672 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

19. Der Kastner-Bericht, 113-114., 121-122. o. Az 194 l-es népszámlálás szerint Győmék 4688 zsidó lakosa volt, 8,2%. 1946-ra 950-en maradtak, 1,5%. 1949-ben egy 495 fős kongresszusi gyülekezet és egy 72 fős ortodox gyülekezet működött. Ezeket Fleischmann Elek, illetve Grünzweig Jakab vezette. A cionizmus és a kozmopolitizmus elleni kampány, valamint az 1956-os események következtében a közösség fokozatosan hanyatlott. Dr. Klein Tibor győri rabbi szerint, aki 1956-ban érkezett Amerikába, a városban lakó zsidók száma 1957-ben feltehetőleg alig haladta meg a 150-et. Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 12. és 24. Személyes beszámoló a gettóról: Lévai, Zsidósors Magyarországon, 414. o. Lásd még Krausz Dezsőné és Haász Márta személyes beszámolóit (YIVO, 768/3635 és 775/3148). Az utóbbi a mezőkövesdi hitközséggel is foglalkozik.

20. Pinkas ha'kehüot, 240-243. o. Lásd még Domán István i m. Lásd még a 6. függeléket és Berkes Tímea: „A Győr-Moson-Pozsony vármegyei zsidók története 1944-ben", Holocaust Füzetek, 5. sz., 1996, 6-42. o.

21. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 413. ó. 1941-ben Komáromnak kb. 1800 fős zsidó közössége volt a 17 000 fős összlakosságon belül. A háború után a közösség létszáma 100 alá csökkent, Kálmán Imre volt a vezetője. Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 14. További részletek végett lásd Berger G., Pál István és Weiss M. személyes beszámolóit (YTVO, 768/3634, 773/1735. és 776/27.). Lásd még Pinkas ha'kehüot, 484-486. o., és Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Komárom-Esztergom megyei levéltárból. Magyar Auschwitz Alapítvány, Bp., 1994.

22. Pressburger Helmenschlager Margit egykori bicskei deportált személyes közlése 1978. július 4-én. Ferenczy 1944. május 29-i jelentése szerint Galánta zsidóit Érsekújvárról deportálták.

23. Ferenczy 1944. május 29-én június 12-ét és 15-ét jelentette, mint a deportálások tervezett dátumát, összesen 7330 főt remélt deportáltatni.

24. A párkányi zsidókat június 6-án az esztergomi zsidókkal együtt Lévára vitték. Munkácsi, Hogyan történt?, 114. o. Verebély 80-85 zsidó családját a szomszédos falvakból való zsidókkal együtt először a helyi gőzmalomba gyűjtötték össze május 9-én. Öt-hat kivételezett családot a zsinagógában koncentráltak, de június 8-án ezeket is átvitték a malomba. Két nappal később a gettó egész lakosságát áttelepítették Lévára, ahol június 13-án kezdődött meg a bevagonírozás. Tel-Avivban kapott személyes közlés Rachel Herzogtól, a verebélyi gettó túlélőjétől.

25. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 412. o. A május 29-én kelt, Ferenczy-féle jelentés szerint Párkány zsidóit Komáromba, Verebély zsidóit Érsekújvárra szállították.

26. Lásd a 6. függeléket.

27. Székesfehérvárnak 1941-ben 2075 zsidó lakosa (4,3%) volt. 1946-ra a közösség 289 főre csökkent, azaz 0,6%-ra. A túlélőknek a környező falusi területekről történő beköltözésével a közösség létszáma ismét növekedett, és 1949-re a kongresszusi csoportnak 346 tagja, az ortodox csoportnak pedig 30 tagja volt. Gerőfi Ármin, illetve Adler Győző volt a vezetőjük. Egy évtizeddel később a közösség létszámát 300 főre becsülték. Gerőfi volt a világi vezetőjük; a közösség lelki szükségleteiről a budapesti Schwartz Mór rabbi gondoskodott, aki rendszeresen ellátogatott a városba. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 413-414. o., Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 20. és 25.; Új Élet, Bp., 1959. április 15. Ferenczy május 29-i jelentése szerint Bicske és Ercsi zsidóit nem Komáromba, hanem Székesfehérvárra szállították.

28. Az abai zsidó hitközség történetének részletes leírását lásd Michael Sozan:

A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 673

„The Jews of Aba". East European Quarterly, Boulder, Co., 20. kötet, 4. sz., 1986. június, 179-197. o.

29. Munkácsi, Hogyan történt?, 114. o. Lásd még Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Fejér megyei levéltárból. Magyar Auschwitz Alapítvány, Bp., 1994.

