« VASVÁRMEGYE ÁLLATVILÁGA. Közli Jablonowsky József, a madártani részt Chernel István irta; átnézte Entz Géza KEZDŐLAP

Vas vármegye

Tartalomjegyzék

IDŐJÁRÁSI VISZONYOK VASVÁRMEGYÉBEN. Írta Héjjas Endre »

497VASVÁRMEGYE NÖVÉNYGEOGRÁFIAI VISZONYAI.
dr. Borbás Vincze ismerteti

RÉSZLET A CSÁKÁNYI PARKBÓL. Saját felvételünk (fejkép).
VASVÁRMEGYE, hazánknak egyik nagyobb megyeterülete, nem olyan terjedelmes és tagozódott ugyan, hogy növényzeti ismeretéből az általános növénygeográfia részére sok és nevezetes igazságokat elvonhatnánk; de részleteit tekintve, mint három flóra-vidéknek összeszögellő tere, továbbá termőhelyeinek és növényformáczióinak változatossága, végre talajának és sziklafajainak, kivált palás és szerpentines hegyeinek sajátszerű növényzete annyira kiemeli, hogy nem csak hazánk növénygeográfiájának és flórájának érdemes kiegészítője, hanem kiváló növényfajai ismertetése és növénygeográfiai különösségei útján a növénytan tudományában is számottevőleg szerepel, botanikai tanulmányra pedig igen sok növényt szolgáltatott.
Növényzetét tekintve Vasvármegye, a comitatus Castriferrei, jó régen ismert vármegye. Flórájának egy részét és gombáit már a XVI. században a kornak botanikus vezércsillaga, Clusius0 ismertette, tehát már ezen az úton is híres forrásmunkákhoz szolgáltatott tetemes anyagot. Itt keletkezett Beythe István segítségével a Stirpium nomenclator Pannonicus (1583); itt irta Beythe András Fives Könyvét (1595.) De Vasvármegye növényzetének ismertetésével később se maradt hátra, azánknak kiváló botanikusai (Kitaibel, Sadler, Woloszczak, Szenczy Imre, stb.) kutatták és ismertették, végre kimerítő, összefoglaló munka tárja elénk e megye növényzetének ismeretét. Waisbecker Antal és Piers Vilmos most is buzgólkodnak a flóra tovább kutatásán.
498Terünk nem engedi, hogy Vasmegye növénytani irodalmát is bővebben fejtegessük és a specziálisabban érdeklődőket az összefoglaló munkákra utaljuk.1 De hangoztatjuk azt, hogy hazánk növénytani ismerete a megyék, városok és egyes természetes vidék növényzetének ismertetéséből épül fel. Az ilyen helyeken specziális növénygeográfiai esetek, specziális florisztikai vagy szisztematikai sajátságok nyilatkoznak meg, melyek más megyék vidékével meghányva-vetve, tüntetik ki az országnak igazi természeti sajátságait. A megyék, városok vagy vidékek flórájának külön ismertetése, továbbá azért is kivánatos, mert czéljára a specziális sajátságokat jobban kikutathatjuk, bővebben is ismertethetjük, mint a mennyi épen az egész országot ismertető mű keretébe beleférne. Mint az irodalmi nyelv, meg a grammatika szabályain kivül is vannak majd minden magyar vidéknek nyelvsajátságai, melyeket külön gyüjtenünk szükséges, épp ilyen specziális ismeretet nyujt a hazai tudománynak, különösen a földrajznak, meg a botanikának, a vidék florisztikai sajátságainak kimerítő kipuhatolása.
Vasvármegye flóráját itt az utolsó fűszálig nem tárgyalhatjuk, hanem növényzeti viszonyait a vezérnövények nyomán lehetőleg olyan módon ismertetjük, hogy az érdeklődő megérthesse és a továbbkutatásnak alapul szolgálhasson. A jellemző növények legnagyobb részét a maguk helyén megemlítjük, csak a nem jellemzők vagy közönségesek maradnak említés nélkül.
Ismertetjük tehát Vasvármegyét: előbb 1. mint a természetes flóravidék tagját, 2. termőhelyei alapján, 3. sziklanemei alapján, végre 4. a viritás különösségeire vetünk pillantást.
VASVÁRMEGYE, MINT A TERMÉSZETES FLÓRAVIDÉK TAGJA.
Három flóratag összeszögellése.
Vasvármegye, épp úgy, mint egész hazánk, a tengerpart kivételével, általában a keleti földségnek (kontinens) vagy Európa és Szibéria erdős vidékének is darabja. Ez a nagy növénygeográfiai terület azonban az Atlanti-Oczeánnak, franczia és angol partjától kezdve, Európán és Ázsián át a Csendes-Oczeánig, tetemesen tagosodik, természetesebb területein más-más jellemű növényzete, a növényzetnek más-más fizikai életföltétele van, úgy, hogy a keleti földség erdős vidéke külön-külön flóra-vidékre vagy tagra válik. Vasvármegye e nagy térséghez képest kis terület, de azért növénygeográfiailag még sem egységes flóra, hanem növényzetének megalakulását és tagosulását tekintve, a magyar föld három természetszerű vidékének, három természetes flóravidéknek tagja, illetőleg találkozó helye.
Nagyobb része a nórikumi hegyvidék flórájához tartozik, ezt északkeletről meg a Rába déli folyása mentén a magyar földi pusztai vegetáczió környezi, végre a megye déli része az illir flóra-taggal olvad össze.
A hegyes részén havasvidéki vonások, kisebb darabján, a keleti síkon, meg a szomszéd halomlánczolaton, délkeleti növények, a legdélibb részén 499pedig oly növényfajok uralkodnak, melyeket, mint az illir flórának tagjait, Horvátország hegyvidékéről ismerünk.
Őskori befüvesedés.
A Vütöm, meg a borostyánkői hegység, mint az Alpes óriási hegyrendszerének keleti nyulványa, a geológia harmadkorának közepe előtt kezdett kidomborodni s a neogén kor elején, mint sziget és előfok meredt ki az ős víztükörből. Ezeket a szigethegyeket az anyahegységből már az őskorban sajátszerű flóra kezdte benépesíteni; olyan flóra alakult rajta, a melynek maradéka a mai havasaljai vegetáczió. A körülfogó neogén tengerben vizi növényzet élt, a mint pedig a keleti alacsonyabb vidék és völgyei is végre kiszáradtak, a hegyről a norikumi növények ereszkedtek le. A Sághegyen, mint a neogén tenger szigetén, már magyarföldi vagy délkeleti növények kezdettek megfészkelődni, míg végre a keleti alacsonyabb vidéket, mint megfelelőbb helyet, a délkeleti növények füvesítettek be, a keleti részén pedig (a Marczal mocsarai), a süppedős földön a tavi vegetácziónak nevezetes formácziói és fajai maradtak fel, a melyeknek nagy részét a lecsapolással csak napjainkban pusztították el. A megye déli részére a horvát felföldről vándoroltak délibb növények.
A megye vegetácziója.
Vasvármegye vegetácziója tehát nevezetes összetétel és vegyülék. Mint havasvidéki területet a fenyveseknek, a zöld égerfának, a csermely-cziprusnak (Myricaria Germanica L.), a hamvasfehér füznek (Salix incana) s több havasvidéki növénynek az alacsonyabb vidékre való lebocsátkozása, tehát havasvidéki elemeknek kisebb tengerszinti magasságban való sereges megjelenése, továbbá terjedelmes erikás mezők, néhol sásos vagy kisebb narduszos és arnikás gyepszőnyeg, az erdőknek tavaszszal feltetsző szempervirencziája, a menták, potentillák, rózsák és szedrek fajainak jelentékeny fajbeli tagosulása, - mint a délkeleti flóra kisebb darabját a cserfa és szelid gesztenye-erdők és egynémely pusztai növény, végre a nem nagyon távol eső mediterrán flórából a liliomos mezők (Asphodelus) s néhány déli, különösen illír növény tüntetik ki.
Vasmegye vegetácziójának középpontja tehát a Nóri-havason van, nem a más hegyrendszerhez tartozó Kárpáton, éghajlatát is java részben az osztrák és stájer havasok határozzák meg.
Havasvidéki vonások.
A Nóri havasoknak magyar hegyhullámai és keleti őrsei 1000 méternyire nem emelkednek a tenger szine fölé, sőt nagyobb része alacsonyabb marad. Teljes havasi vagy havasaljai flóra tehát a Noricum e hegyfoszlányain már nem pompázhatik, de a növénytakaróban gyakran még az alacsonyabb vidéken is nevezetes havasvidéki vonások jelentkeznek. A megye földje, különösen az alacsonyabb hegyeken, meg a domblánczon jó kavicsos. A Pilis, Vértes, Bakony, meg a zalai hegyek, továbbá a kis magyar Alföld a Marczal mocsaraival Vasvármegyét a magyar haza szivétől, a haza dombos vidékétől és a nagy Alföld rónaságától, tehát azoktól a területektől választják el, a hol az ország flórája a legeredetibb s ezek az orográfiai gátak a keleti és délkeleti növények tovább terjedésének utjába állnak.
A hegyek és síkság emelte ezen korlátok, a stájer és osztrák havasok között a zordonabb klima és a soványabb talaj természetesen sok melegebbföldi növénynek nincs ínyére; a havastetői növények nagy része ellenben, ezen a nem nagyon magas vidéken, élete föltételeit nem kapja meg, nem sok bir alkalmazkodni itt az uralkodó sajátságos, gyakran éles ellentétekhez.
A keleti és havasi növények nagy részének hijával, melyek hazánk flórájának legszebb színét kölcsönzik, a haza közép és délkeleti részének dombvidékén díszlő és Erdély mezőségét diszítő érdekes és jellemzetes vegetáczió nélkül, Vasvármegyében, a havasi és délkeleti növényzet közt, külön vegetáczió támadt, melyben sok a havasaljai elem, kiváló a fenyves, sőt a szomszéd flórákból belekerült tarkaság is élénkíti; de azért Vasvármegye flórája, általánosságban, nagyon változatosnak nem mondható. De a részletekben Vasvármegye a haza növényföldrajzában és flórájában méltán kitünik s a magyar flórának már azért is nevezetes kiegészítő része, mert a Kárpátok vegetáczióitól eltérő Nóri havasoknak legnagyobb emelkedése s a szubalpin vegetácziónak legnagyobb terjedelme Vasvármegyében van az országban.
Hogy ennek a vidéknek növényzete nem annyira keveredett, részint a 500hüvösebb vidéktől, részint a nagy változatosságú vegetácziót nem tápláló palaszikláktól és kavicstól, valamint az emelkedettebb vidéktől ered, a hol sok mindenféle növény össze-vissza nem hurczolódik, vagy, ha némelyik oda jut is, a melegebb és hosszabb nyárhoz szokott keletibb vagy délibb polgár nem bír ott boldogulni.
A flóra keveredetlensége.
Vasvármegye flórájának bizonyos fokú szegénysége és keveredetlensége általában természete e vidéknek s tovább éjszak felé is folytatódik. Woloszcak a bécsi Zool. Bot. Gesellsch. évkönyvében (1872., 660. l.) szintén kijelenti, hogy Alsó-Ausztriának délkeleti palavidékén, a Wechsel alhavast is beleszámítva, meglehetős kevés a növényfajok száma. A mit továbbá az 1873. évf. 540. l. kiemel, hogy az Anemone nemorosa töméntelen, a Cardamine amara, Petasites albus, Arabidopsis, Chrysosplenium és Adoxa, melyek másfelé inkább helyenként nőnek, ott pedig gyakoriak, továbbá, hogy ott némely növény egészen hiányzik vagy megritkúl (Hepatica, Primula off.), megyénkre szintén jellemző. Dél felé joban megélénkül a vegetáczió, de nem mondhatnók, hogy túl a Dunán egész Horvátországig vagy akár Zágrábig nagyon változatos lenne.

RÉSZLET A GYEPÜ-FÜZESI PARKBÓL. Saját felvételünk.
Vasvármegye flórájának nem nagy gazdagsága nem abból magyarázandó, mintha a megye nem lenne pontosan átkutatva, hanem természetes gátakból. A megyének nagy részét, más-más természetű tájait, több ízben bejártam s a kutatás itt általában nem jár nagyobb nehézségekkel. Az egyik falu végéről már látjuk a másikat. Sok helyen a hegyen és az erdőben is van ház s így a növények termőhelyeit is pontosabban megjelölhetjük.
Mig a ritkább növények vasmegyei termőhelyével a haza nyugati flórájának ismerete meglehetősen kiegészül, más részről - jellemző növényein kívül - a közönségesek elterjedésésében is sok tanulságos példát látunk: melyik itt ritka, vagy melyik közönséges nem juthat el ide valami természetes ok következtében. A közönségesebb fajok is a nóri klima alatt, majd szinök változatossága, majd virágzásuk idejének különösségei által költik fel az érdeket. Feltünő pl. itt a különben fehér virágú ernyősek gyakori piros virága.
A növényfajok nem nagy gazdagságán kívül feltünő az is, hogy a fajok nagy része sereges megjelenésével, masszájával sem imponál. Ez az oka, hogy a kevesebb számú individnumból sokféle formáczió (szövetkezet) se támadhat.
501Formácziók.
Az erdőn (az ericetummal) és mocsári formácziókon kívül, melyeket tüzetesebben leirunk, más formáczió nem sok van.
Ilyen a Bromus formácziója Borostyánkő mellett;
az egynyáriak formácziója Győrvár és Vasvár körül; ezekhez lehet számítani a Jasione formáczióját is, mely helyenként száraz kopár mezőkön töméntelen számban, csapatosan jelenik meg, ép úgy, mint Verőcze- és Belovármegyék homokos pusztaságain;
az Equisetumok csapatja Dömölk sós árkaiban;
a Stipa capillataé a Ságon;
a Pteris-é több helyen, gyakran a Calluna-val;
az Asphodelus albus a sitkei erdőben Calluna-val vegyülve, vagy e nélkül, roppant számmal (mint néhol a Verbascumok), oly csinos szövetkezetben díszlik, hogy méltán Attica liliomos mezői jutnak emlékezetünkbe.
A VÁRMEGYE FLÓRÁJÁNAK ÖSSZETEVŐ RÉSZEI.
A megyei flóra összetevő részei.
Kelet- és Nyugot-Európa más jellemű flórájának találkozó helye, valamint a magyar flórának ebből származó nevezetessége és ritkasága a Duna derekának medenczéjében van; ettől Vasvármegye már jó távolra esik, tőle természetes korlátok választják el. A vegetáczió Vasvármegyében határozottan nyugatibb szinű és jellemű, a norikumi növényzet itt az uralkodó. Ez a Flora Norica (flora subalpina v. praealpina) határozott ellentét a haza közép, déli és keleti részével s ellenkező viszonyok és más növénypolgárok különböztetik meg tőle.
Azonban a megye halmos, hegyes és sík vidékén, az északi erdős és palás, a déli kavicsos és vízöntözte keleti tagjain a más-más geológiai formáczió, a tengerszinétől mért magasság, a különböző termőhely szerint helyenkint a vegetáczió is másféle a megyének mintegy 1650 virágzó növényfaj alkotta flórája többféle elemből keveredik.
Ilyen főképen a havasvölgyi (5·9%) a nyugoti (4·96%) északi, keleti (5·9%) déli, különösen mediterrán (5·44) és a meghonosodott idegen elemek (0·672%).
Hogy melyik igazán havasvölgyi, nyugoti, északi stb. faj és összetevő elem, meghatározni gyakran bajos vagy alig lehet, mert több, néhol jellemzőn föllépő növény földrajzi elterjedése korlátlan és a jó föld másutt is táplálja. Ugyanaz a faj több természetes flórának is lehet kirovó tagja, bizonyos növény pedig rendesen a síkságig leszáll (Juncus Alpinus) és viszont innen a havasig fölemelkedik (Sesleria varia). A felsorolandó tájak növényei hazájának azt tekintjük, a hol leggyakrabban terem, a honnan leginkább szétterjed, a hol tehát vegetatiói központjuk lehet. E növények tehát a megnevezett vidék valamelyikén uralkodók.
A NORIKUMI V. HAVASALJI FLÓRAVIDÉK (NYUGATI TIPUSOK, SPECIES NORICAE.)
Havasaljai flóravidék.
A nórikumi flóravidék a megyében a legnagyobb terjedelmű, s vegetácziója is a legváltozatosabb. A Dunántúlnak itt van a legnagyobb emelkedése, a Vütöm-hegycsoportban2 a Szálkő v. Irottkő, de az emelkedés havasi magasságig még sem mereszkedik, ezért kiváló havasi vegetatiója sincs, hanem tölgy-, gesztenye- és bükk-erdőktől, valamint fenyvestől és hegyvidéki növényzettől zöldellik. Csak itt-ott jelennek meg magasabb hegyvidéki vagy éppen havasi növények, mint a melyek ott vagy az ősrégi vegetáczióból maradhattak fenn, vagy természetes úton-módon ujabban jutottak oda és a megfelelő körülmények között természetszerűen gyarapodnak. Minthogy az 502Alpes havasi növényzete a Kárpátokétól sok tekintetben különböző, a vasmegyei hegyek növényzete is határozott ellentéte hazánk egyéb bérczi növényzetének, valamint a vegetáczió egyéb körülményei is merőben ellenkeznek más vidékünkével. E vidék flórájának valamennyi sajátsága a keleti Alpes flóravidékének élénkebb vonásait tűkrözi vissza.
A nórikumi flóravidék jellemzői Vasvármegyében a fenyvesek a dombokon és a hegyvidéken.
Másik jellemző formáczió a gesztenye-erdő. A favegetáczió kiváló tagja a májusfa (Prunus Padus L.), a zöld égerfa kis faalakja. Jellemző lenne az aranyzápor is, ha Bozsok, Kalaposkövén valóban vad lenne. Jellemző bokorja a csermelyciprus, sok rózsa- és szederfaj, az apró cserjékből a Cytisus supinus, Genista Hungarica, G. Germanica és a Calluna vulgaris.
A havasaljai flóravidék növényzetében határozottabban havasi és kiválóan norikumi elemeket (species alpinas atque noricae) különböztetünk meg.
A havasaljai elemek (Palantae Subalpinae v. Praealpinae).
Stájer és osztrák havasi növények.
Vasmegye flórájának havasi polgárai nem az Alpesek jeges részeiről vagy teteiről erednek, hanem inkább olyanok, melyek a havasok völgyeit vagy a havasaljai régiót lakják, melyek tehát hazánknak a havasok hatásától független hegyein, pl. a Mátrában, még a tetőn se nőnek.
Vasmegye völgyeihez az osztrák és stájer havasok közel vannak, a folyók nagyobb része is innen ered. Ez a havasvölgyi növények leereszkedésének természetes oka és útja. A túrista érdeklődése kivált e növények után irányúl a megyében.
Borostyánkő havasi növényei. Kőszeg havasi növényei.
A Vütöm-csoportban a havasi vonások könnyen felismerhetők. A havasvölgyi növény aránylag elegendő, de egymástól szabálytalanul elszaggatva terem, több egész magánosan kis helyre szorítkozik. Csekély számú példánya van: a Tofieldia a szalónaki Üveghutánál, a Botrychium, Asplenium viride, Aspidium Lonchitis,3 Cardamine trifolia Kőszegen, a Rosa pendulina eltérései Velem Hosszú völgyében, a Willemetia stipitata Jacq. csak az Eszterházyak Üveghutájánál, a Heracleum elegans Jacq. Kőpataknál, Centaurea Pseudophrygia Pinkafőnél és Borostyánkő körül, a Circaea intermedia, Epilobium Dodonaei Szalónakon, az Arnica és Thesium alpinum Felső-Szénégető mellett, a Cirsium platyonychinum Wallr., a Typha minima, a Juncus alpinus a Kemenesalján. Csak Borostyánkő hegyein van: (Carex ornithopoda, Goodyera, Gentiana aestiva, Polygala amara, Polyg. Chamaebuxus, Thesium tenuifolium Crepis praemorsa var. leiophylla, Alnus viridis, Phyteuma Austriacum, Caltha alpina, zergeboglár, Pirola minor, Gentiana Austriaca, Thlaspi alpestre, Th. umbrosum, Thlaspi Goesingense, Galium anisophyllum, Alchemilla montana. Itt a postaút mellé ültetett piros berkenye is a felső erdőbe varázsol). Még Kőszeg környékén van némileg több havasi együtt, de a termőhelyük itt is különbözik és távolabbra esik: Galium Tiroliense, Caltha alpina, zergeboglár (Trollius), Thlaspi alpestre, Arnica, Doronicum Austriacum, Eriophorum alpinum, Pirolák, Vacciniumok, V. Myrtillus var. leucocarpum Dum. (Rőt), Goodyera, Lycopodium elavatum, L. complanatum, Calamagrostis pyramidalis, Anthriscus nitida, Cineraria Clusii (Hosszúvölgy), C. aurantiaca, Carex canescens, Pleurospermum, Blechnum Spicant, Cardamine trifolia, Valeriana tripteris, Aspidium Braunii (Gószvölgy Hámor mellett), Kőszeg környékén.
A Wechsel havas.
A közellevő Wechsel növényzete ép oly kevésféle, nem is nagyon havasi jellegű. Innen ereszkedett le Vasmegyébe az Arnica, a jegenye-fenyő, mely ott szebben tenyészik, a fehér sáfrány, a Cetraria Islandica, a Cladonia rangiferina var. alpestris, a Lycopodium clavatum, Equisetum silvaticum, talán a Thesiumok, meg a Nardus is. A Wechsel-csoport völgyeiből való a Centaurea Pseudophrygia és Struthiopteris a Pinka völgyében. Sajátságos, hogy Lonicera nigra, tiszafa, Coronilla Emerus Vasmegyében nincs, ellenben Sorok vidékén a havasi Racomitriam lanuginosum nevezetes.
Alacsonyabb helyek.
A havasvölgyi növények szabálytalan elszóródásának egyik sajátságos megnyilatkozása az e megyében, hogy az alpesi jelleg nem a megye legmagasabb 503tetőin mutatkozik, hanem inkább a völgyekben, a hegyek tövében (Kőszeg) vagy a síkon. Túl a Dunának legmagasabb, Szálkő vagy Irottkő nevű csúcsán a fehércsikú fenyő, Thlaspi alpestre, Ajuga reptans var. alpina, Anthriscus nitida Wahlenb., (A. alpestris, Wimm. et Grab.), a piros bodzán és a berkenyén kivül nincs más havasi vonás, sőt ez is, valamint a Szarvashegy Allium ursinum-a inkább csak magasabb hegyre, mint havasra vall. Mind a kettő tetejét erdő, földjét faharaszt borítja, növényzete kevés, nem valami kiváló. A Szálkő lékai kivágott oldalán magas burján telepedett meg. A borostyánkői Kienhegy teteje alpesek módjára kopasz, de alpesi növényzete nincs, legfeljebb néhány magas hegyi pázsitféléje: Calamagrostis pyramidalis, Koeleria cristata, Avena planiculmis. A borostyánkői havasaljai virágok a tetők lejtőin vagy aljában nőnek.

