Komor Zoltán 

Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya

Szépirodalom, népköltészet
/
Kortárs magyar irodalom

"Éjszakánként, amikor a legszebb álmokat látod, egy égig érő, színes levelektől reszkető fa nő ki homlokodból, egyenesen az égig nyújtózkodva. Sokszor elnézem ezt a fát, ott, a sötétben fekve, s arra gondolok, ha venném a bátorságot, hogy felmásszak rá, gyönyörű álmodba csöppennék magam is."
2011-11-25
Megtekinthető verziók
PDF
ZIP verziók
PDF
URL: https://mek.oszk.hu/10100/10161 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-103873
Látogatások: 4 518