 |
társadalom |
 |
|
társadalom |
|
A pszichológia mai felfogása szerint a megismerési funkciók (figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás, nyelvi feldolgozás, stb.) egymásra épülő rendszert alkotnak, amelyen belül az egyes funkciók is sajátos törvényszerűségeket mutató rendszerben szerveződnek. A törvényszerűségek általános jellemzői viszonylag jól leírhatók, annak ellenére, hogy az egyének saját tapasztalatai ezeket modulálják. A megismerési funkciók fejlődése adott biológiai korlátok között történik, az egyes életkorokban azonban a kognitív funkciók jellemző, gyakran minőségi változását a biológiai, genetikailag meghatározott adottságokon kívül a környezet feltételei erősen meghatározzák. A környezeti hatások köre meglehetősen tág, hiszen a szűkebb és tágabb szociális környezet hatásain kívül számos tényezőt sorolunk ide, jóllehet a pszichológia a kognitív fejlődés és a technikai környezet hatásainak interakciójával csak az utóbbi néhány évben kezdett el foglalkozni. Amennyiben a szociális környezet részének tekintjük az információközlés és kommunikáció eszközeit, feltétlenül el kell gondolkoznunk azon, hogy ezeknek az eszközöknek a használata befolyásolja-e a kognitív fejlődést, ha igen azonos, vagy eltérő hatású-e az egyes kognitív funkciók esetében, megváltoznak-e az eszközhasználattal összefüggésben szokásaink, készségeink, preferenciáink, gondolkodási kapaszkodóink?
A technikai eszközök használatának következtében kialakult megváltozott magatartásformák pszichológiai kérdéseivel az elsők között kezdett el foglalkozni az az 1998-ban indult folyóirat, amely az Internet, a multimédia és a virtuális valóság hatásainak kérdéseit elemzi. A CyberPsychology & Behavior című folyóiratban megjelenő írások többsége az Internet használatával összefüggő olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az Internet-függőség személyiségpszichológiai, szociálpszichológiai és pszichiátriai vonatkozásai, a telepszichológia, tehát az Interneten keresztüli tanácsadás, a félelem-, pánik- fóbia-terápiák új módozatai. Ez utóbbiak kezelésének új lehetőségeként vetődött fel először a mobil telefon terápiás célokra történő használata.[1] Úgy tűnik tehát, hogy a pszichológus számára az új információs technológiák két szempontból is érdekesek; az egyik szempontot azok a magatartás-módosulások jelentik, amelyekkel a személyiségről és a kognitív funkciók szerkezetéről és fejlődéséről többet tudhatunk meg, a másik szempontot viszont az eszközök pszichológiai célokra történő felhasználásának lehetőségei jelentik. Az eszköz használatának rövid- illetve hosszú távú hatása a kognitív struktúrára és annak fejlődésére a pszichológiai vizsgálódás egyik lehetséges témája, miközben maga az eszköz a vizsgálódás, a kutatás módszertani repertoárját bővítheti.
Az emberi viselkedés jellemzőinek és meghatározó faktorainak tanulmányozására a pszichológiában széles módszertani bázis alakult ki. A kognitív funkciók tanulmányozására kialakult eljárások jelentős részében a tevékenység végeredményének, a teljesítmény valamilyen paraméterének az értékeiből indulunk ki. Jól tudjuk azonban, hogy ugyanazon feladat megoldása, vagy ugyanazon teljesítmény elérése eltérő módokon, eltérő stratégiákkal lehetséges. Ezeknek az eltéréseknek a tanulmányozására olyan online mérések lehetnének a legalkalmasabbak, amelyeket a pszichológia egyelőre kevésbé elterjedten használ. Erre a mobil telefon, mint online mérőeszköz kifejezetten új és eredeti lehetőséget kínál. A mobil telefonnak vizsgálati eszközként történő felhasználása különösen indokolt lehet, amikor magának az eszköznek a sajátosságai által meghatározott - esetenként korlátozott - teljesítmény jellemzőit tesszük vizsgálatunk tárgyává. A teljesítmény folyamatának és végeredményének együttes mérése számos új eredményt hozhat olyan kérdések vizsgálatában is, mint amelyeknek ismertetésére ebben a rövid tanulmányban is sor kerül.
