« SZÍNÉSZET. Írta E. Nagy Olivér dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

AZ EGYHÁZAK POZSONY VÁRMEGYÉBEN A róm. kath. egyházra vonatkozó részt írta Zanit Ödön, az ág. h. evangelikusra vonatkozó részt Markusovszky Samu dr. és az ev. ref. egyházra vonatkozót Balogh Elemér. »

402IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET.
Írta Osváth Gyula, a zeneművészetre vonatkozó részt Batka János
Művelődéstörténeti visszapillantás.
Pozsony vármegye irodalom, tudomány és művészet tekintetében hazánk egyik legelső vármegyéje. Nemzetünk kulturális fejlődésének már kezdő korszakában nagy jelentőségű színhelye volt a tudományos munkásságnak. Már az Árpád-házi királyok és még inább a vegyes házakból származott uralkodók alatt Pozsony város, a vármegye székhelye, egyik góczpontja volt a szellemi és anyagi haladásnak. Művelődésére nagy jelentőségű volt az is, hogy a mohácsi vész óta egészen 1848-ig itt tartották az országgyűléseket, itt székeltek a legfőbb kormánytestületek, a mi a város környékére és a vármegyére is jelentékeny befolyással volt. A tudományos munkásságot és annak eredményét - a történelmi visszatekintés végtelen kárára - hazánk e vidékén is sokszor semmisítették meg az idő viszontagságai. A levéltárak, könyvtárak és művészeti tárgyak megrablására, szétdúlására s fölégetésére igen gyakori az alkalom. 1241-ben a tatárok tűzzel-vassal pusztítják Pozsonyt. A cseh háborúk korában 1254, 1261 és különösen 1271-ben Ottokár rabló csehei dúlták föl s rabolták ki Pozsonyt és a vármegyét. Ekkor égett le a pozsonyi káptalan és a város levéltára is. 1342-ben a husziták rabolják ki és égetik föl Nagyszombatot és vidékét. 1428-ban ugyanezek pusztítják Pozsonyt és a vármegyét.
Ezt követőleg Pozsony vármegye művelődéstörténete a következő események hatása alatt alakult: 1467-ben Vitéz János érsek Mátyás király megbízásából és segélyével megalapítja a pozsonyi egyetemet (Academia Istropolitana). 1535-ben tették a rendek Pozsonyt a kormány székhelyévé. Ide költözött a törököktől birtokaikból kiforgatott főurak és főpapok, szerzetesek és apáczák nagy része, sőt Esztergom török kézre jutása (1543) után az érsekprimás is. 1561-ben nyitották meg a jezsuiták nagyszombati iskoláját. Nagyszombat városában már a XVI. században nyomda volt. 1611-ben alapítja Forgách Ferencz érsekprimás a legelső pozsonyi könyvnyomdát, mely 1660 után Nagyszombatba került és a Telegdi Miklóstól Nagyszombatban már előzőleg fölállított első kath. hazai nyomdával egyesült, majd tulajdona lett. 1619-ben alapította Pázmány Péter a nagyszombati nemes ifjak intézetét (Pazmaneum), melyet bő alapítványával látott el. Nemsokára az alapítás után ebben az intézetben tanult Zrinyi Miklós, a későbbi horvát- és dalmátországi bán, az európai hírű törökverő hős és költő. Mária Terézia később az egyetemet orvosi fakultással egészítette ki. 1622-ben Pázmány érsekprimás kollégiumot alapít Pozsonyban a jezsuiták számára. 1642-ben Lóssy primás megalapítja a pozsonyi Emericanum papnöveldét. 1683-ban a törökök, illetőleg Thököly csapatai Pozsonyt elfoglalják és fölgyújtják. 1710 körül alkotja Donner Rafáel híres szobrász világhírű pozsonyi szobrait. 1705-ben indította meg Pozsonyban Esterházy Antal gróf, kurucz generális a legelső magyarországi hirlapot "Mercurius Verdicus ex Hungaria" czimen. 1714-ben nyílt meg az új jezsuita gimnázium. 1719-ben Bél Mátyást a prot. egyház lelkészévé és az iskola rektorává választja. 1720-ban Royer Pál könyvnyomdát állít Pozsonyban s ez 1770-ben Landerer tulajdonába megy át. 1721-ben indul meg Pozsonyban Bél Mátyás "Nova Posoniensia" czímű folyóirata. 1776-ban nyilt meg Pozsonyban az új jogi akadémia és ugyanebben az évben a városi 404új színház. 1749, illetőleg 1767 óta működött Pray György a jezsuita gimnáziumban és könyvtárban. 1770-ben találta Pray a halotti beszédet a káptalani levéltárban. 1764-ben jelent meg a "Pressburger Zeitung" első száma. 1770-ben Paczkó is nyomdát nyit Pozsonyban. 1780-ban jelent meg Pozsonyban a "Magyar Hirmondó". II. Józseffel a hanyatlás stádiumába lép Pozsonyban és a megyében az irodalom, tudomány és művészet. A híres pozsonyi kép- és könyvtár (Albertina) Bécsbe kerül. 1784-ben a jogakadémia, 1786-ban a gimnázium Nagyszombatból Pozsonyba helyeztetik át. 1788-ban alakult az első magyar önképzőkör a "Magyar Társaság". 1832-36-ban jelenik meg Kossuth Lajos szerkesztésében az "Országgyűlési tudósítások" czímű kőnyomat. 1833-ban kiváló zeneegyesület alakul az egyházi zene művelésére Pozsonyban. 1850-ben nyilt meg ugyanott az első hazai reáliskola, 1855-ben pedig az új ág. ev. liczeum. 1854-ben alakult a természetrajzi múzeum. 1855-ben a jezsuiták visszatelepíttetnek Pozsonyba. 1858-ban a magyar társaság újjáalakult. 1869-ben keletkezett a városi múzeum. 1886-ban nyilt meg az új színház. 1887-ben leplezték le Hummel zeneszerző mellszobrát, később pedig Fadrusz János alkotását, a Mária Terézia-szobrot.

A halotti beszéd és könyörgés.
Eredetije a Magyar Nemzeti Muzeumban

Pázmány feleletének czímlapja.
Az egyetemi könyvtár példányáról
Az oknyomozó magyar irodalomtörténet Pozsony vármegyében sem tekinthet vissza négy századnál tovább, de ezalatt is jobbára idegen nyomokon haladott. A tizenkilenczedik században azonban új irány indul, mely formákban is mindinkább nemzetivé válik, különösen a mikor a demokráczia szelleme hatja át a politikai életet s megteremti a polgári szabadságot, behatol az irodalomba és művészetbe is és a politikai szabadsággal karöltve megalkotja a nemzeti irodalmat, tudományt és művészetet. Pozsony vármegye íróinak újabb időbeli költészete, történetírása, szónoklatai és nyelvtani alkotásai a nemzeti irodalom, kevésbbé nemzeti jellegű szakmunkái pedig a tudományos irodalom körébe tartoznak.
A könyvnyomtatás előtt is részt vett a vármegye az irodalom terjesztésében, minek bizonyságai a nyelvemlékeinket megőriző becses kodexek. Ezek a következők:
Kodexek.
Pray-kodex, vagyis a legnevezetesebb magyar nyelvemlék: a "Halotti beszéd és könyörgés". A deáki egyház tulajdona volt és misekönyvön kívül, egyházi szabályokat, halotti szertartásokat stb. is tartalmaz. A nevezetes halotti beszéd a 154-ik lapon olvasható. E kodex, szakértők állítása szerint, a XIII. századnak kb. harmadik tizedéből való. Pray György, a XVIII. század 405jeles történettudósa fedezte fel és ez az egyetlen magyar nyelvű misekönyv, mely az Árpád-korból fennmaradt. Most a Magyar Nemzeti Muzeum őrzi e becses kodexet (Quart. Hung. 387. jelzett alatt).
A nagyszombati kodex. Magyar nyelvemlék 1512 és 1513-ból. Nagy nyolczadrét alakú papiroskodex. Egy kéz írása, ismeretlen írótól. Írásának ideje, mint a 158. és 304. oldalokon olvasható, 1513 és 1512. Tartalma valláserkölcsi elmélkedések és imádságok. Előbb az esztergomi káptalan nagyszombati könyvtárában őrizték, a honnan nevét is veszi. Jelenleg Esztergomban van a főegyházmegyei könyvtárban. Nyomtatásban megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvemléktára 3. kötetében.
A Lányi-kodex. Lányi Károly ajándékozta a M. Tud. Akad. könyvtárának. Lányi "A magyar kath. klérus érdemeinek történetigazolta emléke" czímű és Pozsonyban 1848-ban megjelent művében említi, hogy e kodex "újan fölfedezett régi, 1517-be tartozó, a pozsonyi Klarisszák számára készült" és a Schuster nagyszombati gyógyszerész gyűjteményében levő "magyar ordinarium" szintén a pozsonyi Klarisszák számára készült. Kis nyolczadrét alakú papiroskodex elől, hátul csonka kötése, természetbarnította fatábla. Nyomtatásban megjelent a M. Tud. Akad. Nyelvemléktára 7. kötetében.
A pozsonyi kodex (1520-ból). Egyetlen magyar kodex, mely a Nyelvemléktárban csak másolat útján volt kiadható; az eredetinek ugyanis az 1837-ben történt lemásolása óta teljesen nyoma veszett. A könyv Toldy szerint tizenkettedrétű papiroskodex. Három kéz írása. A leírók közül csak az elsőt ismerjük s ez Mihály diák. Írásának ideje 1520. Tartalma: imádságok s néhány főünnepre való evangéliumi szakasz. Az Akadémia kézirattárában van a másolat (M. Cod. 4-edrét 11. sz. a.); az eredeti a ferenczrendi kolostor könyvtáráé volt.
A Peer-kodex. 1787-ben Peer Jakab pozsonyi piarista áldozár és történettanár tulajdona volt, kinek hagyatékából, vétel útján Jankovich Miklóshoz, majd a Széchenyi orsz. könyvtárba került. E kodex 8-adrét papiros, 3 levele ki van szakítva. Magyarját hat kéz írta. Újabb másolata Gyurkovics Istvántól az akad. könyvtárban van. Mikor készült e kodex, határozottan meg nem állapítható. Két évszám is van benne. Az első 1508, Vásárhelyi András cantilenája; a másik 1526, azt mutatja, mikor írták bele a deák részt. Karaktere a XVI. század elejére mutat. Tartalma: vallásbeliek, imák és naptár (Csizió, Kalendárium). Nyomtatásban megjelent a M. Tud. Akad. Nyelvemléktára 2-ik kötetében.
Kazinczy-kodex. Nyelvemlék az 1526 és 1541 közti időből. Különösen becses a magyar széppróza történetére. Kis nyolczadrét alakú papiros-kodex, főrészeiben három ismeretlen nevű ferenczrendi szerzetes másolata. A Klarissza-apáczák számára készült. Tartalmát prédikácziók, erkölcstanító példák és legendák teszik. Felfedezte Vitkovics Mihály Egerben. Régebben a pozsonyi apácza-kolostoré volt, most a Nemzeti Muzeum könyvtárának tulajdona.
Költőket nem termett e vármegye, de annál több művészt, tudóst, államférfiút és egyházi méltóságot viselő férfiút. A régibb korban Pray György, Bél Mátyás, Szenczi Molnár Albert, Sambucus János, senkviczi Kolinovich Gábor tudósok, Káldy György, a híres jezsuita paptanár szereztek dicsőséget e vármegyének; az újabb korban pedig Lenárd Fülöp, a katódsugarak felfedezője, Höhnel Lajos lovag, a híres utazó, Endlicher István László, európai hírű botanikus, Rómer Floris és Könyöki József archaeologusok, Télfy István hellenista, Hirschler Ignácz és Lenhossék Mihály orvostanárok, Török Aurél anthropologus, Gervay Mihály orsz. posta-főigazgató, Zsigmondy Vilmos, a hírneves bányász, Vámbéry Ármin világhírű tudós, Lóczy Lajos, Inkey Béla, Gesell Sándor, Herbich Ferencz és Staub Móricz geologusok, Keleti Károly a magyar statisztika megalapítója, stb. mind Pozsony vármegyében születtek.
Művészeink közül Hummel N. János, Bihary János, Lavotta János, Joseffy Rafael, zeneművészek, Fadrusz János és Tilgner Viktor szobrászok, Keleti Gusztáv, Spányik Kornél és Skuteczky Döme festőművészek szintén itt látták meg először a napvilágot.
Főpapjaink közül: Esterházy Imre, Haulik György és Lippay György érsekek; Szegedy Ferencz Lénárd, Dessewffy Sándor, Rudnyánszky József, Berchtoldt Ferencz püspökök és Fekete István ág. h. ev. püspök.
406Államférfiaink közül: Esterházy Miklós nádor, a két, id. és ifj. Majláth György országbírák, Majláth József állam-miniszter, Zichy Ferencz tárnokmester, Zichy Nándor, az országos néppárt vezére, Zichy József volt fiumei kormányzó és kereskedelmi miniszter, Apponyi György országbíró, Apponyi Albert, a nemzeti párt vezére, Károlyi Tibor, a főrendiház alelnöke, Pápai István, a kabinetiroda osztályfőnöke, Bittó István miniszterelnök és Bartal György földmív. miniszter 1874-ben, és ezeken kivül szabadságharczunk nagy alakjai: Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos minisztere, Gelich Richárd tábornok, Jeszenák János kormánybiztos, Horváth János ezredes és Petőcz György alispán, szintén e vármegye szülöttei.
Azonban lássuk betűrendben, kik voltak e jobbára idegen nemzetiségektől lakott határszéli vármegye azon szülöttei és e vármegyébe beszármazott szerepvivő jelesei, kik szellemi kincseikkel részt vettek a magyar irodalom, tudomány és művészet nehéz alapvető munkájában, és a kiknek nevéhez méltán fűződnek nemzeti műveltségünk emlékei.
* * *
Alszeghy János.
Alszeghy János 1878-ban került Nagyszombatba, mint a községi polg. fiúiskola tanára. Utóbb egyúttal polg. leányiskolai igazgató lett. 1884 óta az általa szervezett iparos és kereskedő-tanulók iskolájának is igazgatója. A "Nagyszombat és Vidéke" czímű lapnak egyik alapítója és két évig szerkesztője volt. 1892 óta a pozsony-vármegyei tanítótestület elnöke, a közmívelődési fiókegyesületnek már 20 év óta ügyvezetője és könyvtárosa. Úgy ezt, mint egyéb bizalmi tisztségeit rendkívüli buzgalommal tölti be. Kedvelt és hatásos szónok és a hazafias irányú társadalmi mozgalmak egyik vezérszereplője. Irodalmi működése épp oly sokoldalú, mint közhasznú. Czikkei, értekezései stb. a fővárosi, vidéki s megyebeli napi, heti és szaklapokban jelennek meg. A pedagogiai és ifjúsági irodalomhoz tartozó külön műveket is írt. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Amadé Antal.
Amadé Antal (várkonyi báró) cs. és kir. kamarás és v. b. t. t., előbb kir. táblai, utóbb hétszemélyes táblai ülnök, a Lipót-rend középkeresztese, aranysarkantyús vitéz és a Szent István-rend vitéze; Zala, később Zágráb vármegye főispánja, végre kir. főajtónálló. Szül. 1760 nov. 25. Bősön, megh. 1835. jan. 1. Marczaltőn. Kitünő latin szónok volt és beszédei nyomtatásban is megjelentek.
Amadé László.
Amadé László (várkonyi báró) bölcselettudor, szül. 1703 márcz. 12. Bősön. Amadé Antal fia. 1734-ben kapitány a Hávor János-féle magyar lovasezredben, 1742-ben ezredes, utóbb tábornok-segéd a nemesi fölkelő seregben, 1750-ben a magyar kir. udvari kamara tanácsosa Pozsonyban, 1751-ben cs. és kir. kamarás. Meghalt 1764 decz. 22-én Felbáron.
Munkái: 1. Victor in praelio S. Tvo. Tyrnaviae, 1722. - 2. Buzgó szívnek énekes fohászkodásai Bécs, 1755. - 3. Várkonyi báró Amade László versei, Pest, 1836. - Házi kereszt cz. gúnyversét Poots András adta ki versei között (1791. Komáromban és 1816. Miskolczon); egy másik gúnyverse: A házasság által elveszett szabadságnak megsiratása, Sándor István "Sokfélé"-je IV. kötetében jelent meg 1796-ban. - Kultsárnak két kötete volt Amade munkáiból: "Nyájas ének" és szerelmi és leíró költemények czímen. Négy dalát adta ki Toldy 1828-ban "Költői Régiségek" gyűjteményében. Több kézirata jutott a Nemzeti Múzeum kézirattárába.

Amadé László báró.
Az orsz. képtárból
Antolik Károly.
Antolik Károly, 1893 óta a pozs. áll. főreáliskola igazgatója. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. Itt csak megjegyezzük, hogy természettani és fizikai értekezéseinek a száma tömérdek. Számos népszerű fölolvasást tartott a pozs. "Orvos-Természettudományi Egyesület"-ben és a pozs. "Szabad-Liczeum"-ban. A pozsonyi "Orvos-Természettudományi 407Egyesület" természettudományi szakosztályának és a pozs. középiskolák ifjúsági játszóterének elnöke.
Apponyi Albert.
Apponyi Albert (nagyapponyi gróf), államérfiú. Apponyi György gróf volt főkanczellár és Sztáray Julia grófnő fia. Született 1846 május 29-én. Már zsenge korában feltünt szellemi és testi fejlettségével. Ifjúkora az alkotmány elnyomásának és a konkordátumnak idejébe esik. Neveltetését Kalksburgban a jezsuiták intézetében nyerte. Egyetemi éveit Bécsben és Pesten töltötte, tanulmányai befejezése után nagy utazásokat tett külföldön. Legnagyobb hatással e korban Montalembert grófnak, a franczia liberális katholikusok híres vezérének társasága volt reá. Politikai téren először 1872-ben lépett föl, midőn a szentendrei kerület választotta képviselőjévé. Bár a Deák-párthoz tartozott, családi összeköttetéseinél fogva feudális-ultramontán törekvésekkel hozták őt kapcsolatba. A Deák-párt szétbomlásakor a Sennyey Páltól vezetett konzervatív töredékhez tartozott, mely később a szabadelvű pártból kilépőkhöz csatlakozva, az egyesült vagy mérsékelt ellenzéket alkotta. Rendkívüli szónoki tehetsége csakhamar a parlament egyik vezéralakjává tette. Különösen erős volt az az ostrom, melyet Bosznia okkupácziója alkalmával intézett Tisza Kálmán kormánya ellen. Különben leginkább a gazdasági kérdéseknek szentelte figyelmét. Az akkortájt a mezőgazdaság terén mutatkozó válság orvoslására, a középeurópai államok vámszövetségének eszméjét pendítette meg. Politikájának uralkodó vonása gyanánt e korban tán azt lehetne megjelölni, hogy a régi magyar társadalom megmaradt elemeit minden módon erősíteni s versenyképessé tenni óhajtotta. E szempontból rokonszenvezett az agrárius mozgalommal is, az antiszemita izgatásokat ellenben kezdettől fogva elítélte. A vegyes házassági törvényt pártjával együtt kész volt megszavazni. Sennyey visszalépése után az egyesült ellenzéknek, Szilágyi Dezsővel együtt, ő volt a vezére. A külső politikában az orosz törekvések erélyes ellensúlyozása a Balkán-félszigeten, volt vezéreszméje. Nagy feltünést keltett nyilt levele, melyben Tisza Kálmán tíz éves miniszterelnöksége alkalmával, 1885 júliusban, igen éles bírálat alá vette e korszak eredményeit és a kormány eljárását. Mint a közjogi alapnak és a kiegyezésnek híve, ő és pártja nemcsak a kormánypárt, hanem a függetlenségi párt ellen is küzdött. Midőn Szilágyi Dezső kivált a pártból, ennek vezetése egészen Apponyi kezébe ment át. Az eddig inkább általános eszmékért küzdő párt és vezére, a reform mellett a nemzeti érzet fejlesztését, a közjogi garancziák lehető biztosítását és gyarapítását tűzte zászlajára. Nem szüntek meg a közigazgatás államosítása mellett küzdeni, de nagyobb befolyást a közvéleményre csak a véderővitával nyertek, melyben a szélsőballal egyetértve támadták a kormányt. Különösen éles volt támadása a konzuláris juriszdikczió törvényének tárgyalásakor, a midőn a közte és Szilágyi Dezső közötti ellentét szinte személyes élű lett. Később azonban teljesen helyreállott közöttük a baráti viszony. Így lett az előbb udvarinak, klerikálisnak és rekaczionáriusnak hirdetett pártvezér, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok legféltékenyebb őrzőjévé. Épp oly határozott fejlődés észlelhető nála az egyházpolitikai téren. Erős katholikus meggyőződését soha sem tagadta. Különösen tanúsította azt, midőn a vallásalap jogi természetének meghatározásával foglalkozott, mint a képviselőház előadója. A Szent István-társaság meg is választotta egyik világi elnökének, de ő 1888-ban lemondott e tisztéről és 1890 őszén, a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, a felekezeti zavarok egyedüli orvoslása gyanánt, az őszinte liberálizmust, beleértve a polgári házasságot is, s a katholikus autonomiának szervezését jelölte meg. Azóta nem szünt meg ez elveket hangoztatni, úgy a nemzeti párt programmjában, mint az 1892-iki budget tárgyalásakor, a midőn a vallások egyenjogúsítása elvének elfogadása, nagyrészt az ő fölszólalásának az eredménye volt. Pártjának egyik legfőbb követelését, a közigazgatás államosítását, a kormány Szapáry miniszterelnöksége alatt fölvette programmjába. Apponyi elvben elfogadta a törvényjavaslatot, de a bizottságban igen lényeges változtatást követelt és a kormányhatalom várható növelésével szemben, erős garancziákkal akarta körülvenni az önkormányzatot. A Házban is a törvény mellett szólott. Minthogy így a közjogi alapon álló pártok ily lényeges kérdésben elvben megegyeztek, komolyan foglalkoztatta a közvéleményt a fuzió és Apponyi belépése a kormányba. De midőn 408a kormány a szélsőbal ellenállásával szemben elejtette a reformot és megelégedett az elvnek törvénybe iktatásával, Apponyi és pártja ismét ellenzékbe jutottak. A most már nemzetinek nevezett párt vezére Jászberényben választói előtt újra erős támadást intézett a kormány és különösen annak elnöke ellen és mostani állapotát csak a nemzeti rezignáczió következése gyanánt rajzolta. Még erősebb agitácziót fejtett ki az országgyűlésnek 1892 első napjaiban történt feloszlatása után, a választások előkészítésénél. Körútja az ország minden vidékén emelte népszerűségét és a választások eredménye erősítette poziczióját. A Bánffy-féle kormány bukása után, midőn Széll Kálmán lett miniszterelnök, ki a fönnforgó politikai akadályokat elhárította, Apponyi pártjával együtt bevonult a szabadelvű pártba. Házelnök lett és e méltóságot a legutóbbi ideig viselte, míg az ellenzék obstrukcziója alatt, a nemzeti követelések körül Tisza István gróf miniszterelnökkel szemben kiélesedett viszony szakadásra vezetett, melynek következtében Apponyi volt híveinek legnagyobb részével ismét kilépett a szabadelvű pártból. A vármegye közművelődési mozgalmaiban élénk részt vesz és elnöke az ottani közművelődési egyesületnek. Szónoki sikereiért a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta.
Apponyi György.
Apponyi György (nagy-apponyi gróf) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., a Lipót-rend nagykeresztese, magyar udv. kanczellár és országbíró, szül. 1808 decz. 29-én Pozsonyban. Jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte. Hivatali pályáját Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként kezdette meg, onnan az udvari kanczelláriához került, mint fogalmazó, és későbbi titkár lett. Először az 1839-40-ik országgyűlésen tünik ki, mint az ifjabb konzervativ párt egyik vezére a főrendeknél. Tehetsége, egyenes jelleme már akkor mutatták benne a jövő emberét. Széchenyi megjósolta, hogy kanczellár lesz. Ez nemsokára valóra is vált. Az 1844-iki országgyűlés bezárása után, bár még alkanczellár volt, tényleg kezébe vette a kormányt. Helyzete igen nehéz volt a Deáktól és Kossuthtól vezetett, egyre izmosodó ellenzékkel szemben. Az ellenzéknek a vármegye volt az erős vára, ő ezzel szemben a középponti kormányt törekedett erősíteni. Oly kormányt akart szervezni, mely az ország anyagi érdekeit hathatósan előmozdítsa, az Ausztriával való kapcsolatot szorosan fenntartsa, s az államban és egyházban konzervativ szellemben működjék. Eszközeit az adminisztrátorokban vélte föltalálni, kik, mint tisztán a kormánytól függő hivatalnokok, a megyékben a kormány szellemében jártak el és sokkal veszedelmesebbekké váltak az ellenzékre nézve, mint a megyéjüket csak ritkán látogató, a kormánytól is függetlenebb főúri főispánok. Lassanként a vármegyék nagyobb részébe (32-be) neveztek ki adminisztrátorokat a törvényes főispánok helyébe. Főfeladatuk a kormánynak többségre juttatása volt. A kormánynak e hirtelen kifejtett ereje buzdította pártfeleit és megriasztotta az ellenzéket, úgy hogy 1845-ben és 1846-ban a vármegyék többségében a konzervativ párt kerekedett fölül s Kossuth és Wesselényi befejezettnek látták az ellenzék bukását. Másrészről azonban a kormányt nemcsak a szabadelvű ellenzék támadta meg igen élesen, hanem a főrangú konzervativok ís sértve látták tekintélyüket a született főnemesek mellőzése és az új, hivatalos arisztokráczia felkarolása által és sokan közülök kezet fogtak az ellenzékkel. Mindkét párt haragja Apponyi ellen fordult, különösen akkor, a midőn Majláth Antal gróf főkanczellár helyébe, ő jutott e méltóságra. Maga a hatalomra való törekvés nem nyújtott elegendő erkölcsi alapot Apponyi kormányának. Föllépését az adminisztrátori ügyben nemcsak az ellenzék legkiválóbb férfiai tartották törvényellenesnek, hanem még Széchenyi sem helyeselte. Az ellenzék hatalmát csak úgy törhette meg, ha maga veszi kezébe ama reformok megalkotását, melyekért eddig az ellenzék küzdött. E czélra szoros összeköttetésbe lépett Széchenyi István gróffal, keresztülvitte, hogy őt helyezzék a közlekedési ügyek élére és tőle telhetőleg elősegítette a Tisza-szabályozás nagy ügyét. Az 1847-48-iki országgyűlésre pedig igen terjedelmes programmot készített elő, melyben az ősiség megszüntetése, a vámok reformjai, a katonai élelmezés szabályozása voltak a főpontok. Az 1847-48-iki országgyűlésen nem sikerült Apponyinak kormánypárti többséget teremtenie. Sem Ferdinándnak magyar megnyitója, sem a népszerű István nádornak megválasztása, nem csillapította le az adminisztrátori sérelemtől 409fölizgatott kedélyeket. Az ellenzék vezérei, Kossuth és Batthyány Lajos gróf, nemcsak a kormányrendszert ostromolták, támadásuknak személyes éle is volt Apponyi ellen. Apponyi viszont az ellenzék egy részének, különösen Szentkirályinak és Lónyaynak a megnyerésével igyekezett Kossuth tekintélyét aláásni. Ez nem sikerült, a zavar egyre nagyobb lett és Apponyi már csak az országgyűlés föloszlatásában, vagy legalább a hallgatóság megzabolázásában látott orvoslást. A februáriusi forradalom kitörése véget vetett mind e terveknek. Apponyi a válságos márcziusi napokban súlyos beteg volt és csak miután fölépült, hallott a forradalomról, bukásáról s a minisztérium kinevezéséről. Az új alakulás nem bírta rokonszenvét, de arra sem volt megnyerhető, hogy mint kir. biztos, teljes hatalommal segítse elnyomni Magyarországot. Barátjával, Jósika Samuval együtt még Olmützben is a történelmi jog érdekében működött, míg Schwarzenberg és Bach rendszere teljes diadalra nem jutott. Az 1849-60 közötti éveket teljes elvonultságban töltötte, de ha alkama nyilt, nem mulasztotta el a kormány férfiait, különösen Albrecht főherczeget, Magyarország jogaira figyelmeztetni. Először a megerősített birodalmi tanács juttatott Apponyinak és elvtársainak ismét módot nézeteik érvényesítésére. Az októberi diploma után őt bízták meg, mint országbírót, a magyar törvénykezés újjászervezésével, majd kir. biztosként az 1861-iki országgyűlés vezetésével. Országbírói méltóságát az országgyűlés sikertelen befejezése után megtartotta és féltékenyen őrködött a magyar igazságszolgáltatás függetlenségére a bécsi hatóságokkal szemben. Befolyását nem szünt meg a kiegyezés érdekében érvényesíteni. Különösen nevezetes az 1862. év végén kidolgozott emlékirata, melyben Magyarország részére paritást és felelős minisztériumot követel és a közügyek körét és kezelési módját igyekszik kiszabni. Ez az emlékirata nem vezetett czélhoz és ő kénytelen volt 1863. ápr. 3-án állásáról lemondani. Fáradozásának mégis lényeges következése volt a kiegyezés későbbi menetére nézve. A perszonális unió hívei, az 1847-48-iki törvények teljes érvényességének követelői és másfelől a birodalmi politikának, az összeolvasztásnak előmozdítói között állva, biztos államférfiúi számítással kitűzte a talajt, melyen Magyarország joga és a monarchia hatalma megállhatott. Munkája: Antritts-Rede, gehalten in der General-Versammlung des katholisch-politischen Casinos zu Pressburg. 1872. Toldy István a Magyar politikai szónoklat kézikönyve I. kötetébe a Szólás-szabadság czímű 1840-ben tartott beszédét vette föl. Apponyi pályájára, jellemére fényt vetnek az ismert emlékiratokon és történeti műveken fölül, József nádorral, István nádorral és Széchenyivel váltott levelei, továbbá nagybecsű, de - sajnos - csak 1849-ig terjedő emlékiratai.

Apponyi György gróf.
Az orsz. képtárból
Artner Mária Terézia.
Artner Mária Terézia, írói nevén Theone, költőnő. Született Szempczen 1772 ápr. 19-én. Első költeményei Till Máriáéval együtt: Feldblumen, gepflückt auf Ungarns Fluren, - Újabb költeményei és öt színműve Kassán jelentek meg.
Ballus Pál.
Ballus Pál, pozsonyvárosi tanácsos, szül. 1783 decz. 18-án Modorban. Megh. 1848 ápr. 30-án, Pozsonyban.
Munkái: 1. Beschreibung der königl. Freistadt Pressburg und ihrer Umgebungen. Pressburg, 1822. - 2. Beschreibung der, den Obstbäumen in hiesiger Gegend schädlichsten Raupenarten. U. ott, 1830. - 3. Pressburg und seine Umgebungen. U. ott, 1832. - 4. Geschichte der Entstehung und Gründung des Waisenhauses in Pressburg. U. ott, 1833.
Bánfi János.
Bánfi János, családi nevén Wolfshörndl, szül. Bazinban 1851 szept. 8-án. Előbb a csallóköz-somorjai felső leányiskolánál, majd ugyanott a polg. fiúiskolánál 410tanár, 1879-1882 a pápai polg. leányiskola, 1882-1885 az oraviczabányai polg. fiúiskola, 1885-1896 a karánsebesi összes áll. és közs. tanintézetek igazgatója, 1896-1903 a turócz-szent-mártoni áll. polg. és felső kereskedelmi iskola tanára és az áll. ipariskola igazgatója, 1903 óta a zay-ugróczi áll. polg. iskola igazgatója. Szerkesztette a Magyar Vidék cz. hetilapot, az Ifjúsági és Népkönyvtárt, a Magyar Ifjúsági könyvtárt, főmunkatársa volt a Magyar Ifjúságnak, Felvidéki Hiradónak, Vágvölgyi Lapnak s a politikai, társadalmi, szépirodalmi, tanügyi s egyéb tudományos lapokban és folyóiratokban magyar és német nyelven megjelent czikkelyeinek és tanulmányainak száma több ezerre rúg.
Munkái: 1. A Szántó-család története. Bpest, 1879. - 2. A rongyszedő fia. Pápa, 1880. - 3. A varróleány. U. ott, 1880. - 4. Munka és jutalom. U. ott, 1880. - 5. Az ingoványok leánya. U. ott, 1880. - 6. A tizenharmadik. U. ott, 1880. - 7. A félszemű. U. ott, 1880. - 8. A drótos fiú. U. ott, 1881. - 9. A félkezű remete. U. ott, 1881. - 10. A jósnő álmai. U. ott, 1881. - 11. Fejes Boris. U. ott, 1881. - 12. Púpos Pista. U. ott, 1881. - 13. Jani és Náni. Győr, 1882. - 14. A barlang titka. U. ott, 1882. - 15. Legteljesebb köszöntő könyv. U. ott, 1882. - 16. Egyenes és görbe utakon. U. ott, 1884. - 17. Hasznos szórakozásul nefelejcsek. Bpest, 1885. - 18. Szűnóra. Budapest, 1885. - 19. Tarka kavicsok. U. ott, 1885. - 20. Útravaló. U. ott, 1885. - 21. Kis mesélő. U. ott, 1885. - 22. Szünóra. U. ott, 1885. - 23. Kis történetek. U. ott, 1885. - 24. Két különös történet. U. ott, 1885. - 25. Gyermekbarát. U. ott, 1887. - 26. Pribék László, Pozsony, 1893. - 27. Kegyetlen büntetés. U. ott, 1893. - 28. Magyar László utazásai és kalandjai. Budapest, 1892. - 29. Hol volt, hol nem volt... Budapest, 1902. - 30. Kalászok. Budapest, 1894. - 31. A kivándorlók. Hoffmann F. után, Budapest 1894. - 32. Jót jóért. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. - 33. Rossz lelkiismeret. Hoffmann F. után. Budapest 1894. - 34. Az elveszett fiú. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. - 35. Turóczmegye Földrajza, Turóczszentmárton, 1898. - 36. A német kézművesség története, dr. Otto Ede után. Budapest, 1902. - 37. Somlai Gáspár, Budapest, 1904.
Bánhegyi István.
Bánhegyi István, szül. 1832 okt. 9-én Somorján. 1856-ban ág. ev. segédlelkész Cservenkán. 1857-ben az egyesült protestáns theologiai intézet tanára Budapesten, azt követőleg a külföld nagyobb népiskoláinak tanulmányozása után somorjai ág. ev. lelkész, 1860-ban tanár az egyesült prot. gimnáziumban Losonczon, 1866-ban tanitóképző-intézeti igazgató a nyiregyházi ág. ev. tanítóképzőben. 1869-ben a szepes-sárosvármegyei tankerület segédtanfelügyelője, 1876-ban Békésmegye kir. tanfelügyelője. Egyházi és iskolai ügyekről a lapokban és folyóiratokban számos czikke jelent meg.
Munkái: 1. Erasmus redivivus. Latin-magyar társalgó, nyelvtani és szófűzési jegyzetekkel, algimn. számára. Pest, 1864. - 2. Latin-magyar közmondások. U. ott, 1864. - 3. A nyiregyházi ev. tankerületi néptanító-képezde ismertetése. Debreczen, 1867. - 4. ABC. Az írva olvastató tanmód szerint. Debreczen, 1868. - 5. Tan- és olvasókönyv közép- és felső néptanodák számára. Nyiregyháza, 1869. - 6. A felekezeti iskoláztatás veszélyei és közoktatásügyi törvényeink hiányai. Pest, 1870. - 7. Vallás- és erkölcstan. Prot. népiskolák számára. Bpest, 1874. - 8. Vezérkönyv a prot. népiskolai vallástanításban.
Baranyay József.
Baranyay József (bodorfalvi) a "Csallóközi Lapok" szerkesztője Dunaszerdahelyen, nem megyebeli születésű. A lapjában kifejtett közhasznú irodalmi működésén kívül "Miczi, Giza, meg a Böske" czím alatt 1902-ben egy kötet novellája jelent meg. Több vidéki lapnak munkatársa.
Bartal György.
Bartal György (beleházi ifjabb), földmívelési, ipar- és kereskedelmi miniszter. Szül. Damazér-Karcsán, 1820 szept. 20-án, megh. Faddon, 1875 okt. 25-én. Tanulmányait a bécsi Terezianumban végezte. 1842-ben Tolna vármegye tb. aljegyzője, majd főjegyzője. Részt vett az 1848-iki országgyűlésen, mint Tolna vármegye egyik követe. Elment a kormánynyal Debreczenbe, Szegedre, egyideig a Szemere-minisztériumban a pénzügyi osztály főnöke volt. A szabadságharcz leveretése után őt is elfogták, de két havi fogság után kiszabadult és visszavonult tolnamegyei birtokára. 1861-ben Tolna vármegye első alispánja. Ő képviselte a vármegyét az országgyűlésen. 1864-ben a konzervatívekhez csatlakozott s a Majláth-Sennyei-féle kormányban a helytartó-tanács elnökségét foglalta el. A kiegyezés után a Deák-párt híve lett, 1874-75-ben a Bittó-minisztériumban a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi tárczát töltötte be. 1861 máj. 17-iki országgyűlési beszéde, és autonomiai kongresszusi beszédei Pesten, 1870-ben jelentek meg.
Bartoniek Géza.
Bartoniek Géza, szül. Szárazpatakon 1854-ben. 1879-ben egyetemi tanársegéd, 1886-ban az áll. polgári tanitónőképző tanára, 1895-től az akkor felállított báró Eötvös József kollegium igazgatója. Tudományos és ismertető dolgozatai megjelentek a M. Tud. Akadémia Math. és Természettudományi Értesítőjében, a Természettud. Közlönyben és a Mathematikai és Physikai 411Lapokban. Ez utóbbi folyóíratnak szerkesztője 1892-től 1897-ig. Tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak. - Fordította Guillemin: Elektromosság és mágnesesség cízmű művét s magyarul kiadta Roiti Elementi di fisica két kötetű munkáját.
Barts Ferencz.
Barts Ferencz, szül. 1814 okt. 7-én, Bazinban. Előbb kegyesrendi tanár, de a rendből kilépett és a gyulafehérvári 1. szert. káptalan nagyprépostja lett.
Munkái: 1. Számtan az arányok által megfejthető számozás nemeiről. Buda, 1842. - 2. Elemi számtan, I. rész. Buda, 1844. - II. rész. U. ott, 1842. - III. rész. U. ott, 1845.
Batka János.
Batka János városi levéltárnok, szül. Pozsonyban 1845-ben. Bírói államvizsgát tett, mely után 1864-ben városi szolgálatba lépett. Előbb joggyakornok, majd kapitányhelyettes és 1879 óta áll a rendkívül gazdag és nagybecsű városi levéltár élén, a hol állandóan levéltári kutatásokat végez és Pozsony város történeti adatainak közzététele és ismertetése körül nagy érdemei vannak. 1869 óta irodalmilag is működik és különösen a zeneművészeti és történeti bírálat terén fejt ki nagyobb tevékenységet. Ambros A. W.-nek, a nagy német zenetudósnak irodalmi hagyatékát feldolgozta és kiadta Pozsonyban 1880-ban, továbbá Ilg műtörténészszel együtt megírta Messerschmidt Xavér Ferencz életét és műveit. Dr. Király János "Pozsonyi nagydunai vám- és révjog története" czímű művét németre fordította, szintúgy Ortvay Tivadar dr. Pozsony város története első kötetét, továbbá Vámossynak a "Szt. Lászlóról czimzett kath. polgári ápolda Pozsonyban" és ugyanannak az "Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban" cízmű művét. Megírta még Pozsony sz. kir. város erdészetének történetét és Farbricziussal együtt kiadta a pozsonyi ünnaplapot 1899-ben. A Fêtis-féle nagy franczia zenelexikon II. pótkötete számára megírta az összes magyarországi zeneművészek és zeneszerzők életrajzait és 1902-ben megjelent tőle "Történelmi vázlat a pozsonyi szőlőmívelésről".
Batthyány Lajos.
Batthyány Lajos (németujvári gróf), Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, szül. Pozsonyban, 1806-ban, kivégeztetett Pesten, 1849 okt. 6-án. Tizenhat éves korában lépett a hadseregbe. Olaszországi táborozása alatt minden szabad idejét az önmívelésre és tanulásra fordította. Mint huszárhadnagy tett jogi vizsgát a zágrábi akadémián. Huszonegy éves korában nagykorúsíttatta magát, birtokai igazgatását is átvette és ettől fogva nemcsak gazdasági, hanem politikai és tudományos ügyekkel is foglalkozott. Külföldi nagy utazásaiban gyűjtött gazdag tapasztalatait, ismereteit igyekezett birtokain érvényesíteni. Alapító tagja volt a vasmegyei gazdasági egyletnek, résztvett az orsz. gazdasági egyesület munkálkodásában, különösen fölkarolta az állattenyésztés ügyét, lónemesítést, futtatást, stb. 1843-ban elnöksége alatt magyar czukorgyár-egylet alakult. Széchenyi István gróf példájára fölkarolta a selyemtenyésztést is és több mint 50.000 eperfát ültettetett. Az 1840. és 1844. évi országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzéknek volt kitünő tagja és vezére. Pesten összeköttetésbe lépett Kossuthtal és háza főgyülekezőhelye lett az ellenzéknek. Sokat áldozott az új egyesületek és vállalatok alapítására. Az orsz. magyar iparegyesület szervezésében is tevékeny részt vett és Kossuthtot az egyesület igazgatójává választtatta. Kossuthnak országgyűlési követté megválasztását is főleg ő vitte keresztül. Mint a főrendi ellenzék vezére működött az utolsó diétán is, résztvett a mácz. 15-iki nagy deputáczióban és márcz. 17-én, mint az országos ellenzék fejét, őt jelölték a kormány elnökéül. A kormányt csak a márcz. 31-iki leirat után foglalta el. Jellasich és a szerbek fegyverkezése és az udvar magatartása következtében a bizalmatlanság egyre mélyebb gyökeret vert és Batthyány e nehéz helyzetben csakis a törvény teljes keresztülvitelében találta a mentő eszközt. Többször utazott Innsbruckba, hogy Ferdinándot rábírja Jellasich eljárásának elítélésére, és hogy Budára, a kir. székvárosba hívja a nemzet nevében az uralkodót. Lojális állásponton állott úgy Ausztriával szemben, mint a kabinetben. Habár a kormány nagy többsége Batthyányval tartott, éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni. A kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá került. Így, bár politikája zátonyra jutott, Batthyánynak igen nagy része van a szabadságharcz és különösen a hadsereg szervezésében. Mészáros távollétében mint helyettes honvédelmi miniszter, ő szervezte a 412nemzetőrséget és különösen a honvédséget. A mikor az országgyűlés küldöttsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellasich szept. 9-én az országba betört, Batthyány lemondott. Kossuth nélkül új kormányt akart alakítani, de Bécsben már nem erősítették meg az új kabinetet, Budapesten pedig egészen Kossuthé lett a hatalom. Batthyány ennek daczára is ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarchiától megvédje. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalától. Azon idő alatt, míg Lamberg Budapestre jött és szörnyű halál szenvedett, Batthyány a Jellasich táborában járt és a martonvásári táborban ütközetre igyekezett bírni a magyar seregnek még habozó tisztjeit; majd birtokára utazott, hol tisztjeit és volt jobbágyait a Theodorovics alatt dúló horvátok ellen vezette. Okt. 11-én lováról leesett, a keze kitörött, sebesülten igazolja és magyarázza eddigi eljárását Kossuth Hírlapjában. Fölépülése után Pesten a béke érdekében működött. Tagja lett a küldöttségnek, melyet az országgyűlés Windischgrätz herczeghez küldött alkudozás czéljából. A fővezér nem alkudott, sőt Batthyányt nem is fogadta, hanem néhány nappal később, 1849 jan. 8-án elfogatta őt. A magyarok közeledtével Laibachba, Olmützbe, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pestre, az Ujépületbe hozták, hol Haynau felségsértés czímén bitófára itélte, de kegyelemből golyóval végezték ki 1849 okt. 6-án. Annyira bízott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba kísérték, a Sárváron, majd Cilliben őt kiszabadítani szándékozó népet ő maga csendesítette le. Holttetemét a ferenczredi templom kriptájából 1870 jún. 9-én a nemzet általános részvétével vitték át a fővárostól emelt mauzoleumba.
Bél Mátyás.
Bél (Belius) Mátyás, a legjelentékenyebb magyar földrajzi író a XVIII. században. 1714-1719 között a pozsonyi ág. ev. iskola igazgatója, majd az egyház német lelkésze lett. 1742-ben szélütés érte, 1749-ben nyugalomba vonult és meghalt Pozsonyban ugyanazon év aug. 29-én. Számos latin, német és magyar egyházi és iskolai tárgyű művet írt. Ő alapította meg Marsch Mátyás és Beer Frigyes Vilmos társaival 1721 márcz. 15-én az első rendesen megjelenő magyarországi hirlapot "Nova Posoniensia" czím alatt, mely csakhamar a jezsuiták kezébe került és megszünt. Legnevezetesebb s még ma is kútforrás gyanánt szolgáló műve "Notitia Hungariae novae historica-geographica", melyet Straub Pál bécsi könyvárús adott ki. A nagy műből, mely teljesen a kor színvonalán állott, az első folio kötet 1735-ben jelent meg s ez Pozsony vármegyét tárgyalja; a második kötet (1736) Turócz, Zólyom és Liptó vármegyék leírásával, a harmadik (1738) Pest-Pilis-Solt vármegyével foglalkozik. A negyedik kötet: Nógrád, Hont, Bars és Nyitra vármegyék leírása, 1742-ben jelent meg. Halála után megjelent még az ötödik kötet első fele Mosony vármegye leírásával. A majdnem teljesen elfogyott ötödik kötetet Zichy Jenő gróf 1893-ban száz példányban újra kinyomatta. A többi kéziratban maradt s azt a szerző 413örököseitől Batthyány József gróf, akkor kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett úgy hogy részben használhatatlanná vált. Az első négy kötet eredeti kézirata a pozsonyi ág. ev. liczeum könyvtárában őriztetik, a többi kézirat az esztergomi főegyházmegye könyvtárában s részben másolatban a Nemzeti Múzeum kézirattárában van. Bél a cseh-szláv irodalommal is foglalkozott; Krman Dániel ev. szuperintendenssel együtt nézték át s adták ki Halleban 1722-ben a cseh testvérek bibliáját. Ugyanehhez az előszót is ő írta. Arndt János után kiadta továbbá a Rajská Záhrádka (Az édenkert) cz. munkát. Bél összes műveinek jegyzékét Haan Lajos állította össze "Bél Mátyás" cz. akadémiai értekezésében (Budapest 1879.). Újabb életrajzai között említésre méltó a Márki Sándoré (Paedagogiai Plutarch I. kötet, Pozsony 1886). - Bél nagyszerű vállalatát később Palugyay Imre akarta ismételni, de neki sem sikerült teljes művet adni. Pozsony városa egy utczát keresztelt el nevéről.

Bél Mátyás.
Az orsz. képtárból
Berchtoldt Ferencz.
Berchtoldt Ferencz (gróf) püspök, született Nagyszombatban 1730 június 24-én. Egy ideig Csáky Miklós esztergomi érsek udvarában tartózkodott, azután verebélyi plébános, s kerületi alesperes lett. 1758-ban már esztergomi kanonok, barsi főesperes, később érsekhelyettes lett. 1761-ben a Pazmaneum rektorává, 1764-ben kapornaki valóságos apáttá, 1766-ban beszterczebányai püspökké neveztetett ki. Négy egyházi munkát írt.
Biermann Gottlieb.
Biermann Gottlieb, történetíró, született Pozsonyban 1824-ben. Utoljára Prágában volt gimnáziumi igazgató. A boroszlói egyetem tiszteletbeli tudorrá avatta.
Művei: Gesch. d. evangel. Kirche Schleisiens. - Gesch. d. Herzogthums Teschen. - Gesch. d. Herzogthumer Troppau u. Jägerndorf.
Bittó István.
Bittó István, államférfiú, született Sárosfán 1822 május 3-án. Meghalt Budapesten 1903 márczius 8-án. 1848-ban képviselőnek választották. Mint ilyen követte a kormányt Debreczenbe és Szegedre is. A világosi fegyverletétel után kibujdosott. Az 50-es években visszatért és Somogyban visszavonulva, kizárólag gazdaságával foglalkozott. Az 1861- és 1865-iki országgyűléseken a szigetvári kerületet képviselte, s midőn ott 1869-ben megbukott, Abrudbányán választották meg. Az országgyűlésnek alelnöke, a pénzügyi bizottságnak, majd az 1870-iki magyar delegácziónak elnöke volt. Horvát Boldizsár visszalépése után Andrássy reá bízta az igazságügyi tárczát és ezt Lónyay alatt is 1872 őszéig megtartotta. Lónyay kabinetjéből még annak bukása előtt kilépett és 1872 októberben házelnök lett. A rövid életű Szlávy-miniszterium után 1874 márcziusban megbizatást nyert miniszterium alakítására. Bittó feladatát megkönnyítette, hogy Ghyczy Kálmánt sikerült pénzügyminiszternek megnyernie. Midőn Tisza Kálmán 1875 február 3-án kijelentette a közjogi alap elismerését és ezáltal a pártok új alakulása kezdetét vette, Bittó visszalépett. Ő az első volt miniszterelnök, ki nyiltan az ellenzékhez csatlakozott. 1899-ben örökös főrendiházi taggá neveztetett ki.

