
Levél, levél,
falevél, mind lehullott, itt a tél. Hó tapad a fákra. Az
egész világra?
 
Hideg
a tél, hull a hó. Csomagol a Télapó. Megtelik a
zsákja. Ajándékot osztogatni elindulhat már ma.


Hó takar már kertet, házat.
A Télapó merre járhat?
Havas úton nagy csizmában lépeget.
Megkeresi Misit, Marcit
és a többi szófogadó gyereket.
Cinka
cica, csak egy falat, didergett egy bokor alatt. A Télapó
felemeli, két kezével melengeti. Valaki majd örül neki!

Virgács,
cukor, a keksz csokis. Ajándék lett a cica is.

Meglátjátok gyerekek,
hamar megnő. A kamrában
félnek már az egerek!

Kandúr
Karcsi alig várja, hogy legyen egy jó barátja. Bezzeg Brumi, a
vén kutya, haragszik rá, megugatja.
Figyelj
Brumi! Nem szabad Cinka cicát megugatni, mert megijed, s
elszalad.

Öreg Brumi és az Asztor,
szomszédék kutyája,
minden este megbeszélik,
mi volt vacsorára.
– Leves volt meg kutyatáp is,
igen finom fajta...
– Csontot kaptam, még egy kevés
mócsing is volt rajta!
– Járt-e róka kertek alján?
Megmondhatja bárki:
ha híja lesz a kacsáknak,
mi fogunk ráfázni.
– Új cicánk van – mesél Brumi. –
Szereti a gazda.
Ne kergesd meg, mert kikapunk,
hogyha nem lesz farka!
Így beszélnek, felelgetnek
minden áldott este,
miközben a házat őrzik
jobbra-balra lesve.
Mikor
felhő nem takarja, felnéznek a Holdra: De jó lenne, ha az a
Hold sajtkarika volna!

Ábrándozó dalolásuk
felhallik az égre,
de az a szép karika sajt
nem hullik le mégse.
Nagy az öröm a cicáknál,
mert az a hír járja,
a háztetőn csuda muri,
macskabál lesz máma.
Odakinn már hangoskodik
a kandúr dalárda,
Cinka cica szíve dobog
ennek hallatára.
Reméli, ha kiöltözik
ő lesz a bál szépe,
s királynőnek választja meg
majd a macskák népe.
Készülődik a kis hiú,
próbálja a táncot.
Előkapar egy dobozból
szalagot, nyakláncot.
Nézegeti a tükörben,
melyik állna jobban,
minden egér rajta vihog
benn az egérlyukban.

Elindulna a két
cica, jaj, de akkor látja, zárva minden ablak, ajtó, nem
mehetnek bálba.
Nézd
csak, mit köt a nagymama! Nagyapának kesztyűt. Szüksége van
már egy újra, mert a régi elnyűtt.

Kosarában sok szép fonál.
Válogat belőle.
– Vasárnapra készen is lesz,
nem ám csak jövőre!
Cinka
cica álmélkodik: – Mennyi színes labda! Amilyen jó a
mamácska, biztos nekünk adja!

– De
sok színes, szép guriga!
– Van-e farkuk nékik?
Kandúr Karcsi meg a Cinka
együtt húzzák, tépik.

Keverik a fonalakat:
van itt piros, barna.
Mit gondol majd a nagyapa:
Kesztyűje mért tarka?
– Gyere
ki te szép madár,
oly régóta nézlek már!
Alig várlak, úgy szeretlek,
ne félj tőlem, nem eszlek meg!

–
Mondd
csak Karcsi, ha kijönne,
kettőnknek is elég lenne?
Kétszer
megkerülte a tálat ez
a hálátlan, nyafka állat, majd
felpúpozta lusta hátát, párat
lépett, s kicsit odébb állt. Kandúr
Karcsi is csak azt várta, hogy
jobb falat jut-e a tálba.

Nem esik jól a csirke húsa?
A tej legyen a kutya jussa?
Hát te is jól el vagy kapatva!
Itt kényeskedik minden macska?

Szegény
cicák, talán árvák, vagy csak a házból kizárták?

Figyeljetek gyerekek!
Rosszat sose tegyetek!
Szitál
a hó, a szél fújja, a cicáknak nagy a búja. Elbújtak az
egerek. Hideg télben, üres hassal ázni, fázni ki szeret?

– Itt
már minden csupa hó, jég.
Dideregtünk eleget.
Somfordáljunk be a házba,
ott találunk meleget.
Tavaszodik
fű, fa, virág, illatos az egész világ. Kandúr Karcsi Cinkát
hívja: – Gyerünk ki a rétre! Egy hatalmas fészket
láttam egy dúc tetejébe’. Lehet abban néhány
csodás fióka vagy madártojás. Jó lenne ebédre!