30. Lévai, Szürke könyv, i. m., 77. o.

31. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 413. o.

32. Lásd a polgármester levelét (190/1944. ein. sz.) a rendőrséghez 1944. június 12-i kelettel, valamint Ferenczynek a székesfehérvári rendőrséghez intézett feljegyzését a Fejér Megyei Levéltárban, Székesfehérvár.

33. Der Kastner-Bericht, 120-121. o . Lásd még Pinkas ha'kehilot, 408-411. o. A kutatások azóta egyértelműen tisztázták, hogy a kivételezettek valamennyien Auschwitzba kerültek. Bernstein László nem jutott fel Budapestre, több koncentrációs tábor után családjából egyetlenként került haza. (Ember Mária szíves közlése.)

34. Lásd Kerekes polgármesternek Jarosshoz intézett feljegyzését (11 894/1944.) 1944. július 15-i kelettel, MOL, 71. tekercs.

35. Balassagyarmaton 1941-ben 1712 zsidó élt, akik a város összlakosságának 13,9%-át képviselték. Számuk 1946-ra 221 főre, azaz 1,8%-ra csökkent. 1949-ben a közösséget Büchler Jenő vezette. Az 1950-es évek végére a városban csak kb. 70 zsidó maradt, Elfer Ignác vezetése alatt .Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 8. és 24.; Új Élet, 1958. április 1.

36. Részleteket közöl Örökmécses, Sahy-Ipolyság környéke. Szerk.: Asher S. és Gartenzaum Gy. Romil Nyomda, Naharíja, 1994. Ipolyság és a szomszédos közösségek, így Ipolynyék, Kisgyarmat, Korpona, Szob és Vámosmikola zsidó mártírjainak névsoraival.

37. Lásd Zilczer Györgynek, a balassagyarmati hitközség egyik vezetőjének személyes beszámolóját (YIVO, 768/3550). Lásd még dr. Schenk Erzsébet (YIVO, 768/3551), Weisz Oszkárné és Weisz Anikó (YIVO, 768/3552), Bleyer Mórné és mások (YIVO, 771/3549) személyes beszámolóit, valamint Pinkas ha'kehilot, 173-175. o. A fentiekkel egybevág dr. Szendrő Károly személyes közlése, Jeruzsálem, 1982. szeptember 17. Lásd még Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Nógrád megyei levéltárból. Magyar Auschwitz Alapítvány, Bp., 1994.

38. Lásd a 6. függeléket.

39. Egernek 194l-ben 1787 főnyi zsidó lakossága volt, mely a teljes lakosság 5,5%-át tette ki. 1946-ra csak 215 fő maradt, azaz 0,6%. 1949-ben a hitközségnek 294 tagja volt, dr. Kraj Lajos vezetése alatt. Viszonylag állandó taglétszám mellett a közösség vezetőségét 1959 novemberében a következőképpen szervezték újjá: elnök - dr. Fischer Miklós; igazgató - Székely Endre; főtitkár - Kardos Lajos; pénztáros -Deutsch Simon. Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1977. április 15.), 2-3.; 13 -14. sz. (1949. május 10.), 24. és 25.; Új Élet, 1958. december 15, és 1959. augusztus 15.

40. MOL, 109-110. tekercs, amelyek név szerint is felsorolják Kápolna zsidóit, illetve a Füzesabonyban működött zsidó vállalatokat. Lásd még Lévai, Zsidósors Magyarországon, 411.0. Lásd még Pinkas ha'kehilot, 128-131. o. és Ferenczy május 29-i jelentését; és Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Heves megyeilevéltárból. Magyar Auschwitz Alapítvány, Bp., 1994., és Orbánné Szegő Ágnes, A tiszafüredi zsidóság története és demográfiája. Tiszafüred, 1995.

41. A Zsidó Tanács a hatóságok tudomására hozta ezt a tényt, május 12-én tájékoztatta Székely-Molnár Zsigmondot a belügyminisztérium zsidó osztályán és a Ges-tapót. Munkácsi, Hogyan történt?, 68-69. ö. Lásd még Pinkas ha'kehilot, 262-263. o.

674 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

42. Lévai, Szürke könyv. i. m., 76. o. A Serédi bíboros és Sztójay közötti egyezmény részleteit lásd a 30. fejezetben.

43. Az egri zsidók történetéhez lásd Egri zsidók. Szerk.: Arthur Ehrenfeld és mások. Az Egri Zsidók Emlékbizottsága, Jeruzsálem, 1975,100 + 92 o. A hitközség mártírjainak névsora a 88-100. oldalakon található. Lásd még Veesenmayer 280. sz., június 27-i táviratát. RLB, 285. dok., továbbá 6. függelék.

