Erdélyi hegyek
Mikor bércek ormain,
Kanyargós idomain
Fent mártózván a felhők
Köpenyein, ölelő
Oltalomba zár hullám.
Habot vernek a felhők,
Láváját ökleli nap,
Mint tűzokádó sárkány
Megrészegít most az ég.
Termetem oly parány,
Lenne tű, a sziklás
Hasíték, talán talány.
Kányádi
Sándorhoz
Székely Magyar. Igen!
Lelki hűségével
Magyar. Harcolt igaz
Élőkért, határon
Túl élőkért. Mert ott
Magyarok élnek, hős
Tagjai a Kárpát
Medencének. Erdélyt
Övezi, mint őrző
Angyala ős hegyek
Vonulata, Somlyó
Nagy bércek Üde zöld
Illata áthatja
Keblemet, jöjj haza.
Ifjúi vénám
Üde friss serlegét
Feltölti Magyarok
Szent énével áldott
Ős honunk, mit Árpád
Vezér okul hagyott .
Sándor bácsi hűen
Törődte nemzetünk.
Pennája színesen
Ragyog, mesét
Dalol gyermek létnek,
Őszes jelkép marad
Sikoltó tüzében,
Tüzes lelkét ontotta
Vágynak tengerében.
Maradjon ily tiszta,
Forrás hűs vizében
Csergedező népnek
Atyja ként szólója.
Áldja meg Őt Isten,
Népünk patrónája.
|