« TEMESVÁR ÚJKORA. Irta Geml József kir. tanácsos, főjegyző. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TEMESVÁR LEIRÁSA. Irta Bellai József városi tanácsos. »

139TERÜLET, ÉPÍTKEZÉS ÉS LAKÁSÜGY.
Terület
A régi Temesvár az ország összes törvényhatósági joggal felruházott városai között a legkisebb kiterjedésű, a mennyiben összterülete 36.588 négyzetkilométer, vagyis 6358 kataszteri hold. Az 1910 óta átkebelezett Mehala nagyközség: a jelenlegi Ferenczváros területe 49.084 négyzetkilométer, vagyis 8526 kat. hold, s így a város mostani összterülete 85.672 négyzetkilométerre (14.884 kat. holdra) növekedett. Ez a terület a következőleg oszlik még: szántóföld 10.380, rét 320, legelő 285, szőlő 146, kerti gazdaság, 398, utczák, utak, terek 530, parkok 60, vasutaktól elfoglalva 60, vizektől elfoglalva 135, katonai gyakorlóterek 308, temetők 64, beépített és üres háztelkek 2134 kat. hold.
Földvételek
A temesvári határban fekvő földbirtok legnagyobb része az 1781-1791-iki szabadalomlevél alapján került a város tulajdonába. A várterület megváltásáról szóló fejezetben ismertettük azokat a küzdelmeket, melyek között a város az 548 holdnyi vársík földekből 278 hold és a vár felhagyása után, legújabban 239.5 holdnyi vártelek birtokába jutott. Ezeken kívül 1908-ban ugyancsak a katonai igazgatás hozzájárulásával a város az éjszakon fekvő területekből is még 20.638 négyzetölnyi (= 11.1438 holdnyi) két vártelket szerzett meg, ugyanennyi korona vételárért és hozzávetőleg 120.000 korona költséget igénylő teljesítmények ellenében.
A belterületen a város a magy. kir. kincstártól még az 1900. és 1905. években megszerezte a régi kincstári fatelep telkét, 36 holdat, 399.508 korona vételárért.
E telekvételekkel - a Gyártelep-serfőzőhöz tartozó telek kivételével - a város megszerezte az összes telkeket, melyek a Belváros és a külvárosok közé esnek. Ezeken fölül a város az utolsó 20 évben - városrendezési és utczaszabályozási czélokból - számos kisebb-nagyobb beltelket - részben épületekkel - szerzett meg, a fatelepek áthelyezése, a Preyer-utcza és az Andrássy-út szélesítése alkalmával, továbbá a Hunyady-úti 6. sz. házat, a Stefanovits-, Buresch-, Haller- és Deutsch-féle ingatlanokat és több külvárosi utcza megnyitása czéljából, kisebb ingatlanokat. Ezeket az összesen 61 holdnyi kiterjedésű beltelkeket 1,511.659 koronáért szerezte meg. E földbirtokát a város még azzal is növelte, hogy 1887-ben megszerezte a magyr. kir. kincstártól a 48 holdnyi úgynevezett selyemgyári földeket, 31.400 koronáért, továbbá Marthé Nándortól 32.1144 holdnyi szántóföldet 22.900 s Weinberger Izidortól 485.671 holdnyi szántóföldet 320.000 koronáért.
Együttvéve a város a temesvári határban az utolsó 20 év alatt megszerzett 349.723 k. hold építési telekállományt 4,061.167 K és a külhatárban 466.215 k. hold földet 374.300 K, összesen tehát 815.938 k. holdat, 4,436.467 K vételárért.
Építési telekállomány
A város építési telekállománya jelenleg hozzávetőleg .653 k. hold; ebben azonban csupán a jelenleg és a közel jövőben, a városrészek összeépülése alkalmából beépítendő, valamint a külvárosokban már parczellázott házhelyek foglaltatnak.
Eladott és ingyen átengedett építési telkek
Az eladott és ingyen átengedett városi építési telkek, 20 évre visszamenőleg, a következők: A régibb házhelyek közül a külvárosok terjeszkedése érdekében a város a gyárvárosi úgynevezett előparkban és a gyárvárosi indóház-uton, a józsefvárosi volt Gotthilf-féle fűrésztelepen és a volt faraktárak helyein, a erzsébetvárosi Dózsa-téren, Dózsa-utczában, a Begasoron és Püspök-uton két évtized alatt 1910. év végéig, 194 házhelyet adott el, 35 hold 514 -öl térfogattal, 903.442 koronáért, úgy hogy egy négyzetölre átlag 16 korona vétélár esett. A Gyári és ipari vállalatoknak ingyen átengedett 18 hold és 452 -ölnyi régi házhelyet, 356.465 korona kifejezett becsértékben (kalapgyárnak, "Turul" czipőgyárnak, textilgyárnak, gyapjufonalgyárnak, gyulai kötszövőgyárnak), továbbá 2 hold 85 -ölet 65.000 koronára méstékelt vételáron. A megszerzett várterületekből, az ilető fejezetben ismertetett részletezés szerint, a város kultúrintézmények számára 11 holdat és 1312 -ölet engedett át ingyen és ezenkívül eladott 4 holdat és 728.6 -ölet 1,906.512 koronáért. A fentiek szerint tehát ingyen átengedett gyáraknak régibb telkeket 18 h. 452 -ölet, 356.465 kor. kultúrintézményeknek a várterületből 11 h. 1312 -ölet, 945.600 kor., vagyis együtt 30 h. 164 -ölet, 1,302.065 kor. becsértékben. Eladott: régibb házhelyeket 35 h. 514 -ölet, 903.442 kor., gyáraknak 2 h. 85-ölet 65.000 kor., a várterületekből 4 h. 728.6-ölét 1,906.512 kor., vagyis együtt 41 h. 1327.6 -ölet 2,874.954 kor. vételáron, mindössze tehát 71 h. 1491.6 -ölet 4,177.019 kor. értékben.
A város földbirtoka
A város földbirtoka a temesvári határban 3519 kat. hold; a mehalai határban a város sem építési telket, sem földbirtokot nem vett át, mert a községnek 140nem volt semmije. Ellenben Mehalában ugyancsak a szabadalomlevél 18-ik pontja alapján a városnak már 1781 óta van 2184 kat. holdnyi földbirtoka, melyből a a fennállott 1200 holdnyi erdő faállománya 1892. évben 666.000 koronáért eladatván, az egész terület mezőgazdasági czélokra használtatik.
Idegen határban, a mehalai erdő kiirtása alkalmával, 1892-ben, a város fatermelés czéljából, a krassó-szörénymegyei Tinkova és Zsidóvár községben 1389 kat. holdnyi erdőterületet szerzett 119.000 koronáért. Végül a temesmegyei Szikláson a város 1880-ban a kincstártól 36.000 koronáért 123 holdnyi fölbirtokot vásárolt, melyen 30 holdon, a város útburkolati czéljaira szolgáló bazalt kőbánya van.
Építkezés 1891 óta
A katonai építési tilalomnak 1868-ban a vár körül 500 ölről 300 ölre történt restringálása - a mint azt az illető helyen ismertettük - az 1870-es években alig volt befolyással az építkezésre; de az 1880-1890-iki évtizedben már megélénkült a külvárosoknak a Belváros felé való terjeszkedése. A mint azonban a vár felhagyását 1891-ben kimondták, az építési kedv oly mértéket öltött, hogy 1900-ig számos lakás maradt üresen. Ebben az időben már teljesen érvényre jutott az a fejlődési irányzat, mely a Temesvár történetéből kialakult topografiai helyzetnek, a város széttagoltságának megszüntetésében állott.
A Belváros beépülése a XVIII. század végével fejeződött be; itt már csak a magasba való ráépítés útján szaporodhattak némileg a lakások; de mivel a Belvárosban összpontosul az egész polgári, egyházi és katonai adminisztráczió, a kultúrális, nagykereskedelmi és financziális élet, a helyiségek nagy részét hivatalok, intézetek és üzletek foglalják el, úgy hogy a lakások száma egyre csökken és a lakók kiszorulnak a külvárosokba. E városrésznek azonban a várterületen megindult építkezéssel nagy jövője van.
A Gyárkülváros csak az 1890-es években közeledhetett némileg a Belváros felé, az úgynevezett Coronini előpark beépítésével, sőt a folyó évtizedben is a régi kincstári fatelep előrészén öt díszes kétemeletes ház épült. Egyébként pedig az indóház-út egyik oldalának kiépítésén kívül, csak az amúgyis sűrűn lakott régi belső részek épültek ki még sűrűbben. A Bega áthelyezésével lényeges átalakuláson fog átmenni a belső rész is, a vár felhagyásával pedig nagykiterjedésű értékes telkek kerülnek a Belváros irányában beépítés alá.
A Józsefváros, mely a begai hajóforgalommal és az élénk forgalmú vaspályaállomással a legszebb fejlődést mutatja, 20-40 méter széles szabályos utczáival és 800-1600-öles házhelyeivel, továbbá a fatelepek elhelyezésével oly kedvező viszonyok közé jutott, hogy az építkezés a katonai tilalmi vonal megszüntetése óta rohamosan fejlődött és most már - a Bega jobbparti részen lévő néhány üres telkeken kívül - a központ felé való terjeszkedése befejezettnek tekinthető.
Az Erzsébetváros a fatelepek áthelyezésével és a sertéspiaczul szolgált Dózsa-tér felosztásával hatalmas fejlődést mutat a Belváros irányában, sőt a jövő építkezésre még sok beltelek áll rendelkezésre.
A Ferenczváros nemcsak a tulajdonképeni Mehala község és a józsefvárosi pályaudvar között fekvő jelentékeny nagyságú telkek s az ott már keletkezett öt telep összeépülésével leendő beépítése útján, hanem a megszerzett várterületeken át, a Belváros felé is igen nagy fejlődésre számíthat.
Ugyancsak a történelmi fejlődés eredményezte azt, hogy a város úgyszólván az összes építési telkek fölött rendelkezik és abból kifolyólag befolyást gyakorolhat a lakásszükséglet kielégítésére. Az irányítást a népszaporodás, a magánépítkezés és a laküresedés állandó nyilvántartásából leszűrődő eredményekhez képest, városi telkek eladásával, utczarendezéssel, sőt szükség esetén városi bérházak építésével igyekszik gyakorolni.
A városnak az építkezésekre gyakorolt befolyása egyébként a lakásigények kielégítésével azonnal megszünt. Míg ugyanis az építkezésre buzdítólag kellett hatni, a város 1888-1900-ig árverés alá bocsátotta azokat a házhelyeket, melyeknek beépítése a külvárosok rendszeres fejlesztése érdekében indokolt volt, sőt 1896-ban, a volt Gotthilf-féle fűrészmalom kitelepítésekor, a józsefvárosi Küttel téren, két házhelyen, a városi nyugdíjalap részére, kétemeletes palotát, benne kávéházzal és vendéglővel építtetett, mi által az egész környék fellendült. Az árverések akkoriban még a legélénkebb főforgalmi vonalakon is oly alacsony árakat eredményeztek, a minőket ma csak a falusi jellegű Ferenczvárosban érnek el. Így a gyárvárosi előparkban az Andrássy-út mentén 20 korona, a mellékutczákban 8-10 koron volt egy négyzetöl vételára, sőt 1900-1901-ben az Andrássy-útnak 141a Belváros felé eső folytatásában, a Városligettel szemben épült díszes paloták helyét is 24-25 koronáért adták el. A Gotthilf-féle fűrésztelepből keletkezett házhelyek a józsefvárosi Kossuth-utczában 20-26-30 koronáért, a Hunyady-úton 16-18 koronáért, a volt Bayersdorf-féle fatelepen, a mai Délvidéki Casinó díszes környékén és szemben a Dózsa-téren és Dózsa-utczában 14-18-20 koronáért keltek el a házhelyek négyszögölenként. Az utolsó árverés 1902-ben volt, a midőn az erzsébetvárosi Dózsa-utcza baloldalának kiépítése érdekében, 12-13 koronáért adtak el házhelyeket.
