 |
társadalom |
 |
|
társadalom |
|
A gazdaság szférájában a technológiai és intézményi változások összefonódnak: az új technológiák új szabályozási módokat és új gazdasági viselkedést feltételeznek. A mobil információs technológia megjelenése - az információs technológia áttörésének keretében - maga is hozzájárul e változásokhoz. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, milyen gazdasági folyamatokkal kapcsolódott össze az információs technológia általában, és a mobil információs technológia - ezen belül a mobiltelefon - különösen. Az információs technológia által kialakított új technológiai és szabályozási rezsim a hagyományos tömegtermelés rendszerét váltja fel, hatásait ezért e rezsimhez viszonyítva érthetjük meg. A mobiltelefon hatásainak elemzése során az egyik vonatkoztatási pont a tömegtermelés, az ehhez kapcsolódó vezetékes telefon, a másik vonatkoztatási pont az új információs technológia és az Internet lesz.
A tömegtermelés mint technológiai rendszer sztenderdizált, nem specializált termékeket állít elő speciális célra használható gépek és betanított munkások révén. A specializált gépekre alapozott nagy volumenű termelés gazdasági előnye a skálahozadék kihasználásán alapul: a tömegtermelés technológiája révén jelentősen csökkenthető az egységnyi termékre eső termelési költség - ha biztosított a nagyszámú, sztenderdizált terméket felszívni képes fizetőképes kereslet. A tömegtermelés technológiája meghatározott tulajdonságú szabályozási rezsimet igényel. A specializált berendezésekbe fektetett nagy tőkék és a speciális tevékenységekre betanított olcsó munkaerő kombinációján alapuló tömegtermelési technológia feltételezi a nagyvállalatok kialakulását és a stabil piacokat. Ilyen piacok nem alakulnak ki maguktól: a tömegtermelés piacait létre kellett hozni. A nagyvállalatok voltak azok a gazdasági szereplők, amelyek megteremtették e piacokat, s ezzel megoldást nyújtottak a mikroökonómiai reguláció problémájára.
A tömegtermelés szabályozási rendszere jól hasznosíthatta a telefon által nyújtott kommunikációs szolgáltatásokat. A kétoldalú kommunikációt lehetővé tévő telefonnak szerepe volt mind a piaci információk felfedezése és közvetítése, mind a nagyvállalati hierarchia működtetése szempontjából. A telefon felhasználásával csökkenthetőek voltak a tömegtermelés tranzakciós költségei, növelhető volt a piaci tranzakciók biztonsága, csökkenthetőek voltak a nagyvállalati hierarchián belül az utasítások és az ellenőrzés költségei.
A nyolcvanas évektől kezdődően, az információs technológia megjelenésével, a hagyományos tömegtermelés rendszere átalakult. Az információs technológia alkalmazása új regulációs sémákat szül. Az új technológia egyik alkalmazásaként piacra került és gyors ütemben terjed a mobiltelefon használata.