Részlet az ikervári parkból. Saját felvételünk.
Több a havasvölgyi növény a kőszegi erdőkben, sőt a gesztenyésekben is: Cineraria aurantiaca, Cirsium Erisithales; a zergeboglár (Trollius Europaeus) pedig, melyet a túrista a magasabb havasi völgyből szokott hozni, bőségben az alsó réteken, tehát a síkság szélén nő, Kőszegtől kezdve Bozsok és Rohonczon át Város-Hodászig. A változékonyabb természetü fajok ily alacsony vidékre leereszkedvén, fajbeli jellegük is változik, mint a Thlaspi alpestre fajtáé, az Avena planiculmis-é, a Potentilla alpestris-ből (Hall. fil.) pedig a borostyánkői szerpentinen P. serpentini és P. pseudoserpentini lett.
A Typha minima és a Juncus Alpinus legmesszebbre és legmélyebbre ereszkedett le a Kemenesaljáig; mélyebbre, mint a zergeboglár. Ily havasi szökevény a Mura síkján is van.
A havas hatása némely faj nagyobb virágával (Campanula patula var. maioriflora, Pyrethrum corymbosum var. macrocephalum Waisb., Heracleum macranthum), valamint kopasz termetével (Crepis praemorsa var. leiophylla, Circaea Lutetiana var. subglabra, C. intermedia, Leontodon Danubialis,4 melyet melegebb tájakon a Leontodon hispidus helyettesít, Sorbus aucuparia var. alpestris) is nyilatkozik.
Havasi alakok.
Nagyság szerint tekintve a havasvölgyi származékot, legfeltünőbbek:
1. az egytűs fenyvek,
2. a cserjék, még pedig és kiváltképen a zöld éger, a Salix incana és Myricaria a Muránál, a Rosa pendulina Velem Hosszúvölgyében.
3. a félcserje: az Epilobium Dodonaei,
4. az említett főnemüek.
A fenyveken kivül leggyakoribb a zöld égerfa, melynek eltörpült alakja havasaink tetején nő, de Sinnersdorf mellett nagyságra nézve a másik két égerfával vetélkedik s az antimon bányánál már a keritésbe is került.
Hegyi növények.
Nem havasi származék, hanem a magasabb vidék lakója itt a három piros-gyümölcsü cserje: a piros bodza, a berkenye és a málnaszeder, melyek az erdők egyhangúságát élénkíteni, komorságát legyőzni törekszenek, a vad egres, Vacciniumok, a fűnemüek közül pedig a Gentiana asclepiadea, Melandrynm dioicum, Spiraea Aruncus vagy tündérfürt, Prenanthes, Pirolák, Cherophyllum aureum, Cher. Cicutaria, Alchemilla. vulgaris. Phegopt. polypodioides, Aspidium dilatatum, Aspidium montanum, Galium rotundifolium, Crepis paludosa, Picris crepoides, Carlina acaulis, Festuca amethystina, Cirsium eriophorum, Senecio rivularis, Phyteuma spicatum, Verbascum Thapsus, Melampyrum silvaticum, Hypericum quadrangulum, Rubus saxatilis, Lunaria rediviva var. macropoda, stb.
A folyók hatása (Influxus fluviorum).
Folyók hatása.
Vasmegye magasabb tetőin a havasalji vagy e csúcsot jellemző növény csekély; a tetők növényzete az alacsonyabb vidékétől tetemesen nem különbözik, ezért a patak a Vütöm csúcsairól nevezetesebb növényt nem ragadhat le a völgybe. Fölismerhetőbb azonban az osztrák meg a stájer hegyek hatása, melyek Vasmegye jó részét lehűtik, folyóvizeik is megyénkben hömpölygenek.
Hogy a havasaljai növény megyénkben oly egyenetlenül elszórt, egyenesen a Stájerországból érkező folyók az okozói.
504Legfeltünőbb a Mura, Gyöngyös és a Rába hatása.
Mivel a zergeboglár a kőszegi hegyeken nem terem, Kőszeg alatt pedig a síkon töméntelen, hihető, hogy a Gyöngyös vízáramával jutott valamikor ide.
Kis- és Nagy-Barkócz alatt, ott, a hol a Mura a stájer határon a partot össze-vissza, szigetkékre szaggatja, áradmányokon gyakori a Salix incana és a csermelycziprus (Myricaria Germanica), mint Pozsony tájékán; kétségkivül a stájer havasok völgyeiből sodorta a víz ide.5 Az átokhínár (Elodea Canadensis) hamarább a vízi madár révén jutott ide. Viz hozta ide az Arabis arenosa, Juncus alpinus magvait és a struczharaszt spóráit, mert ezek a szomszéd hegyeken nem nőnek. Az Erechtites, Stenactis és Solidago Canadensis azonban lehet, hogy más úton jutott ide, az első hihetőleg botanikus kertből.
Szent-Gotthárd mellett a Peltaria alliacea, a Rába partján, itt-ott a meder oldalán (padnal) és a szakadékain nő a Geranium phoeummal. Mind a kettő a Rába sodrával került ide, nem természetes helyen nő. A Peltaria a Rábának mindkét partján nő s addig elég gyakori, míg a Lapincs bele nem ömlik. Ezen túl csak a jobb parton láttam.
Hogy a havasról leszálló polgár nálunk az alacsonyabb vidéken kevésbbé maradhat fel, mint Bajorország síkján, ennek oka az, hogy a havasi növény meleg vidékünkön kevésbbé boldogúl, mint amott.
Nyugati (Nóri) tipusok (Plantae noricae).
A havasalji emeleken kivül norikumi vagy nyugatibb növények főleg azokat tartjuk, melyek a Nóri-hegyeken s a magyar hazában leginkább csak Zala-, Vas- és Sopronmegyék hegy- és dombvidékein teremnek, vagy itt gyakoriabbak, melyeket tehát a kárpátvidéki flórához számítani már azért sem lehet, mert a haza közép vagy keleti részeiben hozzájuk hasonló, de tőlük jól megkülönböztethető fajtestvérük él.
Minthogy a nevezetesebb délkeleti növénypolgároknak csak kevése tapod e megye földjére, természetes, hogy a flóra összetételében a nyugat felé lakók s Móricumból valók jobban szembetünnek.
Austriacus-fajok.
Az a sok növény, mely Vasvármegyében Austriacus fajnevet visel (Anthemis, Verbascum, Galium, Gentiana, Roripa, Acer, Pinus, Quercus, Rosa, Pleurospermum, Viola) azt hirdethetné, hogy külön ausztriai elemek is vannak. Ez a név azonban csalékony, mert pl. az Anthemis Austriaca Jcq., valamint az Inula és Iris Germanica, Lavatera Thuringiaca is messzibb terjed délkeletnek, mint Bécstől nyugat felé, avagy Németország területén. Az ily nevet a florisztikai fejlődés még a növénygeográfiai ismeretek szunnyadása, főleg a megnevezendő növény messzebb terjedésének ismeretlen volta magyarázza meg. A florisztika Ausztriában és hazánkban előbb teljesedett, mint délkelet felé (a hol vidéki geográfiai nevet szintén kaphatott volna), azért több s inkább délkeleti, mint ausztriai növényt osztrák és magyar botanikus nevezett meg. A híres Jacquin Miklós József a "Flora Austriaca" czímü képes munkájában vidékének növényzetét csinosan rajzolta le. Némely képe szakasztott olyan, mintha rajzaihoz épen Vasvármegyéből kapta volna a növényeket (Thalictrum nigricans, Th. elatum).
Az Austriacus nevü vagy Jacquin megnevezte növények földrajzilag tehát nagyobbrészt olyanok, melyek délkeleten s hazánkban hemzsegnek, de elterjedésüknek délnyugati határát Ausztriában érik el. Neilreich6 szerint Alsó-Austria se önálló növénygeográfiai tag, hanem három különböző flóra darabja: a cseh őshegységé, Noricum alpesi vegetácziójáé és Magyarországé.
Jellemző növények Vasmegyében.
Ezeket a növényeket tehát nórikumi vagy nyugati elemeknek nem tekinthetjük. Azonban Vasvármegye hegyein és dombjain, mint a Flora subalpina darabján, vannak idevaló jellemzetes növények. Nagyobb növénycsoportokat említve: ilyenek a gombák, melyeket Clusius korán és korához mérten kellő tudományossággal ismertetett, a pázsit- és sásfélék, a fészkesvirágzatúak, 505a csengetyüke- és ragadványfélék, az ajakosak, tátogatók, ernyősek, boglárkafélék, keresztesek, szegfü-, mályva- és rózsafélék, meg a vitorlásvirágúak. Gazdagabb vagy nevezetesebb növénygénusz itt a csenkesz, zab-égerfa, Thesium, a fűzfa, Cirsium, búzavirág, Senecio, Hieracium, Gentiana menta, kakukfű, Galeopsis, tüdőfű, Veronica, Euphrasia, Thalictrum, Thlaspi, Epilobium, szeder, Potentilla, Poterium, Genista, lednek stb. Ritka helynek (Pozsony, N.-Podrágy, Zágráb, stb.) van olyan változatos szeder-flórája, mint a szombathelyi és kőszegi hegyeknek. Ezen kivül e vidék Rubusainak nagy része olyan, a minő másutt nincs, vagy eltérő formájával terem itt. Hozzájárúl a rózsa, Potentilla menta, Odontites, stb. önálló fajbeli tagosúlása, úgy, hogy a vasvármegyei hegység önálló növényzeti központnak tekintendő. A mediterrán meg a balkáni flórával szemben a fenyőfa (Abies), korpafű, Blechnum, Nardus, csarab, Pirola, Vaccinium és Arnica is jellemzetesen lép fel, a mint Kerner7 kitünteti.

VÖRÖSVÁRI PARKRÉSZLET. Saját felvételünk.
A Flora norica saját növényei.
Részenként tekintve elegendő számú itt az olyan növény, a mely Vasvármegyére, tehát a Flora Noricára nézve is jobbadán jellemző, mert, legalább mostani tudomásunk szerint, a Noricum-nak keletre hanyatló vidékéről kelet felé tovább nem igen terjed, a kárpátvidéki flórával nem keveredik.
Jelentéktelenebb alakokat (edényes virágtalanok), színbeli eltéréseket nem tekintve, melyek az ország kebelében s kelet felé is teremhetnek, de idáig talán fel nem jegyezték, az ellenkező természeti viszonyok és alakító hatás bizonyságai itt a következők:
Avena planiculmis var. microstachya Borb.
Avena pratensis var. macrostachya Borb.
Sesleria varia var. angustifolia
Festuca pseudo-ovina var. subpruinosa.
Festuca pallens var. minoriflora.
Koeleria cristata L. (K. ciliata Kern.) var. pubiculmis Hack.
Melica nutaus var. paniculata.
Carex Fritschii Waisb. Kőszegen.
506Alnus viridis var. demissorum.
Knautia arvensis var. dipsacoides.
Centaurea Scabiosa var. sublucida, C. extranea G. Beck (Kőszeg), C. Castriferrei Borb. et Waisb.8
Cirsium Castriferrei Borb.
C. erisithaloides Hut. (C. Waisbeckeri Simk.)
Gentiana castenetorum.
Menthák, köztük M. Kuncii, M. Sencyana, M. Hollósyana, M. globiflora, M. Waisbeckeri, M. Piersiana, M. Steffekiana Borb.
Oryganum vulgare var. chlorophyllum.
Thymusok, közte Th. Castriferrei, Th. Radói.
Galeopsis flavescens.
Stachys silvatica var. pycnotricha (var. tomentosa Waisb).
Veronica Kovácsii.
Euphrasia Roskoviana var. minoriflora, E. perincisa.
Odontites macrocarpa.
Heracleum macranthum.
Sempervivum adenophorum.
Thalictrum litorale, Th. subsphaerocarpum.
Ranunculus Frieseanus var. napelloides, - Caltha rostrata.
Helleborus dumentorum.
Viola stichotricha, V. commutata, V. castanetorum, V. leucoceras.
Thlaspi Goesingense var. cochleatum, var. truncatum, Thlaspi alpestre var. stenopetalum, var demissorum, Th. umbrosum Waisb. (Th. montanum var. obordatum. G. Beck?)
Tilia suberiocarpa.
Malva Alcea var. subtrichocarpa.
Erodium cicutarium var. adenotrichum.
Epilobium hybridjai és alakjai, köztük E. pycnotrichum, E. Radói (E. super-collinum × Lamyi) Borb., E. Borbásianum Hausskn. (E. roseo-adnatum).
Circaea Lutetiana var. subglabra.
Rózsák, mint egészen, vagy csak az országra nézve ujak, köztük Rosa victeria Hungarorum R. Kuncii R. Zalana, stb.
Szedrek, köztük Rubus Hunfalvyanorum, R. Berthae, R. Frehi, R. Haynaldianus, R. Clusii, R. Kőfalvyanus, R. Styriacus, R. Borbásiellus, R. porphyropetatus, R. Salisburgensis Focke (R. Ginsiensis Waisb.), R. peracanthus Borb. et Waisb., R. trichomorus Borb. et Waisb., R. appendiculatus, R. lasiaxon Borb. et Waisb. Több szeder alakja a R. Salisburgensishez húz.
Potentillák, köztük P. serpentini Borb., P. Sadleri Rchb., P. Ginsiensis Waisb. (P. arenaria × glandulifera), P. Castriferrei Borb. et Waisb. (P. permista Waisb.; P. rubens × glandulifera: Vörösvágás), P. pseudoserpentini, (P. serpentini × glandulifera), és P. lancifolia Waisb., Borostyánkő körül.
Lathyrus silvestris var. lineifolius. Ezek nagyobb részének, legalább máig, Noricum a szőlőföldje, nyugotibb magyarföldi (endemicus) növényeknek tekintendők. Egyikét-másikát 1887. óta Beck Günther bécsi tanár jelezte Alsó-Ausztria flórájából.9
Ritkább növények.
De vannak Vasmegyének régibb magyarföldi növényei is. Ilyenek az Echium Schifferi, mely 1828-tól ott máig is változatlanul fentartotta kisvirágú tipusát, továbbá:
Pulmonaria Styriaca Kern., melyet eddig csak a közel Stájerból ismertünk.
Az Althaea micrantha Wiesb., idáig Zalából.
Majdnem magyarföldiek, s a hazában másutt is teremnek:
Knautia Pannonica (Jacq.)
Scabiosa Banatica (Serb., Bosn., Roman, Austria.)
Genista Hungarica.
E megyéből nevezték meg legelőször az Asplenium Forsteri-t. Itt ütött az Erechtites meg az Elodea (átokhínár) legelőször tanyát, mely azóta tovább is terjedt az országban.
Máshonnan ismeretes, de hazánkban csak Vasmegyében, vagy talán még a szomszéd Zala- és Sopron-, valamint Pozsonymegyében termő növények (jelentéktelenebb alakokon kivül):
Az Orobus tuberosus (horvát Kőrös). Asplenium adulterinum Carex caespitosa (Belovár megyében), Vulpia sciuroides, Ornithogalum sphaerocarpum, a Chlorocrepis v. Hieracium staticefolium, H permacrotichum, Galium Parisiense, G. Anglicum, G. silvaticum, Cirsium Siegertii, C. praemorsum, rózsák (R. collina, R. superba) és szedrek, köztök merevsarjúak is, Thesium tenuifolium, Equisetum fluviatile var. polystachyum, Pirola umbellata (Barlangliget körűl is), Nuphar minus, Thlaspi Goesingense, Polygala Chamaebuxus (Sopron is), Viola Kerneri Wiesb. (Budán), Scleranthus intermedius, Silene vulgaris var. carneiflora, Barbarea stricta (Erdély), Achillea Ptarmica var. linearis, Cerastium pumilum (nem a C. obscurum), Cytisus supinus.
Ezek a megyének legjellemzőbb ritkaságai, melyeket kelet felé (legalább, a mint most tudjuk), a kis magyar Alföld a magyar haza szivétől elszakaszt.
507Helyetttesitő fajok.
Ez az elszakadás, ez az elzárás annyira megy, hogy bizonyos nyugatibb vagy Austriacus nevü tipusoknak a haza keleti és déli részein helyettesitő testvéreik élnek.
Ilyenek Vasmegyében:másutt az országban:
Az Ornith. sphaerocarpum.O. brevistylum az ország közép részében.
Equisetum variegatum.E. ramosissimum alakjai.
Carex caespitosa L.C. Dacica Heuff.
Avena pratensis var. macrostachya.A. pratensis var. subdecurrens (Buda).
Juncus acutiflorus.J. Rochelianus.
Polygonum Bistorta.P. Schurii (Erdély).
Knautia Pannonica (Kn. dipsacifolia Waisb.,
non Schott, nec Host).
Kn. silvatica.
Galium silvaticum L.G. Schultesii.
G. Parisiense és G. Anglicum.G. tenuissimum M. Bieb.
Cirsium platyonychimum C. eriophorum.C. decussatum.
Vinca minor.V. herbacea.
Achillea Ptarmica.A. cartilaginea.
Thymus subcitratus.Th. montanus.
Gentiana Austriaca, G. castanetorum.G. chloraefolia, G. oblongifolia és G. depauperata, G. Fátrae.
Primula officinalis.P. Pannonica Kern. pro parte.
Pleurospermum Austriacum.P. Austr. var. pubescens (Erdély).
Sempervivum adenophorum.S. hirtum.
Herniaria hirsuta.H. incana.
Thalictrum nigricans.Th. flavum, már a Marcal vidékén.
Viola castanetorum.V. elatior.
V. austriaca.V. suavis.
Stellaria nemorum.S. Reichenbachii Wierzb. (Krassó-Szörény).
Dianthus Carthusianosum és var.Délkeleten különböző fajok: D. Banaticus (Heuff.), stb.
Potentilla rupestris.P. Beniczkyi.
Linum flavum.L. Tauricum.
Dictamus albus L.D. levistylus Borb.
Onobrychis sativa.O. arenaria.
Genista nervata.G. ovata.
Melilotus paluster.M. macrorrhizus.
M. coeruleus.M. procumbens.
Cardamine amara.C. Opizii.
Rokon fajok találkozása.
Ellenben némely testvérfaj, mely néhol mint egymást helyettesitő lép fel, Vasmegyében egymással találkozik. Ilyen a
Sesleria coerulea süppedős réten.S. varia, mészsziklákon.
Hieracium barbatum, H. Dinaricum.H. racemosum.
Viola Stagnina (V commutatum.)V. Pumila.
Sagina subulata.S. procumbens.
Cerastium brachypetalum.C. Tauricum.
C. pumilum.C. obscurum.
Dianthus Carthusianorum.D. Pontederae.
Epilobium adnatum.E. Lamyi.
Poterium polygamum.P. dictyocarpum.
Crataegus monogyna.C. calycina.
Anthyllis Vulneraria.A. polyphylla.
Cytisus supinus.C. serotinus Kit.
Genista tinctoria, G. elatiorG. Hungarica.
Vicia tenuifolia.V. Cracca.
V. villosa.V. glabrescens.
Centaurea Pseudophyrgia.C. stenolepis.
C. Rhenana.C. Biebersteinii.
Hieracium Sabaudum.H. boreale.
Odontites macrocarpa.O. serotina Lam.
Ranunculus Sardous.R. Sard. var. Mediterraneus.
Scirpus silvaticus.S. radicans.
Koeleria cristata.K. gracilis.
Glyceria plicata.Gl. fluitans.
Rumex silvester.R. obtusifolius.
Betonica officinalis.B. Danica.
A helyettesítő fajok váltakozó elterjedése a megye határán belűl is jelezve van, pl.:
a Galeopsis canescens inkább délfelé, a G. Ladanum inkább éjszak felé nő;
a Glyceria picata inkább az éjszaki hegyek közt nő, a Gl. fluitans egyebütt a megyében.
A Galium Anglicum, délen.G. Parisiense, éjszak felé.
Leontodon hispidus délen.L. Danibialis éjszak felé.
Typha Shutleworthii délen.T. latifolia éjszak felé.
Muscari tenuiflorum, délkeleten.M. comosum, egyebütt.
Glechoma hirsuta, délkeleten.G. heder. villosa Kőszeg.
508Ritkább növények.
Eltérő jellegre vall az is, hogy a felsoroltakon kívül más növények ritkaságai Vasmegyének, mint a haza belsejének. Ilyenek:
Asplenium Germanium, Equisteum variegatum, E. hiemale, E. Schleicheri, Festuca fallax, F. amethystina, Lolium remotum, Cirsium rivulare és más aszott-hybridok. Glyceria plicata, Carex diandra, D. brizoides, C. pilulifera, C. elongata, C. canescens, C. Goudenowii, Luzula pilosa, Empipactis varians, Salix rubra, S. aurita, Achillea Ptarmica, Senecio rivularis, S. nemorensis, Crepis capillaris, Hieracium sessiliflorum, Galium rotundifolium, Pulmonaria angustifolia, Melampyrum commutatum, Pinguicula, Moenchia, Bunias Erucago, Typha minima, T. Shuttleuworthii, Sieglingia, Filago apiculata, Myosotis caespitosa, M. versicolor, Omphalodes scorpioides, Cuscuta Trifolii, C. breviflora, Verbascum rubiginosum, V. intermedium, Pyxidaria, Orobanche loricata, O. minor, Heleocharis ovata, Scirpus radicans, Vicia dumentorum, Papaver Argemone, Agrimonia proce a, Hypericum humifusum, Genista sagitalis, G. Germanica, Prunus Padus, Geranium dissectum, G. molle, Epilobium obscurum Potentilla rupestris, Tysselinum, Cicuta, Silaus flavescens Bernh., Scandix pecten Veneris, Allium carinatum, Aspidium montanum, Sparganium simplex, Cypripedium, Hieracium tridentatum, Camelina dentata, Calluna, Carlina acaulis, Cerastium silvaticum, Holcus mollis, Nardus, Tunica, Pirolák, Vacciniumok, Rosa repens, Stellaria nemorum, Alchemilla valgoris. Scleranthus perennis, Betula pendula Roth stb.
Ellenben a középmagyarországi közönségesekből ritka itt:
Bupleurum falcatum, B. rotundifolium, Cerastium semidecandrum, Arabis arenosa, A. Turrita, Ranunc. Lingua, Lathyrus pratensis, Setaria verticillata, Bromus serotinus, Triticum caninum, Cytisus Ratisbonensis, Cynodon. - Más e megyében az ubiquisták java része is: Carex vesicaria, C. pallescens, Majanthemum, Anthoxanthum, Holcus lanatus, Anemone nemorosa, Ranunculus auricomus, Primula acaulis, Veronica Persica, Bellis, Ara bidopsis, Galium silvestre, G. silvatium, Hypochaeris radicata, Cardamine Hayneana, Adoxa, Myosotis sparsiflom, Astrantia, Pimpinella magna, Cerastium arvense, Dianthus Carthusianorum, C. deltoides, Spergula arvensis, Rhinanthus minor., Geranium palustre, Jasione, Epilobium roseum, Potentilla atba stb.
KELETI VAGY PUSZTAI VEGETÁCZIÓ (CIVES ORIENTALES).
Keleti vagy pusztai vegetáczió.
A havasaljai és nórikumi növényzet a hegység aljában megszűnik s itt, a sik részen, részint a völgyekben, a neogén földrétegen, a keleti vagy magyar vegetáczió diszlett. Díszlett mondom, mert Vasvármegyének azt a területét, hol valaha ez az érdekes vegetáczió volt, ma már szántják-vetik, még a hegy lejtőit is szőllőnek kapálták föl, úgy, hogy az eredeti szép vegetáczió legnagyobbrészt elpusztúlt s csak a mesgyén, elhagyott helyen, vagy a Sághegy tetején győződünk meg róla, hogy itt a keleti flórának hazánkban nyugat felé húzódó de itt szétoszladozó területén vagyunk. Ez az alacsony és melegebb vidék a havasalji növényeknek már nem kedvez, megalakúl a határ s a Kemenes síkja és Vasvármegye keleti részének egyébb alacsonyabb vidéke kitárúl a magyar növények befogadására.
A keleti vagy magyarföldi növényeknek Vasvármegyében való összesereglésére két út nyílik: a Balaton melléke felől, meg a kis magyar Alföldről, leginkább Győrvármegye felől. A Balaton mellékén azonban a magyarföldi vegetáczió tetemesen foszladozott, azért Budapest felől a kis Alföldön át, melynek Vasvármegye síksága a legdélibb darabját alkotja, szabadabb közlekedése van a magyarföldi növényeknek Vasvármegye alacsonyabb vidékével.
A pusztai flóra tehát a Vötöm és a Bakony között mélyre benyujtja karját Nórikum flórájának területébe s itt kiváltképen a Kemenesalja volt egykori tanyája. A Sághegyen a délkeleti vegetácziónak ma is nevezetes szigetkéje ékeskedik, a hol a puszta árvalányhaj a kis-czelli búcsujáróknak ép oly kedves virága és magával vitt emléke, mint a havasok vidékén vagy a turistáknak a havasszépe (Rhododendron) vagy a havasi hófehérke.
A pusztai flóra határa.
Ellenben földrajzilag nagyon nevezetes, hogy Európának éjszaknyugati és délkeleti vegetáczióját szelő vonala Vasvármegyében a havasaljai és a magyarföldi flóra-tag határán húzódik, valamint az is, hogy nyugat felé a magyarföldi vegetáczió hamarább megszünik, mint Ausztriában, mert a Cserláncz, hol a kiváló magyar flóra már fogyatékán van (Hercseg), vagy majdnem megszünik, több, mint egy szélességi fokkal van délre s talán épen egy hosszúsági fokkal jobban keletre, mint Tulln Ausztriában, a meddig a magyarföldi vegetáczió nyugatra és éjszaka kiterjeszkedik, de e határkövön túl tovább nem terjed. Ez a flóraválasztó-vonal hazánk nyugati részén nagyon görbe, s a Bakony éjszakkeleti részétől a Nóri hegység keleti hullámain húzódik az Alpesek déli karimája felé. A Fekete-tengertől a Duna mentén, 509Bécs és Tulln felé, a délkeleti növények útja szabadabb, nem gördül eléjök annyi legyőzhetetlen akadály, olyan kiáltó klímai ellentét, mint Vasvármegyében.
Fehérvármegye Sárrétje, a Marczal terjedelmes mocsara, a Bakony zordonabb klímája és bükkerdősége a magyarföldi növények terjedése elé erős gátként nehezedik s a keleti, délkeleti növényekkel már maga a Bakony belseje se dicsekedhetik. A bükkerdőnek más a vegetácziója, mely az éghajlat és vegetáczió különböző viszonyaival győzelmesen lép a melegebb vidék növényvándorai elé. E növények elterjedése a Dunántúl délibb részein sem sokkan könnyebb, a más hegyrendszerhez tartozó hegyeken és dombhullámokon keresztül, sőt ezeknek a jobb földhöz szokott növényeknek Vasmegye déli részének sovány kavicstalaja sem lehet nagyon ínyére. Az egész vasvármegyei Noricum havasaljai éghajlata s a növényzet életének más természetű viszonyai mereven ellenállnak a kárpátvidéki növények idejutásának.

