KARCSÚ ANTAL ARZÉN: A VÁCZI KÖNYVNYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE

A VÁCZI KÖNYVNYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE

AZ ITTENI ELSŐ NYOMDAI SZABADALOM
SZÁZADOS
ÉVFORDULÓJA

1875-ki julius 11-én tartott

EMLÉK-ÜNNEPÉLYÉRE

IRTA
KARCSÚ ANTAL ARZÉN,
a sz. ferenczrendi váczi kolostor főnöke, a sz. hittudomány
s latin nyelv tanára, a magyar történelmi társulat rendes tagja.

VÁCZ,
Nyomatott Serédy Géza "Siketnémák iparint."
könyvnyomdája gyorssajtóin. (Csillag-utcza, saját ház.)

MDCCCLXXV.

TARTALOM

1.
Ambró Ferencz Ignácztól Gottlieb Antalig

2.
Gottlieb Antaltól Plöszl Lipótig

3.
Plöszl Lipóttól a siketnémák iparintézete összmüködő társulatáig

4.
A siketnémák iparintézete összmüködö társulata keletkeztétől korunkig

"Colligite fragmenta, ne pereant."

S. Joan. evang. VI. 12.

1. Ambró Ferencz Ignácztól Gottlieb Antalig

Csak a harczi viharok elmultával, a XVII. században kezde hazánk nagyobb szellemi lendületnek örvendhetni, noha ekkor még Latium classicus nyelvének, a latinnak uralma is szilárdan tartotta magát, mit az ezen örökké fölséges nyelven megjelent igen számos müvek és a hivatali jegyzőkönyvek is elég hangosan bizonyitanak. Igen, ezen század adta a nemzeti ébredés nagy dicskoszorús bajnokait, milyenekül tündökölnek a magyar irodalom történetében: Kazinczy, Benkő, Virág, Dajka, Csokonay, Berzsenyi, Katona, stb., kik kedves magyar hazánk édes hangzású nyelvét buzgó törekvéseikkel naggyá teremték, s ennek következtén a sajtók száma szaporodni kezde országunkban minden nevezetesebb helyeken, és igy Vácz városa sem maradhatott nyomda nélkül.

Azonban, hogy mikor keletkezett itt az első nyomda, adatok hiányában meghatározni nem tudjuk; mert, hogy az 1775-iki év előtt, midőn a váczi nyomdatulajdonos a szabadalmat nyerte, itt már jelentékenyen müködő sajtó létezett, a többi között az is bizonyitja, hogy a Váczot oly igen kedvelt Mária Teréz királynőnk fölséges férje Lotharingi Ferencz, kivel ő birodalma kormányzását megosztotta, a fejedelmi egyének dicséretes szokásaként, kiknek mindegyikök tanul valami nekik tetszőbb mesterséget, - fiatal korában a nyomdászatot Váczott tanulta. Állitásunk mellett harczol az is, hogy itt ama királyi szabadalom keletkezési éve előtt már a következő müvek jelentek meg:

Cetto Benedek kegyesrendi áldozár és tanártól: Dissertationes de Maioribus Hungariae, Vacii 1770. - Horváth Imre sz. ferenczrendi paptól "Sz. Mária Magdolna esete és megtérése" Váczott 1771-ben. - Migazzi Kristóf bibornok és a váczi püspökség administratora, az általa alapjából épített hires székesegyházban a káptalan és papsága ünnepélyes bevezetése (1772. aug. 3.) alkalmával mondott nagyszerü, eszmegazdag beszédjét még ezen évben itt Váczott kinyomatta ivrétben. - Ugyancsak itt jelentek meg Bossányi Seraphin minorita-rendi áldozár és jeles hitszónoknak halotti beszédei (Sermones Funebrales) is 1772-ben 8-dr. - Itt látott világot 1772-ben a termékeny tollú, ékes magyar nyelvü, hittudós Telek József (szül. 1716-ban Tarnóczon, Nógrád vármegyében) váczi sz. ferencz-rendi kolostor egykori főnökének "Tizenkét csillagú korona" czim alatt a Bold. Szűz évi 12 ünnepére alkalmazott kitünő egyházi beszédei gyüjteményének II-ik kötete, ivrétben, 611 lap; az I-ső kötet kiadását Pesten eszközölte, s ott adta sajtó alá többi müveit is. Az itt szóban levő, Váczott megjelent legkitünőbb müvének még maig is több példánya őriztetik illő kegyelettel a helybeli sz. ferenczrendi kolostor jól rendezett és 1609 műből álló könyvtárában, melyben mellesleg mondva, több mint 121 sz. ferenczrendi irónak müve találtatik.

Nemkülönben Váczott adta ki Kósa Benedek sz. Ferencz szerzetebeli hires hitszónok is, ki egy ideig mint tábori pap müködött, s a rend Üdvözitőnkről czimzett tartománya rozsnyói és váczi kolostorait igazgatta, "Concionum Syllogen" czimü müvét 1773-ban, s ugyanitt adta sajtó alá szintén ezen évben "Juda és Jerusálem királya, siralmas Sedekiás" czim alatt jeles böjti beszédeit, melyeket 1769-ben a lévai sz. József templomában mondott el a hivek nagy lelki épületére. E mü czimlapján alul a szokott helyen ez áll: "Nyomtatt. VÁTZON, Ambró Ferentz Ignátz püspöki könyvnyomtató által 1773. Esztend." - Schwandtner János György: "Scriptores Rerum Hungaricarum Veteres ac Genuini" Bécsben 1768-ban megjelent müvének II-ik része előtti bölcsészeti tételeket, melyekből nmlgú és főtdő gr. Eszterházy Károly váczi püspök kegyvédlete alatt, a váczi kir. nemes nevelő-intézetben, a Theresianumban, bölcsészetet tanult Steőszel József és Kristóf nemes ifjak Henyey Vincze kegyesrendi tanár oktatása után diszvitatkozást (Defensio publica vagy Examen Academicum) állottak ki 1773-diki augusztus hóban, - ezen évben Váczott Ambró Ferencz Ignácz püspöki nyomdász sajtója alól osztották ki a számosan megjelent vendégek között. - Szikoray Miklós váczi kanonoknak a hit vitakérdéseiről (De Controversiis fidei) forditott polemicus müve is itt látott világot 1774-ben, 8-drben.

Még a királyi szabadalom kinyerése előtt, de már annak keletkezési évében nevezetessé lőn e nyomda, a magyar királyi httó-tanács által kiadatni szokott királyi rendeletek (Mandata Regia) ivrétbeni kinyomása által, és tán ezek csinos kiállítása s a föntebb emlitett Lotharingiai Ferencz különös pártfogásának köszönendő ama szép nyomdai kiváltság, mely oly erővel birt, hogy senkinek nem volt itt szabad Váczott egy másik nyomdát fölállitani. Az eredeti, 1775. junius 23-kán kelt latin okiratot Mária Teréz királynő ő felsége sajátkezüleg irta alá s irásán nagyon meglátszanak a női kezek vonásai. Hangzik pedig e nevezetes okmány kedves honi nyelvünkön ilyképen:

"Mi MÁRIA TERÉZ, Isten kegyelméből rómaiak özvegy császárnője, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótország stb. apostoli királynője, Osztrákhon főherczege stb. stb. Emlékezetül adjuk jelen sorainknál fogva mindazoknak, a kiket illet: Hogy mink, miután a mi hivünk Ambró Ferencz-nek, Fölségünk elé az iránt tett legalázatosabb kérelmét a mi hü alattvalóinknak jólétök iránti tekintetéből kegyesen s egyszersmind anyailag teljesíteni kivánnók, azt ugyanazon Ambró Ferencz-nek a mi hatalmunk teljéből és különös, császári és királyi kegyelmünkből kegyesen megengedendőnek és adandónak tartottuk, miszerint ő az országbeli hiveink közjava- és hasznára, a Pest vármegyéhez tartozó Vácz püspöki városban nyomdát állithasson és ott bármily nemü könyveket (de más, különös kiváltságok sérelme nélkül, melyek általunk ez vagy azon könyv kinyomására nézve különösen adattak) kinyomhasson, azokat eladhassa és e végből társakat tarthasson, tanulókat fölvehessen, azokat taníthassa és szokás szerint fölszabadíthassa; de úgy és oly föltétel alatt, hogy ugyanazon Ambró Ferencz előbb magát finomabb betükkel lássa el, és azután minden általa a sajtó alá adandó iratokat a mi királyi helytartó-tanácsunknak átnézés, birálat és jóváhagyás végett megküldeni, és minden félév alatt, minden, általa kinyomott bármely könyvek vagy munkák három példányát ugyanazon királyi tanácsunkhoz eljuttatni kötelmének ismerje; mert különben ezen kegyelmünk és kegyes engedélyünkkel épen nem akarjuk, hogy éljen. Először megengedjük és meghagyjuk jelen soraink erejével, miszerint nektek, bármely állapotú, rangfokú és méltóságú alattvaló hiveink legyetek is, különösen pedig a nevezett Pestvármegyének e soraink által, erősen megparancsoljuk és azokat megbizzuk, hogy a fönemlitett Ambró Ferencz-et a nyomdászat gyakorlásában nyíltan vagy magánlag semmikép háborgatni, akadályozni vagy neki alkalmatlankodni, és őt attól eltiltani ne merészeljetek; hanem inkább őt ezen jótékony kegyünk és engedélyünkkel, a neki föntebb jelzett és engedményezett mód szerint szabadon, bizton és minden kár, alkalmatlankodás és akadály nélkül élni és annak örvendeni engedjétek, és azok által, a kiket illet, élhetni és neki ezt megengedni akarjátok és tartozzatok. Ezen titkos függő pecsétünkkel, mellyel mint Magyarország apostoli királynője élünk, megerősített iratunknál fogva, melyet, annak elolvasása után, az előmutatónak mindig visszaadatni akarjuk és parancsoljuk.

Kelt az általunk őszintén kedvelt hivünk, tisztelendő Bajzáth József ansariai püspök, sz. István apostoli király jeles rendjének lovagja, sz. Jakab silisi apátja, sz. Tamás esztergomhegyi prépostja, az esztergomi érseki egyház kanonokja, valóságos belső titkos tanácsosunk, és a nevezett Magyarországunk részéről a mi udvarunk alkorlátnokának keze által, osztrákhoni főherczegi székvárosunkban, Bécs-ben, junius huszonharmadikán, az Úr ezer-hétszáz-hetvenötödik esztendejében, Magyar-, Cseh- és egyéb országaink harminczötödik évében. Mária Teréz mk. - Bajzáth József ansariai püspök mk. - Jablonczy József mk." - (Eredetije latin szövegü).

"2905. Nyomdászati szabadalom, a Váczott letelepült Ambró Ferencz könyvnyomdász részére 1775. jun. 23-ról a legkegyelmesebben engedélyezve." (Ez németül van irva, mig a következő latinul):

"1775. jul. 31-kén Pesten tartott Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék közgyülésén, ezen Ambró Ferencz-nek a Vácz püspöki városban tartandó nyomda tekintetéből legkegyelmesebben kiadott császári és királyi szabadalom a maga módja és ünnepélyessége szerint kihirdettetett, és senki ellent nem mondván, elfogadtatott. Jegyeztetett és kiadatott általam, tahii Tahy György, mint a nevezett megyék jegyzője által."

Ezen a püspökuradalmi és városi hatóságnál is szabályszerüleg bemutatott és kihirdetett, nagy pergamen-ivre szép betükkel diszesen irott okmányról nemzeti szinü vékony zsinórkákon függ szép, megaranyozott tok-ban a maig is egészen üde szint mutató jól megőrözött nagy királyi pecsét. - Hogy e becses ereklyét dicséretes kegyelettel és gondosan őrzik a Serédy-féle nyomda csinosan berendezett irodájában, azt mondani is fölösleges.

