« TORONTÁL VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSI ÜGYE. Irta Grézlo János kir. tanfelügyelő. KEZDŐLAP

Torontál vármegye

Tartalomjegyzék

TORONTÁL VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. Irta Kisléghi Nagy Gyula urad. főintéző, archaeologus, kiegészítette Nagy Géza dr., a Magy. Nemzeti Múzeum régiségosztályának őre. »

265IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
Irta Vende Ernő tanár. Az (S)-sel jelölteket, a sajtót, könyvtárakat
és a közműv. egyesületet Somfai János lapszerkesztő
A szellemi kultura fejlődése.
Ama viharok között, melyeknek lángszárnyai Torontál vármegye rónáin a hadak villámait folytonosan éleszték, e vármegye nem emelhete a Múzsáknak oltárt. Így sóhajt fel néhai, jóemlékezetű Bárány Ágoston »Torontál vármegye hajdana« czímű munkájának utolsó fejezetében, mikor e vármegye irodalmi életének fejlődéséről készül számot adni.
Valóban, ha végigtekintünk e vármegye történetén, azt látjuk, hogy alig van hazánknak még egy területe, mely oly szakadatlanul és annyit szenvedett volna az ellenséges hadak támadásaitól, mint ez. Nyugodt fejlődésről e vármegyében, egészen a mult század elejéig, nem is lehetett szó. Alig heverte ki a tatár-pusztítást, már jött egy új vihar, mely újra romba döntött mindent.
1552-ben a török foglalja el e területet és 1718-ig ez a föld a török betörő hadak és hadjáratok valóságos országútja lesz és nem csoda, hogy volt idő, mikor e vármegyének még a nevét is elfeledték. »Két századon keresztül - írja Bárány - senki ajka sem említé a Torontál nevet s így emléke is kihalt az emberek közül. Vannak századok, melyek alatt úgy látszik: mintha e vidék ki lett volna törölve az élők könyvéből.«
Ilyen körülmények között természetesen az irodalom, tudomány és a művészetek nem fejlődhettek. Vagy ha a közbeeső békés időkben talán fejlődésnek indult is a szellemi művelődés, annak emlékeiből semmi sem maradt ránk.
Csak a törökök kiűzése, a passaroviczi béke hoz némi nyugalmat e területre, mikor Torontál a Temesi-bánsághoz csatoltatván, e vármegyében is megindul a békés fejlődés, bár nem a magyar szellem javára. E területet ekkor a bécsi udvar igazgatja, mely idegen nemzetiségekkel, spanyolokkal, szerbekkel, németekkel stb. népesítette be a vidéket. Csak midőn 1779-ben a Temesi-bánságot az anyaországhoz visszacsatolták, kezdődik meg igazán a vármegyében a magyar kultúra fejlődése, melyet a szabadságharcz után beállott kedvezőtlen politikai viszonyok sem tudtak többé megakasztani. És mintha e vármegye már az első békés évszázadban kárpótolni akarta volna a nemzetet a mult idők nagy veszteségeiért, egyszerre élénk szellemi élet, mozgalmas fejlődés keletkezik mindenfelé. Kiváló, fényes tehetségek, értékes szellemek támadnak e vármegyében, mintha az évszázadokon át elnyomott szellemi erők most egyszerre törnének elő.
Torontál nagy szülöttei.
Már a mult század elején két halhatatlan lángész tűnik fel e vármegye szülöttei között, kiknek neve, nemcsak hazánkban, hanem az egész művelt világ előtt dicsőséggel hirdeti a magyar géniusz teremtő erejét. E vármegye földjén ringott a bölcsője Lenau Miklósnak (1802-1850.), a világirodalom egyik legnagyobb lirikusának, kinek költeményeiben először jelenik meg a világirodalomban a magyar puszta, a magyar föld gondolat- és érzésvilága és a magyar zene ritmusa. Itt, az idegen ajkú nemzetiségekkel sűrűn benépesített vármegyében született a legnagyobb magyar nyelvtudós, Révai Miklós (1769-1807.), az első rendszeres magyar nyelvtan írója, az összehasonlító nyelvtudományi módszernek első alkalmazója és a történeti nyelvészet megalapítója az európai nyelvtudományban.
E két halhatatlan férfiúval lép be Torontál vármegye a magyar kultúra buzgó munkásai közé. És habár a vármegyét a kedvezőtlen nemzetiségi viszonyok nagyban gátolják a magyar szellem teljes kifejtésében, mégis az utolsó században a magyar kultura szellemi harczosainak egész gárdáját állította csatasorba.
E vármegye szülötte Mihalovics József (1814-1891.), a magyar érzelmű zágrábi biboros érsek, kinek a magyar közoktatásügy terén nagy érdemei vannak. Az écskai születésű Szilágyi Virgil (1824-1892.) korának egyik legkiválóbb publiczistája és szónoka volt; pesti háza valóságos gyülekező helye lett, a forradalom utáni években, a fiatal íróknak és művészeknek, kiket Szilágyi mindig bő támogatásban részesített. Torontáli születésű Heim Péter (1834), a magyar posta-, 266távíró- és telefon újjászervezője, a magyar postatakarékpénztári intézmények megteremtője. - A nagyjécsai Abafi (Aigner) Lajos (1840-1909.) a magyar irodalomtörténet és bibliográfia terén szerzett nagy érdemeket. A magyar népköltészetnek, Petőfinek és nevesebb költőinknek a külföld előtt egyik leglelkesebb ismertetője, régibb íróink műveinek önzetlen, áldozatkész kiadója volt. A torontálmegyei Törökbecsén ringott bölcsője Szentkláray Jenőnek (1849.), a kitünő történettudós, egyetemi tanárnak, a Tudományos Akadémia tagjának. E vármegye szülöttje Dániel Ernő (1843.) volt kereskedelemügyi miniszter, kinek különösen a magyar ipar, az iparoktatás és a közlekedésügy fejlesztése körül vannak nagy érdemei. - Kenedi Géza (1853.) a kitünő publiczista, a magyar sajtó egyik büszkesége és Téry Ödön (1856.) a magyar turisztika egyik legkiválóbb úttörője, szintén e vármegye fiai.
A felsoroltakon kívül az írók, költők, tudósok és művészek hosszú sorát adta Torontál vármegye a magyar kultúra szolgálatába, bizonyítékát szolgáltatva a magyar faj erős életképességének, melyet sem hét évszázad viharos viszontagságai, sem a vármegye kedvezőtlen földrajzi és nemzetiségi viszonyai nem tudtak elsorvasztani és a mely a békés időkben csakhamar erőre kapva, a vármegye kultúráját fölvirágoztatta.
Hogy a vármegye irodalmi és művészeti állapotainak lehető hű képét adjuk, szükségesnek tartottuk azokról az írókról és tudósokról is számot adni, a kik bár az irodalmat és tudományt idegen: német vagy szerb nyelven művelik, de Torontál vármegye szülöttei.
A következőkben felvonultatjuk betűrendben a vármegyében született és itt élt írókat, költőket, tudósokat művészeket, államférfiakat stb. életrajzuk és munkásságuk rövid vázlatával:
Abafi (Aigner) Lajos.
Abafi (Aigner) Lajos könyvkereskedő, kiadó, irodalomtörténetíró és esztetikus, szül. 1840 február 11-én Nagyjécsán. Kereskedelmi iskolai és gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a könyvkereskedői pályára lépett és 1868-ban Rautmannal szövetkezve, majd egy év mulva önállóan, könyvkereskedést nyitott. Ez időben már irodalmi működése révén is szép nevet vívott ki magának irodalomtörténeti, könyvészeti, kritikai, régészeti czikkei sűrűn jelentek meg a korabéli folyóiratokban. A ballada és románcz története és elmélete czímű értekezése a Kisfaludy-társaság pályázatán dícséretet nyert. Ugyancsak e társaság űlésein olvasta fel Két magyar népballadáról és A halhatatlanság eszméje a népköltészetben czímű jeles értekezéseit. A német folyóiratokban számos magyar költemény sikerült fordítását közölte és nagy hozzáértéssel ismertette meg a külföldet a magyar költőkkel. Irodalmi érdemeiért a Petőfi-társaság 1876-ban már megalakulásakor tagjául választotta és székét »Mikes Kelemen ismeretlen levelei« értekezésével foglalta el. Számos irodalomtörténeti és könyvészeti lapnak szerkesztője és kiadójaként is igen hasznos és tudományos nyomokat hagyó munkásságot fejtett ki. E szakbeli működését a Magyar könyvészet czímű vállalattal kezdte meg. (1869-70.) Ezt követték 1875-ben a Magyar könyvesház, melyből 140 füzet jelent meg, majd a Nemzeti könyvtár czímű vállalata (1878.) 42 kötetben. 1876-ban átvette a Figyelő czimű irodalomtörténeti és esztetikai folyóirat szerkesztését, mely sokáig hézagot pótolt. 1884-ben megalapította a Hazánk czímű történelmi folyóiratot, melyből 11 kötet jelent meg. 1878-ban elnöke lett az általa alakított Országos Magyar Könyvkereskedők Egyletének, melynek Corvina czímű közlönyébe, annak szerkesztőjeként, számos könyvkereskedelmi történeti czikket írt. Később üzletét feladván, a rovartannal kezdett foglalkozni. Megalapította a Rovartani Lapok czímű havi közlönyt. Mély és beható kutatásainak eredménye e téren a Lepkészet története Magyarországon czímű munkája, mely e nemben alapvető mű. Meghalt 1909 június 19.
Az emlitetteken kivül önálló művei: Über ungarische Volkspoesie. - Az elegiáról, Pest, 1869. Koszoruzott pályamű. - A magyar népdalról. Pest, 1872. - Ungarische Volksdichtungen. Budapest, 1873. - Mikes Kelemen. Budapest, 1878. - Kazinczy Ferencz mint szabadkőműves. - Petöfi's poetische Werke, Budapest, 1880-83., két kötet. - Magyarország lepkéi. U. o. 1907.

Abafi Lajos szülőháza Nagyjécsán.
Abaffy Lipót.
Abaffy Lipót, ág. h. ev. lelkész, szül. Felsőaradiban. Előbb jogi tanulmányokat végzett Pozsonyban. Résztvett a szabadságharczban, melynek leveretése után Nyitrán alszolgabíró lett, majd theologiát hallgatott és vizsgát tevén, Felsőaradiban segédlelkész, atyja halála után pedig lelkész lett. Meghalt 1883 február 27-én.
Eleinte Rovinov álnév alatt novellákat és költeményeket írt a »Sokol« nevü tót szépirodalmi 267lapba; később az egyházi irodalom terén működött és számos értekezése és egy önálló munkája jelent meg tót nyelven. Szerkesztette a Slovó zsivota czimü egyház-szónoklati lapot is.
Alexich Bogolyub.
Alexich Bogolyub szül. Révaújfalún, 1874-ben. Egyetemi tanulmányainak befejezése után Torontál vármegye szolgálatába lépett és előbb allevéltáros volt, majd főlevéltárnok lett. Itt kisebb-nagyobb történelmi és régészeti dolgozatokat, melyek a hirlapokban láttak napvilágot. E monografia számára ő írta a vármegye történetét 1779-től 1867-ig és ezenkivül számos becses adatot szolgáltatott a vármegye monografiájához. Főlevéltárossá 1911. deczember havában történt kinevezése megyeszerte megelégedést keltett.
Alexits István.
Alexits István, aradi születésű, de Torontálban élő festőművész. Münchenben végezte művészi tanulmányait, honnan hazakerülve, egy ideig Aradon dolgozott. Itt festette az aradi görög-keleti szerb templom mennyezetét »Az Úr megjelenése az angyalok és négy evangélista környezetében« czímmel, a melyet egyik legjobb alkotásának mondanak. Ugyanekkor megfestette a király arczképét az aradi ipartestület számára, majd Aradon készített több zsánerképével részt vett a budapesti műtárlatokon. Aradról Csákovára került, a hol az ottani görög-keleti szerb és román templomok számára festett több képet. 1903-ban testvérbátyja, Alexits Iván, módosi görög-keleti szerb plebánoshoz költözködött. Itt alkotott művei közűl kiváló művészi színvonalon állanak az új vidéki mennyezet, a pancsovai szerb egyház-történeti képek és a módosi templomnak »Krisztus születése« és »Krisztus feltámadása« czímű oltárképei. Ezeken kívül megfestette a lugosi honvédtiszti kaszinó részére ő felsége és Erzsébet királyné, valamint József főherczeg, Ferencz Ferdinánd trónörökös, több honvédelmi miniszter, dandárparancsnok és az összes lugosi volt ezredparancsnokok arczképeit. Ezeken és sok más arczképén kívül különösen említést érdemel még báró Baich Milos életnagyságú arczképe, mely az új vidéki szerb gimnázium tulajdona és báró Rajacsich József részére megfestett Rajacsich Márta bárónő szintén életnagyságú arczképe. Festett továbbá Letics György dr. temesvári görög-keleti szerb püspök részére egy életnagyságú Szent György-képet, Paunovits Radivoj, vukovári nagybirtokos kápolnáját díszítő oltárképeket. Mostanában készült el a művésznek két legkiválóbb alkotása: a Manojlovits Lázár, újvidéki lakos számára készült »Mária halála«, melyet a kritika, mint »a klasszikusokra emlékeztető igazi remekművet« dícsér és egy életnagyságú »Krisztus a keresztfán«. (S.)
Alföldy Ede.
Alföldy Ede, kir. törvényszéki elnök Nagybecskereken. Élénk munkásságot fejt ki a jogi irodalom terén s számtalan czikke jelent meg a jogi szaklapokban és a napilapokban.
Önállóan megjelent munkái: »A községi jegyző tennivalói az igazságszolgáltatás körül« 1898. - »Igazságügyi igazgatás« 1900. - »Az esküdtek tennivalói a büntetőjogból« 1903. »A magánjogi vétség« 1905. - »Bírói gyakorlatunk magánjogi szabályai« 1909. (S.)
Ambrus József.
Ambrus József, kisoroszi plebános. Negyven esztendeje működik a kath. irodalom minden ágában. A hitszónoklati folyóiratokba számos népies prédikácziót írt, de írt sok novellát és humoros tárczaczikket is. Katholikus publiczistaként élénk tevékenységet fejt ki.
Önállóan megjelent munkái: »A paphonvédek albuma«, »Régészeti Kiskáté«, »A dohánytörvény népies magyarázata«, »Észrevételek« és »Örökváltság«. 1902-ben ülte írói munkásságának harminczadik évfordulóját. (S.)
Antalffy-Zsiros Dezső.
Antalffy-Zsiros Dezső, orgonaművész és zeneszerző, szül. Nagybecskereken 1885-ben. Budapesten Koessler Jánosnál, külföldön Bossi Enrico, majd Straube és Reget vezetése alatt végezte tanulmányait.
Nagyobb művei: 1. »Magyar Nyitány«. Az »Erkel díjjal« koszorúzott pályamű, nagy zenekarra, előadták a m. kir. Operaházban. 2. »Magyar Suite« a katonaéletből. Nagy zenekarra, előadták kétszer a Filharmónikusok Budapesten. - 3. »Simon Judit«. Ballada énekhangra és nagy zenekarra, előadta a Nemzeti Zenede zenekara a Fővárosi Vigadóban. - 4. »Lyrai Suite«. Kis zenekarra. Előadták a Simfonikusok kétszer a Zeneakadémiában. - Külföldön megjelent művei. Zongorára és egyéb hangszerekre. Edition Steingraber Leipzig: 1. 5. Ungarische Lieder, ének és zongorára. 2. Carneval-Scenen, zongora 2 kézre. 3. 2 orgona fuga, orgonára. 4. Intermezzo, orgonára. 5. Legenda, orgonára. 6. »Am Meer« cyklus, zongora 2 kézre. 7. Liebeslied, hegedű és zongorára. 8. Románcz, hegedű és zongorára. 9. Lyrische Stücke I. füzet, zongora két kézre. 10. Bagatellen, zongora két kézre. Berlin, Harmonie Verlag: Valse, zongora két kézre. A Gauss-féle gyűjteményben: 11. Intermezzo orgonára. - Hazai kiadóknál: Rózsavölgyi: Valse Triste, zongora két kézre. A Harmoniánál: Lectures piano 2 mains. Rozsnyai Károly kiadásában Apróságok, zongora két kézre. Magyar suite, zongora 4 kézre. Polonaise Concertante, zongora két kézre. Trois Chant pour orgue. Korálfantázia és fuga orgonára. Három korál előjáték, orgonára. Elméleti és gyakorlati zongoraiskola két kötetben. Antalffy-Zsiross Dezső jelenleg a budapesti m. kir. Zeneakadémián az orgonatanszak tanára, Koessler János utóda. A tanítóképzőintézeti és az országos énektanári képesítő bizottság tagja. (S.)
268Antalffy-Zsiros Mihály.
Antalffy-Zsiros Mihály, Torontál vármegye nyug. főszámvevője. A közigazgatási irodalomban fejt ki munkásságot s számos czikket írt szaklapokba és a napisajtóba. S kűlönösen a vármegyei számvevőségek és pénztárak visszaállítása s a járási számvevői intézmény megszüntetése, illetőleg reorganizálása érdekében. A megyei számvevőségek államositásakor nyugalomba vonult. Jelenleg a Dmke főszámvevője Szegeden.
Önállóan megjelent művei: »A községi takarékpénztárakról« 1884. - »A hitelszövetkezetekről« 1900. - »A községi háztartástan kézikönyve«. (S)
Bányai Jakab.
Bányai Jakab, állami elemi iskolai igazgató Nagybecskereken. A tanügyi irodalom tevékeny munkása. Írt nagyszámú pedagogiai czikket a tanügyi lapokba s azonkívül a napisajtóba. 1890-ben megjelent »Diesterweg Utmutatójának általános része« cz. műve. Rédl Ferencz kartársával együtt lefordította Diesterweg válogatott műveinek egy kötetét. Mindkét művet magyarázó jegyzetekkel ellátta. 1894-ben Schön Józseffel együtt írt földrajzot a népiskolák IV-ik osztálya számára, 1896-ban megjelent »A nagybecskereki izr. iskolák multja és jelene« cz. monografiája, ezt megelőzőleg külön füzeteket adott ki a »Feldheim-jubileum«-ról, továbbá »Steinbach Antal élete és működése« cz. alatt. 1906-ban a Kozma-féle olvasókönyvnek III. részét »Németfalu« cz. alatt átdolgozta, a torontáli viszonyokhoz alkalmazta, Nagybecskerek és Torontál vármegye földrajzát mesék alakjában megírta. Sebestha Károly, temesmegyei kir. tanfelügyelő »Természetrajz« cz. tankönyvének II. kiadását 1911-ben átdolgozta, nevének megjelölése nélkül; a németajkú iskolákban közkézen forgó Mártonfy-féle olvasókönyvek négy kötetét 1907-ben Scossa Dezső tanfelügyelővel együtt átdolgozta. A hosszú évek sikeres munkásságát a magyar tudományos akadémia is elismerte, mely Bányait 1908-ban a Wodianer-féle ezer koronás jutalommal kitüntette. Hét év óta szerkesztője a »Délvidéki Tanügy« nevelés-oktatásügyi folyóiratnak. (S.)
Bárány Ágoston.
Bárány Ágoston (debreczeni) ügyvéd, Torontál vármegye levéltárosa, a Tudományos Akadémia levelező tagja, szül. 1798-ban. Jogi tanulmányokat végezvén, 1821-ben ügyvéd lett Pesten, hol Kazinczy Ferencz buzdítására a költészettel kezdett foglalkozni. 1825-ben Torontál-Szentgyörgyre költözött, hol unokabátyja uradalmi ügyész volt. 1829-ben a vármegye t. aljegyzője, 1831-ben megyei levéltáros lett. Ez időben főkép a délmagyarországi vármegyék történetét kutatta és számos történeti értekezése jelent meg a Felső M. Minervában, Társalkodóban és a Tud. Gyűjteményben. Az Akadémia 1836-ban levelező tagjául választotta meg. A szabadságharcz alatt a torontáli nagy vérengzések elől Makóra menekült, hol 1849 április 11-én meghalt.
Számos költeményt, beszélyt, élet- és útirajzot stb. írt. Legnevezetesebb munkái: Wolfenbütteli herczegnő. Zschokke Henrik után, Szeged, 1894. - Torontál vármegye hajdana. Buda, 1845. - Temes vármegye emléke. Nagybecskerek, 1848.
Baróti Lajos.
Baróti Lajos, polgáriiskolai tanár, szül. 1856-ban, Hadikfalván. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, hol a modern filológiából 1881-ben tanári oklevelet szerezvén, 1882-ben a várbeli polgári leányiskolához választották meg tanárnak. Különösen hasznos munkásságot fejtett ki a Petőfi életére és költészetére vonatkozó adatok gyüjtésével. Kutatásainak eredményeképen adta ki 1887-ben »Petőfi újabb reliquiái« cz. munkáját. Megírta Perjámos monografiáját (1889. Nagybecskerek).
Bartók Béla.
Bartók Béla, gazdasági iskolai igazgató, szül. 1855-ben, Ujváron. A nagyszentmiklósi gazd. iskola tanára volt, majd igazgatója lett. Meghalt 1888-ban.
A gazdasági lapokban megjelent számos szakczikkén kívül önálló művei: Miként szervezzük az alsóbb gazdasági szakoktatást, N.-Szt.-Miklós 1884. - Gazdasági egyesületek, vagy gazdasági kormánybiztosok szerveztessenek? U. o. 1886. - Szerkesztője volt az általa alapított Gazdasági Tanügy czímű lapnak.
Báthory Endre.
Báthory Endre dr., orvos, Nagybecskereken. Az orvosi irodalom terén fejt ki értékes munkásságot. Tudományos működése gyakorlatilag a szem némely betegségeinek különös tanulmányozásában áll, de mivel a vizsgálatok befejezetlenek maradtak, írásban azok eredményei nem jelentek meg. Egy ideig a »Hazánk« munkatársa volt s mint ilyen írta »Nagymagyarországról«, a »Sexualis kérdésről«, »A magyar faj Magyarországon«, »American competition« stb. cz. czikkeket. A »Szemészet« cz. szakfolyóiratban nehány évi beszámolót írt, továbbá egy nagyobb tanulmányt »Az átöröklődésről«, mely a Torontál vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület 1911. évi évkönyvében jelent meg. Báthory dr. országos hírű szemspeczialista s jelenleg a nagybecskereki József-közkórház főorvosa. (S.)
269Bernard József.
Bernard József dr., pályaorvos Zichyfalván. Az orvosi szakirodalom terén működik. Írt számos tudományos értekezést, a melyek az »Archiv für Kinderheilkunde«, »Wiener Medic. Presse«, »Wiener medic. Wochenschrift«, »Orvosi Hetilap« és »Gyógyászat« cz. lapokban jelentek meg. (S).
Biankovič Ábrahám.
Biankovič Ábrahám, szerb tanár, született Francseván. A jogot Pesten, Késmárkon és Bécsben elvégezvén, 1830-ban Szerbiába ment, hol rövid idő mulva meghalt. Néhány történeti munkát írt szerb nyelven.
Bierbunner Gusztáv.
Bierbrunner Gusztáv, ág. ev. lelkész, szül. Nagyszentmiklóson, 1835-ben. Egy évet a berlini egyetemen töltvén, 1863-ban a pesti német ev. egyház káplánjának választotta. 1867-ben Ókérre ment lelkésznek. A protestáns irányú lapokban és a Pesti Hirlapban megjelent czikkeiben bátor szószólója a szabadelvü vallásos eszméknek. Bács-Bodrog vármegyéről szóló kötetünkben ő írta az ág. ev. egyház történetét. 1909-ben halt meg.
Művei: Istóczy und die Juden. Budapest, 1876. - Der gordische Knoten Europas. Budapest, 1876. - Christlicher Hausaltar. Budapest, 1878. - Uj Magyar Athenás. Budapest, 1882-87. - Des Landmanns Wissenschaft. Kula, 1886. - Szántó János beszédei az eke mellől, vagyis jó tanács minden ember számára. Népkönyv Spurgeon E. H. után. Kula, 1886. - Luther Márton édesanyja. Budapest, 1887.
D. Bodó Mátyás.
D. Bodó Mátyás, községi jegyző Alsóittebén. A szépirodalom terén munkálkodik több mint tíz éve. Ez idő alatt számos tárczája jelent meg a »Független Magyarország«, »Torontál«, »Szepesi Lapok«, »Délmagyarországi Közlöny«, »Temesvári Hírlap«, »Délvidéki Ujság« stb. czímű lapokban. 1906-ban »A szív körül« czím alatt novella-kötete jelent meg, 1908-ban pedig a »Független Magyarország« czímű fővárosi napilap hozta »Ambrus Kati« czímű hosszabb elbeszélését. E mellett sok, a közigazgatás körébe vágó czikket írt. (S).
Boleszny Antal.
Boleszny Antal, orsovai plebános, szül. 1828 május 31-én, Nagybecskereken. Résztvett a szabadságharczban, mely után Temesvárott theológiát hallgatott. 1852-ben szentelték fel pappá. 1856-ban a római kath. elemi iskola igazgatója, majd a reáliskola hittantanára lett. Hat év mulva Orsován plebánosnak választották meg, hol élete végéig működött. Leginkább történeti kutatásokkal foglalkozott és czikkeit leginkább a »Temesi Lapok«-ban, az »Uj vidék«-ben és a »Történeti Adattár«-ban közölte. A Délmagyarországi Tört. és Régészeti Társulatnak választmányi tagja volt.
Önálló művei: Kézikönyv az Al-Dunán, Szerb és Bolgárországban utazók számára. Orsova, 1870. - Die Donau-Katarakte, Veteranische Höhle und Festung Peth. U. o. 1874. - Széchenyi munkálatai az Aldunán, tekintettel a Dunagőzhajózás és a Széchenyi-út történetére. Temesvár, 1878. - A magyar szent korona Orsova melletti elásatása 1849-ben és megtalálása 1853-ban. U. o. 1889.
Borsodi Lajos.
Borsodi Lajos dr., nagybecskereki ügyvéd. A szépirodalom terén fejt ki élénk és értékes munkásságot. Lirai verseket, novellákat, kisebb színdarabokat és irodalmi essay-ket ír. Művei nagy része a fővárosi lapokban és folyóiratokban jelent meg, azonkívül a »Torontál«-ban és más nagybecskereki lapokban. »Az ember tragédiája« és »Az irodalom újabb irányai« czímmel írt két nagyobb értekezését előadta a nagybecskereki Szabad Liceumban. Nagy számban jelentek meg kisebb humoros beszélyei.
Önálló munkája egy verseskötet »Mesék, merengések« czímmel, mely 1905-ben jelent meg Budapesten Singer és Wolfner kiadásában. Nagyobb munkái ezenkívül: »A czigányélet« és »Diákálom« czímű verses blüettek. (S).
Brájjer Lajos.
Brájjer Lajos dr., szerkesztő, szül. 1865-ben Nagybecskereken. A jogot a budapesti tudományegyetemen végezte, 1888-ban pedig a kolozsvári egyetemen nyert bölcsészet doktori oklevelet. Hírlapírói pályáját német újságíróként kezdte Nagybecskereken, 1892-ben pedig, Lauka Gusztáv nyugalombavonulása után átvette a »Torontál« czímű napilap vezetését, melyet 1908-ig szerkesztett, midőn a magyar kormány megbízásából Fiuméban »Fiumei Estilap« czímen lapot indított, melynek jelenleg is felelős szerkesztője. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének alelnöke, az Arany János-társaság rendes tagja, Torontál vármegye tb. főjegyzője. 1910-ben ünnepelték hírlapírói munkásságának huszonötéves fordulóját, a mikor a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület aranytollal tüntette ki. Munkái magyar és német nyelven számos magyar, osztrák és németországi lapban és folyóiratban jelentek meg. Különösen értékesek műfordításai, a melyekkel magyar költőket ültetett át németre.
Önálló kötetei: »Das bürgerliche Drama« 1888. - »A vidéken«, Lauka Gusztáv előszavával, 1894. - »Vörösmartys Leben und Werke« 1895. - »Az általános választói jogról« 1906. - »Deutsche Dichtungen« 1908. (S).
270Cherrier Miklós.
Cherrier Miklós, siklósi apát, tankerületi főigazgató és kir. tanácsos, született 1790-ben, Nagyőszön. A hittudományokat a pesti egyetemen elvégezvén, Zsombolyán segédlelkész lett, honnan 1814-ben Temesvárra ment s itt Kőszeghy László püspök mellett levéltárnok és szentszéki jegyző lett. 1819-ben Rudnay Sándor herczegprimás a nagyszombati érseki lyceumban a mennyiségtan tanárává nevezte ki, majd később az egyházjogot és történetet adta elő. 1840-1841-ben Kopácsy, a vegyes házasság intézményének tanulmányozása czéljából, nagy európai tanulmányútra küldte. 1846-ban a pozsonyi tankerület főigazgatója és kir. tanácsos lett. Meghalt 1862 deczember 18-án Pozsonyban.
Munkái: Nachahmung der Geduld Jesu im Leiden. Tirnau, 1827. - Gott erhört und hilft zur Zeit. U. o. 1882. - Der Tod Jesu und unsere Erlösung. Gran, 1828. - Enchiridion juris ecclesiastici cum singulari ad alienas confessiones attentione. Pestini et Budae, 1836-37. Két kötet. Institutiones historiae ecclesiasticae novi foederis. Pestini, 1840-41. Négy kötet. Irói rágalmazás, az az czáfolása az Athenaeum folyó évi július 27., 12. számában foglalt írói orzásnak. Nagyszombat, 1841. - Egyházi jog. U. o. 1843. - Köz egyháztörténet. Pozsony, 1844. - A jó és czélszerű nevelés kellékei. U. o. 1846. - Christ-Katholischer Erbauungsbuch U. o. 1852. - Epitome historiae ecclesiasticae. Viennae 1854. Két kötet. - A magyar egyház története. Pest, 1856.
Csekonics József.
Csekonics József, szül. 1757 febr. 22-én, Kőszegen. Atyja, Pál, birtokos és a kerületi tábla bírája, anyja, nemes Kanicsár Mária volt. Alig 17 éves korában állott be a katonai szolgálatba, a Dajasassa nevet viselő vértesezredbe, hol 1777-ben hadnagy lett. 1778-ban főhadnagyként átlépett a Modena (később Seszvitz) vértesekhez és itt 1783-ban - 26 éves korában - másodosztályú századossá lépett elő. 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes lett, majd 1790-ben az ezredesi rangot nyerte el; 1806-ban tábornok és a nemesi insurrectionális sereg egyik dandárnoka. 1799-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta meg. Katonai szolgálatának legelejétől kezdve a lótenyésztés ügyének szentelte magát. Már 1783-ban, gróf Hoditz tábornok és pótlovazási felügyelő mellett, részletes tervezetet dolgozott ki, hogy miként lehetne a magyarországi lótenyésztést állami gondozással emelni és felvirágoztatni. Ezt II. József császár elé terjesztette, ki őt Bécsbe rendelte föl, hol egy bizottság hosszú tárgyalások után Mezőhegyest jelölte ki a felállítandó állami ménes helyéül és az építkezés felügyeletével és a törzsménes elhelyezésével Csekonics kapitányt bízta meg. Csekonics kapitányt e szervezési munkája közben, a helyszínen lepte meg, 1786-ban, a Cherzonba utazó II. József császár és a látottak fölött legnagyobb elismerését nyilvánítva, őt elsőosztályú századossá léptette elő, megbízta a magyar- és erdélyországi pótlovazási teendőkkel és »magyar ménes és pótlovazási parancsnok« czímmel ruházta fel. Ugyanez időtájt teremtette meg Mezőhegyesen a nagyobbmérvű marhatenyésztést is és nyert megbízást arra, hogy Bécs és környéke hússzükségletének fedezésére Mezőhegyesről és a másutt is bérelt pusztákról ökröket szállítson fel. Schwartner statisztikája szerint az így felszállított ökrök száma az 1775-1791. években hetenként 1000-1200 drb volt és ezenfelül még a hadsereg számára is nagymérvű marhaszállításokat eszközölt. 1789-ben az állam részére megvásárolta gróf Szápáry Józseftől a 6600 holdas komárommegyei Bábolna-pusztát és azt a mezőhegyesi ménes-intézet fiókjává alakította át. Csekonics a mezőhegyesi ménesintézetet és az országos ménes- és remondaügyeket 1806-ig, tehát 21 éven át vezette, a midőn az insurgensek brigadérosává nevezték ki. Hírneve és alkotásai a külföldre is elhatoltak; így a franczia Marmont marechal, raguzai herczeg, kit. I. Napoleon császár Illyria főkormányzójává tett, Mezőhegyest meglátogatva, így nyilatkozott: »A gazdasági kezelés eredményei csodálatraméltók, kivált egy francziára nézve, a kinek hazája ehhez hasonlót föl nem mutathat ... Ha a lótenyésztésnek egy ilyen jól, átgondolt tervezete Francziaországban elfogadtatnék, akkor talán ott is elérhető lenne az ittenit megközelítő eredmény. Azokat az elveket, a melyek Mezőhegyes létesítésekor kitűzettek, a követett kezelési irányzatot és ama számtalan előnyöket, a melyek ezekből folynak, eléggé dicsőíteni nem lehet« - Csekonics, barátjai rábeszélésére és a felsőbb helyről is nyilvánított óhajra, megírta - negyven éves tapasztalata alapján - a lótenyésztés elveit és gyakorlati szabályait, mely műve »Praktische Grundsätze die Pferdezucht betreffend« czím alatt, Pesten, 1817-ben, nyomtatásban is megjelent. 1780-ban haszonbérbe vette a nagykiterjedésű torontálmegyei zsombolyai uradalmat a kincstártól, majd 1800-ban, a kiírt becsáron, örökösen megvásárolta és azt a teljes elhagyatottságból, szakszerű gazdasági berendezéseivel, községek telepítésével, kiemelte 273és a mai virágzó állapotának első alapját megvetette. Fáradalmas és nyugtalan élete utolsó éveit betegeskedve tölté és 1824 ápr. 26-án hunyt el Pesten. Hamvai Zsombolyán, a csitói családi sírboltban pihennek. Két neje volt, az első Templ Katalin, pesti patr. polgár leánya, a második Pribéri Jankovich Julia (meghalt 1835 decz. 10-én, Pribéri Jankovich János, udvari tanácsos, septemvir és báró Püchler Teréz leánya), kitől a ma élő utódai származnak.

