nógrádi hegységben található és 14,312 k. holdra terjed. Az erdőgazdaság az utólsó időben a bükkösöket ott, hol a talajviszonyok megengedik, mesterséges ültetésekkel vagy vetővágások aláépítésével tölgyesekké változtatni igyekezik, mivel ez a fanem bükkel sokkal értékesebb.
Kőris, szil és juhar elegyes és elegyetlen állabokban a Duna balpartján levő árterületeken a Csepel-szigeten s a kalocsai és kiskőrösi járásokban található, 15,387 k. holdnyi területen. E járásokban sok helyütt a fűzeseket kőris és szilcsemete-ültetésekkel pótolják, mely ültetéseknek sikerét a Coburg herczegi birtokhoz tartozó dömsödi Dunaparton 320 hold kiterjedésű, 20 éves, szép növésű tiszta szil (ulmus campestris) erdő bizonyítja. Hogy a szil a homokos területen, ha az altalaj némileg nedves, jól tenyészik, bizonyítják a Máriabesnyői kolostorhoz vezető fasoron álló 120-140 éves 80-100 cm átmérőjű szilfák, melyek most is nagy részben egészségeseknek mondhatók.
Az akácz a múlt század elején részint szépítési szempontból parkokban, részint fasorokban és alföldi delelőkön fordult elő. Csak a múlt század 40-es éveiben kezdte meg Coburg herczeg pusztavacsi erdőgondnoksága ezzel a fanemmel a nagyobb s addig hasznavehetetlen homok- és futóhomok-területeket beültetni és azt mint erdőt kezelni. E sikertől buzdítva és tekintetbe véve, hogy az akácz már rövid fordulóban és silány talajon kezelve is kitünő szerszám- és tűzifát, 112de különösen jó szőlőkarót szolgáltat, a többi alföldi birtokosok és városok is homokos és futóhomokos területeiket, melyek mezőgazdasági és szőlőmívelési czélokra alkalmasak nem voltak, akácz-csemetékkel ültették be. Jelenleg a pestmegyei akáczerdők kiterjedése 36,780 k. hold.
Az erdei és fekete fenyő-állományok ültetése Pest vármegyében a múlt század 50-es éveiben vette kezdetét és azok kisebb-nagyobb kiterjedésben 620 k. holdon a gödöllői, monori és ráczkevei járásokban találhatók. E fenyőültetések főczélja abban rejlik, hogy a homokos és silányabb talajú erdőségekben a tűlevelek gazdag lehullásával a talajt javítsák és a szomszédságban levő mezőgazdasági berendezéseket a hófuvásoktól megóvják. Ott, hol a birtokos a vadtenyésztésre különös súlyt helyez, a fenyőerdők téli időben a vadnak kedves menedékhelyet szolgáltatnak. Az újabb fenyő-ültetéseknél a fekete fenyő azért részesül előnyben, mert az erdei fenyőnél a szárazságot jobban kibírja, a káros rovarok pusztításának kevésbé van kitéve és a tűlevelek hullása gazdagabb.
A fűz- és nyárfa-erdők még a múlt század közepén a dunai árterületeken a Szentendrei és Csepel-szigeteken, nemkülönben a kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kalocsai járásokban levő mocsaras és vizenyős területeken nagy kiterjedésben fordultak elő. Jelenleg e fűzeseket a sokkal nemesebb kőris, szil- és égerfa-ültetésekkel pótolják és csak azokon a területeken tartják fenn, melyek a Duna áradása és jégzajlása miatt más fanemekkel be nem ültethetők. A nyár, de különösen a kanadai nyárnak dugványokkal történő erdősítését sikerrel alkalmazzák az üdébb homoktalajon; a fűz- és nyárfa-állomány jelenleg 67,800 k. hold.
A fent elősorolt fanemeken kívül elszórtan találhatók még a vármegye területén a korai és mezei juhar, a hárs, barkócza, vadalma, vadkörte, vadcseresznye, bálványfa és gleditschia és az újabbi telepítvényeken a fekete dió; a cserjék közül a som, vörös és fekete bodza, a vörös gyűrű, fagyal, bangita, sóska cserje, hólyagfa, mogyoró, galagonya, kökény, boróka, málna és szeder.