Az itt egész terjedelmében közlött nyomdai szabadalomból kitünik, miszerint tudtunkra Ambró Ferencz volt Váczott az első nyomdász, ki a kiváltság kinyerése előtt már mint nyomdász öt évig müködött itt, és mint emlitők, legrégibb nyomtatványa, melyet ismerünk, a föntebb érintett bölcsészi tételeket tartalmazó, melyek itt 1770-ben láttak világot. Annak czimlapja hátulján "Ferencz" keresztneve után még "Ignácz" is áll, valamint több régibb nyomtatványai czimlapján is, mig később az "Ignácz" nevet már elhagyogatni kezdette. Ő tanult, rendesen kiképzett nyomdász volt; mert különben nem kaphatott volna oly szép királyi szabadalmat; de származását és nemzetiségét illetőleg még eddig homály födi. Életéből is igen kevés adatot birunk fölmutatni. Az 1780. jun. 13-kán tartott ülésében a városi hatóság maga elé idézte és keményen megtiltotta neki, mikép ezentul ne merészeljen a mesterlegényeknek tetszése szerint kinyomatott bizonyitványokat adni pénzért, hacsak az illető mester segédjének az ő viseletéről jó iratot nem ád. Mire e nyomdász tiszteletteljesen kijelentette, hogy ezentúl a tanács rendeletének engedelmeskedni fog.

A következő, 1781. aug. 3-ki tanácsülésen ezen ügye fordult elő, mikép azt az illető püspökvárosi Jegyzőkönyv szóról-szóra igy tartalmazza: "Ambró Ferentz itt Lakos Könyv nyomtató a Tanáts előt megjelenvén, abbéli Könyörgésit nyuitotta, hogy mivel ők Ország szerént a katona tartástúl, Város robottyaitúl mentek volnának, Ő iránta is Ő Fölsige Privilegiuma mellett valamely reflexióval lenne a Tanáts, megvisgáltatódván a dolog, és föl vétettetvén az, hogy már a véget a Tkts Plenipotentiarius Urnak Biró Uram előtt emlékezetet tett, hogy a mennyire lehetne, szép móddal egyezne meg vele a Tanáts, ne talán Fölsőséghez kelvén, minden Város java nélkül az föllyebb irtaktúl Szabadúlását meg kaphatná, de ugyan tsak hitvesse bábasszony lévén, a véget is valami reflexiót érdemelne, addig is, méglen a Tanáts az eránt más rendelést tészen, esztendőnként egy Suffrin fizetése mellett az közönséges robotoktúl és több Váras terheitűl maga és háza föl Szabadítatott, úgy mind azon által, hogy azon kivül a portiót többi Lakósokhoz képest, a mint értéke hozza magával, fizetni köteles légyen."

Ambró Ferencz sajtója alól kerültek ki még a következő művek is: Tdő Horváth Imre Üdvözítőnkről czimzett sz. ferenczrendi szerzetestartománybeli áldozártól "Szent Mária Magdolna esése és megtérése." Váczott 1780-ban már másodszor. - Szalay Ráfael kegyesrendi pap Dissertatiói Váczott ugyanezen évben. - Losonczy Ferencztől: Hármas Kistükör 1781-ben. - Takács Ádám kisváczi kálv. prédikátortól: Kérdések a keresztényi ünneplésről 1782-ben, és "Lelkipásztori vigasztalások" czimü müve is itt látott világot. - Horváth Seraphin minorita-rendi áldozártól: Sermones Catechetico-Doctrinales 1783-ban. - Hitelemzői beszédeinek folytatása, 1786-ban. E mü, mely 8-drten 196 lapra terjed s toldalékkal is el van látva, "Nagy katekhismus azaz Keresztényi Oskola" nevet visel, Bécsben 1783. máj. 15-kén láttatott el az "Imprimatur" engedéllyel a királyi könyvbiráló hatóság által, a czimlapon olvasható kézirat által Bossányi Seraphin minoritarendi áldozártól irottnak állittatik, s az érintett 1786-ki évben "Vátzon Ambró Ferentz kir. priv. Könyvnyomtató költségével" ujra kinyomatott. - A már szintén emlitett Lossonczy Ferencz: "S. O. Dissertatio de Homicidio poena mortis puniendo" czimü müve is itt került ki a sajtó alól, 1788-ban.

Csak azt jegyezzük itt föl még Ambró Ferenczről, hogy volt neki egy Károly nevü rosz gyermeke, ki egy 9 forintos tajtékpipa ellopásaért, a városi hatóság itélete folytán 12 virgácsütéssel büntettetett meg. - E vásott gyermek munkás, nagyon tevékeny atyja a honi nyomdászat történelmében, a valódi érdemeket méltányolni képesek részéről mindig kitünő polczon fog szemléltetni s a hálás utókor emlékéből mi sem irtandja ki nevét.

2. Gottlieb Antaltól Plöszl Lipótig

Ambró az 1793. ápril 16-kán tartott városi tanácsülés ügyiratai egyikében már mint elhunyt emlittetik, s az ezen évi május 17-ki ily ülésben Regele József tanácsbéli úr, mint az Ambró-féle hagyatéknak, az úrszéki végzés folytán kinevezett tömeggondnoka, azon bevallást teszi, miszerint az Urban kimúlt Ambró Ferencz Ignácz nyomdáját ennek minden hozzátartozói s házával együtt Gottlieb Antal müvezető (factor) 3441 frton örökáron megvette az uradalom engedélyével. Miután ezen uj nyomdatulajdonos a városbai bekebelezés diját, a 7 frt s 17 krt lefizette, a bevallási okmány neki kiadatni végeztetett az illető püspökvárosi tanács által. Hogy ő alatta is igen keresett, tehát virágzó volt a váczi nyomda, mutatják és hirdetik az ő sajtója alól kikerült számos müvek. Buzgó tevékenységének mindjárt az első évben igen fényes bizonyitékát adta, mellyel magát az első rangú nyomdászok sorába küzdötte föl.

Igy mindjárt az első, 1793-diki évben hagyta el sajtóját a derék Katona István szépmüvészetek és bölcsészet tudora, a kalocsai érseki könyvtár főnökének "Historia Critica Regum Hungariae stirpis austriacae" cimű hires müve X-dik kötete, sor szerint XXIX-dik, 8-dr, 963-nál több lapon, ajánlva a ngos és főtdő váczi káptalannak, mint irja, hálája jeleül. Ekkor az érdemes váczi káptalan a következő nagynevű tagokból állott: Zerdahelyi Gábor (de Nyitra-Szerdahely) titopolitani fölszentelt és corczoli választott püspök, nagyprépost stb., Bodonyi Sándor olvasó-, Lafftsák Nep. János éneklő-; Schwarzer János Lajos báró bosoni vál. püspök, őr-; Benedek Ágoston poenitentiarius kanonok, főesperes; Erdélyi József, Bezzeg Mátyás, Tiller József, Makó Pál, Ciani Lénárt, Schwarczl Ferencz, Szerdahelyi György Alajos, Saffrath Lipót báró, Lafftsák Mátyás. Ezek maecenási áldozata segitette Gottlieb sajtója alá a nevezett vaskos kötetet, melyben az ajánlat végén megjegyzi a tudós szerző, miszerint e káptalani urak költségén már több, a hazára diszt árasztó müvek adattak ki. - Tekintve a nyomdai eszközök ekkori gyarlóságát, csak ezen egy kötetnek megjelenése is maga képes lett volna Gottlieb jó hirnevét megalapitani, pedig a mondott 1793-ki évben még a következő müvek is hagyták el sajtóját:

Bogyai Mihály kosdi plebánosnak: A Kath. hit tudománya azon Ágozatinak, mellyekről visszavonások vannak, kitétele" cimű müve, Bossuet után magyaritva, Vácz 1793. - Szabó József "Váczi gaboná"-ról irott gazdászati müve ezen év vége felé látott itt világot. Ezen jeles iró, egykor a tudós jezsuita-rend tagja, utóbb annak eltöröltetése után Váczra helyeztetett át, hol mint püspöki szertartó dicséretesen müködött. Innen Beszterczebányára tétetett át plebánosúl, hol meg is halt 1801-ben.

A következő, 1794-ben Egyed Joákim Remete sz. Pál egyetlen magyar szerzetebeli áldozárnak "A keresztény tudományról oktató beszédek" cimű dolgozata, melyet a plebános urak használatára négy vastag kötetre terjesztve irt meg, jelent meg itt Váczott. - Hunyadi Ferencz debreczeni prédikátor és superintendens korában bocsátott közre Váczot 1794-ben egy terjedelmes munkát ily cimmel: "Keresztény Archivarius avagy historiai gyüjtemény", két kötet, 8-dr., 538. és 470 lap. - Simon Máté előbb szintén pálos kolostori pap, aztán pedig karászi plébánosnak "A káromkodásról tiz predikátziók" czimű müve 1795-ben látott világot Váczott. - Itt kerültek ki a sajtó alól: báró Splényi Ferencz váczi püspök lelki nyugalmaért tartott ünnepélyes gyász-isteniszolgálat alkalmából keletkezett ily cimű füzet: "Oratio, cum Solennes Exequiae Exllmi, Illmi ac Rdsmi Domini Domini Francisci Xaverii e Liberis Baronibus Splényi de Miháldi Episcopi Vaciensis S. Caes. Regiae et Apost. Maiestatis Actualis intimi status Consiliarii, Anno M. DCCXC. V. XI. kalendis Januarii Exstincti, VIII. Kalendas Februarii M. DCC. XC. VI. in Cathedrali Ecclesia Vaciensi Celebrarentur. Dicta ab Innocentio Simonchicz Clerico Regulari Scholarum Piarum in Gymnasio Vaciensi AA. LL. et Rhetorices Professore ac Exhortatore. Vacii, Typis Antonii Gottlieb Marmarossiensis, 1796. Ez, tekintve a kort, nem roszul van kiállitva, de a következő már roszabb és izléstelenebb: "Halottas Beszéd, mellyel Méltóságos Liber-Báró Miháldy Splény Xaviér Ferencz úr, váczi megyés püspök, a Felséges Tsászári Apostoli Királyi belső valóságos Tanátsos úr Ő Excellentziájának Szomorú vég-pompáját tisztelte Harsányi István Ketskeméti plébános és főesperes, 1796-dik Esztendőben Boldog-Asszony Havának 26-án; Váczon Nyomt. Marmarossi Gottlieb Antalnál."

