Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
Távkapcsolat Bt.

Hogyan kezdődött?
 Az "ortodox" SETI alapelvei - A SETI szépsége /Almár Iván/



Az emberi képzelet hosszú időn keresztül korlátok nélkül álmodozhatott másmilyen, az égi szférákhoz tartozó lényekről.
A görög mitológia hősei, félistenei, vagy a középkori templomokban vagy Hieronymus Bosch képein megörökített szörnyek joggal tekinthetők "Földön kívüli lényeknek", bár az a mondákban és legendákban nem mindig világos, hogy hol van a lakhelyük. A bolygókat és a csillagokat akkor még nem tekintették égitestnek, vagyis lakható világnak, viszont képzeletszülte mesebirodalmakkal népesült be föld és ég, a légkör és a föld belseje is. Minden nép megteremtette a maga mondavilágát, s ebben az ég és csillagai gyakran fontos szerepet játszottak - gondoljunk például Csaba királyfi vonulására a Tejúton a magyar mitológiában! Ez a kezdeti korszak egészen addig tartott, amíg Kopernikusz, Galilei és Kepler munkássága nyomán a XVII. századra kialakult a Naprendszer heliocentrikus képe, amelyben a Föld csak az egyik a bolygók közül.

Valamivel korábban, a XVI. század legvégén élt egy rendkívüli ember, aki filozófiájában messze megelőzte korát. Giordano Bruno Itáliában a lakható világok sokaságáról prédikált, és Párbeszéd a végtelenről, a világ egységéről és a világokról című művében filozófiai és geometriai érveket használva már azt hirdette, hogy mind a "napokat", mind a bolygókat élőlények lakják. Ez a forradalmi nézet akkor az életébe került; 1600-ban eretnekként máglyán végezte.

A kialakult heliocentrikus világkép talán legfontosabb következménye éppen az volt, hogy a Hold és a bolygók nem misztikus égi jelenségek többé, hanem a Földhöz hasonlító égitestek (az asztrológia ezt az egyszerű alapigazságot mind a mai napig képtelen megemészteni). Megmért távolságuk alapján levezették valódi méreteiket, és a távcső - legalábbis a Hold esetében - igazi hegyeket, völgyeket és "tengereket" mutatott. Lakható világoknak tűntek, de vajon valóban lakottak-e? A kor tudósait mélyen foglalkoztatta ez a probléma, de véleményüket nem megfigyelésekre, hanem filozófiai, világnézeti érvekre alapozták. A filozofikus válasz lényege az volt, hogy minden lakható világnak lakottnak is kell lennie, különben Isten miért teremtette volna?

E gondolat tudománytörténetileg is érdekes, világos kifejtése található Kepler híres levelében, a Dissertatio cum Nuncio Sidereoban, amelyet 1610-ben írt Galileinek abból az alkalomból, hogy eljutott hozzá az olasz tudós első távcsöves felfedezéseinek híre. A Jupiter körül felfedezett négy Galilei hold Kepler számára azt is bizonyította, hogy a Jupiter bolygónak lakói vannak! A Bruno sorsától való félelem még tartott, erre utal a következő idézet:

"Elsősorban el vagyok ragadtatva attól, hogy munkásságodon keresztül felfrissülhettem. Ha Te egy állócsillag körül keringő bolygókat találtál volna, akkor már előkészíthették volna számomra a Bruno-féle megszámlálhatatlansághoz illő bilincseket és börtönt, vagy jobban mondva a kiátkozást. Pillanatnyilag megszabadítottál ettől a legnagyobb félelemtől, ami akkor fogott el, amikor könyved hírére ellenségeim diadalkiáltásokat hallattak. De Te azt állítod, hogy a négy bolygó nem egy állócsillag, hanem a Jupiter körül kering."

(a fordítás az 1964-es német kiadás alapján készült.)
S ezt követi a fontos megállapítás:

"Nem tudom megtagadni, hogy ... hangot adjak azon véleményemnek, hogy most már nem valószínűtlen, hogy nemcsak a Hold, de még a Jupiter is lakott ..."

"Ha ugyanis a Jupitert négy bolygója különböző távolságokban és időközökben kerülgeti, akkor felmerül a kérdés, hogy mire jó ez, ha a Jupiter golyóján senki nincs, hogy ezt a csodálatos mozgást szemmel kövesse. Mert ami bennünket, földlakókat illet, nem tudnám magunkat olyan alapon meggyőzni, hogy ezek elsősorban bennünket szolgálnának, hiszen mi őket nem is látjuk. És, kedves Galilei, aligha lehet elvárni, hogy mindenki, akinek távcsöve van, a jövőben őket figyelje."

S ebből levonja a végső következtetést, hogy

"...a négy Újonc nem elsősorban nekünk, földlakóknak, hanem kétségkívül a Jupiteren, annak golyóján körös körül lakó élőlények számára teremtetett."