Erdőgazdálkodás.
Pest vármegyében a nagyobb uradalmakban és városi erdőségekben már az erdőtörvény előtti időben is tétettek oly intézkedések, melyek az erdőüzemet az akkori viszonyoknak megfelelőleg szabályozták. Fontos ez különösen Pest vármegyében a szélsőseges időjárás hirtelen változásainak kiegyenlítése szempontjából. A multban dívott mértéktelen legeltetést nagy mértékben korlátozta a meglevő dús vadállomány kimélete, és a vadászati sport közkedveltsége.
Az 1879. évi XXXI. t.-cz. értelmében a hatóságilag már jóváhagyott rendszeres használati terv szerint az alábbi erdőállományok kezeltetnek, ú. m. a nevezett törvény 2. §-a alá tartozó véderdők 1406.7 hold; a 17. §. értelmében, mint kincstári 29.429.9; mint közalapítványi 4873.9; rendezett tanácsú városoké 7380.3; községi 1736; volt úrbéresek tulajdona 9806.9; egyéb közbirtokossági erdő 4914.9; egyházi testületek és személyeké 19.456.9; hitbizományi erdők 6070.5; az erdőtörvény 16. §-ában megjelölt adókedvezményben részesült magánbirtok 4958 kat. hold, ezek szerint rendszeres gazdasági terv szerint kezeltetik összesen 90,034 kat. hold.
A vármegye területén fekvő többi magántulajdonú erdő 120,207.9 kat. hold, mely erdőterületből egyszerű gazdasági terv szerint csakis a nagyobb magánuradalmak erdeit kezelik, míg a kisebb magántulajdonú erdők részint szépítési szempontból, mint parkok és ligetek, részint a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen szerszám- és tűzifa-szükséglet fedezésére szolgáló erdők, szállaló módban kezeltetnek; azonban a feltétlen erdőtalajon álló erdők, bárkinek a tulajdonához tartoznak is, az erdőtörvény 5. és 47. §-a értelmében a kihasználás után újból beerdősítendők, s ezt a budapesti kir. erdőfelügyelőség ellenőrzi. Az alkalmazott gazdasági módok: a szálerdő, középerdő és sarjerdő. A szálerdő gazdasági mód pedig eloszlik a szállaló és fokozatos felújító vágásokra.
Szállaló gazdasági módban kezeltetnek a vármegye egész területén elszórtan levő hatóságilag kijelölt véderdők 1406.7 kat. hold kiterjedésben, és ezekben az erdőkben a használat csakis a száraz és széttört fák kiszedésére szorítkozik. A legnagyobb véderdő a visegrádi m. kir. erdőgondnokság kezelése alatt áll s a visegrádi várromok és a Mátyás király-forrás környékére terjed ki, a szomszédos Visegrád községi véderdővel együtt, 182 kat. hold terjedelemben. A fokozatos felújító vágásban és tarvágásban 80-100 éves fordulóban kezelik a vármegye hegyes és dombos vidékein tenyésző tölgy, bükk és kisebb kiterjedésben található fenyő-szálerdőket 97,532.2 kat. hold kiterjedésben. Középerdőüzemben 113kezeltetnek a gödöllői, ráczkevei és váczi uradalomhoz tartozó erdők közül azok, melyikben a fáczántenyésztés tekintetéből az aljfa 30-40 éves, a főfa 60-80 éves fordulóban használtatik ki s e középerdő kiterjedése közel 10,480 kat. hold. A sarjerdő-gazdasági módban kezelt erdők területe 106,823 kat. hold; e csoporthoz tartoznak az árterületeken található nyár és füzesek, a lapályos és vizenyős helyeken előforduló kőris, szil és égererdők s a homokon és futóhomokon levő akáczerdők. E sarjerdőket, a füzesekben alkalmazott botoló és nyesési gazdálkodást kivéve, 30-40 éves fordulóban kezelik; kivétel csupán az akáczerdőknek az a része, hol a szőlőkarók termelése tekintetéből a fordulót 10-20 évben állapították meg. Cserhántó-űzemben kezelik a visegrádi m. kir. erdőgondnoksághoz tartozó tahitótfalusi m. kir. korona-uradalmi erdőbirtokban levő 400 kat. holdnyi tölgyerdőt, - de miután ez a gazdasági mód a tölgy-szálerdők fenntartása érdekében károsnak bizonyult, ezt az űzemmódot felhagyták.