RÉSZLET A RÁTÓTI PARKBÓL. Saját felvételünk.
A keleti flóra szétfoszladozása.
Az elterjedés gátjának nagyságát jelzi például az, hogy Vasvármegyében nincs Achillea Neitreichii (sem A. nobilis), Sisymbrium Columnae, Carduus crispus és a Heliotropium Europaeum, az Aster Pannonicus, a Hibiscus ternatus, Teucrium Botrys, a ragadós Setaria verticillata, az Astragalus Onobrychis, a Lycopsis és Lactuca saligna fajokból, melyek Közép-Magyarországban az előbbiekkel együtt egyáltalában nem ritkák, csak néhány szálat találtam a megyében. A Caucalis dauciodes, Asperugo, Lappula Myosotis, Chondrilla, Scabiosa suaveolens is elég ritka. Ezek tehát a délibb jellegű flóra szétfoszladozását jelzik.
Ép ily szembeszökő a mocsári növények hiányossága, melyeknek elterjedése általában jobban meg van könnyítve. Ezeknek sok és másutt közönségese itt ritka vagy nagyon el van szórva. A Lythrum virgatum egy szálig hiányzik, pedig Csorna vidékén már láttam. Kőszegen, a hol a vegetáczió a megyében a leggazdagabb, nincs Butomus, Sium, Heleocharis acicularis, Sagittaria, Glyceria ayuatica, Scirpus lacustris. A Lycopus exaltatus is csak kevés helyen nő, a Cirsium brahcycephalum, mely a magyar síkságoknak 510majdnem bennszülött növénye, a Kemenesalján és Sárvárnál még gyakori, de tovább nyugat felé nem nő. Általában legtöbb a mocsári a növény Kemenesalján, de legtöbb itt a délkeleti ritkaság is.
A magyar haza nagyszerű és bámulatos növényzetének, mely nevezetesebb elemeit tekintve, majd a déli orosz steppeével, majd meg a Földközi tenger partvidékeével közös; annak a sajátságos természetü homoknak, mely az Alföldön néhol oly termékeny; melynek, főleg, ha nem szántják-vetik, a vegetácziója olyan sajátságos, más vidékétől olyan eltérő, még a futó homokon is (temesi homokpuszták), végre a síkságot körülfogó erdőtlen dombok jellemző magyar flórájának Vasvármegye nem otthona. Kemenesaljától nyugatnak a mezőket kavicstenger alkotja, nemsokára a havasok hatása is érezhetőbb, úgy, hogy a Vasvármegyéig eljutott melegföldi növények legnagyobb részének a Kemenesalján kell meghúzódnia, a Rába völgyében már fogyatékán van és hirtelen megszűnik. A délkeleti növények tehát, pl. Pestvármegyéből, nem egyenes irányban, hanem kerülő úton jutottak Vasvármegyébe. Az Anthemis Ruthenica, Veronica Persica, Lathyrus Alpaca, Asperula arvensis, stb., lehet, hogy vetőmaggal, más irányból került ide. A Vütöm déli tövében (Kőszeg és Rohoncz közt) még felismerhető a délkeleti jelleg, de csak a Vütömben; tovább hirtelen megszünik.

RÉSZLET A ROHONCZI PARKBÓL. Erdélyi felv.
A magyar földségi vagy pusztasági növény kiváltképen a síkon terjedvén, főjellege épen az erdőtlenség. A keleti fák közül különben itt nő a Tilia Hazslinszkyana var. suberiocarpa, a cserfa, a sima szilfa, a török meggy, a hólyagmogyoró vagy szerecsendió, a bibircsós kecskerágó, a bangitafa (Viburnum Lantana), a törpe cserjékből az apró rózsa (Rosa Austriaca Cr.), több rekettye és zánotfaj, a rozmaringfűz, stb., a fűneműek közül pedig kiválóan az árvalányhaj.
Jellemző magyar növények és helyettesítőik.
Azon keleti vagy délkeleti növényekhez képest, melyek még a kis Alföldnek a Duna mellékén, a Fertő tava s a bécsi török sánczok körül ismeretesek, Vasvármegyében a délkeletiek száma talán kevesebb, formáczióba a Stipa capilallata kivételével nem igen egyesülnek.
Ilyenek:Helyettesítői másutt:
Stipa pennata St. capillata.St. Grafiana, St. eriocaulis.
Hierochloa australis.H. repens.
Festuca sulcata, F. Dalmatica.F. durinscula.
F. amethystina L.F. Tátrae.
F. pallens Host.F. Pannonica.
511Gagea pusilla.
Veratrum nigrum.
Carex Michelii.C. Crevocollis.
Convallaria latifolia.
Iris variegata.
Thypha Shuttleworthii.T. latifolia.
Pinus nigra.P. Laricio, P. Pallasiana.
Atriplex Tataricum.
A. oblongifolium.
Scabiosa Banatica.Sc. Columbaria.
Cephalaria Transsilvanica.C. Allionii Kern.
Knautia Pannonica.K. silvatica.
Polygonum Hungaricum.P. Persicaria.
Rumex silvester.R. obtusifolius; itt találkoznak.
Inula Oculus Christi.I. montana L.
I. ensifolia, I. Germanica.I. Germ. var. Caucasica.
Anthemis Rhuthenica.
A. Austriaca.A. brachyceutros.
Aster Bessarabicus.A. Amellus.
Achillea Pannonica.
Artemesia Pontica.
A. scoparia.
Chamaemelium tanuifolium Kit.
Centaurea stenolepis.C. Pseudophrygia, stb.
C. Biebersteinii.C. Rhenana, C. paniculata, C. maculosa.
Cirsium brachycephalum
(majdnem magyarföldi, Austr., Serb.).
C. palustre; találkozás.
C. Borbásii.
C. Tataricum.
C. Pannonicum.
Scorzonera parviflora.
Taraxacum leptocephalum.T. tenuifolium.
T. corniculatum.T. laevigatum.
Hieracium leptocephalum.H. albo-ciner., H. setigerum.
H. tenuifolium.H. Sabaudum; találkozás.
H. sessiliflorum.H. racemosum; találkozás.
Crepis rhoeadifolia, C. setosa.C. foetida, Cr. setosa var. glabrata.
Tragopogon Orientalis.T. pratensis.
Podospermum Jacquiniarum.P. canum.
Sonchus uliginosus M. B.S. arventis; találkozás.
Galium Austriacum Jcq.G. anisophillum.
Adenophora infundibuliformis.A. setuolosa; Horvátország.
Viburnum Lantana.
Echium rubrum.
Onosma arenarium.O. fallax.
Pulmonaria mollissima.P. tuberosa.
Veronica orchidea.V. spicata.
V. foliosa.V. spuria.
V. Persica.V. agrestis.
Verbascum Austriacum.V. Chaixii, V. orientale.
V. rubiginosum.
Melampyrum barbatum.M. ciliasum.
Linaria genistifolia.L. Italica.
Salvia dumetorum.S. pratensis; találkozás.
Marrubium peregrinum.
M. remotum.M. praecox.
Thymus subcitratus.Th. Chamaedrys, T. montanus.
T. glabrescens.
T. Marchallianus.
Nepeta Pannonica.N. violacea és N. nuda.
Glechoma hirsuta.G. hederaaea var. villosa.
Anthriscus trichosperma.A. Cerefolium.
Bifora radians.B. testiculata.
Saxifraga bulbifera.S. granulata.
Loranthus Europaeus.
Orlaya grandiflora.O. daucorlaya Murb.
Ramunculus Illyricus.
R. (Ficaria) calthaefolius.Ficaria grandiflora Rob.
Thalictrum elatum.Th. Mucronatum.
Th. litorale, Th. nigricans.Th. exaltatum.
Pulsatilla grandis.P. vulgaris.
Pulsatilla nigricans.P. pratensis.
Helleborus dumetorum.H. viridis, H. purpurascens.
Nigella arvensis var. trachycarpa.A tő-alak.
Hesperis runcinata.H. matronalis, H. inodora.
Erysimum canescens.E. Banaticum.
Sysimbrium Sinapistrum.
512Camelina macrocarpa.C. dentata (találkozás).
Peltaria alliacea.
Sinapis arv. var. orientalis.
Roripa Austriaca.
Alyssum saxatileA. Orientale
Viola ambigua.V. Thomasianna (Helv.).
Dianthus collinus.D. Seguieri.
Cerastium silvaticum.
C. brachypetalum var. Tauricum.
Hibiscus terantus.H. trionum.
Althaea micrantha.A. Taurinensis.
Evonymus verrucosus.
Hypericum barbatum.H. Calabricum.
Dictamnus albus.D. Hispanicus.
Polygala amara.
P. amarella.
Euphorbia polychroma.E. epithymoides L. (E. fragifera Jan).
E. lucida.
E. virgata.E. Tommasiniana Istria, E. praeorientalis
(E. virgata var. orientalis Boiss., non L.)
Euphorbia villosa var. glabiifolia.E. procera.
Mercurialis ovata.
Linum hirsutumL. glabrescens
Rosa uncinella.R. dumetorum.
R. Kosinsciana.R. Andegavensis.
R. frutetorum.R. coriifolia, R. psammophila.
Dorycnium sericeum.D. suffrutic. és D. decembens, Gallia.
Genista Hungarica (magyarföldi).
G. elatior.G. tinctoria
Vicia PannonicaV. Striata
V. sordida.V. grandiflora.
V. Biebersteinii.
Anthyllis polyphylla.A. Vulneraria, A. affinis, stb.
Melilotus paluster.M. macrhisus.
ILLÍR FLÓRATAG VAGY DÉLI ÉS MEDITERRÁN ELEMEK.
Illír növények.
Az illír átmenő flóravidéknek egyes növénye magasan felterjed a megyébe, de a megye legdélibb részén a hegység egyenesen illír-jellegü flórával hanyatlik a Mura völgyébe. Legjobban jelzi azt a Genista nervata Kit. (S. lasiocarpa Spach), a Rosa repens sereges tenyészete, valamint a fák derekán íszalagoskodó Lonicera Caprifolium. Minthogy az illír flóra Vasvármegyében kisebb terjedelmü, a másik két flórával szemben itt csak a horvát és dalmát felvidéken uralkodó flórának inkább csak a végződése van és számos nevezetes faja és növénye nem érinti Vasvármegye flórája területét.
Azon választó vonal tekintetbe vételével, melyet Kerner10 Európa éjszaknyugata és délkeletje között vont, mely Vasvármegyében is a havasalji meg a magyarföldi flórát választja el; délkeleti és déli növény között határt szabni bajosabb, Neilreich nem is választja külön. Mi e különválasztással azt akarjuk jelőlni, hogy vannak pl. mediterrán növények, a melyek kelet felé a kontinensen nem nőnek, továbbá, hogy azok, melyeket a megelőző szakaszban elősoroltunk, inkább keleti eredetet, hazát jelölnek, s Ausztria határán túl nem, vagy messze nem terjednek. Ellenben az itt felsorolandó növények általában Európa déli vidékein teremnek, délnyugat felé a spanyol félszigeten is; délen vagy a mediterrán flórában van elterjedésöknek és tagosulásuknak középpontja, s innen kevesebb vegyül más természetes flórába. (Ostrya, Quercus Ilex, Acer Monspessulanum, Eryngium amethystinum stb.). Magyarország kedvező klímája és fekvése folytán több déli és mediterrán elemmel dicsekszik s még Vasvármegyébe is jutott belőle.
Karszt-képződmény.
Kerner11 a Bakonyban említ Karszt-féle képződményt. Lehet, hogy Vasvármegyét is a köves talaj kapcsolja össze a Karszt némely jelenségével. Ez a megye jól leereszkedik dél felé, a zalai völgyes hegyek pedig nem gátolják némely déli növénynek idejutását, ha itt léte talán nem is az ősidőből való. Nevezetes e tekintetben a Tunica, mely Somló-Vásárhelytől nem hatott 513tovább nyugatra, de dél felől mégis eljutott a Mura vidékére. Legkitünőbb déli jelenségek a Liliaceák, főleg az Asphodelus, Malvaceák, Papilionaceák és a szelíd gesztenye; a déli lóherék teljes hiánya ellenben nagyon érezhető.
Déli növények és helyettesítőik.
Equisetum famossimum.helyette néhol E. variegatum.
Setaria ambigua.S. verticillata (találkozás).
Danthonia provincialis, Borostyánkő körül.
Molinia litoralis.M. arund., M. coerulea.
M. serotina.
Eragrostis maior, Czák körül.E. minor (találkozás).
Aira ambigua.Aira capillaris.
Juncus Tenageia (Sz.-Léránt).J. sphaerocarpus.
Lolium Italicum.L. Gaudini Parl.
Ornithog. collinum.O. umbellatum.
O. sphaerocarpum.O. pyramidale. O. brevistylum.
Allium sphaerocephalum
A. flavum.
Hemarocallis flava.H. fulva
Asphodelus albus.A. microcarpus.
Muscari botryoidesM. Kerneri March.
M. racemosum.M. neglectum.
Tamus communis.
Orchis tridentata.O. cummutata Tod.
O. saccigeraO. maculata.
Quercus AustriacaQu. Cerris
Qu. lanuginosa.más alakok is.
Qu, crispata.más alakok is.
Castanea sativa
Galium Obornyanum (Kőszeg).G. erectum és más fajták.
Scabiosa suaveolens.Sc. silenifolia.
Scabiosa agrestis.
Succisa australis.Sc. Columbaria, Sc. mollis.
Micropus erectus.
Achillea lanata, A. setacea.
Xeranthemum annum.
Centaur. axillaris.C. montana, C. mollis.
C. nigrescens.C. Transalpina, C. nigrescens megalolepis.
Achinops paniculatus.E. commutatus Juratz.
Scorzonera purpurea.S. rosea.
Helminthia echioides.
Carlina intermedia.C. Nebrodensis.
Lactuca saligna.L. angustam.
Crepis capillaris L.C. neglecta.
Specularia Spec. var. cordifolia.S. hybrida.
Galium Pedemontanum.G. Sieberi Tausch.
Campanula Bononiensis.C. Tauscheri Kern.
Lonicera Caprifolium, mint déli iszalagcserje.L. Etrusca
Hyssopus officialis.H. pilifer Gris, a horvát tengerparton.
Menthák, melyek a litorális alakokkal egyeznek meg.M. Sieberi.
Salvia Aethiopis.
Calamintha intermedia.C. officinalis, C. menthaefolia.
Melissa officinalis.
Teucrium Botrys.
Melittis MelissphyllumM. albida (Fiume).
Heliotropium Europaeum.H. tenuiflorum.
Lithosperm. purpureo-coeruleum.
Antirrhinum maius.A. latifolium.
Orobanche rubens.O. Buekiana.
Cuscuta breviflora.
Odontites linifolia.O. lutea.
Bupleurum affine, incl. var. sparso Simk. (longiradiato Wettst.)B. glaucocarpum Borb.
Sandix pecten Veneris.Sc. australis.
Fumaria prehensilis.
Draba praecox.D. verna (találkozás).
Bunias Erucago.B. macropterum Rchb. (Carlopago).
Lepidium graminifolium.
Erysimum Pannonicum.E. strictum.
Lychnis Coronaria.L. flos jovis.
Moenchia Mantica.M. Bulgarica.
Dianthus barbatus.D. compactus, havasokon.
Alsine viscidula ThuillA. tenuifolia
Silene Gallica.S. quinquevulnera.
Malva AlceaM. moschata.
514Ephorbia Gerardiana.
Euphorbia dnlcis.E. Sturii, E. Nicaeensis.
Euphorbia angulata, E. verrucosa.E. carniolica.
Poterim polygamum.P. dyctyocarpum (találkozás).
Rosa repens var.R. arvensis.
R. Kuncii, a Stylosák közül.R. Haynaldiana.
R. Karstiana.R. tomentosa, stb.
Genista nervata.G. ovata.
Medicago minima.M. longisete, M. elongata.
Lathyrus Aphaca.L. affinis Guss. (Istria).
Tetragonolobus siliquosus.T. maritimus.
Astragalus Onobrychis.A. Rochelianus.
Dorycnium herbaceum.D. intermedium.
Vicia striata.V. Pannonica (találkozás).
ÉSZAKI POLGÁROK (PLANTAE BOREALES).
Északi növények.
Vasmegye a hidegebb éjszaktól jó messzire esik, mégis flórájában elég kirívó északi növényre ismerünk. Ezek alig észrevétlenül, vagy a vidék növényzete közé keverednek, vagy pedig a havasalji vidéken, mint szigetkék vagy északi formácziók tünnek ki. De azért vidékünket az éjszaki vagy baltmelléki flórával semminemű természetes összefüggésbe hozni nem akarjuk, mert egy része ezeknek a növényeknek természetes úton juthatott ide, az Erigeron Droebachensis könnyű pehelybóbitájával. Lehet, hogy némelyik északvidéki formáczió megfészkelődése a geológiai korszakokból ered, de némelyik a Havasaljáról is könnyen ide juthatott, mert az északi növények Európában dél felé a maguknak megfelelő analóg helyet leginkább a havasvidéken találják meg s innen ereszkedhettek le Vasvármegyébe. Viszont a Hieracium boreale, meg a H. Sabandum hamarább a délibb vidékről jutott Skandináviába.