Csekonics József.
Cselkó István.
Cselkó István, gazdasági akadémiai tanár, szül. 1847-ben, Zsombolyán. Gazdasági tanulmányait befejezvén, 1869-ben a magyaróvári gazdasági iskolához segédtanárnak nevezték ki. Miután a kormány költségén a müncheni állatorvosi iskolát egy évig látogatta, hazatérve, a magyaróvári gazdasági akadémia rendes tanára lett. A magyar és német szaklapokban megjelent számos mezőgazdasági czikkén kívül, munkája: »Az okszerű takarmányozás alapvonalai.« 1874.
Dániel Ernő.
Dániel Ernő (Szamosújvár-Németi báró), volt kereskedelemügyi miniszter, született Eleméren, 1843 május 3-án. Jogi tanulmányait befejezvén, Torontál vármegye tb. aljegyzője, 1867-ben szolgabírája, 1868-ban törvényszéki ülnöke lett. 1870-ben Deák-párti programmal képviselővé választották. 1875-ben a szabadelvű párthoz csatlakozott. A Bánffy-kabinet megalakulásával kereskedelemügyi miniszter lett és mint ilyen, különösen az iparoktatás, az ipar rendszeres fejlesztésére és a munkásügyek rendezésére fordított nagy gondot. Közlekedésügyünk fejlesztésében is nagy érdemei vannak. A keleti tengeri hajózási részvénytársaság az ő közreműködésével alakult meg és fiumei kikötőnk is az ő messzeható politikájának köszöni az újabb időben való nagy emelkedését. A Vaskapu szabályozását is ő fejezte be. Az ezredéves kiállítás nagy sikerének dicsősége az ő nevéhez is fűződik. Miután már előbb őfelsége a v. b. t. tanácsosi méltósággal tüntette ki, 1896 november 1-én, különösen a kiállítás körül szerzett érdemeiért, bárói rangra emelte, örökös főrendiházi taggá nevezte ki, majd 1898-ban az elsőoszt. vaskorona-rendet ajándékozta neki. Miniszteri állásától 1899 febr. 26-án vált meg.