Bittó István.
Az orsz. képtárból
Böckh György.
Böckh György, szül. Pozsonyban 1822 jún. 3-án. 1846-ban Pozsony vármegye főorvosa. 1849-ben törvényszéki orvos. 1861-ben a pozsonyi főreáliskola rendes tanára, ugyanekkor a pozsonyi jogakadémián a törvényszéki orvostan rk. tanára. Meghalt Pozsonyban 1874-ben. A hazai és külföldi pókfauna gyűjtése és tanulmányozása volt tudományos pályájának főtárgya. Hazai és külföldi szaklapokba írt állat- és növénytani értekezéseket.
Brunswick Teréz.
Brunswick Teréz grófnő, szül. Pozsonyban 1775. jul. 27-én. Hajlamát követve, már ifjú korában a nevelésügynek szentelte életét. Felkereste Pestalozzit és elment Angliába, hogy a kisdednevelést tanulmányozva, hazánkban meghonosítsa. József nádor és neje pártfogásával sikerült neki 1828-ban 414Budán az első kisdednevelő intézetet felállítani, melyet "Angyalkert"-nek nevezett el. Csakhamar sikerült néki a főurak és főpapok érdeklődését is a kisdednevelésügyre terelni, az "Angyalkertek" számát szaporítani és azok élére a kisdednevelésben képzett nőket állítani. Saját jövedelmének nagy részét is e czélra áldozta, gyűjtést indított, hangversenyeket rendezett, hogy azok jövedelméből az intézeteket fenntarthassa és szaporíthassa. 1836-ban megalapította "A kisededovó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesületet". 1848. végén már 89 óvoda állott fenn az országban. Meghalt Dukán, 1861-ben. Szobrát a budapesti óvónőképző intézetben állították fel.
Burián Pál.
Burián Pál id. (rajeczi), szül. Grinádon 1844-ben. 1866-ban megszerezte a két ügyvédi diplomát, 1867-ben pedig a külső járás szolgabírájának választották meg, a mely minőségben Kossuthon működött az 1871. év végéig, a mikor kir. törvényszéki bírónak nevezték ki Nagyszombatba, később Pozsonyba, honnan a budapesti, és ennek föloszlása után a temesvári kir. ítélőtáblához került bírónak. Az utóbbi helyen, baleset következtében, súlyosan megsérült, nyugalomba vonult és visszakerült szülővármegyéjébe, melynek közéletében élénk részt vesz. Főjegyzője a jóformán általa alkotott pozsonyi magyar közművelődési egyesületnek. Számos czikket írt - többnyire névtelenül - a fővárosi és pozsonyi magyar és német lapokba, mely czikkeknek mindenkor egy irányuk van és ez: Pozsony város és a vármegye magyarosodásának előmozdítása. Pozsonyra és a vármegyére vonatkozólag számos történeti epizódot közölt. Ő irta e kötet számára a történeti részt 1820-tól a mai napig.
Concilia Emil.
Concilia (Békési) Emil, a Szt. Miklósról czímzett nagyszombati társaskáptalan prépostja; nem pozsonymegyei születésű s így itt csak megyei vonatkozású működésére terjeszkedhetünk ki. 1884-ig szentszéki jegyző Nagyszombatban, majd érsek-helynöki titkár. 1897-tól fogva nagyszombati kanonok. Egyike a régi magyar irodalom legbuzgóbb tanulmányozóinak. Nagyszámú értekezései a hazai folyóiratokban jelentek meg. Legnevezetesebb tanulmányai az Uj M. Sionban (1874: A Pray-kodex hazája; 1880: A legrégibb magy. sz. írás kora; 1884: Náray György élete, a Nyelvemléktár s a Régi M. Költők Tára köteteinek ismertetése), Abafi Figyelőjében (1877: A halotti beszéd kora és hazája, 1878: Ki írta a Mondolatot), a Történelmi Tárban, a Magyar Könyvszemlében, a nagyszombati Kalauzban és más szaklapokban jelentek meg.
Csaplár Benedek.
Csaplár Benedek (Gáspár), írói álnéven Karcsanyéki G. Szül. Dunaszerdahelyen 1821 január 3-án. Tizenöt éves korában a piarista rendbe lépett s miközben a novicziatust, a filozófiát s a tehologiát végezte, alsóbb osztályokban tanított és a főbb európai nyelveket megtanulta. 1846-ban fölszentelték s azóta több helyen tanárkodott, különösen Szegeden tizennégy évig (1853-tól 1867-ig) működött nemcsak az iskolában, hanem társadalmi téren is (legény-egylet, árvaház, Dugonics-szobor, népéleti hagyományok gyűjtése, népnevelés stb.). 1867-ben a tatai gimn. igazgatója lett, 1870-ben pedig a pesti társházba rendelték előljárói, a rend történeti adatainak összegyűjtése végett. Az Akadémia 1886-ban lev. tagjává választotta. Igazgató választmányi tagja a történelmi társulatnak és tagja a Szt. István-társulat irod. osztályának. Nagyon sok czikket és értekezést írt a fővárosi és vidéki, sőt némely tudományos külföldi időszaki iratokba is, a történelem, irodalomtörténet, nevelésügy és társadalom köréből, melyeknek nagy része külön is megjelent.
Nevezetesebb művei: Platon munkái. I. kötet, Kolozsvár, 1845. - A magyarországi kegyes tanítórend történetének tervrajza. Pest, 1871. - Főműve: Révai Miklós élete, nagy irodalomtörténeti monografia, rendkívül bő adatkészlettel, négy kötetben.
Cserny Károly.
Cserny Károly, filologus, 1867 óta a pozsonyi kir. kath. főgimn. tanára, cz. igazgató. Legjobb latin stilisztáink egyike. Pozsonyban megjelent munkái: De Cicerone causarum patrono. De M. T. Ciceronis oratione pro Murena habita. Tirocinium poeticum, szótárral. Latin stilusgyakorlatok a gimnáziumok számára 3 részben. (Dávid Istvánnal együtt.)
Czibulka Nándor.
Czibulka Nándor dr., apátkanonok, született Pozsonyban 1840 február 27-én. Tanár és tanulmányi felügyelő volt előbb a pozsonyi Emericanumban, majd az esztergomi nagyobb papnevelőben. 1870-ben lelkipásztor a budapesti központi papnevelőben, mely hivatalában cs. és kir. udvari káplánná neveztetett ki. 1888-ban esztergomi kanonok és ugyanott papneveldei kormányzó, 4151889-ben czikádori apát lett. Egyházi lapokba és folyóíratokba dolgozik.
Czilchert Róbert.
Czilchert Róbert, orvostudor, pozsonyi lakos. A franczia Académie Nationale és több külföldi tudós-társaság tagja. Meghalt Pozsonyban 1884. - Alelnöke volt a pozsonymegyei gazdasági egyesületnek. Számos orvosi, természettud. és gazdasági czikkeket írt szak- és hírlapokba.
Czinár Mór Pál.
Czinár Mór Pál, bölcsészettudor, szt. benedekrendi áldozó pap, a M. Tud. akadémia levelező tagja. 1809-ben tanár Nagyszombatban, 1812-14 között Pozsonyban, 1826-29 között a rendház főnöke és a gimnázium igazgatója Pozsonyban. Deák Ferenczet is tanitotta. Bővebben szülővármegyéje monografiájában fogjuk méltatni működését.
Cziráky Antal.
Cziráky Antal gróf, szent ferenczrendi szerzetes. Született Pozsonyban 1665-ben. Tudományi definitor és pozsonyi magyar hitszónok. 1670-ben hasonló minőségben Nagyszombatban találjuk. Fokozatosan a rend tartományi alkormányzója. Közben a pápai, majd a soproni rendház főnöke. Meghalt Pozsonyban 1696 márczius 13-án. Kíváló egyházszónoklati munkái kéziratban maradtak.
Dankó József.
Dankó József Károly, hittudor, nagyprépost, született Pozsonyban 1829 január 16-án. 1854-ben a Pazmaneum felügyelőjévé, 1856-ban a bécsi egyetemen segédtanárrá, 1857-ben rendes tanárrá neveztetett ki. 1860-ban udvari káplán s augustineumi tanulmányi igazgató lett, 1862-ben dékán a bécsi egyetem theologiai karánál, 1866-ban pápai kamarás, 1868-ban esztergomi kanonok s az ottani papnevelő igazgatója. 1870-ben a bölcsészeti kar prodirektora, u. azon évben cz. apát, 1874-ben a pápa házi főpapja s barsi esperes lett. Azt követőleg az esztergomi hittudományi kar igazgatója, 1886-ban székesegyházi főesperes, 1889-ben pozsonyi prépost, 1890-ben prisztinai cz. püspök lett. A M. Tud. Akadémia 1881-ben levelező tagjául választotta. Meghalt Pozsonyban 1895 január 15-én.
Nevezetesebb művei: Historia Revelationis Divinae Veteris Test. etc. - Historia Revelationis Divinae Novi test. etc. - Joannes Sylvester Pannonius etc. Divem Hieronimum oppido Stridonis in regione interamna... natum esse. etc. - Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából. - Dankó J. esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítsa. Páratlan becses az ő biografiai arczkép- és rézmetszet-gyűjteménye, melyben Dürertől több unikum található. Legjelesebb műve: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae.
Dessewffy Sándor.
Dessewffy Sándor (cserneki és tarkeöi), csanádmegyei püspök, szül. Pozsonyban, 1834 jún. 3-án. Gimnáziumi tanulmányai elvégeztével, 1852-ben egri egyházmegyei papnövendék lett, 1853-ban a budapesti közp. papnevelő hallgatója. 1857-ben füzes-abonyi káplán, 1859-ben az egri érseki liczeumban tanár, 1860-ban a budapesti papnevelő-intézet tanulmányi fölügyelője, 1864-ben tanár u. ott, 1866-ban az egri jogakadémia tanára és hitszónoka, 1868-ban a kassai püspök titkára, 1872-ben sárospataki plébános, 1875-ben alesperes, 1884-ben kassai kanonok, 1886-ban székesegyházi főesperes. 1890 jan. 4-én csanádi megyés püspök. A felsőmagyarországi múzeum-egylet elnöke s buzgó régiséggyűjtő. Egyházi és politikai értekezései különféle lapokban jelentek meg.
Dobrovits Mátyás.
Dobrovits Mátyás, az egyetemes orvostan doktora, a pozsonyi állami kórház főorvosa, az ágost. evang. theologiai akadémia tb. tanára, a pozsonyi városi közegészségügyi bizottság elnöke, a pozsonyi liczeum tanácsának elnöke, több tudományos egyesület tagja, bőrgyógyász. Szül. Pozsonyban 1850-ben.
Munkái: Hogyan kell desinficiálni? Pozsony, 1886. - Oroszországi utam. - Utazásom az északi sarkvidéken. - Az orvosi szaklapoknak buzgó munkatársa, a természettudományi ismeretek és a közegészségügy fáradhatatlan terjesztője népszerű előadások által és a napi sajtóban.
Dohnányi Frigyes.
Dohnányi Frigyes, az Ahrends-féle német gyorsírási rendszernek magyar nyelvre átültetője, 1873 óta a pozsonyi kir. kath. főgimn. tanára. 1876-77-ben "Panstenografia" - minden nyelvre való gyorsírás, különös tekintettel a magyar és német, valamint a szláv és latin nyelvekre - czímű munkáját adta ki.
Dolleschal S. E.
Dolleschal Sándor Eduárd, a budapesti német nyelvű ág. ev. egyház lelkésze, szül. Modorban, 1830 nov. 26-án, megh. Budapesten 1893 febr. 15-én.
Munkái: Nachruf an Szeberinyi, Schemnitz, 1857.- A szenvedő hazának vigasza. Beszterczebánya, 1861. - Reč senioralni. Pozsony, 1865. - Wyklad menšsiho kathechismu 416Doctora Martina Lutera. U. ott, 1872. - Synodalia. U. ott, 1873. - Evnagelischer Confirmanten-Unterricht. Bpest, 1878. - Luters Testament. Mit einer Photographie der Originalurkunde. U. ott, 1881. - Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. U. ott, 1887. - Eine aufgefundene Luther-Reliquie. U. ott, 1887.
Donner Gy. R.
Donner György Rafael, szobrász, szül. 1693-ban. 1727-ben Esterházy Imre herczeg építészeti igazgatójává nevezte ki és azóta 1739-ig többnyire Pozsonyban működött. Donnertől a következő híres szoborművek vannak Pozsonyban: Frigyes kir. herczeg palotájában a négy évszakot ábrázoló szoboralakok, a koronázó templom alamizsnás-kápolnája, a dóm plasztikus díszitései, a szent-háromság-templom Mária-oltára, szent Márton lovasszobra (most a dómon kvül), mely a XVIII. század legkiválóbb lovasszobra, oltáralakok és angyalok a szent Erzsébet templomban, és a jezsuiták templomában a szószék domborművei.
Dujardin Károly.
Dujardin Károly báró, 1790-ben pozsonyi prépost és főesperes. Meghalt Pozsonyban 1793. - Három kötetben megírta a pozsonyi káptalan történetét.
Dux Adolf.
Dux Adolf, bölcsészeti doktor, a Kisfaludy társ. tagja. Szül. 1822 okt. 25-én Pozsonyban. Több német nyelvű lap munkatársa. Petőfit németre fordította. Fordított még Eötvös, Vörösmary műveiből és az újabb költőkből is. Szülőházát a pozsonyi Toldy-kör emléktáblával jelölte meg.
Munkái: 1. Ausgewählte Dichtungen von Petőfi. Wien, 1847. - 2. Der Zerfallene. Roman von Ladislaus Kelemenffy. Aus dem Ungarischen. Pressburg, 1847. - 3. Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. Historischer Roman von Baron Joseph Eötvös. Aus dem Ungar. Pest, 1850. Három kötet. - 4. Zur ungarischen Frage, von Anton von Zichy. Aus dem Ungar. Wien, 1850. - 5. Ungarische Dichtungen, Pressburg u. Leipzig, 1854. - 6. Die Bucanier. Aus dem französichen nach Paul Duplessis. Pressburg, 1854. Öt kötet. - 7. Ein ungarischer Nabob. Roman von Moriz Jókai. Aus dem Ungar. Pest, 1856. Négy kötet. - 8. Der alte Infanterist und sein Sohn der Husar. Charakterbild mit Gesang in 5 Akten, nach Josef Szigeti's ungar. Volksstücke: A vén bakancsos és fia a huszár frei bearbeitet. Wien, 1858. - 9. Bánk-bán. Drama in 5 Akten von Joseph Katona. Aus dem Ungar. metrisch übersetzt. Leipzig, 1858. - 10. A magyar nemzeti múzeum. Pest, 1857. (Utmutató ennek műkincsei gyűjteményeiben. Ism. M. Sajtó 1856. 283. sz. a.) - 11. Das National-Muzeum. Eine Skizze. U. ott, 1858. - 12. Die Schwestern. Roman von Baron Joseph Eötvös. U. ott. 1858. Két kötet. - 13. Mein Reisetagebuch, von Lilla von Bulyovszky. Aus dem Ungar. U. ott, 1858. - 14. Dichtungen von Johann Arany. U. ott, 1861. - 15. Ungarische Dorfgeschichten. Von Joseph Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien und Leipzig, 1862. Két kötet. - 16. Frauen vor dem Spiegel. Von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Pest, 1864. - 17. Koronázási Emlékkönyv. U. ott, 1867. - 18. Aus Ludwig Kossuth's neuere Briefe, von Michael Horváth. Aus dem Ungar. U. ott, 1868. - 19. Deutsch-Ungarisches. U. ott, 1871. - 20. Schwarze Diamanten. Roman v. Móricz Jókai. U. ott, 1871. - 21. Gesammelte Werke von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien, 1872. - 22. Für dem Glanz des Hauses, von Freiherr Joseph von Eötvös. Wien. 1873. - 23. Der letzte Herr eines alten Edelhofes, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Leipzig, 1874. - 24. Melanchtons Beziehungen zu Ungarn, von Wilhelm Fraknói. Deutsch von... Bpest, 1874. - 25. Graf Stefan Széchenyi und seine hinterlassenen Schriften, von Graf Melchior Lónyay. Aus dem Ungar. U. ott, 1875. - 26. Über unsere öffentlichen Angelegenheiten. Die Bankfrage, von Graf Melchior Lónyay. Aus dem Ungar. U. ott, 1875. - 27. Geschichte der Stadt Neusohl, von Arnold von Ipolyi. Aus dem Ungar. Wien, 1875. - 28. Vallás és tudomány. Bpest, 1876. - 29. Die geschichtliche Entwickelung des Gewerbewesens in Ungarn, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1877. - 30. Geschichte und Restauration der kirchlichen Kunstdenkmale in Neusohl, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1879. - 31. Aus Ungarn. Leipzig, 1879 - 32. Ein alter Schauspieler, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. U. ott, 1879. - Szerkesztette egy időben a "Pesti Kereskedelmi Lapot" és ugyanazt németül is.
Dux Zsigmond.
Dux Zsigmond, arczkép- és életképfestő, született Pozsonyban 1826 decz. 1-én. Mint festőművész Bécsben telepedett meg, hol főleg az utczai életet ábrázoló festményeivel keltett feltűnést. Ezek közül némelyik a magyar képzőművészeti társulat kiállításain is megfordult.
Egry Antal.
Egry Antal. Született Bikszárdon, 1802 márczius 26-án. Híres pomologus. Munkája: Pomologia, vagyis gyümölcsfatenyésztés. Pozsony, 1852-1861.
Ehrenreich Lajos.
Ehrenreich Lajos, orvostudor. Született Pozsonyban, 1837 június 19-én.
Munkája: A malária betegségek kórtani, oktani, gyógytani szempontból. A magyar orvosok és természetvizsgálók által 100 aranynyal jutalmazott pályamű. - Budapest, 1890.
Ejury Gyula.
Ejury Gyula, ügyvéd, született 1851 április 5-én Pozsonyban.
Munkái: 1. Bosznia és Herczegovina okkupácziója. Pozsony, 1878. - 2. Die Lösung der orientalischen Frage. U. ott, 1878. - 3. Az európai egyensúly kérdésének megoldása. U. ott, 1881.
Ejury Károly.
Ejury Károly id., ügyvéd. Született 1804 augusztus 2-án, Pozsonyban.
Munkája: Legszükségesebb tudnivaló a magyar váltójogból, Pozsony 1842.
Emmer Kornél.
Emmer Kornél, jogtudós, kir. kuriai bíró. Született 1845 május 21-én Nagyszombatban. Kiváló jogi czikkei a "Jogtudományi Közlöny"-ben jelentek 417meg. Mint orsz. képviselő is jeles tagja volt a parlamentnek. A nem rég alakult magyar filozofiai társulat elnökéül választotta.
Munkái: 1. A polgári peres eljárás reformja. Budapest, 1883. - 2. Törvényjavaslat a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapulandó polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. U. ott, 1885. - 3. Référé-rendszer s magyar alkalmazása. U. ott, 1887.
Endlicher I. L.
Endlicher István László, pozsonyi születésű tudós és híres botanikus. Különös előszeretettel foglalkozott az ókori remekírókkal, középkori humanistákkal, a kinai nyelvvel és a magyar történelmi forrásokkal. 1828-ban a bécsi udvari könyvtár tisztviselője. Növénytani ismeretével már ekkor a század legnagyobb botanikusainak egyike. A "Genera plantarum" czímű hatalmas művéhez éveken át gyűjtötte az adatokat Londonban, Párisban, Philadelphiában és Kalkuttában. 36.000 frtnyi értékű könyvtárát és füvészeti gyűjteményét az államnak ajándékozta. 1836-ban a csász. udvari növénygyűjtemény őre, 1840-ben a füvészet rendes tanára a bécsi egyetemen és ugyanakkor a fűvészkert igazgatója. 1844-ben a porosz király a "pour le mérite" renddel tüntette ki. A bécsi, müncheni, páduai, modenai akadémiák tagja lett. Szintén választott tagja volt a világ legtekintélyesebb természetrajzi társaságának, a Linnean Society-nek stb. - Kormánytanácsosi czímet nyert és V. Ferdinándnak legkedvesebb emberei közé tartozott, a ki mintegy tíz éven át, minden héten udvari kocsin vitette magához. A bécsi tudományos akadémia alapitása körül is főérdeme van. Élénk részt vett a márcziusi mozgalmakban és az osztrák birodalmi és német parlament tagjának is megválasztották. A magyar ügyek iránt való rokonszenvét - mint született magyar - leplezetlenül kimutatta. Később mindig nyomasztóbb anyagi helyzetbe került. Roppant adósságait nem födözhetvén, 1849 márczius 28-án Bécsben megmérgezte magát. Latin és német nyelven megjelent nagyobb munkáinak a száma 30.
Engyeli Jenő.
Engyeli Jenő lapszerkesztő, szül. Pozsonyban 1858-ban. 1881 óta ugyanott hírlapírással foglalkozik. 1898-ban "Pressburger Presse" czímen német nyelvű, de hazafias irányú, politikai hetilapot indított. Húsz év óta több fővárosi és bécsi lap rendes külmunkatársa s különösen a Pester Lloydban a takarékpénztári intézményről és reformjáról megjelent számos czikke általános figyelmet keltett. A pozsonyi hírlapírók egyesületének megalapítása az ő eszméje volt és ez egyesület őt választotta meg titkárának. A pozsonyi Petőfi-szobor-bizottság jegyzője és 1901 óta városi bizottsági tag.
Erdélyi Ignácz.
Erdélyi Ignácz, magyar misszionárius Kinában. Sok nélkülözést és megpróbáltatást szenvedett. Született Zsigárdon 1828-ban. Meghalt 1885-ben. Kinai leveleit, az egyházi lapokon kívül, számos szépirodalmi és napilap ismertette.
Esterházy Imre.
Esterházy Imre (galántai gróf). Született Galántán, 1663 deczember 17-én. Meghalt Pozsonyban 1745 deczember 6-án. Ifjú korában a pálosok bánfalvi zárdájába lépett, s miután theologiai tanulmányait Rómában elvégezte, egy ideig Nagyszombatban tanár, majd perjel, provincziális és később rendjének generálisa lett. 1706-ban váczi, 1708-ban zágrábi, 1722-ben veszprémi püspök lett. 1722-25 között a magy. kir. udvari kanczelláriai méltóságot viselte Bécsben s végre 1725 szeptember 1-én esztergomi érsekké neveztetett ki. Az 1741. évi híres országgyűlésen Mária Terézia legbuzgóbb hívei közé tartozott. Már előbb is, de különösen esztergomi érsek korában, nemes gondolkozásával és pazar bőkezűségével szerzett magának hírnevet. Húsz év alatt 10 milliónál többet adott jótékony czélra, s midőn egy alkalommal pénztára kiürült, a 418nyakán csüngő nagy-arany-keresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Veszprémben újraépíttette a szt. Mihály-templomot, Bánfalván a pálosok zárdáját, Pozsonyban pedig a szt. Erzsébetről elnevezett betegápoló apáczák zárdáját alapította. Eltemették a pozsonyi székesegyházban. Egyszerű síremlékén az általa készített fölirat hirdeti emlékét. Több latin nyelvű theologiai munkát írt.

Esterházy Imre gróf.
Az orsz. képtárból
Esterházy Mihály.
Esterházy Mihály (galántai gróf), v. b. t. t., országgyűlési képviselő. Született Pozsonyban 1853 július 11-én. A sport minden nemének hivatott terejsztője. A nizzai nemzetközi galamblövészeten az első díjat nyerte. Elnöke a balatontavi gőzhajózási részvénytársaságnak, a budapesti Photo-klubnak, a Stephánia Yacht-egyletnek és a magyar Automobil-klubnak. Oroszlánvadászatairól is híres. Szakczikkei a sportlapokban jelentek meg. Mint orsz. képviselő nemzeti párti volt, most pedig a szabadelvű párt egyik oszlopos tagja, kit már miniszteri tárczával is megkínáltak.
Esterházy Miklós.
Esterházy Miklós (galántai gróf) nádor. A család nagyságának és fényének megalapítója. Apja, Ferencz, pozsonyi alispán, anyja Illésházy Zsófia. Született Galántán, 1582. április 8-án. Meghalt Nagy-Heflányban 1645 szeptember 11-én. Szülei protestáns vallásáról a kath. vallásra tért. Pázmánynyal együtt a katholiczizmusnak legerősebb oszlopa lett. 1611-ben Mágócsy Ferencz özvegyét szül. Dersffy Orsolyát vette nőül. A gazdag és szép özvegygyel óriási vagyon birtokába jutott. Vagyonossága, kiváló képességei és a Habsburgokhoz való ragaszkodása mind magasabbra emelték. II. Mátyás kapitánynyá és tanácsosává tette. 1613-ban testvérével együtt bárói rangra emelte és Regéczczel ajándékozta meg. 1617-ben Bereg, 1618-ban Zólyom vármegye főispánja. II. Ferdinánd megkoronáztatásakor zászlóvivő, aranysarkantyús vitéz és mint ilyen Kismartont kapta adományba. A pozsonyi 1625-iki országgyűlés nádornak választotta. 1626-ban Fraknót, a fraknói grófsággal együtt nyeri adományul. Része volt az 1622-iki nikolsburgi és az 1645-iki linzi békekötésben. A Habsburg-ház uralmának megszilárdítása s Magyarországnak a török uralom alól a Habsburgok segélyével való fölszabadítása volt politikai vezéreszméje. 1623-ban a Nyitra folyó mellett a törökök fölött fényes diadalt aratott. Wallensteinnak a Bethlen hadain kivívott győzelméért és az erre következett pozsonyi és szőnyi békekötésért a spanyol király 1628-ban az aranygyapjas rendet küldte neki. Később Rákóczy ellen hadakozott és kieszközölte az 1634-iki kassai békét. II. Ferdinánd halála után sokan támadtak ellene és megkeserítették az életét.
Munkái: 1. A Magyar-Országi Palatinusnak, gróf Esterházy Miklósnak, Rákóczy György Erdélyi fejedelemnek írt egynéhány Intő Leveleinek igaz Páriája. Pozsony. 1644. - 2. Intő Leveleinek igaz páriája. Bécs. 1645. (A Rákóczyval folyt egész levelezés). - 3. ... Lónyai Sigmondhoz és némely vármegyékhez írt egy nehány Leveleinek igaz Páriája. U. ott, 1645. - 4. Galantai gróf Esterházy Miklós munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után a szerző életrajzával, szerkeszté Toldy Ferencz. Pest, 1852.

Esterházy Miklós nádor.
Az orsz. képtárból
Fadrusz János.
Fadrusz János, szobrászművész. Szül. Pozsonyban, 1858 szept. 2-án. Hasonnevű apja majoros volt, a ki szűkös viszonyok között tarthatta fönn nagyszámú családját. Öt gyermeke között János a legidősebb fiú. Szüleinek szegénysége nem engedte meg iskoláztatását s így elemi iskoláinak végeztével lakatos inasnak adták. Feitzelmajer Károly, pozsonyi lakatos-mesternél tanult ki, s egy finoman vert kapudíszszel remekelt is. Mestere hamar észrevette művészi hajlandóságát és a finomabb mívű dolgokat mindig reá bízta. Egy díszkapujával a pozsonyi kiállításon díjat is nyert. Ekkor már Fadrusz sokat rajzolt és faragott; különösen Doré bibliáját másolta nagy ügyességgel. Engel Károly, pozsonyi rajztanár iskolájába járt. Majd Zay-Ugróczra került a fafaragó iskolába, a hol még négy évig dolgozott,a míg be nem sorozták katonának. A katonáskodásból Pozsonyba tért vissza, a hol gyönyörű kivitelű fa-faragványaiból tartotta fönn magát. Ebből az időből számos művészi fa-faragványa maradt, főleg a Palugyay-család birtokában. 1883-ban Hummel N. János szobra javára műkiállítást rendeztek, a hol ekkor a fiatal Fadrusz egy Ahasverust ábrázoló reliefet állított ki, mely föltünést keltett. Batka János, a kiállítás rendezője mindent elkövetett, hogy a műbarátok figyelmét fölhívja a nagytehetségű fiatal művészre, de eredmény nélkül és Fadrusz kénytelen volt egy porczellán-kereskedő czég számára tányérdiszítéseket festeni, hogy föntarthassa magát. Tényérdiszítményeivel az 1885-iki országos 419kiállításon is résztvett és díjat nyert. Végre jóakaróinak sikerült Tilgner Viktor, pozsonyi származású bécsi szobrász érdeklődését fölkelteni Fadrusz iránt; Tilgner ajánlatára a pozsonyi első takarékpénztár ösztöndíjat adott a fiatal művésznek. Fadrusz Tilgner tanítványa lett és már 1888-ban egy mellszobrát a pozsonyi műbarátok nagy elismeréssel fogadták. Nemsokára Hellmer szobrászmester mellett találjuk a bécsi akadémián. Ebben az időben készítette az agg Ortvaynét ábrázoló érdekes mellszobrát, melynek találó jellemzése a fiatal szobrász első komolyabb sikere volt. A bécsi akadémián az "amazonok csatája" czímű rajzával díjat nyert, majd elkészítette "Krisztus a keresztfán" czímű nagysikerű művét, melylyel 1893-ban az ezer forintos kiállítási nagy díjat nyerte. Ez a műve az 1900. évi párisi kiállításon szintén nagy elismerést aratott és egy angol műbarát meg is vette. 1893 júniusban mutatta be Fadrusz Pozsonyban Mária Terézia királynő szobrának mintáját, a melyet nagy lelkesedéssel fogadtak. A szobrot Pozsony városa az ezredéves ünnepre rendelte meg. Leleplezése 1897 május 16-án történt, nagy ünnepségekkel. Ezzel a szoborral a fiatal művész egyszerre az ország legelső szobrászművészei közé emelkedett. 1893-ban résztvett a kolozsvári Mátyás-szobor-pályázaton is, a hol az első díjat nyerte s a kivitellel őt bízták meg. A Mátyás-szobrot 1900-ban öntötték bronzba s 1902 októberében leplezték le, szintén fényes ünnepség keretében. Fadrusz műve a zilahi Wesselényi-szobor és Wenckheim Béla gróf kisbéri lovasszobra is. Legutóbb Tisza Lajos gróf szegedi szobrán és a pozsonyi Petőfi-szobron dolgozott. Az Erzsébet királyné emlékére hirdetett pályázaton fényes erkölcsi sikert aratott. Meghalt Budpesten, naphegyi villájában, 1903 okt. 26-án.
Fallenbüchl Ferencz.
Fallenbüchl Ferencz, bölcseletdoktor az 1895-96. évben és azután 1900-1901-től főgimn. tanár Nagyszombatban. Munkái közül a "Herder nevelési elvei", "A konviktus szelleme" czíműek jelentek meg Nagyszombatban. Működését szülővármegyéje monografiájában fogjuk bővebben méltatni.
Falcsik Dezső.
Falcsik Dezső államtudományi és jogtudor, kép. budapesti kir. tudományegyetemi magántanár, 1900 óta nyilvános rendes jogtanár a pozsonyi kir. akadémián. Több önálló munkája jelent meg a közigazgatási jog köréből. (A közigazgatási jog alapkérdései. Közigazgatási bíráskodás. A magyar közigazgatási jog rövid foglalatú tankönyve).
Famler G. A.
Famler Gusztáv Adolf, torzsai ág. ev. lelkész. Született Modorban, 1851 ápr. 22-én.
Munkája: Torzsa und seine Ansiedlung. Neusatz, 1884. - Geschichte der Gemeinde Cservenka. Neusatz, 1880. - Der Riedbauer. Neusatz 1886. - Christian Traugott. Leidens und Lebensgeschichte eines evang. Predigers in Ungarn. Pozsony, 1892. - Gott verlässt die Seinen nicht. Budapest, 1895. - Hochmuth kommt vor den Fall. Budapest, 1896. - Auf und Nieder. Ein christlicher Novellenschatz. Dresden, 1899. - Schwäbische Volkssitten. Budapest, 1900. - Der noble Peter. Schwäbisches Charakterbild, Budapest 1901. - A "Deutsch-Österreichische Literaturgeschichte" és több magyar és német folyóirat és napilap munkatársa.
Fándly György.
Fándly György, született Ottóvölgyben, 1780-ban. Nahácson volt plébános, de 1807-ben állásáról lemondott és 1811-ben halt meg. Bernolák Antalnak, a tót irodalmi nyelv megalapítójának szorgalmas munkatársa volt. Együtt szervezték 1793-ban az első tudományos tót társaságot, az "Učené slovenské tovarištvo literata slavica societás"-t. Több egyházi és más munkát írt tót nyelven.
420Farkas Sándor.
Farkas Sándor, mint csolnoki kiérdemült plébános, Nagyszombatban él. Szül. Bazinban, 1842 jan. 7-én. Hét theologiai munkát írt.
Fasching Ferencz.
Fasching Ferencz, szül. 1686 aug. 12-én Nagyszombatban. Többek között szülőhelyén tanárkodott. Több helyen hitszónok és hittérítő, a szatmári rendház főnöke és Egerben spirituális volt. Meghalt Gyöngyösön, 1747 áprilisban. Nyolcz theologiai munkát írt latin nyelven.
Feigler Ferencz.
Feigler Ferencz, pozsonyi elemi iskolai tanító. Szül. 1856 január 3-án, Pozsonyban.
Munkái: Pozsony és környéke. Pozsony, 1885. - 2. Das Rettungshaus. U. ott, 1885. - 3. Számolási gyakorlókönyv. U. ott, 1891. - 4. Az új pénz. U. ott, 1893.
Fekete István.
Fekete István, ág. ev. püspök. Szempczi születésű. Hite miatt 1673-ban a pozsonyi törvényszék elé idéztetett. Kimenekült Dániába, majd Svéd- és Szászországba, mígnem Naumburgban, Thüringiában letelepült. 1679-ben visszatért hazájába és Ostffy Istvánnál, Asszonyfalván vonta meg magát, a hol elfogták és Pozsonyba hurczolták. Itt a kath. hitre tért, majd Kőszegen lett tanácsos, később városbíró.
Fésüs György.
Fésüs György, jogi doktor. 1873-ban a pozsonyi jogakadémia tanára lett. Államvizsgálati bizottsági elnök. Jelenleg a pozsonyi kir. akadémia igazgatója. Rendkívül kiterjedt irodalmi működéséből csak azokat a munkákat soroljuk fel, melyeket pozsonyi tartózkodása alatt írt, miután bővebb életrajzi adatait a szülővármegyéjére vonatkozó monografiában fogjuk közölni.
Munkái, melyeket pozsonyi tartózkodása alatt írt és fordított: Az anyjegy. Amerikai regény. 1878. - A magyar közigazgatási jog kézikönyve. 1876, 80 és 87, három kiadás. - Graf Julius Andrássy. 1879. Fordítás. - A pókhálók. Fordítás. 1879. - Robinson. Campe J. H. nyomán 1883. - A legnevezetesebb fölfedezések története. Fordítás. 1884. - A legnevezetesebb tanulmányok könyve. Fordítás. 1885. - Cook a tengerész. Fordítás. 1887. - Schmid Kristóf legszebb elbeszélései. Fordítás. 25 kötet. - Bőrharisnya, elbeszélések. Fordítás. 5 kötet. - Tamás bátya kunyhója. Fordítás. - Számviteltani vezérfonal 1871 és 87. - Magyar alkotmány- és jogtörténelem. 1888. - Korbuly Imre Magyarország közjogának 4 kiadását sajtó alá rendezte. Számos színdarabot fordított, melyek először a fővárosi nemzeti színházban kerültek színre. Szerkesztette a Magyar Ifjúság Könyvesházát, melynek 1879 óta megjelent 38 kötetéből 15 kötetet fordított. - Kortársaink. Életrajzi vázlatok. Eddig 20 füzet.
Fichtel E. J
Fichtel Ehrenreich János, erdélyi kormányszéki tanácsos. Szül. Pozsonyban, 1732 szept. 29-én. Mint kormányszéki tanácsos Erdélyben működött. Vámügyekben két nagyobb utazást tett Szlavoniában és a tengermelléken. 1794-ben a török határon tett utazásakor elbetegesedett és 1795-ben, Bécsben meghalt. Az ásványtan körüli érdemeiért a berlini természettudósok társasága tb. tagjának választotta. Az erdélyi palaeontologiának ő volt a megalapítója.
Munkái: 1. Physikalisch-metallurgische Abhandlung. Berlin, 1780. - 2. Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen, mit einem Anhange und beigefügter Tabelle über die sämmtlichen Mineralien und Fossilien dieses Landes. Nürnberg, 1780. - 3. Beitrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. U. ott, 1780. Két rész. - 4. Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen. Wien, 1791. Két köt. - 5. Nachtricht von einem in Ungarn entdeckten ausgebrannten Vulkan. Berlin, 1793. - 6. Mineralogische Aufsätze. Wien, 1794. - 7. J. E. Fichtel et Mole, Testacea microscopica aliaque minerologica. U. ott, 1803. - Kéziratban maradt gyűjteményének latin jegyzéke magyarázattal, két nagy kötetben.
Fodor István.
Fodor István (Etienne de Fodor), az athéni villamos telep közp. igazgatója. Szül. 1856-ban, Pozsonyban. Iskoláit családja elszegényedésével kénytelen lévén félbehagyni, nyomdász lesz. Tanulmányait szabad idejében éjjelenként folytatta, és sok küzdelemmel végezte be. Párisba jutott, hol a Collége de France-nak lett rendkívüli hallgatója. Megismerkedett Edison párisi képviselőjével, a ki magához szerződtette s további kiképeztetéséről gondoskodott. 1881-ben a párisi első villamossági kiállításon már mint az Edison-Company tisztviselője szerepelt. Ezt követőleg tanulmányútra ment Hamburgba s Antwerpenbe, majd Jory-sur-Seine-ben felügyelője lett az Edison-gyárnak. Később - mint a társaság mérnökét - kiküldték Oroszországba, Finnországba, Belgiumba, Hollandiába, Angolországba s Algirba. E helyeken közreműködött a legelső izzólámpa-berendezéseknél. Párisban tevékeny része volt a közp. villamos állomások szervezésében. 1888-ban Görögországban életbe léptette a közp. villamos-telepet s annak igazgatójaként Athénban maradt. A görög király a Megváltó-rend lovagkeresztjével, királyunk pedig az aranykoronás érdemkereszttel tüntette ki.
Munkái: 1. Das Glühlicht, sein Wesen und seine Erfordernisse. Erfahrungen über Herstellung und Ausführung der Anlagen prakt. Lichtvertheilung im Raume und ausserordentliche Betriebsverhältnisse. Wien, 1885. - 2. Materialien für Kostenvoranschläge elektrischer 421Lichtanlagen. U. ott, 1888. - 3. Die elektrischen Motoren mit besonderer Berücksichtigung der elektrischen Strassenbahnen. U. ott, 1890. - 4. Die elektrischen Verbrauchsmesser. U. ott, 1891. - 5. Die elektrische Schweissung und Löthung. U. ott, 1892. - 6. Experimente mit Strömen hoher Wechselzahl und Frequenz. Revidirt und mit Anmerkungen versehen von Nicolaus Tesla. U. ott, 1894. - Czikkei leginkább külföldi szaklapokban jelentek meg.
Földes Gyula.
Földes Gyula (Gúthori), szül. Csukárpakán, 1829 okt. 18-án. 1848-ban a honvédek sorába állván, a XV. zászló alatt végigküzdötte a szabadságharczot Világosig, mely után a csanádmegyei pusztákon bujdosott. 1850 végén haza kerülvén, Botló József ügyész mellé állt patvaristának. 1853-ban a kivégzett Jeszenák János báró szétszórt levéltárát rendezte. 1855-től 1861-ig Jeszenák János báró özvegyének jogtanácsosa, 1861-től megyei első aljegyző és tiszteletbeli főjegyző lett, de állásáról többi tisztviselőtársaival együtt 1861 okt. hóban lemondott. 1862-ben letette az ügyvédi vizsgát, és azóta, csekély megszakítással, Pozsonyban mint ügyvéd működik. 1898-tól a pozsonyi ügyvédi kamara alelnöke. 1861-1898 között a pozsony-vármegyei gazdasági egylet titkáraként működött; 1865-1872 között törvényszéki bíró és az országos balközép pártnak úgy a vármegyében, mind Pozsony városában elnöke volt, melyről azonban, a bíróságok államosításakor, mint kinevezett törvényszéki bíró lemondott ugyan, de bírói állásától - a pártviszonyok miatt - megválván, újra megválasztották. A fúziókor visszavonult és csak a megye törvényhatósági és közigazgatási bizottságaiban folytatta és folytatja maig közügyi tevékenységét. 1881-1884. években a dunaszerdahelyi választókerületet képviselte az országgyűlésen, mint a függetlenségi párt tagja. 1887. évben a Felsőcsallóközi ármentesítő társaság alelnökévé, 1888-ban pedig igazgatójává választotta. 1888-tól máig a pozsonyi II. ker. takarékpénztár alelnöke. A pozsony-vármegyei 1848-49-es honvédegyletnek 1868-1872-ig alalnöke, 1894-től maig pedig elnöke.
Munkái és értkezései a gazdasági szaklapokban jelentek meg. A provizórium idejében, a pesti lapokban és a "Pressburger Zeitung"-ban védelmezte több czikksorozatban a magyar függetlenségi irányt. Ugyanezen czélból egyik alapítója volt a "Westungarischer Grenzbote" lapnak 1872-ben. 1896-ban levéltári adatok alapján összeállította "Felsőcsallóköz árvédekezésének történetét", mely a Felsőcsallóközi ármentesítő társulat kiadásában jelent meg. Megírta még az 1848-49-iki hadjárati emlékeit, és a Földes-család genealogiáját.
Frideczky Árpád.
Frideczky Árpád, született Galántán, 1871-ben. Gazdasági tanulmányai befejezése után Galántán, birtokán gazdálkodott, majd Esterházy Mihály gróf urad. titkára, azután urad. számvevője lett. Az "Omge", az "Országos gazdatiszti egylet", a "Pozsonyi képzőművészeti egylet", a "Pozsony vármegyei gazdasági egylet" választmányi tagja, a "Pozsonyi orvos- és természettudományi társulat" működő tagja, a "Pozsonyi Toldy-kör" háznagya, Pozsony város állami állandó gazdasági tudósítója, a "Nyugatmagyarországi Hiradó" közgazdasági, valamint a "Gazdasági Lapok" és "Köztelek" munkatársa. Ő írta Pozsony vármegye monografiája számára a mezőgazdasági és állattenyésztési részt. Több éven át titkára volt a "Pozsonyvármegyei gazdasági kaszinó"-nak. Több kisebb gazd. munkát írt és füzetben megjelent tőle a "Talajismeret és talajmívelés" czímű munka.
Gaál György.
Gaál György, 1811-ben Esterházy herczeg könyvtárnoka, a magyar mesevilág első művelője, szül. 1783 ápr. 11. Pozsonyban.
Munkái: 1. A régi és mostani legnevezetesebb időbeliek hires tetteiknek és életeiknek hiteles rajzolatjuk, melyet Schiller és Meiszner történetíróknak német munkájuk szerint megmagyarázott. Pest, 1803. - 2. A tudós palócz, avagy Furkács Tamásnak Monosbélbe lakó sógor urához írt levelei. U. ott, 1803. - 3. Die Horen, ein Liederkranz. Dresden, 1812. - 4. Gedichte. U. ott, 1812. - 5. Die Farben. Wien, 1815. - 6. Friedenshymne den drei erhabenen Monarchen: Franz I., Alexander I. und Friedrich Wilhelm III. gewidmet. U. ott, 1815. - 7. Die nordischen Gäste oder der neunte Januar 1814, ein Gedicht in 12 Gesängen. U. ott, 1819. - 8. Tátika. Sage, aus dem Ungarischen des Alexander von Kisfaludy. U. ott, 1820 - 9. Theater der Magyaren I. Band. Brünn, 1820. - 10. Polymnia, eine Auswahl von mehr als dreitausend Stellen aus den Werken der vorzüglichsten deutschen lyrischen Dichter älterer und neurer Zeit, sammt einem reichhaltigen, zum Behufe schnellen Auffindens jeder Stelle eingerichteten Sachregister. Brünn, 1820. Négy kötet. - 11. Märchen der Magyaren. Wien, 1822. - 12. Die Vertheidigung von Güns gegen Sultan Soliman im Jahre 1532. U. ott, 1828. - 13. Sprichwörterbuch in sechs Sprachen, deutsch, latein., ital., französ., englisch und ungarisch. U. ott, 1830. - 14. Mythologisches Taschenbuch zu Loders's, Ender's, Russ' und anderer Künstler-Zeichnungen. Wien, 1833. - 15. Allgemeiner Deutscher Muster-Briefsteller... Güns, 1834. - 16. Erzählungen, Sagen, Märchen und historische Anekdoten aus dem Französ., Italien, Spanisch, Englisch und Ungarischen. Wien. 1834. - 17. Catalog der fürstlich Esterházy'schen Gemälde-Gallerie in Wien. U. ott, 1834. 422(Magyarul és németül). - 18. Gaal György magyar népmese-gyűjteménye. Pest, 1857., 1860. Három kötet. - 19. Ungarische Volksmärchen. Pest, 1857. - Több kézirata maradt hátra. Az idegen nyelvekben való gyakorlottságát arra használta, hogy magyar művek fordításával kezdette a külföld figyelmét irodalmukra vonni. - Levelei Horvát Istvánhoz Bécsből 1820-27-ig a m. nemz. múzeum kézirattárában őriztetnek.
Gál János.
Gál (Gaál) János (hilibi), nyug. kir. kúriai bíró. Szül. Kis-Magyaron 1799 okt. 13. - 1830-ban irnok az erdélyi kir. főtörvényszéknél, csakhamar Küküllő vármegyében törvényszéki ülnök és aljegyző. Ezt követőleg ülnök az erdélyi kir. táblánál. 1850-ben bizalmi férfiú Bécsben az erdélyi úrbéri kérdések fölötti tanácsban. 1857-ben az erdélyi úrbéri főtörvényszéknél tanácsos; ennek 1861-ben történt megszüntével ismét az erdélyi kir. tábla ülnöke lett, de ez állásából, mert a nagyszebeni gyűlésen megjelenni nem akart, 1863-ban elbocsátották. 1865-ben előbbi hivatalába visszahelyeztetett, majd a legfőbb ítélőszék erdélyi osztályának lett bírája, a kúriával való egyesítés után pedig rendes kúriai bíróvá neveztetett ki. 1836 óta az összes erdélyi országgyűléseken hivatalából kifolyólag és részint mint Oláhfalu követe részt vett. Az unió életbeléptetésétől kezdve, mint Oláhfalu képviselője az összeférhetetlenség kimondásáig minden magyar országgyűlésen képviselő volt. Az erdélyi róm. kath. státusgyűlésnek is tevékeny tagja volt. 1880-ban kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. Megh. Budapesten 1891 febr. 11. Mint publiczista a hiralpirodalomban a gyakorlati kérdések fejtegetésében vett részt. Mindig a czentralizáló bürokratikus rendszer ellen küzdött. A provizórium alatt meg is tiltották neki, hogy politikai czikkeket írjon.
Gamauf György.
Gamauf György. Az eperjesi ág. ev. tanítóképző-intézet igazgatója. Szül. Pozsonyban, 1846 ápr. 6-án.
Munkái: 1. A fenséges. Sárospatak, 1888. - 2. A komikumról. U. ott, 1892. - Czikkei leginkább a prot. egyh. és iskolai lapokban jelentek meg.
Gelich Richárd.
Gelich Richárd, tábornok. Szül. Pozsonyban 1821 június 2-án. Bécsújhelyen nyert katonai kiképeztetése után, mint hadnagy a 41-ik gyalogezredbe jutott és 1845-ben Galicziába helyezték át, a hol résztvett a gdowi és podgorczei összecsapásokban, azután ezredével Krakkóba ment, melyet akkor már a poroszok és az oroszok tartottak megszállva. 1848 nov. 30-án mint főhadnagy a 13. honvédzászlóaljba lépett, azonban gyönge egészsége miatt leginkább a szervezésben vett tevékeny részt s a katonai ügyekben való nagy jártasságát különösen a kormányzó személye körül alakított táborkari irodában mint őrnagy tanúsította, ezt követőleg pedig a hadügyminiszteriumban, a hol később a Gyulafehérvár ostromára kiindult Stein utódja lett. A csodával határos, hogy a midőn a magyar kormány hatásköre már alig terjedt öt megye határán túl, ő mégis alig néhány hét alatt, mintegy 250.000 harczost tudott kiállítani. A fegyverletétel után Szegeden lappangott, s itt feleségül vette Vadász Imre városi hivatalnok leányát, a ki később hű társa volt külföldi bujdosásában is. Bécsen át Boroszlóba, Berlinbe, majd Hamburgba s Altonába ment. A Holsteinba bevonult osztrák csapatok elől Brémába menekült, honnét Dillon lelkész segélyével Kölnbe vándorolt. Azután Brüsszelben telepedett le, hol 1851 közepéig maradt. Itt értesült, hogy május 30-án az osztrák haditörvényszék őt in contumaciam kötél által való halálra ítélte. Brüsszelből Londonba költözött, hol a 400 tagot számláló emigrácziónak Kemény Farkas báró elnöklete alatt egyik választmányi tagja volt. Mint angol katona Helgolandba jutott és a shornkliffei, azután a colchesteri nagy táborban tanyázott. Itt húsz ívre terjedő emlékiratot írt az angol hadi nevelőintézetek reorganizácziójára vonatkozólag. A krimi hadjáratban mint őrnagy vett részt. Afrikában a Jóremény fokára tétetvén át, 1857-ben családja iránt való tekintetből ezredétől megvált. Mielőtt hazajött, Olmützben, 1856 júliustól 1859 februárig vizsgálait fogságban tartották és ekkor a hadi törvényszék újból kötél által való halálra ítélte, de ezzel egyidejüleg kegyelmet kapott. Visszatért Szegedre, majd Pestre költözött, hol a zsurnalisztika terén működött. 1861-ben Temesváron a "Grenzbote" cz. szabadelvű lapot szerkesztette, melyet azonban Pálffy Mór gróf helytartó betiltott. Ezt követőleg a haza határain kívül megjelenő német lapokban védte alkotmányos érdekeinket. Itthon több rendű hadtudományi czikkével vonta magára a közfigyelmet. 1867-ben a m. kir. honvédelmi miniszterium osztálytanácsosa lett és a közös hadügyminiszterium képviselőivel majdnem önállóan vett részt az új védrendszerről alkotott törvényjavaslat 423kidolgozásában, mely a további egyezkedések alapja volt. 1870-ben ezredesi ranggal a 4-ik honvédzászlóalj parancsnoka lett és 1871-ben dandárnok Pozsonyban. Később mint czímzetes vezérőrnagy Budapesten nyugalomba vonult. Számos hadügyi és egyéb czikket írt különféle hazai és külföldi szak- és napilapokba.
Munkái: 1. Willisen in Schleswig und Holstein. Köln, 1851. - 2. Ungarns Fall 1848/9. Von einem ungarischen Staabsofficier. U. ott, 1851. - The hungarian Generals of the war of the 1848-49 Biographical and political sketches. London, 1855. - 4. Briefe eines alten Soldaten über den Krieg im Norden, die k. k. österr., die k. preuss., die k. italien. Armee. Wien, 1867. - 5. Tájékozás a hazai hadrendszerről alkotandó törvényjavaslatról. Pest, 1867. - 6. Die Reorganisation der Heeresmacht Oesterr. Ungarns mit Bezugnahme auf die Reorganisationsfrage. Vom Verfasser der Briefe eines alten Soldaten. Wien, 1878. - 7. Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Bpest, 1884-89 Három kötet.
Genersich Antal.
Genersich Antal dr. (szepes-szombati). Szül. 1842 febr. 4-én Nagyszombatban. 1868-ban Rókus-kórházi főorvos, 1868-ban állami ösztöndíjjal, külföldi tanulmány-útjában két évet tölt Würzburgban, Bécsben, Lipcsében és Berlinben a leghíresebb kórboncztani orvostanárok mellett. 1870-ben rendes tanár lett Kolozsvárott az orvossebészeti tanintézetnél, hol a kórboncztant és törvényszéki orvostant adta elő. 1870-1876-ban megalapította a kórboncztani intézet gyűjteménytárát. 1872-ben az egyetemhez a kórboncztan tanárává neveztetett ki, 1877-78-ban egyetemi rektor. - 1875 óta Kolozsvár város tb. főorvosa. Az 1876-ban Kolozsvárott alakult orvos-természettudományi társulat elnöke, az erdélyi múzeum-egyletnek 1881 óta választmányi tagja. Ez időszerint (1895 óta) a budapesti egyetemen a kórboncztan és kórszövettan ny. r. tanára. Tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak, a közegészségügyi tanácsnak és több hazai s külföldi tudományos és közművelődési társulatnak. 1891-ben magyar nemességet nyert. A Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben levelező tagjául választotta.
Munkái: Fonalas kór esete. 1868. - Sokszoros ideg-dag. 1870. - A szaruhártya nedvcsatornáiról. 1870. - A nyirkfelvétel a vázizmok inai és bőnyéi által. 1871. - Adalék az ember hasi együttérző fonatain lévő Pacini-testek ép és kórboncztanához. 1875. - Fejcsonkos torz (akephalus perakephalus). 1878. és 1880. - A hasnyálmirigy alaki eltérése. 1890. - Gyógyult trichinosis esete. 1891. - Adatok a trichinosis kóroktanához. 1891. - A Trichin-infectio. Kolozsvárt. 1894. - Hashártyalob újszülöttben a csípőbél átlyukadása folytán. 1891. 126. - Az orvosi tud. haladása. 1892. - A kóros kövek keménységéről. 1892. - A tápcsatorna kimosása (Diaklysmos). 1893. - Holttestjelenségek. Személyazonosság Belky János törvényszéki orvostan. 1894. - A szeszes italok habituális élvezete folytán bekövetkező változások az ütőerekben. 1899. - A hashártya-tömlőkről stb. stb. E tudományos értekezéseinek nagy része a külföldi folyóiratokban is megjelent.
Georch Illés.
Georch Illés (etrekarcsai), szül. Etre-Karcsán 1772. szept. 28-án. Előbb theologus, majd jogász. 1796-ban pesti jurátus volt és a Napoleon ellen hirdetett fölkelésben mint főhadnagy fél évig vett részt. 1797-ben a magyar nyelv és irodalom tanára a pozsonyi akadémián. 1799-ben a bősi uradalom, 1802-ben Pozsony és Somorja városok, 1804-ben a Kondé család ügyésze. 1806-ban Albert szász-tescheni kir. herczeg ügyésze Pesten. 1813-30 között a ráczkevei kincstári uradalom igazgatója. Az 1807-iki országgyűlésen mint a távollevők követe volt jelen. 1832-ben a Magy. Tud. Akadémia megválasztotta tiszteleti tagjának. Megh. 1835. júl. 31. Pesten.
Munkái: 1. Paradigma conjugationis verborum et methodus iisdem recte utendi Hungaris propria. Posonii, 1799. - 2. Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak. U. ott, 1800. - 3. Honni törvény. U. ott, 1804-09. Négy kötet. - Tudósításai a munka kiadásáról Pozsony és Pest, 1803-07. Három darab. - Ius patrium... a quodam veterano juris professore... U. ott, 1807-10. Három kötet. - 4. Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteinek rövid leírása. Pest, 1818. - 5. A magyar helyesírás főrendszabályairól. U. ott, 1821. - 6. Disquisitio critica dissertationis historicae Boerio-Besserianae de ortu et nativitate Joannis de Hunyad. U. ott, 1826. - 7. Georch Illés törvényes tárgyú értekezései. U. ott, 1833. Két kötet. - A m. nemz. múzeumban több kéziratát őrzik.
Gervay Mihály.
Gervay Mihály, volt főrendiházi tag és országos postafőigazgató. Született Pozsonyban 1819 decz. 15-én. Meghalt Budapesten 1896 április 15-én. Már ifjan a posta szolgálatába lépett és annak szentelte egész életét. 1843-ban Budapestre, 1846-ban pedig Bécsbe a "Hofpostamt"-hoz helyezték át. 1849-ben Sopronban postaellenőr, majd az ottani postaigazgatóságnál adjunktus lett, mely minőségében 1851-ben Budapestre került. Mint kiváló szakember, már 36 éves korában igazgató lett és a nagyváradi kerületet bízták reá, melyet a nagyszebeni kerület élén töltött rövid megszakítással 1867-ig vezetett, a 424mikor Gorove miniszter Budapestre az országos magyar postafőigazgatói állásra hívta meg. Ez állásából, melyet 21 éven át látott el, fontos szolgálatokat tett a magyar postaügynek. A külföldön több izben képviselte a magyar postát; így 1874-ben Bern-ben, 1878-ban Párisban és Berlinben és 1885-ben Lisszabonban, a hol a nemzetközi postai kongresszus doyen-je volt. 1878-ban negyven éves szolgálati jubileiuma alkalmával nagyobb alapítványt tett és a király a Szt. István-rend kiskeresztjével tüntette ki. A külföldi rendjelek között megkapta a franczia becsületrend és a bajor Sz. Mihály-rend középkeresztjét a porosz koronarend csillagos középkeresztjét. Ötven évi szolgálata után 1888-ban nyugalomba vonult és ekkor a főrendiház tagja lett. Ezenfelül tagja és helyettes elnöke volt a postatakarékpénztári tanácsnak és alelnöke a magyar földrajzi társulatnak.
Gesell Sándor.
Gesell Sándor. Szül. Pozsonyban 1839 május 8-án. 1862-ben a kolozsvári bánya- és jószágigazgatóság, majd a kudsiri és a sebeshelyi vasgyár gyakornoka 1864-ben magasabb kiképzés czéljából a bécsi geologiai intézet növendéke. Az ott töltött két év nyári szüneteit a Magyarországon folyó geologiai fölvételeknél értékesítette. Tanulmányutat tett bányászati tanulmányok végett Csehországban és Porosz-Sziléziában, kohászati tanulmányok végett pedig Reichenauban, Neubergben és Mária-Zellben. Ezután a gavosdini vasgyárhoz került és ekkor egyszersmind a gyalári vasbányákat és a zsilvölgyi kőszénkutatásokat vezette. 1867 nyarán részt vett a bécsi geologusokkal Tokaj-Nyiregyháza és Dorog környékének földtani felvételében. 1868-ban, mint a gavosdiai kir. vasgyár ellenőrző tisztje vezette a nagy olvasztó üzemét, kidolgozta a Vajda-Hunyadon építendő nagyszabású vasgyár tervezetét és elvégezte a gyalár-gavosdiai keskenyvágányú érczszállító vaspályának Vajda-Hunyadig terjedő nivellálását. 1870-ben a bányahatóság elismerése kísérte a pénzügyminiszterium bányászati osztályába, honnét 1871-ben bányageologussá neveztetett ki a máramarosi s nagybányai bányaigazgatóságok kerületébe. Itt készítette 1873-ban a máramarosi kincstári bányászat bányageologiai térképét az akkori bécsi közkiállításra. 1877-ben Máramaros-Szigeten a bányamérnöki teendőket is végezte. 1878-ban a párisi közkiállítás magyar bányászati, kohászati és műszaki osztályának felügyelője s a kiállítási jelentés bányászati részének szerkesztője volt. 1879-ben bányatanácsosi czímet nyert. 1880-tól a selmeczi bányakerület bányageologusa volt, 1883-ban pedig a budapesti kir. földtani intézethez nevezték ki bánya-főgeologusnak. 1885-ben a budapesti ált. kiállítás országos bizottságának tagja, a bányászati, kohászati és földtani szakcsoport egyik előadója s rendezője. 1892-ben a király a főbányatanácsosi czím és jelleg adományozásával, 1897-ben királyi elismeréssel, 1902-ben pedig a III-ad osztályu vaskorona-renddel tüntette ki. Irodalmi dolgozatai a Jahrbuch der k. k. Reichsanstalt-ban, a Földtani Közlönyben és egyéb szakmunkákban jelentek meg.
Munkái: 1. Adatok a máramarosi m. kir. bányaigazgatósághoz tartozó, e megye é. k. részében fekvő vaskőbányaterület földtani megsimertetéséhez. Bpest, 1876. - 2. A vörösvágás-dubniki opálbányák földtani viszonyai. U. ott, 1878. - 3. A bányászat és kohászat az 1878. évi párisi közkiállításon, Bpest, 1879. - 4. A selmeczi bányavidék ércztellér vonulatai. Részletes geologiai térkép. U. ott, 1883. - 5. Selmeczbányán és környékén 1882 és 1883-ban eszközölt részletes bányageologiai fölvételek. U. ott, 1884-85. - 6. A soovári kősóbányakerület földtani viszonyai tekintettel az elöntött kősóbánya újból megnyitására. U. ott, 1885. - 7. Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalogusa. U. ott, 1885. - 8. Kőszénbányászat az 1885. évi bpesti orsz. ált. kiállításon. U. ott, 1886. - 9. A körmöczi érczbányaterület bányageologiai fölvétele 1885-88-ban. - 10. A nagybányai érczbányaterület bányageologiai fölvétele 1889 és 1890-ben. U. ott, 1889-90. 11. A felsőbányai érczbányakerület bányageologiai viszonyai. U. ott, 1892. - 11. Kapnikbánya bányageológiai viszonyai. U. ott, 1893. Egy térképpel és 20 ábrával. - 12. Oláhláposbánya és vidékének bányageologiai felvétele. u. ott. - 13. Antimonérczbányászat Király-Lubellán Liptómegyében. - 14. Az infuzoria-föld technikai jelentősége. - 15. A vasmegyei antimonbányászat. - 16. Az osztrák bányatermelés. - 17 Barnaszén és tőzeg Árva vármegyében. - 18. Zalatna vidékének bányageologiai viszonyai. 1895. - 19. A Zalatna melletti dumbrávai és baboji czinóberércz-bányaszat bányageologiai viszonyai. 1896. - 20. A verespataki bányaterület és az orlai Szt. Kereszt altáró geologiai viszonyai. 1897. - 21. Az Ungvölgyi Luh vidékén előforduló petroleum geologiai viszonyai, egy térképpel, 1897. - 22. Földtani viszonyok az Ompolyvölgynek a zalatna-préstákai folyó-részlettől északra fekvő területen. 1896. - 23. A kornai völgyben, bucsumi völgyben és a Botes, Korabia, Vulkojhegyek körül Alsó-Fehérmegyében fekvő aranybányászat bányageologiai viszonyai, 1898-1899. - 24. Offenbánya bányageologiai viszonyai Alsó-Fehérmegyében, 1900. - 25. A dobsinai bányaterület földtani viszonyai, 1901 és 1902. - 26. A Nagy-Veszverés, Rozsnyóváros és Rekenye falu 425közötti terület földtani viszonyai, 1903. - 27. A magyar korona országai területén mívelésben és feltárásban levő nemesfém, ércz, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei. Térképpel 1896. - 28. Kőszénbányászatunk mívelése és gazdasági viszonyai, millennáris kiállításunk évében. - 29. Földtan-bányászati jegyzetek az 1900. évi nemzetközi párisi kiállításról.
Gond Ignácz.
Gond Ignácz stomfai esp. plébános 1869-ben szenteltetett pappá. 1871-ben a nyitrai papnevelő tanumányi felügyelője és gimnáziumi tanár lett. Akkor fogalmazta és rajzolta az új papnövelde építészeti terveit és a kápolna remek szent László üvegfestésű képét. Nyitrán nagy tevékenységet fejtett ki és történelmi meg földrajzi értekezéseivel előkészítette Nyitra vármegye monografiáját. 1881-ben Károlyi Alajos gróf londoni nagykövet fiának a nevelője lett. Négy évig lakott a grófi családdal Angolországban és ez idő alatt sok érdekes czikket közölt a "Katholikus Szemlé"-ben és más lapokban. 1885 végén stomfai plébános lett, a hol áldásos működést fejt ki. Ő fedezte föl és ásatta ki a stomfai római váracs alapépületét és ismertette a pozsonyi hegyekben található történetelőtti kőrakásokat. Nagybecsű gyűjteményéről már más helyen megemlékeztünk. A primás szentszéki ülnökké, esperessé és egyházmegyei bírálóvá nevezte ki.
Grailich V. J.
Grailich Vilmos József, szül. Pozsonyban 1829 febr. 16-án. 1847-ben a bécsi politechnikum hallgatója. 1854-ben a cs. kir. természettani intézet növendéke. Nemsokára a cs. udvari ásványgyűjteményhez segédőrnek neveztetett ki és ezután a magasabb természettan rendes tanára lett a bécsi egyetemen. A müncheni és bécsi tud. akadémiák tagul választották. Megh. 1859 szept. 14-én Bécsben. Számos természettudományi munkát írt.
Greguss Jáos.
Greguss János, genre- és tájképfestő. Született Pozsonyban, 1837-ben. Meghalt Budapesten 1892 május 31-én. Mint az országos mintarajziskola tanára, a német festészeti irány híve volt. Legszívesebben a családi élet derűs jeleneteit festette. Utolsó éveiben néhány realisztikus tájképével keltett figyelmet.
Greguss Mihály.
Greguss Mihály, szül. 1793 júl. 1-én Pusztafödémesen. 1817-ben az eperjesi kollégiumban tanár. 1833-ban pozsonyi tanár. Ő volt az első ágostai ev. tanár, ki a bölcseleti tudományokat magyarul tanította. Sok zaklatást szenvedett és a kormány 1836-ban elmozdítását sürgette. Megh. 1838 szept. 27-én Pozsonyban. Több hazai és külföldi lapba írt czikkeket.
Munkái: 1. Durch welche Mittel kann die Wirksamkeit des Kanzelredners zweckmässig erhöht werden. Pest, 1821. (Koszorúzott pályamunka.) - 2. Compendium aestheticae, usui auditorum suorum edidit. Cassoviae, 1826. - 3. Greguss Mihály válogatott kisebb munkái. Szarvas, 1852. Több kézirat maradt utána.
Grisza Ágost.
Grisza Ágost, szül. Bazinban, 1818-ban. Előbb gyakornok a bécsi kanczelláriánál, majd tolnai Festetich Antal gróf titkára. 1848-ban a honv. miniszteriumban szolgált, azután belépett a honvédségbe, hol csakhamar tiszti rangot nyert. Résztvett mint százados Buda ostromában és a Kormárom tájékán vívott csatákban. A kapituláczió után előbb Londonba, később Amerikába ment, hol öt évet töltött. 1854-ben Párisban telepedett meg, a hol főképp fordításokkal foglalkozott. Nyolcz nyelven írt és beszélt. Ez időben az angol és német lapok levelezője is volt és írt a magyarországi lapokba is. Ő kutatta föl a párisi nemzeti könyvtárban II. Rákóczy Ferencz önéletleírását. 1866-ban a porosz-magyar légió őrnagya volt Klapka tábornok vezérlete alatt és az első csapatot ő vezette be Trencsén vármegyébe. Az 1867-iki párisi világkiállításra ő készítette el franczia nyelven a magyar kiállítás katalogusát és egyúttal Magyarország rövid leírását. A párisi ostrom alatt több levelet írt az Ellenőrbe. A háború után visszatért és Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1873-ban a bécsi világkiállítás fordító-osztályának főnöke, 1875-ben a m. kir. miniszterelnökség sajtóosztályában a külföldi lapok előadójává neveztetett ki. Megh. 1884 decz. 3-án Budapeten.
Munkái: 1. Catalogue special du royaume de Hongrie par la Commission royale. Exposition universelle de 1867 a Paris. Páris. 1867. - 2. Les Thermes de Borszék au point de vue de la Therapie et de l'Economie nationale par Charles de Cseh. Traduit... Bpest, 1873. - Études historiques et critiques sur le transport par les chemins de fer des blessés et malades en compagne par le Dr Theodor Billroth. Traduit... Vienne, 1874. - 4. Description technique du premier Train École d'ambulance Autrichien de Ordre souverain des chevaliers de Malte, par Hugues Zipperling. Traduit... U. ott, 1876.
Haberlandt Frigyes.
Haberlandt Frigyes, a magyar-óvári gazdasági intézet volt tanára, szül. Pozsonyban 1826 febr. 21-én, meghalt Bécsben 1878 máj. 1-én. Czikkei és értekezései szaklapokban jelentek meg.
426Munkái: 1. Compendium für den arithemitschen Unterricht. Wien, 1858. - 2. Die wichtigsten Kulturpflanzen u. Unkräuter... Ung. Algenburg, 1860. - 3. Beiträge zur Frage über die Acclimatisation der Pflanzen und den Samenwechsel. Wien, 1864. - 4. Die seuchenartige Krankheit der Seidenraupen. U. ott, 1866. - 5. Neue Beiträge zur Frage über die seuchenartige Krankheit der Seidenraupen. U. ott, 1869. - Ezeken kívül több munkája jelent meg külföldön.
Hajnik Károly.
Hajnik Károly gyorsíró. Született Pozsonyban 1806 decz. 10-én. Meghalt Budán, 1866. szept 21-én. Az 1841-43-iki országgyűlésen az országgyűlési naplót szerkesztette. 1843-44-ben mindkét Tábla naplóját ő írta. Jelen volt az 1848-iki erdélyi országgyűlésen s ő hozta meg Pestre az unió kimondásának hírét. Az alkotmányos élet megszüntével egészen az irodalomnak élt. Szerkesztette 30 kötetét a Vasárnapi Könyvtár-nak, majd a Hírmondó és Képes Ujság czímű néplapokat, 1857-től 1892-ig pedig a Magyar Sajtó-t.
Hauer J. T.
Hauer János Tamás, szobrász. Szül. Somorján 1748-ban. Augsburgban J. Ingerl keze alatt tanulta a szobrászatot és ugyanott néhány év mulva a város szolgálatába lépett. Az augsburgi rajzakadémia egyik tanárának, Habermann Ferencznek halála után őt nevezték ki helyébe. Úgy látszik, élte végéig ott is maradt. Korának kedveltebb művészei közé tartozott. Külföldi múzeumokban itt-ott akadnak még tőle kézi rajzok is, többnyire állatstudiumok és történeti tárgyú kompozicziók. Sokoldalúságáról tanúskodik, hogy több rézmetszetet, színes lapot is készített.
Haulik György.
Haulik György (várallyai). Szül. Nagyszombatban, 1786 április 20-án. 1807-ben komáromi segédlelkész, 1812-ben érseki levéltárnok, 1817-ben titkár, 1820-ban Rudnay érsek titkára, 1825-ben oldalkanonok és B. Szűzről czímz. tapuszkai apát. 1829-ben a theologiai kar dékánja Pesten, 1830-ban a m. kir. helytartótanács tanácsnoka s prisztinai vál. püspök, 1852-ben udvari tanácsos és a zágrábi prépostsággal együtt auraniai perjel, 1837-ben zágrábi püspök. 1849-ben a Szt. István-rend középkeresztjét kapta. 1853-ban első zágrábi érsek, 1856-ban bibornok és a Lipót-rend nagykeresztese. Meghalt Zágrábban 1869 máj. 11-én. Számos latin értekezést, szentbeszédet és theologiai munkát írt.
Havas Miksa.
Havas Miksa, 1885 óta a pozsonyi kereskedelmi akadémia tanára. Itteni tanárkodása alatt több kereskedemi tankönyvet írt. Nem pozsonymegyei születésű.
Havass Rezső.
Havass Rezső dr. bölcsészettudor, okleveles tanár, földrajzi és gazdasági író, kir. tanácsos, a Ferencz József-rend és a norvég szent Olaf-rend lovagja, a Ferencz József jubileiumi érem birtokosa, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, 1885-ben az orsz. kiállítás alkalmával e társaság kiállítási bizottságának jegyzője, az Első Magyar Ált. Biztosító Társaság ny. mathematikai osztályfőnöke, a főváros törvényhatósági bizottságának és tanügyi bizottságának tagja, a VIII. ker. ált. közjótékonysági egyesület elnöke, iskolaszéki elnök, szül. Pozsonyban 1852 jan. 17-én. Kiválóan a magyar tengerparttal és Dalmácziával foglalkozik. Élete főczéljául tekinti Dalmáczia visszacsatolása kérdésének előkészítését. Ennek érdekében úgy a fővárosban, mint a vidéken felolvasásokat tartott s tudományos folyóiratokban s a fővárosi és vidéki lapokban számos czikket írt.
Munkái: Ritter Károly összehasonlító (bölcsészeti) földrajza. Budapest, 1882. - Magyar földrajzi könyvtár. Bibliotheca Geographica Hungarica. U. o. 1893. - A károlyváros-fiumei vasutvonal ismertetése tájképi szempontból. U. o. 1878 - A tenger. U. o. 1879. - Fiume. U. o. 1881. - Az Ión szigetek és az Ión tenger. U. o. 1882. - A magyar földrajzi társaság az 1885. évi budapesti orsz. kiállításon. U. o. 1885. - Szaloniki. U. o. 1885. - Raguza és környéke. U. o. 1885. - A Szuezi csatorna, tekintettel különösen a mai gyarmati politikára és Fiumére. U. o. 1887. - Árvízkár-biztosítás. U. o. 1888. - Dalmáczia visszacsatolása a magyar birodalomhoz. U. o. 1889. - Az Athosz hegy és kolostorai. U. o. 1891. - A gazdatisztek nyugdíjintézetének kérdéséhez. U. o. 1892. - Régi magyar utazók Európában. U. o. 1892. - Budapest jelene és jövője közigazgatási szempontból. U. o. 1894. - A magyar biztosítási törvényjavaslat az életbiztosítás szempontjából. U. o. 1896. - Dalmáczia, Magyarországhoz való vonatkozásaiban, tekintettel Fiumére. U. o. 1898. - A Felvidék eltótosodása. - U. o. 1899. - Szemelvények a Budapestre vonatkozó leírásokból. U. o. 1900. - Az 1900-ik év földrajzi eseményei. U. o. 1901.- Dalmáczia és a magyar ipar, kereskedelem. U. o. 1903. - Az 1903. évi földrajzi eseményei. U. o. 1904. - Ezeken kívül számos hirlapi czikke jelent meg a budapesti napilapokban. - 1904. február 18-án és azután reá egymásután 29-szer színre került az "Uránia" magyar tud. színházban "Dalmáczia" czímű darabja, melyről a magyar sajtó egyhangulag nagy elismeréssel nyilatkozott.
Hegedeős Miklós.
Hegedeős Miklós, kir. mérnök, 1902 óta a pozsonyi téli kikötő építését és a mosonyi Kisdunán alkotandó csúnyi kamarazsilip tervezését vezeti. 427"A folyóvizek szabályozásának oekonomiájáról", a "Kisvíz-szabályozásról" és "Magyarország vízrajzáról" értekezéseket írt és fölolvasásokat tarott. Ő írta e kötet vízrajzi fejezete számára a folyóvizek szabályozására vonatkozó részt.
Heitler Móricz.
Heitler Móricz orvostudor, 1876-ban a bécsi egyetemen a belgyógyászat tanára. Szül. 1848 márczius 21-én Korompán. Irodalmi czikkei leginkább a szív és tüdő betegségeit és a tuberkulózist, pleuritist tárgyalják és külföldi orvosi szaklapokban, valamint az általa 1882-ben alapított és szerkesztett "Centralblatt für die gesammte Therapie" szaklapban jelentek meg.
Helmár Ágost.
Helmár Ágost. Szül. Pozsonyban 1847 szept. 3-án. 1869-ben helyettes tanár a pozsonyi kir. kath. főgimnáziumnál, 1870-ben a losonczi állami, 1872-ben a pozsonyi kir. kath. főgimn. tanára, 1895-ben saját kérelmére áthelyezték a pozsonyi állami főreáliskolához.
Munkái: 1. Heltai Gáspár "Magyar krónikája" Pozsony, 1874 és a "Figyelőben" Budapest, 1877. - 2. Bonfinius műve kútfőinek kimutatása. A M. Tud. Akadémia által a Vitéz-alapítványból jutalmazott pályamű. Budapest, 1876. - 3. A magyar birodalom 888-1848-ig. Tört. fali térkép. Pozsony, 1878 (a legelső Magyarországon). - 4. A magyar zsidó törvények az Árpád korszakban. U. ott. 1879. - 5. Világtörténelmi tabellák származási táblákkal, különös tekintettel a magyar történelemre. U. ott 1881. - 6. A magyar millenárium. Visszapillantás Magyarország 1000 éves történetére. U. ott. 1884. (Németül u. ott 1884.) - 7. Iskolai atlasz a világtörténelem tanításához. U. ott 1889. - 8. Két térkép a magyar történelemhez. U. ott 1889. - 9. (Gaal Mózessel) Magyarország és Horvát-Tótország térképe. U. ott 1890. - 10. Magyarország története középiskolák alsó osztályai és polgári iskolák számára 1892.
Hemtner Flórián.
Hemtner (Mihály) Flórián, bölcsészettudor, kegyesrendi áldozó-pap. Szül. Szentgyörgyön 1757-ben. 1787-ben Kőszegen, 1792-1795-ben Pesten, 1795-1804-ben Szegeden tanár, ez utóbbi helyen viczerektor. 1805-ben gimn. igazgató és viczesuperior M.-Óváron; 1806-ban Selmeczen rektor-igazgató, 1807-ben Nyitrán, 1808-1809-ben Pozsonyban tanár, 1816-ban ugyanott akadémiai aligazgató, meghalt Pozsonyban mint igazgató, 1819 jún. 19-én. Egy fizikai iskolakönyvet adott ki s egy theologiai munkája kéziratban maradt.
Herbich Ferencz.
Herbich Ferencz. Szül. Pozsonyban 1821 január 15-én. 1845-54-ben bányatiszt és művezető Bukovinában, hol szabad idejét az ásványok vizsgálatával töltötte. 1854-ben Erdélyben a szentkeresztbányai és a fülei vasműveknél bányanagy és igazgató. Ekkor födözte föl az Olt szorosának változatos másodkori tömegkőzeteit és kövületekben gazdag helyeit. 1858-ban nagyobb tanulmányutat tett Németországon át Belgiumig, mikor Tübingában igen becses palaeontologiai és szép kőzettani tárgyakat szerzett és hozott magával, melyek később galicziai, bukovinai s keleterdélyi tárgyakban gazdag gyűjteményével együtt az erdélyi múzeum birtokába jutottak. Majd nagy szenvedélylyel kutat a ditrói és a borszéki hegyekben, és a Nagy-Hagymás hegységben. Ott, 1859-ben, a kék soladithoz hasonló nephelinsyenitet födözött föl és az ő bő gyűjtései alapján ismerkedett meg a tudományos világ ezekkel az érdekes kőzetekkel. 1861-ben födözte fel a nagy-hagymási hegységben azokat a gazdag másodkori kövülethelyeket, melyeket később a tudomány javára kizsákmányolt. 1869-ben az erdélyi múzeum segédőre lett. Újjáteremtette a múzeum föld- és őslénytani gyűjteményeit és azokat a saját értékes gyűjteményeivel gazdagítva, összegyűjtötte Erdély eruptiv kőzeteit. 1873-ban a bécsi világkiállításon 1500 gyönyörű példányt mutatott be. 1870-75-ben tevékenységének egy részét a m. kir. földtani intézetnek szenteli és mint ideigl. segédgeologus Erdély keleti átnézetes fölvételét eszközli. 1875-ben a kolozsvári egyetem bölcseleti doktorrá avatja s magántanárrá habilitálja. 1879-ben a közös pénzügyminiszterium két évre Bosznia Herczegovina részére bányatanácsosi czímmel bányaügyi előadóvá nevezte ki. Itteni sikeres működéséért kapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. 1885-ben az orsz. kiállításon tűnik föl a Kárpátterületről összegyűjtött kőzetgyűjteménye. A bécsi cs. kir. birodalmi földtani intézet, a magy. földtani társulat és a cherbourgi Socièté nationale des Sciences naturelles levelező, a bukovinai Verein für Landeskultur und Landeskunde és a nagyszebeni természettudományi társ. r. tagja volt. Meghalt Kolozsvárott 1887 jan. 15-én. Számos czikke látott napvilágot a szaklapokban és folyóiratokban.
Önálló munkái: 1. Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina. Leipzig, 1859. - 2. Északkeleti Erdély földtani viszonyai. Pest, 1871. - (Németül is.) - 4283. A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. Bpest, 1878. 36 kőnyomatú táblával, egy földtani térképpel. - 4. Paleontologiai tanulmányok az erdélyi Érczhegység mészkőszirtjeiről. U. ott, 1877. (Németül is, ugyanott.)
Heuffel János.
Heuffel János. Szül. Modorban 1800-ban. Előbb Aczél báró aradmegyei uradalmának orvosa volt. E vidéknek a Kárpátokat és a Balkánt összekötő flóráját tanulmányozta. 1829-ben Krassómegye tiszti főorvosa, 1850-ben kerületi orvos, 1852-ben a Bánát keleti részében Kollárt, a bécsi cs. kir. természettár őrét a kormány megbízásából tudományos utazásban kíséri. Mint gyak. orvos halt meg Lugoson 1857 szept. 22-én. Gazdag füvészeti gyűjteményét Haynald érsek vette meg örököseitől és a m. nemzeti múzeumnak ajándékozta. Több latin orvosi munkát és számos értekezést írt.
Hirschler Ignácz.
Hirschler Ignácz. Szül. Pozsonyban 1823-ban. 1847-ben Párisban három évig asszisztens, 1850-ben pesti gyak. orvos, 1874-ben az orvosegylet elnöke, 1869-ben a M. Tud. Akad. lev. tagja, 1851-ben a szegény-gyermekkórházban vezető orvos. Elnöke volt a pesti zsidó hitközségnek. Ő volt a vezére a magyar izraeliták haladó pártjának és egyik alapítója a magyar izraelita egyletnek, mely a zsidó emanczipáczió keresztülvitelén dolgozott. Az orsz. közegészségi tanács tagja. 1878-ban a harmadosztályú vaskoronarendet kapta. A főrendiház újjászervezésekor ennek tagjául neveztetett ki. Meghalt 1891 nov. 11-én Budapesten.
Munkái: 1. Emlékbeszéd néhai Kern Jakab felett, Pest, 1866. - 2. Tapasztalatok a szeszes italokkal, valamint a dohánynyal való visszaélésekről, mint a láttompulat okáról. Pest, 1870. - 3. Megemlékezés Graefe Albrechtről. U. ott, 1870. - 4. Adat a szaruhártya gyurmájába lerakodott festanyag ismeretéhez. U. ott, 1872. - 5. Csermák N. János. U. ott, 1873. - 6. Adatok a lát-hártya-maradvány kórodai ismeretéhez. Bpest, 1874. - 7. Zur Casuistik der Anaesthesie und Hyperaesthesie der Netzhaut. Berlin, 1874. Szerkesztette a Jegyzéknapló orvosok számára 1868. évfolyamát és a Szemészetet, az Orv. Hetilap melléklapját 1864-től 1880-ig. Számos czikke és értékezése jelent meg különféle bel- és külföldi szaklapban és folyóiratban.
Hollósy Jusztinián.
Hollósy Jusztinián, bölcseleti doktor. Szül. Nagyszombatban 1819 decz. 26-án. Tanár volt 1843-48 közt Győrött, 1848-50-ig Pannonhalmán. 1850-62-ig Sopronban alperjel. 1863-ban a M. Tud. Akad. lev. tagja lett. 1866-69-ig bakonybéli perjel, 1869-től házfőnök és gimn. igazgató Esztergomban, 1873 óta dömölki (kisczelli) apát is. Meghalt 1900. jan. 25.
Munkái: 1. Könnyen érthető alapelemei a természettannak, alsó reál és gimn. használatára. Sopron, 1855. - 2. Népszerű csillagászat, a M. Tud. Akad. által a magyar hölgyek dijával koszorúzott pályamű. Pest, 1863. - 3. A távcsők történetének vázlata. - 4. A földfejlődés jégkorszakának főokairól. Esztergom, 1872. - 5. A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről. - 6. Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz. Budapest, 1874.
Holly János.
Holly János tót költő, született Búrszentmiklóson. Előbb theologus volt Nagyszombatban, majd róm. kath. káplán Moduniczán, hol egy tűzvésznél szenvedett sérülések következtében pályájától visszavonult és a költészettel foglalkozott. Tót nyelvű költeményeket tartalmazó számos munkája jelent meg, melyek a Bernolák-féle irodalmi nyelven vannak írva.
Horeczky Ferencz.
Horeczky Ferencz báró, cz. püspök, pápai praelatus, pozsonyi prépost, szül. 1819. aug. 8-án, meghalt Pozsonyban 1904. jun. 16-án. Anyai ágon rokonságban volt a már kihalt gróf Gvadányi családdal. Egyetlen műve: "Gvadányi József magyar lovasgenerális emlékezete."
Horváth János.
Horváth János (szalabéri), m. kir. honvédezredes, szül. Zavaron 1815-ben. 1832-ben a volt Frimond-ezred hadapródja, 1848-ban százados. Ezrede Morvaországban állomásozott, a mikor parancsot kapott a hazajövetelre. Itt a horvát határszélre rendeltetett és őrnagy lett. 1849-ben alezredes s a Sándor huszárezred parancsnoka. Ezredével részt vett Görgey minden hadjáratában. Április 19-én a nagysarlói győzelem után dandárparancsnok és július 10-én ezredes. A világosi fegyverletétel után Aradon halálra ítéltetett, majd kegyelemből 18 évi várfogságra Olmützbe vitték és 7 év mulva szabadult meg. 1869-ben nevezték ki a pozsonymegyei parancsnoksághoz ezredessé. 1872-ben a külföldi ménesek tanulmányozása végett hosszasabban távolt volt, majd ménesparancsnok lett Mezőhegyesen. Úti jegyzeteket írt a franczia és németországi nevezetesebb ménesekről.
Horváth Jenő.
Hovárth Jenő, a pozsony-vármegyei gazdasági egyesület ügyvezető titkára, 1892-óta tartózkodik Pozsony vármegyében, a hol először Pálffy József gróf szomolányi uradalmában intézősegéd, később pedig Vay Dénes báró majorházi gazdaságában intéző volt és már itt kezdte meg gazdasági szakirodalmi 429működését a gazdasági szaklapokban. Utána a millenáris kiállítás mezőgazdasági csoportjának felügyelője, majd 1899-ben a szegedi mezőgazdasági kiállítás irodavezetője lett. Ugyanez évben választották meg a "Pozsonyvármegyei gazdasági egyesület" ügyvezető titkárává. Mint ilyen, szerkesztője az egyesület hivatalos közlönyének, a "Pozsonyi Gazdá"-nak. Működésével szorosan összefügg az egyesület föllendülése. Nagy tevékenységet fejt ki a szövetkezetek terjesztése körül; a vármegye területén 25-30 szövetkezetet és számos gazdakört alakított. Az 1902. évi dunántúli kivándorlási kongresszuson ismertetője és előadója a szövetkezeti ügyeknek. Működésének ideje alatt nagyszabású állatkiállítást és díjazást rendezett. Rendezte az 1899-iki agrárgyűlést, 1900-ban a pozsonyi gyümölcs-, szőlő- és konyhakertészeti kiállítást. A pozsonyi II. mezőgazdasági kiállítást előkészítette s abban mint a helyi rendezőbizottság előadója tevékenyen közreműködött.
Hosztinszky János.
Hosztinszky János, 1875-ig a pozsonyi kir. törvényszék elnöke. Az ő indítványára keletkezett Pozsonyban a kaszinói könyvtár. A pozsonyi közművelődési egyesületnek igazgató választmányi tagja.
Munkája: Aus halbvergangenem Tagen. Briefe und Reden nach dem ungarischen. Pressburg, 1875. Költeményei és jogi értekezései különböző lapokban és folyóiratokban jelentek meg.
Höck Ferencz.
Höck (Hoeck) Ferencz bölcsésztudor, jezsuita pap-tanár. Született Pozsonyban 1749 okt. 11-én. 1777-től a bécsi keleti akadémiában az arab, perzsa s török nyelvet tanította s 1785-től az intézet igazgatója volt. 1795-ben katsi s 1818-ban lekéri apát és a Lipótrend lovagja. 1832-ben cs. kir. udvari tanácsos. Meghalt 1835 decz. 12-én. A bécsi keleti akadémi gyűjteménye számára 20.000 keleti üzletlevelet szerzett. A keleti nyelvre és történelemre, úgyszintén Ausztria, Lengyel- és Oroszország történetére vonatkozólag több munkát hagyott hátra.
Höhnel Lajos.
Höhnel Lajos lovag, utazó, szül. Pozsonyban 1857 aug. 6-án. Tanulmányait a fiumei tengerészeti akadémián végezte. Teleki Samu grófot kísérte afrikai útjában. 1887 januárban indultak ki Zanzibárból és a Kilimandsaron és Kenián át az é. sz. 5°-ig hatoltak. A Rudolf és Stefánia tavat és mintegy 230.000 km-nyi földterületet födöztek föl. Mombász felé tartottak és visszafelé menet Zeilából Harrarba rándultak el. 1889 májusban érkeztek haza. 1892 év nyarán az amerikai Chauler Vilmos Astornak Keniába és a Rudolf-tó felé induló expedícziójához csatlakozott. 1892 szept. 15-én Lamutól a Tanán fölfelé mentek, deczember 5-én Hamejetől (Borati) kiindulva, 1893 február 10-ig északi s keleti irányban kalandoztak; ekkor fedezték föl a Dsambesi vulkanikus hegylánczot, mire a Guasszo Nyiro folyását a Lorián-mocsárba való torkolásáig követték, de 1893 aug. havában Höhnelt egy orrszarvú súlyosan megsebesítette. Budapestre tért vissza, a hol operálták.
Munkái: 1. Bergprofilsammlung von der Afrika-Expedition des Grafen Samuel Teleki 1887-88. Wien, 1890. - 2. Zum Rudolf-See und Stefanie-See. U. ott, 1892. (Magyarul is 1892. két kötet számos képpel és térképpel.)
Hörk József.
Hörk József, 1896 óta a pozsonyi ág. ev. theologiai akadémia tanára. Pozsonyban megjelent munkái: Magyar protestáns egyházjog. Pozsony, 1903. Cura Pastoralis. Utasítások a lelkipásztori gondozás miként való gyakorlására. Pozsony, 1903.
Huber József.
Huber József, szobrász. Szül. Pozsonyban 1777 április 27-én. Egyike ama magyar szobrászoknak, a kiket, bár külföldön nagy sikereket arattak, hazájukban alig ismertek. Első nagyobb művét 1790-ben Reindl Ferencz bécsi szobrász-tanárnál készítette. Bécsből Sopronba, majd szülővárosába, végül Rómába ment. Útközben, Draskovich gróf számára a krapinai templom szobrait készítette el. 1796-ban ismét Bécsben időzött és tizenhárom év alatt készítette az akkor épülő királyi várpalota összes figurális szoborműveit. Francziaországban is járt és a sarreburgi dísztárgyak gyárában, mint model-mester volt alkalmazva. 1810-ben Párisban a Louvre-palota falait ékítette a még ma is látható római s korinthusi fejekkel. 1818-ban jött Pestre. Itt a debreczeni ref. templom szoborékítményeit készítette el. A csanádi templomban áll Hubertól Szent Venczellin szobra. 1824-ben a pesti régi városház szoboralakjait készítette és ezeket Wurm József ajándékozta a városnak. Ezeken kívül még több jeles szoborművet hagyott hátra; így több síremléke a budapesti temetőkben is látható. További működése és halálozási éve mindeddig ismeretlen.
430Huszár István.
Huszár István, bősi r. kath. plébános. Szül. Hidaskürtön 1851 aug. 13-án. Egyházi énekes könyvet írt 1884-ben és kéziratban megvan Egyház-Gelle vidéke s plébániájának története, különös tekintettel a Csallóközre.
Hübner János.
Hübner János, plébános. Szül. 1836-ban Nagylévárdon. 1859 máj. 1-én pappá szentelték, mire a pozsonyi papnevelőben a latin nyelv tanára lett, azután Ürményben és Szeniczen segédlelkész. 1861-ben alsójattói, 1863 óta hidaskürti plébános. Hosszú szolgálata alatt szered-egyházkerületi esperes, tanfelügyelő, végre esztergomi t. b. kanonok lett. Több becses történelmi czikke jelent meg a Magyar Sionban.
Illésházy István.
Illésházy István gróf, született Pozsonyban 1762 április 30-án. Meghalt a Bécs melletti Badenben 1838 július 30-án. II. József alatt a Hóra-féle pórlázadás leküzdésére küldetett ki. 1790-ben Trencsén követe az országgyűlésen. 1792-ben kir. kamarás. 1797-ben a trencsén-liptói nemesi fölkelés ezredese, 1800-tól e két vármegye főispánja. 1801-ben titkos tanácsos, 1808-ban aranygyapjas. Midőn 1822-ben a főispánságról lemondott, az abszolutizmus rendszerének nem tudták megnyerni. 1802-től 25-ig minden országgyűlésen tevékeny részt vett. Az 1825-iki országgyűlés elején főasztalnok lett. Ő is egyike a Magyar Tudományos Akadémia alapítóinak. 1830-ban az igazgatótanács tagja. 1836 óta, uradalmainak eladása után, a nyilvánosságtól visszavonulva élt csallóközi birtokán. Benne a családnak magva szakadt.