A MURASZOMBATI PARKBÓL. Saját felvételünk.
Az északi polgárokat különben szorosan különválasztani bajos, mert a baltmelléki flóra nagyterjedelmű és többtagú s mert sok növény, mely az északi mezők lakosa, a délvidék havas vidékein itt otthon és jellemző lehet (Prunus Padus, Nardus, izlandi zuzmó, Lycopodium complanatum, Arnica, stb.). Az északiak közül említendő a fenyves, a magyar keleti színű flóra élénk ellentéte, az ericetum, vacciniumos és pirolás erdőtalaj a szederfajok sokfélesége: Rubus suberectus, R. Wahlbergi, stb., de más szeder itt inkább átalakúlva, mint helyettesítő faj (species varia) 515jelenik meg (R. appendiculatus Portenschl). Északi eredetű a rénzuzmó, a Carex Goodenowii, C. caespitosa, C. canescens, C. Buekii és más sás, a Polygonum Bistorta, a Hierac. tridentatum, a Potentilla Wiemanniana, Barbarea stricta, stb. Az északibb tőzegmoha ingoványának a viszonyok, főleg a kavicstalaj nem kedvezők, Pinkafő és Villámos körül kevés pusztuló tőzegmohat a harmati fű (Drosera rotuandifolia) jellemzi.
MEGHONOSODOTT ELEMEK (PLANTAE ADVENTICIAE).
Meghonosodott elemek.
A termesztett növényeken kívül a meghonosodott növénypolgárok száma nem nagy, de némelyik individuuma annyira szapora és sereges, hogy méltán támad az a gondolat, mintha itt tősgyökeres polgár lenne. Ilyen a Veronica Persica, Solanum miniatum, Orlaya, Spergula arvensis és Sp. maxima, Erigeron Canadensis, Robinia vagy koronafa, a hazánkban először itt lelt átokhinár, a Stenactis, az Oxalis stricta, gazos helyen meg a vetésben, az Althaea micrantha, talán mint kerti szökevény, az Oenothera biennis, Silybum Marianum, Trifolium incarnatum, Rudbeckia laciniata, Solidago Canadensis, Rosa cinnamomea, Xanthium spinosum, vagyis a szerbtövis, de itt nem érezhető csapás. Szálonként látható az Anchusa Italica, Geranium Pyrenaicum, Setaria ambigua, Eragrostis maior, Lycopsis, stb. Legnevezetesebb vándor az Erechtites, melyet Zágráb után itt találtunk először Európa flórájában. A Lepidium graminifolium a római gyarmat behurczolása. Az Agrimonia procera, talán a Galium Parisiense is, ujabb keletű.
*

Ezen összetevő és jellemző elemek eloszlására végre még azt jegyezzük meg, hogy a melléknevök (havasaljai, délkeleti, stb.) jelölte helyen belül meglehetősen el vannak szórva, csak a délkeleti elemek csoportosulnak Kemenesalján s itt a fatenyészet délkeleti klímajelzőivel találkoznak, tehát a megye legenyhébb klimáját is kijelölik. A többi elem elszórtságával vagy sereges megjelenésével egyes helyet ily módon nem jellemez.
TERMŐ HELYEK (LOCA NATALIA).
Termő helyek.
Az említett flóratagokon belül a vegetáczió korántsem mindenütt egyenlő, hanem épen a termőhelyek szerint alakul, tarkul, változik és tetemesebben vagy jelentéktelenebbül különbözik egymástól. Bizonyos természetes helyen a növényzetből sajátságos szövetkezet (formáczió) támad. Ezt a termőhelyek szerint ismertetjük. A különbséget itt leginkább a föld nedvessége és szárazsága okozza, ezért előbb a száraz talajú termőhelyekről (erdő, vágás, szőllő, rét, legelő stb.), azután a mocsaras vidékről szólunk.
Az erdők (Silvae) és a magasság erdőövei.
Erdők.
Vasmegyének erdeje elegendő. Sok helyt nemcsak tűzre és épületre, de mint deszka és zsindely, kereskedésre is jut és a gubacs-termés, makkoltatás, hamuzsír- és szekérkenőcs-gyártás, valamint a szénégetés nem megvetendő ága a lakosok és uradalmak jövedelmének. A magasabb és terjedelmesebb hegységben az erdők szebbek, sűrűbbek, a keleti halmokon (sitkei, szelestei, Farkas erdő) ritkásak. A tótsági járásnak sok erdeje volna, kivált fenyvese, de a sovány földben a fa nagyra nem nőhet, sőt idő előtt elgörbül s megvénhed.12
Erdészeti szempontból nevezetes itt a fenyveknek keverése a lombos fákkal, pl. Vép és Sárvár között, alacsonyabb vidéken is, a mi az erdőnek sajátságos külsőt és kellemet kölcsönöz.13 A sok szép erdődísztől a megye vidéke szép és egészséges.
A vasvármegyei erdők jellege az, hogy alkotó- vagy keverékrészei olyan fák (fenyvek, szelíd gesztenye, nyír, fürtös meggy [Prunus Padus]), melyek oly magasságban (a tenger színe fölött), mint Vasvármegyében, másutt a 516lombos erdőkbe be nem keverednek. Jellemző továbbá, hogy az erdők fái egész természetesen, maguktól is nagyon keverednek.
Legfőbb oka ennek az, hogy a fenyő a Nóri-havasokból oly alacsony területekre ereszkedik le, a minőre sehol másutt az országban, a szomszéd nyugati határmegyéken kivül. Lehet pl. egész a Rába völgyébe (Badafalva és a szent-gotthárdi Vártető közt, Rádócz és Körmend közt, a Pinus silvestris), egész a hegyek tövéig a kis Alföldre, olyan helyre, a hol különben a tölgy uralkodnék. A fenyves tehát itt a lombos erdők terjedelmét meglehetősen korlátozza. E vidéknek a tenger színéhez mért magassága azonban nem akkora, hogy a havasaljai magasságban uralkodó tiszta fenyő alkotta regio abietina a megyében kiképződhetnék, azért a Nóri-oldalról ide természetesen leereszkedő fenyő az alacsonyabb helyeken majd a bükkel, majd a tölgygyel keveredik, vagy ennek kellett hátrálni a hatalmasabb tűlevelű előtt, a fenyőknek kedvezőbb talajról.
Ez zavarhatta meg Vasmegyében a fák tenyészetének a magasság szokott övei szerint való elrendezkedését, mert helyenkint az erdő a hegyek aljától kezdve nem tölgy, mint másutt az országban, hanem mindjárt a fenyő. Bár néhol a fáknak a tető felé való sorakozásában van bizonyos rend, pl. Kőszegen a szőllő felett szelíd gesztenye, azután fentebb tölgy és bükk alkotja az erdőt, az Irottkő teteje felé pedig már az Albies Picea nagyobb számú a bikk között; de az erdőalkotó fák ily övek szerint másutt már a vidék nem tetemes magassága következtében sem szövetkezhetnek, sőt a fenyves sok helyen épen a bikk öve alá ereszkedik.
Élénk vonása Vasvármegye erdőtenyésztésének továbbá a gesztenyés és a nyíres.
A fás növényzet, mint a zordonabb vagy enyhébb klíma képmása.
Erdei tenyészet.
A megye zordonabb vagy enyhébb éghajlatának leghívebb képmása itt az erdőtenyészet, mert a fák a vidék tájképének, fiziognómiájának másutt is ezek a legélesebb vonásai.
Vasmegyében nagy a fenyves uradalma, ami a hidegebb klímának, valamint a fák évi életműködése rövidebb tartamának kifejezője. A zöld égerfa itt a fenyves, valamint a lombos fák övébe is mélyen leereszkedik, az a törpe bokor, a mely különben a havas csúcsának lakosa. Vasmegye völgyeiben - mintegy kiszabadulván a havastető törpítő hatása alól - középszerű, egész jókora bokor vagy fácska.
Az évenként lombváltó erdők alkotója a mocsár- és muzsdaly-tölgy (Quercus Robur et Quercus sessiliflora), a nyírfa (Betula verrucosa), meg a bükk, melyek a hegyes vidéken vagy a kavicsos erdőtalajon (nyír) uralkodnak, mint általában éjszakibb és hidegebb éghajlatnak képmásai.
A szelid gesztenyével, melynek szép öve van e megyében, Grisebach a bükk-klíma nyugati, franczia övét tünteti ki.
A csertölgy magyar öve.
A csertölgy (Qu. Austriaca) a megye északi részeibe is felhat, de inkább a délkeleti részen alkot erdőt pl. a Cser-en. A csertölgy vagy cserfa a bükk-klíma egyik enyhébb tagjának természetes kifejezője14, azé a vidéké, mely délkelet felé a Morva mezejétől és a Kárpátoktól fogva a Balkán vonláig, a Feketetenger-mellék sivatagáig és Podoliáig terjed. Ezt nevezi Grisebach15 a bükk-klima délkeleti övének, Kerner16 balkáni facies-nek vagy pontusi flórának17, magam a csertölgy magyar övének18. Az éghajlat ez övének képmása, a cserfa, Vasvármegyében elég jellemzetes, de annak a számos kísérő növénynek, mely ezt az övet délkelet felé sajátságosan kitünteti, legeslegnagyobb része a cserfával már nem jut ide. Errefelé tehát a cserfa klímai jelentősége már oszladozó félben van.
A pelyhes tölgynek és alakjainak csak apróbb, bokoralakú példái nőnek e megyében, de csak a délkeleti bazalt kúpokon. Ez a tölgy is klímai határérték 517vagyis határjelző. Kerner19 t. i. Európában havasi, balti, déli és mediterrán természetes flórákat különböztetvén meg, a melegebb "flora australis"-ra (déli) egyik sajátságképen a pelyheslevelü tölgyek uralkodását is ráruházza. Ez a néhány alacsony Quercus lanuginosa (pelyhes tölgy) és Quercus crispata (bodros tölgy) tehát világosan kijelöli itt, hol a megye legszelídebb tájéka s ez valóban nem csak a tapasztalással, az ismert enyhébb viszonyokkal, de a déli és délkeleti vegetácziónak nagyobb változatosságával (még a cserjék közt is: Viburnum Lantana, Evonymus verrucosus; Katafánál a Staphylea is), meg a jó bortermeléssel (Ságh, Kis-Somló, Hercseg) is összevág. A Kemenesalja főleg délkeleti jellemű növényeivel vetélkedik Vasmegye más helyeivel, de Kőszeg végre a fajok számával mégis győz a délkeleti ritkaságok nélkül is, mert Kőszegen a termőhely (nagyobb erdők, magasabb hegy stb) többféle és változatosabb, mint Kemenesalja rónaságán. Ennek növényritkaságai nem bírják ellensúlyozni Kőszeg flórájának fajait, melyek számát közönségesebb növények is gyarapítják.
Az Őrség melegebb völgyeiben a hosszú makk-kocsányos mocsárfa (Quercus hiemalis Stev.) ép oly jellemzően lép fel, mint a nagy magyar Alföldön, meg a környező dombos vidék erdeiben.

