GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 569

tei, Szaploncai és Viski járásokból, szomszédos községekből származó zsidókat. A szóban forgó községek: Bedőháza, Brusztura, JDombó, Gá-nya, Kalinfalva, Királymező, Kökényes, Körtvélyes, Nyéresháza, Orosz-mokra, Taracköz, Tarackraszna, Visk és Vulchovec. Az eredeti terv szerint a Técsőn összegyűjtött zsidókat Mátészalkán kellett volna bevagoní-rozni. Végül azonban közvedenül Técsőről deportálták őket - az első szállítmány 1944. május 22-én indult el. A Zsidó Tanács elnök® Róth Jenő volt, tagjai Kallós Zoltán és égy dr. Grünstein nevű orvos.74 A gettó a város zsidónegyedében és egy külön táborban volt.

Sátoraljaújhely. Kb, 15 000 Zemplén vármegyei zsidót gyűjtöttek össze, köztük Bekecsről, Bodrogkeresztúrról, Cigándról, Eötvösfalvárói, Erdőbényéről, Gesztelyről, Hernádnémetiből, Lácáról, Legyesbenyé-ről, Mádról75, Megyaszóról, Monokról, Olaszliszkáról, Ricséről, Sárospatakról76, Szegüongról, Taktaharkányból, TállyárÓl, Tárcáiról, Tisza-lucról, Tokajból, Tolcsváról, Vajdácskáról és Zemplénagárdról valókat.77 A szerencsi zsidókat és Zemplén vármegye Szerencsi járásának zsidó közösségeit szállítási okokból a miskolci gettóban gyűjtötték össze.78 A megye különböző községeiből a zsidók összegyűjtését Bornemisza Miklós alispán a járási szolgabírók segédletével irányította. A Sátoraljaújhelyi járás főszolgabírája Lehoczky Lajos volt. A városon belül Váró Indár polgármester és helyettese, Szentandrássy Pál felügyelte a gettósítási. A gettó a Rákóczi, Virág, Sziget, Vörösmarty, Zárda, Mészáros, Molnár, Széchenyi, Folkenstein, Apponyi, Árpád, Kisfaludy, Kölcsey, Zápolya és Munkácsy utcák környékén lévő cigánynegyedben volt. A Zsidó Tanács tagjai: dr. Rosenberg Lajos elnök, dr. Glück Sándor, Eísenberger Sámuel, Szamek Henrik és Szofer Mór.79

A deportálás május 16-án kezdődött, az első szállítmányban 3500 zsidó volt. A második szállítmány - 3500 személy - május 22-én, a harmadik - 4000 személy - május 25-én elindult. Az utolsó csoportot június 3-án deportálták.

Váró Indárt, Sátoraljaújhely polgármesterét és a gettó felügyeletével megbízott csendőr századost a háború után a gettó lakóival szembeni kegyeden bánásmódjuk miatt halálra ítélték.80

Máramarossziget. Noha Máramaros vármegye földrajzilag Észak-Erdélyhez tartozott, zsidótlanítási szempontból Kárpátalja és Északkelet-Magyarország részének tekintették. Mivel Magyarországon ez Volt az egyik olyan terület, ahol a legtöbb ortodox és hászid zsidó élt, a német és magyar tisztviselők különös gondossággal igyekeztek a területet megtisztítani a zsidóktól.

A Máramaros vármegyében és egész Kárpátalján foganatosított zsi

570 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ

dóellenes intézkedéseket az április 12-én Munkácson tartott értekezleten fogadták el. Máramaros vármegyét és Máramarossziget várost Munkácson a következő tisztségviselők képviselték: dr. Ilinyi László alispán, dr. Gyulafalvi Rednik Sándor, Máramarossziget polgármestere, dr. Tóth Lajos rendőrfőnök, Álgya-Pap Zoltán, Kárpátalja kormánybiztosa mellé beosztott tábornok és Sárvári csendőr ezredes.

A zsidók mozgásszabadságát már majdnem két héttel a murikácsi konferencia előtt korlátozták. Tóth aláírásával a máramarosszigeti rendőrhatóság április l-jén a következőképpen szabályozta a zsidók mozgását:

- nem hagyhatták el lakásukat 18 és 6 óra között;

- üzleteiket 40 cm-es sárga csillaggal kellett megjelölniük;

- nem hagyhatták el a várost;

- haladéktalanul távozniuk kellett, ha nem volt hivatalos tartózkodási engedélyük.81

Április 15-én réggel Ilinyi a megye összes vezető tisztségviselőivel megbeszélést tartott, ahol megtárgyalták a gettósítási folyamat részleteit, köztük a gettók helyének kiválasztását. Aznap délután Tóth Máramarossziget polgári, rendőr- és csendőrtisztviselőinek ülésén elnökölt, ahol áttekintették a műveletek részleteit. Ezen az ülésen állították fel azt a húsz bizottságot is, amelyet a zsidók begyűjtésével bíztak meg. Mindegyik bizottságban egy rendőrtiszt, két közrendőr, két csendőr és egy köztisztviselő volt.