Ily módon az 1888-1902. években, részben árverésen, a város 104 házhelyet adott el 428.207 koronáért, úgy hogy egy 220-300 -öles házhelyért átlag 4118 korona vételár folyt be. Azóta a város előkészítette ugyan a terjeszkedést, és utczaszabályozásokkal is előmozdította a rendszeres építkezést, de csak akkor adott el házhelyeket, ha azokra vevők kínálkoztak.
Az 1903-1910. években a külvárosokban szabad kézből a következő házhelyeket adta el a város: 1903-ban 8 házhelyet 2861 -öllel, 56.166 koronáért, 1904-ben 11-et, 3209 öllel, 50.684-ért, 1905-ben 18-at 4760 öllel, 98.903-ért, 1906-ban 16-ot 5614 öllel. 69.267-ért, 1907-ben 14-et 3707 öllel, 85.159-ért, 1908-ban nem adott el semmit; 1909-ben 3-at 1140 öllel, 27.127-ért és 1910-ben 20-at 3961 öllel, 87.929-ért, vagyis összesen: 90 házhelyet, 25.252 -öllel, 475.235 koronáért, úgy hogy egy házhelyre 19 korona átlag egységár mellett, 5280 korona vételár jutott. Ezekkel szemben a várterületekből eladott 21 házhely, 7128.6 -öllel, 268 korona egységárban 1,096.512 koronáért kelt el.
Építkezés és lakásszükséglet
Az építkezést a lakásszükséglettel egybevetve, a lefolyt évtizedben nagyobb volt az építkezés, mint az 1891-1900-iki évtizedben, de a lakosság számához az építkezés most is arányban áll. Épült ugyanis: 1891-1900-ban 526 földszintes, 35 emeletes, 14 kétemeletes ház, 728 ráépítés. Összes építkezés 1303. Új lakások száma 3099. Új szobák száma 5816. 1901-1910-ben 960 földszintesház, 134 emeletes, 44 két- és 2 háromemeletes, 827 ráépítés, összes építkezés 1975, új lakás 4196, új szobáké 9126. Két évtized alatt tehát: 1486 földszintesház, 169 emeletes, 58 két- és 2 háromemeletes, 155 és ráépítés. Összes építkezés 3278, új lakás 7295, új szobák száma 14.942.
Az 1891-1900-iki évtizedben a város lakosságának 24.4% szaporodásával szemben, a lakások száma 51.8%-kal és a szobáké 31.4%-kal emelkedett, az 1901-1910-iki évtizedben pedig a népesség 23.2%-nyi szaporodásával szemben, a lakások száma 35.4%-kal és a szobáké 56.9%-kal emelkedett.
A lakások szaporodásának fokmérőjét habár béremelések is befolyásolják, a város területén fizetett bruttóházbér alkotja, melyet a házadó kivetésére bevallott házbérjövedelmek tüntetnek föl. E szerint a bruttóházbérjövedelem volt: 1891-ben 2,787.536 korona, 1901-ben: 3,748.336 korona és 1910-ben 5,443.520 korona, vagyis a házbérek két évtized alatt megkétszereződtek.
Az 1891-1900-iki évtizedben átlag 283 lakás és 550 szoba, az 1901-1910-iki évtizedben átlag 353 lakás és 806 szoba keletkezett. Ez utóbbi évtized átlagát lényegesen felbillentette az 1910. évi építkezés, a mikor már 789 lakás épült 1648 szobával. Úgy látszik tehát, hogy az építési kedv és a tőke alig várta a várterületek szabályozásával meginduló új városrendezést, mely bizalmat kelt a jövendő nagy Temesvár kifejlődése iránt, pedig 1910-ben a tulajdonképeni várművek helyén még egyetlen lakóház sem állott.
Építkezések 1911-ben
Még fokozottabban élénkült az építési kedv 1911-ben, a mikor 368 építési engedélyt adtak ki, s ezek alapján - az átalakításokat és hozzáépítéseket leszámítva - 163 új lakóház épült, 915 lakással és 2044 szobával.
Jellemző, hogy míg azelőtt két évtized alatt csak 2 háromemeletes ház épült, addig 1911-ben az új sugárutak mentén, 6 háromemeletes, 23 kétemeletes, 13 emeletes s csak 121 földszintes lakóház épült. A szobák nagy száma továbbá azt is mutatja, hogy ez évben igen sok nagy lakás keletkezett. A nagyobb épületek egy része ugyan még csak 1912-ben lesz lakható, de az utolsó évi építkezés oly record-ot ért el, a milyen csakis Temesvár rohamos fejlődésével magyarázható.
Az 1910. évi népszámlálás szerint, a város területén, városrészek szerint, a lakóházak következőleg oszlottak meg: Belvárosban 32 földsz., 80 em., 84 két em., 11 háromemeletes, összesen 207 ház. A Gyárvárosban 1609 földsz., 104 em., 30 kétemeletes, összesen 1743 ház. A Józsefvárosban 670 földsz., 83 em., 40 kétemeletes, összesen 793 ház. Az Erzsébetvárosban 946 földsz., 83 em., 13 kétemeletes, összesen 1043 142ház. A Ferenczvárosban 1457 földszintes, 1 emeletes, összesen 1458 ház. Az egész városban tehát 4714 földszintes, 351 emeletes, 167 kétemeletes, 11 három emeletes, összesen 5243 ház volt.
Munkásházak építése
Az egészséges munkáslakások építésének megkönnyítésével a város már 1905-ben foglalkozott és az 1906 márcz. 26-án megtartott közgyűlésben a munkásviszonyok tanulmányozása és javaslat kidolgozása végett "Munkásjóléti bizottság"-ot alakított, s egyben a munkások kívánságára elrendelte, hogy a városi pénztár az építeni szándékozó munkásoktól, az általuk e czélra megtakarított összegeket átvegye és gyümölcsözőleg kezelje. Ez intézkedésre 418 munkás összesen 17.000 koronát fizetett le, de a mostoha pénzügyi és gazdasági viszonyok miatt, 269 munkás, 8980 koronát ismét visszavett, úgy hogy 1908. év végén a város már csak 126 munkásnak 7855 korona megtakarított pénzét kezelte.
A munkásjóléti bizottság idevonatkozó tanulmánya arra az eredményre vezetett, hogy Temesvárott egyszobás munkásházat 2400 korona költségen alul nem lehet építeni, a mihez a telek értékét számítva, kb. 3000 korona az a minimális összeg, melyért ily ház a munkásoknak eladható. Mivel pedig e házak átengedése csak akkor indokolt, ha a munkások a vételárat 20-25 év alatt törleszthetik, ez esetben pedig a törlesztési hányad sokkal magasabb, mint a mennyiért a munkások jelenleg lakásokat bérelhetnek, így tehát a vállalkozás csak akkor ígérkezett üdvösnek, ha az annuitás egy részét az állam, a város vagy a társadalom átveszi.
Gazdasági munkásházak
Az 1907. évi 46. t.-cz. végre dülőre hozta a munkásjóléti bizottság törekvését, a mennyiben e törvény a gazdasági munkások számára emelendő egycsaládos házaknak, 20 évi állami és községi adómentességet, az ügyleti okmányok és beadványok után bélyeg- és illetékmentességet, valamint a vételár-hátralékok vagy kölcsön után járó kamatoknak adómentességet biztosít, sőt a földmívelésügyi minisztert felhatalmazza, hogy évi 300.000 korona erejéig a törvényhatóságoknak az építési tőke és kamattörlesztési részletek meghatározott hányadát a munkások helyett, ezek javára, megtérítse. Ez alapon a város közönsége 200 gazdasági munkásház építésére vállalkozott, a földmívelésügyi miniszter pedig e czélból a várostól felveendő 480.000 K kölcsön évi tőke- és kamattörlesztési részleteiből 2%-ot, azaz évi 9600 K államsegélyt helyezett kilátásba.
A város a 200 házat a Gyárkülváros beépített részéhez csatlakozó volt legelőterületen, 120-200 -ölnyi házhelyen építi és a telket négyszögölenként 2 K-ért engedi át: a munkásoknak 400 koronát kell előre lefizetni, a fennmaradó építési költségre pedig a várostól 20 év alatt előleges 40 félévi részletekben, 5 1/4% kamatozás mellett, törlesztéses kölcsönt nyernek, de a törlesztési hányad kiszámításánál az államkincstár részéről helyettük fizetett 2% levonásba hozatik, úgy hogy egy 3000 koronás ház, hozzávetőleg 78 K félévi törlesztés mellett; 20 év alatt kerülhet a munkás tulajdonába.
Az első húsz munkásház
A törvényhatósági bizottság tehát - a jelentkezett munkások számához képest - 1909-ben 20 ház építését határozta el és a négy típus szerinti házak építését vállalatba adta ki és pedig: egy A) mintájú kétszobás házat 2237 kor., egy B) mintájú egy szobásat 1922 kor., egy C) mintájú egyszobásat 1952 kor., s egy D) mintájú kétszobás házat 2229 kor. ajánlati ár mellett. Mindegyik típusból 5 ház épült és a venni szándékozó munkások maguk választották ki a házhelyet és a típustervet. A vételárnál az építési költségen fölül számításba fog vétetni még az árnyékszék és pöczegödör költsége házanként kb. 160 koronával a léctkerítés folyóméterenként 5 koronával és a házhely ára négyszögölenként 2 koronával, úgy hogy egy-egy ház hozzávetőleg 2900-3300 koronába fog kerülni.
Az építési költségek fedezésére a város egyelőre 55.000 korona kölcsönt vett fel a Temesvári Első Takarékpénztártól 100 félév alatt 5 1/4% kamat mellett való törlesztésre, melyre az állam 2%-ot térít meg évenként; ellenben a munkások a várostól 40 félévi törlesztésre, ugyancsak 5 1/4% kamat mellett, kapják a kölcsönt.
Az első 20 gazdasági munkásházat 1910 április 1-én átadták azoknak a gazdasági munkásoknak, a kik először jelentkeztek és a 400-400 korona vételári részletet már befizették. A befizetett 8024 koronából, a telkek vételára fejében, a város 6057 koronát levont a házipénztár javára.
Az 1911. év végéig épült 137 ház
1910-ben a város további 26 gazdasági munkásházat épített augusztus 1-jére való átadásra, s minthogy újabb 47 munkás jelentkezett és a 400 koronát lefizette, őszszel leendő beköltözésre még 47 ház épült; 1911-ben pedig további 44 munkásház, úgy hogy ma már 137 csinos épület áll a munkástelepen.
143Ipari munkásházak
Ipari munkásházaknak, állami támogatás mellett leendő építésére is vállalkozott a város közönsége. Mivel a városban túlnyomólag ipari munkások (kb. 13.000) laknak, a kikre az 1907. évi 46. t.-cz. jótéteményei ki nem terjednek, a város azt kérte a kereskedelemügyi minisztertől, tegye lehetővé, hogy hasonló támogatás mellett a város ipari munkásházakat is építhessen. Erre a minisztérium 1909 nov. 22-én kelt rendeletével kilátásba helyezte, hogy a várostól építendő ipari munkáslakóházak telkeibe és épületeibe befektetendő összes tőke harmadát, de legfeljebb 200.000 koronát az állam négy évi egyenlő részben magára vállalja. E szerint tehát az esetben, ha a város 600.000 korona költséggel épít ipari munkáslakóházakat, az állam 200.000 koronát megtérít a városnak, úgy hogy a város a házbéreket oly összegben állapíthatja meg, mintha az épületek csak 400.000 koronába kerültek volna. A város azonban az építendő munkáslakóházakat csak bérbeadhatja s azokat állandóan jó karban tartani köteles. Az ipari munkások tehát nem szerezhetik meg a ház tulajdonjogát, s így aligha lesz lehetséges számukra egy-családos házakat építeni, mert a város nem vállalkozhatik 100-200 bérház jókarban tartására.
