A
KÖNYVNYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE
MAGYARORSZÁGON



–––––––––––––



1860. EMLÉKÜL

ÜGYFELEIKNEK

NYUJTJÁK IFJ. EMICH GUSZTÁV ÉS SZABÓ JÓZSEF

NYOMDÁSZOK





PEST.
NYOMATTA EMICH GUSZTÁV MAGYAR AKADEMIAI NYOMDÁSZ.
1860.






1860. EMLÉK



A
KÖNYVNYOMDÁSZOKNAK
AJÁNLVA.







Előszó

E kis könyvecskében megjelent adatok összegyüjtésére, leginkább azon szándék ösztönzött, hogy ügyfeleim a könyvnyomdászat történetét Magyarországon, legalább főbb vonásaiban, együtt birhassák; mivel ezek nagyobb történeti magyar és német munkákban csak szétszórva és mellesleg érintve jelentek meg.

Meg vagyok győződve, hogy az irodalommal szoros összeköttetésben lévő nyomdászat kezelői, még több adatokkal szaporithatták volna e vázlatot, miután minden egyes nyomdának, de még sajtónak is, meg van saját, érdekes története.

Őszinte köszönettel és hálával tartozunk azonban Emich Gusztáv ur, magyar akadémiai könyvnyomdásznak, áldozatkészségeért, ki is ezen könyvecskét kinyomatta, valamint fiának, Emich Gusztáv urnak, müvészetünk ifjú tagjának, ki azt sajátkezűleg kiszedte és ügyfeleinek emlékül ajánlani sziveskedett.

E könyvecske megjelenését nagyon elősegité Urschitz Jakab ur, ottani nyomdai ügyvezetőnek szives közbenjárása, miért is fogadja testvéri kézszoritásunkat és őszinte tiszteletünket.

Pest, 1860. junius 24.

Szabó József



A
KÖNYVNYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE
MAGYARORSZÁGON

I.

Mikép ezen nyomatott lap a tisztelt olvasó előtt áll, minden betű külön, egyenként, fejetlen szegidomu érczdarabkákra levén öntve, ugy rakatik össze. S az ily összerakott betűtáblázattal eszközöltetik a könyvnyomtatás.

Épen most 420 éve, hogy a könyvnyomtatás, az emberiség legnagyobb jótéteménye, ilykép feltaláltatott, mely nem kis befolyással volt a nemzetek művelődésére, a tudomány, müvészet és ipar terjesztésére.

Gutenberg János volt azon férfiu, kinek lángeszében ezen magasztos eszme megfogamzott s kitartása által testté válván, lett uj világosság a földön. - Ki ne ohajtaná, valaki csak olvasni tud, ismerni e férfiut, kinek a világ e nagy jótéteményt, mivelődésének eme főeszközét köszöni?

Életleirásából elmondjuk a kevés adatot, mely reánk átmaradt.

Gutenberg János a XIV. század vége felé Mainzban született. (Város a Rajna mellett, a hesseni nagy-herczegségben.) A betűk mozgóvá tételének fölfedezését sok évi és valóban fáradságos kisérletek előzték meg. Ha ezenfölül még fontolóra vesszük, hogy Gutenberg vagyontalan létére, mennyi sanyaruságos küzdelmeknek volt kitéve, mig élte magasztos feladatát teljesithette: lehetetlen, hogy az emberiség hálásan ne emlékezzék róla, azon feláldozó és lankadatlan erélyért, melyet kifejtett.

Férfi korában, a kitört polgári viszályok alkalmával, hazájából kiűzetett. Ennek következtében Strassburgba vette utját. E város könyvtáraiban nyomára jöttek a régiségbuvárok, hogy ott 1438-ik év körül, különféle találmányi tervekkel foglalkodott.

Azonban csak 1440., azaz 420 év előtt, látszik fölfedezésének legkülönösebb- és legérdekesbike kifejlődni, t i. a betűk mozgóvá tétele és a könyvek nyomtatásához alkalmazása.

Mainzba visszatérvén, a vagyonos és iparos Fust János pártolását megnyerte, ki is a tervének kivitelére megkivántató eszközökhöz, segédkezet nyujtott. Miután Gutenberg és Fust az első könyvnyomdát megalapitották, még gersheimi Schöffer Péter aranyműves és vésnök szövetkezett velök, ki a még szunyadozó müvészetnek rendkivüli lendületet adott az érczbetűk feltalálása által.

Gutenberg eredeti betűi, melyek még sok évig halála után Mainzban szemlére kitétettek, fatáblákra voltak vésve, és egy fonállal egymás mellé fűzve.

E három férfiu egyetemes erőfeszitéseinek sikerült nem sokára a szentirást - melyre ennekelőtte költséges leirása miatt, csak vagyonosak tehettek szert - a szegényebb osztály számára is megszerezhetővé tenni.

Képletünkben keze szintén épen ez okból a biblián nyugszik.[1]

Egy uj korszak kezdődött ez időtől. Gutenberg, Fust és Schöffer tanitványai elszélledtek egész Európában, hazánkat sem vevén ki. Sőt régi irományokból kitűnik, hogy Magyarországon jóval előbb volt könyvnyomda, mint némely más, e felett a miveltséggel dicsekvő országokban; ámbár itt a lefolyt harczias idők miatt a tudomány, müvészet, ipar és kereskedelem igen gyakran háttérbe szorittattak.