Illésházy István.
Az orsz. képtárból
Inkey Béla.
Inkey Béla (pallini), született Pozsonyban 1847 deczember 1-én. 1871-ben segédfogalmazó a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban. A freibergi szász kir. bányászakadémián hosszabb időt töltött a bányászattal kapcsolatos természettudományokban való kiképezés czéljából, később pedig itthon az orsz. földtani intézetben folytatta tanulmányait és 1875-76-ban Vasmegye geologiai fölvételében működött közre. 1877-ben Sopronmegye egy részét önállóan veszi föl, majd nagyobb tanulmányutat tesz Szerbiában, Török- és Görögországban. 1877-ben a földtani intézet első titkára. 1882-ben a közoktatásügyi miniszter megbizásából az erdélyi havasoknak az Olt-szorostól nyugat felé a Dunáig, az Európa geologiai térképéhez szükséges adatait gyüjtötte egybe, 1885-ben pedig a földmívelésügyi miniszter megbízásából csatlakozott ahhoz a társasághoz, mely a kormány támogatásával a Balkán-félsziget közgazdasági viszonyait tanulmányozta. Beutazta a magyar és dalmát tengerpartot, Montenegrót, Albániát, Görögországot és Maczedóniát. 1887-ben a M. Tud. Akadémia levelező tagja lett, 1891-ben a földmívelésügyi miniszter megbízásából Németországba utazott, hol Berlin, Lipcse, Heidelberg és Strassburg környékén az agrogeologiai fölvételek módszerét tanulmányozta. Ugyenezen év novemberében az orsz. földtani intézethez főgeologussá neveztetett ki s egyszersmind az akkor életbeléptetett agrogeologiai osztály vezetésével is megbízatott. 1896-ban a millenáris kiállítás egyik csoportbiztosa volt.
Munkái: 1. Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Bpest, 1885. (A Semsey-díjjal jutalmazott munka.) - 2. Az erdélyi havasok az Olt-szorostól a Vaskapuig 1889. - 3. Puszta-Szt.-Lőrincz vidékének talajtérképezése, 1892. - 4. A debreczeni m. kir. gazdasági intézet földje, 1895. A "Földtani Közlöny" és a "Földtani Értesítő" szerkesztője volt Schmidt Sándorral együtt. - Értekezései és czikkei a szaklapokban jelentek meg.
Ivánfi Ede.
Ivánfi Ede, kegyesrendi áldozópap, született Somorján 1821 ápr. 21-én. Tanár volt Debreczenben, M.-Szigeten, Temesvárott, igazgató-tanár S.-A.-Újhelyen és Magyar-Óvárott.
431Munkái: Dunántúli tájrajzok. - Csallóköz és egy kis böngészet Somorja levéltárában. - A magyar birodalom czímerei és szinei. - Sátoraljaújhely vázlata. - Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár. - Keve vármegye egyik emléke. - Mosony vármegye múltja és jelene.
Jedlicska Pál.
Jedlicska Pál érseki vikárius, történetíró, Nagyszombatban él. Csesztei, istvánfalvi, majd felsődiósi plébános volt. 1873-ban a pozsonymegyei régészeti egyesület alapította. 1872-75 között a műemlékek orsz. bizottsága megbízásából fölvette a megyebeli várakat és műemlékeket. "Kiskárpáti Emlékek" czím alatt megjelent kétkötetes, jeles történeti munkájának nagyobb része Pozsony vármegyére vonatkozik. Egész irodalmi munkásságát e vármegyében fejtette ki. Bővebb életrajzi adatait a szülővármegyéjéről szóló kötetben fogjuk ismertetni.
Jeszenák János.
Jeszenák János (báró), a magyar önvédelmi harcz egyik vértanúja, született Pozsonyban 1800. jan. 22-én, kivégezték Pesten 1849. okt. 20-án. Megfordult Olasz-, Franczia- és Angolországban, hol Esterházy herczeg kíséretében jelen volt IV. György koronázásán. Visszatérve, birtokán gazdálkodott és az evang. egyház dunáninneni kerületének főfelügyelője volt. 1848-ban Nyitra vármegye főispánjává nevezték ki, mely állásában oly erélyt fejtett ki, hogy Kossuth őt rendelte kormánybiztosul a Hurbán alatt garázdálkodó tótok ellen küldött csapatokhoz. Az ő érdeme volt, hogy Lipótvár magyar kézen maradt, mert ő volt, ki a granicsárokat eltávolította és a bástyára trikólort tűzött ki. A bukás után megadta magát az oroszoknak, a kik Haynaunak szolgáltatták ki.
Jetting Károly.
Jetting Károly neve magyar Robinsonként ismeretes. Született Pozsonyban 1730 szept. 13-án. Mikor szülőhelyén az 5-ik gimn. osztályt végezte, apja meghalt. Ő Bécsbe került és egy ügyvédnél irnok lett, de onnan csakhamar kilépett, elutazott és útközben egy londoni bankárral ismerkedett meg, ki később az angol kormánynál Senegalban hivatalt szerzett neki. Oda utaztában, több napi vihar után a megrongált hajóval 1773 jan. 17-én egy sziget közelében hajótörést szenvedett és a benszülöttek a hajót kirabolták. Jetting tutajon menekült, de a hullámok elsodorták és egy sziklára vetették, hol a mórok elfogták és húsz társával rabszolgaságba hurczolták. Gazdája eladta egy zsidónak, kitől az angol konzul közbenjárására egy tehetős arab váltotta ki. Húsz napi gyaloglás után, katonai fedezettel Robatóba érkezett, hol az angol konzul vendégszeretőben fogadta. Hét nap mulva Tangerbe ért, innen a spanyol konzul Cadixba szállíttatta, honnan végre deczember 11-én Londonba érkezett. Az angol király megkedvelte és kinevezte marseillei konzulnak. Marseille felé vitorlázva, ismét viharba kerültek; ez messze hajtotta hajójukat, melyet tengeri rablók támadtak meg. Ismét rabságba került és útitársával összelánczolva, a hajó fenekén szállították Tuniszba, a hol a piaczon egy Selim nevű töröknek eladták. Egy alkalommal megmentette gazdája életét, mire az hálából barátjának fogadta és a török vallásra akarta téríteni, de midőn ez nem sikerült, visszaadta neki szabadságát és ezer zechinóval ajándékozta meg. Alig kelt azonban útra, midőn volt gazdájának, Selimnek a fia, több társával, irigységből megrohanta, kifosztotta és az evezőpadhoz lánczolva, gályarab módjára szállította el. Útközben algiri barbárok támadták meg a hajót és elfoglalták. Midőn kényszeríteni akarták őket, hogy egy máltai hajó elleni harczban résztvegyenek, ő és társai leigázóik ellen fordultak, míg a máltaiak ezalatt hajójukat lövöldözték össze. Jettingnek azonban sikerült úszással egy közeli szigetre menekülni, hol Robinson módjára 9 hónapig élt, míg később társakra akadt. Nemsokára egy hajót kerítettek hatalmukba és azzal megmenekültek. Egy Szent-Domingóba utazó hajó vette föl őket, melyen Jetting Londonba utazott. Innen visszatért Pozsonyba és itt halt meg. Kalandos életleírását egy ismeretlen adta ki, e czim alatt: Der ungarische Robinson, oder Schicksale und wunderbare Abentheuer Karl Jettings, eines geborenen Ungars. Ein Beitrag Zur Länder- und Menschenkenntniss. Wien, 1797.
Joachim Vilmos.
Joachim Vilmos, született Pozsonyban 1811-ben. Mint kezdő orvos tábori szolgálatba lépett. 1849-ben elhagyta a katonai szolgálatot és Sárváron (Vas m.) lett gyakorló orvos. 1848-49-ben megyei főorvos. 1853-ban Pestre költözött és leginkább balneologiával foglalkozott. A Leopoldino-Carolina akadémia, a budapesti orvosegylet, a német földtani társulat és az északnémetországi 432gyógyszerész-egyesület tagja volt. Meghalt 1858 szept. 17-én Pesten. Czikkei orvosi szaklapokban jelentek meg.
Munkái: 1. De scinetiis propaedeuticis in praxim medicam. Budae, 1839. - 2. Der Gesundheitsfreund der menschlichen Seele, oder leichtfassliche praktische Anwendung, wie Herzens und des Willens Stärke die Gesundheit bis ins hohe Alter ungetrübt erhalten kann. Stuttgart, 1842. - 3. Törvénykezési orvostan. Pest, 1854. - 4. Zur Diagnostik und Therapie der Abscesse. Wetzlar, 1856. - 5. Betrachtungen über Haemorrhoidal-Zustände und deren Heilung, Oedenburg, 1856. - 6. Die Bitterwässer Pannoniens in chemischer, physiologischer und vorzüglich in therapeutischer Beziehung. Bpest, 1856.
Jónás János.
Jónás János, nem pozsonymegyei születésű s így bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni 1885-óta a pozsonyi felső kereskedelmi iskola igazgatója. Ezt az intézetet ő szervezte és azóta szakadatlanul itt működik. A pozsonyi ev. ref. egyházközségnek több éven át főgondnoka, az Országos Ipari és Kereskedemi Oktatási Tanács tagja stb. Irodalmi munkássága már korán kezdődik. A Magy. Tud. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság megbízásából nagyobb munkákat fordított. Nagyszámú értekezésein kívül önálló munkái: Kereskedelem-ismeret (Pozsony 1893., 2. kiadás), Közgazdaságtan (Budapest, 1899), A kereskedelmi Levelezés Kézikönyve, a melynek 2-ik kiadását dr. Schack Béla főigazgatóval együtt dolgozta át. Ő Felsége 1898-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
Józsa Menyhért.
Józsa Menyhért, állami felsőbb leányiskolai tanár, született Vágán, 1857 jún. 24-én. Előbb népiskolai tanító volt Devecserben és Sopronban a Csöndes-féle intézetben. 1881-ben a soproni áll. felsőbb leányiskola tanára. Czikkeit különféle, de leginkább tanügyi lapokban tette közzé. Önálló munkája: Tornászati vezérfonal. Sopron, 1880.
József főherczeg.
József Károly Lajos főherczeg, bölcsészettudor, a m. kir. honvédség főparancsnoka, lovassági tábornok, a M. Tudományos Akadémia tiszteleti s igazgató tagja. József Antal János főherczegnek, az ország nádorának és Mária Dorottya württembergi herczegnőnek fia, született Pozsonyban 1833 márczius 2-án. 1845-ben hadapród a 12. számú nádor-huszárezredben, 1853-ban őrnagy a 3. számú dragonyos-ezrednél, 1854-ben őrnagy a 60. számú Wasa herczeg gyalogezredben, hol ugyanazon évben alezredes lett. 1885-ben ezredes és a 37. gy.-ezred tulajdonosa. Később mint a 8. számú Toscana dragonyos-ezred ezredese Sopronban, Kecskeméten és Félegyházán állomásozott, 1859-ben vezérőrnagy és dandárnok Bécsben, 1860-1864-ig Olaszországban volt több helyőrségen. - Az 1866-iki hadjáratban mint dandárnok a IV-ik hadtesttel több ütközetben tüntette ki magát, s noha Königgrätznél meg is sebesült és négy lovat lőttek ki alóla, mégis vitézül harczolt csapatai élén. Ugyanakkor altábornagygyá neveztetett ki és katonai vitézségéért a hadi díszítményes katonai érdemkeresztet kapta. 1866-ban táborszernagygyá, kevéssel utóbb a m. kir. honvédség főparancsnokává neveztetett ki. 1873-ban Ő Felsége a Szent István-renddel tüntette ki. 1874-ben lovassági tábornok. 1893-ban ülte meg honvédfőparancsnokságának 25 éves jubileumát. József főherczeg nemcsak mint honvédfőparancsnok népszerű, hanem mint a legmagyarabb főherczeg, a magyar nép őszinte tiszteletét és szeretetét nyerte meg, mert mindenkor kimutatta, hogy a magyarokkal együtt érez és büszke arra, hogy magyar. Elévülhetetlen érdeme az is, hogy Magyarország gazdasági ügyeinek fejlesztésében élénk részt vesz, és hogy a Margitszigetet, mely az övé, fejedelmi bőkezűségével, a világ egyik elsőrendü üdülő- és gyógyhelyévé varázsolta. A hazai tűzoltó-egyesületek védnöke és a tűzoltóság intézményének egyik leglelkesebb alapvető pártfogója, szervezője és fejlesztője. A tudomány terén mint természetbúvár és nyelvtudós tevékeny részt vesz. Különösen a czigány nyelvvel és az ind nyelvvel foglalkozik nagy előszeretettel és e két nyelvet egyik munkájában meglepő eredménynyel rokonítja és hasonlítja össze. Ezen az alapon írta meg kitünő czigány nyelvtanát. Tudományos érdemei elismeréséül a Magy. Tudományos Akadémia 1881-ben igazgató-tanácsi taggá, 1888-ben tiszteleti tagjává választotta. Tiszteletbeli tagja a philologiai társaságnak is. Az eddig említett kitüntetéseken kívül számos hazai és külföldi érdemrend tulajdonosa. 1894-ben a Londonban székelő japán Society, a keleti nyelvek műveléséért tiszteletbeli tagjává választotta. Czikkei: az Archaeol. Értesítőben, az Egyet. Philol. Közlönyben, a Budapesti Hirlapban, az Ethnographiában, 433a Vasárnapi Ujságban, a Nemzetben, az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn-ban, a Tűzrendészeti Lapokban és a külföldi Urquell cz. szaklapokban jelentek meg.
Önálló munkái: 1. Növényhonosítási kísérletek Fiuméban 1881-től 1885-ig. Kolozsvár, 1885 és a "Magyarország Vármegyéi és Várai" fiumei kötetében. - 2. Egy rendkívüli tél hatása Fiuméban. Kolozsvár, 1886. - 3. Czigány nyelvtan. Romano csibakero szilaribe. Bpest, 1883. Kiadja a M. Tudományos Akadémia. - 4. Fundamentum linguae Zingaricae J. J. M. Koritschák 1806. Közli József főherczeg. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta P. Thewrewk Emil. Bpest, 1888. - 5. Arboretum Alcsuthiense. Az alcsuthi kertben honosított fák és cserjék leltára. Kolozsvár, 1892. - 6. A czigányokról, a czigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma. Dr. Wlislocki Henrik közreműködésével. Bpest, 1894. Térképpel, képes táblákkal és szöveg-ábrákkal. - Levelei Thewrewk Emilhez. (1887-89-ig; ötvenhét levél).
Káldi György.
Káldi György, jezsuita pap-tanár. Szül. Nagyszombatban 1572-ben. Előbb Erdélyben hitszónok volt, de onnan társaival együtt kiűzte Bocskay. Bécsbe ment, hol szintén hitszónok lett. Utóbb igazgató Nagyszombatban, majd Pozsonyban. Meghalt Pozsonyban 1634-ben.
Munkái: 1. Szent biblia. Bécs, 1626. - 2. Halotti beszédek. U. ott, 1629. - 3. Az vasárnapokra való predikátióknak Első része. Pozsony, 1631. - 4. Az innepekre való predikátióknak Első része. U. ott, 1631. - 5. Istennek szent akaratja. Nagyszombat, 1681. - 6. Káldi válogatott egyházi beszédei, szerkesztette Bellaágh Aladár. Budapest, 1891.