A már emlitett Somoncsich Incze kegyesrendi áldozár és tanár számos alkalmi beszédei, különösen Offidai sz. Bernárd szentté-avatása alkalmából mondott 1796-ban Váczott s ugyanitt az ezen évben sz. István tiszteletére tartott jeles beszéde is ekkor láttak világot. - Ugyancsak e termékeny tollú rendházi paptól jelentek itt meg egyéb beszédek is és különösen e bő és huzamos buvárlatról tanúskodó hires történelmi müve: "Memoria Dipl. Sphragistica Abbatiae de Zenth Job" (Oratio de Reliquiis Sanctorum die s. Stephani). - Csepcsányi Gábor kegyesrendi paptól "Hasznos Múlatság" versekben, Vácz 1796., 8-dr. 121 lap. - A következő, 1797-dik évben is meglehetős tevékenységet fejtett ki e nyomda tulajdonosa; mert annak folyamában jelentek itt meg ezen müvek: a már emlitett Simoncsichtól: "Supplementum ad Dissertationem G. Pray de s. Dextera S. Stephani cum Historia Monasterii sz. Jog", Vácz 1797. - Hunyadi Ferencz debreczeni kálv. predikátor és tiszántúli superintendensnek hátrahagyott "Ötvenkét közönséges predikátziók" czimű dolgozata, kiadva Babos István ó-budai predikátor által Váczon, 1797 - 1799-ben, 3 kötet, 8 dr. 608, 538 és 647 lapok. - Molnár Borbálától, a ki Sátoralja-Ujhelyen született s viszontagságos élete költővé tett, jelent meg itt 1797-ben "Egy nemes cselekedetnek leirása." - Ugyanezen 1797-ki évben látott világot ezen dolgozat is: Huszonöt esztendőre szegődött házi és mezei szolga, melyet tdő Szaitz Leó servita-rendi pap, korának hires hitszónoka, és hitének lángbuzgalmú védője irt. Meghalt ezen igen bő tudományú és szerfölött tevékeny, vasszorgalmú iró Egerben, szerzete kolostorában, 1792-ben, összesen 13 terjedelmes munkát hagyván hátra, melyek fényes tehetségének és kitünő buzgalmának megannyi bizonyitványai. Ezek Páris, Berlin, Buda, Pozsony, Pest, s a nevezett mű Vácz városban jelentek meg. Sokat irt latinúl is.

Gottlieb nyomdász ily szép müködés mellett már egy általa fölállitott betüöntődét is birt az izraeliták imaháza közelében, mellyel a nyomda is egybekapcsolva volt saját lakában. Azt jegyzi itt meg Nagy Ferencz úr, ki Spitzer Miksa szintén váczi nyomdatulajdonos úr müvezetője volt s tőle a "Typographia" cimű nyomdászati lapban a váczi könyvnyomda története dióhéjban, azaz igen röviden (IV. folyam, 1872. Pest, 15., 19., 21. és 24. számokban) megjelent, hogy nem tudni, vajjon Gottlieb tanúlt nyomdász és magyar születésű volt-e? Mi a kérdés első részét illeti, határozottan állithatjuk, miszerint ő a nyomdászatot tanúlta; mert hisz, mikép föntebb érintők, Ambrótól a váczi nyomdát, mint annak müvezetője vette át örök áron. Hogy pedig magyar és mármarosi származású volt, bizonyitja "Mármarosi" előneve. Azt is felhozza itt mellékesen az emlitett fiatal Nagy Ferencz, a jelenkori tdő papság rovására, miszerint ekkor még a clerus jobban pártolta a tudományos férfiak törekvéseit; mert mindenütt csupa papi müvek megjelenésével találkozunk. Igen bizony kedves emberkém, mert ekkor még a tudományok egyéb ágai bölcseikben szunyadoztak, s mert jobb, olcsóbb világ volt minden tekintetben. Ha akkor is már egyes főpapoknak 20-80 ezer forintnyi adót kellett volna fizetniök, bizonyára nem áldozhattak volna oly jelentékenyen a tudományok előmozditására, illetőleg számos terjedelmes művek kiadására. Most pedig, hála különben ezért a haladás nemtőjének! oly bőven sarjadzanak elő a mindenféle irodalmi termékek, hogy ezeket mind megszerezni, iróikat mind pártolni, ama nagy garral hirdetett szabadelvűség okozta pénzszűk viszonyok miatt, lehetetlen. Az is bizonyos, mi itt jól tekintetbe veendő, hogy a journalistika roppant tért tartván hatalmában, a napi, időszaki s más életpályai lapok mohó olvasása háttérbe szoritja a legkitünőbb müvek megszerzését is és pedig döbbentő mérvben. E szerény sorok irója több évi saját, és mások tapasztalatából tudja, hogyha a főtdő magas clerus, mindamellett, hogy a sok adót fizetnie kell, és a templomok, paplakok, kolostorok, iskolák, kórodák, más sokféle közhasznú intézetek, a mindennemű szegényekre stb. jövedelme nagy részét oda áldozza, nem pártolná a jeles irodalmi termékeket, ezek bizonyára nem kerülhetnének a sajtó alá. Tény ugyanis, hogy a világiak, tisztelet és becsület a kivételeknek, a komoly tudományi szakmüveket nagy gyéren szerzik meg, ilyeneket csak a főpapi, kolostori s nehány intézeti könyvtárban lehetvén megtalálni! De nyomozzuk odább a váczi nyomda történetét, melynek müködése folyton eléggé élénknek mondható...

József osztrák főherczeg és kedves hazánk nádora, 1798-ban Váczot magas látogatására méltatván, az ekkori derék váczegyházmegyei növendék-papság dicsdalt zengett tiszteletére, mely az előbb érintett évben ily czim alatt hagyta el a sajtót: "Pietas Cleri Junioris Seminarii Honoribus Primi Vacium Ingressus Serenissimi Principis Regii Josephi Palatini et Archi-Ducis Austriae Sacrata. Vacii 1798.. Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis." E versek diszesen állitvák ki, tekintve az akkori viszonyokat; a papir vastag és kemény, betűi és a metszvények tisztán nyomvák, a rendszer meglehetős, festéke nem szétfutó, mint sok régi nyomtatványoknál láthatni; mi napjainkban már a finom izlés és szépészet barátaira igen kellemetlen hatást gyakorol. - Ugyancsak ezen 1798-ban adta itt ki a föntebb is emlitett Egyed Joákim pálos-rendi pap "Ünnepi prédikácziók" cimű munkáját, 8-drétben, 918 lapra terjedő vaskos kötetben.

Segneri Pál, jézustársasági bő tudományosságú, hirneves áldozár után magyaritva, Váczott 1799-ben e munka hagyta el a sajtót: Igazat mutató tükör. - Ugy szintén Grondszky Sámueltől: Historia Belli Cossaco-Polonici, Vacii 1799. - Desericzky József Incze (a S. Thoma Aquinate) kegyes-rendi áldozár, kitünő tudós váczi szentszéki ülnök "Historia Episcopatus Dioecesis et Civitatis Vaciensis una cum rebus Synchronis" 1763-ban Pesten megjelent müve előtt diszvitatkozási alkalomra készült bölcsészeti tételek olvashatók, melyek Gottlieb Antal sajtója alól kerültek ki Váczott 1799-ben. E tételekből ezen évi junius hóban tdő Bádik Mihály, a váczi egyházmegye növendéke, ki magát és tanulmányait a Bold. Szüznek, az örök bölcseség anyjának, az apostoli ország védnökének, a magyarok nagy asszonyának tiszteletére ajánlotta föl, mint II-od évi bölcsészet-tanuló, ntdő és tudós Szablik István és Sárvári Ferencz kegyesrendi tanárok és bölcsészeti tudorok előadásai nyomán a váczi püspöki Lyceumban szokott ünnepélyességgel diszvitatkozást állott ki fényes sikerrel. Ez alkalommal az emlitett tudós Desericzky által irott és Pesten Eitzenberger Ferencz Antal városi nyomdász betűivel kinyomatott, a váczi egyházmegye és város történelmét tartalmazó jeles mű példányai a jelen volt vendégek közt tiszteletből kiosztogattattak. Mellékesen helyén látjuk itt megérinteni: mily kár, hogy az ily szép tudományi ünnepélyek, melyek oly sokáig divatoztak a tanintézetekben, és sok irodalmi, legtöbbnyire az ily diszvizsgák kegyurai maecenási buzgalmából megjelent műnek elterjedését eszközlék, megszüntek, anélkül, hogy korunk tanrendszer-gyártással foglalkozó hirtelen bölcsei azok helyett valami fontosabbat tudtak volna behozni és vele a tudomány-világot gazdagítani...

De térjünk vissza tárgyunk tovább füzésére! Simon Máté, előbb pálos szerzetes, később a szerzetből kilépvén, kárászi plébánossá lett, termékeny tollával a váczi nyomdát élénken foglalkoztatta. Igy jelent itt meg tőle még az emlitett 1799-ben ezen jeles müve: "Beszéd a religiónak három rendbeli ellenségei ellen", fejtegetve igen kitünő elmeéllel és nagy hittudományi olvasottságot mutató ismeretekkel egy predikátióban. - Gottlieb Antal szép tevékenysége által jó hirnévre tett szert s a városban is a közbecsülést érdemelte ki annak polgárai részéről. Ugyanis az 1799. jan. 6-kán tartott püspök-városi tanácsülésen visszaállitott kültanács 19 tagja közt az ő nevét is olvashatni. Mikép alább látni fogjuk, polgártársai még magasabb rangra is méltaták őt, és az illető földesúr ő mlga nem késett megerősitésével járulni ama megtiszteltetésekhez, melyekre azok által emeltetett és részben ajánltatott.

Gottlieb nyomdája az 1800-dik évben sem maradt tétlen állapotban, sőt inkább müködése szép jeleivel találkozunk. Ekkor jelent itt meg ugyanis Lang János-tól a "Kateketika" czímü dolgozat, mely müvével a buzgó és áldott lelkü plebános igen jó szolgálatot tett kartársainak. - Továbbá, ugyanezen évben került itt ki a sajtó alól a már föntebb ismételten emlitett Simon Mátétól a "Predikatziók" czimü mü. - Ugyanettől: "Boldog-Asszonyról 40, sz. Anna, sz. Joákim és Józsefről szóló predikátziók" 1801-ben. - A föntebb már szintén érintett Segneri Pál hirneves jézustársasági pap Institutióiból kivont "Summa Pastoralis Officii" szintén 1801-ben. - Ugyanazon Simon Mátétól: "Az Úr Krisztusról 40 egynehány predikátziók" láttak itt világot 1802-ben, még pedig elég csinos kiállitásban.

Mielőtt azonban e nyomda müködését évről-évre tovább követnők, lássunk a tevékeny nyomdatulajdonosra vonatkozó egyéb adatokat is. Vácz püspöki város nemes tanácsa 1802. márczius 9-ki ülésén ő reá vonatkozólag ezek fordulnak elő a Jegyzőkönyvben a 169-ik sz. alatt: "A nmlgu m kir. httó-tanács ezen évi jan. 12-kén kelt intézményét e folyó márczius 10-kén tek. Gosztonyi Mihály alispán ur közölvén a városi tanáccsal, miszerint az Gottlieb Antal kiváltságos nyomdász személyes tulajdonai és erkölcsi viseletéről bizonyitványt állitson ki, a tanács e fölhivásra ily tartalmu iratot menesztett a fönttisztelt alispán urhoz:

"Tekintetes és nemzetes alispán ur! Alólirottak a jelen évi jan. 12-kén kelt nmlgú m. kir. httó-tanács kegyes intézménye folytán, melyet tek. uraságod oly végből közlött velünk, mikép az idevaló Gottlieb Antal kiv. nyomdász személyes tulajdonai és erkölcsi jelleméről tudósitást tegyünk, a legalázatosabban igy felelünk: Hogy ugyanazon Gottlieb Antal polgártársunk és külső tanácsbeli, azon 9 év alatt, mióta itt lakik, a közöttünk történt többszöri érintkezés szükségességénél fogva előttünk igen ismeretes, a társalgásban komoly és békés, a becsületes ember teendőit ugy szokta végezni mindig, hogy mi sem hiányzik abból, a mi egy példás és jó keresztény emberben megkivántatik. Mesterségét pedig fáradhatlan serénységgel és iparkodással gyakorolja, és azonfölül végre a magyar, német, tót, oláh és latin nyelveket is birja. Ezen legalázatosabb és hivatalos tudósitásunk mellett magunkat tek. Uraságod kegyeibe ajánlottan teljes tisztelettel vagyunk Váczott márczius 10-kén 1802-ben legalázatosabb szolgái: Drobny Antal város birája és a tanács." (Eredetije latin szövegű.)