A mobil telefonok második generációjának hazánkban is széles körű elterjedését követően feltételezhető, hogy az eszközt rendszeresen használók korábban kevésbé elterjedt szokásokat alakítanak ki. A feltételezett, és főként a nem feltétlenül tudományos igényű megfigyelések alapján a mobil telefonok használatával együtt járó változások köréből több lényeges szempont is kiemelhető. Ezek a szempontok egyelőre néhányat fednek le azok közül, amelyek már az új, a teljes és állandó elérhetőség világát ígérő eszköz használatával összefüggésben mérhető változást mutatnak:
(1) A motoros és szenzomotoros készségek változása
Az eszköz használata során, illetve használatának következtében más eszközök használatára is transzferálhatóan a szenzomotoros készségek komplexitása megváltozik. Feltételezhető, hogy ezeknek a készségeknek a változása életkori összefüggést is mutat. Erre utalnak azok a mindennapi megfigyelések, amelyek alapján feltűnő a 10-20 éves korosztály eszközhasználati rugalmassága, az eszközök működtetésére vonatkozóan a verbális instrukciók feldolgozását megkerülő próba-szerencse tanulás hatékony alkalmazása.
(2) A kommunikációs pragmatika változása
Amennyiben a mobil telefonra alkalmazzuk a kommunikációnak a beszélőre vonatkoztatott úgynevezett Grice-i[2] maximáit, akkor láthatjuk, hogy a mobil telefonon folyó beszélgetés esetében a korlátok egyes esetekben a maximák érvényesülését jobban segítik, mint élőbeszéd esetében. Különösen igaz ez az együttműködés elvére, a módra és a minőségre vonatkozóan. A relevancia elvével kapcsolatban feltételezhető, hogy más szempontok érvényesülnek, mint az élő beszédnél, erre vonatkozó vizsgálatok azonban jelenleg nem ismertek.
(3) A tanulás és gondolkodás átalakulása
Az Internet használatának következményeivel kapcsolatban az elmúlt 4-5 évben számos tanulmány jelent meg, és ezek többsége azt a tendenciát jelzi, hogy az írás/olvasás valamint a tanulás sajátosságai rendkívül gyorsan változnak, mégpedig kifejezetten az új információs technológiák hatására. Jóllehet az értékelések ellentmondóak, egy bizonyosság felfedezhető a bizonytalanságban, ez pedig az új információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetően annak újabb és újabb definíciója, hogy kit tekintünk írástudónak, milyen tartalommal és milyen módon kommunikálunk. Ebben a folyamatban pedig a mobil telefonok használatának - különösen a WAP és GPRS megjelenése nyomán - önálló meghatározó szerepe lehet.
A kommunikáció, írástudás, nyelvhasználat átalakulása folyik, ha jónak tartjuk, ha nem. Kérdés azonban, hogy kizárólag hátrányára változik-e a felhasználók nyelvhasználata, gondolkodása. Sokan úgy érvelnek, hogy az új információs és kommunikáció technológiák hatása hátrányos, sokkal inkább a felületes gondolkodás elterjedését serkenti, mintsem a mélyebb, komplexebb gondolkodást támogatná.[3] Ugyanakkor egyre több tanulmány emeli ki, hogy az új technológiák által megkívánt eltérő gondolkodási stratégiák valamint ezeknek a technológiáknak készség szintű használata alapvető előnyöket biztosíthat az információs gazdaságban.[4] Mindezek alapján tehát joggal feltételezhető, hogy azok a tizenévesek, akik ezeket az eszközöket a gondolkodásban még kevésbé rögzült, lehorgonyzásra, merev dichotómiára kevésbé hajlamos életkorban használják, felkészültebben reagálhatnak az említett technológiák új generációinak kihívására. Az Internet és a mobil telefon készség-szintű használatának összekapcsolása a WAP esetében ugyancsak kritikus lehet majd, hiszen a tartalomkeresés optimális stratégiáinak birtoklása komparatív pszichológiai és gazdasági előnyökkel járhat.