Részlet az ikervári parkból.
Klíma.
Hogy a klíma különbségeinek a fűnemű növények közt is vannak ily hű kifejezői, a növényzet havasi és délkeleti jellegéből és gyakran a tőszomszédságában megnyilatkozó éles ellentétekből láthatni. Rohoncz és Bozsok közt pl. a meleg szöllőlejtőkön déli, délkeleti növények is díszlenek (Linaria genistifolia, Erysimum odoratum, Fumaria prehensilis, stb.), valamivel beljebb pedig a hegyek völgyeiben a havasi Alnus viridis, Thlaspi alpestre, stb. didereg. Az apróbb és nagyon fel nem tünő növényeket elhallgatva, csak a szöllőtermelést és a hidegebb éghajlathoz szokott néhány termesztett növényt hozzuk itt még elő, mint olyat, mely a megye tenyészetének kevésféleségével vagy keveredettségével, az éghajlatnak zordonabb vagy enyhébb fokaival s a növényzet évi életfolyásának rövidebb vagy hosszabb tartamával szintén meglehetősen egybevág, tehát ezeknek hasonlóképen klímajelzője.
A megye éjszaki részén (Pinkafő, Borostyánkő, stb.) szőllőt nem termesztenek, ellenben a rozson, árpán és zabon kivül komlót ültetnek. A tatárkát vagy pohánkát, főleg rozs után, másodszor gyakran vetik, lent is eleget termesztenek. Erre a növényzet elég egynemű és kevésféle, csak néhol (Pinkafő, Borostyánkő) játszik némileg a havasalji szinbe.
A megye középtájain, pl. a Vas- és Csád-hegyen, Szombathely, Rohoncz és Kőszeg körül, már szőllőt termszetenek, s a növényzet erre többféle, változatosabb, mint feljebb, pl. Tarcsa és Felső-Lövő vidékén.
A megye déli részén, a Tótságban a rossz talaj változtat a dolgon; de azért jó bor itt is terem. A szt.-gotthárdi csatamező fölött emelkedő Vártető vörös bora jóhírű, valamint délkeleten Gősfa hegyéé is, a sághi és kissomlai bor pedig olyan jó, mint a veszprémi somlai. Itt. a szöllőnek éghajlati jelzősége összeesik a pelyhes tölgyével. E helyek vegetácziója, a kedvezőn fekvő Kőszegét is ideszámítva, a megye többi helyéhez képest a leggazdagabb; szelídebb klimájuknál, délkeleti fekvésüknél és jobb fekete földjüknél fogva sok oly növényük van, mely e megyében másutt sehol sem terem. A haza gazdag flórájának egyes foszlánya és délkeleti színének halavány árnyéklata még itt látszik meg e megyében.
Ezeket mind összevéve, Vasmegye kicsiben a bükk-klimának mind a három övét magában foglalja: a szelid gesztenyét, a fenyőét és a csertölgyét. Legnagyobb terjedelmű a fenyő-öv.
A GESZTENYÉS (CASTANETUM.)20
Gesztenyés.
A szelíd gesztenye alkotta erdők kisebb terjedelműek, mint a fenyvesek, mindazonáltal a vasvármegyei erdőknek ép oly kiváló érdeket és jellemet kölcsönöznek.
Az Alpeseknek a mediterrán flórába való hanyatlása, meg a Nóri-havasoknak 518hazánkba lebocsátkozó keleti őrsei között az a nevezetes analógia, hogy az Alpesek déli lánczolatairól a szelíd gesztenye vezet be az örökzöld vidékre21 (regio sempervirens); szintúgy a Vütöm is szelíd gesztenyével hanyatlik Rohoncz, Kőszeg és Rőt között a kis magyar Alföld dombhullámai felé. A Vütömnek e délkeleti sarkán a jóféle gesztenyefa (Castanea sativa Mill.) a szőllővel meg gyümölcsfákkal ép oly oltalomra talál, mint a havasok tövében.
A Castanea sativa szúrósan fogas leveleinek erősebb szövete, élénkebb zöld színe és nagyobb fénye az örökzöld növények tulajdonságaira emlékeztet. Barkája tengelyének merevsége, le nem konyulása, általában keményebb szervezete is igazi otthonába, a mediterrán flóra keleti tájaira vezet bennünket, a hol hasonló levelű rokonai élnek: a Quercus castaneifolia, Qu. Aegilops stb. Szúrós burokja is, a melyben a gesztenye-makk hármával szokott pihenni, a mediterrán vidék tenyészeti viszonyaival és gyakori szúrós alakjaival függ össze. A délkeleti flórában a tölgylevél öblei elsimulnak, karéjuk rövid marad és tőrhegyű. Ennek a tüneménynek felel meg a szelíd gesztenyefa levele is. A mediterrán flóra határát csak nyugaton lépi át jelentékenyen, kelet felé a földségen ültetett.
A szelíd gesztenye Vasvármegye fatenyészetében el nem hallgatható nevezetességre vergődött. A mediterrán flórában is van meghonosított fa, mely most a vidék fiziognómiai tájképén élesen kitünik, mint a czitrom- és narancserdők, a selyem-eperfa, a gránátalma, babér, stb. Ép ilyen Vasvármegyében a Castanea, ha valaki eredetileg ültetettnek akarja gondolni.
A gesztenyés, Rohoncz és Rőt között, mint ritkás erdő bocsátkozik a tölgyerdő öve alá s a tölgy a szőllőtermelés közt jó széles övet alkot.
A kőszegi gesztenyések kiterjedése:
1. Elend-gesztenyés: 8 hold és 679 -öl.
2. Hinterleiten: 12,396 -öl.
3. Gern-gesztenyés: 1163 -öl.
4. Pukel (nem Pugl)-gesztenyés: 15 hold és 59 -öl.
5. Kindspergl-gesztenyés: 7 hold és 1119 -öl.
6. Kurze Klangl-gesztenyés: 8 hold és 1291 -öl.
7. Schneiderberg-gesztenyés: 8 hold és 66 -öl. (Freh szerint.) Talaja homokkal vegyült agyagos föld.
A kőszegi gesztenyefák hatalmas nagyok, egész óriásak, évenkint bőven teremnek. Kőszeg "Eichberg"-gesztenyésében van egy óriás gesztenyefa is, melynek kerülete a töve körül 8-10 méter. Ágai oly hatalmasak, mint egy-egy nagy vén fatörzs. E fa élő tanuja, hogy a gesztenye itt régtől fogva tenyészik.22
A kőszegiek levéltárában a gesztenye ültetésének idejéről, hallomás szerint, nincs semmi adat. A ki azonban itt és a horvát, meg a szlavón tartományban a gesztenyefának szép erdeit látta, természetszerűleg fölébred benne az a gondolat, hogy itt a jóféle gesztenye vadon terem. Minthogy a gesztenyének Európában éjszak felé való ültetéséről följegyzések tanuskodnak, nem állíthatom kétségtelenül, hogy a szelíd gesztenye Kőszeg körül eredetileg vadon terem; de a tenyészete itt egészen természetes s meggyőzőnek látszik, hogy hazánk nyugati és délnyugati vidékein ősidőtől fogva természetszerűen nő vadon. Mert:
1. De Candolle szerint23 a jóféle gesztenye az éjszaki szélesség 45. fokáig eredetileg vadon nő. Kőszeg vidékén, a 47. foktól éjszakra, mintegy 1/3°-on, e határtól még nem nagyon messze vagyunk, s a 45°-tól Kőszegig és Sopronmegyéig, a horvát- és szlavón tartományon át a szelíd gesztenyének természetes elterjedése nincs megszakadva. Az elterjedés vonala tehát itt, mint nem mindenütt egyenes, feljebb emelkedett.
5192. Kőszeg lejtői, a zágrábi és szlavóniai hegységek, az Alpesek hegyrendszeréhez tartoznak. Ha az Alpesektől nyugatra, Francziaországban és dél felé, Svájcz déli részén és Olaszországban a szelid gesztenye ősisége nem kétes, akkor kelet felé, a Nóri havasok keleti örsein se lehet ilyen. Nálunk eredetiségét azért érheti gyanú, mert hazánkban kelet felé, más hegyrendszeren a szelíd gesztenye nem eredeti, hanem ültetett. Ámde a Nóri havasok magyarországi hullámain általában más a viszony, más a fatenyészet, mint kelet felé.
3. A szelíd gesztenyét itt mindenütt fiziognómiai testvére, a cserfa kiséri. Cserfáink levele is olyan jellemű, mint a gesztenyefáé; hajtásan a levelek alsó színének fehérsége olyan, mint a Castanea sativa var. discoloré. A szelíd gesztenye tehát nem egészen árván szakadt, nem minden rokonság nélkül tenyészik országunkban és Vasvármegyében.
4. Nemcsak a szelíd gesztenye, hanem, cserjék is (Lonicera Caprifolium, Coronilla Emerus, Genista lasiocarpa stb), valamint egész sereg fűnemű, déli vagy mediterrán növény terjed a Dunántúl bizonyos pontjáig, de a Dunát nem lepi át. (Colchicum Bertolonii, Trigonella Gladiata, Inula spiraeifolia stb).
5. Az ültetett idegen fának gyakran makacs szaporátlansága elárulja, hogy az idegen földön gyarapodni nem szeret (fügefa, trombitafa, eczetfa, orgonafa az északibb megyékben). Ellenben a jó gesztenye hazánk nyugati és délnyugati részeiben szemlátomást magától gyarapodik, csemetéit az erdőkben, emberi hajléktól messze találni, pl. a Stadelbergen Szottina mellett. A gesztenyét továbbá Kőszeg vidékén az evetke és varjú szokta széthurcolni és szaporitani.
6. Azért, hogy Nagy Károly a Rajna vidékén a gesztenyeültetést rendelettel sürgette, ebből nem következik, hogy nálunk már akkorában és még régebben a szelid gesztenye vadon ne nőtt volna.
E természetes viszonyok figyelemre méltatásából kiderül, hogy az Alpesek tövét dél felől is, nyugat és kelet felől is, a szelid gesztenye-erdő övezi, tehát Vasmegye s hazánk nyugati vármegyéi földje nevezetes növénygeográfiai jellemet szolgáltat.
Gesztenyések aljnövényzete.
A gesztenyések aljnövényzetét gazdagnak mondhatjuk A Monte Maggiore és Sesztina gesztenyésének (Zágráb) egyes vonásait itt is felismerjük, minők a Calluna-, Cytisus- és Genista-bokrok, Melamyrumok stb. Emitt természetesen több a déli növény, míg a Vütöm gesztenyéseiben inkább közép- és nyugat-európai növények uralkodnak. Nevezetes növénye a magasabb vidéki Cineraria aurantiaca, a Cirsium Erisithales, a Gentiana és a Viola castanetorum.
A kőszegi gesztenyés alját már április kezdetén tarka virágszőnyeg vonja be. Ilyenkor még mindössze nem sokféle a növényfaj, de némelyik seregesen virágzik és nagy számával dominál. Ilyen a lila Orobus tuberosus, többféle sás, ibolya, kékvirágú tüdőfű, főképen a Pulmonaria angustifolia, a Genista pilosa, mely a földre heveredve sárga virágaival nagy darab földet eltakar. Itt a Cardamine pratensis, amott meg az Anemone nemorosa alkot a zöld gyepszőnyegen fehér foltokat.
Május végén még nagyobb a tarkaság, ekkor már cserjés virágzói is jobban akadnak (kutyafa, Genista germanica, G. sagittalis, Cytisus supinus, C. nigricans), magasabb kórói is virágba borúlnak. Most díszlik itt a Valeriana collina, Pimpinella magna, Pastinaca, Spiraea Aruncus és S. Ulmaria discolor, Phyteuma spicatum, Cynanchum laxum, Scorzonera humilis, a Melampyrum commutatum rajai, Veronica Chamaedrys, Potentilla alba, Listera, Carex pallescens, Myosotis palustris, Platanthera, Luzula cuprina, Aira flexuosa, Chaerophyllum aromaticum, Holcus lanatus, Fragaria vesca, elatior, Aspidium montanum, Prenanthes, Hieracium silvaticum, Leontodon hastilis, Melica nutans, Bromus mollis, gyöngyvirág, Avena pubescens, Galeobdolon, Silene vulgaris, Alliaria, Melittis, Geramium sanguineum, phoeum, Euphorbiák, Orobanche gracilis.
A doroszlai, czáki, szerdahelyi és velemi lejtők szintén ritkás gesztenyéssel hanyatlanak, földjöket mint hegyi rétet meglehetős egyforma vegetatió takarja: Clematis recta, Hieracium Pilosella, Genista sagittalis, Alopecurus és Poa pratensis, Holcus lanatus, Ornithogalum collinum, Vicia tenuifolia. V. lathyroides, V. sepium, Carex pallescens, C. Michelii, Orchis Morio, O. ustulata, Platanthera, Listera, Draba verna, Lathyrus pratensis, platyphyllos. Myosotis hispida, Luzula campestris, L. angustifolia, Linum catharticum, Pyrethrum corymbosum, Galium vernum, G. boreale, G. silvaticum, Inula hirta angustata, Peucedanum Oreoselinum, Achillea collina, Cynanchum Vincetoxicum, Campanula, patula, C, persicifolia, 520Briza media, Cytisus nigricans, Milium, Brachypodium pinnatium, Polygala vulgaris, Asperula galioides, Digitalis grandiflora, Euphorbia és Betula verrucosa, Orobusniger, Orobanche Epithymum, Ervum hirsutum, Gnaphalium dioicum, Ranunculus lanuginosus, R. bulbosus, Erigeron acer, Trifolium mont., T. alpestre, T. pratense, Rumex Acetosa, R. crispus, Avena pubescens var. glabresens, A. pratensis, Stachys recta, Melittis, Dactylis, Majanthemum, Seseli glaucum, Aspidium, filix mas. Athyrium, Gymnadenia conopsea, Verbascum phoeniceum, Crepis praemorsa, C. biennis. Solidago, Leucanthemum vulgare. Dianthus Carthusianorum, Potentilla alba, P. recta. P. Tormentilla, Knautia arvensis, Kn. Pannonica, Stellaria graminea, S. holostea, Hypochaeris radicata, H. maculata, Cornus sanguinea, Rosa dumalis, Turritis, Sanicula, Veronica officinalis, V. serpyllifolia, Pulsatilla nigricans, stb.
Julius végén a gesztenyések dísze Kőszegen a Centaurea stenolepis, Laserp latifolium, L. pruthenicum, a Succisa glabrata. Hieracium Bauhini, Prunella és Digitalis grandiflora, Epilob. montanum, Astrantia, Thesium Linophyllum, Sanguisorba, Pyrethrum corymbosum, Trifolium montanum, Plantago lanceolata, Anthericum ramosum, 2 Brachypodium, Campan. Trachelium, C. glomerata. Heracleum. Peucedanum Cervaria, Serratula, Selinum Carvifolia stb.
A FENYVES (PINETUM).
Fenyves.
Vasmegyében a fenyő a hegyen, a halomlánczon, sőt a lapályos tájon is az erdei lombos fák közé keveredik vagy egészen a helyét foglalja el s az erdőtenyészet zöld életét télen át is hirdeti. Magyarországban, ily alacsony vidéken, talán egy megyében sincs annyi fenyő, mint Vasmegyében. Nagy területeket borít el; sűrű, zárt, helyenkint egészen keveredetlen erdeje van, mindjárt az első lépésnél, melyet pl. a Rába völgyében a hegyre teszünk. A fenyveseknek itt jellemző, sajátos magyar nevük is van.
A két tűs répafenyő és az egy tűs jegenye vagy keresztes fenyő (Abies excelsa) a leggyakoribb a megyében.
Az utóbbi a havasaljai vidéken, a bükk felső határán túl szokott erdőt (regio abietina) alkotni. Az ilyen vidék völgyeibe is alászáll, de a rónaságon, a dombos vagy akkora magasságú hegyeken, mint pl. a Mátra vagy a Pilis, melyek a havasok hatásától függetlenek, természetszerűen, eredetileg nem nő, hacsak az erdész nem ülteti és gondját nem viseli.
A Pinus silvestris (répafenyő vagy búrfa) eredeti tenyészete hazánkban még korlátoltabb. Ez a most említett hegyeken, a Nagy-Tátrán, a Bakonyban, a Mecseken, a Vértesben, sem azon a hegyeken nem nő, melyek a kis magyar és a nagy Alföld vizválasztói.24 Nem nő az egész Nagy-Alföldön s hazánknak szlavóniai részében, legfeljebb termesztik. Bánságban is ritkaság. Az ily nagyobb összefüggő erdő, Willkomm25 szerint, a Kárpátok láncolatán s az Adria övén is ritka.
Grisebach26 a répafenyő életének külső körülményeiből nem tudja megfejteni, miért nem terem a Nagy-Alföldön, a hol a talaj, melyben mélyen verhet gyökeret, valamint az éghajlat tulajdonsága (nagyobb fényszükséglet) nemcsak, hogy nem kellő, de nagyon is kedvezőnek látszik.27 Galiciától Grisebach szerint - csak a Magas-Tátra tövéig terjed s ezt Willkomm helyesebben még az észak-német területhez számitja. A Nagy-Fátrában, Turócz- és Liptóvármegyékben elég gyakori. Erdélyben csak helyenként jutott a P. silvestris az erdők felső övébe. Mivel hazánkat csaknem szakadtalanúl a Kárpátok koszorúja fogja körül, Grisebach28 azt, hogy a P. silvestris az ország belsejében eredetileg vadon nem terem, be nem fejezett vándorlásnak tulajdonítja: a Kárpátok lánczolatát Galicziából nem bírta áthágni s így a nagy magyar Alföldre természetes úton el nem juthatott.
Ezeket a kitérőleg említett tapasztalatokat figyelembe véve, szembeszökő a répa és a jegenye fenyőnek nagy bősége Vasmegyében. Ezek ide más úton, nem a Kárpátokon át, jutottak.
Mivel az ország belsejében a P. silvestris eredetileg vadon nem terem, ellenben mint ültetvény sok helyen a lombhullató fák közé keveredik (pl. 521Ipoly-Litkén, Nógrádmegyében), könnyen támadhat az a gondolat, hogy a fenyő Vasmegyében is erdőgazdasági érdekből vegyült a tölgy és bükkerdejébe s a lombhullató fákat helyenként nagyobb területekről nyom nélkül szorította le. De ez a gondolat nem teljesülhet, ha e két fenyőnek e megyebeli rengeteg számát, terjedelmét és természetes tenyésztését vizsgáljuk, sőt más nevezetesebb természetes ok: a fenyvesek eredeti kisérő növényzete, a más rendszerhez tartozó hegység és domb vegetácziójának eltérő viszonyai, más havasvidéki növénynek egész a síkságra való leereszkedése is ellene mond, hogy itt a fenyő nem vadon nőne.

Német-Ujvár. Saját felvételünk.
Fenyvesek aljnövényzete.
A vasmegyei alacsony hegyek fenyveseinek aljnövényzete t. i. szintoly kevés, ép úgy nincs tarka gyepszőnyege, mint a bükk határán túl zöldelő regio abietina-nak s földje is ép oly meddő és puszta, a minő a havasaljai fenyveseké.
Itt-ott zöldel fel benne valamely Pirola, a télizöld Vinca minor, ibolyák, főleg a Viola silvestris és a tüdőfűvek; itt-ott lézeng egy-egy Hieracium, Sieglingia, a vézna Aira capillaris és Aira caryophyllea, Carex pallescens, Anthericum ramosum, a Tormentilla vagy az Agrostis vulgaris alkot benne vékony gyepet. Aránylag gyakorabb a Melampyrum, főleg a M. commutatum, keskeny és széles levelü alakja.
A fenyvesek cserjéi leginkább a répa és jegenyefenyő csemetéi, a gyalogfenyő, itt-ott egy-egy égerfa, fagyal, Salix caprea, S. aurita, ritkábban a S. cinerea, kökény, nyír, fürtös meggy vagy májusfa (Tarcsa és Szalónak közt), vörösgyürü, alacsony szederbokrok a Rubus villicaulis rokonságából, néhol a sóskabokor, piros berkenye, galagonya, piros bodza vagy a málna piros gyümölcse alkot némi élénkséget. A kevés virágzó fűnemű, valamint a félcserjés növény is többnyire ugyanaz, mint a havasalji fenyvesekben. Közös mindakettővel a Melampyrum, Hieracium silvaticum és H. vulgatum, a Tormentilla, Agrostis vulgaris.

ASPLENIUM CUNEIFOLIUM VIV. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.
Seregesen lépnek fel a vasmegyei erdőkben a fenyvesbogyók (Vaccinium), a pirolák és a csarab (Calluna) s a fenyvesek külsejéhez és sajátságához majd télizöld (Vaccinium Vitis Idaea, Genista sagittalis, Daphne Cneorum, Polygala Chamaeb, Pirola umbellata), majd még tűforma leveleikkel alkalmazkodnak pl. a szalmavirágú Calluna, itt az Ericaceák egyetlen képviselője.
A fűneműek közül is keveredik a fenyvesek aljnövényzetébe télizöld lombozatú, s rajtok még fel nem tünő virágjoknál fogva is szintén az a komorság honol, mint a fenyveken. Ilyen pl. a Luzula pilosa, Carex pendula. Majd élénkebb virágaival is merészkedik feltünni a télizöld, mint a kunrépa v. Cyclamen, Vinca minor, Pirola umbellata. Más kisérőnek a levele vastagabb (Sanicula), vagy a tűalak felé közeledik: Lycopodium clavatum, Nardus, Galium silvestre, G. Austriacum, Campanula rotundifolia, vagy a 522levélfogai mintegy tűalakúan hegyesednek ki: Euphrasia stricta, E. perincisa, Astrantia maior.
Hogy a fenyves Vasvármegyében őseredetű, rengeteg száma, meg a külsejében hozzá hasonló eredeti aljnövényzeten kivül még a talaj, valamint a fenyves nagy életrevalósága is erős tanúbizonysága.
A répafenyő az egyenletesen ázott földet, meg a nagyon ködös levegőt nem szereti, s törékeny gallyait a nagy hó a hegyen nagyon elnyomorgatná. Ellenkezők: kedvezőbbek a körülmények Vasvármegyében. Azon a verőfényes helyeken, a hol e fenyő itt gyakori, megkapja a kellő napfényt, bővében van a laza, a vizet átengedő száraz homokos agyagtalaj is, melynek a feneke tartósan nedves.
Neilreich szerint29 a P. silvestris. Alsó-Ausztriában a jegenye fenyő után a legközönségesebb fa. Tenyészetének ott uralkodó föltétele a vasvármegyeiekkel nagyobb részt megegyezik. Ott is homokos területen, harmadkori dombon, homokkő-, mész- és palahegyen nő és részint tiszta erdő, részint pedig a bükkös, tölgyes és feketekérgű fenyőerdő keveréke, de 1000 méternél feljebb nem emelkedik. Alsó-Ausztriából és Stájerországból tehát természetszerűen ereszkedett le a szomszéd Vasvármegyébe.
Eredetiségét bizonyítja szaporasága és gyarapodása is. A mint a nép, a vasvármegyei fenyők életének szemtanuja, állítja, az elhagyott helyet 3-4 esztendő alatt a fenyőcsemete egészen ellepi és benépesíti, zászlós magvait a szél messzire széthordozván.
A fenyvek vasmegyei alacsonyabb termőhelyét tehát úgy foghatjuk fel, hogy a Nóri havasok fenyveseinek hazánk nyugati részében van utolsó állomása, azaz a Nóri havasok végső domb- és hegyfoszlányain van természetes leereszkedésüknek délkeleti határa, ép úgy, mint a Kárpátok fenyveseinek legdélibb nyulványai Selmeczbánya mellett.30
A vasmegyei répafenyő tenyészetével különben egészen analog a Pinus silvestris élete a turóczmegyei hegysík szélén levő fenyvesben (Stubnya).
A fenyves Vasvármegye alacsonyabb hegyeinek kavicstalajára egyenes jótétemény; e nélkül a hegyi kavics erdőtlen, puszta maradna. Azért itt a fenyves a levegőnek, valamint lassanként a talajnak megjavítására is igen hasznos.
Vasvármegye általában más hegység tagja, más itt a vegetáczió föltétele és képe, mint az ország más hasonló magas hegyein. Ennek leghívebb kifejezője a fenyves az alacsonyabb hegyvidéken.
A Bakonyban Rómer szerint31 régebben Fenyőfő és Rátót körül sok sűrű fenyves volt, Rátóton egy dűlőt ma is fenyősnek hínak. Kerner szerint32 őseredeti, magas törzsű fenyő33 ma már nem nő itt, de az ország belsejének hegyein sem. A Bakony flórájában az alpesi jellegnek semmi vagy csak alig észrevehető a nyoma. Nincs itt ericacea, se fenyvesbogyó egy szál sem, se Tofieldia, se Polygala Chamaebuxus, se zöld égerfa, de a Mecseken, a Pilis és Vértes hegycsoportban, valamint a nagy és kis Alföld vízválasztó hegylánczain, ezeken kivül Pirola se terem.
Ezekkel szemben Vasvármegye tájképén a fenyves élesen kitünő jelleg. Az ericaceákat meg az északi erikás mezőket (ericetum) a Calluna vulgaris vagyis csarab sok ezre képviseli; a Vaccinium és Pirola faja elég gyakori és a tenyészete jellemzetes; van télizöld-lombú és sárgavirágú Polygalája és Tofieldiája is. Ezen felül a havasi jellem, meg a szempervirenczia, kivált a Vütöm flórájában, félreismerhetetlen, a fenyvesen, valamint a kisérő növényeken kivül is.
Ha tehát a havasalj füvei és cserjéi Vasvármegye alacsonyabb helyeire leereszkednek s itt mint a havasi zöld égerfa is gyakoriak; a nóri fenyvesnek e dombvidéken való őseredetiségén sincs mit csodálkoznunk. Hogy ily rengeteg helyekről a történet idejében az eredeti lombhullató fákat kiirtották s helyökbe fenyveket ültettek volna, úgy hiszem, nyoma és hagyománya kétségtelenül maradt volna.
523A kis magyar Alföld tehát növényzetére nézve is nevezetesen eltérő két területet szakít el egymástól: Noricum fenyvesét meg a Bakony bükkösét, a Kis-Kárpátokon kívül.
A nagyszámú Pinus silvestris és Abies excelsán kivül a többi fenyő aránylag ritka. A sima, fehércsíkú, gyantás vagy szurkos fenyőből (Abies Picea) szép erdő van Gyöngyösfő felett, Borostyánkő felé. A Szálkő körül a bükkel osztozik s már-már fölébe keveredik a széleslombú bükk hatalmának.
A feketekérgű fenyő (Pinus nigra Arn., P. nigricans Host, P. Austriaca) ritkább. Alsó-Szénégető és Gáborfalva közt sziklákon láttam. Talán valamivel gyakoriabb a rozmaringfenyő (Larix Europaea) csemetéje és alacsony fácskája a hegyesebb vidéken, de lehet ültették.
Az uralkodó P. silvestris és az Abies excelsa földrajzi elterjedésében valami szabályosság alig van. Kisebb-nagyobb darabon egyik vagy a másik alkot erdőt, másutt találkozik, különböző helyen és különböző magasságban összevissza keveredik, úgy, hogy elterjedésök útját-módját felismerni nem egy könnyen lehet. Néhol talán az erdész vegyítette. Hogy a lombos fával vegyest nő, az is oka lehet, hogy a vidék nem oly magas, a hol akár a búrfa vagy répafenyő, akár a jegenye fenyő a tetők felé az elterjedés felső határát elérhetné. A felső határtól mind a kettő jóval lentebb marad e megyében.
Hogy a répafenyő különben alacsonyabb helyen nő, mint a jegenye fenyő, abból láthatni, hogy a megye éjszakibb, hegyes tájain az Abies excelsa, dél felé pedig a Pinus silvestris kerül gyakrabban szemünk elé, magában vagy a jegenye fenyővel vegyest.
A fenyves virágzó aljnövényzete mindenütt kevés. Az elősorolt jellemzőkön kivül még csak néhányát említünk példaképen. Igy Lángszál (Langzeil) répafenyő erdejében Scorzonera humilis, Hypochaeris radicata, Galium verum, G. Mollugo, G. vernum, Pyrethrum corymbosum, Peucedanum Oreoselinum, Calluna, Rosa Austriaca, Orobus niger, Melompyrum commutatum, Brachypodium pinnatum. Silene inflata, Carex silvatica, pallescens, Festuca elatior, Betonica, Hypericum hirsutum, Campanula persicifolia. Salvia glutinosa, Trifolium medium, T. montan., Geum urbanum, Tormentilla; - Tarcsán: Stachy silvatica, Gentiana Pneumonanthe, Cirsium arvense var. horridum, C. palustre, Potentilla alba, Ajuga reptans, Primula acaulis, Luzula pilosa; - Bükkösd és Felső-Eőr közt az éjszaki rénzuzmó (Cladonia rangiferina), Leontododon hlastilis, L. autumnalis, Veronica officialis; - Alsó-Lövő mellett Sedum Bologniense, Genista elatior stb., f enyőerdők szélein mohák a korpafűvel, fenyvesbogyó, Rosa Austriaca, Campanula patula, Peucedanum Oreoselinum, P. carvifolium, Trifolium medium, Cytisus supinus, Genisták stb. nőnek.
A LOMBOS ERDŐ (SILVAE FRONDOSAE).
Lombos erdők.
Vasvármegyében, a pelyhes tölgy kivételével, más három tölgyünk, a gyertyánfa (pl. Léka magasabb hegyein), a nyírfa és a bükk alkot tiszta lombos erdőt. A gősfai hegyen rezgő nyárfaliget van. Ezekkel az erdőkkel kisebb-nagyobb darabon gyakran fenyves váltakozik, de a fenyő a tölgy közé is keveredik.
A lombváltó tölgyek úgy osztoznak, hogy a mocsártölgy (Quercus Robur. L.) az alacsonyabb tájon vagy a síkon (Sághfalu, Taródháza) uralkodik; a délibb völgyekben, pl. Sennyeházán, ezenkivül még a Quercus hiemalis vagy a mocsárfának hosszú kocsános alakja is nő. A kavicsos hegyháton nyírfa, a keleti halomlánczolatokon cserfa az erdő, ezért a Kemenesalja mellett húzódó láncznak "Cser" a népies neve. A magasabb vidéken inkább a Quercus sessiliflora terem. Legmagasabb helyen a Kienhegyen láttam, de itt bokor és meddő marad.
Az alacsonyabb tájon a lombos fák osztakozása határozottabb. Magasabb vidéken az erdőalkotó fák - a Rábától délre a fenyvesek is - látszólag szabálytalanul váltakoznak egymással. Igy pl. a Rába völgyéből Német-Ujvár felé a legmagasabb hágón a Quercus sessiliflora meg a bükk, tovább és feljebb Lángszálnál már a répafenyő meg a nyírfa uralkodik. Bükkösd és Felső-Eőr közt a legmagasabb ponton (a szekérút mellett) répa- és jegenye fenyő nő. Egyebütt az erdő vegyes: feljebb a Quercus sessiliflora, kevés bükk és nyírfa, lentebb inkább a cser és mocsártölgy, meg a gyertyánfa terem.
Leggazdagabb és legváltozatosabb az erdő Kőszegen. Itt alsónak és felsőnek nevezik. Az alsó a várostól keletre, a dombos vidéken 2900 négyszög 524hold, a felső erdő a hegyen, a Szálkő felé 2104 négyszög hold, de itt a szomszéd-községek erdei vele összeszögellvén (Dreieckstein), hatalmas erdővidék támad. Az alsó erdő fája a Quercus Robur és Quercus sessiliflora, a répafenyő, boróka, nyír pirolás aljnövényzettel, a felsőé tölgy, bükk, kőris és fehércsíkú fenyő, kevesebb más keverékrészen kívül.
A tölgyes (Quercetum).
Tölgyerdők.
Legvegyesebb a tölgyerdő, ahová sok helyen a bükk is leereszkedik. Az erdőt nem alkotó keverékfák a mogyoró, fekete bodza, juhar, rezgő nyárfa, vad cseresnyefa, majd, egész a Szálkő tetejéig, a hársfa, szil, alma- és körtefa, kőris, nyírfa, Salix caprea, fenyő, sőt helyenként a rozmaringfenyő is. Erdei pataknál égerfa (Alnus glutinosa, A. incana, pubescens), füzfa, sőt a Prunus Padus is a tölgyesbe vegyül. Ez az utóbbi hazánkban vadon csak az északi megyékben nő (Zólyom-Brézó, Stubnya fürdő).
Az erdő szélén vagy az erdők koronája alatt a cserjes vagy cseplye alkotórésze: a kecskerágó, fagyal, Daphne Mezereum vagy farkashárs, galagonya, szederfaj, köztök merevsarjas csoportbeli is, a Rubus suberectus, vörösgyűrű, kökény, sóskabokor, varjútövis, kutyafa, rózsabokrok nyugatibb typusokkal, barkóczafa, boróka, vizes helyeken a kányafa (Viburnum Opulus). A szelíd gesztenyének, meg a gyöngyvirágfának (Padus, mind a kettő Lángszálnál, amaz Szottina mellett is) az erdőben bokor-alakja nő, mint másutt nem látható erdei elem. A lisztes berkenye ritka.
A megye délkeleti részein a bokrok száma több és szelidebb klimát jelez (Viburnum Lantana, bibircsós kecskerágó, stb.).
A vadszőllő Sárvár és Sömjén közt fut dísznek a fára. Más iszalag (felfutó) ritka, a Clematis Vitalba inkább gáton nő; Muraszombat mellett a Lonicera Caprifolium kanyarog a tölgy derekán.
Az apróbb cserjékből törpe rózsa és törpe meggy, Cytisus- és Genista-bokrok uralkodnak, de inkább éjszaki, nyugati és délibb fajok, mint a hazánk közép- és délkeleti részét kitüntető alakok. Ilyen a Genista sagittalis, de még inkább a G. Germanica, az itt is sokformájú G. tinctoria a G. Hungaricával, mely tovább a haza belsejében is terjed. A megye déli részén a G. nervata a vezérbokor. A Cystisus supinus és C. nigricans mindenfelé gyakori, a C. Ratisbonensis csak kevés helyen és inkább az erdők nyilt helyein nő.
Lombos erdők aljnövényzete.
A lombos erdők fűnemű aljnövényzete elég változatos; Kőszegen, Borostyánkő és Pinkafő közül havasaljai polgárok is vegyülnek bele.
Kitüntetőbb polgárai pl. a Hierochloa australis, Festuca amethystina, Aspidium montanum, Equisetum silvatium, Carex pilosa, Majanthemum, turbánliliom, Cephalanterák, Cyclamen vagy kunrépa34 (gyakori turistavirág a hegyes vidéken), Salvia glutinosa, Phyteuma spicatum, Prenanthes, Galium silvaticum, Peucedanum carvifolium, Pimpin. magna, Vicia dumentorum, Oxalis Acetosella, Anemone nemorosa. - A seéi erdőben, Szombathely mellett, május végén bükk és muzsdalytölgy alatt Anthoxanthum, Bromus mollis, Poa pratensis P. annua, P. triv., Carum, Hieracium Lactuella, Trifolium Schreberi, Tr. procumbens, Tr. alpestre, Reseda luteola, Linum catharticum, Dianthus Armeria, Cynoglossum officinale, Luzula campestris, L. pilosa, Lactuca muralis, Campn. patula, Epilobium adnatum, E. montanum, Veronica Chamaedrys, V. officianlis, V. serpyllifolia, V. Teucrium, Lychnis Viscaria, Helleborus dumentorum, Vicia sepium, V. pisiformis, Ranunculus polyanthemos, R. auricomus, R. lanuginosus, Hypericum hirsutum, perforatum, montanum, földepe, Stellaria graminea, St. holostea, Cerastium triviale, Veratrum nigrum, Cladonia, furcata, Aira caespitosa, Verbena officinalis, Clinopodium vulgare, Phleum pratense, Galeobdolon, Clematis erecta, Cardamine Hayneana, Astragalus glycyphyllos, Orobus vernus, Silene nutans, Primula acaulis, Pulmonaria obscura, Potentilla rubens, P. Tormentilla, P. reptans, P. macrotoma, Agrimonia. eupatoria, Fragaria vesca, F. moschata, Peucedanum carvifolium, turbánliliom, Anemone nemorosa, A. silvestris, Euphorbia Cyparissias, E. helioscopia, Galium silvaticum, G. vernum, Polygonum Convolvulus, Viola hirta, V. mirabilis, Glechoma hederacea, földi bodza, Alliaria, Asarum, Turritis, Isopyrum, Convallaria multiflora, Stachys Germanica, Salvia glutinosa, Dipsacus laciniatus, Knautia Pannonica, Melittis, Leucanthemum vulgare, Cirsium arvense var. horridum és vestium, Scrofularia Ehrharti, Carex hirta, C. muricata, C. nemorosa, C. pallescens, C. praecox Schreb., Cytis. supinus, Tussilago, Moeringia, Mercurialis perennis, a fás növények közül pedig a kányafa, az enyves égerfa, a kisebb levelű hársfa, fodorjuhar, Rubus Berthae, mogyorófa, fagyal, vörösgyürű Crategus monog. és Cr. stenosepala. barkafa, Betula pendula, körtefa, gyertyánfa, Genista Germanica, G. sagittalis. - 526Scé és Olad között a gyertyánfa-erdőben töméntelen a Helleborus dumetorum, Hypericum tetrapterum Epilobum hirsutum, Solanum Dulcamara, Thalictrum elatum.
A kavicsos, sovány erdőtalaj gyakori pázsitja az Agrostis vulgaris, meg az Aira caryophyllea.
Rába-Füzes és Szent-Gotthárd közt a Rábavölgy kisebb gyertyán-erdejében Glyceria aquatica, Aspidium filix mas. var. crenatum, Geranium phoeum, Galium verum, Epilobium montanum, Cardamine impatiens, Carex remota, leporina, Festuca pratensis, Poa trivialis, Aegopodium, Ervum hirsutum, Vicia sepium látható.