A város a minisztérium rendeletében foglalt feltételek figyelembe vételével, az 1910. évi február hó 28-án tartott közgyűlésben a mérnökségtől előterjesztett vázlattervek alapján, a gyárvárosi meghosszabbított Magyar-utcza mentén, a villamos vasúti központ és gyapjúfonal-gyárral szemben fekvő háromszögletes telken három nagyobb emeletes bérháznak 14-14 egyszobás lakással és a sarkokban három kisebb emeletes bérháznak 4-4 kétszobás lakással való felépítését határozta el, hozzávetőleg 210.000 korona költséggel és felhívta a mérnökséget, hogy a részletes tervrajzokat, költségvetéseket és bérszámításokat elkészítse. Egyúttal azonban a város felterjesztést intézett a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy a kisiparosok és a gyári munkások részéről nyilvánult kívánsághoz képest, a kilátásba helyezett 200.000 korona államsegély egyharmadának igénybevételével, az ipari munkások számára is engedje meg egy-családos házaknak eladás czéljából leendő építését. Ez a felterjesztés azonban nem járt sikerrel, mert a miniszter 1910 aug. 11-én 25348. sz. a. kelt rendeletével kijelentette, hogy a kérelmet sajnálatára nem teljesítheti, mert fontos iparfejlesztési érdekek kívánják, hogy az államsegély igénybevételével keletkező ipari munkásházak, állandóan az ipari munkásság részére szolgáljanak lakóhelyül, a mely czél, ha elidegenítésük lehetővé válik, nem biztosítható. Természetes, hogy ennek következtében a város vállalkozási kedve erősen megcsappant és a bérházakat csak 1912-ben fogja felépíteni.
Középítkezések
Az utolsó három évtizedben a városban a következő jelentékenyebb (nem városi), középületeket emelték; úgymint:
Állami intézmények számára: a tanítóképzőt, főgimnáziumot, a felsőbb leányiskolát, a fa- és fémipari szakiskolát, a gyermekmenhelyet, a selyemgubó-beváltót és az államvasútak józsefvárosi indóházát.
Kultúrális és emberbaráti épületek: a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat számára a vármegyétől emelt múzeumi épület, a Délmagyarországi Tanító-Egylet konviktusa, a Magyar Otthon erzsébetvárosi konviktusa, a református imaház, a gyárvárosi és józsefvárosi izr. templomok, a kegyesrendi főgimnázium, templommal, rendházzal és konviktussal, a kerületi betegsegélyző pénztár szanatóriuma, a Fehér-Kereszt-Egylet gyermek-poliklinikája.
Pénzügyi és társulati épületek: az Osztrák-Magyar Bank temesvári fiókjának palotája, a Józsefvárosi Takarékpénztár, az Általános Takarékpénztár (most Délmagyarországi Gazdasági Bank fiókja) az Első Magyar Általános Biztosító Társaság, a Temes-Begavölgyi Vízszabályozó Társulat palotái és a Délvidéki Kaszinó. Jelenleg tető alatt állanak a temesvári Lloyd-társulat tőzsdepalotája, a Magyar Általános Hitelbank és a Timisiana pénzintézetek háromemeletes palotái.
Új katonai épületek: a cs. és kir. hadapródiskola második épülete, a széna- és szalmaraktár, a birósági és börtönépület, a 61. sz. gyalogezred hadfelszerelési raktára s az élelmezési telep, melyeket a város a várterületek megváltásából emelt.
A tervbe vett középületek közül a megvalósulás előtt állanak: az új posta- és táviró-palota, a Kereskedelmi és Iparkamara székháza; tervben van a csanádi püspök új székházának, új múzeumi és könyvtárépület és igazságügyi palota építése.
Városi magasépítkezések
Az 1885-1909. években a város 62 magasépítkezést emelt 7,362.511 korona költséggel, melyek közül nevezetesebbek: a belvárosi, gyárvárosi, józsefvárosi és erzsébetvárosi községi iskolák (400 ezer korona), az Eötvös-utczai modern óvoda (54 ezer korona), a siketnéma intézet (145 ezer korona), a fa- és fémipari szakiskola 144(366 ezer korona), az állami felsőbb leányiskola (376 ezer korona), a kath. főgimnázium (1 millió korona), a Gizella-árvaház (221 ezer korona), a millenniumi templom (810 ezer korona) és plebánialak, a belvárosi kath. plebánia-templom és plebánialak (150 ezer korona), a nyugdíjintézeti palota (264 ezer korona), az Andrássy-úti bérpalota (392 ezer korona), a színház belsejének (68 ezer korona) és a szállodának (180 ezer korona) átalakítása, hídépítések (268 ezer korona), katonai bérszabás alapján nyolcz (1 millió korona) és a várterületek megváltása fejében hat építkezés (2 millió korona); számos átalakítás és kisebb építkezés.
Kocsiút-burkolatok
Az útburkolatokra a város az utolsó három évtizedben sok millió korona költséget fordított és a legjobb íma burkolat megválasztása érdekében számos kísérletet tett.
1885-ig utczakövezésekre kizárólag bázaltterméskövet használtak, járdákra pedig, a főbb utczákban szintén lapos bazaltköveket, melyeket a város a XVIII. század óta a temesmegyei Sziklás községben lévő kőbányájából nyert és pedig 1783-1855-ig a kincstártól köbölönként 20 frtjával, azontúl pedig 1885-ig, a kőbánya bérbevétele útján, a mikor a város a kőbányát megszerezte.
A termelt bazaltkő kemény és tartós, de oly nehezen volt megmunkálható, hogy koczkaköveket a mult század elején fegyenczek olcsó munkaerejével tett kísérlet ellenére sem lehetett előállítani. Az 1885-1886. években olasz munkásokkal tett kísérlet már eredményre vezetett, s bár az előállítás drága volt, azóta a betanított hazai munkásokkal csak bazaltkoczka- és félkoczka kövek készülnek.
A sziklási kőbánya üzemét azonban a város 1902. évben beszüntette és Kovács Mór építési vállalkozóval oly szerződést kötött, hogy az a szomszédos lukácskői bazalt-kőbányából a városnak összes kőszükségletét ellátja, 1910. év végéig. A koczkaköveket az építő helyre darabonként 26 fillérért, a félkoczkát 16 fillérért, a tört kavicsot a temesvári állomásra m3-ként 9 kor. 20 fillérért és a terméskövet 8 korona 50 fillérért szállítja. Ekként a sziklási kőbánya későbbi kiaknázásra maradt.
A koczkakővel való első burkolás 1887-ben a belvárosi Koronaherczeg-utczában történt, s ez ma is fennáll. Azóta az összes főközlekedési utakat - néhány aszfalt- és keramit-út kivételével - koczkakővel burkolták. Félkoczkakővel (bazalt fejkővel) is történt kísérlet a kisebb forgalmú Erzsébet-, Jenőherczeg-, Mercy- és Lonovics-utczákban.
Aszfalt-makadám kocsiutakat épített a "Magyar Aszfalt részvénytársaság" az 1895-1899. években a következő feltételek mellett: 15 cm. betonalapra 5 cm. vastag szabadalmazott aszfalt-makadám réteggel m2-ként 14 koronáért; szegély, budapesti keramitkövekből, folyóm. 2 koronáért, 25 évi jótállás mellett; a kereseti összeg 20 félévi részletben, 4 1/2% kamattal fizetendő. A társaság 25 évi ingyenes jótállást vállal. E feltételek mellett kiépültek: 1895-ben a józsefvárosi Kossuth-utcza a templomtól a Bem-utczáig és a Scudier-tér; 1897-ben a belvárosi Zápolya-, a Takarékpénztárak közötti és az Erőd-utczák, valamint a Jenőherczeg-tér négy oldala; 1898-ban a józsefvárosi Preyer-utcza; 1899-ben a gyárvárosi Páva- és Bárány-utczák és a józsefvárosi indóház előtti tér. Az 1900 óta megkötött szerződésekben már az aszfaltréteg 5 cm. helyett csak 4 cm., a kereseti összeg pedig 20 helyett 50 félévi részletben, 4 helyett 5% kamattal fizetendő. Ily feltételek mellett kiépültek: 1900-ban a belvárosi Széchenyi- és Deák-utczák és a Szt.-György-tér egy része, a józsefvárosi Bem- és Gorove-utczák, az Erzsébetvárosban a Holló-utcza a Hattyú-utczáig, a Gyárvárosban pedig az Iskola- és Templom-utczáknak a fiúiskola előtti része és a "Medvé"-hez czímzett utczanyílás; 1902-ben a gyárvárosi millenniumi templom körül vezető utak. Azóta nem épült több aszfalt-makadám út s csupán a Skudier-tér rendezése alkalmából burkolták a piaczi czélokra szolgáló középső részt a gyalogjárdák módjára aszfalttal.
Keramit-kövekkel is történt kísérlet 1895-ben és pedig a "Magyar keramiai gyár r.-t"-val kötött szerződés alapján, mely szerint a gyárvárosi Háromkirály-utczát 10-12 cm. beton vagy élére állított faltégla alapra és 2-3 cm. futóhomokra 16/16/10 cm. saját termésű keramitkővel burkolja, m2-ként 15 korona 60 fillérért, a város pedig a vételárat 3 év alatt fizeti. Ugyanaz évben a Losonczy-tér négy szélső útját is keramittal kövezték, ugyanoly módon, de azzal az eltéréssel, hogy a város a kereseti összeget 20 félév alatt 4 3/4% kamat mellett fizeti. A társaság 10 évi ingyenes jótállást vállalt, azontúl pedig m2-ként 50 fillérért. De a város a fenntartást magára vállalta, illetőleg esetről-esetre pótoltatja a hiányt.
145Hengerelt utak. A várművek lebontásával, az újból felhasználható téglákon kívül, nagy mennyiségű törmelék is maradt, mely útalapozásra kiválóan alkalmasnak bizonyult. A gondosan előállított útalapszekrényt 15-18 cm. vastagon ez anyaggal kirakva és apróbb törmelékkel kiékelve, hengereléssel ellentálló útalap keletkezett, mely fölé 12-15 cm. vastagságban zúzott bazaltot terítettek és gőzhengerrel tömörítettek. Midőn azután a vártörmelékkel való alapozás sikerült, rövid időn belül kiépítették a hátralévő összes törvényhatósági utakat és egy m2 hengerelt utat 3 kor. 40 f. - 4 kor. 20 fillérnyi költséggel tudtak így előállítani. Egyébként pedig különösen bazaltkoczka- és félkoczka- utak lesznek előállítandók, mert a terméskőburkolatokon való közlekedés, az útfelületek egyenetlensége miatt, már nem elégíti ki az igényeket.
Utczák és terek burkolása az 1885-1909. években:
A burkolat minőségeFelhasznált anyagBurkolati felületAnyag- és munkaköltség
darabm2m2összesenegy m2-re
korona
Koczkakő3,379.426-145.9641,526.24510.45
Félkoczkakő993.926-38.259276.6688.-
Terméskő-45.052256.7971,283.9855.-
Hengerelt-Kavics 14.01296.455323.8183.40
Asphalt-macadam--38.358566.12314.80
Keramit--4.50768.93615.60
Összesen4,373.35259.064580.3504,045.7756,9
Gyalogjárók
Az 1889. évi építési szabályrendelet 91-102. §§-ai értelmében a járdalerakás a város kizárólagos joga; a járdák fektetését a közgyűlés határozza meg; a város készítteti a gyalogjárókat és 20 évig fenntartja azokat; a háztulajdonosok a 2 m. széles gyalogjáró összes költségeit, az azonfelüli szélességű résznek pedig fele költségeit viselik oly módon, hogy a város a kiépítés után fizetésre szólítja fel őket és ha 30 nap alatt be nem fizetik a reájuk eső összeget, azt 5% kamattal 20 félévi részletben való törlesztés végett terhükre előírja és közadók módjára behajtja, esetleg az ingatlanra jelzálogilag bekebelezteti.
Aszfaltgyalogjárót a város 1890 óta állít elő és pedig a "Magyar Aszfalt Részvénytársaság"-gal kötött következő szerződési feltételek mellett: A város fizet a földmunkáért m2-ként 20 fillért; a 10 cm. betonalapért és az erre öntött 2 1/2 cm. aszfaltrétegért 7 korona 50 fillért; keramitszegélyért folyóméterenként 4 korona 30 fillért; a kapúbejáratoknál 16 cm. betonalapra öntött 4 cm. kettős aszfaltrétegért m2-ként 10 koronát; kapúfeljáró keramitszegélyért folyóméterenként 8 korona 20 fillért és a házakból kitorkoló folyókák fölé helyezett vasfedőkért kilogrammonként 60 fillért. A kereseti összeget a város 20 fél évi részletben 4 3/4% kamattal fizeti. A társaság 10 évi ingyenes jótállást vállal, azontúl pedig a fenntartást esetleg m2-ként 10 fillérért vállalja el. Utóbbi tekintetben a város az első járdák 10 évi ingyenes jótállási határidejének letelte után nem határozott, hanem maga javíttatja a gyalogjárókat és pedig a társasággal, külön egységárakon.
