Mobil információs
társadalom

 

Ferencz Sándor

A MOBIL INFORMATIKAI ESZKÖZÖK HATÁSA
INFORMÁCIÓS HABITUSUNKRA


Az SMS, a WAP és a svájcibicska

 

"... A svájcibicska hasonlat egyébként majdnem jó. A svájcibicska ugyanis roppant látványosan multifunkciós eszköz, de valójában nagyon kevés dologra jó. Konzervet ugyan lehet nyitni vele, de jobb rendes konzervnyitóval. A dugót is ki lehet vele húzni, de erőlködős, vágja a kezet. Körmöt vágni szinte lehetetlenség. Mást dettó. A kés használata is erősen korlátozott a kicsiny pengehosszúság miatt, például disznót ölni ne próbáljunk svájcibicskával. A svájcibicska ekképpen roppant spártai eszköz."[1]

Valóban, a mai mobil informatika, pontosabban annak mobiltelefonokra méretezett egy-egy megoldása - miként adott esetben mondjuk a hírneves svájcibicska "kisollója" - rendkívül spártai eszköz tud lenni. Különösen így van ez, ha a mai mobiltelefonok informatikai képességeit az Internet mára imponálóan multimediálissá váló felületének, kiterjedt interaktivitásának, tartalmi gazdagodásának és sokszínűségének élményével vetjük egybe. Nyilvánvaló, hogy a svájcibicska típusú multifunkcionális integrációknak - bármily fejletté váljanak is a bennfoglalt technológiák - az egyes eszközöket illetően többnyire komoly áruk van, ha másképpen nem, hát ergonómiai szempontból.

Nem gondolom azonban, hogy érdemes lenne - legalább is komolyan nem - a mobiltelefon most még igencsak képlékeny informatikai funkcióit, egyáltalán magát az alakulóban lévő mobil információs technológiát a legendás "Offiziermesser" mintájára felfognunk. Hosszabb távon sem egyes funkciói, sem alapvető intenciója alapján nem tekinthetjük csupán úgy, mint máshol, más formákban már kiérlelt és bevált hasznos eszközök ügyes kis kombinációját.

Azt azonban határozottan gondolom, hogy az aktuális mobiltelefonos informatika hatását ennek ellenére sem célszerű eleve marginálisnak tekintenünk. Még akkor sem, ha döntően a mai mobiltelefonok korlátozott informatikai képességeit és az ezekkel nem feltétlenül harmonizáló, ám kétségtelenül piacracionális "integrációs hóbort" hatását vesszük alapul.

Azt értem ez alatt, hogy amennyiben a jelenlegi mobiltelefonok integratív informatikai törekvését csupán piaci efemernek, a technológiai-ergonómiai korlátokat pedig tartósan meghatározónak tételeznénk is, akkor sem a hirtelen terjedő népszerű technológiákat megkísértő, gyorsan az "eredeti funkcióra" visszatisztuló univerzalitás szokásos, ám kissé sablonos illúzióját lenne érdemes hangsúlyoznunk.

Megjegyzem, hogy az informatikai technológiák, sőt egyes eszközök úgynevezett "eredeti" funkcióira is - ha egyáltalán - egyre inkább csak történetileg, nem pedig szubsztanciálisan lehet egyértelműen referálni.[2] A legújabbak esetén a fortiori látom ilyennek a helyzetet. Világosan látnom kell azt is, hogy a mai viszonyok között egyfelől a technológiai korlátokról és perspektívákról, másfelől pedig felhasználói igényekről csak igen-igen óvatosan célszerű vélekedni. Az igények sikeres megteremtése és kielégítése együttesen bármikor eredményezhet olyan áttörést, amelynek piaci sikerére támaszkodva hihetetlenül gyorsan leküzdhető számos, korábban igen masszívnak és tartósnak gondolt technológiai és technológián túli korlát is.