A mobiltelefon személyhez kötött és helyhez nem kötött módon alkalmas egyrészt a személyek közötti közvetlen kommunikációra (telefon funkció), másrészt adatbázisok elérésére, feldolgozására, az Internethez kapcsolódva (hálózati funkció). A vezetékes telefon és a helyhez rögzített számítógépes terminál lehetővé tette a távolság és a távolság áthidalásához kötődő idő legyőzését. Segítségükkel képesek vagyunk arra, hogy időveszteség nélkül kommunikáljunk egymással, információt szerezzünk, adatokat dolgozzunk fel anélkül, hogy kimozdulnánk arról a helyről, ahol vagyunk. A mobiltelefon ezzel szemben lehetővé teszi azt, hogy kimozduljunk helyünkről, elveszítsük a kapcsolatot azokkal a rögzített eszközökkel, amelyek révén a kommunikáció és az adatfeldolgozási folyamat részesei vagyunk, anélkül hogy elveszítenénk ezen új képességeinket. A mobil eszköz segítségével úgy léphetünk ki az otthoni vagy munkahelyi kommunikáció és adatáramlás köreiből, hogy tér- és időbeli mozgásunk során e kommunikációs és információs folyamatok részesei maradhatunk (a Nokia egyik vezetőjének hasonlatával élve információs buborékunkból nem kell kilépnünk, az velünk mozog). Röviden, a mobiltelefon lehetővé teszi, hogy helyváltoztatásaink során is megőrizzük megszerzett kommunikációs és adatfeldolgozó képességeinket (vagy azok egy részét), s ezzel új ösztönzést ad a mobilitás növelésére, arra, hogy vállaljuk közvetlen személyes kapcsolatok létesítésének és újralétesítésének költségeit. Az információs technológia alkalmazása önmagában is inkább növeli semmint csökkenti az egyéni mobilitást. "Azt hittük, hogy az internet elterjedésével a fizikai helyváltoztatás mértéke csökkenni fog: úgymond az információ mozog majd az ember helyett. Ehhez képest éppenséggel egyre többet utazunk" - figyelmezteti olvasóit Nyíri.[2] Valószínű, hogy a kommunikáció intenzitásának növekedése ösztönzést ad az érintkezések, a személyes találkozások számának növelésére is. Nos, a mobil a térbeli mozgások növekedését azzal is segíti, hogy csökkenti alternatív költségeit: ha a telefon és az Internet úgy győzte le a távolságot és az időt, hogy helyhez kötötte az egyéneket, akkor a mobil eszköz feloldoz e lekötöttség alól, s a személyes és közvetített kommunikáció új kombinációját teszi lehetővé. A mobil telefon másrészt térben azonosíthatóvá teszi használóját, s ily módon alkalmassá válik lokális információk hasznosítására. A mobiltelefon gazdasági hatásait e tulajdonságai magyarázzák.
A tranzakciós költségek csökkenése a reálgazdasági tevékenységek megsokszorozódását, a piacok bővülését, a hatékonyság és a termelés növekedését vonja maga után. A piaci sikerhez szükséges információ felfedezésének is költségei vannak, s e költségek csökkenése is csökkenti a tranzakciós költségeket. E vonatkozásban a telegráf és a telefon felfedezése igen nagy jelentőségű volt, különösen a pénz- és tőkepiacok, de az üzleti vállalkozások közötti kapcsolatok vonatkozásában is, legyen szó beszállítói termelői együttműködésről, vállalati tevékenységek belső koordinálásáról, vagy a fizetési ígéretek biztonságának növeléséről. A gazdasági szférában a telefon révén létesíthető új kapcsolatok számának növekedését kevésbé korlátozta az előzetes személyes kapcsolatok hiánya,[3] hiszen a gazdasági tranzakciók jelentős részben, ha nem is kizárólagosan, személytelenek: a tranzakciókban résztvevők személye cserélődhet. A vevő és eladó kapcsolata akkor is személytelen maradhat, ha személyes találkozásuk nap mint nap ismétlődik.