Ily jeles férfiu lévén e derék nyomdász, nem csoda, mikép a vármegyének a helytartó-tanács által is helyeselt végzése szerint a választott község (Electa communitas) visszaállittatván, ennek ő 2-ik szószólójáúl választatott meg 1802. május 9-én tartott tisztujitó-szék alkalmával, népszavazati többséggel. - Ugyanezen évi nov. 29-ki tanácsülés ügyiratai közt pedig ezeket olvashatni felőle: Gottlieb Antal helybeli nyomdász és választott községbeli polgár ur a váczi siketnémák intézete szervezésével megbizott Almássy Antal királyi kiküldött előtt tett ama nemeslelkü ajánlataért, miszerint a siketnémákat az intézetben töltendő egész idejök alatt a nyomdászatban, minden kedvezés nélkül az ő részére oktatni fogja, a mnlgu m. kir. httó-tanácstól az ezen folyó évi sept. 6-kán, 22.985. sz. a. kelt elismerési okmányt nyert, mely tek. Pest vármegyének 1802. okt. 13-án tartott kis gyülésén olvastatott föl, tek. Gosztonyi Mihály főszolgabiró ur által pedig, Jancsics József e vármegyei esküdt ur jelenlétében, a püspökvárosi tanács ezen évi nov. 29-ki ülésén kihirdettetett, az igy kitüntetett nyomdász tisztelete ez által nagy mérvben gyarapulván. Az érintett elismerő okmány kedves honi nyelvünkön imigyen hangzik:

"22.985. Mlgos, Főtdő stb. Az itt visszacsatolt, föntczimzett uraságaitok által folyó évi jun. 21-kén ide áttett, valamint másik, ezen kir. httó-tanácsbeli titkár, és a váczi siketnéma-intézet szervezésével legfelsőbb helyről megbizott királyi kiküldött Almássy Antal-nak Gottlieb Antal váczi nyomdász által tett nyilatkozatából különös elégtétellel és tetszéssel értesült ezen királyi httó-tanács azon nemes ajánlatáról, miszerint minden, részére különös kedvezés nélkül, a nevezett siketnémákat azon időköz alatt is, melyet az érintett intézetben kellend tölteniök, az ő nyomdászati mesterségében oktatni fogja, és valamint Gottlieb Antal-nak ezen nemes ajánlata a siketnémákra nézve igen hasznosnak lenni találtatik, ezen m. kir. httó-tanács által, ugy fönttisztelt Uraságaitokat megbizza, mikép az ismételten emlitett Gottlieb Antal-t, mind ezen kir. httó-tanács érintett tetszéséről, mind pedig az általa tett nemeskeblü ajánlat elfogadásáról értesitse. Kelt és adatott 1802. sept. 6-kán Pozsonyban tartott kir. httó-tanácsi ülésből. Föntczimzett Uraságaitoknak jóakarója, szolgálatra legkészségesebbjei: gr. Brunswich József mk., Darvas Ferencz mk., Bisztritzey József mk."

Erre a püspökvárosi tanács által a nevezett ülésen az végeztetett, miszerint tudomás-vételül és a föntdicsért helybeli nyomdász ur tisztelete emelésére a városi Jegyzőkönyvbe igtattassék a fönt egész terjedelmében közlött okmány, mely elismerő irat eredetije latinul van szövegezve. - Azonban lássuk e nyomda további müködését.

Néhai ntdő Bielek László termékenytollú kegyesrendi áldozár, bölcsészettudor és tanártól Váczott 1803-ban megjelent: Az áhitatosságnak Tárháza. Meghalt e derék tudós Kőszegen 1807-ben. - Váczott hagyta el a sajtót 1804-ben ezen igen érdekes mű: "Compendium Historiae S. Religionis Ord. S. Pauli I Eremitae."

A budai kir. nyomdaigazgatóságnak a tanácshoz intézett levele 1806. márcz. 21-ki tanácsülésen olvastatott, melyben kéretik a tanács azon 98 frt 43¾ kroknak, mely összeggel néhai Ambró Ferencz váczi nyomdász a m. kir. egyetemi nyomdának 1792-dik év óta tartozik, beszedése és adandó biztos alkalommal Budára leendő leküldése iránt. Mire ezen 1806-diki böjtmás-hava 21-ről keltezett válasziratában a tanács a következőket adta értésére az őt megkereső budai kir nyomda-igazgatóságnak: "Miután a nevezett adós Ambró Ferencz még 1792. Esztdbn meghalálozott, halála után pedig Concursualis Per által mindennémü Vagyona fenn lévő Adósságainak ki fizetésére fordéttatott, és semmi leg kisebb Értéke nem tsak nem maradott, hanem elegendő sem volt Adósságainak ki pótolhatására, következőleg a fönt jelzett összeget a városi tanács nem küldheti meg. (Ld. a hivatolt ülés ügyiratai közt a 217. sz. alattit.) Ezen adatból tudjuk meg hát teljes bizonyossággal, miszerint Ambró Ferencz, tudtunkra első váczi nyomdász, 1792-ben végezte be a halállal földi pályafutását.

Az 1806. jul. 4-ki tanácsülés 557. számu iratában pedig ez fordul elő a nevezett Ambró utódjáról: "Gottlieb Antal ur városi polgárunknak és királyi kiváltsággal biró könyvnyomtatónak sz. kir. Fehérvár városában lakó Baumeister József könyvkötő özvegye ellen a nevezettnek férje által több évek óta tőle elhordott nyomtatványokért, jegyzőkönyve kimutatása szerint, 263 frt s 58 krokból álló adóssága iránt benyujtott folyamodására nézve határozottá lőn, miszerint a jegyzői hivatal által iratni fog a székesfehérvári tanácsnak a nevezett folyamodvány és jegyzőkönyvi kivonat megküldése mellett, hogy Gottlieb Antal ur ezen ügyét megvizsgálván, részére igazságot szolgáltatni ne terheltetnék.

A váczi nyomdának mindig tevékeny volt még tulajdonosa. 1809-ben hagyta el sajtóját Bogyay Mihály kosdi plebános e müve: "Vasárnapi predikátziók" két kötetben. E buzgó lelkipásztor szép és fényes érdemeinél fogva a főtdő és ngos váczi káptalan tagjai közé emeltetvén, mint kanonok itt halt meg 1830. sept. 20-án, élte 77-dik évében.

Mármarosi Gottlieb Antal is huzamos ideig birta a váczi nyomdát, mivel még éveken át találkozunk firmájával. Igy mindig növekedett a polgártársai részérőli becsülésben is, és hallgatással nem mellőzhetjük fölemliteni, miszerint Kámánházy László váczi püspök (1808-1817) ő mlga Gottlieb Antal urat is, mint a ki a város körűl, mint a tekintélyesb választott polgárok egyike, s a kinek nyomdája a város diszére van, tiszteletbeli senatorrá nevezte ki, mikép ezt az 1809. sept. 29-én tartott városi tanácsülés aktái közt olvashatni. - A következő, 1810. márczius 25-én pedig Havassy Mihály által eddig birt ²/₄ sessió földből Gottlieb Antal tiszteletbeli tanácsosnak ¼ rész adatott át használatra. - Az 1812. márczius 17-ki ülésen a kőmives-czéh biztosául ajánltatott, a több ilyenek közt ő is, az uradalomnak, s azokkal együtt megerősíttetett. - Ugyanezen évi május 15-én pedig a mindig czivakodott harisnyakötő mesterek felügyelőjévé rendeltetett a városi hatóság által.

Ezentul a nemes város jegyzőkönyveiben mindig sűrűbben találkozunk Gottlieb nevével. Igy Atsay József ur a választott polgárság által ellene beadott vádirat folytán s e miatt a vármegye által vizsgálattételre kiküldött bizottság előtt a városi kapitányi hivatalról önkényt lemondván, helyettesül ideiglenesen Gottlieb Antal tiszteletbeli tanácsos ur szemeltetett ki az 1815-ki május 24-én tartott tanácsülésen. - A tekint. Lauró Gáspár uradalmi plenipotentiarius urhoz beadott kérvénye folytán a nevezett Atsay pöre kimeneteleig Gottlieb Antal helyettes kapitány ur az e hivatal után járó fizetés felét a mlgos uradalomtól jött végzés erejénél fogva megnyerte s az neki az 1816. márcz. 14-ki tanácsülés által kiadatni rendeltetett. - Az ezen évi sept. 20-ki ülésen pedig olvastatott a mlgos Uraság gazdászati ülésének a 997. sz. a. kiadott azon végzése, miszerint Gottlieb Antal urnak azon egész időre, meddig mint helyettes-kapitány müködött, neki a kapitányi egész fizetés kiadassék.

A következő, 1817. márcz. 1-én tartott városi tanácsülés aktái között láthatni, hogy egy kellemetlen eset mélyen elszomoritotta Gottlieb urat. Ugyanis Vogl Jakab szabó-mesternek durva lelkü neje, Sallák Teréz a legközelebb mult febr. hó utolsó napján Gottlieb Antal urat, ki a tanácsbeliek egyik legtevékenyebbike volt, rút gyülöltségből, midőn a halpiaczról hazamenni szándékozott, épen háza ajtaja előtt a közutczán, tisztelettel mondva, ganéjjal szándékosan csuful leöntvén, a gaznő ezen undok tetteért kemény megintés mellett 12 korbácsütéssel térittetett észre; a tanácsos ur pedig oda utasittatott, hogy az ellene szerfölött gyülölködő durva asszonyt s annak háza táját kerülje...

Az érintett 1817-ki évben azon szomoruság is érte még Gottlieb urat, hogy az őt kegyelt és kitüntetett főpásztor és földes ur ő mlga a földi életet bevégezte, mikép az a következő, az ő sajtója alól ezen évben kikerült füzetekből is kitünik. Mindkettő ugyanis Kámánházy László váczi püspök halála fölött mondatott, s annak alkalmából jelent meg. Az egyiknek czime igy szól: "Memoria Illmi ac Rdmi Domini Ladislai Kámánházy, Almae Dioecesis Vaciensis Episcopi, Vacii in Sacra Aede Cathedrali, dum desideratissimi Praesulis piis manibus Venerabilis Clerus Vaciensis iusta Exequiarum solemniter persolveret, anno reparatae Salutis MDCCCXVII. Decimo Calendas Maias Celebrata. Oratore Ignatio e L. B. Szepessy de Négyes, AA. LL. et Philosophiae, nec non SS. Theol. Doctore, M. E. Agriensis Canonico, et Archi-Diacono Borsodiensi, Instituti Pauperum Agriensis Praeside, Bibliothecae Dioecesanae Praefecto et Examinatore Synodali. Vacii, Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis Privilegiati Typographi." E gyászbeszéd latin szövegü, 34 lapra terjed, 4-dr., s kiállitása oly rosz, hogy mint a föntebb hivatolt Nagy Ferencz szakember fejezi ki magát, "azt szemlélve Gutenberg nagymesterünk első kisérlete jut eszünkbe; a papiros itatós, a festék szétfolyó és teljesen átütődve van, mintha fénymázzal lett volna nyomva", tán annak jele ez, hogy a nyomda hanyatlásnak indult...

