Előszó

Együtt...

Mennyi minden rejtőzik e szó mögött. Mennyi érzés, mennyi színes emlék, vágy, ábránd és félelem. Mi most ebben a kötetben elsősorban az emberek egymásra utaltságáról akartunk szólni. Arról, hogy ha tetszik, ha nem akkor is együtt kell élnünk. Együtt, egymás mellett, egymással, egymásért.

Természetesen a szeretet, a szerelem érzései megjelennek a könyv lapjain. De itt van a szülő - gyermek, nagyszülő - unoka kapcsolat is. Továbbá olvashatók olyan egyszerű, hétköznapi mesék, amelyek valahogy mindig felderítik a szívet, pedig csupán mindennapos történeteket mondanak el, amilyenek mindegyikünkkel előfordulnak... vagy talán éppen ezért. Nem maradhatnak ki azok az írások sem, amelyek arról mesélnek, amikor a szerettünkkel már nem lehetünk itt, ebben a földi világban együtt, de talán majd egy másikban...

A legfontosabb cél az volt, hogy a művekben azok az érzések szólaljanak meg, amelyek mindannyiunkban közösek. Azt akartuk megmutatni, hogy mennyire egyformák vagyunk. Azt szeretnénk ha ezek az érzések, amelyek igazán emberré tesznek bennünket, ezek lennének kapcsolataink meghatározói.

Olvassuk hát szeretettel az írásokat. Mert meglehet, hogy egyikük-másikuk nem állná ki a magasabb irodalmi megmérettetés próbáját, de nem is ez a cél. A cél az, hogy őszinte és emberi szavak kerüljenek a papírra. Úgy ítélem meg, hogy ennek az elvárásnak a művek megfelelnek.

...és mi lenne értékesebb, mint ezek az őszinte, egymással összekapcsoló érzések?!

Kellemes és hasznos olvasgatást kívánok!

Tisztelettel: Komáromi János (koma)