Báró Dániel Ernő.
Dániel Konstantin.
Dániel Konstantin, festőművész, szül. 1799-ben; 1827-ben Nagybecskerekre költözött. Művészete elsősorban a vallásos tárgyú alkotásokat ölelte fel s ezen a téren valóban elsőrangú művei maradtak. Legelső nagyobb munkája a pancsovai gör. kel. templom ikonosztázának megfestése volt; ezen 1729-33 között dolgozott, ezután a torontálozorai gör. kel. templom képeinek megfestésére vállalkozott. Az ő műve a temesvár-belvárosi gör. kel. templom ikonosztázának megkapóan szép képsorozata is. Leghatalmasabb alkotása a jarkováczi templom ikonosztáza. Ezeken kívül még több templom képei származnak tőle s Nagybecskereken és más helyeken számos portréját őrzik.
Erdélyi Károly.
Erdélyi Károly, piarista tanár, szül. 1859-ben Perjámoson. 1883-ban tanári vizsgát tett. Ezután Tatán, Nagykanizsán, Kecskeméten és Temesvárott tanárkodott. Meghalt a kolozsvári főgimnázium igazgatójaként 1909-ben.
Számos irodalomtörténeti, nyelvészeti és pedagógiai czikke jelent meg a szakfolyóiratokban. Önálló művei: Vázlatok a magyar nyelvészet köréből. Nagykanizsa, 1885. - A német gyönge ige történeti fejlődése. Nagykanizsa, 1885. - Über Vor- und Familiennamen. Perjámos, 1885. - Börtöneim. Silvió Pellico után olaszból fordította. Budapest, 1886. (Olcsó Könyvtár 201.) - Az állateposról. Kecskemét, 1887. - A franczia epos eredetei. U. o. 1888. - Igazházi, egy kegyes jó atya, mulatságos játék 5 felv., irta Simai Kristóf. Bevezetéssel 2. kiadás. U. o. 1888. (Olcsó Könyvtár 238.). - Potemkin a Duna mellett. Danilevszky után oroszból fordította. Szeged, 1888. - Poetika. Budapest, 1890. (Pintér Kálmánnal) - Boldog Pirotti Pompilius Mária élete. Carlos Lasalde után, spanyolból. Vácz, 1891. - Calozanzi szent József, a piarista-rend alapítójának élet- és jellemrajza. Temesvár, 1893.
Farkas Gejza.
Farkas Gejza földbirtokos, közgazdasági író. Közgazdasági, társadalomtudományi és politikai czikkeket ír, melyek a különféle szaklapokban s azonkívül a napisajtóban jelennek meg. Választott tagja Torontál vármegye törvényhatósági bizottságának. 1907 óta Torontál vármegye tiszteletbeli főjegyzője.
Önálló munkái: »A fényüzés« (Budapest, 1897. Dobrowsky és Franke). - »A nemzet gazdálkodása« (Budapest, 1903. Hornyánszky). (S).
Fekete Gyula.
Fekete Gyula nagykikindai; református lelkész, szül. 1857-ben. 1887. évben jött Nagykikindára missziói lelkésznek, a hol erre tág tere nyilott. Egyházmegyéje, a tanácsbírói, pénztárnoki tisztségekkel jutalmazta fáradozásait. Megírta külön füzetben egyházának történetét. Politikai és egyházi lapokba sokat dolgozott. 11-ik éve társszerkesztője a »Téli Ujság« czímü vallásos néplapnak, mely 50 ezer példányban forog a nép kezén. Minden számban az ő tollából kerül ki a vezérczikk. Egyházi beszédei közül is többet kiadott. E monografiában ő írta meg a Nagykikinda városra vonatkozó részt.
274Fendler József.
Fendler József, keresk. akadémiai tanár, szül. 1848-ban Csávoson. A budapesti keresk. akadémia tanárává lett 1872-ben, meghalt 1879-ben.
Művei: Az istenfogalom és annak mai jelentősége. Büchner Lajos után. Lipcse, 1875. - Anglia művelődésének története, Buckle Tamás után ford. (többekkel). Pest, hat kötet.
Fialowski Béla.
Fialowski Béla dr. kir. törvényszéki orvos Nagybecskereken. Az orvosi szakirodalom terén munkálkodik s a mellett élénk irodalmi tevékenységet fejt ki társadalmi és közegészségügyi kérdésekben is.
Önállóan megjelent munkái: »Törvényszéki orvosi esetek«, (1899. Budapest, Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája). »Törvényszéki orvosi casuistica« (1901. Budapest, Pesti Lloyd-társulat nyomdája). »Törvényszéki orvosi esetek» II., (1904. Budapest, Pesti Lloyd-társulat nyomdája). A német orvosi szaklapokban azonkívül több nagyobb szaktanulmánya jelent meg. (S.)
Fischer Gyula dr.
Fischer Gyula dr., nagybecskereki születésű orvos. Az orvosi irodalom terén munkálkodik.
Önállóan megjelent munkái: »A tüdő higieniája« (Budapest, 1907.) - Forel Ágostonnak »A nemi kérdésről« szóló munkája 11-ik kötetének fordítása németből (Bpest, 1909.) (S.)
Fischer Mór.
Fischer Mór nagybecskereki áll. elemi iskolai ig.-tanító. Tanügyi czikkeket írt. Önálló munkája: »Torontál vármegye földrajza«, (Nagyszentmiklós, 1883). (S.)
Fülep Jenő György.
Fülep Jenő György, szül. 1875-ben. Előbb helyi, majd fővárosi lapokba kezdett dolgozgatni, később munkatársa és segédszerkesztője volt a »Hazánk« és az »Ország« czímű politikai napilapnak 6-7 évig. Az Ország czímű lap megszűnése után a m. kir. kereskedelmi múzeum külkereskedelmi múzeumi levelezője lett Bombayben, a hol mai napig is működik. (S.)
Fülep Lajos Pál.
Fülep Lajos Pál, szül. 1885-ben. Munkatársa volt a következő lapoknak és folyóiratoknak: Hazánk, Ország, Magyar Szemle, Uj Magyar Szemle, Művészet, A Hét és Szerda. Többízben külföldre ment tanulmányútra, így Münchenbe, Párisba, Hede, France, Normandia, Pichardie, Bourgogne, Champagne stb. vidékeire, Londonba, Firenzébe, hol máig is lakik. Olaszországban számos nagyobb útat tett művészettanulmányozásra.
Önállóan megjelent művei: 11 tragédia eredete, Nietsche után fordította és bevezette. - 1911. év tavaszától kezdve szerkeszti és kiadja »A szellem« czimű filozófiai folyóiratot. Filozófiai tárgyú fölolvasásokat tartott olaszul, a firenzei Biblioteca Filozófiában.
Grézló János.
Grézló János, Torontál vármegye kir. tanfelügyelője. A pedagógiai irodalom terén munkálkodik. Írt számos pedagógiai czikket. Önálló műve: »Samu József életéről.« Ő írta e kötethez a közoktatásügyi részt. (S.)
Grozescu Julián.
Grozescu Julián, megyei esküdt, hírlapíró és szerkesztő. Szül. 1838-ban. A magyar irodalomban románból fordított balladáival tűnt fel. 1863-ban egy Sperantia czímű rumén szépirodalmi lapot indított meg, mely azonban csakhamar megszűnvén, az Umoristulu czímű humorisztikus lapnak munkatársa lett. 1865-ben a Familia czímű rumén szépirodalmi lap segédszerkesztője lett, mely lapba elbeszéléseket, költeményeket, bírálatokat stb. írt. Ez időben adta ki összes költeményeit. 1869-ben Bukarestbe ment, hol szintén lapot szerkesztett. Két év mulva Pestre visszatérvén, itt az Albina czímű politikai lapnak lett a szerkesztője, de ekkor már régebbi tüdőbaja annyira megrongálta egészségét, hogy kénytelen volt visszavonulni szüleihez Bánátkomlósra, hol 1872-ben meghalt. Számos fordítása jelent meg a rumén népköltészetből a korabeli magyar szépirodalmi lapokban, valamint a Kisfaludy-társaságtól 1877-ben kiadott Román népdalok czímű gyűjteményben.
Hajnal József.
Hajnal József, állatorvos, szül. 1888-ban, Nagybecskereken. Budapesten 1889-90-ben az állatorvosi akadémián a belgyógyászat tanára lett. 1891-ben Nagykikindára költözött. Az állatorvosi szaklapokban megjelent nagyszámú czikkein kívül munkái: A vármegyei orvosok államosítása. Bpest, 1891.- Állatbiztosítás. Bpest, 1891.
Heim Péter.
Heim Péter; miniszteri tanácsos, a magyar posta-, távírda- és telefonügyek szervezője, szül. 1834 augusztus 4-én Nagyszentmiklóson. Középiskoláit Nagyváradon, a jogot Budapesten végezte. Már 1854 óta a postánál volt alkalmazva, 1867-ben miniszteri fogalmazóvá nevezték ki. Sokoldalú tudásával és szakismeretével csakhamar magára vonta a szakkörök figyelmét. A kormány hosszabb külföldi tanulmányútra küldte és a berni (1874.) és párisi (1880.) postakongresszuson a magyar kormány képviseletével bízta meg. Baross Gábor felismervén nagy szervező-tehetségét, az általa egyesített posta-, távíró- és telefon-ügyek vezetőjévé tette meg. Mint ilyen, rendkívüli érdemeket szerzett. Az ő nevéhez fűződik a magyar posta-, távirda- és telefon-ügyek újjáalakítása és modern alapokra fektetése. Ő rendezte e szakban viszonyunkat Ausztriával, a hazai postaszolgálatot 275újra szervezte, az ügykezelést egyszerűsítette, a budapest-bécsi telefonösszeköttetést, valamint a magyar telefonhálózatot ő létesítette, a postatakarék-pénztári intézmény meghonosításának is egyik legelső és szakavatott szószólója volt. Érdemei elismeréséül Baross Gábor 1888-ban miniszteri tanácsossá nevezte ki, 1894-ben pedig ő felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1895-ben nyugalomba lépett, mikor a Szt.-István-rend kiskeresztjét kapta.
Önálló művei: A postatakarékpénztári kérdés hazánkban. Budapest, 1880. - Budapest postaintézményei és forgalmuk a jelenkorban. U. o. 1881. - A postatakarékpénztár. 1897.
Hermann Lipót.
Hermann Lipót festőművész. Nagyszentmiklósi születésű. Budapesti kiképzésének első évében már dolgozott az élczlapoknak, majd Budapesten tanulmányait végezve, rövid ideig Münchenben járt egy festőiskolába. Az ezután következő évek legnagyobb részét Nagyszentmiklóson töltötte, hol sok tájképet és zsánert festett és néhányat ki is állított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, közűlök egyet az Országos festészeti főiskola vásárolt meg. Ezek a festegetések azonban csak előtanulmányul szolgáltak annak az iránynak, melyet két évi berlini tartózkodása után hazajőve, itthon kezdett s a melylyel szép sikert ért el a Könyves Kálmán Művészház és Műcsarnokban kiállított színes dekorativ, részben szatirikus irányú festményeivel. Ezekből a képekből sok van ismert magyar műbarátok birtokában. (S.)
Holub Károly.
Holub Károly, posta- és távirótiszt, szül. 1856-ban Nagykikindán. A tanítói pályára készült, de postatiszt lett Budapesten. Munkája: Temetőben. Költemények. Budapest, 1895.
Honffy Géza.
Honffy (Kozenkay) Géza, hirlapíró, szül. 1841-ben Gyéren. 1861-ben a Delejtű czímű lapnak főmunkatársa volt Temesvárt. Meghalt 1863 június 25. Több humoreszket, beszélyt stb. írt. Munkája: Szerelem álmai. Beszélyek. 1861.
Jäger István.
Jäger István festőművész. Szül. Csenén 1877-ben. Tanulmányait Budapesten az országos mintarajziskolában végezte. Nagyobb munkái a jázovai és az aradi templom oltárképei, továbbá »A németek letelepítése Magyarországon« czímű nagy triptichonja, a mely Rőser Ádám gyertyámosi földbirtokos tulajdona. A művész jelenleg Budapesten él. (S.)
Jankó Ágoston.
Jankó Ágoston, Torontál vármegye alispánja. Kiváló munkása a közigazgatási és közgazdasági irodalomnak. Írt számos közigazgatási, birtokpolitikai czikket és több nagybecsű tanulmányt a kivándorlásról. Önállóan megjelent munkája: »Torontál vármegye birtokviszonyai«, (Tanulmány Torontál vármegye birtokviszonyainak fejlődéséről), a melyet a Magyar Társadalomtudományi Társaság megbízásából irt (1911 Nagybecskerek). Hat év óta alelnöke a Torontál vármegyei Magyar Közművelődési Egyesületnek. E kötet számára ő írta a »Vízszabályozás és árvízvédelem« czímű fejezetet. (S.)
Janszky Adolf.
Janszky Adolf, szül. 1840-ben Zsombolyán. 1873-ban a Franklin-társulat irodafőnöke lett, hol 1896-ig működött.
Munkái: Kereskedelmi és ipari Czímkönyv. Temesvár, 1868. - Statistische Mittheilungen über die Österreichisch-Ungarische Werthpapiere. Wien, 1869. - Budapesti Czím- és Lakjegyzék. VI., VII., VIII., IX. évf., Budapest, 1890-97. - Budapest tájékoztató kézikönyve. Székesfővárosi kalauz és emlékkönyv az ezredéves kiállítás alkalmára. Budapest, 1896.
Jeck György.
Jeck György, szül. 1851. Perjámoson. Tanulmányai elvégzése után előbb Németcsanádon, majd Nagyszentmiklóson lett tanító. A délmagyarországi tanítóegylet alelnöke volt hat évig. Számos pedagógiai és közérdekű czikket és több elemi iskolai tankönyvet írt.
Junker László.
Junker László, piarista tanár, szül. 1862. Nákófalván. 1890 óta a kecskeméti főgimnázium tanára.
Munkái: Nagy Károly birodalma és intézkedései. Kecskemét, 1891. (Egyetemi díjjal jutalmazott pályamű.) A kegyes tanítórend kecskeméti gimnáziumának története. U. o. 1896.
Jurkovics Aladár.
Jurkovics Aladár, hirlapíró. A szegedi gimnáziumból Budapestre kerülvén, a hírlapírói pályára lépett és több lap tárczaírója lett, de tüdőbaja miatt a fővárost elhagyva, 1890-ben Nagybecskerekre ment, hol közigazgatási gyakornok és a »Torontál« czímű lap főmunkatársa lett. Három évet töltött itt folyton betegeskedve, míg végre súlyos baja miatt kénytelen volt hazai és külföldi fürdőkben gyógyulást keresni. Arcóban halt meg 26 éves korában.
Számos rajzot, elbeszélést, tárczát írt a fővárosi lapokba, a Nagy-Szent-Miklós és Torontálba. Önálló művei: A szirén. Regény a fővárosi életből. Budapest, 1888. - Halálos sebek. Regény. Nagybecskerek, 1892. - A második feleség czimű vígjátékát 1892 október 20-án előadták Nagybecskereken.
Kalcsok Leó.
Kalcsok Leó, nagybecskereki kegyesrendi főgimáziumi tanár. Esztétikus, történetíró és műfordító. Nagyszámmal írt esztétikai czikkeket, útirajzokat és történelmi ismertetéseket.
276Munkái: »A Garamvölgye« (Tata). »Róma és Chartago a II-ik púnháború korában«, (Nagykanizsa). »A nagykanizsai gimnázium története«, (Nagykanizsa). »XIII. Leo« (Nagykanizsa). »Illuzió« (Megjelent Nagybecskereken a kultúregyesület 1911-ik évi évkönyvében.) Fordításai: »A túlzsufolt szálló« (spanyolból). »Az én vezércsillagom« (Scribe). »A kibékülés« (Gawalevicztől, lengyelből) vígjátékok és »A csésze« (monolog Gawalevicztől lengyelből). (S.)
Kárpáti Sándor.
Kárpáti Sándor, segédtanfelügyelő, szül. 1863-ban Zsombolyán. 1880-ban lépett a tanítói pályára és több helyen tanítóskodván, 1891-ben a budai polgári iskolai tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1894-ben Krassó-Szörény megyei tanfelügyelőségi tollnok, két év mulva segédtanfelügyelő lett. Sok pedagogiai czikket írt, megalapította és szerkesztette a »Népoktatás« czímű folyóiratot. (1895-97).
Kassai Vidor.
Kassai Vidor, kiváló komikus színész, szül. Gyálán, 1840. Makón elvégezvén középiskoláit, kereskedő, majd szoba- és templomfestő volt. Hajlama azonban a színészi pályára vonzotta és 1861-ben színész lett. Több vidéki színtársulatnál való működés után a kolozsvári Nemzeti Színház tagja lett, 1869-80-ig, a mikor a budapesti Népszinház szerződtette tagjának. Itt csakhamar a közönség kedveltje lett és az is maradt egészen 1899-ben történt nyugalomba vonulásáig. Irodalommal is foglalkozott. Munkái: A bankban. Budapest, 1889. - Hullámok. 1890.
Kaufmann Ernő dr.
Kaufmann Ernő dr., bányaorvos, szül. 1849. Padén. 1877 óta a Dunagőzhajózási társaság bányaorvosa Baranyaszabolcson. Orvosi elfoglaltsága mellett kiváló szeretettel foglalkozott rovargyűjtéssel, kertészettel, de különösen rózsatenyésztéssel. A hazai és német szaklapokban közzétett kertészeti és rovartani czikkei a külföldön is ismertté tették nevét és ennek alapján 1889-ben a hiezingi rózsakiállítás, 1897-ben a hamburgi kertészeti kiállítás jury-tagjául választotta meg. Számos lapot szerkesztett: 1883-ban a Rovarászati Lapokat, a Rózsa Ujságot (1887-93), az Ungarische Rosen-Zeitung-ot (1889). A Vadász Lapnak és A Kertnek állandó munkatársa volt.
Kaufmann István.
Kaufmann István, szül. Zsombolyán, 1858-ban. Három évig Nagybecskereken volt segédtanító, azután 27 éven át a községi iskola igazgatója Begaszentgyörgyön. 1907-ben nyugdíjba ment és azóta a torontál-vármegyei gazdasági egyesület előadójaként közhasznú munkásságot fejt ki. Írt kisebb-nagyobb dolgozatokat, magyar és német nyelven a tanügyi szaklapokba, továbbá elbeszéléseket és sváb tájszólású költeményeket különféle hírlapokba. 1908 óta szerkeszti és kiadja az általa alapított »Südungarische Rundschau« politikai és közgazdasági hetilapot. Ő írta e monografía néprajzában a németekre vonatkozó részt.
Kemény Ferencz.
Kemény Ferencz, reáliskolai igazgatótanár, pedagógiai író; szül. 1860. Nagybecskereken. Két tanári oklevelet szerzett és pedig a természettan- és mennyiségtanból (1883.) és a német és franczia nyelvből és irodalomból (1888.). Előbb a kőszegi katonai alreáliskolában volt tiszttanár, majd a brassói állami főreáliskolához nevezték ki rendes tanárnak 1890-ben. Innen az egri áll. alreáliskolához nevezték ki igazgatói minőségben, honnan két évi működés után, kérésére, a budapesti VI. kerületi főreáliskolához helyezték át tanárként. Már 1880 óta igen tevékeny pedagógiai működést fejtett ki és tanügyi irodalmunknak máig is egyik legtöbboldalú és legszorgalmasabb munkása. Több tanulmányutat tett Német- és Francziaországba, az egyesült államokban, stb. A külföldi tanügyi viszonyoknak egyik legalaposabb ismerője, a modern pedagógia mozgalmainak és reformjainak szakavatott ismertetője és ha kell, lelkes harczosa. Ugyancsak ő ismerteti meg a külföldet német és franczia nyelven írt czikkeiben hazánk tanügyének állapotával, fejlődésével és alakulásaival. Tiszteleti tagja a párisi Union des Sociétés des Sports Athletiques-nek, tagja a berni »Bureau«-nak és a monakói »Institut de la Paix«-nek; éveken át tagja volt a nemzetközi olimpiai bizottságnak; az 1896. évben megtartott VII. békekongresszusnak főtitkára volt. Ezenkivül az 1900. párisi nemzetközi kiállítás I. csoport-bizottságának tagja volt és a tanügyi kormány megbízásából résztvett a havrei nemzetközi olimpiai kongresszuson, előadóként és a szervező-bizottság tagjaként. Nagy tevékenységet fejtett ki a magyar országos békeegyesület megalapításában. Sokoldalú tevékenységének és széleskörű alapos pedagógiai ismereteinek megfelel rendkívüli írói termékenysége. Alig van pedagógiai folyóiratunk, melynek egyikében hetenként ne találkoznánk az ő czikkeivel, mert alig van tanügyünknek olyan ága, melyhez nagy hozzáértéssel, felvilágosítólag, gyakran irányítólag ne tudna szólni. Sok hasznos pedagógiai intézménynek is megvetette az alapját. (Szünidei fürdőkonviktus.)
Számos hazai és külföldi szakfolyóiratban megjelent pedagogiai czikkein kívül, önálló művei: Összehasonlító aforizmák a katonai és polgári nevelés köréből. Budapest, 1888. - Beiträge zur Kenntnis des modernen Volksschulwesens von Frankreich, mit Berücksichtigung 277der übrigen auf der Pariser Weltausstellung vertretenen Länder. Gotha, 1890. - Heble J. P., Das Schatzkästlein. Bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel kiadta. Budapest, 1895. - Franczia stílusgyakorlatok (Klimó Mihálylyal). U. o. 1901. - Madame de Sévigné, Lettres (Franczia könyvtár). U. o. - Inhaltsausgaben der dramatischen und der epischen Meisterwerke, 2. füzet (Német könyvtár). U. o. - Analoges des chefs d'ocuvre dramatiques (Franczia könyvtár). U. o. - Aurbacker: Ein Volksbüchlein, jegyzetes kiadás. U. o. 1900. A német helyesírás. Szabályok és szójegyzék. U. o. 1896. (4. kiad. 1908.) - Die Mittelschulen Ungarns. Gymnasien und Realschulen. Geschichte, Verwaltung, Organisation, Statistik. Pressburg, 1896. - Franczia nyelvtan felső osztályok számára. Budapest, 1896. - Die Bedeutung der Olympischen Spiele für die körperliche Erziehung der Jugend. Wien, 1896. - Német nyelvtan és olvasó-könyv a középiskolák alsó osztályai számára. 3 kötet. Budapest, 1898. (3. kiad. 1912.) Világakadémia, U. o., 1902. - Gegenwart und Zukunft der Körperlichen Erziehung. Ein universalpädagogischer Reformversuch. Berlin, 1904. - Institut International pédagogique, Bulletin International et officiel de 1'Enseignement, Deux projets, Berne, 1905. - L'Enseignement international et ses conséquences juridiques internationales. Amsterdam, 1907. (Megjelent német nyelven is Lipcsében.) - Sexualpädagogische Enquète in Budapest. Leipzig, 1908. - Minister und Ministerien, Prolegomena einer Lehre von der hőheren Unterrichtsverwaltung. und Zeitung. Berlin, 1908. - A testi nevelés állapota a magyarországi középiskolákban (Kovács Rezsővel.) Budapest, 1899. - A békeprobléma megoldásának egyik módja. Budapest, 1900. - A békemozgalom pedagógiai jelentősége és a békenap. U. o. 1907. - A Békemozgalom. U. o. 1908. - A Világbéke (Magyar Könyvtár 620. sz.). U. o. 1911. - A nemi probléma (szexuális pedagógia). U. o. 1907. - Alkoholizmus és Felvilágosítás (F. Ortt művének átdolgozása). U. o. 1910. - L'Instruction primaire et populaire en Italie. Ostende-Bruges, 1911. - Franczia nyelvkönyvek a m. kir. honvéd-nevelő és képzőintézetek részére (dr. Sármay Józseffel). Bpest, 1912.
Kengyelácz Pál dr.
Kengyelácz Pál dr., görög-keleti archimandrita, szül. 1763-ban Nagykikindán. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, a theológiát Jenában végezte. Meghalt 1834 márczius 16. Két önálló munkája jelent meg szerb nyelven.
Kenedi Géza dr.
Kenedi Géza dr., író, publiczista, ismert nevű ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Tisza mellett fekvő Magyarpadén, 1853 november 25-én született. Apja gazdatiszt volt, az ottani egykori Diván-féle uradalomban, majd a birtok felosztása után ottani kisebb birtokos és postamester. A fiú az akkori egyszerű viszonyok között, a falubeli magyarság között nevelkedett és ugyancsak a falusi iskolában végezte az elemi osztályokat is. Élete legnagyobb benyomásai, a maga vallomása szerint, szintén innen valók és később kifejlett írói stílusában az ottani magyarság nyelve máig is megismerhető. A falusi viszonyokból kinőtt fiút apja a szegedi piarista-gimnáziumba küldte s az ötödik osztályt kivéve (ezt Pécsett töltötte), valamennyi osztályt ott végezte el, részben mint magántanuló. A másodikban nevelője Tóth Gerő, a későbbi hírneves kúriai bíró volt, a ki fiatal jurátusként időzött a családnál és Kenedit két bátyjával együtt tanította. Az érettségit Szegeden, 1871-ben tette le. A főgimnázium akkori főigazgatója, Bolgár Mihály, kitünő piarista-tanár, később gróf Andrássy Gyula két fiának nevelője volt, a kinek történet-előadásairól Kenedi később is nagy hálával emlékezett meg. K. innen kikerülve, szülői őt a postamesteri pályára szánták. Egy ideig Budán, a pénzügyminiszteriumban volt számgyakornok, de apjának bekövetkezett halála új fordulatot adott életének. A hatgyermekes család Pécsre költözött át s itt ő az ottani jogakadémiára iratkozott be, 1872-73-ban pedig az 52. gyalogezrednél önkéntesként szolgált. Ezekre az évekre esnek első irodalmi kísérletei. Versírással kezdte s első költeményei a Hölgyfutárban, 16 éves korában, jelentek meg »Nehéz idők« czím alatt. Ugyanitt jelent meg tőle Lenau »Schilflieder«-jeinek magyar fordítása is. A negyedik jogi tanfolyamot Budapesten végezte s 1875-ben Pécsett folytatott joggyakorlatot. 1876-ban ugyanott »Pannonia« czímen, rövidéletű szépirodalmi és társadalmi lapot indított meg, de 1877-ben Budapestre visszatérve, Pest vármegye árvaszéki ügyészségénél kapott szolgálatot. Ebben az évben szerezte meg az államtudományi doktorátust és egyben Lukács Béla (későbbi kereskedelmi miniszter) lapjához, a »Közvélemény«-hez, mint vezérczikk- és tárczaíró lépett be. Az 1878. év megszakította alig kezdett írói pályáját. A torontáli 6. gyalogezreddel Boszniába kellett vonulnia, a hol a háború viszontagságaiban közel nyolcz hónapot töltött fegyver alatt. Innen is küldött irodalmi dolgozatokat. Visszatérve, lapjánál helyét újból elfoglalta, de 1880-ban a Pesti Hirlap szerkesztését Borostyáni Nándorral és Mikszáth Kálmánnal, átvette. Most már intenzívebb politikai és írói tevékenységet fejtett ki. Ebben az időben jelentek meg első társadalombölcseleti dolgozatai is, a melyek később egész új genre-t képviseltek. 1881-ben megszerezte a jogtudori fokot és a rákövetkező évben az ügyvédi oklevelet is. A Pesti Hirlapnak huszonegy éven át volt felelős szerkesztője, de 1901-ben a lap kiadójával támadt politikai összeütközése miatt a lapot elhagyta s nem sok idő mulva az újonnan megindult »Az 278Ujság« szerkesztőségébe lépett, a melynek ma is tevékeny főmunkatársa. A dárdai kerület 1910-ben munkapárti képviselővé választotta s mint képviselő is, az igazságügyi bizottság előadója, az igazságügyi bizottság, a pénzügyi bizottság és a mentelmi bizottság tagja. Irodalmi és publiczisztikai tevékenysége tág téren mozgott. Mint politikus, mindig az 1867-es alap híve volt és számtalan vezérczikket írt. Mint tárczaíró: neve alatt és Quintus, ritkábban Geicha álnév alatt jobbára szocziológiai tanulmányokat és kisebb elbeszélő műveket tett közzé. Szerkesztői üzeneteivel egész iskolát csinált s a mellett a jogtudományi irodalomban is részt vett. Behatóan foglalkozott Fiume ügyeivel is. A nagyobb lapok és folyóiratok közűl, a hol dolgozatai megjelentek, fölemlítjük még a következőket: A Nemzet, Magyar Nemzet, Közvélemény, Pesti Hirlap, Az Ujság, Vasárnapi Ujság, Uj Idők, Magyar Szalon, A Hét, Magyar Figyelő, Jogtudományi Közlöny, Jogállam, Ügyvédek Lapja, Magyar Társadalomtudományi Szemle, Magyar Nyelv stb. A Magyar Jogászegylet egyik alelnöke s Deák Ferenczről írt tanulmánya is e tudományos egyesület kiadványai között jelent meg. Tagja a Monografia szerkesztő-bizottságának is.
Önálló irodalmi művei: A Quarnero és Fiume. - Szénrajzok. - Gyarlóságok. - Problémák. - Lőporfüst. (A bosnyák hadjáratról.) - Az élet könyve (két kiadás). - Száz eset az életből. - Szocziológiai nyomozások. (Két kötet.) - A magyar sajtójog. (Kézikönyv.) - A magyar szerzői jog. ( Kézikönyv.). - Három elbeszélés. - Kriminális történetek. (Az utolsó kettő a Magyar Könyvtárban.) - Azonkívül több kisebb füzet és tanulmány.

