Egészségügy Kincsei

Alkotók, kik műveiket
Művelik, ők egészségügy
   Kincsei. Ápolók, s az
   orvosok, kik Otthonukban
elvonulván magukba
   szállván fejezik ki énüket,
kifinomult lényüket.
Nappal éltet mentenek,
s az éjben elmerengve
festenek... Van, ki képeket,
ecsettel színezi a kék
eget. Van, ki pennával rója
Így mondván el, mit ajka
rejteget. A mindennapi
   késztetés, Mert túl nagy a
felelősség. Szem előtt rebeg
   a halál, s ködöt színlel
felettünk, ha kandikál.
Ilykor fagyos a levegő,
Önzetlen küzd a sok, sok,
segítő. Indulj el szív,
indulj el agy, nagy a drukk,
ne add fel ki fekszel ott alant.
A monitor rezzen, beindult
   a szív, mindenki rebben.
Örvend az orvos, vele a
   nővér, s a szobában még
            forrón izzik a lég. Egy ily
nap után haza térvén
születnek triolák,
olajban fürödve vászon
hevén. S mikor nappalban
oly sok a szürke, halálnak
kérge rág, lelkünkre
tapad a jégvirág. Ilykor
   didereg az alkotó,
elvonul, tollát mély színbe
mártja, valami indul.
Dolgozik az agy, és ad...
Vászonra, vagy Papírra,
kiírja a dolgozó.
Egészségügy Kincsei,
mint angyalok élnek.
Önzetlen lüktet ajkukon
   az ének. A sok el nem mondott
szó, melyben Isten szele
rebben, kitől jő a béke,
jő a harmónia, minden
   lélekben ott a diadal,
mely hála ként érlel
gyümölcsöt még akkor
is, ha fagy van. Isten mindig
   ad erőt, éltető mosolyt.
A gyengének segítőt,
ezt teszik most, kik önzetlen
   segítők. Áldj meg minket
Isten! Adj erőt segíteni,
a megsebzetteken. Mind
            örökkön örökké Ámen...

Szerző: Bartók Anikó
Aszód
2011.12.04.