Káldi György.
A Történelmi Életrajzokból
Kanka Károly.
Kanka Károly. Született Modorban 1817 október 27-én. 1848-49-ben főorvos a magyar hadseregben, majd ugyanott törzsorvos, előbb Görgey hadtestében, majd a szegedi és aradi kórházakban. 1850-ben országos szemész, 1864-ben a pozsonyi orsz. kórház szemészeti osztályának főorvosa, 1882-ben ugyanott igazgató 1892-ig, a mikor saját kérelmére fölmentették, de mint osztályvezető szemorvos 1898-ig ott működött. 1888-ban kir. tanácsosi czímet nyert. A pozsonyi orvos-természettudományi egyesületnek sokáig volt titkára, majd elnöke, s ez alatt ő szerkesztette az egyesület évkönyveit is. 1898-ban a harmadosztályu vaskorona-rendet nyerte.
Munkái: Beschreibung der für sämmtliche augenoperationen notwendigen Instrumente, mit besonderer Rücksicht auf die an der k. Wiener Augenklinik gebräuchlichen. Wien, 1842. - Közlemény az iridodesisről. - A szem félszeg alakulásáról. - Közlemények a szemészeti gyakorlatból. - A pozsonyi országos kórház. - Adatok Pozsony városának orvosi helyrajzához. - Szerkesztette Pozsonyban többekkel együtt a Kórházi Szemlét 1865-ben és annak folytatását, az Orvosi Szemlét 1866-ban, valamint a magyar orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott XI. nagygyűlésének munkálatait Rómer Flórissal együtt 1866-ban.
Kánya Lajos.
Kánya Lajos, szül. Felső-Csöpönyben 1868-ban. Jelenleg tanító. 1900-ban kiadott egy verskötetet "Utszélről" czím alatt. Dolgozatai a szépirodalmi lapokban jelennek meg.
Karcsu Antal.
Karcsu Antal Arzen. Ferenczrendű kolostorfőnök, történetíró. Született Vásárúton, 1827 május 9-én. Előbb 1851-ben gimn. tanár Gyöngyösön, 1853-ban Jászberényben. 1854-56-ban Szabadkán, majd Kecskeméten hitoktató, Füleken és Szent-Ivánon plébános-helyettes. 1858-ban hitszónok Egerben, 1860-ban káplán Detken, 1861-ben nevelő Csányon, 1863-ban a váczi kolostor házfőnök-helyettese. 1868-ban házfőnök Szolnokon, majd Váczon, később ugyanott rendkormánytanácsos. Meghalt Szolnokon 1893-ban. Több vallásos és tanügyi czikke szaklapokban jelent meg. Theologiai munkáin kívül megírta a szerzetesrendek egyetemes történetét öt kötetben, "A kolostorok a történelemben", "Kolping legényegyletének erkölcsi és társadalmi jelentősége", "A római pápák történelme sz. Pétertől korunkig", "A váczi könyvnyomdászat története", "Vácz város története" czímű műveit, mely utóbbin huszonöt évig dolgozott, de összesen csak 85 példányt tudott belőle értékesíteni.
434Károlyi Tibor.
Károlyi Tibor (nagykárolyi gróf), volt országgyűlési képviselő és a főrendiház alelnöke, Károlyi György gróf m. kir. főudvarmester és Zichy Karolina grófnő fia, szül. Pozsonyban, 1843 szept. 26-án; meghalt 1904 április 6-án. 1863-ban beutazta Spanyolországot és Afrika északi részét. 1866-ban, a porosz hadjárat alatt, a magyar légióban Klapka szárnysegéde volt, azután Párisba ment, honnan 1867-ben tért haza. 1868-ban nőül vette gróf Degenfeld-Schomburg Emmát. 1878-84-ben képviselő. Ipolyi visszaléptével a képzőművészeti társulat és a magyar írói segélyegylet elnöke lett. A főrendiház sok évi alelnöke, az Adria tengerhajózási társ. ig. elnöke és a kisbirtokosok földhitelintézetének alelnöke volt. Czikkei a Vadász- és Verseny-Lapban jelentek meg.
Önálló munkái: 1. A forradalom. Fordítás. pest, 1871. - 2. Antverpen ostroma. Fordítás. U. ott, 1874. - Kiadta a gróf Károlyi-család oklevéltárát 1235-től 1700-ig. Eredeti tanulmánya Washingtonról kiadásra vár.
Kassowitz Miksa.
Kassowitz Miksa. Szül. Pozsonyban, 1842 augusztus 14-én. 1863-ban Bécsben orvosdoktor lett és ugyanakkor Politzer tanár asszisztense, 1881-től pedig utóda a gyermekkórház igazgatóságában. 1886-ban a gyermekbetegségek docense lett a bécsi egyetemen, ugyanott 1891-ben rendes tanár. Gyógyászati czikkei a szaklapokban jelentek meg.
Katona Dienes.
Katona (Mihály) Dienes, bölcsészettudor, kegyes tanítórendi pap-tanár, szül. Dercsikán, 1782 szeptember 24-én. 1810-ben tanár Tatán, 1814-15-ben Szegeden, 1821-től Kolozsváron, 1826-ban ismét Tatán, a hol másod-házfőnök, 1827-ben Léván házfőnök és gimn. igazgató. 1828-ban Barsmegye asszeszorának választja meg. 1829-ben a váczi liczeum tanára, majd főnök Kalocsán. 1833-ban a nagykárolyi gimn. igazgatója, majd ismét Szegeden tanít, ezt követőleg pedig gimn. igazgató Kecskeméten. 1843-ban Sátoraljaujhelyen nyugalomba vonult, hol 1874 június 9-én meghalt. A gazdasági és ipari növények honosítására vonatkozó számos czikke, értekezése, továbbá számos költeménye és alkalmi beszéde jelent meg a szaklapokban, folyóiratokban, értesítőkben és külön is.
Katona Mór.
Katona Mór. Szül. Szentmihályfán, 1845 május 5-én. 1872-ben helyettes tanár a nagyszebeni jogakadémián, 1874-ben a győri jogakadémia rendes tanára, 1892-ben a győri jogakad. megszüntével, a kassai jogakadémiára helyeztetett át hasonló minőségben. Innen 1899-ben, saját kérelmére Pozsonyba került, 1903-ban pedig a budapesti egyetemre nevezték ki. 1904-ben megválasztották a dunaszerdahelyi kerület orsz. képviselőjévé. Czikkei a jogi szaklapokban jelentek meg.
Önálló munkái: 1. A tévedés beszámítása a büntető jogban. Pest, 1870. - 2. A törvényes örökösödés a magyar jogban. U. ott, 1872. - 3. A köteles részről. Budapest, 1874. - 4. A szomszéd jog. U. ott, 1882. - 5. A pénztartozásokról. Győr, 1884. A M. Tud. Akadémia a Sztorkay-féle 100 arany jutalommal tüntette ki. - 6. A magyar családi hitbizomány. Budapest, 1894. - 7. A birtok tana. U. ott, 1898. - 8. A kötelmi jog általános tana. U. ott, 1898. - 9. A magyar magánjog vezérfonala. Pozsony, 1901. Szerkesztette a Győri Közlöny cz. politikai lapot.
Kecskés István.
Kecskés István, szentgyörgyi származású, országgyűlési követ 1662-ben. Következő czímű munkája maradt kéziratban: Diarium continens acta Diaetalia anni 1662. Posonien. maxime res Status Evangelici describens opera Steph. Kecskés, Michaelis Petenada et Samuelis Armpruster Civitatis S. Georgii congestum, et a die 11 Maii, ad diem 2 Septembris anni 1662 deductum.
Kecskés Sándor.
Kecskés Sándor. Szül. Pozsonyban 1840 augusztus 31-én. 1863-ban a tiszaujlak-gyomai hajózási csatorna terveinek kidolgozásánál, 1864-ben pedig a gödöllői uradalom határfölmérési és tagosítási munkálatainál működött, 1866-ban Pozsonymegyében szintén földméréssel foglalkozott. 1867-ben kir. segédmérnökké kineveztetvén, előbb az államépítészeti hivatalhoz, majd a dévény-gönyői Duna-szakasz szabályozásához osztatott be. 1871-ben miniszteri segédmérnökké, majd 1875-ben királyi mérnökké, végre 1880-ban kir. főmérnökké neveztetett ki és e minőségben előb a Margit-rakodópart kiépítésénél, majd a Vaskapu-szabályozásánál működött. 1885-ben a Pozsonyban létesített m. kir. művezetőség élére állíttatott és a szabályozások közvetetlen vezetésével bizatott meg. 1891-ben czímzetes, 1893-ban valóságos műszaki tanácsossá és a vízügyi műszaki nagy tanács tagjává lett. Miután a felső-dunai szabályozási munkálatokat befejezte, 1897-ben a miniszteri osztálytanácsosi 435czímet és jelleget nyerte és a Szeged mellett végzendő tiszai kotrások vezetésével bizatott meg. Mint a temesvidéki mérnök- és építész-egylet titkára, az egyesűlet közlönyét szerkesztette Temesvárott 1880-1882-ig.
Kéler Gottfried.
Kéler Gottfried, udvari kanczelláriai igazgató és történetbúvár, szül. Pozsonyban, 1745-ben. Bécsben az erdélyi udvari kanczelláriumnál mint regisztrátor működött. Horányi az 1776-ban kiadott Memoria Hungarorum czímű munkájának II-ik kötetéhez fűzött előszavában hálásan emlékezik meg róla s kiemeli, hogy milyen sokat köszönhet az ő szorgalmas és gondos közreműködésének. Könyvtára 1492 kötetből állott, többnyire díszkötésben. 1825-ben József nádor vette meg 5000 forintért és a nemzeti múzeumnak adományozta. Munkája: Der gerettete ungarische Adel, melyben Grossingnak a magyar nemesség ellen írt munkáját czáfolja. Több önálló munkát nem adott ki, de gazdag kéziratgyűjteménye maradt, mely a Magy. Nemzeti Múzeum kéziratgyűjteményét gazdagítja.
Kéler Zsigmond.
Kéler Zsigmond, szül. Pozsonyban, 1742-ben. II. József császár őt nevezte ki a budai egyetemhez az új törvények (patensek) magyarázójául. Később királyi ügyész lett. 1789-ben mint a nagyszombati kerületi tábla bírája, majd végre mint a bécsi legföbb ítélőszék tanácsosa működött, hol 1809-ben meghalt.
Munkája: Tractatus practicus de processu concursuali secundum ordinem judiciarium pro regno Hungariae partibusque eidem adnexis benigne praescriptum instituendo. Viennae 1786.
Keleti Gusztáv.
Keleti Gusztáv, szül. Pozsonyban, 1834 deczember 13-án. Pesten, majd Bécsben jogi tanulmányokkal foglalkozott, az előadások helyett azonban Rahl híres műtermét látogatta. Visszatérve, Eötvös József báró Loránd fiának lett a nevelője, majd, hajlamát követve, a festőművészetre adta magát. Több évig volt a müncheni akadémián, hol a tájfestésben tökéletesítette magát. "Elhagyott park" czímű festménye a nemzeti múzeum tulajdona. Tevékenykedett mint mű-kritikus is. 1862-ben Klette családi nevét Keletire magyarosította. 1867-ben a Kisfaludy-társaság, 1874-ben a M. Tud. Akadémia választotta meg rendes, illetőleg levelező tagjául. 1871-től a rajztanárokat képző intézet igazgatója, 1874-ben a műcsarnok igazgatója lett. 1880-ban pedig a kir. műipariskola igazgatója. Iparművészeti és képzőművészeti czikkei különféle szaklapokon és folyóiratokon kívül, a szépirodalmi és a napilapokban jelentek meg.
Önálló munkái: 1. A közképtárak, mint művelési tényezők. Pest, 1870. - 2. Idősb Markó Károly. U. ott, 1871. - 3. A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban. Buda, 1879. - 4. Az Esterházy képtár eredeti fényképekben. (Szövegét írta.) Pest, 1871. - 5. A m. kir. országos mintarajztanoda és rajtanárképezde czélja, szervezete és tantervének rövid vázlata. Budapest, 1879. - 6. A Deák-szobor-ügy válsága. U. ott, 1881. - 7. Az Akadémia nagytermének felképeiről és művészeti díszítéseiről. U. ott, 1888.
Keleti Károly.
Keleti Károly, szül. Pozsonyban 1833. július 18-án. Már mint a budai piarista gimnázium kiváló szorgalmú és nagy tehetségű növendéke, abban a kitüntetésben részesült, hogy József nádor udvarába hívatott, hol József főherczeg társa volt. 1848-ban, mint 15 éves ifjú beállott honvédtüzérnek és a hadjáratot végig küzdötte. A fegyverletétel után egy kis dandárral Erdélybe szakadt és ott a megmaradt ágyu-lőszert a dobrai rengetegben légberöpítette. Az oláhok elfogták, de megszökött, és hogy a besoroztatást elkerülje, József nádor örököseinek felcsuthi uradalmában gazdasági gyakornoknak állott be, de mikor már itt nem érezte magát biztonságban, előbb Budán, majd Szolnokon a cs. kir. polgári hivatalnál hivatalnokoskodott. Megszakított tanulmányait, valamint a jogot is, mint magántanuló végezte. Majd Pestre került és az Eötvös József báró lapjának, a Politikai Hetilapnak lett a szerkesztője. A Magyar Földhitelintézet megalakulásakor ennek tisztviselője, majd tanácsjegyzője lett. Mint publiczista és közgazdasági író kiváló névre tett szert. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteriumban csakhamar osztálytanácsos lett és az ott szervezett statisztikai osztály élére került. A hazai statisztika ügyét 1868 és 1869-ben a statisztikai tanfolyamok útján nagyban előmozdította. Oroszlánrésze van az orsz. statisztikai hivatal szervezésében és szakkönyvtárának megalapításában. 1869-ben ő képviselte Hunfalvy Jánossal Magyarországot a hágai, valamint 1872-ben a szent-pétervári nemzetközi statisztikai kongresszuson; az utóbbi helyen az alelnökséggel tisztelték meg. Az ő érdeme, hogy a nemzetközi statisztikai kongresszust 1876-ban Budapesten tartották meg. 4361868-ban a M. Tud. Akadémia előbb levelező, majd 1875-ben rendes, 1890-ben pedig igazgató-tagjává választotta meg. Választmányi tagja volt a képzőművészeti társulatnak. Tevékeny részt vett az Országos Iparegyesület új életre ébresztésében és annak 1867-ben történt megalakulásakor egyik igazgatója, majd több izben elnöke lett. 1873-ban a kormány megbízásából ipari tárgyakat szerzett be a Magy. Iparmúzeum számára a bécsi világkiállításon. A "Litteris et artibus" érdemrend, az orosz Szaniszló-, az orosz korona- és a portugalli M. de la Villa Vicosa középkeresztes tulajdonosa volt. Meghalt 1892 május 30. Budapesten. Értekezései és czikkei szakfolyóiratokban és leginkább hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg.
Munkái: 1. Politikai gazdaság kézikönyve. Baudrillart Henrik franczia műve nyomán. Pest, 1863. - 2. Mi mentheti meg Ausztriát. U. ott, 1866. - 3. A magyar mezőgazdaság. U. ott, 1867. - 4. Telekadó és kataszter. U. ott, 1868. - 5. A statisztikai hivatal és tudományos művelés. U. ott, 1868. - 6. B. Eötvös József, mint az iparegyesület elnöke. U. ott, 1871. - 7. Hazánk és népe. U. ott, 1871. - 8. Az új kormány kezdetén. U. ott, 1873. - 9. Palugyay Imre emlékezete. Budapest 1874. - 10. Mezőgazdasági statiszika. U. ott, 1874. - 11. Quettelet emlékezete. U. ott, 1875. - 12. A gyakorlati statisztika kézikönyve. U. ott, 1875. - 13. Magyarország népesedési mozgalma 1864-1873-ig és a kolera. U. ott, 1875. - 14. Visszapillantás közgazdaságunk egy negyed századára. U. ott, 1876. Székfoglaló. - 15. Fényes Elek emlékezete. U. ott, 1878. - 16. Magyarország népesedési mozgalma. U. ott, 1878. - 17. Magyarország közgazdasági és művelődési állapota. U. ott, 1879.- 18. Zu- und Abnahme der Bevölkerung Ungarns. U. ott, 1879. - 19. Magyarország népességének szaporodása és fogyása. U. ott, 1879. - 20. Magyarország népesedési mozgalma 1878-ban. U. ott, 1879. - 21. A nemzetiségi viszonyok Magyarországon. U. ott, 1881. - 22. Ungarns Nationalitäten, 1880. U. ott, 1882. - 23. Tengerészetünk és Fiume jövője. U. ott, 1883. - 25. A Balkán-félsziget. U. ott, 1885. - 25. Ungarn im Weltverkehr. U. ott, 1886. - 27. A budavári casinó-egylet félszázados története. U. ott, 1891. - 28. Statistique officielle de la Hongrie. Rapport presenté an VII. congrès international à la Haye en 1869. Pesth. 1869. - 29. A népszámlálás. U. ott, 1869. - 30. A mezőgazdasági termelés. U. ott, 1869. - 31. Uebersicht der Bevölkerung des Staatsgebietes. U. ott, 1871. - 32. A szt. István korona országainak népessége. U. ott, 1871. - 33. Magyarország hivatalos statisztikája és továbbfejlesztésének szüksége. Budapest, 1873. - 34. Actenstücke zur Organisation der Landesstatistik in Ungarn. U. ott, 1874. - 35. Honismertető. U. ott, 1873. - 36. Skizze der Landeskunde Ungarns. U. ott, 1873. - 37. Hongrie. Exposé géographique et statistique 1873. Traduit par Frédéric Swiedland. U. ott, 1873. - 38. Idées sur la statistique agricole. U. ott, 1873. - 39. Qu'est-ce que la nationalité? U. ott. 1874. - 40. Magyarország statisztikája. U. ott, 1876. (Beőthy Leóval együtt.) - 41. Magyarország szőlőszeti statisztikája 1860-1873. U. ott, 1875. - 42. Viticulture de la Hongrie. U. ott, 1876. - 43. Congrès international de statistique à Budapest. U. ott, 1876. - 44. Compte rendu. U. ott, 1876. - 45. Rapports et résolutions. U. ott, 1876. - 46. Commissions permanents du Congrès international de statistique internationale. U. ott, 1878. - 47. Vorlage über den Plan zur Verfassung einer internationalen statistischen Bibliographie. - 48. Rapport sur l'état de l'agriculture en Hongrie. U. ott, 1878. - 49. Jelentés a Székes-Fejérvárott 1879-ben rendezett kiállításról. U. ott, 1879. - 50. A szt. István korona országainak népessége. U. ott, 1882. (Dr. Jekelfalussy Józseffel együtt). - 51. Emlékirat az 1884-ben megindított iparstatisztikai adatgyűjtés ügyében. U. ott, 1883. - 52. Magyarorsz. népességének élelmezési statisztikája. U. ott, 1887. - 53. Ernährungsstatistik der Bevölkderung Ungarns. U. ott, 1887. - Szerkesztette: a Politikai Hetilapok 1865 július 3-tól 1866 június 25-ig Pesten; a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményeket 1860-1861 (a VI., VII. és VIII. kötetet); a Statisztikai előadásokat 1869; az 1870-iki népszámlálás eredményeit 1871. a Hivatalos Statisztikai Közleményeket 1868-75, összesen I-VII. évfolyam és egyes monografiákat 1878-91; a Magyar Statisztikai Évkönyvet 1872-89; az 1878-iki párisi kiállítás hivatalos jelentését 1879. Magyarország árúforgalmát; az 1881. évi népszámlálás eredményét 1882 és a budapesti 1885. országos általános kiállítás hivatalos jelentését 1886.
Kempelen Farkas.
Kempelen Farkas (kis-magyari), szül. Pozsonyban 1734. jan. 23-án. A Mária Terézia törvénykönyvének német nyelvre való átfordításával őt bízták meg és a m. kir. kamarához fogalmazónak nevezték ki. 1760-ban titkár, 1770-ben tanácsos és főigazgató lett. A budai királyi palota épitésénél szintén mint igazgató működött. A Bánságot a rablóktól megtisztította s ott több telepítvényt alapított. 1786-ban az egyesített magyar és erdélyi kanczellária tanácsosa volt. Családját Mária Terézia magyar nemességre emelte. Sokat foglalkozott a természettudományokkal, különösen az erőműtannal és géptannal. A schőnbrunni vízvezeték az ő terve szerint készült. 1769-ben készített egy sakkozó gépet, melyet Angol- és Francziaországban is bemutatott; a gép Párisban még 1822-ben megvolt, azonban állítólag 1854-ben Philadelphiában elégett. 1778-ban egy beszélőgépet is szerkesztett.
Munkái: 1. Mechanismus der menschlichen Sprache, nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine. Wien, 1791. - 2. Attempt to analyse the automaton chess player. London, 1821. Néhány színművet és költeményeket is írt. Mint rézmetsző is kitünt.
437Kempelen J. A.
Kempelen János András Kristóf, theologiai doktor és kanonok, szül. Pozsonyban 1716. júl. 26-án. Előbb tanár Liegnitzben, majd igazgató a bécsi Therezianumban. Innen Ulefeld gróf követ Konstantinápolyba vitte titkárnak és történetírónak. 1741-ben a Forgáchtól alkotott légióban szolgált mint százados, és Német- és Olaszországban több csatában kitüntette magát; de Lautenburgnál megsebesült és elfogták. Midőn 1748-ban a békét megkötötték a katonaságból kilépett és Rómában élt, majd XIV. Benedek pápa ajánlólevelével visszatért Ausztriába, hol a trónörökös nevelője lett, de betegeskedése miatt erről lemondott. 1750. szept. 24-én mint kanonok Pozsonyba ment, hol 1752. júl. 17-én meghalt.
Munkái. 1. De cometis malorum nuntiis. Venetiis, 1748. - 2. De immutabilitate Dei. Romae, 1749. - 3. De usu adfectuum. U. ott, 1750. Kéziratban.
Kern Mihály.
Kern (János) Mihály, a bölcsészet és theologia doktora, ág. ev. lelkész, született Pozsonyban, 1731. aug. 6-án. 1757-ben a pozsonyi ág. ev. gimn. subrectora. 1764-ben Göttingában segédtanár a bölcsészeti karnál, 1767-ben lelkész Walsrodeban (Hannoer); meghalt ugyanott 1795 febr. 18-án. 16 theologiai munkát írt latin nyelven.
Király János.
Király János, jogtudor, Pozsony város ügyésze, majd budapesti egyetemi tanár, megírta a pozsonyi nagy dunai vám és révjog történetét (Pozsony 1890.) és a "Pozsony város joga a középkorban" (Budapest, 1894) czímű művet. Nem pozsonymegyei születésű.
Kisfaludi Zsigmond.
Kisfaludi Zsigmond, szül. Szempczen, 1837 júl. 18-án. 1892 óta somorjai plébános. Munkája: Az alázatosság hónapja. Esztergom, 1861. Kéziratban: Somorja monografiája, melyből e munka számára a Somorjára vonatkozó adatokat vettük.
Kiss Imre.
Kiss Imre, jezsuita pap-tanár. Szül. Nagyszombatban, 1631 nov. 3-án. Előbb gráczi tanár volt, majd a fiatal Rákóczy nevelője és 18 évig a család gyóntatója. Mikor a törökök Bécset ostromolták, a sebesült katonákat ápolta éjjel-nappal a golyók zápora között. Pestisbe esett és 1683 okt. 25-én meghalt.
Munkái: 1. Jesovita professorának Böcsületi mellett ki-kelő Háláadó Tanitvány Felelmeg Cassai Calvinisták Praedikatorának, Ceglédi Istvánnak; arra a könyvecskére, melynek Titulussa Idős-Noe becsületit oltalmazó Japhetke. Neve a Tanitvány Ahtornak. S. D. C. - 2. Tök, Mak, Zöld Tromfiára Posaházynak. - 3. Pósaházynak Egy Ben-Sült Veres Kolop Titvlvsv Feleleti Meg-mutattatik semmire kellőnek lenni. Kassa, 1666. - 4. Midőn A Méltóságos Rákóczi Ferencz, Választot Erdélyi Fejedelem Halotti Temetésével a Nagy Hirrel Tündöklő Fejedelmi Rákóczi Házának Czimeres Sassa szomoru Szárnyait le-eresztett; így Praedicállot Cassán Páter Kyss Imre Jesuita 1677 Esztendőben. Lőcse. - 5. Midőn az hatalmas Halál Fenyen tündöklő Báthori Familiának Erős Három Czimeres Sárkány Fogát megh rontotta és felforditotta, Munkácsról Kassára érkezvén, a testel Predicállott A Néhai minden kigondolható dicséretre méltó Fejedelmi Báthory Sophia Asszony Halotti Pompáján Pater Kyss Imre Jezsuita. Nagyszombat MDCLXXX. - 6. Az igaz hitre vezérlő könyvecske. Nagyszombat, 1681.
Klimó Mihály.
Klimó Mihály, főreáliskolai tanár Déván. Szül. Bazinban, 1851-ben.
Munkái: 1. Drei Fragen aus der französischen Grammatik erörtert. Szatmár, 1878. - 2. Franczia nyelvtan felső osztály számára. Budapest, 1896. Utóbbi művét Kemény F.-el együtt írta.
Kóbor Tamás.
Kóbor Tamás, hirlapíró és regényíró. Szül. Pozsonyban 1867 aug. 28-án. Irodalmi munkásságának java részét sógora, Kiss József mellett, "A Hét" hasábjain fejtette ki, mint annak főmunkatársa. Egyike legismertebb nevü és legkiválóbb tárczaczikk-írónknak és munkatársa több fővárosi napilapnak.
Munkái: 1. Muzsika és parfüm. Bpest, 1893. - 2. Aszfalt. U. ott, 1894. - 3. Fagy. U. ott, 1894. - 4. Marianne. U. ott, 1895. - 5. A félisten. U. ott, 1896. - 6. Hoffmann meséi. U. ott, 1897. - 7. Ő akarta. U. ott, 1898. - 8. A tisztesség nevében. U. ott, 1898. - 9. A csillagok felé. U. ott, 1899. - 10. Elbeszélések. U. ott, 1899. Lefordította François de Curel "Czímzetes feleség" czímű 3 felvonásos vígjátékát.
Kolbenheyer Kolbai A. Károly.
Kolbenheyer Kolbai A. Károly, az ábrázolástan főreáliskolai tanára Pozsonyban, volt főgimn. helyettes igazgató. 1875-80-ban a Magy. Tud. Akadémia megbízásából munkatársa, dr. Róth Samunak a szepesmegyei barlangokra vonatkozó értekezéseiben és írt "Ábrázolástan"-t, mely Pozsonyban 1900-ban jelent meg.
Kolinovics Gábor.
Kolinovics Gábor (senkviczi), született Senkviczen, 1698 márcz. 24-én. 1703-ban a kuruczok elől szüleivel Modorra menekült. 1704-ben II. Rákóczy Ferencz hadai elpusztították birtokait. Ő is bujdosott és 1707-ben tért vissza Senkviczre. A piaristák rendjébe lépett, de betegsége következtében 1716-ban 438kilépett a rendből. 1717-ben Bajmócz, majd Vöröskő uradalmi törvényszékénél ügyvéd, azután Pozsony vármegye jegyzője mellett működött. Itt jegyezte föl 58 vármegye gyűléseinek a végzéseit és későbbi történeti munkáihoz itt gyűjtötte az anyagot, majd átvette apjától a senkviczi gazdaságot és megnősült. 1730-ban megyei esküdt, majd számvevő s később kir. táblai hites jegyző lett. Minden szabad idejét a történelmi és régészeti tanulmányoknak szentelte. Meghalt 1770 decz. 22-én Modorban. Több latin nyelvű történeti munkája jelent meg.

Kolinovics Gábor.
Az orsz. képtárból
Kolisch Ignácz.
Kolisch Ignácz, hirlapíró és szerkesztő. Szül. Pozsonyban 1837 ápr. 28-án. 1863-ban Párisban a "Messager de Paris" czímű politikai és pénzügyi napilap szerkesztőségi tagja. 1869-ben Bécsben a "Wiener Börsen-Syndicats Cassa" banküzlet tulajdonosa. A sakkjátékban valóságos tekintély. 1867-ben - mint sakkjátékos - Párisban ő nyerte el a Napoleontól kitűzött nagy díjat. Ügyessége oly bámulatos volt, hogy bekötött szemmel is játszott és nyert. 1872-ben a sakkjáték-egyesület alelnöke. 1884-ben a Wiener Allg. Zeitungot szerezte meg és abba sok tárczaczikkeket írt. Megh. Bécsben 1888 május 1-én.
Kollár Márton.
Kollár Márton, nádasi plébános, orsz. képviselő, a szt. Adalbert tót kath. egyházirodalmi társulat igazgatója, a "Katolicke Noviny" szerkesztő-kiadója, nem pozsonymegyei születésű, de segédlelkészkedett Pozsony vármegyében Szárazpatakon, Alsókorompán és lelkész volt Bikszárdon. 1892 óta plébános Pozsony-Nádason. A "Katolicke Noviny"-nak 1880 óta szerkesztője. Eddig 21 önálló munkája jelent meg tót nyelven és most a szentírást fordítja ugyancsak tót nyelvre. Szülővármegyéje monografiájában bővebben fogunk vele foglalkozni.
Koller Károly.
Koller Károly, hirlapíró és szerkesztő, szül. Pozsonyban 1852 nov. 5-én. 1888 óta Bécsben szerkesztő.
Munkái: 1. Was will die kath. Bürgermeinde? Pressburg, 1883. - 2. Die Kehrseite. des Pressburger Sparkassa-Jubileums. Wíen, 1892. - 3. Der Religionskrieg in Ungarn. U. ott, 1895. - Szerkesztette a "Westungarischer Grenzbote"-t és a "Pressburger Zeitung"-ot 1889 óta a "Vaterland" szerkesztője. A "Neues Pester Journal" dolgozótársa.
Kolmár József.
Kolmár József iró, nem megyebeli születésű, de Pozsonyban nyugalomban él. Munkái: 1. Dalok könyve. Baja, 1862. - Latin nyelvtan (Dávid Istvánnal) Pest 1864. - Epigrammok. Pozsony, 1871. stb.
Komnánszky Kilián.
Komnánszky (Antal) Kilián, ferenczrendi szerzetes, szül. Modorban 1824 febr. 19-én. Előbb malaczkai házfőnök, majd kormánytanácsos, jelenleg a pozsonyi rendház főnöke. A Magyar Államban a nyitrai zárdát ismertette és egyéb czikkei is jelentek meg más lapokban.
Kondé J. B.
Kondé József Benedek (pókateleki), szül. Pozsonyban 1760 febr. 26-án. Előbb szolgabíró Esztergomban, később ugyanott az érsekség jószágkormányzója. Több vármegye táblabírája és kir. udvarnok. Sokat buzgólkodott a nemzeti nyelv és irodalom érdekében.
Munkái: 1. II-ik Fridrik burkusok királya. Pest, 1790. - 2. Gazdaságbeli jegyzések. Pozsony, 1807. - Kiadta Máró Virgilius Publiusnak Georgiconját.
Kondé Miklós.
Kondé Miklós (pókateleki), szül. Pozsony-Újfalun 1730-ban. 1757-ben Csötörtökön, 1758-ban Felbáron plébános, 1765-ben szepesi kanonok, 1772-ben a Pazmaneum rektora Bécsben, 1773-ban esztergomi kanonok. 1777-ben honti, 1780-ban sasvári főesperes, majd a kir. itélőtábla főpapja. 1791-ben fölszentelt belgrádi püspök és az esztergomi érsek segédpüspöke. 1799-ben káptalani helytartó s a hétszemélyes táblának is ülnöke. 1800 decz. 22-én nagyáradi püspök. Megh. 1802. decz. 18-án Nagyváradon.
439Korabinszky J. M.
Korabinszky János Mátyás, híres térképelő és földrajzi író. Pozsonyban gimnáziumi tanár volt, azután pedig nőnevelő intézetet tartott fenn.
Főművei: Atlas regni Hungariae portatilis. Neue vollständige Darstellung des Königreiches Ungarn auf LX. Tafeln. Pozsony, 1817. - Hist. Geograph. Lexicon. 1836.
Korn F. A.
Korn Fülöp Antal, pozsonyi származású. 1848-ban a kormány hadtört. feladatok kidolgozásával bízta meg, majd a Giron Péter parancsnoksága alatt alakított német légióban hadnagy és főhadnagy lett. 1849 május 1-én az általa Kassán, főképp szepesi önkéntesekből szervezett két gyalogszázad parancsnoka lett, századosi ranggal. Sok érdemet szerzett és a III. oszt. katonai érdemjelet nyerte. Szőregnél nehéz sebet kapott. A szabadságharcz után Törökországban s onnan Nyugat-Európába menekült. Több évig élt Angolországban. A német-franczia háború alatt a Stuttgartban megjelent Kriegs-Courier segészerkesztője volt. Később visszatért hazájába. Megh. a torontálmegyei Csenén 1886 aug. 15-én.
Munkái: 1. Bibliotheca Hungarica. Pressburg, 1837-39. 2. Erstes Verzeichniss älterer und neuerer Bücher... welche bei Ph. Korn, ... U. ott, 1844. - 3. Kreuzergeschichten. Leipzig, 1846. - 4. Neueste Chronik der Magyaren, New-York, 1847. - 5. Ungar Recht und Gesetz... U. ott, 1855. - 6. Die erste deutsche Frauenconferenz. Leipzig, 1856. - 7. Gedenkblatt. Franz Deák... 1871. - 8. System der Volkserziehung. Nagy-Kanizsa, 1875. - 9. Die Sympathien... U. ott, 1879. - 10. Einige Lichtstreifen über die dunkle Epoche der Waffenstreckung Görgei's bei Világos und über den Magnatenmord an dem Grafen Eugen Zichy de Vásonkő. Bpest, 1881. - 11. Geschichte der ungarischen Industrie, des Handels, Verkehrs und der Landwirtschaft. U. ott. 1882.
Kornhuber G. A.
Kornhuber Gusztáv András, az állatgyógyászat magisztere Bécsben. 1851-től 1861-ig a pozsonyi főreáliskola tanára volt és ez idő alatt a "Verhandlungen des Vereines für Naturkunde zu Pressburg" czímű folyóiratot szerkesztette.
Kovachich M. Gy.
Kovachich Márton György (senkviczi), szül. Senkviczen, 1744 nov. 9-én. 1774-ben az egyetemi könyvtár másod-őre. 1781-ben kincstári lajstromozó. 1799-ben a zágrábi püspök egy torontálmegyei pusztával ajándékozta meg, ugyanakkor Ferencz király nemességével tüntette ki. 1810-től 1815 végéig József nádor és az országgyűlési bizottság megbízásából, József nevű fiával együtt beutazta az országot, hogy az összes levéltárak kincseit fölkutassa. Másokat is segített műveik kiadásában. Kézirati gyűjteményét, mely közel 300 ívrét kötetből áll, a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Megh. 1821 decz 1-én Budán.

Kovachich György.
Az orsz. képtárból
Munkái: 1. Beiträge zur neueren Literaturgeschichte von Ungarn. Pest, év nélkül. - 2. Geschichte der neueren Schulreformation in Ungar. U. ott, 1775. - 3. Kurze praktische Anweisung. Ofen, 1784. - 4. Entwurf zu einer Sammlung kleiner Schriften vermischten, grösstentheils das Königreich Ungarn und dessen Kronländer betreffenden Inhaltes, welche von einer Gesellschaft patriotischer Liebhaber der Literatur heftweise zu 10 Bogen herausgegeben wird. U. ott, 1787. - 5. Dissertatio de religione... Pest, 1788. - 6. Vestigia comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannonia, usque ad hodiernum diem celebratorum. U. ott, 1790. - 7. Solemnia inauguralis seren. ac potentiss. principum utriusque sexus, qui ex stripe Habsburgo-Austriaca sacra corona in reges Hungarorum reginasque redimiti sunt, industria svnchronorum scriptorum adumbrata. Pestini, 1790. - 4408. Institutum diplomatico-historicum regni Hungariae regnorumque, ac provinciarum illius coronae juribus obnoxiarum, sublimioribus auspiciis excitatum adumbrat, nobilissimis patriae civibus offert, eosque in meriti partem honrificentissime provocat... Pestini, 1791. - 9. Institutio grammatophylacii publici pro instituto diplomatico-historico inclyti regni Hungariae regnorumyue... U. ott. - 10. Series chronologica diariorum... Budae, 1797.
Kováts Ferencz.
Kováts Ferencz dr., a pozsonyi kir. jogakadémia nyilv. rendes tanára, született Pozsonyban 1873 márcz. 15-én. Kolozsvárott megszerezte az államtudományi tudori fokot. Ezután (1899-ben) a boroszlói egyetemen folytatta tanulmányait, a honnan Pozsonyba visszatérve, gazdaságtörténeti és történetstatisztikai kutatások czéljából tanulmányozta a városi levéltárat. 1900-tól kezdve a pozsonyi kir. jogakadémia könyvtárnoka, majd 1901-ben a gazdaságtörténet, statisztika és közigazgatásjog előadója lett. A Magyar Gazdaságtörténeti Szemlének 1901 óta szerkesztője. Főmunkáját 1902-ben adta ki, ismertetvén abban Nyugatmagyarország középkori árúforgalmát. Történetstatisztikai tanulmánya alapján a kolozsvári egyetem 1903-ban a statisztika magántanárává képesítette, röviddel utána pedig a pozsonyi kir. jogakadémia statisztikai és közigazgatásjogi tanszékére neveztetett ki.
Munkái: Városi adózás a középkorban. Pozsony szab. kir. város levéltárának anyaga nyomán. Pozsony, 1900. - Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1435-1460 közt. M. Gazdt. Szemle. VII. évf. (1900.). - Adalékok a dunai vámok és a dunai hajózás történetéhez az Anjouk korában. U. ott. VIII. évf. (1901). - Pozsony város háztartása a középkorban. U. ott. IX. évf. (1902). - Azonkívül számos kisebb dolgozat, különösen a szakirodalom időközi összeállításai. - Nyugatmagyarország árúforgalma a XV. században. Törénetstatisztikai tanulmány. Budapest, 1902.
Kovács Sándor.
Kovács Sándor, evang. theol. akad. tanár. 1896 óta a pozsonyi egyetemes evang. theol. akadémián a magyar egyháztörténelmet s az egyháztörténet segédtudományait adja elő. Irodalmi munkássága legfőképp egyházépítő és történelmi művekből áll; kisebb tanulmányokat közölt az egyházi folyóiratokban és más lapokban.
Önálló művei: 1. Keresztyén Imádságos Könyv az evangyéliom népe számára. Pozsony, 1899. - 2. Kis Énekeskönyv az evangyéliom népe számára. Pozsony, 1901. - Történelmi képek az utolsó négy századból és Élet útja, Elmélkedés jó és rossz napokra, sajtó alá vannak.
Kőhalmi József.
Kőhalmi József, főgimn. igazgató, a kir. érs. konviktus kormányzója, szentszéki ülnök, 1870-től fogva a nagyszombati érs. főgimn. tanára s 1898-tól igazgatója. Tanulmányait s munkáit mint Kőhalmi-Klimstein József adta ki. István bácsi Naptárának 1870 óta maig szerkesztője. 1886-ban megindította Pozsonyban a Magyar Sion Őrei cz. életrajzi vállalatot. A Magyar Helikon-ba ő írta Pázmány Péter (41. füz.) s Czuczor Gergely (31. füz.) ismertetését és ezek különnyomatban is megjelentek Pozsonyban 1884-ben. Megírta Simor János részletes életrajzát, (díszmű 42 illusztráczióval, 1886 Budapest, Pozsony), s Májer István eszterg. nagyprépostnak, továbbá Haynald Lajos biboros érseknek vázlatos életrajzát (Budapest, Pozsony). Fordított regényeket, asketikus munkákat. Az "Esztergomi Irodalmi Egylet" kiadványaiban közölt több korkérdésről tanulmányokat. A főgimn. Értesítőjébe több tanulmányt írt s ezek közűl az egyik (Madách: Az ember tragédiája cz. drámai költeményéről) különnyomatban is megjelent. Pályám emlékei (Nagyszombat, 1884) cz. munkája eszthétikai dolgozatok gyűjteménye. Miután nem megyebeli születésü, bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Könyöki A. Gy.
Könyöki Alajos György dr. Szül. Nagyszombatban, 1856 decz. 16-án. Tanulmányainak befejeztével beutazta Német- és Olaszországot, a hol minden nevezetesebb chemiai laboratoriumban megfordult. 1881-ben gyári vegyész egy csehországi gyárban, majd hasonló minőségben hazai gyárakban működik. 1888-ban az orsz. chemiai intézet vegyésze. 1899 óta fővegyész és a fiumei m. kir. vegykísérleti állomás vezetője. Czikkei leginkább külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg.
Munkái: 1. Untersuchung des Methylengenols. Inaugurual- Dissertation zur Erlangung der Doctorwürde in Tübingen. Pressburg, 1879. - 2. Über die Chemie der Theerfarben. U. ott, 1880. - 3. Über Ozokerit. U. ott, 1881. - Kéziratban: A botesti római kori temető. Über die Producte der Einwirkung von Blutsäuere auf Bittermandelöhl. - A komló termelése. Számos értekezést írt a műtrágyákról.
Könyöki József.
Könyöki József. Szül. 1829-ben. 1861-től a pozsonyi állami főreáliskolában a szabadkézi rajz tanára, az ottani városi múzeum őre s a pozsonymegyei régészeti társulat előadója volt, 1875-ben a pozsonyi akadémián a régiségtan magántanára. 1897-ben nyugalomba vonult. A műemlékek orsz. bizottságának levelező tagja, a műemlékek bécsi közp. bizottságának konzervatora, 441a magyar orsz. műipari múzeum igazgató-tanácsának tagja, az őskori és embertani nemzetközi kongresszus levelező tagja. A kormány megbízásából restaurálta Trencsén vármegyében a pominóczi kápolnát s a pozsonyi középkori városház két szobáját és a kapu fölötti művészi ereklyét. Egyik legjelesebb műve, a góth stílű Miatyánk cz. műlap, Mauz György regensburgi kiadónál jelent meg fényes kiállításban. A kormány megbízásából a műemléek orsz. bizottsága számára lerajzolta és lefestette a középkori templomokat és várakat (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Turócz, Bars, Hont, Zólyom, Nógrád várait, továbbá Pozsony, Sopron, Komárom, Győr, Vas, Fehér, Zala és Veszprém vármegyék templomait és várait. Összesen száz műemléklap). Becses gyűjtemény az a 26 műlap is, melyeken a herczegprimás és a pozsonyi káptalan könyvtárának misekönyveit s incunabulum-rajzait ismerteti. Két izben a kormány Németországba küldötte, a középkori művészet tanulmányozására.
Munkái: 1. Sík-alakok mértani és díszítési szabadkézi rajzok előkészítésül a szabadkézrajhoz. Pozsony, 1864. 32. táblával. - 2. zur Erinnerung an die feierliche Consecration des neu errichteten Hochaltars im restaurirten Sanctuarium des Krönungs-Domes zu Pressburg. U. ott, 1867. - 3. Kleiner Wegweiser Pressburgs und seiner Umgebung, mit einer Karte von Pressburg. U. ott, 1873. - 4. A színek alkalmazása a női kézi munkáknál. U. ott, 1875. - 5. A pozsonyvárosi régiségtár rövid ismertetése. U. ott, 1877. - Magyarország nyugati határának védrendszere cz. művét 1885. a nemzetk. archaeologiai kongresszus adta ki. Kéziratban maradt "Magyarország várai" czímű munkája, mely a M. Tud. Akadémia kiadásában fog megjelenni.
Kreybig Lajos.
Kreybig Lajos, született Nagylévárdon 1844 szept. 6-án. 1868-ban a pozsonyi főreáliskola tanára lett. Munkája: Rajzoló geometria. Budapest, 1899. 1870-ben a budai állami főreáliskolához nevezték ki, 1902 óta nyugdíjban van.
Kudlik János.
Kudlik János, született Tósnyárasdon 1842 május 19-én. Előbb Balassa-Gyarmaton segédlelkész, majd 1873-ban az esztergomi tanítóképző-intézet tanára és később igazgatója, 1881-ben püspöki plébános lett, végre a somorjai kerület országgyűlési képviselőnek választotta meg 1887-ben. Számos tanügyi, theologiai és antiszemita irányú czikket és értekezést írt.
Kuncze Leó.
Kuncze Leó, kath. egyházi író, született Pozsonyban 1840 május 15-én, meghalt Pannonhalmán 1886 január 24-én. Tanár volt Pápán és Komáromban. 1870-ben pannonhalmi másodkönyvtárnok, 1875-ben főkönyvtárnok lett. Mint ilyen a rendi központi könyvtárt teljesen újjárendezte, de gyengélkedvén, kénytelen volt Tihanyba visszavonulni, a hol a kisebb apátsági könyvtárt kezelte. 1885-ben Pannonhalmára tért vissza. Irodalmi munkássága rendkívül kiterjedt. A különféle lapokban és folyóiratokban megjelent czikkein kívül több önálló műve jelent meg, melyek a kezelése alatt állott múzeum és könyvtárak gyűjteményeire vonatkoznak.
Kupeczky.
Kupeczky hírneves festő életrajzi adatait a Bazin városról szóló fejezetben közöljük.
Kürcz Antal.
Kürcz Antal, született Nagyszombatban 1827 január 6-án. 1861-ben helyettes tanár a budapesti kath. főgimnáziumnál. 1862-64 között rendes tanár Baján. 1864-ben ismét a budapesti kath. főgimnáziumnál működött 1894-ig, a mikor nyugalomba vonult. Igen sok szépirodalmi és történelmi czikke jelent meg a lapokban.
Munkái: 1. Olvasmányok műfajilag rendezve. Pest, 1866. - 2. Történeti képek és elbeszélések az ifjúság számára. Budapest, 1878. - 3. Allighieri Dante és kora. Irodalomtörténelmi tanulmány. U. ott, 1878 - 4. A grófné titka. Történeti elbeszélés. U. ott, 1879. 5. Két elbeszélés. U. ott, 1882. - 6. Az árva. U. ott, 1886. - A magyarországi Pálos-rend története. U. ott, 1889.
Kürtössy András.
Kürtössy András, kir. tanácsos, született Ngyszombatban 1648-ban. 1675-ben dunaszerdahelyi, 1678-ban aranyosmaróti, 1679-ben szemzői, majd galántai plébános. 1691-ben esztergomi kanonokká és később sághi cz. préposttá neveztetett ki. 1700-ban tornai főesperes, 1710-ben Szent-Györgyről nevezett prépost, 1712-ben sasvári főesperes, később bízerei apát és pharoi vál. püspök volt. Meghalt 1732 július 15-én Esztergomban. "Örök életnek eleven kútforrására kivánkozó szarvas" czím alatt jelent meg egyházi munkája Nagyszombatban 1714-ben.
Lanzmár Ferencz.
Lanzmár Ferencz, bölcsészettudor, 1653-ban jezsuita pap-tanár Nagyszombatban. Szül. ugyanott 1623-ban, megh. 1658-ban. A magyar vezérekről és királyokról egy történelmi művet írt.
442Lenard Fülöp.
Lenard Fülöp, szül. Pozsonyban, 1862. jún. 7-én. 1890-ben bonni egyetemi magántanár. Itt kezdte vizsgálódásait a katódsugarakról s kimutatta, hogy e sugrak, a kisütési csövön kívül is folytatódnak a térben. E dolgozatok alkották az alapját Röntgen nevezetes fölfedezésének. 1894-ben rendkívüli tanár a boroszlói egyetemen, 1895-ben a politechnikum tanára Aachenben, 1896-ban a heidelbergi egyetemen az elméleti fizika tanára, 1898 óta pedig a kieli egyetemen a kísérleti fizika rendes tanára és az intézet igazgatója. A M. Tud. Akadémia 1897. máj. 6-án levelező tagjává választotta. Székfoglaló értekezése: "Elektromos erővel párhuzamosan irányított kathódsugarak magatartásáról."
Lehotzky András.
Lehotzky András (lehotkai), szül. Pozsonyban, 1741 szept. 15-én. Előbb Pesten, utóbb Nagyszombatban volt ügyvéd. 1782-ben a pesti kir. táblánál a szegények ügyvédje, de 1790-ben II. József császár a nagyszombati kerületi táblához nevezte ki bírónak. Több vármegye táblabírája volt. Megh. Pozsonyban, 1813 ápr. 23-án.
Munkái: 1. Stemmatographia nobilium familiarum regni Hungariae Posonii, 1796. - 2. Index scriptorum publico politico-juridicorum. U. tt, 1803.
Lenhardt Károly.
Lenhardt Károly, szül. 1845. évi jan. 18-án Pozsonyban. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter 1869-ben Poroszországba küldte, az ottani szemináriumok tanulmányozása végett. 1870-ben Modorbe került képzőintézeti tanárnak. 1876-ban Verédy Károly helyébe igazgatónak nevezték ki. Működésének súlypontja a gyakorlati nevelés körébe esik, a mennyiben a modori áll. tanítóképző intézet jelenlegi szervezetét és berendezését túlnyomóan neki köszöni. Az ő vezetése alatt az intézet új épületet is nyert, melynek internátusát ő szervezte. Csakis pedagogiai czikkeket írt, melyek a szaklapokban és az intézeti értesítőkben jelentek meg.
Lenhossék M. I.
Lenhossék Mihály Ignácz, szül. Pozsonyban, 1773 máj. 11-én. Előbb Esztergom vármegye főorvosa, majd 1808-ban a pesti orvosi egyetem tanára lett és még ugyanazon évben magyar nemességet nyert. 1809-ben az orvosi kar dékánja, 1817-ben az egyetem rektora, 1819-ben a bécsi orvosi egyetemre hívták tanárnak. 1825-ben kinevezték Magyarország protomedikusának és helytartó-tanácsosnak, továbbá a pesti orvosi egyetemen az orvos-sebésztudományi kar igazgatójának és az orvosi tanítás vezetőjének. 1833-ban a svéd Vasa-rendet nyerte. Széchenyi István gróffal baráti viszonyban élt. Az ő érdeme, hogy a himlőoltást Magyarországon behozták. Sok külföldi tudományos társaságnak rendes és tiszteletbeli tagja és Esztergom, Somogy- és Pest vármegyéknek táblabírája volt. Megh. Budán, 1840 febr. 12-én. Számos czikket és értekezést írt a külföldi szaklapokba. Önálló tudományos munkáinak a száma szintén tekintélyes.
Libay Sámuel.
Libay Sámuel, szobrász és ötvösművész, szül. Modorban 1781 márcz. 1-én. Családi neve eredetileg Lippay volt. Az ötvösség művészetét Pozsonyban tanulta és egy nagyobbszabású külföldi tanulmányút után, 1805-ben, Beszterczebányán telepedett le, a hol ötvösműhelyt nyitott és főleg filigránműveivel hírnévre tett szert. Kézügyessége bámulatosan fejlett volt, de a páratlan technikai készség mellett nagy művészi megfigyelő-képessége is volt. A természet után filigrán-műben ábrázolt szarvasbogarai, sáskái, legyei, stb. oly finomságúak, mint a japán művészek alkotásai. Ezekből néhány ritka szép példányt őriz az Iparművészeti Múzeum. Ugyancsak ezüst sodronyból valók I. Ferencz és Napoleon szobrai, a melyek jelenleg szintén az Iparművészeti Múzeumban láthatók.
Lichner Pál.
Lichner Pál, jogtudós és pedagogus, szül. Modorban 1818-ban. Megh. Pozsonyban, 1892-ben. Főiskolai tanár és könyvtár-igazgató volt Pozsonyban. Ő írta az első görög nyelvtant magyar nyelven. Michnay tanárral együtt 1854-ben magyar és német nyelven kiadta s bő előszóval és magyarázatokkal ellátta Buda városának törvénykönyvét 1244-1421, melynek kéziratát a pozsonyi főiskola könyvtárában födözte föl. Írt számos értekezést és tanulmányt is.
Lichtenthal Péter.
Lichtenthal Péter, orvostudor és gyakorló orvos, az 1809-10-iki járvány alkalmával Bécsben, majd Milánóban telepedett le, hol könyvvizsgáló és több tudományos társulat tagja volt. Szül. Pozsonyban 1780 máj. 10-én.
Munkája: Dizionario e Bibliographia della Musica. Milano. 1826. 4 kötet. - Írt az olasz színpad számára három dalművet és négy operát. - Több zeneszerzeménye és balletje 443is van, melyek közül kettőt Il conte d'Essex és Cimene e Alessandro czíműeket a milanói Scala-színházban is előadtak.
Lippay György.
Lippay György (zombori), szül. Pozsonyban 1600-ban. Iskoláit itt és Bécsben, a bölcseletet Gráczban és újra a hittudományokkal együtt, 1619-től, már mint egri kanonok, Rómában végezte. Előbb szempczi plébános, 1625-ben esztergomi kanonok, 1627-ben tornai főesperes és érsekújvári plébános, 1628-ban Szent-Ivánról nevezett prépost Esztergomban, 1631-ben pécsi, 1632-ben veszprémi püspök, 1635-ben kanczellár, 1637-ben egri püspök, 1642-ben esztergomi érsek. Megh. Nagyszombatban 1666 jan. 30-án.
Munkái: Theatrum Philiosophi. Graecii, 1621. - 2. S-Ladislaus Rex vulgo Pius dictus In Antiquissima et Celeberrima Universitate Divus Tutelaris, Panegyrica Oratione, Celebratus... Viennae, 1653. - 3. Rituale Strigoniense... Tyrnaviae, 1656. - 4. De dignitate et puritate sacerdotum. - 5. Pázmány Lippay és Esterházy levelezése I. Rákóczy Györgygyel. A gyulafehérvári káptalani levéltárban és a Batthyány-könyvtárban levő eredetiekből közli Beke Antal. Budapest, 1882. - Az esztergomi főegyházmegyei könyvtárban és a budapesti egyetemi könyvtárban számos levele van.
Lippay János.
Lippay János (zombori), jezsuita áldozópap, az esztergomi érsek testvéröcscse, szül. Pozsonyban 1606 nov. 1-én. Előbb a keleti nyelvek tanára a gráczi, majd a bécsi egyetemeken, 1643-ban a győri kollégium igazgatója. A bécsi növendékpapságnak és a nagyszombati nemes ifjaknak több évig volt vezére. Ungváron 3 évig volt előljáró, azután esztergomi érsek-testvére, Lippay György udvarába vonult és annak halála után Trencsénbe, rendtársaihoz költözött, hol 1668-ban meghalt. Egy gazdasági naptárt és több gazdasági értekezést hagyott hátra.
Lóczy Lajos.
Lóczy Lajos (lóczi), szül. Pozsonyban, 1849 nov. 3-án, hova szülei a szabadságharcz idején menekültek Aradmegyéből. Azután szüleivel Pécsre, majd Paulisra ment lakni. 1869-től a zirchi műegyetem növendéke, hol 1874-ben mérnöki oklevelet nyert. Tanulmányútat tett az Alpesekben, Dél-Németországban és Tirolban. Escher von der Linth vezetése alatt kezdte geologiai tanulmányait és 1872 óta baráti viszonyban van a svájczi és német geologusokkal. 1874-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnál az ásványtani osztály őrsegéde. 1877 decz. 4-től 1880 máj. 1-ig a Széchenyi Béla gróf keletázsiai expedicziójában mint geologus vett részt. Visszatérva, egy ideig még a M. Nemzeti Múzeumnál maradt és 1883 márcziustól a geologiai intézetnél működött. 1886-ban a József-műegyetemen a geologia rendkívüli tanára lett. Ettőlfogva mint megbízott geologus 1888-ig még résztvett az országos geologiai fölvételekben. 1889-ben a földrajz rendes tanára a budapesti egyetemen és az általa szervezett földrajzi intézet és szeminárium vezetésével is foglalkozik. 1888-ban a M. Tud. Akadémia levelező, 1902-ben rendes tagjává választotta. 1891-ben a földrajzi társaság választotta meg elnökéül, de erről, nagy elfoglaltsága miatt, 1893-ban lemondott. 1891 óta mint a földrajzi társaság balatoni bizottságának elnöke, kiváló tevékenységet fejt ki. 1898 óta a magyarhoni földtani társulat főtitkára. A lipcsei Verein für Erdkunde, a berlini Verein für Erkunde levelző, a Magy. Földrajzi Társaság, a bécsi Geographische Gesellschaft és a berni Gesellschaft für Erdkunde, a Fischerei-Verein der Prov. Brandenburg tiszteleti tagja. A berlini Gesellschaft für Erdkunde 1894-ben a Karl Ritter ezüst éremmel, a franczia akadémia 1902-ben a Csihacseff-dijjal tüntette ki. 1903-ban a Marczibányi-féle mellékjutalomban részesült. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" czímű országos monografia központi szerkesztő-bizottságának tagja.
Munkái: Számos közlemény a Földtani Közlönyben, a M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentéseiben, a Természettudományi Közlönyben, a Népszerü előadások gyüjteményében, a Földrajzi Közleményekben, a M. Mérnök- és Építészegylet közlönyében, Akadémiai Értesítőben, az Eperjesi-kör Évkönyvében, a Turisták Lapjában, a Mittheilungen des Vereins für Erdkunde in Leipzig-ben, a Globus-ban, a Compte-rendu du Congrès internat. des Scinces geograph.-ben, a Verhandl. der deutschen Geographentage-ben jelentek meg. Önálló munkái: Die Liszkovaer Höhle im Baráthegy. Budapest. 1874. - A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. U. ott, 1886. - Geologiai Atlasz. 1884. - A geologiai megfigyelések leírása és eredménye. 1890. - A fosszilis emlős és puhatestű állatmaradványok leírása és a paleontologiai-stretigraphiai eredmények. 1897. "Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának eredménye" czímű 3 kötetes munkában. Mind a három németül is 1896. 1898-ban. - A Balaton tónak és környékének részletes térképe 1:75,000 Budapest, 1903. németül is. - China im Welthandel und chinesische Sitten. Eger-Fiume, 1899. - A Mennyei birodalom története. Budapest, 1901. Irja Aradvármegye és város monographiájának földrajzi és földtani részét és a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményeiben az orografiai-geologiai részt.
444Loewy Móricz.
Loewy Móricz, csillagász, született Bazinban 1833 ápr. 15-én. 1864-ben a párisi obszervatorium, 1872-ben a Bureau des longitudes tagja és 1878-ban a párisi csillagvizsgáló aligazgatója lett. Bolygó- és üstökös-pályák számításában tünt ki; ő volt az elsők közül, kik az 1858-iki Donati-féle üstökös pályáját meghatározták. A refrakczióról érdekes tanulmányokat írt s az általa megállapított telegrafikus módszer szerint határozták meg Bécs, Berlin, marseille és Algirnek Párissal való hosszkülönbségét. Tágabb körökben is ismeretessé vált az equatorial conde nevét viselő kényelmes távcső szerkesztésével.
Loveczky Ernő.
Loveczky Ernő, szeredi születésű áll. iskolai igazgató-tanító. Szerkesztője volt a Szereden havonként egyszer megjelenő, időközben megszünt "Verejná mienka" czímű tót nyelvű társadalmi lapnak. Mint méhészeti szakíró a Pozsonyban rendezett II. mezőgazdasági országos kiállításon, irodalmi működéseért kiállítási oklevelet nyert.
Munkái: "A méhészgazda", mely az országos méhészeti egyesület erkölcsi pártfogásában részesült. - "Vcselár". - Szerkesztője "A méhészgazda" czímű füzeteknek, melyeknek czélja az okszerű méhészetet különösen a köznép körében terjeszteni.
Lőri Ede.
Lőri Ede, orvostudor, a Stefánia gyermekkórház gégeorvosa, egyike a legkiválóbb speczialistáknak gége- és torokbajokban. Született Pozsonyban, 1835-ben. Írt több orvosi czikket magyar és külföldi szaklapokba.
Munkái: A garat, gége és légcső elváltozásai az emberi nem különféle betegségeinél. Bpest, 1885. - 2. Die krankhaften Veränderungen des Rachens und der Nase bei der fertigen Degeneration des Herzens. U. ott, 1886.
Lőrincz Gyula.
Lőrincz Gyula, hit- és bölcseletdoktor, okl. főgimn. tanár; bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1886 óta a nagyszombati érseki főgimn. tanára. Hosszú czikksorozatot irt a Magyar Államba az egyházpolitikai viták alkalmával.
Munkái: A vegyes házasságok. (Esztergom, 1890.) A keresztes hadjáratok jelentősége a pápaságra. (Nagyszombat, 1894.) A magyar történet századai. (Budapest, 1896)
Lövő Rezső.
Lövő Rezső, szerkesztő, 1871 óta 3 évi megszakítással a "Pressburger Zeitung"-nál működik, melynek 12 évig főmunkatársa volt és 18 év óta szerkesztője. A 3 évi megszakítás alatt a "Grenzbote", a Wanderer" és a "Lokalpresse" szerkesztője volt. Nem pozsonymegyei születésű.
Önálló munkái: Eine Anthologie für Realschulen. - Der Pokeritt. (satirikus epos). - Sulamith. (A hasonnevű opera paródiája).
Lukátsy Tamás
Lukátsy Tamás (Ferencz), ferenczrendi szerzetes, szül. Nagyszombatban, 1818-ban. Gimnáziumi tanár volt Érsekújváron és házfőnök Kis-Martonban, a hol jelenleg nyugalomban él. A Magyar Állam munkatársa. Számos alkalmi költeményt írt.
Lübeck János.
Lübeck János Károly, szül. Bazinban 1770-ben. Előbb Pozsonyban lett gyakorló orvos. 1805-ben Hont vármegye főorvosa. Orvosi czikkei szaklapokban jelentek meg.
Önálló munkái: 1. Allgemeines Ökonomisches Lexikon. pest, 1812. - 2. Der allgem. ökonomische Sammler. U. ott, 1813-14. Két kötet. - 3. Die Toilette der Grazien. U. ott, 1815. - Szerkesztette és kiadta Musen-Almanach einiger Freunde ungarischer Musen für das jahr 1800. Pozsony. - Patriotisches Wochenblatt für Ungarn. Pest, 1804. Négy kötet.
Mack Lajos.
Mack Lajos pozsonyi születésű szobrász, a pécsi Zsolnay-féle majolikagyár szobrászati osztályának főmintázója. Kiváló szakember, kinek modern díszedényei általánosan ismertek és keresettek. Művei közül több darab a pozsonyvárosi muzeumba került.
Magos Ernő.
Magos Ernő, ügyvéd, pozsonyi származású, hol apja az ág. ev. liczeum tanára volt. Grósz családi nevét 1845-ben magyarosította meg. 1852-ben mint a Mack, Török, Horváth és Gálffi-féle erdélyi összeesküvés részesét elfogták, várfogságra ítélték. Josefstadtba hurczolták, hol 1855 deczember 9-én meghalt.
Munkái: 1. Róma Augustus korában. Pest. 1847. - Költemények. U. ott. 1848. - 3. Ansichten eines Gefangenen über Pressfreiheit. Von Michael Táncsics. Aus dem Ungarischen. U. ott, 1848. - 4. Három beszéd Robespierretől. U. ott, 1848. - 5. Riadal. U. ott, 1848. Az utóbbi harczra buzdító dalos füzetét 16,000 példányban nyomták s tiszta jövedelmét közhasznu czélokra fordították. Szerkesztette a "Forradalom" cz. lapot.
Magyary Géza.
Magyary Géza dr., szül. Alsólóczon, 1864 szept. 16-án. 1890-ben a római jog tanára Kecskeméten, 1892-ben a kereskedelmi és törvénykezési jog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián, 1894-től a kereskedelmi jog magántanára a budapesti egyetemen és 1903 óta a budapesti egyetemen a magyar polgári törvénykezési jog tanára.
445Munkái: 1. A kiadói ügylet. Bpest, 1893. - 2. A cheque. U. ott, 1895. - 3. A biztosítási ügynökök képviseleti minősége és jogköre. U. ott, 1896. - 4. A magyar polgári peres eljárás alaptanai. U. ott, 1898. - Czikkei hazai és külföldi jogi szaklapokban és a M. Jogi Lexikonban jelentek meg.
Mahler Ede.
Mahler Ede bölcsészdoktor, született Czifferen 1857 szept. 28-án. 1880-ban a bécsi csillagvizsgálónál működött, 1885-ben az osztr. cs. kir. fokmérő bizottság segédje, 1896-ban hivatalnok a m. kir. háromszögméreti hivatalban, 1898-ban a budapesti egyetemen az ókori népek történelmének és kronologiájának, valamint az egyiptologia és assyrologia magántanára, 1899-ben a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségosztályában segédőr. 1902 óta a m. kir. középisk. tanárképző-intézetben a keleti népek történetének tanára. 1889-ben a svéd-norvég király a "Litteris et artibus" aranyéremmel tüntette ki. - Czikkei és értekezései hazai és külföldi szakfolyóiratokban és tudom. akadémiák kiadványaiban jelentek meg.
Munkái: Fortsetzung der Wüstenfeld'schen Vergleichungstabellen. Im Auftrage und auf Kosten der deutschen morgenländischen Gesellschaft. Leipzig, 1887. - 2. Chronologie der Hebräer. Wien, 1887. - 3. Chronologische Vergelichungstabellen nebst einer Anleitung zu den Grundzügen der Chronologie. U. ott, 1889. - 4. Maimonides Kiddus Hachodes. U. ott, 1889. - 5. Die Apisperiode der alten Aegypter. Wien, 1894. - 6. Chronologie der Babylonier. Wien, 1895. - 7. The Exodus. London, 1901. - 8. Babilon és a Biblia. Budapest, 1903. - 9. Pharao des Exodus. Wien, 1896. - 10. Egyiptologiai tanulmányok a chronologia köréből. Bpest, 1898. - 11. Az egyiptomi nyelv alapelemei. U. ott, 1900. - 12. II. Ramses, az exodus faraoja. U. ott, 1900. - 13. Adalékok az egyiptomi nyelvhez. U. ott, 1901.
Mahler Gyula.
Mahler Gyula, szül. Czifferen 1866 aug. 12-én. 1889-ben a bécsi közkórházban az általános poliklinika első osztályában működött. 1896-ban asszistens, 1897-ben tanársegéd, 1890-ben tagja a német természetvizsgálók és orvosok egyesületének és a párisi Societé française de Hygienenek.
Munkái: Repertorium der Physiologie. Wien. 1897 Két kötet. - 2. Repertorium der Hygiene. Leipzig. 1898 Két kötet. - 3. Therapeutisches Lexikon. u. ott, 1899.
Majba J. V.
Majba János Vilmos, ág. ev. lelkész. Szül. Modorban 1865 okt. 20-án. 1887-ben modori pap és egyúttal az ottani polgári iskolánál a latin nyelv tanára. 1890-ben középiskolai és felső-leányiskolai vallástanár, valamint az országos gyüjtőfogház ág. ev. lelkésze Budapesten, egyházmegyei jegyző és a Luther-társaság titkára.
Munkái: 1. Nyilt levél Magyarország összes ág. ev. lelkészeihez, Orosháza. 1900. - 2. Nyilt levél Magyarország összes ág. ev. lelkészeihez egy evangelikus tankönyv-vállalat ügyében. U. ott, 1901. - 3. Útmutató a keresztyén igazságra. Budapest, 1892. - 4. Dr. Luther Márton kiskátéja. II. kiadás. Budapest, 1904. - 5. A Vallástanítás rendezésének szükséges volta. Orosháza, 1904. - Czikkei egyházi lapokban jelentek meg.
Majláth György.
Majláth György (székhelyi id.) országbíró, a főrendiház elnöke, a M. Tud. Akadémia igazgató-tanácsának tagja, született Zavaron 1786 ápr. 22-én, meghalt Bécsben 1861 ápr. 11-én. 1810-ben megyei jegyző, 1817-ben első alispán Pozsony vármegyében. A pozsonyi rendek bizalma már előbb, 1811-ben országgyűlési követté is választotta. 1821-ben helytartótanácsos, 1822-ben itélőmester, nemsokára udvari tanácsos a magyar kanczelláriánál. 1825-ben királyi személynök lett, s a karok és rendek táblájának elnöke. Mint ilyen a Szent István-rend középkeresztjét és a val. belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Azután Hont vármegye főispánja lett. A Tudományos Akadémia felállításában és szervezésében hazafias lelkesedéssel vett részt és az igazgató-tanács tagja lett. 1831-ben államtanácsos. 1839-ben az országbírói méltóságra emelkedett, melyet 1848-ig viselt. Mint a kir. Kúria elnöke is kitünt tudományával és igazságszeretetével. 1848-ban a felsőház elnöke lett. A képviselőház ezután annak az orsz. bizottmánynak az élére állította, melynek tagjai Bathyány Lajos gróf, Deák Ferencz, Lonovits érsek, Majláth Antal gróf voltak, s mely a kiegyenlítés megkísérlésére Windischgrätz herczeghez és a királyhoz küldetett. Ezután lemondott minden méltóságáról és visszavonult.
Majláth György.
Majláth György (székhelyi ifj.), országbíró és a főrendiház elnöke, a M. Tud. Akad. igazgató-tanácsának tagja, született Pozsonyban, 1818 decz. 3-án. Meggyilkolták Budán, 1883. évi márczius 29-én. Örökölte apjának és nagyapjának fényes tehetségét, erős szilárd jellemét s tekintélyes egyéniségét, sőt túlhaladta ezeket a modern műveltségben s tudományban. Már 1839-ben, húszonegy éves korában Baranya vármegye országgyűlési követe lett. Az 1839-40-iki országgyűlés után Baranya vármegye első alispánja, 1843-44-ben ismét Baranya vármegye követe. Ezt követőleg Baranya vármegye adminisztrátorává neveztetett ki, mely állás elfogadását nem kerülhette 446ki, de attól lehetőleg távol tartotta magát és hat hónapot tanulmányúton, külföldön töltött. 1847-ben mint Baranyamegye kinevezett főispánja az országgyűlésen is megjelent. Az 1848-49-iki szabadságharcz viharai elől visszavonult és az abszolut kormány többszöri fölszólítására sem vállalat hivatalt. A Bécsben tartott úgynevezett megerősített birodalmi tanácsba való meghívást 1861-ben csak azért fogadta el, hogy hazája jogai mellett, bátrabb és független konzervativ társaival együtt erélyesen fölléphessen és az októberi diploma kibocsátásában, említett társaival együtt, neki is kiváló része volt. Az októberi diploma után tárnok s az akkori kormány egyik vezérférfia volt. Az 1861-iki országgyűlés föloszlatásával ismét a magánéletbe vonult vissza, 1865-ben azonban mint udvar kanczellár a kormány élére lépett s az alkotmány teljes helyreállításáig e méltóságot viselte. Az 1867-iki kiegyezés után országbíró s a főrendiház elnöke lett. 1869-ben neveztetett ki a kir. Kúria semmitőszéki osztálya, 1892-ben pedig - a semmitőszék megszüntetése után - a m. kir. Kúria elnökévé. A tudományos testületek és egyesületek iránt is melegen érdeklődött, a művészeteket kedvelte és pártfogolta, a műcsarnok palotájára több mint 100.000 frtot gyűjtött, a Szt. István-társulatnak választmányi tagja és egyideig a primás mellett alenöke is volt. Ő alkotta a kúriai könyvtárt, melyre nagyobb pénzbeli segélyt is áldozott. Hazánk egyik kimagasló alakja esett gyilkos kéz áldozatául. Zavar községben, a családi sirboltban tették örök nyugalomra.

