Mobil információs
társadalom

 

Nyíri Kristóf:

BEVEZETÉS

 

Az itt közölt tanulmányok első változatukban előadásként hangzottak el azon a konferencián, amely a Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete Mobil Információs Társadalom Kutatási Programja keretében került megrendezésre Dunabogdányban, 2001. márc. 10-11-én.[1] Az előadók a kommunikációelmélet, a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a közgazdaságtan, a nyelvészet, a politikaelmélet és a tudománytörténet eszközeivel törekedtek azon folyamat elemzésére, amelynek során az információ terjedése, a távíró és a telefon megjelenésével, előbb függetlenedik az ember fizikai mozgásának korlátaitól, hogy azután - napjainkban, a mobil távközléssel - a kommunikáció csatornáihoz való hozzáférés maga is fölszabaduljon minden tér- és időbeli megkötöttség alól.

Az első távíróvonalat, amelyet 1844-ben Baltimore és Washington között húztak ki, Samuel Morse a What hath God wrought?, "mit mívelt Isten!" bibliai hely[2] lepötyögésével nyitotta meg. Ilyen horderejű találmány, kívánta Morse érzékeltetni, csakis az isteni terv része lehet. Amerika egész felülete, írta, csakhamar mintegy idegszálakkal lesz átszőve, amelyek mindannak tudását, ami az országban történik, a gondolat sebességével fogják terjeszteni s valójában egyetlen szomszédságot teremtenek. A távíró elterjedése csakugyan hatalmas gazdasági és politikai változásokat hozott, ám sokkal kevésbé hatotta át a társadalom mindennapi életét, mint később a telefon[3] s ma az internet - legújabban és egészen radikálisan pedig a mobil telefon. A mobil telefóniának a gazdaságra gyakorolt hatásával kötetünkben Gedeon Péter, a politika mindennapjaiba való behatolásával Karácsony András, a társadalmi nyilvánosságot átalakító hatásával Heller Mária foglalkozik.

A mobil telefon diadalútja a korábbiaknál mélyebb kultúrtörténeti és filozófiai eszmélődést gerjeszt magával a telefonnal kapcsolatban. Miközben a 3-as jegyzetben említett munkák közül már Marvin is jelzi ugyan, hogy a telefont, korai szakaszában, multifunkcionális kommunikációs közegnek tekintették, s csak később vált kizárólag beszédátviteli eszközzé (Marvin meglehetős hosszasan tárgyalja pl. Puskás Tivadar telefonhírmondóját), ez a gondolat - éppen a mobil telefónia élményének hatására - úgyszólván középpontba kerül a Münker-Roesler-kötetben.[4] A mobil telefonhoz számos olyan jelenség kapcsolódik, amely első pillantásra aligha magától értetődő. Ilyen kivált az SMS divatja a fiatalok - ám nem kizárólag a fiatalok! - körében. Az SMS alighanem ama kétarcúságot tükrözi, amely az írott nyelvet persze kezdettől fogva jellemezte: egyrészt szabadulást a beszélgetőtárs személyes (metakommunikatív dimenziókat hordozó, egyidejű) jelenléte okozta gátlásoktól, másrészt - a szöveg tárgyiasításával, szemügyre-vehetőségével, javíthatóságával - a megfogalmazás fegyelmezettebbé, racionálisabbá válását. Jelen összeállításunkban Ferencz Sándor, Csépe Valéria és Sándor Klára tanulmányai összpontosítanak az SMS-jelenségre. Mester Béla, általánosabban, az írás és a hangzó beszéd kölcsönös viszonyát helyezi kultúrtörténeti és ismeretfilozófiai perspektívába.

