Előszó

Fonyód 1956-os történetének megírására egy helyi barátom, Lukács Bence közvetítésével nyílt lehetőségem. A vonatkozó helytörténeti irodalom korábbi értelmezéseinek befolyásoló hatását elkerülendő, a munkát forrásfeldolgozással kezdtem. Ugyanakkor leszögezem, hogy a történész munkája, éppen azért, mert forrásokon alapszik, sohasem tévedhetetlen. A hatalom hivatalos dokumentumait, a korabeli sajtó írásait és a visszaemlékezők elbeszélt történeteit átszövő egyéni és ideológiai érdekek burkát ugyan igyekszik lefejteni a szakember, de mégiscsak ezekre alapozva kénytelen dolgozni. Az események leírása éppen ezért egyfajta értelmezése a történteknek, nem tévedhetetlen igazság. Bár a történész a valós tények rögzítésére törekszik, a valóság egyszeri és megismételhetetlen. Csupán közelítésre van mód.

1956-ot a Kádár-rendszerben ellenforradalomként kezelték, és tiltottak róla minden diskurzust. Ezzel egyben mitizálták is. Mikor 1989 után szabadon lehetett foglalkozni a témával, az ötvenhatosokban földöntúli hősöket látott a közvélemény. Magánemberként meggyőződésem, megérdemelték ezt a státuszt és bánásmódot. Az elmúlt húsz évben aztán szép lassan megint elhalványult '56 dicsősége, legalábbis az egykori résztvevők ezt állítják. A forradalom és szabadságharc, mint jelenlegi államformánk alkotmányba foglalt alapköve, megérdemli és megköveteli, hogy foglalkozzunk vele, hogy életben tartsuk szellemét. Ugyanakkor életszerűtlen lenne azt állítani, "minden jó, ami '56". A résztvevők hősök, de hétköznapi hősök, a maguk hibáival, gyengeségeivel. Csodát vittek véghez, de közben ugyanolyan esendő emberek voltak, mint mi magunk, csak nekik megadatott a lehetőség, hogy sorsdöntő időkben éljenek a lehetőséggel, és történelmet írjanak. Irigylem őket.

Köszönetet mondok Hidvégi József úrnak, Fonyód város polgármesterének, hogy az önkormányzat támogatásával megjelenhetett ez a kötet. Köszönöm Varga Istvánnak, a Fonyódi Kulturális Intézmények igazgatójának, hogy szorgalmazta Fonyód ötvenhatos történetének megírását, valamint tevékenyen segítette munkámat az interjúk elkészítésével és a Somogy Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok felkutatásával. Köszönöm a lektorok, dr. Horváth Miklós nyá. ezredes, egyetemi tanár, dr. Szántó László nyá. főlevéltáros és Szecsey István történész- levéltáros munkáját és ösztönzését. Köszönöm Lukács Bencének, hogy megismertetett a témával és történészként engem ajánlott a feladatra. Köszönöm szeretett feleségemnek, hogy éleslátásával felhívta a figyelmemet azokra a részletekre, amelyek felett elsiklottam volna.

Kérem az olvasót, ha ismeretei szerint valamiben tévedek, juttassa el hozzám módosító, pontosító észrevételeit. A leírtak tehát nem tévedhetetlen igazsága, de a legjobb tudásom szerint összegyűjtött és megfogalmazott előadása a történteknek. Ennek fényében kívánom, hogy Fonyód 1956-os története tanulságul szolgáljon mind a helyi érdeklődőknek, mind a forradalom és szabadságharc országos összefüggései után kutatók számára.