Célunk az ég

Megyünk a hegyre
Nyújtózunk egyre
Csontjaink kövülnek
Célunk az ég
Csábít a kósza felleg
De vágyunk jár csak fenn
A kövek nehezek
Tudjuk rég.


Támasz

A szemem fáradt.
Nem látja,
a szemed fáradt.
A fejem szédül,
válladra dől.
Kell most a támasz.
Ne mondd, hogy fáraszt
a gyengeségem.

A szemem álmos.
Arcodon
mélyülnek a ráncok.
Az évek elfutottak.
Ujjaink kulcsolódnak.
Kell most a támasz.
Így megyünk együtt
át az életen.

A testem fáradt.
Nem tudja,
a tested fáradt.
Hol a szék? Kell a párna.
Kapaszkodunk egymásba.
Te vagy a támasz.
S a szív nem fáradt
benned sohasem.