Egyébiránt a könyvnyomdászat bevezetése Europában következő rendben történt:

1458-ban Bamberg és Strassburgban, 1460. Velenczében, 1464-ben Kölnben, 1465-ben Rómában, 1468-ban Baselben, 1469-ben Bécsben, 1470. Párisban, 1471. Milánó, Flórencz- és Nápolyban, 1472. Budán, 1473. Lyonban, 1474. Valencziában, 1475. London és Pilsenben (Csehország), 1478. Prágában, 1486. Brünn- és Stuttgartban, 1493-ban Cettinje (Montenegróban), 1500. Olmützben, 1520. Zágrábban, 1539. Szigetvárt (Somogyban), 1550. Kolosvárt, 1683. Jassyban.

1600-tól már átalános elterjedésnek örvendett a sajtó Europában, miután több uralkodó nemcsak mint e müvészet pártolója, hanem mint gyakorlója is fellépett.

III. Fridrik császár a könyvnyomdászokat (a tulsó lapon látható) czimerrel megajándékozta és kardhordásra feljogositá. - Fridrik Vilmos szász herczegnek Torgauban volt saját könyvnyomdája, melyben Luther "Hauspostille" czimű könyve ezüst betűkkel nyomatott. A herczeg volt e nyomda ügyvezetője (Factor), mig két házi orvosa a javitnoki szerepet vitték. II. György, Nagybritannia királya a James-palotában állittatott fel egy sajtót, melyen a Yorki herczeg által szedett "Laws of Dogde Hare" nyomatott. - Franciaországban XIV. és XVI. Lajos királyok gyakorolták e művészetet. - Poroszországban a Nagy Fridrik potsdami kastélyában, felügyelete alatt nyomatta irományait.

II. József császár ifjuságában tanulta a betűszedést és nyomtatást. Szeretett anyját, a felejthetlen Mária Theréziát, születés napjára két oldalt foglaló, tőle szerzett, szedett és nyomott költeménnyel lepte meg. József császár sajtója minden hozzá tartozókkal együtt, valamint betűszekrénye is, a bécsi államnyomdában üvegrekesz alatt örök emlékül tartatik fön.[2]

Az elősoroltakból látható, mily méltánylás és elismerésben részesült a könyvnyomdászat.



Ezen sikerült fametszvény a könyvnyomdászat történetének legszebb jelenetét ábrázolja, t. i. József császár a sajtóni müködését. A sajtó előtt áll a hires bécsi nyomdász Petrózai Trattner János Tamás hazánkfia, ki örömtelt arczczal és büszkeséggel nézi császári tanitványának müködését és haladását, melyben osztozni látszik a jelenlevő cs. főudvarmester is. A festék-feladási tisztet Trassler, Trattner nyomdájának akkori ügyvezetője és később troppaui nyomdatulajdonos, teljesiti. - Ha rajzoló egy pillantást engedett volna vetni a mellékterembe, akkor láthatnók a halhatatlan Mária Teréziát, ki anyai szeretettel, örömmosoly által nyilvánitja tetszését. - Kötelességünket véljük teljesiteni, ha egyik kitűnő nyomdásznak, Trattner hazánkfiának, érdemei némi elismeréseül rövid életleirását adjuk. Született 1717-ben, Kőszeg mellett egy kis helységben, szegény szüléktől, kiket zsenge korában vesztett el. Iskolai éveit Ujvárosban Bécs mellett töltötte, honnan Ghelen, bécsi nyomdászhoz ment, művészetünk megtanulása végett. Barátai segitségével egy kis nyomdát egyetlen fasajtóval állitott fel, de lángesze lassankint annyira vitte, hogy később 32 sajtóval, 2 papirmalommal stb. rendelkezhetett. Ezen főnyomdával kapcsolatban voltak még a pesti (még most is létező), zágrábi, innsbrucki, linzi és triesti fiók-nyomdák. Ezenkivül 18 kisebb könyvárusi boltot és 8 könyvkereskedést birt, melyek nem csak az ausztriai birodalom minden fővárosára, de még Varsó és Frankfurtra is kiterjedtek. Lankadatlan fáradozásai által a hanyatlásnak indult könyvnyomdászatnak és könyvkereskedésnek uj éltető erőt adván, melynek gyümölcseiben nemcsak Bécs és Magyarország, de átalában egész Németország osztozott. Bécset ezenkivül az épületek (Trattner hof) legszebbikével diszitette, melyben a nyomdászat minden ágai egyesitve valának, s még most is mint a Trattner név emlékeül, fönáll. Uralkodó fejedelmek valamint az értelmiség közvéleményének ki tüntetésében többször részesittetett. Mária Terézia udvari nyomdásszá, Ferencz császár a római birodalom lovagjává, II. Leopold pedig magyar nemességre emelte. Meghalt 1798-ki julius 31-kén, miután még azon évi május 13-kán, mint könyvnyomdatulajdonos, negyven évi sikerdús működésének örömünnepét fényesen megülte vala! Adja az ég, hogy e fényes példa hazánkban minél több utánzókra találjon!



II.

Mielőtt azonban a könyvnyomdászat történetét Magyarországon, elősorolnók, vessünk egy pillantást honunk állására és müvelődési viszonyaira, a könyvnyomdászat feltalálása előtt és után.

Magyarország még most is oly országokkal határos, melyekben a müvelődés csak lassankint szivárog át, s majd csaknem kardhegyen vitethetik be.

A müvelődés honunkban kedvező földre, de kedvezőtlen égre talált. Kedvező földre, mert egy nemzetnél sem talált a müvelődés oly tárt karokat, mint a komoly-vig, szabadelvű és vitéz magyar nemzetnél; - de kedvezőtlen égre, mert ép eldődeink nem élvezhették századokon át a béke malasztját, mi a nemzetek művelődésére oly okvetlen szükséges. Ellenséges nemzetek, slávok, lengyelek, németek és törökök közt, beékezve, gyéren engedtetett nekik idő nyugalomra. És majdnem három századon át volt hazánk Europa vérző előharczosa, barbár törökök és tatárok ellen, s oly mély sebeket tán egy országon sem ejtett a sötét sors, mint honunkon.