MENTHA WAISBECKERI BORB. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.

GENTIANA CASTENATORUM BORB. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.

ROSA VICTORIA HUNGARORUM. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.

POTENTILLA SEPRENTINI BORB. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.

POTENTILLA PSEUDOSERPENTINI WAISB. A Borbás Vincze tulajdonában levő eredeti után.
A bükkös (Fagetum) és a nyíres (Betuletum).
Bükkösök.
Tiszta bükkerdő leginkább a megye magasabb tájain (Kőszeg, Léka, Kalteneck, Borostyánkő, Pinkafő stb.) van, de a bükknek több-kevesebb száma, mint vegyülék, egyebütt is gyakori. A bükkös növényzete sokkal kevesebb mint a tölgyesé. Gyakoribb bokrai piros gyümölcsükről tünnek ki: piros bodza, berkenye, málna, Daphne Mezerum, az egres és egyéb ritkább szederbokor.
Bükkösök aljönvényzete.
Nevezetesebb fűneműje néhány magas pázsit: Festuca montana, F. silvatica, Calamagrostis pyramidalis, Luzula angustifolia, továbbá Veratrum nigrum, Origan. vulgare var. chlorophyllum, Gentiana asclepiadea, Senecio nemorensis, S. Fuchsii, Galium rotundifolium, Vicia cassubica, Thlaspi alpestre, Dentariák, Aconitum Vulp., a viz mentén Petasites albus, Carex pendula, C. remota, Cardamine amara, Anthriscus nitida.
Nyíresek. Nyíresek aljnövényzete.
A nyírnek helyenként, főleg fenyvesben, a pelyhes-levelű (B. alba) faja is nő, de gyakoribb a B. pendula Roth. Ez részint keverékrésze más erdőnek, részint önálló ritkás legelő-erdő, pl. Baba és Hetye közt, a szelestei erdő R.-Szt.-György felé, Vasvár, továbbá az oszkói és győrvári állomások között, stb. A nyírtalaj rendesen kopár, kavicsos, néha csaknem olyan, mint a deszka; növényzete igen csekély. Gyakran a csarab vagy a boróka ezrei sereglenek benne nehány szál ibolyával.
A vágás (Silva ceedua).
Vágás.
A vágás növényzete nagyon vegyes.
Borostyánkő lejtőin töméntelen szederbokor lepi el. Itt vannak továbbá rózsa- és nyírbokrok, Alnus viridis, a nagyobbik csanál, Epilobiumok, főleg az E. angustifolium, Origanum, Clinopodium, Digitalis ambigua, Betonica, piros virágú Angelica silvestris, Epipactis latifolia fajtái, Brachypodiumok, Avena pratensis, Nardus, Senecio Fuchsii, S. viscosus, S. silvaticus, Hieracium Pilosella. H. Lactucella, Galeopsisok, Euphrasiák, Polytrichumok, Galium rotundifolium, G. silvestre, Poa nemoralis, P. annua, Aspidium filix mas, Cynosurus cristatus, Moeringia trinervia, Bromus secalinus, bürök, Hypochaeris radicata, Polygonum minus, P. lapathifolium, Luzula pilosa, Vaccinum Myrtillus, Lysimachia punctata, Leontodon autumnalis, Cirsium palustre, C. arvense var. horridum, Spergula, rezgő nyárfa, Carex silvatica, Sanguisorba, Lappa tom., Pyrethr. corymb., Torilis infesta, Lepigon. rubr., Melamp. commutatum, piros berkenye, Verbascum Thapsus, V. phlomoides, Astragalus glycyphyllos, Vicia Cracca, V. dumetorum, Valeriana officinalis, Veronica officinalis, V. Chamaedrys, Petasites officinalis, Sedum Bologniense, Linaria vulgaris, Gnaphalium dioicum, G. silvaticum, Papaver Rhoeas, Convolvulus arvensis, barkafa, mogyoró-, gyertyán- és bükksarj, Sonchus asper, S. oleraceus, Chenopodium glaucum, Ch. Bonus Henricus, Glechoma hederacea, egybibés galagonya, borjúpázsit, Melilotus oficinalis, M. albus, Carduus acanthoides, Trifolium aureum, T. hybridum, Artemisia Absinthium, Rumex crispus, R. conglomeratus, Erigeron acer, E. Canadensis, Ranunculus lanuginosus, Mentha Brittingeri, Triticicum repens, fodorjuhar, Hypericum hirsutum, Lactuca muralis, Stellaria graminea.
Rátót mellett Circaea Lutetiana, Aspidium spinulosum, A. filix mas, Cerastium silvaticum, Euphorbia stricta, Brachypodium silvaticum, mogyorófa, Prunus Padus, Athyrium filix foemina, Filago apiculata, Pulmonaria officinalis, Festuca gigantea, Cirsium palustro, C. lanceolatum, Cucubalus, Trifolium medium, T. agrarium, Torilis Anthriscus, Poa fertilis, Rosa dumalis, Verbascum Blattaria, V. Thapsus, Galeopsis Ladanum, G. speciosa, Epilobium adnatum stb.
A lombos erdők örökzöld növényzete (Sempervirentia).
Lombosok örökzöld növényzete.
A kőszegi erdőkben az aljzat zöld ruhája is felébreszti a figyelmet. Ezt nemcsak a fakadó rügyek és kisarjadzó fűneműek okozzák, hanem főképen az, hogy több cserje és fűnemű növény levele kitelel, valamint az, hogy ez erdőnek télizöld lakosai is vannak.
Télizöld cserje itt a boróka, a borostyán, a csarab, a fagyöngy, a Vaccinium Vitis Idaea, Daphne Cneorum, Genista sagittalis, Pirolák; Borostyánkő 527mellett a Polygala Chamaebuxus, továbbá Clasius bislingua-ja, vagy Affenblatt-ja és a Ruscus Hypoglossum is itt említhető, Szalónak erdeiből.
Télizöld fűneműek.
Télizöld fűneműek a Cyclamen, Lusula pilosa, Vinca minor, Asarum, Hepatica (Lékán), a Helleborus, meg a Pulmonariák meddő tőlombja, a Dicranum- és Polytrichum-mohák sűrű gyepe, a Lycopodium clavatum és complanatum (korpafű) szétmászó szára.
Telelő lombúak.
Ellenben ujig megőrzi tavalyi lombozatát a Rubus bifrons, R. Haynaldianus, R. discolor, R. hirtus, feltünő szépen a fagyalnak több bokra, a Genista Germanica, Rosa Austriaca, a fűneműek közül pedig egyes harasztfajok (Aspidium spinulosum, Asplenium Forsteri, A. Trichomanes, továbbá a Viola alba, Polygala amara, Euphorbia amygdaloides, Potentilla rubens, Festuca montana, F. silvatica, Carex pendula) és sok más pázsitlevél.
Mivel az elősoroltak némelyike az erdőben seregesen terem, a tavaszi szempervirenczia lombfakadás előtt is nagyon szembetünő. Az erdőnek ez a szempervirencziája a havasaljak sajátja; itt mindenesetre összefügg ez a fenyvesek éghajlatával is. Kerner az alföldi róna erdeinek tavaszi élettelen szinét a hegyi és havasalji erdőkével, melyek tavasz elején még zöldelnek, egyenesen szembeállítja. Alföldünk erdeje kikelet elején még zöldelnek, egyenesen szembeállítja. Alföldünk erdeje kikelet elején valóban egészen élettelen. A mohaszőnyeg benne ritkaság, a fának, cserjének és fűnek nincs télizöld vagy kitelelő lombja, a cserjék később fakadnak, midőn már a tavasz éjjeli fagya ritkulni kezd.35 A nyári lomb tehát csak ott telel ki, a hol a tengeri klíma érezhető; Alföldünknek földségi (kontinentális) éghajlata alatt nem.
Megemlítem itt Dömölk vizes medenczéinek kitelelő Equisetum-flóráját is (E. hiemale, E. Schleicheri, E. variegatum, E. ramosissimum), sajátságos szürke-zöld szinével.
Végre a szempervirenczián kívül a Populus tremula (Vártető) és Oxalis Acetosella (Irottkő) leveleinek variegácziója is nevezetes.
ERIKÁS MEZŐK (ERICETUM), VACCINIUMOS ÉS PIROLÁS ERDŐTALAJ.
Csarab, fenyvesbogyó, pirola.
Ez alatt a csarab vagyis Calluna (régen Erica), a Vaccinium Myrtillus (fekete fenyvesbogyó) és Pirolák (kivált a P. rotundifolia) töméntelenségével benőtt nagy területeket értjük. A fenyvesbogyó (oláh szóval áfonya, szlávul boronica) meg a Pirola, rendesen az erdők talaján sereglik össze. Az ericetum ezen kívül a száraz kavicsos mezőn, dombon és legelőn is, s itt nem ritkán az ölyv-haraszt (Pteris) mezőivel váltakozik vagy vele keveredik; fellép a gesztenyésben, de uralkodik a nyíresben és fenyvesben is. Leggyakoribb az éjszaki lejtőn, még a sovány kavicstalajon, de másutt is oly gyakori, hogy kevés vagy talán egy növény se borít el nagyobb területet Vasmegyében, mint a czipruslevelű és szép ametisztszinű, szalmavirágú, csarab.
Ez a nevezetes formáczió hazánkban az észak- és középnémet ericetumot képviseli, de hazánkban az Ericák fogytán, a Calluna egymagában nem bír oly változatosságot teremteni, mint a baltvidéki Erikák nagyobb száma. Csarabos mezőink növényzete általában kevés, többnyire olyan, a mely sovány talajjal is megelégszik.
Az Ericetum növényei.
A sitkei cserfa-erdőben az ericetum növénye május 21-én a Polygala vulgaris, Viola canina var. ericetorum és más ibolya, Ornithogalum collinum (böv.), Hieracium Lactucella, Potentilla rubens, P. Tormentilla, P. argentea, Orchis Morio, alium Pedemontanum, Saxifraga bulbifera, Carex pallescens, Rhinanthus minor, végre az Asphodelus gyönyörű szálai. Lékán a boróka is közé vegyül, Dombhát vidékén pedig kisebb-nagyobb Nardus-gyep váltakozik vele. Néhol az Arnica szép sárga virága magaslik ki belőle. A Budi-legelőn Rohonczon az ericetum nyírves közt van, s benne rózsaszínű virágok tünnek ki: Erythraea Centaur., Asperula cynanchica, továbbá az Agrostis vulgaris, Potentilla alba és Genista-bokrok.
A csarabot a jószág nem bántja. A Vaccinium gyümölcsét szedik és árulják. Az Ericetum jó földben csapás, de Vasvármegye sovány talaján 528a kavics meztelenségét befödözi s természetes feladatot teljesít. A jó anyatermészet mindenről gondoskodik.
RÉT ÉS LEGELŐ (PRATUM ET PASCUUM).
Rét és legelő.
A rét és legelő elterjedése a megyében nem nagyon egyenletes. Legjobb a rét és legelő a magyarok rónás vidékein: a Kemenesalján, a Rába és Egervár völgyében, meg a Hegyháton, pl. Iváncz körül. A Répcze mellékén kevesebb ugyan a legelő, de a kaszáló a legjobb s a legzsírosabb széna terem rajta. A rét a nagyobb folyók s patakok mentén (Pinka, Gyöngyös, stb.) is kövér, de a német-ujvári és kőszegi járásban a legelő, meg a rét szűkében van, a jószág a kemény erdőtalajon keveset talál, mert száraz tűlevelek és fenyőtoboz hevernek rajta. Itt a termesztett takarmány nagyon elkelő. Sok helyen a kisebb terjedelmű rét is elég sovány és nem sokféle rajta a fű. A Tótság nagy részében majd semmi legelő nincs, rétje is kevés és kis zápor is hamar elsöpri vagy beiszapolja.
Réti füvek.
Általában csaknem mindenütt és meglehetős seregesen fellépő növény a vasmegyei szárazabb réten: a kakasczímer (Rhinanthus minor), a borjúpázsit, selyemperje (Holcus lanatus), lóhere (Trifolium pratense, T. repens, T. procumbens; nedvesen és szárazon), Polygala vulgaris, rendesen kék virággal, Poa pratensis, Briza media, Tragopogon Orientalis, Bromus mollis, Alopecurus pratensis, Cerastium triviale, Lychnis flos cuculi, Campanula patula, Sanguisorba, Lotus corniculatus, Linum catharticum.