A máramarosszigeti gettót a város két kültelki, elsősorban szegényebb zsidók által lakott részén állították fel. Helyét a Tímár, Kígyó és Ipar utcákban és azok körül jelölték ki egészen a Hajnal utcáig, s hozzá tartozott a Tímár és Ipar utca közötti Kamarai út is. A gettóban hozzávetőlegesen 12 000 zsidó élt, közülük 10 000-nél valamivel több magából a városból. A többieket a szomszédos Dragomérfalvai, Aknasugatagi és Felsővisói járások többnyire cigánylakta falvaiból, Barcánfalváról, Bárd-falváról82, Budfalváról, Desenfalváról, Farkasrévről, Gyulafalvárói, Kracsfalváról, Nánfalváról, Szerbfalvárói, Szurdokról és Váncsfalváról szállították ide.

A gettó rendkívül zsúfolt volt, gyakorlatilag minden szobában, ideértve a pincéket és padlásokat is, 15-24 személyt helyeztek el. A gettó határán lévő épületek ablakait be kellett meszelni, állítólag azért, nehogy a gettó lakói érintkezhessenek a nem zsidókkal. Hogy még jobban elszigeteljék a zsidókat, a gettót szögesdróttal vették körül, s nemcsak a helyi rendőrség őrizte, hanem egy Miskolcról kirendelt, 50 főből álló különleges csendőrség ís, Sárvári ezredes parancsnoksága alatt. A gettó pa

GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 571

rancsnoka Tóth volt; helyettese Konyak József, a helyi tűzoltóparancsnok. A gettó ügyeit Gyulafalvi Rednik Sándor irányította, zsidóügyi szaktanácsadója Hullman Ferenc volt. Hullman gyakorlatilag a Zsidó Tanács minden olyan kérését elutasította, amelyek a gettólakók sorsának köny-nyítését célozták.83

A Zsidó Tanács tagjai: dr. Danzig Samu rabbi (az ismert erdélyi újságíró és cionista vezető, Danzig Hillel apja), Joszovits Lipót, Keszner Jenő, dr. Krausz Ferenc, Jakobovits Mór és Vogel Ignátz.84

Mint minden gettóban, Máramarosszigéten is volt „pénzverde" (az a hely, ahol a zsidókat kínozták, hogy vallják be, hová rejtették értékeiket). Vezetői Tóth és Sárvári voltak, segítőik Fejér János rendőrfelügyelő és Konyuk József. Máramaros vármegye főispánja a zsidóellenes kampány idején Szaplonczay László, Imrédy Magyar Megújulás Pártjának egyik vezéralakja volt.

A máramarosszigeti gettót a deportálások május 15-i kezdete után az elsők között számolták fel.85 A zsidókat négy menetben deportálták. A helybéli zsidó orvosokat és azt a néhány zsidót, akit a szállítmányok elindulása után fogtak el, a Máramarossziget melletti szlatinai gettóból deportálták. A szlatinai gettóba gyűjtötték a szomszédos falvakból, Alsórónáról, Felsőrónáról, Hosszúmezőről, Karácsonyfalvárói, Nagybocskó-ról, Remetefalvárói, Rónaszékről és Szaploncáról származó zsidókat is. A felsővisói zsidókat bevagonírozáshoz Alsóvisóra szállították, ahonnan Al-sóvisó, Botiza, Glod, Izakonyha, Izaszacsal, Jód, Rozália, Sajófalva és Szelistye zsidó lakosaival együtt deportálták. A felsővisói gettó lakóit, köztük Borsa, Havasmező86, Leordina, Majszin, Petrova és Ruszkova zsidó hitközségének tagjait, szinte a máramarosszigeti gettó lakóival egy időben, két szállítmányban deportálták.87

Kassa. Az egyik legnagyobb magyar zsidó hitközség élt itt. Kassa abban a kétes kiváltságban részesült, hogy a deportált zsidókat itt adták át a németeknek. A német csapatok Magyarország megszállásának éjszakáján érkeztek a városba. Egyik első ténykedésük az volt, hogy hozzávetőlegesen 100 neves zsidó személyt tartóztattak le, akiket túszként tartottak fogva a városi börtönben. Miután a németek kicsikarták - főként pénzbeli . és anyagi jellegű - követeléseik teljesítését, a túszokat kisebb csoportokban szabadon bocsátották, és az időközben létrehozott helyi gettóba vitték. A gettót a három fő „zsidó utcában" - Zrínyi, Luzsenszky és Pogány utca - állították fel. Ezeket az utcákat egy helybéli zsidó ács, Grünwald irányítása alatt emelt fallal különítették el a város többi részétol. Noha már április első felében megkezdték a zsidók átszállítását a gettóba, az összegyűjtési kampány április 28-án indult meg, azon a napon, amikor

A fenti szöveg egy háromoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm, akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza!   A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a következő három oldalt látja majd.

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham570.pdf

Az egész kiadványt lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/