« TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Ury Lajos kir. táblai elnöki titkár. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TORONTÁL VÁRMEGYE. »

265IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY ÉS FORGALOM.
Irta Lendvai Jenő, a kereskedelmi és iparkamara titkára
A modern városok kialakulásával országunk kultúrájának, közgazdaságának, haladásának eme góczpontjait a köztudat historiájuknak, lakosságuk összetételének, vagy a fejlődésük irányának megfelelő jellegzetes gondolatkörbe helyezte, a melylyel az illető város sajátosságának össszefoglalása jut kifejezésre. Így lett Kolozsvárból a "kincses", Debreczenből "a Kálvinista Róma", Szeged az "Alföld metropolisa", Esztergom "a primásvárosa", Székesfehérvár "a királyok temetője", Mohács "a nemzet temetője", Eger "Dobó városa", Hajdunánás és Szoboszló "Hajduvárosok", Komárom "a vár", Kecskemét "a hírös", Pozsony "a koronázó", Arad "a vértanuk városa", Fiume "a magyar tengerpart" stb.
Mint közgazd. középpont
Ha Temesvár városáról esik szó, első pillanatra senki sem gondol a város dicső történetére, páratlan kiépülésére, mintaszerű közigazgatására, hanem mindenki gyári kéményeit látja maga előtt és ipari kiválóságának adja meg a megérdemelt elismerést. Temesvár városában az ország a nagyipari középpont példaképét tudja. Temesvár maga is a közgazdasági téren elért eredményeket tartja legnagyobbra. Annyi bizonyos, hogy a legújabb kori iparfejlesztés országos művén Temesvár a legnagyobb sikerrel fáradozott, a mi a város czéltudatos és körültekintő iparpolitikájának legszebb bizonyítéka. A gyári ipart illetőleg a hazai városok sorában ma Pozsony még erős versenytársa Temesvárnak, de a jövő Délmagyarország metropolisát ebben a tekintetben is első helyre fogja emelni; ezzel kecsegtet legalább a magyar nagyipari termelés jövendő fejlődése: a Balkán felé irányuló kivitel. Minél inkább emelkedik a Temesvár szomszédságában levő, vízi úton is elérhető fogyasztási terület fontossága, annál szembetünőbbé fognak válni azok a ma is már nagy figyelemben részesülő előnyök, a melyekkel a város geografiai fekvésénél és más anyagi és erkölcsi tényezőinél fogva rendelkezik.
Kereskedelmi szempontból Temesvárt Budapest után határozottan a vezető szerep illeti meg. Érdekesen domborodik ki a kommercziális vállalkozás terén is a nagyüzemek összpontosulása. Temesvár bonyolítja le hazánk vidéki városai között a legnagyobb kereskedelmi forgalmat. Ez a megállapítás a kommercziális nagyvállalatok számával magyarázható és ezt igazolja az osztrák-magyar bank temesvári fiókja is, mely itt a többi vidéki fiókot túlszárnyaló üzleti forgalmat mutat ki.
Ez a széleskörű ipari és kereskedelmi tevékenység a város hírét-nevét messze túlröpítette az ország határán. A temesvári árúnak, mondhatni, Európa valamennyi államában és a tengeren túlon is van piacza. Ma temesvári liszttel süt a németországi háziasszony, temesvári czipőt hord az angol gentleman, temesvári harang kong Romániában, temesvári szeszt mérnek Törökországban, temesvári kalap kerül Francziaországba, Belgiumba, temesvári czukorkát majszol a bulgár gyerek, temesvári szilvoriumot iszik az orosz és kanadai, temesvári kocsikat hajtanak Szerbiában; temesvári gyapjufonalból is készül a kisázsiai szőnyeg, temesvári vajat esznek az Egyesült-Államokban, temesvári illatszert is használ a svéd és temesvári gyujtóval gyujt czigarettára az egyiptomi.
Temesvár példája az ipar és kereskedelem nagy városfejlesztő hatásának. Mindaz, a mit az ország ma Temesváron szépnek, helyesnek, dicsérendőnek tart, mindaz, a mi itt együttvéve a nagyszerű haladást produkálta, mind az a sok eredmény, mely Délmagyarország középpontját megkülönbözteti a többi hazai várostól, a kultúra magas foka, a jólét folytonos emelkedése, a közállapotok mintaszerűsége: egy közös forrásra, az iparra és kereskedelemre vezethető vissza.
Gróf Mercy iparpártolása
Nem akarván fölösleges ismétlésekbe esni, mellőzöm a város iparának régi történetét, mert ezt a város történetének tudós írója Szentkláray Jenő dr. ugyancsak e kötet keretében, az egyes korszakok szerint, a kellő részletességgel és 266alapossággal megírta. Közismert különben, hogy a temesvári gyári ipar megteremtése és felvirágoztatása egyedül gróf Mercy érdeme, a mit legjobban igazol az a sajnálatos körülmény, hogy a kormányzónak az 1733. évben az olasz csatatérre való távozásával az itteni nagyipari vállalkozás fokozatosan hanyatlott. közvetetlen utóda, báró Engelshofen még éberen őrködik a Mercy alatt keletkezett állami gyárak jó hírén és kamatmentes kölcsönök engedélyezésével segíti a bérlőket (Baróti-féle Adattár, 330. és 596. oldal), a többi kormányzó azonban nemcsak hogy nem fejlesztette tovább a jól megalapozott munkát, hanem még az átvett örökséget sem tudta megőrizni.
Alig húsz évvel Mercy kormányzósága után gróf Haugwitz és Prokop a nagyobb magyar városok 1755. évi állapotáról szóló jelentésében már azt közli Temesvárról, hogy marhavására jelentékeny, a városban sok német lakik, de gyáros alig van közöttük. (Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága, első kötet 219. oldal.) Ha a tanulmányi útra kiküldöttek szavahihetőségét a többi magyar városról tett megjegyzéseik miatt kétségbe is vonjuk, mindamellett el kell ismernünk azt, hogy a viszonyoknak legalább is megközelítő hűséggel adtak képet, mert II. József útitársának, Albert Szász-Hesszeni herczegnek az 1768. esztendőből származó naplója megerősíti a mondottakat. A napló szerint - melynek ide vonatkozó részét Szeritkláray idézett munkájából merítjük - "a gyáraknak a kereskedelmet virágzóbbá kellett volna tenni és erre nézve ama szép kezdet alapján, melylyel gróf Mercy, eme tartomány első kormányzója, azt megindította, minden remény meg is volt, nem tudom azonban, hogy mi okozhatta az idők folyamán ezeknek a gyáraknak a megszünését, melyeknek csupán a neve és a helye maradt meg."
A czéhek
A kézmívesség nem követte a gyári ipart a hanyatlásban. A népesség szaporodása, az igények növekedése mindinkább több és több iparost vonzott a városba. És a kisipar haladásával bizonyára párhuzamosan járt a czéhszervezet fejlődése is. Eme kisipari érdekorganizáczió szervezésére nézve a törekvés kétségtelenül igen korán jutott kifejezésre, mert czéhek alakítását a városi tanács az 1718. évben, tehát működésének első esztendejében kérte már (Preyer-féle monográfia. 56. oldal). Tudomásunk van arról, hogy 1727-ben a posztónyíróknak már volt czéhszervezetük. Megmaradt a csizmadiák czéhének az 1793. évet feltüntető pecsétje is. A többi czéh mind később keletkezett. A legtöbb az 1815. évből való. Temesvár város levéltárában 17 czéhlevelet őriznek, melyek közül a következők származnak a jelzett esztendőből: kerékgyártó és kovács, németszűcs és keztyűs, lakatos, órás, sarkantyús, puskaműves, ónöntő és ráspolymetsző, harangöntő, gombkötő és zsinórverő, ötvös és rézműves, timár, üveges, esztergályos, szitakötő és fésűs, ács, kőfaragó, kőműves, cserepes, kéményseprő, kádár, kalapos, asztalos, orgona- és hangszerkészítő, kötélgyártó, nyerges és szíjgyártó. Későbbről kelt a kordoványos (1817), szappanos (1828), fazekas (1829), harisnyakötő, takács, posztókészítő- és paszományosczéh (1839) levele. Szádeczky Lajos dr. "A czéhek történetéről Magyarországon" czímű munkája még felsorolja a németszabók, pékek, molnárok, viaszöntők, magyarszabók, szürszabók (valamennyi az 1815. évből), magyartimárok (1816), csizmadiák, szűcsök, vargák (1817), halászok és mészárosok (1818); kéményseprők (1819) és hentesek (1835) czéhét, melyeknek szabadalomlevele az országos levéltárban található meg. Végül a temesvári régészeti múzeumban őrzött pecsétek bizonyítják, hogy még fodrász-, bádogos-; posztókészítő-, paszományos-, festő-, szobafestő és nyerges-szíjgyártóczéh is volt a városban. A város levéltárában őrzött czéhlevelek intézkedései nagyjában megegyeznek. Hat 52, a többi 49 czikkelyes. A vándoridő mindegyik iparágra nézve három év, míg az inaskodás ideje két és három év között változik. A czéhlevelek első czikkelye szerint: "Akik valamely mesterség tanulására szándékoznák, akár melly törvényesen bevett Valláson legyenek, az Innasságra külömböztetés nélkül felvétettessenek". Ez a czikk intézkedik továbbá az inas felvételének alakiságairól és megállapítja a felvételi díjat. A második czikk az óváspénzről, vagy kezességről szól. A harmadik a tanidőről. - Szorgalomra és jó erkölcsre inti továbbá az inast és emberséges bánásmódra a mestert, a ki az inast "a hitbeli Vallásban, az Erköltsiségben, a mesterség, vagy kézi műnek minden részeiben szorgalmatosan oktassa". Az inasokról szóló fejezet további határozmányai a mulasztás és elbocsátás eseteit, a más mesterhez való szegődést, a húsz forintnál nem nagyobb tanítási díj megállapítását, az elhúnyt mester fel nem szabadult inasának más mesterhez váló beállását, a felszabadítást szabályozzák és kimondják, hogy a mester fiai csak azt a kedvezményt 269élvezik, hogy a felszabadítási díjnak csupán felét kötelesek megfizetni. Tizenegy czikk a "mesterlegényekre" vonatkozik. A czéhleveleknek ez a része a segéd felfogadásáról, a vándorlási időről, a munkába való állásról, a felmondási időről (ez általánosan félesztendő, hanem "ha oka az Előljáróság által elégségesnek találtatik" 14 nap; "ellenben a Mestereknek sem szabad időközben kénnyek szerint a Legényeken kiadni"), a rendkívüli beállás, továbbá "valamely Uraság szolgálattyába lépés" esetéről, az éjjel való hazatérés és a "korhelyhétfő (blauer Montag)" bűntetéséről, az összebeszélésekről, a legényszövetségek alakításának tilalmáról, végül a czéhmestereknek, alczéhmestereknek és a munkaadónak tartozó engedelmességről és tiszteletről intézkedik. A következő fejezet a mesterségre való jutást, a remekmunkát "a mestertaksát", a mesteri jog eladását és átengedését, a vidéki mestereknek a czéhbe való felvételét tárgyalja. A további határozmányok az istentisztelet látogatására, a segédek elcsábításának tilalmára, más mester munkája ócsárlásának büntetésére, a czéh helyén lakó és a czéhbe nem tartozó mesterekre (Stőhrer), a vásárok látogatására, a czéh közérdekű kötelességeire, megbetegedés esetén segéd átengedésére, a czéhbeliek eltemetésére, az özvegyekre, a czéh gyűléseire, a czéh és az alczéhmester választására, a czéhláda kulcsaira, a büntetés czímén befolyt pénz hovafordítására és az azzal való elszámolásra, a czéhhel való levelezésre vonatkozik. Az utolsó czikk végül kimondja, hogy "keményen tilos az annak előtte tapasztalt visszaélések és balvélekedések visszahozása".

