Komor Zoltán
Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
"Éjszakánként, amikor a legszebb álmokat látod, egy égig érő, színes levelektől reszkető fa nő ki homlokodból, egyenesen az égig nyújtózkodva. Sokszor elnézem ezt a fát, ott, a sötétben fekve, s arra gondolok, ha venném a bátorságot, hogy felmásszak rá, gyönyörű álmodba csöppennék magam is."
2011-11-25
Megtekinthető verziók
PDFZIP verziók
PDF URL: https://mek.oszk.hu/10100/10161 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-103873Látogatások: 4 518