Lelkemnek mandalája
Lelkemnek mandaláját
mesélem néked most el.
Elmondom mit rejt lelkem.
Szívemben a szeretet
lobog, mely nem kecsegtet,
nem kacagtat ajkakat.
Halkan andalgok a part
mezején, felmászom a
hegycsúcsra, hogy megleljem
boldogságom. Pennám most
kiírja mélyről áradt
énemet, pergamenre
vetíti mivoltomat.
Mandala segíti a
lelket, mely eltörli a
szemből, megfáradt könnyet.
|