Ami tény: A rövid szöveges üzenetek népszerűsége exponenciálisan emelkedik és működnek az SMS hírszolgálatok. Megjelent Magyarországon is a mobilinternet első változata, a WAP. Kétségtelenül most még lassú és nehézkes, de mutat valamit a lehetőségekből. Egy biztos: a piacon máris elavulttá tette azokat a készülékeket, amelyek nem tudnak "wapozni". A szakmai reflexiók általában kudarcot emlegetve fanyalognak a WAP-ra, ám a felhasználók nem a WAP, hanem a lassú adatátvitel okozta csalódásukat emlegetik. Utóbbiban a 2001 februárjától már elérhető GPRS hozhat először áttörést, majd pedig a UMTS lehet "végső megoldás". Pusztán a sávszélesség szempontjából tehát a mobiltelefon akár a közeljövőben egyenértékűvé válhat a számítógéppel.

Ezek után épp a föntebb már érzékeltetett aktuális informatikai "szűkösség" piaci sikerekkel párosuló vonása teszi figyelemre méltóvá és az információs társadalom egyik feltehetően "tranziens", de tartós hatású jelenségévé a mobiltelefonok jelenlegi két kitüntetett adatformátumát, az SMS-t és a WAP-ot.

Arra kívánok rámutatni, hogy információs habitusunkra, információs alap-viselkedésünkre, beállítódásunkra, ha tetszik információs "ízlésünkre" és ítélőképességünkre feltétlenül jelentős és maradandó hatást gyakorolnak a jelenlegi mobiltelefonok egyik tünékenynek ígérkező aspektusát kifejező tömeges, ám szűkösen szöveges, sajátosan "archaikus" adatformák.


Tudásesély

Elcsépelten sokszor találkozhatunk az információs társadalom mint "tudás-társadalom" kontextusában az "új demokrácia", az "információs demokrácia" fogalmával. Mivel a demokrácia fogalmának reflektálatlan használata inkább bonyolítaná, mint egyszerűsítené mondandómat, kiindulásul az információs demokrácia helyett egyszerűen az informálási és informálódási esély sokkal "primitívebb" fogalompárt használom. Az információs demokrácia kialakítása ebben az estben az informálás és az informálódás esélyegyenlőségre törekvését jelenti.

Az esélyegyenlőségre törekvés elemi szinten természetesen adatok elérését és közvetítését, adatok első szintű megértését és megértetését jelenti. Lényegében azonban ezek kontextualizálására, információvá válására, azaz a tudás, mint potenciális felhasználás és alkalmazás megszerzésére és átadására értendő, tehát a tudásforgalomban való részvételre vonatkozik.

Ebből következően: a tudás alapú társadalom minőségi kérdése - az evidens jogi esélyegyenlőségre törekvés és az úgynevezett "egyetemes távközlési szolgáltatások" bővülő körei vagy más technikai-technológiai külső feltételek mellett - egyre inkább a konkrét információszerzés és információátadás gyakorlata és feltételrendszere, tehát az egyének tudásforgalmi esélye.

A tudásátadás technikai-technológiai, tehát külső, publikus feltételei döntően adatokhoz, azok csatornáihoz, mennyiségéhez, sebességéhez és lehetséges formátumaihoz kapcsolódnak.

Esélyeink e külső feltételeit, tehát pusztán technikai/technológiai jövőképünket illetően igazán optimisták lehetünk Nem nagy túlzással mondhatjuk, hogy a mainál nagyságrendekkel fejlettebb multimedialitású digitális infokommunikácó lehetősége a mobilitás szempontjából is karnyújtásnyira van csupán. Valószínű, hogy leginkább a fentebb már említett piaci "igények" kritikus tömegének megteremtésén múlik, hogy mikor lesz jelentős minőségi ugrás a tömeges felhasználás technikai-technológiai szintjén is.

Mindehhez szorosan kapcsolódik az infokommunikációs eszközök használatának készsége, melyben bíztatóan esélynövelő előrehaladást a közoktatás révén lehet szélesebb körben is remélni. Itt biztosítható leghatékonyabban például, hogy a generációs és szociológiai különbségek kiegyenlítődhessenek, eltűnhessenek. Meghatározóan itt formálódhatnak ki az exponenciálisan növekvő és szegmentálódó adathalmazok információvá válásának és tudássá komponálásának elemi készségei is.