Majláth György.
Az orsz. képtárból
Majláth József.
Majláth József (székhelyi gróf), államminiszter, szül. Nagyszombatban 1737-ben. Hivatalos pályáját mint vármegyei jegyző, majd alispán és országgyűlési követ, Hont vármegyében kezdette. 1767-ben kamarai tanácsos Bécsben, 1776-ban fiumei kormányzó, majd Szerém vármegye főispánja, 1783-ban a magyar udvari kamara alelnöke, 1784-ben Borsodvármegye főispánja, 1785-ben grófi méltóságra emeltetett. Ezután királyi biztos, majd pestmegyei főispán, m. kir. udvari alkanczellár és Magyarország főkamarása lett. 1786-ban a bécsi udvari kamara alelnöke, 1794-ben cs. kir. udvari biztos és galicziai helyettes kormányzó, 1795-ben tárnokmester, 1797-ben Galiczia kir. udvari kanczellárja, 1801-ben velenczei kanczellár és az ottani udvari kanczellária elnöke, 1802-ben államminiszter. 1806-ban, hivataloskodásának ötven évi jubileumára a szt. István-rend nagykeresztjét kapta. Megh. Nustáron (Szerém vm.) 1810 decz. 17-én.
Mandelli Dávid.
Mandelli Dávid, különczködő tudós, (családi neve Mandel volt), szül. Pozsonyban 1780-ban. Bölcseleti és theologiai, de különösen nyelvtani tanulmányok végett Berlinbe ment. Már itt kezdte különczködő életét. Szemöldökét lebertváltatta s a burgonya volt egyedüli étele. Majd Offenbachban volt nevelő és azután Párisba ment az egyetemre. 1827-ben már a legnagyobb nyelvtudósnak tartották. Az európai nyelveken kivül jártas volt a keletiekben is. Kedvencz tárgyai a latin, görög, zsidó, arab és perzsa nyelvek voltak. A mennyiségtanban is kiváló tudósnak bizonyult. A bölcseletben oly jártasságra tett szert, hogy Plato munkáit könyv nélkül tudta. Életmódjában a czinikus Diogenes választotta mintaképének. Zsibvásáron vett ruhában járt és hosszú szakállt viselt. Főtt ételt sohasem evett, hanem gyakran növényekkel és gyökerekkel táplálkozott. Bútorzata szintén megfelelt életmódjának. Különczködései miatt gyakran a rendőrséggel is meggyűlt a baja, és egyszer tömlöczbe 447került. 1822-ben a franczia kormány 1800 frank évi fizetés mellett megbízta őt egy bibliografiai munkával, mely a keleti nyelvű könyvek czímének leírásából és azoknak az illető tudományszakokba való beosztásából állott. Ezt be is fejezte, mire a kormány, hálából, egy kis szobát bocsátott rendelkezésére. 1836 decz. 22-én, midőn Párisban a Szajnából vizet merített, elveszitette egyensúlyát és a vízbe fúlt. Hátrahagyott irományai nehezen fejthetők meg, mert különféle nyelvek zagyva keverékéből állanak.
Mandello Gyula.
Mandello Gyula, az államtudományok tudora, a pozsonyi kir. akadémia tanára, budapesti egyetemi magántanár a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan és a pénzügyi jog nyilvános rendes tanára, a második alapvizsgálati bizottságnak ez időszerinti elnöke, az államtudományi államvizsgálati bizottságnak tagja. A cabmrdige-i St-John's College fellow in commonsja, az Institut international de Sociologie rendes tagja, az Institut international de Statistique levelező-tagja, az Institut international de Bibliographie, a Royal Economic Association, a Royal Statistical Society, az American Academy of Political Science, az American Statistical Association, a Société pour l'éducation sociale, az Internationale Vereinigung für vergleichende Rechtswissenschaft und Volkswrithschaftlehre tagja, az Office international du travail, a Leagne for Social Service levelezője, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára. Bővebb életrajzi adatait és rendkívül kiterjedt tudományos irodalmi működését szülővármegyéje monografiájában fogjuk bővebben méltatni.
Mandl Móricz.
Mandl Móricz, költő és hírlapíró, szül. Pozsonyban 1840-ben. 1862-ben előbb a bécsi Wanderer, majd a Neue Freie Presse szerkesztőségében működött. Később a National-Zeitung és a Vossische-Zeitung levelezője volt. 1876-ban a Kleist-ünnepélyen egy drámai prologját szavalta el.
Munkái: 1. Deutschland und der Augenblick. Leipzig, 1861. - 2. Das Kätchen von Heilbronn. Wien, 1873. (Epos). - 1877 óta társszerkesztője Bécsben a Fremdenblattnak.
Mangold Károly.
Mangold Károly, szül. Szentgyörgyön 1824 jan. 4-én, megh. Pozsonyban 1869 május 18-án. Előbb polgármester szülővárosában, de mert a szabadságharcz alatt a honvédeknek segédkezett, a hadi törvényszék hosszabb fogságra ítélte. Később ügyvédi irodát nyitott Pozsonyban, a hol rövid idő alatt a város és a környékbeli főnemesi családok ügyvédje és bizalmi férfia lett. 1861-ben a bazini kerület országgyűlési képviselője, később pedig a pozsonyi Deák-párt vezére. Nagy érdemeket szerzett Pozsony város fölvirágoztatása körül. Sokat áldozott kulturális czélokra. Számos jogi czikket írt szaklapokba.
Mangold Lajos.
Mangold Lajos, szül Pozsonyban 1850 febr. 28-án. 1874-ben az aradi gimn. tanára, 1880-ban helyettes tanár a budapesti egyetemen, 1881-ben a VI. (most V.) kerületi reáliskola tanára Budapesten, egyúttal az ókori történet és a keleti népek történetének magántanára az egyetemen.
Munkái: 1. Világtörténelem. Ókor. Bpest, 1878. - 2. Világtörténelem középiskolai használatra. U. ott, 1878-79. V. kiad. 1902-3. (Három kötet). - 3. A magyarok oknyomozó történelme. U. ott, 1896. IV. kiad. 1902. - 4. A magyarok története. U. ott, 1890. V. kiad. 1902-3. - A berlini tört. társulat levelező tagja és a Magy. Történeti Társulat választmányának tagja. A Pallas Nagy Lexikona egyetemes történelmi részének szerkesztője s egyik írója. Számos történelmi dolgozatot és czikket írt szakfolyóiratokba. A magyar hadtörtén. repertorium szerkesztője a M. Hadtörténelmi Közleményekben. Referense sok külföldi történelmi szakfolyóiratnak. A Mayer-féle Lexikonnak magyarországi munkatársa. Munkái közül kettőt oláh és olasz nyelvre is lefordítottak.
Marczell Ákos.
Marczell Ákos, szül. Kis-Udvarnokon 1813 márcz. 17-én. 1847-ben plébános Vicsápon. A szabadságharcz alatt elhagyta plébániáját és tábori lelkész lett. Elfogták és Olmützben három évi várfogságot szenvedett. Kiszabadulása után egy ideig orvostant hallgatott, majd Scitovszky érsek udvari káplánja és főszékesegyházi succentor lett. 1859-ben kőhidgyarmati plébános, hol 1892 január 21-én meghalt.
Munkája: Vezérfonal lelkészek számára a meghiteltetés előtt, az esküről adandó tanításban. (Jutalmazott pályamunka), Komárom, 1854.
Marczell János.
Marczell János, szül. Puszta-Födémesen 1828-ban. Részt vett a szabadságharczban. A fegyverletétel után elfogták és az osztrák hadseregbe sorozták, hol mint ezredorvos több évig az olasz tartományokban tartózkodott. 1860-ban Nagyrőcze város orvosa, a hol 1879 júl. 18-án meghalt.
Munkái: 1. Nagy-Rőcze és környéke moh-viránya. Rozsnyó, 1874. - 2. A gyűrű. U. ott, 1879. - Kéziratban: Nagy-Rőcze város története.
448Markovich Antal.
Markovich Antal, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. Závodon 1808 jún. 10-én. Gimnáziumi tanár volt Léván, Kecskeméten és Budán, Velenczében pedig a szt. Katalin konviktus felügyelője. A szabadságharczban tábori pap, azután ismét tanár Nyitrán, Selmeczen, Becskereken és Tatán. A két utóbbi helyen igazgató is. Megh. Budán 1867 júl. 26-án.
Munkája: Epistola ad adm. rever. atque claris. patrem Joannem Bapt. Grosser Scholarum piarum per Hungarium et Transilvaniam praepositum provincialem... Budae, 1847. - A rendház könyvtárában egy kézirati műve is maradt.
Marschall Lajos.
Marschall Lajos, szül. Nagyszombatban 1840 júl. 30-án. 1867-ben pestlipótvárosi káplán, 1868-ban ugyanott adminisztrátor. 1872-ben sárfői, 1883-ban szentgyörgyi plébános és kerületi alesperes. Megh. 1903-ban.
Munkája: Vallásos hazafiság (Imakönyv magyar és tót szöveggel). Budapest, 1886. - Több egyházpolitikai, nevelési és katechetikai czikket írt egyházi lapokba és naptárakba.
Marth János.
Marth János Mátyás, ág. ev. lelkész, szül. Pozsonyban 1691 júl. 21-én. 1713-ban a kőnigsbergi Fridrich-Collegium informátora, 1719-ben Pozsonyban rektor, 1721-ben ugyanott német lelkész. A pozsonyi ág. ev. liczeumi könyvtárnak alapítója. Megh. Pozsonyban 1734 aug. 8-án.
Munkája: Christhliche Beantwortung der 153 Fragen des Demokritus, welche ganz kurz und deutlich verfasset worden, von einem der da glaubet und bekennet: Gott ist die Liebe, oder Demokritus quaerens et Christianus respondens. - Frankfurt und Leipzig, 1734.
Márton Jenő.
Márton Jenő, 1885 óta ág. ev. liczeumi tanár Pozsonyban. Két irodalomtörténeti munkát írt. Nem pozsonymegyei születésű.
Marton József.
Marton József bölcseletdoktor, 1898 óta a nagyszombati érs. főgimnázium tanára. Tanulmányai, társadalmi s alkalmi czikkei és költeményei elszórtan jelentek meg. Munkái: Miau és Vauvau (Nagyszombat, 1898, képes gyermekvereses könyv). - Magyar Voltaire, magyar encziklopédisták (Nagyszombat, 1900. Nagyrésze különnyomat a főgimn. Értesítőjéből). A kath. papság a magyar irodalomban (ered. a Kiss-Sziklay Kath. Magyarországában s megjelent a főgimn. 1901 92. évi Értes.) E munka számára ő írta Nagyszombat ismertetését. Nem pozsonymegyei szűletésű és így életrajzi adataira szülő-vármegyéjében ismét visszatérünk.
Masznyik Endre.
Masznyik Endre dr., 1885-ben a pozsonyi ág. h. ev. theol. akadémia tanára lett, melynek 1895 eleje óta igazgatója is. 1882-ben bölcsészet-doktori oklevelet szerzett. A magyar prot. irod. társaságnak, melynek alakulásában résztvett, kezdettől fogva választmányi tagja, úgyszintén a Luther-társaságnak igazgatósági tagja, az ev. egyh. egyetemes törvényszékének bírája, a dunáninneni ev. egyh. kerületi szabályrendeleti bizottság jegyzője, a pozsonyi ev. liczeumi tanács és presbitérium tagja, a pozsonyi Toldy-kör és a pozsonymegyei közművelődési egyesület választmányi tagja, a komáromi ev. egyh. presbitérium tiszteletbeli tagja, a pozsonyvárosi epseresség jegyzője. Czikkeit az egyházi lapokban, folyóiratokban és budapesti és pozsonyi napilapokban közölte. A pozsonyi "Protestáns esték" rendezője, melyekből eddig 15 cziklus folyt le s a felolvasásokból eddig két kötet jelent meg. Legújabban a "Luther Társaság" bízta meg a "Dr. Luther Márton művei" cz. irodalmi vállalat vezetésével. Ugyanő szervezte a magyar prot. irodalmi társaság pozsonyi körét.
Önálló munkái: 1. A nép mint fenséges. 1882. 2. Az eszme evangeliuma. Pozsony, 1885. 3. Luther élete. U. ott, 1885. 4. Evangélikus Dogmatika. U. ott, 1888. 5. A prost. irodalmi társaság és Debreczen. U. ott, 1889. 6. Bahil Mátyás. Budapest, 1892. 7. Jean Paul Levanája. Mezőtúr. 1892. 8. Novák Márton, a koósi prédikátor. Pozsony, 1894. 9. Pál apostol élete. U. ott, 1895. 10. Pál apostol levelei (5 kötet). U. ott, 1896., e nagy művét a Magyar Tudományos Akadémia dícsérettel tüntette ki. 11. Javaslat az ev. theol. akadémiák egyesítése ügyében. U. ott, 1896. Egyik főmunkatársa volt az "Önálló"-nak (1894-96.) s egyik szerkesztő kiadója "A mi otthonunk"-nak (1892-94). 12. Dr. Luther Márton hitvallása vagyis a schmalkaldi czikkek. 1900. 13. Dr. Luther Márton három alapvető reformátori irata 1901.
Mattern Gy. K.
Mattern György Keresztély (Maternus de Cilano), született Pozsonyban, olasz származású szülőktől, 1696 deczember 18-án. Tanulmányai befejeztével Halberstadtba ment, hol természettudományi tárgyakat és könyveket gyűjtött. Innen Altonába költözött, hol mint orvos letelepedett. A dán királyi városi orvossá, majd az ottani királyi gimnáziumhoz a római és görög régiségek igazgató tanárává nevezte ki. A Naturae curiosorum társaságnak és a koppenhágai tudós társaságnak is tagja volt. Meghalt Altonában 1773 július 9-én.
Megerle Terézia.
Megerle Terézia, beszély- és színműírónő, szül. Pozsonyban 1813-ban. 1829-ben nőül ment Műhlfeldi Megerle pozsonyi fogorvoshoz, a ki vagyonát 449elvesztve, meghalt. Nyomorban visszamaradt özvegye mint színműíró kereste kenyerét. Színműveit a negyvenes és ötvenes években úgyszólván mindenütt adták, sőt némelyiket még most is kedvelik. Meghalt Bécsben 1865 júl. 4-én.
Meissl. Ágoston.
Meissl Ágoston, festőművész, szül. Bazinban 1867-ben. A budapesti mintrajztanoda és rajztanár-képző növendéke volt, azután Münchenbe ment, a hol jelenleg is tartózkodik. Kitünő állatképfestő és egyik ilyen képével a képzőművészeti társulat kiállításán a Ráth-féle díjat is elnyerte. A Münchener Fliegende Blätter czímű világlapnak évek óta állandó rajzolója.
Meissl Ferencz.
Meissl Ferencz lovag, született Bazinban, 1837-ben. 1862-ben átvette Bazinban a gyógyszertárat. 1869-ben megválasztották polgármesternek. 1872-ben megalapította a Bazin-Modor-Szt.-györgyi Takarékpénztárt, 1874-ben az önk. tűzoltóegyesületet. 1870 óta a modori áll. tanítóképző intézet igazgatósági tagja, a bazini iskolaszék elnöke, 1872 óta takarékpénztári elnök és igazgató, 1880 óta közgyám. 1896-ban ő felsége közéleti tevékenységéért és érdemeiért a Ferencz József-renddel tüntette ki. Ő gyűjtötte össze és rendezte a kicsi, de érdekes városi múzeumot és megírta és füzetben kiadta Bazin város történetét.
Mészáros Ignácz.
Mészáros Ignácz (bodobári és nagylucsei), író, érseki titkár, születet Felbáron 1721-ben, meghalt Budán 1800 nov. 21-én. A Batthyány grófi család kegyes alapítványainak kezelője, Batthyány József gróf kalocsai érsek titkára volt. Művei közül leghíresebb lett a Kartigám czímű, mely annak idején hat kiadást ért. (Pozsony 1771, 1780, 1795, Kolozsvár 1778, Kassa 1780, Buda 1813., legújabb kiadása Heinrich G. értékes tanulmányával 1880.) A Kartigám a francziás hősi regénynek a képviselője s egyszersmind egyik megnyitó darabja az irodalmi felújulás szépprózai munkásságának. Még két munkája jelent meg, u. m.: Montier asszonynak levelei (Pest, 1793) és Magyar Szekretárius, levelezőkönyv (Pest, 1793). Két nagy folio kötetnyi kéziratát Beőthy Zsolt találta fel a múzeum kézirattárában.
Michaelis Vilmos.
Michaelis Vilmos, ág. ev. liczeumi tanár, a Ferencz József-rend lovagja, született Pozsonyban 1829-ben. 1853 óta a pozsonyi ág. ev. liczeum rendes tanára. 1878-93 a liczeum igazgatója. Szerkesztette a pozsonyi ág. hitv. liczeum Értesítőjét is. 40 évi működés után nyugalomba vonult.
Michnay Endre.
Michnay Endre Dániel. Szül. Nagylévárdon, 1804 június 22-én. 1832-ben helyettes tanár Pozsonyban, 1833-1839-ben modori tanár, 1839-től ismét a pozsonyi ág. ev. liczeum rendes tanára. Meghalt Pozsonyban 1857 febr. 4-én.
Munkái: Ad celebrandam memoriam diei 2. Maj. anni 1838 Posoni. - 2. Honori ac memoriae viri ingenio doctrina meritisque Joannis Grosz... oratio in ejusdem sacris funebribus a lyceo evang. posoniensi die 11 m. Jan. anni 1840 pio institutis habita. U. ott, 1839. - 3. Buda városának törvénykönyve 1244-1421. - 4. Statisztika. U. ott, 1846. - 5. Néh. Skaricza Gábor életrajza.
Mikula Antal.
Mikula Antal, 1873 óta a modori állami tanítóképző intézet tanára. Irt adatokat Modor sz. kir. város történetéhez.
Mindszenti Antal.
Mindszenti Antal, bölcsészeti és theologiai doktor, szül. Nagyszombatban 1687 júl. 19-én. Tanárkodott Kassán, Nagyszombatban, az utóbbi helyen 1731-ben a bölcsészeti kar dékánja volt. Végül Kolozsvárott működött mint a kollégium és az akadémia rektora és ott 1736 április 15-én meghalt.
Munkái: 1. Encomia Virginis beatissimae exercitationibus oratoriis adumbrata. Tyrnaviae, 1717. - 2. Fasti Hungariae... Cassoviae, 1721. - 3. Propugnaculum reipublicae christianiae religione conditum, Hungarorum fortitudine quinque saeculis defensum, nunc ethice adumbratum. Tyrnaviae, 1724-25. Két kötet. - 4. Historia flentis Thaumaturgae Virginis Claudiopolitanae, cum praevia Dissertation theologica. U. ott, 1725.
Moczkovcsák H. K.
Moczkovcsák Henrik Károly, ág. ev. lelkész, szül. Bazinban 1835 jan. 14-én. 1860-ban somorjai, 1863-ban nagybecskereki pap, hol 1870 decz. 15-én meghalt.
Munkái: 1. Egyházi beszéd. Nagy-Becskerek, 1863. - 2. Elutasítandó utasítások. U. ott, 1864. - 3.Hitéletünk hiányai. Pest, 1866. - 4. Luther Márton élete. U. ott, 1868. - 5. Melanchton Fülöp élete. Fordítás németből. Pest, 1868.
Molecz Dani.
Molecz Dani, orsz. képv., szül. 1846-ban. Tanulmányait Pozsonyban végezte, a hol aztán mint ügyvéd letelepedett. Évekig városi tiszti főügyész volt és a városi társadalom egyik vezéralakja. 1901-ben a város I. kerülete őt küldötte a képviselőházba, hol a szabadelvű párt tagja.
Moenich Károly.
Moenich Károly, városi levéltárnok és tiszteletbeli tanácsos, szül. Czifferen, 1840 okt. 24-én. 1861-68-ban Zichy Károly gróf titkára, hol a több 450ezer kötetből álló könyvtárt rendezte. 1869-ben az országos statisztikai hivatal kültagja, 1872-ben pénztári ellenőr és 1873-ban levéltárnok Székesfehérvárott.
Munkái: 1. Költemények. Székesfehérvár, 1872. - 2. Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. - 3. Nyilt levél Szarvas Gáborhoz, a magyar synonimák szótára ügyében. Székesfehérvár, 1891. - 4. Nyilt levél Molnár István orsz. gyümölcsészeti min. biztoshoz a hazai gyümölcsészet fejlesztése ügyében. U. ott, 1892. - 5. Székesfejérvár-e vagy Székesfehérvár? U. ott, 1893. - A Fejérmegyei Közlönynek előbb belmunkatársa (1872), későb brövid ideig szerkesztője volt. Több költeményt, társadalmi és irodalomtörténeti, úgy közgazdasági, gyümölcsészeti és kertészeti czikkeket írt különféle lapokba.
Moller D. V.
Moller Dániel Vilmos, szül. Pozsonyban 1642 máj. 26-án. Tanulmányi utat tett egész Európában. 1672-ben a pozsonyi ág. ev. gimnáziumban a konrektori széket foglalta el. A vallásüldözés alatt négyszer képviselte Bécsben a pozsonyi polgárokat. Ő is kénytelen volt külföldre menekülni. 1674-ben az altdorfi egyetemen a história és metafizika tanára. A német és az olasz tudós társaságok tagjaik sorába iktatták. I. Lipót a comes palatini rangjával tüntette ki. Közel 200 kisebb históriai és tanügyi értekezést és egyházi vitairatot írt.
Moller Ede.
Moller Ede, szül. Nagyszombatban, 1853 febr. 12-én. Előbb ideigl. tanár a budapesti VII. ker. főreáliskolánál, 1875-ben a soproni városi reáliskolánál helyettes és 1877-1880-ban u. ott rendes tanár. Megh. 1882. ápr. 12-én.
Munkái: 1. Magyar Kaliope, Széptani fejtegetés. Sopron, 1877. - 2. Ilosvai Péter és Arany János. Bpest, 1878. - 3. Arany János tetemre hívása. U. ott, 1879. - 4. Kell-e latin és görög nyelv a középiskolában? U. ott, 1881. - 5. Összegyűjtött tanulmányok. Sopron, 1882. - Szerkesztette a Sopron cz. hírlapot 1876-ban, a Sopronvidéki Lapokat 1876-ban és a Külföld czímű havi folyóiratot Ujvári Bélával együtt Sopronban, 1879-ben.
Moller K. O.
Moller Károly Ottó, szül. Pozsonyban 1670 jan. 10-én. 1696-ban gyakorló orvos Pozsonyban. 1703-ban Beszterczebányára költözött, hol II. Rákóczy Ferenczhez csatlakozott és tábori orvos lett. A bányászat emelésére 60.000 tallért áldozott. Érdemeiért VI. Károly 1728-ban magyar nemességet adott neki. Beszterczebánya tanácsosa és konzula volt, majd városi főorvos, Zólyom és Turócz vármegyék rendes orvosa. Meghalt 1747 ápr. 9-én Beszterczebányán. Öt orvosi szakmunkája jelent meg.
Molnár Albert.
Molnár Albert (szenczi), született Szempczen 1574 aug. 30-án. 1590-ben a német protestáns egyetemeket kereste föl. Wittembergában volt két évig, honnét az inség 1592-ben Heidelbergába űzte. 1593-ban Strassburgba ment, hol 1595-ben a bölcselet baccalaureusává avatták. 1596-ban Genfben megismerkedett az agg Beza zsoltárköltővel. Innen visszatért Strassburgba, de mert Kálvin mellett nyilatkozott, száműzték. 1597-ben a heidelbergi egyetemet látogatja négy éven át. 1600-1607-ben mint öreg diák a hernborni, heidelbergai, altdorfi és marburgi akadémiákon tehologiai és philologiai tanulmányokkal foglalkozott, közben itt és más városokban a könyvnyomtatás technikájával ismerkedett meg. Frankfurtban egy könyvnyomtató műhelyben korrektor volt. Ekkor kezdte meg irodalmi vállalatait. Először a protest. (Károli-féle) bibliát bocsátotta közre kénelmesebb alakban, olcsóbb és hibátlanabb kiadásban 1608-ban. Szótárának első részét Rudolf császárnak ajánlotta és jutalmáért maga ment el Prágába, a hol Keppler vendége volt. A császár tanácsosai a jeles fiatal tanárt meg akarták a kath. hitnek nyerni és a jutalom fölül még 50 frt útiköltséggel a bécsi egyetemre küldötték, ő azonban visszatért előbbi helyére. Zsoltárait IV. Frigyes rajnai pfalzgróf választó-fejedelemnek és Móricz hesseni grófnak ajánlotta. IV. Frigyes 1606-ban a heidelbergai Sapientia Collegiumban rendelt neki ellátást, Móricz gróf pedig 1067-11-ben Marburgban a saját költségén tartotta el. A nagyműveltségű, magyarul is tudó Móricz fejedelem egy magyar nyelvtan eszméjéért lelkesült és azért Molnár megírta latin nyelven a magyar nyelv grammatikáját. Ezt a munkát Pázmány Péter is dícséretekkel halmozta el. 1611-ben megnősült. Eleinte felesége szülőhelyén, Oppenheimban lakott, mint nyomdafelügyelő, de 1613-ban családostól hazajött Magyarországba és rohonczi ref. pap lett. 1615-ben Bethlen fejedelem a gyulafehérvári főiskolához hívta meg tanárnak, azonban családja kérésére visszatért Németországba, hol az oppenheimi iskola tanára, majd rektora lett. Ez állásában újra a magyar ref. vallásos irodalom hézagainak betöltésére adta magát. A 30 éves háború őt is megfosztotta otthonától. Előbb a fejedelmi udvarhoz húzódott Heidelbergába, de a feketehegyi csata földönfutóvá tette Frigyest, országát Tilly 451spanyol hadai dúlták föl és ez alkalommal Molnárt is kifosztották és megkínozták. Ekkor Hanauba vándorolt. Tett egy utat Hollandiába is, ahonnan sok adománynyal tért meg. Ekkor érkezett hozzá Bethlen Gábor újabb meghívása, mire Molnár 1624-ben Magyarországnak vette útját. 1625-ben Kassán, 1629-ben Kolozsvárott tartózkodott. De summo bono cz. munkáját (Lőcse, 1630.) Darholtz Ferencznek ajánlotta, kinek jótéteményét élvezte. Utóbb egészen elfelejtették és nagy szegénységre jutott. 1633-ban még élt és ekkor rendezte iratait, melyek egy nagy kötetben összegyűjtve, "Album" czímmel, Kemény József gróf ajándékából a M. Tud. akadémia könyvtárában őriztetnek. Némelyek szerint 1634-ben Kolozsvárott halt meg.
Munkái: 1. totidem heptastiches distributa... Heidelberg, 1599. - 2. Elementa grammaticae Latinae... Nürnberg, 1604. - 3. Dictionarium Latino-Ungaricum. Norinbergae, 1604. - 4. Dictionarium Ungarico Latinum... U. ott, 1604. - 5. Psalterium Ungaricum. Szent David Királynak és Prophetanac Szaz ötven soltari... MDCVII. Herboniában (Háromszáz éven át igen számos kiadást ért). - 6. Kis Catechismus. Szedetött az Haidelbergai öreg Catechismusból. U. ott, 1607. - 7. Szent Biblia. Magyar nyelvre fordíttatott egészszen... Caroli Gaspar Előljarobeszédével. Ez masodic kinyomtatást igazgatta, néhol meg is jobbitotta. Hanoviában MDCVIII. Oppenheim, 1612. - 8. analecta Aenigmatica. A ... comportat ... Herbornae, 1608. - 9. Nova Grammatica Ungarica... Hanoviae. M. DCS. - 10. Lexicon Latino-graeco-hungaricum... Dictiones Ungaricae... Latine conversae... U. ott, 1611. - 11. Dictiones Ungaricae... U. ott, 1611. - 12. Lusus Poetici Excellentium Aliquot Ingeniorum... U. ott, 1614. - 13. idea Christianorum Ungarorum... conjunctim edita Oppenheim. 1619. - 14. Postilla Scultetica: Az egész esztendő által való vasarnapokra es fő innepekre rendeltetett evangeliumi textusocnac magyarazattya... kibocsáttatott: Scultetus Abraham által... Mellyet Németből Magyar nyelvre forditott... U. ott, 1617. - 15. Secularis Concio Evangelica. U. ott, 1618. - 16. Imadsagos Könyvecske. Heidelberg, 1620. - 17. Keresztén Religiora es igaz hitre való tanitás Hanovia, 1624. - 18. Consecratio Templi Novi. Kassa, 1625. - 19. Hivséges es idvösseges tanacz adás. U. ott, 1625. - 20. Discursus de summo bono, Az legfőbb iorol... Lőcsén, 1630. - 21. Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. A M. Tud. Akadémia irodalomtörténeti bizottsága megbízásából jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Budapest, 1898. - Kéziratban maradtak: Tossanus Dániel Lelki iskola cz. művének magyar fordítása 1600. - A Conspiratio Kendiana Transylvanica fordítása 1610. - Egy keserüségvigasztaló és egy igaz szeretetre oktató könyvecskéknek fordításai. 1629. Eredeti kéziratai a Teleki Sámuel gróf marosvásárhelyi könyvtárába jutottak.

