Levél, levél, falevél,
mind lehullott, itt a tél.
Hó tapad a fákra.
Az egész világra?

Hideg a tél, hull a hó.
Csomagol a Télapó.
Megtelik a zsákja.
Ajándékot osztogatni
elindulhat már ma.

Hó takar már kertet, házat.
A Télapó merre járhat?
Havas úton nagy csizmában lépeget.
Megkeresi Misit, Marcit
és a többi szófogadó gyereket.

Cinka cica, csak egy falat,
didergett egy bokor alatt.
A Télapó felemeli,
két kezével melengeti.
Valaki majd örül neki!

Virgács, cukor, a keksz csokis.
Ajándék lett a cica is.

Meglátjátok gyerekek,
hamar megnő. A kamrában
félnek már az egerek!

Kandúr Karcsi alig várja,
hogy legyen egy jó barátja.
Bezzeg Brumi, a vén kutya,
haragszik rá, megugatja.

Figyelj Brumi! Nem szabad
Cinka cicát megugatni,
mert megijed, s elszalad.

Öreg Brumi és az Asztor,
szomszédék kutyája,
minden este megbeszélik,
mi volt vacsorára.

– Leves volt meg kutyatáp is,
igen finom fajta...
– Csontot kaptam, még egy kevés
mócsing is volt rajta!

– Járt-e róka kertek alján?
Megmondhatja bárki:
ha híja lesz a kacsáknak,
mi fogunk ráfázni.

– Új cicánk van – mesél Brumi. –
Szereti a gazda.
Ne kergesd meg, mert kikapunk,
hogyha nem lesz farka!

Így beszélnek, felelgetnek
minden áldott este,
miközben a házat őrzik
jobbra-balra lesve.

Mikor felhő nem takarja,
felnéznek a Holdra:
De jó lenne, ha az a Hold
sajtkarika volna!

Ábrándozó dalolásuk
felhallik az égre,
de az a szép karika sajt
nem hullik le mégse.

Nagy az öröm a cicáknál,
mert az a hír járja,
a háztetőn csuda muri,
macskabál lesz máma.

Odakinn már hangoskodik
a kandúr dalárda,
Cinka cica szíve dobog
ennek hallatára.

Reméli, ha kiöltözik
ő lesz a bál szépe,
s királynőnek választja meg
majd a macskák népe.

Készülődik a kis hiú,
próbálja a táncot.
Előkapar egy dobozból
szalagot, nyakláncot.

Nézegeti a tükörben,
melyik állna jobban,
minden egér rajta vihog
benn az egérlyukban.

Elindulna a két cica,
jaj, de akkor látja,
zárva minden ablak, ajtó,
nem mehetnek bálba.

Nézd csak, mit köt a nagymama!
Nagyapának kesztyűt.
Szüksége van már egy újra,
mert a régi elnyűtt.

Kosarában sok szép fonál.
Válogat belőle.
– Vasárnapra készen is lesz,
nem ám csak jövőre!

Cinka cica álmélkodik:
– Mennyi színes labda!
Amilyen jó a mamácska,
biztos nekünk adja!

– De sok színes, szép guriga!
– Van-e farkuk nékik?
Kandúr Karcsi meg a Cinka
együtt húzzák, tépik.

Keverik a fonalakat:
van itt piros, barna.
Mit gondol majd a nagyapa:
Kesztyűje mért tarka?

– Gyere ki te szép madár,
oly régóta nézlek már!
Alig várlak, úgy szeretlek,
ne félj tőlem, nem eszlek meg!

– Mondd csak Karcsi, ha kijönne,
kettőnknek is elég lenne?

Kétszer megkerülte a tálat
ez a hálátlan, nyafka állat,
majd felpúpozta lusta hátát,
párat lépett, s kicsit odébb állt.
Kandúr Karcsi is csak azt várta,
hogy jobb falat jut-e a tálba.

Nem esik jól a csirke húsa?
A tej legyen a kutya jussa?
Hát te is jól el vagy kapatva!
Itt kényeskedik minden macska?

Szegény cicák, talán árvák,
vagy csak a házból kizárták?

Figyeljetek gyerekek!
Rosszat sose tegyetek!

Szitál a hó, a szél fújja,
a cicáknak nagy a búja.
Elbújtak az egerek.
Hideg télben, üres hassal
ázni, fázni ki szeret?

– Itt már minden csupa hó, jég.
Dideregtünk eleget.
Somfordáljunk be a házba,
ott találunk meleget.

Tavaszodik fű, fa, virág,
illatos az egész világ.
Kandúr Karcsi Cinkát hívja:
– Gyerünk ki a rétre!
Egy hatalmas fészket láttam
egy dúc tetejébe’.
Lehet abban néhány csodás
fióka vagy madártojás.
Jó lenne ebédre!

