Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
Távkapcsolat Bt.

Hatástanulmányok és analógiák
Másnap reggel mi lesz? - A SETI szépsége /Almár Iván/


 

Végezetül azért mégis el kellene gondolkodni azon, hogy milyen hatással lenne ez az esemény, vagyis egy üzenet megérkezése, ránk, társadalmunkra, világnézetünkre, tudományunkra és életünkre általában. Azt már láttuk, hogy a SETI felfedezésnek alighanem ez, vagyis az üzenet az egyetlen olyan formája, amely valóban jelentős hatást gyakorolhat. Sagan Kapcsolat című regénye és a belőle készült film plasztikusan ábrázolja a nagy felfedezést követő órák és napok zűrzavarát, a médiaőrülettől a szekták hangjának felerősödéséig. Bemutatja a biztonsági kérdések megjelenését is, amire a csillagászok egyáltalán nincsenek felkészülve. Mostanában több SETI kutatót foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan lehetne ezt a zűrzavart megelőzni, és káros hatásait csökkenteni. Az IAA SETI bizottsága két albizottságot is alakított, az egyiket a korábban említett javaslatnak megfelelően egy esetleges felfedezés tudományos értékelésére, a bizonyítékok és ellenérvek feldolgozására, a másikat pedig koordinátorként a sajtó, a média és ezeken keresztül a közvélemény felé. Ezen utóbbi feladata lenne annak világos elmagyarázása, hogy mi az, amit a jelenségről (üzenetről) már tudunk, illetve mi az, amit nem. A sajtó érdeklődése eleinte nyilván óriási lesz, majd később - különösen, ha az értelmezés elhúzódik, és nincsenek további hírek - valószínűleg gyorsan lecseng.

Az "üzenet" kétféle hatást válthat ki: örömet vagy félelmet (esetleg a kettő keveredhet is). A fantasztikus filmek mindkét variációt bemutatták már, s mivel többnyire közvetlen fizikai összeütközésről szólnak, inkább a félelmet hangsúlyozzák. Erre persze alapot is ad az emberiség egész eddigi történelme, amikor a fejlettebb technikával rendelkező hódító leigázta, és gyakran kiirtotta az elmaradottabb népet. Ez lenne a csillagközi érintkezés modellje? Még a rádión keresztül történő üzenetváltás is pusztító hatással lenne az emberiségre? Vannak, akik ettől félnek: említettük már egyes tudósok tiltakozását az arecibói rádiójelek kisugárzása idején. Erről a sokat vitatott kérdésről először ismerjük meg egy antropológus véleményét!

Finney amerikai antropológus a kapcsolat lehetséges hatásain filozofálva arra emlékeztet, hogy a 20. században, Új Guineában felfedezett izolált kőkorszaki törzsek nem pusztultak ugyan ki a technikai civilizációval való találkozás következtében, de teljesen megzavarodtak. Például fából "rádióállomásokat" és "repülőtereket" építettek, hogy rituális táncaikkal odacsábítsák a "kincseket jelentő árukat" hozó hajókat és repülőgépeket. Úgy utánozták a fehér embereket, hogy közben fogalmuk sem volt a 20. századi élet működéséről, például a pénzről. Az idegen társadalom erős kulturális hatása szétrombolta korábbi életformájukat, és évtizedekig tartott, amíg be tudtak illeszkedni új környezetükbe. Finney hangsúlyozza, hogy ha egy fajon belül is ennyire nehéznek bizonyult egymás igazi megértése, akkor kizárólag rádión keresztül kommunikálva egy tőlünk teljesen eltérő fejlődési úttal és kultúrával rendelkező társadalommal, iszonyatos félreértésekre számíthatunk.

Finney azonban nem hallgatja el a várható pozitív hatásokat sem. Még ha késik is egymás megértése, maga az a tény, hogy elgondolkodunk egy tökéletesen idegen társadalom fejlődési útjáról, termékenyítő hatással lehet az emberiségre. (Ezzel nyilván Swift is egyetértene.) Emlékeztet arra, hogy az első űrfelvételek a Földről egyértelműen segítettek abban, hogy átértékeljük saját ökoszféránk helyzetét. A technikai lehetőségek megvitatásánál érdekesebb lehet - mindkét oldalon! - egymás biológiájának, társadalmának és kultúrájának megismerése.