Olcsóbb gyalogjárók készültek a szegényebb osztálytól lakott külvárosi szélső utczákban, melyekre nézve azonban a város nem vállalt fenntartási kötelezettséget. Így 8 utczában félkoczka (bazalt fejkő) és 2 utczában téglajárdát állítottak elő a háztulajdonosok költségére.
Gyalogjáróburkolatok az 1885-1909. években:
A járdaburkolat minőségeUtczák és terek számaA járdaburkolatA burkolat költsége
hossza mterülete m2összesenm2-re
korona
Aszfalt15635.305123.0981,317.14810.70
Bazalt félkoczka84.1206.63039.7806.00
Tégla23501.0502.1002.00
Összesen16639.775130.7781,359.02810.39
146A kocsiútburkolatok és a gyalogjárók előállítása 1910 óta csupán a legszükségesebbre szorítkozik, mert a két év óta folyamatban lévő csatornázási munkálatok és a most kezdődő vízvezetéki csatornaépítések következtében majdnem mindenütt meg kellett mozgatni a burkolatokat s mert továbbá a várterületek rendezésével keletkező új utczákban, a föld egyenetlensége és a süppedések miatt, kezdetben csak ideiglenes burkolatokat lehet készíteni.
Miután azonban nemsokára az új utczákban és tereken óriási mennyiségű útburkolat lesz lefektetendő, a város most újból üzembe helyezte a sziklási kőbányát, azt iparvágánynyal köti össze a legközelebbi vasúti állomással, sőt valószínűleg másnemű (keramit stb.) útburkolatokat is lesz kénytelen alkalmazni.
VI. VÁROSI HÁZTARTÁS ÉS GAZDASÁG.
Temesvár szab. kir. város igazgatásának és haladásának tükre a háztartás. A költségvetések rubrikáiból és számcsoportjaiból a város egész életét ismerhetjük meg. Mindazok a tényezők és berendezések, melyek a városi életet jellemzik, mindmegannyi tárgyai a költségvetésnek és összességükben a modern város fejlettebb életviszonyait tükröztetik vissza.
A város jelenlegi állapotait a negyedszázad előtti viszonyokkal párhuzamba állítva, a városigazgatásnak egészen megváltozott, óriási haladást feltüntető feladatai tárulnak elénk. Huszonöt évvel ezelőtt a városigazgatás összes jelenségeit a házi pénztár költségvetése foglalta magában, s csak szerény néhány korona szerepelt külön a szegényalap, az árvaházi alap és az akkor életbe lépett nyugdíjalap jövedelmeként; ma már a házi pénztáron kívül számos alap és üzem költségvetése tanuskodik a város közigazgatásának, gazdasági, szocziális és kultúrális tevékenységének előrehaladásáról.
Házi pénztár költségvetése
A házi pénztár költségvetése 1885-ben 981.504 korona szükségletet és ugyanannyi fedezetet tüntetett fel: 1912-re a házi pénztárt 4,416.700 korona szükséglettel és ugyanannyi bevétellel irányozták elő; a keret tehát közel ötszörösen megnagyobbodott.
A házi pénztár 1912. évi költségelőirányzata a következő főcsoportokra oszlik:
CsoportSzükséglet kor.Fedezet kor.
A) Rendkívüli :135.800163.928
B) Rendes:
Tinkói és zsidóvári erdőbirtok42.58045.310
Sziklási kőbánya01.9802.440
Színház és vigadó62.39051.180
Oktatás és közművelődés519.840243.000
Közigazgatás és gazdaság3,225.3403,860.442
Emberbaráti67.09012.600
Közrend és közbiztonság279.06010.000
Egészségügy49.30027.800
Kegyuraság33.320-
Összesen:4,416.7004,416.700
Alapok és üzemek költségvetései
Azonkívül - a minek 1885-ben alig találjuk nyomát - a város 1912. évi adminisztrácziójáról és üzemkezeléséről még a következő költségvetések tanuskodnak: a szegényalap költségvetése 91.783 korona, a Gizella árvaházi alapé 54.155, a polgári menházalapé 87.661, a tisztviselői nyugdíjalapé 91.659, az Erzsébet női segályalapé 3095, a törvényhatósági útalapé 91.197, a városi villanytelep 93.573, a villamos városi vasúté 706.499, a városi légszeszgyáré 325.803, a városi téglagyáré 105.190, a városi zálogházé 32.908, együtt 2,529.523 K további költségvetés.
A városi igazgatás jelenlegi működési körének és a háztartási viszonyok jellemzéséhez tartozik, hogy az utolsó 3-4 évben a város első ízben 3 millió és 1910-ben 10 millió koronás beruházási kölcsönt vett fel és azok terhére történtek a katonai pótépítkezések, a vízerő műépítése, megkezdte az általános csatornázást, folyamatba helyezte a vízvezetéket és felépítette a kath. gimnáziumot s ezekre 1910-ben 6 millió koronát fordított.

Részletek a Liget-útról.

Részletek a Liget-útról.

A polgári menház palotája.

A millenniumi templom.

A református egyház palotája.
149A várostól külön kezelt alapok 1910. év végén a következők voltak: I. Emberbaráti alapok, vagyis a házi pénztárnál szoros kapcsolatban levő s részben abból dotált fentebb említett szegényalap 135.989 korona, Gizella árvaházi alap 295.112, polgári menházalap 643.015, Erzsébet női segélyalap 14.536 és nyugdíjalap 429.439, együtt tehát 1,518.091 korona és az átruházott kezelésben levő 19 egyéb emberbaráti alap 1,022.077, összesen tehát 2,540.168 korona. II. Közművelődési alapok: 23 különféle alap 812.200 korona. III. Vegyes alapok: öt átruházott kezelésben levő alap 62.432 K. Az összes alapok 1910-ben tehát 3,414.800 koronára rúgtak.
A fejlődés indokai
A házi pénztár szükségleteinek és bevételeinek emelkedését az új állapotok magyarázzák. A lakosság szaporodása és a város terjeszkedése még nem eredményezték volna e kiadások ily nagy emelkedését, mert mindkét tényező csak megkétszereződött; de sokszorosan nagyobb kiadást okoztak azok a berendezések, melyek a városi élet kényelme és a nemzeti oktatásügy javítására történtek.
Kiadások emelkedése
A közigazgatási szolgálat javításával, új állások rendszeresítésével és az alkalmazottak jobb javadalmazásával a személyi kiadásuk roppantul megnövekedtek. A szorosan vett közigazgatási személyzet illetményei 1885-ben 102.970 koronára, 1911-ben 300.820 koronára rúgtak. Rendészeti kiadás 1885-ben 63.938 korona és 1911-ben 279.000 korona volt. Egészségügyi kiadás volt 1885-ben 6700 korona és 1911-ben 49.300 koroma Napidíjasok illetménye 1885-ben 7786 korona, 1911-ben 60.000 korona volt. Nyudíjak és kegydíjak voltak 1885-ben 34.816 korona, 1911-ben 91.000 korona. Irodai költség 1885-ben 20.742 korona, 1911-ben 53.500 korona. A közlekedés javítása, új utak építése, síma burkolattal való kövezés és átkövezés, állandóan emelkedő szükségletként 1885-ben 72.158 korona és 1911-ben 231.000 korona kiadást okozott, az 1912. évre pedig már 310.000 koronát kellett előirányozni. Az utczatisztítást a város régebben vállalatba adta s 1885-ben e czímen 25.466 korona tolt a kiadás; újabban a város házi kezelésbe vette és ma már 162.000 koronára rúg a költség. A legnagyobb kiadás az oktatásügy terén merül fel. Azelőtt a város ily kiadásai úgyszólván csak a kötelező elemi iskolai oktatás ellátásában merültek ki; ma pedig már az egész óvóügy, a jelentékenyen kiterjesztett elemi oktatásügy, tanoncz-oktatás, a polgári és felső kereskedelmi iskolák városiasítása, női kézimunka tanfolyam, zeneiskola, siketnéma iskola, városi könyvtár fenntartása., továbbá a színügy segélyezése, az állami oktatási intézetek és minden más közművelődési intézmények támogatása, összehasonlíthatatlanul nagyobb terhet rótt a városra. Az oktatásügyi kiadások 1885-ben 87.928r koronára rúgtak s ma már 519.840 koronára.
Kölcsönök
Jellemző az újkori fejlődésre, hogy a költségvetésnek több mint egy negyed részét a kölcsöntartozások tőketörlesztési és kamatrészletei foglalják el, bizonyságául annak, hogy a város haladni akart: beruházások nélkül pedig nincsen haladás. Összehasonlítva a negyedszázad előtti állapottal, 1885-ben tőketörlesztésre 15.902 korona és kamatokra 101.868 korona, együtt 117.770 korona volt előirányozva, az 1912-ik évre pedig kölcsöntőke törlesztésre 361.937 korona és kamatokra 1,074.900 korona, együtt 1,436.837 korona. Ebből azonban a házi pénztár rendes bevételeit csupán 495.000 korona terheli, míg 942.000 korona a városi vállalatokra, valamint a külön fedezettel bíró városfejlesztési, vízvezetéki és csatornázási alapokra esik. Ugyanis a régi kölcsöntartozások konvertálására 1893-ban felvett kölcsönből, az 1902. évben felvett újabb konvertálási kölcsönből és az azóta hasznos beruházásokra és a városi üzemek vételére felvett nagyobb kölcsönökből az 1910. év végén terhelte: a házi pénztárt 5,665.140 korona, a villanytelepet 2,833.902, a villamos vasútat 2,510.715, a légszeszgyárat 494.357, a közvágóhidat 754.373, a téglagyárat 210.049, a városfejlesztési alapot 3,196.896, a vízvezetéki alapot 2,967.268, és a csatornázási alapot 4,945.447 korona, vagyis az összes kölcsöntartozás 23,578.151 korona.
Községi pótadó
A mily mértékben a kiadások emelkedtek, ugyanoly mértékben szaporodtak a bevételek is, még pedig a nélkül, hogy a város az 1873. évben 30%-ban megállapított községi pótadókulcsot felemelte volna. A város ugyanis állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a polgárság mindenkor egyenlő nagyságú községi pótadóval terheltessék meg, úgy hogy a költségelőirányzatok szerkesztésénél, mindenekelőtt a 30%-nyi pótadót vették számításba fix bevételként és a szükségletek kielégítésének ehhez kellett alkalmazkodniok. E szerint mindenkor a felmerülő igényeket kellett a legsürgősebbekre redukálni, vagy egyéb bevételi forrásókat keresni. Csakis 1501911-ben, midőn a folyamatban lévő csatornázási és vízvezetéki munkálatokkal járó közel 10 millió korona költségre kölcsön volt felveendő, emelték fel a községi pótadót 30%-ról 50%-ra. Mindazonáltal a 30%-nyi pótadó, mely 1885-ben 178.618 korona volt, az adóalanyok szaporodásával 1910-ben már 371.422 koronára emelkedett. Érdekes, hogy az adóalanyok száma és az adótárgyaknak (főleg az épületeknek) az értéke az utolsó két évben annyira emelkedett, hogy a községi pótadó összege, az előző állapothoz képest, még aránylagosan is nagy növekedést mutat. Az előző években ugyanis egy százaléknyi pótadó 12.000-12.400 korona bevételt jelentett és ehhez képest a pótadókulcsnak 50%-ra történt felemelésével 1910-re 619-620.000 korona bevétel esett volna, tényleg azonban 653.000 korona volt a bevétel, sőt 1912-re, a kivetés alapján e czímen 779.000 korona volt előirányozható, vagyis egy százaléknyi pótadó kitett 1911-ben 13.060 koronát és 1912-ben 15.580 koronát.
