8.4. Trükkös kérdések

A kérdések alkalmasak lehetnek arra, hogy rontsák a vitapartner pozícióját. Ha kérdéseink révén azonosítjuk elkötelezettségeit, fény derülhet arra, hogy egyes nézetei könnyen cáfolhatók. Ezért a kérdés megválaszolásával rosszabb helyzetbe kerül. Az ilyen kérdések teljesen jogosak. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek nem az elkötelezettségek azonosítására irányulnak, hanem arra, hogy rávegyék a partnert bizonyos további elkötelezettségek vállalására, s ezáltal rontsák helyzetét. Az ilyen kérdéseket nevezzük trükkös kérdéseknek. Ezekkel nem az a baj, hogy nem kívánt nézetek vállalására késztetik a másikat, hanem az, hogy ezt érvek nélkül próbálják elérni. Mintegy lépre csalják a válaszolót.

A túl sokat állító kérdés
Az előző szakaszban láttuk, hogy aki egyenes választ ad egy kérdésre, elkötelezi magát a kérdés előfeltevései mellett. Ugyanakkor a kérdésekre egyenes választ illik adni. Aki nem így tesz, kiteszi magát a mellébeszélés vádjának. Ezzel a helyzettel vissza lehet élni. A túl sokat állító kérdés olyan előfeltevést tartalmaz, amelyet a vitapartner nem fogad el. Így a annak választani kell: vagy elkötelezi a nem kívánt előfeltevés mellett, vagy nem válaszol egyenesen, miáltal gyanúba keveredik. Ennek klasszikus példája a következő:

"Még mindig veri a feleségét?"
- A kérdés előfeltevése az, hogy az illető régebben verte a feleségét.

  1. Ha a kérdésre egyenes nemmel válaszol, elismeri, hogy e feltevés igaz.
  2. Ha kikéri magának a kérdést, és nem válaszol, akkor is rosszul jár. A kívülállók úgy gondolhatják, azért nem válaszol, mert takargatnivalója van.
  3. Ezért valószínűleg így felel: "Soha egy ujjal nem bántottam a feleségem." Az ilyen válasz, a kérdés előfeltevésének tagadása, sokkal jobb az egyenes válasznál és a kérdés elutasításnál. Csakhogy a kérdezett helyzete így is romlott. Partnere ugyanis látszólag(!) nem állított semmit, csupán kérdezett. Bizonyítania annak kell, aki valamit állít. Ezért a bizonyítás terhe most a válaszolón van. Ha nem tudja bizonyítani, hogy nem verte a feleségét, a kívülállók esetleg nem hisznek neki.
  4. De még abban az esetben is rosszul jár, ha bizonyítani tudja ártatlanságát. A bizonyítással ugyanis legalább annyit elismer, hogy felmerülhet vele szemben a bántalmazás vádja. De hát miféle ember az, akiről egyáltalán feltételezni lehet, hogy veri a feleségét?

A túl sokat állító kérdés tehát, a rá adott választól függően, többféleképpen is árthat. A súlyosabb következményektől a kevésbé súlyosak felé haladva:

válaszhátrányos következmény
egyenes válasznem kívánt előfeltevés elfogadása
a kérdés elutasításagyanú, hogy az előfeltevés igaz
az előfeltevés tagadása bizonyításkényszer elfogadása
bizonyítás hiányában: megmarad a gyanú
sikeres bizonyítás esetén: a válaszoló személyét
illető gyanú

Megjegyzendő, hogy sikeres bizonyítás esetén nem minden esetben támad kétely a válaszoló személyével kapcsolatban.

"Hogyan tudná feloldani a szakdolgozat 1. fejezetében és 3. fejezetében kifejtett koncepciók közötti feszültséget?" - Ha a válaszoló tagadja, hogy a két fejezet között feszültség volna, és ezt sikeresen bizonyítja, nem szenved semmiféle hátrányt. Igaz: a kérdés azt a gyanút kelti, hogy az illetőről feltételezhető, hogy következetlen. Csakhogy mindannyiunkról feltételezhető, hogy olykor következetlenek vagyunk. Ezért ez a feltételezés nem rontja a válaszoló helyzetét.

Hogyan válaszoljunk a túl sokat állító kérdésre?