Az internetes hálózat kialakulásával a gazdasági tranzakciók költségei tovább csökkentek. Az Internet segítségével kialakuló elektronikus kereskedelem (e-commerce) jelentősen csökkenti az információszerzés és a kereskedés költségeit (például: keresőprogramok választják ki a vevőnek a legolcsóbb árú termékeket, az elektronikus árunyilvántartási rendszer a korábbi papírmunka és kiadás döntő részét feleslegessé tette, stb.) Az új, hálózati gazdaságot Bill Gates ezért súrlódásmentes gazdaságnak nevezte (frictionless economy). Ez a nyilvánvaló túlzás ellenére is azt jelenti, hogy a tényleges piaci szabályozás jellegzetességei közelítenek az ideáltipikus piaci modell tulajdonságaihoz. A közgazdaságtan a tökéletes informáltság feltételezése alapján azt állítja, hogy a piac az egyes termékek esetében rátalál az egyetlen, optimumot megtestesítő egyensúlyi árra. A valóságos piacokon azonban a legtöbb terméknek nem egy, hanem sok ára van. Ezt Stigler azzal magyarázta, hogy a piaci árakról szóló információt fel kell fedezni, s ennek költségei vannak.[4] Ezért a piacon egy terméknek több ára is lesz: lesz egy alacsonyabb ár azoknak, akik vállalják az információszerzés költségeit, és lesz egy magasabb ár azoknak, akik nem vállalják a keresésből adódó többletköltségeket. Az információs technológia alkalmazása az alacsonyabb ár javára csökkenti az árak közötti különbségeket, de nem tünteti el teljesen azokat. Brynjolfsson és Smith szerint ennek oka az eladók heterogenitása.[5] Ez a heterogenitás a fogyasztói bizalom eltérő fokából adódik: egyes Internet cégek a fogyasztók számára megbízhatóbbnak tűnnek mint mások. A bizalom eltérő foka pedig az e-kereskedelem sajátosságaiból következik: az Internet közvetítésével összekapcsolódó vevők és eladók közötti jelentős fizikai és térbeli távolság áll fenn, s ez a bizalom hiányához vezethet. Azok a cégek, amelyek nagyobb mértékű bizalomra képesek szert tenni, magasabb árakat állapíthatnak meg.
Az elektronikus kereskedelem internetes változatát kiegészíti a mobiltelefonhoz kapcsolódó tranzakciók köre, az m-kereskedelem (m-commerce).[6] Az m-kereskedelem lehetőségeit példázza az alábbi történet.
Ez a mobil szolgáltatók álma. A közeli jövőben egy ember sétál az utcán, amikor is mobilja vibrálni kezd. "A Comtextel harmadik negyedévi profit figyelmeztetést tesz közzé", olvasható a kijelzőn. "Javaslat: Comtextel részvényt eladni. Eladni, egyes gomb. Megtartani, kettes gomb." A férfi gondolkodik, mély lélegzetet vesz, majd megnyomja az egyes gombot. "Eladás végrehajtva", jelenik meg a kijelzőn. Az izgalomtól fejfájósan a férfi egy pohár szódával szeretné megnyugtatni idegeit. Egy automatához megy, és ahelyett, hogy apróért turkálna zsebeiben, telefonját az ital automatára irányítja, beüt egy kódot és megnyom egy gombot az automatán. Egy üdítő ital bukkan elő a gépből. Néhány perccel később, egy bevásárló negyedben az egyik kereszteződésben, a mobil ismét vibrálni kezd. "Leértékelés a Gap-ben: férfi keki nadrágok. Húsz százalék engedmény! Forduljon balra!" Mind a Gap, mind a mobil szolgáltató tudja, hogy emberünk szereti a keki nadrágokat. A férfi balra fordul és megveszi a nadrágot.[7] |
A mobiltelefon is hozzájárulhat a gazdaság tranzakciós költségeinek csökkenéséhez, különösen a háztartások vonatkozásában. A vállalatok közötti kapcsolatokban a mobiltelefon, az m-kereskedelem, csak akkor juthat növekvő szerephez, ha képes lesz közelíteni hálózati szolgáltatásait az Interneten elérhető adatáramlás színvonalához. A háztartások ugyanakkor az m-kereskedelem szolgáltatásait vásárlásaik során kiegészítő eszközként kombinálhatják személyes tapasztalataikkal. Fontos szerepe lehet a mobiltelefonnak akkor is, ha adott pillanatban, gyorsan kell információhoz jutni és döntéseket hozni, hiszen a mobiltelefon egyik szolgáltatása éppen abban rejlik, hogy használóját időveszteség nélkül elérhetővé teszi mások számára. E tulajdonság hasznos lehet például a tőzsdei befektetésekkel kapcsolatos döntések meghozatalában. A mobiltelefon továbbá nem csupán információs eszközként, hanem fizetési eszközként is hozzájárulhat a tranzakciós költségek csökkentéséhez. Végül, a mobiltelefon eszköz lehet a kínálati oldalon arra, hogy a mobil fogyasztókat mozgásuk megszakítására és vásárlásra ösztönözzék. E törekvések megsokszorozódása ugyanakkor - ha a lokális információk nem csupán a mobil használójának egyoldalú kezdeményezésére aktiválódnak - oly mértékben túlterhelheti a mobiltelefon használóját, hogy az a lokális vásárlói információk igénybevétele helyett inkább azok készülékéről való letiltását választhatja.
