Januárban

Itt van a tél, fagyosan, zimankón
Zúzmara virít a kietlenben.
Lábom alant csikorogván a hó,
Minden apróka léptem tapadó
Robajt kelt a hideg rideg télben.

Oly szép e kikelet, hófehér hegy
Itt van udvarunkba vörösbegy
Hát bár énekét most otthon hagyta
Fehérséget ő ruhája bontja
Fenyőága testét ringatgatja.

Jönnek a sárga hasú cinkék is
Kik Tél kietlenben Amouruk
Elszégyenelvén s a párjuk halk
Neszén, büszkén ugrik fehérleplén.


Magányban

Tél kietlen hidege,
kopárszik némasága
megbújik bennem az est
ordas kínos magánya.

Tél... s jut még eszembe
Hófehér jég kék tükre.
A fehér tó zúzmarás
födte. Temetői fák

fejfáinak hosszasan
párhuzamos sorai,
rajtuk a kegyelemnek
hófödte fehér porai.

Isten tette reájuk
Ájtatos kezét, lelkek
égi fénybe menetek,
hová élő el nem ér,

így ott a bűn sosem él.
Égi tisztaság lebeg,
angyalok szállnak oda.
Vágyom én is, hol a hon,

Istennél van otthonom.