Mit Könyves Kálmán (1065-1114) küzdve kezdeményezett, az a mongolok árja által (1241-ben) elsodortatott, eltöröltetett, kik az országot annyira elpusztitották, hogy fű nőtt az országutakon és a visszatérő lakosok házromjaikat kénytelenek voltak az erdők vadaitól erőszakkal visszafoglalni.

Mit később (1458-1490-ben) az igazságos és müvészetkedvelő Corvin Mátyás lángesze teremtett, az tönkre jutott (1526) a mohácsi vész által, midőn ismét Magyarország török járom alatt sanyargott.

A belharczok nem annyira véresek, mint inkább kártékonyak és pusztitók voltak, melyek részint a magyar trón miatti tusák, részint némely főurak nagyravágyása által idéztettek elő. Ezenkivül még a sajnos vallásháborúknak is kénytelen volt honunk jutalékát kiadni.

Ez volt azon időben Magyarország helyzete, és a könyvnyomdászat bevezetésére nézve mennyire kedvezőtlen, nem szükség fejtegetni.

És mégis ezen időben a tudományos Corvin Mátyás Budára hozatott mindent, mi a müvészet és tudomány terén a "nagy" névre tehetett szert.

1472-ben érkezett az első nyomatott könyv e müvészetkedvelő király udvarához, ki megpillantván azt, azon kivánságát fejezte ki, hogy ő ez uj müvészet egy gyakorlóját, Budára is meg fog hivni.

Mátyás király udvarában volt azon időben a hires mathematikus Müller János, ki Regiomantus név alatt is ismeretes, és a tudós Geréb László, kiknek köszönhető legtöbbnyire, hogy e müvészet Magyarországba ily korán bevezettetett. A könyvnyomdászat nagy jelentőségéről tanuságot teszen, hogy Mátyás király és IV. Fridrik császár, mint ez uj müvészet oltalmazói és előmozditói léptek fel.

A magyarok irodalma valódi tükre nemzetünk jellemének és történetének, azért e szempontból is figyelemre méltó.

Irodalmunkban s nemzetünk mivelődésében két nyelv játszotta a főszerepet: a latin és német. Sőt rólok azt lehet mondani, hogy nyelvünk mivelődésére némi nyomást is gyakoroltak. Mi a tudományos kiképzést illeti, már a XI. században több zárda- és püspöki iskola alapittatott, és már a XII. században voltak magyar tanonczok a párisi egyetemben.

Az első studium generale, már a XIII. század kezdetén nyittatott meg Veszprémben, és nemcsak a szabad müvészetek, hanem a theologia és törvénytudomány számára is alapittattak tanszékek, melyek 1287-ben IV. László király által ismét megujittattak, valamint egy könyvtárral és gazdag alapitvánnyal felszereltettek.

1367-ben I. Lajos a pécsi egyetemet és 1388. Zsigmond Budán egy studium generalét alapitott, melyet Corvin Mátyás, kinek a pozsoni nagy egyetem is köszönheté lételét, tetemesen nagyobbitott, annyira, hogy ez időben az első ranguak közé tartozott, ugyanezt 50 ezer darab arany, ezüst és bársony kötetű, részint nyomott, részint irott könyvet tartalmazó könyvtárral is gazdagitván ennek szaporitása végett 32 irnokot tartott.

Corvin Mátyás oltalma alatt keletkezett egy tudós társaság is, sok külföldieket számlálván tagokul. De még a tudományok ezen kedvelése és oltalmazása mellett, nem tehetett a nemzeti tudományosság haladást. A tanszékről idegen t. i. latin nyelv, kevés kivétellel, a pusztában hangzott el.

Ez által a magyar nyelv háttérbe szorittatván, a tudományosság és nemzeti müvelődés elhanyatlott, és csak némelyekre szoritkozott, ugyannyira, hogy II. Ulászló alatt is voltak még országnagyok, kik se irni, se olvasni nem tudtak.

1702-től 1780-ig a latin irodalom Magyarországban tetőpontját érte el, és 1721-ben jelent meg az első rendes latin hirlap, valamint 1726. az első állam-névtár.

A magyar irodalom új korszaka II. József uralkodása és a franczia forradalom alatt kezdődött.

1781-ben sikerült a kitünő tudós Ráth Mátyásnak Pozsonban az első magyar hirlapot meginditania, minek folytán még több hirlapok és röpiratok is merültek fel, mint vetélytársak.

Irodalmunk a diák világban legelsőbb csak a magyar hirlapok által nyert valódilag éltető erőt, mely, hála a magyarok Istenének! igen rövid idő alatt, igen szépen és sebesen gyarapodott, s eldődeink bizony alig remélték, hogy ily rövid idő alatt ma, egyedül Pesten, 35 magyar politikai, szépirodalmi és szaklap jelenjék meg.[3] Az ország szivén, Pesten kivül e mellett több jelentékeny városnak és vidéknek is van saját magyar közlönye.



III.

De térjünk a dologra, szólván közelebbről a nyomdászatnak Magyarországon első megtelepitéséről.