Nyilvánvaló, hogy adatok információvá válása - a nyelvtudáshoz hasonló elemi feltételektől eltekintve is - eleve feltételez valamilyen vonatkozó, közvetlen vagy közvetett ismeretet, tudást mint aktuális motívumot.

A könnyen elérhetően halmozódó adatokkal kapcsolatos viselkedésünkben döntő, hogy a robbanásszerű adatbőség közepette mi lesz számunkra adathalmazból információvá, mit integrálunk személyes tudássá. Mennyire sodródunk, mennyit veszítünk ezen integráló képességünkből, illetve az új közegben mennyiben őrizzük, fejlesztjük és alakítjuk meglévő tudásunk komponáló erejét. Nem csak a kérdés mögötti döntően szocializációs tény, hanem annak aszimmetriái lehetnek érdekesek.

Úgy tűnik számomra, hogy ma aktíve és passzíve is egyre könnyedebben fogadunk el és teszünk magunkévá, zárunk ki vagy ignorálunk adatformátumokat, végső soron információs csatornákat. Választásainkban egyre inkább spontán módon és reflektálatlanul minősítünk.

A tudáspiac aktuálisan individuális meghatározottságának hangsúlyozásából következik, hogy növekvő tudásesélyről, "információs demokráciáról" annyiban beszélhetünk, amennyiben az információs társadalom individuumait "felnőttként" tételezzük, akiknek megnyilatkozó személyiségében az információs szuverenitás lényegi aspektus.

Az információs "felnőttség" kifejezi azt a személyre szabott, információs ízlésnek is nevezhető spontán ítélőképességet, amelyre - ha akarjuk, ha nem - támaszkodunk, s amely épp spontaneitása okán választásainknak is eleve meghatározója. A szituáció tehát a legnagyobb jóindulattal is rendkívül heurisztikus. Minden heurisztikában plauzibilis a jó öreg diafónia érv[3] paradoxona, s nagyon jól tudjuk, hogy a heurisztikának, a (rá) találásnak, a felfedezésnek nincsen igazolhatósági kontextusa.

 

Habitus

Az információs habitus kifejezéssel információs viselkedésünk eleve meghatározó és spontán módon ható alapszerkezetét jelölöm.

Azért választottam az információs habitus kifejezést, mert megítélésem szerint ez fejezi ki egyszerűen az információs társadalom tudáspiacán az egyének azon aktuális alapmagatartását, amelynek architektúráját döntően a szokássá váló szocializáció alakítja, de amelyet individuális antropológiai adottságok is erősen determinálnak.[4]

A habitus ősforrása természetesen Arisztotelész harmadik (minőség) kategóriája.[5]

A habitust szótári jelentéshalmaza[6] helyett, releváns köznapi értelmében - kissé archaikusan - az ember alapvető minőségeként, pontosabban magának a lelki alkatnak a szinonimájaként használhatjuk. Mint ilyen, alapvetően határozza meg teljes emberi lényünket, gondolkodásmódunkat, ízlésünket. A habitus döntően az ismétlődő korábbi állapotok állandósuló, minőséggé váló vetülete. Azt is mondhatjuk, hogy a közösség habitusa tradíciójában jelenik meg, míg az egyén számára épp az e tradícióból fakadó gyakorlatban lesz habitussá.

Információs habitusunk ennek megfelelően az a döntően szerzett, információs magatartásunkat kifejező és meghatározó sajátságunk, amely korábbi tudáspiaci állapotaink személyes minőséggé állandósult spontaneitása. A döntéseinket és választásainkat ilyen módon eleve meghatározó minőségeinket - tág értelemben - információs ízlésünknek is nevezhetjük.

 

Szűkös szövegszerűség

A ma használatos mobiltelefonok adatformátumai épp szűkös szövegszerűségükkel alakítják és formálják információs habitusunkat.

