A megye észak-nyugoti részén, csak nehány órányira a stájer határtól 347 méternyire a tenger színe felett fekszik, Tarcsa-fürdő, a hasonnevű kis falu közvetlen közelében, Felső Eör vasúti állomástól félórányira.

A fürdő mindig a gróf Batthyány-család birtokában volt. Egy Regensburgban 1621-ben megjelent "Scaturgio salutis, per Joannem Mühlbergerum" czímű könyv tartalmazza azt a szónoklatot, melyet egy hernalsi evang. lelkész a gyimótfalvi kastélyban a fürdő ünnepélyes megnyitása alkalmával 1620-ban tartott. Ez év tekinthető tehát a fürdő keletkezési idejének, a mikor a felbugyogó források által táplált tó kúttá alakíttatott át.

1621-ben, midőn a fürdőt ünnepélyesen megnyitották, mindössze az 409ú. n. ó-kastély és nehány fakunyhó állott a már szintén lerombolt ú. n. "hosszú-ház" helyén. 1796-ban már több épület emelkedett, köztük egy vendéglő, és környékük parkká alakíttatott át. Ekkor kezdett a fürdő virágzásnak indulni és ez évben volt először fürdőorvosa is. 1830 körüli években az akkori tulajdonos gróf Batthyány Kázmér a fürdőt bérbe adta. A bérlő sok költséggel jó karba helyezte, gondos ápolás alá vette úgy, hogy ekkor messze földről is tömegesen látogatták. Ez az idő volt Tarcsa fénykora. Ez időtől fogva folyvást hanyatlott és a pusztulás és elhagyottság képét mutatta, míg a rohamos hanyatlásnak a 60-as években uj tulajdonosa, gróf Batthyány Ferencz útját nem állta.

Tarcsa egészen uj fürdővé alakíttatott át ekkor; felépült az uj kastély, a kis kastély, a svájczi ház és a fürdőház.

1890-ben a fürdőt vizvezetékkel és csatornázással látták el, a fürdőket gőzfütésre rendezték be s az ujonnan épült fürdőházban a vaslápfürdők is alkalmazásba hozattak. Ez évben épült még egy vendéglő és egy nyaraló. Ugyanekkor furatott a "Ferencz-forrás".

1895-ben tüntek el a régi Tarcsának még fenmaradt emlékei: az u. n. "hosszú-ház" és az "ó-kastély" s épült helyettük egy emeletes és minden kényelemmel ellátott lakóház, uj étterem és fedett sétány s az egész fürdőt villamos világítással látták el.

Ez Tarcsának mai képe. Festőien szép, középnagyságú hegyektől környezett völgyben, modern berendezésű, kényelmes lakóházakkal, tetszetős külsejű villákkal, parkokkal, pezsgő élettel. Tarcsa női fürdő. Éghajlata enyhe, levegője egészséges.

Dr. Thomas Lajos volt fürdőorvosnak az 1885-ik évi meteorológiai feljegyzései szerint a havi középszám volt:

Tarcsa gyógyvizeit sokszor és sokan vegyelemezték; legutóbb 1892-ben dr. Lengyel Béla budapesti egy. tnr. Az ő vegyelemzése szerint 1 kilogramm víz tartalmaz:

Ezek szerint a Károly-forrás a szénsavdús sós savanyú vizek közé tartozik, a Ferencz-forrás szénsavdús vasas, míg a Miksa-forrás a glaubersós szénsavas vasas vizek közé sorolandó. E három forrás vizét használják ivókurára.

A többi öt forrás vize részint sós savanyú és sulfatos (régi Miksa-forrás), részint földes savanyú (a két Bassin-forrás), részint vasas vizek (Réi-forrás és Gábor-forrás).

A fürdőt szükvérűségnél, gyomor-bélhurutnál, aranyérnél, idegbántalmaknál, női bajoknál s a légző szervek hurutjánál használják s különösen az utolsó években igen erősen látogatják. Míg 1875-ben összesen 461 volt az állandó vendégek száma, 1885-ben 449, 1895-ben már 1016.

A fürdő jelenlegi orvosa és igazgatója dr. Rhorer Aladár nőorvos.

Bájos és földtani tekintetben is érdekes kis völgyben fekszik Sóskút, Német-Ujvártól 5·2 kilométernyire, közel a stájer határhoz. Vasuti állomása a 16 kilométernyire fekvő Szt.-Gotthárd. A források közelében talált római régiségek arra engednek következtetni, hogy a forrásokat már a rómaiak is ismerték és használták. Körülbelül 100 év előtt lettek újra figyelmessé e források gyógyerejére és ez idő óta használtatnak részint ivó-, részint fürdőgyógymódra.

1825-ben Mittermayer gyógyszerész vegyelemezte az egyik forrás vizét és felhivta arra Festetich grófnő, akkori tulajdonosnak figyelmét, mint oly vízre, mely megérdemli a gondozást. A tulajdonos grófnő ekkor építtetett egy fürdőházat és nehány lakást fürdővendégek számára.

411A fürdőnek három forrása van, melyek közül csak az egyik, a Mariskaforrás használtatik ivásra; a római, vagy Imre-forrás a fürdőket látja el.

Ujabban 1884-ben dr. Godeffroy bécsi tanár vegyelemezte a forrásokat.

Ezen vegyelemzés szerint Sóskut az égvényes sósvizekhez tartozik.

A víz, mint ivóvíz, igen tiszta, kellemes és üditő. A fürdő igen alkalmas azoknak, a kik a zavartalan csendet szeretik.

Az ország határán, a Mura folyó partján fakad a petánczi savanyúvíz 190 m. magasságban. Csak 15 év óta van forgalomban és elterjedt nem csak a közeli megyékben, de a külföldön is. A Dunántúlnak kedvelt savanyúvize; de sokat visznek ki Stíriába Alsó-Ausztriába, Karintiába, Isztriába és Olaszországba.

A vizet kizárólag a 40 méter mély Széchenyi-kút szolgáltatja és évenként mintegy 1.000,000 palaczk kerül töltés alá. A víz hőfoka 9° C. A vizet dr. Weil Hugó Bécsben 1882-ben vegyelemezte. Szerinte egy liter tartalma:

A petánczi Széchenyi-kút vize az égvényes savanyú vizek közé tartozik, sőt nagyobb mennyiségű chlornatrium (konyhasó) tartalmánál fogva megközelíti az égvényes sós vizeket.