- "Én e művészet hasznosságáról és nagyszerüségéről meg vagyok győződve, - viszonzá Mátyás király Geréb Lászlónak, ki többször igyekezett a könyvnyomdászat szükségessége és honunkba bevezetésének jó eredménye felől a királyt meggyőzni, - "és én kegyelmedet felhatalmazom ily művésznek Budára hozatalára, mert mit ér tudományossága kedves Geréb, ha azt a nemzet javára fölhasználni nincs alkalma. Holt tőke ez, mely még kegyelmednek sem hoz járandóságot, gyümölcsöt, annál kevésbbé a nemzetnek. Csak világosság, mely dézsa alá állittatik!

- Igazsága van Felségednek, - viszonzá Geréb - de ily művész megnyerése nagy akadályokkal és sok költséggel jár. Ausztrián át jelenleg követet nem küldhetünk Németországba, és ezenkivül még csak Olaszországban gyakorolják ez uj művészetet.

- A mi a költséget illeti, kedves Geréb, - ugymond Mátyás, - kincstárom kegyelmednek e czélra nyitva áll, ha Németországból ily művészt nem kaphatunk, akkor nagyon könnyiti ezt, összeköttetésünk Olaszországgal. Ön legjobban tudja, hogy én a magyar nemzet művelésére és felvilágositására minden áldozatot kész vagyok hozni, mert e tekintetben elődömet, Könyves Kálmánt, vettem mintául. Én magyar nemzetemet a műveltség azon fokára szándékozom emelni, melyre érdemes, ugyanezért nem akarok az utolsó uralkodó lenni, ki a könyvnyomdászatot felkarolja, de inkább első, ki szükségességét átlátja és ezért pártolja."

Geréb László csakhamar a király felhatalmazását felhasználta. Még 1472-ben hivatott meg Olaszországból (Velenczéből) Hesz András, és már 1473-ban az első könyvnyomda az udvar költségén és Geréb László felügyelete alatt Budán megnyittatott Első nyomtatványa ezen intézetnek, latin nyelven irt "Egy anonym kronikája Wagnertől," mely még azon évben látott napvilágot. Sejtik, hogy Thuróczy magyar krónikás a "Cronika Hugarorum" czimű munkáját, ez ismeretlen és Kikelő János hátrahagyott irományaiból meritette. E krónika kis ivréten, szinezett és aranyozott kezdőbetűkkel, megjelenési évszám, hely és a nyomdász nevével van ellátva.

"Egy anonym krónikája" tehát magyar sajtóból az első könyv, mely impressummal jelent meg.[4] Csak négy példány létezik még e könyvből, de hol? arról hallgat a krónika.

A második munka, mely Hesz alatt sajtó alá került "Magni Basilii de legendis poetis libellus" czimet visel és 20 kis negyedrét lapból áll. Nagyobb érdemet Hesz, mint azt, hogy Magyarország első könyvnyomdásza volt, magának nem szerzett; mert a nyomtatás egyenetlen, hiányos, s a betük legnagyobb mérvben tökéletlenek voltak, s igy, egy ügyes mintafaragó hiányában és Hesz kevés tudományossága mellett, minden jobb szándék és siker tönkre jutott. Valószinű, hogy ezen tökéletlenséget és hiányosságot Mátyás király és tudós hive Geréb is átlátta, mert a budai nyomdával nemsokára felhagytak, minek okát azonban IV. Fridrik ausztriai császárral kiütött háborunak is tulajdonithatni.

De azért 15 évvel később ismét föltünt egy férfiu, ki a nyomdászat jövedelmét és nyereségét Magyarországban Hesznél jobban felfogta.

Ezen férfiu Feger könyvkereskedő volt, ki midőn Magyarországban várakozásának megfelelő művészt nem talált, 1488-ban Rathold Erhardnál Augsburgban nyomtatta Thuróczy magyar krónikáját és 1404-ben Winterberger Jánosnál Bécsben "Constitutiones Sinodales Eccles. Strigoniensis."

Némely történészek azon véleményben vannak, hogy Winterberger először Budán, és csak azután Bécsben nyomott könyveket, mit mások ismét tagadnak, felhozván, hogy egyetlen könyv sem létezik, melyen ki volna téve: nyomatott Budán ekkor és ekkor.

Feger utóda, Parp János, ki a "Missale Divin. Offic. Anno 1499" nyomtatását eszközlötte, hasonlókép Magyarországon kivül t. i. Velenczében, egy évvel előbb a "Legend. S. S. Hungariae, quae in Hystoria Lombardica non continentur" és valószinű, hogy az esztergomi "Missalet" 1511. ugyanott nyomatta.

Heckel István, Parp utóda 1514-ben nyomatta Lichtensteinnál Velenczében a "Paulinus Missalet."

Ámbár a fönemlitett könyvkereskedők kiadott müveikkel Magyarországban jó vásárra akadtak, még sem találkozott vállalkozó egyén, ki honunkban egy második könyvnyomdai sajtót felállitott volna, és ezért a könyvek nyomtatásával külföldre voltunk utalva. De ha egy pillanatot vetünk a történetre, ez nem lesz oly feltünő, mint a milyennek látszik.

Az első magyar nyelven nyomott könyv a "Szent Pál levelei" voltak, melyeket Komjáthi Benedek nyomatott 1532-ben Viktor nyomdásznál Krakkóban. 1536-ban Pesti Gábor gyulafejérvári kanonok és ugocsai főesperes az általa magyar nyelven forditott négy evangyelisták könyvét, majd "Aesop meséi"-t bocsátotta közre. Mindkét nyomtatvány 8-adrétben Singerius bécsi sajtója alól került ki.

Buda után Uj-Szigethnek jutott a szerencse, hogy a második sajtó Magyarországban ott állitassék fel, mi csak a könyvnyomdászat feltalálása után 100-dik és a honunkban felállitott első sajtó 66-dik éve után, 1538. tájon, sikerült.