Kenedi Géza.
Kiss Endre dr.
Kiss Endre dr. tanár, szül. 1858-ban Pancsován, hol az áll. főgimnáziumban a latin és görög nyelvet tanítja. Munkája: Theokritos és a római irodalom aranykori lyrikusai. Pozsony, 1886.
Kiss István.
Kiss István, pénzügyi tanácsos Nagybecskereken. A közigazgatási és számviteli szakirodalom terén munkálkodik. Önállóan megjelent munkája: »A községi háztartás és számvitel«. (1909, Nagybecskerek.)
Klein Eberhard.
Klein Eberhard, m. kir. honvédségi főtörzsorvos, szül. 1847-ben Bogároson. 1874-ben avatták doktorrá és Budapesten a 16. sz. helyőrségi kórház főorvosa lett. Különböző helyőrségeken való szolgálat után, 1880-ban ezredorvossá, 1897-ben törzsorvossá nevezték ki, miután 1887-ben műtői oklevelet szerzett. 1980-ban főtörzsorvosi czimet és jelleget kapott. Egy tapaszt talált fel, mely tela adhaesiva név alatt a katonai gyógyszerkönyvbe is fel van véve. Számos orvostani értekezést írt, melyek a szakközlönyökben jelentek meg.
Klein Gyula.
Klein Gyula dr., rabbi, szül. Zichyfalván. 1872-ben a szigetvári hitközség választotta meg rabbijának, 1887-ben az ó-budai hitközség főrabbija lett, hol 1895 július 22-én meghalt.
Számos prédikáczióján kívül művei: A babyloni talmud első könyve. Ford. és magyarázta. Budapest, 1878. és 1882. - Lekutim auf dem Felde der Homiltik. Fünfkirchen.
Klein Mór dr.
Klein Mór dr., nagybecskereki főrabbi. A zsidó theológiai irodalom ismert nevű munkása. Írt számos vallásbölcsészeti tudományos czikket, tárczát, verset.
Főbb munkái: »A tévelygők útmutatója« (Maimonides vallásköltészeti nagy munkájának magyarázó jegyzetekkel ellátott magyar fordítása), megjelent három kötetben: az első Pápán 1878, a második és harmadik Nagybecskereken 1887 és 1891. »Magyar és német hitszónoklatok« (Miskolcz és Ungvár, 1867 és 7871.) - »A lélek tragédiája« (Bedaresi tankölteménye nyomán. 1901 Nagybecskerek. (S)
Knyaskó Lajos.
Knyaskó Lajos, felső kereskedelmi és polgári iskolai igazgató. A pedagógiai irodalomban fejt ki széleskörű munkásságot. Számos társadalmi, irodalomtörténeti tanulmányt írt. Tevékeny munkásságot fejt ki az iskolán kívüli oktatás terén s egyik megalapítója és ma igazgatója a Torontálmegyei Közművelődési Egyesület nagybecskereki szabad liczeumának és munkásgimnáziumának. (S.)
Kraushaar Károly.
Kraushaar Károly, a Földbérleti és parczellázóbank temesvári czég vezérigazgatója, a »Der Landbote« czímű hetilap tulajdonosa és főszerkesztője, szül. Zsombolyán, 1858-ban. Husz éven át működött néptanítóként, e mellett az irodalommal is foglalkozott. Művei közül népszerű nyelven írt gazdaságtana, »Das goldene Buch des Landmannes« népszerű a Délvidéken. Több igen népszerű tudományos műve forog közkézen; a nép művelésére »Volksbildungsblätter« czímű hetilapjával és négy német naptárával gyakorol kedvező hatást. 1898 óta szerkeszti a »Der Landbote« czímű politikai hetilapot. A Délvidéki Földmívelők Gazdasági Egyesületének 1893-ban titkárává lett, mely állását az 1906. év közepéig viselte. Ő teremtette meg Szegeden »Délvidéki Földmívelők Gazdasági Egyesületének Finevelőintézetét«, meghonosította a Délvidéken a téli továbbképző tanfolyamokat, a szegedi intézettel kapcsolatosan nagyobb faiskolát telepített, 279melyből az egyesület tagjai ingyenesen kapják a legnemesebb gyümölcscsemetéket, számos kirándulást szervezett és vezetett állami mintagazdaságok és kiállítások megtekintésére és más vidékek gazdasági viszonyainak tanulmányozására. Ilyen irányú munkásságának nagy része volt abban, hogy a Délvidéken a magyar fajú marhatenyésztésről a jövedelmezőbb piros-tarka nyugati fajú marhák tenyésztésére tértek át. Nagy része van a Délvidék számos tejszövetkezetének megalakulásában. Az 1896. évi millenniumi kiállításon ő rendezte az egyesület csoportos kiállítását és az 1901-ben az egyesület által Temesváron rendezett kiállítást. Két ízben a földmívelésügyi miniszter megbizottjaként külföldi tanulmányútat is tett és pedig a komló-aukcziók meghonosítása érdekében, később a znaimi ugorkatermelés és értékesítés tanulmányozására. A segesvári komló aukczió megalakulásánál szintén mint miniszteri megbízottként vett részt. 1895-ben a Délmagyarország Gazdasági Bank megalakulásában is nagy része volt; itt 11 éven át mint vezérigazgatóhelyettes működött. 1906-ban megvált mind az egyesület kebeléből, mind a Délmagyarországi Gazdasági Banktól és megalapította a Földbérleti és Parczellázóbank R.-Társaságot, melynek ma is vezérigazgatója.
Kuhn Lajos dr.
Kuhn Lajos dr., tanár, róm. kath. plebános, szül. 1844-ben Kistószegen. 1869-ben tanári oklevelet szerezvén, a temesvári gimnáziumban a mathematika és fizika tanára lett. Titkára volt a Délmagyarországi Természettudományi Társulatnak és mint ilyen, 1877-79-ben szerkesztette a társulat folyóiratát a Természettudományi Füzeteket. 1880-ban elhagyva tanári állását, plebános lett Nagyszentmiklóson, 1882-ben kerületi alesperes, 1886-ban szentszéki ülnök. - Különös szeretettel foglalkozott a délmagyarországi madárvilág ismertetésével és több ornithológiai dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban.
Munkái: Polygnom-tétel, vagy soktagi-tantét, Temesvár, 1875. - A nap munkája. Három népszerű felolvasás. U. o. 1877. - Torontálvármegye madárvilága. U. o. 1898.
Küffler Béla dr.
Küffler Béla dr., a képviselőház könyvtárosa, szül. Szárcsán. Előbb a budapesti egyetem jogi szakára iratkozott be és 1880-ban államtudományi vizsgát tett, majd a filozófiai előadások hallgatása után bölcseleti doktori oklevelet szerzett. 1881-ben a képviselőház segédkönyvtárosa, 1885-ben könyvtárosa lett.
Munkái: A köz- vagy nádori törvényszék mint Mátyás király jövedelmi forrása. Budapest, 1884. - Francziaország vidéki élete. U. o. 1888. - Franczia rokon és ellenszenvek. U. o. 1888. A képviselőház könyvtárának katalógusát összeállította és kiadta.
Kürschner Manó.
Kürschner Manó hegedűművész, zeneiskolai igazgató, szül. 1884-ben, Nagybecskereken. Zenei kikepeztetését a budapesti országos zeneakadémián nyerte Hubay Jenő tanárnál, hol is művészi és tanári oklevelet szerzett. Tanulmányai közben állami segélyen kívül egyízben Torontál vármegye részéről is ösztöndíjat nyert. Az akadémia elvégzése után előbb a Népszínház-Vígopera hangverseny-mestere, majd a m. kir. Opera első hegedűse volt. Jelenleg igazgatója és első hegedűtanára a pécsi városi zeneiskolának, a mely intézetet néhány év alatt magas színvonalra emelte. Hangversenyezett az ország majd minden nagyobb városában. A vezetése alatt álló pécsi kamaratársulat egyike az ország legjobb vidéki ily társaságainak.
Lauka Gusztáv.
Lauka Gusztáv, a híres humorisztikus író és költő szatmármegyei ugyan, de 1882 óta Torontál vármegye levéltárosaként itt élt haláláig. Életrajzát Szatmár vármegye kötetében adtuk.
Lázár Vilmos.
Lázár Vilmos, 1848-49-iki honvédezredes, az »Aradi tizenhárom« egyike, szül. 1815-ben Nagybecskereken. Főhadnagy volt az 1. huszárezredben, majd 1844-ben megnősülvén, kilépett a szolgálatból és zempléni birtokára vonult gazdálkodni. A forradalom őt is a harcztérre szólította. Századosként lépett a magyar hadseregbe, végigküzdötte az egész szabadságharczot és már dandárparancsnokként vett részt Felső-Magyarország védelmi hadműveleteiben, majd a temesvári ütközetben. Világos után ő is az aradi börtönbe került. Itt írta meg Emlékiratait (Sátoralja-Ujhely, 1883). Kivégezték Aradon, 1849 aug. 6-án.
Lenau Miklós.
Lenau Miklós (Niembsch von Strehlenau) a német irodalom egyik legkiválóbb lirikusa, született 1802 augusztus 15-én Csatádon, hol atyja uradalmi írnok volt. Apja könnyelmű életmódja igen sok bánatot okozott nejének, a költő anyjának, a kinek folytonos szomorúsága mindenesetre nagy befolyással volt a költőnek később kifejlődött búskomorságára. Adósságai miatt apja nemsokára kénytelen volt állásáról lemondani és a család 1805-ben Budára költözött, a hol a költő atyja megszokott életmódját tovább folytatván, 1807-ben meghalt és családját a legziláltabb anyagi viszonyok között hagyta. Özvegye a legnagyobb 280szűkölködés között töltötte életét. Négy éven át varrással kereste meg a maga és három gyermeke számára a mindennapi kenyeret, míg végre 1811-ben Vogel Károly dr. katonaorvos vette nőül. A fiatal Lenau 1812-ben kezdte meg középiskoláit a pesti piarista gimnáziumban, a hol a három alsó osztályt elvégezte. Ez időben különösen a zene iránt mutatott nagy hajlamot. Mostoha apja azonban nem találván Budán kellő orvosi gyakorlatot, 1815-ben Tokajba költözött. A költő itt töltötte életének 15. és 16. évét. E két esztendő kitörülhetetlen nyomokat hagyott Lenau életén és költészetén. Itt vésődtek lelkébe a magyar föld, a magyar puszta, a magyar élet képei és a magyar népdalok ritmusa, melyek később költészetének olyan különös hatást és olyan elragadó varázst kölcsönöztek. Ez időben Lenau nevelője eltávozván, a költő anyja Budára költözött, hogy ott folytassa fia taníttatását, ezalatt azonban a család viszonyai oly rosszra fordultak, hogy az anya nem tudta fiát tovább iskoláztatni. Miután a nagyszülők szívesen elvállalták a fiatal Lenau további neveltetését, az ifjú 1818 szeptember 8-án nagyszüleihez költözött Stockerauba. Lenau most Bécsben folytatta tanulmányait, a hol a középiskolákat elvégezvén, egy ideig jogot hallgatott, majd Magyaróvárra ment, hogy ott a gazdaságot tanulja; de már fél év mulva újra Bécsben találjuk, hol fiatal írók társaságában tölti el idejét és az irodalommal foglalkozik. Ez időben Lenau megismerkedett (1821.) egy bécsi tanácsos leányával, kit szenvedélyesen megszeretett. Boldogsága azonban nem sokáig tartott, mert a leány megcsalta. Ez az első szerelmi csalódás nemcsak a költő lelkén, hanem költészetén is mély nyomokat hagyott. Később ismét folytatta jogi tanulmányait, melyeket azonban újra abban hagyva, az orvosi pályára lépett; de ezt sem fejezte be. 1826-ban sógorával nagyobb utazást tett az Alpesek közé, honnan új benyomásokkal gazdagon tért vissza Bécsbe, hogy tanulmányait folytassa. Két szigorlatot csakugyan gyors egymásutánban le is tett és most a harmadikra készült. Ebben az időben halt meg nagyanyja. 10.000 ezüst forintot örökölvén tőle, Lenau ismét félbehagyta tanulmányait és elhatározta, hogy kiadja költeményeit. Az osztrák czenzura szigorúsága miatt Stuttgartba utazott, hogy itt rendezze műveit sajtó alá. Stuttgartban megismerkedett a sváb költők körével, kik közül különösen Schwab Gusztávval, Kerner Jusztinus-szal és Mayer Károlylyal kötött szoros barátságot. Miután a Cotta-czéggel sikerült neki költeményei kiadására nézve megegyeznie, ismét folytatta orvosi tanulmányait. Ekkor ismerkedett meg egy stuttgarti család bájos, kedves leányával, ki nagy és mély hatást tett a költőre. Ő ihlette Lenaut a gyönyörű »Schilflieder« (nádi dalok) czímű 5 költemény írására. 1832-ben jelentek meg költeményei, melyek általános és nagy hatást tettek. Már bécsi tartózkodása alatt elhatározta Lenau, hogy Amerikába vándorol. Azt hitte, hogy az európai viszonyokkal elégedetlen és békét és megnyugvást itt hiába kereső lelke, a szabadság honában, az őserdők világában meg fog gyógyulni és nagyszerű benyomásokkal gyarapodva és anyagilag meggazdagodva fog visszatérni. 1832 június végén elindul és október 8-án Amerika földjére lép. Itt 5.000 hold földet vásárolt, melyet egy württembergi embernek bérbe adott. Azután bejárta az Egyesült-Államok nyugati részét, meglátogatta a Niagara vízesést és a Hudson völgyét. De az amerikai viszonyok nem elégítették ki várakozását és néhány hónap mulva csalódottan tért visza Európába, a hol költeményei akkor már nagy hírnevet szereztek neki. Ezután teljesen az irodalomnak szentelte életét és 1833-1843-ig felváltva Stuttgartban és Bécsben élt. Ebbe az időbe esik Lenaunak ismeretsége egy barátjának feleségével, Lőwenfeld Zsófiával, a kit szenvedélyesen megszeretett. E viszony a költő haláláig tartott és elhatározó befolyással volt a költő későbbi tragikus sorsára. 1836-ban jelenik meg első nagyobb alkotása, a Faust, mely rövid idő alatt négy kiadást ért. Benne önmagát rajzolja, saját lelki küzdelmeit, a hit, tudás és kételkedés között. Egy évvel később kiadja Savanarola czímű művét, melynek hősében, a tizenötödik század hatalmas domonkosrendi szerzetesében az igazi, tiszta kereszténységet testesítette meg. 1842-ben megjelenik harmadik hatalmas műve: Die Albingenser, mely 32 énekben, a XII. századi franczia pápaellenes szektának III. Innocent pápa elleni küzdelmeit tárgyalja. E mű a szabad gondolat harcza a dogma ellen. Benne legjobban sikerült a költőnek hű korrajzot adnia. Mialatt Lenau hírnevét művei napról-napra emelték, azalatt a költő egészsége egyre jobban gyengült. Ideges lett és gyakran búskomorság fogta el. 1849-ben Baden-Badenbe utazott. E helyhez fűzódik Lenau életének legfontosabb mozzanata. Itt ugyanis megismerkedett Behrends Máriával 283a frankfurti polgármester leányával, kinek ártatlan, bájos lénye a költőt az első találkozásnál már teljesen elragadta. Lenau szívének legmélyebb, legigazabb érzelmével megszerette a szép leányt és miután érezte, hogy annak tiszta szerelme őt egész életére boldoggá tudná tenni, megkérte és eljegyezte. Most mindent elkövetett, hogy jövőjét biztosítsa. Cottának eladta eddig megjelent műveinek kiadási jogát 20.000 forintért és a jövőben írandó kötetekért 25.000 forintot kötött ki. Azután Lőwenfeld Zsófiához való viszonyát, a mely már tíz év óta tartott, akarta rendezni. E czélból Stuttgartba utazott, meglátogatta Zsófiát, de nem tudta magát erélyes lépésre elhatározni. Magával elégedetlenül, búskomoran utazott el Stuttgartból. Lelkének izgatottságát még növelte gyenge egészségi állapota. Ilyen viszonyok között érte őt október 2-án az a végzetes szerencsétlenség, hogy féloldali szélhűdést kapott. Ez a szörnyű csapás, mely a költőt akkor érte, midőn már csak napok választották el attól, hogy jegyesét oltárhoz vezesse, a beteg Lenau ideges lelkiállapotát annyira feldúlta, hogy a költő néhány nap mulva megőrült. Először Wienentalba, majd 1847-ben Döblingbe szállították, a hol 1850 augusztus 22-én meghalt. Tetemei a weidlingi temetőben pihennek. Lenau kiválóan lírai költeményeivel tett nagy hatást, melyekben az érzés mélysége és a hangulat bús melankóliája a legtökéletesebb művészettel egyesül a kifejezés bájával és a merész költői képek gazdagságával. E tulajdonságokon kívül különösen magyar motivumainak, költeményei magyaros ritmusának, képei eredeti, új voltának, elragadó tüzének, lángoló szabadság és természetszeretetének köszönheti azt az ellenállhatatlan varázst, melylyel a korabeli német közönséget elragadta. Lenau költészete a magyar Alföld alakjaival, a puszta méla hangulatával új jelenség volt a német irodalomban, magyar egyénisége új világot tárt fel, mely egy csapásra meghódította a német közönséget. Már kevésbé sikerültek elbeszélő- és drámai költeményei, melyeknek hatását nagyon gyengíti a szerkezet lazasága. Két főműve: a Savanarola és a Die Albingenser az érzés mély tűze, az előadás gazdag színpompája és a lelkesedés merész szárnyalása mellett is, csak gyönyörű életképek sorozatai, anélkül, hogy kerek egészszé tömörülnének. Műveit összegyűjtve Grün Anasztáz adta ki 1856-ban négy kötetben s azóta számos kiadásban és fordításban jelentek meg.




Csatád. - 1. Lenau Miklós szülőháza. - 2. Lenau Miklós. - 3. A költő szobra. - 4. A költő medaillon-arczképe.
Lotits Ljubomir.
Lotits Ljubomir tanító, szül. 1865. Nagykikindán. 1883-ban Karlován, 1888 óta Nagykikindán a szerb felekezeti népiskola tanítója. 1894-ben az ujvidéki Matica irodalmi osztálya előadó és bíráló tagjául választotta. Szerb nyelven számos pedagógiai és szépirodalmi czikket írt. Szeretettel foglalkozik a bolgár költészettel és a bolgár irodalom ismertetésével. Sokat fordított a bolgár mű- és népköltészetből, valamint a magyar irodalomból is.
Lefordította Berczik Árpádnak Jótékony czélra czímű vígjátékát, Nagy Istvánnak Tél estékre czímű művét (Odmori dokolica Ujvidék, 1889. és Szigligeti Nőuralom czímű vígjátékát (Zeuska vlada. U. o. 1889.) - Az apa mint nevelő czímű szerb pedagógiai értekezése pályadíjat nyert. 1890-ben nők számára szerb lapot szerkesztett. Két szerb munkája is jelent meg.
Ludwigh Miklós.
Ludwigh Miklós, róm. kath. plebános és főgimnáziumi tanár, szül. 1844. Lowrinban. 1870-ben segédlelkész lett Gyertyámoson. Hasonló minőségben Temesvárra kerülvén, az ottani főgimnázium hittanárának nevezték ki és a német és magyar nyelv tanításával bízták meg. 1885-ben Károlyfalván lett plebános, hol 1890 május 30-án meghalt.
Munkái: Erläuterungen epischer, lyrischer, dramatischer Dichtungen. Hilfsbuch zur Erklärung der klassischen Dichter. Temesvár, 1880. - Monographie der röm.-kath. Kirchen-Gemeinde Gyertyámos. U. o. 1885.
Makra Imre.
Makra Imre író és hirlapíró, szül. 1851. A papi pályára lépett és minden szabad idejét az irodalomnak szentelve, a fővárosi lapoknak állandó munkatársa volt. Később elhagyta az egyházi pályát és Budapestre költözködött, a hol mint a Pesti Hirlap belmunkatársa s hosszú időn át külpolitikai, majd pedig szerkesztői rovatvezetője működik.
Önálló munkái és kiadványai: A kath. vallás tankönyve, 3 kötet. Temesvár, 1887. - A kath. egyház történelme. U. o. 1888. - Németből fordított munkái: Voltaire, 2 kötet. Szeged, 1888. - A forradalom a XVI. század óta, 2 kötet 1889. - A kereszténység védelme erkölcsi és művelődési szempontból 5 kötet, - 1891. Képek a régi és új Rómából, 1 kötet 1892. (S.)
Malcomes Béla.
Malcomes Béla, (Reicheneggi báró), szül. 1875. Nagykikindán. A Nemzet és a Fővárosi Lapok belső munkatársaként e lapokba, valamint a többi fővárosi politikai és szépirodalmi folyóiratokba számos rajzot, tárczát, költeményt, elbeszélést és regényt írt és különösen sokat fordított a modern franczia költőkböl.
Munkái: Napról-napra. Költemények. Budapest, 1897. - Közhivatalnokaink vagyoni felelősségéről. U. o. 1901. - Vázlatok. U. o. 1901. - Tengerbe hullott levelek. Regény. 1901.
Malcomes Jeromosné
Malcomes Jeromosné báróné, született Brettner Gizella. szül. 1853. Nagykikindán. 284Szép hangja miatt a színi pályára szeretett volna lépni, de ezt nem tehette meg. 1874-ben férjhez menvén Malcomes Jeromos báróhoz, művészi hajlamait és tehetségét az irodalmi téren érvényesítette. Az Országos Gyermekvédő Egyesület alelnöke. Ő szerkesztette 1894-ben a Gyermekvédők Almanachját. Számos felolvasást tartott és sok tárczát stb. írt a szépirodalmi lapokba.
Művei: Mákvirágok. Relief-képek. Budapest, 1892. - Álmatlan éjszakák. Novellák. U. o. 1895. - Aktuális kérdések. U. o. 1897.
Manojlovics Szvetozár.
Manojlovics Szvetozár, m. kir. testőr, szül. 1848. Dolován. 1863-ban a katonai pályára lépett és részt vett az 1866-iki hadjáratban. Azután több katonai intézetben tiszttanárként működött, míg 1887-ben századosi ranggal a magyar testőrségbe lépett.
Több költeményt írt szerb és német nyelven és számos költeményt fordított a szerb és horvát irodalomból. - Munkái: Serbische Frauenlieder. Wien, 1881. - Serbisch-kroatische Dichtungen. U. o. 1885. - Schwertlilien. (Költemények az ifjúság számára). U. o. 1893.
Marczibányi Lőrincz.
Marczibányi Lőrincz. Torontál vármegye alispánja, meghalt 1785 január 8-án Csókán.
Munkája: Juris publici ecclesiastici pars generalis, una cum adnoxis ex jurisprudentia nationali et ecclesiastica. Positionibus in regia universitate Tyrnaviensi anno MDCCLXXIV. die... mensis angusti publice propugnatis Laurentius et. Emericus Marczibányi de Puchov. Viennae, 1774.
Markovits Miklós.
Markovits Miklós, könyvvezető és szerkesztő, szül. Ferdinándfalván. Előbb Zimonyban és Verseczen volt lapszerkesztő, onnan Temesvárra ment, hol a Narodni Glasnik munkatársa lett. 1880 január elején a Smotra czímű lapot szerkesztette, mely azonban néhány hónapi fennállás után megszünt. Több munkát írt és fordított szerb nyelven.
Martinovics Iván.
Martinovics Iván, tanító, szül. 1863. Nagykikindán. Basahidán, majd 1885-ben Pancsován lett tanító. Különösen a szerb ifjúsági irodalomban vívott ki magának jó hírnevet. A Sčeromenah czímű gyermeklapnak szerkesztője. Több költeményt, czikket és szerb munkát írt és fordított.
Martin Péter.
Martin Péter, kegyesrendi tanár. szül. 1847. Kiskomlóson. Szegeden és Váczott tanárkodott.
Különösen filozofiával foglalkozik és több ilyen irányú dolgozata jelent meg az iskolai Értesítőkben és a szakfolyóiratokban. Önálló munkája: Psychologia és Logika. Középiskolák használatára. Budapest, 1897.
Marton Andor.
Marton Andor, a Torontál vármegyei Gazdasági Egyesület titkára. A gazdasági irodalom terén munkálkodik.
Önállóan megjelent munkái: »Mily módon alakítandó át egy ezer holdas gazdaság, melynek rétje nincs, tejgazdasággá«. (A magyaróvári gazdasági akadémia által jutalmazott pályamű 1888.) »A Torontál vármegyei gazdasági egyesület monografiája«, (1895 Nagybecskerek). »Torontál vármegye gazdasági viszonyai és gazdálkodási rendszere« (1907 Budapest. Az Omge kiadása). »Reflexiók Németország növénytermesztéséről.« (Az Omge kiadása. Megjelent a »Magyar gazdák német földön« czímű könyvben.) Ő írta e monografia számára a Mezőgazdaság cz. fejezetet.
Mathiasz Artur.
Mathiasz Artur, állami gimnáziumi tanár és szerkesztő, szül. Nagyteremián, 1877, 1899-ben a szentgotthárdi gimnáziumban lett a magyar és német nyelv tanára. Több irodalomtörténeti czikket írt. Szerkeszti a Szent-Gotthárd czímű társadalmi lapot 1900 deczember l-je óta.
Mazur Ernő.
Mazur Ernő orvos, szül. Csókán.
Munkái: Orvosi értekezés a fürdői életrendről. Pest, 1842. - A bácsmegyei elhíresedett víziszonyellenes titokszer.
Menczer Lipót.
Menczer Lipót torontálmegyei nyug. főpénztáros. Írt nagyszámú tárczát, visszaemlékezést, életrajzot, útirajzot s társadalmi, gazdasági kérdésekben élénk publiczisztikai tevékenységet fejtett ki. 1874-ben, a mikor Pozsonyban lakott, egyik megalapítója volt az ottani »Toldy-körnek«, a melynek egyideig pénztárosi teendőit is végezte. (S.)
Mihajlovics Eustasius.
Mihajlovics Eustatius ügyvéd, szül. Nagybecskereken. 1830-ban városbíró lett Nagybecskereken. Két szerb nyelvű munkát írt.
Mihalovics József.
Mihalovics József, zágrábi biboros-érsek, szül. Torontáltordán. A gimnáziumot Temesvárt és Szegeden, a theológiát Temesvárott végezte. 1836-ban misés pappá szenteltetvén, Temesvárott belvárosi segédlelkész lett és mint ilyen, az illyr ajkú fegyenczek lelkiüdvére tartott reggeli oltárbeszédeivel, nagy humanizmusának adta tanújelét. Lonovics csanádi püspöktől maga mellé hívatván, 15 évig szolgálta a püspököt, egymásután emelkedvén, míg 1841-ben titkár, szentszéki ülnök, majd iroda-igazgató lett. Ez időben elkísérte püspökét külföldi utazásaira, résztvett annak titkáraként három országgyűlésen, a mi szónoki tehetségének és magasabb egyházi és politikai látókörének kifejlődésére nagy hatással volt. 1848-ben 285Ferdinánd király kanonoknak nevezte ki. A szabadságharcz alatt, a magyar kormánytól kinevezett püspöki másodhelyettesként teljesítette kötelességét. A fegyverletétel után elfogták és vagyonának és hivatalának elvesztése mellett négy évi várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelmet nyervén, a kormány rendeletére Tordán lett segédlelkész, honnan 1855-ben Németbesenyőre plebános-helyettesnek, 4 év mulva esperesnek és tanfelügyelőnek nevezte ki Csanády Sándor püspök. 1861-ben Temesvár városa lelkészének, majd képviselőjének választotta meg. Ez időtől kezdve nagy tevékenységet fejtett ki és élénk részt vett a város egyházi, köz- és kultúrális ügyeiben. Különösen a magyar közoktatás terén vannak nagy érdemei, melyek elismeréséül 1870-ben ő felsége dalmi püspökké, majd ugyanez év június havában zágrábi érsekké nevezte ki. 1868-ban a Lipót-rend, 1877-ben a Szt. István-rend nagykeresztjével tüntette ki és valóságos belső titkos tanácsossá tette meg. 50 éves papi jubileuma alkalmával igen kegyes kézirattal fejezte ki néki a király elismerését. Meghalt 1891 február 18. - Számos egyházi és országgyűlési beszédet tartott, melyek a korabeli lapokban jelentek meg.