Temesvári czéhpecsétek. 1. Kádárok. - 2. Szűrszabók 1816. - 3. Szappanosok 1833. - 4. Nyerges és szíjgyártó. - 5. Csizmadiák 1793. - 6. Szerb czéh 1819. - 7. Coktus nodulariorum 1811. - 8. Posztókészítők és paszományosok. - 9. Fodrászok. - 10. Kéményseprők 1856. - 11. Sütők, molnárok 1816. - 12. Kocsigyártók és kovácsok 1813. - 13. Festők és Szobafestők. - 14. Lakatosok, órások. - 15. Ruhakészítők 1816. - 16. Egyesült czéhek 1828. - 17. Bodogosok. - 18. Vargák 1816. - 19. Gyárvárosi kordovánosok.

Az első temesvári textilipar és gyapjufonalgyár.

Az első temesvári textilipar és gyapjufonalgyár.

A "Turul" czipőgyár.
Kisipar
A mult század ötvenes éveiben a temesvári kisipar már országos hírű volt. A kézmívesek közül az asztalosok tüntek ki a bécsi gyártmányokkal versenyző készítményeikkel. A kovácsok, a többi jó munka mellett, főleg kitünő takaréktűzhelyeket szállítottak. A szabók viszont annyira remekeltek, hogy ruháikat a budapesti és bécsi készítményekkel mérték össze. Hasonlóképpen kiváltak a czipészek is, a kiknek árúit bécsinek adták el. (Jahresbericht der Handels- und Gewerbekammer in Temesvár 1853-1856.) Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a kézművesek sorában legyezőkészítő, czukrász, látszerész, kárpitos, vésnök, aranyozó is volt már.
Új gyárak
A XVIII. században alapított gyárak közül a mult század derekán már csak egy-kettő volt üzemben, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a város elveszítette ipari jellegét, mert a megszünt gyárak helyén újak keletkeztek, a melyek Temesvárnak a hazai városok között elfoglalt ipari kiválóságát ismét biztosították. 1856-ban a városban 25 nagyipari telep volt, melyek a gróf Mercytől alapított Gyárvároson kívül, a többi városrészekben is feküdtek. Ezek a gyárak a következők voltak: Három könyvnyomda (egy állami és két magán, az állami fióknyomdának 70 alkalmazottja volt); stearingyertyagyár, mely 50 munkást foglalkoztatott; szabadalmazott pasztel-czeruzagyár; állami dohánygyár, mely 1856-ban 297 munkásnak adott kenyeret. Spódiumgyár; három szeszégető, mely évenként mintegy 8000 akó szeszt égetett; két olajgyár. Évi termelésük 2000 mm finomított és 1000 métermázsa tisztátalan olaj volt; likőrgyár, mely évenként 80.000 üveg és 100 akó rumot adott el; két eczetgyár 20.000 akó évi forgalommal; bőrgyár; szalmakalapgyár; állami sörgyár 220 akó évi forgalommal; két selyemgyár; mezőgazdasági gépgyár, mely fiókvállalata volt egy prágai gyárnak; lakatosárúgyár. Ez a vállalat vas- és sárgarézöntővel volt kapcsolatos és összesen 60 munkással dolgozott; tésztagyár, mely csupán három évig volt üzemben; gyertya-, szappan- és illatszergyár; téglagyár. 1854-ben a városbán öt millió téglát égettek. (Jahresbericht der Handels- und Gewerbekammer in Temesvár. 1853-1855.)
A kiegyezés után
Az Ausztriával való kiegyezés után sem szünetelt a vállalkozási kedv. 1873. évi pénzügyi krízis bekövetkezéséig több gyár alakult, melyek azonban - néhánynak a kivételével - mind áldozatává lettek az országos közgazdasági válságnak. Három gőzmalom, egy papiros-, két szesz- és olaj, egy fűrész-, árú-, stearin- és szappan-, egy keményítő- és vegyészeti- és egy télgagyár roskadt így össze a mindent maga alá temető válság súlya alatt, a mely sokáig megbénította a város közgazdasági életét. Egy évtizednek kellett elmulnia, míg Temesvár újból visszanyerhette azt a pénzügyi erőt, melylyel a gyáripar terén való hívatásának teljesítését újból megkezdhette. A nyolczvanas években az alapítási kedv ismét szárnyra kelt és azóta egyre tart.
Kiállítás
A város közgazdaságának történetében az 1891. évi országos ipari és mezőgazdasági kiállítás korszakos volt. A kiállítás széles kerete és imponáló anyaga a városra terelte nemcsak Magyarország, hanem Ausztria figyelmét is. Temesvár hírének, nevének ez a terjedése igen időszerű volt, mert az 1899. évi iparfejlesztési 270törvény meghozatalát megelőző nemzeti felbuzdulás és a törvény alkotása, az osztrák nagyipari érdekeltséget és tőkét a hazánkban való letelepülés hasznosságára intette. Ilyenképpen Temesvár városa a vállalkozás szemében már akkor előtérben állott, a mikor a többi magyar vidéki város a propaganda munkáját még csak megkezdte. Temesvárnak a latolgató tőke előtt kétségtelenül megvolt és megvan az az előnye, hogy a Balkán-félsziget államainak szomszédságában fekszik, hogy a szélrózsa minden irányában, kitünő vasúti és a mellett víziösszeköttetése van, hogy sokféle nyersanyagot termő, vidék középpontja, hogy jó és bő munkásanyaggal rendelkezik, hogy régi ipari góczpont, hogy a város lakosságának nyelvi viszonyai miatt a külföldi tőkés és a munkás nem kénytelen magát falai között teljesen idegennek érezni.
Temesvár és az idegen tőke
Ámde mind a munkás, mind közlekedésügyi, produkczionális és egyéb előnyökre más magyar városok is reámutathattak. Ezek közül az osztrák határhoz közel levő városok, Pozsony, Győr stb., a földrajzi fekvésnek is olyan hasznára hivatkozhattak, a mely éppen a leginkább érdeklődő osztrák tőkének fölötte kedves volt. Már pedig Temesvár a külföldi, főleg az osztrák tőke megnyerésére alapította iparfejlesztési programmját, a melyet természetesen szeretettel valósított meg a hazai vállalkozás érdekében is. Oly reális keretbe kellett tehát helyezni a gyári ipar fellendítésére, új nagyipari vállalatok alapítására irányuló törekvést, a mely a számító tőke figyelmét anyagi téren köti le. Ezért az iparfejlesztési programm legsarkalatosabb tétele az új gyáraknak messzemenő kedvezményekben való részesítése lett. S e tekintetben Temesvár nemcsak időbelileg előzte meg a többi hazai várost, hanem az áldozatkészség nagyságára nézve is, a minek legjobb bizonyítéka, hogy az iparfejlesztés iránt érzéket tanusító magyar városok a temesvári mintát fogadták el és utánozták.
Iparfejlesztési mozgalmak
Az e programm alapján az utolsó 12 évben keletkezett első három gyár osztrák alapítás volt, az azokat követő két gyár pedig magyar, de nem temesvári tőkével alakult. Ennek megállapításával azt akarjuk igazolni, hogy az idegen tőkének ilyen módon való lekötése körültekintő gondoskodásnak, czéltudatos agitácziónak, folytonos utánjárásnak volt az eredménye, a mely a város vezetősége mellett, a temesvári kereskedelmi és iparkamara elnökségének köszönhető. A kamara volt az, a mely az iparfejlesztés munkájának első felét: az akvirálás nehéz feladatát végezte. Pénzügyi és vállalkozói körökben való összeköttetéseinek felhasználásával, állandóan fenntartotta és fokozta a város iránt való érdeklődést addig, a míg a teljesen kidolgozott tervek életre keltését a városra bízhatta. Így keletkezett 1899-ben a kalap-, 1900-ban a czipő-, 1905-ben a pamutfonal-, 1906-ban a gyapjúfonal-, 1907-ben a kötött és szövöttárú- és a szappan-, végül 1911-ben az aczéllánczgyár.
A gyáripar támogatása
Hogy képet alkothassunk magunknak a temesvári iparfejlesztés mértékéről, ide iktatjuk mindazokat a kedvezményeket, a melyeket a város 1899 óta a gyáraknak nyujtott:
A kalap-, valamint a czipőgyár a 15 évi adó- és illetékmentességen kívül a mely a többi itt alapított gyárnak is jutott, a rajta levő épületekkel ingyen telket kapott és a város a szükséges munkástörzs neveléséért munkásonként és évenként 10-10 K-val segélyezi a telepeket, a melyek azonban egyenként legfeljebb évi 6000 koronát kaphatnak ezen a czímen. - A gyapotfonalgyár öt holdnyi ingyentelket nyert és önköltségi áron kapja a villamos áramot. - A gyapjúfonalgyárnak a város 2 1/2 holdnyi ingyenes telket adott és minimális áron engedi át a villamoserőt. - A kötött és szövöttárúgyár 2335 öl ingyentelekhez jutott, építési anyagot részben ingyen, részben önköltségi áron kapott és tíz esztendőn át évi 4000 K-nyi szubvencziót húz. - A lánczgyár segélye 1000 -öl ingyentelek, építési anyag ingyen és villamoserő minimális áron. - A szappangyárnak a város a gyári épületet és a hozzátartozó telket 10.000 K kedvezményes áron adta el és hat éven át, évi 1500 K-val támogatja.
Szakoktatás
A kisipar fejlesztése is gondja az illetékes tényezőknek. Ezen a téren az igyekezet főleg oda irányul, hogy a szakismeretekben való haladást biztosító tanfolyamok intézménye általánosítást nyerjen. A fa- és fémipari szakiskolán a következő mesterségekben tartanak esti kurzusokat: könyvnyomdászat, kazánfűtés, dinamógépkezelés, lokomobil és cséplőgépkezelés, szabadkézi rajztanfolyam, czipész-, szabótanfolyam, fémipari szerszámgépkezelés, motorkezelés és stabilgőzgépkezelés. E tanfolyamok kibővítése állandó gondoskodás tárgya. A motorikus erő igénybevételének megkönnyítésére a városi villamosmű mérsékelt árú áramot szolgáltat a kisiparnak.
271A kereskedelmi és iparkamara pedig évenként egy kisiparost küld a külföldre, hogy mesterségében tovább képezze magát. Közel van végül a megvalósításhoz a közműhelyek építési terve is.
Ezidőszerint Temesvárnak 1996 iparosa van. Az egyes iparágak megoszlása 1911 deczember 31-én a következő volt:
Az iparágak megoszlása
Vasgyártás, vas- és aczélöntés 2, kovács 38, szerszámgyártó 4, reszelőgyártó 3, drótgyártó, drótfonó és szövő 1, késgyártó 8, lakatos 47, vasbútor- és pénzszekrénygyártó 3, arany- és ezüstmíves 12, rézmives, rézhámor sárgarézöntő 7, bádogos 36, gép-, kazán- és hajógyártó 9, fegyvergyártó 1, varrógép- és kerékpárjavító 2, vasúti műhely 1, kocsigyártó 22, villamosszerelő 3, közhasználatú villamos áramfejlesztőtelep 1, orgona- és zongorakészítő 7, egyéb hangszeripar 3, órás 34, orvosi műszer- és taneszközgyártó 22, czement- és gipszárúgyár 1, kövek mechanikai megmunkálása 8, tégla- és tűzálló-agyaggyár 6, fazekas 12, fűrészgyártó 3, parkettagyártó 3, hordógyártó 8, kaptafavágó 1, asztalos 90, esztergályos 11, aranyozó 4, gyermekjátékszer-készítő 1, fából való szerszámkészítő 2, szitakötő 6, kosárfonó 4, fésűs 4, bőrgyártó és bőrfestő 11, bőröndös 2, szíjgyártó és nyerges 16, sörte-, szőr- és tollipar 6, gyapjúipar 3, len-, kenderkikészítés és kötélgyártó 6, len-, kenderszövőipar és vattagyártó 4, harisnyakötő 3, gombkötő 3, kelmenyomtató kékfestő 7, kárpitos 25, szabó 111, szűcs 16, fehérneműkészítő 3, nyakkendőkészítő 1, női divatárúkészítő 17, varrónő 2, esernyő- és napernyőkészítő 2, keztyűgyár 3, kalapos 9, sapkás 2, szalmakalapgyár 2, művirág- és disztollgyártó 1, czipész és csizmadia 241, bocskoros 8, papucsos 20, ruha- és folttisztító 8, mosás és vasalás 24, borbély 132, papirosanyag és papirosgyártó 1, papirosárúgyártó 3, könyvkötő 9, malomiparos 7, sütő 74, tésztagyártó 1, czukrász 13, czukorkagyártó 39, csokoládégyár 1, mézeskalácsos 7, hentes 92, mészáros 42, béltisztító 4, konzervgyártás húsanyagból 1, sajt-, túró- és vajgyártó 2, dohánygyártás 1, sör- és malátagyártó 1, szeszgyártó 3, eczetgyártó 4, konyak-, likőr- és pálinkagyártó 3, szikvizgyártó 17, jéggyártó 1, közvágóhíd 1, világító-gázgyár 2, gyufagyár 1, növényolajgyártó 2, gyertya-, szappan- és illatszergyártó 5, kocsikenőcs- és fénymázgyártó 3, egyéb vegyészeti czikkek gyártása 4, gyepmester 1, építészet 20, csatornaépítés 1, kőmíves 59, ács 26, cserepező és palafedő 20, üveges 11, szobafestő 50, fényező és mázoló 38, czímfestő 10, kövező és aszfaltozó 7, gáz-, gőz- és vízberendező 2, kútásó 5, kéményseprő 11, lakás-, szoba- és ablaktisztító 1, köztisztasági vállalkozó 2, nyomdaiparos 17, fényképész 17, vésnök 7, festő és képfaragó 9, egyéb műiparos 6, vendéglős, szállodás, kocsmáros 162, markotányos és kifőző 6, kávéházak 47, fürdős 4.
A munkások képzettsége
A temesvári kézmívesek készítményeinek fogyasztási területe nem egyenlő a városi vámvonalon belül levő helylyel. Az idevaló iparosok árúinak valóban a város határát messze meghaladó vidéken is van keletje. Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyék középosztálya gyakran megfordul a városban és a temesvári kézmíveseknek állandó vevőjévé lett. A munkára való alkalom bősége a temesvári kisipar fejlődésére, a munka módjára és minőségére nagy hatást gyakorol. Temesvár egyfelől magába szívja a vidék képzett iparosait, másfelől vonzóerőt gyakorol a távolabb is lakó mesterségükben kiválóan járatos iparosokra. Az intelligenczia szükségleteinek folytonos emelkedése is arra bírta a város iparosait, hogy szakismereteiket állandóan gyarapítsák és olyan segédmunkásokról gondoskodjanak, a kik megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Ebben az utóbbi tekintetben egy előre még bizonyos nehézségek állanak fenn, a melyek azonban idővel remélhetőleg eltávolíthatók lesznek. Ez különben nem helyi, hanem országos baj. Az ipari munkások java, vagyis a leghasználhatóbb része, a fővárosba, vagy - német nyelvtudása révén - más külföldi nagy városba igyekszik. A temesvári iparos ezért a bér felemelésével kénytelen a jobb munkaerőt itt tartani.
Fejlettebb iparágak
Temesvár ipari fejlettségéhez képest a kézmívesség általában a korszerű haladás bizonyítékát szolgáltatja. A sokféle iparág közül különösen a ruházati és a műipari csoport válik ki. A városi lakosság finomodott ízlésével és fokozott igényeivel párhuzamosan kellett haladni a szabó- és czipészmesterségnek, melynek termékei feleslegessé teszik a fővárosi készítményeket. Jó híre van a temesvári női szabóságnak is, melynek munkái nem csupán a szorosan vett Délmagyarországon, hanem az ország távolabbi vidékein is keresettek. A lakatosárúk készítésében szintén jeleset mutat fel; hasonlóképen elsőrangú a fényképészet, mely a fővárosival vetekszik és termékei a külföldön is elhelyezést találnak. A kocsigyártás szintén kivitelre dolgozik. Készítményei csiny, elegánczia és tartosság dolgában válnak ki. Végül ki kell emelni a czukrászatot, mely szintén elismerést érdemel. Specziális iparága Temesvárnak a harangöntés, mely ágyúit a Balkán államokban is elhelyezi.
Hanyatló iparágak
A fejlődő iparágak mellett azonban hanyatlókat is találunk. Ezek pangásának oka azonban általános és eddig egyfelől a gyári verseny, másfelől pedig a kelendőség megcsappanása. A nagyipari produkczió szorítja ki a gombkötő-, paplanos-, sapkás-, fésüs, kefekötő-, timár-, viaszöntő- és gyertyamártóipart. A köpenyegszabóság, mely valamikor virágzó iparága volt a városnak, a kereslet csökkenése 272miatt hanyatlik, a fazekasipart a zománczos bádogedények használata szorítja ki, az esztergályosság a síma butorok térhódítása miatt vesztette el a foglalkoztatás terének jó részét, a mézeskalácsosipart pedig a czukrászat szívja fel lassanként.
Nagyipar és gyárak
Temesvár város közgazdasági jellegét a gyáriipar szolgáltatja. Ebben a tekintetben főleg a nagyipari vállalatok sokfélesége és az egyes telepek nagysága és különleges volta következtében, a hazai városok közül, Budapesten kívül, csupán Pozsony hasonlítható össze vele. Temesvár nemcsak számbelileg mulja fölül a gyárakat illetőleg hazánk többi városát, hanem több olyan ipari teleppel is rendelkezik, a mely az ország legnagyobb gyárainak sorában foglal helyet. A következő lapokon részletes ismertetését adjuk a város nagyipari termelésének, azért itt csak azt jegyezzük meg, hagy a város nagyipara, különösen a textil-, ruházati-, élelmezési és vegyészeti iparcsoportokkal tünik ki.
1911 végén a városban 60 gyár volt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy gyárnak azt az ipari telepet minősítjük, a mely vagy tömeges termelésre állandóan legalább 20 munkást foglalkoztat, vagy az 1907. évi III. t.-cz. végrehajtási utasításának 1. §-a szerint, azt "melyben az előállításnál alkalmazott eljárások mineműsége és a termelt iparczikkek mennyisége és értéke a gyári jelleget 20 munkás nélkül is kétségtelenné teszi".