A két cica iparkodik,
versenyezve kapaszkodik,
száját nyalja előre.
Azé lesz a legjobb falat,
Ki először feljut a dúc-tetőre.

Vadászik Karcsi eleget.
Most fogott épp egy egeret.
Még játszik vele s tervezi,
hogy uzsonnára megeszi.

Kérleli Cinka:
– Ha lehet,
adj belőle egy keveset!
Karcsi csak morog:
– Van eszem!
Én fogtam, magam megeszem.

Figyelj Karcsi! Mit találtam?
Ajándékot egy kosárban.
Mennyi szép hímes tojás!
Húsvét napján így szokás.

Szódásüveg? Nincsen párja!
Kandúr Karcsi megcsodálja.
– Gyere Cinka, meglocsollak!
Azt várod, hogy kölnit hozzak?

Cinka cica rosszat tettél!
Tyúkól felé miért mentél?
Megmondhatja akárki:
A cicáknak nem szabad
a kiscsibékre vadászni!

Ha tyúkanyó megtépi a bundádat,
megjegyzed, hogy a csibéit ne bántsad!

Cinka cica hova lettél?
Megint az utcára mentél?
Ott idegen kutyák járnak,
nem ismernek, megtépáznak.

Bizony így lett! Kész szerencse:
a hű Brumi észrevette.
Nekiment a vad kutyának,
s eliszkolt a gonosz állat.

Cinka cica korán kelve,
kiment a virágoskertbe.
A kert alján kis tavacska.
Abból talán halászhatna?

Nem halászott, hát odébb állt,
s a virágok között sétált.
Virágok között mit látott?
Csodálkozva felkiáltott:

– Kandúr Karcsi, gyere gyorsan!
Nézd, mi mozog a bokorban!
Egér ez, vagy egy madárka?
Vigyük haza vacsorára!

Kandúr Karcsi odasurran,
nézi, mi van a bokorban.
Tanácstalan ő is persze,
hozzányúlni sincs nagy kedve.

– Ilyet én még sose láttam,
pedig sokfelé vadásztam...
Zöld a feje, zöld a háta,
brekeg, s be nem áll a szája!

Cinka cica sétálni ment
egy szép nyári éjjel.
Úgy gondolta, nem árt, hogyha
odakinn néz széjjel.

Végigjárta a parkokat,
egeret nem látott.
Csak pár kutya ugatta épp
a szép holdvilágot.

Befordult a főutcára:
Kirakatok száza
kápráztatta, csalogatta
vásárlási lázra.

Meglátott egy fürdőruhát.
Varázslatos holmi!
Másnap reggel vissza is ment
gyorsan vásárolni.

Otthon aztán felpróbálta,
és tükörbe nézett
éppen, mikor Kandúr Karcsi
az ajtón belépett.

Cickafalván, Macska téren
van a Miau Étterem.
Cinka cica odasétált
körülnézni, mit vegyen.
Kandúr Karcsi a főpincér
átadta az étlapot,
közben halk dorombolással
ily szavakat hallatott:

– Párizsból jött a szakácsom,
a kuktám egy burmai,
a menüt sziámi írta,
én vagyok csak hazai.

Kínálhatok mindenfélét:
egérfarkat rántva is,
vadasan a hátát, combját,
kocsonyázott füle friss.

Cinka cica csak fanyalgott:
– Ezt mind nem kívánom én.
Különb egér hízik dión
a padlásunk rejtekén.

Kandúr Karcsi e pár szóért
megorrontott rendesen,
meghajolt és bajsza alatt
ennyit morgott: – Csak legyen!

Ha nem kell a sok jó falat,
nem ajánlok egyebet,
az egeret fogd meg magad,
otthon meg is eheted!

Cinka cica belopódzott
a kamrába este,
ha ilyesmi előfordul,
nincs köszönet benne.

– Hová lett a tejföl, túró,
ki lehet a tettes?
– Szaladjunk a rendőrségre?
– A nyomozás terhes!

Inkább magam kihirdetem,
hogy mindenki hallja:
„Jutalmat kapsz, ha jelented,
ki a bajszát nyalja!”

De vigyázat, a gazfickó
lehet, hogy veszélyes!
Fegyvere van: Foga, körme
rettentően éles.

Épp ezért a nyomozóknak
a jutalma készen:
nagy karika véres hurka,
most sütöttem éppen.

                ***

Cinka cica belopódzott,
pont erre vitt útja.
Megette a véres hurkát,
S szélnek eredt újra.

Újra hull a sok levél
levelek közt kisegér.
A két cica vadászik,
amíg ugrál, nem fázik.

Ezután már csak azt várják,
lesz-e tél és lesz-e hó?
Jön-e majd a Télapó?