Az agresszív kérdés
Az agresszív kérdés túl szűkre szabja az egyenes válasz lehetőségeit. A válaszoló álláspontja összetettebb annál, mint amit a kérdés megenged. Ezért, ha egyenes választ ad, kénytelen olyan álláspontot elfoglalni, amely különbözik tényleges álláspontjától, s nehezebben védhető annál.

"Elhozta a dolgozatát, vagy sem?" - dörren rá a mentegetődző hallgatóra a tanár. E kérdéssel a tanár megtagadja a hallgatótól a lehetőséget, hogy megmagyarázza, miért nem tartotta be a határidőt. Mennyivel barátibb volna az a kérdés, hogy "Miért nem hozta el a dolgozatát?"

Az eldöntendő és a választó kérdések különösen alkalmasak arra, hogy a válaszolót belekényszerítsék egy nehezen védhető pozícióba. Az ilyen kérdésekre ugyanis eleve korlátozott számú válaszlehetőség van. De a kiegészítendő kérdések is lehetnek agresszívek.

"Miniszter Úr! Mennyi pénzt fordítottak a Nemzeti Hóhányó megépítéséhez szükséges környezetvédelmi hatástanulmányokra?" - Tegyük fel, hogy igen nagy összeget. Ha a miniszter egyenes választ ad, vagyis közli az összeget, a közönség könnyen azt gondolhatja, hogy szórja a pénzt, de még a korrupció gyanúja is felmerülhet.

Az agresszív kérdések sajátos fajtáját jelentik az árukapcsolásos kérdések, melyeket futólag már említettünk. Az ilyen kérdés két különböző kérdésre ugyanazt a választ követeli. Az egyenes válaszba nem fér bele, hogy a két kérdésről a válaszoló eltérő módon foglaljon állást.

"Támogatja-e Ön a labdarúgó világbajnokság megrendezését, s ez által az ország fejlődéséhez elengedhetetlen infrastrukturális beruházások azonnali végrehajtását?" - Egy dolog a labdarúgó világbajnokság végrehajtását támogatni, és egy másik dolog az elengedhetetlen infrastrukturális beruházásokat támogatni. Ezért lehet az elsőre nemet mondani, a másodikra igent. Ezt a lehetőséget azonban a kérdés nem engedi meg. Ha a válaszoló nem akarja magára venni annak ódiumát, hogy nem támogatja az elengedhetetlen infrastrukturális beruházásokat, kénytelen a világbajnokságot is támogatni.

Az árukapcsolás jellegzetesen arra szolgál, hogy egy álláspontot ne saját érdemei alapján fogadtassunk el valakivel, hanem egy másik álláspont érdemei alapján. Vesszük az általunk preferált álláspontot, keresünk egy népszerű álláspontot, majd felkínáljuk a csomagot.

"Engedélyezné-e Ön a lőfegyverek birtoklását, hogy a tisztességes polgárok megvédhessék családjukat és tulajdonukat?"
"Engedélyezné-e Ön a lőfegyverek birtoklását, hogy a bűnözők is könnyen fegyverhez juthassanak?"

Látható, hogy az árukapcsolásos kérdések előfeltételezik, hogy a két kérdés között kapcsolat van. Ha az előfeltevés nyilvánvalóan hamis, a trükk átlátszó, s a válaszoló habozás nélkül felbontja a csomagot.

"Engedélyezné-e Ön a lőfegyverek birtoklását,
hogy a lakosság életszínvonala elérje az Európai Unióét?"

Végezetül látnunk kell: az, hogy egy kérdés trükkös-e, mindig a kontextustól függ. A vita során az egyik fél csak arra támaszkodhat, amit a másik elfogad. Egy kérdés akkor minősül trükkösnek, ha feltevése az adott szituációban megsérti ezt a szabályt.

"Még mindig veri a feleségét?" - Ha ezt olyasvalakitől kérdezzük, aki elismerte, hogy korábban verte a feleségét, a kérdés nem állít túl sokat. "Elhozta a dolgozatát, vagy sem?" - Ha a diák már a harmadik pótlási határidőt mulasztotta el, a kérdés nem agresszív.

Hogyan válaszoljunk az agresszív kérdésre?