Temesvári Hungária gőzmalom r.-t.

Temesvári műmalom r.-t. azelőtt Erzsébet gőzmalom.

Temesvári Első Gyufa, Kocsikenőcs és Vegytechnikai gyár r.-t.

Az I. Délmagyarországi Kalapgyár r.-t.

A Délmagyarországi Lánczgyár r.-t.

Első Temesvári Szeszgyár és Finomító r.-t.
Az 1911. év végén következő 60 gyár volt üzemben:
Vas- és fémipar
Egy pénzszekrénygyár, mely a lakatosárúgyártással kapcsolatos. Az alkalmazott összes munkások száma 70.
Egy lakatosárúgyár. Ez a vállalat az iparág körébe vágó valamennyi munkával foglalkozik, szép műtárgyakat és különlegességként vasalások, tólózárak, szellőztetők, szivattyúk, kéményajtók tömeges gyártását is űzi. A gyár 50 munkással dolgozik.
Egy lánczgyár, mely ipari és gazdasági czélra szolgáló lánczokat, továbbá zablákat és csatokat készít. Munkásainak száma 30.
Egy vas- és rézbútorgyár, 30 munkással.
Gépgyártás
Két, gépgyár 70 munkással.
Egy vasúti műhely, melynek 539 munkása van.
Egy villamosáramot fejlesztő telep, mely városi tulajdon; 61 munkással dolgozik.
Egy elektrotechnaikai gyár; villamos motorokat, dinamógépeket, indító készülékeket és kapcsolókat gyárt, 50 munkással.
Két kocsigyár, melyben 50 munkás talál foglalkazást. A két telepnek Romániába, Szerbiába és Bulgáriába kivitele van.
Kő-, föld- és agyagipar
Egy czementárúgyár, 100 munkással.
Négy téglagyár, mely évenként 10-12 millió téglát termel.
Egy kőárúgyár, mely 40 munkást foglalkoztat.
Egy agyagárú- és kályhagyár, 25 munkással.
Fa- és csontipar
Három bútorgyár. Az összesen 90 munkással dolgozó gyárak egyike parkettát is készít.
Fonó- és szövőipar
Egy gyapjúfonalgyár, mely ezidőszerint 3000 orsót tart üzemben. Ausztriába, Bosznia-Herczegovinába és a Balkán-félsziget állámaiba tekintélyes kivitele van. Hazánknak egyetlen ily vállálata. Munkásainak száma 180-250.
Egy nemezgyár. Közönséges nemezárúkat készít, melyekből Ausztriába, Romániába és Bulgáriába állandóan exportál is. Rendszerint 30 munkásnak ad dolgot.
Egy gyapotfonalgyár. Egy millió korona alaptőkéjű részvénytársaság tulajdona. A vállalat 200 munkással és 11.000 orsóval dolgozik. Mintagyár, melynek számottevő kivitele van Ausztriába, az annektált tartományokba és Szerbiába.
Két szövőgyár. A nagyobbik 60 széket tart üzemben és főleg ú. n. szerb vásznat készít. A kisebb, 10 székkel működő telep különféle terítőket és függönyöket is gyárt.
Egy kötött- és szövöttárúgyár. Ez a jónevű gyulai harisnyagyár társvállalata 300 munkással dolgozik.
Ruházati ipar
Egy bajuszkötőgyár, 22 munkással.
Egy keztyűgyár, mely 50 munkást foglalkoztat.
Egy nemezkalapgyár. Puha- és kemény, gyapjú- és nyúlszőrkalapokat készít, melyeknek mind hazánkban, mind a külföldön és pedig Ausztriában, Németországban, Svájczban, Francziaországban, Belgiumban, Angliában és a keleti országokban, kitünő a kereslete. A vállalatnak, mely az ország legnagyobb kalapgyára, 430 munkása van.
Két szalmakalapgyár. Férfi-, női- és gyermekkalapokat gyártanak, közönségesebb és finomabb minőségben. Mind a kettőnek Ausztriába és a Balkán országaiba kivitele is van. A két gyár 50 munkással dolgozik.
Egy czipőgyár. A Turul czipőgyári részvénytársaság nagyipari telepe hazánk egyik legnagyobb gyári vállalata. 900 munkással dolgozik és árúit 130 fiókja útján értékesíti. Fiókjai közül 35 Magyarországon, 41 Ausztriában, 33 Németországban, 1 Szerbiában, 1 Angliában, 1 Hollandiában és 1 Svájczban van. Évi kivitele 3.5 millió K.
Élelmezési és élvezeti ipar
Három műmalom. A lisztgyártás a város legrégibb gyártási ága, mely ma is virágzó. A temesvári gőzmalmoknak jelentékeny kivitelük van, a mely Ausztriába, Németországba, Hollandiába, Francziaországba és Angliába irányul.
Egy kenyér- és süteménygyár, 20 munkással.
Egy halkonzervgyár, 20 munkással.
Egy czukorkagyár, mely gőzüzemre van berendezve és a kereskedelmi árún kívül, finomabb selyem-, dragée- és dessert-czukorkákat és cakesárút is készít. 60-80 munkást foglalkoztat.
275Egy vajgyár. Eladási középpontja Budapesten van. Terméke javarészét a külföldön értékesíti.
Egy dohánygyár, mely 1700 munkást foglalkoztat.
Egy sörgyár. Ez a nagyipari telep a város egyik legnagyobb és legrégibb vállalata; évi termelése 50.000 hl-re rúgott. Tekintélyes exportja van. Munkásainak száma 100-120.
Két szeszgyár és pedig egy ipari és egy mezőgazdasági. Az ipari gyár még külföldre is szállít. A vállalatokban összesen 110 munkás dolgozik.
Egy élesztőgyár, mely melléküzeme a mezőgazdasági szeszgyárnak.
Egy eczetgyár.
Három pálinkagyár. A három telep az ország legnagyobb szilvóriumfőzői közé tartozik és számottevő mennyiséget visz ki a külföldre. Az egyik vállalat konyakot is gyárt.
Egy szikvízgyár. A temesvári vendéglősök és kávésok szövetkezeti gyára.
Egy jéggyár, mely a városi vágóhíddal kapcsolatos.
Vegyészeti ipar
Egy világítógázgyár. A most városi vállalatot 1857-ben alapították. A telepnek 50 munkása van.
Egy gyújtógyár, mely az országosan ismert, Emke-gyújtót készíti. A nagyipari vállalat 380-448 munkást foglalkoztat és sok árút szállít a külföldre.
Egy vegyészeti árúgyár, mely társvállalata a gyújtógyárnak. Főleg kocsikenőcsöt, fénymázt és bőrzsírt készít. A keleti államokba kivitele is van.
Egy szappangyár. Jó minőségű mosó- és pipereszappant készít.
Egy illatszer- és kozmetikai árúk gyára. A vállalat különféle termékei egész Magyarországon és a külföldön is el vannak terjedve.
Sokszorosító ipar
Öt nyomda. A sok napilap miatt a város nyomdaipara nagyon fejlett. Temesvárnak összesen 16 nyomdája van; ez az öt azonban a legnagyobb. Eme vállalatok munkásainak száma 200.
Ipari munkások
Ezekben a gyárakban állandóan legalább 6400, a termelési főidényben pedig kb. 7000 munkás dolgozik. Megállapítható tehát, hogy minden temesvári gyárra átlag 100 munkásnál több esik. Ha Temesvár valamennyi munkásának számát akarjuk megállapítani, figyelembe kell venni az ipartestülettől kimutatott, képesítéshez kötött segédeket és inasokat, valamint a rendőrfőkapitányság nyilvántartásában szereplő nem kvalifikált ipari foglalkozásokban alkalmazott, segédeket és inasokat is. Eme számadatok összevetése pedig azt mutatja, hogy a városban 12.000 ipari munkás talált foglalkoztatást. A város gyári jellege a munkások számában is bizonyítékot nyer. Az összes munkásoknak, 58%-a ugyanis nagyipari vállalatokban dolgozik, mintegy 8% jut az építőiparra, úgy, hogy a kisipar segédeinek és inasainak a száma a munkásság összeségének csupán 34%-a. Ha számba vesszük a városnak főleg a vas-, ruházati- és facsoportba tartozó több erős ipari középüzemét - a mely műhelyekben a munkások száma 10 és 40 között váltakozik - megállapíthatjuk, hogy a kézművesség kisüzemeire átlag nem jut sem egy egész segéd, sem egy egész inas. Ha ez a kétségtelenül nem örvendetes körülmény a temesvári kisipar helyzetéből is folyik, némiképen a több iparágban tapasztalható országos munkáshiánynak tulajdonítható. Erre pedig Temesvárott specziális okot már azért sem találni, mert az itteni munkabérek általában meghaladják az országos átlagot.
Munkásjóléti intézmények
Munkásjóléti intézményeknek Temesvár nem látja hiányát. Ámbár ebben az irányban még nem történt annyi, a mennyit az egyes nagyipari vállalatoknak tenniök kellett volna, az ország többi városához viszonyítva: Temesvár még mindig elől halad. A várostól tervezett, ipari munkások részére szolgáló lakások ügye, a minisztériumnak az építési típusra nézve tett kifogásai miatt, ugyan még nem nyert elintézést és így a városnak az ipari munkásságról ilyképen való gondoskodása még nem juthatott érvényre, egyes gyárak azonban már építettek munkáslakásokat. Étkezője, fürdője, segélyegylete több nagyipari telepnek van, több gyárban ismeretterjesztő lapokat járatnak a munkásságnak és tíz gyárban, a keresk. és iparkamara buzgólkodása következtében, szombat helyett csütörtökön fizetik ki a munkabéreket.
A város kiválóbb gyárainak leírása a következő:
Gyárleírások
Délmagyarországi lánczgyár r.-t. 1908-ban Schmitzer J. czég alatt keletkezett és 1911-ben részvénytársasággá alakult át, 200.000 korona alaptőkével. Készít villamos erővel és kézzel heggesztett gazdasági felvonó- és hajólánczokat, kötöttszemű, úgynevezett patent-lánczokat, súrolt, ónozott, aczélfényezett és állanyozott karikás- és rudaszabolákat, fénymázolt és ónozott csattokat, karikákat és más, eme szakmához tartozó czikket. A gyár területe 40000 méter, évi termelése körülbelül 40-50 waggon. Kiviteli piacza: Románia.
Délmagyarországi szappangyár-társulat, Krohn és társai. 1904-ben alakult, 986 öl területen. Készít mosó- és pipere-szappant és kozmetikai czikkeket. Hajtóerő egy 8 HP villamosmotor. A vállalat 16 munkást foglalkoztat és évi termelése 140.000 q mosószappan, 16.000 tuczat pipereszappan. Különlegessége a "Homó" gyógyszappan. Piacza egész Magyarország.
Első délmagyarországi gőzczukorka- és csokoládégyár r.-t. Üzeme 1909-ben indult meg. Területe 750 négyzetméter. Készít különféle czukorkálat, csokoládéárúkat, sütőde-biscuitet. Hajtóerő egy 40 HP motor; a gőzt egy 60 négyzetméter tűfelületű 9 atmosferikus nyomásra berendezett kazán szolgáltatja. A munkások száma átlag 125-130. Évi termelésének mennyisége kb. 9-10.000 mázsa, mely főképp belföldön, jelesül a körülfekvő három vármegyében, nemkülönben az ország minden részében, továbbá Bosznia-Herczegovinában talál elhelyezést.
276Első délmagyarországi kalapgyár r.-t. 1900-ban alakult, 700.000 korona alaptőkével. Területe 2 hold és 1097 négyszögöl. A telep formázott és formázatlan gyapjúkúpokat, gyapjúkalapokat, továbbá nyülszőrkúpokat és kalapokat gyárt, különlegességi gyártmányok a velours (kefélt) kúpok és kalapok, a hódkúpok és kalapok. Napi termelése 500 tuczat gyapjúkúp, 150 tuczat gyapjúkalap, 60 tuczat nyúlszőrkúp, 20 tuczat nyúlszőrkalap. Hajtóerő összesen 200 HP-t szolgáltató gőzgépek. A munkások száma 480-500, kiknek 70%-a női munkás. Kiviteli piacza egész Európa, azonkívül az Egyesült-Államok és Délamerika. Munkásjóléti intézményei a gyárban épült fürdő, ebédlő és munkaközi tartózkodó termek.
