Bevezetés (részlet)

A legmagasztosabb rendeltetésű művészetek s iparok népes családjáról van szó e könyvben: a grafikai sokszorosító művészetekről, a nyomdászatról, amelynek neve majdnem egyértelmű a kultúráéval. Amely hatalmas, mint a tenger árja: bálványokat dönt és isteneket emel. Amely jó és kedves, vigasztaló és enyhítő, a szava balzsamos ír. Amely a civilizált embernek olyan, mint a falat kenyér, nélküle élni: még gondolatnak is irtózatos volna!

Amerre lépünk: a nyomdászat valamely műve mosolyog felénk. Reggelre kelve: szűkös otthonunk falairól nyomtatott képek tekintenek alá: olajnyomatok, litográfiák vagy fotografikus képmások, három- vagy négyszínnyomatok, talán egy-két acélmetszet, rézkarc vagy heliogravür is; ha a szoba fala tapétázott: a tapétában mingyárt egy igen érdekes nyomdászati terméket tisztelhetünk. A cipőnk tisztításához való cipőkrém szép bádognyomtatásos dobozban rejtőzködik, vagy ha régi módra subickot használunk: azt feketenyomtatásos faiskátulyában találjuk meg. Franck-kávét, teát, minden háztartási cikket tarkanyomtatásos dobozokból s papírzacskókból szedeget elő édesanyánk; s a jó asszony tarka kötényén ott látjuk a nyomdászat egyik oldalsó ágának: a szövetnyomtatásnak virágos motívumait. De a szövetnyomtató munkájának nyomait megtaláljuk színes ingünk dessinjén, olcsóbbfajta nyakkendőnkön és a zsebbevalónkon is. Fehérnemünk monogramját pedig előnyomat után varrta ki a fürge asszonyi kéz.

Reggelizünk. Szegény ember módjára, tarka bögréből szürcsöljük a kétes valódiságú kávét. Ez a bögre is bizonyos mértékben nyomdászati munka. Legalább a rajta pompázó virágdísz az: lehúzóképekkel vitték át a porcellánra, s aztán égetéssel rögzítették meg rajta. Olcsóbbfajta edényeink tüzes virágpompája mind ennek a nyomdászati eljárásnak köszönhető.

Következik az obligát cigaretta. Vaknyomásos bőrtárcánkat elővéve, bronznyomatos papirosba csavart dohányféle kerül ajkaink közé: durva litográfiai nyomatú gyújtós skatulyánkon végighúzzuk a drága "masinát", rágyujtunk, s aztán útnak eredünk.

Az utcán plakátok tömege köszönt bennünket; a tipográfiának és litográfiának valósággal versenytere minden hirdetőoszlop. Az utcasarkon százféle újság meg brosüra, a boltok kirakatába dugott árukon ezernyi tarka vignetta, a nyomtatástechnika sokoldalúságának megannyi bizonysága. Nincsen olyan bolt, amelynek kirakata egy csomó nyomdai művet ne foglalna magában; a könyvesboltoké pedig valóságos műtárlat, ahol a grafikai sokszorosító művészetek egész sereg ágazata küzködik egymással, avagy megfordítva: támogatja egymást.

[...]