Ennek felállitója Nádasdy Tamás a nagy reformator volt, ki Sárvárhoz közel Uj-Szigeth nevü birtokán iskolát s könyvnyomtató mühelyt állitván, mindkettőt bizta tudós Erdősi Jánosra, ki ugyanazon iskola részére 1536-ban latin nyelven magyar grammatikát készitvén, azt ugyanazon uj-szigethi mühelyben kiadta 1539-ben, mely is legelső grammatikája a magyar nyelvnek.

Ugyanitt nyomatott 1541-ben az "egész ujtestamentomi szentirás" melyet Erdős János, hogy az evangeliumi tudományt a legtisztábban, magából a kutfőből vehetnék a magyarok, fáradhatlan szorgalom által azért forditott, és I. Ferdinánd két fiának, Maximilian és Ferdinánd főherczegeknek ajánlva nyomatott Abádi Benedek által, mikép ezt azon ujtestamentom végén olvasható következő sorok mutatják: "Uj-Szigethben Abádi Benedek nyomatta vala 1541."

E szigeti sajtó működése Magyarországra rendkivül jótékony hatásu lett, bár fájdalom, az innen került nyomtatványok most már a ritkaságok közé számittatnak.

Magyarország után a testvér Erdélybe is utat tört magának a könyvnyomdászat, és 1551. állittatott fel az első sajtó Kolozsvárt, és valószinü, hogy Heltai és Hoffgreff voltak az első könyvnyomdászok Erdélyben. Még csak azon észrevételt tesszük itt, hogy a sajtó felállitása előtt főkép lengyelek és csehek látták el Erdélyt nyomtatványokkal.

A vészteljes mohácsi csata után uj vallási harcz keletkezett, mely kezdetben csak szellemileg, de később fegyverrel is vivatott. E harczban a könyvnyomdászat nagy szerepet játszott. A protestánsok tudván, mily hatása van a sajtónak, minden áron könyvnyomdászokat törekedtek megnyerni. Ugyanez okból fordultak Bécsbe Hofhalter Rafael vagyis tulajdonképen Skrotzusky lengyel születésű könyvnyomdászhoz, ki a reformatiónak nemcsak nagy pártolója, hanem a reformatiót érdeklő irományoknak tőle kitelhető szorgalmú nyomtatója és terjesztője is volt, s Bécsben is alattomban a reformatió érdekében működött, ugyanazért annál nagyobb készséggel és örömmel fogadta a debreczeni protestánsok ajánlatát, mert ép ez időben a kormány, a bécsi városi tanács és a könyvnyomdászati testület által sulyos büntetésre volt itélve; annálfogva társától Ellwangeni Krafttól elválván, alattomban betűket és sajtót is csempészett el, azt egyenesen Magyarországba küldvén oly vigyázattal és ügyességgel, hogy midőn el akarták fogni, csak hült helyét találták, mert 1562-ben már Magyarországon volt.

Még azon évi május havában már Debreczenben látjuk működni a reformatió érdekében, hol 1565-ben meghalt.

Halála után fia, ki a nyomda vezetését átvette, még nagyobb mérvben működött, mint atyja. Tevékenysége, barátai és összeköttetései által annyira vitte ügyét, hogy 1567-ben "királyi nyomdász" czimet nyert; azonban később pártviszályokba keveredvén, még is oly üldöztetések közé jutott, hogy városról-városra, faluról-falura levén kénytelen bujdosni, végre egy kis helységben epemirigyben nyomorultul végezte be életét.

Hofhalter után 60 évi időköz hiányzik a nyomdászat történetéből, Magyarországban ismét a fegyver levén az eszköz, mely trón, nemzet és ország fölött határozott.

A folytonos harczok miatt a müvelődés és vele a könyvnyomdászat is csak kevés haladást tehetett.

1630-ban találunk ismét már egy nagyobbszerü nyomdát Lőcsén, melyet Breuer Lőrincz alapitott. - Az első papirmalom Magyarországban - mint a kezeinknél levő adatok gyanitni engedik, - szintén e városban kezdte meg müködését 1613-ban.

A XVII. század kezdetén Menlius J. adott Pesten új erőt a nyomdászatnak, és csak ezután örvendett a sajtó honunkban ismét átalános terjedésnek; de nagyobb mérvben csak a XVIII. század végén, és a XIX. elején kezdett működni.

Még nagyobb lendületet nyert mind az irodalom, mind a nyomdászat 1827-ben a magyar Akademia megalapitása által.

Ez idő óta a pesti könyvnyomdákból, melyek annak előtte - kevés kivétellel - csak magyar, német és tót imakönyvek, naptárak, egyházi és világi dalok stb. nyomtatásával foglalkodtak, többről-több magyar tudományos értekezések, tankönyvek, politikai-, szépirodalmi-, müvészeti és szak-lapok kerültek ki.

1800-dik évig még egész Europában fasajtókon nyomtattak. A XVII. század első felében a fasajtón több javitások tétettek; az első vassajtót pedig Stanhope lord (†1816.) állitotta fel Londonban, nevéről nevezvén azt. Ezt csakhamar többféle czélszerüsitett sajtó követte különféle nevek alatt.

Az első vassajtó Pestre csak 1835. év körül hozatott. 1810-ben kezdődött egy uj korszak a gyorssajtó feltalálása által. 1811-ik évi aprilben nyomatott Londonban az első gyorssajtón, mely gőzzel hajtatott, az "Annual Register" czimü angol lap első ive.