Ellenben a másik már csinosabb kiállitás, melynek czime ez: "Monumentum Pietatis, quod Illmo ac Rdmo Dno, Ladislao Mihaeli Kámánházy, Dei et Aplcae Sedis Gratia Vaciensium Antistiti anno M.DCCC.XVII. Pridie Nonas Februarii fatis functo, occasione solemnium Exequiarum, X. Kal. Maji, anno eodem celebratarum, ad futuram grati animi memoriam observantes, devotissimique Nepotes, ex Fratre filii, excitari fecerunt, per Franciscum Salesium Bokross, e Scholis Piis, Regii Gymnasi Vaciensis Professorem. Vacii, Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis Priv. Typographi." - Mindkettő igen bő adatforrást képez e tudományszerető és előmozditó főpap életrajza összeállitásához. Ugy látszik, mikép Gottlieb urnak már évek óta Nagyváradon is volt nyomdája, tudniillik bérletben az ottani püspök ő mélgától. Erről tanuskodik eme nyomtatványa: "Magyarország polgári historiájára való Lexicon, a XVI. század végeig. Készitette néhai tiszteletes tudós Budai Ferencz ur a szováthi ref. ekklezsia prédikátora. Kiadta Budai Ezsaiás a debreczeni ref. Collegiumban historiát, görögnyelvet és ékesen szóllást tanitó Professor., Nagyváradon, Mármarosi Gottlieb Antalnál 1804-1805., 3 kötet, 8-dr." - De rövid idő mulva perbe keveredett ismét a püspökkel a nyomda miatt, mely aztán megint az illető megyés főpásztor birtokába ment át, s később örök áron megvette a Tichy-család és birja maig is.

Gottlieb úr, mint tiszteletbeli tanácsos, a város sokféle ügyeiben ingyenes szolgálatokat tévén, buzgalma élénkitéseül 1818. március 13-kán egy hordó márciusi sert ajánlott meg neki is a városi tanács. - Az ellene inditott végrehajtást felfüggesztetni kérvén Gottlieb úr, azt igérte a törvény előtt 1819. jun. 18-kán, miszerint minden rendbeli tartozásait az ezen évi sept. 1-ig kifizetni el nem mulasztandja. - Ugyszintén a helybeli nem egyesült görögök temploma harangozójának, a meghalt Peleky Mihály görög kereskedő után kamattal együtt 148 frt s 64 krral tartozván, ez összeget több sürgetésre is ki nem fizette, azt a következő váczi vásárra kiegyenliteni igérte. Mindkét általa kitüzött nap neki a fizetésre kiszabatván, addig az executio felfüggesztetni végeztetett a tanács által. - Főtdő Bogyay Mihály kanonok úr kérelmére, a számadás utján kiderülő tartozás Gottlieb úr elleni behajtására executiót kellvén kirendelni ismét, minthogy az emlitett adós ellen többrendbeli adósságai miatt végrehajtóul Blahó József tanácsbéli úr már kirendeltetett előbb, ezen itt szóban levő tartozás behajtása is ugyanazon évi sept. 3-kán reá bizatott, úgyszintén főtdő Rich János kanonok, az alapitványi pénzek kezelője által bejelentett összeg behajtásával is, mellyel azon alapitványi pénztárba tartozott Gottlieb, a nevezett Blahó tanácsbéli úr bizatott meg az emlitett ülésen. - Továbbá, főtdő Balogh István kanonok úr, mint a helyi kóroda igazgatója, iratilag jelenti a városi hatóságnak, miszerint Gottlieb Antal úr annak pénztárába, két rendbeli kötelezvény szerint, 153 frt 30 krrokkal tartozván, ez összeget behajtani sziveskednék a tanács. A nevezett adós nyomdász elleni végrehajtó Blahó József és Singlery József urakra bizatott ezen összeg behajtása is ugyanazon 1819. évi dec. 6-kán tartott ülésen.

A következő, 1820. febr. 4-ki ülés iratai közt pedig már ezt olvassuk a nagyon eladósodott nyomdászról: "Gottlieb Antal úr, ki az ellene többféle adósságok miatt kirendelt végrehajtást fölfüggesztetni kérvén, arra nézve, ha vajjon az elfogadható lesz-e, vagyona értéke és szenvedő terhei összeirására bizottság menesztetett ki, de ő az összeirást ellenezte, sőt annak meggátolása végett a vgyre felfolyamodott, előszólittatván, minekutána ama folyamodására, a tek. szbiró úr által kivánt tudósításhoz a nevezett adósnak vagyona és szenvedő terhei kimutatása elkerülhetlenül szükségesnek lenni, vele nagynehezen megértetett volna, némely tartozásait megismervén, mások ellen pedig kifogásokat tévén, saját becslése és vallomása szerinti sokféle adósságai 7205 frt s 20 krra rúgtak. Összes vagyonát pedig imigyen vallotta be: Háza 6000 frt, nyomdai szabadalma 500 frt, sajtó-eszközök betűkkel s egyéb ide tartozókkal 4500 frt, váczi és pesti nyomtatványai értéke 8000 frt, künlevő adósságok 4000 frt, mármarosi nyomdája szintén 4000 frt. Összesen az egész vagyon értéke 27.000 forintokat tett a bevalló nyomdász saját nyilatkozata szerint. Tartozásai és vagyoni állapota jegyzőkönyvbe vezettetvén, az ellene megrendelt végrehajtás fölfüggesztése végett a vármegyére tett folyamodása következtén tek. Friebeisz István sz.biró úr által kivánt tudósitáshoz, annyival is inkább, minthogy magát nemesnek lenni állitá, kérésére a vgyén történendő eldöntés végett kapcsoltatni végeztetett a tanácsülés által.

Főtdő Bogyay Mihály kanonok úr iratilag azon kivánságát nyilvánitotta, miszerint a Gottlieb Antal úron követelt 700 frtnyi pénzösszeg behajtása végett, melyet az adós egyátalán vonakodott elismerni, még a mult évben bemutatott folyamodványa az ahhoz kapcsolt iratokkal együtt, a következett törvényes végzésekkel s Gottlieb úrnak a vgyére tett folyamodványa, úgyszintén az erre közbenjött végzés neki másolatban kiadassék. Aminthogy ezek a febr. 22-ki ülésen kiadatni is végeztettek. - E nyomdász többféle adósságokkal lévén terhelve, mikép már emlitők, az ellene megrendelt végrehajtás felfüggesztéseért a vgyre folyamodott, mely azt rendelvén, hogy az emlitett könyörgőnek minden vagyona hitelesen összeiratván, megbecsültessék, s ugy terjesztessék be a vgyre, ezen rendelet teljesitésével márc. 17-kén Blahó és Singlery urak bizattak meg. - A nevezett főtdő kanonok úr Gottlieb Antal helybeli nyomdász elleni 3800 frtra menő kereseti vádlevelét beadván, az emlitett adósnak 15 nap alatt adandó feleletre ápril 11-kén kiadatott.

Blahó József és Singlery József urak, mint Gottlieb Antal vagyonának összeirására kiküldöttek jelentik ápril 20-kán a tanácsülésen, hogy azt Gottlieb úr ellenzi, sőt a becslés végett megjelent mesterembereket, mikép már egyszer történt, házából elutasitotta s jövendőre kiveréssel fenyegette. Minélfogva Gottlieb urat az engedelmességre szorittatni kivánták, a ki is olyképen nyilatkozott, hogy ő a vgyre tek. szbiró úrhoz a felfüggesztésért ujólag folyamodott, s igy a válasz megérkeztéig az összeirást és becslés elhalasztását kéri. Erre neki 8 nap engedtetett, mely határidő eltelte után az összeirási végzés teljesittetni fog. - A sok adóssággal terhelt Gottlieb Antal úr vagyon-állapota mikép állását, a vgyei rendelet folytán, kitudatni szükséges lévén, minthogy annak Szigeten (Mármaros vgyben) is volna nyomdája, az ottani tanács annak megbecsültetése, és ha azon terhek fekszenek, erről is tudósitás-tevés végett hivatalosan megkéretni rendeltetvén a junius 30-ki ülésen, az irat a mai tanácsgyülésből Szigetre elküldetett az emlitett hatósághoz.

Főtdő Bogyay Mihály váczi kanonok úr Gottlieb Antal ellen följelentette, miszerint a követelésre vonatkozó felelettel a határidő eltelte után is adós maradván, a bepanaszlott előhivatott, és a feleletnek a következő tanácsülésen leendő beadása, pöre elvesztése alatt neki jul. 21-kén meghagyatott. - Pál József Gottlieb Antal úr által a mármaros-szigeti nyomdáját neki átadottúl lenni állitván, ő a nádor ő herczegségéhez folyamodott, és ezen kérvény miben-létéről a vgye utján tudósitás kívántatván, Gottlieb Antal ezen ügyben a feleletre felhivatott okt. 27-kén, s e végből a folyamodvány ekkor vele közöltetett. - Blahó József tanácsbéli és Singlery József aljegyző urak Gottlieb Antal úr vagyonának összeirását nov. 21-ki ülésen bemutatván, az eredetiben tek. Friebeisz István szbiró úrnak átadatni rendeltetett. - Sztrabuska Magdolna, néhai Simon Pál özvegye is, Gottlieb Antal úron 1500 frtnyi adósságot követelvén, alperessel ez 15 nap alatt adandó felelet végett közöltetett dec. 5-kén. - E nyomdásznak tek. Friebeisz István szbiró úr elé terjesztett azon folyamodványa, hogy a kiküldöttség által benyujtott vagyoni összeirásban szenvedő terhei hibásan tétettek 14.000 frtokra, holott azok 8000-re sem terjednek, könyörög tehát, hogy a végett kihallgattassék. A küldöttség jelentése szerint, a folyamodó kihallgatva lévén s az összeirásban kitéve, hogy az adós mely adósságát tartja valóságosnak, melyet ismét számadás alá tartozóul ismert meg, ezért a kérvényezőnek folyamodása helytelen. Miről tek. szbiró úr tudósittatni rendeltetett dec. 15-én.

Ugyanekkor, Pál József szigeti nyomdásznak a m. kir. httó-tanács előtt Gottlieb Antalon követelt 1500 frtnyi tartozása végett beadott folyamodványára ezen folyó 1820. évi aug. 29-kén kiadott intézményre Gottlieb Antal feleletét bemutatván, tek. Friebeisz István szbiró úrnak eredetiben átküldetni végeztetett. - Főtdő Bogyay Mihály kanonok úr Gottlieb Antalon az általa kinyomott egyházi beszédeiből 450 példányt követelt, ellenkező esetben e példányok összes árát. Nevezett kanonok úr ugyanis oly föltétel alatt adta e müvét Gottlieb sajtója alá a kinyomatásra, hogy ez az 1000 példányból 500-at a felperesnek ad, 500-at pedig az alperes önmagának tart meg s e föltételbe Gottlieb bele is egyezett. Azért az alperes 450 példánynak kiszolgáltatására szorittatott az 1821. máj. 1-jén a tanácsülés által. - Ezen évi jul. 12-kén ez fordúl elő a püspökvárosi tanács Jegyzőkönyvében: "Francsics Teréz Pleszl József nyomdász-segéd neje, örökségi ügyében sz. kir. Pécs városához iratni rendeltetvén, ezen megkereső levél az irattárba tétetni végeztetett." November 6-kán pedig: "Francsis Teréz a mostoha anyja által megajánlott apai és anyai 2000 frtot, mint örökségi just keveselvén, a pereskedés erősen folyt. E nő atyja Francsics János volt.

Oly zilált anyagi viszonyokkali küzdése s a hitelezők általi zaklattatása közben némi vigasztalása is volt Gottlieb úrnak. Tudnillik a mlgos uraság gazdászati ülése által az 1173. sz. a. kiadott végzés, melynél fogva a m. kir. kamara által, ez lévén ekkor tényleg itt a földesúr, Kámánházy püspök halála után, az elhunyt Blahó József tanácsbéli helyére Gottlieb Antal úr, ki eddig csak tiszteletbeli senator volt, neveztetett ki valóságos tanácsbeliül, 1822. nov. 15-kén felolvastatván, erről a pénztárnoki hivatal tudósittatott. - A következő, 1823. febr. 18-kán közönségesittetett a tek. úriszék e folyó évi jan. 6-kán kelt azon végzése, miszerint Gottlieb Antalnak szenvedő állapota ugyan a cselekvőt meg nem haladja, de azért bármely vagyona eladásától eltiltatik.