Már az internet térhódításával kapcsolatban fölmerülhetett a gondolat - melyet persze nem mindenki oszt, így jelen kötetünk szerzői közül Fekete László sem -, hogy az a Gutenberg-galaxis kommunikációtechnológiai elidegenedésének visszavétele irányába mutat, hiszen egyfajta visszatérés, magasabb szinten, az ember eredeti természeti-társadalmi környezetéhez, a folyamatos, minden érzékszervet igénybe vévő, interaktív kommunikációhoz. Méginkább megfogalmazódik ez a várakozás a mobil információs társadalom eljövetelével. Az egész eddigi kommunikációtechnológiai történelem mintha most nyerné el értelmét.[5] Ha az emberi kommunikációt alapvetően információtovábbításként vagy -csereként fogjuk fel, akkor a mobil telefónia gyakorlata inkább locsogásnak, semmint valódi kommunikációnak látszik. A látszat csal. A kommunikáció, s ezen belül a verbális kommunikáció - a nyelv - mindenekelőtt a társadalmi kohézió fenntartásának eszköze. "Nemcsak úgy áll a helyzet", írta hajdan az amerikai filozófus Dewey Demokrácia és nevelés című könyvében, "hogy a társadalom átadás-átvétel [transmission] által, közlés-közlekedés [communication] által marad fenn, de joggal mondható, hogy az átadás-átvételben, a közlés-közlekedésben létezik. Több mint verbális kapcsolat van a közös, közösség, közlés-közlekedés között. Az emberek a közösen bírtak révén élnek közösségben; s a közösen birtokoltakhoz a közlés-közlekedés juttatja őket."[6] Dewey nyomdokain haladva a szociológus Robert Park így fogalmazott: "A kommunikáció hozza létre, vagy legalábbis teszi lehetővé, azt a konszenzust és megértést a társadalmi csoport egyes összetevői között, amely végül a csoportnak és összetevőinek nem pusztán a társadalom, de a kulturális egység jellegét is adja; a szokás és kölcsönös várakozások ama hálóját szövi, mely egymáshoz köti a társadalmi entitásokat."[7] Magyarországon pedig, a közelmúltban, Kiss Ulrich SJ írta: "a communico, -are ige eredetileg megosztást és egyesülést jelent, nem csak megtárgyalást: 'közösen tesz valamit valakivel'. A communicatio ennek megfelelően részesítés: részesítem a másikat abban, amivel kapcsolatban szeretném, hogy közös kincsünk legyen. Még a köz-lés szavunk is magában rejti azt, ami közös. A folyamat gyümölcse tehát valamilyen módon közösség, communio, megosztott, közös értékek vállalása."[8] De hadd utaljak itt az antropológus Robin Dunbar könyvére is, a Grooming, Gossip, and the Evolution of Language-re.[9] Dunbar szerint a nyelv, eredendő funkcióját tekintve, mindenekelőtt a pletykálkodás eszköze; mint ahogy a beszélgetések legnagyobb része még ma is az emberek-közötti viszonyokra vonatkozik: ki, kivel, mit... Kivel érdemes szövetséget kötni? Kivel szemben kell óvatosnak lennünk? - Mondhatjuk, hogy a mobil telefónia olyankor is tényleges és mély emberi igényt elégít ki, amikor valamely beszélgetés intellektuális, üzleti vagy mindennapi-praktikus szempontból kevéssé tartalmas.

Dunbar könyvét kötetünkben Pléh Csaba is érinti. Pléh azt az alapvető kérdést veti fel, hogy vajon a kommunikációs környezet megváltozása gondolkodási mechanizmusainkat is megváltoztatja-e. S utal olyan közösségszerveződési elvekre, amelyekre a mobil telefónia akár romboló hatással is lehet. Mindenesetre megdöbbentő, ahogyan az emberi természet - az ember kognitív és emotív berendezkedése - fittyet hány a kommunikációelméleti várakozásoknak. Azt hittük, hogy az internet elterjedésével a fizikai helyváltoztatás mértéke csökkenni fog: úgymond az információ mozog majd az ember helyett. Ehhez képest éppenséggel egyre többet utazunk. Mint már John R. Pierce írta az 1970-es években, "The Telephone and Society in the Past 100 Years" c. tanulmányában:[10] "Vajon a telefónia az utazás helyébe lép-e? Nem. Az utóbbi években a telefonbeszélgetések száma nagyjából ugyanolyan ütemben növekedett, mint a repült légimérföldek száma; az autósmérföldek száma pedig fele olyan mértékben. Kétségtelen, hogy telefonbeszélgetések olykor helyettesíthetnek utazásokat, ám a több és gyorsabb kommunikáció a kapcsolatok és tevékenységek szélesebb körét hozza létre - ezek viszont utazásokat eredményeznek." Pierce megállapításai összecsengenek empirikus vizsgálatok széles skálájának[11] ama lényegében konzisztens eredményeivel, melyek értelmében a telekommunikációnak, bármily sűrűek és sokdimenzionálisak legyenek is a hálózatok, nincsen meg az a hatékonysága - az érzelmi hatásról már nem is beszélve -, mint a személyes találkozásoknak. A telekommunikációnak a városi és regionális fejlődésre gyakorolt hatását elemezve, Lionel Nicol 1985-ben így írt: "A telekommunikációról - már a telefonról is - hagyományosan azt mondják, hogy decentralizáló befolyása van. Az alapvető érv úgy szól, hogy a jobb kommunikáció csökkenti a tér ellenállását, vagyis azokat a súrlódási erőket, amelyeket a földrajzi tér támaszt a személyek, áruk és információk mozgásával szemben. ... - ... Ám nem mutatkozik jele annak, hogy - imponáló előnyeinek dacára - a telekommunikáció kiszorítaná a szállítást... Az ezzel ellentétes állítások egyszerűen figyelmen kívül hagyják ama körülményt, hogy a jobb kommunikáció folytán egyszersmind nő az igény az intézményes vagy kulturális okokból on-line nem létesíthető-fenntartható személyes kapcsolatok iránt."[12] A tudományos életben is: a konferenciák és találkozások gyakorisága nem csökken, hanem növekszik. A kommunikáció technológiájának megváltozása a tudástermelés módjainak, s alighanem tartalmainak megváltozásához is vezet: összeállításunkban ezzel a kérdéskörrel foglalkozik Kondor Zsuzsanna, valamint Laki János és Palló Gábor tanulmánya.