Pestre és átalánosan Magyarországra 1840-ben hozatott az első gyorssajtó, melyen bold. Kulcsár "Hazai és külföldi tudósitásai," és Helmeczy "Jelenkora", a felejthetlen és pótolhatlan gróf Széchenyi István közlönye nyomatott legelőször Trattner-Károlyinál.

Pesten 1848-ban Vankó Dániel gépész, és a pesti József-hengermalom gépgyára és vasöntődéje késziték az első vas-sajtókat.

Az első gyorssajtó Magyarországban pedig Röck István gépgyárából került ki 1859-ben. És ezen hazai iparunk remekmüveit, melyek czélszerüségük-, tartósságuk- és jóságuknál fogva a külföldi gyártmányokkal bátran versenyezhetnek, az illetők figyelmébe ajánlani el nem mulaszthatjuk.

Hogy mennyire haladott a magyar irodalom a nyomdászattal egyetemben, s minő kiterjedést nyert a lefolyt 20 év alatt, legközelebb kitűnik a következő statistikai adatból:

Buda-Pesten jelenleg 14 nyomda működik mintegy 300 nyomdászszal, 42 gyorssajtóval (a kézi sajtókat nem is számitván), és számos segéd-munkással, s ha tekintetbe vesszük, hogy mindegyik gyorssajtó egy órában 1000 példányt nyomtat, akkor az összes gyorssajtók naponkint (10 órát számitva), 420.000 ivet nyomhatnak. Megjegyzendő, hogy a reggel megjelenő politikai lapok mind éjjel nyomatnak.

A vidéki nyomdák is már többnyire gyorssajtókkal működnek.

1848-dik évig Pesten csak három, t. i. Trattner-Károlyi, Landerer és Heckenast, Beimel J. és Kozma Vazul-féle nyomda létezett. - 1848-ban keletkezett a következő négy: Lukács László (most Herz János), Müller Emil, Eisenfels (később Eisenfels és Emich, most Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdász), Bucsánszky Alajos. - Későbbi években pedig: Boldini Róbert, Gyurián József, Wodianer Fülöp és Werfer Károly, legközelebb pedig Engel és Mandello czimü nyomdák. - Az emlitetteken kivül még többen folyamodtak nyomdászi jogért.

Budán levő két nyomda, mely már századokon át működik, a cs. k. egyetemi és Bagó Márton nyomdája.

A vidéki nyomdákat is, mennyire tudomásunk van, ide iktatjuk:

Város neve

Nyomda száma

Tulajdonos neve, vagy nyomda czime

Arad

2

Réthy, Goldscheider.

Baja

1

Medersitzky Ignácz.

Balassa-Gyarmat

1

Keck László.

Debreczen

2

Városi nyom., Okolicsányi.

Eger

1

Érseki nyomda.

Eperjes

1

- - - -

Esztergom

2

Beimel J. és Horák Egyed.

Győr

1

Sauervein.

Kalocsa

1

Malatin és társa, ezelőtt érseki nyomda.

Kaposvár

2

Bittermann, Krezovits.

Kassa

2

Werfer. Ellinger.

Kecskemét

1

Sziládi Károly.

Késmárk

1

- - - -

Komárom

1

Siegler.

Kőszeg

1

Reichard.

Lőcse

1

- - - -

Magyar Óvár

1

Czeh.

Mármaros-Sziget

1

Cs. k. státus-nyomda.

Miskolcz

2

Rácz Ádám, Deutsch özv.

Nagy-Károly

1

Gőnyei József.

Nagy-Szombat

1

Winter.

Nagy-Kanizsa

1

Marktbreiter.

Nagy-Várad

1

Tichy.

Nyitra

1

Neubauer.

Pápa

1

Ref. collegium.

Pécs

1

Püspöki nyomda.

Pozson

3

Schmidt, Schreiber, Wiegand.

Rima-Szombat

1

Werfer.

Rosnyó

1

Keck László.

Sárospatak

1

Ref. collegium.

Selmecz

1

- - - -

Sopron

2

Reichardt és Rumbolder.

Szabadka

1

Bittermann.

Szegszárd

1

Strohmayer.

Szeged

1

Burger Zsigmond.

Székes-Fehérvár

1

Szammer Pál özv.

Szigetvár

1

- - - -

Szombathely

1

Reichardt.

Temesvár

2

Cs. kir. státus-nyomda, Hazai.

Ujvidék

1

Gör. püspöki.

Vácz

1

Plöszl.

Veszprém

1

Ramaszetter.

Zala Egerszeg

1

Tahi Gyula.

Zombor

1

Bittermann


E szerint vidéken 54 nyomda működik.

E rövid történeti vázlatot csak mint kezdeményt kérjük tekinteni, talán találkozik egykor egy avatottabb kéz, mely ezt terjedelmesebben és czélszerűbben feldolgozván, ez által maradandó becsüvé teendi.



IV.

Még a könyvnyomdászat némely különféle ágairól szándékozunk záradékul szólani.

1. Szinnyomás. Egyes betűknek és szakaszok föliratainak vörösbetűkkel jelelése, hogy jobban kitünjenek, már a könyvnyomdászat feltalálása előtt, a szerzetesek által irt könyvekben divatozott, mi aztán a könyvnyomdászatba is átment. A Fust és Schöffer sajtója alól 1457-dik évben kikerült "Psalter" vörös és kék kezdőbetűkkel van diszitve. Ma már a nyomdászat ezen ága annyira emelkedett, hogy Baxter György, angol nyomdásznak sajtón nyomott szinezett képeit csak szakértők képesek megkülönböztetni a valódi olajfestménytől. - Lippmann találmánya által Berlinben kitünő müvészek olajfestményeinek másolása sokkal gyorsabban, pontosabban és kevesebb költséggel eszközölhető, mint ha olajfestésben másoltatnának. Jelenleg Bécsben Zamarsky és Ditmarsnál nem csak kézi-, hanem gyorssajtón is nyomatnak ily szines képek.