Mint említettük már, végső soron elég lenne egyetlen olyan társadalom felfedezése, amely biztosan túlélte a technikai fejlődés veszélyekkel teli korszakát (ahol most mi tartunk), s ez már új perspektívákat nyitna az emberiség előtt. Peter Schenkel equadori társadalomtudós, aki a szélsőséges optimizmust képviseli ezen a területen, lelkes könyvet írt arról, hogy milyen pozitív hatással lesz a Földön kívüliekkel való találkozás az emberiségre: "Egy felsőbbrendű, Földön kívüli értelemmel való kapcsolat felnyitja majd látóhatárunkat új lehetőségek széles spektruma felé. A velük való kommunikáció sokféleképp gazdagítja életünket, zilált világunk ügyeit új fényben látjuk majd, s az esemény, amely civilizációnk új korszakának kiindulópontjává válik, összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a tűz vagy a nyomtatás feltalálása, vagy Amerika felfedezése."

Véleményem szerint azt, hogy melyik oldalnak van igaza, előre eldönteni nem lehet. Láttuk, hogy milyen sok tényezőtől függ az eredmény: a felfedezés időpontjától, az üzenet jellegétől, megfejthetőségétől, tartalmától stb. Arra azért történt már kísérlet, hogy közvélemény-kutatás útján felmérjék az emberek véleményét. Vakoch és Lee a kísérlethez egyetemi hallgatók egy-egy csoportját (összesen 274 főt) választotta ki az Egyesült Államokban, illetve Hongkongban. A kérdések részben a Földön kívüli életre, részben a kapcsolat jelentőségére és várható következményeire vonatkoztak. Érdekes, hogy az ETI-re vonatkozó elképzeléseik mennyire szorosan összefüggtek vallásos meggyőződésükkel. Mindkét csoportra jellemző volt, hogy a vallásosabbak kevésbé hittek az idegen, a Földön kívüli értelemben. Továbbá azok a fiatalok, akik szerint az ember bizonyosan kitüntetett helyzetet élvez a világegyetemben, szintén "elvből" nem hittek az ETI létezésében. A visszahúzódó, depressziós diákok gondoltak elsősorban az ETI esetleges rosszindulatára, és a kapcsolat veszélyeire. Az aktív, kevésbé vallásos amerikai fiatalok lelkesedtek leginkább a Földön kívüliekért, és bíztak az ETI jóindulatában.

Komolyabb alapot adnak a várható hatás vizsgálatára a történelmi analógiák. Dick amerikai tudománytörténész végiggondolta a lehetőségeket. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy ha a kapcsolat, mint várható, nem fizikai, hanem csak rádióhullámokon keresztül történik, akkor gyarmatosítási analógiákról szó sem lehet. A tudománytörténetnek csak azon esetei tekinthetők analóg helyzetnek, amikor egy új, idegen eszme behatolása változatott meg egy társadalmat. Dick legjobb analógiának az ókori görög kultúra megjelenését tekinti - arab közvetítéssel - a 12. századi Európában. A görög kultúra a római birodalom bukásával gyakorlatilag elveszett Európában, és sok száz évvel később idegen eszmeként jelent meg (arab közvetítéssel). Ez igazi találkozás volt idegen civilizációk között (nem térben, hanem időben eltolva, hiszen a görög kultúra több, mint ezer évvel korábban virágzott), amely - radikálisan megváltoztatva a középkori Európa intellektuális életét - elvezetett a reneszánszhoz. A közvetítők, az "üzenet" megfejtői, többnyire papok és szerzetesek voltak, akik, mint Aquinói Szent Tamás, megpróbálták összeegyeztetni a görög filozófiát a kereszténységgel. Végső soron Európa találkozása a már régen nem létező ógörög nép kultúrájával pozitív esemény a történelemben, amely megtermékenyítőleg hatott a középkori Európára. (Érdemes egy éppen száz évvel ezelőtt írt "időutazásos" magyar regényt, tudniillik Mikszáth Kálmán "Új Zrínyiászát" is említeni. A könyv két, időben néhány száz évvel különböző kultúra találkozásából származó problémák pompás leírása.)