Mihalovics József.
Nagy Gyula.
Nagy Gyula (Kisléghi). Született 1861-ben. Miután Budapesten jogtudományi absolutoriumot szerzett, elvégezte a magyaróvári gazdasági `akadémiát. Most San-Marco Nákó herczegné nagyteremiai uradalmának főintézője s az archeológia terén nagyértékű munkásságot fejt ki. A vármegye területén nagyarányú ásatásokat végzett és kutatásainak eredményét az Archeológiai Értesítőben tette közzé, hol számos czikke jelent meg. E kötet számára ő írta a vármegye őskoráról szóló fejezetet.
Nákó Kálmán.
Nákó Kálmán gróf (Nagyszentmiklósi), valóságos belső titkos tanácsos, 1861 óta főrendiházi tag, született 1822 február 22-én. 1842-ben nőül vette Gyertyánffy Bertát, ki zongoraművésznő és festőnőként nemcsak jelentékeny sikereket ért el, de a legjobbak közé tartozott. Festményeiből külön kiállítást is rendeztek, melyet a szakértők a legnagyobb elismerésben részesítettek. Neje 1882-ben elhalván, emlékére Nagyszentmiklóson 40 ágyra való kórházat, Pusztaporgányon pedig 100 tanuló számára mintaiskolát alapított. 1887-1901-ig a nagyszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt és többször szerepelt korelnökként a delegáczióban is. Nagy érdemei voltak az Aranka-csatornázási vállalat megalapításában és Torontál vármegyében kiváló közéleti tevékenységet fejtett ki. Több sportczikke jelent meg a Vadász- és Versenylapban, országgyűlési beszédei pedig a Naplókban.

Gróf Nákó Kálmán.

Gróf Nákó Kálmánné szül. Gyertyánffy Berta.
Neiszer György.
Neiszer György áll. tanító, méhész, szül. 1843-ban Óbében. Tanulmányainak elvégzése után tanító lett Lugoson. Nagy szeretettel foglalkozott a méhészettel és annak gyakorlati terjesztésével.
Számos czikkén kívül önálló művei: Rövid és érthető utasítás a méhészetben. Lugos, 1885. Német és rumén nyelven is. - Die Zucht der Biene. Lugos, 1888. Magyarul 1891. - Méhészeti tanácsadó. Elméleti és tapasztalati útmutató a méhek észszerű és jövedelmező tenyésztésére. Lugos, 1893.
Nemes István.
Nemes István kir. főmérnök, szül. Zsombolyán, 1860-ban. Előbb kultúrmérnök lett a földmívelési minisztériumban, de 1896 óta a temesvári kultúrmérnöki hivatal főnöke. Számos fontos vízimunkálatnál működött tervező- és építőként.
Munkái: Talajjavítás lecsapolással. Kolozsvár, 1895. - Az öntözés. U. o. 1896.
Novák Lajos.
Novák Lajos honvéd-vezérőrnagy, szül. 1843-ban. Hadnagyként vett részt az olaszországi hadjáratban, 1866-ban. 1869-ben a honvédséghez helyeztetett át és egy évig a honvédelmi minisztériumban működvén, 1872-ben kapitányi ranggal a Ludovika Akadémia tanára lett, hol négy évig tanított. Ezután egymásután emelkedett a rangsorban, mig 1895-ben vezérőrnagy lett, 1897-ben ment nyugdíjba.
Munkái: Katonai helyszínrajz és a katonai felvételek közül megállapított jegyek kulcsa 5 táblában, a legújabb adatokat felhasználva. Pest, 7872. - Tereprajzi oktatás színes modorban hét táblával. U. o. 1872. - Tereptan tekintettel a terep katonai megbírálása, leírása, vázolása, nemkülönben a terepnek látrajzi felvételére. U. o. 1873. - A m. kir. honvédség számára rendszeresített tégelyes kemenczék leírása.
Olay Lajos.
Olay Lajos, ügyvéd, országgyűlési képviselő, szül. 1844-ben Magyarszentmártonban. Már bajai ügyvéd korában a bácskai függetlenségi pártnak vezére volt és 1884-ben Bajai Figyelő czímmel politikai hetilapot adott ki. 1881-ben a siklósi kerület választotta meg képviselőjéül; később a bácsalmási, majd a szigetvári kerületet képviselte. A mentelmi bizottságban működött. Mindenkor egyik legagilisabb tagja volt az ellenzéknek és az ellenzéki lapokban erős publiczisztikai tevékenységet fejtett ki.
Oldal János.
Oldal János, polgári iskolai igazgató, szül. 1852-ben Nagybecskereken. Előbb a 286jogi pályára készült és bírói vizsgálatot is tett, de később a pedagógiára adta magát és előbb a fővárosnál polgári iskolai tanár lett, hol jelenleg igazgatói minőségben működik. Több pedagógiai czikken és a Bagdadi utazás czímű tündér játékon kívül számos polgári iskolai tankönyvet írt.
Papp Géza dr.
Papp Géza dr., ügyvéd, országgyűlési képviselő, szül. 1864-ben. 1891-ben tett ügyvédi vizsgálatot. Jogi ismereteinek gyarapítása czéljából a berlini, heidelbergi, párisi és bécsi egyetemeket is látogatta. 1888-ban Torontál vármegye tiszteletbeli aljegyzője, egy év mulva főjegyző lett, 1892-ben pedig a begaszentgyörgyi kerület szabadelvű programmal választotta képviselőjévé. Az országgyűlésen csakhamar előkelő szerepet játszott és az akkori egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásánál az izraelita vallás receptiójáról szóló törvényjavaslat előadója volt. 1896-ban az országos közoktatásügyi tanács tagja lett.
Pavlovics Tódor.
Pavlovics Tódor szerb író és szerkesztő, szül. Karlován, 1804-ben. A jogot Pozsonyban hallgatta és itt kezdett a szerb irodalommal behatóan foglalkozni. A hazai szerbek nagy szellemi elmaradottságát tapasztalván, életczéljául tűzte ki a szerb nép műveltségének emelését. 1832-ben a Matica serbska titkára lett. 1834-ben kiadta a Serbski Narodni List czímű hírlapot, majd 1837-ben újra átvette a már előbb is általa szerkesztett Ljetopis vezetését, 1841-ben pedig megalapította a Srbski Narodne Novine czímű szerb hírlapot. E lapokban rendkívüli írói tevékenységet fejtett ki. 1848-ban lapjait Sreobste jugoslavenske e srbske Narodne Novine czím alatt egyesítette és nemcsak rendkívüli buzgalommal szolgálta a szerb nép felvilágosításának ügyét, hanem mindenkor merészen védelmezte a szerbeket a magyarok ellen is. E miatt sok zaklatásnak lévén kitéve, eltávozott Pestről, majd búskomorságba esett és 1854 augusztus 24-én Karlován meghalt. 1847-ben kiadta a Dragoljub (Virágfűzér) cz. almanachot és több munkát fordított szerb nyelvre.
Pejacsevich Artur.
Pejacsevich Artur (Verőczei gróf), szül. 1845-ben Zsombolyán. Katonai pályára lépvén, főhadnagyként az 1866-iki hadjáratban vitézül harczolt, de megsebesült. A császár a signum laudis-féle hadiéremmel tüntette ki. 1869-ben a 9-ik huszárezredhez helyezték át. 1884-ben kapitányi ranggal megvált a hadseregtől és megvásárolván a nógrádmegyei ludányi birtokot, ott gazdálkodott, 1896-ban a szécsényi kerület szabadelvű pártja képviselőjének választotta; mint ilyen, a földmívelésügyi bizottság tagja volt. Meghalt 1899 szeptember 30. Országgyűlési beszédjei megjelentek az Országgyűlési Naplókban.
Pejacsevich Nep. János.
Pejacsevich Nep. János (verőczei gróf), cs. kir. huszárszázados, szül. 1848-ban Zsombolyán, meghalt 1885 április 17-én Budán.
Több politikai czikkén kívül munkája: A pápaság és a jogállam a polgárosultság szempontjából. (Magyar és német nyelven. Budapest, 1893).
Petrovics Duca Sándor.
Petrovics Duca Sándor, szerb hirlapíró, szül. Párdányban 1861-ben. Mikor Bécsben jogot hallgatott, már számos czikke jelent meg a bécsi lapokban. Innen orosz hirlapírók rábeszélésére Varsóba ment, a hol a Varsavszki Dnevnik munkatársa lett, de 1884-ben visszatérvén Magyarországba, az ujvidéki Zasztava és Branik munkatársa lett. Az e lapokban közölt pánszláv ellenes czikkei felkeltvén az akkori szerb miniszterelnök figyelmét, ez a belgrádi sajtóiroda vezetőjéül nevezte ki. Risztics bukása után elhagyta állását és a liberális párt lapjának, a Szrpszka Nezavisznosztnak főszerkesztője és a Kölnische Zeitung levelezője lett. Milán király azonban később újra a sajtóiroda vezetőjévé tette és ez állását a király leköszönéséig megtartotta. Ekkor a radikális kormány 1890-ben kiutasította Szerbiából. Ez időben beutazta Boszniát, Herczegovinát és tapasztalatairól számos czikket írt a magyar és német lapokba. Munkatársa volt ezenkívül a Journal les Debats, a Berliner Post, a müncheni Allgemeine Zeitung, a pétervári Novoje Wremja, a Pester Lloyd, a Budapesti Hirlap és a Revue de l'Orient-nek, mely lapot fél évig szerkesztette is. 1896 óta a Kölnische Zeitung budapesti képviselője. 1900-ban újból kinevezték szerb sajtófőnöknek és ez állásban megmaradt Sándor király meggyilkolásáig. Azóta önálló művek kiadásával foglalkozik és a Pester Lloyd munkatársa.
Munkái: Die serbische Jahrhundertfeier und die Blutnacht von 11. Juni 1903. Berlin, 1903. - Die madjarischen Sonderbestrebungen im Reiche der Habsburger. U. o. 1904. Wahrheit und Trug im Socialismus (U. o. 1905). - Der russische Umsturz und die Socialdemokratie (U. o. 1904). Ez utóbbi művével Tolsztoj Leó elismerését vivta ki.
Plechl Szilárd.
Plechl Szilárd dr. megyei főorvos, szül. 1839-ben Nagybecskereken. Bécsben 1863-ban egy évig egyetemi asszisztens volt. 1864-ben Nagybecskereken telepedett le, hol a vármegye főorvosaként, nemcsak orvosi tudományával, hanem a megye 287társadalmi, kultúrális és közéletének is egyik tevékeny munkásaként szerzett nagy érdemeket.
Munkái: Részletes óvóintézkedések a ragályos betegségek terjedése ellen. Budapest, 1899. - Óvóintézkedések a tüdővész ellen. Nagybecskerek, 1899. - La prophylaxie de la tuberculose au point de vue administratif. Napoli, 1901.
Predits Uros.
Predits Uros, festőművész, szül. 1857-ben Orlováton. Bécsben, majd Münchenben készült művészi pályájára. Münchenben képeivel kiváló sikert aratott s az egyik kiállításon első díjat is nyert. Nagyobb művei: az óbecsei, perlaszi s a pancsova felsővárosi gör. kel. szerb templomok freskói. Több egyházi képe a karlóczai patriarchiai templomban van s azonkívül festett számos arczképet is. Egy ideig Orlódon volt műterme, újabban azonban Belgrádban telepedett meg. (S.)
Radics György.
Radics György, közgazdasági író, a Szerb Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, szül. 1839-ben Nagybecskereken. Közgazdasági ismereteinek bővítése czéljából az európai nagy országokat felkereste és visszatérve, több gazdasági iskolát alapított Szerbiában és Montenegróban, a mely államok mezőgazdaságának fejlődésében nagy érdemeket szerzett. Számos külföldi gazdasági egyesület választotta tagjának. Huszonegy gazdasági munkát írt. Szerkesztette a Seljak és a Težak czímű gazdasági lapokat.
Reiner János.
Reiner János, ügyvéd, egyetemi rendkívüli tanár, jogtudományi író, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1865 jún. 22-én Nagybecskereken. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte; 1889-ben ügyvédi oklevelet szerzett, miután előbb már a jogi és államtudományi doktorátust letette. 1892-ben az egyházjog magántanára lett a budapesti egyetemen. 1894-ben az ügyvédvizsgáló bizottság tagjává nevezték ki. Tagja a Szent-István társulat igazgatóválasztmányának s a társulat irod. és tudományos osztályának is.
A német és magyar szakfolyóiratokban megjelent egyházjogi czikkeken kívül, önálló művei: A jogtörténelem és kutatási módszerei. Budapest, 1894. - A felszentelési czím az érvényben lévő jog szerint. U. o. 1895. - Egyházi szervezet U. o. 1896. - Kirche und Kirchengenossenschaften in Ungarn. Wien, 1896. II. kiadás 1908. - Az ezredéves magyar állam és népe. Budapest, 1896. - A magyar magánjog mai érvényében. Irta Zlynszky Imre. Újra átdolgozta VI. kiadás. 1896. VII., 1898. VIII., 1902. - Jogi dolgozatok. U. o. 1898. - A szerződésen kívüli kártérítési kötelmek. U. o. 1898. - A Concordatumról. U. o. 1898. - Az egyházjog fogalma. U. o. 1899. - Az egyházi személyek utáni örökösödési jog Magyarországon. U. o. 1903. - Az egyházi házasságkötési jog történelmi alapjai. U. o. 1903. - Magyar házassági jog. U. o. 1904. - Az egyházi házassági jog tanának kifejlődése 1908. - Munkatársa volt a Pallas Lexikonának is s a Magyar Jogi Lexikonnak, az Österreichischer Staatswörterbuch-nak s a Grundriss d. Österreichischen Rechts-nek.
Révai Miklós.
Révai Miklós, kegyesrendi pap, egyetemi tanár, a magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója, született Szentmiklóson. Tanulmányait Csanádon kezdte, Szegeden folytatta, hol a gimnáziumot elvégezvén, 1769 okt. 14-én a kegyesrendiek szerzetébe lépett. 1771-ben a szerzetesi fogadalmat letevén, a tatai gimnáziumban lett tanár; de itt a túlságos munka meggyengítette egészségét s ezért a következő évben Veszprémbe, majd Nagykárolyba helyezték át. Itt három évig tartózkodott, mely idő alatt a tanítás mellett elvégezte a bölcseleti tanfolyamot. 1776-ban theológiai tanulmányait Nyitrán befejezvén, a következő évben gróf Károlyi Antal a saját költségén Bécsbe küldte, hogy hajlamát követve, a rajzolásban és műépítésben alapos kiképzést nyerjen. Bécsből hazatérvén, 1778-ban Nagyváradon pappá szentelték és a nemzeti iskolánál a rajztanítással bízták meg. Révai már korán kezdett az irodalommal foglalkozni. Miután már előbb egy ABC-könyvecskét, majd a magyar helyesírásról szóló munkát írt, 1778-ban kiadta »A magyar alagyáknak első könyvök« czím alatt 12 elégiáját, mely nagy tetszést aratott és a figyelmet feléje fordította. Ennek következménye volt, hogy 1780-ban a kir. akadémia bölcseleti tanszékére nevezték ki tanárnak. Ez állását azonban nem sokáig tartotta meg, mert fél év mulva lemondott, hogy tudományszomját követve, Bécsbe mehessen ismeretei bövítése czéljából. Ez időtől kezdődnek Révai hányattatásai. Hogy Bécsben megélhessen, gróf Pálffy János családjánál nevelősködött; de itt sem volt sorsával megelégedve, állása sértette önérzetét és egy év után otthagyta a családot. Ekkor ismerkedett meg Paintner Mihály későbbi préposttal, a ki őt a gróf Viczai családhoz ajánlotta nevelőnek Loosra. Itt kezdett foglalkozni a »Halotti Beszéd«-del. Nyugtalan természete azonban csakhamar innen is elűzte. Unta a falusi magányt és ott hagyva Loost, ismét Bécsbe, majd Gráczba ment, hol Batthyány Fülöp házánál volt nevelő. Itt folytatta a régi magyar nyelvemlékek tanulmányozását és megírta értekezését a régi magyar írásmódról, mely már sejtteti a későbbi nagy nyelvtudóst. 288Gráczban sem maradt sokáig. 1783-ban Pozsonyba ment, hol a »Magyar Hirmondó« szerkesztését vette át. Ötödfél hónap mulva ez állásától is kénytelen volt megválni és ismét Bécsbe ment. Révait már régen foglalkoztatta egy »Magyar Nyelvművelő Tudós Társaság« alapítása és most mindent elkövetett, hogy e tervét megvalósítsa; de buzgólkodásának, - bár ez ügyben magához a császárhoz is fordult támogatásért, - ekkor még nem lett eredménye. Erre Győrbe tette át lakását, hol Rajnis segítségével Biró Farkas családjánál kapott nevelői állást. Ekkor a magyar irodalom nevezetesebb költőinek műveit szándékozott kiadni »Magyar Költeményes Gyűjtemény« czím alatt. Miután a műre 500 előfizető jelentkezett, Révai Pozsonyba tette át lakását, hogy a mű kiadását maga vezethesse és egymásután ki is adta Faludinak, báró Orczy Lőrincznek, Barcsaynak költeményeit. E vállalat azonban nem sok haszonnal járván, Révai megszüntette, és egy »Amalthea« czímű lapot akart kiadni, de e terve sem sikerülvén, ismét Győrbe ment, hova rajztanárnak nevezték ki. Az 1790-iki országgyűlés megnyiltával újra nagy buzgalommal munkálkodott régi tervének, a Magyar Tudós Társaság alapításának megvalósításán. E végből lelkes előszóval ellátva, kiadta Bessenyei Györgynek »Egy magyar tudós társaság iránt való Jámbor Szándék« czímű munkáját. Ez ügyben levelezést kezdett korának nevezetes íróival és főuraival is, kiknek közbenjárására sikerült Sándor főherczeget is a tervnek megnyernie. Révai, pártfogója Feugler győri püspök segélyével, Budára utazott, hol az Akadémia dolgában a helytartótanácscsal tárgyalt, mely az ügyet az országgyűléshez tette át. Hogy tervének megvalósulását minél inkább elősegítse, nem kímélt sem munkát, sem fáradságot. Most újra átdolgozta és kiadta Planum erigendae eruditae soc. hung. alterum elaboratius cz. alatt azt a tervezetet, melyet 1784-ben II. József császárnak nyujtott át, továbbá elkészítette az ajánlott tagok névsorát is. Mindez iratokat átadták a kiküldött rendszeres bizottságnak; de Révai buzgó fáradozásai ezúttal sem vezettek eredményre. Bár a győri rajziskola kitünő vezetéséért a helytartótanács és a bécsi rajzakadémia részéről is nagy elismerésben részesült, még sem érezte itt jól magát. Időközben secularizáltatván magát, a győri egyházmegye kötelékébe lépett. Mivel e miatt sok ellensége támadt, mindent elkövetett, hogy Győrből eltávozhassék. Egy ideig Esztergomban, majd Komáromban tanárkodott, azután nyugdíjaztatta magát és egy ideig Sopronban, kosztosokat tartva, tengette életét. Innen Bécsbe ment, hol egy évig tartózkodott, a könyvtárakat tanulmányozva és nyelvtudományi munkáin dolgozva. Ebben az időben Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára meghalt és a helytartótanács Révait hívta meg a megüresedett tanszékre. Állását 1802 augusztus 16-án foglalta el. Végre Révai szabadon élhetett kedves tudományának, a magyar nyelvészetnek. Életének ez utolsó ötödfél esztendejében adta ki azokat a munkáit, melyekkel megvetette alapját a magyar történeti és összehasonlító nyelvészetnek. Ekkor jelent meg a »Halotti beszéd«-et fejtegető, korszakot alkotó munkája, az Antiquitates Literaturae Hungaricae (Pest, 1803.) és az Elaboratior Grammatica Hungarica két kötete (1803-1806). Nyelvészeti elvei azonban összeütközésbe hozták korának egy másik nagy nyelvtudósával: Verseghyvel, a ki »Tiszta Magyarország« czímű munkájában megtámadta Révai rendszerét. Révai az »Elaboratior« II. kötetében Adjectae Vindiciae iustissimae de secunda venborum forma indetermincata czímű értekezésében felelt Verseghy támadásaira. De ez a mérges tollharcz a különben is ideges, sokat hányatott és beteges tudós egészségére igen rossz hatással volt. Munkássága közepett 1807 április 1-én halt meg. Révai mint költő latin verseivel, melyeket Joannis Nicolai Révai Latina czímmel adott ki, a legjobb latin íróink közé tartozik. Magyar költeményeivel a magyar klasszikus iskola legkiválóbbjai között foglal helyet, de halhatatlan érdemeket nyelvtudományi munkáival szerzett magának. Ő megalapítója a magyar összehasonlító és történeti nyelvészetnek. Eleinte ő is a héber-magyar nyelvrokonság alapján indult, de később megismerkedvén Sajnovics és Gyarmathy műveivel, a magyar-ugor rokonságot fogadta el és alkalmazta későbbi műveiben. Bár munkáiban tévedésekkel is találkozunk, a mint - tekintettel arra, hogy az összehasonlító nyelvészet ebben az időben még a külföldön is nagyon gyenge lábon állott, - nem lehet csodálkozni, de örök érdeme, hogy ő az első, a ki nálunk kimondja, hogy a nyelvhasonlítás a nyelvészeti vizsgálódásnak egyik legfontosabb eszköze. Legnagyobb dicsősége azonban az, hogy a történeti módszernek ő a felfedezője, nemcsak a magyar, hanem általában az 289egész nyelvtudományban. E felfedezésével és a történeti módszer alkalmazásával a híres német nyelvtudóst: Grimm Jakabot is megelőzte. Irodalmi érdemeit az Akadémia is elismerte, midőn őt megalakulásakor tagjául választotta, és az ő rendszerét fogadta el. Emlékét megyéje 1893-ban szép emlékoszloppal örökítette meg, melyet szülővárosának piaczán a Torontál vármegyei néptanítók adakozásából állítottak fel; az oszlopon lévő domborrnűvű arczkép Holló Barnabás műve és a nagy nyelvtudós lelkes életírójának, Csaplár Benedeknek 400 forint költségén készült. Egy másik terrakotta szobra a M. T. Akadémia épületének sarkán áll.
Említett müvein kivül legfontosabb munkái: A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől való kettős tanuság. Buda, 1778, - A városi építésnek eleje. - A mennykőnek mivoltáról és eltávoztatásáról való bölcselkedés. Leforditotta az Iliász első könyvét.

Révay Miklós.