Ennyire igénybe vévén Gottlieb Antalt a hitelezők sürgetése folytán a huzamos pereskedés, a sok adósság fizetése és törlesztésére forditott gondok s a tanács által is gyakran történt szokásos kiküldetések a város különféle ügyeiben, csoda-e, hogy nyomdászati müködése utolsó éveiben feltünően kevesebb mű került már ki sajtója alól? Végre pedig e sokat küzdött, huzamos ideig oly tevékeny üzlet-embernek életalkonyát hozta már el az érintett 1823-diki év, melynek folyamában az ápril 8-kán tartott tanácsülés ügyiratai Jegyzőkönyve a 284. sz. a. már mint megholtat emliti e nyomdatulajdonost...

3. Plöszl Lipóttól a siketnémák iparintézete összmüködő társulatáig

Az utóbbi években már Gottlieb szükebbre szorúlt anyagi helyzete, megcsökkent pénzereje folytán a nála nyomóul müködött Plöszl Lipóttal együttesen birta a váczi nyomdát, mig ezen utóbbi vagyonos nővel kelvén házasságra, azt Gottlieb Antaltól megvette a privilegiummal együtt és a most 893. sz. a. házban, az uj luth. imaház mögötti Gottlieb-féle szöglet-épületben birta több mint 40 éven át. Gottlieb Antaltól bizonyára még annak utolsó életévében vehette át a nyomdát Plöszl, noha csak 1827-ben találunk az ő neve alatt egy 133 lapra terjedő latin, ily cimű müvet megjelenni ő nála: "Ordo Officii Divini secundum Rubricas Breviarii et Missalis Romani, nec non iuxta Decreta S. R.C. pro anno Christiano, eoque post bissextilem secundo MDCCCXXXVII. in usum Dioecesis Vaciensis Auctoritate Illmi ac Rdmi Domini Domini Francisci a Paula e Comitibus de Nádasd Perpetui Terrae Fogaras, Miseratione Divina Episcopi Vaciensis et I. Com. Comar. Perp. Comitis. - Vacii, Typis Leopoldi Plöszl C. R. Priv. Typ." - Hogy elődjétől még annak életében vette át a nyomdát, bizonyitja ugyanazon 1823. dec. 30-kán tartott tanácsülés 951. sz. a. ügyirata, melyben már Pleszl Lipót emlittetik nyomdászúl, a ki Pál József nevű segédjét arról vádolván, hogy az durva, iszákos, káromkodó, verekedő, s még őt is megragadta és arcát megsértette, elégtételért könyörgött. Mire a tanács a goromba segéd elbocsátására szabadságot adott a panaszlónak, s azonfölül kemény megintés mellett 12 pálcacsapással fenyittetett az meg.

Plöszl, hogy nem valami igen gyöngéd érzésű ember volt, kitünik azon esetből, mely az 1824. jul. 30-ki tanácsülés előtt fönforgott. Tudnillik Plöszl Lipót helybeli nyomdász, özvegy ember, arról vádoltatván, hogy mintegy ¾ éves kis leánykáját sirása miatt oly kegyetlenül elverte légyen korbáccsal, mikép a verés nyomai még folyton láthatók, s mivel az e fölött eliszonyodott dajka a kisded sebhelyeit némelyeknek mutatni merészelte, azt is úgy elverte, hogy testét számos sebfoltok tarkázák, - a vádolt nyomdász szemre hivatott s kegyetlenkedését mivel sem menthetvén, megérdemelte volna, hogy a vármegye rendszabályai szerint gyermeke tőle elvétetvén, saját költségére más emberségesebbek által neveltessék hatósági felügyelet alatt; azonban e büntetés alól feloldoztatván, a gyermek nála hagyatott, de keményen megintetett és kilátásba tétetett neki a kétszeres fenyíték, ha még egyszer oly kegyetlenkedést merészelne cselekedni. Azért Krenedics György városi hadnagy úr fölügyelete alá helyeztetett, ki ez ügyben a nevezett nyomdász házát többször meglátogatni s tapasztalatait bejelenteni köteleztetett a gondos városi tanács által.

Francsicsné asszony Plöszl Lipót nyomdász kis leányát, mint az ő anyósa, nagyobb biztonság és gondosabb nevelés végett az utcán a dajkától elvévén, saját gondozása alá fogadta. Francsicsné e tettét a tanács ezen 1824. aug. 24-ki ülésén helyeselte, nem lévén a kisded biztonságban az indulatos apánál. Ez azonban arról biztosittatott saját kivánsága folytán, hogy atyai gyönyörködés kedveért a kis gyermek hozzá többször elvitetni fog. - Plöszl Lipót első neje (Francsics Teréz) halála után második házasságra lépvén, s emlitett neje után egy kis leányka maradván hátra, hogy az ezt illető vagyon, illetőleg az első házasság alatti szerzemény, a leányka biztositásaul nyilván tartassék, annak összeirása végett Vadas József tanácsbéli és Heuzer János irnok urak küldettek ki a tanács által az 1825-ki ülések egyikéről. - Plöszl Lipót kérvénye folytán, melyben előadja, miszerint a tanács végzése daczára sem akarja az ő első neje után maradott kis leányát, ennek nagyanyja Francsics Jánosné, neki kiadni, meghagyatott ezen 1825. évi aug. 19-én Krenedics György városi hadnagynak, miszerint a nevezett nyomdásznak a kis leányt, erővel is elvévén nagyanyjától, átadja. - Plöszl Lipót váczi nyomdászról az emlittetik az 1834. febr. 27-ki tanácsülés 238. sz. a. ügyiratában, hogy Guoth Gábor kamarás és tanácsbéli úr házát megvette, mely tán már a 2-dik volt Plöszl úr birtokában.

A nyomda megvétele után Plöszl a betü-öntödét megszüntette, mert azt tán költségesnek találván, olcsóbban vélte készpénzen szerezhetni be a betüket az önálló nagyobb öntödékből. - Plöszl alatt a nyomda 1830-40 közt szép virágzásnak indult; könyvekből raktárt állitott, müveket adott ki, és sajtója termékeit mindenfelé szállittatá, ugy annyira, hogy nyomdai vállalatai öt csakhamar népszerüvé tevék. Az ő kiadása ezen latin és magyar egyházi énekek könyvecskéje is: "Pietatis Exercitia, in usum Juventutis Literariae. Vacii, Typis et Sumptibus Leopoldi Plöszl, Caes. Reg. priv. Typogr." - Ugyanazon 1832-ben jelent meg tőle e füzet is: "Carmen Honoribus Exllmi, Illmi ac Rdmi Dni Francisci a Paula e Comitibus de Nádasd perpetui terrae Fogaras, Episcopi Vaciensis, S. C. et R. A. Mtis Actualis int. Status Consiliarii et I. Comitatus Comaromiensis perpetui Comitis, dum festum Nominis diem 2-da Aprilis anno 1832 Felix recoleret, devote oblatum. Vacii, Typis Leopoldi Plöszl, Caes. Reg. Priv. Typogr."

Ez időben virágzása tetőpontját érte el a váczi könyvnyomda. De az 1847-dik év vége felé jött egy előttünk ismeretlen ember Plöszl urhoz, tőle a nyomdát megvenni akarván, s valóban 2000 frtot készpénzbon neki már le is fizetett. Azonban az 1848. márcz. 15-én kezdődött, kedves hazánk történelmében örökre nevezetes szabadságharczunk tüze a dicső emlékü hősök közé vitte őt is s többé mit sem hallottak felőle. Amaz összeg Plöszl Lipótnál maradt, mert azt ki sem kereste többé, ugy szintén birtokában maradt a nyomda is. - Ugy találjuk még is, hogy 1848-ban e nyomdát Somogyi és Lukács urak birták Pestről, a kiknél ily czimü, kitünő egyházi beszéd jelent meg: "Keresztény-hazafi Szózat, melyet az országunkat fenyegető veszély elháritásaért 1848. évi oktober 1-jén tartott nyilvános áhitatosság alkalmával, a váczi hivekhez intézett Balla József, káptalanhelynöki igtató és levéltárnok." - Ugyanezen évben jelent itt meg Majer Istvántól "A jó házi gazda" czimü mű is, melyet a termékeny tollu szerző életszabályul a nép számára irt. - Továbbá: "Régi földirat a tanuló ifjuság használatára," mely itt ezen évben Koczányi Ferencz kegyesrendi tanártól jelent meg, s arra nagyon alkalmatos, hogy a római classicusok és az egyetemes történet könyebb megértését elősegítse.

A gyászos kimenetelü 1848-9-ki szabadságharcz után, mikép hazaszerte mindenütt, ugy Váczott is hanyatlásnak indult a nyomda; mert a magyar irodalom pangott, szerfölött korlátoltatván az absolut kormány által. A censura ujra a sajtó bilincse lőn; müvek nem érkeztek, a nyomdai személyzet teljesen leapadt és egykori virágzásának csak emléke maradt fön.

Plöszl nyomdája állitotta ki 1854-ban az "Osztrák-császár-birodalmi honisme rövid rajza" czimü müvet, melyet Schmidl Adolf után magyaritva, államtani és hazánkat érdeklő adatokkal is bővitett a váczi születésü Czech József kegyesrendi pap. E termékeny tollu irónk Váczott 1850-54-ig tanárkodván, a magyar tájszótár gyüjteményéhez váczi tájszókkal járúlt. - De tekintsünk itt vissza kissé az 1846-dik évre, a melyben az ország közszeretetü hg-nádora Váczott a vasutmegnyitási ünnepélyre megjelenvén, a házak nagyszerüen fellobogózva lőnek, fényes banderiumok vonultak az érkező magas vendég elé; az egész város ünnepies szint öltött, a nép odahagyta lakát, hogy ő főhgséget láthassa. Délután 1-2 óra közt azonban a vészharangok tompa kongása hirdette, hogy "tüz van!" S valóban a város felső része kigyuladt gondatlanság folytán s nagy része leégett; mert szerencsétlenségre erős szél dühöngött, mely az izzó szeneket annyira ragadta ide s tova, hogy a nyomda egy része is kigyuladt s megsemmisitéssel fenyegeté az egész épületet; de csakhamar elfojták a bősz elemet. - Ezen években jőtt Plöszl nyomdatulajdonoshoz két uri egyén, kik nyomatni akartak valamit, mire előleget is hagytak. A mü kiszedetett, de az illetők nem jöttek el érette. Egy alkalommal Plöszl abból egy levonatot vitt magával a városházára, hová rendesen járt és ismerőivel elolvastatá, kik abban forradalmi proclamatiót födöztek föl. Erre Plöszl ijedten tüzbe vetette azon példányt s rögtön haza sietvén, azonnal szeme láttára kelle övéinek szétoszlatni a tömérdek szöveget.

Az 1854-iki év után nyomtatványain neve már Plesselnek fordul elő az előbbi "Plöszl" helyett, mikép ez a következő füzetkén is látható: "Vota Pia, Illmo ac Rdmo Dno Dno Antonio Josepho Peitler, Ecclesiae Vaciensis Episcopo etc. die 17-a Julii 1859., dum S. Solium Episcopale capesseret, a Clero, populoque Vaciensi oblata. Vacii, 1859. Typis Leopoldi Plessel." E nagy költői érrel irt versezet mottója ezen pár korvers: "En AntIstes aDest tIbI oVantI, VaCIa, sVaVIs! SaLVeat! Et VIVat faVstVs, et InCoLVMIs!" - "Elegia in perennem memoriam Rdmo Dno Josepho Haulik Abbati S. Benedicti Abbatis et Conf. de Borchi, C. E. Vaciensis Canonico Custodi, occasione qua Vacii die 18-a Nov. 1860. exactis 50 sui Presbyteratus annis, Jubilaria Aureae S. Missae Secunditialis Solennia sub gratiosa manuductione Illmi ac Rdmi Dni Dni Antonii Josephi Peitler, Dioecesis Vaciensis Episcopi etc. celebraret, amicabili cultu oblata. Vacii, Typis Leopoldi Plessel 1860."