44. Hatvannak 1941-ben 541 fős zsidó lakossága volt, mely a város összlakosságának- 16 020 fő -t 3,4%-át tette ki. Pinkas ha'kehüot, 263-264. o. Továbbá személyes közlés Chaja Kővári, született Böhm Marianna részéről, Kiryat Yam, Izrael, 1982. augusztus. Mrs. Kővári levele korábbi lakóhelye, Hort község mártírjainak részleges névsorát is tartalmazza.

45. Reiner Imre nyilatkozata. Israel Police, Bureau 06, Eichmann Trial 347. dok. E munkaszolgálatosok közül sokan útban voltak jászberényi állomáshelyükre. Lásd a Hatvanból deportált következő munkaszolgálatosok személyes beszámolóit: Gutt-mann Endre, dr. Púder Sándor, Nathan Tibor, Sprunz József, Ecker Sándor és Klein Ernő, YIVO 768/3587, 770/225, 772/2128, 772/2435, 773/2114 és 774/2874.

46. Ferenczy 1944. június 7-i jelentése. Israel Police, Bureau 06, Eichmann Trial 1320. dok. A Hatvany-féle műgyűjteménnyel kapcsolatos háború utáni esetről személyes beszámoló található HJS, 3:281-283. o. Lásd még a 6. függeléket.

47. A Borsod megyei zsidóüldözésre nézve lásd MOL, 120-122. tekercs, amelyek név szerint is felsorolják Alsóábrány, Borsodgeszt, Felsőábrány, Kács, Keresztespüspöki, Mezőkeresztes, Mezőnagymihály, Mezőnyárád, Sály, Szentiván, Tibolddaróc és Vatta zsidóit. Ebben a megyében rendkívül brutális incidensek játszódtak le. Három zsidóról ismeretes (Tyrnauer Márk, Klein Sándor és Hofbauer), hogy a koncentrálás alatt elszenvedett rossz bánásmód következtében haltak meg. Munkácsi, Hogyan történt?, 113. o. Nem sokkal a háború után Borbély-Maczkyt halálra verte a tömeg a miskolci Népkertben. Karsai Elek: ítél a nép. Bp., Kossuth, 1977, 14. o.

48.1941-ben a városban 10 428 zsidó lakott, az összlakosság 13,5%-a. 1946-ban a túlélők létszáma - a környező falusi területekről beköltözőitekkel-együtt - 2353 főt tett ki, azaz a város lakosságának 3%-át. 1946. július 30-31-én a város pogrom színhelye volt, mely több zsidó áldozatot követelt. 1959-re a közösség mintegy 500 családra csökkent, vezetőik a következők voltak: dr. Havas György (elnök), Weisz Márton (rabbi) és Révész Imréné (a nőegylet vezetője). Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 16., 24., 27-29.; Eugene Du-schinsky: „Hungary." In: Thejews in the Soviet Sateüites. Szerk.: P. Meyer. Syracuse University Press, Syracuse, 1953,427-429. o.

49. A tíz hónapos tragédia. 2. kötet. Szerk.: Szerelemhegyi Ervin, Gyenes István, Kiss Károly és Lévai Jenő. Bp., Müller Károly, 1945,42. o.

50. MOL, 122. tekercs. Mikuleczky szorosan együttműködött a VI. csendőrkerületparancsnokságával, amely a zsidók összefogdosását és gettósítását végezte.

51. Az Edelényi járás 821 zsidója közül 48 Boldván, 29 Disznóshorváton, 221 Edelényben, 32 Rakacaszenden, 56 Rudabányán és 56 Szendrőn élt. A járásban május 18-án adta ki a gettósítási utasítást (2769/1944.) Bizony Emil főszolgabíró. Az egyik gettót Edelényben, a Coburg grófok birtokát képező majori és gyári épületekben létesítették. Itt az öttagú Zsidó Tanácsot Reich Henrik vezette. Szendrőben kisebb gettót hoztak csak létre, amelynek Zsidó Tanácsát Groszmann Jenő vezette. MOL, 122. tekercs.

52. A Mezőcsáti járás 892 zsidóját a mezőcsáti Munkácsi és Muhi utca kijelölt házaiba gettósították a járási főszolgabíró, Papp László május 16-i, 32 pontból álló

A fenti szöveg egy háromoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm, akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza!   A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a következő három oldalt látja majd.

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham673.pdf

Az egész kiadványt lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/