Révay Miklós emléke Nagyszentmiklóson.
Riesz Jakab.
Riesz Jakab dr. árvaszéki ülnök, szül. 1855. Csatádon. 1888-ban ügyvédi oklevelet szerezvén, Zsombolyán telepedett le. 1890-ben árvaszéki ülnöknek választatván meg, azóta Nagybecskereken lakik. 1895 óta árvaszéki elnökhelyettes és a közigazgatási tanfolyam előadója.
Több jogi czikkén kívül munkái: Az örökösödési eljárás. Nagybecskerek, 1896. - Tételes magyar magánjog. U. o. 1902.
Rill József.
Rill József, m. kir. tanfelügyelő, pedagógiai író, szül. 1839 január 11.-én Módoson. Tanulmányainak elvégzése után. báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter megbízásából egy évet Németországban töltött, hol a képzőintézeteket tanulmányozta. Innen visszatérve, a budai tanárképző intézetben lett tanár. 1889-ben vasvármegyei tanfelügyelőnek nevezték ki, honnan a következő évben Szolnok-Doboka, majd Tolna, 1900-ban Moson, végre Hontmegyébe helyezték át hasonló minőségben. Rill igen nagy és minden tekintetben hasznos pedagógiai munkásságot fejtett ki, melynek hatása nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati pedagógia terén is nyomokat hagyott. Különösen a magyar tanítóság erkölcsi tekintélyének, emelése és anyagi helyzetének javítása érdekében tett, dolgozott, írt sokat. Főképen az általa 1880-88-ig szerkesztett Magyar Paedagógiai Szemlével gyakorolt nagy hatást a tanítóságra. Ebben számos fontos eszmét vetett fel és 30 pedagógus, tanférfiú, író stb. életrajzát írta meg. Azonkívül, hogy maga is 1868-tól folyton pedagógiai és politikai lapot szerkesztett, még számos szak- és politikai folyóiratnak volt a munkatársa, mely lapokba 2000-nél több czikket irt.
Legfontosabb művei: Tanodai szervezés. Az 1865-68-iki törvények 38. czikkelyének foganatosítása és alkalmazása. Pest; 1870. - Jankó, a festész. Elbeszélés a nép és az ifjúság számára. Pest, 1870. - Az orsz. közoktatási tanács ügyében Pauler Tivadar dr. magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett emlékirat a budai tanító-egylet részéről. U. o. 7871. - Politikai hitvallás. Programm, Budapest, 1875. - A hülyék neveléséről és ápolásáról. U. o. 1882. - Neveléstörténeti irodalmunk. Vázlatos ismertetés, lehetőleg teljes könyvészet. Kiss Áron dr. életrajza. U. o. 1882. - A magyar iskolajog alapelvei. Pauler Tivadar dr. 50 éves bölcsészettudományi jubileuma alkalmából stb. U. o. 1883. - A tanügyi életből. U. o. 1885. - Egyházpolitika a tanügy terén. Szekszárd, 1895. - Szerkesztője volt az Ungarischer Schulbote (1868-1887.), Frőbel (1871.), a Magyar Néptanító (1873-74), a Magyar Paedagogiai Szemle czímű pedagógiai és a Freier Bürger (1874-77) és a Független Polgár czímű politikai lapoknak.
Rónay Jenő.
Rónay Jenő (Kiszombori) volt főispán, kir. tanácsos, a III. oszt. Lipót-rend lovagja, ügyvéd, szül. 1854 április 11-én Kiszomborban. 1874-ben aljegyző, egy év mulva vármegyei alügyész és tiszt. főügyész lett; 1880-ban helyettes főszolgabírónak, majd főjegyzőnek választották meg, a mely időben a Torontál czímű lapot is szerkesztette. 1886-ban Torontál vármegye alispánjául választották meg és 1891-ben főispánnak nevezték ki. Ekkor a Felső-torontáli árvízmentesítési társulat elnöke is lett. 1894-ben megalapította, a Torontál-erzsébetfalvi és felsőmuzslyai lecsapoló társulatot.
Munkái: A vármegyei szervezeti szabályrendeletek. Nagybecskerek, 1879. - A telepítésről. Nagybecskerek 1900. - Középen az igazság. U. o. 1905.
Róth Albert.
Róth Albert dr., megyei főorvos, szül. 1814-ben Nagybecskereken. Előbb Pozsonyban élt, hol hirlapírással is foglalkozott, majd Nagybecskerekre költözött, hol a szabadságharcz alatt föllázadt szerbek fölgyújtották a házát és kirabolták. Katonai főorvosként a kormány Aradra helyezte át, a hol később is megmaradt. 1861-ben megyei főorvosnak nevezték ki és mint ilyen működött itt haláláig (1879).
Munkái: Dissertatio inauguralis politico medica de influxu sexus sequioris in vitam et statum. Pestini 1841. - A lippai gyógyforrás ismertetése. Arad. 1871: - Ezeken kívül több orvostudományi értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban.
Rőser János.
Rőser János nyilvános polgári iskolai és felső kereskedelmi iskolai igazgató és intézettulajdonos, szül. 1844-ben Gyertyámoson. Tizenhét éves korában már a felnőtt iparosok tanítójaként szerepelt. A kereskedelmi szaktanári pályára magánúton készült, s közben gyakorlati szakismeretekre is szert tett. A tanári 290képesítést megszerezvén, a Rőser-tanintézetben, a könyvvitel és számtan tanára volt 1883-ig, mikor az intézet igazgatója lett és intézetét az ország egyik legjobb hírű kereskedelmi iskolájává emelte. Saját intézetén kívül számos más iskolában és egyesületben tanított. Alapított szakképző minta-irodát, a külföldiek számára egy kereskedelmi szaktanfolyamot, és sok barátot szerzett hazánknak, különösen a szomszédos Balkán-államokban. E téren való érdemeiért a szerb kormány a Szent-Száva-rendjellel tüntette ki. Alapító tagja, igazgatója és elnöke számos társadalmi, pedagógiai, közjótékonysági stb. egyesületnek. Mint író is nagy érdemeket szerzett magának: művei a kereskedelmi szakirodalomban úttörő munkák.
Legnevezetesebbek művei: Kereskedelmi könyvviteltan. Bpest, 1871. Magyar és német nyelven több kiadást ért. - Váltóisme és váltógyakorlat. U. o. 1885. - A százalék és kamatszámítás szabályai, valamint a folyószámlák tana. U. o. 1885. - A kettős könyvviteltan vezérfonala. U. o. 1899. - Kiadta Baumbach Rudolf, híres német költő műveit magyar fordításban.
Rőser Miklós.
Rőser Miklós felső kereskedelmi iskolai igazgató-tulajdonos, a Ferencz József-rend lovagja, szül. 1823-ban Gyertyámoson. Műegyetemi tanulmányokat végzett Bécsben. 1853-ban Budapesten kereskedelmi iskolát alapított, melyet 30 évig vezetett. Mindig élénk részt vett a hazai kultúrális és tanügyi mozgalmakban és különösen nagy érdemei vannak Gyertyámos község közművelődésének fejlesztésében, hol az első magyar nyelvű kisdedóvónak és a Szegeden fennálló Gyertyámos községi magyar nyelvterjesztő konviktusnak is egyik alapítója volt. Tagja volt a székesfőváros bizottságának is és egy ideig országgyűlési képviselő is volt. Meghalt 1903 október 24-én.
Munkái: Rőser Miklós növeldéjének és kereskedelmi iskolájának Programmja. Pest, 1856. - Általános árúisme kereskedelmi és reáltanodák, stb. számára. U. o. 1863. - An die Wähler des Billeter Wahlbezirkes. U. o. 1869.
Schannen Ernő.
Schannen Ernő, műépítész, szül. 1853-ban Perjámoson. A műegyetemet Zürichben elvégezvén, Ybl Miklós híres budapesti műépítész irodájában nyert alkalmazást, hol négy évig volt, mely idő alatt a Szent István bazilika és a budai királyi várkert-bazár tervezésében részt vett. A boszniai hadjáratban hadnagyként szolgált. Visszatérve, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár irodájában dolgozott nyolcz évig. Ezután önállóan működött és Budapest ujjáalakításának nagy munkájában jelentékeny érdemei vannak. Számos építészeti műeszköznek feltalálója és szerkesztőjeként is szép nevet vívott ki magának.
Számos magyar és német nyelven megjelent költeményén kívül munkái: Kaise Len. Eine Fabel. Budapest, 1903. - Mult, jelen és jövő. U. o. 1907.
Schulpe György.
Schulpe György (Törökkanizsai) kiváló szocziológus és társadalomtudományi író. Szül 1867-ban Törökkanizsán. Beutazta majd egész Európát és külföldön a társadalomtudományokat és szocziális intézményeket tanulmányozta. Szépirodalmi működése mellett már 20 év óta szocziálpolitikával foglalkozik. A munkáslakás ügynek ő volt hazánkban a tulajdonképeni megindítója és a modern munkáslakás intézménynek meghonosítója. 1893-ban Pozsonyban munkástelepet alapított. E telepen van múzeum, fürdőház, betegszoba, könyvtárépület, Uránia-épület, két kettős kisdedóvóintézet külön-külön épületben elhelyezve. Schulpe több mint 600 hirlapi czikkben és nagyszabású úttörő szakmunkáiban lankadatlanul s hatásosan propagálta az összes modern szocziálreformokat. 1895-ben terjesztette fel a kormányhoz a munkáslakásokra vonatkozó, 1898-ban a tüdővész terjedésének meggátlására, a munkások testi épségének s egészségének megóvására, valamint a munkaközvetítés szervezésére vonatkozó javaslatát, melyeket a minisztériumok nagy figyelemre méltattak. A Schulpétól indítványozott összes intézkedések s intézmények miniszteri rendeletek s országos törvények útján hamarosan megvalósultak. A tuberkulózis terjedésének meggátlására vonatkozó majdnem összes állami s városi intézkedések is Schulpénak ebbeli kezdeményező javaslataira vezethetők vissza. Schulpe az 1895-ben tartott bordeauxi és az 1897-ben megtartott brüsszeli nemzetközi munkáslakás kongresszuson a m. kir. belügyi kormányt képviselte s a bordeauxi kongresszus Schulpét alelnökévé választotta meg. Pozsony város közönsége is elismerve Schulpénak a munkáslakások terén kifejtett úttörő s kezdeményező működését, majdnem egy egész városnegyedet hivatalosan »Schulpe György telepnek« nevezett el. Az ő propagandájára keletkezett a pozsonyi munkásközvetítő hivatal is, mely Schulpe elnöksége alatt, saját otthont alkotott, népszállóval, mely intézet legalább 170.000 koronát képvisel. Az ő elnöklete alatt a pozsonyi kereskedelmi alkalmazottak egylete esti szaktanfolyamot alapított, mely az egylet egyéb költségeivel szintén majd 200.000 korona tőkeösszegnek 293felel meg. Schulpe védnöksége alatt a pozsonyi munkás aggkor és rokkantbiztosítási egylet is nagy lendületet nyert. A néhai Simonyi Ivántól alapított közkönyvtár ügyét is lelkesen felkarolta. A pozsonyi munkásközvetítő hivatal, mely Schulpe sürgetésére keletkezett s melynek saját otthona Schulpe elnöksége mellett alakult, évenként 3000-4000 embernek melegedő szobákkal szolgál, szállója évenként 3000-4000 munkátlan embernek ad napokra hajlékot s e hivatal évenként átlag 3000 embert juttat kenyérhez s munkához. Ő kezdeményezte a Pozsony városi jóléti bizottság megalapítását, mely évenként ezreket áldoz a szegények segítésére és a csecsemő-védelemre. 1911 február 13-án ő felsége Schulpe Györgynek, társadalmi s kultúrális téren szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi czímet adományozta. Ezenkívül számos bel- és külföldi kitüntetést és érdemrendet kapott, több külföldi tudományos intézet diszdoktorává és számos bel- és külföldi tudományos egyesület dísztagjául választotta meg.
Nevezetesebb irodalmi művei a következők: Szépirodalmi művek: Perlen aus dem Meere des Lebens. Leipzig, 1888. - Gedichte. (Leipzig, 1888). - Bolke v. Bardenfleth. (Leipzig, 1888. II. Auflage). - Lyrische Dichtungen von Brankó Radicsevics. Leipzig, 1891. - Felhők s csillagok. Budapest, 1889. - Liederkranz aus Alex. Petőfi's lyrische Dichtungen. II. Auflage. München, 1891. - Aug im Auge. Lustspiel. Pozsony, 1891. - Aphorismen und Apersus. 1890. I. und II. Bp. - Harfe und Harnisch. Dresden II. Auage 1890. - Traun phantasíen. Leipzig. 1890. - Fremdenländische Blumen. Leipzig. 1888. - Germanische Gottersagen. Leipzig, 1887. - Das Land der Bajuvaren. Leipzig, 1887. - Hungarian melodies (Übersetzungen aus dem Ungarischen. London, 1893). - Nordische Kläuge. Leipzig, 1888. - Licht- und Schatten. Leipzig, 1890. - Die Tragikomödie der Liebe. Leipzig, 1892. - Sehnen und Suchen. Leipzig, 1894. - Tanulmányok az irodalom és kulturtörténet terén. Pozsony, 1890. - Pozsony és a harmadik egyetem. Pozsony, 1893. - Szocziálpolitikai művek: A munkáskérdés és a szocziális reformok. (Protestáns esték. Pozsony, 1899. II. füzet). - Die Socialreformbewegung in Ungarn. Pozsony 1891. - Munkáslakások. Budapest, 1903. - A munkáslakásokról. Pozsony, 1901. - A munkásvédtörvényhozásról. Pozsony, 1901. - Törvényjavaslatok a szocziálreformok terén. I. és II. kötet. Pozsony, 1900-1901. - A munkáslakásokról. Pozsony, 1902. - Les habitations ouvrières. Pozsony, 1895. - Les habitations á bon marché en Hongrie. Bruxelles, 1897. - Munkásügyi reformok I. és I I. kötet. Pozsony. - Városi szociálpolitika. Pozsony, 1909. - Tanulmányok a társadalmi erkölcs terén. Pozsony, 1909. - Sociáletische Studien. Pozsony, 1909.
Schütz Antal.
Schütz Antal kegyesrendi tanár, szül. 1880-ban, Kistószegen. A budapesti egyetemen szerzett doktorságot a hittudományokban.
Munkái: Főbb elméletek az értelmi ismeretek eredetéről. Budapest, 1903. - Kezdet és vég a világfolyamatban. U. o. 1907. - Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben. 1909. - Katholikus vallástan 4 részben. 1911-12. - Az anyag mivoltáról. 1911.
Schwenszky Ármin.
Schwenszky Ármin, állatoros, szül. Bánátkomlóson 1846-ban, Budapesten lett állatorvos; 1878-ban tanársegéd lett az állatorvosi intézet belkórodáján, hol 1880-ig működött, a mikor a kőbányai m. kir. sertésveszteglő hivatal főnökének nevezték ki. 1882-ben ismét az állatorvosi főiskolához került, hol a patkolástant tanítja. 1896-ban a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.
Számos czikket írt különösen a lovak és szarvasmarhák patabetegségeiről és patkolásáról a magyar és német szaklapokban. Munkái: Mérési kísérletek a lóláb különböző állásain, különös tekintettel a patára. Budapest, 1889. - Mérési kísérletek a pata mechanizmusáról. U. o. 1890. - Patkolástani kézikönyv. 5. kiadás, u. o. 1908.
Schwicker Alfréd.
Schwicker Alfréd, főreáliskolai tanár, szül. 1864-ben Nagybecskereken. 1890-ben a vegytanból és természetrajzból tanári oklevelet szerzett. Jelenleg a pozsonyi állami főreáliskola tanára; a pozsonyi magyar kir. vegykísérleti állomás vezetője és a pozsonyi orvos-természettudományi egylet titkára.
A hazai és külföldi szaklapokban megjelent tudományos értekezésein kívül művei: Adatok a szulfitek és tioszulfátok konstitutiójához. Budapest, 1889. - A kálium-hypojodit átalakulásának sebessége. U. o. 1894. - Chemia, Pozsony, 1901. (Tud. Zsebkönyvtár 77., 93.).
Schwicker Brunó.
Schwicker Brunó dr., főreáliskolai tanár, szül. 1860-ban, Nagybecskereken. 1883-ban tanári oklevelet szerzett a történelemből és a földrajzból. 1890 óta rendes tanár a budapesti V. ker. áll. főreáliskolánál.
Művei: Az utolsó Cilley grófok és viszonyuk Magyarországhoz. Budapest, 1884. - Magyarország története képekben. U. o. 1888. - A térképrajzolás és olvasás. U. o. 1892. - Bártfa, Vajda-Hunyad, Jaák, Lőcse műtörténeti leírása. (Történeti faliképek.) A szent korona története. U. o. 1896. - Ezeken kívül írt több történelmi és földrajzi tankönyvet polgári és középiskolák számára és számos czikket a hazai és külföldi szaklapokba.
Somfai János.
Somfai János, író és hirlapíró, a Nagybecskereken megjelenő »Torontál« politikai napilap felelős szerkesztője. Szépirodalmi és publiczisztikai téren munkálkodik. Írt számos novellát, művészeti, társadalomtudományi és politikai czikket, több regényt és színdarabot. Irodalmi érdemeinek elismeréseül a temesvári »Arany János társaság« rendes tagjává választotta. 1905 óta titkára a Torontál vármegyei Közművelődési Egyesületnek is s mint ilyen más kultúrális irányban is munkálkodik. Ő írta e fejezet (S.) jegyű életrajzát, és a sajtót.
294Önállóan megjelent munkái: Vázlatok. Elbeszélések. Budapest, 1895. - Hamlet asszonyság. Regény egy kötetben. Budapest, 1897. - Töviskoszorú. Regény egy kötetben. Budapest, 1898. - Golgotha. Regény egy kötetben. Budapest, 1902. - Kutyavár és más apróbb históriák. Elbeszélések. Nagybecskerek, 1903. - Forradalom. Szociális regény. Nagybecskerek, 1906. - A Torontál vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület Évkönyve. Nagybecskerek, 1908. - Negyedszázad. A torontáli kulturegyesület emlékkönyve fönnállásának negyedszázados évfordulója alkalmából. Nagybecskerek, 1909. - A Torontál vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület évkönyve. Nagybecskerek, 1911. - Irt továbbá »A szekrény titka« czímmel egy 3 felvonásos bohózatot és »Szép Ilonka« czímmel 3 felvonásos daljátékot. Az első 1904-ben, az utóbbi 1906-ban került színre a nagybecskereki városi színházban.
Szányi János.
Szányi János ügyvéd, szül. 1803-ban, Écskán. 1828-ban szerzett ügyvédi oklevelet a pesti egyetemen. A szabadságharcz után nagy tevékenységet fejtett ki a Tiszaszabályozás körül és ez ügyben több czikket írt. Meghalt. 1874-ben.
Munkája: Státusadósságok és státuspapirosok érdekesebb viszonzatokban és újabb adatok szerint, különös tekintettel az ausztriai finantiára. Pest, 1834.
Stassik Ferencz.
Stassik Ferencz dr. ügyvéd, Torontál vármeggye főügyésze, szül. 1850-ben 1877-ben ügyvédként telepedett le Nagybecskereken.
Számos politikai és jogtudományi czikkein kívül munkái: A becsületsértés tana. Nagybecskerek, 1878. - Torontálmegye a Hertelendy-aera alatt és után. Budapest, 1892. - A volt határőrvídéki házközösségek. Nagybecskerek, 1900. - Magyar kisajátítási jog. U. o. 1905. - A hagyatéki eljárás kézikönyve. Nagybecskerek, 1911. - Lefordította J. J. Rousseau: A társadalmi szerződés czímű munkáját. Nagybecskerek, 1875. - Pollock: Laud Laws czímű munkáját Budapest, 1911. Szerkesztője volt 1893-ban a Torontáli Ellenzék-nek.
Steinbach Antal.
Steinbach Antal, kir. tanácsos és volt torontálmegyei tanfelügyelő, 1861-ben a nagykikindai róm. kath. elemi iskola tanítója lett, hol 11 évi működése alatt nagy tevékenységet fejtett ki a magyar nyelv terjesztése érdekében; ő alapította a magyar dalárdát is. 1872-ben segédtanfelügyelő lett, 1876-ban pedig Torontál vármegye tanfelügyelőjévé nevezték ki. Mint ilyen alapítványt teremtett tanítók gyermekei számára. Elnöke volt a magyarországi tanítóegyletnek, melynek temesvári első nagygyűlése alkalmával: A magyar nyelv tanítása a nem magyar ajkú iskolákban czím alatt tartott előadást. Az ő nevéhez fűződik a torontálmegyei Magyar Közművelődési Egylet alapítása is, melynek több évig igazgatója is volt. Érdemei elismeréséül ő felsége kir. tanácsossá nevezte ki. Meghalt 1899 október 12-én Nagybecskereken. Számos pedagógiai czikket és elemi iskolai tankönyvet írt.
Streitmann Antal.
Streitmann Antal nagybecskereki főgimnáziumi rajztanár. Tárczákat és szakczikkeket írt a népművészet, a művészi nevelés, a gyermek-lélek tanulmányozása, a nép- és középiskolai rajzoktatás, a művészet és iparművészet köréből, melyek a fővárosi és vidéki lapokban, szakfolyóiratokban és iskolai értesítőkben jelentek meg. A »Nemzeti Szalon« vidéki tárlatain résztvett akvarell- és olajfestményeivel, melyek leginkább a Bega-völgy róna- és felsővidék patakvilágát ábrázolják. Ő írta a monografia néprajzi fejezetét is, a bolgárokról és a svábokról szóló rész kivételével. (S.)
Szabó Ferencz.
Szabó Ferencz, esperes-plébános, szerkesztő és történettudós, szül. Nagybecskereken, 1843 november 12-én. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Temesvárott theológiát hallgatott. 1866-ban felszenteltetvén, több helyen volt segédlelkész, míg 1897-ben Nagybecskereken választották meg lelkésznek. Rendkívül buzgó munkásságot fejtett ki a történettudomány terén. A történelmi ismeretek terjesztése és népszerűsítése érdekében több mint 74 kötetet írt, fordított és adott ki és körülbelül 80 ezer kötetet ajándékozott az ország iskoláinak. Érdemeinek elismeréséül 1898-ban ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki és ugyanazon évben egyházi fönnhatósága a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett bizerei apátságot ajándékozta neki.
Művei közűl a legfontosabbak: Holzwarth: Világtörténet. 9 kötet. Temesvár, 1887-92. - Európa története 1789-1815. Nagybecskerek, 1888. 2 kötet. - A legújabb kor története. 3 kötet. U. o. 1888-90. - Ausztria története. U. o. 1891-92. 3 kötet. - Az orosz birodalom története. Temesvár, 1891-92. 3 kötet. - Angolország története. U. o. 1892-93. 4 kötet.
Szalay József.
Szalay József nagybecskereki ev. ref. lelkész. Az egyházi és vallási irodalom terén munkálkodik.
Önállóan megjelent nagyobb munkái: Evangéliumi keresztyén tanítások. Hét kötetben. - Szinművelő. 1880. - A lelkipásztor sikeres működhetésének főbb alaptételei. - Templomszentelési imák és beszédek. 1892. Lefordította angolból: White: Stepts to Christ czímű munkáját, azonkívül fordított angolból több vallásos iratot és éneket s maga is írt vallásos énekeket. 1892 óta kiadja és szerkeszti a Keresztyén Evangelista czímű vallási folyóiratot. (S.)
Szávics Milán.
Szávics Milán dr., főgimnáziumi tanár, kiváló szerb író és esztétikus, szül. 1854-ben Törökkanizsán. Egyetemi tanulmányait Lipcsében és Bécsben végezte, 295hol tanári oklevelet szerezvén, 1876-ban az ujvidéki szerb gimnázium tanára lett, de ez állását már öt év mulva elhagyta, hogy tisztán az irodalomnak szentelhesse életét. Írt számos regényt, drámai műveket, költeményt, történeti és irodalomtörténeti tanulmányt. Tagja a szerb Matica irodalmi osztályának.
Munkái: Der serbisch-ungarische Aufstand von 1735. Leipzig, 1876. - Faust. Goethe után szerbre fordította. U. o. 1885. stb. - Színdarabjai közűl sok a szerb színpadoknak állandó műsor darabja. Ezeken kívül több értékes munkát írt szerb nyelven.
Szekulics Sándor.
Szekulics Sándor, nagybecskereki származású festőművész. Művészi pályáján már eddig is szép sikert aratott. Jelenleg Münchenben dolgozik s itt a többek közt Torontál vármegye megbízásából II. Rákóczi Ferencz képét festi a vármegye számára. (S.)
Szenes Adolf.
Szenes Adolf, nagybecskereki polgári iskolai tanár, széleskörű tevékenységet folytat a pedagógiai irodalom terén s főként mint ismert tankönyvíró munkálkodik. Számos pedagógiai s természettudományi czikkén kívül, önállóan megjelent munkái a következők:
A hülyék és azok nevelése. Pécs, 1895. Taizs József kiadása. - Gyakorlati gyorsszámoló. Budapest, 1904. Franklin-társulat. - Természettan. Budapest, 1908. Athenaeum. - A számtani tanítás módszeréhez. Budapest, 1909. Stefaneum. - Számtan és mértan. Budapest, 1910. Franklin-társulat. 4-ik kiadás. - Számtan. Két kötet. Budapest, 1911. Franklin-társulat. Hetedik kiadás. Elnöke a délvidéki polgári iskolai tanárok körének s alelnöke az Országos polgári iskolai tanáregyesületnek. (S.)
Szentgyörgyi István.
Szentgyörgyi István szobrászművész. Bégaszentgyörgyi születésű. Többek rábeszélésére atyja beadta a szegedi fa- és fémipari iskolába, melynek elvégezte után kiment Svájczba, hol kőfaragással kereste kenyerét. Később hazajött, hogy itt folytassa tanulmányait. Itthon Papp Géza dr., orsz. képviselő közbenjárására a budapesti országos iparművészeti iskolába került, majd Brüsszelbe ment, a hol Van der Stappen a híres belga szobrász mellé került. 1907-ben a brüsszeli akadémia két első díját nyerte meg műveivel. E közben hazajött szülei látogatására s ekkor Botka Béla főispán, Jankó Ágoston alispán, valamint dr. Vinczehidy Ernő m. főjegyző támogatása mellett a vármegye törvényhatósága a megyei kulturalapból megszavazott Szentgyörgyinek 1200 koronát. Ezzel azután visszament Brüsszelbe s a következő évben 1908-ban a budapesti nemzetközi téli tárlaton tünt föl, úgy hogy a »Panasz« czímű szobrával megnyerte a 2000 koronás Röck-díjat. Ezután egyremásra alkotta szép szobrait, a melyeket a műkritika nagy elismeréssel fogadott s a melyekkel egymásután nyerte el az utóbbi évek műkiállításain a legbecsesebb díjakat. (S.)
Szentiványi Ferencz dr.
Szentiványi Ferencz dr., torontálvármegyei allevéltáros. A statisztikai és közgazdasági irodalom terén munkálkodik s számos statisztikai és közgazdasági tanulmányt írt.
Nagyobb tanulmányai: A törvénytelen születésekről, mint szociális jelenségről. - Pénzintézeteink takarékbetét üzlete. - Ingatlan forgalom és terhelése a XX. század első tizedében. - »Torontál vármegye szocziális és közgazdasági állapota a XX. század első felében. - A felekezeten kívül állókról. - Az elválásokról. - Önállóan megjelent művei: Nagybecskerek város fejlődése és jelentősége. Budapest. 1910. - Torontál vármegye vándorlási mozgalmáról. Budapest, 1911. - A statisztika elmélete. Nagybecskerek, 1911. - (S.)
Szentkláray Jenő dr.
Szentkláray Jenő dr., csanádi apát-kanonok, történettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, született 1843 január 21-én, Aracson, Torontál vármegyében. Temesvárott volt növendékpap és a budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait, hol bölcsészettudori oklevelet nyert. 1866-ban szentelték pappá. A délmagyarországi bányatelepeken eltöltött két évi káplánkodás után Nagykikindán lett elemi iskolai igazgató és reáliskolai tanár. 1869-ben a temesvári főgimnázium tanárává nevezték ki, hol nagy buzgóságot fejtett ki Temesvár magyarosítása érdekében. Ugyancsak ő alapította Ormós Zsigmond főispánnal a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatot, melynek első titkára volt. Ez időben szerkesztette a Történelmi Adattár czímű havi folyóiratot (1871-74). 1873-ban, Törökbecsén lett lelkész, 1882-ben az Akadémia tagjává választotta, 1883-ban egyetemi magántanár lett Budapesten, hol Magyarország legújabb történetét adta elő. 1885-ben a belgrádi szerb tudományos társaság, 1910-ben az újvidéki »Maticza« irodalmi társaság is tiszteletbeli tagjává választotta. Tagja a M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának, az Archeológiai Társulatnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Szent-István-Társulat tud. és irod. osztályának, a Magyar Heraldikai és Genealogiai és számos más tudományos társulatnak megalapítója és elnöke a délvidéki szépirodalmi Arany János-Társaságnak.
Munkái: Levelek egy kétkedőhöz. Irta: Balmes J., magyarította. Szeged, 1863. - 296Ciceró beszéde Manlius törvényjavaslata mellett. Tört., rég. és nyelvészeti magyarázó jegyzetekkel. Temesvár, 1870. - Észrevételek Temesvár physiognomiájának magyarosításához tört. és rég. alapon. U. o. 1872. - Emlékkönyv. U. o. 1873. - A tér és idő philosophiája. Budapest, 1875. - Torontáli őstelepek a Tisza mentén. Temesvár, 1877. - Nagy-Becskerek tereinek s utczáinak magyarosítása. Vonások a vidék és város történetéből. Nagy-Becskerek, 1879. - Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. 1779-től napjainkig. Tekintettel III. Károly és Mária Terézia korabeli előzményekre. A dél-magyar törvényhatóságok által 300 darab aranynyal jutalmazott mű. Temesvár, 1882. - Gróf Niczky Kristóf életrajza. Pozsony, 1885. (Helikon 57.) - A dunai hajóhadak története. Kiadja a M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága. Budapest, 1886. - A becskereki vár. U. o. 1886. - Úti képek a művelt nyugatról. Budapest, 1890. - Oláhok költözése Dél-Magyarországon a mult században. Budapest, 1891. - A társadalom nemzeti feladatai Dél-Magyarországon. Temesvár, 1897. - A csanád egyházmegyei plébániák története. I. kötet. A csanád egyházmegye története. I. rész. U. o. 1898. - Krassó vármegye őshajdana. Budapest, 1900. - Brocky Károly festőművész élete. Temesvár, 1907. - A szerb monostoregyházak történeti emlékei Dél-Magyarországon. Budapest, 1908. - Mercy Claudius Florimund gróf kormányzata a Temesi Bánságban. Budapest, 1909. - Szerkesztette egy évig a Torontál czímű hetilapot (1879-1880.) és a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeket. - Számos történelmi értekezése jelent meg a M. Történelmi Tárban, a Századokban, a Budapesti Hirlapban s más hazai és külföldi lapban, az Archaeologiai Értesítőben, a Kath. Szemlében, a Délm. Múzeumtársulat Értesítőjében és a Szépirodalmi Közleményekben. Egész életét Dél-Magyarország történeti multjának földerítésére szentelte.