Már hangsúlyoztam, hogy a jelenlegi mobil információs eszközök adatformáit a gyakori közvélekedéssel ellentétben semmiképpen sem tekinthetjük "redukált Internet"-nek, hanem nagyon is önálló adatformákként kell tekintenünk. Mindenesetre bizonyos, hogy a hihetetlenül népszerű SMS vagy a WAP nem a mai Internet fejlettségéhez viszonyítottan anakronisztikus adatformátumának és csökevényesnek is alig mondható multimedialitásának köszönheti, hogy szöveges formaként válik egyre erősödően információs divat- és stílusforrássá.

Két analógia is kínálkozik. Az egyik szerint a jelenlegi mobil informatikában a programozás történetének korai szakaszával analóg helyzetet ismerhetünk fel, a másik szerint az írásbeliség, a szövegek elterjedésének, a szövegszerű gondolkodásnak volt hasonló hatása.

Az első analógia a "szűkösség"-en alapul. A programozás hőskoráról szólva közhely, hogy annak idején a régi computerek csekély memóriája és szűk erőforrásai arra kényszerítették a programozókat, hogy gazdaságos, feszes, nagyon racionalizált és redundanciáktól mentes, jól paraméterezhető programokat írjanak. Ezek a kényszerek a programozói gondolkodásmódban állandósultak és tovább éltek az egyes programozók fejében, programozói habitusként. Ennek nagyon komoly előnyei mutatkoztak még sokáig. A már kevésbé korlátozott erőforrású gépekre készített programjaik is gyorsabbak, hibamentesebbek, végső soron sokáig költségtakarékosabbak maradtak.

A második analógia az írásbeliség, a szövegszerűség hatásának analógiája. Eszerint a jelenlegi mobil információs eszközök szűkösen szöveges kényszerének szerepe, lényeges megszorításokkal ugyan, de az írásbeliség megjelenésének egykori hatására emlékeztet. Mintha az információs társadalomban kialakuló, a technológiai fejlődés által végre lehetővé tett új "szóbeliséget", azaz a multimedialitásra törekvő új interaktivitást és non-linearitást egy sajátos és igen sikeres "írásbeliség", pontosabban szövegszerűség paradigmája kísértené.

Többek között Hajnal Istvántól is tudjuk, hogy maga az alfabetikus írás rendszerező, logikus, racionalizáló hatású.[7] Racionalitás és írásbeliség összefüggésében Nyíri Kristóf adott Hajnal Istvánt is idézve kitűnő áttekintést.[8] Az írás ökonomizálta, takarékosságra is ösztönözte, de egyben el is szegényítette az eredetileg szóbeli közlésformát. Nyíri Kristóf is kiemelte, épp az SMS-t és az írott nyelvet egyaránt jellemző kétarcúság kapcsán, hogy az írás nemcsak racionalizál, hanem kifejezi egyszersmind a "szabadulást a beszélgetőtárs személyes (metakommunikatív dimenziókat hordozó, egyidejű) jelenléte okozta gátlásoktól...".[9] Épp ezért tűnik fel számomra az SMS típusú közlések rendkívüli expresszivitása. Lehet, hogy a másik fél jelenlétének gátlásától megszabadulunk, s főképpen így kell lennie az SMS esetében, ahol ráadásul legtöbbször csak egyetlen gombnyomás kellene az élőbeszédhez. Ennek ellenére óriási erőfeszítésekre vagyunk hajlandóak, hogy valamiképpen mégis olyan benyomást keltsünk rövidke üzenetünkkel, mintha közel lennénk, mintha egyszerre hallanának, láthatnának és érinthetnének bennünket. Főleg fiatal SMS-ezők tudnak elképesztően találékonyak lenni, annak érdekében, hogy szinte "hangos-színes-szagos-mozgó" szövegecskéket varázsoljanak olcsó és egyszerű kis mobiltelefonjaikon a parányi display-re.

