912 A SZÁLASI-ÉRA

rülje a törvény és a rend felbomlását, Vajna Gábor hírhedten antiszemita belügyminiszter szükségét érezte, hogy kiadjon egy nyilatkozatot, mely nemcsak tisztázta a Nyilaskeresztes Párt álláspontját a zsidókérdéssel kapcsolatban, de alig leplezett fenyegetést is tartalmazott az anarchiát keltő huligánokkal szemben. Vajna október 18-án kibocsátott nyilatkozata így szólt:

Lép éseket tettem annak biztosítására, hogy a közigazgatás, az állambiztonság és a közrend tisztségviselői és végrehajtói a jelenlegi követelmények ismeretében mindent megtegyenek a rend, a nyugalom és az állambiztonság megőrzésére. A plakátokon közzétett szabályrendeletek az élet parancsszavai, és szükséges intézkedéseket tartalmaznak. A zsidókérdés kapcsán, mely az elmúlt hónapokban annyi izgalmat keltett mind a zsidók, mind pedig bizonyos barátaik körében, kijelentem, hogy azt meg kell oldanunk. Ez a megoldás -ha kíméletlen is - az lesz, amit a zsidók megérdemelnek korábbi és jelenlegi magatartásuk miatt. A zsidókérdés megoldása céljából részletes rendszabályokat teszünk majd közzé és hajtunk végre. Senki se legyen a zsidók önkéntes vagy önjelölt bírája, mert ennek a kérdésnek a megoldása az állam feladata. És ezt a kérdést - efelől mindenki nyugodt lehet - meg fogjuk oldani. Hadd figyelmeztessem nyomatékosan a zsidókat és azokat, akik az ő érdekeiket szolgálják, hogy az államhatalom minden szerve éberen figyeli a tevékenységüket, és különös szigorral fogom végrehajtatni az érvényben lévő és a jövőben kibocsátandó rendszabályokat, tekintettel a háborúra. Ebben az összefüggésben nem ismerek a római katolikus* a lutheránus vagy az izraelita egyházhoz tartozó zsidókat, csak személyeket mint a zsidó faj tagjait. Nem ismerek el semmiféle oltalomlevelet, sem külföldi útlevelet, melyet magyar állampolgárságú zsidó kapott bármely forrásból vagy személytől. A Magyarországon élő zsidók jelenleg a magyar állam ellenőrzése és irányítása alatt állnak, és senki se próbáljon beavatkozni ebbe a kérdésbe se idehaza, se külföldről. A zsidó faj egyeden tagja se higgye hát, hogy idegenek segítségével kijátszhatja a magyar állam törvényes intézkedéseit. Ha valamennyi zsidó mégis megpróbálna botrányt kelteni vagy bármi más bűntettet elkövetni a magyar nemzet hadserege vagy civil lakossága vagy szövetségesei ellen, akkor kényszerintézkedéseket foganatosítunkaz itteni zsidóság ellen, mely kielégíti nemzetünket és szövetségeseinket.34

Ezzel a nyilatkozattal és az új kormánypolitikával összhangban Vajna kiadott egy rendeletet, mely kiterjesztette a fennálló zsidóellenes törvények és rendeletek érvényét minden zsidóra - azokra is, akiket korábban mentesítettek és akik külföldi védelem alatt álltak. Sőt, Szálasi egy állítólagos titkos utasítása nyomán a Nyilaskeresztes Párt tagjait mentesítették a céljaik érdekében elkövetett tettekért való mindennemű büntetőjogi felelősségtől, ideértve természetesen a zsidóellenes kampányokat.35 Vajna rendelkezését pár nappal később mégis visszavonták, miután a Vatikán, a Nemzetközi Vöröskereszt36 és a semleges államok képviselői erélyes hangú tiltakozó jegyzéket nyújtottak be Kemény Gábor külügyminiszter

A SZÁLASI-ÉRA 913

hez, azzal fenyegetőzve, hogy teljesen megszakítják a kapcsolatokat Magyarországgal.

Az új zsidóellenes akció német vonatkozásai

A németek felismerték, hogy az új kormány lehetőséget kínál nekik a végleges megoldás befejezésére. A Budapesten tartózkodó Winkel-mann sürgetésére és a Kaltenbrunnertól Berlinben kapott parancsnak engedelmeskedve, Eichmann október 17-én visszatért Magyarországra. Tüstént kapcsolatba lépett korábbi magyar segítőtársaival, és követelte, hogy 50 000 egészséges zsidót gyalogmenetben hajtsanak Németországba munkára; a többi zsidót gettószerű táborokban kell koncentrálni a főváros közelében; a munkaszolgálatos-századok zsidóit helyezzék szigorúbb felügyelet alá, vidéken pedig indítsanak kampányt a bujkáló és a korábban védett zsidók kézre kerítésére.37