A számítógépek alkalmazásával a nagy volumenű termelésre képes gépek konvertálhatóságra, rugalmasságra tesznek szert. A számítógépek összekapcsolásából kialakuló hálózatok az információ-feldolgozás és hasznosítás hatékonyságát növelik meg. Ennek eredményeképpen a tömegtermelést folytató nagyvállalatok képessé válnak termelésük rugalmasságának növelésére, termékeik testre szabására, egyénítésére, vagyis a rugalmas specializáció gazdasági előnyeinek a skálahozadék növeléséből származó gazdasági előnyökkel való egyesítésére.
Az információs technológia alkalmazása a vállalati irányítási formák átalakulásával jár.[8] Az Internet lehetővé teszi a hangon túl az írásbeliségre támaszkodó kommunikációt és adatfeldolgozást, s ezzel azt, hogy a vállalatok a hierarchiát a piaccal helyettesítsék vagy egészítsék ki. A vállalatok akkor választják egy tevékenység hierarchiába illesztését a piaci koordináció helyett, ha a piac révén beszerezhető termék (anyag, alkatrész) minőségével, árával kapcsolatos termelési, ellenőrzési és információs költségek nagyobbak, mint a vállalati hierarchia keretében végzendő előállítás, információ és ellenőrzés költségei.
A tömegtermelés technológiai paradigmája gazdasági fölényét a skálahozadék kiaknázásából merítette. Ehhez nem csupán az előállított terméket, hanem a termelési folyamatot is sztenderdizálta, részelemeire bontotta, s ezen keresztül a betanított munkásokat a technológiai folyamat egységét megteremtő futószalag uralma alá helyezte. Ez a technológia beágyazódott a centralizált nagyvállalati hierarchia rendszerébe.
A tömegtermelés technológiai paradigmájával szemben az információs technológia megengedi vagy éppen megköveteli a központosított hierarchia felbontását, decentralizálását. Ez együtt jár a csoportmunka kialakulásával, a munkaerő képzettségi szintjének növekedésével. A hierarchia viszonylagosan jól működik akkor, ha a vállalati tevékenység irányításához szükséges információ centralizálható, és rosszul működik akkor, ha a tevékenységhez szükséges információ jelentős része a munkásoknál gyűlik össze - nem kommunikálható, személyes tudás formájában. Ha a termelt áruk eladhatósága a fogyasztók igényeihez igazodó egyénítésüket követeli meg, akkor a gazdasági tevékenység sikeréhez sok olyan egyedi információ hasznosítására van szükség, amely nem a központban, hanem az alkalmazottaknál halmozódik fel. Az információs technológia lehetővé teszi, hogy ezeket az információkat a vállalati szervezet központosítás nélkül hasznosítsa.[9] A megoldás a piac és a hierarchia új kombinációja.