Ezen, Kun-Szent-Miklóson lakós Zaáry Károly mérnök ur által, ki ekkor már világtalan volt, élte 76-dik évében irt, 6 oldalra terjedő dicsversezetből kitünik, miszerint ezen aranymise-ünnepélynél két aranymisés egyháznagy segédkezett, mint szerpapok. Az egyik volt főtdő Gasparik Kázmér váczi nagyprépost és kanonok, Lipót császár jeles rendi lovagja, a kinek is többféle jótéteményeiért áldásban leend emléke a vácziak előtt, s azokat hirdeti a róla nevezett "Gáspárik" előbb "Harangozó-utcza." A másik főtdő Lexa Xav. Ferencz ur kanonok stb., s jelen volt ezen ünnepélyen egy harmadik aranymisés áldozár is, tudniillik ntdő Walter Borgiás Ferencz érdemült verőczei plébános ur, kit az emlitett kézvezető püspök ő mlga ezen ünnepély alkalmából vörös övvel örvendeztetett meg. Mindezek ezen 1860-ik évben tarták áldozárságuk félszázados ünnepélyét, kikből ma már egy sincs életben.

Ez időponttól kezdve a nyomda teljesen hanyatlásnak indult, annak tulajdonosa Plessel többé nem törődött vele, raktára elpusztult, többé nem vállalkozott, személyzete már csak 2-3 egyénből állott s gyakran ezeknek sem volt még apróbb nyomtatványi teendőjök is. Igy folyt ez 1864-ig, midőn a lutherhitű Robonyi Géza ur, ki Székesfehérvárott könyvkereskedő volt, innét jobb üzlet reményében Váczra érkezett, s megtekinté Plessel ur meglehetősen szünetelő nyomdáját, s hajlandónak nyilatkozott annak megvételére. Rövid idő mulva megköttetett a szerződés, minek folytán Robonyi ur 4000 frtnyi összegért a nyomdának, a szabadalommal együtt, tulajdonosa lőn, melyet a paradicsom-utczai saját házukba helyezett át. - Keze alatt nyert némi lendületet a nyomdai ügy, uj betüket is rendelt meg azonnal, a személyzet is kissé szaporodott, és a Pesten megjelent "Világ-Szemle" szerkesztője ide küldé mellékes nyomtatványait. Sőt már kisebb művek is jelentek meg, mint például: "A munka nemesít." Irányszinmü öt felvonásban. Irta Robonyi Géza. Vácz, 1865. - Továbbá: "Kolostorok a történelemben." Dr. Heinrich J. B. német eredetie után szabadon és bővitve magyaritá: Karcsu Antal Arzén sz. ferenczrendi házfőnöki helyettes a váczi kolostorban. Nyomatott Váczott 1866. - Ugyanezen évben jelent meg a "Váczi naptár l866-ik évre. Első évfolyam" is. Ez azonban épen nem volt az első váczi naptár; mert az 1798 márcz. 17-én tartott tanácsülés 211-ik számú aktájában e sorok fordulván elő: "Mind a Vátzi, mind a Pesti és Győri Kalendáriomokban hibásan lévén hitéve a Vátzi Virág-Vásárnap üdeje" stb., világos, hogy ekkor már létezett váczi naptár.

A "Magyar Iparos" czimü első lap Váczott 1867-iki márcz. 17-én kezdett megjelenni Robonyi Géza fő- és Mudrony Soma segédszerkesztése mellett. Hetenkint egyszer hagyta el a sajtót, iparosokat érdeklő tartalommal. Azonban a sajnos részvétlenség következtén már ugyanazon évi okt. 5-én megszünt. Itt mellékesen megjegyezzük, miszerint bizonyos oknál fogva Robonyi ur a sajtója alól kikerült nyomtatványokra nem nyomatta ki nevét, hanem csak ezt: "Nyomatott a m. kir. szabadalmazott könyvnyomdában."

4. A siketnémák iparintézete összmüködö társulata keletkeztétől korunkig

Az előbb nevezett első váczi lap megszünte után a nyomda is csakhamar hanyatlásnak indult annyira, hogy majdnem bezáratott; mig végre 1869-ben jó drágán, 6000 forintért, egy részvénytársulat vette meg, s ismét más, a csillag- és paradicsom-utczákra nyiló csinos Serédy-féle házba tétetett át, melyet azon helybeli társulat tek. Fekete Károly siketnéma-intézeti tanár urtól 12.000 frton vett meg, s abban ily czég alatt: "Siketnémák összmüködő iparintézete Váczon" rendezte be a nyomdát, czélja lévén, az emberiség e szerencsétleneit kiképezni e dicső müvészetben, hogy nagykoruságukat elérve, e tisztes pályán kenyeröket becsületesen megkereshessék. És valóban az illető nyomdavezetők dicséretére legyen mondva, a siketnéma-tanonczok a nyomdászatban szép előmenetelt tanusitanak folyton, noha mellettök néhány nem siketnéma egyén is alkalmaztatik. A társulat 150 db 200 frtos részvényre lön alapitva 30.000 frtnyi tőkével, mikép ezt ezen füzetke bizonyítja: "Alapszabályai a siketnémák iparintézeti összmüködő társulatának Váczon," mely füzetkében ily czikkek fordulnak elő: I. A társulat székhelye és czége. II. A társulat czélja. III. A társulat alapja. IV. A társulati tagok. V. Ideiglenes részvényjegyek. VI. Részvény. VII. Szervezés. a) Közgyülés. b) Az elnökség. c) Választmány. d) Felügyelő. e) Az igazgató. f) Számvizsgáló bizottmány. VIII. Czimvezetés. IX. Pénztárkezelés. X. Mérleg. XI. Osztalék. XII. A társaság tartama. XIII. Választott biróság. XIV. A tanonczokról. XV. A munkásokról. Végre az A. és B. minták. Innét látszik, mikép e társulat korszerüen rendeztetett be az illetők ügybuzgalma és nemes törekvése által. Azonban megjegyzendő, mikép a 150 részvényből csak 111 kelt el. A régibb elavult alapszabályok átalakittatván, az ujak megerősíttettek, amazok pedig hatályon kivül helyeztettek.

E részvénytársulat nyomdája jelentékeny erővel fogott a müködéshez s csakhamar 2 kézi és 2 gyorssajtóval dolgozott, az utóbbiak egyikét 1869-ben vette az egyetemi nyomdától 1000 frton, melynek gyári fölirata ez: "Nr. 163. Leo Müller sel. Witwe verehlichte Etterich in Wien 1848." s 1848-9-ki szabadságharczunk alatt a forradalmi kiáltványok és egyéb ilyféle iratok e sajtó alól kerültek ki. E szerint hát Kossuth gyujtó hatású proclamatiói s a hires "Kossuth hirlapja" által is történelmi nevezetességü lőn e sajtó, s azért, ha hasznavehetlenné lesz, a tulajdonos által örök emlékül a magyar nemzeti muzeumnak fog oda ajándékoztatni. A másik gyorssajtót 1873-ban 3000 frtért a Löser-féle gépgyártól szerezte a társulat Bécsből. Foglalkoztat nyomdájában, a jelen pénzszük viszonyok mellett is, 1 müvezetőt, 6 szedőt s 9 tanonczot; a gyorssajtóknál 1 gépmestert, 2 fiut, 2 kerékhajtót s 1 berakónőt; a kézisajtónál 2 nyomót; az intézet jól berendezett könyvkötészetében 7 egyént és egy szolgát. 1873-ban 7 siketnéma dolgozott a nyomdában. E nyomda müvezezetője, a derék Delinger János ur, a ki kitünő szakképességénél fogva már nemcsak Váczott, hanem több helyeken is fényes érdemeket szerzett magának a nyomdászat terén. - Azonban lássuk már e társulat müködése gyümölcseit közelebbről:

A siketnémák iparintézete gyorssajtója alól került ki Váczott e 16 oldalra terjedő füzetke: "A váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet alapszabályai" 1870-ben. - A következő, 1871-ki évben hagyta itt el a sajtót Vácz város egyik jeles szülöttje, kitünő tudósunk, fáradhatlan buzgalmú eszmegazdag irónk, ngos és főtdő Kovách Pál urtól, mindkét jog bekebelezett tudora, apát és váczi kanonoktól, ily czimü, a főtdő gondozó papságnak elkerülhetlenül szükséges, korszerü s nagyon gyakorlati mü: "Manuale Parochorum," tetemesen bővitett s az ujabb jogviszonyokhoz alkalmazott 2-dik kiadásban. A szépen kiállitott mü ajánlva van főmagú és főtdő Simor János Magyarország hgprimásának, ma már biboros, hazánk fő-egyház fejedelmének, mint a tudományok bőkezü előmozditójának. Ezen évben hagyta el a sajtót Málik Vincze kegyesrendi áldozár "Latin nyelvtana gymn. és magánhasználatra." - Ugyanezen 1871-ik évben látott itt világot "Nagy Péter végrendelete. Regény és történet, Irta Herbert Lucián, forditotta Gotthárd Endre, megjelentek az I-IV. füzetek. E forditmány 24 füzetre volt tervezve. - Az 1872-ben 4-drétben finom izléssel kiállitott ily czimü füzet: Betü-minták a siketnémák iparintézetének öszmüködő társulata könyvnyomdájából. Vácz, 1872," nagyszerüen hirdeti, mily dusgazdagon van e nyomda ellátva az ujabb izlésnek megfelelő mindennemü finom betükkel.

E nyomdából kerültek ki 1872-ben a következő füzetek is mind, szépen kiállitva: "A váczi polgári kör alapszabályai"; "A váczi dalkör alapszabályai" és a "Váczi önkénytes tüzoltó egyletéi" is. - El nem mulaszthatjuk itt közbevetőleg megjegyezni, mikép Plessel Lipót, ki, mint e szerény sorok irójának az 1871-diki év késő őszén, midőn őt a nyomdászatra vonatkozó adatok kedveért saját házában meglátogatá, nyilvánitá, hogy a nyomdászattal több, mint ötven éven át foglalkozott - 1873. jan. 22-én földi pályáját bevégezte, mint régóta beteges s lábfájós öreg ember, jól előre haladott korban; egy fia szintén nyomdász Kassán. Háza (893. sz.), mely a föntebb emlitett helyen fekszik, örököseire maradt, jelenleg izraelita-családok laknak benne bérben, s ama terem, melyben a nyomda oly sok éveken át elhelyezve volt, egy idő óta az öregebb izraeliták imaházaul szolgál.

Különösen fölemlitendő itt a szellemgazdag és szép müveltségű, tek. Fekete Károly siketnéma-intézeti igazgatótanár úr, ki e társulatot ügyes tapintattal és dicséretes buzgalommal szervezte s a kinek 7000 frtnyi részvénye volt az intézet alaptőkéjébe befektetve. A szervezkedés után az igazgató tisztét a volt nyomdatulajdonos Robonyi úr vitte, ki után e minőségben Cseley János úr, előbb a váczi vaspálya-állomás főnöke, müködött. Ez gyöngélkedése miatt 1873-ban e tisztéről lemondván, az igy megürült igazgatóságot a társulat választmánya a classicus-képzettségű és több európai mivelt nyelvek ismerőjére, tek. Wohlleben Adolf nyugalmazott cs. kir. kapitány úrra bizta. Az oly gyorsan fölvirágzott nyomda dicséretes tevékenységet fejtett ki; tény ugyanis, hogy annak sajtója alól most egy év alatt jóval több irodalmi termékek kerülnek ki, mint a múlt században 10-25 év alatt. Buda-Pestről folyton el van látva munkákkal, hogy a megrendeléseket alig győzik teljesiteni.