2001. márciusi konferenciánkon a Westel távközléspolitikai ügyvezető igazgatója, Dr. Tompa Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy jelen kutatási program aligha lehet teljes, ha nem vállalkozik az információ és a tudás fogalmainak összevetésére; és emlékeztetett T.S. Eliot soraira: "Where is the wisdom we have lost in knowledge? Where is the knowledge we have lost in information?" - Valóban, "információ" és "tudás" korántsem ugyanazt jelenti, noha rokon fogalmak: a tudás az összefüggéseiben tekintett információ (az "információ" kifejezésnek itt társadalomtudományi, nem pedig információelméleti jelentését firtatva). A tudást kontextusba illesztett információnak tekinthetjük - amiként a bölcsesség sem más, mint a életegész kontextusába illesztett tudás... Úgy vélem, hogy a tudást összefüggésekbe állított információnak tekinteni fogalmilag szerencsésebb, mint azt mondani, hogy a tudás mintegy az információ "nyersanyagából" épül fel, vagy hogy a tudás "transzformált" információ. A hozzáértő szakember számára a megfelelő információ: tudás. Vélekedésem, azt hiszem, inkább Daniel Bell megfogalmazásához áll közel, és kevésbé Fred I. Dretske álláspontjához: "Információn", írta Bell, "a legtágabb értelemben vett adatfeldolgozást értek; az adatok tárolása, lehívása és feldolgozása mindennemű gazdasági és társadalmi csere lényegi eszközévé válik. ... Tudáson tények vagy eszmék rendezett halmazát értem, mely érvekkel alátámasztott ítéletet vagy kísérleti eredményt képvisel, s melyet valamilyen kommunikációs közeg útján, valamilyen rendszeres formában továbbítunk másokhoz."[13] Dretske viszont így fogalmaz Knowledge and the Flow of Information c. munkájában: "Hozzávetőlegesen szólva, az információ az az áru, amelynek tudáshozama van..."[14] - Eliot-ra visszatérve (akit jelesül John Naisbitt is visszhangzott 1982-es, nagyhatású könyvében, a Megatrends-ben - "Fuldoklunk az információban, de éhezünk a tudásra", írta): érdekes volna megvizsgálni, hogy az "információ" mikor és hogyan vált egyfajta degradáló kifejezéssé. Hiszen eredetileg éppenséggel emelkedett jelentéssel bírt. Fentebb már hivatkozott írásában Kiss Ulrich erre is utal: "a latin eredeti 'informatio, informationis' képzet, fogalom, ... a dolgok képe, nyoma a tudatban, eszme, idea. Eredete az informo, -are ige, vagyis az a tevékenység, mely által valamit megformálunk, alakítunk, átvitt értelemben elképzelünk, valamiről képet alkotunk magunknak. Jó szemünk előtt tartani ezt a gyökeret, ha meg akarjuk érteni az információ lényegét, különösen mint a kommunikációs folyamat részét. Az információ eredetileg nem kész termék, melyet elég elszállítani egyik helyről a másikra, ... hanem a dolgokról bennünk kialakult kép, vagyis szellemi, lelki tevékenység gyümölcse, feldolgozása annak, amit tapasztalunk, látunk, hallunk: lelki kép, melynek megformálásában egész személyiségünkkel részt veszünk."[15]

