Ködös őszi reggelen
Ködös őszi reggelen fáradtan
ébredtem. Andalgok a sűrű
ködben, madarak búcsúzkodván
tollászkodnak fák magaslatán.
Kanyarokat írnak búcsúzó
gólyák. Ki tudja merre vetik
hosszú útjaik. Kikandikál
a hűs őszi szél, és átjárja
testemet a légnek dermesztő
hidege. Fákról hull a levél,
aranyló színben, elkendőzve,
kopottan káprázott, ha lassan
is, de minden fa levetkezi
levélkéit, hogy lassan hosszas
téli álmait szenderegve
álmodhassa. Alant takarja
pamlagot avar. Harmatosan
összetapadt a sok elhamvadt
levél, melyre a természet, mint
elvetélt anya tekint fáradt
testére vissza, hogy tavasszal
üdén önthesse szép magzatát.
Leszáll az
est
Az égnek, mélykék
Tengerében evez
Gondolám, hol heves
Csillagok fürdenek
Fénysugár folyamán.
Késő őszi légben
Bagoly báró penget,
Szárnyával integet.
Tekingetek szerte.
Kikelet az ihlet
Köntösére réved,
A hold, vibráló
Mosolya öleli
A föld minden zugát.
Éj csillaga nyugágy,
Reá vetül fényár.
Fénykosarát küldi
Mely a földre szállván,
Szeretetet gyújtván
Elsimul lágyan az
Emberek új honán.
|