A többi között, itt látott világot a 48 oldalra terjedő ily czimű füzet: "Diurnale, nutu Illmi ac Rdmi Dni Josephi Hermann, Electi Episcopi Ansariensis, Praepositi Maioris, et Canonici C. E. Vaciensis, in usum Ven. Capituli Vaciensis editum. Vacii, Typis Sodalit. ad promov. industriam surdom. initae. 1872." - E nyomdából került ki Ráth Mór kiadásában "Twist Olivér." Irta Boz (Dickens), angolból forditva, Vácz, 1872. - Utolsó Mohikán 1873. - Friebeisz Ferencz: "Szépirodalmi Csarnoka 1870-1875-ig. - Aigner Lajos: Tankönyvek 1872 - 1873. - Karcsú Antal Arzén: A lélek napi tápja. A keresztény szellem fölélesztése, ápolása s megszilárditására, a szentirás, szentatyák, szentek és egyéb jámborok müveiből szerkesztve. 1873. - Ugyanattól: A fényüzés veszélyei. Németből szabadon, bővitve és alkalmazva magyaritá a nevezett. 1873. - A magyar nemzeti szinház könyvtára 1873. - Mehner Vilmos Regény-Csarnoka 1872-1875. - "A szent út" czimű keresztúti ájtatosság könyvecskéjét is kiadta és kinyomta e társulat 1871-ben, 1873-ban pedig a Kámánházy váczi püspök ő mlgról nevezett, a vácziak kedves "Ima- és énekes könyvét" a régi alakban. - A magyar kormány részére is dolgoznak többször e nyomdában. - 1874-ben itt jelent meg: "Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-1874-ig, 310 lap. Gyürky Antaltól. - Történetekkel felvilágositott Egyházi beszédek Magyar- és Erdélyország minden búcsú-napjára. Irta Huszár Károly esperes-pléb. II. kötet. Vácz 1874.

Friebeisz F. Szépirodalmi Csarnokán kivül itt nyomatnak egyéb lapok is, mint a "Divat," "Népkertésze," "Vácz", már a 6-dik évfolyamban, itt nyomattak a már megszünt "Gömöri lapok" is. - Éliássy Gyula ügyvéd úr szerkesztése mellett itt kezdett nyomatni a "Vácz" czimű helyi és vidéki érdekű heti-lap, mely IV-dik folyamában a városi hatóság közlönyévé emeltetvén, azt 300 frttal segélyezte. Ezen ügyvéd ur tulajdonképpen a Robonyi Géza úr által egy évig szerkesztett "Váczi lapok"-at vette át, mely czimet "Vácz"-ra változtatva, ezt 1½ évig szerkesztette. Utána e lap szerkesztője Tariczky Ferencz siketnéma-intézeti tanár úr lőn Kalamus munkatárssal, s vitte a lapszerkesztést ¾ évig, mely után Tariczky úr helyére Serédy Géza úr lépett, ki jelenleg is dicséretes, kitartó buzgalommal vezeti a lapot. - E nyomdában jelenik meg Atyimovits Péter mohácsi születésű siketnéma nyomdai segéd szerkesztése mellett a "Siketnémák lapja," a siketnémákat és ügyük barátait érdeklő havi folyóirat minden hó közepén 8-dr. féliven. Az 1. szám 1875. januárban jelent meg, s idáig 6 szám hagyta el a sajtót. Kiadó-tulajdonosa nevezett szerkesztő úr.

E nyomdából került ki a jelen, 1875-dik évben Vajda Viktortól: Kölcsey élete, 325-nél több lapon, oly szépen kiállitva, hogy mi kivánni valót sem hagy hátra, és épen most van a sajtó alatt itt Lévay István eperjesi tanár úr görög-magyar és magyar-görög szótára. Azonban a hely szük volna e nyomda valamennyi termékei elsorolására, csak annyit jegyzünk meg, hogy e nyomda termékei csin és izlés tekintetében bátran és bizton kiállják a versenyt még az ország fővárosa hirnevesebb sajtóival is. - A nyomda könyvtára már mintegy 300 kötetre tehető. - Azonban, noha oly szép virágzásnak indult e nyomda, mégis a sajnos pénzviszonyok, némely e társulatra kedvezőtlenül ható körülmények eredménye az lőn, amint már jóval előbb is gyanitani lehete, hogy a siketnémák iparintézetének öszmüködő társulata, mely, a mint már emlitők, müködését 1869. ápril végén kezdette a könyvnyomda- és könyvkötődével, s később kiterjeszkedni akart a graphicus müvekre is, de ez a részvényesek egyenetlenkedésén meghiúsúlt, végre a jelen 1875-ki május 8-kán megszünt, és a könyvnyomdát a könyvkötészettel együtt átvette a fönt tisztelt Serédy Géza úr e czég alatt: "Siketnémák iparintézete Váczon," mely folyton megmarad, mig a derék Fekete-Serédy-család létezik. Az uj tulajdonosnak e sorok irója és minden őszinte tisztelői, azt kivánják, miszerint az ő nemes és buzgó törekvései mellett, ezen oly jó hirre jutott derék intézet mindinkább és inkább virágozzék ezen nemes ősi város, és a kedves magyar haza szellemi élete emelése és diszére!

***

Hogy e gazdag történelmű városban meglehetős lendületnek indult ujabb időkben a szellemi törekvés és előrehaladás, mutatja ama körülmény is, miszerint itt még egy másik nyomda is szépen futja pályáját. Ennek birtokosa, a tulajdonképeni első könyvkereskedő Váczott Spitzer Miksa úr, ki itt Atlasz nevű, szintén izraelita társával mintegy 9-10 év előtt a Vadkerti-féle házban nyitott könyvkereskedést, melyet nemsokára saját czége alatt kezdett vinni s 1872-ben könyvnyomdát is sietett állitani könyvkötődével együtt. Az előbbiben egy ideig a föntebb dicsérettel emlitett Delinger úr egyik jeles készültségű tanitványa, a váczi születésű Nagy Ferencz volt a művezető; gyermek-korában Pleszl Lipótnál is tanúlt. Meghalt Váczott élte 25-dik évében sorvadásban 1873-ban. Mikép már emlitők, birunk tőle egy: "A váczi könyvnyomda története" czimű értekezést, mely a fiatal embernek, úgy látszik, első irodalmi kisérlete volt, s szűk irodalmi látkörre mutat. E nyomda előbb a Hanulik-féle uj szögletház melletti épületben volt elhelyezve, jelenleg pedig a sáros-utczában létezik a könyvkereskedéssel együtt, melynek a mostani, keletkezte óta már harmadik helye. E nyomdában 1 betűszedő, 1 gépmester, 3 tanoncz foglalkozik az 1 gyors s két kézi sajtó körül, melyek egyike csak látogatójegyek kinyomására használtatik.

E nyomdában kezdett megjelenni a "Vácz-vidéki lap," társadalmi és közgazdasági heti közlöny, mely ma már a harmadik évfolyamot járja. Első szerkesztője volt Félix Mihály sződi jegyző és kántor. Megjelenni kezdett e lap az 1873-diki év elején, melynek aztán, az emlitett úr a szerkesztéssel felhagyván, az ügyes tollú journalista Ompolyi úr lőn a vezetője. Nyomatik 350 példányban. Kiadó és laptulajdonos Spitzer Miksa úr, valamint az 1875-ben alapitott "Magyar Jegyző" czimű lap is ő a nála nyomatik. Ompolyi úr pedig ennek is szerkesztője. Ez 450 példányban kerül ki hetenként a sajtó alól és érdekesen változatos tartalmánál fogva nagyobb elterjedést érdemelne. Ugyancsak Spitzer Miksa ur nyomdájából került ki 1873-ban a nevezett jegyző úr által szerkesztett "Látcső" czimű heti-lap, mely a magyar helyesirást is derekasan pofozó rosz nyelvezete mellett oly, minden szentet, religiót, egyházat beranditó czikkeket hozott, hogy azok olvasása még a kevesbbé vallásos érzelmű embert is undorral töltötte el és Guttenberg dicső találmányának diszét épen nem emelte! Csakhamar megérdemlett sorsa az lőn, hogy megszünt...Végre Spitzer ur volt tulajdonosa az 1872-ben a siketnémák iparintézeti nyomdájában megjelent, Forster József úr által szerkesztett "Közbiztonság" czimű lapnak is, mely előbb a nevezettnek szerkesztése alatt Pesten jelent meg. E lap azonban egy évnegyedi tengődés után Váczott szintén megszünt.

Mint az előadottakból kitünik, a vállalkozó szellemű Spitzer úr nyomdája is szép tevékenységnek örvend, folyton lévén munkája. Kiállitásaival megelégedhetni és könyvkötészete is pártolásra érdemes.

***

Minélinkább virágoznak valamely városban az ily intézetek, annál fényesebb jeleit és bizonyitékait birjuk azokban a nagyratörekvő szellemi emelkedettségnek; és ez az, mit mi e város részére hőn óhajtunk. Adja a jó Isten, hogy évek múltán mások még dúsabb vonásokkal ecsetelhessék ezen ősi, nemes város ily intézeteinek virágzó és pezsgő müködését!

-----

Kútfők: Ferenczy-Danielik: Magyar Irók életrajzgyűjteménye, Pest 1856., 1858. - Pauer János: Az egyházi rend érdeme Magyarországon, Székesfehérvár 1847., - Lányi-Knauz: Magyar egyház történelme, Esztergom 1866., 1869., - Dr. Lányi Károly: Magyar cath. Clerus érdemeinek történetigazolta emléke. Pozsonyban 1848., két kötetben. - Nagy Ferencz: A váczi könyvnyomda története, megjelent a pesti "Typographia" czimű nyomdászati lap IV. folyamában, 1872-ben a 15., 19., 21. és 24-dik számokban. - Vácz város tanácsülési Jegyzőkönyvei 1780., 1781., 1793 és 1796., stb. 1802-1835-kig. - A sz. ferenczrendi váczi kolostor e sorok irója által 1866-ban készitett könyvtári nagy Jegyzőkönyve, melyben sok, Váczott megjelent művek czimei olvashatók. stb. stb.

Kevesebb kútfők nyomán 1873. jul. 1-7-kig megirtam a váczi könyvnyomda történetét rövidebben, mely a "Váczvidéki lapok" tárcájában nehány számon át 1873-ban közöltetett, mint a szerző "Vácz története" czimű, éveken át irás alatti nagy müvéből előizelitő mutatvány. Azonban a föntisztelt Serédy Géza úr által fölhivatván, hogy a váczi nyomdai szabadalom százados évfordulója ünnepélyére ezen értekezést kiadásra átengedném, e szives fölhivás alkalmúl szolgált nekem arra, hogy bővebb kutatás és búvárlat után a nevezett százados ünnepélyre, mely a közbejött akadályok miatt jun. 23-ka helyett csak jul. 11-én tartathatott meg, ezen 1875-ki jun. 24-30-kig a föntebb kitett kútfők nyomán Vácz város könyvnyomdászata történetét terjedelmesebben megirván, azt e füzetben veszi a tisztelt közönség.

Isten velünk!
Áldás hazánkra!