A hatóságilag jóváhagyott gazdasági üzemtervekben kitüntetett, valamint a nagyobb rendezett uradalmi erdőhivataloknál beszerzett becslési adatok szerint az egész vármegye erdőterületén az évi fatermés átlagosan holdanként 1.13, összesen 244,352 tömörköbméterrel van felvéve, melynek mintegy 15%-a, azaz 36,652 m3 épület-, haszon- és szerszámfa, 60%-a, azaz 146,612 m3 tűzi-hasáb és dorongfa, 25%-a, azaz 61,088 m3 mint galy és rőzsefa értékesíttetik és ennek pénzértéke a vármegyei átlag szerint 1,014,056 kor. évente.
A vármegyei erdőségeket a következő erdőhatóságok és erdőgondnokságok kezelik: 1. A gödöllői m. kir. erdőhivatal igazgatásában a babati, budakeszi, galgamácsai, isaszegi, nagymarosi, valkói és visegrádi erdőgondnokságok. 2. A kisebb községek, valamint az úrbéres közbirtokosságok, úgyszintén a kisebb egyházi személyek tulajdonában levő erdők kezelését az 1898. évi XIX. t.-cz. értelmében a budapesti m. kir. állami erdőhivatal vezetése alatt a kecskeméti és váczi m. kir. járási erdőgondnokság vette át. 3. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium közvetetlen felügyelete alatt a pilisszentkereszti és telki közalapítványi erdőgondnokságok. 4. József főherczeg piliscsabai erdőgondnoksága. 5. Coburg herczeg vacsi erdőhivatala. 6. A kalocsai érseki és váczi püspöki erdőhivatal. 7. A csász. és kir. család ráczkevei uradalmának erdőhivatala. 8. Gróf Tisza István nagykovácsi erdőgondnoksága. 9. Gróf Breuner leányfalusi erdőgondnoksága. 10. Báró Prónay Dezső acsai erdőgondnoksága. Ezeknek az erdőhatóságoknak, illetőleg erdőgondnokságoknak erdőtiszti személyzete az erdőtörvény 36. §-ában megkívánt minősítéssel birnak, s közigazgatási esküt tettek; számuk 45. A 37. §-ban kívánt felesketett erdőőrök száma 128.
Mellékhasználat.
A székesfőváros közelsége, nemkülönben a vármegye területén évről-évre szaporodó lakosság száma következtében mindennemű erdei melléktermények és mellékhaszonforrásnak a kihasználása és értékesítése könnyű. Első sorban felemlítendők a vadászati haszonbérek oly erdőbirtokokban, hol a tulajdonos a vadászati jog gyakorlását a maga részére fent nem tartja; ez a haszonbér holdanként és évenként átlagban 50 fillért ér el. Ott, a hol a talaj jósága megengedi és a vágásokat mesterséges úton újítják, a mezőgazdasági elő- és köztes-használat szokásos, mely használatért a haszonbér holdanként és évenként 20-30 korona összegre emelkedik. Előfordul a fiatal vágásokban a fű sarlózása és a sikárfű-gyökér kiásása is. A magvak és vad gyümölcsök közül felemlítendők a tölgy-, makk, gubacs, vadalma, vadkörte, vadgesztenye (szarvas vad etetésére), szamócza, málna és gombák, továbbá hársfavirág, belladona-gyökér (gyógyszertáraknak), úgyszintén az ibolya és gyöngyvirág; végül igen lényeges jövedelmet biztosítanak a visegrádi erdőgondnoksághoz tartozó trachyt, a váczi erdőhívatalhoz tartozó mészkő és a főváros határszélén feltárt dolomit-kőbányák.
