Az olvasóhoz!

Jelen művem gyengeségét mentse ki azon körülmény: "mit várhatunk egy csecsemőtől?" Igen, nem állítok valótlant, midőn azt mondom: e téren, ez érdekben még nem szólalt fel senki; sajnos, hogy a közönyösség annyira erőt vett szakmánk még jelesebb tagjain is - hogy a fellépést szükségtelennek, sőt illetlennek találták egyrészt; másrészt: "nekem semmi bajom, mit törődjem más bajával" volt jelszavuk. - Hanem, valamint a titkosan lappangó betegség, ugy ez is: a beteg részekből lassanként az egészségesekbe is átment; most már általánosan érezzük a kór nyomasztó hatását, mit annak idejében könnyen meggyógyithattunk volna, jelenleg már nehéz tusába kerül. - Én röviden s amint csekély tehetségemtől kikerült, hoztam nyilvánosságra - s tettem közzé azt - mit jónak láttam; nem irigység, nem rágalom szól belőlem, de fáj lelkemnek, midőn látom, hogy: "kertünkben levő, gyümölcsfáinkról, melyek saját fáradságunk ültetményei, mások szedik le az érett gyümölcsöket; s nekünk csak az jut, mi a fáról lehull - vagy a vendéggazdák mintegy nagylelküleg, de még is bizonyos nemével a felettünki felsőbbségnek, amugy szeszélyből - oda dobnak."

Hogy részvét helyett hidegséggel találkozom, azt előre tudtam; azonban ez nem rettentett el, s nem fog elrettenteni - sőt, mennél óriásibb jéghegyektől környeztetem, annál hevesebben lüktet szivem; dicséretet nem várok - mert arra még érdemetlen vagyok, ami pedig a gúny- és tán ellenszenv szavait illeti, azokra siket maradok. Ez határozatom!

Curiosum gyanánt megemlítem, hogy Pestre küldött 68 előfizetési felhívásom közül, csak 4, mondd: négy jutott kézhez; egyébbiránt én a dolgot oda magyarázom: "hogy az akkoriban történt légszesz-explodiálás okozta sötétségben, az ivek eltévedtek." - Se baj! több is elveszett Budánál!... Szándékom: "A nyomdászat kézikönyve" czimű művem kiadását, egy 1865. évi "Nyomdász naptárral" megelőzni, azon jóhitben, hogy: "annyi tekintélyes és ügyünket szivükön viselő nyomdatulajdonosok - és nyomdászok között csak kapok 44 előfizetőt!?!"

Félre ne magyarázzák szavaimat, s ne vessenek sötét világot soraimra, higyjék meg, hogy az: "a meggyőződés szilárd, s a tapasztalás elvitázhatlan hangján van irva;" tollam járatlanságát szememre vethetik, de a ki az őszinte jóakaratot tőlem megtagadja, attól a dobott kesztyűt mindig felveszem! Fogadják hazafiui tiszteletemet azok, kik pártfogásukra méltónak találtak.

Kelt N.-Kanizsán, febr. hóban 1864.
ARANYOSSY LAJOS.