Szenczi Molnár Albert.
Molnár József.
Molnár József (Nándor), szül. Dunaszerdahelyen 1844 márcz. 18. 1869-ben szenteltetett misés pappá és ettől fogva 1874-ig Pápán volt tanár, mikor a rendből kilépett. 1875-76-ban az orsz. nőipariskola, 1876-80-ban a soproni állami főreáliskola, 1880 óta pedig a győri főreáliskola tanára. Szervezte a győrvárosi alsófokő ipariskolát, melynek fönnállása (1884) óta igazgatója.
Munkája: A természetrajz módszertani kezelése. Pest, 1874.
Molnár László.
Molnár László, jezsuita pap-tanár, szül. Pozsonyban 1840 április 16-én. Főgimnáziumi tanár Kalocsán.
Munkái: 1. A kath. ifjúság imádságos könyve. Kalocsa, 1888. - 2. Kempis Tamás négy könyve a Krisztus követéséről. Pázmány Péter fordítása nyomán. U. ott, 1891.
Molnár T. J.
Molnár Titus János dr, szül. Nagyszombatban 1798 aug. 29-én. Tanár volt 1821-ben Győrött, 1822-26-ban Nagyszombatban, 1833-42-ben a győri akadémián, 1842-46-ban a főapát titkára, 1846-51-ben a komáromi rendház főnöke és lelkiatya. Meghalt Komáromban 1857 máj. 17-én.
Munkája: Institutiones religionis christiano-catholicae usibus praelectionum academicarum accommodatae. Budae, 1836-37. Két kötet. Szent himnuszokat is írt. Kézirata: Bibliai magyarázatok a pannonhalmi könyvtárban.
452Mossóczi Zakariás.
Mossóczi Zakariás, szül. Pozsonyban 1542 máj. 12-én. 1562-ben kanonok. 1573-ban olvasó kanonok, püspökhelyettes, trencséni főesperes és kir. tanácsos, 1574-ben knini püspök. Nagy tudományáért, fényes erényeiért, 1578-ban pilisi apát és váczi püspök lett. 1582-ben nyitra püspök. Megh. 1587. júl. 20.
Munkája: Decreta, Constitutiones et Articuli Regum Inclyti Regni Ungariae, Ab Anno Domini Millesimo Trigesimo quinto. Tyrnaviae, MDLXXXIII. - Kézirati munkáinak magyar fordítása az egri érseki könyvtárban és a M. Nemzeti Múzeum kézirati osztályában.
Murmann Ágost.
Murmann Ágost, csillagász. Szül. Pozsonyban 1837-ben. A bécsi politechnikumon tanult. 1858-ban gyakornok a bécsi csillagdában, utóbb asszisztens a prágai obszervatóriumban; a prágai egyetemen a csillagászat magántanára, azután a budai orsz. meteorologiai és földdelejességi központi intézetnél segéd. Meghalt 1872 október 22-én.
Munkái: 1. Európa bolygó elemei annak tíz első észlelt szembenállása szerint. pest, 1871. - 2. Vreia bolygó fölötti értekezés. U. ott, 1871. - 3. Az 1861. nagy üstökös pályájának meghatározása. U. ott, 1873.
Nádasi János.
Nádasi János, bölcseleti és theologiai doktor, jezsuita pap-tanár, szül. Nagyszombatban 1614-ben. Egy ideig a nagyszombati egyetemen a bölcselet és theologia tanára. Azután nehány évig Rómában a szerzet évkönyveit szerkesztette. Később hét évig szerzetfőnöki titkár volt ugyanott. A Rómában neki fölajánlott tartományi főnökséget nem fogadta el, hanem visszavonulva, a bécsi társháznál lelkiatyáskodott. Végre III. Ferdinánd császár özvegye, Eleonora, gyóntatójául választotta. E minőségében fejté ki a legnagyobb tevékenységet az irodalom terén. Meghalt 1679 márcz. 3-án Bécsben. Közel 80 theologiai és bölcseleti munkát és értekezést írt latin nyelven.
Nagy Olivér.
Nagy Olivér dr. (eöttevényi), nem pozsonymegyei születésű s így bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1897-től 1903 nyaráig Pozsonyban működött mint gyakorló ügyvéd. Ekkor a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi jogakadémiájához hívták meg a magyar közjogi és politikai tanszékre. Egyetemi magántanár. Mint jogi szakíró, önálló monografiákon kívül, számos czikket írt a jogügyi szaklapokba. Mint újságíró éveken át főmunkatársa, majd szerkesztő-helyettese volt a Pozsonyban megjelenő "Nyugatmagyarországi Híradó" politikai napilapnak, melybe jelenleg is ír vezérczikkeket. Pozsonyban megjelent önálló művei: Az ügyvédek nyugdíjintézete. (Pozsony, 1900.) Kultur-egyesületeink és a nemzetiségi kérdés. (Pozsony, 1903.)
Nagyszombati Izsák.
Nagyszombati Izsák (Ajzek Tirnau), zsidó tudós a XV. században, s Nagyszombatban rabbi volt. Minhágim (vallási szokások) cz. munkájában, mely a középkori magyar zsidóságnak egyedül fönmaradt irodalmi terméke, bizonyos könnyen áttekinthető sorrendben, röviden följegyzi a magyar, stájer és morva zsidóknak vallási szokásait és imarendjét. Könyve nagy elismerésben részesült és nem csekély befolyással volt a zsidók későbbi vallásgyakorlatára, kivált a liturgiára. Gyakran kinyomatták, többnyire pótlásokkal és magyarázatokkal. Megjelent zsidó-német fordításban is.
Nagyváthy Kálmán.
Nagyváthy Kálmán, ügyvéd, pozsonyi lakos és földbirtokos. - Munkái: 1. Krisztina. Regény. Pest, 1873. - 2. Nagyváthy János élete. Pozsony, év nélkül.
Namer Antal.
Namer Antal, szül. Pozsonyban 1781 márcz. 26-án. U. ott polgármester, selyemtenyésztési felügyelő s a magyar pezsgő első készítője volt hazánkban. Meghalt Pozsonyban 1852 decz. 21-én. Egy német nyelvű munkája jelent meg Pozsonyban, 1815-ben, a perui dohányról.
Neisiedler János.
Neisiedler János, a XVI. században született Pozsonyban. Kitünő lantjátszó volt; művészetével bejárta fél Európát, később mint zenemester Nürnbergben telepedett le, s ugyanott jelent meg lantiskolája is. E ritka mű czíme: "Ein Newgeordnet künstlich Lautenbuch, In zwen theyl getheilt, Gedruckt zu Nurnberg beim Petreis, durch Verlegung Hansen Nevsidlers Lutinisten. Anno 1536.
Neiszidler Károly.
Neiszidler Károly, szül. 1832-ben Esztergomban. Tanulmányai befejezése után kispap lett, de a reverendát 1848-ban karddal cserélte föl. A szabadságharcz végén már honvédhadnagy volt. 1850-ben Pozsonyban telepedett meg, a hol fűszerkereskedést nyitott. Nagy tekintélyre tett szert, egyike a polgárok vezetőinek, s 1884 óta Pozsony város II. kerületét képviseli az országgyűlésen szabadelvű programmal.
453Németh György.
Németh György (dömötöri), szül. Nagyszombatban 1788 okt. 22-én. 1815-ben izsai plébános, 1822-ben földrengés következtében, híveivel együtt, több évig a szabad ég alatt tanyázott. 1825-ben esztergomi kanonok, 1830-ban a Pazmaneum kormányzója és máriavölgyi apát, 1832-ben kir. táblai főpap, majd nógrádi főesperes, 1840-ben szentgyörgymezei prépost, 1845-ben éneklőkanonok, 1850-ben olvasókanonok, 1857-ben nagyprépost, 1846-ban tribuniczi püspök s a hétszemélyes tábla elnöke. 1850-ben a Lipót-rend kiskeresztjét kapta. Meghalt 1863 máj. 30-án. Több magas szárnyalású szentbeszéde és halotti beszéde jelent meg.
Németh Károly.
Németh Károly, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, született Vásáruton 1873. október 27-én. Iskoláit P.-Szt.-Györgyön, Nyitrán és Kecskeméten végezte. Mint kolozsvári egyetemi hallgató s theologus, 1895-ben, a még ma is fennálló "Kalazantinum" cz. folyóiratot indította meg s szerkesztette egyik theologus társával. 1897-ben Váczon pappá szenteltetvén, Temesvárra került tanárnak. 1899 óta Kecskeméten működik. - Czikkei a Kalazantinumban (II. évf.), az Ethnographiában (XII. évf.) és a "Kecskemét"-ben (XXX. évf.) jelentek meg. "Latin főnevek nemi szabályai" Kecskemét, 1901. - Szinnyei J. "A magyar írók élete és munkái'-ban több piarista író életrajza. Kéziratban vannak: Baróti Szabó Dávid élete és munkái. Czuczor G. Aradi gyűlése. Régi tréfás gazdasági és gazdasszonyi tanácsadások. (Az alsó-csallóközi népéletre vonatkozik.) - Kecskeméti írók a XV-XVIII. században. Dugonics Menaechmi-je. Isk. dráma.
Németh Lajos.
Németh Lajos, m. kir. honvédszázados, szül. Pozsonyban 1869 márcz. 29-én. A Ludovika akadémia tanára volt.
Munkája: Hadseregszervezet a m. kir. honvédségi Ludovika akadémia III. évfolyama, az ismétlő tanfolyamok, az egyévi önkéntesi iskolák számára és magánhasználatra. Budapest, 1897.
Németh Rudolf.
Németh Rudolf (bejczi), jogtudor, kir. tszéki albíró Szegeden, született Pozsonyban 1870 decz. 17-én.
Munkája: A Fiduciarius forgatmányról. Győr, 1898.
Nitsch K. D.
Nitsch Károly Dániel, szül. Pozsonyban 1763 okt. 27-én. 1798-ban tanár a pozsonyi gimnáziumban. Ez évben a berlini ásványtani társaság levelező tagjává választotta meg. 1801-től a sárospataki ev. ref. főiskola tanára. Meghalt Sárospatakon 1808 május 28-án.
Munkái: 1. Vaterlandslied eines Ungarn beim Abschiede in Göttingen seinen Freunden gewidmet. Göttingen, 1791. - 2. Sittengemälde des Hern Hofraths Freyherrn von Krufft im Lapidarstyl entworfen von dem Hern Hofrath von Birkenstock. herausgegeben von... 5. Chrestomathia Germanica. U. ott, 1804.
Nogely István.
Nogely István, fölsz. r. kath. pap, igazgtó-tanár Nagyváradon. Szül. Rétén 1839 decz. 26-án.
Munkái: 1. Gyóntatási intelmek. Bpest, 1873. - 2. Kath. misszió a Báhnár vadak között Hátsó-Indiában. Doisbore után. Nagyvárad, 1885. - 3. Afrikai élet... U. ott, 1891. - A kath. Nevelés-Oktatásügy szerkesztő-társa A Kath. Hitterjesztés Lapjai szerkesztője Nagyváradon.
Nyűrő Zsigmond.
Nyűrő Zsigmond, sz. ferenczrendi pap-tanár, szül. Nagyfödémesen 1804 szept. 23-án. Tanított Székesfehérváron és Érsekújváron. 1846-ban zárdafőnök Szombathelyen, 1849-ben a rend titkára s tanácsosa. Megh. Pozsonyban, 1853 jan. 25-én.
Munkái kéziratban: A Klára apáczarend története Magyarországon. - A Sz. Ferencz-rend kimerítő története. - Egyházi beszédek.
Oberschall Pál.
Oberschall Pál dr., a kir. akadémia tanára, 1894-ben került mint aljegyző Pozsonyba. 1897-ben albíró lett, 1899-ben a büntetőjog, bűnvádi eljárás és jogbölcselet nyilv. rk. tanárává, 1901-ben nyilv. r. jogtanárrá nevezték ki. 1902 óta a törvényhatósági bizottság választott tagja. A párisi Societé générale kültagja. Bővebb életrajzi adataita szülővármegyéjére vonatkozó kötetben fogjuk közölni.
Önálló művei: A tisztességtelen versenyről (1894). - A visszaesés. (1902). - Jog és állambölcselet (1903). - Deák Ferencz emlékezete (1903). - Védőbeszéd a Rusznyák-perben 1904).
Ochaba János.
Ochaba János, theologiai doktor, volt róm. kath. segédlelkész Szomolányban, szül. Nagyszombatban 1866 jan. 14-én.
Munkái: 1. A test föltámadása. Nagyszombat, 1891. - 2. Keresztény katholikus imakönyv. Pozsony, 1897 - 3. Az emberi lélekről. Nagyszombat, 1900.
454Ocsovszky F. Á.
Ocsovszky Ferencz Ágoston, apátkanonok és prépost, szül. Nagyszombatban 1816 jan. 29-én. Előbb herczegprimási könyvtárnok, majd titkár. 1871-ben nagyszombati plébános és kanonok, s Tissibóthról nevezett apát. 1885-ben káptalani prépost. Megh. Nagyszombatban 1898 jan. 30-án.
Munkái: 1. Stálá Pamatka... Nagyszombat, 1839. - 2. Ker. kath. hitoktatás. U. ott, 1842. - 3. Bibliai történetek. U. ott, 1842. - 4. Historia urbis Tirnaviensis breviter adumbrata perdevotum ejus filium... U. ott, 1843. - 5. Bazin szab. kir. város rövid története. U. ott, 1844. - 6. Extractus benignarum normalium resolutionem in publico-ecclesiasticis ad annum usque 1844 inclusive editarum ordine materiarum digestus. Editio quarta novissima. U. ott, 1846. - 7. A keresztény erkölcs. U. ott, 1851. - 8. A keresztény hitigazságok. Pest, 1856.
Ocsovszky János.
Ocsovszky János, r. kath. plébános. Szül. Nagyszombatban 1786 decz. 23-án. 1814-ben plébános Csatajon, majd szempczi alesperes. Munkája: Kath. ker. katechizmus. Pozsony, 1842.
Ocsovszky K. A.
Ocsovszky Kázmér Ambrus, Szent-Benedekrendi szerezetes és 1893-ban a pápai gimn. igazgatója, szül. Nagyszombatban 1839 decz. 7-én. Pápán, Győrött és Pannonhalmán volt tanár. Most a rendház főnöke és gimn. igazgató. Munkája kéziratban: A ballada elmélete.
Odörfer Kristóf.
Odörfer Kristóf, szül. 1858-ban Pozsonyban, a hol az érettségit 1878-ban letette. Tanári vizsgát 1887-ben tett Budapesten. 1881-1892-ben a soproni Lähne-féle intézet tanára, később igazgatója volt. 1892 óta a pozsonyi áll. főreáliskola tanára.
Munkái: A nevelő és a büntetés. Sopron, 1886. - Néhány szó a magánintézetekről. 1887. - Szépirodalmi bírálatok német lapokban és folyóiratokban.
Oeser Frigyes.
Oeser Frigyes, szül. Pozsonyban 1717-ben. A lipcsei festészeti akadémia igazgatója volt. Ő festette - szülővárosa iránt való kegyeletből - a pozsonyi ág. h. ev. tempom sekrestyéjében levő "Jézus Emausban" czímű mesteri képet.
Oeser Keresztély.
Oeser Keresztély (családi nevén: Schröer Tóbiás Gottfried), ág. evang. liczeumi tanár, szül. Pozsonyban 1791 jún. 24-én. Életét a czenzura akadékoskodásai igen megkeserítették, azért rejtőzött Oeser és más álnevek alá. Megh. Pozsonyban 1850 máj. 2-án.
Munkái: 1. Blumenlese aus den vorzüglichsten Werken deutscher Schriftsteller. Pressburg, 1820. - 2. Kurzgefasste deutsche Sprachlehre... U. ott, 1821. - 3. Kurzer Abriss der Erdbeschreibung... U. ott, 1824. - 4. Lectiones latinae in usum scholarum. U. ott, 1826. - 5. Orationes selectae ex historicis latinis. U. ott, 1827. - 6. Kurze Geschichte der deutschen Poesie und Prosa... U. ott, 1828. - 7. Syntaxis latina... U. ott, 1829. - 8. Abriss der Geschichte von Ungarn... U. ott, 1829. - 9. Compendium historiae antiquae Graecorum et Romanorum... U. ott, 1836. - 10. Tabulae synchronisticae. Hely és év. n. - 11. Ueber Erziehung und Unterricht... Leipzig, 1833. - 12. Die Religionsbeschwerden der Protestanten in Ungarn... U. ott, 1838. - 13. Die heilige Dorothea... U. ott, 1839. - 14. leben und Thaten Emerich Thököly's... U. ott, 1839. - 15. Die guten Mädchen... Leipzig, 1839. - 16. Pallas Atnene... U. ott, 1839. - 17. Wörterspiel zur leichtern Einübung der deutschen Satzlehre. U. ott, 1839. - 18. Weihgeschenk für Frauen und Jungfrauen... Leipzig, 1838 - 19 Lesebuch... U. ott, 1839. - 20. Abriss der Geschichte von Ungarn... U. ott, 1841. - Írt még ezeken kívül 13 történelmi nyelvtani és költői munkát.
Okolicsányi László.
Okolicsányi László, ügyvéd, országgy. képviselő, szül. Zavaron 1865-ben. Előbb joggyakornok az ipolysági kir. törvényszéknél. 1891-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten. 1892-től a kápolnai kerületet képviselte, most pedig a jászjákóhalmi kerület orsz. képviselője. Czikkei a Századokban jelentek meg.
Olgyay Gáspár.
Olgyay Gáspár (olgyai), birtokos és megyei táblabíró. Született Olgyán 1812-ben. megh. Szempczen 1888-ban. Kézirati munkája: Polychord. (a M. Nemzeti Múzeumban). Megírta a család genealogiáját.
Olgyay Gáspár.
Olgyay Gáspár (olgyai), ügyvéd, született Olgyán 1760-ban. Munkája: Observationes in jus publicum Hungariae anno 1792.
Olgyay Titus.
Olgyay Titus (olgyai), szül. 1812 szept. 20-án Olgyán. 1839-ben Pozsony vármegye főjegyzője, majd három izben országgyűlési követe, 1861-ben képviselő, még ez évben megyei alispán, 1862-ben az országbírói méltósággal kínáltatott meg, de az alkotmány föl lévén függesztve, azt el nem fogadta. Megh. Bács-Topolyán 1868. ápr. 10-én, mint Zichy János gróf teljhatalmú uradalmi megbízottja.
Országh Miksa.
Országh Miksa, szül. Pozsonyban 1855 jún. 21-én. 1884-ben Pozsonyban felső kereskedelmi iskolát nyitott, melyet az izr. hitközség öt év mulva átvett és vezetését reá bízta. Jelenleg a pozsonyi izr. felső kereskedelmi iskola tanára s a polgári iskola igazgatója.
Munkája: Az egyszerű és kettős könyvvitel tankönyve. Pozsony, 1891.
455Ortvay Tivadar.
Ortvay Tivadar, bölcsészettudor, történetíró, nem megyebeli születésű. 1875-ben a pozsonyi jogakadémia tanárává nevezték ki s most is ott működik. 1874-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1875 máj. 26-án a M. Tud. Akadémia levelező tagjának választotta. Utóbb szentszéki ülnök és pápai kamarás lett. Szent-Györgyről czímzett csanádi apát, a pozsonyi régészeti és történelmi egyesület alelnöke és alapító tagja, a pozsonyi természettudományi társulat alelnöke, a békésmegyei régészeti és művelődéstörténeti egyesület és a temesvári Arany János-társulat tiszteleti, a M. Tört. Társulat és a Heraldikai és Genealogiai Társulat igazgató választmányi tagja, a magyarországi vatikáni bizottság, a pozsonyvárosi statisztikai hivatal, a pozsonyvárosi közkönyvtárbizottság tagja, a városi köztörvényhatósági képviselőtestület tagja, a Szent István-társulat irodalmi osztályának tagja. Czikkeinek, értekezéseinek felsorolása, nagy számuk következtében, meghaladja e munka keretét s azokról szülővármegyéje monografiájában bővebben lesz szó. A pozsonymegyei vonatkozásúak a következők:
Munkái: Zur Frage der Wasserabnahme in Ungarn. Eine hydrohistorische Studie. Pressburg, 1883. - Száz év egy hazai főiskola életéből. A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fönnállás alkalmából. Bpest, 1884. - Jerzuzsálemtől Názáretig, úti emlék. Pozsony, 1888. - Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Budapest, 1891. Két kötet. - Magyarország róm. kath. egyházmegyéi a jelen időben. Bpest és Pozsony, 1892. (Hrubant Lászlóval együtt). - Pozsony város története. Pozsony, 1892-1903. Hat kötet. Németül is. - Pozsony vármegye és a területén fekvő Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor s Szent-György városok állatvilága. Pozsony, 1902. - Adalékok Pozsony vármegye helyrajzi történetéhez. - Állatgazdaság-történelmi adalékok, különös tekintettel Pozsony vármegyére. - Czikkek és értekezések a pozsonyi káptalanról, a pozsonyi műemlékekről, a pozsonyi ereklyékről, a pozsonyi borról, pozsonyi híres férfiakról, a pozsonyi közmívelődései viszonyokról, stb.
Otócska Károly.
Otócska Károly, jogi doktor, született 1840-ben Nagyszombatban. Ügyvédi irodát nyitott Pozsonyban, hol az ügyvédi kamarának is elnöke lett. A Szent István-társulat tudom. osztályának tagja. Czikkei szaklapokban jelentek meg.
Önálló munkái: Die Jesuitenfrage in Pressburg im Jahre 1873. - Szent Vincze egyletek.
A Pálffyakra vonatkozó életrajzi adatokat "A Pálffyak" czímű fejezet tartalmazza.
Palkovits György.
Palkovits György, született Ottóvölgyön, 1763 ápr. 24-én. 1795-ben bazini káplán, 1796-ban tanár a pozsonyi szemináriumban. 1801-1820 között Nagyszombatban tanított és egyszersmind a káptalani könyvtár őre volt. 1816-ban esztergomi kanonok, 1821-ben komáromi főesperes és Szt. István első vértanúról nevezett prépost. Megh. Esztergomban 1835 jan. 21. Az esztergomi egyházmegye történetére vonatkozó gyűjteménye igen nagy. Számos tót munkát adott ki saját költségén. 30 évig dolgozott a szentirás tót fordításán.
Pápai István.
Pápai István, a királyi kabinetiroda volt osztályfőnöke, szül. Pozsonyban 1827-ben, meghalt Bécsben 1897. jan. 6-án. Az abszolutizmus idejében a helytartó-tanácshoz került Kassára, majd mint helytartó-tanácsos Brünnbe. 1860-ban a III. oszt. vaskorona-rendet nyerte és ez évben az akkori magy. kir. helytartó-tanácshoz jött át. 1861-ben valóságos udvari tanácsos lett az akkor fennállott m. kir. udvari kanczelláriánál. Összeköttetése a magyar alkotmányos irányzatú férfiakkal, s befolyásos állása magában a kanczelláriában, nagy súlyt kölcsönöztek személyének, a mit még növelt jellemének minden oldalon elismert megbízhatósága és diszkrécziója. A kiegyezés idején is, mint a királynak és a Deák körül csoportosuló államférfiaknak bizalmasa, rendkívüli szolgálatokat tett az alkotmányos ügynek. A kanczellária feloszlatása s a magyar miniszterium alakításakor, 1867-ben, a király parancsára a kabinetirodába rendeltetett. Ez állásában neki jutott az a fontos feladat, hogy a királyi látogatások alkalmával a tisztelgő küldöttségeknek adandó királyi válaszokat, valamint a fontosabb királyi kéziratokat és nyilatkozatokat szövegezze. 1872-ben a Szt. István-rend titkára és a rend kiskeresztese, 1883-ban a Lipótrend középkeresztese s a kabinetiroda valóságos osztályfőnöke, 1887-ben titkos tanácsos lett. 1896-ban az I. oszt. vaskorona-rendet kapta. Holttestét a bécsi temetőből Budapestre hozták, hol a kerepesi-úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Pávai Vajna Gábor.
Pávai Vajna Gábor dr. orvos és sebésztudor, nem pozsonymegyei születésű s így bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. Itt csak megyebeli működésére terejszkedünk ki. 1882-ben a pozsonyi állami kórház belgyógyászati osztályának főorvosává neveztetett ki. 1883 óta 456több pozsonyi állami tanintézetben az egészségtan tanára, 1885 óta az országos közegészségi tanács tagja, 1897-ben részt vett az Oroszországban: Moszkvában és Szentpétervárott tartott VII. nemzetközi orvosi kongresszuson, 1900-ban a budapesti királyi orvosegyesület levelező-tagjává választotta. 1901-ben a pozsonyi kir. jogakadémián a közigazgatási közegészségtan előadásával bizatott meg, míg végre 1904-ben Ő Felsége a közegészségügyi terén szerzett érdemei elismeréséül a kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Számos dolgozata és értekezése jelent meg magyar és német szaklapokban. 1890-ben Berlingen a Koch-féle gyógyítómódot tanulmányozta, s erről "A tuberculosi gyógyítása Koch szerint" czímen, nagyobb dolgozatot írt. Ez a munka volt az első, a mely nyiltan kimondta, hogy a Koch-féle gyógyítómód ez idő szerint csak kísérletezés. Ide vágó nagyobb műve "Védekezés a tüdővész ellen", 1898-ban jelent meg. Ezt a munkát, a szanatóriumi gyógykezelés egyik úttörőjeként, a magyar orvosok és természetvizsgálók 1897-ik évi trencséni nagyggyűlésen ismertették és végrehajtását az akkori belügyminiszternek ajánlották.
Nagyobb művei: A kolera. - Hogyan kell dezinficziálni? (1892). 3 kiadást ért. - A tüdővész gyógyító módjának mai állásáról. - Az idegességről. Pályanyertes munka. - Pozsony és a 3-ik egyetem. - A halott-égetésről. - Szellemi életünk hanyatlásának okai, különös tekintettel a pozsonyi viszonyokra. - Mi az oka annak, hogy hazai fürdőink nem boldogulnak? - Abbáziai levelek. - Az orvosi kamarák érdekében. - A Thallinról és a lázas betegségek gyógykezelési módjáról. - A divatról, orvosi tekintetben. - Pozsony mégis csak Pozsony ellen. Röpirat. - Az Antifebrinről. Ezeken kívül Pozsonyban számos népszerű és tudományos felolvasást tartott a Toldy-körben és a pozsonyi orvos-természettudományi egyesületben. Részt vett a "Nyugatmagyarországi Hiradó" alapításában. Mint a pozsonyi Toldy-kör első alelnöke és mint a törvényhatósági bizottság választott tagja, a magyarosodás érdekében sokat és sikeresen küzd. Ő írta e kötet számára a Közegészségügy czímű fejezetet.
Peczkó Antal.
Peczkó Antal, szül. Nagyszombatban 1855 máj. 15-én. 1879-ben nagyszombati karkáplán és egyidejűleg tanítóképezdei rendes tanár. 1888-ban nagybresztováni plébános. Önálló munkája: Jephte fogadalma. 1882. évben Zelliger József képezdei igazgatóval szervezte a nagyszombati helynökség r. kath. tanítóinak egyesületét s alapította a "Népnevelő"-t; amannak főjegyzője volt, ennek pedig segédszerkesztője és belmunkatársa. Itt és más lapokba írt számos tudományos, tanügyi és közgazdasági czikket, levelezést és fordítást. Jelenleg a "Religio-Vallás"-ban közöl időszakonként dolgozatokat.
Péter János.
Péter János, a budapesti II. ker. községi felső kereskedelmi iskola igazgatója, szül. Pereden 1853 május 20-án. 1895 augusztus havában választották meg mostani állására. Többév óta tagja az orsz. keresk. és iparoktatási tanácsnak, a keresk. szakiskolai tanárok orsz. egyesületének több éven át alelnöke, majd elnöke, most pedig tiszteletbeli tagja.
Irodalmi működése: "Földrajz közgazdasági alapon" 1886. Azóta öt kiadást ért. - "Nyerges tanár úr". 1893. (Szt-István társ.) - "Magyarország földleírása kereskedők számára". 1904. (Keresk. könyvtára). - Turgenyev: Költemények prózában. (Fordítás). - Szibéria keleti részein 1904. - Czikkei a napilapokon kívül az Egyházi Közlönyben, a kereskedelmi és ipari szaklapokban, stb. jelentek meg. A Magyar Szemle 1893-95 évfolyamai számára a jelesebb orosz írók elbeszéléseit fordította eredetiből. 1897-ben átdolgozta Hichmann földrajzi és statisztikai zsebatlaszát, külön választva benne a hazánkra vonatkozó részt, melyet önállóan dolgozott fel. A szabad liczeumban több előadást tartott.
Péterfi Károly.
Péterfi Károly, egyházi író, jezsuita pap-tanár, született Pozsonyban 1700 aug. 31-én, meghalt ugyanott 1746 aug. 14-én. Tanárkodott Nagyszombatban és Bécsben. Életének legnagyobb részét egyháztörténelmi kutatásoknak szentelte. Magyarország különféle levéltáraiból, sőt a vatikáni könyvtárból is gyűjtött Magyarországra vonatkozó adatokat.
Legnevezetesebb munkája: Sacra Concilia Ecclesiae Romano Catholicae inRegno Hungariae celebrata ab a. Chr. 1016. usque ad a. 1715. Két kötet. Bécs, 1742. - Másik műve: Juris descriptio seu Curia Iudicum regni Hungariae. Nagyszombat, 1726.
Petrik Géza.
Petrik Géza, bibliografus, született Alsó-Szeliben 1845 okt. 3-án. Előbb könyvkereskedő, majd antikvárius. 1879 óta majdnem folytosan könyvészeti kutatásokkal foglalkozik. Részben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium, részben a magyar könyvkereskedők egyletének támogatása mellett összeállította és kiadta a következő munkáit:
Magyar könyvészet 1860-75. Bpest, 1885. - Magyarországi német könyvészet 1801-60. Két kötet Kertbenyvel együtt. U. ott, 1886. - Magyarország bibliographiája 1712-1860. Négy kötet. U. ott, 1888-92. - Repertorium a Századok 1867-90. folyamaihoz U. ott, 1890. - A Néptanitók Lapja 1868-92. folyamainak repertoriuma. U. ott, 1893. - 457Kalauz az újabb magyar irodalomban. U. ott, 1894. - 1891-ben, a Nagy Lexikon megindítása előtt a Pallas irod. részv. társasághoz került; mint kiadóhivatali főnök is ott volt 1895-ig, a mikor a Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési részv. társasághoz lépett át. 1865-, 1866-, 1867-ben összeállitotta az osztrák könyvkereskedők egyesületének kiadásában megjelent évi könyvjegyzékek magyar részét. A M. T. Akadémia megbízásából összeállította 1898-ban azoknak a magyar munkáknak a jegyzékét, a melyekben a magyar nyelvújításra vonatkozó adatok találtatnak. Nyomtatásban nem jelent meg, csak az új nagy magyar szótár dolgozótársai használják a magyar szóanyag összegyűjtéséhez. Sajtó alatt van, sőt részben megjelent már "Magyar könyvészet" 1886-1900, a M. T. Akadémia támogatásával kiadja a M. Könyvkereskedők Egyesülete.
Pichler H. Alajos.
Pichler H. Alajos, 1899-ben a "Pressburger Tagblatt" főszerkesztője és e lap irodalmi részvénytársaságának üzletvezetője 1902-ig. Jelenleg a "Pressburger Zeitung" egyik szerkesztője. 1898-ban a M. Tud. Akadémia hadtörténeti bizottságának előadója felszólítására a bécsi állami levéltárakban történeti kutatásokat végzett.
Munkái: Döllingeriana. 1892. - Über das Geschlecht der Wojeikows und deren Abstammung von den Hunyadis. 1895. - Regesten zur Geschichte der österr.-ung. Kriegsverwaltung. 1898. - Számos politikai czikke jelent meg a fővárosi napilapokban.
Pirchala Imre.
Pirchala Imre, tankerületi főigazgató, pozsonymegyei működését 1870-ben kezdte az akkor felállított modori tanítóképző intézetnél. 1873-tól 1885-ig távol volt a vármegyéből, de 1885-ben a pozsonyi kir. kath. gimnázium igazgatójává neveztetett ki. A tankönyvirodalom terén itt is folytatta működését. Stampfel kiadásában megjelent tőle egy Latin Nyelvtan és Olvasókönyv, melyek közül az első már 9, a második 6 kiadást ért. Ugyanott megjelent egy latin-magyar szótára is. Megjelentek ez alatt pedagogiai értekezések a középisk. tanáregyesületi közlönyben, a Magyar Paedagogiában és a gimnázium értesítőiben. 1895-ben lett a pozsonyi tankerület főigazgatója. Legutób Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízta a középiskolákra vonatkozó törvények, szabályzatok és rendeletek rendszeres összeállításával. Ez a munkája "A magyarországi középiskolák rendje" czímen az Athenaeum kiadásában jelenik meg. Több éven át a pozsonyi Toldy-kör irodalmi bizottságának elnöke volt. Ő írta e kötet számára a középiskolákra vonatkozó részt.
Plachy Bertalan.
Plachy Bertalan (nemesvarbóki) kir. tan., volt országgyűlési képviselő, 1876 óta kir. tanfelügyelő és 1894-ben állította a közoktatásügyi kormány a pozsonymegyei népoktatásügy élére, melyet azóta lankadatlanul és hazafias lelkesedéssel vezet. Működése ideje alatt a magyarság az iskolák útján erősen hódít. Rendkívüli hivatali elfoglaltsága mellett munkatársa a "Nyugatmagyarországi Híradó" czímű pozsonyi napilapnak és számos czikke jelent meg a tanügyi szaklapokban. "A magyar hazafiságnak a népiskolákban való fejlesztésének módszertana" czímű aktuális és figyelmet keltő értekezését a pozsonymegyei általános tanító-egyesület sok száz példányban terjesztette a megyebeli tanítóság között. Ő írta e kötet számára a népoktatásügyre vonatkozó fejezetet. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Pock Mátyás.
Pock Mátyás, hittudor, plébános, szül. Pozsonyban 1690 jún. 8-án, megh. ugyanott 1780 május 19-én. Tanárkodott többek közt Nagyszombatban, rektora volt a pozsonyi rendháznak. Mint az esztergomi főegyházmegye papja húnyt el Pozsonyban. Hét rendbeli, jobbára vallásos munkát írt.
Polikeit Károly.
Polikeit Károly, szül. Pozsonyban 1849 márcz. 30-án. 1872-1882-ig a pozsonyi városi reáliskolánál működött, 1882 óta pedig pozsonyi kir. kath. főgimnáziumi tanár. 1895 nov. óta u. o. igazgató. Mint ilyen nagy tevékenységet fejt ki a gyűjtemények szaporításában. Igy ő alapította a gimnázium archeologiai gyűjteményét, melyben sok becses pozsonymegyei lelet van és a régi pénzgyüjteményt.
Munkái: A legnagyobb és legkisebb értékek meghatározása elemi módon. - Berechnungen der Vieleckseiten. - A bolygók fizikai tulajdonságai, tekintettel lakhatóságukra. A nap a mi életerőnk. - Az 1894 évi üstökös. - Csillaghalmazok és ködök lefotografálása. - Mars. Astronomiai értekezés. - Csillagászat. - Logarithmus-könyv. - Ujabban Lévay Ede tanárral együtt Ábel mértanát adta ki.
Pór Antal.
Pór Antal, ismert nevű történetíró, esztergomi kanonok, a Magy. Tud. Akadémia tagja, előbb a nagyszombati érseki főgimnázium tanára volt, majd pozsonyi kanonok lett és éveken át tartózkodott a vármegyében, a hol jeles 458munkáinak nagy részét írta. Bővebb életrajzi adatait a szülővármegyéjét tárgyaló kötetben fogjuk ismertetni.
Pray György.
Pray György, történetíró, született (Danielik Józs. M. írók életraz-gyűjt. szerint) 1724 szept. 13-án Pozsonyban. 1740-ben a jezsuita rendbe lépett, azután a rend több iskoláiban tanított, ú. m. Pécsett, Nagyszombatban, Nagyváradon, Trencsénben, 1749-ben ismét Nagyszombatban, 1750-ben Pozsonyban. 1754-ben áldozó-pappá szenteltetett. Tanított még ezután Rozsnyón s a bécsi Teréziánumban, hol a költészet tanára és Salm herczeg nevelője volt. 1758-ban Győrben, 1759-ben Nagyszombatban, 1760-ban Budán tanít. 1773-ban rendje eltöröltetvén, Mária Terézia 400 frt évi díjjal Magyarország történetírójává nevezte ki. 1777-ben a budai egyetemi könyvtár őre lett. 1790-ben nagyváradi kanonok, később tormovai cz. apát. Irodalmi működése magyar történeti forrásművek kiadására, a magyar történet s különösen a régibb korszaknak s magy. kath. egyháztörténetnek művelésére irányult. Becses ezenkívül Syntagma historicum de sigillis czímű posthumus munkája, melylyel a magyar pecséttan alapját vetette meg. Mint az egyetemi könyvtár őre, melynek a saját könyvtárát és kéziratait is átengedte, a könyvtár régi és ritka nyomtatványait Index librorum rariorum czímű két kötetes művében ismertette. Ő hívta fel először a halotti beszédre is a figyelmet.
Nevezetesebb művei: De institutione ac venatu falconum libri duo. Nagyszombat. 1749. hexam. - Epistola responsoria ad dissertationem apol. I. J. Desericii. U. ott, 1762. - Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum ab anno a u. Chr. 210 ad annum Chr. 997. Bcs, 1761. - Supplementum. Nagyszombat, 1764. - Annales regum Hungariae 997-1564. Öt rész. Bécs, 1763-1770. - Epistola resp. ad partem I. dissertationum B. Cettonis. Nagyszombat, 1768. - Vita S. Elisabethae viduae landgraviae Thuringiae. U. ott, 1770, mellette 251-378 oldalon Szent Margitnak, IV. Béla király leányának csudálatos élete. - Diss. hist. crit. de sacra dextera divi S. Stephani. Bécs, 1771. - Diss. hist. crit. de prioratu Auranae. U. ott, 1173. - Diss. hist. crit. in annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum. U. ott, 1774. - Diss. hist. crit. de sancto Ladislao Hungariae rege. Pozsony, 1774. - Diss. hist. crit. de Salamone rege et Emerico duce. U. ott, 1774. - Specimen hierarchiae Hungaricae. Két rész. Pozsony és Kassa, 1776-79. - Diatribe in dissertationes hist. crit. de s. Ladislao U. ott, 1777. - Index rariorum librorum. Két rész. Buda, 1780-81. - Imposturae CCXVIII in dissertatione B. Cetto. U. ott, 1781. - Epistola ad Benedictum Cetto. Pest és Kassa, 1789. - Historia controversiarum de ritibus Sinicis. Pest, Buda és Kassa, 1789. Németül Augsburg. 1791. - Historia regum Hungariae stirpis Austriacae, Buda. 1790. - Historia regum Hungariae. 3 rész. U. ott, 1801. - Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae. Életrajzával Paintner Mihálytól. U. ott. 1805. - Epistolae procerum regni Hungariae. 3 rész. Pozsony, 1806 - Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgariae, tum Valachiae, Moldviae ac Bessarabiae cum regno Hungariae nexu. Edidit G. Fejér, Buda - Katonával és Cornidessel együtt: Epistolae exegeticae in dispunctionem. A. Ganóczi. Pest, 1684.
Radnay Béla.
Radnay Béla, szobrász, szül. Pozsonyban 1873. máj. 25-én. Egy évig Strobl tanár növendéke volt, azután hosszabb időt töltött Olaszországban. Később Fadruszhoz került, hol a nagy mester műtermében dolgozott, mint munkatársa. A tíz királyszobor közül ő mintázta Pázmány szobrát. "Bébé" czímű gyermekszobrát a kormány a Nemzeti Múzeum számára vette meg. Az új országház számára 9 szobrot készített; a budapesti szimbolikus páholy számára készítette az "erő" és a "szépség" czímű reliefjeit. Bronzai közül a "Hymnus" csoportot ő felsége vásárolta meg. A "Vagyok olyan legény, mint te" az iparművészeti múzeum tulajdona. Két nagy méretű márványcsoportja a kir. vár díszlépcsőházában van felállítva. Gyermekszobrocskái mind a szépművészeti múzeum birtokában vannak. Az isaszegi honvédszobor-pályázaton az első díjat nyerte, és 1902-ben szintén ő nyerte el a Bókay-szobor pályázaton az első díjat és a megbízást. Ő mintázta a szegszárdi Bezerédi-szobrot is.
Raffay Sándor.
Raffay Sándor, nem pozsonymegyei születésű ugyan, de 1896 óta az egyetemes evang. egyház pozsonyi theol. akadémiájának tanára. Szorgalmas és szívesen látott munkatársa az evangélikus egyházi lapoknak. A Theológiai Szaklapnak 1902 óta szerkesztője. A Luther társaság 1903. évi közgyűlése egy magyar nyelvű magyarázatos új testámentom szerkesztésével bízta meg. Eddig már több önálló műve is megjelent, melyeknek bővebb méltatását a szerző szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Raffelsperger Ferencz.
Raffelsperger Ferencz, földrajzi író. Született Modorban, 1793-ban. Bécsben tanult. Előbb kereskedő, majd postatiszt volt. 1848 óta hírlapírással foglalkozott. Fontos szerepe volt 1848-ban, mint a "Der Unparteiische" czímű 459radikális lap szerkesztőjének. Állítólag ő találta fel a térképek tipografiai sokszorosításának módját.
Művei közül nevezetesebbek: 1. Poststrassenbuch. Bécs, 1821. - Allg. geographisches Lexicon des österr. Kaiserstaates. Hat kötet, u. o. 1847. - Grosse Karte der Fahrposten. Három kötet, u. o. 1826-29. - Postatlas, u. o. 1843. - Generalkarte von Europa, u. o. 1843.
id. Rayger Károly.
Rayger Károly id., híres orvos, szül. Pozsonyban 1641-ben. 1668-tól Pozsonyban működött, de híre messze külföldre is terjedt, úgy hogy 1694-ben az Academia Naturae Curiosorum tagjává választotta, mely akkoriban oly kitüntetés volt, hogy Magyarországból mindössze még csak egy orvos-tagja volt. Időközben udvari orvos is lett és hosszu időn át Pozsony sz. kir. város fizikusa volt. Meghalt 1707-ben. Irodalmi munkássága kiterjed az orvosi tudomány minden ágára.
ifj. Rayger Károly.
Rayger Károly ifj., az előbbinek fia, szül. 1675-ben Pozsonyban. Miután a külföldön orvosdoktori diplomát nyert, Pozsonyban telepedett le, hol a nádor és a főúri családok orvosa lett. Meghalt 1721-ben. Szintén sok orvosi szakmunkát írt.
Ráth Mátyás.
Ráth Mátyás, lapszerkesztő és ev. ref. lelkész, Pozsonyban telepedett le, a hol 1780-ban megindította az első magyarul szerkesztett újságot, a "Magyar Hírmondó"-t. Nem megyebeli születésű.
Resely Mihály.
Resely Mihály, jeles botanikus, szül. Felsőszelin 1813 szept. 8-án. Káplán volt Vajkán, Dunaszerdahelyen és Bazinban. Meghalt mint somorjai esperes-plébános, 1892 július 4-én.
Munkái: Csallóköz ismertetése némely régi magyar irattal. Budapest, 1857. - Kéziratban: Az organikus növények betegségei élősdiek által. - Zur Flora der Insel Schütt in Ungarn.
Ribányi Olivér.
Ribányi Olivér, szül. Nagyszombatban 1848 decz. 18-án. 1872-ben nagyszombati káplán, 1879-től rózsavölgyi plébános. Szépirodalmi műveket, regényeket, beszélyeket stb. fordított francziából és közölt a lapokban "Csákai Sándor" és R. O. jegy, illetőleg név alatt.
Rigele Ágost.
Rigele Ágost, fiatal pozsonyi szobrász, jelenleg a bécsi Helmer tanár vezetése alatt álló szobrászati akadémia növendéke. A pozsonyi képzőművészeti társulat kiállításain nagy tehetségre valló mellszobrokat állított ki, melyek közül az egyiket a pozsonyvárosi múzeum vette meg, a többi pedig magántulajdonba került. Első nagyobb márványműve az "Anyaszeretet", mely az 1940-iki tárlaton volt kiállítva.
Rómer F. F.
Rómer Ferencz Flóris, archeologus, szül. Pozsonyban 1815 ápr. 12-én, meghalt Nagyváradon 1889 márcz. 8-án. 1839-ben a győri gimnázium, 1845-ben a pozsonyi akadémia tanára. Ez időben József főherczegnek a természettudományokból előadásokat tartott. A szabadságharczban mint utász a kapitányságig vitte, miért is a fegyverletétel után 8 évi börtönre ítélték, melyből öt évet szenvedett el. 1854-ben kiszabadult és nevelősködött. 1858-tól több helyen volt tanár. 1860-ban a M. T. Akadémia levelező tagjává választotta. 1861-ben Pestre jött és a M. T. Akadémia kézirattárának őre lett. 1862-ben kir. kath. főgimnáziumi igazgató, 1868-ban egyetemi régészeti tanár és kir. tanácsos, 1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, 1873-ban a vaskoronarend lovagja, 1874-ben szerezetesi kötelékei alól fölmentetvén, beszterczebánya-egyházmegyei áldozópap, 1877-ben nagyváradi kanonok. 1876-ban az ő kezdeményezésére tartották meg Budapesten 460a nemzetközi ősrégészeti kongresszust. Irodalmi munkássága kezdetben a természettudományi téren mozgott. E téren kiváló műve "A Bakony". Győr, 1860. Utóbb kizárólag a hazai történelemre és jelesen a hazai régészetre adta magát és e téren tekintély lett. Európának legnagyobb részét beutazva, a régiségeknek legalaposabb ismerője és tárgyalója volt. Még Győrben szerkesztette és adta ki Ráth Károlylyal a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket (1861-65). Ugyanő szerkesztette 1868-72-ben az akadémíai Archaeologiai Értesítőt, valamint 1864-73-ban az Archaeologiai Közlemények-et, melyekben számos czikket és nagyobb tanulmányt közölt. Legkiválóbb önálló munkái: Díszlapok a római könyvtárakban őrzött négy Corvid-codexről, 1862. - A bakony-szombathelyi kincs, 1865. - Őskori műrégészet, 1869. - A régi Pest, 1873. - A Magyar Nemzeti Múzeum római föliratos emlékei. (Desjardins: Monuments épigraphiques du Musée National Hongrios fordítása és kiegészítése) 1873. - Régi falképek Magyarországon, 1874 stb.