Dick megvizsgálta a nagy tudományos forradalmak történetét is abból a szempontból, hogy analóg helyzetben hogyan reagált az emberiség. Az első nagy, forradalmi változást, amely a Földet mozdította ki korábbi központi helyzetéből, a kopernikuszi fordulat hozta létre. Igazi hatása lassan, késleltetéssel érvényesült; századok kellettek ahhoz, hogy beépüljön világszemléletünkbe. Végső soron hallatlan érdeme, hogy megindította a természettudományok napjainkig tartó fejlődését.

A második forradalom összehasonlíthatatlanul csendesebb volt. Shapley 1924-ben jutott el odáig, hogy kimondhatta a Nap periferikus helyzetét a Tejútrendszerben. A felfedezés világnézeti jelentőségét nehéz lenne ugyan túlbecsülni, mégis alig volt hatása a közvéleményre, a társadalomra. Addigra ugyanis elfogadottá vált, hogy helyzetünk a világegyetemben nem kitüntetett. Ezért ez a második forradalom nem rázta meg az emberiséget.

A harmadik, vagyis a darwini forradalom valószínűleg a legjobb analógia, sőt talán több is annál. A társadalom reagálása Darwin felfedezésére, amely az embert az állatvilágból származtatta le, azonnali, szenvedélyes és széleskörű volt. A vita elöntötte a világot, és bizonyos értelemben máig lezáratlan. Hatása egyértelműen fellendítette a tudományt, főleg a biológiát, amely jellegében is teljesen megváltozott. Az ETI felfedezése, a kapcsolat feltehetően hasonló széleskörű vitát váltana ki - állítja Dick. Hiszen a Földön kívüli értelem felfedezése megváltoztatná elképzelt helyzetünket az "élet világegyetemében", s ezt a forradalmi változást az emberiség csak hosszú idő alatt tudná feldolgozni. Maga a darwini gondolat is új perspektívát kapna, hiszen vizsgálhatóvá válna az elmélet alkalmazhatósága más égitesteken, más körülmények között kialakult életformák fejlődésére.

Sőt Paul Davies tovább megy egy lépéssel1. "Figyelembe véve, hogy Darwin elméletének milyen óriási hatása volt a tudományra, a vallásra és a társadalomra - írja - joggal állíthatjuk, hogy a Földön kívüli DNS felfedezése óriási horderejű esemény lenne. Newton kora óta a tudomány egyik legfontosabb tétele a teleológia tagadása, azaz az olyan természet lehetőségének teljes elvetése, amelyben a fejlődés mozgatórugója valamely adott cél elérésére való törekvés. Ebből az alaptételből következik, hogy nagyon sok tudós komor és lehangoló következtetéseket vont le az emberiség Világegyetemben elfoglalt helyére vonatkozólag." Davies szerint e tudósok arra a hitre alapozzák elképzeléseiket, hogy a természet folyamatai alapvetően véletlenszerűek, ezért valószínűtlen, hogy a DNS bárhol másutt a Világegyetemben előforduljon. Ha mégis sikerülne bebizonyítani, hogy a DNS a földi evolúciótól függetlenül másutt is kialakulhatott, akkor összeomlik az egész neodarwinista érvrendszer, az abból levont szomorú filozófiai következtetésekkel együtt.

Véleményem szerint a kapcsolat várható körülményeiről, hatásairól érdemes ugyan elgondolkozni, de előzetesen aligha lehet megbízható eredményre jutni. Dick véleményével az analógiák alkalmazásáról egyet lehet érteni: "Legyünk mindig óvatosak az analógiákkal! Mindazonáltal nemcsak hasznos iránymutatást adhatnak a gondolkodásnak, de reális, bár tökéletlen jelzést is arról, hogy a múlt társadalmi tapasztalatai alapján milyen emberi reagálás várható a jövő eseményeire." A helyzetet legtömörebben és legbölcsebben a német von Hoerner jellemezte, aki egy kerekasztal beszélgetés végén így összegezte teendőinket a nagy felfedezés előtt: "A legokosabb, ha felkészülünk valami váratlanra!" Ennek a felkészülésnek bizonyos részleteit kívántam bemutatni ebben a fejezetben.



1. P. Davies: Egyedül vagyunk a Világegyetemben? Kulturtrade, 1996

 

Előző fejezet - Tartalomjegyzék - Következő fejezet



SETI - Földönkívüli Intelligens Élet Kutatás
tudományos módszerekkel

Frissítve: 2000-10-05 Távkapcsolat Co.