(4) Az írott nyelv átalakulása és a magyar nyelv mint korlát
Az Internet társalgó (chat) csoportjainak szokásait elemző tanulmányokból számos olyan emelkedik ki, amelyeknek egy része a mobil telefonok szöveges üzeneteinek (SMS) tanulmányozásánál figyelembe vehető. Természetesen a kétféle információközlés lehetőségei mások, ez pedig különösen igaz az információ megformálásra vonatkozó korlátokra. A korlátok számosabbak a mobil telefon esetében, ezek közül legalább három tényezőről is feltételezhető, hogy a magyar nyelvű felhasználóknál eltérően működő korlátként fog hatni:
(5) A tér és idő reprezentációjának megváltozása
A mobil telefon használatával kapcsolatban a telefon helyhez-kötöttségének megszűnése feltehetően elsőként a térről alkotott reprezentáció - a beszélő a telefonhoz tartozó helyen van - megváltozását eredményezi. A mobil telefon, mint térben és persze időben is kiterjesztett kommunikációs kapocs ("köldökzsinór") személyhez, és nem helyhez (otthon, munkahely, esetleg telefonfülke) kötött eszköz. Azaz a személy/telefon kapcsolatról kialakított reprezentációban a személy az állandóság prototípusa és nem a hely. A "hol vagy?" kérdés megjelenése és elterjedése a kezdeményezett mobil telefonhívásoknál ezt az átalakulást jelzi. Az információ-áramlásnak tehát nincsenek téri és idői korlátai, az információ követi a mozgó embert. A hely szerepe csökken, a mobil/személy kapcsolat a hagyományos telefon/személy kapcsolatnál erőteljesebb. A tárgykapcsolati erősség, a teljes és állandó elérhetőség és kapcsolatteremtés lehetősége együttesen a mobil telefont alkalmassá teszi arra, hogy az információs technológiák világában korántsem ismeretlen függőség kialakulásának tárgya lehessen.
A hely relativizációjával egyidejűleg az idő reprezentációjában is változások várhatók. Az SMS a kommunikáció kezdeményezésében kevésbé kötött a társadalmi normák által szabályozott időkhöz. Használatában a korlátok feloldódnak - a fogadást ugyanis a hívott fél szabályozza - a kritikus idői jellemzők (éjszaka, hétvége, ünnep) nem hatnak korlátként, az információközlés szabályai kevésbé merevek, mint a szóbelieké, a közlés személytelensége kevésbé korlátozza a formákat, mint élőbeszéd esetében.
(6) Érzelem, motiváció, függőség
A mobil, mint minden személyhez kötött eszköz, alkalmas arra, hogy a fentebb említett sajátosságok miatt függőségre emlékeztető magatartási mintázat kialakulásához vezessen. Ezek a sajátosságok ugyanis a felhasználó személyiségétől függően eltérő eszköz-függőséget eredményezhetnek, különösen, ha a felhasználónak életvezetési zavarai, megküzdési problémái vannak, és a mobil által reprezentált állandó és korlátlan kapcsolatteremtési lehetőség a helyzeti szorongással, esetleg félelemmel, fóbiával való megküzdést segíti.
A felsoroltak nem fedik le teljesen azokat a lehetséges változásokat, amelyek a mobil telefon hatására egyre mobilabb ember viselkedésének átalakulásában várhatók, azokat viszont igen, amelyeknek jelei már látszanak. A mérhető változásoknak két olyan területe is látszik azonban, amelyek a pszichológia eszközeivel vizsgálhatóak, ez pedig az írott szöveg korlátait megkerülő stratégiák következtében átalakuló nyelvhasználat, illetve a tér és idő reprezentációjának lehetséges változása.
Az elmúlt időszakban számos olyan figyelmeztetés látott napvilágot, amelynek lényege, hogy az SMS-t használó fiatalok nyelvhasználata torzul, írástudása visszaesik, szóbeli kifejezőkészsége csökken. Ez bizonyára gyakran előfordul, hiszen a magyar nyelv az ékezeteknek, a központozási szabályoknak köszönhetően komoly korlátokba ütközik, ezekkel a korlátokkal azonban mindenki másként birkózik meg.