Első gyulai kötött- és szövött-iparárúgyár r.-t. A gyár 1908 óta van üzemben. Mindenféle minőségű harisnyát és keztyűt készít 300 munkás segítségével. Árúiból Ausztriába is exportál.
Első temesvári szeszégető és finomító r.-t. 1869-ben alakult, 37.0000 öl területen. Készít nyers, finomított és denaturált szeszt, kozma-olajat, folyékony- és szárazmoslékot, nyers- és érett trágyát. Hajtóerő 520 lóerős gőz- és villamosgépek. Évi termelése 60.00 hektoliter. A termelvények főleg a belföldi piaczon találnak elhelyezést. Külföldi piacza Törökország.
Első temesvári textilipar r.-t. 1905-ben alakult. Gyapotfonál előállításával és kikészítésével foglalkozik. A modern gépekkel felszerelt gyártelep 5 hold területen fekszik. 350 lóerős elektromotorok tartják üzemben a gépeket. Átlag 200 egyént foglalkoztat. Évi termelése 5-6000 q, melynek háromnegyed része a belföldi és egynegyed része a külföldi piaczon értékesíttetik.
Hungária nemezgyár Naschitz és Deixner. 1894-ben alakult részvénytársaságként és 1905-ben társas czéggé változott át. Készít mindennemű technikai-, nyereg- és czipőtalpnemezt. Hajtóerő 30 lóerős motorok. A munkások száma átlag 30, kiknek fele nő. Piacza Magyarország, kivitele van Romániába.
Hungária országos magyar vajkiviteli r.-t. temesvári vajtermelő-központja. 1900-ban egy magánczég építette; tőle 1902-ben a Hungária országos magyar vajkiviteli r.-t. vette meg. A vajtermelő központ a környéken levő tejszövetkezetekből tejszínt vesz át és azt a legfinomabb teavajjá dolgozza fel. Az ilymódon elő állított vaj minőség tekintetében akár a dán, akár a holsteini vajjal sikeresen versenyez. A modern gépekkel és 50 lóerős gőzgéppel felszerelt telep 15 munkást foglalkoztat, kiknek 2%-a nő. Kivitele Európa több államába és a tengertúlra irányul.
Kardos Gyula kocsigyára. 1895-ben keletkezett és egy 760 ölnyi területen épült kétemeletes helyiségben van elhelyezve. Évenként kb. 100-120 új kocsit készít. A gyár kézi gépekkel van berendezve és mintegy 30 munkást foglalkoztat. Piacza egész Magyarország, kivitele van Bulgáriába, Szerbiába és Romániába.
Kecskeméty Sándor látszerész, kozmetikai és illatszergyáros. A vállalatot a jelenlegi tulajdonos apjától 1887-ben vette át. Az üzletet kibővítette és kiváltképpen műszerek, fodrászati czikkek és bajúszkötők gyártásával foglalkozott. Később a vállalat illatszergyártással is bővült, minek következtében jelentékenyen megnagyobodott. 40 munkást foglalkoztat. Piacza egész Magyarország, továbbá Ausztria, Románia, Szerbia, Németország, Olaszország, Svédország, Svájcz.
Magyar gyapjúfonalgyár r.-t. 1905-ben alakult egy millió korona alaptőkével. Területe 12000 m2. A gyár tiszta gyapjúból előállított kézimunkához szükséges fonalakat készít, valamint kötőfonalakat, berlini- hímző és gépkötésre alkalmas fonalakat, szövő- és szőnyegfonalat, továbbá rojtok, bojtok (paszomány-czikkekhez) szükségelt fonalakat. A legújabb gépekkel felszerelt üzemhez a hajtóerőt összesen 165 HP erejű villamos motorok szolgáltatják és ezenkívül a telepen két, egyenként 250 lóerős áramfejlesztő dynamógép van felállítva. Évi termelése kb. 2 millió kor. értéket képvisel és a főidényben 250 munkást, átlag pedig 180 munkást foglalkoztat, kiknek 90%-a nő. Piacza egész Magyarország, kivitele Ausztriába, Boszniába, Romániába, Szerbiába, Törökországba, Kis-Ázsiába és Egyiptomba irányul.
Temesvári első gyufa-, kocsikenőcs- és vegytechnikai gyár r.-t. 1894-ben keletkezett, 8000 négyzetméter területen. Az évenként feldolgozásra kerülő nyersanyag 420 kocsirakományra rúg. Készít különféle fajtájú és nagyságú svéd, szalon és kénes gyújtóárút, czipőkrémet, bőr- és fegyverzsírt, kocsikenőcsöt, fénymázat és kékítő-eszeneziát. Különlegességei az Emke-gyújtó, Emke-czipőkrém, Gazdasági-gyújtó és Földmíves-gyújtó. Állandóan 3 gőzkazánt és 120 munkagépet tart üzemben, 400 munkással. Hajtóerő egy 120 lóerős gőzgép. Évi össztermelés 300 waggon különféle gyufa, 30 waggon kocsikenőcs, 5 waggon bőrzsír és fénymáz, 90.000 tuczat czipőkrém és 20.000 tuczat kékítő. Kivitele van Törökországba, Egyiptomba és Bulgáriába. Hazai piacza egész Magyarország. Modern berendezésével és előállítóképességével a hazai hasonló vállalatok között az első helyen áll.
Temesvári Hungária-gőzmalom r.-t. 1910-ben kezdte meg a működését. Előállít fehér- és barnalisztet, korpát és bükkönydarát, mely Magyagyarországon kívül, Ausztria több tartományában kerül eladásra. 800 négyzetméternyi területen épült. Hajtóerő egy 600 lóerős tandem compound gőzgép. A malom 100 munkással naponként 1000 q búzát őröl.
Temesvári műmalom r.-t., ezelőtt Erzsébet-gőzmalom. 1869-ben alakult, az akkori Bánáti Gőzmalom-Társaság tulajdonaként. 1880-ban a budapesti Erzsébet Gőzmalom-Társaság megvette és fiókmalomként 1909-ig tartotta üzemben. 1909-ben a jelenlegi társaság vette meg. A gyár 14.890 négyzetméter területet foglal el, kb. egy kilométer hosszú iparvágánynyal rendelkezik, gőz- és villamos gépeinek hajtóereje kb. 900 lóerő. Foglalkoztat 280 munkást és 40 tisztviselőt. Készít fehér- és kenyérlisztet, takarmánylisztet és korpát. Évi termelése meghaladja a 600.000 métermázsát, melyből kb. 450.000 q jut lisztre és 150.000 q takarmányczikkekre. Készítményeiből kb. 225.000 q-nyi lisztet és 7000 q-nyi takarmányczikket az osztrák tartományokban és Bosznia-Herezegovinában, míg a többit - a kevés tengerentúli kivitelt leszámítva - Magyarországon helyezi el. A gyár, terjedelem és az előállított mennyiség és a berendezés tekintetében, a hazai vidéki malmok sorában igen előkelő helyet foglal el.
Temesvári polgári sörfőzde r.-t. Alapításának éve nem állapítható meg pontosan; valószínű, hogy gróf Mercy a XVIII. század elején építette, 1884-ben alakult az első részvénytársaság, mely a vállalatot "Gyártelep sörfőzde részvénytársaság Temesvárott" czég alatt vezette; 1911-ben ez a czég "Temesvári polgári sörfőzde r.-t."-ra változott át. Fióktelepei Budapesten, Szegeden és Zsombolyán, eladási helyei pedig az ország legtöbb városában vannak. Gyárt világos és 277barna sört. Különlegességei a pilsenihez hasonló világos "Dupla-korona sör" és az eredeti barna malátából, nagy czukortartalommal készült "Corvin sör" (dupla maláta sör). A gyár 225.000 négyzetméter területen épült. Gőzgépei kb. 250 lóerőt tudnak kifejteni. Munkásainak száma 100-140 között váltakozik. Évenként 55.000 hektoliter sört gyárt.
Temesvár város légszeszgyárát az "Osztrák légszeszvilágítási részvénytársaság" 1857-ben alapította. Ez tehát Magyarországnak legrégibb vidéki légszeszgyára. 1903 óta a város tulajdona. A gyár a melléktermék gyanánt nyert pírszenet első sorban a város és a lakosság szükségletének fedezésére értékesíti és csak a felesleges mennyiséget bocsájtja vidéki kereskedők rendelkezésére, míg a második melléktermék, a kőszénkátrány, legnagyobbrészt a környék nagy téglagyáraiban nyer felhasználást. Jelenleg évi 1.5 millió köbméter légszesz előállítására van berendezve. Hajtóerő egy hat lóerejű gőzgép és tartaléka egy nyolcz lóerős légszeszmotor. A munkások száma 40-50 között ingadozik.
Temesvár város műjéggyára. A városi közvágóhíddal kapcsolatosan fennálló műjéggyárat 1905-ben helyezték üzembe. A legmodernebb hűtőgéppel és jégelőállítógépekkel felszerelt gyár évenként kb. 16.000 mmázsa műjeget termel. Hajtóerő egy 60 lóerős elektromotor.
Temesvár város villamostelepe. A kontinensen Temesvár volt az első város, mely utczáinak legtöbbjét villamosfénynyel világította. A telepet az "International Brush Electric Comp. Limited" alapította és 1884 november 1-én helyezte üzembe. 1887-ben az "Anglo-American-Brush-Electric Light Corporation Limited", 1891-ben pedig a "Brush Electrical Engineering Company Limited" londoni czég tulajdonába ment át. Végül 1893-ban Temesvár város vette át. 1888 óta világításra és motorok hajtására magánosoknak is szolgáltat áramot. A vasúti üzem ellátására három, összesen 440 kwatt teljesítményű áramátalakító nyert felállítást kombinálva egy kb. 180 kwatt teljesítményű accumulator-pufferteleppel. A villamtelep 61 munkást foglalkoztat. 1910-ben felépült a Bega-mederben a három turbinával és egyenként 385 kwatt teljesítménynyel ellátott vízerőmű is.
Tunner Kornél gépileg berendezett gránit- és márványipar telepe. 1875-ben alakult. Területe kb. 3000 méter. Fióktelepe van Verseczen, Dettán, Nagyőszön, Perjámoson és Lippán. Készít sírköveken kívül bútorlemezeket, szobrászati és épületmunkákat és esztergályozott kőfaragómunkákat. Hajtóerő egy 50 lóerős szívógázmotor. Munkások száma 70. Piacza egész Magyarország, kivitele Szerbiába van.
"Turul" czipőgyár r.-t. 1900-ban alakult; telepe Shet rendszerben, teljesen üvegmezőkkel fedve épült, berendezése pedig a legújabb amerikai módszer szerint készült. A hatalmas gépházban a szükséges hajtóerőt három gőzkazán és két Compound gép összesen 280 lóerővel szolgáltatja. A vállalat nagyságát legjobban mutatja, hogy jelenleg több mint 900 munkást foglalkoztat és hogy össztermelése elérte az évi egy millió párt. Hazánkban az egyedüli czipőgyár, mely minden szakbavágó czikket gyárt. A gyár Magyarország valamennyi nagyobb városában fióktelepet tart fenn. Hatalmas kiterjedésű telepe valóságos kis város. Termelésének kb. harmadát hazánkban helyezi el, míg a többit Ausztriában, Németországban, Svájczban, Hollandiában és a Balkánon fennálló árúsítóhelyein.
* * *

