Búcsú
(Böjte Atya
táborában)
A
tábornak vége.
Újra jött egy hétvége.
Hálát adunk az úrnak,
S az Erdélyi útnak.
Istennek házában
Gyermekit plántálván
Éltetőn Gazdagodtunk,
Mert elértük célunk.
Születhettek versek,
Attila megénekelte.
Zengett a tábori dal,
Volt is nagy csapat zaj.
Kiáltottunk szerte szét,
Táborunk most csendes lét.
Írók, költők, egyre megy,
Szívökben a szeretet.
Hozzád szólunk Istenünk,
Áldj meg minket embereket,
Eztán csak a jót tegyük.
Építhessük szép hazánk,
A Somlyói bérceket,
S a Budai hegyeket.
Töröld le a könnyeket.
Hírül visszük Magyaroknak
Mit üzen a Somlyó,
S a Sajó, együtt lenni jó.
Kányádi Sándor bácsi,
Kinek szívéből jött ánizs.
Feltöltődtünk véle,
Hazáig elkísérve.
Irodalmi kis csapat
Búcsút int, nincsenek nagy
Szavak, lelkünk az áradat.
Elfojtani nem szabad.
Jertek strófák, üdvözletek
Tartsuk össze nemzetünket.
Példánk legyen örök,
Utunk sose legyen rögös.
|