Szentkláray Jenő dr.
Sz. Szigethy Vilmos.
Sz. Szigethy Vilmos író. Több évig segédszerkesztője volt a »Torontál«-nak s itt jelentek meg első versei és tárczái is. A magyar szépirodalomnak tevékeny és jónevű munkása, ír verseket, tárczákat s újabban az ifjúsági és a gyermekirodalom művelője. 1903 óta Szeged város levéltárosa.
Önállóan megjelent munkái: »Nebántsvirág« verseskönyv 1897. Nagybecskerek. »A troubadur a királykisasszonynak« verseskönyv 1900. Nagybecskerek. - »Mesék nagy gyerekeknek« versek, 1901. Szeged. - »A közigazgatási majom« szatirikus korrajz Szeged életéből; »Juvenális« álnéven; Szeged, 1906. - »A vármegyéből« novellakötet. A »Dugonics társaság« pályázatán ezer koronát nyert 1908. Szeged. A Szegedi Naplóban megjelent 3 regénye: »A begalaki parkklub«. - »A vármegye mulat«. - »A két szív története« czímmel, a »Magyar Lányok«-ban pedig »A Turzó czég története« czímű regénye. 1910. Versei, novellái megjelentek ezenkívül a Pesti Hirlap-ban, Uj Időkben, Magyarországban, Én Ujságomban, Magyar Lányok-ban, az Életben, Ország-Világban, Egyetértésben, Budapestben, Népszavában stb. A Szegedi Dugonics Társaság tagja. (S.)
Szilágyi Virgil.
Szilágyi Virgil ügyvéd, szül. Écskán, 1824-ben. 1846-ban Csongrád vármegye aljegyzője lett, majd 1848-ban első jegyzővé nevezték ki. A szabadságharcz alatt tagja volt a megyei vészbizottságnak. 1850-ben Pestre ment, hol hirlapíróként működött. 1851-ben a Pesti Napló belmunkatársa lett. 1852-ben az Értesítő czímű szépirodalmi hetilapot szerkesztette, majd ennek folytatását a Budapesti Visszhang czímű szépirodalmi divatlapot; 1854-ben az ügyvédi pályára lépett és különösen Táncsics Mihály politikai perében való bátor fellépésével keltett nagy feltünést. Az 1861-iki országgyűlésre a fővárosi Józsefvárosi kerület választotta meg képviselőjéül. 1862-ben, ama gyanú alapján, hogy az emigráczió tagjaival összeköttetésben áll, elfogták és 14 évi várfogságra ítélték; ugyanaz évben kegyelmet nyert ugyan, de tovább is gyanú alatt állott és mivel később is folyton politikai üldöztetésnek volt kitéve, családjával külföldre költözött. Hosszabb időt töltött Milanóban és Párisban, hol benső érintkezésben állott az emigráczió tagjaival. 1869-ben visszatérvén hazájába, Hódmezővásárhely választotta képviselőjévé. Az 1870-iki kath. kongresszuson igen nagy tevékenységet fejtett ki; ő készítette a kormánynak benyújtott emlékiratot is. A következő két cziklusra Székelyudvarhely küldte fel az országgyűlésre. Ezután visszavonult birtokára. Meghalt 1892 deczember 30-án Budapesten.
Különösen a publiczisztika és jogi irodalom terén fejtett ki nagy munkásságot és czikkeinek száma majdnem a kétezret eléri. Önálló művei: Ujkor története. 1516-1789. Pest, 1850. - A közérzület. U. o. 1850. (Röpirat.) - Szelid fájdalmak. Regény. U. o. 1853. Két kötet. xx A végzet utai. Beszélyek. U. o. 1855. - Betűsoros tárgymutató a törvényekhez és rendeletekhez. U. o. 1856. - Magyar történeti képek. U. o. 1856. - A válponton. U. o. 1861. (Röpirat.) - A magyar magánjog visszaállításának kérdése. U. o. 1861. - A nemzeti kérdés hazánkban. U. o. 1861. - A vármegyék és városok rendezéséről. U. o. - A törvénykezési reform alapelvei. U. o. 1865. - A törvénykezés javításáról. U. o. 1865. - A köztörvényhatósági önkormányzat biztosításáról. U. o. 1867. - A katholikus autonómia kérdéséhez. U. o. 1869. - Észrevételek Ghiczy Kálmán úrnak a kultuszminiszter úrhoz intézett interpellátiójára. U. o. 1871. - Válasz Bartal György úrnak. U. o. 1871. - A házasság felbonthatatansága. Budapest, 1871. - Uzsora és kamatmaximum. U. o. 1882. Kiváló történeti műve: Észak-Amerika és a Pirenei félsziget története.
Sztehlo András.
Sztehlo András, evang. főesperes, szül. 1846-ban Lajosfalván. 1841-ben Szeberényi János, a nagytudományú szuperintendens mellett volt segédlelkész, 1844-ben a dobsinai egyház hívta meg első lelkésznek, hol 12 évi tartózkodása alatt községének egyházi és kultúrális intézményeit a legnagyobb buzgalommal fejlesztette: 297kisdedóvót, népiskolát, olvasó-egyletet stb. alapított. 1856-ban Losonczon választották meg lelkésznek, hol szintén nagy tevékenységet fejtett ki egyházának emelésén. 1864-ben a nógrádi egyházmegye főesperese lett. A következő évben a budai egyház hívta meg lelkésznek, a hol 1873-ig látta el hivatalát, mikor betegeskedése miatt lemondott. Meghalt 1899 október 23-án Budapesten. A német Gusztáv Adolf-egylet ügynökeként, húsz éven át ezrekre rúgó összeget szerzett a szegény magyar evangélikus egyházak gyámolítására.
Számos értékes hittudományi és pedagógiai dolgozata jelent meg a német és magyar szakfolyóiratokban. Önálló művei beszédein kívül: Vallástan. Pest, 1861. (Magyarul 7, németül 5 kiadásban). Krisztus és az ő egyháza. Budapest, 1874.
Tallián Béla.
Tallián Béla báró v. b. t. t., ny. miniszter, törökbecsei nagybirtokos, sz. 1851-ben. Középiskolái elvégzése után 1873-ban tett áll. tudományi államvizsgát. A közigazgatási pályára lépett s 1879-ig működött a törökkanizsai járásban, 1877-ben koronás arany érdemkeresztet kapott, 1880-ban alispánná választották és így folytatta tevékenységét; 1886-ban Somogy, 1892-ben Békés és Csongrád vármegye főispánjává nevezték ki s ettől a méltóságtól (Csongrádtól) 1894-ben mentették fel, a mikor a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki a király. Közben Békés területén kormánybiztos volt az agrárszocziálizmus bajainak orvoslására. Huszonötéves szolgálata alkalmából vármegyéje és Gyula városa nagy ovácziókat rendezett tiszteletére. A Házba 1896-ban választották meg először, szabadelvű programmal; a Háznak alelnöke volt Bánffy bukásától, miniszteri kinevezéséig, 1901 óta v. b. t. t., 1902-ben kapta a Takova-rendet, mikor a szerb kongresszus kir. biztosa volt. 1903 november 3-án a Tisza kormányában földmívelésügyi miniszteri tárczát vállalt, 1905 óta Törökkanizsa országgyűlési követe. Az 1905-i választások után a szabadelvű párt elnöki állásra jelölte. Később az alkotmány, majd a munkapárt tagja lett. Hosszú tevékenységét a vízügyek terén kifejtett kiváló munkásság jellemzi. Igen nagy része van a Balaton, Dráva, Tisza-szabályozás munkálataiban, minisztersége alatt tárgyaltatta le a Rába-szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. 1911-ben bárói rangot nyert.

Báró Tallián Béla.
Telbisz Benedek.
Telbisz Benedek dr., tanár, gyógyszerész, szül. 1854-ben Lovrinban. Előbb gyógyszerészi oklevelet szerzett, majd 1885-ben a vegytan és természetrajzból tanári vizsgálatot tett és a kir. kath. főgimnáziumhoz nevezték ki tanárnak Aradra. 1898-ban atyja meghalván, átvette annak gyógyszertárát Lovrinban.
Munkái: A savanyú kovasavas natrium (vízüvegoldat) bomlása szénsav által. Budapest, 1876. - A rajeczi-tepliczi kénforrásvíz elemzése és néhány geológiai lelhely Trencsén környékén. Trencsén, 1883. Adatok a kisucza-völgyi homokkőhöz. 1883.
Telbisz János.
Telbisz János dr., vegyész, szül. 1862-ben, Nagyőszön. Műegyetemi tanulmányait az aacheni, berlini és stuttgarti műegyetemeken végezte s a berni egyetemen doktorrá avattatott. Tanulmányait befejezve, a németországi querfurti és glauzigi czukorgyárakban vegyészként, majd fővegyészként és később aligazgatóként működött s már 1887-ben nagyszabású czukorrépatermelési kísérletet végzett Torontál vármegyében, a melyek alapján a czukorrépatermelést és a répaczukorgyártás meghonosítását sürgette e vármegyében; s ha fáradozásai nem is vezettek azonnal sikerhez, mégis őt kell a délmagyarországi czukoripar úttörőjének tekintenünk. 1891-ben megalapította a mai napig is fennálló Magyar Czukoripar czímű szaklapot. Számtalan szakczikkeivel, röpirataival és felolvasásaival fáradozott a czukoripar, a borászat és a mezőgazdaság fejlesztésén. A hites kir. kereskedelmi törvényszéki vegyészi intézmény meghonosítása szintén az ő nevéhez fűződik. Egyéb lapalapításai az Ungarische Weinzeitung és a Budapester Landwirtschaftliche Presse, a melyek azonban már megszüntek.
Téry Ödön.
Téry Ödön, egyetemes orvostudor, műtősebész, képesített egészségtan-tanár, belügyminiszteri osztálytanácsos, közegészségügyi főfelügyelő, kiváló turista, amatőr fotografus és turisztikai író, szül. 1856-ban, Óbébán. 1878-79. tanévben Fodor József tanár, közegészségi tanintézetében gyakornokként, 1879-80. tanévben Kovács József tanár mellett műtőnövendékként működött, majd 1880 november 28-tól 1884 április közepéig Selmeczbányán bányászorvos volt. E minőségében a pénzügyminiszterium megbízásából, 1883-ban, a bányák és kohók, nemkülönben a dohánygyárak egészségügyi viszonyainak tanulmányozása czéljából Németországban tanulmányutat tett. 1884 május havában a belügyminiszterium egészségügyi osztályába fogalmazósegéddé neveztetett ki, majd 1887-ben fogalmazóvá, 1890-ben közegészségügyi felügyelővé, 1906-ban pedig közegészségügyi főfelügyelővé lépett elő. 1900-ban mint osztálytanácsost, osztályvezetőséggel 298bízták meg. Számos kiküldetésben részesült, különösen fertőzőbetegségek felléptekor, így a többek között 1892 végén a Torontálban fellépett kolera leküzdésére. Miniszteri megbízásból beutazta a hazai fürdőhelyeket, de járt több ízben külföldön is. 1903-ban az Ostendében, 1907-ben a Frankfurt a M.-ban tartott mentőügyi kongresszusokon kormányképviselőként vett részt. Az Orsz. Közegészségi Egyesület egyik alapítója s annak első életéveiben egyik titkára s az Egészségügyi Egyesületi Közlöny egyik szerkesztője volt. Rendkívüli érdemeket szerzett azonban a magyar turista-ügy feljesztése körül. 1882-ben alapította Selmeczbányán a Magyarországi Kárpát-Egyesület Szitnya-Osztályát, majd 1885-ben egyik rendezője volt az országos kiállítás turista-osztályának. 1888 végén megalapította a M. K. E. budapesti osztályát s tevékeny részt vett az ez által 1890-ben rendezett első magyar amatőrfotografus-kiállítás rendezésében. 1891-ben a M. K. E. budapesti osztályát feloszlatván, megalapította a Magyar Turista Egyesületet is, melynek ügyvivő-alelnöke, majd elnöke volt, míglen 1910-ben az elnökségtől visszavonulván, az egyesület díszelnökévé választotta. A Magyar Turista Egyesület felvirágozása is az ő érdeme. Az ő buzgólkodásának eredménye az egyesűlet dobogókői telepe (a Báró Eötvös Loránd menház) a Pilis hegységben és a Magas Tátra Öt-tó katlanában (2019 m. tengerszín feletti magasságban) álló menedékház. Ő vetette fel a Gerlachfalvi csúcs (2663 méter, Magyarország legmagasabb hegycsúcsa) tetejére a Budapesti-ház, meteorológia megfigyelővel berendezett menedékház létesítésének eszméjét, melyet azonban sajnos - már nem valósíthatott meg. A turisztika ügyét nemcsak tettel, hanem tollal is buzgón szolgálta, számos élénk, ügyes tollal megírt, érdekes czikket közölt a lapokban. Érdemeit a Magyar Turista Egyesület azzal jutalmazta, hogy a Magas Tátra Öt-tó katlanába épített menedékházát róla nevezte el. Az 1896-ik ezredéves kiállítás turista- és amatőrfotografus-osztályának biztosa és jurytagja volt. A Siebenbürgische Karpathen Verein, a Felkai Tátra Egylet és a Magyar Tanítók Turista Egyesületének tiszteletbeli tagja volt.
Az Orvosi Hetilapban, a Vasárnapi Ujságban, a Vadász- és Versenylapban, a Selmeczbányai Hiradóban, a Szepesi Hirnökben, a Fővárosi Lapokban, a Szontágh Miklóstól szerkesztett Tátravidékben s más lapokban megjelent számos czikkén és közleményén kívül, az általa alapított Turisták Lapját 1889-től 1910-ig szerkesztette.