A temesvári kalmár-czéh pecsétje.
Kereskedelem
Kereskedelmi társaságok
Idegen kereskedők megrendszabályozása
A volt Temesi Bánság közgazdasági ügyének rendezése körében gróf Mercy kormányzó az ipar mellett a kereskedelemről sem feledkezett meg. Délmagyarország természeti kincseinek felismerésével, a kiaknázásnak lehetőségét mindenekelőtt azzal kívánta megadni, hogy a szárazföldi utakat rendbe hozta és megteremtette a Bega-csatornát. A Temesi Bánság kereskedelmi tevékenységének középpontja Temesvár lett, melynek érdekében a kormányzó, úgy látszik, külön kedvezményeket is adott. A Baróti-féle adattár több helye arra a feltevésre jogosít, hogy a vidék nyersterményeinek vásárlására első sorban a temesvári kereskedők nyertek jogot. A kereskedelem szervezésénél általában társaságok alakítására törekedtek. Ezeknek a kereskedelmi társaságoknak igen messzemenő kedvezményeket adtak. 1720-ban már működik a keleti társaság, mely minden valószínűség szerint Törökországgal és a Levantéval volt összeköttetésben. Ebben az esztendőben ugyanis engedélyt nyert árúknak Törökországba való exportálására, míg 1729-ben megtiltották, hogy 1000 darab kaszát vigyen ki oda. A temesvári kereskedelmi társaság 1724-ben nyert először engedélyt arra, hogy a kikötőkbe és onnan tovább, a tengerre vigyen ki árúkat. A "Handlungssocietät" viaszt, mézet, dohányt, gabonaneműeket, bort, pálinkát és rezet vitt ki. Különben egyike volt a privilegizált társaságoknak, melynek érdekében az adminisztráczió ismételten elrendelte, hogy viaszt és mézet csupán neki szabad eladni. Tudunk továbbá egy marhakereskedelmi és egy bőrkereskedelmi társaságról. Az előbbi 1729-ben, az utóbbi 1742-ben már működött. (Baróti-féle adattár 6., 13., 152., 154. pótfüzet 67. és 77. oldal.) 1741-ben az adminisztráczió szerződést köt a rácz kereskedelmi társasággal, melynek évi 1650 forintért kizárólagos jogot ad arra, hogy a Bánátban kicsinyben kereskedjék. 2781733-ban nyomát leljük a görög kereskedelmi társaságnak, melynek élén a helytartóságtól megerősített választott bíró állott. A görög kereskedőket különben, a gyakori visszaélések miatt, folyton megrendszabályozták. Ezeknek a visszaéléseknek kívánt az adminisztráczió véget vetni, a mikor őket a házalókereskedéstől eltiltotta és boltjaikat bezáratta. Ezt a tilalmat a kereskedő társaság kérelmére a bécsi haditanács, politikai okokból, hogy a fényes portával "kellemetlen viszályba" ne keveredjék, a nagyban való kereskedésre nézve feloldotta ugyan, a kicsinyben való kereskedést azonban csupán a vásárokra és török-eredetű árúkra korlátozta. (Baróti-féle adattár 58., 59., 64, pótfüzet 75. oldal.) Sok török kereskedő is lakott Temesvárott. Ezekkel szemben a helytartóság szintén rendszabályokat léptetett életbe, a melyeknek értelmében Temesvárott csupán a Gyárvárosban épített "hánból" árúsíthattak nagyban. Ezekre az intézkedésekre azért volt szükség, mert - mint Szentkláray Jenő dr. írja "Száz év Délmagyarország újabb történetéből" czímű művében - "a bánsági kereskedést nemcsak a súlyos vámrendszer, a többrendbeli egyenes tilalmak és a termesztmények kivitelének megnehezítése nyomták, hanem még az örmény, görög, zsidó és török kereskedők is, kik társaságokba állván, a török tartományokból évenként sok ezer marhát hajtottak itt keresztül, s ezáltal az itteni kereskedést lehetetlenné tették. Ausztriából visszajövet, bécsi és más európai árúkkal is kereskedést űztek a falvakban és Temesvárott, noha a szerződések nekik török árúkkal engedték meg itt a kereskedést. S miután az itteni nyersterményekre szükségük nem volt, gyári árúkat pedig még nem adhatott nekik a tartomány, az itt fölszedett temérdek pénzösszegeket mind kivitték Törökországba".
A már kiadott rendszabályokat Mária Terézia királynő még szigorította. 1776-ban kimondotta ugyanis, hogy a görög és ottomán alattvaló csak abban az esetben kereskedhetik a Bánságban, ha bejövetelétől számított hat hónap alatt osztrák alattvalóvá lesz, hűségesküt tesz és feleségével és gyermekeivel ide költözködik. Ha görögöt és törököt rajtakaptak, hogy ennek ellenére kereskedéssel foglalkozott, árúit és ingatlanait elkobozták. A zsidókra nézve az ugyanabban az esztendőben megjelent "zsidó rendtartás" intézkedett, mely kereskedelmi tevékenységük körét igen szűkre szabta. Temesvárott összesen nyolcz kereskedő és hat zsibárús kapott engedélyt, a kik azonban élelmiszereket nem adhattak el. A vidéken való házalás tilos volt, ellenben az országos és heti vásárok látogatását megengedték.
Országos vásárok tartására ugyanis Temesvár 1718-ban nyert engedélyt a helytartóságtól, mely valószínűleg ugyanakkor engedte meg két hetivásár tartását is.
1840-iki állapot
A temesvári kereskedelem arányairól 1840-ből már határozott adataink vannak. Az idézett Preyer-féle monográfiából tudjuk, hogy a mondott évben mintegy nyolczvanan foglalkoztak kereskedéssel, a kiknek kilenczvenhárom üzletük volt. 1840-ben Temesvár árúkereskedelmi forgalma a közölt adatok szerint így festett:
3,000.000 mérő gabona, 2 forintjával 6,000.000 forint. - 600.000 mérő rozs, 1.30 frtjával 780.000 frt. - 300.000 mérő tengeri, 1 frtjával 300.000 frt. - 100.000 mérő árpa, 1 frtjával 100.000 frt. - 500.000 mérő zab, 48 krjával 240.000 frt. - 200 000 mérő repcze, 2 frtjával 400.000 frt. - 50.000 akó gyümölcspálinka, 7 frtjával 350.000 frt. - 300.000 akó bor, 2.30 frtjával 690.000 frt. - 22.000 métermázsa só, 6.30 frtjával 143.000 frt. - 6.000 mm. rongy 5 frtjával 30.000 frt. 9.000 mm. méz, 16 frtjával 144.000 frt. - 600 mm. viasz, 70 frtjával 42.000 frt. - 2000 mm. repczeolaj, 12 frtjával 24.000 frt. - 500 mm. lenolaj, 16 frtjával 8000 frt. - 3000 mm. hamuzsír, 9 frtjával 27.000 frt. - 800 mm. gyapjú, 32 frtjával 256.000 frt. - 1000 mm. finom gyapjú, 50 frtjával 50.000 frt. - 60 mm. selyem, 1000 frtjával 60 000 frt. - 6000 mm. dohány, 7 frtjával 42.000 frt. - 15.000 mm. faggyú, 18 frtjával 270.000 frt. - 2000 mm. borkő, 7 frtjával 14.000 frt. - 10.000 mm. ételkáposzta, 4 frtjával 40.000 frt. - 12.000 mm. gubacs, 6 frtjával 72.000 frt. - 3000 mm. szalonna, 12 frtjával 36.000 frt. - 6000 mm. disznózsír 10 frtjával 60.000 frt. - Állatkereskedés 2,000.000 frt. - Nyersbőrkereskedés 300.000, - Bőrkereskedés 500.000, - Lisztkereskedés 500.000, - Gyarmat- és fűszerárúkereskedés 1,000.000, - Rőfösárúkereskedés 800.000, - Erdélyi árúkkal való kereskedés 600.000, - Fakereskedés 200.000, - Vasárúkkal való kereskedés 1,000.000, - Üvegárúkkal és edényekkel való kereskedés 120.000, - Arany-, ezüst- és ékszerárúkkal való kereskedés 400.000, - A kézűvesek által elért forgalom 1,500.000, - Átviteli és szállítmányozási üztet 600.000 frt. - Bőrárúkkal való kereskedés 2,000.000 frt. - Norinbergi és rövidárúkkal való kereskedés 200,000 frt. - Ágytollkerekedés 200.000 frt. - Kender- és lenkereskedés 40.000 frt.
Mai állapot
Temesvár összes árúforgalma annak idején tehát 22,138.000 forint volt.
A mai temesvári kereskedelem a hivatalos csoportosítás alapján, az üzleti telepek száma szerint, a következőképpen oszlik fel:
Állatokkal, mezőgazdasági és állati termékekkel való kereskedés 121. - Fával, egyéb erdeitermékekkel és ásványi anyagokkal való kereskedés 51. - Vas- és fémárúkkal, gépekkel, műi és hangszerekkel való kereskedés 54. - Az agyag- és üvegipar készítményeivel való kereskedés 28110. - Fa- és faragott, díszmű- és papírosárúkkal való kereskedés 71. - A fonó- és szövőipar és a ruházati ipar körébe tartozó árúkkal való kereskedés 224. - Élelmezési és élvezeti czikkekkel való kereskedés 362. - Egyéb árúkkal való kereskedés és a kereskedelem segédágai 367. - Összesen: 1260.