Bevételek emelkedése
A bevételek jelentékenyebb mérvű emelkedése még a következő czímeken következett be: A földhaszonbér 1885-ben a város határában és a Mehala községbeli városi földbirtok után 93.300 koronát tett, 1912-re pedig 250.000 korona volt előirányozható. Az emelkedés a kisebb parczellákban való bérbeadással űzött bérleti rendszer előnyeiben, a föld értékének emelkedésében, valamint abban rejlik, hogy a város a mehalai határbeli Csóka nevű erdejét 1892-ben letaroltatta s ezzel 1298 k. hold mezőgazdasági művelés alá került és hogy a város 466 k. holdnyi újabb földbirtokot szerzett. A kövezetvám 1885-ben bérlet útján 151.468 koronát jövedelmezett; 1889-ben házi kezelésbe kerülvén, nyomban 218.172 koronára, most pedig 245.700 koronára rúgott. A beviteli mázsakrajczár (a vasúton és hajón érkező tömegárúk után) 1885-ben 60.906 korona volt, 1910-ben 140.000 koronára és 1912-ben 190.300 koronára emelkedett. Közoktatásügyi bevételi forrás 1885-ben csak az 5% iskolapótlék, továbbá az elemi iskolákban és az akkor még városi kezelésben volt alsó fokú ipariskolában fizetett tandíjjövedelem volt, s e czímen 53.322 korona folyt be. Azóta a községi óvodákban senki és az elemi iskolákban 1910. év végéig csak a tanulók 15-20%-a fizet tandíjat, ellenben a várostól felállított felsőbb kereskedelmi iskola, a polgári fiú- és leányiskola, kézimunka tanfolyam és zeneiskola tandíjjövedelme ma már 92.200 koronával, továbbá az állam, a kereskedelmi és iparkamara és egyes alapítványok hozzájárulásai 73.300 koronával, az állandóan 5%-nyi kulcscsal fenntartott iskolapótlék pedig 71.400 koronával, végül az iparengedélyi díjak 6100 koronával voltak előirányozhatók, úgy hogy a közoktatásügyi bevétel 1912-ben 243.000 korona. Házbér czímén 1885-ben 22.352 korona folyt be; az 1912-ik évre 155.000 korona az előirányzat és pedig a várostól megszerzett és felépített középületekben lévő természetbeni lakások értéke, továbbá a városi bérházak és laktanyák bevételei czímén. Ha ehhez számítjuk a város tulajdonát alkotó, de a polgári menházalapnak jövedelmező gyárvárosi bérház 34.400 korona és a nyugdíjalapnak jövedelmező józsefvárosi bérpalota 25.020 korona bérjövedelmét, akkor a házbérjövedelmet 214.420 koronával kell értékelni.
Újabb kisebb jövedelmi források
Teljesen új - habár kisebb - jövedelmi forrásokat teremtett a város közönsége a házi pénztár javára és az ezzel kapcsolatos és jövedelmük elégtelensége esetében a házi pénztárból dotált emberbaráti alapok javára. Ily új kisebb jövedelmi forrásokként irányoztattak elő az 1912-ik évre a következő jövedelmek: 1. Birtokváltozási városi illeték, mely 1897. év óta a telekkönyvi átruházás alkalmával az értéknek 1%-a fejében fizetendő 90.000 korona, 2. közterületek használatáért 9000, 3. téglaégetési díjak 10.800, 4. téglafogyasztási illeték 20.000, 5. hordójelzési díjak 10.000, 6. eczetadó 8200, 7. ásványvízadó 18.000, 8. szikvízadó 28.000, 9. községi kötelékbe való felvételi díjak 2200, 10. bizonyítványok kiállításáért díjak 2000, 11. nyilvános vigalmak és mutatványok után fizetendő díjak 9000 és a 12. két villamos mozgófénykép-színház bruttó jövedelméből való 10% részesedés 14.000, vagyis összesen 221.200 korona.
Végül igen gazdaságosnak és jövedelmezőnek bizonyult a városi jövedékeknek és az állami fogyasztási adók bérletének házilagos kezelése, továbbá számos gazdasági üzem megszerzése és szintén házilag való kezelése.
Vagyonleltár
Mielőtt azonban ezeket külön fejezetben megismertetnők, feltüntetjük a város vagyoni állapotát az 1910. év végén mutatkozó állapot szerint.
151Vagyonleltár az 1910. év végén.
Nevezetesen Pénztári
készlet
Érték-
papírok
Földek,
erdők
Épületek,
vállalatok,
csatornázás
és vízvezeték
Adósok Bútorok
és anyagok
Összesen
KfKfKfKfKfKfKf
I. Házi pénztár
Vagyon9823121118046055476931639236798249154674466151860643042643836
Kölcsöntartozások------------2321555214
Egyéb teher------------5115199
Cselekvő állapot------------715973423
II. Segély-alap.
Vagyon37339113646735----2568186--16588312
Teher------------452-
Cselekvő állapot------------16543112
III. Gizella árvaházi-alap
Vagyon27553311555835--254309998749826--46012193
Teher------------40-
Cselekvő állapot------------46008193
IV. Polg. menház alap.
Vagyon27778420041233--564544721048737456975087830613
Teher------------47932880
Cselekvő állapot------------39897733
V. Nyugdíj-alap.
Vagyon3093319181152--237318931242331--44186309
Teher------------205822
Cselekvő állapot------------43980487
VI. Scharmann alap.
Vagyon324-32185315----66---32224315
Teher------------32124
Cselekvő állapot------------32192191
VII. Kórházi pénztár
Vagyon178493048610----5913591--8980050
Teher------------1628617
Cselekvő állapot------------8351433
VIII. Letéti pénztár
Vagyon299090085275524399----5959429--580573913
Teher------------580573913
Cselekvő állapot--------------
IX. Útalap.
Vagyon780034426400-----5983269--49403303
Teher------------38819744
Cselekvő állapot------------10583559
X. Erzsébet királyné-alap
Vagyon850171368663--------1453680
VII. VÁROSI VÁLLALATOK ÉS ÜZEMEK
Hogy a város mindinkább emelkedő szükségleteinek kielégítésére új jövedelmi forrásokat nyisson és hogy a város közönsége számára biztosíttassanak azok az üzemek, melyek a városi lakosság összességét ölelik fel üzletkörükbe és forgalmukba és ezzel egyfelől a város egész lakosságának szolgálatában állanak, másfelől a város fejlődésével, az évről évre szaporodó népesség emelkedő számában, jövedelmezőségük gyarapodását is biztosítva látják: a városi tanács a törvényhatósági 152bizottsággal egyetértőleg, 1889-ben első sorban a városi jövedékek (kövezetvám, helypénz) házilagos kezelését vezette be, azután az állami fogyasztási adók bérletét szerezte meg, majd 1893-ban megvette a villanyvilágítási telepet, 1903-ban pedig a légszeszgyárat és a villamos vasútat.
Mindezek a vállalatok és üzemek rendes kezelés mellett fényes anyagi eredménynyel jártak, a mennyiben a városi jövedékek házi kezelése, az előbb gyakorlatban volt bérleti rendszerrel szemben, évenként 100-120.000 koronáig terjedő többjövedelmet hoz, az állami fogyasztási adók bérletéből pedig a városnak 140-150.000 koronáig terjedő évi haszna volt, melyet most az 1899. évi VI. t.-cz. 4. §-a alapján engedélyezett állami segély pótol, míg a villanyvilágítási telep, a légszeszgyár és a villamos vasút - a mellett, hogy a megszerzésükre felvett kölcsönöket saját jövedelmeikből törlesztik, a városnak tehát egy fillérjébe sem kerülnek - a városi házi pénztár kiadásaihoz évi 50.000 (1910. évtől kedve évi 70.000) koronával járulnak, további fejlesztésük költségeit maguk viselik, a villanyvilágítási telep pedig azonfelül ingyen szolgáltatja a város közvilágítását, melyért az előtt a város 730 izzólámpa után évi 60.000 koronát fizetett, ma pedig 1248 izzólámpa és 47 ívlámpa után, évi 120.000 koronával többet kellene a városnak fizetnie.
E felsorolt jövedelemgyarapítás tette lehetővé, hogy a községi adópótléknak évtizedek óta 30%-ban való fenntartása mellett fejlődésnek indult város közművelődési, közlekedési, közigazgatási és egyéb kommunális feladatai megoldhatók voltak.
Az említett vállalatok és üzemek megszerzésénél a főszempont - a már érintetteken kívül és a mellett, hogy a város szabad rendelkezést kívánt magának biztosítani - a jövedelmezőség szempontja volt és az a törekvés, hogy a város ne koczkáztasson semmit. A városi tanács tehát az üzemtelepek megváltása és házi kezelésbe vétele előtt mindig kikötötte magának a legbehatóbb ellenőrzést és adatgyűjtést, valamint azt a jogot, hogy teljes betekintést nyerjen az üzletbe. Ily részletes tájékozás után is csak oly alapon ment bele az üzletbe, hogy ha legalább 5%-nyi jövedelmezőségre számíthatott.
Az üzemek szervezésére és az üzletvezetésre nézve a város Pozsony város gázgyárának üzleti szabályzatában lefektetett elveket követte, melyek szerint mindegyik üzem különálló vállalatként törvényszékileg bejegyzett czég alatt - a város egyéb vagyonától elkülönítve - a kereskedelmi üzem elveinek megfelelően kezeltetik és széles hatáskörrel felruházott, de teljes felelősséggel tartozó igazgató vezetése alatt áll. Az üzemek általános kezelése és vezetése körüli intézkedési jog a városi tanács hatáskörébe esik, mely a polgármesterből és 4-6 törvényhatósági bizottsági tagból álló felügyelőbizottság véleménye alapján jár el. Az üzemek vezetése, pénz- és értékkezelése a városi számvevőség folytonos ellenőrzése és nyilvántartása alatt áll. A városi vállalatok a rendes üzletkörükben tartalékozásokra mindig a legnagyobb gondot fordítják és innen van, hogy a világítási és közlekedési vállalatok vagyoni állapota - az időközben eszközölt leírások mellett - a városi házi kezelés alatt, 800 ezer koronát meghaladó gyarapodást tüntet fel.
Városi jövedéki kezelőség
Az 1880-as évek végéig város a házi kezeléssel egybekötött vállalkozást nem gyakorolta; a városi kövezetvám és a helypénzjövedék bérbe volt adva, az utczatisztítást, szemétfuvarozást és hasonló feladatokat vállalkozók látták el, a közúti közlekedés és a világítás ügye engedélyezés útján volt biztosítva és a város közönsége, az akkor általában uralkodott felfogásnak megfelelően, abban a nézetben volt, hogy korlátolt háztartási szükségleteinek rendes kielégítése végett nem annyira a közjövedelmek fejlesztését kell szem előtt tartani, hanem azt, hogy a kiadások a megszabott keretekben maradjanak és a jövedelmeknek szerződések alapján való biztosítása mellett, a háztartás egyensúlya állandosítva legyen.
Ezt a felfogást idővel nemcsak az újabb városi feladatoknak, különösen a közművelődési igények állandó emelkedése ingatta meg, hanem főképen az a tapasztalat, a melyet a városi jövedékek (kövezetvám, helypénz és az akkor még érvényben volt sör- és pálinkabehozatali díjak) bérlete szolgáltatott.
Városi jövedékek és fogyasztási adók
Ezért a bérletért, mely régi idők óta egy helybeli vállalkozó czég kezében volt, 1885-ig évi 128.000 korona bért, 1885-1889-ig pedig évi 151.000 korona bérjövedelmet húzott a város, mely e jövedékeket a bérlet lejártától, 1889. évi november hó 1-étől kezdve házi kezelésben tartja és az állami fogyasztási adók bérletét és megváltását is azóta rendszeresen és sikeresen gyakorolja és az e czélból a bérlőtől átvett személyzetből szervezett jövedéki kezelőségre idővel egyéb városi fogyasztási adó, és jövedéki természetű jövedelmek szedését is rábízta.
