Fiamnak
Mikor megtudtam
Méhem gyermeket
Rejt bent magában,
Mindjárt nevet adtam.
Drága babám, ott a
Mélyben szépen éljen.
Becézgettem, kit nem
Ismértem, éreztem!
Látni sem láthattam.
Mikor világra jött,
Nem rítt, csak nyöszörgött.
Szemgödreit reám
Gördítette, anyai
Szív melege bizton
Átölelte. Míg ő
Felcseperedett, én
Őt tanítgattam, szép
Szavakkal illettem.
Oly férfivá érett,
Kiben csak a szeretet.
Figyeltem éjjel s
Nappal, minden időm
Rabjává tette
Gyermek. Drága Fiam!
Reád helyezem hű
Anyai szívem. Ha
Majdan egyszer én már
Nem leszek, testemet
Sírhant óvja majdan.
Fejfám egy kereszt
Lesz, ám jussak akkor
Eszedbe, létezett
És szeretett. Lelkem
Angyalok szőttesé
Válik, néked puha
Pázsit. Ott leszek én
Véled télben, hóban,
Meleg napsütötte
Tájban. Mindig óvom
Léptedet, melyt szívem
Melenget. Az Isten
Országából engedd, hogy
Nézzelek, s onnan
Segítsem éltedet...
|