Ha az internet térhódítása minden idevágó tapasztalat szerint együtt jár a fizikai mobilitás intenzívebbé válásával, a mobil internethozzáférés iránti igény, szükségképpen, elemi erővel jelentkezik.[16] S ezenközben nemcsak szövegeket, hanem - egyre inkább - hangokat és képeket is igénylünk. Tévedtünk, amikor elhittük Humboldtnak, vagy elhittük Wittgenstein-nak, hogy az emberi intelligencia eredendően verbális.[17] Vagyis megintcsak az emberi természet alapvető kognitív szükségleteinek érvényesülését kell látnunk abban, hogy az internetforradalom egyben az új képi gondolkodás forradalma is. Azt az ikonikus érdeklődést, amely a Westel úgynevezett operátorlogó lehívási opciója, vagy a http://www.777sms.hu site-on kínált oplogó szerkesztési lehetőség iránt megnyilvánul, aligha tekinthetjük üres divatnak. Persze a WAP-felületek képi hatékonyságát illető várakozások csalódásokat is hoztak. Ezeknek oka egyfelől az átviteli sebesség elégtelensége - átmeneti elégtelensége, hiszen tudjuk, hogy a technológiai váltás már megkezdődött -, másfelől azonban a képjelentés mechanizmusaival kapcsolatos ismereteink kezdetlegessége. Vonatkozó alapkutatások már évtizedek óta folynak a filozófia, pszichológia, nyelvészet, szemiotika, művészettörténet, kommunikációelmélet és más diszciplínák berkeiben, s ezek a kutatások az utóbbi mintegy tizenöt évben látványosan fölgyorsultak, ám hiányzik az eredményeket szintetizáló s a gyakorlatra alkalmazó szemlélet. Csak sejtjük, ám korántsem tudjuk pontosan, hogy a hasonlóság, a konvenció, a képi logika s a képi dinamika elemei hogyan függenek össze; hogy milyen kapcsolatok állnak fenn képjelentés és szójelentés között; hogy az emberi gondolkodás mennyiben képies és mennyiben verbális.[18] Az új vizuális nyelv megalkotása sürgető kihívás,[19] mint ahogyan sürgető - és korántsem csupán technológiai - kihívás az írott és a hangzó szöveg új integrációinak megteremtése, az ikonikus forradalom mellett a hang új forradalmának - voice revolution - megvívása.[20] Csak akkor, ha ezeknek a kihívásoknak valóban megfelelünk, lesz a mobil információs társadalom nem pusztán a szöveges-lineáris információ, hanem egyszersmind az interaktív képi és hangi információ társadalma.