A két cica iparkodik,
versenyezve kapaszkodik,
száját nyalja előre.
Azé lesz a legjobb falat,
Ki először feljut a dúc-tetőre.


Vadászik
Karcsi eleget. Most fogott épp egy egeret. Még játszik vele s
tervezi, hogy uzsonnára megeszi.

Kérleli
Cinka: – Ha lehet, adj belőle egy keveset! Karcsi
csak morog: – Van eszem! Én fogtam, magam megeszem.

Figyelj
Karcsi! Mit találtam? Ajándékot egy kosárban. Mennyi szép
hímes tojás! Húsvét napján így szokás.

Szódásüveg?
Nincsen párja! Kandúr Karcsi megcsodálja. – Gyere Cinka,
meglocsollak! Azt várod, hogy kölnit hozzak?
Cinka
cica rosszat tettél! Tyúkól felé miért mentél? Megmondhatja
akárki: A cicáknak nem szabad a kiscsibékre vadászni!

Ha
tyúkanyó megtépi a bundádat, megjegyzed, hogy a csibéit ne
bántsad!
Cinka
cica hova lettél? Megint az utcára mentél? Ott idegen kutyák
járnak, nem ismernek, megtépáznak.

Bizony így lett! Kész szerencse:
a hű Brumi észrevette.
Nekiment a vad kutyának,
s eliszkolt a gonosz állat.
Cinka
cica korán kelve, kiment
a virágoskertbe. A kert alján kis tavacska. Abból talán
halászhatna?
Nem halászott, hát odébb állt, s a virágok
között sétált. Virágok között mit látott? Csodálkozva
felkiáltott:
–
Kandúr Karcsi, gyere gyorsan! Nézd, mi mozog a bokorban! Egér
ez, vagy egy madárka? Vigyük haza vacsorára!
Kandúr
Karcsi odasurran, nézi,
mi van a bokorban. Tanácstalan ő is persze, hozzányúlni sincs
nagy kedve.

– Ilyet
én még sose láttam,
pedig sokfelé vadásztam...
Zöld a feje, zöld a háta,
brekeg, s be nem áll a szája!
Cinka
cica sétálni ment egy szép nyári éjjel. Úgy gondolta, nem árt,
hogyha odakinn néz széjjel.
Végigjárta a parkokat, egeret
nem látott. Csak pár kutya ugatta épp a szép
holdvilágot.
Befordult a főutcára: Kirakatok
száza kápráztatta, csalogatta vásárlási lázra.
Meglátott
egy fürdőruhát. Varázslatos holmi! Másnap reggel vissza is
ment gyorsan vásárolni.
Otthon aztán
felpróbálta, és tükörbe nézett éppen, mikor Kandúr Karcsi az
ajtón belépett.


Cickafalván, Macska téren
van a Miau Étterem.
Cinka cica odasétált
körülnézni, mit vegyen.
Kandúr Karcsi a főpincér
átadta az étlapot,
közben halk dorombolással
ily szavakat hallatott:
– Párizsból
jött a szakácsom,
a kuktám egy burmai,
a menüt sziámi írta,
én vagyok csak hazai.
Kínálhatok mindenfélét:
egérfarkat rántva is,
vadasan a hátát, combját,
kocsonyázott füle friss.
Cinka cica csak fanyalgott:
– Ezt mind nem kívánom én.
Különb egér hízik dión
a padlásunk rejtekén.
Kandúr Karcsi e pár szóért
megorrontott rendesen,
meghajolt és bajsza alatt
ennyit morgott: – Csak legyen!
Ha nem kell a sok jó falat,
nem ajánlok egyebet,
az egeret fogd meg magad,
otthon meg is eheted!
Cinka
cica belopódzott a kamrába este, ha ilyesmi előfordul, nincs
köszönet benne.

– Hová
lett a tejföl, túró,
ki lehet a tettes?
– Szaladjunk a rendőrségre?
– A nyomozás terhes!
Inkább
magam kihirdetem, hogy mindenki hallja: „Jutalmat kapsz,
ha jelented, ki a bajszát nyalja!”
De vigyázat, a
gazfickó lehet, hogy veszélyes! Fegyvere van: Foga,
körme rettentően éles.
Épp ezért a nyomozóknak a
jutalma készen: nagy karika véres hurka, most sütöttem
éppen.
***
Cinka
cica belopódzott, pont erre vitt útja. Megette a véres
hurkát, S szélnek eredt újra.

Újra hull a sok levél
levelek közt kisegér.
A két cica vadászik,
amíg ugrál, nem fázik.

Ezután már csak azt várják,
lesz-e tél és lesz-e hó?
Jön-e majd a Télapó?
Búcsúzunk



2012. október
|