---

Tartalom

Bevezetés
A megkésett fejlődés
A történeti fasizmus
A husky elindul - Szicília 1943. július 10.
A július 24-25-i államcsíny
Szeptember 8.
A magárahagyott ellenállás
A szükséges köztársaság
A fasiszta állam újjászületése
Az RSI főszereplői
Pártkongresszus a koncertteremben
Az erőszak elszabadulása
A Déli Királyság
Az RSI hadigazdasága
A köztársaság fegyveres erői
A veronai per
Háború, ellenállás
A végkifejlet
Az olasz fasizmus, az RSI Budapesten
Értékelés, utóélet
Irodalom
Képek

---

Bevezetés

A világban, hazánkban Magyarországon is rendkívül sokan, sokat emlegették a fasizmust. E kifejezés a mai nap is mintegy szitokszóként szerepel a főként baloldali és liberális politikai erők és körök szóhasználatában, többnyire politikai ellenfeleik lejáratását célozva.

Egészen nevetséges, történetietlen módon alkalmazzák e terminust a legkülönfélébb politikai rendszerek minősítésére, politikai törekvések főként erkölcsi célzatú rágalmazására. Annak ellenére, hogy azokra a rendszerekre, politikai erőkre, célkitűzésekre, személyekre, melyekre vonatkoztatják, sok esetben egyáltalán nem is illeszthető e fogalom.

Hazánkban, egy volt uniós képviselő által felheccelt kisebbségi állampolgárok kiabálnak ellenfeleikre e jelzővel, vagy fenyegetik a vélt, általuk fasisztának minősített ellenfeleiket. Anélkül, hogy tudnák, mit is jelent a kifejezés.

A nemzetközi politika területén is gyakorlattá vált e kifejezéssel történő negatív előjelű dobálózás. Talán a legfrissebb példa, északi szomszédunk államfője minősítette fasisztaként azt a magyar politikust, aki a rendkívül bonyolult történelmi viszonylatrendszerben páratlanul sokat tett az üldözött kisebbségekért, az alkotmányosságért, az emberi jogokért. Összesen csak azért, mert az említett magyar politikus kiállt hazánk etnikailag jogos, teljesen indokolt, nemzetközileg elfogadott határaiért, a Felvidék déli részének visszatéréséért, és hazánkhoz történő integrálásáért.

Fel sem merült benne, hogy pontosan hazája volt az ország, mely első állami létezése megszületését követően, 1939-45 között szinte teljesen kritikátlan módon, meglehetősen felszínes formában plagizálva, a külsőségeket, az ideológiát, egészen az államszervezet több elemét is átvéve, gyakorlatilag átmásolta az olasz fasiszta rendszer számos jelképszerű megnyilvánulását, intézményét. Természetesen csak felszínesen, jelentősen szenvedve a saját mélyebb történeti és kulturális hagyományok hiányától. Valószínűleg nem tudná pontosan definiálni a fasizmus fogalmát.

Egészen fiatalon, érdeklődve az olasz nyelv, kultúra történelem irányába a 70-es, 80-as évtizedben meglehetősen torz állásponttal lehetett találkozni hazánkban a két világháború közötti olasz történelem, és a fasizmus megítélése kapcsán.

Akkoriban természetesen érdekes lehetőség volt, ha egészen ritkán találkozni és beszélgetni lehetett a hazánkba látogató olasz állampolgárokkal. Olyan zárt világban, amikor főként a hazánkba látogató szovjet, és más, keleti blokkhoz tartozó állampolgárokkal, személyekkel lehetett találkozni, "eszmét cserélni".

A probléma a Magyarországra érkező olaszok nagy részével azonban az volt, hogy a hazánkba szervezetten látogatók többnyire a különféle testvérvárosi, párt- és szakszervezeti delegációk tagjai voltak, vagy baloldali fiatalok, akiket érdekelte a "létező szocializmus" országa.

Mindannak ellenére, hogy nagy részük nagyon kedves, jó szándékú emberként nyilvánult meg, politikai hovatartozásukból következően meglehetősen egyoldalú képet festettek hazájuk a két világháború közötti, vagy a második világháború alatti történetéről. Mindannak ellenére, hogy többen közöttük felvetették példaként a hazánkban állomásozó szovjet hadsereg és az egypártrendszer kérdéskörét.

Találkozni lehetett történelmi kérdések felvetésekor agresszív megnyilvánulásokkal, példaként a Giovinezza dal egyáltalán említése kapcsán fenyegetőzésekkel. Másrészt volt olyan idős ember is, aki meghatóan, őszintén érvelt az ellenállás, a Resistenza történelmi szükségszerűsége, értéke mellett.

A 70-80-as évek magyar oktatása, a tömegkommunikáció, a bemutatott, importált filmek az egyoldalú partizán-romantikát hirdették, a történelem más szempontjai fel sem merülhettek.

Bár e témakörben, hazánkban a rendszerváltást követően differenciáltabb szempontokat tükröző művek is jelentek meg, ennek ellenére talán szükséges lehet a magyar érdeklődők számára egy terjedelmében, mélységében behatárolt, eddig ismeretlen szempontokat is felvető megközelítés, rátekintés e kérdéskörre.

Hazánkban, e témában természetesen nem monografikus mélységre, inkább az eddigi szemlélet helyett más megközelítésre, érvekre lehet szükség, ezért a történelem többoldalú megközelítését szeretné szolgálni az alábbi tanulmány, feltárva az olasz és európai história ezen ellentmondásos és tragikus periódusát.

---