JEGYZETEK

  1. A kutatást jelen bevezetés szerzője vezette. A kutatási programról tájékoztatást nyújt a http://wap.phil-inst.hu webhely.
  2. Mózes negyedik könyve 23,23 - Károli ford. Voltaképpen: minő csodákat tesz Isten, "welche Wunder Gott tut", a mai Lutherbibel Standardausgabe szerencsés fordításában.
  3. Vö. különösen Daniel J. Czitrom, Media and the American Mind: From Morse to McLuhan (Chapel Hill: University of North Carolina Press, 1982), Ithiel de Sola Pool (szerk.), The Social Impact of the Telephone (Cambridge, Mass.: The MIT Press, 1977), Carolyn Marvin, When Old Technologies Were New: Thinking About Electric Communication in the Late Nineteenth Century (New York: Oxford University Press, 1988), legújabban pedig Stefan Münker - Alexander Roesler (szerk.), Telefonbuch: Beiträge zu einer Kulturgeschichte des Telefons (Frankfurt/M.: Suhrkamp, 2000).
  4. A http://wap.phil-inst.hu/nyiri/munk-roes/firstquotes.htm webhelyen olvasható Münker és Roesler néhány kitűnő megfogalmazása.
  5. Így egyáltalán nem esetleges a szerepe, noha esetleges az elnevezése a mostanában színre lépő "Bluetooth" technológiának (s majdani utódainak), amely adott felhasználó(k) közvetlen környezetében működő elektronikus eszközök drótnélküli és automatikus információcseréjét, szinkronizációját valósítja meg. Az emberek közötti kommunikáció folyamatosságát és természetességét az eszközök közötti kommunikáció folytonossága biztosítja. - A Bluetooth technológiáról rövid összefoglalást tartalmaz a Scientific American 2000. októberi, "The Wireless Web" c. kitűnő összeállítása.
  6. John Dewey, Democracy and Education, New York: Macmillan, 1915, 4. o.
  7. Robert E. Park, "Reflections on Communication and Culture", The American Journal of Sociology 44. évf. 2. sz., 1938. szept., 191. o.
  8. Kiss Ulrich, mint jelzi, korábban már többször is javasolta, hogy a "kommunikáció" szót "közösítésként fordítsuk magyarra. Ami a ki-közösítés, az ex-kommunikáció ellentéte. A nyelvújítást azért tartom szükségesnek", írja, "mert mind a kommunikációs szakirodalomban, mind a hétköznapi nyelvhasználatban a kommunikációt közlésként, azaz egy tartalom személyek közötti szállításaként értelmezik, mindig van egy adó és egy vevő, ami jellemző módon a kereskedelem nyelvezete." (Távlatok 1997/1, 26. o.)
  9. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1996.
  10. A Pool által szerkesztett, fentebb hivatkozott kötetben, 164. sk. o.
  11. A késő-hetvenes évekig persze az ilyen vizsgálatok szükségképpen a telefon kihatásaira összpontosítottak. Azt találták, hogy noha olyankor, amikor más kapcsolatra nem volt lehetőség, a telefon-kapcsolatok nagyon is számítottak (ld. pl. Suzanne Keller "The Telephone in New (and Old) Communities" c. tanulmányát a Pool-kötetben), ezeknek, szemben a személyes találkozásokkal, csekély erejük volt új kapcsolatok teremtésére. A telefonkapcsolatok akkor hatékonyak, ha korábbi személyes találkozások háttér-információira támaszkodhatnak, s ha ilyen találkozások révén rendszeres megerősítést nyernek (ld. különösen Bertil Thorngren "Silent Actors: Communication Networks for Development" c. írását úgyszintén a Pool-kötetben). - Ugyanez a minta marad érvényes az e-mail és a különböző tele- és video-konferencia technikák megjelenésével.
  12. Lionel Nicol, "Communications Technology: Economic and Spatial Impacts", a Manuel Castells által szerkesztett High Technology, Space, and Society c. kötetben (Beverly Hills, Ca.: Sage: 1985, 195. o.).
  13. "The Social Framework of the Information Society", az M. L. Dertouzos és Joel Moses által szerkesztett The Computer Age: A Twenty-Year View c. kötetben, Cambridge, Mass.: MIT Press, 1979. 168. o.
  14. Oxford: Basil Blackwell, 1981, 44. o.
  15. Id. hely, 25-26. o. - Értekezés az emberi értelemről c. munkájában (1690) a filozófus John Locke még mindenesetre a tudás szinonimájaként emlegeti az információt: "in discourses where we seek rather pleasure and delight than information and improvement..." (III.x.34).
  16. Jelentős fejleménynek kell tekintenünk, hogy a légiutazásban a helyfoglalás és jegyvásárlás kihívásai egyre inkább rákényszerítik az utast a mobil internethasználatra. Tanulságos összeállítást közöl erről az Economist 2001. márc. 10-i száma. Amúgy az e-kereskedelem túlnyomóan legnagyobb szegmensét máris a repülőgépjegy-eladások jelentik.
  17. Itt elsősorban Merlin Donald Origins of the Modern Mind: Three Stages in the Evolution of Culture and Cognition című könyvére utalok (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1991). A könyvnek két gondolatát emelem ki. Az egyik: A közvetlenül képekben történő, szavak által nem közvetített gondolkodás valamiféle kezdetleges képessége biológiai adottságainkhoz tartozik. A másik - Donald alapgondolata: biológiai adottságainkat, kognitív síkon, szervesen egészíti ki a mesterséges-objektivációs környezetünkben történő építkezés - jelen esetben a vizuális szimbólumok föltalálása ("visual symbolic invention"). - Ehelyütt is megköszönöm Pléh Csabának, hogy Dunbar-ra és Donald-ra annak idején felhívta figyelmemet.
  18. Néhány vonatkozó alapmunkát a http://wap.phil-inst.hu/nyiri/nyiri_bev.htm helyen a 11-es jegyzetben sorolok fel.
  19. Erre nézve ld. különösen: Robert E. Horn, Visual Language: Global Communication for the 21st Century, Bainbridge Island, WA: MacroVU, 1998.
  20. A legújabbkori filozófia történetében Heidegger volt az, aki nyomatékkal vallotta, hogy a beszélt, hangzó, hallott nyelv alkotja az egyes ember elsődleges emberi-természeti környezetét. Ld. pl. "Heidegger és Wittgenstein" c. írásomat, A hagyomány filozófiája c. kötetemben (Budapest: T-Twins - Lukács Archívum, 1994).

Kezdőlap