Tisza
Te drága áradat,
Országunk éke vagy.
Vadregény e tájnak
Tánca, vibrálva
Kandikál reám e
Róna, hol lejti
Partidnak sekélyes
Mivolta trillázva.
Medred fodrai hullám
A víz felett, mely
Szegélyeiddel e
Szirteket mosogatja.
S rabságba ejti
Elibem ott rejlik.
Szigeted? Hűen
Mint jó gyermeked
Öleled kebledre.
Átszeled országunk,
Szabdalod szabadon
Szaladsz szaladva
Mikor szél kavarja
Énedet, vized lesz
Sűrű örvény. Neked
Törvény? Nincs előtted.
Erőd ilykor iszony,
Zúzol minden gátat
Haragoddal. Csodállak.
Sok szín alakoddal.
Egyszer lágy selymes vagy,
Mint szerelmes Kedves.
Máskor, mint skizofrén
Összetörsz mindent.
Rombolsz, csapkodsz, kavarsz
Hullámiddal pusztítsz.
Nem! Nem akarom! Ne
Tombolj, ne légy komisz!
Had ömlengjek valód
Létéről, éltedről.
Éltet adsz, több ízben
Gyógyír vagy, a megtört
Léleknek. Lenni ott,
Melletted, békésen
Ha csobogsz, megnyugszom.
Szomjúhozom Friss lég
Üdítő zamatát.
Beszívom kellető
Bájadat, miközben
Napocska énreám
Kacag. Ilykor nagyon
Szeretlek, partidat
Tisztogatod, gyermeki
Zsibajjal teljen meg
Otthonod. Utazók
Csodálnak, természet
Kincseid kutatják,
Meglelik. Horgászok
Hálóikat vetik,
Zsákmányuk cipelik.
Partidnak fodra
Oly díszes, mint ékes
szoknyádnak széle.
Mélység, veszedelmes.
Sok ember lel végső
Nyugalmat bensődnek
Legmélyén. Most imát
Mondok értük. Kérlek
Isten! Álld meg e nagy
Folyót, melyben oly nagy
Erő, ha jő vihar.
Kérlek Isten! Kik itt
Hunynak el, vedd magadhoz
Lelküket, óvd őket
Ott, fenn a Mennyekben.
Köszönöm. Légy mindig
Én velem. Ámen.
|