A KÖRMENDI HERCZEGI PARK BEJÁRATA. Saját felvételünk.
Kis-Czell és Ságh községe közt május 19-én Medicago lupulina, Tetragonolobus, Polygala comosa, Poa trivialis, Fragaria viridis, Lepidium campestre, Colchicum autumnale, Potentilla rubens, Rumex crispus, R. Acctosa, R. Acetosella, Succisa pratensis, Verbasc. phoeniceum, Leontodon hispidus, Odontites maprocarca, Ranunculus polyanthemos, Hypericum perforatum, Thesium Linophyllon, Cerastium brachypetalum, Ornithogalum umbellatum, O. collinum, Ajuga Genevensis, Carex Oederi, C. hirtaeformis, C. distans, C. praecox Schreb., Festuca elatior, Dactylis, Avena pubescens és var. glabrescens, Saxifraga bulbifera, Serratula, Viola stagnina, Cerinthe minor, Silene vulgaris, Inula salicina, Lithospermum arvense, Stachys recta, Lathyrus pratensis. Szombathely és Szőllős mellékén a rétek vegetácziója alig eltérő.
Muraszombat mellett a Potentilla supina, Colchicum autumnale, Selinum carvifolium, Trifolium Schreberi, Prunella alba, Leontododon autumnalis, 529Lolium perenne, Phleum pratense, Euphrasia Rostkov., Salvia dumetorum, S. pratensis, Ranunculus Sardous var. Mediterraneus, Thymus subcitratus, Moenchia, Centaurea Jacea, Polygala comosa, Dianthus Carthusianorum, D. deltoides, Crepis setosa, Medicago falcata, Inula Britannica és Agrostis vulgaris, a réti fű.)
Hegyi rétek.
Hegyi réteken általában uralkodó a Dianthus deltoides, Prunella grandiflora, Orchis Morio. Felső-Szénégető mellett, a Fehércsárda felé eső lejtőn, május végén: Arnica, Melittis, Cynosurus, Tormentilla, Plantago media, P. lanceolata var. sphaerostachya, Polygala vulgaris, Genista sagittalis, G. pilosa, Gymnadenia conopsea, Hypochaeris radicata, H. maculata, Linum catharticum, Campanula patula, Hieracium Bauhini, H. Lactucella, H. Pilosella, Alchemilla montana, Trifolium montanum, T. pratense, Gnaphalium dioicum, Lotus croniculatus, L. villosus, Poterium Guestphalicum, Rhinanthus minor, Knautia arvensis, Calluna, Thesium alpinum, Platanthera, Orchis Morio, O. ustulata, O. latifolie, Salvia verticillata, Briza, Nardus, Phyteuma orbiculare, Carum, Rumex Acetosa, Anthoxanthum, Funaria hygrometrica, Holcus lanatus, Galium vernum, Sanguisorba, Coronilla varia, Lychnis Viscaria, Fragaria moschata, Vicia sepium, Silene nutans, Ranuncus acer, R. polyanthemos, Anthyllis polyphylla, Viola canina var. ericetorum virít.
A kőszegi Gubahegy legelőin: Rumex multifidus, Verbena officinalis, Betula pendula, Galium verum, G. vernum, Hieracium Pilosella, H. Lactucella, Myosotis arvensis, Chenopodium polyspermum var. cymosum, Leucanthemum vulgare, Trifolium pratense, T. repens, T. arvense, T. Schreberi, Medicago lupulina, a két Xanthium, de ritka, Lolium perenne, Aira fexuosa, A. caryophyllea, Leontodon hastilis, Malva rotundifolia, M. silvestris, Centaurea Rhenana, Cerastium triviale, Plantago maior, P. media, P. sphaerostachya, Polycnemum arvense, Senecio vulgaris, Potentilla Tormentilla, P. argentea, Verbasc. Blattaria, V. phoeniceum, Marrubium vulgare, Anthoxanthum, Bellis, Matricaria, eltörpült Juniperus communis, Cirsium lanceolatum, Gnaphalium dioicum, Genista pilosa, Scleranthus annuus, Prunella alba, Carlina vulgaris, Crepis capillaris, Gypsophila muralis, Agrostis vulgaris, Pulegium, Polygonum aviculare, P. minus, Veronica officinalis, Viola ericetorum, Sagina procumbens, Lotus corniculatus, Solanum nigrum, Filago arvensis, F. montana, F. apiculata. A száraz mezők vegyes növényzetében elterjedt és jellemző a Crepis capillaris, Peucedanum Oreoselinum.
Felső-Szénégető körül julius 5-én buzavirág, konkoly, Neslia, Capsella, Anthemis arvensis, Sherardia, Euphorbia helioscopia, Antirrhinum Orontium, Polygonum Convolvulus, Pteris aquilina var. lanuginosa, Leontodon autumnalis, a két Scleranthus, Triticum repens var. Vaillantianum, Knautia arvensis var. pinnatifida, Salvia glutinosa, Melampyrum arvense, Origanum vulgare, Clinopodium, Lysimachia verticillata, Avena pubescens, Vicia Cracca var. latifolia, V. sativa, Agrostis vulgaris, A. spica venti, Poa annua, Tussilago, Raphanus Raphanistrum var. concolor, Brassica Rapa, Potentilla reptans, Stellaria graminea, Sonchus arvensis, Ervum hirsutum, Erythraea Centaurium, Senecio Jacobea, Lolium perenne, Eragrostis pilosa, Bromus secalinus, Valerianella dentata, Veronica Persica, Stachys palustris, St. silvatica, Clematis Vitalba, Campanula patula, C. rapunculoides, Phleum pratense, Astragalus glycyphyllos stb. látható.
Alsó-Szénégető mellett továbbá Salix purpurea, Cerast. triviale, Arenaria serpyllifolia, Trifolium ochroleucum, Crepis tectorum, Gnaphalium silvaticum, Veronica spicata, V. officinalis, Vicia sepium, Linum catharticum, Rumex conglomeratus, Camelina silvestris, Nepata cataria, Sagina procumbens, Tragopogon Orientalis, Marrubium vulgare, Juncus articulatus, Holcus lanatus, Lathyrus tuberosus, Festuca rubra, Senecio vulgaris, Phleum phalaroides, Silene nutans, Brachypodium pinnatum a mezők és parlagi növényei.
VETÉS, TARLÓ ÉS GAZOS HELY (SEGES ANTE ET POST MESSIM, FLORA RUDERALIS).
Gyom.
Vasmegye a területhez képest nagyon népes és mezőgazdasága igen előhaladott. A soványabb talaj is mindenfelé a szorgalmas és gondos kéz nyomát 530hirdeti. A vetés tiszta, nem fűves, annál kevésbé gazos. A gyom kevés. A pipacs, konkoly és búzavirág, mely egyebütt nagy tábláját tarkítja a vetésnek. Vasvármegyében általában nem gyakori; seregesen sehol sem láttam. Az aszott se veri fel a vetést.
Vetésbeli füvek.
A vetés közönségesebb kisérője a Sinapis arvensis, Raphanus Raphanistrum (főleg a Kemenesalján), Veronica arvensis, V. Persica, Euphorbia Esula, E. exigua, Papaver Rhoeas, Lithospermum arvense, Antirrhinum Orontium, Linaria vulgaris, L. minor, Melampyrum arvense, 2 Anagallis, szarkaláb, Ranunculus Sardous var Mediterraneus, a kék búzavirág, Thlaspi arvense, az Alchemilla arvensis, Scleranth. annuus, Arenaria serpyllifolia, Sherardia, Calamintha villosa, a Meslia (a Vütömben), konkoly, Camelina silvestris, Spergula, Lathyrus tuberosus, Viola arvensis, Ervum hirsutum, Convolvulus arvensis, Valerianella dentata, V. rimosa, Melilotus oficinalis, Vicia glabrescens, Myosotis arvensis, sőt helyenként az amerikai Oxalis stricta is.
Ezeken kivül a Kemenesalján meg a megye délkeleti részén gyakori a Papaver Argemone pipacs, de kisebb virágaival a vetést meg nem pirosítja, Kis-Czell mellett a Vicia Pannonica, Geranium pusillum, Camelina sativa, Crepis setosa, C. tectorum, Stellaria graminea, Szombathelyen Alchemilla arvensis, Matricaria, Oxalis stricta, Kőszegen Asperula arvensis, Lathyrus Aphaca, L. Nissolia, Specularia, Bifora, Ranunculus arvensis és var. tuberculatus, Viola Kitaibeliana, Galium tricorne, Geranium pusillum, Muraszombat és Nagy-Barkócz közt Allium vineale, Galium Anglicum, Bunias Erucago, Hypericum perforatum, Cerastium glomeratum, Anthemis arvensis, Erigeron Canadensis, Borostyánkő mellett Galium Aparine és G. infestum, Centaurea Rhenana, C. Scabiosa, Lolium temulentum, Stachys palustris, Galeopsis Tetrahit, Knautia arvensis, Tarcsatető (Sulzriegel) mellett Lepidium campestre, Scutellaria hastifolia, Alchemilla, Ranunc. tuberculatus, Vasvár mellett Galium tricorne, Agrostemma Githago és var. anomala, Caucalis daucoides, Nigella, Ranunculus tuberculatus, R. polyanthemos, Cerinthe minor., Cirsium arvense, Scutellaria hastifolia, Agrostis spica venti, Szarvaslakon Specularia Speculum, Felső-Szénégetőn Silene Gallica, Lángszálhegyi vetéseiben Gallium Parisiense, Phleum pratense, Poa annua, Inula Britannica, Ranunculus arvensis, Brassica Rapa gazol, Lékán a Chamaemelum tenuifolium emlitendő.
Tarlók füvei.
Tarlóban Sárvár és Sömjén között az Euphorbia Esula, E. falcata var. pseudoerythrosperma, E. exigua, E. platyphyllos, Cerinthe, Melandryum noctiflorum, Diplotaxis muralis, Sherardia flore albo, Stachys annua, Geranium pusillum, Scutellaria hastifolia, Lolium temulentum, Pastinaca, Daucus, Erysimum cheiranthoides, Lappula echinata, Reseda lutea, Sonchus asper, S. oleraceus, S. arvensis, Chenopodium polyspermum, Aethusa, Veronica Persica, Senecio vulgaris, 2 Anagallis, Linaria spuria, L. Elatine, Galeopsis canescenc (augusztus), Dömölk mellett Hieracium glaucescens Bess. (H. Magyarium N. P.), Hibiscus, Euphorb. falcata, Lolium perenne, Adonis aestivalis, Lappula echinata, Raphanus Raphanistrum, Atriplex patula, Ajuga Chamaepitys, Salvia verticillata, Nigella, Antirrhinum Orontium, Linaria Elatine, L. minor, Galeopsis canescens, G. Ladanum, Panicum sanguinale, Mercurialis annua, Polygonum Convolvulus, a Sághegy alatt Passerina, Rumpótnál Asperula arvensis fl. albo, Barátmajor mellett Lathyrus Aphaca, Pinkafőnél Hypericum humifusum, Equisetum silvaticum, Tarcsa mellett Vicia sordida, Polygonum Convolvulus, Stachys palustris, Geranium columbinum, Galeopsis Ladanum, Euphorbia Esula, E. virgata, Galium Aparine látható.
A len társnövényei.
Lenre nézve a Lángszál (Langzeil) és Német-Ujvár közt levő vetést említem meg, melyben a Lolium linicolum és L. temulentum uralkodik, közéjök pedig Euphorbia exigua, Veronica arvensis, Spergula, Stellaria media, Poa compressa, Chenopodium polyspermum, Polygonum minus, Borostyánkő mellett Sherardia, Vogelia, Fumaria officinalis, Kalteneck mellett pedig az utóbbiakon kivül Camelina dentata, C. macrocarpa, Lolium linicolum, Galeopsis versicolor és G. flavenscens vegyül. A lent különben igen tisztán tartják, gyomlálják, legfeljebb a len közt élő Camelina dentatát lehet közte találni, pl. Alsó-Eőr, Vörösvár, Rőt és Pinkafő mellett. Ság falu határában, mindjárt Kis-Czell mellett, a len közt a lenfojtó vadócz 1882. juliusban nagyon elhatalmasodott.
531Gazos helyek.
A földnek gondos művelése és minden talpalatnyi földnek felhasználása a gazos helyek vegetácziójának nem hagy helyet. Nagyobb tábla elhagyott, szemetes vagy gazos helyet, mint másutt, e megyében nem látni; a flora ruderalis legfeljebb az utak keskeny szegélyét követi és csak kevés faj alkotja. A Solanaceák fajainak általában kevés individuuma van itt, sőt a Hyoscyamus (beléndfű) és Datura (maszlag) se gyakori, rendesen szálonként nő; kevés a szerb tövis. A köves talaj kétségtelenül gátja a kövér földet kedvelő ruderalis flóra bujaságának. A Chenopodeaceák fajai elszórva nőnek, de sehol sem töméntelenül, sehol sem nőnek oly magasra, mint egyebütt a jó földben. A paréj (Amarantus retroflexus), csanál, Reseda lutea, romkedvelő ajakosak, mályvafélék és keresztesek, ernyős, csucsorkaféle is ritkák, rompemetét (Chaiturus) Kőszegen csak ujabban találták, a fehér pemetefű pedig csak a megye délkeleti részén nő. A ruderalis flóra több tagja egyáltalában nincs Vasvármegyében, a mi, mint a keveredetlenségnek bizonyos foka, nevezetes.
Gazoló füvek.
Kis-Czell körül nő a Leonurus, Marrubium vulgare, Malva silvestris, Hyoscyamus, Urtica urens, Borostyánkő mellett Verbena officinalis, Chenopodium urbicum, Ch. Vulvaria, Leonurus, Malva borealis, Marrubium vulgare, Rohonczon Chenop. murale, Anthriscus vulgaris, Atriplex roseum, Pinkafőnél Amaranthus viridis, Euphorbia Peplus, Chenop. bonus Henricus, Verbascum phlomoides, Roripa palustris, R.-Keresztúr mellett Ballota, Xanthium strumarium, Chenop. urbicum, Erysimum cheiranthoides a flóra ruderalis tagja, Káld mellett a pemetefüveken kivül a litoralis flórában gyakori Lepidium graminifolium nő a házak körül.
TERMELT NÖVÉNYEK (PLANTAE CULTAE).
Termelt növények.
Buzát és rozsot a megyének majdnem minden táján termesztenek, de nem egyforma mennyiséget és minőséget; a Tótságban ritkaság, a hegyek erdős helyein nincs. Legjobb a búza-vetés az első és második klasszisba sorozott vidéken. Az árpa is gyakori, de leginkább a rónán lakó magyar, meg a muravölgyi vindus termeszti. Zabból a német-újvári és kőszegi járás termeszt többet. Ezt Kogel és Vörösvágás közt emelkedő helyen láttam legfentebb helyen. Tengerit a síkságon és melegebb völgyekben ültetnek (Vép, Ikervár, a Lapincs és Mura mellett); a német-újvári járásban már kevesebb, a kőszegiben még kevesebb vagy csekély. Az ázalék (bab, borsó, stb.) mindenütt jó.
Tatárka (hajdina, pohánka) kisebb-nagyobb darabon mindenütt nő, a német, horvát és vend nép igen szereti. Emennek a hajdina-pogácsa úgyszólván csemegéje. A pinkavölgyi mezőket augusztus hónapban mindenfelé a tatárka virágai díszitik, mely, mint másodvetés, a rozsot követi. Aratás után Kőszegen sok a fehér vagy tarló-répa. Gotthárdon a Setaria Italica meg a S. Germanica muhart vetik, Körmenden kávépótléknak a kék Lupinus angustifoliust termesztik (kávéborsó). Bagolyborsót (Cicer arietium) Vecsicsovácz mellett láttam.
A kölest leginkább a Mura völgye termeli; burgonyát mindenütt tültetnek, a legtöbbet a német és horvát vidéken. Kender nagyjában csak annyi terem, a mennyi a házi szükségletet fedezi, de a len gyakoribb, főleg a Pinka völgyében, Felső- és Alsó-Eőr, Vörösvár, Jobbágyi, Felső-Lővő, Eőri-Sziget, Röt, Pinkafő, továbbá Kalteneck és Ságh mellett.
A komlót a stájer határon Szent-Gotthárd, Alsó-Eőr, Pinkafő mellett termesztik; mák Borostyánkő körűl terem. A dohány nem sok, de a jánosházait, szent-gotthárdit és nagyfalvit (Modersdorf) dícsérik. Mivel a fölöstömi (Fürstenfeld) dohánygyár közel van, a Nicotiana is jól jövedelmez.
Gyümölcs a megyében jó is, sok is terem. Igen szép a gyümölcs a Ság-hegyen, Szombathely, Kőszeg körűl, stb. A nyugati terméketlenebb járások a gyümölcsfát kettőztetett szorgalommal ápolják s a gyümölcsöt a magyar rónaságon gabonáért árulják. A vendnek legjobban termesztik a szilvát s belőle édes és erős szilvaszeszt főznek. A hegyek alját nálunk a szilvafa egészen ellepi. Gesztenyét is több helyen termesztenek. Kőszegen az olaszéval vetélkedő maróni is terem s megérdemli, hogy magyar maróninak nevezzük. 532A cseresznyét Győrbe is szállítják. Szép gyümölcs terem a Kis-Somlón, meg, a Körmendtől délre eső szőllők közt is. Fenyves bogyó (Vaccinium) főleg a Vütöm-hegycsoportban terem sok. A megyében sok szép urasági kert is van: pl. Körmenden, Ivánczon, Gyepű-Füzesen, Rátóton, Rohonczon, Vépen, Ikervárott, Apáthin, Herényben, stb.
A MOCSARAK VEGETÁCZIÓJA (VEGETATIO LOCORUM PALUSTRIUM).
Mocsarak.
Vasmegyében a dombos és hegyes vidéken nagyobb mocsár vagy tó, a hol önálló és jellemző növényzet alakulhatna, nincsen. Itt-ott, pl. Sárvár és Asszonyfa között, Sennyeházán, Sárvár és Kis-Sitke közt, az erdőben van kisebb, egészen tisztavizű medence, mintegy esőviz-tartó vagy vízálló, de sekély; feneke, valamint a partja is, kemény, kavicsos, azért sem benne, sem körülötte nincs sok növény, sőt nyáron, mint pl. a Vasvár fölött levő hegyi pocsolya, egészen kiszárad vagy a sarában heverésző sertés minden növényzetét elpusztitja.36 Itt-ott nyújtódzik a víz tükrén egy-egy Potamogeton natans nevű hínár, a parton az Eupatorium, de nádasból, gyékényből és sásból, Phalaris arundinaceából, Agrostis stoloniferából stb. szövetkezett sűrű, terjedelmes és magas növénytakaró vagy nincs, vagy csak jelentéktelen általában a kavicsos, dombos vidéken, meg a hegyen, a mocsári vegetáczió nagyon korlátozott. Élénkebb mégis, kivált tavaszszal az a hely, hol a talaj felső rétegét a csermely vize mintegy eláztatja, pl. a kőszegi stájer-házaknál, vagy Fehér-csárda és Felső-Szénégető között, a Szt-Vitushegy tövébben, vagy a hol a kaszáló talaja nagyobb darabon állandóan süppedős, pl. Bozsok mellett.
Mocsári vegetáczió.
Különösebb mocsári flórát Vasmegyében a folyók és patakok mentén, tehát a völgyekben lelünk. Ezek vidéke sok helyt még most is nagyon mocsaras, bár a folyók szabályozása sokat kiszárított, sok mocsári vegetácziót elpusztitott, a Marczal és Hőgyész ingovány-vidékének eredetiségét pedig csaknem egészen megsemmisítette.
Legmocsarasabb a Marczal, Csörnösz és a Rába melléke, mely utóbbi a megyét szélességében egészen áthasítja. A Mura vidéke is igen érdekes, de a megyének csak kis csücskét érinti. A Pinka és Gyöngyös mente nem igen mocsaras; szép rét és füzes vagy égeres szegélyzi mind a két oldalról.
Vasmegye folyói mellékén az iszapos, turfás és szikes tavak vagy mocsarak közül, csak a két első van. Szikes iszapja igen kevés. Mint általában a magyar haza alacsony vidékein, a mocsár itt sem mély fenekü.
Mocsári növényképletek.
A mocsári növényképletekből Vasvármegyében többé-kevésbbé jellemzetesen a következők láthatók:
1. A vizi vagy viztükri növények.
2. A nádas.
3. A tőzeges rét (Flachtorfimoor).
4. A zsombék.
5. Égeres és füzes.
6. Süppedős rétek.
A VIZ ÉS FOLYÓK MELLÉKE (RIPAE).
Vízi növényzet.
Vízi növény a hegyes vidéken kevés, a folyók mentén és elmocsarosodott helyeken gyakoribb. Kőszeg vidékének kiadott flóráiból látható, mily kevéstagú ott a tavi vegetatió.
A folyók vagy tavak mellett a kardoslevelű alakok uralkodnak s ezeknek itt oly tagjai is vannak, melyek egyebütt az országban ritkábbak, mint a Scirpus radicans, Sparganium simplex, Typha Shutleworthii, melyekhez 533még az itt szintén gyakori Salix rubra cserjét is hozzászámíthatjuk. A kardalaknak legtöbb tagja van a sziromtalan egyszíküek sorából. Gyakori a Thalictrum nigricans merev és hosszú levélsallangjaival.
Vasvár és Molnári közt viz partján nő a Sagittaria, Butomus, Typha lati- és angustifolia, Oenanthe Phellandrium, Glyceria aquatica, G. fluitans, Iris Pseudo-acorus, Phalaris arundinacea, Stachys palustris, kőrisfa, Sparganium ramosum, Scirpus radicans, Salix cinerea, S. rubra (junius); - Kis-Czell mellett a Rumex Hydrolapathum is, - Körmenden a Scirpus lacustris, S. maritimus, Alisma Plantago, Heleocharis acicularis, Carexvulpina, C. pallescens, C. hirta, C. vesicaria, C. leporina, Potentilla anserina, Solanum Dulcamara, Valeriana officinalis.
Felső-Eőr fölött, a Pinka mellett, junius elején: struczharaszt, Athyrium filix foemina var. multident., Phalaris arundinacea, Veronica serpyllifolia, V. arvensis, Stellaria graminea, S. media, Carex hirta, C. Goudenowii, C. vulpina, Rumex Acetosa, R. Acetosella, Hypochaeris radicata, Tanacetum és Polygala vulgaris, Vicia segetalis, V. sepium, V. Cracca, Ervum hirsutum, Rhinanthus minor, Ranunculus Flammula, Roripa palustris, R. silvestris, ritka, Orchis Morio, Hypericum perforatum, Arabidopsis, Barbarea stricta, Prunus Padus, Salix triandra, S. purpurea, Symphytum officinale, Cirsium oleraceum, Aegopodium, Scrofularia nodosa, Lamium purpureum, L. maculatum, Hier. Pilosella, Equisetum arvense, Trifolium montanum, Bromus inermis, Phleum phalaroides, Holcus lanatus, Alopecurus pratentis, Peucedenum Oreoselinum, Galium Mollugo, G. silvestre, G. palustre, Malva Alcea, augusztus közepén pedig Achilleák, Epilobiumok, Centaurea Pseudophrygia, Heracleumok, Polygonum tomentosum, Scorzonera humilis, Succisa glabrata stb. Erre tehát az előbbi vizparti vegetáczió megfogyatkozik vagy egészen elenyészik és inkább a hegyi rét növényzete uralkodik.
Tarcsa és Gyimótfalva közt a csermely mentén Ranunculus Flamula, Solanum Dulcamara, Epilobium parviflorum, E. roseum, E. hirsutum, Salix triandra, S. purpurea, Thalictrum nigricans, Filipendula Ulm. discolor, Aegopodium, fagyal, Lysimachia vulgaris, Sanguisorba, Pimpinella magna, Trifolium repens, Hypericum tetrapterum, H. perforatum, Aira caespitosa, Symphytum officinale, Holcus lanatus, Juncus glaucus, Leontodon hastilis, Anthriscus silvestris, nád, Phalaris arundinacea, stb., nő.
Csermelyek mellett, a Rába völgyében, Menthák, vad rizs, Bidens cernua, Hypericum tetrapterum uralkodik.
Iszapos helyeken, pl. a Lapincs hidjánál Szent-Gotthárd mellett, egy szélesebb gödörben Alopecurus geniculatus, Gnaphal. uliginosum, Polygonumok, Heleocharis acicularis, H. palustris és var. arenaria Sond., Scirpus radicans, Sparganium simplex, Euphrasia Rostkoviana, Potentilla reptans, Poa fertilis, Veronica scutellata, Pyxidaria, Valerianella rimosa, Glyceria aquatica, Myosotis palustris, Arenaria serpyllifolia, Roripa Austriaca, R. palustris, Medicagoc falcata, Lysimachia nummularia, L. vulgaris, Carex leporina, C. hirta, hirtaeformis C. vesicaria, Alisma Plantago, Gypsophila muralis, Galium infestum, Heleocharis ovata, stb.; kis helyen nád is.
A VIRÍTÁS.
Növényzet ébredése és tartóssága.
Vasvármegye lapályos, dombos és havasaljai vidékein a vegetáczió életfolyása és a virítás ideje különböző. A síkon hét hónapot számíthatunk, a mennyi alatt a különböző növény egymást követve tarka lepelt sző a föld fölé. A Ságh-hegy április elején már egészen virágba borúlt, s virágzó gyepszőnyege még szeptemberben is elég eleven, tarka és többféle fajból szövött, még a kungorgó árva lányhaj is közte lobogtatja fehér bokrétáját. Kőszeg gesztenyése április első felében már szintén szép virágos, de a felsőbb erdők Szempervirenssel kevert barna gyeptakarója kileletkor lassabban élénkül, míg a Szálkő tetején a vegetáczió ekkor még csaknem egészen szunnyad, csak kevés frissebb, már virágzó példával találkozunk.
Ily álomban ringó a vegetáczió április elején Borostyánkő körül, általában a megye éjszaknyugoti szögletén, azért ezt, az arra lakók tanácsára, tavaszkor fel sem kerestem. Ily magasabb pontokon tehát a vegetáczió évi életfolyta 4-5 hónap.
A Rába völgyében, különösen az erdőkben, jobban késik a növényzet, mint a Kemenesalján és Kőszeg alacsonyabb vidékén, de a szt.-gotthárdi Vártető vegetácziója augusztus második felében még elég eleven. A vegetáczió pihenése tehát gyakran öt hónap, a magasabb vidéken pedig hét-nyolcz hónapig is eltarthat.
A nyár rendes esővel jár, nincs esőtlen időszak, mint a mediterrán flórában vagy a száraz sivatagon, azért a fák nyári nyugodalmat nem tartanak. A rét nyáron is, őszszel is zöldel. A meztelenszárú kökörcsinekkel, fehér sáfránynyal, tőzikével és hóvirággal ébredő kikeletet a Karszt-vidék Asphodelusai, a havasvidék Arnikái, fenyvesbogyói, a tengerszemek harmatfüve 534(Drosera) követi, míg végre a ruhátlan s már augusztus elején is előbúvó kikirícscsel szeptember-október folyamán a növényzet téli nyugalomba merül. A délkeleti részen annak az őszi flórának, a mely pl. Budapest körül s az Alföldön ismeretes, sok tagja soká virít: az Erigeron serotinus, Hieracium boreale, Scabiosa suaveolens, Aster Bessarabicus, stb., a gösfai hegyen.
Virágzási időszakok.
A meleg mindenütt annyi, hogy a szálas fák még a legzordonabb vidéken is befejezhetik életmunkájukat, erdő tehát mindenfelé, a Kemenesalja síkján is van, de a Marczal vidéke az erdőnek nem kedvező, süppedős talaj.
Részenként tekintve Vasvármegye vegetácziójának virágzásbeli sorozatát, sok benne a figyelemre méltó. Egy-egy községnek különböző termőhelyén érdekesen lehetne a nyílásbeli különbséget ősszeállítani. Ott a helyszinén a különbségnek fizikai okát is könnyebben fel lehetne ismerní vagy ki lehetne puhatolni. A fenológiai vizsgálat, ha a növényzetnek s a természeti viszonyoknak pontos ismerője egy helyen végzi s azután hasonlítja össze más vidékével, a melyre vagy ő maga, vagy hasonló pontos vizsgáló volt figyelemmel, természetesen szép eredményre vezethet. De tekintetbe véve széles Magyarországnak nagyon különböző természetü vidékeit, a hol, tapasztalás szerint, egész külön fajta vagy egész más faj helyettesítheti egy másik vidéknek ugyanazon a néven emlegetett, de csak hasonló növényét; tekintetbe véve egy határnak is különböző termőhelyét, a hol ugyanaz a növény szokás szerint, más-más időben virágzik; végre tekintve a sok észlelő individualitását, s hogy egyike-másika csak egy-két növénynek tudja valahonnan (néha még hibásan) a nevét, stb.: könnyen átlátható, hogy én a számításokba mélyedt fenológiát miért kerülöm. Igy egy fenológiai észleletben a Thlaspi perfoliatum, igazán a Th. alpestre volt s Erdély edényes növényzetének elősorolásában is olvasni ily "nevezetes" fenológiai szinonímot. Az ilyen téves följegyzésekre alapított összehasonlítás és következtetés értéktelenségét tovább derítgetni nem szükséges.
Hogy Vasvármegye időjárása java részben a stájer és osztrák havasoktól függ, ennek vonása több helyen élénken nyilatkozik meg; az erdőknek tavaszi szempervirencziája is innnen ered. Oly kiáltó ellentét azonban sem az időjárásban, sem a növények virításában nincs, mint pl. az Alföldön vagy a mediterrán flórában.
A növények ébredése, a virágzásnak megindúlása, pompázása és hervadása, a gyümölcsök érése évfolytán általában egyenletes és szembetünően nem tér el széles hazánknak más hasonló fekvésű helyeiétől. A vegetáczió késedelménél a virágzó szőnyegtakarón különbségül jobban kiválik az egyszerübbség, hogy sok növény, melyet hazánk keletibb részein mint gyakori színvegyüléket megszoktunk, Vasvármegye flórájában általában nem terem. A megye déli szöglete jól lenyúlik délre s itt már a délibb színű flóra kifejlődhetnék, a mely pl. Baranya, Verőcze, Pozsega, Varasd, Kőrös és Belovármegyék mezeit tarkítja, ha Vasvármegye déli része a stájer hegyekhez nem esnék oly közel.
Tavaszi lombfakadás.
Tavaszszal az erdei fák lombosodásának késedelme Kemenesalja rónaságán, Ság falunál szembetűnőbb, mint a hegyes vidékeken. Itt április 3-án a fák rügyei pihennek. Szombathelyen április 5-én a tölgy és nyír már barkás, a mogyoró levele fakad, 2-4 cm. hosszú, Kőszeg pedig, hol az erdő talaja melegebb és nedvesebb, nemcsak növényzetének gazdagságával, hanem tavaszkor még a flóra kora ébredésével is kitűnik. A lombos fa szépen fakad s jelentékeny hegymagasságban is barkát hány. A gyümölcsfa szépen virágzik s a virító cseresznyefa felkísér csaknem a Szálkő tetejéig. Kőszeg a Vütöm délkeleti sarkán jól védett lejtő alján fekszik s szőllei közt a Trifolium pocumbens. Potentilla rupestris, Silene nutans, Myosotis silvatica, az egres és ribizke már április elején virágzásuk teljével hirdetik a kedvező viszonyokat. Kőszegen, Kitaibel kézirata szerint (1660 quart. lat.), Kittel már januárban is talált virágzó Viola odoratát, februárban pedig Chrysosplenium alternifoliumot. Itt február végén és márczius elején az időjárás gyakran annyira megenyhül, hogy a növényzet a meleg hatására a szokottnál elevenebb életre fakad, mint az 1863-ik évben, a mikor február 535hó végével az összes tenyészet annyira megindult, hogy márczius közepén a baraczkfák általában, némely védettebb helyen már a körtefák is, virágzottak, a kert nemesebb rózsabokrai pedig leveleket hajtottak.37 De helyenként, pl. Kőszegen is, a lég- és hőmérséklet, főleg kikeletkor, hirtelen megváltozik s a fagy a növényzetet megviselheti.
Az az általános tapasztalás, hogy a dombos vidéken ugyanaz a faj korábban virágzik, mint magasabb hegyen, a Viola canina var. ericetorum példájában nyilatkozik. Ez a Rába völgyében április első felében javában virít, Felső-Szénégető mellett még május 31-én is elég van belőle. Az Eriophorumok a megye alacsonyabb vidékein ápril elején, Vörösvágás és Kőpataka között junius elsején virítanak legjobban. A Thlaspi alpestre lent Kőszegen április elején gyümölcsözött, a Szálkövön ekkor még híre sem volt; itt május végén virít és gyümölcsöz más késedelmező virággal együtt. Ellenben a havasokról ide leszálló polgárok, melyet ott fenn jobban kénytelenek késni, lent már korábban virágzanak; így a Gentiana aestiva Vörösvágás körül május elején (9-én) virít.
1882. május végén Kőszegen az előbb bőven virágzó zergeboglár nyíló virágát már alig leltem, a Doronicum Austriacum, Arnica, Thesium alpinum ellenben ekkor javában virít, a Senecio aurenticus hozzá fog a virágzáshoz, a Polygala Chamaebuxusnak a nyilt Ökörgerinczen máj. 30. virágját már nem láttam, de bentebb az erdőben, az út mentén, Borostyánkő felé, még virágzott. Ellenben az Epilobium Dodonaei meg a Circaea intermedia Szalónak hidegebb völgyeiben augusztus elejéig késik.
Mocsáriak késedelme.
Április elején a mocsarak élete meglehetősen szunnyad, pl. a turfás helyeké a Rába völgyében. A legtöbb helyen a Ranunculus paucistamineus mutat életjelet, virágzik, vagy a füzek barkái nyujtózkodnak, Dömölk mellett pedig a kitelelő szárú Equisetumok gyümölcsöznek. A Taraxacum paludosum Hottonia stb. Vasvárnál a virágzásnak haladását jelenti. (Ápril 14.)
Mivel az 1881-82. év telén hó nem volt, a tavaszt pedig eső nem frissítette, lehet, hogy más esztendőkhöz képest volt nagyobb eltérés is. Korai volt a Potentilla brachyloba virágzása, meg a Genista Germanica nyíló bimbója április 15-én az asszonyfai állomásnál.
A Colchicum vernale Hoffm., az öszi kikiricsnek tavaszi, virágos és leveles alakja, Kőszegen több évben jelentkezik.
Május második fele meglehetősen virágos, Szombathely és Kőszeg körül már a Rubusok is nyílnak. A Typha minima, Chlorocrepis, Fumaria prehensilis javában virít, a pirolák bimbóznak, sietteti. Junius elején az északi részen a rózsák virága pompázik.
Másodvirágzás.
1880. junius elején a Potamogeton crispus, a sulyom meg a fehér tündérrózsa (Nymphaea), a mint Clusius mondja, már bőven gyümölcsözött. Julius 10-én a Mura mellett a Typha Shutleworthii őszbe boruló buzogányai könnyen elárulják, hogy a T. latifoliától különböző növény. Az Alföldön (Ujszász, Ujvidék) buzogánya már május végén vagy junius elején szétfoszladozik. Juliusban a Sághon a Geranium lucidum, augusztus elején Rohonczon a Chlorocrepis és Thymus spathulatus, augusztus közepén a Hercsegen a Fumaria prehensilis másod izben virágzik. Az Equisetum Telmateia var. serotinum a kőszegi Őzforrásnál julius végén másodízben hozott kalászt. A Cytisus supinus Szombathelyett augusztus végén, var. macrotrichus-a FelsőEőr körül augusztus 8-án másodizben csoportos virágzattal virít. Juniusban és augusztusban kevesebb az eltérés, a havatlan tél és esőtlen tavasz zavarai (ha voltak) elsimultak. A kora tavaszi Primula acaulis junius elején Tarcsán még virágzott. De itt augusztus első felében másodízben is virágzott. Forster kézirata szerint szeptemberben is ismétli a másodnyílást.
A füzfák közül a Salix amygdalina és S. triandra38 több helyen (Mura, Felső-Eőr) juliusban és augusztusban másodszor virit, sőt augusztusban a S. auritának azon termős vesszei is, melyeket április elején Csákány mellett megvagdaltam, uj barkát viseltek. Kis-Czell árkaiban a Marczal felé a S. rosmarinifolia másodízben39 gyümölcsözik. Ennek a fűzbokrocskának a 536kemenesaljai nyár elegendő hosszú, hogy gyümölcsét évenkint kétszer érlelhessen. A Colchicum autumnale Rohoncz völgyében (Nussgraben) augusztus 3-án kezd nyílni.
A Cornus sanguinea (vörösgyűrű) a Cseren már augusztusban, Kőszegen szeptember elején nyílott másodízben.
A Ságh-hegy szeptember elején díszét több másodszor virágzó vagy soká nyíló növénynek (Stipa capillata) köszöni: Pulsatilla grandis, Hieracium echioides, Salvia nemorosa L. var. albiflora, de több általában késő virágzója is van: Diplachne serotina, Aster Bessarabicus. Szergény mellett a Carex Oederi érlel gyümölcsöt másodízben.
Szeptember elején Kőszegen a Caltha hoz másodvirágokat s a savanyú eperfának még láttam a gyümölcsét. Legnevezetesebb itt a Pirola rotundifolia másodvirágzása, 1882. szeptember elején. Némely termőjéből már gyümölcs kezdett fejlődni; lehet, hogy a hosszú, enyhe őszön meg is érett.
Évszakbeli másformaság.
Az évszakbeli másformaságnak (saisondimorfismus) is megvannak jellemző példái a megyében: a Gentiana castanetorum Kőszeg gesztenyésében, az Euphrasia Kerneri u. i., az Odontites serotina, meg az Erigeron serotinus az őszi flórából. A Gentiana Austriaca Vörösvágás rétjén jul. 28-án virít. Az Odontites verna eltérő rokon faja Vörösvágás körül juliusban virít (O. rubra var. macrocarpa Waiskl. Őszi alakja Gősfa körül szept. elején gyümölcsözik.
Végre 1883. október 1-én Freh Alfonz Vörösvágás határában a Polygala Chamaebuxust lelte virággal és bimbóval. Mivel e törpe cserje másodvirágait már többen látták, a Vaccinium Vitis Idaea, Erica verticillata, Daphne Cneorum meg a Pirola rotundifolia másodvirágait is tekintetbe véve, lehetséges, hogy másodvirágzásuk összefügg a levelek szempervirencziájával. Ugyanekkor itt a Potentilla Szerpentini is másodszor nyílott. Grisebach szerint a narancs a mediterrán-flórában egész esztendőn át virágozhatik és gyümölcsözhet, ha megfelelő talaja elegendő nedves. Ugyanez a ritka jelenség mutatkozik nálunk ezeken a másodszor virító télizöld lombú növényeken.

0. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam... observatorum historia. Antwerpiae 1583.
1. Irodalom:

Borbás Vincze Vasvármegye növényföldrajza és flórája (Szombathely, 1887., kiadta a Vasmegyei gazdasági egyesület. 100 aranynyal jutalmazott munka. 1-395 l.

Azóta megjelent a megyéről:

Waisbecker, Uj növénynem hazánkban, Pótfüzetek a Term. Tud. Közlönyhöz, 1880. 142-43. l. - Kőszeg és vidékének edényes növényei. Kőszeg, 1891. 1-70. l. - Néhány érdekesebb ibolya, Term. Tud. Közlöny, 1893. 495. l. - Zur Flora des Eisenburger Comitates, Oesterr. Bot. Zeitschrift, 1891. évf. 278-79., 298-300 l., 1893. évf. 281-82. 317-19., 354-57., 1895. évf. 109-11., 143-45. l., 1897. évf. 4-9. l. - Ueber die Büschelhaare der Potentillen u. o. 1892. 263-5. l.

Márton József, Ujabb adatok Vasvármegye flórájához, Természetrajzi Füzetek XVI., 1893. 34-39. l.

Piers V., Nachtrag zu Dr. Vincenz v. Borbás: Geographia atque enumeratio plantarum Comitatus Castriferrei, Osterr. Botan. Zeitschrift, 1890. 243-46. l.

Borbás V., Magyarország növényföldrajza, Pallas Nagy Lexikon, XII. köt. 78-82. l. - Az északi Erigeron Droebachensis Kőszegen. Term. Tud. Közl., 1896. évf. 159. l.
2. Ennek a hegycsoportnak, mely akár a megye közép részéről, akár a Pinka felső völgyéből nézőnek szépen kidomborodik, kell, hogy a magyar vidéken magyarok használta neve legyen, mert a magyar nép Geschriebener Stein-nak (Irottkő) bizonyosan nem mondja. Az én kérdésemre a felső-eőri magyarok Vütöm-nek mondották, talán a szt. Vitus kápolnájáról, mely Velem fölött mintegy 560 méter magasságban emelkedik s mely az utast messziről köszönti s a búcsúzót sokáig szemmel kíséri. Magát a Geschriebener Stein csúcsát egy velemi magyar nekem Szálkő-nek mondotta. Tanácsosabb lenne a geográfiai neveket is a nép szájából gyűjteni, mint könnyebb módon a Geschriebener Stein-t magyarra Irottkőnek fordítani. A jó magyar hamarább Betüskő-nek mondaná.
3. Mostanában kiirtották.
4. Pl. a Karszton is jelzi a magasságot.
5. A csermelycziprus a Cserna folyó áramával Orsova alá, hazánk belföldjének csaknem a legalacsonyabb terére is leereszkedett. (Borbás V. Havasvölgyi bokor a magyar haza legalacsonyabb pontján. (Erdész. Lapok 1886).
6. Fl. Nieder-Oesterr. CII.
7. Az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben. Bevezető kötet. 222. l.
8. S. preudophrygia × stenolepis. Jobban hasonlit a C. stenolepishez, de a virág fészke szélesebb. rostjai pedig egészen szétterpednek, az egész függelék hátrahajlik, a pikkelyeket elfödi. Andhodiis dense congestis, foliis subtus canercentibus, denticulatis Centaureae stenolepi similior differt anthodiis latioribus, fimbriis, patentirrimis, appendicibus omnino reflexis, squamas occultantibus.
9. Flora von Nieder-Österreich 1890-93.
10. Pflanzenleben der Donauländer 92. l.
11. Bakonyer Wald 3. l.
12. Fényes i. h. 133-34.
13. Somogymegyében is a répafenyő, tölgygyel, cser-bálványfa- és akácz-csipkefával vegyest.
14. Grisebach: Vegatation der Erde I. 99. l.
15. Grisebach: Vegatation der Erde I. 99. l.
16. Hann, Hochstetter és Pokorny: Allgemeine Erdkunde 518. l.
17. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képekben. Bevezető kötet 205. l.
18. Thomé növénytanának II. kiad. 308. és III. kiadás 224. l.
19. Abhängigkeit der Pfanzengestallt von Klima und Boden. Innsbruck 1869. p. 21.
20. Abhängigkeit der Pflanzengestallt von Klima und Boden. Innsbruck 1869. p. 21.
21. Grisebach: Vegetation der Erde I. k. 306. l.
22. A kőszegi gesztenye-óriást Chernel Kálmán a "Vasárnapi Ujság" 1864. évfolyamának 27. számában 264. lapján ismerteti. Itt az ősfa termetének képe is látható. Velem határában még óriásabb (15 méter kerületű) gesztenyefa volt, de ma csak emléke él.
23. Geogr. Botan. 688.
24. Kerner: Das Pilis-Vértes Gebirge 21. l. - Neilreich: Aufzählung etc. 73-74. l. - Wahlenberg: Flora Carpatorum principalium 310. l.
25. Forstl. Flora II. kiad. 204. l.
26. Vegetation der Erde I. 137. l.
27. Kerner (Donauländ. 51. l.) szerint a száraz klíma árt neki.
28. Vegetation der Erde I. 137. l.
29. Flora von Nieder-Oesterreich 228. l.
30. Hunfalvy l. c. III. 624. l.
31. Rómer Fl.: A Bakony 9. l.
32. Kerner: Das Pilis-Vértes-Gebirge 21. l. és Der Bakonyer Wald 9. l.
33. A burókát nem számítjuk ide.
34. Hihetőleg sajtóhiba; valószinűleg kanrépa.
35. Pflanzenleben der Donauländer 42. l.
36. Benne áprilisban Ranunculus paucistamineus-t találtam. Junius 8-án Carex vasicaria C. leporina, Ranunc. Flammula, Peplis, Galium palustre, Elatine Alsinastrum, Juncus conglemeratus Bükkösd és Felső-Eőr közt egy kiszáradt pocsolya fenekén. Achillea Ptarmica, Scutellaria galericulata, Filipendula Ulmaria discolor, Sonchus arvensis, Galium uliginosum Poa annua, Rumex obtusifolius, Lythrum, Salicaria, Cirsium palustre, Glyceria plicata, Epilobium obscurum (augusztus) látható.
37. Ez Kerner szerint (Zool. Bot. Geselsch. 1860. 194 l.) másod ízben nem virágzanék.
38. Ez Kerner szerint (Zool. Bot. Geselsch. 1860. 194 l.) másod ízben nem virágzanék.
39. Erdész. Lap. 1887. 233-38. l.

« VASVÁRMEGYE ÁLLATVILÁGA. Közli Jablonowsky József, a madártani részt Chernel István irta; átnézte Entz Géza KEZDŐLAP

Vas vármegye

Tartalomjegyzék

IDŐJÁRÁSI VISZONYOK VASVÁRMEGYÉBEN. Írta Héjjas Endre »