Első Délmagyarországi Gőzczukorka- és Csokoládégyár r.-t.

Első gyulai kötött és szövött iparárúgyár.

"Gyártelep" sörgyár.

M. kir. dohánygyár.

Lovag Vest Ede.
Kereskedelmi ágak
A kereskedelem egyes ágait viszont ennyien művelik:
Sertéskereskedő 3, élő baromfikereskedő 10, hal- és rákkereskedő 1, egyéb állatokkal való kereskedő 1, gabonakereskedő 13, lisztkereskedő 27, terménykereskedő 26, főzelékkel való kereskedő 9, gyümölcs- és szőlőkereskedő 7, élőfa- és virágkereskedő 9, kenderárúkereskedő 1, pamut- és jutakereskedő 1, nyersbőrkereskedő 8, tollkereskedő 3, egyéb állati termékkel való kereskedő 2, fakereskedő 30, szénkereskedő 11, agyag-, homok- és mészkereskedő 10, vaskereskedő 16, egyéb fémárúkkal való kereskedő 4, gazdasági gépekkel való kereskedő 12, varrógép- és kerékpárkereskedő 6, háztartási és konyhaberendezési czikkel való kereskedő 2, műszaki czikkekkel való kereskedő 3, látszerészeti czikkekkel való kereskedő 11, tégla- és tetőcserépkereskedő 1, agyag- és üvegárúkereskedő 9, bútorkereskedő 10, bőrkereskedő 10, díszmű- és norinbergi árú-kereskedő 37, papír- és írószerkereskedő 14, kötél- és kötélárúkereskedő 7, kézmű- és rövidarúkereskedő 114, divatárúkereskedő 65, posztókereskedő 4, czipőkereskedő 6, ruhakereskedő 26, rongykereskedő 2, déligyümölcs- és czukorkakereskedő 2, fűszerkereskedő 39, szatócs 235, tojás-, tej- és vajkereskedő 2, hentes- és húsárúkereskedő 6, élelmiszerkereskedő 35, dohány- és sókereskedő 2, bőrkereskedő 12, sörkereskedő 13, szesz-, eczet- és likőrkereskedő 14, ásványvízkereskedő 2, gyertya- és szappankereskedő 1, kőolajkereskedő 1, egyéb vegyészeti és gyógyszerárúval való kereskedő 11, könyv- és zeneműkereskedő 17, mű- és régiségkereskedő 1, zsibárús 46, vegyeskereskedő 86, fogyasztási adóbérlő 2, cselédszerző 3, hirdetés vállalkozó 2, szállítók és bizományosok 10, egyéb kereskedelmi ágak 4, kereskedők kereskedelmi ág megnevezése nélkül 14, ügynökök és alkuszok 129, takarékpénztárak és bankok 32, zálogházak 3, sorsjegykereskedő 3, közraktári vállalatok 1, bérkocsis 75, fuvaros 172, villamos vasutak 1, hordárok 4, temetkezési vállalatok 4.
Mint kereskedelmi góczpont
Temesvár város kereskedelme egyfelől a folytatott kommercziális foglalkozások sokféleségével, másfelől pedig az üzleti forgalom méreteivel tünik ki. Ennek okaképpen, a kicsinyben folytatott kereskedelmet illetőleg, reá kell utalnunk arra, a mit a város ipari viszonyainak jellemzésénél is kiemeltünk, hogy Temesvár kereskedelme nem csupán a város és közvetetlen környéke lakosságának szükségleteit elégíti ki, hanem Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyék népességének is szolgál árúszerzési forrásokkal. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy a városnak több oly detailüzlete van, mely forgalmának nagysága, czikkeinek kiválósága és külső megjelenése tekintetében, fővárosi színvonalú. Miként azonban Temesvár iparának jellegét a gyári üzem szolgáltatja, az üzleti forgalom jellemző vonása is a nagykereskedelemben domborodik ki. E tekintetben Temesvár felülmulja hazánk valamennyi vidéki városát.
A következőkben a város számottevő kereskedelmi ágainak ismertetését adjuk:
Gabonakereskedelem
A mezőgazdaság termékeivel való kereskedés némiképpen alább szállott ugyan, ez az általános közgazdasági viszonyokban magyarázatát lelő hanyatlás azonban korántsem oly jelentékeny, hogy Temesvár az ezen a téren elfoglalt poziczióját elvesztette volna. Bizonyos, hogy a gabonakereskedelem deczentrálizálódása, a kereskedők számának elterjedése, a vasúti hálózat bővülése a vidéket sok tekintetben függetlenné tette a czentrális fekvésű városoktól, Temesvár azonban a gabonakereskedelemben elfoglalt domináló szerepét még ma is megtartotta. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Temesvár kereskedői közvetítik Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegye mezőgazdasági termékeinek 70%-át. Hogy a forgalom nagyságára nézve is némi tájékoztatást nyerjünk, meg kell jegyezni, hogy a három vármegye búzatermése az országos hozamnak körülbelül egy ötöde, a tengeri termése pedig az egész ország produkcziójának mintegy negyede.
Állatkereskedelem
Temesvár állatkereskedelme már a XVIII. században országos hírű volt. Ezt a jelentőségét a mai napig is megtartotta, habár az a körülmény, hogy ezirányú forgalma túlnyomórészt az országos vásárokon bonyolódik le, az üzleti ágak egészséges fejlődését nem bizonyítja. Sőt a lókereskedés hanyatlóban van. A Balkán-félszigetnek szinte valamennyi állama Temesvár közvetítésével szerezte be azelőtt a hadsereg részére szükséges jobbfajú lovakat, most azonban kezdik megkerülni az itteni lókereskedőkét. Románia és Törökország azonban még mindig innen szerez mindig luxuslovakat. Újabban a kereskedők Német- és Francziaországgal léptek összeköttetésbe.
Temesvár állatvásári forgalma felülmulja az ország valamennyi vásárjának forgalmát. Az 1911-ben tartott öt országos vásáron felhajtott és eladott állatoknak ez a kimutatása: Felhajtott: 34.000 szarvasmarha, 75.000 ló, 3650 juh, 16.500 sertés. Eladott: 10.571 szarvasmarha, 8386 ló, 632 juh, 9180 sertés.
Fakereskedés
A fakereskedés a város kereskedelmének igen jelentékeny ága. Főleg épület-, szerszám- és tüzifának forgalomba helyezésére terjed. A közeli krassó-szörény-megyei 282erdők nagy mennyiségű fáját Temesvár helyezi el jó részben, mi mellett azonban máshonnan, sőt külföldről eredő árút is közvetít. Krassó-Szörény vármegye a szerszám- és tüzifaanyagot szolgáltatja, míg az épületfa az erdélyi fűrészekből kerül ki. A kereskedelmi forgalom az ország határán messze túlterjed. Kivitele a vasúti talpfának és a szerszámfának van. A tölgy- és bükktalpfát Ausztria, Németország és a Kelet vásárolja. A szerszámfának egész Európában, sőt azon túl is van keletje. Ennek nyersanyagát Horvát-Szlavonország, Románia és Szerbia erdei adják, magát az árút pedig Fiumén át, Angol-, Franczia-, Spanyolországba, Hollandiába, Belgiumba és - kisebb mennyiségben - Orsován és Galaczon át, a keleti piaczokra, nevezetesen az egyiptomi kikötőkbe viszik. A fakereskedelem terén Temesvár elől jár és különösen a kivitelt illetőleg vannak sikerei. A kőrisfát Németország és Anglia Oroszországból és Amerikából hozatta. Tíz év óta a szükségletet nagy részben Magyarország fedezi. Ez a számottevő kivitel egy temesvári czég kedvezményezésének következménye, a mely először exportálta az árút.
Borkereskedelem
A borkereskedelem hanyatlik. Ez azonban nemcsak itt tapasztalható. Annak idején, a mikor hazánknak számottevő kivitele volt, Temesvár jelentékenyen résztvett ebben az exportban. A város borkereskedelme ma tulajdonképpen csak a környékre szorul. Pedig Temesvárt fekvése arra teszi hivatottá, hogy a nagy bortermelő vidék árújának közvetítője legyen. Az osztrák vevő azonban a kereskedelem megkerülésével, egyenesen a termelővel érintkezik.
A gyümölcspálinka
Annál nagyobb lendületet vett a gyümölcspálinkával és pedig a szilvóriummal való kereskedés, mely azért fejlődött ki oly nagy mérvben, mert a város szilvatermő vidék középpontja. A temesvári szilvóriumkereskedők ma határozottan az ország legnagyobb szakmabeli kereskedői, a kik tulajdonképpen a saját készítésű árúikat bocsátják forgalomba. A nagykereskedők a termelési időszak alatt a szilvatermelő vidékeken maguk végzik az égetést, tisztább és czélszerűbb kezelésben részesítik az árút, miáltal fogyasztása sokkal kiterjedtebbé vált, mint azelőtt volt, a mikor még a parasztok végezték az égetést. Temesvár mintegy 50.000 hektoliter szilvóriumot helyez el évenként és pedig 60%-ot hazánkban, 30%-ot Ausztriában és 10%-ot a távolabbi külföldön.
Kereskedelmi kertészet