A korábbi, centralizált nagyvállalat átalakul, szervezeti egységei olyan globálisan versengő piaci egységekké válnak, amelyeket a vállalati központ koordinál.[10]
A vállalati központ magánál tartja a stratégiai döntéseket megalapozó tevékenységeket, de jelentősen csökkenti költségeit termelési folyamatainak globális méretekben történő kihelyezésével. Ezt az "outsourcing"-ot az információs technológia tette lehetővé: a számítógépes hálózatokban továbbított adatok minősége és pontossága révén a központ az apró részletekig kidolgozott termelési feladatokat fogalmazhat meg akár térben távoli bedolgozó cégek számára. Cohen és mások megállapítják, hogy a telefon erre még nem volt alkalmas, biztosította ugyan a kétoldalú kommunikációt, de nem volt képes közvetíteni azt a személyes (hallgatólagos) tudást, amely nélkülözhetetlen eleme volt a termelési folyamatnak. Ezért a tömegtermelés korában a nagyvállalat üzemcsarnokaiban egy helyre összpontosították és központilag irányították azokat a munkásokat, akikben megtestesült a termelési folyamathoz szükséges hallgatólagos tudás. Az információs technológia a termelési folyamatok és termékek részletes dokumentálásával képes részlegesen helyettesíteni, kommunikálhatóvá tenni ezt a személyes tudást. Ezzel lehetővé vált a korábban centralizált termelés szerződéses kihelyezése, piacosítása. Létrejöttek a nemzetközi termelési rendszerek (Cross-National Production Systems - CNPS), amelyek egy vállalat számára világméretekben tették lehetővé a sokféle lokalitáshoz kötött munkaerő alkalmazásában és a munkamegosztásban rejlő komparatív előnyök feltárását.[11]
A nagyvállalati struktúra átalakulási folyamata nem feltételezi a mobiltelefon használatát, de a mobil hozzájárulhat ahhoz a decentralizálási folyamathoz, amely szélső ponton a lakó- és munkahely újraegyesítését jelenti. A mobiltelefon mint olyan kiegészítő eszköz, amely hozzátapadt használójának testéhez, hasznos lehet a decentralizált, a hierarchia teréből szabadon engedett munkavégző tevékenységének ellenőrzésében, a vállalati hálózaton belüli helyének és szerepének megerősítésében, a termelési információk kommunikálásában.
A tömegtermelés átalakulása, a tevékenységüket nemzetközi méretekben optimalizáló vállalatok kialakulása az információs technológia és a globalizáció folyamatainak összekapcsolódását feltételezi. Az új termelési és szabályozási rezsim a termelési tényezők nemzeti határokon túlnyúló mobilitását hozza magával. A tőke és munka mobilitása ugyanakkor aszimmetrikus: a tőke mozgása sokkal intenzívebb mint a munkáé.[12] Részben azért, mert a tőke mozgása elválik a tőkét megszemélyesítő szereplők (tulajdonosok, menedzserek, üzletemberek) mozgásától. Az információs technológia, mint láttuk, ezt az elválasztást a nemzetközi termelési hálózatok kiépítésén keresztül tovább radikalizálta. Másrészt azonban a globális tőkemozgások nem teszik feleslegessé, sőt, megnövelhetik az üzleti élet szereplőinek mobilitását. E mobilitás együtt jár azzal a folyamattal, amelynek során a globális üzleti világ szereplői új, globális identitást teremtenek meg a korábbiak mellé. Az új információs technológia kommunikációs alkalmazásai segítik e globális identitás kialakítását, és egyúttal a lokális identitások fenntartását is. Az Internet és az e-mail használata révén az üzleti világ globális identitásának elsajátítása a térben rögzített módon, a lokalitáshoz tapadva is létrejöhet és fennmaradhat. Ugyanezt a funkciót látja el a mobiltelefon mind a térbeli mozgás során, mind a lokalitáshoz kötötten. A személytelen kapcsolatokra épülő üzleti világ globális identitása személyes dimenziót kap az információs kommunikációs technológia közvetítésével, s e kapcsolatokat az üzleti világ szereplőinek fizikai találkozása megerősíti, virtuálisból fizikailag valóságossá változtatja. Az üzleti hálózat szereplői közötti kapcsolat tartós fennmaradása sok esetben nem nélkülözheti a közvetlen személyes kontaktusok kialakítását, de a hálózat létrejöttét a személyes kapcsolatok nem határozzák meg előzetesen. Mindez megnöveli a kommunikációs eszközök szerepét, hatékonyságát a kapcsolatok felépítésében.
