Hazám
Hazám e szép kis
ország,
Mennyi madárka dala
Vidíti fel lelkemet.
Szép tájaid a síkság,
Messzi bércek románca.
Oly szép vagy, mint uszályban
bájolgó hölgy, flitterek
az emberek, most mi jók
vagyunk. A kis hon sok jó
embert takar. Szíved, és
lelked egyszerre dobban
az emberekkel. Béke
van s nyugalom e hon,
az én otthonom nekem...
Nemzetem
Mily fontos, ez nekem,
ma magyarnak lennem...
Büszke vagyok reád,
édes jó nemzetem.
Sok, sok ember roskad,
összetart, a dolgos
paraszt bácsi, paraszt
néni, kis unoka,
rokonok, barátok
és haverok. Hol nincs
gyűlölet, így lesz a
nemzet egy, magyarnak
kell lennem! Oly jó most
nekem. Buzgó szívem
te éretted eped.
Oly sok híres költőt
neveltél, kiknek ős
emlékét szomjazom,
drágák ők még ma is.
Petőfi, Ady, Juhász
Gyula, Kölcsey, így
nevüket sorolnom
is sok, s mit nékünk
adtak? belőlük kell
épülnünk, mit reánk
hagytak. Ápolnunk kell
emléküket mert ők
tudtak. Mindig adtak,
e nemzetet tartották
az egyetlen egynek.
|