Október 18-án Eichmann hosszas tanácskozást folytatott Vajnával, és a feljegyzések szerint megegyeztek a következőkben:

- a magyar belügyminiszter Szálasi korábbi elvi döntésével ellentótben, miszerint nem engedik meg többé a magyar zsidóknak a Harmadik Birodalomba való áttelepítését, beleegyezett 50 000 magyar zsidó átadásába, hogy azok „felváltsák a kimerült orosz és más hadifoglyokat" a német gyárakban;

r- a zsidókat gyalogmenetbén kell útnak indítani német kommandók felügyelete alatt;

- a megmaradt egészséges zsidókat négy táborban fogják elhelyezni a főváros közelében, és különféle hazai létesítményeken fognak dolgozni;

- a munkára alkalmatlan zsidókat gettószerű táborokban fogják elhelyezni;

- az Eichmann-Sonderkommando kíséri majd a gyalogmeneteket és tanácsadóként szolgál, magát az akciót azonban a magyar csendőrség hajtja végre Ferenczy parancsnoksága alatt.38

Mint ahogy Veesenmayer Ribbentropot tájékoztatta, Eichmann szándékai túlmentek ezeken a tompított követeléseken. Az új zsidóellenes kampány első szakaszának sikeres befejeződése után Eichmann ismételten 50-50 000 zsidóból álló kontingenseket kért volna, míg egyeden zsidó sem marad.

Másnap Theodor Grell, a budapesti német követség zsidóügyi szakértője terjedelmes memorandumot készített a zsidókérdés állásáról Ma

914 A SZÁLASI-ÉRA

gyarországon, melyet október 20-án nyújtottak be a magyar külügyminisztériumba. A részletes jegyzék értékelte az egyezményt, melynek alapján a vidéki zsidókat „németországi munkára" vitték. Hangsúlyozta Németország elégedetlenségét a zsidókérdés július eleje óta történő kezelésével, amikor is Horthy úgy döntött, hogy leállítja a deportálásokat. Emlékeztette a magyar hatóságokat arra, hogy kötelezettséget vállaltak a végleges megoldással kapcsolatban, és megismételte, hogy Németország a maga részéről kész végrehajtani kötelezettségét, és megadni a kiutazási engedélyt 8412 idegen állampolgárságú, illetve bevándorlási vízummal rendelkező zsidónak. Ezek közül 400 fő Svédországba mehet; a Palesztinába szóló bevándorlási engedéllyel rendelkező 7000 zsidót Svájcba fogják kiengedni, mivel a Harmadik Birodalom elvből ellenzi a zsidók Palesztinába történő kivándorlását. Ezenfelül kilenc fő mehet Portugáliába, három Spanyolországba, 1000 gyereknek pedig esetleg megengedik, hogy Palesztinába vagy más ellenséges területre menjenek, ha a tárgyalások sikeresen végződnek.39 A j egyzék célja természetesen az volt, hogy rávegye a Szálasi-kormányt: sürgősen járuljon hozzá az egyezmény eredetileg Hitler által javasolt másik részéhez - hogy a végleges megoldást terjesz-szék ki minden más zsidóra.40

Ugyanaznap Veesenmayer jelentette a német külügyminisztériumnak, hogy hosszasan tárgyalt az új magyar külügyminiszterrel a zsidókérdésről, és újból hangsúlyozta, hogy Németország megengedi bizonyos számú magyar zsidó kivándorlását, ha a többieket deportálják. Hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a magyarok hamarosan intézkedéseket tesznek a fentiekérvényesítésére,41 Ribbentrop megerősítette ezt a véleményt, leszögezve, hogy a megmaradt zsidókkal szemben alkalmazott szigorú módszerek a Birodalom legfőbb érdekeit szolgálják.42

A zsidóellenes kampány

Az Eichmann-Vajna-egyezmény előírásaival összhangban október 20-án reggel 5 órakor megkezdődött a módszeres kampány a zsidók ellen. Rendőrök kíséretében nyilas elemek hatoltak be a csülagos házakba, és megparancsolták, hogy minden zsidó férfi gyülekezzék az udvaron. Ott közölték velük, hogy minden 16 és 60 év közötti férfi készüljön fel arra, hogy egy órán belül útnak indul, s vigyen magával háromnapi élelmet. Később a délelőtt folyamán a nyilasokból és rendőrökből álló vegyes rohamosztagok által kiválasztott zsidókat kivitték a Kerepesi úti ügetőver-seny-pályára vagy a KISOK sportpályára.43 A „sorozótisztek" gyakran hagyták figyelmen kívül a hatóságok által előírt egészségi és alkalmassági kritériumokat és korhatárokat: az összeszedett zsidók közt sok volt a testi

A fenti szöveg egy háromoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm, akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza!   A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a következő három oldalt látja majd.

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham913.pdf

Az egész kiadványt lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/