Értékesítés.
A vármegyében külkereskedelemre alkalmas faanyag alig fordul elő. A kisebb birtokosok és községek az erdeikben termelt fát saját szükségletükre használják fel, a nagyobb birtokosok pedig azt a faanyagot, mely a saját és a helyi szükséglet fedezése után fennmarad, erdei rakhelyeken vagy berendezett faraktárakban, kisebb ürméteres mennyiségben, szabályozott árak mellett és határozott napokon értékesítik. Csak a vármegye éjszaki és nyugati dunaparti erdőségeiben termelt faanyagot, melyet helyben el nem adhatnak, viszik hajón a fővárosba vagy az alföldi erdőszegény vidékekre. A mű- és szerszámfát többnyire a kijelölt évi vágásokban tövön értékesítik. Nincs olyan faanyag, mely a vármegye területén értékesíthető nem volna, sőt még a hulladékfát és a vágások 114letarolása után visszamaradó forgácsot is nagy becsben tartja a szegényebb nép és sok helyen hulladékfa-szedhetés ellenében erdősítési munkákat is végeznek.
A vármegye területén a fa tőárai átlagosan a következők: egy köbméter kemény hasáb tűzifa 4-5 koronáig, lágy hasábfa 2-3, kemény dorong tűzifa 3-4, lágy dorongfa 1-2, kemény selejtes 2.5-3, lágy selejtes 1.50-2, vékony dorong 1.05-1.50, rőzsefa 1.00-1.20 koronáig köbméterenként; egy kétfog. szekér tuskófa 1-2, egy taliga fekűfa 0.50-0.80 és egy hátteher fekűfa 0.10- 0.20 korona. Épület- és műfa tövön: köbméterenként tölgy és akácz 20-25 kor., juhar, kőris, szil, gyertyán 25-30, cser és bükk 15-20, fenyő, hárs, topoly, éger 12-15, 1 drb távirda-oszlop 2-2.50, 1 drb erdei lécz 0.50-1.00, 1 kétfogatú szekér fonó-fűzvessző 6-8 korona; gömbölyű akácz szőlőkarók vasúti kocsiba berakással: 1000 drbként; 1.60 méter hosszúságban, 40, 1.80 méter hosszúságban 50 és 2 méter hosszúságban 60 korona.
A vármegye területén levő faipari vállalatok közül megemlítendők: a visegrádi határban levő Riegler-féle író- és rajzszergyár, melyben a vadgyümölcsfák, nemkülönben a szép fodros juhar, kőris- és égerfák jó árak mellett értékesíthetők. A másik vállalat a váczi kir. orsz. fegyintézetben berendezett kosárfonó, a hol a dunai árterületeken termelt sárga és uráli fűzet dolgozzák fel; a harmadik vállalat az aszódi m. kir. javítóintézetben berendezett kocsigyár, melyben a vármegye akáczosaiban termelt mű- és szerszámfa jó vevőre talál.
Erdőmívelés.