Rómer Flóris.
Az orsz. képtárból
Rucska István.
Rucska István, született Nagyszombatban 1825 decz. 24-én. 1874-ben helyettes plébános Alsóbotfalun. A nagyszombati Szt. Adalbert társulat alapításában tevékeny részt vett. 1868-69-ben szerkesztette a "Cyrill a Method" cz. újságot. Négy rendbeli tót nyelvű munkát írt: A főbűnökről. Nagyszombat város története, Bibliai történet, Vasárnapi evang. szakaszok magyarázata.
Rudnyánszky József.
Rudnyánszky József, született Nagyszombatban 1788 október 28-án, meghalt Pozsonyban 1859 november 24-én. A theologiát Pesten és Bécsben végezte. 1817-ben érseki helyettes levéltáros, 1822-ben szentszéki jegyző, később titkár, 1832-ben esztergomi kanonok, 1834-ben az esztergomi presbiterium igazgatója, 1841-ben főesperes, 1844-ben érseki helynök és még ez évben beszterczebányai megyés püspök. A szabadságharcz kitörésével szívvel-lélekkel karolta fel a nemzeti ügyet és körlevélben hívta fel papságát, hogy Kossuth rendeleteinek engedelmeskedjék. A szabadságharcz leveretése után hadi törvényszék elé állították és püspöki javadalmától megfosztván, 6 évi várfogságra ítélték. 1850 január 9-én kegyelmet kapott ugyan, de püspökségébe vissza nem helyezték. Tetemei az esztergomi főtemplom sírboltjában nyugosznak.
Sadler József.
Sadler József, született Pozsonyban 1791 május 6-án. Meghalt Pesten 1849-ben. 1815-től 1819-ig a kémia és botanika asszisztense volt Pesten. 1820-ban a Nemzeti Múzeum őre lett. 1826-ban az orvostani kar dékánja, 1832-ben tanár a növénytan egyetemi tanszékén. Hazai növényeinkről számos értekezést írt. Több növényt róla neveztek el.
Sághy Gyula.
Sághy Gyula, orsz. képv., szül. Edelényben 1844-ben, tanulmányait Egerben, Esztergomban, Budapesten, Pozsonyban és Bécsben folytatta és a heidelbergi egyetemen végezte, 1866-ban az összes jog- s államtudományok tudorává avattatott. 1867-ben köz- és váltó-ügyvédi vizsgát tett kitüntetéssel. 1868-ban a győri jogakadémia, 1870-től kezdve a budapesti egyetem tanára. Tanári és irodalmi tevékenységének elismeréséül udvari tanácsosi czímet nyert. 1884-ben a dunaszerdahelyi kerület választotta képviselőjévé. Az 1887-iki országgyűlésnek nem volt tagja. Az 1892-96. és 1896-1901-iki, valamint az 1901-1906-iki országgyűlésen a somorjai kerületet képviselte és képviseli. Odaadó híve Apponyi Albertnek, s nagyon befolyásos tagja a vármegye bizottságának.
Samarjai M. János.
Samarjai M. János, ref. püspök, 1607-ben szempczi iskolamester, 1608-ban hasonló minőségben Nagyszombatban működött. Ezt követőleg néhány évet a heidelbergi egyetemen töltött, de 1611-ben Nagyszombatban újra elfoglalta előbbi hivatalát. 1615 után felsődunamelléki szuperintendens lett.
Érdekesebb művei: Magyar harmonia azaz az aug. és az helv. confessio articulusinak egyező értelme. Pápa, 1628. - Az helvécziai valláson levő ekklézsiáknak egyházi czeremoniájukról és rendtartásukról való könyvecske. Lőcse, 1636.
Schmidt K. J.
Schmidt Károly Jenő, pozsonyi ág. hitv. ev. lelkész, szül. Pozsonyban 1865-ben. 1890-ben lelkész lett és később a Diakonissza-intézet igazgatója is.
Munkái: Auf daunklen Pfaden. Berlin, 1885. - Unterm Kreuz. Dresden, 1895. - Was sollich mich trösten? Dresden, 1895. - Keresztyén vallástan. Pozsony, 1896. 2-ik kiadás Budapest, 1898. - Die lutherische Kirche Ungarns. Dresden, 1900. - Etliche Fragastücke 461für lutherische Diakonissen. Pozsony. 1900. - A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség Christliches Gesangbuch für evangelische Gemeinden A. B. czímű új német énekeskönyvének kidolgozásánál mint főszerkesztő működött közre. Az énekeskönyv 1895-ben Pozsonyban jelent meg, 1903-ban már 3-dik kiadásban. - Átdolgozta a "Leitfaden für Konfirmanden" czímű tankönyvet, Pozsony 1898, valamint Hoffmann Fülöp nyomán a pozsonyi diakonissza-intézet rendszabályait: Haus- und Berufsordnung des Diakonissen-Mutterhauses zu Pressburg, Stuttgart, 1897, melynek kivonatos magyar fordítása ugyanazon évben Pozsonyban jelent meg. - Szerkesztette 1896 és 1897-ben a "Correspondenzblatt für evangelische Männer- und Jünglingsvereine Augsburgschen Bekenntnisses in Ungarn" cízmü egyházi lapot s 1897-től kezdve a "Friedensbote" czímű egyházi néplapot.
Schnierer Gyula.
Schnierer Gyula, az orsz. szabadalmi tanács elnök, született Pozsonyban 1832 július 8-án. Előbb a földmívelés, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumban tisztviselősködött, hol fokonként emelkedve, miniszteri tanácsos lett. 1885-ben az orsz. kiállítás igazgatója volt. Ő szervezte hazánkban, többek között, az iparfelügyelői szolgálatot, készítette az iparfelügyelőkről, a vasárnapi munkaszünetről, a szabadalmakról és a védjegyekről szóló törvényjavaslatokat. Schnierer tagja az államtudományi államvizsga-bizottságnak, alelnöke az orsz. iparoktatási tanácsnak. 1890-ben harmadmagával képviselte Magyarországot a berlini első nemzetközi munkásvédelmi kongresszuson, melyen az egyik szakosztály elnöke lett. 1896-ban szervezte az országos szabadalmi hivatalt és tanácsot, mely utóbbinak azóta elnöke.
Nevezetesebb művei: 1. A telekkönyvi eljárás rendszeres kézikönyve 2. kötet, Pest. 1871. - 2. A vámügyreform Magyarország termelése szempontjából. U. ott, 1866. - 3. A nem peres jogügyletekbeni eljárás alapelvei. U. ott, 1867. - 4. A jelzálogi és telekkönyvi rendszerek elmélete. U. ott, 1869. - 5. Igazságszolgáltatás. U. ott, 1869. - 6. A kereskedelmi törvény magyarázása. Bpest, 1876. - 7. A magyar kereskedelmi jog kérdésekben és feleletekben. U. ott, 1878 - 8. A magyar váltójog kérdésekben és feleletekben. U. ott, 1878.
Schordam Zsigmond.
Schordam Zsigmond, született Nagylévárdon 1794 július 22-én, meghalt Pesten 1862 április 11-én. 1815-ben az élettan tanársegéde Pesten. 1818-ban az elméleti orvostan előadásával bízatott meg. 1820-ban mint h. tanár az élettant is ő adta elő. Ugyanakkor kineveztetett az elméleti orvostan rendes tanárává. Az élettani tanszéken 1855-től 1856-ig működött.
Munkái: Dissertatio inauguralis medica de medicina populari stb. Pest, 1817. - Észrevételek a magyarországi kolerajárványról. U. ott, 1831.
Schrőer K. Gy.
Schrőer Károly Gyula, költő és irodalomtörténeti író. Szül. Pozsonyban 1825 jan. 11-én. Tanult Lipcsében, Halléban és Berlinben. 1852-61-ig a pozsonyi főreáliskola tanára volt, majd a bécsi evang. iskolák igazgatója lett. 1867-ben a bécsi műegyetemen tanári széket nyert. 1894-ig titkára volt a bécsi Goethe-társulatnak, melynek évkönyveit is szerkesztette.
Művei: Geschichte der Deutschen Litteratur für Schule und Haus. pest, 1853. - Deutsche Weihnachtspiele aus Ungarn. Bécs, 1858. - Darstellung der deutschen Mundarten des ungarischen Berglandes. U. ott, 1864. - Wörterbuch der Mundart von Gottschee. U. ott, 1870. - Die deutsche Dichtung des XIX. Jahrhunderts. Lipcse, 1875. - Goethes äussere Erschieinung. Berlin, 1877. stb. Kiadta Goethe Faustját és Goethe drámáit jegyzetekkel.
Segner J. A.
Segner János András, született Pozsonyban 1704 okt. 9-én, meghalt Halléban 1777 okt. 5-én. Mint orvos Pozsonyban praktizált, majd Debreczenben lett kerületi orvos. Később a jénai egyetemen magán-, azután pedig rendes tanár lett. 1753-tól kezdve a göttingai egyetemen adott elő fizikát és mathematikát, végül pedig a hallei egyetem tanára volt. 1755-ben nemességet nyert és titkos tanácsossá nevezték ki. Munkássága főképp a mechanika terére esik.
Simonyi István.
Simonyi István (simonyi és varsányi), született 1836 decz. 15-én. A Bach-korszakban nem vállalat hivatalt, hanem inkább beállott a Radetzky-huszárezredbe, a hol csakhamar hadnagy lett. 1861-ben tiszti rangja megtartásával kilépett a katonaságtól, Budapesten ügyvédi diplomát nyert és Pozsonyban telepedett le, a hol különösen a társadalmi életben élénk részt vett. 1870-ben jelent meg tőle: "Egy pár szó a katholikus autonomiához" és az "Állam és Egyház" czímű tanulmánya. Utóbbit Deák Ferencznek ajánlotta, noha annak tartalma Deák programmjától elütött. 1872-ben részt vett Horn Edével és Jókai Mórral az akkor egyetlen német ellenzéki lap, a "Westungarischer Grenzbote" megalapításában, melynek nemsokára tulajdonosa lett, és a melyet haláláig szerkesztett. 1878-87-ben a képviselőháznak volt tagja; előbb a galántai, majd a magyar-óvári kerületet képviselte ellenzéki és antiszemita programmal. Egyik elnöke volt a drezdai antiszemita kongresszusnak. Az 4621887-iki választáskor nem vállalt többé mandátumot és ez idő óta első sorban hirlapjának szentelte idejét. Meghalt 1904. jul. 2-án.
Munkái: Nemzeti tragikomédia. Budapest, 1880. - A modern alkotmánytan tévedései (magyarul és németül). - Mentsük meg a magyar földbirtokost. Budapest, 1882. - Der Judasimus und die parlamentarische Komődie. Pozsony és Lipcse, 1883. - Der Antisemitismus. - Válaszfelirati javaslat az 1884. évi trónbeszédre. - "Metempychose" fantasztikus regény. - Zeit-, Streit- und Zukunfstfragen. 2 köt. - Lapjában a régi magyar közjogról, az ókori és modern filozófiáról és a közoktatás reformjáról értekezett. Ellensége volt a gyakorlati haszon nélküli ismeretek tanításának és a morált, az egészségtant, a törvény ismeretét s a társadalmi tudományokat tekintette az észszerü és nemzeti főfeladatának. Idevágó czikkeit könyv alakjában is összefoglalta, melyből több német pedagogus, köztük Greinz is meritett, kinek művecskéjét aztán Székely Imre magyarra is lefordította.
Skuteczky Döme.
Skuteczky Döme, festőművész, született Gajaron. Tíz éves korában mint árva fiú Bécsbe került. Sok nélkülözést szenvedett, míg a képzőművészeti akadémiába beiratkozhatott. Itt tehetségével rövid idő alatt ösztöndíjat nyert, mire Olaszországba ment, majd Münchenbe, Flórenczbe utazott. 1870-ben Bécsben találjuk, hol öt évig kénytelen volt arczképeket festeni, míg annyit szerezhetett, hogy Velenczében telepedhetett le. Itt készítette első nagyobbszabású alkotását, a "Rossz nyelvek"-et és "A ki alszik, nem fog halat". Még tartalmasabb s kivitel dolgában erősebb alkotása az "Új modell". Velenczében: "Souvenir de Venise" cz. képe föltünést keltett. Újabb képei közül a "Legszebbnek" czímű, a magyar képzőművészeti társulat 1885-iki őszi kiállításából ismeretes. A magyarországi tót népéletből érdekes vázlata a "Vásárfia". Magyar tárgyú művei közül kiemeljük még a "Heti vásár", a "Rézhámor" és "Modern Páris" czíműeket. A millennáris kiállításon a "Nyaralás" és a "Csöndes áhitat" hirdették Skuteczky tehetségét.
Spalovszky Gyula.
Spalovszky Gyula, megyei levéltáros. A megyei levéltár adatainak szorgalmas kutatója. Sajtó alá rendezte és kiadja Pozsony vármegye nemesi családait, mely érdekes genealogiai vállalkozását a vármegye is támogatja.
Spányik Kornél.
Spányik Kornél, festő, született Pozsonyban 1858-ban. Tanulmányait a bécsi művészeti akadémián kezdte, majd Liczenmayer Sándor tanítvány Stuttgartban, ezt követőleg pedig Benczur Gyula mesteriskolájában dolgozott. Többször részesült állami ösztöndíjban. Budapesten 1890-ben állította ki "Murányvár bevétele" cz. történeti képét, s ezt követte a "Pihenő" czímű genrekép, melyet a király vásárolt meg a kiállításon. Vallásos tárgyú festményét: "Szent-Norbert megtérésé"-t pályázat útján rendelte meg nála a premontrei rend prelátusa. Spányik arczképfestéssel is foglalkozik, Bittó István volt miniszterelnök arczképét a király megbízásából ő készítette el a miniszterelnöki palota számára. Pozsony város számára megfestette ő felsége arczképét életnagyságban, Juszti polgármesterét és Szilágyi Dezsőét. Genreképei közűl a "Mézeshetek" czíműt, mely a müncheni nemzetközi műtárlaton aranyérmet nyert, az állam vásárolta meg. József főherczeg két izben festtette meg arczképét Spányikkal, Hannover számára és a Ludovika Akadémia díszterme számára.
Spitzer Mór.
Spitzer Mór, archeologus, földbirtokos, szül. Malaczkán 1849-ben. Tagja a megyei központi és állandó választmánynak és több bizottságnak. Az országos régészeti és embertani társulat igazgató-választmányi tagja. Számos országos és megyei egyesületnek és társulatnak alapító, elnökségi és igazgatósági tagja. A járás gazdasági tudósítója és a meteorologiai állomás vezetője. Irodalmi működése különösen az archeologiára és a numizmatikára terjed ki, de a régi felsőmagyarországi agyagipar ismertetésével is előszeretettel foglalkozik. Czikkei és értekezései a Pallas Lexikonon kívül a szaklapokban és a megyei lapokban jelennek meg. Régészeti és néprajzi múzeumát más helyen ismertettük.
Staub Móricz.
Staub Móricz, szül. Pozsonyban 1842 szeptember 18-án. 1858-1867-ig a fővárosi elemi iskolákban, 1867-1868-ban és 1873-1874-ben a budai kir. főreáliskolában működött. Az 1872-1873-iki tanév óta a gyakorló főgimnázium tanára. 1873-ban néhány emberbaráttal Budán rabsegélyző egyesületet alapított, a várbeli fogházban iskolát rendezett be és magára vállalata a rabok oktatását. A magyar jogászegylet 1888-ban a börtönügyi bizottság tagjává választotta. Az 1885-iki orsz. kiállítás közoktatásügyi csarnokában a fogházi és fegyházi oktatásra vonatkozó részt rendezte. Foglalkozott a 463hazánkban talált ősvilági növények tanulmányozásával is. A gyűjtött és szerzett ásatag növényekből a m. kir. földtani intézetben az ősvilági növények gyűjteményét szervezte. (13.000-nél több példány.) Staub a magyar földtani társulatnak 1886 óta első titkára és a "Földtani Közlöny" szerkesztője s több külföldi szaklap munkatársa volt. 1897-ben királyi tanácsosi czímet nyert. 1890-ben a M. T. Akadémia tagja lett és az orsz. tanszermúzeum igazgatója volt. Megh. 1904 ápr. 14-én.
Idevágó közelményei: Ctenopteris cycadea Bmgt. a magyarhoni fosszil flórában. Budapest. 1883. - Heer Osvald emlékezete. Budapest, 1884. - A zsilvölgyi aquitánkori flóra. Budapest, 1886. - Magyarország jégkorszaka és flórája. Budapest, 1891. - A tavi rózsák multja és jelene. Budapest, 1891. - A gánóczi mésztufa flórája. Budapest, 1893. - Az ősvilági Cteins-fajok és Cteins Hungarica u. sp. - A millenniumi év végén. - A gombák története. - A természetrajzi oktatás reviziójáról. - Társadalmunknak a nemzeti kultura érdekében kifejtett tevékenysége a jelen században. - A Cinnamonum genus az ősvilági flórában.
Steft Henrik.
Steft Henrik, plébános, Csukárdon 1377-ben. Irta, festette és kötötte az Anjou-korabeli híres "Esztergomi Missalét."
Steinhöfer Gyula.
Steinhöfer Gyula, hittudor, szül. Pozsonyban 1849 február 15-én. 1878-ban Pozsony belvárosi káplán, 1886-ban nyitra-újlaki plébános, 1887-től szerkeszti az egyházmegyei naptárt.
Stromp László.
Stromp László tanár, 1887 óta az ág. h. ev. theol. akadémián működik.
Önálló művei: 1. Somogyi Géza fogsága, monografia. - 2. II. Pilasik István élete, monografia. - 3. A János evangélium világnézete, exegetiko-filozófiai tanulmány. - 4. Gusztá Adolf élete. - 5. Konfirmácziói oktatásügyünk reformjához, pedag. értekezés. - 6. Apáczai Csere János, mint pedagógus, pedag. tanulmány. - 7. Praeceptor Germania, pedag. tanulmány. - Czikkeket és tanulmányokat ír a szaklapokba és folyóiratokba. - 1892-94-ben dr. Masznyik Endrével együtt szerkesztette "A Mi Otthonunk" cz. társadalmi lapot. - Szerkesztője a "Magyar prot. egyháztörténeti adattár" czimű tud. forrásgyüjteménynek.
Szántó Károly.
Szántó Károly dr., pozsonyi állami felső leányiskolai tanár, különösen a földrjazi irodalomban fejt ki hasznos tevékenységet. Hosszabb értekezést írt a Felsőcsallóközről és több izben tartott felolvasást Pozsony vármegyéről. Most dolgozik Pozsony vármegye földrajzán és e terjedelmes munkájában dolgozza fel a főleg autopszia útján szerzett bő anyagot.
Szarka József.
Szarka József, fizikus, szül. Pozsonyban 1764-ben, meghalt Győrben 1827-ben. 1802-ben tanár a pécsi kollégiumban, 1809-ben hasonló minőségben Győrben. 1819-ben a pesti egyetemen találjuk, mint az államszámviteltan tanárát. Államszámviteltani tankönyvéért, öt pályázó között, 2000 frt jutalomdíjat nyert.
Szecsey Ferencz.
Szecsey Ferencz, szül. Galántán 1860 szept. 13-án. 1888 óta plébános Felső-Túron.
Munkái: 1. Római zarándoklat. B.-Gyarmat, 1888. - Kath. ifjú a divatos világban. Fordítás. Pozsony, 1890.
Szegedy F. L.
Szegedy Ferencz Lénárd, született Nagyszombatban, meghalt Kassán 1675 szept. 12-én. Előbb nevelő volt Drugeth János gróf családjánál, kinek ajánlására 1644 szept. 29-én esztergomi kanonok lett. 1651-ben nagyszombati plébános. 1652-ben czímzetes prépost, 1655-ben apát, 1658-ban az egri püspök segéde, 1661-ben káptalani nagyprépost, később erdélyi püspök, 1663-ban pozsonyi javadalmazott prépost és ugyanazon évben váczi püspök. 1667-ben királyi kanczellár, 1669-ben egri püspök. Kiadta a következő munkákat: Rituale Strigoniense. Kassa, 1672. - Cantus Catholici Latino-Hungarici. U. ott, 1674. Második kiadás Nagyszombat, 1675. Toldy azt írja erről, hogy az ősmagyar jellemet tisztán fenntartó dallamok tekintetéből a század legnevezetesebb művei közé tartozik.
Szenvey József.
Szenvey József, író, született Pozsonyban 1800 aug. 28-án, meghalt Pesten 1857 jan. 22-én. 1820-tól kezdve több éven át Visegrád kies és történetileg érdekes vidékén tartózkodván, itt egészen a költészetnek élt s több drámai költeményt írt. Közkedveltségében részesültek lirai költeményei, melyeknek szebbjei Bajza "Aurorájában" jelentek meg. Legfőbb érdeme azonban Schiller művei nagy részének valóban művészi s a korábbi kísérleteket messze túlszárnyaló fordításai. 1831 febr. 11-én a Magyar. Tud. Akadémia, s 1838-ban a Kisfaludy-társaság választotta tagjául. 1832-ben a "Társalkodó" szerkesztését vette át Bajza Józseftől. Későbben 1846-ig a "Világ", 1848-ig a "Budapesti Híradó" s 1850-ben a "Pesti Napló" czímű politikai lapot szerkesztette.
464Szlemenics Pál.
Szlemenics Pál, jogi író, éveken át a pozsonyi akadémia tanára volt és két nevezetesebb jogi munkája is itt jelent meg. Ugyanott halt meg 1856-ban. Életrajzi adatait szülővármegyéjének leírásában fogjuk közölni. Lakóházát a pozsonyi Toldy-kör emléktáblával jelölte meg.
Tamaskó István.
Tamaskó István, filologus, műfordító és szanszkrit tudós, szül. Pozsonyban 1801 február 15-én. Tanulmányai elvégeztével a pozsonyi ág. evang. konvent ösztöndíjával 1828-ban Göttingába ment, melynek híres tanárai nagy hatással voltak reá; ugyanott kezdett a szanszkrit nyelv tanulmányozásával is foglalkozni. Göttingából ellátogatott Németország több egyetemeire is. Hazatérve először a pozsonyi Blaskovics-féle magánintézetben tanított, majd hat éven át a bazini iskolának igazgatója volt. 1838-ban a pozsonyi liczeumhoz került szubrektornak, mely állásában 1862-ig működött.
Télfy Iván.
Télfy Iván, hellenista, szül. Nagyszombatban 1816 június 18-án. 1834-ben a szépművészetek és a bölcsészet doktorává avatták a pesti egyetemen. Azután három évig a Pazmaneum növendéke volt, s 1836-ban nyert képesítést a görög és sémi nyelvekből. Ezt követőleg a papságból kilépett, Olaszországba ment tanulmányútra és visszajövet, olasz és német nyelven tett vizsga után Triesztben nyert a postánál szerény díjnoki állást. Rövid idő múlva az állami számvevőségnél lett gyakornok. Ezt is otthagyta, s 1838-ban a jogi tudományokból magánvizsgát tett Pesten. 1841-ben köz- és váltó ügyvéd lett, 1843-1844-ben a pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe volt. Ezután Nagyszombatba telepedett le, mint ügyvéd, de már 1846-ban a pesti m. kir. tudományegyetemen a görög nyelv és irodalom helyettes tanára. Ekkor változtatta "Zima" családnevét Télfy-re. 1847-ben elvállalta az olasz nyelv és irodalom tanszékét is, helyettes tanári minőségben. A szabadságharcz eseményeiben neki is tevékeny része volt. Hadi törvényszék elé került, de felmentették. 1852-ben a klasszika-filologia rendkívüli tanára lett a pesti egyetemen. 1868-ban ugyanott rendes tanárrá neveztetett ki, mely állásában 1886 deczember 1-ig működött. Irodalmi tevékenysége nagyon sokoldalú; főbb irányai mégis: a jogi és politikai, a klasszika-filologiai, a műfordítói s a hirlapírói.
Nevezetesebb munkái: 1. Vergangenheit, Gegenwart und wünschenswerthe Zukunft der ungarischen Freistädte. Pozsony, 1843. - 2. A statisztika elmélete. U. ott., 1884. - 3. Legum articuli comitiorum anni 1844. U. ott, 1844. (Németűl is.) - 4. A mezei gazdaság statisztikája. U. ott, 1845. - 5. Solon adótörvényeiről. Pest, 1867. - 6. Corpus iuris attici graece et latine. U. ott., és Lipcse, 1868. - 7. Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. pest, 1868. - 8. Gyakorlati ó- és új-görög nyelvtan. Buda, 1848. - 9. Studien über die Alt und Neugriechen u. über die Lautgeschichte der griechischen Buchstaben. Lipcse, 1853. - 10. Magyarok története. Görög források a szittyék történetéhez. Pest, 1863. - 11. A classica philologia encziklopédiája. U. ott, 1864. - 12. Sententiae Scriptorum Graecorum. U. ott., 1864. - 13. Az Iliás szerzőjének egységéről. - 14. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Pest, 1871. - 15. Athén harmincz zsarnoka. U. ott., 1871. - 16. Aeshylos. Bpest, 1876. - 17. Eranos. U. ott., 1877. - 18. Rankavics Kleon uj-görög drámája. U. ott., 1879. - 19. Új-görög irodalmi termékek. U. ott., 1883. - 20. Középkori görög verses regények. U. ott., 1883. - 21. Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. U. ott., 1885., - 22. Heraklius, Rankavis Kleon hellén drámája. U. ott., 1886. - 23. Jelentés új-hellén munkákról. U. ott., 1887. - 24. Három franczia hellenista és a volapük. U. ott., 1888. - 25. Meine Erlebnisse in Athen. U. ott., 1890. - 26. Újabb hellén munkák és a hellén nyelv tanítása. U. ott., 1890. - 27. Chronologie und Topographie der griechischen Aussprache nach den Zeugnisse der Inschriften. Lipcse, 1893. - 28. Új-görög munkák ismertetése. Bpest, 1894. - 29. A Parthenon kijavítása. Bpest, 1896. - Azonkívűl a Szt. István-társulat magyar egyetemes encziklopediájába számos antik tárgyú czikkeket írt. Nagy szorgalommal gyakorolta a műfordítást, s ezen érdemeit kiegészíti hírlapírói működése, melyet 1839-ben kezdett a "Regélő"-ben és nemcsak sokoldalúsága, hanem következetessége által tűnik ki. A tudományos társulatok egymásután iktatták tagjaik sorába. 1844-ben a padovai akadémia levelező tagnak, 1859-ben az athéni archeologiai társaság, 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia, 1869-ben a görög irodalmat terjesztő athéni társulat, 1873-ban az atheni Byron-társaság tiszteleti tagnak. A 80-as években az atheni Parnasszos-társaság, a görög középkori kutatások társasága és az athéni Didaszkalikosz szillogosz választották t. tagnak. A görögök királya a megváltórend koronás aranykeresztjével tisztelte meg.
Thaly Kálmán.
Thaly Kálmán történettudós és politikus, 1875 óta pozsonyi lakos. Itt járt hosszabb ideig iskolába és itt élt éveken át történelmi búvárkodásainak. Egyike Pozsony város legtiszteltebb és legnépszerűbb férfiainak, részt vesz a város minden kulturális mozgalmában és különösen annak magyarosítása tekintetében valóságos missziót tölt be. Elnöke a magyarság színét-javát tagjai közé számláló Toldy-körnek. Pozsony városa a parlamenti béke helyreállítása 465körül szerzett országraszóló érdemeiért 1904. évi márcziusi rendkívüli közgyűlésén díszpolgárának választotta meg. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Theisz János.
Theisz János, pozsonyi áll. főreáliskolai tanár, szül. Pozsonyban 1850-ben. 1875 óta működik a nevezett intézetnél a történelem és földrajz tanáraként. Rendkívüli tárgya a gyorsírás.
Munkái: Gyorsírási olvasókönyv. Stenographisches Lesebuch. A "Concordia" gyorsírási szaklap szerkesztője. Irt a helybeli lapokba szakszerű megbeszéléseket.
Thewrewk Árpád.
Thewrewk Árpád, író, kritikus és műfordító, szül. Pozsonyban 1839 deczember 30-án. 1862-1869-ben Eperjesen az ottani kir. kath. főgimnáziumban tanított, 1869-1872 között Pozsonyban, 1872-1899 között a II. ker. budapesti gimnáziumban tanárkodott; azóta a budapesti II. ker. reáliskolában tanít. Tanulmányainak és ismereteinek kiegészítésére ismételten tett nagyobb külföldi utakat, s ez alatt Berlinben felfedezte II. Lajos magyar király legrégibb (nürnbergi) arczképét. Meghalt 1903 nov. 2-án.
Nyelvészeti művei: Latin nemi szabályok magyar versekben. Kassa, 1864. - A theatron. Pozsony, 1871. - Ein neuer Lehrplan. Eine Curiosität. Budapest, 1874. - A görög színpad gépei. U. ott, 1875. - Theognis. U. ott, 1875. - Faludy Ferencz mezőnyei. U. ott, 1875. - Német tan- és olvasókönyv. U. ott, 1875. - Egy magyar mint görög versíró. Bpest, 1877. - XXXV. Handschriften... U. ott, 1878. - Magyar nyomatott munkák a XVI. és XVII. sz.-ból. U. ott, 1882. - Kritikai művei: Pandora (Arany János nagyidai czigányainak bírálata.) U. ott, 1870. - Sinngedichte. U. ott, 1876. - Magyar nyelvbúvárlatok. U. ott, 1881. - Petőfi-e, vagy Arany? U. ott, 1881. - A Petőfi-szobor leleplezésének emlékére. U. ott, 1882. - Ágnes asszony, Arany Jánostól. U. ott, 1882. - Simonyi nyelvtana. (Kritikai tanulmány németül is.), U. ott, 1883. - Das älteste Bildniss Stephan Báthori's und des ungarischen Königs Ludwig des II. in Berliner Museum. U. ott. 1884. - Immensee és Miscellen. U. ott. 1892. - Ein preisgekröntes Unikum (Simonyinak Német és magyar szólások cz. könyvéről.) U. ott, 1896. - E munkákon kívül Thewrewk nagy tevékenységet fejtett ki a tudományos folyóiratok és a napi sajtó terén. 1885-1886-ban szerkesztette a Haza és Külföld cz. tudományos és kritikai folyóiratot.
Thinágl János.
Thinágl János, szül. 1841 évi július hó 12-én Nagyszombatban. 1865-ben letette az ügyvédi vizsgát, 1867-ben Nagyszombat szab. kir. város főjegyzője lett, 1872-ben első tanácsnok és árvaszéki elnök, 1875 óta királyi közjegyző. 1868-ban átvette a "Nagyszombati Hetilap" szerkesztését, mely lap azóta magyar és német nyelven jelenik meg. 36 éves szerkesztői működése alatt hivatással küzdött tollával a magyarosodás és a közügyek érdekében.
Tilgner Viktor.
Tilgner Viktor, szobrász, szül. Pozsonyban 1844 október 25-én, meghalt Bécsben 1896 április 16-án. Már 15 éves korában kezdte mintázni első szobrait és egymásután nyertel el az akadémia díjait. Az általános figyelem azonban csak 1872-ben, Wolter Sarolta hasonmásának kiállításakor fordult feléje. Hírnevét még inkább emelték a következő évben rendezett bécsi világkiállításon bemutatott szobrai. Hatásosan dekoráló művek a bécsi új udvari szinház számára készített alakjai: a Hanswurst, Falstaff és Phaedra. Szülővárosa számára mintázta a Hummel-szobrot. Tilgner hosszabb külföldi utakat tett Makart társaságában. Az olaszok befolyása főleg a nőrabló tritonján tapasztalható, melyet a király a bécsi népkert számára megvásárolt. Az udvar megrendelésére készitette az ischli park monumentális kútjának díszét: a delfinnel játszó gyermekeket, valamint a bécsi állatkert vadászkastélyának kútékességéül, a krokodillal incselkedő gyermeket. Harmadik gyönyörű kútcsoportozata a szarvast itató nimfa. Az olasz rennaissance befolyására vall a "Tavasz visszatérése" czimű reliefje is. Utolsó szobrai közül legkiválóbbak: Liszt Ferencz mellszobra, - mely Sopron számára készült, - Werndl szobra Steyrben és Mozart szobra a bécsi opera mellett. Pozsonyban a Hummel-emléken kívül még a következő szobrai vannak: Ganymed-kút a színház előtt, továbbá Liszt Ferencz, Batka János, Pöckh és Heiller Plébánosok mellszobrai.
Tolnai Vilmos.
Tolnai Vilmos, dr. phil., született Pozsonyban, 1870 június 24-én. 1893-ban a pozsonyi ág. ev. liczeum, majd 1897-ben a budapesti ág. ev. főgimnázium tanára lett. Írt irodalomtörténeti, nyelvészeti, verstani czikkeket, ismertetéseket különféle szakfolyóiratokba, tárczákat, verseket, fordításokat több szépirodalmi és napilapba.
Önálló munkái: A leoninus. Verstani tanulmány. Bpest, 1892. - Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek. I. II. sorozat. Magyar Könyvtár Bpest, 1898. 1899. Magyarító szótár a szükségtelen idegen szavak elkerülésére. Bpest, 1900.
466Török Aurél.
Török Aurél, született Pozsonyban 1842 február 13-án. Apja Ponori Thewrewk József író és polihisztor volt. Török azért cserélte ki régi családi nevének történeti helyesírását, mert külföldön a nevet a régi írás szerint nem olvashatják. Gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte, az orvosi tanfolyamot pedig Bécsben. 1867-től 1869-ig Jendrassik tanár oldala mellett a pesti egyetem élettani tanszékénél tanársegédként működött. 1869-ben kinevezték a kolozsvári volt orvos-sebészi akadémiához az elméleti orvostan rendes tanárának, 1872-ben pedig ugyancsak kolozsvárra az élettan nyilvános rendes egyetemi tanárának. Az 1880-ik évet Párisban töltötte, hol a Broca Páltól alapított embertani intézetben dolgozott. 1881 őszén őt nevezték ki arra az embertani tanszékre, melyet akkoriban a budapesti egyetemen szerveztek. Tanári működésével kapcsolatosan buzgó irodalmi és társadalmi tevékenységet fejtett ki, melynek eredménye nem csupán az, hogy az általa berendezett budapesti embertani intézet és múzeum külföldön előnyösen ismeretes, de az is, hogy a modern anthropologiát hazafias felfogásával a magyar társadalom körében ismeretessé és népszerűvé tudta tenni. Több külföldi tudóstársaság, és 1891 óta a Magyar Tud. Akadémia tagja. 1888-ban a vaskorona rend II. osztályával tüntették ki.
Önálló munkái a következők: 1. Az izomidegek végződése. Pest, 1866. - 2. Wundt élettanának kézikönyve. U. ott, 1868-69. - 3. Az emlékezőtehetség, mint a szervezett anyag működése. U. ott, 1871. - 4. Der feinere Bau des Knorpels in der Achillessehne des Frosches. Würzburg, 1872. - 5. Über den Bau der Nervenfaser. U. ott, 1872. - 6. Az emberi alakról anthropologiai szempontból. Kolozsvár 1879. - 7. A félkörös halántékvonalak különböző alakjairól. U. o. 1879. - 8. Az életerő és orvostan mai irány. U. o. 1880. - 9. Sur le crâne d'un jeune Gorille du Musée Broca Paris 1881. - 10. A Rokniai dolmenek leletéről. Budapest. - 11. A betegségek uralma a föld népei közt. U. o. 1884. - 12. Az ember harmadik tomporáról. U. o. 1885. - 13. Az emberek arczjátéka és taglejtése. U. o. 1885. - 14. Über einen Apparat zur Bestimmung der bilateralen Asymmetrie des Schädels. 1886. - 15. Über Schädeltypen aus der heutigen Bevölkerung von Budapest 1886. - 16. Über den Trochunter tertius und die Fossa hypotrochanterica in ihrer sexuellen Bedeutung. 1886. - 17. Wie kann der Symphysiswinkel des Unterkiefers gemessen werden. 1887. - 18. Über den Schädel eines jungen Gorilla. Leipzig 1887. - 19. Über die Metamorphose des jungen Gorillaschädels. München 1887. - 20. Über den Schädel eines jungen Gorilla. Leipzig 1887. - 21. A mai ember-búvárlatról. Budapest, 1889. - 22. Über eine neue Methode den Sattelwinkel zu messen. Leipzig 1890. - 23. Gundzüge einer syst. Kraniometrie. Stuttgart 1890. - 24. Das Wesen und die Aufgabe der syst. Kraniologie. Leipzig 1891. - 25. Entgegnung auf Herrn Kollmann's Angriffe. München 1891. - 26. Az emberbúvárlat a néprajzban. Kolozsvár 1892. - 27. Az ájnok, egy ős emberfajta Ázsia szélén. Budapest 1892. - 28. Egy jézo szigetbeli ájnó koponyáról, gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásából 1892. - 29. Die geometrischen Principien der elementaren Schädelmessungen. Leipzig 1892. - 30. Über dinige gesetzmässige Beziehungen. München 1892. - 31. Sur la réforme de la craniométrie. Congrés intern. Moscou 1892. - 32. Neuere Beiträge zur Frage der Horizontalebene des Schädels. Wien 1892. - 33. Neuere Beiträge zur Reform der Kraniologie. Leipzig 1893. - 34. Der palaeolitische Fund aus Miskolcz. Budapest 1893. - 35. Über einen neuen Schädelwinkelmesser. Leipzig 1894. - 36. Az egyenes testtartású majom-emberről. Budapest 1895. - 37. Jelentés III. Béla király és neje testereklyéiről. M. T. Akadémia 1893. - 38. Adatok az emberszabású lények koponya-alakulásához. U. o. 1894. - 39. Adatok az Árpádok testereklyeinek embertani búvárlatához. U. o. 1894. - 40. Közművelődésünk és a harmadik egyetem kérdéséhez. Budapest 1895. - 41. A tudomány csődje emberbúvárlati szempontból. U. o. 1896. - 42. Über einige charakteristische Unterschiede zwischen Menschen und tierschädel. München 1896. - 43. Emlékirat egy a Szent-Gellérthegyen építendő országos Pantheon tárgyában. Budapest 1897. - 44. Über eine neue Methode zur kranol. Charakteristik der Nase. Leipzig. 1898. - 45. Über Variationen und Correlationen der Neigungsverhältnisse am Unterkiefer. Berlin 1899. - 46. Esdő szó a magyar nemzethez, a honalapító királyok emlékei iránt való kegyelet ügyében. Budapest 1897. - 47. Esdő szó az országgyűlési képviselőkhöz. Budapest 1897. - 48. Über die Stellung der Gelenksaxen des Unterkiefers. Stuttgart 1899. - 49. Über ein neueres Verfahren bei Schädelcapacitäts-Messungen. Berlin 1900. - 50. Inwiefern kann das Gesichtsprofil als Ausdruck der Intelligenz gelten? Stuttgart 1901. - 51. Über das gegenseitige Verhalten der kleinsten und grössten Stirnbreite. László Gáborral együtt. Stuttgart 1902. - 52. Über einen neuesten Fund von makrohephalen Schädeln aus Ungar. Stuttgart 1904. - 53. Über die Persistenz der embryonaten Augennasenfurche. Stuttgart 1896. - 54.Anthropologiai Füzetek I. 1882. Budapest. - 55. Comissioneller Bericht über die Untersuchung der grossen Höhle bei Ó-Ruzsin von dr. A. Török, L. v. Lóczy und L. v. Roth. Budapest 1883. - 56. Über ein Universal-Kraniometer. Leipzig 1888. - 57. Az állati szervezetek élő alakegységei. Kolozsvár 1876. - 58. Über ein Universal Kraniopho. Leipzig 1889. - 59. Die formative Rolle der Dotterplättchen beim Aufbau der Gewerbestructur, 1894. - Ezenkívűl lefordította dr. Pethő Gyulával Topinard embertani tankönyvét 1881. és dr. Entz Gézával Darwin "Az ember származása" munkáját 1883.
Trsztyénszky Ferencz.
Trsztyénszky Ferencz, ág. h. ev. lelkész-esperes. 1876-ban a pozsonyi ev. egyház magyar-tót lelkésze és liczeumi tanár lett. Midőn 1882-ben a magyarhoni 467evang. egyetemes egyház theologiai akadémiája Pozsonyban megalakult, a pozsonyi ev. egyház Trsztyénszkyt a theologiai akadémiának rendes tanárul engedte át. 1887 óta pozsonyvárosi esperes és a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület egyik jegyzője. Az 1891-1893. évi egyetemes zsinaton mint a pozsonyi ev. egyház egyik küldöttje vett részt. Szerkesztette az "Evangelikus Egyház és Irodalom" czímű egyházi lapot 1883-tól 1896-ig.
Vámbéry Ármin.
Vámbéry Ármin, született Dunaszerdahelyen 1832 márcz. 19-én. Korán árvaságra és szegénységre jutott. Már az első latin osztályban előmentelére nézve a második eminens volt. Különösen a latin nyelvben mutatott fel bámulatos haladást s ezáltal magára vonta tanárai figyelmét, a kik tőlük telhetőleg támogatták. 1846-ban Pozsonyba ment, hogy ott folytassa tanulmányait. "Annak a szép városkának, ott a kék Duna mellett, minden utcza-köve beszélhetne valamit, ha szólni tudna, a nyomorról, melyen keresztülmentem" írja önéletírásában; de azért nem csüggedt s kitartó szorgalmával itt is a legjobb tanulók között foglalt helyet. Ha az iskolai év véget ért, kezébe vette a vándorbotot és neki vágott a nagyvilágnak, hogy égető tudásvágyát kielégítse. A legtöbb európai nyelvet már középiskolai évei alatt elsajátította. Húsz éves korában már a török nyelvet is bírta. 1857-ben valósíthatta meg végre azt az ábrándját, hogy tudományos kutatások czéljéból beutazza a Keletet. Eötvös József báró erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette, sőt szabadjegyet is szerzett neki Galaczig és pénzt, hogy tovább utazhassék Konstantinápolyig, a hol Vámbéry hosszabb ideig tartózkodott, hogy a törökök szokásaival, nyelvi, vallási s társasági sajátosságaival alaposan megismerkedhessék. Egy gazdag török ifjúnak lett a franczia nyelvmestere s ez gondtalan életet biztosított neki. Még jobb dolga lett, a mikor Kmetty tábornok ajánlatára Husszein Daim pasa hadosztályparancsnok vette a házába, hogy fiát: Hasszán bejt nevelje. A ház vekilhardsja (major domus), egy anatóliai ősz muzulmán, teljesen megtanította a keleti szokásokra. Hat évi konstantinápolyi tartózkodása alatt több tudományos munkát is írt. 1857-ben kiadta az első török-német szótárt és azonkívül a magyar történetre vonatkozó török történeti munkákat fordított, mely fordítások az akadémiai folyóiratban jelentek meg. 1860-ban a M. Tud. Akadémia levelező tagjának választotta. Ekkor Vámbéry arra ajánlkozott, hogy beutazza a Keletnek az idegen utazóktól eddig kevéssé érintett vidékeit, hogy a magyar nép fajrokonait, nyelvrokonságának esetleges nyomati kikutassa. Az akadémia 1000 frttal támogatta tervének kivitelét. Jól sejtvén, hogy mint európai ember sok üldözésnek lett volna kitéve, a nélkül, hogy kutatási eredménynyel járnának, álruhába öltözött és török dervisként járta be Kelet járatlan vidékeit. Egy turkmén hajóra szállott s így jutott el Asurába, Gömüstepébe s Etrekbe, a legnagyobb turkmén táborokba. A khivai khán karavánjához csatlakozva, húsz nap alatt tette meg az útat a khivai sivatagon át, a hol előtte európai ember még sohasem járt. Folytonos veszélyektől környezve, 22 napig tartózkodott Bokharában és 1864 januárban visszatért Teheránba, hol a perzsa sah gondoskodott arról, hogy útját Európa felé folytathassa. Európában első útja Londonba vezette. Vámbéry londoni időzése talán legfényesebb lapja szereplésének. Minden kör ünnepelte. Az ottani Royal Geographic Society estélyén felolvasták értekezéseit s ő maga is tartott szabad előadást bokharai útjáról folyékony angol nyelven. Az angol kormány és a londoni társaság vetekedett egymással kitüntetésében. Az oxfordi egyetem rendes tanári széket ajánlott neki, a mit azonban nem fogadott el. A franczia udvarnál is barátságos fogadtatásra talált. 1865 július 21-én kinevezték a pesti tudományos egyetem tanítójának és később rendes tanárának a keleti nyelvek tanszékéra. Azóta mint tanár s publiczista széleskörű működést fejt ki. Anglia középázsiai uralma érdekében élénk propagandát fejtett ki, a mi a Néva partján sok ellenséget szerzett neki. Törökországgal és Angliával, valamint a német tudományos körökel állandó összeköttetést tart fenn. Számos külföldi lapnak és folyóiratnak munkatársa, s gyakran tart külföldi tudományos társaságokban és nagyobb angol városokban felolvasásokat. A keleti viszonyokra vonatkozó politikai nézetei mindenütt méltó figelemben részesülnek és Viktoria néhai angol királynő éppen úgy, mint Abdul Hamid szultán tanácsait szvesen fogadták.
468Munkái: Türkisch-deutsches Wörterbuch. Konstantinápoly. 1858. - Abuska. (Csagataj török szó-gyűjtemény. Török kéziratokból fordította.) Pest, 1862. - Középázsiai utazás. U. ott, 1865. Ezen munkája kilencz nyelven jelent meg. - Vándorlásaim s élményeim Perzsiában. Pest, 1864. - ČagataischeSprachstudien. Lipcse, 1867. - Vázlataim Közép-Ázsiából. Pest, 1868. - A keleti török nyelvről. Pest, 1869. - Indiai tündérmesék. U. ott, 1870. - Uigurische Sprachmonuments u. das Kudatku-Biblik. Lipcse, 1870. - Oroszország hatalmi állása Ázsiában. Pest, 1871. - Gesch. Bokharas oder Tranzoxaniens von der frühesten Zeit bis zur Gegenwart (magyar és angol nyelven is). - Central-Asien und die englisch-russische Grenzfrage. Gesammelte politische Schriften. Lipcse, 1873. - Der Islam im XIX Jahrhundert. U. ott, 1875. - Sittenbilder aus dem Morgenlande. Berlin, 1896. - Die primiteve Kultur des turkotartarischen Volkes. - Vámbéry, his life and adventures, written by himself. London, 1883. - A magyarok eredete. Budapest, 1882. - Vámbéry utazásai Ázsiában. Az ifjúság számára átdolgozta Radó V. U. ott, 1894. - Keleti életképek. U. ott, 1876. - A török faj ethnologiai és etnografiai tekintetben. Németül is. U. ott, 1885. - La Turquiue estelle susceptible de reformes? U. ott, 1878. - La lutte future pour la possession de l'Inde, aperçu des progress de la Russie dans l'Asie centrale. Páris, 1886. - Hungary in ancient, mediaeval and modern times (with the collaboration of Louis Heilprinn. London, 1887). - Die Scheibaniade. Özbegisches Heldengedicht in 76 Gesängen von Prinz Salih Mohamed. Text, Übersetzung und Noten von Vámbéry. Bécs, 1875. - Der Zukunftskampf um Indien. Lipcse, 1882. - A magyarok keletkezése és gyarapodása. Budapest, 1895. Ezenkivül rendkívüli irodalmi tevékenységet fejt ki magyar, német és angol nyelven több európai és amerikai, részint tisztán tudományos folyóiratban és a mellett több európai kormánynak belázsiai kérdésekre nézve felvilágosító tanácsadója.
Vámossy István.
Vámossy István dr., pozsonyvárosi tiszti orvos, irgalmaskórházi főorvos, született Tallóson 1862-ben. Számos czikket írt orvosi szaklapokba. Önálló művei: "A pozsonyi polgári ápoló-intézet" és "Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban" czímű, levéltári kutatásokon alapuló munkái.
Vetter K. Pál.
Vetter K. Pál, szőlőszeti és borászati felügyelő, szakíró, a "Westung Weinbergsbote" szerkesztője, szül. Pozsonyban 1856-ban. Előbb egyes nagyobb uradalmakban működött, majd a Pettan közelében fekvő Ankersteinba került gr. Wurmbrand uradalmába. Közhasznú működése alatt Pettau városa és az ottani gazdasági egyesület több izben megtisztelő küldetéssel és feladattal bízta meg. 1889-ben Sopron város megválasztotta a "János-szőlőtelep" igazgatójává és filloxera-ügyi biztossá. 1891-ben a soproni tanítóképző tanára lett és 1896-ban neveztetett ki szőlőszeti és borászati felügyelővé és mint ilyen a pozsonyi m. kir. vinczellériskola szaktanára lett.
Munkái: Adatok a peronoszpora elleni küzdelem- és védekezésről. (Magyar és német nyelven 1889.) - Die Cultur der Amerikanischen Reben. - Szakczikkei az általa kiadott és szerkesztett "Westung. Weinbergsbote"-ban jelennek meg.
Viktorin József.
Viktorin József, szül. Zavaron 1822 márcz. 22-én. 1866-ban visegrádi plébános. Szerkesztette Palarikkal a "Concordia" cz. tót almanachot. Irt ezenkívül nyolcz különféle művet, melyek közül különösen kiemelendő "Visegrád hajdan és most" czímű 1872-ben megjelent munkája.
Vöröss Ferencz.
Vöröss Ferencz, galántai r. kath. tanító és szerkesztő, mint ilyen a szerkesztése alatt megjelenő "Galánta és Vidéke" czímű lapban fejt ki hasznos irodalmi tevékenységet. Tanügyi czikkeivel és értekezéseivel a nagyszombatvidéki r. kath. népnevelők egyesületében már számos díjat nyert. Ezenkívül műkedvelői előadásra szánt színműveket is ír, melyeket rendszerint az ottani iparos-kör, melynek elnöke, nagy tetszés mellett szokott színrehozni.
Id. Vutkovich Sándor.
Vutkovich Sándor dr., a "Nyugatmagyarországi Hiradó" politikai napilap alapítója és főszerkesztője, 1874 óta a pozsonyi kir. jogakadémia filozofiai karának nyilv. rendes tanára. A 70-es években több mint 100 népies felolvasást tartott, a miért a pozsonyi hölgyek ezüst serleggel tüntették ki. 1873-ban alapította a "Pozsonyvidéki Lapokat", majd később szerkesztője volt a "Pozsonymegyei Közlöny"-nek, 1890 óta pedig Nyugatmagyarország egyetlen magyar nyelvű politikai napilapjának, a "Nyugatmagyarországi Hiradó"-nak felelős, majd főszerkesztője. 1874-ben alapította a pozsonyi Toldy-kört. 16 évig volt annak egyik főtisztviselője s több éven át elnöke. Jelenleg a kör tiszteletbeli elnöke. Elnöki minőségben 22 helyen nyitott magyar tanfolyamot idegen ajkúak részére és számos felolvasást rendezett az ország legelső tudósaival. Ő rendezte Toldy Ferencz félszázados és Tóth Kálmán negyedszázados írói jubileumát és a Vörösmarty és Virág Benedek-féle nemzeti ünnepeket. Trefort Ágost kultuszminiszter két izben nyilt levéllel tisztelte meg. Tamaskó István hírneves nyelvtudós neki ajánlotta a "Szózat" latin fordítását. Pozsony törvényhatósági bizottságának 2 évtizeden át tagja. A millennium alkalmából ő tartotta az ünnepi beszédet a város nevében. 20 év óta igazgatótanácsos a nőpreparandiában. 469Sok évig elnöke volt a pozsonyvárosi iskolaszéknek, a Széchenyi-körnek stb. Szakolczán az ő támogatásával alakult a Gvadányi-kör, melynek tiszteletbeli tagja. Tagja számos magyarországi tudom. körnek stb. Mint író, irodalomtörténeti és nyelvészeti irányban működött. A Petőfi-kultusz terjesztése érdekében számos idegen nyelvű czikke jelent meg külföldi lapokban is. Az ő és gróf Zichy József kezdeményezésére alakult a pozsonyi magyar színpártoló egyesület. Munkatársa több szépirodalmi, politikai és szaklapnak. Irodalmi munkái közül a legelterjedtebbek: "Magyar írók albuma" (1873), "Magyartalanságok" (1899), "Magyarosan" (1890), a "Teremtés koronája" (1903). A Petőfiről kiadott munkái nagy kelendőségnek örvendtek, különösen a "Töredékek Petőfi Sándor életéből" (1883). Ünnepi beszédei mind megjelentek külön kiadásban.
Ifj. Vutkovich Sándor.
Vutkovich Sándor dr. ifj., bővebb életrajzi adatait szülővármegyéjének monografiájában fogjuk közölni.
Önállóan megjelent művei: A miniszteri felelősség, 1894. - A párbaj, 1895. - A felsőházak szervezete a főbb államokban, 1896. - Párisi emlékeimből, 1900. - Oroszországi úti emlékeimből. 1902. - A kötelező szavazás, 1903. - Miért Wien és nem Bécs. 1904. - Sajtó alatt van "A magyar alkotmányjog" cz. nagyobb szabású műve, továbbá a "Wahlpflicht" cz. német tanulmánya. Azonkívül tömérdek czikke jelent meg a régi "Pozsonyvidéki Lapok"-ban, "Pozsonymegyei Közlöny"-ben, "Nyugatmagyarországi Hiradó"-ban stb. Némelyik hosszú tanulmányszámba is ment, pl. Zichy József gróf chinai és mongol utazásáról szóló czikksorozatai. Jogi dolgozatai a "Jogtudományi Közlöny"-ben, a "Jogállam"-ban, stb. láttak napvilágot.
Vutkovich Ödön.
Vutkovich Ödön dr. szerkesztő, szül. Pozsonyban 1873 aug. 23-án. Pozsony szab. kir. város tb. aljegyzője, majd Pozsony vármegye tb. szolgabírája volt. Irodalmi működését atyja, id. Vutkovich Sándor lapjánál, a "Nyugatmagyarországi Hiradó"-nál kezdte és fejtette ki. 1902-ben vette át a lap szerkesztését, mely ma egyike a legjobban szerkesztett vidéki napilapoknak és a szerkesztőkön kívül oly munkatársakkal dicsekszik, mint Ortvay Tivadar dr., Albert József, Nozdroviczky Jenő, Ejury Jenő dr., Nagy Olivér dr., Gébay Miklós, Hamvas József, Kumlik Emil, Szörényi László dr., Belányi Tivadar, Somogyi Gyula, Kovács Sándor, Reiff Mariska, Pávai-Vajna Gábor dr., Király Béla, Sevdl Károly stb. Ő írta e kötet számára Pozsony város leírását.
Wagner Lajos.
Wagner Lajos dr., nem lévén megyebeli születésű, itt csak pozsonymegyei működésével foglalkozhatunk. 1874 óta a pozsonyi állami főreáliskolában a magyar és német nyelv, irodalom és bölcselet rendes tanára. Tíz évig tanította a szerb nyelvet a pozsonyi felső kereskedelmi iskolában és tíz évig a tót nyelvet az ev. liczeumon. A tanító-egyesületnek tizenkét év óta elnöke. A művészek és nyelvtanítók egyesületének választmányi tagja. A pozsonyi orth. izr. polgári iskolánál a magánvizsgálatok biztosa. Iskolaszéki tag. A magyar közművelődési egyesület választmányi tagja. A tornaegyesület és a magyar állami alkalmazottak egyesületének tiszteletbeli tagja. Huszonöt évi tanári működése alkalmából miniszteri elismerésben részesült. (1896.) Jegyzőkönyvi elismerésben részesült Pozsony szab. kir. város törvényhatósági bizottsága részéről, hogy a pozsonyi tudomány-egyetem tervezetét megírta és saját költségén kiadta (1900).
Pozsonymegyei vonatkozású irodalmi működése: A pozsonymegyei régészeti és történelmi egyesület értesítője (3 füzet). - Pozsonymegye helynevei. I. - Pozsony vármegye földrajza (Orbók Mórral együtt) - Kupeczky János élete és művei. - A pozsonyi tudomány-egyetem tervezete. Pozsony, 1900. - Erdőőri szakiskola a Kis-Kárpátok vidékén. 1902. - Számos irodalmi, pedagógiai, politikai, közművelődési czikket írt a hazai magyar és német tudományos folyóiratokban és hirlapokban.
Wertner Mór.
Wertner Mór dr., történetíró, született Spáczán 1849 július 26-án. 1872-ben megszerezte a bécsi egyetemen az orvostudori oklevelet, mire még ugyanazon évben a komárommegyei Csúzon mint gyakorló orvos letelepedett. 1874-ben Szempczre költözött, hol 1878-tól 1890-ig mint körorvos működött. 1890-től 1893-ig Pozsonyban tiszteletbeli megyei főorvos. A temesmegyei Csákován rövid ideig mint gyakorló orvos működvén, lakhelyét 1894 végén az esztergommegyei Muzslára tette át, hol mint a párkányi járás tiszti orvosa jelenleg is tartózkodik. A magyar heraldikai és genealogiai társulatnak igazgató-választmányi, a hunyadmegyei régészeti és történelmi társulat tiszteleti, a bécsi "Adler" és a berlini "Herold" cz. herald.-geneal. társulatok levelező-tagja. 1875 óta foglalkozik történettudománynyal. 1884-ig jóformán csak orvostörténeti és közegészségügyi dolgozatokat írt, melyek többnyire a "Gyógyászat", 470"Közegészségügyi Kalauz" és különféle bécsi és németországi szaklapokban jelentek meg; 1884 óta azonban nagyobbára történelmi, elsősorban genealogiai kutatásokkal foglalkozik, melyeknek eredményeit az Árpádház és hazánk történelmi nevezetességű családaira vonatkozó felfedezések, helyreigazítások és felderítések alakjában sikeresen letéteményezte.
Fontosabb munkái és dolgozatai: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. - A magyar nemzetiségek a XIV. század közepéig. - Az Árpádok családi története. - IV. Béla király története. - Zsigmond királynak egy ismeretlen házassági összeköttetése. - kemény fia Lőrincz nádor és utódai. - Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek. - A Güssingiek. - A Garaiak. - V. Dénes nádor nemzetsége. - Garammikolai Bázs országbíró. - A Kórógyiak őse. - A Zichy-család ősei. - A lévai Csehek. - Az első havasalföldi vajdák. - Margit császárné fiai. - A stájer Treun család magyar vonatkozásai. - Zsigmond király magyar kisérete Rómában 1433-ban. - Ki volt Hédervári Kont István? - Margit, neuemburgi várgrőfnő. - Adalékok a genealogia történetéhez. - Az Anjouk genealogiája. - A Drugethek genealogiájához. - A Frankóiak. - Családtörténeti adalékok. - Az Árpádkori nádorok genealogiája. - Nemzetiségi kutatások. - A Bátoriak családi történetéhez. - Adalékok a Csák-nemzetség történetéhez. - Az Árpádkori ország- és udvarbírák genealogiája. - Megjegyzések a Karácsonyi-féle "Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig" cz. munkára. - Trencséni Máté utódai. - A Margit-legenda genealogiai és földrajzi adatai. - Szécsényi Tamás erdélyi vajda. - Misza nádor és családja. - Két Lőrincz nevű erdélyi vajda - Pál fia Miklós, erdélyi vajda. - A Kökényes-Rajna nemzetség Erdélyben. - Meráni Gertrud gyilkosai. - A Rákócziak családi történetéhez. - A fejedelmi Rákócziak leszármazása. A két Böbék Imre - Az erdélyi németek bevándorlása és a szebeni prépostság a XIV. század végéig. - Megjegyzések okmánytáraink egynéhány erdélyi vonatkozású darabjához. - Az Árpádkori erdélyi vajdák ismeretéhez. - Adalékok az erdélyi archontologiához. - Herbert vajda. - Hunyadmegye legrégibb tisztikara. - A Hunyadiak. - Megjegyzések a "Hermann" nemzetség hunyadmegyei elágazásához. - Márton hunyadmegyei főispán családja. - Adalékok Esztergommegye és vidékének legrégibb történetéhez. - Az Árpád-kori megyei tisztviselők. - Die Grafen von Sanct-Georgen und Bősing. - Die Grafen von Mattersdorf-Forchtenstein. - Schlesisch-ungarische Allianzen. - Ausländische Geschlechter in Ungarn. - Der letzte Arpadenkönig. - Die Ellerbach von Monyorókerék. - Genealogische Forschungen. - Prinosi k poznavanju hrvatskih banova od godine 1105-1225. - Eine unbekannte schlesisch-kroatische Allianz. - Glossen zu zwei kroatischen Urkunden. - Itinerar der Könige Stefan V. und Ladislaus IV. - Itinerar des Königs Ludwig I. - Két Árpádkori országnagy családja. - Az Árpádkori udvari tisztviselők sorozata. - Genealogie in Ungarn seit 1883. - Historisch-genealogische Unrichtigkeiten. - Glossen zur Geschichte der Medizin. - Árpádkori orvosi adatok. - Az ókori orvosi rend állásáról. - Über die Frotpflanzungsidee der Altan. - Beiträge zur Geschichte der Genealogie. - Die Wojwoden Siebenbürgens im Zeitalter der Arpaden. - Die Wojwoden Siebenbürgens im XIV. Jahrhundert. - Urgeschlechter in Siebenbürgen. - Siebenbürgens Komitatsbeamtenkörper bis zum Ende des XIV. Jahrhunderts. - Zur Familiengeschichte der Herzoge von Saschsen-Lauenburg. - Über die Verwerthung der historischen Geographie in der Genealogie. - Zur Familiengeschichte der Hohenzollern. - Markgraf Georg von Brandenburg in Ungarn. - Orvostan és vallás. - A genealogiai tanulmányok művelésének terjesztéséről. - Genealogia és történelem. - Az oszlári és pelbárthidai Majsfi-család stb. stb.
Windisch K. G.
Windisch Károly Gottlieb, földrajzi író, szül. Pozsonyban 1725-ben. Nagy nyelvismeretei voltak. Külföldi utazásai után szülővárosa szolgálatába lépett, hol fokozatosan emelkedve, polgármesterré lett, s e mellett irodalommal is foglalkozott.
Főbb művei: Politische, geografische und historische Beschreibung des Königreiches Ungarn. Pozsony, 1772. - Kurzgefasste Geschichte der Ungarn. U. ott, 1778. - Geografie des Königreichs Ungarn. Két kötet. U. ott, 1780. Geografie des Grossfürstenthums Siebenbürgen. U. ott, 1790. - Briefe über den Schachspieler des Herrn von Kempelen. Basel, 1783; holland nyelven Amsterdam 1785, francziául Bázel 1783. - Ezen kívűl számos más alkalmi művet, szépirodalmi és egyházi munkát írt. Több lapot és folyóiratot is szerkesztett: Der Freund der Tugend (1767-től 69-ig); Pressburgisches Wochenblatt (1771-től 1773-ig); Ungarische Magazin (1781-től 1788-ig és új folyam 1791-től 1793-ig) czíműeket.
Wolff Gerő.
Wolff Gerő dr., a pozsonyi ker. és iparkamara titkárának életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. Itt csak pozsonyi vonatkozású működését méltatjuk. 1898 óta titkára a kamarának és e különösen ipari és kereskedelmi tekintetben fölötte exponált, de nemzetiségi szempontból is kényes helyen fontos, hazafias missziót teljesít és e határszéli vármegyében az ipar és kereskedelem magyarosításának és a hazai ipari és kereskedelmi érdekek támogatásának szóban és írásban lelkes szószólója. Egyik kiváló érdeme, hogy az idejövetele idejében a különféle közgazdasági érdekek képviselői között áthidalhatatlanoknak látszó ellentéteket néki eloszlatni és a széthúzó elemeket egy közös táborba egyesítve, hazafias együttműködésre serkenteni sikerült.
Számos szakczikken kívül fontosabb művei: A magyar vasutak története. Bpest, 1898. - A magyar vasutügy kezdete. Pozsony, 1898. - A betegsegélyezés ügye. Pozsony, 1899. - A pozsonyi exportmarhavásár. Pozsony, 1899. - A vármegye közgazdasági 471állapota, négy évfolyam. - A pozsony-bécsi villamos vasút. Pozsony, 1903. stb. Ő írta e munka számára az iparra, kereskedelemre, pénz- és hitelügyre és a közlekedésügyre vonatkozó fejezetet.
Zach Ferencz.
Zach Ferencz Xavér (báró) csillagász, született Pozsonyban 1754 jún. 4-én, meghalt Párisban 1832 szept. 2-án. Ifjú korában az osztrák hadseregben szolgált és mint tiszt felmérési munkálatokat végzett. Később Ernő szászgothai nagyherczeg szolgálatába lépett, ki őt idővel az ezredesi rangig léptette elő. Midőn a nagyherczeg a Gotha melletti Seebergen csillagászati obszervatoriumát felállította, Zach lett annak igazgatója és e hivatalt 1789-től 1806-ig viselte. Később a gothai herczegnőt franczia és olaszországi utazásain kísérte, mely alkalommal 1800-tól 1813-ig Marseille közelében csillagászati megfigyeléseket végzett. 1815-ben Genovába utazott, hol néhány évet töltött és egy obszervatoriumot alapított, végre pedig Párisba költözött. A M. Tud. Akadémia 1832 nov. 10-én választotta tagjává. 1790-ben figyelte meg a Mars oppoziczióját, 1802 és 1805-ben pedig a Merkur átvonulását a napon.
Nevezetesebb művei: Novae et correctae tabulae motuum solis. Gotha, 1792. - Tabulae speciales aberrationis et nutationis. Két kötet. 1806. - Nouvelles tables d'abérration et de nutation pour 1804 etoiles. Marseille, 1812. - Supplement aux tables d'abberation stb. U. ott, 1813. - L'attraction des montagnes et ses effets sur les fils de plomb. Avignon. 1814. Két kötet - Szerkesztette a következő folyóiratokat: Monatliche Correspondenz zur Beförderung d. Erd- u. Himmelskunde. Gotha, 1806-tól. Ugyanez francziául is megjelent. - Allgemeine geographische Ephemeriden. 1796.
Zádory János.
Zádory János, egyházi író, r. kath. pap, esztergomi hittanár, született Kátlóczon 1831 nov. 6-án. Számos egyháztudományi munkát írt. Szerkeszti az "Uj Magyar Sion"-t és a "Katholikus Lelkipásztor"-t.
Zandt Ödön.
Zandt Ödön, pozsonyi prépost-kanonok, plébános, szül. Pozsonyban 1848 nov. 16-án, Pappá szenteltetett 1872 jún. 19-én. Ez évtől káplán Szentmihályfán, 1878-tól plébános Egyházkarcsán, 1888-tól a pozsonyi Emericanum aligazgatója, (ez időben Frigyes főherczeg gyermekeinek hitoktatója), 1893-ban a pozsonyi társaskáptalan tagja és belvárosi plébános.
Munkái: A katholikus gyermeknevelés tíz parancsolata katholikus szülők számára. Magyarázta Clericus Frigyes. Magyarította Zandt Ödön, egyházkarcsai plébános. Eger, 1886. Második kiadás. Pozsony, 1900. - Mint a "Magyar Sion" munkatársa könyvismertetéseket írt Karcsai név alatt. "A kereszténység védelme dióhéjban" czímű jeles dolgozata a M. Sion 1887 okt., nov. füzetében jelent meg. 1904-ben a "Jó pásztor" egyházszónoklati folyóiratban közölt alkalmi szentbeszédeket. Ő írta e munka számára a kath. egyházra vonatkozó fejezetet.
Zelliger Alajos.
Zelliger Alajos, áldozópap és kiváló egyházi író, szül. Zohoron 1863 jún. 27-én. Mint szerpap 1885-ban fővárosi hitoktató lett. Három évi hitoktatói működése után 1888 jún. 21-én Nagyszombat szab. kir. városi káplán és káptalani karkáplán, ugyanazon év aug. 29-én egyúttal kir. kath. tanítóképzőintézeti tanár, 1891-ben kath. legényegyesületi elnök, 1895-96-ban ideiglenes tanítóképzőintézeti igazgató, 1897-ben nagyszombati érsekhelynöki titkár és jegyző lett. 1904-ben tiszt. pápai káplánná nevezték ki. Már papnövendék korában sokat foglalkozott az irodalommal és több pályadíjat nyert. 1886 szept.-től 1888 jún. 15-ig főmunkatársi minőségben szerkesztette a "Népnevelő" czímű kath. tanügyi lapot.
Munkái: 1. Simor János herczegprimás, bíbornok és esztergomi érsek vázlatos élet- és jellemrajza. Bpest, 1886. - 2. Esztergomvármegyei írók. Pályadíjjal koszorúzott mű. Bpest, 1888. - 3. Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat, 1893. - Az utóbbi mű az irodalomtörténettel foglalkozóknak nélkülözhetetlen forrásmunka. Jelenleg is nagyobbszabású bibliografiai munkán dolgozik.
Zelliger József.
Zelliger József, tankönyvíró, 1853-54-ben r. kath. iskolai tanító Nádason, később Nagylévárdon. Szakműködéséért és szakdolgozataiért 1863-ban dícsérő oklevelet nyert. Nemsokára Malaczkán igazgató-tanító lett és 1872-ben a nagyszombati tanítóképezde igazgató-tanára. 1886-ban halt meg. Nagyszombatban való működése alatt különösen a népiskolai tankönyvirodalmat gazdagította. Összesen 53 tankönyvet írt és 1880-ban megindította a "Népiskolai figyelőt".
Zelliger Vilmos.
Zelliger Vilmos, áldozópap. Szül. Zohoron 1862 máj. 26-án. Felszenteltetett 1884-ben. Már mint szerpap fővárosi hitoktatóvá lett. 1887-ben Budapesten terézvárosi segédlelkész. A "Népnevelő" czímű szaklapnak 1888-tól főmunkatársa, 1892 óta pedig szerkesztője. Számos czikket, értekezést, könyvbírálatot stb. írt különféle lapokba és folyóiratokba, úgy a saját, mint Boldogfalvi, Mester stb. nevek alatt.
472Zichy Ferencz.
Zichy Ferencz (gróf), tárnokmester, született Pozsonyban 1811 január 24-én, meghalt 1897-ben. Közpályáját Pest vármegyénél kezdte, honnan az udvari kanczelláriához került titkárnak. 1839-ben Fiume alkormányzója. Két év mulva az újonnan alakított pozsonyi váltótörvényszék elnöke lett. Több pénzintézet, így különösen az első pozsonyi takarékpénztár, neki köszöni létét. Ugyanezen időben kezdeményezte a szolnok-pesti vasútvonal építését. 1847-ben a helytartótanács ideiglenes elnökévé neveztetett ki, 1848-ban pedig Széchenyi István államtitkárnak vette maga mellé. Az 1849-iki orosz inváziókor Paskievics hadseregében főbiztos volt. 1851-ben a magyar érdekek mellett kelt síkra Bécsben, de eredménytelenül s azért visszavonult. 1854-ben Miksa főherczeg udvarmestere lett, ki ez időben Lombardia és Velencze kormányzója volt. 1861-ben újra hivatalt vállalt. Nógrád vármegye főispánja lett, de a mint az alkotmányos időszak véget ért, ismét visszavonult és leginkább gazdaságával foglalkozott. Különösen a bortermelés terén tünt ki. 1874-ben konstantinápolyi nagykövet lett s ez állásában az orosz-török háborúban nevezetes szerep jutott osztályrészéül. 1879-től fogva birtokán élt. A delegáczióban mint a külügyi bizottság elnöke vett részt.
Zichy József.
Zichy József gróf, főrend, v. b. t. tanácsos, a vaskoronarend nagykeresztese. Született 1841-ben. Tanulmányait Pozsonyban és Bécsben végezte, jogi doktorátust szerzett és ezután nagy utazást tett Török- és Görögországban, Kisázsiában, Palesztinában, Egyiptomban, Orosz- és Németországban stb. Hazatérve, a kir. kúriánál működött 1865-ig, a mikor orsz. képviselő lett. 1867-ben a kereskedelmi minisztériumban osztálytanácsos, majd közmunka- és közlekedésügyi miniszter. Már előbb, 1870-ben Fiume kormányzójává, majd Pozsony vármegye főispánjává neveztetett ki, de ez állásokról lemondott.
Zichy Nándor.
Zichy Nándor (gróf), született Pozsonyban 1829 nov. 26-án. Politikai és jogi tanulmányait Bécsben végezte, hol filozofiai doktori czímet is nyert. Azután gazdálkodott, az országos gazdasági egyesületben is szerepelt, de a politikától az abszolut kormány ismételt felszólításai daczára távol tartotta magát. 1861-ben Fejérmegye alispánjává választották. A Majláth-Sennyei féle provizórium alatt a helytartótanács alelnöke lett. 1863-ban egy politikai sajtóperből kifolyólag börtönre, a kamarási méltóság és a grófi czím elvesztésére ítélték. A kiegyezést követő első alkotmányos országgyűlésen a ráczalmási kerületet képviselte s a Deák-párt híve volt. 1875-ben Székesfehérvártól kapott mandátumot. A fuzió után a Sennyey-féle konzervativ párt egyik főtámasza volt. 1884-ben szervezte az ellenzéket, mely a zsidók és keresztények közötti házasságról szóló törvényjavaslat ellen tömörült. Az egyházpolitikai küzdelmekben, s újabban a már szentesített törvények esetleges reviziójára vonatkozó törekvésekben a "Néppárt" egyik vezéreként vesz részt.
Zsámboki János.
Zsámboki (írói néven Sambucus) János, író. Született 1531-ben Nagyszombatban. Híres orvos, jeles költő és történettudós volt. Bécsben Miksa király udvari orvosa lett, ki is császári tanácsossá és történetíróvá nevezte ki. Benső viszonyban és élénk levelezésben állott Európa összes tudósaival és rendkívüli irodalmi tevékenységet fejtett ki. Munkáinak száma meghaladja a harminczat. Kiadott római írókat kommentárokkal, magyarországi történetírókat becses bevezetésekkel és függelékekkel. Meghalt Bécsben 1584-ben.