Azonban nemcsak külföldnek, hanem már Magyarországnak is szép előhaladottsága van e tekintetben; s itt szintén több szinezett, arannyal s ezüsttel diszitett munka jelent már meg. Ezek közt bizonyára legkitünőbb helyet érdemel a sz. István-társulat által 1857-ben kiadott "Erzsébet Album." Ennek tartalmi első és főrészét képezi "Magyarországi szent Erzsébet legendája" ó-kori és mai írásmóddal. A legenda egy névtelen Carthauszi müve a XVI-ik századból, mikép az a magyar nemzeti muzeum Érdy-codexében foglaltatik, ily fölirással: "Dychewseeges szent Ersebeth Asszonnak innepeerol ki vala Magyary Andre kyralnak Leanna."

A könyv másodrésze szentünknek Danielik János egri kanonok ur által dolgozott életirását foglalja. Azonban nem annyira irodalmi, mint inkább müvészeti tekintetből emlitjük itt e művet. Az arany-, ezüst- és kék színü czimlap, melyen a magyarországi és thüringi czimerek, ezek közt pedig Sz. Erzsébet alakja látható, e szakmában valódi remekmü. A legenda régi irásmóddal 22 lapra terjedvén, ennek gyönyörü szegélyeiben minden lapon sz. Erzsébet életéből más-más jelenetet ábrázoló kép foglaltatik. A gyönyörü szegély szinezése, valamint átalában a nyomás Beimel J. és Kozma Vazul eszközöltetett, s midőn ugyanezt Kocsi Sándor ur, ezen nyomda felügyelője sajátkezüleg eszközlötte, oly érdemet vivott ki a magyar müvészetnek, melynek a külföld is teljes elismeréssel adózik. Érdemül kell azonban a sz. István társulat részére is kiemelnünk azt, hogy ezen remekműnek kiadása által, mely 100 példányban közel 1000 pftba került, alkalmat nyujtott hazai művészeknek arra, hogy képességét ily fényesen tanusithatta.

II. Himző-reczézet és horgolóminták szedése és könyvnyomó-sajtón nyomtatása. Ez még csak a XIX-ik század találmánya, s közvetlenül hat a női kézimunkák könnyitése körüli jótékonyság gyarapitására, miután a divat-szaklapok ekkép olcsóbban jutván a minták nyomatásához, a nők hasznára és örömére ilyeket gyakrabban is adhatnak. E szedett mintáknál a különféle szin más-más alakok által pótoltatik. Könnyebb megérthetés tekintetéből, és mutatványul közlünk egy himző mintát a színek magyarázatával.


III. Hangjegyek könyvnyomdai sajtón nyomásával már a XV-ik század második felében kezdtek kisérletek tétetni, melyek valósítása a "Missale és Chorale" könyvek akkori egyszerűsége által nagyon könnyittetett; mert a hangjegyeknek nem kellett mozgó idomuaknak lenni, hanem csak egy darab fára metszve illesztettek szedésbe.

A legelső ily fametszetü kottanyomat, mennyire adataink szolgálnak, 1473-ban jelent meg eme czimű féliv rétben nyomott munkában: "Joannis Gersonis collectorium super canticum B. M. Mariae Magnific. ect." A XVII. században különösen a francziák és olaszok igen sok fáradságot forditottak a hangjegyek ilyszerű nyomásának tökéletesitésére s akképi kivitelére, hogy minden külön hangjegy és annak egyes részei is mozgók s egyenként széjjelszedhetők legyenek. Az első öntött (tehát nem fára metszett, hanem mint milyen betűkkel e lap is nyomva van, lapos szeg idomban egyenként álló) kottabetűket Sanleque Jakab betűöntő (piccardi fi, született 1558-ban, meghalt 1648-ban, betöltvén a 90 évet) találta fel Párisban. Ez egyenként szedhető hangjegyek hasznossága, különösen a zenészeti tankönyvek, dal és énekeskönyvek nyomásánál tetszik ki; mert a szöveg kis helyre szorítása, és a tisztaság, sem kőmetszéssel, sem aczélmetszéssel nem eszközölhető oly czélszerűleg, mint ekkép, és csak igy lehetséges, hogy a hangjegyek a nyomtatott szöveggel mindég együtt nyomathassanak, mig más mód mellett a hangjegy beiktatása leggyakrabban különnyomást s ekkép kétszeres fáradságot igényel. E hangjegynyomás egyébiránt már Magyarországon is honos. Igy nyomatik névszerint Pesten Emich Gusztáv ur nyomdájában az "Aranykor" folyóirat "Lantosával." De számtalan más önálló eredeti dal és zongorára tett zenemüvek is kerülnek ki ekkép. A többek közt megemlitjük itt ugyancsak Emich Gusztáv ur nyomdájából a következő ilyszerű munkát: "Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek dallamai a XVI-ik századból. A magyar akademia megbizásából megfejtve közli Mátrai Gábor, az akademia költségén. Pesten Emich Gusztáv könyvnyomdája 1859." E könyv tartalma: 1. Farkas András krónikája; történelmi ének 1538-ról a Scytháknak Magyarországba vezetésükről; eredetije Krakkóban nyomatott. 2. Tizenkilencz bibliai ének 1538-tól 1552-ig terjedő évekről a Hoffgreff gyüjteményből, több szerzőtől: az eredeti hihetőleg Hoffgreffnek kolosvári nyomdájából került. 3. Ompruszt Kristóf gúnydalai 1550-ről következő czimmel: "Gonosz asszonyi embereknek erkölcsükről való ének, kit szerze Ompruszt Krisztóf egy kopott eb-aggnőnek boszuságára stb." eredetije nyomatott Bécsben Aquila, máskép Adler Egyed műhelyében 1550-1552 körül. 4. Tinódi Sebestyén történelmi s egyéb énekei 25 dallama 1541-1553-ból. 5. Ugyancsak Tinódi Sebestyén kiadásaiból két ének dallama 1553-1554-ről. Összes tartalom 48 ének, dallama eredetiben, és mostani hangjegyekre s zongora kisérettel éneklésre alkalmazva. Megemlitjük e mellé Szepesi Imre kegyesrendi tanárnak "Áhitat gyakorlatai imák és énekekben a katholikus ifjuság számára" czimü uj munkáját is, melynek az itt fenforgó uj, de kisebb hangjegyekkel eszközlött csinos és tiszta nyomtatása képes a legtulkövetelőbb szakértő tetszését is megnyerni. Ez lévén az első magyar kath. imakönyv éneklési hangjegyekkel.