153Hogy a házi kezeléshez fűzött remények mennyire váltak be és hogy a városi jövedékekből és a bérelt, illetőleg megváltott állami fogyasztási adókból és az ezek alapján szedett városi fogyasztási adópótlékokból (bor után 25%, hús után 25% és égetett szeszes italok után hektoliterfokonként 10 fillér) eredő tiszta jövedelmek miként fejlődtek az évek során, azt a következő kimutatás igazolja:
ÉvszámKövezetvám
és helypénz
Vasúton vagy hajón
érkező árúk után szedett
mázsa-krajczárok
Fogyasztási adó
természetű jövedelem
ÖsszesenJegyzet
koronákban
18891512323628869296256816Az utolsó bérleti év
189021817237388149776405336Házi kezelés
189523927448674240202528150
190025445557077240203551735
190522148176558247383545422
1910240895161129268302670326
1899-ben a folyton szaporodó jótékonyczélú és emberbaráti kiadások részben való fedezésére, kormányhatósági jóváhagyás mellett a városban fogyasztott ásványvizet, az eczetet, eczetsavat és esszencziát, valamint a szikvizet és pezsgővizet is városi fogyasztási adóval rótták meg; 1905-től kezdve pedig a Temesvárott beépítésre kerülő égetett falitéglákat és cseréptéglákat is városi fogyasztási illetékkel terhelték meg. Mind e városi fogyasztási adók és illetékek beszedését szintén a városi jövedéki kezelőség látja el.
Utczatisztítás, öntözés és szemétfuvarozás
A városi utczatisztítás (utczaseprés) már régebb idő óta házilag történt; az utczai szemét elfuvarozását és az utczaöntözést azonban vállalkozók látták el. A város 1909-ben elhatározta, hogy az utczatisztításon kívül, az utczai szemétfuvarozást és öntözést is házi kezelésbe veszi és városi fuvartelepet alkot. A szolgálat szervezését, a fuvartelep berendezését, kezelését és vezetését, valamint a központi felügyeletet a jövedéki kezelőség vállalta magára. A fuvartelep megteremtése, teljes felszerelésével, kerek 100.000 koronát igényelt; az utczatisztítás, szemétfuvarozás és öntözés üzemköltsége pedig évi 100.000 koronával van előirányozva.
1909-ben a város a házi szemétfuvarozás házi kezelésbe vételét is elhatározta és az e czélra szükséges lovak, kocsik stb. beszerzésére 14.000 K, üzemköltségekre pedig évi 23.000 koronát irányzott elő, mely utóbbi összeg a nyers házbérjövedelem után kirovandó 1/2%-os illetékből nyer fedezetet.
Mind e feladatokat a jövedéki kezelőség a hivatal rendes menetéért felelős jövedéki felügyelő vezetése alatt, 157 alkalmazottal látja el, kik közül a fogyaszt. adók kezelésénél 25, a kövezetvám, helypénz és mázsakrajczárok beszedésénél 35, az utczatisztítás, öntözés és szemétfuvarozásnál 62, a fuvartelepnél pedig 35 egyén van alkalmazva.
Közélelmezés
A város vezetősége már évek óta azon fáradozik, hogy a közélelmezés szabályozárára befolyást gyakoroljon és ezzel az általános drágaságon némileg enyhítsen.
Szalonnaraktár
A sertéshúsárakat a multban különösen felszöktette az a körülmény, hogy a városi hentesek az itt fennállott szalonna szabadraktár versenye következtében, a szalonnát és a disznózsírt csak nagy nehézséggel és csak haszon nélkül értékesít hették, a mit azután a húsárak felemelésével igyekeztek pótolni.
E bajon úgy segített a város, hogy 1906-ban eltiltotta az itt fennállott és a kívülről behozott adózatlan szalonnára vonatkozó tranzitószabadraktárt, másrészt pedig városi szalonnaraktárt alapított, a mely a hentesek nehezen értékesíthető szalonna- és zsírkészletét, megállapított árfolyam szerint, átveszi és nagyban eladja. Miután a városi szalonnaraktár e feladatának megfelelt, jelenleg ugyan jórészt üzemen kívül van, de szükség esetében bármikor azonnal újra üzembe léphet.
Szerbiai sertéshús
Legújabban úgy igyekezett a város a sertéshúsárak drágaságán segíteni, hogy 1911 márcziusában Szerbiából a saját és az e czélból társult helybeli hentesek sertéshús számlájára, sertéshúst hozatott be. Sajnos, hogy a Szerbiában rendelkezésre álló mennyiség korlátolt volta és a behozatali nehézségek következtében, a várostól kezdeményezett mozgalom tartós eredményre nem vezethetett.
Kenyérgyár
A kenyérgyárakat szabályozandó, de meg hogy a sütőknek az egészségügyi kívánalmak tekintetében is példával szolgáljon, a város vezetősége legutóbb hatósági kenyérgyár felállítását határozta el és az előmunkálatokkal a városi mérnöki 154hivatalt bízta meg. Az előmunkálatok már annyira haladtak, hogy a gyár előreláthatólag még az 1912. év folyamán felépül és üzemét megkezdheti.
Tejközpont
1910-ben, a közönségnek kifogástalan minőségű jó tejjel való ellátása érdekében, a városi hatóság döntő lépésre határozta el magát, a mennyiben átvette a gróf Csekonics-féle uradalom temesvári tejcsarnokát és azt városi tejközponttá fejlesztette. Ezzel elérte a város azt a közélelmezés szempontjából megbecsülhetetlen eredményt, hogy a városi tejközpontban az egészségügyi követelményeknek teljesen megfelelő, jó minőségű teljes tej áll rendelkezésére. E tejközpont 1914 decz. hóban nyílt meg és ma már napanta 6000 liter kifogástalan minőségű, tisztán kezelt tejet hoz forgalomba, s habár az utolsó években uralkodott száj- és körömfájás és az általános drágaság a piaczi tej árát eddig nem ismert mértékben felszöktette, a tejközpont árszabásában a literenkénti 24 fillért soha meg nem haladta. A városi tejközpont eszméje tehát bevált s ha, a mi már a legközelebbi időre várható, a modern követelményeknek megfelelő, végleges üzemhelyiségbe fog átköltözködni, rövid idő multán nemcsak Temesvárott lesz a tejellátás fontos kérdése megoldva, de az intézmény a többi városoknak is méltán például szolgálhat.
Műjég
A közélelmezés kérdésével kapcsolatban, a közegészségügyi kívánalmaknak megfelelő jég forgalomba hozatala is fontos. E tekintetben a város műjéggyár felállításával számolt a közérdekkel. Nemcsak a magánfelek kapnak havi előfizetésre, házhoz szállítva, olcsó jeget, hanem a gyár az élelmiszer szakmának is állandóan rendelkezésére áll.
Élelmiszer elárúsítás
A város 1911. évi deczember havától kezdve minden városrészben élelmiszerárúsító helyeket tart fönn, a hol burgonyát, tengeri halat, zöldséget és babot hoz olcsó áron forgalomba. Ez élelmiszerárúsító helyek árszabályozó hatása máris szembetünő és remélhető, hogy ez élelmiszerárúsító helyeknek a drágaság elleni küzdelemben még nagy szerepük lesz.
Városi villanytelep
1882-ben az osztrák légszeszvilágítási társulattal, mely 25 évre terjedő szerződése alapján 1857 óta a város köz- és magánvilágítását ellátta, a lejáró szerződésnek a város érdekeit kielégítő meghosszabbítása a társulat makacs magatartása miatt meghiúsult, s a város a világítás biztosítása tekintetében a legnagyobb zavarban volt. Ekkor a londoni "International Brush Electric Comp. Limited" testvérvállalatának, a bécsi "Anglo Austrian Brush Electrical Company Limited" vállalat képviselője, 10.000 frt óvadék letétele mellett ajánlkozott a városnak villamos világítással való ellátására.
A város képviselőtestülete az 1882-ik évi november hó 30-án hozott közgyűlési határozattal ez ajánlatot elfogadta, s még ugyanaz év decz. havában 25 évre meg is kötötte a szerződést, melynek értelmében nevezett vállalat a közvilágítást, 300 darab egész éjjeli, 200 darab féléjjeli izzólámpával és 16 darab ívlámpával, 1883. évi szeptember hó 1-től kezdve évi 24.500 frt általányösszegért vállalta, s egyúttal jogot nyert arra is, hogy magánosoknak is adhasson áramot.
Az építési határidő meghosszabbítása és az izzólámpák száma és égési tartalmukra vonatkozó határozatok némi módosítása után (730 izzólámpa 30.000 frt évi átalány mellett) a villamos közvilágítás 1884. évi november hó 1-én üzembe lépett a kontinens legelső elektromos közvilágításaként.
A telep a magánvilágítás szolgáltatására is berendezkedve, a légszesztársulattal e téren is felvette a versenyt, de magánfogyasztókat csak úgy tudott szerezni, hogy a magánvilágítást olcsó átalány mellett szolgáltatta, a minek megint az lett a következménye, hogy az angol társulat a temesvári vállalatra ráfizetett. Mivel pedig az ügykezelés az anyavállalat székhelyének távolsága miatt nehézkes volt, s mivel különben is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy európai telepein túladjon, a temesvári telep eladása végett 1891-ben első sorban az osztrák gáztársulattal bocsátkozott tárgyalásokba, de már 1892-ben maga a város lépett alkudozásokba az angol társúlattal a villanyvilágítási telep megszerzése iránt.
A villanytelep viszonyai időközben annyiban megváltoztak, hogy a társulat az éppen akkor piaczra került amerikai gyártmányú árammérőket szerezte be, s így a vállalat jövedelmezőségének alapját vetette meg.
A vállalattal folytatott tárgyalások után a város közönsége 1892. szeptember 27-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a telepet a vezetékhálózattal, transformatorokkal és árammérőkkel együtt 200 ezer frtért megveszi.
A belügyminiszter 1892. évi decz. 24-én kelt leiratával, a telep megvételét jóváhagyta és így a telep 1893. évi január hó 1-én a város tulajdonába ment át az alkalmazott személyzettel együtt.
155A remények, melyeket a város e megvételhez fűzött, teljesen megvalósultak, mert a telep, azonkívül, hogy a vételár fedezetére szolgáló kölcsön részlettörlesztéseit sajátjából fedezte, már 1898-ban oda fejlődött, hogy a 60 ezer koronát tevő közvilágítási díj egyharmadáról, 1902-ben pedig annak teljes összegéről lemondott, úgy hogy a város az azóta már jóval tökéletesbített közvilágítást teljesen díjtalanul használja, a mi eddig kb. 800.000 korona megtakarítást jelent. Azóta az új befektetéseket és nagyobbításokat, az összes kazánoknak és gépeknek újakkal való kicserélését, a telep a saját bevételeiből törleszti, de még azonkívül is a városi utak és terek fenntartására, évenként 15.000 koronát szolgáltat be a városi pénztárba. A telep megvétele óta 1,720.000 koronát fordított új építkezésekre és beruházásokra, úgy hogy a beruházások összege 400.000 + 1,720.000 = 2,120.000 korona, a melyre a telep saját bevételeiből 1,555.000 koronát fordított tőketörlesztésképpen, úgy hogy a fennálló tartozás ma 565.000 korona.
Azonkívül lehetségessé vált nagyobb világítási fogyasztók részére a normális világítási egységár után 6%-40%-ig terjedő árengedményeket nyujtani, 17 év alatt félmillió korona összegben, az ipari czélra szolgáló áram egységárát lényegesen mérsékelni és a városi épületek és egyéb városi üzemek részére, mint pl. villamos vasút, közvágóhíd stb., sőt egyes ipartelepeknek árengedményeket adni.
A telep fejlődéstörténetének legjelentősebb mozzanata az új vízerőmű ütembehelyezése, a melyet 1910. év nyarán próbaképen kapcsoltak a hálózatra. Itt 3 darab háromkerekű Francis-turbina, egyenként 560 HP teljesítménynyel, hajt 385 Kwattos generatorokat s szolgáltatja be az energiát a vele szervileg összekötött gőzüzemű telepbe, úgy hogy ezáltal a telep összteljesítménye, a szükséges vízmennyiséget feltételezve, 3155 Kwattra emelkedett (1893-ban 376 Kwatt).