Itt emlékezünk meg a kereskedelmi kertészetről, a melynek Temesvár országos középpontja. A gyümölcsfa-, conifera-, lombfa-, vadnövény- és virágtenyészet tudvalevőleg igen magas foku a városban, melynek világszerte ismert czégei nagy mennyiségű gyümölcsfát és cserjét, dísz-, tűlevelű- és rózsafát, buxust, csirágot, cserép- és dísznövényt, eperültetvényt és magot küldenek szét Európa több államába is.
Egyéb főcsoportok
Nevezetes ága Temesvár kereskedelmének a szalonna- és zsírkereskedés, melynek évi forgalma kb. egymillió korona. Ugyancsak számottevő a nyersbőrüzlet is. Ennek forgalma szintén eléri az egymillió koronát. A baromfikereskedés hasonlóképpen nagyarányú. Az itteni hizlalón kívül a három déli megye, továbbá Szerbia és Bulgária tenyészete szolgáltatja a szárnyasokat, a melyeknek jó részben a külföld a vevője.
Valóban különleges helyzetben van Temesvár a fűszerkereskedést illetőleg. A fűszerszakmába tartozó árúkkal nagyban űzött kereskedésre vagyunk itt csak figyelemmel. Temesvár ezen a téren számbelileg vezet a vidéki városok között. Fűszerárúknak nagyban való eladásával hat kereskedő foglalkozik, kik utazóikkal rendszeresen beutaztatják az ország déli részét, úgy hogy a vevők hálózata a Dunántúlra és az erdélyi megyékre is kiterjed.
Igen kiterjedt a rövidárúkereskedés, melylyel - szintén nagyban - több nagy czég foglalkozik. Ezek is utazóik segítségével bonyolítják le az országba messze belenyúló forgalmukat.
Végül a szén-, vas-, gép- és üvegárúkereskedés válik ki a többi kereskedelmi ágazat közül.
* * *
Pénzügy és hitel
Pénzügy és hitel. A kereskedelmi forgalom élénkülése már oly időben érlelte meg Temesvárott egy pénzintézet alapításának szükségességét, a mikor más városok hasonló tervek megvalósítására még nem gondolhattak. Az első temesvári takarékpénztár eszméje 1845-ből származik; maga a pénzintézet azonban: a "Temesvári Takarékpénztár Egyesület" (a mai "Első Temesvári Takarékpénztár") csak egy évvel később alakult. Az intézet alaptőkéje 20.000 forint volt és 400 darab 50 forintos részvényből állott. A takarékpénztári egyesület 21 éven át egyetlen pénzintézete 283volt a városnak. A kiegyezés esztendejében alakult a 400.000 forint részvénytőkével rendelkező "Első Bánáti Kereskedelmi és Iparbank", majd egy évvel később a "Temesvári Kereskedelmi és Földhitelbank", melynek 200.000 forint alaptőkéje volt. 1869-ben keletkezett a "Temesi Takarékpénztár" (a mai "Temesvári Agrár Takarékpénztár r.-t.") és 1870-ben a "Temesvári Iparbank". Az előbbi részvénytőkéje 50.000, az utóbbié 80.000 forintra rúgott. Az országos pénzügyi válságot az öt intézet közül csak kettő tudta túlélni: a volt "Egyesület" és a "Temesi Takarékpénztár". A másik három pénzintézet csődbe jutott. A három pénzintézet bukása 1873 augusztus havától 1874 január haváig, tehát egy félév alatt következett be, képzelhető, hogy mily magatartást tanusíthatott a közönség a meglevő két intézettel szemben. Az "Első Temesvári Takarékpénztár" az 1873. év augusztus-október havában tényleg 340.000 forint betétet veszített el. (Barát Ármin: "Az első temesvári takarékpénztár ötvenéves története", 168. oldal.) A krizis következtében 1881-ig csupán két kisebb pénzintézet alakult. Azontúl azonban évenként alapítottak pénzintézeteket. A nyolczvanas és kilenczvenes évek mindegyikére tényleg egy-egy takarékpénztár vagy bank alapítása jut. Ez a sűrű alapítás az 1911. év végén 32-re szöktette fel a pénzintézetek számát.
A pénzintézetek működése
A pénzintézetek működését illetőleg ki kell emelni, hogy az utolsó évek óta több bank nagy érdeklődéssel kíséri az ipari és kereskedelmi alapításokat, a melyekben nemcsak közreműködnek, hanem anyagilag is résztvesznek. Temesvárnak már több vállalata van, a melynek tulajdonosai, részesei, vagy finanszírozói helybeli pénzintézetek. Ez az érdeklődés a vállalkozói kedvre igen élénkítőleg hat és az alapítási tervek valóra válását nagyon megkönnyíti.
1911 végével 26 részvénytársasági és hat szövetkezeti bankja és takarékpénztára volt a városnak. E pénzintézetek között egy részvénytársaság Temesvár város takarékpénztára, egy fiókintézete és négy affiliált alapítása budapesti pénzintézeteknek.
A pénzintézetek alaptőkéje és tartalékalapja az 1911. év végén ez volt:
AlaptőkeTartalékalap
koronákban
Részvénytársaságok23,140.0007,712.711
Szövetkezetek4,979.600275.599
Megjegyezzük, hogy a szövetkezetek közül csak egyet vettünk számba, a többi teljesen jelentéktelen.
A takarékbetétek összege kitett: 73,813.603 K-át.
A többi főműveletben elért eredmény a következő adatokból tünik ki
Váltóleszámítolás 89,852.221. Előleg és kölcsön 27,494.381. Jelzálogkölcsön 74,501.048.
Jelzáloglevelek kibocsátásával csak egy temesvári takarékpénztár foglalkozik.
A budapesti tőzsdén is jegyzett záloglevelek összege 17,087.100 koronára rúg.
A mi a nyereséget illeti, ez a következő volt: a részvénytársaságoké 2,921.111, a szövetkezeteké 275.599 kor.
Az Osztr. Magy. Bank fiókja
Ezek az adatok természetesen nem tüntetik fel az Osztrák Magyar Bank temesvári fiókintézetének működését, mélyről itt külön emlékezünk meg. A jegykibocsátó bank igénybevétele évről évre fokozódik, a mi a temesvári piacz megizmosodásának kétségtelen jele. Az utolsó évi és az öt esztendő előtti forgalom nagyságát az alábbi adatok mutatják:
19071911
A műveletek összege75,218.669   117,668.585
Váltók, varrantok és értékpapírok leszámítolása     61,706.164111,790 201
Kézi zálogkölcsön12,032.2004,665.800
Kiállított utalványok319.599311.895
Giro-forgalom: bevétel301,373.275482,736.871
Giro-forgalom: kiadás301,019.100482,373 547
A műveletek összegével Temesvár valamennyi magyar vidéki város elé került.
* * *
A közlekedés
Az a politikai és közgazdasági helyzet, melyet Temesvár mindenkor elfoglalt, előkelő közlekedési góczponttá is tette a várost. Földrajzi fekvése minden bizonynyal sokban hozzájárult ahhoz, hogy már a legrégibb időkben az országot átszelő utaknak volt állomása. Ez a jelentősége a forgalom fejlődésével természetszerűen egyre fokozódott.
284A mai Temesvárnak közúti, hajó- és vasúti közlekedése van. A közúti összeköttetést két állami és mintegy 26 km hosszú törvényhatósági út tartja fenn. Mind a Debreczen-fehértemplomi, mind a Szeged-szászsebesi állami útnak kiváló szerep jutott, mert egyfelől a nyugatra, másfelől a keletre irányuló forgalom lebonyolítására volt hivatott. Ma természetesen ezeknek az utaknak alárendeltebb a jelentőségük.
Víziút
Temesvár vízi útja a Bega-csatorna, melylyel, ha a csatornán a hajóközlekedés Nagybecskerekig lehetséges, Temesvár - minthogy a nagybecskerek-titeli folyóút állandóan járható - vízi összeköttetést nyer egyfelől a Tiszával, másfelől a Dunával. A város ilyenképpen Felsőmagyarországgal és a Balkán-félsziget államaival vízen közlekedhetnék és hajón eljuthatna a Fekete-tengerig. Temesvár ezzel tényleg a Kelet kapuja lenne. A város ezért szakadatlanul sürgette a megmérhetetlen értékű közgazdasági mű keresztülvitelét. Akczió akczióra következett, miglen a kormány az 1895. évi XLVIII. t.-czikk okadatolásában kijelentette, hogy a Duna után közvetetlenül a Bega ügyével fog foglalkozni. Két évvel később már törvény (1897: XXI. t.-czikk) kötelezi a kormányt, hogy a Bega hajózhatóvá tételéről szóló törvényjavaslatot öt év alatt terjessze elő, a mi a határidő utolsó esztendejében meg is történt. Mind az 1902. évi XXII.; mind az 1904. évi XIV. t.-czik az állami beruházások során kötelezően elrendelte az oly fontos munkálatok foganatosítását, melyet az 1908: XLIX. még inkább biztosított. A csatorna munkálatai ma annyira haladtak, hogy befejezésük csupán igen rövid idő kérdése.
A Bega-csatorna hajóforgalma ma még nem jelentékeny. Biztosra vehető azonban, hogy az a folyó vízi munkák teljes befejezésével nagy mértékben emelkedni fog. A temesvári hajóállomás 1912. évi forgalma ez volt: feladás 310.000 q gabona és liszt, 105.450 q más árú; leadás 8450 q gabona és liszt, 191.430 q más árú.