Az SMS-jellemzők tanulmányozására egy olyan előzetes vizsgálatot végeztünk, amelyben nem a szokásosan alkalmazott kérdőíves módszert alkalmaztuk, hanem a mobil telefont használtuk mérőeszközként. Természetesen a kérdőív-módszer jól használható módszer, az online vizsgálódás lehetőségeivel azonban nem mérhető össze, hiszen a kérdőívben feltett kérdésekre ("Használsz-e ékezeteket?", "Milyen rövidítéseket használsz?", "Alkotsz-e képeket?") adott válasz kialakításához aktív emlékezeti keresésre van szükség. Az emlékezeti funkciók egyéni eltérései is torzíthatják az eredményt, hiszen a rövidítések, képi jellegű információk felidézése esetleges. Az online mérésnél figyelembe kell ugyan venni a megfigyelés esetleges torzító hatását, ez azonban a feladatok differenciálásával kiküszöbölhető.
A vizsgálatokra véletlenszerűen választottunk ki 18 és 20 év közötti fiatalokat, mégpedig 20 olyan főt, aki még a felsőoktatásban tanulmányait végzi, illetve 20 olyan főt, akik már dolgoznak. A kiválasztott fiatalok gyakorlott mobil használók és SMS-küldők voltak. Feladatuk az volt, hogy írjanak egy-egy, különböző típusú SMS-szöveget az alábbi három tartalommal:
A két csoport eredményeit összehasonlítva a legkisebb eltérést az SMS-(1) típusnál találtuk. A találkozóról szóló információt a távirati stílus jellemezte, az adatközlés minimalizmusa, a központozás teljes hiánya.
Az SMS-(2) típusnál a történetek elsősorban tartalmi uniformitást mutattak. A szófaji variabilitás és az írásmód lényeges eltérést mutatott a két csoportnál. A felsőoktatásban tanuló fiatalok mondathossza lényegesen megnőtt, a tartalmas szavak mellet a funkciószavak száma is nőtt. Jellemző eltérést a két csoport között elsősorban az ékezethasználatban találtunk, az ékezetek elhagyása és a morfoszintaktikus hibák megjelenése a kevésbé iskolázott csoportra volt jellemző. Az ékezetek használati bonyolultsága mint akadály ebben a csoportban tehát megkerülhető korlátként jelenik meg. A sekélyebb mondatszerkezet és a hibák pedig feltételezhetően az eltérő iskolázottság következményei. Nem valószínű, hogy az eltérés a megfigyelési helyzet paradoxonából következik, azaz a hallgatók jó benyomásra való törekvésének következménye, hiszen ebben az esetben ennek az eltérésnek az SMS-(1) típusú üzenetben is meg kellett volna jelennie. Feltehetően a "mobil-korlát" elfogadásának egyik jele, hogy a teljes minta mintegy 80%-ában hiányoznak a központozási jelek.
Az SMS-(3) típusú szövegek ismét jellegzetes hasonlóságot mutattak a két csoportban. Az érzelmek kifejezésére változatos rövidítések jelenetek meg (feszko = feszültség, depi = depressziós, stb.) mindkét csoport szövegeiben. Az érzelmi állapot közlésére kialakított szövegekben halmozottan jelent meg egy olyan új elem, amely az előző két szövegtípusban csak szórványosan fordult elő, ez pedig a képeket pótolni szándékozó jel. A jelek többé-kevésbé absztrakt jelek, önmagukban is jelentéstartalommal rendelkeznek, vagy szöveggel együtt nyernek értelmet [0:(, 0:7, 0:{]. A "l_l dobom magam" kifejezés nemcsak a kép hiányára született megoldás, hanem az írott változathoz képest takarékoskodik az idővel és a hellyel.
