Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
Távkapcsolat Bt.

Az első kísérletek
Az OZMA-tol a Phoenix-ig - A SETI szépsége /Almár Iván/


Negyven évvel ezelőtt, amikor Cocconi és Morrison alapvető tanulmánya megjelent a Natureben, egy fiatal amerikai csillagász, Frank Drake már javában dolgozott azon, hogy hogyan valósítsa meg rádiócsillagászati kereső programját a Nyugat Virginiai Green Bankben nemrég létrehozott Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium (NRAO) távcsövein. Lloyd Berknernek, az Amerikai Egyetemek elnökének, és Otto Struvenek, az Obszervatórium igazgatójának támogatásával megkapta programjához az új, 26 m-es rádiótávcső használati jogát - ez volt akkor a legnagyobb rádiótávcső az Egyesült Államokban! Ekkoriban az új paraméteres erősítők jelentették a vevőtechnika csúcsát, Drake volt az egyik legelső, aki ezeket a rádiócsillagászatban alkalmazta. Összes speciális beszerzése nem került többe 2000 dollárnál. Egyébként berendezéseiben az akkor szokásos elemeket használta, beleértve azt a tollal papírra író regisztrálót is, amelynek a kiugró értékeket jeleznie kellett volna.

Drake kiszámította, hogy korának legjobb radarját az akkori legérzékenyebb vevőberendezésekkel mintegy 10 fényév távolságból lehetne észlelni, ezért olyan célpontokat választott, amelyek ezen a távolságon belül vannak. OZMA-nak elnevezett programját 1960. április 8-án indította meg. A rövidítés első fele Óz-ra a csodák országára, második fele a MASER technikára utalt. Egyetlen 100 Hz széles csatornát használt, amellyel letapogatott egy 400 kHz széles sávot a hidrogén nevezetes 1420 MHz-es vonala körül. A berendezés érzékenysége elérte a 4.10-22 W/m2-t.

A program keretében 200 órányi észlelés gyűlt össze két Nap-típusú csillagról, a "t" Cetiről és az e Eridaniról. Az OZMA program rövid volt és sikertelen, de a "t" Ceti neve mégis fogalommá vált. (Lásd Marx György nagy hatású cikkét, amely "Vár a Tau Ceti népe" címmel jelent meg.) Az sem teljesen véletlen, hogy később CETI lett a kutatások hivatalos elnevezése; ez egyrészt a Communication with Extra-Terrestrial Intelligence (Kommunikáció a Földön kívüli értelemmel) betűrövidítése, másrészt utal a "t" Cetire, mint elsőként megfigyelt csillagra is. Később, 1977-ben az elnevezés a ma is használt SETI-re változott (az angol kiejtés maradt "szeti") úgy, hogy a Communication helyére Search, vagyis kutatás került. Ekkoriban a szakma már úgy vélte, hogy a "kommunikáció" megnevezés korlátozza tevékenységét, hiszen például kirekeszti az egykori idegen civilizációk nyomai utáni kutatást.

Az OZMA projekt valami alapvetően új jelenség volt a rádiócsillagászatban és a Földön kívüli élet kutatásában. Elvi alapjait, amelyekről az 1. fejezetben volt szó, alaposan végiggondolták - a frekvencia és a célpontok megválasztásától a várható zavaró jelenségek modellezéséig. Hatására jellemző, hogy 1961-ben már az Amerikai Tudományos Akadémia által támogatott SETI konferenciát rendeztek az NRAO-ban. Az OZMA volt az első eset a történelemben, amikor Földön kívüli társaink keresése már a Naprendszeren túlra vezetett. 1960-ban, amikor az OZMA megindult, éppen 38 év telt el az említett Marconi-féle kísérletek óta; az OZMA projekttől napjainkig szintén eltelt 38 év. Annak ellenére, hogy az első 38 évben gyakorlatilag semmi nem történt ebben az irányban, míg az utóbbi 38 évben kutatások tucatjai folytak nagy ráfordítással és erőbevetéssel, mégis elmondható, hogy Marconi és Drake programja (és technikája) között lényegesen nagyobb a különbség, mint az OZMA projekt és a jelenleg folyó legtökéletesebb SETI kutatásoké között. Bár a SETI kutatások spektruma lényegesen gazdagodott az elmúlt évtizedekben (részletesen lásd a 7. fejezetben), mégis Drake tudományos és műszaki alapelveit változatlanul elfogadja, és használja a SETI közösség zöme.

A hatvanas évek a SETI kutatások fellendülését hozták világszerte, de különösen a Szovjetunióban. Bár nemcsak "ortodox" rádiós kutatások indultak, de azért a legtöbb a Drake-féle nyomvonalon haladt. Említsünk meg néhányat a rádiócsillagászati programok közül! 1964/65-ben Kardasov és Solomickij a krimi Obszervatórium 16 m-es antennájával kvazárokat észlelt. Ekkor született az a híres TASZSZ közlemény, amely a CTA 102 jelű rádióforrást, mint egy lehetséges szupercivilizáció felfedezését üdvözölte. 1968/69-ben Trojckij és mások 5 m-es antennával, 25 csatornán csillagokat észleltek. Trojckij egy másik program keretében dipólantennákkal sporadikusan fellépő impulzusok után is kutatott az égen.