A város területén jelenleg kb. 440 km. huzal van felszerelve. A telep üzembehelyezése alkalmával, 1884-ben hálózatához csak 730 darab izzólámpa volt hozzákapcsolva, a telep megvétele alkalmával, 1893-ban 6221 darab izzólámpa, 9 darab ívlámpa és 7 darab 9.5 HP motor, 1911 deczember hó 31-én pedig közvilágításra 56 ívlámpa és 1583 izzólámpa és a magánfogyasztásra 84 ívlámpa, 61.328 izzólámpa és 931 darab motor volt hozzákapcsolva.
A bekapcsolt áramfogyasztási tárgyak kihasználása is lényegesen növekedett, mert míg 1893-ban 405.000 kwattórát termelt, addig 1911-ben már 5,242.449 kwattóra az évi termelés. A kwattóránkénti szénköltség, mely 1893-ban 14.4 fillér volt, 1909-ben 5.71 fillérre szállott le, habár a szén ára 1.90 koronáról 3.00 koronára emelkedett.
Városi légszeszgyár
Vidéki városaink között Temesvárott keletkezett az első légszeszgyár.
Az ötvenes évek közepéig olajlámpák (274 nagy és 70 kis lámpa) szolgáltatták a közvilágítást, melynek kezelése vállalkozókra volt bízva, míg az "Osztrák Légszeszvilágítási Társulat" 1855-ben "haszonbéri" szerződésnek czímzett engedélye alapján, 1857. november 1-től a Belvárosban 100 egész és 100 féléjjeli gázlánggal, az 1858-ban megkötött pótszerződés alapján pedig, 1860-tól kezdve a Gyárváros és Józsefváros főbb utczáiban is 100 egész és 100 féléjjeli gázlánggal látta el a közvilágítást és idővel a magánvilágítást is; ellenben a külvárosok félreeső utczáiban továbbra is megmaradt az olajvilágítás.
Az 1855. évben kötött alapszerződés az üzembe vételtől számított 25 évre szólván, 1882. évi október hó végével lejárt, de már előzőleg tárgyalások folytak a város és a társaság között a szerződés meghosszabbítása végett. Ekkor kitünt, hogy a társaság az 1855-iki alapszerződésből oly jogokat vindikál magának, melyek, ha csakugyan érvényesültek volna, a város szabad rendelkezését örök időre megkötötték volna, a mennyiben azt vitatta, hogy az 1855-iki szerződésnek 25 évre való korlátozása kizárólag a közvilágításra volt kikötve, nem pedig a magánvilágításra is, melyre a társaság örök időkre kizárólagos engedélyt nyert, éppúgy, mint a gázcsöveknek a város területén való elhelyezésére is.
Ennek ellenére a város közönsége, habár még az utczai kőolajvilágítás gondolatával is foglalkozott, 1881 decz. hó 28-án tartott közgyűlésében, más megoldást nem találva, mégis belement a szerződésnek 25 évre való meghosszabbításába, a városra nézve kedvezőtlen feltételek mellett. Szerencsére azonban ez a szerződés nem lépett érvénybe, mert időközben történt a már említett angol czég ajánlata a város villamos világítása ügyében, a mit a város - mint említettük - elfogadott, még mielőtt a fenti gázgyári szerződés jogerőssé vált.
A villanyvilágításra vállalkozó czéget 1883 szeptember hó 1-étől kezdődő 25 évre szóló szerződés azonban csak arra kötelezte, hogy a magánvilágítás bevezetését 1561884. évi deczember hó 1-én megkezdi és oly módon folytatja, hogy 10 év alatt az összes magánfogyasztók és nyilvános épületek villanyvilágítással legyenek ellátva; ezért tehát a város az osztrák légszeszvilágítási társasággal oly értelmű szerződést kötött, hogy a táraság köteles 1891. évi április hó végéig az üzemet folytatni és a magánosok részére légszeszt szolgáltatni, viszont a város a légszeszvezető csövek eltávolítása iránti per megindítását a szerződés tartamára felfüggeszti.
Mivel a varos 1892-ben maga szerezte meg a villanyvilágítási telepet, 1893. évi január hó 1-én pedig már házi kezelésbe a város számlájára átvette az üzemet is, a légszeszvilágítási társasággal 1891. évi április hó végéig kötött és a város részéről balgatagon meghosszabbított szerződést 1895. évi április hó 30-ára felmondta, az ügyészséget a csövek eltávolítására irányuló per megindítására utasította, egyben azonban a társulattal közölte, hogy a város hajlandó lenne, kedvező feltételek mellett, a per folyama alatt is újabb szerződést kötni, esetleg a légszesztelepet a társulattól megváltani. Ezek a tárgyalások azonban eredményre nem vezettek. A per csakhamar befejezést nyert és a m. kir. Kuria 1902. évi febr. hó 11-én hozott ítéletével a város azon kérelmét, hogy a társaság légszeszvezető csöveinek záros határidő alatt való eltávolítására köteleztessék, elutasította ugyan, de a társaságnak a köz- és magánvilágítás ellátására való szerződési jogait ítéletileg megszünteknek nyilvánította.
Ilyképpen a város hatósága ama feladat előtt állott, hogy a magánközönség légszesz szükségletének biztosításáról gondoskodjék. Hosszabb szóbeli tárgyalások után a törvényhatósági bizottság 1903. évi június hó 30-án tartott közgyűlésében a légszeszgyárnak (a 100 ezer koronára értékelt ingatlansággal együtt) 300 ezer koronáért való megvételét elhatározta és a légszeszgyár 1903. évi július hó 1-étől számítva a város tulajdonába ment át.
A szerződés szerint a város a gyári készletek és üzemi anyagok, valamint a követelések átvétele fejében, a vételáron felül, 104.813 korona 50 fillér általányösszeget fizetett, a 300.000 korona vételárat pedig utólagos évi 4% kamat mellett csak 1907. év végével kellett kifizetni.
A fogyasztás az átvétel után azonnal átlag 25% emelkedést mutatott, miért is a város Steiner Károly városi légszeszgyári igazgató terve szerint, a gyárnak négy építési időszakban, összesen 440.886 korona összköltséggel, évi 3,000.000 köbméter gyártásra való kibővítését határozta el és az első építési időszak keretébe tartozó munkálatokat még 1904-ben végre is hajtotta.
A városi légszeszgyár a lefolyt hét év alatt több mint 500.000 korona beruházást eszközölt, erre saját bevételeiből 240.000 koronát fordított és a beruházási költségek kamatait és törlesztési összegeit is fedezi. A légszeszgyár vételével és fejlesztésével tehát a városra semmiféle anyagi teher nem hárult, ellenben a légszesztársulat évi 1200 korona értékű ingyenes közvilágítást szolgáltat és 1906 óta évi 10 ezer korona, 1910 óta pedig évi 15 ezer korona hozzájárulást fizet a városi pénztárba.
A városi villamosvasút
1868-ban több temesvári polgár a Gyárkülvárost, a Belvárost, a Józsefkülvárost és a pályaudvart összekötő lóvonatú vasút építési és üzleti engedélyt eszközölt ki, melynek érvénye az üzem napjától 40 évre terjedt, azzal a kikötéssel, hogy a vasút az engedély lejárta után megy át ingyen a város tulajdonába.
A lóvasútat 1869 novemberben adták át a forgalomnak, a társaság engedélye tehát 1909. évi november havában járt volna le. Idővel az eredetileg 6 kilométernyi közuti vasút a forgalmi igényeket már nem elégítette ki. A város tehát 1895-ben felhívta a közuti vaspályatársaságot, hogy a hálózatnak villámos földfeletti vezetékkel való kiépítése és az engedélynek megfelelő meghosszabbítása mellett leendő üzembehelyezése és esetleg jelenlegi hálózat kiterjesztése iránt, terjesszen elő részletes javaslatot.
Hosszas tárgyalások után a város az 1896. évi február hó 17-én tartott közgyűlésben a villamos üzemre való átépítés és a tervezett új vonalaknak ugyanoly üzemerőre való kiépítése, berendezése és üzembentartása iránt 1959. évi deczember hó 31-éig terjedő időtartamra kötendő szerződést elfogadta, majd az 1896. évi május hó 11-én megejtett közigazgatási bejárás eredményéhez képest módosított végleges területhasználati szerződést, 1896. évi november hó 30-án elfogadta.
Az engedélyokirat az építéshez, berendezéshez és a forgalmi eszközök beszerzésére szükséges tőkét 1,120.000 forintban állapított meg s feljogosította a társaságot, hogy 175.400 forintnyi régi alaptőkéjének hozzászámításával, 1,295.400 forint össztőkéjének 2/5-öd része erejéig, 4 1/2%-os elsőbbségi kötvényeket, a fennmaradó része erejéig pedig részvényeket bocsáthasson ki.

Városi Gizella-árvaház.

Részlet a Losonczy-térről.

A kormányszéki épület

A Fehér-Kereszt Egylet Poliklinikája.

A Fehér-Kereszt Egylet szülészeti osztálya és bábaképzője.
159Az építkezések, a lóvasúti közlekedés zavartalan fenntartása mellett, 1899. év elején befejezést nyertek s 1899 július hó 27-én megkezdődött a villamos városi vasút üzeme, melynek forgalma és jövedelmezősége minden várakozást felülmuló lendületet nyert, mert míg a lóvonatú vasútnál az 1898. évben 874.900 szállított személy után a bevétel 185.776 korona volt, addig a bevétel a villamosüzem első évében 1,922.300 személy után, 306.210 koronára szaporodott.
1902. év végével a magyar államvasutak budapest-orsovai vonalrészét a város belterületéről a katonai gyakorlótérre helyezték ki és ezáltal a villamos közuti vasútra nézve olyan jelentékeny forgalmi akadály szünt meg, hogy a kocsi-foralom és a vasút bevételei is az első nyolcz hónapban 10%-nyi emelkedést értek el.
Ily körülmények között a város érdekében állónak látszott a villamosvasút forgalomban levő részvényeinek megszerzésére törekedni s ez uton keresni a módot arra, hogy a város a vasút fölött való rendelkezési jogát magának biztosítsa. A forgalomban levő 5870 darab részvényből azoknak több mint 4/5-öd része, t. i. 4825 darab, a Magyar Vasuti Forgalmi Részvénytársaságé volt. A vasút által az engedélyokirat alapján eredetileg kibocsátott 5150 darab 1,030.000 korona névértékű 4 1/2%-os elsőbbségi kötvényből még forgalomban volt 5097 darab 1,019.400 korona névértékű elsőbbségi kötvények beváltása is czélba vétetett.
A Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársaság képviselői hozzájárultak a részvények vételárának végső összegképen, 265 koronában való meghatározásához. A város közönsége ez ajánlatot 1903 augusztus 31-én tartott közgyülésében elfogadta, elhatározta továbbá, hogy a közönség körében forgalomban lévő többi részvényeket ugyanazon árban megveszi és a vasút elsőbbségi kötvényeinek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1903 november hó 30-án kelt ajánlatához képest, 99.5% árfolyam mellett való beváltását is elhatározta. A villamos vasúti részvények és elsőbbségi kötvények beváltására szükséges költségek fedezhetése végett, a város közönsége a Magyar Jelzáloghitelbanktól 2,654.587 korona névértékű törlesztéses kölcsönt vett fel, 4.825 annuitás mellett, 50 évi törlesztésre, 97% árfolyam mellett. A vasút részvényei és elsőbbségi kötvényeinek megvételére szükséges kölcsön törlesztésére tehát 50 éven át fizetendő évi 128.083 korona volt szükséges.
A közönség körében levő részvények beváltása akadály nélkül történt meg, a mennyiben a városi tanács részéről kibocsájtott felhívásra, a forgalomban volt részvények és elsőbbségi kötvények - csekély kivétellel - beváltás alá kerültek.
Magának a villamos vasútnak a város részére való megszerzése pedig egy adásvételi szerződéssel történt, melyben a város a vasútat a részvénytársaságtól 2,571.150 korona vételár mellett megvette. A vételár törlesztését úgy állapították meg, hogy a város átvállalja a részv.-társasági kötvények beváltását és a részvényeknek egyenként 265 koronáért való megvételét és a társaságnak való átadását.