Az I. Temesvári Takarékpénztár palotája.

Az Osztrák-Magyar Bank palotája.

A Józsefvárosi Takarékpénztár.
A Délmagy. Gazdasági Bank fiókja.

A Délmagyarországi Gazdasági Bank.
Vasutak
A közlekedési eszközök között kétségtelenül a legfontosabb a vasút. Temesvár mint vasúti góczpont is igen jelentékeny. Állomása a Nyugatot a Kelettel összekötő Budapest-orsova-verciorova-bukaresti fővonalnak és középpontja egy sűrű vasúti hálózatnak, melynek vonalai összeköttetésbe hozzák az egész országgal. Az első mozdony az 1857. esztendőben futott be a temesvári pályaudvarra, a mikor a város a budapesti vonalnak a végállomása volt. Ez az állapot azonban csak egy esztendeig tartott, mert a vasút akkori tulajdonosa, az osztrák-magyar állam vasúttársaság, melynek szeme előtt a Balkán államaival való összeköttetés lebegett, a vonalat már 1858-ban Báziásig hosszabbította meg. Jelentőségre ez a vonal azonban nem tudott vergődni, mert a remélt szerbiai összeköttetés elmaradt, a dunai közlekedés pedig akkor nem élénkítette a forgalmat. Temesvár addig nem is vett részt a nemzetközi vasúti forgalomban, a míg az orsovai vonal ki nem épült. Ez 1876-ban történt és a város ezzel az európai reláczió fonton állomása lett. Innen számítódik a város forgalmának gyors fellendülése. Temesvár lefelé belekapcsolódott a Balkán-félszigetet átszelő fővonalba, felfelé amugyis benne volt a budapest-bécsi viszonylatban, másfelől ipara és kereskedelme is virágzásnak indult, úgy hogy a város közgazdasági terjeszkedése minden irányban megindulhatott.
Temesvárnak ma a következő vonalai vannak:
Temesvár- Báziás (121 km.).
Temesvár- Orsova (189 km.).
Temesvár- Arad (58 km), épült 1876-ban.
Temesvár- Nagyszentmiklós (62.9 km.).
Temesvár- Buzisáfürdő (35.9. km),
Temesvár- Módos (53 km.),
Temesvár- Lippa-Radna (68 km.),
Temesvár- Varjas (34 km.).
A nagyszentmiklósi és buziásfürdői helyi érdekű vasút 1896-ban, a módosi és lippai egy évvel később, a varjasi pedig 1908-ban nyílt meg.
Vasúti forgalom
A temesvári két vasúti állomás (Temesvár-Józsefváros és Temesvár-Gyárváros) nagy forgalmat bonyolít le, a melynek nagyságára következtethetünk, ha számbavesszük, hogy a városba naponként mintegy 120 vonat fut be, mely legalább 1100 kocsiból van összeállítva.
A személyi forgalom is igen jelentékeny, 1910-ben a temesvári két állomáson összesen 1,038.808 utas szállott fel, vagyis átlag naponként 2846. A személyi forgalom ekként oldódott meg: helyi forgalom (I. zóna) 51.3%, középtávolsági 287forgalom (II-VII. zóna) 41.1%, (VIII-XV. zóna) 6.9% és nagytávolsági (XVI. zóna) 0.7%. Jellemző Temesvár vasúti forgalmára, hogy a középtávolsági forgalom arányai meghaladták a jelzett évben a több felszálló utast kimutató Pozsonyét, Nagyváradét és Debreczenét. A város a mult év óta vasúti üzletvezetőségi székhely.
A postaügy
Végül a postai ügyről szólunk. A postai intézmény egyes ágazatai régóta szolgálják a temesvári forgalom érdekét. Mind a postát, mind a távíróhivatalt a mult század közepén állították fel a városban, míg a telefonhálózatot egy magánvállalkozó 1879-ben vezette be. Temesvár az abszolutizmus idején is postaigazgatósági székhely volt, ma is az, még pedig a vidéki nyolcz közül a legjelentékenyebb forgalmú.
Temesvár postai forgalma 1910-ben ez volt:
  FeladottÉrkezett
Levél, levelezőlap, nyomtatvány és árúminta 7,236,5008,612.188
Pénzes levél 26.67617.836
Csomag 420.363972.889
Postautalványdarab222.716213.284
korona14,560.988 17,531.681
Távirat154.596 kézbesített 127.177
átmenő 572.866
Telefonbeszélgetés a helyi forgalomban 8.574.202, belföldre szóló 26.009, külföldre szóló 671. A távbeszélő forgalma messze meghaladja a többi hazai városét. Az utána következő Nagyvárad csak 5.671.392 beszélgetést bonyolított le.
Kereskedelmi és iparkamara
A kereskedelem és ipar érdekeit szolgáló intézmények közül a temesvári kereskedelmi és iparkamarát említjük, melynek kerülete Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyét öleli fel. A kamarának Délmagyarország közgazdaságában fontos szerepe van és ezt a legsikeresebben be is tölti. Minden ipari és kereskedelmi vonatkozású ügyben akár kezdeményezőként, akár véleményező közegként, akár közbenjáró fórumként az illetékes hatóságoktól mindig nagy figyelemben részesített állást foglal el. A kamara munkássága az utolsó két évtizedben főleg az iparfejlesztés, a szakoktatás, kiviteli kereskedelem és közlekedésügy terén volt eredményes. Érdeme továbbá, hogy az ipari közigazgatásban gyors és kimerítő szakvéleményeivel egységes gyakorlatot honosított meg. A kamara elnöke lovag Vest Ede udvari tanácsos, a ki 19 év óta áll a hivatalos érdekképviselet élén.
Lovag Vest Ede
Vest Ede a svájczi eredetű Vestek ősrégi nemzetségéből származik. Előbb a bécsi egyetem orvosi fakultását látogatta, azután a katonai pályára lépett, melyet 1877-ben hadnagyi ranggal elhagyott. Majd Ausztria és Németország sörgyártási technikáját tanulmányozta, később vezetője lett a brünni, majd igazgatója a nagy terjedelmű troppaui polgári serfőzőnek, honnan 1886-ban a temesvári Gyárudvar sörfőző élére hívták meg. 1890-ben elvállalta a temesi takarékpénztár igazgatói állását, mely intézet az ő vezetése alatt érte el virágzását. 1896-ban az Agrár-bank bevonásával, Temesi Agrár Takarékpénztár czég alatt új alapokra fektette a pénzintézetet; azóta vezérigazgatója és egyik főrészvényese. A temesvári kereskedelmi és iparkamarának 1892 óta tagja, 1893 óta pedig elnöke, mely minőségében áldásdús tevékenységet fejt ki. Lovag Vest Ede egyike a honi iparfejlesztés legfáradhatatlanabb harczosainak. Ezen a téren érte el a legszebb eredményeit is. Délmagyarországon jóformán alig keletkezett az utóbbi negyedszázai alatt oly nagyobb gyár, a melynek alapítása nem lovag Vest Ede nevével állna összefüggésben. Elsőrangú ipari vállalatok, mint a temesvári "Turul" czipőgyár, a Délmagyarországi Kalapgyár, a temesvári textilgyár és gyapjúfonó első sorban az ő fáradhatatlan buzgalmának köszöni alapítását. Lovag Vest Ede udvari tanácsos, a Ferencz József-rend középkeresztese, a vaskorona-rend III. osztályának lovagja, tulajdonosa a porosz korona-, a szerb Takova-, a török Medsidje-, a szász-koburg házirendnek stb., továbbá városi törvényhatósági bizottsági tag s elnöke és igazgatósági tagja több gyári vállalatnak.

« TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Ury Lajos kir. táblai elnöki titkár. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TORONTÁL VÁRMEGYE. »