Zsámboki (Sambucus) János.
Az orsz. képtárból.
Zsigárdy Aladár.
Zsigárdy Aladár, orvos, szül. Galántán 1854-ben. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte. Korányi tanár klinikáján gyakornok volt. Később Pozsonyba jött, hol 2 évig a bábaképzőben mint tanársegéd és 2 évig mint másodorvos az állami kórházban működött. A vármegye 1883-ban egyhangulag pozsonyi járási orvossá választotta. Később letette a tiszti orvosi, majd a törvényszéki orvosi vizsgát is. 1891-ben törvényszéki fogházorvos lett és 1896-ban a törvényszéki orvosi teendőkkel bizatott meg, végre 1901-ben előadója lett a törvényszéki orvostannak a pozsonyi kir. jogakadémián és 1900-ban vármegyei főorvos. Több előadást tartott a pozsonyi Toldy-körben és az orvostermészettudományi egyesületben.
Zsigárdy Gyula.
Zsigárdy Gyula, született Pozsonyban 1850 szept. 29-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Nagyszombatban és Esztergomban, a jogot Pozsonyban és Budapesten végezte. 1896-ban galántai képviselő. Munkája: Kis világok, nagy világok.
473Zsigmondy Vilmos.
Zsigmondy Vilmos, született Pozsonyban 1821 május 25-én, meghalt Budapesten 1888 deczember 21-én. 1844-ben összeállította Magyarország és Ausztria bányászatának 1842-ig terjedő statisztikáját. 1846-ban resiczai bányagondnokká, 1848-ban ugyanoda főnökké nevezte ki a magyar kormány. 1849-ben 3 hónappal a világosi katasztrófa után elfogatván, vasban töltendő 6 évi fogságra ítélték és az olmützi várba küldték. Innét 1850 vége felé kiszabadulván, Sándor gróf annavölgyi kőszénbányáját kezelte, 1860-ban pedig ipjának Resicza mellett fekvő szekuli kőszénbányáját rendezte, míg ugyanazon évben Budapestre jött, mint bányászati ügyvivő. Élénk részt vett az 1861-iki országbírói értekezletnek a bányajogra vonatkozó tanácskozásaiban. 1864-ben írta meg Bányatanát. 1865-ben a harkányi hévforrást egy 37.8 m. mély fúrólyukkal szerencsésen felfogta. Ezután gyorsan következtek mély fúrásai: a margitszigeti 1866-67-ben 119.5 m., a lipiki 1868-1870-ben 234.5 m., az alcsuthi 1870-ben 183 m. mély és végre a budapesti városligeti 1868-78-ban 970 m. mély kútnak a fúrása. A hetvenes évek közepe felé elvesztette bal szeme világát. Az országgyűlésen 1875-től 1888 végéig Selmecz és Bélabánya képviselője volt. Leginkább az ő fáradozásainak köszönhető az elaggott bányászoknak és özvegyeiknek ellátására vonatkozó szabályzat életbeléptetése. Az 1873-iki bécsi, a később rendezett párisi, továbbá a székesfehérvári és az 1885-iki budapesti kiállításokon mint juror működött. Az ő kezdeményezésére jött létre 1885-ben a bányászati kongresszus, melynek elnöke is ő volt. Tagja volt 1875 óta a képviselőháznak és a fővárosi közmunkák tanácsának. A Magy. Tud. Akadémia 1868-ban választotta tagjává; ugyanazon évben a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszítette fel; 1878-ban pedig a franczia becsületrend lovagkeresztjét nyerte. 1872-ben királyi tanácsos lett. 1884-ben Selmecz és Bélabánya városok díszpolgárukká választották.
* * *
Hirlapirodalom.
A pozsonyi magyar hírlapirodalom történetét nagy alapossággal megírta id. Vutkovich Sándor dr. E kitünő munkájából a következő részleteket közöljük.
"Szerfölött érdekes dolog, hogy Pozsonyban indult meg az első hazai hírlap (Mercurius Veridicus ex Hungaria), s hogy Pozsonyban látott napvilágot az első magyar nyelvű újság. Pozsony tehát a bölcsője a magyar hírlapirodalomnak."
"Thaly Kálmán történetbúvárunk állítása szerint, a Mercurius Veridicus mintegy ellenlábasa volt a Wienerisches Diariumnak (Bercsényi gróf "nyomtatott hazugságoknak" nevezte el), mely a szabadságharcz magyarjait "per Rebellen" traktálta."
A "Mercurius Veridicus ex Hungaria", Thaly Kálmán kutatásai szerint, hat évfolyamon át fennálló rendszeres heti, utóbb havi közlöny volt. 1705. év tavaszától egészen 1711. tavaszáig, vagyis a kuruczvilág végéig. Bizonynyal büszke lehet Pozsony arra, hogy habár latin nyelven, de mégis falai között jelent meg az első magyarországi hírlap. Gróf Esterházy Antal generális kezdte s a szabadságharcz két fő vezéralakja: Rákóczy és Bercsényi rendszeresítették és folytatták."
474Nova Posoniensia.
"1721-ben Bél Mátyás érdemes történetíró adta ki latin nyelven, szintén Pozsonyban, a "Nova Posoniensia" czímű hetilapot, a mely azonban alig két évi fennállása után megszünt. (Legteljesebb példánya a Magyar Tud. Akadémiának a könyvtárában van.) Bél hírlapjának havi utolsó számához egy melléklap volt csatolva Sillabus rerum memorabilium, mely a hónapnak főbb eseményeit tárgyalta. Ez volt tehát a második magyarországi hirlap. (E helyütt megjegyzem, hogy a fentebbiek alapján tévesen van az "Athenaeum Kézi Lexikonában", hogy a "Nova Posoniensia" (magyarul: Pozsonyi újdonságok) a hazai hírlapirodalom legelső terméke, továbbá az sem való, hogy Bél szerkesztette az első magyarországi hírlapot."
Magyar Hirmondó.
"Végre-valahára aztán 1780 januárius hó elsején megindult Pozsonyban a "Magyar Hírmondó", az első magyar hírlap. Szerkesztője Ráth Mátyás volt, ki azt tervezte, hogy nemzetének szunnyadó lelkületét ferázza, s hogy fogékonynyá tegye nyelvünk művelésére. Patzkó Ferencz Ágoston könyvnyomtató műhelyében jelent meg a lap. Ráth nemcsak szerkesztett a "Hírmondót", hanem ő maga írta egészen, sőt javította is. Ráthnak sokat kellett küzdenie s azért meg is vált már 1782-ben a laptól s a 101. levélben érzékenyen búcsúzik el a közönségtől három évi szerkesztés után."
"Felvethetjük azt a kérdést, hogy mi volt az első magyar lap programmja? Ráth Mátyás 16 pontban tette közzé a tudnivalókat. "A magyar hirdető levelek eránt való Tudósítás" czímű hirdetményben. Ebből megtudjuk, hogy az első magyar hírlap, a "Hirmondó" 1780 év új esztendejének napján "jött világosságra", s hogy a pénzt és szellemi dolgozatokat Patzko Ferencz Ágostonnak könyvnyomtató műhelyébe kellett Pozsonyba küldeni a programm 12. pontja értelmében így: "A Magyar Hirmondónak Posonba vagy: Patzko Uram Könyvnyomtató Műhelyébe adassék Posonban." Tovább így folytatja: "Azoknak, a kik személyesen kívánnak az íróval levelezzeni, kedvesen és köszönettel fogja venni tudósításokat, és mindenkori kész válaszszát ajánlja. Nem is kivánván holmi neve-vesztett hírhordó lenni, az ilyeneknek kedvéért imé maga nevét tészi - Rát Mátyás."
A "Hirmondó" magyarságát illetőleg az van mondva a programmban, hogy "A mi a Magyarságot illeti, a mellyel a "Hirmondó" élni fog az, az alföldi Tisza-mellyékivel és Erdélylyel elegyedett lészen. Ezt tartja az Iró leghelyesebbnek." A rovatok czímei érdekesek, így például "Hazánkbeli történetek", "Hadi dolgok," "Széllyel a világon," "A szárazon történt dolgok," "A tengeren történt avagy történhetett dolgok" stb. Ráthnak munkatársai közt találjuk Révait, Baróti Szabó Dávidot. Búcsúzó mondókájában 1782. év utolsó 101. Levelében azt mondja Ráth... "Ekképen véghez vittem azon kötelességemet, mellyet három esztendőkre önként magamra vállaltam."
"A szerkesztés gondjai ezután alistáli és padányi Máttyus Péterre nehezedtek, a ki alatt azonban a lap folytonosan hanyatlott. Erre 1783. év deczember havában Révai Miklós, a magyar történeti nyelvtudomány megalapítója vette át a lap szerkesztését, ki az 1784. év első számához nyomatott "Új esztendőre való ige az elején, de azután egyéb is" czímű beköszöntőjében tette közzé programmját. Id. Szinnyei József azt írja, hogy Révainak négy havi működését eléggé megkeserítették a hozzája irt levelek, ezekben azt is szemére vetették, hogy nem katholikus paphoz illő foglalkozás a szerkesztés; tehát innen is tova űzték őt az elkeseredés és lángelméjének fel-fellobbanó tervei.
"A tüzes Révai nem volt politikusnak való, jegyzi meg róla Bánóczi. De az elismerés hangjaival is találkozott. Benkő József írja hozzája: "Ha igy folytatod a Magyar Hazától sokat érdemlő hivatalodat, reménlhetjük anyai nyelvünknek álomba indult állapotjábül való felserkenését. Ó magyar égnek csillagai, mosolyogjatok ennek a szíves igyekezetnek." Révai 1784-ben, május havában megvált a laptól. Őt Bartzafalvi Szabó Dávid, a nyelvújítás egyik oszlopos tagja követte, ki a lapot május és június hónapban szerkesztette. Nyelvújító működése 1786-tól kezdve, vagyis a Magyar Hírmondó leveleinek írásától datálódik."
"Ezután egy ismeretlen szerkesztő volt, majd 1884 szept. 25-én Szacsvai Sándorra hárult a szerkesztőség gondja. Gróf Kemény József így nyilatkozott 475róla: "a maga idejében jelesebb, eszesebb és genialisabb honfiaink sorában tündöklött". Ferenczy József pedig azt írja, hogy: "Czikkeiből nem egyszer valódi publiczistai szellem sugárzik ki." Szóval Szacsvay ügyes és eleven tollu szerkesztő volt, a miért lapja közkedveltségnek örvendett. 1786-ban a 36-ik számmal megvált a laptól, mert Patzkóval összezördül. Ezután post tot discrimina rerum az év végéig Bartzfalvi szerkesztette, ki ekkor 24 éves volt. Később Tállyai Dániel, pozsonyi evang. licz. tanár folytatta a lap szerkesztését. A Magyar Hírmondó azután sok apró szerkesztőváltozás után megszünt 1788-ban október hó 8-án, a 80-ik Levéllel. Ez volt az időszaki magyar sajtó úttörője, melytől nem lehet megtagadni, hogy művelődéstörténeti jelentősége volt, s hogy fényt árasztott Pozsonyra, mely bölcsője volt az első magyar nyelvű hírlapnak 1780 januárius 1-től kezdve."
Hírnök.
"1837-ben (júl. 4-én) megindult Pozsonyban a "Hírnök". Szerkesztette Balásfalvi Orosz József. Egy évvel később a "Századunk" cz. melléklapot csatolta hozzá. A "Hírnök" aulikus szellemű politikai, tudomány, művészi és mulattató folyóirat volt s nyolcz évig élt. A pozsonyi szent András temetőben nyugvó Csató Pál, a mérges kritikus, egyike volt a "Hírnök" legélénkebb tollú munkatársainak. Garai János, a füllentéseiről híres "Obsitos"-nak költője, Gasparich Márk, szent ferenczrendi áldozópap, a későbbi nemzeti vértanú, a ki bitófán végezte életét, szintén a "Hírnök" oszlopos tagjai közé tartoztak. Gróf Dessewffy Emil, Aurél és József is dolgoztak Orosz lapjába. A "Képeddel alszom el" és a "Kitárom reszkető karom" czímű országszerte kedvelt dalok költője, Kunoss Endre is munkatársa volt Orosz lapjának. Hazucha Ferencz, novellaíró (Kelemenfy László) is hűségesen írt Orosz lapjába, továbbá Ponori Thewrewk József, (Árpád, Emil és Aurél atyja), Szeberényi Lajos stb. stb."
A "Hírnök" Petőfi költészetéről is közölt részletes bírálatot. Érdekesnek tartom megemlíteni a következő irodalmi dolgot. Ez időtájt történt ugyanis, hogy Petőfinek két hajdani iskolatársa a "Hírnök"-ben törekedett Petőfi babérait tépdesni. (1845. 16. és 17. szám). Az egyik, egykori testi-lelki barátja, Szeberényi Lajos, kivel 1844-ben augusztus hónapban szorított utoljára kezet, mert a jó viszony ezen bírálat következtében örökké felbomlott köztük. Petőfi többé ismerni sem akarta. A másik jó pajtás Dömjén József volt. A czikk alá Etőfi Andor van írva. Petőfi a Pesti Divatlapban válaszolt nekik. "Adatok a kritika titkaihoz" czímen. Az utolsó sorban ritkított betűkkel adta értésükre, hogy kilétüket tudja: "Hazám tiszta lelkű, legszebb erényű ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét."
"Szeberényi nekem 1873-ban munkatársam volt s a "Pozsonyvidéki Lapok" első számában "Nyilt levél a "Pozsonyvidéki Lapok szerkesztőjéhez" czímen egy nagy czikket intézett hozzám május hó 12-én. Szeberényi immár évtizedek óta a pozsonyi evang. temetőben aluszsza örök álmát."
Országgyűlési Tudósítások.
"Most még megemlékszem arról az időszakról, midőn Kossuth Lajos írott lapott adott ki Pozsonyban, hogy azzal teremtsen közvélyeményt a liberális felfogásnak. Nagyon érdekes és figyelemre méltó dolog, hogy a felvilágosodás és haladás eszméit is Pozsonyban tárgyalták legelőször az 1832-5. országgyűlésen. Kossuthnak írott hírlapja az "Országgyűlési Tudósítások" figyelemkeltő hirdetője volt a liberális iránynak. Kossuth 1836-ban július hó 1-én új írott lapot indított meg az országgyűlés után "Törvényhatósági Tudósítások" czímmel, mely a megyei gyűlések tanácskozásait ismertette s a közügyek iránt fejlődő szellemet ápolta hathatósan. Kossuth maga diktálta a tudósításokat a törvénytanuló ifjaknak, kik aztán sokszorosították a példányokat s kézirati levelezések gyanánt adták forgalomba."
"Gróf Pálffy Fidél hiába tiltotta meg az ifjaknak, hogy ne vegyenek részt a "Törvényhatósági Tudósítások" irásában, ezek fittyet se hányva a tilalomra, lelkesen segédkeztek a szerkesztőnek s annál éberebb figyelemmel dolgoztak. Ferenczy József érdekesebbnél érdekesebb adatokat közöl erre az időszakra vonatkozólag a "Magyar hírlapirodalom története" czímű munkájában. Ezekből kitűnik, hogy mily sok bajjal kellett küzdenie Kossuthnak."
"Egyik vád a másikat érte, az "izgatás", "törvényszegés" stb. kifejezések csak úgy zúdultak a fejére. A megyék nagy része azonban sorompóba lépett mellette, míg a kormány mindent elkövetett, hogy a vállalatot csírájában 476fojtsa el. Utasítására a postahivatalok tengernyi nehézséget gördítettek a lap expedícziója elé. Ez azonban semmit sem használt, mert a lap annál kapósabb volt. Mitevő legyen tehát a kormány? Nagyot gondolt s 1837-ben május hó 7-én fegyveres erővel fogatta el Kossuthot Pozsonyban s három évi fogságra ítéltette. 1840-ben (ápr.) azonban már visszakapta szabadságát s két évvel későbben, 1842-ben átvette a "Pesti Hírlap" szerkesztését."
Pozsonyi Lapok.
"A szabadságharcz után időszakban az első magyar nyelvű lapot Szarvas Gábor szerkesztette Pozsonyban 1865-ben "Pozsonyi Lapok" czímmel. Kiadótulajdonos ő volt. Ennek a társadalmi hetilapnak minden vasárnap kellett volna megjelennie, de a második számmal már megszünt 1865 július hó 9-én. (Az első szám júl. 2-án jelent meg.) Szarvas Gábor, a magyar nyelvtudománynak ez a kiváló alakja, rendkívül fájlalta a városnak és különösen a megyének a résztvétlenségét; de hát lassanként mégis csak beletörődött abba a tudatba, hogy magyar lapot nem sikerült neki alapítania. A magyar lap alapítása az én vállaimra nehezedett."
"1870 őszén jöttem Pozsonyba Szarvas Gábor és dr. Heinrich Gusztáv barátaim kíséretében. Nagyon bántott engem az a szomorú dolog, hogy Pozsonynak egyetlen magyar lapja sem volt ez időtájt. Ennek a tátongó hiánynak fájó érzete keltette fel bennem azt az elhatározást, hogy organumot teremtek a nemzeti törekvésnek, mely itt a nyugati határszélen őre legyen a magyar nyelvnek és a jogosult nemzeti érdekeknek. Hazafias eszmém megvalósításában nagy része volt Nirschy Ferencz könyvnyomtatónak, a ki páratlan jóakarattal mozdította elő a lap ügyét."
Pozsonyvidéki Lapok.
"1873-ban (május hó 12-én) aztán szárnyra bocsátottam a "Pozsonyvidéki Lapok"-at, mely eleinte egyszer jelent meg hetenként (hétfőn), vegyes tartalommal. Az első czikkben "Olvasóinkhoz" czímen tettem közzé a lap programmját. Szeberényi Lajos, pozsonyi evang. pap, a Kisfaludy Társaság tagja, üdvözlő levelet intézett hozzám: Nyilt levél a "Pozsonyvidéki Lapok" szerkesztőjéhez czímmel, dr. Verédy Károly (akkor a modori preparandia igazgatója, jelenleg budapesti tanfelügyelő), "Szinezett lapok az élet könyvéből" czímű dolgozattal kezdte meg működését, Neményi Ambrus (jelenleg országos képviselő és a "Pesti Napló" volt szerkesztője) "Bécsből" czímmel írt tárczát. (Egy kis prédikáczió, meg egy kis friss pletyka). Ezeken kívül még mások is írtak a lapba s azonkívül volt fővárosi és vidéki levelezés is stb. A lapnak főmunkatársa dr. Barts József volt, a későbbi országos kórházi igazgató. A lap pár év mulva hetenként kétszer jelent meg, majd dr. Pásztory Mór jogtanár buzgó szerkesztésében naponként. A "Pozsonyvidéki Lapok"-nak aztán dr. Deutsch Ignácz, majd Ardényi Dezső voltak szerkesztői. Ez utóbbi alatt a lap többféle czímet változtatott, míg végre megszünt."
Pozsonymegyei Közlöny.
"1887-ben "Pozsonymegyei Közlöny" czímmel jelent meg egy társadalmi hetilap, melynek fel. szerkesztője Orbók Mór, főmunkatársa pedig eleinte Győrffy József, majd dr. Pechány Adolf volt. 1888-ban május havában aztán én vettem át a szerkesztést."
Eddig Vutkovich fejlegyzései.
Nyugatmagyarországi Híradó.
Id. Vutkovich Sándor dr. 1890-ben a "Pozsonymegyei Közlönyt" "Nyugatmegyarországi Híradó" czímmel politikai napilappá változtatta át. 1902 év elejéig ő volt a tulajdonosa és szerkesztője, a mikor azt fiának, Vutkovich Ödön dr.-nak adta át, míg ő főszerkesztője lett.
Pozsony vármegyében még a következő lapok és folyóiratok jelennek meg.
Magyar nyelven:
Nagyszombati Hírlap.
A Nagyszombati Hírlap czímű társadalmi és közművelődési hetilapot Kramár Vilmos és Kapsz Géza kiadótulajdonosok indították meg 1903-ban. Felelős szerkesztője Kányay Vilmos. Miután a kiadótulajdonosok Nyitrán laknak, a lapot is ott nyomják.
Csallóközi Lapok.
A Csallóközi Lapok czímű társadalmi és közgazdasági hetilap 1900-ban indult meg Dunaszerdahelyen. Kiadója kezdettől fogva Goldstein Józsua könyvnyomdász. Első szerkesztője Csáder Ernő dr. somorjai ügyvéd volt 1902-ig, a mikor a lap szerkesztését Baranyay József vette át.
Galánta és Vidéke.
A Galánta és Vidéke czímű hetilap Fuchs Ignácz dr. ügyvéd szerkesztésében 1892-ben indult meg. A kiadó és laptulajdonos Németh Gyula nyomdász volt. E lapból azonban csak 21 szám jelent meg és pártolás hiányában 477megszünt. 1897-ben Neufeld Samu galántai nyomdász, Waldmann Dezső tanító szerkesztésében újra megindította a lapot. Három hónappal később Troch Pál, akkor Galántán káplán, ma taksonyi plébános vette át a szerkesztést és 1898-ig vezette a lapot, a mikor Entresz Ede galántai plébános lett a szerkesztője. 1900-ban ismét szerkesztőváltozás állott be és ekkor Vörös Ferencz galántai kath. tanító lett a szerkesztője, két havi megszakítással, mely idő alatt Pataky Géza jegyző szerkesztette a lapot. Ma is Vöröss a szerkesztője, ki a lapot közkedveltté tette.
Pozsonyi Gazda.
A Pozsonyi Gazda, köz- és mezőgazdasági szaklap a "Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület" szakközlönye, mai czíme alatt 1899 november hó 1-től jelenik meg s helyettesíti az egyesületnek évtizedek során át megjelent hivatalos közlönyét, melynek szerkesztője Földes Gyula, az egyesületnek 38 évig alkalmazott titkára volt. 1899-ben azonban, a midőn Horváth Jenő a gazdasági egyesület titkára lett, a régi hivatalos közlöny szerkesztését beszüntette s mert e közlöny tisztán csak az egyesületi gyűlések jegyzőkönyveinek közlésére szorítkozott, megindította a "Pozsonyi Gazda" czímű szaklapot, a mely azonkívül, hogy hivatalos rovatában a gyűlések lefolyásáról is bő értesítést közöl, a gyakorlati mezőgazdaság körébe vágó, valamint közgazdasági kérdésekkel is foglalkozó czikkeket tartalmaz. A "Pozsonyi Gazda" havonként egyszer jelenik meg s felelős szerkesztője Horváth Jenő.
Jó Pásztor.
A Jó pásztor 1899 október hó 15-én indult meg s havonta egyszer jelenik meg. 1904 óta nem mint havi lap, hanem mint évkönyv egyszerre, a keresztyén egyházi év kezdetén, adventben jelenik meg. Szerkesztője kezdettől fogva Kovács Sándor ev. theol. akad. tanár. A Jó Pásztor a protestáns magyar nép lelki táplálását és a vallásos népies irodalom színvonalának emelését tűzte ki czélul.
Theologiai Szaklap.
A Theologiai Szaklap czímű tudományos folyóirat Raffay Sándor ev. theol. akad. tanár kezdeményezésére, Hornyánszky Aladár, Pokoly József és Tüdős István dr. tanárok közreműködésével, 1902-ben indult meg s negyedévenként kb. öt-íves füzetekben jelenik meg. Czélja az ev. theol. tudományok önálló kutatásokon alapuló szakszerű művelése s az önálló magyar theologiai munkásság megalapítása és fejlesztése. E szaklap párt, iskola vagy felekezet szolgálatában nem áll, hanem tisztán tudományos theologiai folyóirat. Szerkesztője ma is Raffay Sándor.
Magyar és német nyelven:
Nagyszombati Hetilap.
A Nagyszombati Hetilap. 1869-ben Winter Zsigmond nyomdatulajdonos "Tirnauer Wochenblatt" czím alatt német nyelvű hetilapot indított meg mint szerkesztőtulajdonos. Már az 1870-es évek elején tervezve volt, hogy a lap lehetőleg magyar nyelven legyen kiadható, a mi akkoriban nem csekély feladat volt. 1877. évtől kezdve a lap mégis már félívnyi magyar melléklettel jelent meg. 1878 május 5-én a lap szerkesztését és tulajdonjogát Thinágl János Henrik kir. közjegyző - ki a lap alapítása óta annak rendes munkatársa volt - vette át és 1879. év január 1-től "Nagyszombati Hetilap" czím alatt magyar és német nyelven adja ki.
Közvélemény.
A Közvélemény, társadalmi és közgazdasági hetilapot 1902-ben indította meg Salgó (Weisz) Károly Szereden, ki egyszersmind a lap szerkesztője is volt és ma is az. A lap, tekintettel közönségére, magyar és német nyelven indult meg, de a helyi érdek mellett a magyarosodás terjesztése a czélja és ma már a lapnak csak kisebb része jelenik meg német nyelven.
Német nyelven:
A Pressburger Zeitung 1764 július 14-én indult meg s így egyike az ország legrégibb lapjainak. Windisch Károly Gottlieb, pozsony-városi szenátor indítványára, 1764. évi július hó 14-én kiadta fűskúti Landerer János Mihály, szabadalmazott könyvnyomdász, a "Pressburger Zeitung" első számát. Kis negyedrét-alakú lap volt ez, négy és hat oldalnyi terjedelemmel, mely hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg.
Landerer az újdonságokat saját maga választotta alakban, krónikai elősorolásban közölte a "Pressburger Zeitung"-ban. A művelt világ legmesszebb fekvő vidékein is voltak barátai, kik sűrű levelezésben állottak a buzgó kiadóval s ezek révén jutott nevezetesebb és fontosabb hírekhez. A külföldi hírek mellett két rovatnak volt jelentősége, melyekben a Magyarországon történt 478eseményeket közölte. E két rovat czíme: "Udvari hírek" és "Szerencsétlenségek". Ezeken kívül rendszeresen közölte a kiadó a Pozsonyban elhaltak névsorát és nevezetes munkákról ismertetéseket tett közzé. A lap feje a lehető legegyszerűbb volt ez időben: "Pressburger Zeitung", 1 Stück, Sonnabend, den 14. Juli. 1764. szöveggel. Előfizetési ára volt: idegeneknek 8 frt, helybelieknek 6 frt, egyes szám ára 6 kr. 1790-ben jelent meg a "Pressburger Zeitung" első melléklete a "Neuwider Zeitung", mely a "halottak politikai beszélgetéseit az 1790. év eseményeiről" közölte. 1791-ben a "Neuwider Zeitung" mellett még az első "Lesekabinet" is megjelent és 1798-ban Landerer, e két melléklethez csatolja a harmadikat "Allgemeine Deutsche Theater-Zetiung" czím alatt. A fáradhatatlan Landerer törekvései nem maradtak elismerés nélkül, mert ez időben már a "Pressburger Zeitung"-nak nagyszámú előfizetője volt és a lap előkelő helyet foglalt el. 1810-ben Landerer János Mihály meghalt és 1811-óta a "Pressburger Zeitung" Landerer M. örököseinek tulajdona. Azután gyorsan váltakoznak a kiadók s 1812. évi július 1-én már Weber Simon Péter kiadásában a "Pressburger Zeitung" fejiratul használja a "k. k. priv. städt Pressburger Zeitung" szavakat. Weber Simon Péter és fia 1813-ban a megszünt mellékletek helyébe kiad egy szépirodalmi mellékletet "Unterhaltungsblatt" czímen, kis nyolczadrét alakban, mely sok évfolyamon át megmarad. 1827-ben Wigand Károly Frigyes az "Ungerhaltungsblatt" helyébe "Aehrenlese" czímű mellékletet ad, mely közgazdasági, szépirodalmi és egyéb czikkekben gazdag. 1836-ban a "Pressburger Zeitung" alakja nagyobb lesz. 1837-ben Schaiba Ignácz Adolf tulajdonába megy át a lap és az új kiadó "Pannonia" mellékletet ad a volt "Aehrenlese" helyébe. A "Pannonia" tartalma: regények, novellák, költemények és tudományos czikkek. Az előfizetési ár e két lapra félévenként helyben 3.36 frt p. p., belföldön 4.48 frt p. p. és külföldön 7.12 frt p. p. Ezideig a kiadók szerepeltek mint szerkesztők, de 1837 április 4-én megjelenik az első szerkesztő, Richter A. F. személyében. Nagy súlyt fektet a magyar viszonyokra és az országgyűlés menetének nyilvántartására az 1841. évfolyam Schmid Antal lovag kiadásában a "Modebilder" melléklettel gyarapodik, a "Pannonia" azonban továbbra is megmarad. Ez év július 30-án lép Neustadt Adolf a szerkesztőségbe, a kinek nevét a bécsi hírlapirodalomtörténet megörökítette. Az olvasóközönség kényelmére 1842 január 1-e óta a "Pressburger Zeitung" hétfőn, szerdán és pénteken, a "Pannonia" pedig kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg. 1848 márczius 22-én Neustadt elhagyja a szerkesztőséget és Bangya József lép helyébe, a kit április 5-én Barich vált fel. Az új szerkesztő Lőw H. dr.-ral egyetemben a "Pannonia" helyett mellékletül adja az "Oesterr. constitutionelle deutsche Zeitung"-ot és Pesten tudósító irodát alapít a "Pressburger Zeitung" számára, mert az országgyűlés oda költözött. Április hó végével Barich elhagyja társát és Lőw dr. a magyar minisztérium megkeresésére hivatalos hasábbal látja el a "Pressburger Zeitung"-ot. Az új sajtótörvény életbeléptetése következtében Pozsony város tanácsa, privilegium folytán, ismét bérbe akarja adni a "Pressburger Zeitung"-ot, de Lőw arra hivatkozik, hogy biztosíték letevése mellett mindenkinek van joga lapot kiadni, a szerkesztőséget elhagyja és "Pressburger Deutsche Zeitung" név alatt "Hungaria" melléklettel új lapot alapít. A "Pressburger Zeitung", "Pannonia" mellékletével, ismét ifj. Wigand Károly Frigyes tulajdona lesz. E viszony azonban nem tart sokáig, már szeptember 1-én a két lap egyesül és Pusztay Sándor a "Pressburger Zeitung" szerkesztője. Fellegek tornyosulnak a magyar szabadság egén. Már decz. 22-én Wrbna, pozsonyi II. hadtestparancsnok betiltja a lapot és parancsot ad a polgármesternek, hogy a "Pressburger Zeitung" hasábjain csak hadtestparancsnoksági rendeletei jelenhetnek meg. Ettől fogva egy oldal jelenik meg csupán a fejirattal és a rendelettel, de ez is ritkán és nem rendszeresen. Wigand-nak sikerül azonban 1849 január 3-án a "különbözeteket kiegyenlíteni" és saját felelőssége mellett ismét rendesen jelenik meg a lap, de a "Pressburger Zeitung" még 1853-1860-iki évfolyamain is kénytelen fejdíszítésül az osztrák sast hordani. Az 1860. év végével az abszolutisztikus korszak szerkesztője távozik és helyét Posch Ágost ügyvéd foglalja el. 1860 deczember 31-én végre letűnik a sas a fejiratról. Angermayer Károly neve legelőször 4791871 július 1-én jelenik meg a lap történetében; ekkor ugyanis ő szerepel nyomdatulajdonosként, de 1874. január 1-én a lap már az ő tulajdona. Szerkesztője október 31-éig Deutsch Ignácz dr., de e napon Angermayer a lap szerkesztését is átveszi, míg 1875 július 1-én Koller Károly lép a szerkesztő helyébe. Az orosz-török háború alatt "Morgenblatt"-ot ad ki Koller, hogy kimerítő tudósításokat hozzon. 1878 óta mellékletül a szépirodalmi "Illustriertes Sonntagsblatt"-ot adja. 1880 deczember 5-én életbe lépteti az állandó "Morgenblatt"-ot, mely reggel 6 órakor és az "Abendblatt"-ot, mely délután 4 órakor jelenik meg. Koller Károly 1881 február havában távozik a szerkesztőségből, melyet 1883 július 1-éig ismét Angermayer vezet, a mikor azt Molecz Dani ügyvédre bízza, a kit 1885 január 1-én Pisztóry Mór dr. jogakad. tanár vált fel, majd 1887 január 1-én a sokévi munkatárs: Lövő Rezső lép a szerkesztőség élére, a ki jelenleg is e minőségben szerepel. Az ő szerkesztősége alatt ünnepelte a "Pressburger Zeitung" 1888 január 1-én 125. évfolyamának beköszöntését. 1893 október 1-jén "Schrattenthal's Frauen-Zeitung" jelenik meg második mellékletként, mely azonban egy év múlva megszűnik. A "Pressburger Zeitung" jelenlegi kiadó-tulajdonosa Angermayer Károly, felelős szerkesztője Lövő Rezső és szerkesztője ifj. Angermayer Károly, élénk tollúsággal megírta. Az itt közölt adatok is tőle valók.
Pressburger Tagblatt.
1869-ben indult meg és 1873-ig állott fenn Krätzer szerkesztése alatt a "Pressburger Tagblatt", mely 1873-ban a Westung. Grenzbote-ba olvadt.
Der Katholik. Das Recht.
1871-ben alapította Apponyi György gróf a "Der Katholik" czímű napilapot, mely 1874-ig állott fenn. 1876-ban Otocska Károly hasonló irányú napilapot indított meg "Das Recht" czím alatt.
Localpresse. Paprika.
1873. jan. 1-től decz. 31-ig Lövő Rezső és Marbach Ernő szerkesztésében jelent meg kétszer hetenként a Localpresse czímű lap. Ez időben, de csak rövid ideig, egy "Paprika" czímű német élczlap is megjelent, melynek kiadója Neuensten báró, szerkesztője Lövő Rezső volt.
Montags-Zeitung. Der Wanderer.
1877-78-ban Köttritsch és Kaminek kiadásában és Neumann szerkesztésében a "Montags-Zeitung" jelent meg és 1878-ban alapította Heksch a "Der Wanderer" czímű napilapot, melyet Lövő Rezső szerkesztett és mely rövid idő alatt megszűnt.
Der Conducteur. Wacht a. d. Donau.
Kisebb lapok voltak Janisch: "Der Conducteur" és Láng Gyula "Wacht an der Donau" czímű lapja, míg az 90-es években a pozsonyi hírlapírók egyesülete által kiadott és a tagoktól szerkesztett "Pressburger Narrenthurm" czímű illusztrált élczlap több éven át fennállott és nagyon népszerű volt.
Westung Grenzbote.
A Westungarischer Grenzbote czímű politikai napilat 1872-ben keletkezett s alapításában első sorban Simonyi Iván vett tevékeny részt. Hathatósan támogatták az újság megalapítását Horn Ede, Jókai Mór és Földes Gyula. Első szerkesztője a lapnak Földes Gyula volt, főmunkatársa pedig Koller Károly. Félévvel az alapítás után Simonyi Iván a lap tulajdonjogát is megszerezte, és átvette a lap vezetését. Egy évvel később, e lap versenye következtében, megszünt a Pozsonyban megjelent "Pressburger Tagblatt", és előfizetőit a Granzbote-nak adta át. Miután Simonyit 1878-ban a galántai került képviselővé választotta, Budapestre költözött, és két éven át Deutsch Ignácz dr. helyettesítette a lapnál; de Simonyi azután a szerkesztést és vezetést ismét átvette és folytatta haláláig. Felelős szerkesztője volt Mauthner G. kitünő tollú író, a kedvelt és jóhírű hangversenyrendező. A lap a Simonyi Iván életrajzi adataiban körvonalazott és ismertetett irányt követi, élénken és jól van szerkesztve s nagy népszerűségnek és olvasottságnak örvend.
Pressburger Presse.
A Pressburger Presse czímű német nyelvű politikai hetilapot Engyeli Jenő alapította 1898-ban és azóta ő a szerkesztő-tulajdonosa és kiadója. A lap minden hétfőn reggel jelenik meg. Iránya hazafias, szabadelvű. Czélja a város közigazgatásában előforduló fontosabb kérdések megvitatása, a város érdekeinek előmozdítása és a város és vidéke népmetajkú polgárságánál a magyar állameszme és a hazafiasság iránti érzék fejlesztése.
Pressburger Tagblatt.
A Pressburger Tagblatt czímű politikai és társadalmi napilap újabban keletkezett. Kiadótulajdonosa a kath. irod. részvénytársaság, felelős szerkesztője Gaibl Sándor kanonok, szerkesztője Fabricius Ottó, jónevű hírlapíró, ki 1899-ben Batka Jánossal egy "Ünnep-Lap"-ot is szerkesztett.
480Reform.
A Reform czímű hetilap 1898-ban Westungarische Volkszeitung czímen indult meg, mint demokratikus néplap. Szerkesztő-tulajdonosa Zalkay Alajos volt. 1901-ben, rövid ideig a Radikal czímet vette fel, azután mai Reform czímét. Szerkesztő-tulajdonosa ma is Zalkay Alajos.
Westung. Volsstimme.
A Westungarische Volksstimme czímű hetilap e néven csak 1902. óta jelenik meg; elődje egy szocziáldemokrata lap volt, melyet Zalkay Alajos indított meg. Ez azonban megszűnt, de a szoczialdemokrata párt kiadásában és Kalmár Henrik szerkesztése alatt, "Wahrheit" czímen, hasonló irányú új lap indult meg, mely 1900 elején szintén megszűnt. 1902-ben indult meg a Westung. Volkstimme, a budapesti Népszava mellékleteként, ugyancsak Kalmár szerkesztésében; de e mellékletet 1903-ban önállósították és azóta ismét Pozsonyban jelenik meg.
Der Friedensbote.
A Der Friedensbote, kirchliches Volskblatt für evangelische Gemeinden Augsburgischen Bekenntnisses, két-hetenként megjelenő egyházi néplap. Iránya az u. n. lutheri konfesszionalizmus, vagyis az egyházi s társadalmi konzervativizmus. A lap 1897-ben indult meg. Mint szerkesztő mindvégig Schmidt Károly Jenő pozsonyi ág. hitv. ev. lelkész szerepel. Kiadója eleintén Scholtz Ödön ágfalvi ág. hitv. ev. lelkész, 1903 évi deczembertől pedig maga a szerkesztő. A lap első évfolyama Sopronban a Röttig-féle nyomdában jelent meg, 1898 évi deczembertől kezdve Pozsonyban a Wigand K. F.-féle nyomdában.
Illustr. Feuerwehr-Zeitung.
Az Illustrierte Feuerwehr-Zeitung czímű szaklapot 1883-ban id. Groidl Gyula "Illustrierte Westungarische Feuerwehr-Zeitung" czím alatt alapította. Három éven át havonként egyszer jelent meg. Ezután mai czíme alatt havonként kétszer megjelenő szaklappá alakította át és azóta egy évi megszakítással áll fenn. Fennállása óta két évig a pozsonyi önkéntes tűzoltó-testület adta ki és 1902 június óta a lap kiadását Csallner Károly beszterczei nyomdatulajdonos vállalata el. Groidl Gyula szerkesztő-tulajdonos a pozsonyi önkéntes tűzoltó-testület segédtisztje és a pozsonyi iparbank tisztviselője.
Westung. Weinbergsbote.
A Westungarischer Weinbergsbote 1897-ben jelent meg először Sopronban Vetter K. Pál szőlőszeti és borászati felügyelő szerkesztésében és kiadásában. 1898-ban a szerkesztő-tulajdonost Pozsonyba helyezték át és azóta lapja is itt jelenik meg és szakközlönye lett a "Pozsonyi Szőlőmívelők Egyesületének." A lap számos ábrával díszítve, minden hó 5-én és 20-án jelenik meg német nyelven, csak azért, mert Pozsony és a szomszédos Sopron vármegye szőlőmívelőinek legnagyobb része németajkú.
Tót nyelven:
Katolicke Noviny.
A Katolicke Noviny (Katholikus Újság) megjelenik Nagyszombatban minden hó 5-én és 20-án. Czélja a tót népet katholikus hitében és erkölcsében megtartani és művelni. E lap 1848-ban Budapesten keletkezett a jó és olcsó könyveket kiadó társulat, a mostani "Szent István-társulat" kiadásában. Első szerkesztője Klempa Simon budapesti plébános volt, a ki mint nagyszombati prépost-kanonok halt meg 1903-ban. Későbbi szerkesztői voltak: Palárik János, dr. Radlinszky Endre, Blaha Pál, Pulmann Endre, Slotta György, Osvald Rikárd lelkészek. 1880 óta, tehát 25 év óta szerkesztője és kiadótulajdonosa e lapnak Kollár Márton, nádasi plébános, orsz. képviselő.
Posol božského Srdca Ježišovho.
A Posol božského Srdca Ježišovho czímű Nagyszombatban minden hó elején megjelenő folyóirat alapítója Melisek Rudolf nagylévárdi alesperes-plébános, a ki azt 1897-ben megkezdte, de már ugyanazon év végén a nagyszombati Jézus-társasági atyáknak átengedte. Az első szerkesztőt Kubina András jezsuita páter váltotta fel, a ki kb. harmadfélévig, haláláig szerkesztette. Daubner Alajos, Jézus-társasági atya lépett a helyébe, a ki ma is szerkesztő-tulajdonosa. A folyóirat tisztán valláserkölcsi irányú.
* * *
Zeneművészet.
Pozsony vármegye, de különösen Pozsony város zenei élete is messze visszanyúlik, egész az árpádházi királyok koráig. Batka János, Pozsony város jeles levéltárnoka, a kiváló zenetörténeti kutató, összeállította e munka számára az ide vonatkozó fölötte érdekes adatokat. Ezek szerint a már 1221-ben a Szent Mártonnak szentelt egyházban fennállott apátság könyvtárában a XIV. és a XV. századból származó több becses antiphonale, graduale és 481cantionale van, melyek természetesen az akkoriban szokásos zenei jegyekkel vannak irva. Ugyancsak ennek az egyháznak akkori számadási könyveiben adatokat találunk a regenschori, három énekes, az énekes fiúk és az orgonamester fizetéseit illetőleg.

Hummel N. János.
A világi zenéről ismár a XV. század közepéről vannak adataink. Akkoriban ugyanis a városi toronymester, a segédeivel együtt, a kik között előbb csak fúvó-zenészek, később már hegedűsök is voltak, a városi toronyról áhítatot keltő melódiákat játszott a lent hallgató közönségnek. 1483-ban adatunk van arról, hogy a Hainburgnak Mátyás királytól történt bevétele alkalmából rendezett istentiszteletre Mátyás király 12 kántorát kocsin vitték Pozsonyból Hainburgba. 1596-ban a város új fúvóhangszereket szerzett be. 1611-ben a városi tanács a toronymester és az orgonista között felmerült összekülönbözést olyképen oldotta meg, hogy a toronymestert az orgonán és a Clavi-czimbalmon való játszástól lakodalmak alkalmával, az orgonamester javára eltiltotta, mert a toronymester csak fúvó hangszereken és hegedűn játszhat. 1600 körül, a mikor már az olasz operák terjedni kezdtek, a különféle hangszerek a templomokba is behatoltak. Ekkoriban a városi toronymester a Szent Márton templom istentiszteletei számára is kölcsönadta zenészeit, illetőleg hegedűseit, trombitásait és dobosait. Az országgyűlések megnyitásánál és bezárásánál köteles volt az ünnepi intrádákat előadni. A XVII. században az evangelikus templomban is figurális és chorális zenével kezdték és végezték az isteni tiszteleteket. II. Lipót koronázásakor Tost városi toronymester vezetése alatt a városháza tornyán és a Mihály-tornyon játszottak a városi trombitások és dobosok.
1682-ből ismerünk városi polgárokat, kiket a városi tanács egyházi zenészekül szerződtetett. Az evangélikusok, abban az időben, a mikor istentiszteleteik engedélyezve voltak, külön orgonistát tartottak közöttük Francisci Jánost is. Kusser (Cousser) János Zsigmond, a hamburgi német opera megteremtője, korának leghíresebb karmestere 1657-ben Pozsonyban született és fia volt Kusser János kántor-tanítónak. Meghalt 1727-ben, mint az irlandi vicze-király karmestere Dublinban.
Az Esztergomból a törökök elől Pozsonyba menekülő püspököknek is saját zenekaraik voltak. Batthyány érsek 40 zenészből álló házi zenekart tartott a primás-palotában, mely zenekarnak a Pozsonyban 1781-ben elhalt Zimmermann Antal udvari zeneszerző (Hofcompositor) volt a karmestere. E zenekarnak e kor legkiválóbb contrabassistája, a pozsonyi Kempfer is tagja volt. Előadásra kerültek szimfoniák Zimmermann Mártontól és Antaltól.
A XVIII. század közepe felé már olasz operatársulat is vendégszerepelt Pozsonyban, mig a koronázásokra és más udvari ünnepélyekre a már 1492-ben alapított császári udvari zenekar jött Pozsonyba. A Mária Terézia alatt épült szinházon kívül, Erdődy János gróf külön olasz operatársulatot tartott palotájában. A Mária Terézia alatt alapított főiskolában a zene a királynő rendeletére kötelező tantárgy volt és e tanfolyam vezetésére, Beethoven barátját Klein Henrik zenetanárt szerződtették, a ki 1832-ben meghalt. Klein Henrik Erkel Ferenczet is tanította, a mikor ez Pozsonyban mint fiatal zenész élt és barátja volt Marschner Henrik híres zeneszerzőnek, a ki a gróf Zichy család zenetanára volt. Klein írta az első hírlapi reczenziót az akkor még 9 éves Liszt Ferenczről 1820-ban, és ő volt az első, a ki már a XIX. század elején a "Leipziger Musikzeitung"-ban a zeneértőket és művészeket a magyar zene szépségeire figyelmeztette. Ő hozta színre Haydn nagy oratoriumait és 482ő alapította 1817-ben a még ma is fennáló nyugdíj-intézetet zenészek számára. Barátja, Marschner Henrik, kiről már fentebb megemlékeztünk, és kinek az első neje pozsonyi polgárleány volt, írta a pozsonyi szinház számára az első operát 1818-ban "Saidar und Zulima" czím alatt, mely színre is került. Az akkori állandó szinháznak 18, később 21, 1860-tól 28 zenekari tagja volt, míg ma 32.
A császári udvari zenekarnak többszöri pozsonyi szereplése adta az eszmét az egyházi zene-egyesület alapítására. Ez az egyesület 1832-ben meg is alakult és azóta állandóan működik. Tagjainak átlagos száma rendesen 100 és a rendes vasárnapi és ünnepnapi előadásokon kívül, minden nagypénteken előadják Haydn "7 Worte" czímű híres művét és azelőtt évenként 12, később 8 és 4 hangversenyt rendeztek, most pedig kettőt. Az egyesület első alapító karmestere, ki ezt az állást 36 évig díjtalanúl töltötte be. Kumlik József zenetanár volt, ki már 1835-ben a Szent Czeczilia ünnepen előadta Beethoven nagy miséjét: "Missa solennis" Op. 123. E hatalmas zeneműnek ez volt Európában a második előadása, melyet a koronázó templomban 1844-ben, 1846-ban, 1857-ben, 1862-ben és 1863-ban megismételt. Vezetése alatt az egyesület Mozart, Haydn, Hummel, Weber, Hölzl, Beethoven, Eybler, Lindpaintner, Süssmayer, Weith, Richter egyházi zeneműveinek legtöbbjét előadta. A világi hangversenyekben Beethoven "Schlacht bei Vittoria" czímű zeneművén kívül, 1861-ben előadatta Berlioz Rákóczy-indulóját és egyes részleteket Lohengrinből.
Utóda Mayrberger Károly, kinek egyik leghíresebb tanítványa gróf Zichy Géza, összhangzattanával és "Die Harmonik R. Wagners an den Leitmotiven der Tristan dargestellt" czímű tanulmányával kiváló nevet szerzett magának. Ő adatta először elő a koronázó templomban, Liszt Ferencz jelenlétében, 1872-ben Liszt esztergomi miséjét, melyet több ízben megismételt. Ő adatta először elő 1874-ben Liszt magyar koronázási miséjét is és azóta ezt a kiváló zeneművet minden nemzeti ünnepélyen előadják. 1884-ben Liszt Ferencz személyesen is dirigálta e zeneművét.
Utóda Thiard-Laforest karmester volt, a ki Pozsony-Püspökiben született 1841-ben (meghalt 1896-ban). Ő adta elő elsőnek Schumann miséjét, több izben megismételte Beethoven "Missa solennis"-ét és Liszt esztergomi miséjét. Az egyesület hangversenyein előadta Beethoven IX. szimfoniáját, Liszt Szent Erzsébet legendáját, a szerző jelenlétében; Parsifal részleteit, Bach "Actus tragicus"-át stb. Utóda Bürger Lajos volt, Lachner és Mayrberger növendéke, ki Wagner "Walküre"-jéból és Liszt Hungáriájából töredékeket adott elő és folytatta Beethoven és Liszt már említett zeneműveinek előadását 1900-ig, a mikor visszalépett. Azóta Kossow dr. és Franek, a dóm karmestere vezették a "Missa" előadásait.

Lavotta János.
Markó: Czigányalbumából
A pozsonyi dalárda 1857-ben keletkezett. Karmesterei voltak Schurig, Vogritsch, Mader (Mader Raul, a királyi opera igazgatójának atyja) és Mayrberger. 1879 óta az utóbbinak egyik növendéke, Kitzinger Nándor a karmester (szül. 1843 Pozsonyban). Vezetése alatt előadásra kerültek Wagnertől "Das Liebesmal der Apostel", Dávidtól a "Wüste", Brahmstól "Rinaldo" (a szerző jelenlétében), az "Eherne Schlange" Löwető., "Antigone" Mendelssohntól, a nagy énekkarok Romeoból, "Fausts Verdammung" Berlioztól és Liszt legtöbb férfikara.
A pozsonyi dalegyletet, mint vegyes kart, 1889-ben alapították. Karmestere alapítása óta Strehlen Antal, a dóm helyettes karmestere. Vezetése alatt előadásra kerültek többek között Schumanntól 483"Der Rose Pilgertfahrt", Mader Raultól egy cantate, a Mesterdalnokok több részlete, Cornéliustól a Barbier von Bagdad záró-kara és Liszttől a "8 üdvösség". Mind a két egyesület nagy súly helyez a magyar karokra is és Liszt Ferenczen kívül Doppler, Hubay, Egressy, Zichy és mások zeneműveit is előadja. A betűszedők köre, mely 1872-ben keletkezett, könnyebb férfi-karokra helyez súlyt. Pozsonyi Dalkedvelők czím alatt legújabban új férfi-énekkar alakult, mely 1904 évi május hó 8-án lépett először a nyilvánosság elé. Karmesterük Breiter-Szélessy János. Évenként két nagyobb hangversenyt fognak rendezni és a kamarazenét is művelni óhajtják.

Bihari János.
Markó: Czigányalbumából
A már említett zeneművészek között első helyen említendő Hummel Nepomuk János (szül. Pozsonyban 1778., megh. Weimarban 1837.) Mozart tanítványa és korának legnagyobb zongoraművésze. A Pozsonyban felállított és Tilgnertől készített szobra javára rendezett hangversenyeken Liszt, Bülow, Rubinstein, Zichy Géza és de Serres asszony díjtalanul léptek fel Pozsonyban. Hummel gyakran meglátogatta szülővárosát, utóljára 1835-ben. Pozsonyból indult ki Liszt Ferencz is. Itt lépett fel először nagyobb közönség előtt 1820 november 26-ikán, Esterházy Mihály gróf házában és ez a fellépte szerezte meg számára azt az ösztöndíjat, mely tovább-képzését Cserny-nél, a híres bécsi mesternél lehetővé tette. Liszt mindenkor hálás is volt Pozsony iránt és 1840-ben s 1874-ben az egyházi zene-egyesület javára két ízben föl is lépett. 1873 óta haláláig majdnem minden évben ellátogatott Pozsonyba. Amade Tádé gróf zeneszerző szintén Pozsonyban született 1783-ban. Müller Béla zeneszerző és Müller Venczel dalműíró Nagyszombatban születtek. Lavotta János (szül. Pusztafödémesen 1764.) és Bihari János (szül. Nagyabonyban 1769), a magyar zeneművészetnek ez a két kiváló alakja is gyakran ragyogtatták művészetüket Pozsonyban az országgyülések alatt. Itt született Poór Vilmos zeneszerző 1828-ban, Ruzsicska Ignácz énekművész pedig 1774-ben Bazinban.
Richter János a pozsonyi szinházban kezdte meg 1866-ban karnagyi pályáját. Lortzing 1847-ben az itteni egyházi zene-egyesület hangversenyén vett részt, mint a zenekar vezetője. A XVIII. század 70-es éveiben a nagy Haydn vezette az udvari zenekart az Albert szász-tescheni herczeg és neje tiszteletére rendezett ünnepségeken. A híres Beethoven is megfordult Pozsonyban, a mennyiben a XIX. század első éveiben Klein Henriket meglátogatta.
Pozsonyban még a következő zeneművészek és zeneszerzők születtek: Förster Károly (jelenleg Párisban él), Eisvogel Ferencz a budai zenekör karnagya, Dohnányi Ernő, Mader Rezső a magyar királyi opera igazgatója, Taund a "Lachtaube", Reinhardt a "Süssen Mädel", Schwimmer a "Fifin" szerzői, Bachó a honvédzenekar karmestere, Strasser W. karmester (jelenleg Olaszországban), Schmidt Ferencz a bécsi filhamonikusok tagja, jónevű zeneszerző, Wurmbrand-Vrábélyi grófné és nővére Tausig-Vrábélyi zongora-művésznők, Joseffy Rafael zongoraművész (jelenleg New-Yorkban), Hauser Miksa és Strauss Lajos híres hegedűművészek és a kiváló theoretikus dr. Kovács Ferencz tanár. Itt éltek és működtek még Erkel, Mosonyi, Batka Nep. János (Aelodieon-művész), Breiter József zeneszerző, Fraumann, Beck Nep. János és fia József énekművészek, Czibulka zeneszerző, Lehár és Scharoch karmesterek, továbbá Zichy Géza gróf, ifj. Lehár és Bartók Lajos zeneszerzők, Brecher színházi karmester és Striczl József, a honvédzenekar karnagya, a ki Liszt magyar rhapsodiáit az eredeti partiturából szokta előadni.
* * *
484Könyvtárak.
Végül közöljük a vármegye területén fennálló könyvtárak és gyűjtemények jegyzékét, betűsoros rendben, városok és községek szerint, a "Magyar Minerva" adatai alapján. A könyvtárak a következők:
Deáki. Az ev. ref. egyházi olvasókör könyvtára, keletkezett 1893-ban. Állománya körülbelül 250 kötet, melyet az egyesület tagjai használnak.
Dunaszerdahely. A kaszinó könyvtára. Keletkezett 1860-ban és körülbelül 1500 kötetből áll.
Modor. A m. kir. áll. tanítóképző-intézet könyvtára. Az állomány mintegy 2300 kötet. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől évi 200 korona segélyt kap.
Nagyszombat. A kath. érseki főgimnázium könyvtára. 1784. óta áll fenn és 1878-ban jelentékennyé növekedett, a mikor Sipeky Ágost, Prileszky Antal és Ordódy Mór családi könyvtárai, a korábbi kisebb könyvtárral egyesíttettek. Számos becses munkát ajándékoztak még a könyvtárnak Simor János herczegprímás, Somogyi Károly és Bubla Károly kanonokok. Közel 22.300 kötet van, közöttük 15 latin nyelvű, régi magyar nyomtatvány és 41 kézirat. A könyvtár évi javadalmazása 800 korona.
Nagyszombat. A magyar közmívelődési egyesület könyvtára. Alapította a pozsonyi magyar közmívelődési egyesület nagyszombati fiókja 1886-ban. Állománya több mint 6100 kötet. "Történeti emléktár" czím alatt berendezett csoportjai közel 300 darabból áll.
Nagyszombat. Az Orsolya-szűzek tanítónőképző intézetének könyvtára 1893-ban keletkezett. Állománya körülbelül 2000 kötet. Évi javadalmazása 100 korona.
Nagyszombat. A Szent-Ferenczrend kolostorának könyvtára. Keletkezett 1633-ban és több mint 5000 kötetből áll.
Pozsony. Az ág. ev. egyházközség liczeumának könyvtára. Keletkezett 1720-ban, mikor az egyházközség Gleichgross György ev. lelkész gazdag könyvtárát megvásárolta. Állománya közel 33.000 kötet, melyek között 26 ősnyomtatvány, 65 magyar nyelvű, és 93 idegen nyelvű hazai nyomtatvány, 2000 kézirat, 48 oklevél, 101 drb. XVII. századbeli eredeti magyar levél és 13 emlékkönyv találtatik. Nevezetességei: Erdődy Gábor grófhoz a XVII. században írt 51 levél, Buda város törvénykönyve 1244-től 1421-ig, a Jus germanicum czímű XVI. századbeli kódex és egy emlékkönyv az 1569-1580 évekből. Évi javadalmazása körülbelül 1700 korona.
Pozsony. Az áll. tanítóképző intézet könyvtára. Keletkezett 1871-ben. Állománya körülbelül 3400 kötet és évi javadalmazása 200 korona.
Pozsony. A felső kereskedelmi iskola könyvtára. 1885-ben keletkezett. Állománya körülbelül 2500 kötet és 2500 füzet. Évi javadalmazása 1600 korona.
Pozsony. A kaszinó könyvtára 1837-ben keletkezett és körülbelül 3500 kötetből áll.
Pozsony. A katonatiszti kaszinó könyvtárát a katonai tudományos és kaszinó-egylet alapította 1874-ben. Állománya körülbelül 6000 kötet.
Pozsony. A kereskedelmi és iparkamara könyvtára. Keletkezett 1868-ban. Állománya körülbelül 4500 kötet, ugyanannyi fűzet és körülbelül 700 térkép. Évi javadalmazása 1000 korona.
Pozsony. A kir. jogakadémia könyvtára 1850-ben keletkezett, midőn a régi akadémia ujjászervezésével az addigi könyvtár, nehány hungaricum kivételével, a főgimnázium tulajdonában maradt. Állománya közel 17,000 kötet. Évi javadalmazása 1000 korona.
Pozsony. A kir. kath. főgimnázium könyvtára két részből áll. A régi könyvtár 1626-ban alapíttatott és a hajdani jezsuita kollégium könyvtára volt, továbbá a Nagyszombatból Pozsonyba áthelyezett egyetemi könyvtár egy része. Állománya körülbelül 9,000 kötet, melyek között egy ősnyomtatvány, és 136 régi, magyar nyomtatvány találtatik. Ez a könyvtár 1848 óta nem gyarapszik, mert 1850-ben külön, modern könyvtárt alapítottak a tanárok számára, melynek állománya már a 600 kötetet megközelíti. Évi javadalmazása 500 korona.
Pozsony. A m. kir. áll. felsőbb leányiskola könyvtára. Keletkezett 1884-ben. Körülbelül 2000 kötetből áll és évi javadalmazása mintegy 500 korona.
Pozsony. A m. kir. állami főreáliskola könyvtára 1851-ben keletkezett és körülbelül 8000 kötetből áll. Évi javadalmazása 850 korona.
Pozsony. Az Orsolya-rendi apáczák r. k. tanítóképzőjének könyvtára 1893-ban keletkezett. Nagyobb adományokat juttattak az intézeti könyvtárnak a vallás- és közokt. miniszterium, dr. Ortvay Tivadar apát, dr. Fésüs György jogakad. igazgató és P. Pintér Ráfael. Állománya közel 1500 kötet és ezek között 20 régi magyar nyomtatvány. Évi javadalmazása 100 korona.
Pozsony. Az orvos- és természettudományi egyesület könyvtára 1856-ban keletkezett. Állománya több mint 10,000 kötet.
Pozsony. A prépostsági könyvtár keletkezési éve ismeretlen. 1895-ben Dankó prépost hagyatékával gyarapodott. Állománya körűlbelül 9000 kötet és füzet.
Pozsony. A társas-káptalan könyvtára. Állománya a 3000 kötetet messze meghaladja, és ezek között 15 ősnyomtatvány és 245 kódex találtatik. Nevezetességei: antifonálék, misekönyvek, pontifikálék, a bolognai egyetem XVI. századbeli statutumai és anabaptista könyvek és iratok.
Pozsony. Schulpe György munkáskönyvtára, melyet törökkanizsai Schulpe György 1894-ben az általa alapított munkástelepen rendezett be. Állománya körűlbelül 1500 kötet.
Pozsony. A Szent Ferencz-rend tartományi könyvtára a XIV. században keletkezett és állománya több mint 12,000 kötet, melyek között 10 ősnyomtatvány és körülbelül 100 kézirat találtatik.
Pozsony. A Szent Isván-olvasókör könyvtára 1864-ben keletkezett és mintegy 2500 kötetből áll.
Pozsony. A Toldy-kör könyvtára 1874-ben keletkezett. 1889-ben megkapta Rónay Jáczint nagyprépost hagyatékának egy részét. Adományaikkal gyarapították a könyvtárt: Lanfranconi Enea, Kismartoni E., Orosz László, dr. Thaly Kálmán és Udvardy Ferencz. 1900-ban 1000 485korona és 1901-ben ugyanannyi állami segélyben részesült. Állománya közel 4000 kötet és körülbelül 600 füzet. Nevezetessége Toldy Ferencz több kézírata. Évi javadalmazása 1000 korona államsegélyen kívül, 400 korona az egyesület pénztárából.
Pozsony. A városi közkönyvtár. Alapját a múlt század hatvanas éveiben a Nemzeti Kör vetette meg, melynek feloszlása után, 1889-ben, Simonyi Iván, a Haladó Kör elnöke, a város támogatásával, a könyvtárt új életre ébresztette. 1900-ban került a város kezelésébe, mely a kormány támogatásával közkönyvtárrá fejlesztette. 1900-ban 2000, 1901-ben 2500 korona segélyben részesült. A könyvtár berendezési költségeire az állam 40,000 korona rendkivüli segélyt engedélyezett. Nagyobb adományokkal a Haladó Kör, Lányi Gyula ügyvéd, Gaibl Sándor kanonok s a városi levéltár járultak fejlesztéséhez. Állománya körülbelül 10,000 kötet, évi javadalmazása, a város pénztárából, 8100 korona, melynek körülbelül harmadrésze személyzeti kiadás.
Szentgyörgy. A kegyes tanítórend házi könyvtára szintén régi keletű. Állománya körülbelül 5000 kötet. Évi javadalmazása csupán 40 korona.
Szentgyörgy. A kegyes tanítórend kath. gimnáziumának könyvtára 1850-ben keletkezett és körülbelül 1500 kötetből áll.
Gyűjtemények.
A vármegye területén fennálló gyűjtemények a következők:
Nagyszombat. A kath. érseki főgimnázium régiség-gyűjteménye. Keletkezett 1886-ban. Nagyobb adományokkal Tagányi Alajos tanár, Ebenhöch Ferencz győri kanonok és Füredi Arthur járultak gyarapításához. Nevezetességei: római császári pénzek és Európa egye államainak pénznemei. Ugyanennek az intézetnek a természetrajzi gyűjteményét Forstinger György, Kanovich Nándor és Simor János gyarapították nagyobb adományokkal. Évi javadalmazása 120 korona.
Pozsony. Az ág. ev. egyházközség liczeumának gyűjteményei közül első sorban említendő a régiség-gyűjteménye, mely 1867-ben keletkezett, midőn dr. Schmikó Dániel ismert nummismatikus 13,255 érmet és 1000 régiséget ajándékozott az intézetnek, a mit Kubinyi Ferencz még 300 db régiséggel gyarapított. Évi javadalmazása 400 korona államsegély. A természetrajzi gyűjtemény a XIX. század elején keletkezett. A gyűjteményt nagyobb adományokkal gyarapították: 1858-ban a Zechmeister-család, 1887-ben Habermayer Rudolf és 1854-től 1891-ig Bothár Dániel. Évi javadalmazása 300 korona államsegély és a tanulók járuléka.
Pozsony. Az állami tanítóképző intézet természetrajzi gyűjteménye 1871-ben keletkezett. Évi állami javadalmazása 700 korona.
Pozsony. A kir. kath. főgimnázium gyűjteményei. A régiség gyűjtemény 1897-ben keletkezett. Nagyobb adományokkal Spitzer Mór járult a gyarapításához, a ki úgyszólván a megalapítója. Hozzájárult még Somssich János gróf is. A természetrajzi gyűjtemény keletkezésének ideje ismeretlen. Évi javadalmazása 200 korona állami segély.
Pozsony. A m. kir. áll. főreáliskola természetrajzi gyűjteménye. 1850-ben keletkezett és 110 korona évi javadalmazással bír.
Pozsony. Az Orsolyarendi apáczák r. k. tanítóképzőjének régiség-gyűjteménye 1893-ban keletkezett, a mikor a zárda az intézetnek átadta azokat a gyűjteményeket, melyeket több századon át szerzett. Nevezetességei: 40 darab keretbe foglalt régi kézimunka és két képgyűjtemény. P. Pintér Ráfael is hozzájárult a gyűjtemény gyarapításához. Csak ajándékozás útján szaporodik.
Pozsony. Az orvos- és természettudományi egyesület néprajzi és természetrajzi gyűjteménye körülbelül 15,000 darabból áll. Az államtól 1901-ben 500 korona segélyt kapott. Évi javadalmazása 200 korona.
Pozsony. A városi múzeumot a pozsonyvárosi szépitő egyesület 1868-ban alapította és a városnak ajánlotta fel örök tulajdonul. Pozsony vármegye a birtokában levő régi fegyvereket és zászlókat, a pozsonyi lövész-egylet a régi fegyveres polgárság fegyvereit, zászlóit és díszedényeit, Heiler Károly cz. püspök érdekes egyházi régiségeket ajándékoztak a múzeumnak, a hova a pozsonyi czéhek régiségei is kerültek. Van könyvtára és levéltára, régiségtára, képtára, iparművészeti és szépművészeti gyűjteménye. Az állam eddig is tekintélyes összegekkel járult a gyűjtemények gyarapításához, a pozsonyi takarékpénztár pedig 14.000 korona költséggel átalakíttatta a múzeum helyiségeit. Évi javadalmazása 900 korona, melyet az államtól és a várostól kap.
Nagyobb könyvtárak, képtárak és gyűjtemények vannak még Alsónyárasdon, id. gróf Pálffy János kastélyában (régészet, iparművészet, festészet); - Alsókorompán Chotek Rezső grófnál (vegyes); - Ábrahámban Esterházy Károly grófnál (festészet, keleti műtárgyak); - Bősön Üchtricz-Amade Emil grófnál (vegyes); - Bácsfán a szent Antal klastromban (könyvtár); - Bazinban a városi múzeumban (vegyes); - ugyanott Meissl Ferencz lovagnál (vegyes); - Czifferen Zichy Pál Ferencz grófnál (könyv- és levéltár); - Cseklészen Esterházy Mihály grófnál (könyvtár és vegyes); - Csesztén Pálffy István grófnál a vöröskői várban (könyvtár, képtár és múzeum); - Éberhardon Apponyi Albert grófnál (könyv- és levéltár); - Galántán Gyuracskay Alajos közjegyzőnél (régészet és fali óragyűjtemény); - Gombán lovag Welteni Wiener Rezsőnél (vegyes); - Ivánkán gr. Hunyady örököseinél (vegyes); - Királyfán id. Pálffy János grófnál (régészet, iparművészet, képtár); - Malaczkán Pálffy Miklós herczegnél (vegyes); - Nagyszarván Pongrácz Frigyes grófnál (kép- és levéltár); - Nagylévárdon Wenkcheim István grófnál (könyvtár és vegyes); - Nagyszombatban Jedlicska Pál érseki vikáriusnál (könyvtár); - Stomfán Károlyi Lajos grófnál (vegyes); - Széleskuton Spitzer Mór földbirtokosnál (régészet, nummismatika, néprajz); - Szentgyörgyön a városi levéltárban (történeti ereklyék); - Taksonyban a plebánián (könyvtár); - Tallóson Esterházy Mihály grófnál (vegyes); - Vajkán Molnár Lászlónál (levéltár); - Vedrődön Zichy József grófnál (iparművészet, könyv- és képtár); - Zavaron Majláth György grófnál (vegyes); - Pozsonyban id. Pálffy János grófnál (régészet, iparművészet, 486képtár); - dr. Ortvay Tivadar apátnál (könyvtár); - dr. Oberschall Pál jogakad. tanárnál (rézmetszetek); - dr. Kornhuber András udv. tanácsosnál (könyvtár); - id. Vutkovich Sándor jogakad. tanárnál (könyvtár); - Wagner Lajos és Kováts Ferencz jogakad. tanároknál (könyvtár); - törökkanizsai Schulpe György magánzónál (könyvtár); - Batka János városi levéltárosnál (könyvtár); - Markovich Iván kir. alügyésznél (régi fegyverek és edények); - dr. Mergl Ödön orvosnál (könyvtár); - dr. Pantocsek Ferencz kórházigazgatónál (bakteriologiai gyűjtemény); - a keresk. és iparkamaránál (könyvtár); - Mauthner Gusztáv szerkesztőnél (partitura-gyűjtemény); - Lövő Rezső és Pichler H. Alajos szerkesztőknél (könyvtár); - Angermayer Károly lapkiadónál (könyvtár); - Kreybig Károlynál (régi bútorok); - Baumann Istvánnál (óra- és régiséggyűjtemény); - Beumler J. A.-nál növénytani (gyűjtemény); - Bernauer Sámuelnél (ötvösművek, régészet) stb.
* * *
Irodalom: - Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - Id. Szinnyei József: Repertorium. - Id. Szinnyei József: Könyvészet. - Moenich és Vutkovics: Magyar írók. - Danielik József: Magyar írók. - Ferenczy és Danielik: Magyar irók. - Pallas nagy Lexikona. - Beőthy: Irod. történet. - Toldy F: Nemz. irod. története. - Bod Péter: Magyar Athenas. - Veszprémi István és Horányi Elek: Memoria és Nova memoria. - Szana Tamás: Magyar művészek. - Szana Tamás: Művészet. - Szana Tamás: Száz év a magy. művészet történetéből. - Findura Imre: Úttörő statisztikusaink emléke. - Sághy József: Magy. Zenészeti Lexikon. - Rimely: Capitulum ins. Eccl. Posoniensis. - Lányi-Knauz: Magyar Egyháztörténelem. - Török János: A Szt. István társ. egylet. magy. Encyclopaediája. - Markó: Czigányzenészek albuma. - Sándor István: Magyar könyvesház. - Nagy Iván: Magyarorsz. családai. - Katona: Hist. Crit. - A M. Tud. Akadémia Almanachja és Értesítője. - Ballagi A.: Politikai irodalom és gyászjelentés. - Magyar könyvszemle. - Bartholamaeides: Mem. Ung. - Básthy: Magyarok emléke. - Weszprémy: Succinta Med. Biogr. Cent. Alt. P. Post. - Ujabbkori Ismeretek Tára. - Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. - Wurzbach: Biogr. Lexikon. - Ortvay Tiv.: Pozsony város tört. - Dr. Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. - Szeberényi Lajos: Prot. egyh. írók életrajza. - Aradi vértanúk albuma. - A magy. gyorsírás tört. - A budapesti kir. orvosegyesület évkönyve.

« SZÍNÉSZET. Írta E. Nagy Olivér dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

AZ EGYHÁZAK POZSONY VÁRMEGYÉBEN A róm. kath. egyházra vonatkozó részt írta Zanit Ödön, az ág. h. evangelikusra vonatkozó részt Markusovszky Samu dr. és az ev. ref. egyházra vonatkozót Balogh Elemér. »