Mezőhavas

Mezőhavas kopár hegyhát
Mit rejtesz hát? Mutasd meg éked,
Mit rejteget küllemben éned?
Kopasz, sivatagi homok vagy!

Miért is nem nőnek fák rajtad?
Csak a fűszál fedi langyatag
Testedet. Fent a hűs szél süvít,
Közben csodát regél Istenek

Havasa. Szégyenlős elbújik,
Elrejtőzve, majd rejtőzködve
Tűnik el, Langymeleg felhőkbe.
Mintha füstkévéjévé kélne

Úgy jő a felszínre. Lassan mint
Tüll lepel Olvad eggyé az ég,
A gerinccel. Reám hófehér
Burka jő, már, már, egészen fel,

Bércet takarván, míg termetem
Fürkészem, e csendet s látomást
Igézve, közben lelkünkre ült
A felhő. Nem látok előre,

Csak sűrűn hófehéren burokba
Rejtve hantol ez égi mámor.
Merre is induljak? Rémisztget
Táj merevsége megigéző

Szépsége. Biztont hátam megett
Lelek, s ajkamat imára
Invitálom, Istenhez halkan
Szól fohászom. Elszégyenli

Magát égi játék, felfedik
Bájaikat ismét Istenek
Havasának ormai. S e
Tánccal lebegek, mint Istenek

Lélekben merengek veletek.