Lelkemnek mandalája
 

Lelkemnek mandaláját
mesélem néked most el.
Elmondom mit rejt lelkem.

Szívemben a szeretet
lobog, mely nem kecsegtet,
nem kacagtat ajkakat.

Halkan andalgok a part
mezején, felmászom a
hegycsúcsra, hogy megleljem

boldogságom. Pennám most
kiírja mélyről áradt
énemet, pergamenre

vetíti mivoltomat.
Mandala segíti a
lelket, mely eltörli a

szemből, megfáradt könnyet.