Az erdőmívelés feladata Pest vármegye erdőgazdaságára nézve különösen fontos, minthogy a nyugati részen levő dolomit- és mészkő-szikláktól kezdve egész a déli részen levő futóhomok-buczkákig a silány talajnak csaknem minden faja képviselve van és vannak évek, melyekben a korai fagyoktól megkimélt kiültetett csemeték a júliusi és augusztusi szárazságok és a tropikus szelek hatása alatt pusztulnak el. E mostoha erdősítési viszonyok között igen örvendetes jelenség, hogy egyes birtokosok, a nélkül, hogy arra az erdőtörvény kötelezné őket, szorgalmasan és szakszerűen erdősítenek, faiskolákat tartanak fenn és mezőgazdaságra kevésbé alkalmas területeket fásítanak be, úgy hogy az állami erdőfelügyelőség kimutatása szerint 1908-ban Pest vármegyében 1457 kat. holdat mesterséges úton erdősítettek be. Az állam 1908-ban a Váczott keletkezett állami csemetekertből 1,872.000 darab különféle fajta csemetét szolgáltatott ki részben ingyen, részben az előállítási költségek megtérítése mellett. Hat birtokos pedig összesen 1250 korona erdősítési pénzsegélyben részesült. A földmívelésügyi minisztérium 1908. évi erdősítési jutalmából az első pályadíjat báró Schossberger Viktor nyerte, a ki 1903-ban az 1849. évi honvédsírok körül levő silány homokos területet, 53 kat. hold kiterjedésben, tölgy, akácz, juhar és erdei fenyő-csemetékkel ültette be és azt szorgalmas ápolással díszes ligetté változtatta. A jutalom Mesterházy nemrég elhúnyt magyar festő olajfestménye volt. Fekete Sándor uradalmi tiszttartó és Hajdu István uradalmi intéző pedig érdemeik elismeréséül egyenként 250-250 korona jutalomban részesültek.
Ott, a hol a talaj más mezőgazdasági mívelésre nem alkalmas, az erdősítés a fokozatos felújító vágások útján vagy erdei magvak és csemeték alátelepítésével történik; a hol pedig a mezőgazdasági elő- és köztes használat alkalmazható, a vágásterületet az első évben megtisztítják és felszántják, mezőgazdasági növényekkel vetik be, s a második évben a csemetekertben nevelt és a talajnak megfelelő csemetékkel úgy ültetik be, hogy a sorok közötti területen 1-2 éven át kapás növények tenyészthetők legyenek. Ezzel a köztes használattal nemcsak a kiültetett facsemetéket kapálják és tisztogatják meg a gyomtól, hanem még számottevő mellékjövedelmet is biztosít a birtokosnak. Ott, a hol mezőgazdasági köztes használat nem alkalmazható, az erdősítési módok közül a gödrös ültetés, dombos ültetés, árkos ültetés szokásos meztelen gyökérzettel vagy földgomolylyal. Egyes lágy lombafajok (fűz, nyár) megtelepítése dugványozással történik a legsikeresebben. Ritkás akáczosok sűrítését sokhelyt igen czélszerűen egymással párhúzamos sűrítő árkok ásásával végzik.
Említést érdemel a budapest-hatvani vasútvonal mellett Isaszeg és Gödöllő állomások között a "József főherczeg-liget" nevű fenyőkísérleti telep, melyet a gödöllői koronauradalomnál ismertetünk.
Károk.
Az elemi csapások közül a korai és késői fagyok említendők. Legnagyobb kárt okozott azonban az utólsó évek nyári nagy szárazsága és azzal összeköttetésben az erdei tüzek nagy száma, melyek terjedését a hatósági gyors oltási intézkedések 115némileg korlátozták. Az 1909. évben a vármegye területén hét erdőégési esetet jelentettek be, melyek azonban mint földön futó tüzek, magukban az erdőállományokban nagyobb kárt nem okoztak. Az emberek okozta erdei kihágások a fatolvajlásra és tilos legeltetésre terjednek ki. Fatolvajlásokat a szigorú telek beálltával a szegényebb lakosok követnek el, de e lopások nem lényegesek. Nagyobb kárt okoznak a száraz nyarak idején a fiatal vágásokban az éjjeli tilos legeltetések. Ott, hol a nagyvad tenyésztése az erdőbirtok kiterjedésével kellő arányban nem áll, a fiatalosok csakis kerítésekkel óvhatók meg a vadrágástól. A rovar-károsítások között az akácz paizstetű említendő első helyen, de az akácz nagy sarjadzási képessége következtében ellene - a fiatalosnak tőre való vágásával - sikerrel lehet védekezni. A tölgyerdőkben a cserebogár, közönséges gyaponcz és búcsos pohók, a nyár- és fűz-erdőkben a czinczérek, a fenyőerdőkben a hylesinus piniperda szokott fellépni, de eddig oly kis mértékben, hogy hatósági beavatkozásra nem volt szükség. Egyes fiatal tölgyültetésekben és makkvetésekben a cserebogár pajorja érzékeny károkat okoz. Erdőrendészeti áthágás miatt az elmúlt tíz évben nem indítottak eljárást.