Ebben az évtizedben, 1964-ben volt az első SETI konferencia az örményországi Bjurakan Obszervatóriumban; ezt Ambarcumjan, a világhírű asztrofizikus és Kardasov szervezte. 1971-ben ugyancsak Bjurakanban tartották az első amerikai-szovjet SETI konferenciát is. A kiváló szakemberek arra a meglehetősen optimista megállapításra jutottak, hogy az élet mindenfelé elterjedt az Univerzumban, és talán egy millió, nálunk technikailag fejlettebb civilizáció is létezik a Tejútrendszerben. A hetvenes évek programjaiba már bekapcsolódott a francia Nancay rádiótávcső is. Az NRAO-ban OZMA II és OZPA néven olyan megfigyelési programok folytak, amelyek már 384 csatornát használtak egyidejűleg. Emelkedett az észlelt csillagok száma is, az OZMA II során például 674 csillagot figyeltek meg. A Szovjetunióban Kardasov és társai előszeretettel vizsgáltak olyan egzotikus helyeket, mint a Tejútrendszer központjának környéke, mert azt remélték, hogy ott szupercivilizációk nyomára bukkannak. Ilyen vizsgálatokat Drake és Sagan is kezdeményezett 1975-ben, amikor a világ legnagyobb rádiótávcsövét, az areciboit, 100 órán keresztül négy közeli extragalaxis felé irányították. 1978-ban Cohen és mások átvizsgálták az Areciboból és más obszervatóriumokból végzett, és 25 gömbhalmazra vonatkozó megfigyeléseket. Ők is szupercivilizációk után kutattak - hiába. Említést érdemel, hogy ekkor más Kanadából, az ontarioi Algonquin rádióobszervatóriumból is végeztek SETI megfigyeléseket.

Mindezek a programok viszonylag rövid ideig, néhány száz óráig tartottak csupán. A leggyengébb észlelt rádiófluxusok erőssége 10-22 és 10-28 W/m2 közé esett. Ezen időszak egyetlen igazán folyamatos, évtizedekig azonos módon és módszerrel végzett SETI programja Columbus városban folyt az Ohio állami Egyetem Rádió Obszervatóriumában "Big Ear", vagyis Nagy Fül néven. A kutatásokat 1973-tól egészen 1997-ig folyamatosan végezték az 53 m-es rádiótávcsövön Robert Dixon és munkatársai, akik főképp diákjai voltak. A fix felállítású antenna vevőjét az 1420 MHz-es vonal 250 kHz-es környezetére hangolták úgy, mintha a frekvencia állandó lenne a Tejútrendszer középpontjához rögzített koordinátarendszerben. A frekvenciafelbontás 1 és 10 kHz, az érzékenység 1,5.10-21 W/m2 volt. Folyamatosan letapogatták az egész eget anélkül, hogy különleges csillagokra vadásztak volna. 1977-ben e program keretében észlelték az eddigi legígéretesebb rádiójelet. Ez volt a híres WOW jel, amely keskeny sávban, nagy intenzitással jelentkezett rövid időre, de amelyet, többszöri próbálkozás ellenére, soha nem sikerült még egyszer megtalálni. Az ohioi volt a legrégibb, folyamatosan működő SETI program mindaddig, amíg az Egyetem el nem adta azt a területet, amelyre a rádiótávcső épült, egy golfpályának!

Mielőtt áttérnénk napjaink rádiós SETI programjaira, érdemes talán kitérni egy érdekes problémára: mi az oka annak, hogy a SETI évtizedekig gyakorlatilag amerikai és szovjet érdekeltségű program maradt? Ellentétben az űrhajózással és a Naprendszer űrszondás kutatásával, a SETI-nek nincs olyan hatalmas költségvonzata, amely a részvételt a szuperhatalmakra korlátozhatta volna. Olyan jelentős rádiócsillagászati technikával és szellemi háttérrel rendelkező nemzetek, mint Anglia, Németország vagy Hollandia versenyképes résztvevői lehettek volna az új diszciplína létrejöttének. Ennek ellenére az angol, német vagy holland kollegák semmiféle érdeklődést nem mutattak a fontos, látványos sikereket ígérő téma iránt. Véleményem szerint az okok összefüggnek az űrkutatás akkori helyzetével. A Naprendszer kutatását egyedül a két szuperhatalom végezte, ők építették a hold- és bolygókutató űrszondákat. Ezek a programok egyrészt maguk köré vonzották a legkiválóbb, vállalkozó szellemű csillagászokat, akik közül többen a 60-as évekre a SETI mozgalom vezetői lettek (Sklovszkij, Ambarcumjan, Kardasov, Trojckij, illetve Drake, Sagan, Herbig, Murray és mások). Másrészt a bolygóközi térbe merészkedő űrszondák gyenge jelzéseinek kiszűrése a természetes zajból olyan műszaki probléma, amely erősen hasonlít a SETI alapproblémájához. Ha egy országban a vezető csillagászok lelkesednek egy programért, és a más célra kifejlesztett műszaki megoldások is nagyrészt rendelkezésre állnak, akkor viszonylag könnyű továbblépni, SETI programokat javasolni és végrehajtani. Másrészt, ha a vezető csillagászok ellenzik, időpocsékolásnak tartják az egészet, akkor a közreműködés gyakorlatilag lehetetlen.

Napjainkra a Szovjetunió felbomlásával, és az ottani kutatómunka helyzetének folyamatos romlásával, az orosz SETI kutatások jórészt megszűntek. Új SETI központok jelentkeztek viszont Ausztráliában, Argentínában, Olaszországban, Indiában és részben Japánban is. A kutatások egyre inkább nemzetközi összefogást igényelnek, bár az amerikai dominancia megmaradt, sőt talán fokozódott is a kilencvenes évekre.


Előző fejezet - Tartalomjegyzék - Következő fejezet



SETI - Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
tudományos módszerekkel

Frissítve: 2000-08-03 Távkapcsolat Co.