Ez időben a vágányhosszúság 14.264 méter, az üzemhosszúság pedig 10.315 méter volt, míg a kocsipark 17 darab egy-egy Walkermotorral felszerelt személyszállító villamos kocsiból, 10 pótkocsiból és 5 teherkocsiból állott. A megnövekedett forgalom jobb kielégítése czéljából a villamos vasútnak a város által való birtokba vétele óta, gyors egymásutánban bővítették ki a hálózatot. A vágányhosszúság 17.067 méter, az üzemhosszúság 10.919 méterre emelkedett. Az új vonalak és a második vágány építésével kapcsolatban már az 1906-ik évben 6 darab új motorkocsit szereztek, miáltal a kocsipark 23 motorkocsira szaporodott.
Az igazgatóság abbeli törekvése, hogy az évről-évre mindinkább növekedő forgalmi igényeknek fokozottabb mértékben felelhessen meg, újabb vonalak tervezésében és kiépítésében valósult meg. A közönségnek a közlekedő motorkocsik túlzsúfoltsága iránti panaszát orvoslandó, a város 1908-ban ismét 6 darab motorkocsit szerzett be, továbbá 1909-ben több új vonalat és kettős vágányt építtetett.
A villamos vasútnak a város kezelése alatti időben foganatosított mind ez építkezéseit a forgalom fennakadása nélkül fejezték be s összköltségük 550.000 K-ra rúgott, mely összeg a mellett, hogy 1909 végéig a városi házipénztár javára (évi 30.000 K) 170.000 K-át, a vasút megvételére felvett kölcsönkamat és törlesztési részleteinek kiegyenlítésére 771.000 K-át fordítottak, a villamos vasút folyó bevételeiből, illetőleg feleslegeiből nyert fedezetet, úgy hogy a villamos városi vasút a vételáron kívül nem vett fel kölcsönt, sőt maga a vállalat adott a városi útalapnak a Temesvár-varjasi h. é. vasúthoz megszavazott hozzájárulás czéljaira 50.000 K kölcsönt.
A villamos városi vasút forgalmának növekedésére jellemző, hogy 1900-ban 780.221 kocsik méterenként 2,397.492 személyt szállítottak s a bevétel 306.210 kor., 1601905-ben 919.887 kocsi-kméterenként 3,663.613 személy után a bevétel 426.911 kor. volt, 1911-ben pedig 1,592.523 kocsi-kméterenként 7,694.173 személy után a bevétel 782.425 kor. volt.
Temesvár tehát messze felülemelkedik más hazai városok közúti vasúti forgalmán, a miről az 1910. évről kiadott következő hivatalos adatok (csupán a legforgalmasabb városokról) tanúskodnak.
VárosPályahossz,
km.
JárművekMenetek
száma
Szállított
személyek
Bevétel
ezer kor.
Pozsony11.08241.5422,656.952341.7
Fiume5.313172.9012,593.515293.0
Nagyvárad22.92632.4333,190.267625.0
Szeged17.731143.3773,459.891506.4
Temesvár10.939320.0436,652.571706.5
Városi zálogház
A város közönsége a csekély összegű zálogkölcsönre szoruló szegény néposztály érdekében 1901-ben elhatározta, hogy városi zálogintézetet állít fel és annak vezetésével és kezelésével a Temesvári Iparbank részvénytársaságot bízza meg. A jogviszonyt egy hat évre terjedő egyezség szabályozza. Az intézet köteles értékpapírokra, arany- és ezüstneműekre, ruhaneműekre 20 korona értéken alul is zálogkölcsönöket adni s a nyujtandó kölcsönösszegek behajthatósága tekintetében minden koczkázatot s a kezelés kifogástalansága tekintetében is a teljes biztosítékot elvállalni. A kamatláb megállapítása értékpapíroknál egyelőre 8%-ban, arany és ezüstneműek után 15%-ban, ruhaneműek után 18%-ban czéloztatik ugyan, de kedvező körülmények között a kamatláb leszállítását már az egyezség tartama alatt is kilátásba vették. A szükséges forgalmi tőke, egyelőre 200.000 korona erejéig, a város szavatossága melletti kölcsön útján, legfeljebb azonban 1%-al a bankkamatláb fölött, lesz beszerzendő s ez a kölcsön a szükséghez képest, kormányhatósági jóváhagyás alá terjesztendő külön közgyűlési határozat alapján, fel is emelhető. A város az első öt évben, míg a zálogintézetnek tiszta jövedelme alig lesz, a Temesvári Iparbankot anyagilag olyképen támogatja, hogy az első évben 2000, a másodikban 1600, a harmadikban 1200, a negyedikben 800 és az ötödikben 400 korona pénzbeli segélyben is részesíti, köteles lesz azonban viszont az intézet a zálogintézetben elérendő tiszta jövedelemből 10'%-ot a városi szegényalap javára évenként a városi pénztárba befizetni.
A városi zálogház 1902. évi május hó elsején, a városi házipénztárból előlegezett 20.000 korona üzemtőkével, megkezdte működését. A zálogház forgalma az első két évben mutatja a legerősebb emelkedést és a fennállott magánzálogházakra alig gyakorolt káros hatást, de a szegény néposztálylyal szemben a legmesszebbmenő előzékenységgel, a legkisebb zálogkölcsönöknél még némi áldozattal is dolgozott és az üzleti kört kibővítette. Nevezetesebb tiszta nyereség csak 1908. évtől kezdve mutatkozik, mióta a zálogállomány 200.000 koronán túl emelkedett.
Az 1909. év végéig, vagyis hét és fél év alatt az üzemtőke kamatoztatásán fölül, a kezelő pénzintézetre 21.085 korona, a városi szegényalapra 4944 korona, összesen 25.728 korona tiszta nyereség jutott. A kezelő bank azonkívül a városi házipénztárból megkapta még a 6000 korona kikötött segélyt. A városi zálogház 1910. évi április hó 4-én a város kezelésébe ment át, a mit már augusztusban a józsefvárosi takarékpénztárra ruházott át.
Városi téglagyár
A téglagyárnak 1905-ben történt megszerzését első sorban városfejlesztési szempontok tették szükségessé, mert a téglagyárnak kb. 30 holdnyi területe a város csekély kiterjedésű külhatárába és az ott elterülő külső földbirtokába ékelődik.
A város a részvénybirtokosokkal folytatott bizalmas tárgyalások után 405 darab részvényt à 250 K-ért összesen 101.250 K-ért és 395 darabot à 230-ért, összesen 90.850 koronáért, tehát a 800 darab részvényt összesen 192.100 K-ért megszerezte s így 1905. évi deczember hó 31-ével a téglagyár birtokába jutott.
A részvények vételárának fedezésére, a Magyar Jelzáloghitelbanknál 50 évi törlesztési időtartamra 220.000 koronás kölcsön szolgált.
A város kezelése alatt a téglagyár eddig annyit jövedelmezett, hogy a kölcsöntörlesztési részleteket mindig a téglagyár jövedelméből lehetett fedezni s még azonfelül mérsékelt tiszta jövedelmet is kimutatni. Az évi 4 millió tégla gyártására berendezett gyár kézi és gépi falitéglákat állít elő, melyeket főleg városi építkezéseknél használnak fel. Megvételével, bár kevésbbé modern berendezése miatt nagyobb 161jövedelmet nem hoz, a város a téglagyár területét megszerezte s a téglaárak alakulására mérséklő befolyást gyakorol.
Városi takarékpénztár
Felbuzdulva a magyarországi városoknak 1900-ban Győrött megtartott kongresszusán a községi takarékpénztárak alapítását javasló megállapodásokra, Temesvár város tanácsa a városi takarékpénztár ügyét már hosszabb idő óta beható tanulmányozás tárgyává tette.
A városi tanács a beszerzett adatok egybevetéséből, de különösen a már meglevő külföldi és hazai hasonló intézményektől elért, minden tekintetben kielégítő eredményekből arra a meggyőződésre jutott, hogy egy városi takarékpénztár a hitel szabályozása, a takarékpénztár fejlesztése és a közhasznú feladatok támogatása szempontjából támasztott igényeknek Temesvárott meg fog felelni.
1907-ben a városi takarékpénztár ügyében váratlan fordulat állott be. A Temesvárott ugyanis már 27 éve fennállott s közkedveltségnek örvendett ,,Temesvár-józsefvárosi takarékpénztár r.-t." az 1907. évi nagy pénzügyi válság következtében, túlhitelezései folytán megingott és közel jutott a fizetésképtelenséghez. Ebben az időben a takarékbetétek kb. 4 1/2 millió koronára és az intézet kölcsönkövetelései 4 millió koronára rúgtak, a miből világos volt, hogy az intézet esetleges bukása, a helyi piacz általános megrendülését nem tekintve, különösen a túlnyomó részben kis emberekből álló betevők és adósok létérdekét fogja komolyan veszélyeztetni.
A helyi pénzpiacz rázkódtatását elkerülendő, kiváltképpen pedig az érintett temesvári polgárok érdekeit megóvandó, a takarékpénztár pénzügyi viszonyainak rendezését a városi tanács vette a kezébe és a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Keresk. Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Magyar Agrár- és Járadékbank, tehát a legkíválóbb fővárosi pénzintézetek, valamint a Temesvári Első Takarékpénztár közreműködésével oly megállapodást kötött, mely szerint a takarékpénztár veszteségeinek fedezésére, a 400.000 K intézeti részvénytőke, a részvényeknek 10%-ra való lebélyegzésével, 40.000 koronára szállíttatik le és a még fennálló veszteség kiegyenlítésére, a tartalék- és nyugdíjalap használtatik föl: hogy továbbá 6000 darab egyenként 100 korona, összesen 600.000 korona n. é. új részvény bocsáttatik ki, a melyből 2000 darabot az említett fővárosi pénzintézetek, 2000 darabot pedig a város tartozik átvenni, míg a fennmaradó 2000 darab új részvény a régi részvényeseknek és a temesvári piacznak engedtetik át jegyzésre. Ezenfelül kötelezték magukat a budapesti intézetek arra is, hogy a temesvár-józsefvárosi takarékpénztár visszleszámítolási hitelét 3 éven át fenntartják, s hogy a magy. kir. kincstártól rendelkezésükre bocsátandó letétekből mérsékelt kamat mellett, másfél millió koronát fognak a takarékpénztárnál elhelyezni. A város közönsége már 1908-ban 2191 darab 219.100 korona n. é. részvény birtokában volt.
A városi tanácsnak a takarékpénztár megmentésére irányuló törekvése - a városi takarékpénztár kérdésével való állandó foglalkozása következtében - nem lehetett ment attól a gondolattól, hogy az új életre keltett és megerősített Józsefvárosi Takarékpénztár, sikeres működés esetén, alapja legyen az alapítandó városi takarékpénztárnak, illetőleg a nélkül, hogy a pénzintézetek száma szaporíttatnék, városi takarékpénztárrá alakuljon át.
A rekonstruált takarékpénztár első üzletévének mérlege tiszta jövedelem czímén 50.240 korona nyereséget mutatott, melyből a részvényesek 5%-os osztalékban részesültek, rendes tartalékalapra pedig 2274 koronát fordítottak. Ily körülmények között a városi tanács elérkezettnek látta az időt arra, hogy az idegen kézben levő részvényeket megvásárolja és ezzel a takarékpénztár vezetését, irányítását és a sorsa fölött való rendelkezési jogát magának a lehetőségig biztosítsa.
Ma már az intézeti részvénytőkét alkotó 6400 darab részvénynek kb. 90%-át bírja a város, s minthogy az alapszabályok szerint ily többség mellett a részvénytársaság felszámolása is kimondható, az intézet sorsa fölött döntő befolyást gyakorol.
A város a községi takarékpénztár intézményének megvalósítása felé koczkázat nélkül, biztos lépésekkel haladva, rövid időn belül jól megalapozott és fokozatos fejlődés mellett, szilárd jövedelmezést nyujtó pénzintézet birtokába jut.

0. Tíz évig szünetelt az üzem; 1912-ben ismét megindult.

« TEMESVÁR ÚJKORA. Irta Geml József kir. tanácsos, főjegyző. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TEMESVÁR LEIRÁSA. Irta Bellai József városi tanácsos. »