Munkásviszonyok.
Pest vármegye területén sem a fatermés feldolgozására nagyobb ipartelepek, sem a fa kiszállítására nagyobb berendezések, tehát állandó erdei munkások sincsenek. Az évi vágások feldolgozására és a kitermelt faanyagnak tengelyen való kiszállítására a földmíves-osztálynak azt a részét alkalmazzák, a mely mezőgazdasági munkájával tél idején elfoglalva nincsen. E bizonytalan munkásviszonyoknak, s a munkabérek drágaságának főoka a kivándorláson kívül a főváros közelsége, hol a munkás mindenkor elég munkát talál. Az átlagos fatermelési bérek a következők: Egy köbméter hasábfa termelése 70 fillér, dorongfáé 60 fillér, műhasábfáé 80 fillér, kemény épületfáé 1 korona, 1000 darab hasított szőlőkaróé 15-17 korona, 1000 darab gömbölyű szőlőkaróé 9-10 korona. Egy köbméter kemény épületfa szállítása az erdei rakodóra 4-5 korona. Egy köbméter tűzifa szállítása 4 km távolságig 1,4-10 km-re 2, 10 km-en felül 3 korona. Erdőmívelési munkálatnál őszi és tavaszi időben egy férfi-napszám 2, nőé 1.60, gyermeké 1 korona. 1 négyszögméter földforgatásért homokban 12 fillér, agyagban 15 fillér. Cserebogárpajor szedéseért 100 darabonként 30 fillér. Erdőben 1 hl. tölgymakk szedéseért 3 koronát fizetnek.
Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter rendeletére 1898-ban a gödöllői határban Erzsébet királyné emlékére parkot ültettek, melyet szintén a koronauradalomnál ismertetünk.
Emlékfák és ültetések.
Említésre méltó Szigetmonostoron a Horányi csárda melletti koronauradalmi erdőrészben lévő erdei fenyő-csoport, mely alatt 1888 deczember 19-én néhai Rudolf trónörökösünk ottani vadászata alkalmával Magyarországon töltött utólsó napján reggelizett. A Visegrád várhegyi véderdőben ma is áll ama négy darab szelíd gesztenyefa, melyeket a hagyomány a Róbert Károly királytól telepített ilyfajú fák utódainak vall.
Máriabesnyőn a zárda melletti erdőrészben látható még ama 95 cm átmérőjű tölgyfaóriás, melynek lombozata alatt Feszler Ignácz kapuczinus barát Magyarország történetét megírta. Állandó bámulat tárgya a Gödöllőről a besnyői zárdatemplomhoz vezető hatalmas szilfasor, melyet mintegy 150 évvel ezelőtt Grassalkovich herczeg jobbágyai ültettek. A (ráczkevei) Csepel-szigeten a csász. és kir. családi birtokhoz tartozó Dunaparton van egy szilfa csoport, melyet 1720-ban Jenő kir. herczeg emlékére ültettek. E csoportban egyes fák kerülete mell-magasságban 4-4.2 méter.
Az ezeréves Magyarország emlékét hirdeti: a valkói határban a Csákó nevű korona uradalmi erdőrészben egy 20 k. hold kiterjedésű kocsányos tölgyültetés; az isaszegi határban a Martonberek nevű korona-uradalmi erdőségben egy 4 holdas hárs- és szilfa-ültetés; a váczszentlászlói határban a báró Schossberger-féle Pusztaligeti erdőrészben egy 10 holdas nyárfa-csoport; Pusztavacson Coburg herczeg birtokán egy 3 holdas Celtis-facsoport. A vármegyében ezen felül még számos ezredévi emlékfa-ültetés van. Ezeket azonban városok és falvak közelében, erdőterületen kívül ültették és tartják fenn.

« SZŐLŐMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT. Irta Pettenkoffer Sándor. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

VADÁSZAT. Irta Bársony István. »