Időközben nem csak az SMS-ek, de a frekventált internetes portálok gyorsan szaporodó anyagai is észrevehetően válnak nyelvezetükben is feszesebbé és expresszívebbé. Itt pedig igen kevéssé érvényesülhet valamiféle "karakteres" limit hatása.

Nyilvánvalóan a népszerűséggel és a nagy látogatottsággal arányosan mindezek visszahatnak olvasási és információs szokásainkra, információs habitusunkra.

 

Nem lehet "írásban beszélni"!

Az SMS-t és a WAP-ot úgy tűnik megszerették, sikeres. Minél többen megszeretik, annál sikeresebb lesz, tehát annál nagyobb és közelibb esély lesz rá, hogy a néha kényelmetlenül kényszerítő "szűkösségek" mielőbb eltűnjenek. A fent említett hatások azonban, miként az írásbeliségé vagy a programozási példa kapcsán említetteké, tartósabbak maradnak.

A mobiltelefonos informatikát persze a leginkább leküzdhetőnek látszó technológiai korlátok várhatóan csak átmenetileg teszik szűkössé, hosszabb távon megfontolandóbbnak tűnnek a használati módból és az ergonómiai korlátokból adódóak.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a mobiltelefonos informatika mai szűkös szövegszerűsége és tömeges népszerűsége információs habitusunkat illetően szelekcióra, racionalizálásra, konzisztenciára, redundancia-mentességre törekvővé tehet bennünket. Ökonomizálhatja információs viselkedésünket, szövegtakarékosságra, célszerű rövidítések használatára ösztönözhet. Veszélye az lehet, hogy eközben olyasmit spórolunk ki, illetve alakítunk át, ami uniformizálódást, panelesedést, kizárólag rapid, rövid, szegmentált információk iránti fogékonyságot eredményez. Eközben gondolkodásunk is dekomponálttá válhat, és képtelenné leszünk hatékonyan érvényesíteni meglévő tudásunk újabb tudásokat integráló képességét.

A szűkös szövegeket tömegesen használók feltűnő expresszív törekvései alapján ugyanakkor ki kell zárnunk, hogy a szóbeliség posztmodern alternatívájának kellős közepén, a szélesedő multimedialitás poszt-tipografikus mámorában egy abszolúte archaikus és nehézkes szöveges forma paradigmája komolyan és tartósan kísérthetne. Megjelenhetne ismét valamilyen "írott nyelvszerű gondolkodás" és "írásbeli gondolattechnika"? De hiszen ez éppenséggel racionalizmusa okán egyre komplikáltabb gondolatépítésre törekedne!

Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a rendkívüli expresszivitásra törekvő szűkösen szöveges formák is elménk működésének alapvető vonását juttatják kifejezésre, feltárván gondolkodásunk egy régi-új integrátorának; gesztusok, képek és szimbólumok alkalmazásának elementáris igényét.


