Bevezetés (részlet)

A középkori intézmények bomlása, az évezredes társadalmi és gazdasági keretek széthullása nyomán már Magyarországon is megjelent a válság. A szó igazi értelmében vett Európa keleti végén, itt is fellobbantak már a parasztháborúk borzalmai. Ébredést, fejlődést azonban itt sem jelentettek: rideg törvényhozás igyekszik rögzíteni a középkort, ami a válságnak hangját ugyan elfojtotta, de a bajt csak elmélyítette s a két évvel utóbb trónralépő gyermekkirállyal, majd egy szeszélyes, felelőtlen gyermekkirálynéval az élen, a Magyar Birodalom tovább tántorog Mohács, a középkori magyar Archiregnum sírja felé.

1516-ban, Lajos magyar király trónralépésének évében Európa ellenkező végén, a nyugatin, a humanista angol ügyvéd, Morus Tamás megírja az Utopiát.

A fejetlen budai udvarban a pénzt és élvezetet harácsoló renaissance- jelenségek, a főszereplők, épúgy játsszák a széplelket, mint humanista tisztviselőik, tudós diplomatáik, udvari papjaik s mind áhítattal figyelnek fel Európa eszére, lelkiismeretére: Rotterdami Erasmusra, ki könyveivel, leveleivel - kora rokonszenvesebb Voltaire-je gyanánt - egységbe szövi mindnyájukat. A 15-16. századforduló évtizedeiben ő formulázza még a kátyúba jutott kor eszményeit. Izig-vérig humanista; emberség tölti el, humanitás: a nemes értelem szerint értett ember iránti tisztelet és megbecsülés, az emberi élet, az emberi szellem áhítatos értékelése. Ebből a magaslatból bírálja a középkor egyoldalú és gyakran csak vak megszokáson és tudatlanságon alapuló theológiai világszemléletét, másrészt megállj-t kiált a tetszetős humanizmusba öltözött renaissance-pogányság felé és Krisztus Evangéliumát mutatja be: az emberségnek, az erkölcsös humanitásnak isteni tanítását.

[...]