A munka mint termelési tényező sokkal kevésbé mobil mint a tőke, mert a munka mint input nem választható le a munkásról, a munka mobilitása feltételezi a munkás mobilitását. Az üzleti élet szereplőinek mobilitását kikényszeríti a tőke mobilitása, míg a munkások immobilitása a munka immobilitását eredményezi. A munkások társadalmi beágyazottsága, lokális közösségekhez kötődő identitása erősen korlátozza a csupán a bérek (és juttatások) maximalizálásához kötődő mozgásukat. Az új CNPS forma éppen erre az összefüggésre épül: a tőke nem igényli a munkaerő áramlását a termelési központokba, hanem maga megy el a különböző helyekre, és felhasználja a helyben adott munkaerőt, beemeli azt saját globális hálózatába. Ezt az összefüggést az információs kommunikációs technológia gyengítheti, de az aszimmetriát nem szűnteti meg, sőt, fel is erősítheti. Mindez azután hatást gyakorol a tőke és munka közötti alkufolyamatra, mivel megváltoztatja a korábbi erőviszonyokat: a munkaadók alkuereje relatíve megnő, a munkavállalóké relatíve csökken.
A gazdasági tevékenységeket folytató egyének társadalmi kapcsolatokba ágyazottak, társadalmi hálózatok szereplői.[13] A gazdasági aktorok olyan társadalmi kapcsolatrendszerrel, társadalmi tőkével rendelkeznek, amely bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé konvertálható. A gazdasági tevékenységek és tranzakciók sok esetben támaszkodnak az egyének körül szövődő társadalmi hálózatokra. A gazdasági tranzakciók például feltételezik a résztvevők kölcsönös bizalmát: a szerződő felek bíznak abban, hogy a másik fél betartja a szerződést, és nem törekszik egyoldalú előnyre annak megsértésével. E bizalom kialakulásában és fenntartásában szerepet játszhatnak az egyéneket összekapcsoló társadalmi hálózatok. E hálózatok fenntartása, karbantartása igényli a résztvevők közötti kommunikációt. A hálózati kapcsolatokat a rendszeres kommunikáció erősíti meg. E folyamatban a kétoldalú beszélgetéseket lehetővé tevő telefon nagy szerepet játszott: a személyes kapcsolatok hatékonyan fenntarthatóak voltak akkor is, amikor a közvetlen fizikai kapcsolat megszakadt. Az Internet és a mobiltelefon, az e-mail és az SMS - a telefont kiegészítve - hozzájárul a társadalmi hálózati kapcsolatok fenntartásához, s ezen keresztül segíti a gazdasági tranzakciókat, illetve a társadalmi tőke gazdasági tőkére való konverzióját. A digitális alapú kommunikációs technológiák segítik a mobil munkavállalókat abban, hogy újra létrehozzák azt a társadalmi hálózatot, amelyből vándorlásukkal kiszakadtak.[14] Ily módon a mobil és az Internet elősegítheti a személytelen gazdasági rendszerintegráció és az identitásokhoz és normákhoz kötött szociális integráció jobb illeszkedését. A mobiltelefon ebben a vonatkozásban, legalább is a gazdasági elitből kimaradó szereplők esetében, nem csupán kiegészítheti, hanem helyettesítheti is az Internet társadalmi hálózatot erősítő hatásait, hiszen sok olyan mobil telefonhasználó van, aki pénzügyi és/vagy kulturális okokból nem kapcsolódik rá az Internetre.
A mobil információs technológia a tömegtermelést felváltó információs technológia egyik alkalmazása. Az információs technológia elterjedésével átalakul a termelés mikro- és makroregulációs rendszere. Az új szabályozási rezsim megengedi a bizonytalanságot a piacon, s felerősíti a rugalmas alkalmazkodás kényszerét. A mobiltelefon az egyik olyan eszköz, amely segíti ezt az átalakulást, s egyúttal szerepe lehet a változások által keltett anómiák csökkentésében is.
JEGYZETEK