Ez a "célszerűségi felfogás" tulajdonképpen még a XIX. században is népszerű volt. A távcsöves csillagászat fejlődése addigra elvezetett annak felfedezéséhez, hogy egyes bolygókon légkör és felhőzet, másokon pedig hósapka található. Flammarion még 1862-ben is úgy érvelt egyik költőien megfogalmazott írásában, hogy mi szükség lenne minderre, ha a bolygókon élet nem lenne. S alig néhány évvel később megszületett a "megfigyelési bizonyíték" is: Schiaparelli felfedezte a Mars csatornáit, amelyeket hamarosan mindenki a marslakók mérnöki alkotásainak tekintett. Ez volt az első "Mars korszak", amely az amerikai Lowell munkássága nyomán 1905 körül érte el csúcspontját. Ekkorra kialakult az a meggyőződés, hogy a marsbeli értelmes élet felfedezése már meg is történt, legfeljebb a marslakókkal való kapcsolatfelvétel lehetőségén érdemes gondolkodni. (Ekkoriban, 1891-ben történt, hogy Flammarion javaslatára a Francia Tudományos Akadémia kiírt egy pályázatot, amely szerint százezer frankot kap az a pályázó, aki tíz éven belül felveszi a kapcsolatot egy csillaggal vagy bolygóval. A legérdekesebb az a körülmény volt, hogy a pályázat kizárta a Marsot, mint olyan égitestet, amelynél a feladat túl egyszerű lenne!)

Századunk első évtizedében azonban már gyűltek a bizonyítékok a marscsatornák léte ellen, majd megszületett a végső cáfolat is, amely szerint egyszerű optikai csalódásról van szó. A század első felének csillagászata talán éppen e nagy csalódás hatására teljesen elfordult a bolygók kutatásától. Az új eszközök, spektroszkópok és fotométerek segítségével végzett asztrofizikai kutatások a bolygók megfigyelését háttérbe szorították. Néhány kivételtől eltekintve a szakcsillagászok többé nem foglalkoztak az élet lehetőségével más égitesteken, és lemondtak arról is, hogy a bolygómegfigyelések révén idegen élet nyomaira bukkanjanak. Az akkoriban divatos Jeans-féle bolygókozmogónia szerint egy-egy bolygórendszer létrejötte amúgy is nagyon ritka, valósággal csodaszerű jelenség. Ugyanakkor a biológusok is arra a következtetésre jutottak, hogy az élet megjelenése is rendkívül valószínűtlen esemény.

1945-50 körül volt talán minimális a szakmai érdeklődés e fontos probléma iránt. (Érdekes, hogy az ismeretterjesztő irodalom egy része még nem adta fel a harcot. 1945-ben jelent meg magyarul Papp Dezső Élet a csillagokon című műve, amely azzal a Kant idézettel indul, hogy "A legtöbb bolygó bizonyára lakott" és 220 oldalon keresztül bizonygatja különféle élőlények létét a Naprendszer égitestjein és szerte a csillagok világában is. Legmeglepőbb állítása, hogy a baktériumok mind Földön kívüli eredetűek!)

Az ötvenes évektől kezdve az űrkutatás új módszert adott a Hold és a bolygók közvetlen vizsgálatára, és ez a lehetőség újra felkeltette az érdeklődést a téma iránt - elsősorban természetesen abban a két országban, ahol űrkutatási tervekkel foglalkoztak, vagyis a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Az űrkutatáshoz kötődve az életkeresési program - vagyis lényegében a Viking expedíció a Marsra - immár mint teljesen reális alapokon nyugvó tudományos részprojekt jelent meg, amelyben nem is annyira csillagászok, mint biológusok vettek részt. Elősegítette az érdeklődés fokozódását az is, hogy Haldane és Oparin nyomán megváltozott az élet keletkezésére vonatkozó koncepció, mert kiderült, hogy az élet alapvető építőkövei, az aminosavak, viszonylag könnyen létrejöhetnek. A bolygók keletkezése sem tűnt már olyan ritka folyamatnak, a Jeans-elmélet feledésbe merült. Ennek ellenére a Viking kísérletek felemás eredménye nyomán a hetvenes évek végén úgy tűnt, hogy nemigen van olyan hely a Naprendszerben, ahol élet nyomai után kutatni érdemes lenne (a mai helyzetre a 3. fejezetben visszatérünk).

Az űrkutatás kezdete egyébként időben egybeesett azzal a fontos eseménnyel, hogy 1959-ben Cocconi és Morrison nevezetes cikke felhívta a figyelmet az élet, pontosabban a magasan fejlett technikai civilizációk keresésének lehetséges rádiócsillagászati módszereire. Ennek is voltak természetesen előzményei, olyan érdekes javaslatok, amelyek optikai vagy rádiókapcsolat felvételét szorgalmazták a Marson feltételezett civilizációval, de szisztematikus keresésről korábban nem volt szó. (Ezekre a korai javaslatokra később visszatérünk.)
 


Előző fejezet - Tartalomjegyzék - Következő fejezet



SETI - Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
tudományos módszerekkel

Frissítve: 2000-10-08 Kiss István-Távkapcsolat Co.