Bevezetés (részlet)

Miközben a lakosság nagyobb része vallja magát vallásosnak, valláslélektani oktatás a pszichiáter, pszichológus-képzésben nincs. A teológiai akadémiákon viszont nincs pszichopatológiai és pszichoterápiás képzés, amire a lelkészeknek szükségük lenne. Így jelentős populáció lélekgyógyászati ellátásában űr keletkezett, amibe kellő képzettség nélküli ellátók törtek be. A témakör jelentőségére utalnak klinikai tapasztalataink, melyek szerint az országunkban lévő válság legmélyebb gyökerei nem a gazdasági életbe, hanem a spirituálisba nyúlnak. A terápia kérdésével pedig az emberek lelki-szellemi szükségletéért felelősséget érzők két fő tábora nem foglalkozik kellő mértékben.

A tanulmányban a spirituális élet és a pszichopatológia együttes megjelenésének és keveredésének, kevés helyen felvállalt problémáival foglalkozom. Jungi és transzperszonális pszichológiai megközelítésből kiinduló, személyes tapasztalatokról és következtetésekről számolok be. A vallásokat tekinthetjük úgy, mint az ember spirituális szükségletének megélésére történelmileg kialakult szociálpszichológiai rendszereket. A vallások közös nevezője, hogy az emberi lélek jelenségei, így a lélektan illetékessége adott.

[...]