Téry Ödön dr.
Török Ferencz.
Török Ferencz, polgári iskolai tanár Nagybecskereken. Írt a napilapokba és szakfolyóiratokba több pedagógiai és történeti értekezést és szépirodalmi czikket.
Önállóan megjelent művei: Székely gyermekvilág ezer év multán. 1896. - A modern magyar állam kiépítése. 1898. - Nagy idők. 1898. - A kurucz világ. 1908. (S.)
Tőtössy Béla.
Tötössy Béla, műegyetemi tanár, a kolozsvári M. kir. Ferencz József tud. egyetem tiszteleti bölcsészdoktora, szül. 1854-ben, Billéden. A boszniai hadjáratban hadnagyként vett részt és onnan legfelsőbb elismeréssel és hadi éremmel kitüntetve tért vissza. 1889-ben a József-műegyetemen az ábrázoló geometriának rendkívüli tanára, 1893-ban rendes tanára lett. 1899-ben az Akadémia levelező tagjául választotta meg.
Honi és külföldi mathematikai szaklapokban megjelent tudományos értekezésén kívül résztvett a Bolyai Tentamen-jának kiadásában is és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Trifunácz Pál.
Trifunácz Pál, bölcseleti doktor, belügyminiszteri tanácsos, szül. Melenczén, 1825-ben; 1845-ben letevén az ügyvédi vizsgálatot, a nagykikindai kerület tiszt. aljegyzőnek, majd főjegyzőnek választotta. 1861-ben Torontál vármegye másodalispánja lett, majd a basahidi kerület képviselőjéül választotta meg. 1867-ben a belügyminisztérium osztálytanácsosának, 1881-ben miniszteri tanácsosnak nevezték ki. Meghalt 1889 márczius 13-án.
Munkája: Genesis und wesentliche Momente aus der Geschichte des in der Woiwodschaft Serbien gelegenen priv. Gross-Kikindaer Distriks stb. Wen, 1858.
Wekerle László dr.
Wekerle László jogtudor, kir. tanfelügyelő, filozófiai író, szül. Módoson, 1840-ben. 1889-ben Mármaros vármegye tanfelügyelője lett; 1897-ben kir. tanácsosnak nevezték ki.
Művei: Az észjog vezérelvei. Budapest, 1877. - Zeitgerechte Reform der Philosophie. Lipcse, 1876. - Urentstehung und Leben der Organismen. U. o. 1881. - Die Philosophie des Schach. U. o. 1879. Isten az ő teljes valóságában megismertetve. 1894. - A szükségképpeniség bölcsészete. 1897. - Isten és a vallásosság új korszaka. 1904. - Népiskoláink gyorsabb fejlesztése. 1892. - Árpád honalapító fejedelem sírje helyének megállapítása körül kifejtett sok évi munkásságáról a következő munkákkal számolt be: Alba Mária mint Árpád sírja, Budapest, 1895. - Árpád sírja kimutatva. U. o., 1896. - Árpád sírja meghatározásának sommája. U. o., 1893. - Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett. U. o., 1907. - Az »Isten« czímű munkáinak fentebb elősorolt első cziklusa azon kérdést tárgyalja, hogy »Van-e Isten«, míg ennek folytatása, a második 299cziklus »Isten egyéni kivoltát és milyenségét« fejtegeti és mint »a jövőnek általános világnézete« - esetleg ezen czímű első kötettel indúlva meg - kerül sajtó alá.
Vinczehidy Ernő.
Vinczehidy Ernő dr., Torontál vármegye főjegyzője. A közjogi és közigazgatási irodalom terén munkálkodik s számos értékes közjogi és közigazgatási czikke jelent meg a szaklapokban, valamint a napisajtóban. Évek óta buzgó tevékenységet fejt ki minden kultúrális téren s 1906 óta a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesületnek ügyvezető-igazgatója. 1911-ben megválasztották a nemzetközi közigazgatási bizottság tagjává.
Önállóan megjelent munkái: Magyar közjog (közigazgatási tanfolyamok számára). Autonomie des Comitats Hongrois. (Jelentés a bruxelles-i nemzetközi közigazgatási konferencziára 1911.). Megjelentek azonkívül különböző alkalmakkor mondott ünnepi beszédei. (S.)
Zádor István.
Zádor István, nagykikindai születésű festőművész. 1906 óta munkálkodik szép sikerrel. 1909-ben a müncheni, 1911-ben pedig a római nemzetközi kiállításon tünt fel. Az állam eddig két művét vette meg, mindkettőt a szépművészeti Múzeum számára. (S.)
A SAJTÓ, KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESŰLETEK ÉS KÖNYVTÁRAK. (S.)
A sajtó.
Ha a vármegye szellemi kúlturájának jelenéről írunk, meg kell állapítani, hogy egyéb tényezőkön kívül a sajtónak is elsőrendű szerepe van abban, hogy Torontál vármegye kultúrája mai magasságára jutott.
Ez a szerepe annál inkább megemlítésre méltó, mert kedvezőtlenebb talaja a sajtónak alig volt az országban, mint ebben a törökdúlásnak és más harczoknak annyira kitett vármegyében.
Még egy félszázaddal ezelőtt Torontál vármegyében sajtóról egyáltalán nem lehetett beszélni, sőt még azután is, egy-két évtizeddel, a sajtó, mint közszükségleti és kultúrális tényező, alig tudott érvényesülni. Csak harmincz-negyven éve annak, hogy a sajtó meghonosodott, megerősödött, és kultúrális tényezővé, sőt közszükségletté lett a vármegyében.
Különösen pedig nehéz helyzete volt a magyar sajtónak, a melynek félszázaddal ezelőtt ebben az akkor úgyszólván teljesen idegen nemzetiségektől lakott vármegyében, semmi talaja nem volt.
Wochenblatt.
A szabadságharcz leveretése után két évvel tett bátortalan kísérletet Nagybecskereken Pleitz Ferencz PáI, nagybecskereki nyomdász, egy nyolczoldalas, negyedrét alakú, német hetilapocskával. Ez a lap, a mely a mai vármegyei lapoknak az ősapja, 1851 január 4-én jelent meg először Wochenblatt czímmel, a melyet a negyedik számnál Gross-Becskereker Wochenblatt-ra cserélt fel s ezzel a czímmel jelenik meg ma is, természetesen tetemesen kibővítve, új, modern alakban.
A vármegyének s egész Délmagyarországnak ezt a legrégibb újságját persze korántsem lehetett akkor a mai értelemben vett újságnak tekinteni, mert jóideig csak a császári hivatalok hirdetményeit közölte, nehány gazdasági, ismeretterjesztő czikket tartalmazott s valamelyes újságformát csak 1867-ben nyert. Addig felelős szerkesztő sem volt a lapon megnevezve, csak a nyomdász és a kiadó: Pleitz Ferencz Pál, a ki 1867 után szerkesztőként szerepelt a lapon. Utána a lap felelős szerkesztője Brájjer Lajos dr., majd Mayer Rezső lett, a ki ma is felelős szerkesztőként jegyzi a lapot.
1851-től 1869-ig, tehát majdnem húsz éven át az egyetlen Wochenblatt képviselte a vármegyében a sajtót s kívüle még németnyelvű újság sem volt több. Csak 1869-ben indult meg Pancsován a Banater Post czímű hetilap, a mely ma Donau-Temes-Bote czímmel jelenik meg.
Torontál.
Az első magyar lap 1872 április 4-én indult meg Nagybecskereken, ugyancsak Pleitz Ferencz Pál könyvnyomdász kiadásában. A lapnak a Torontál czímet adták s »vegyestartalmú« hetilapként jelent meg minden vasárnap. A lap első felelős szerkesztője Balás Frigyes orsz. képviselő volt, a ki hét éven át, 1879 július 18-án történt haláláig szerkesztette. Utána körülbelül félévig Szentkláray Jenő, majd egy évig Létmányi Nándor volt a felelős szerkesztő, a kit 1881-ben Rónay Jenő m. főjegyző váltott föl, míg öt félév mulva Hegedüs Miklós aljegyző követte, de ő is csak nehány hónapig szerepelt felelős szerkesztőként. 1882 május 11-ig, a mikor Lauka Gusztáv, a kitünő író, később a vármegye főlevéltárosa lett a lap felelős szerkesztője. Lauka Gusztáv tíz évig szerkesztette a lapot, de közben, távollétében, néhány hónapig (1888 július 19-től augusztus 16-ig) Jankó Ágoston, a vármegye jelenlegi alispánja is. Lauka Gusztáv 1892-ben 300január 24-én megvált a laptól, mert a Torontál 1892 január 30-án alakult át politikai napilappá s egy napilap szerkesztésével járó munka az ő öregedő vállaira már súlyos teherrel járt. A lap felelős szerkesztője ekkor Brájjer Lajos dr. lett, a ki 1908 július 6-án Nagy-Becskerekről Fiuméba távozott s ott megalapította a Fiumei Estilap-ot, a melynek ma is tulajdonosa és felelős szerkesztője, míg a Torontál-nál főszerkesztőként szerepel. Azóta Somfai János a felelős szerkesztő.
Tiszavidéki Lapok.
1872 után a sajtót ismét évekig a Torontál, a Wochenblatt és a Banater Post képviselte a vármegyében s csak 1876-ban tettek kísérletet a magyar vidékhez legközelebb fekvő Törökkanizsán egy magyar hetilap megindítására. Tiszavidéki Lapok volt a czíme a társadalmi, szépirodalmi és gazdasági tartalmú lapnak, de talaja nem volt s csakhamar megszünt.
A nyolczvanas évek elején már élénkebb és gyakoribb kísérletek történtek lapok alapítására; de a kísérletek egyike sem sikerült s a megindult lapok nehány hét vagy nehány hónap mulva feladták a küzdelmet. Különösen a Nagy-Kikindán élő magyarság buzgólkodott, hogy a magyar sajtó alapjait lerakja. A mozgalom élén Erődi Dániel, a nagykikindai gimnázium költő-tanára állott, a ki meg is indította Nagykikindán az első magyar lapot, a Kikindai Közlöny-t. De ez a lap, valamint az ebben az időtájban megindított más lapok sem sokáig bírták magukat fenntartani. A Kikindai Híradó, a Kikindai Közlöny, a Nagykikindai Közlöny egymásután szüntek meg.
1880-ban Nagybecskereken is megindult egy német hetilap: a Grossbecskereker Zeitung, a melyet Mollász Antal adótárnok szerkesztett és Lutsch József nyomdász adott ki, de mind ez a lap, mind az 1881-ben Nagybecskereken megindult Torontaler Bote czímű hetilap is, nehány heti fennállás után megszünt.
A nyolczvanas években a vármegyében megjelent sajtótermékek közűl ma csak a Torontálvármegyei gazdasági Egyesület Értesítője czímű havi folyóirat áll fenn, a melyet a vármegyei gazdasági egyesület indított 1885-ben, Nagybecskereken. Az értesítő szerkesztője akkor Bartók Géza, majd Kikindai Béla volt, jelenleg pedig Marton Andor gazdasági egyleti titkár.
Valójában csak a kilenczvenes években és a mult évtizedben lendült fel a hirlapirodalom Torontál vármegyében. Ekkor indultak meg nagyobbrészt a ma fennálló lapok is, de sok lap ekkor is csak rövid életű volt nehány hónapi vagy nehány évi fennállás után megszünt.
Megszünt lapok.
Az ez időben megjelent, de azóta megszünt lapok a következők voltak:
Felső Torontál (Nagykikinda), Magyar Néplap (Nagyszentmiklós), Südungarische Volksblatt (Nagyszentmiklós), Nagyszentmiklós (Nagyszentmiklós), Südungarische Grenzbote (Nagybecskerek), Glasznik (Nagykikinda), Pancsova és Vidéke (Pancsova), Szadasnyost (Nagykikinda), Torontáli Ellenzék (Nagybecskerek), Délvidék (Nagykikinda), Banatyanin (Nagykikinda), Südungarische Presse (Pancsova), Zsombolyai Közlöny (Zsombolya), Pancsovai Ujság (Pancsova), Pancsovaer Zeitung (Pancsova), Szrbadia (Nagykikinda), Kikindai Ujság (Nagykikinda), Végvidék (Pancsova), Módos és Vidéke (Módos), Délvidéki Hiradó (Pancsova), Napredak (Nagykikinda), Narodnost (Pancsova), Pancsovaer Wochenschrift (Pancsova), Alibunarer Wochenblatt (Alibunár), Nagybecskereki Hirlap (Nagybecskerek), Zsombolyai Közlöny (Zsombolya), Nagyszentmiklós-Billédi Közlöny (Nagyszentmiklós), Hatzfelder Zeitung (Zombolya), Zsombolya (Zsombolya), Zsombolyai Közlöny (Zsombolya), Közérdek (Nagykikinda), Torontáli Népbarát (Nagybecskerek), Grossbecskereker Zeitung (Nagybecskerek), Pancsovai Ujság (Pancsova), Torontáler Presse (Nagybecskerek), Délvidéki Újság (Nagybecskerek).
Torontálmegye mai lapjai.
A Torontál vármegyében jelenleg fennálló lapok, heti- és havi folyóiratok alapításuk ideje szerint a következők:
Grossbecskereker Wochenblatt (1851. Vegyestartalmú német nyelvű hetilap. Megjelenik Nagybecskereken, minden szombaton. Hatvanadik évfolyam.) Felelős szerkesztője: Mayer Rezső, kiadó: Pleitz Ferencz Pál, Nagybecskerek.
Donau-Temes-Bote (1869. Politikai hetilap. Megjelenik Pancsován hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Negyvenkettedik évfolyam). Felelős szerkesztő: Wittigschlager Károly. Kiadó: Wittigschlager E., Pancsova.
Torontál (1872. Politikai napilap. Megjelenik Nagybecskereken, mindennap este 6 órakor). Főszerkesztő: Brájjer Lajos dr., felelős szerkesztő: Somfai János, kiadó: Pleitz Fer. Pál, Nagybecskerek.
Gross-Kikindaer Zeitung (1874. Politikai hetilap. Megjelenik Nagykikindán, 301hetenként egyszer: minden vasárnap. Harmincznyolczadik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadó: Kolb Vilmos, Nagykikindán.
Torontáli Hirlap (1882. Politikai hetilap. Megjelenik Nagykikindán, hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. Huszonkilenczedik évfolyam). Felelős szerkesztő: Deák Gyula dr., kiadótulajdonos: a szerkesztőség.
Südungarische Bürgerzeitung (1882. Társadalmi hetilap. Megjelenik Perjámoson, hetenként kétszer: szombaton és csütörtökön. Huszonkilenczedik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadó: Pirkmaier Alajos.
Torontálvármegyei Gazdasági Egyesület Értesítője (1886. Megjelenik Nagybecskereken, évenként 6 füzetben. Huszonötödik évfolyam). Felelős szerkesztő Marton Andor, társszerkesztő: Jakabházy Béla. Kiadja a Torontálvármegyei Gazdasági Egyesület.
Zsombolyaer Zeitung (1887. Politikai hetilap. Megjelenik Zsombolyán, hetenként egyszer: vasárnap. Huszonnegyedik évfolyam). Felelős szerkesztő: Ifj. Koch János, társszerkesztő: Kerényi Miklós dr.
Felső Torontál (1891. Társadalmi hetilap. Megjelenik Nagyszentmiklóson, hetenként egyszer: vasárnap). Felelős szerkesztő: Wiener Náthán, főmunkatárs: Jeszenszky Géza dr., kiadó: Wiener Náthán.
Határőr (1891. Társadalmi hetilap. Megjelenik Pancsován, hetenként egyszer: vasárnap. Huszadik évfolyam). Főszerkesztő: Rónai-Aross Lajos, felelős szerkesztő: Wittigschlager Lajos, kiadó: Wittigschlager C.
Keresztyén Evangelista (1892. Evangelikus református egyházi folyóirat. Megjelenik Nagybecskereken; havonként kétszer: minden hó 10-én és 25-én). Tizenkilenczedik évfolyam). Szerkesztő és kiadó: Szalay József.
Nagykikinda und Umgebung (1893. Politikai hetilap. Megjelenik Nagykikindán, hetenként egyszer: vasárnap. Tizennyolczadik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Hochstrasser János dr., főmunkatárs: Dietl Gusztáv.
Délvidéki Tanügy (1895. Nevelés-oktatásügyi folyóirat. A Délmagyarországi Tanítóegylet közlönye. Megjelenik Nagybecskereken havonként egyszer. Tizenhatodik évfolyam). Felelős szerkesztő: Bányai Jakab, kiadja: a Délmagyarországi Tanítóegylet.
Módos (1899. Társadalmi hetilap. Megjelenik Módoson hetenként egyszer vasárnap. Tizenkettedik évfolyam). Felelős szerkesztő: Rosenberg Ármin. Kiadó: a »Patria« nyomda.
Törökkanizsa és Vidéke (1901. Politikai hetilap. Megjelenik Törökkanizsán, hetenként egyszer: csütörtökön. Tizedik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadó: Schwarz Jenő dr.
Torontáler Nachrichten (1905. Társadalmi hetilap. Megjelenik Perjámoson, hetenként kétszer: csütörtökön és szombaton. Hatodik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadó: Frischmann József.
Unser Blatt (1906. Politikai hetilap. Megjelenik Nagybecskereken, hetenként egyszer: szombaton. Ötödik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadó: Held Károly.
Törökbecse (1906. Társadalmi hetilap. Megjelenik Törökbecsén, hetenként egyszer: vasárnap. Ötödik évfolyam). Felelős szerkesztő: Rósa Géza.
Südungarische Rundschau (1907. Politikai hetilap. Megjelenik Nagybecskereken, hetenként egyszer: szombaton. Negyedik évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kaufmann István.
Felső Torontáli Közlöny (1910. Politikai hetilap. Megjelenik Nagykikindán, hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Második évfolyam). Felelős szerkesztő: Türk Marczel dr., kiadó: Sonderling Károly.
Pancsova és vidéke (1910. Társadalmi hetilap. Megjelenik Pancsován, hetenként egyszer: vasárnap. Második évfolyam). Felelős szerkesztő és laptulajdonos Hódy Antal dr.
Torontáli Hiradó (1911. Politikai hetilap. Megjelenik Nagybecskereken, hetenként kétszer: szerdán és szombaton: Első évfolyam). Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kanizsa Ármin.
Pancsovaer Bürgerblatt (1911. Társadalmi hetilap. Megjelenik Pancsován, hetenként egyszer: vasárnap. Első évfolyam). Főszerkesztő: Hódy Antal dr., felelős szerkesztő: Ring Ede, kiadó: Horovitz Adolf és fia.
Törökbecse és Vidéke (1911. Társadalmi hetilap. Megjelenik Törökbecsén, 302hetenként egyszer: vasárnap. Első évfolyam). Felelős szerkesztő: László B. Jenő: Főmunkatárs: Ernst Sándor.
Torontál vármegye könyvnyomdászata multjának megvilágítására elég csak annyit megemlítenünk, hogy az első könyvnyomtatóműhely csak 1850-ben keletkezett s két évtized mulva nyílt meg a második Pancsován, majd ismét hosszabb idő mulva következtek a nagykikindai és a többi vármegyebeli nyomdák.
Nyomdák.
A vármegye legrégibb és legnagyobb nyomdája a nagybecskereki Pleitz Fer. Pál-féle, a mely 1850 óta vagyis 61 éve áll fenn. A vármegyében jelenleg fennálló nyomdák a következők (Az adatok a Budapesten megjelenő Nyomdász Évkönyv 1911. évi kötetéből valók):
Nagybecskereken: Pleitz Ferencz Pál, »Libertas«-nyomda, Seprős Valter, Toliczky Száva.
Nagykikinda: Milenkovics V., Radár János, Pannonia, Sonderling Károly, Szegyakov Péter.
Pancsova: Wittigschlager Károly, Koszanits Miklós, Jovanovics testvérek, Horovitz A. és fia, Kohn Samu, Délvidéki Lapok.
Zsombolya: Perlstein F.
Nagyszentmiklós: Schwarz-Wiener.
Módos: »Pátria«-nyomda.
Perjámos: »Hungária«-nyomda, Pirkmayer Alajos.
Törökbecse: Jovanovics Giga, Peczarszki Branko.
Törökkanizsa: Szegyakov Sándor.
Torontálvásárhely: »Haladás«-nyomda.
Közművelődési Egyesület.
A vármegye szellemi kultúrális életének jelenlegi állapotáról szólva, jelentős tényezőként ide kell iktatnunk a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesületet, a mely 1885-ben alakult Nagybecskereken s immár huszonhat esztendeje áll fenn. Az egyesület szerény anyagi viszonyaihoz mérten, igen gazdag munkásságot fejtett ki az elmult negyedszázad alatt s még fokozottabb tevékenységet fejt ki ma, a vármegye kulturális életében. Az egyesület működése kiterjed a közismeretek általános terjesztésére, a népművelésre, a magyar nemzeti szellem és kultúra fejlesztésére. Nevezetesen az egyesület a vármegyebeli idegen ajkú iskolás gyermekeket a nyári iskolai szűnidőben, július és augusztus hónapokban magyar városokba: Szegedre, Makóra, Hódmezővásárhelyre telepíti, a hol a gyermekek a tiszta magyar környezetben e két hónap alatt nemcsak jól megtanulnak magyarul, de magyar szellemmel telítve térnek haza. Az egyesület évenként 30-50 gyermeket telepít így ki, anyagilag segítve a szülőket, a mennyiben a gyermekek ellátási költségeit egyharmadrészben, a vármegye támogatásával, az egyesület fedezi. Rendez az egyesület évenként analfabéta-tanfolyamokat s szabad liczeumokat tart fenn Nagybecskereken, Nagykikindán, Zsombolyán és Törökbecsén. Ezek közül a Nagybecskereki szabad liczeum már tizenegy év óta működik Knyaskó Lajos, nagybecskereki felsőkereskedelmi iskolai igazgató vezetésével. Nagybecskereken nyilvános olvasóhelyiséget és közkönyvtárt tart fenn az egyesület, a hol a közönség teljesen ingyen hasznos folyóiratokat és könyveket olvashat s ez utóbbiakat ugyancsak díjtalanul ki is kölcsönözheti a könyvtárból. Az egyesület a vármegye tíz-tizenöt községében évenként a tél folyamán magyar nyelvi ismétlő tanfolyamokat rendez, a nagybecskereki fogházban pedig rendszeres oktatásban részesíti a rabokat. Ugyancsak minden évben Nagybecskereken a gyermekek számára mesemondó délutánokat tart a vármegye egyes középpontjain a magyar irodalom és művészet népszerűsítésére »kultúr-estélyek«-nek nevezett irodalmi és művészeti estélyeket rendez, több száz korona értékben jutalomkönyveket oszt ki a magyar nyelv tanulásában kiváló eredményt felmutató tanulók jutalmazására, több száz koronát fordít tanítók jutalmazására, hazafias ünnepeket rendez a vármegyében, közreműködik a vármegye községeinek szépítési ügyeiben, népkönyvtárak alapításában és általában minden kultúrális ügyben.
A közművelődési egyesület védnöke gróf Karátsonyi Jenő volt. Elnöke Dellimanics Lajos dr. főispán, alelnökei: Jankó Ágoston alispán és Balázsi József nagybecskereki főgimnáziumi igazgató, ügyvezető-igazgatója Vinczehidy Ernő dr., megyei főjegyző, titkára Somfai János, lapszerkesztő. A kultúrális élet terén hosszú évek óta ugyancsak kiválóan buzgó tevékenységet fejt ki még a 303pancsovai Gromon Dezső magyar nyelvterjesztő egylet, a mely a város és közvetetlen környékének kultúrális életét szolgálja, lelkes buzgalommal és szép sikerrel.
Könyvtárak.
A torontálmegyei kultúregyesület keretében kell szólnunk a vármegyében levő nyilvános köz- és népkönyvtárakról, a melyek csak a legutóbbi esztendőkben keletkeztek a torontálmegyei kultúregyesület agitácziójára és közbenjárására az egyes községekben, részben a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának és részben a földmívelésügyi miniszter adományából.
A megyebeli népkönyvtárak élén a Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület nagybecskereki nyilvános közkönyvtára áll, a melyet 1905-ben alapított az egyesület. Könyvállománya jelenleg 1617 mű 2030 kötetben s a legutolsó esztendőben az olvasásra kivett könyvek forgalma 10477 kötet volt. A könyvtárt az egyesület könyvtárosa, Jeszenszky Nándor, nagybecskereki ág. ev. lelkész, vezeti.
A vármegyében ezenkívül a következő községekben vannak nagyobb nyilvános népkönyvtárak:0
Kiszombor. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának népkönyvtára. (1908.)1
Módos. Az Orsz. Tanács népkönyvtára. (1905.)
Nagybecskerek. 1. Az Orsz. Tanács városi népkönyvtára (1910). 2. A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület honvédkönyvtára. 3. A Máv. szövetség O. T. népkönyvtára (1908). 4. Az Uránia munkásgimnáziumi könyvtára (1909). 5. A nagybecskereki Kaszinó Társulat könyvtára.
Nagyszentmiklós. A Dmke népkönyvtára.
Németcsernye. Az O. T. népkönyvtára. (1905)
Pancsovca. 1. Az O. T. népkönyvtára, (1903). 2. Az O. T. népkönyvtára, (1907). 3. A Tanonczotthon O. T. népkönyvtára, (1908).
Perlasz. Az O. T. népkönyvtára, (1907).
Porgány. Az O. T. népkönyvtára, (1908).
Szentpéter. Az O. T. népkönyvtára, (1907).
Szerbnagyszentmiklós. Az Uránia munkásgimnáziumi könyvtára.
Tamásfalva. Az O. T. népkönyvtára, (1906).
Törökkanizsa. A Dmke népkönyvtára.
A vármegye nagyobb magánkönyvtárai ezek: gróf Csekonics Endre 6000 kötetes könyvtára Zsombolyán, Dániel Lászlóé 2000 kötettel Kanakon, Farkas Gézáé 3000 kötettel Alsóeleméren, Gyertyánffy Andoré 2500 és Gyertyánffy Lászlóé szintén 2500 kötettel Gyéren, Karátsonyi Andoré Beodrán: 2500 kötet, gróf Nákó Sándoré Nagyszentmiklóson: 5000 kötet, Rónay Jenőé Kiszomborban: 3000 kötet, Schulpe Vilmosé 3000 kötet, Törökkanizsán, ugyanott van a Tallián Béla nagyobb könyvtára is.

0. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának VIII-ik évi jelentése, 1910., Budapest
1. Az alapítási év.

« TORONTÁL VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSI ÜGYE. Irta Grézlo János kir. tanfelügyelő. KEZDŐLAP

Torontál vármegye

Tartalomjegyzék

TORONTÁL VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. Irta Kisléghi Nagy Gyula urad. főintéző, archaeologus, kiegészítette Nagy Géza dr., a Magy. Nemzeti Múzeum régiségosztályának őre. »