JEGYZETEK

  1. Új Péter, "A nagy WAP-blöff" <http://www.index.hu/tech/mobil/wapup>.
  2. "... a telefont, korai szakaszában, multifunkcionális kommunikációs közegnek tekintették, s csak később vált kizárólag beszédátviteli eszközzé..." (Nyíri Kristóf, "Bevezető gondolatok a Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete Mobil Információs Társadalom Kutatási Programjához", http://wap.phil-inst.hu/nyiri/nyiri_bev.htm). Nyíri itt utal Carolyn Marvin, When Old Technologies Were New: Thinking About Electric Communication in the Late Nineteenth Century (New York: Oxford University Press, 1988) c. munkájára.
  3. A diafónia a szümfónia ellentéte. Az ún. véleménykülönbségen alapuló, a szkeptikus hagyományba tartozó paradoxikus érvelést a tanítóválasztás példáján szoktuk felidézni. Eszerint: tanítómester választása mindig aluldeterminált, azaz sohasem lehet tekintélyek befolyásától mentesen döntenünk. Képtelenség tiszta lappal indulva, az eltérő véleményeket korrektül mérlegelve megválasztanunk, melyik tanítómestert kezdjük követni, "hiszen mindegyik más és más véleményt vall, s mindegyik magához akar csábítani". Röviden: a valóban bölcs tanítómester megválasztásához már eleve bölcsnek kellett lennünk.
  4. Például a hatékonyan asszociatív link-képző, a hagyományosan cetliző és dossziézó jegyzetelés szokása, illetve a lineáris, tehát tartalomtól függetlenül, folyamatosan "egy-egy nagy füzetbe" jegyzetelés áttekintésének képessége valószínű antropológiai különbségből fakad. Utóbbi esetben saját, nem csekély integráló képességünkre kell hagyatkoznunk, míg az elsőben a külső elrendezést használjuk fel ugyanerre, hiszen az információkat eleve oda tesszük, ahová tartozniuk kell majd: témák szerinti dossziékba, könyvek és tanulmányok közelébe.
  5. "Minőségnek azt nevezem, aminek alapján az egyes dolgokat valamilyennek mondjuk. A minőség többféle értelemben mondható. Nevezzük a minőség egyik fajtáját tulajdonságnak (habitus), illetve állapotnak (dispositio). A tulajdonság abban különbözik az állapottól, hogy maradandóbb és tartósabb. Ilyenek, pl. a különböző tudományok, illetve tudások és az erények... Állapotoknak azokat a minőségeket nevezzük, amelyek könnyen változnak, és könnyen átalakulnak; ...ha csak ezek közül is némelyik nem válik idő multával természetessé, és nem lesz gyógyíthatatlan, vagy nagyon nehezen megmozdítható, melyet aztán már tulajdonságnak nevezhetnénk. ...abban különbözik a tulajdonság az állapottól, hogy amíg az utóbbi könnyen változik, addig az előbbi tartósabb is, meg nehezebben is változik. A tulajdonságok egyúttal állapotok is, az állapotok azonban nem feltétlenül tulajdonságok... A minőség másik fajtája az, ...aminek valami alkati képesség vagy képtelenség alapján mondunk valakit. Hiszen nem azért mondunk valakit ilyesminek, mert valamilyen állapotban van, hanem mert alkatilag képes valamit könnyen megtenni, vagy egyáltalán nem károsodni." Arisztotelész, Organon, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979, 41-42. o.
  6. habitus, us, hn. [habeo] 1) külső testi állapot, alkat, külső megjelenés, a test magatartása A) ált. külső, minőség B) ruházat, öltözet, 2) arány, mivolt, természet, állapot, gondolkozásmód, szellemi állapot vagy minőség 3) szerzett sajátság, egyéni sajátságosság. - Finály Henrik nyomán (A latin nyelv szótára, Budapest: Franklin Társulat, 1884).
  7. "...Az írásbeliséget a racionális gondolkodás alapjának föltüntetve Hajnal persze Max Webert kritizálja. Ám érzékelhető, hogy az íráshasználatnak nemcsak történetfilozófiai, hanem ismeretfilozófiai jelentőségével is tisztában van. 'A papirosra való objektiválás által', hangzik egyik publikálatlan megfogalmazása, 'szinte kívülről tekinthetjük át gondolatainkat: ellentéteikből, a támadt nehézségekből így konstruálhatunk magasabb, összefüggést adó koncepciókat.'" (http://www.uniworld.hu/egyetem/polfiz/irodalom/cikk11.htm, korábban: Nyíri Kristóf, "Hajnal István időszerűsége", Világosság 1992/8-9, 682-687. o.)
  8. Lásd az előző lábjegyzetet, valamint: Hajnal István, "Írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés" <http://www.uniworld.hu/egyetem/polfiz/irodalom/cikk20.htm>, továbbá Nyíri Kristóf, "Hagyomány és szóbeliség" (http://www.uniworld.hu/egyetem/polfiz/irodalom/cikk10.htm).
  9. Nyíri Kristóf, "Bevezető gondolatok a Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete Mobil Információs Társadalom Kutatási Programjához" <http://wap.phil-inst.hu/nyiri/nyiri_bev.htm>.


Kezdőlap