A három SMS-típus elemzése alapján megállapítható, hogy a mobil telefon technikai korlátainak feloldásra kialakított technikák nemcsak a nyelv elszegényesedését eredményezik, hanem kreatív megoldások megszületését és ezzel egy újfajta kommunikációs stílus kialakulását is eredményezik. A kapott eredményeket egy jelenleg is folyó elemzés (csoportos SMS) előzetes eredményeivel összevetve megállapítható, hogy a kognitív struktúra egyes elemei a korlátokkal való megküzdéshez megfelelő lehetőségeket nyújtanak. A korlátok megkerülésére kialakított módszerekben az SMS részben hasonlít az Internet-társalgásra jellemző szövegek egyes sajátosságaira.[5] A kreatívan alkalmazott jelek némelyike a beszédinformációban meglévő olyan sajátosságok hiányát kívánja pótolni, amelyeknek egy része auditív, mint például a hang (sssz!), hangszín (név-dekoráció), más része viszont a gesztust, vagy a faciális jelzéseket próbálja pótolni. Ez különösen igaz érzelmi töltésű szövegeknél, ahol az SMS elkészítése több időt is biztosít a pszichológiai kontextus kialakulásához, az érzelem kifejlődéséhez. Erre utalnak az SMS-(3) típusnál kapott adataink is.
A felsorolt jellemzők alapján feltételezhetjük, hogy az SMS a verbális kommunikációnak egy sajátos változata, nevezhetnénk például minimalista beszédnek. Ennek a minimalista beszédnek egyik vonzereje és meghatározója az anonimitás és az intimitás sajátos kombinációja, a normák által nem agyonszabályozott új kifejezések kreatív kialakítása és alkalmazása, az egyszerűség, letisztultság. A lecsupaszított információ az SMS-ek egyik legfőbb jellemzője, alkalmazójának nem kell feltétlenül tisztában lenni a terjengős udvariassági formákkal, az "in medias res" közlés elterjedt forma, amelynek oka a karakter-korlát.
Az SMS-vizsgálatban résztvevő fiatalokkal a szövegek elkészítését követően egy rövid kérdőívet töltettünk ki, amelynek kérdései a mobil telefonhoz mint tárgyhoz való ragaszkodásnak egyes aspektusaira illetve a tér és idő reprezentációjára vonatkoztak. Valamennyi megkérdezett arra a kérdésre, hogy otthon hagyja-e a telefonját, úgy válaszolt, hogy szándékosan soha. A mobil telefont véletlenül otthon felejtők a részletesebb kérdésre azt a választ adták, hogy telefon nélkül feszültnek, bizonytalannak érzik magukat. A megkérdezettek 80%-a azt válaszolta, hogy a telefont lehetőség szerint soha nem kapcsolják ki teljesen, mert tudni szeretnék, ha hívás érkezik. A megkérdezett 40 főből 15-en válaszoltak úgy, hogy nem utaznának olyan helyre, ahol nincs lefedettség.
A térre és időre vonatkozó kérdésekre adott válaszok egyértelműen azt a feltételezésünket igazolták, hogy a tér, ezen belül a hely relativizációja megy végbe, a teljes és állandó elérhetőség a téri dimenziók átértékeléséhez vezet. Erre utalnak azok a válaszok, amelyek adott földrajzi helyek távolságát az elérhetőség alapján mérik. A elérhetőség és a személyes tér kitágulása tehát feltehetően komoly változásokon mehet át a közeljövőben, különösen az új generáció és az új generációs telefonok esetében. A mobil, mint fejlett technológiával készült "köldökzsinór" használóját felvértezi a kitágult pszichológiai és szociális térrel, az információ-lekérés elvileg korlátlan forrásaival. A mobil köldökzsinór tehát - úgy tűnik - beépülőben van virtuális testképünkbe. Tény, hogy a mobil-függés komoly veszélyt jelenthet, elsősorban olyan esetekben, amikor az eszköz használhatósága akadályokba ütközik. Ennek első jelei már látszanak annál a fiatalnál, aki a kérdőíves felmérés egyik kérdésénél elmesélte: elviselhetetlen szorongás miatt elhalasztotta az erdei kiránduláson való részvételt, amikor észrevette, hogy otthon felejtette telefonját. A függőség persze minden olyan tárgy iránt kialakulhat, amely komfortérzésünket növeli, vagy diszkomfort-érzésünket csökkenti. Ilyen a mobil telefon is. A pszichológus feladata pedig nem az, hogy az eszközzel harcoljon, hanem az, hogy megpróbálja megérteni a függőség okait, az eszköztől függővé váló ember olyan problémáit, amelyek megoldására az eszköz-függés csupán helyettesítő válasz.
JEGYZETEK