Mennyivel mesterségesebb és tökéletesebb az utóbbi, s a kivitel nehézségét feltüntetheti a szemmel látható sok szaggatás, mely meg-meg annyi külön hangjegyrész darabot jelel.

Mutatványul pedig adunk a tullapon egy hangjegy sorozatot a régi időből Tinódi munkáiból, valamint ujabb zeneszerzőink műveiből is.

IV. Dombor-nyomás vakok számára. A szerencsétlen vakoknak a tudományokba és müvészetekbe könnyebb bevezethetése tekintetéből, a szóbeli előadás mellett, tapintható dombor alakzatos nyomtatványok használása, a mult század utolsó negyedétől veszi kezdetét; tudtunkra Haüy nevü franczia használt legelőször ez időtáján oly betűket, a melyekkel eszközlött nyomtatást a vakok is képesek olvasni. Később Német-, Angol és Francziaországban, de különösön Éjszak-Amerikában oly tökéletességre fejlesztetett ez eljárás, hogy ma már nagyobbszerű müvek is nyomatnak, melyeket a vakok ép oly könnyűséggel olvasnak, ha begyakorolvák, mint az épszeműek. E czélra a nyomás különös betűkkel, a közönségesnél sokkal vastagabb papirra, oly domboru alakban történik, hogy a betűk az ujak tapintása által legyenek felismerhetők; természetesen, ha tartósságot ohajtunk az ily műnek, s azt akarjuk, hogy a tapogatás által a betűk domborusága le ne nyomassék, hanem huzamos ideig használhatóssága legyen, akkor a papirnak erősnek is kell lenni.

Ezek azok, miket a könyvnyomdászat ámbár csak némely ágait illető ismertetésül röviden elmondani akartunk. Korán se merit ugyan ki e rövid ismertetés mindent, mert a nyomdászat még több érdekes ágait kellene felemlitenem; de azt hiszem, hogy mégis elég világos fogalmat nyujt az olvasónak ezen a legfontosabb iparág kifejlése s mostani állása iránt, s vajha nyelvünkön a többi iparágak történetét szintén csak ennyire is ismerhetnénk.

A sajtó mily mérvbeni működése lévén többnyire irányadó a nemzetek müvelődésében, e tekintetben meglepő eredményt nyujt egyszerű összehasonlitásunk is. Vegyük például, hogy 1848-ig Pesten csak három nyomda, és ezek is 1840. évig kézisajtókon működtek, jelenleg 12 nyomda, számos gyorssajtóval, törekszik a hőn fölkarolt magyar irodalmat lehető leggyorsabban pártolói közt terjeszteni; másfelől pedig ha tekintetbe vesszük, hogy 30 év előtt csak egyetlen magyar politikai hirlap létezett az ország szivében, mig most a magyar lapok száma Pesten a 30-at jóval meghaladja, bizony csak örvendhetünk, hogy annyi bel- és külharczok, valamint számtalan viszontagságok után, a magyar nemzet ily rövid időni roppant haladását, müveltségét és életrevalóságát, még igénytelen sorainkkal is, ily fényesen visszatükrözhetjük.

Soraimat ezennel bezárván, bizonyára viszhangra talál a magyar irodalom pártolóinál kezelőinél, és általában minden igaz hazafi szivében, valamint ügyfeleimnél is, régi nyomdai köszöntésünk: Isten áld meg e müvészetet! (Gott grüss die Kunst!)





JEGYZETEK


1 1858-ki május havában, Butsch által könyvnyomdászati és fametszeti ókori ritkaságokból Augsburgban rendezett árverésen Gutenberg és Fust "Könyvek könyve" 2336 p. ftért szereztetett meg a petersburgi császári könyvtár számára; valamint egy ókori baseli latin és az első négy német biblia együtt 1210 pftért adatott el.

2 János, cs. kir. főherczeg, 1819-ki május 1-jén e sajtót, a nyomdászat körül tett érdemei elismeréseül, Strauss Antal bécsi nyomdatulajdonosnak ajándékozta, ennek örökösétől, Sommer Lipóttól, sikerült a bécsi államnyomda akkori igazgatóságának 995 pftért, 1850-ki május 14-kén, azt ismét visszanyerni.

3 Ezenkivül ma 9 német, 2 tót és 1 szerb lap jelenik meg Pesten.

4 Nyomtatási hely, évszám, nyomtató neve.