Annak van becsülete, amiért
megküzdöttünk.
A megszokott attól lesz értékes, ha elvesztjük. S aki visszakapja
mozgását, látását hisz, talán jobban. Meg szeretné mutatni lelke mosolyát,
lebegését, szeretetét és szerelmét. Vágyik adni, adni, adni és kapni.
Nem csodák e versek, a vele történtek talán, aki diktálja biztosan
az. Mondjanak el mindenkinek annyit, amennyinek befogadására kész.
Kedves olvasó ne keress,
találj csodát!
(Önmagadban e verseket
átélve.)
Herczeg Attila |